GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS

361
S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ
KUPOLAVÁROS
SZUPERBOMBÁK

+
FEDERICI
VAGANOV
HOLLÓ-VASKÓ
SOLYMÁR
ZAGAT

DAVE
Howard Előfize
CSAőKknek
t
1200 Ft
Bodor !
ÁRON

A SCI-FI LEGJAVA 20361

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2020.03.26. 20:17:37

 DISZTÓPIKUS
CSOMAGAJÁNLAT

4 KÖTET
1 ÁRÁRÉRT:
2990 FT

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

AZ AKCIÓ 2020. ÁPRILIS 1-30. KÖZÖTT ÉRVÉNYES.

B1-B4.indd 2 2020.03.26. 20:17:33

 GALAKTIKA
2020. április

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
MÚ TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁ

Bezárkózott az ország. Persze nem csak a miénk.

Jóformán mindegyik. Határzárak, karanténok, WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS

válságintézkedések, vásárlási láz. Az egész életünk S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ

KUPOLAVÁROS
akadozik. Mintha hirtelen valami másodrangú SF- SZUPERBOMBÁK 361
katasztrófafilm szereplőivé váltunk volna. Épp csak
hiába forgatjuk a fejünket, nem látjuk semerre a stá- FEDERICI
+
VAGANOV
bot a mikrofonokkal, kamerával. HOLLÓ-VASKÓ
„Én nem erre szerződtem” – csóválom a fejem, SOLYMÁR ZAGAT
valahányszor kénytelen vagyok kilépni a házból, és
fejetlen csirkeként rohangászó emberek közé kerü- DAVE
lök, akik bizalmatlanul méregetik egymást a bolt- Howard Előfize
tő
CS Kknek
ban a maszkjuk fölött, majd félretolják azt a szájuk 120A
elől, hogy ujjukat megnyalva dörzsöljék szét a rakon- Bodor
0 Ft!
ÁRON
cátlanul nem nyíló nejlonzacskót.
A koronavírus-járvány receptje egyharmad rész A SCI-FI LEGJAVA 20361

valós veszélyhez gondosan adagolt kétharmad rész

9 770133 243018

oktalan pánik. Méghozzá az igazán eszetlen fajtából: sokan alaposan föltankolták háztar-
tásukat például vécépapírral, ugyanakkor azokat az eldobható sebészi maszkokat hordják,
amikről ezerszer elmondták már mindenféle fórumon, hogy alkalmatlanok a kórokozó ki-
szűrésére. Ki a hatalmát félti, ki a pénzét, ki az egészségét. Pedig az ilyen időkben megenged-
hetetlen luxus az önzés.
Csak remélhetem, hogy mi, akik jól ismerjük a legkülönbözőbb SF-forgatókönyveket,
akik olvastuk Mary Shelleytől Az utolsó embert, Jack Londontól „A skarlát pestis”-t, Michael
Crichtontól Az Androméda-törzset, esetleg Carl Amerytől a „Passau város pusztulásá”-t, vagy
akár Robin Cook, Nemere István és Antal József idevágó rémlátomásait, higgadtabban és jó-
zanabbul reagálunk a kialakult helyzetre. Mert rajtunk is múlhat, hogy jövő ilyenkor már újra
ugyanúgy éljük az életünket, mint azelőtt, vagy a kihalt tájban medmekszek rodeóznak csak,
míg el nem fogy az összes benzin.
Én is csak az immár unalomig ismert mondatot ismételhetem: lehetőség szerint mindenki
maradjon otthon, szánjon több időt a családjára, művelgesse kertjeit, élvezze a távmunka
gyönyöreit, és persze olvasson minél többet! Ez utóbbihoz annyi tájékoztatást fűznék még
hozzá, hogy a terjesztés bizonytalanságait figyelembe véve lapunk a jelen számtól kezdve
átmenetileg csak előfizetéssel vagy a szerkesztőségen keresztül szerezhető be, természetesen
akár házhoz szállítással.
Találkozzunk mindannyian ennek az egésznek a túlsó végén, épen és egészségesen!

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2020.03.26. 20:09:06

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 361. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Lukács Bettina
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Bódis Éva
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Francisco Badilla (Chile) munkája:

www.artstation.com/badillafloyd

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
86
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
40
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

32

004-005-tartalom.indd 4 2020.03.26. 20:31:57

 GALAKTIKA
2020. április

22

30

novellák cikkek
6 Dave Howard: Űrszemétszedők (befejező rész) 22 Szuperbombák
26 Carlos M. Federici: Mikor virágok nyílnak ismét 30 Zöld jövő
36 Bodor Áron: Téri álom 32 Intelligens dizájn
48 Makszim Varanov: A „vámpír” 34 Világűrt jelentő deszkák
78 Holló-Vaskó Péter – Solymár András: 40 A jövő otthona
Beszélnünk kell
42 Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és
94 Retro – Arthur Leo Zagat: A Merkúr óriás Roman Kulikovval
kupolája
76 Obszervatórium
86 Filmajánló
88 Képregény a Galaktikában
93 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön (első rész)
201 Jerzy Żuławski-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2020.03.26. 20:31:58

 GALAKTIKA
2020. április
Fordzilla – P1
A Ford egészen különleges kihívás elé állítot-
ta a márka rajongóit: tervezzenek meg közö-
sen egy versenyautót.
A projekt első pillanatban meglepő, hiszen
az autók tervezése évekig tartó folyamat, egy
versenykocsi építése pedig egészen speciá-
lis kihívások elé állítja a mérnököket. Hogy
léphetne egy ilyen autó pályára mindössze
néhány hónap után? Úgy, hogy a virtuális tér-
ben fog megtörténni.
A Ford most lehetőséget kínál a gamereknek,
hogy részesei legyenek egy kőkemény verseny-
gép megalkotásának. Egy versenyautónak ál-
talában egy létező modell az alapja, de most
a tervezők teljesen tiszta lappal indulhatnak.
Semmi sem köti meg a fantáziájukat.
Team Fordzilla P1 – ezt a hívogató nevet
kapta a projekt. A Ford Európa dizájnerei
mellé meghívták a francia, német, olasz, spa-
nyol és brit Fordzilla e-sport csapatok kapitá-
nyait is. Az autógyártó és a játékosok közössé-
ge formálja meg az új modellt, méghozzá egy
teljesen újszerű módszerrel.
Szabadon szárnyalhat a fantázia. A játé-
kosok tapasztalatai és ötletei alapján közösen
alkotják meg a gépet. A végső verzió kialakí-
tásához Twitter-szavazásokat hoznak létre, és
a széles játékosközösség is részt vehet benne.
Így hozzák meg a legfontosabb döntéseket az
autó formavilágáról.
6
006-021-howard.indd 6
13.
Összegyűltek a feltételezett ajtó előtt, és a felté-
telezett vezérlőpanelt fixírozták.
Ming végighúzta rajta kesztyűs kezét,
majd megütögette, minek okán hátrafelé kez-
dett lebegni.
– Francos tehetetlenség! – dörmögte. Ezt
követően inkább megkapaszkodott az egyik
merevítőkötélben, és úgy próbálkozott újra.
A fenti módok után így már azt is megtehet-
te, hogy rányomja a kezét a panelre. Ám még
mindig nem történt semmi. – Talán puszta
kézzel. Lehet, hogy tenyérlenyomatot érzékel.
– Élettelen szövetnek én sem engednék –
vélte mögötte Leó, és figyelte, hogy kapcsolja ki
kesztyűjét a barátja.
– Ki tudja, nem igaz, haver?
Ekkor Viktor szólt közbe, és a kínai űrhajós
vállára tette a kezét.
– Még ne érj hozzá! – tanácsolta.
– Miért?
– Mert eddig az űrben volt.
– És?
– Mond neked az a szó valamit, hogy hideg?
– Persze… – döbbent rá Ming csendesen.
Hiába töltötték fel meleg levegővel a raktár-
modult már vagy egy órája, egy fémes testet
felmelegíteni több időbe kerül.
– Simán leégette volna a bőrt a tenyeredről
– zárta a kioktatást Viktor. – Mérd meg, hogy
mennyi a felületi hőmérséklete!
Ming úgy tett, majd a többieknek is meg-
mutatta az értéket:
– A műszer szerint mínusz 90 fokos.
Visszafordult, számolt pontosan hatvan
másodpercet, majd újra megmérte a felület
hőmérsékletét, és közölte az újabb eredményt.
– Még vagy két órát kell várnunk, mire eléri
a nulla fokot.
– Hmm… zavarna valakit, ha feltekerném
a hőmérsékletet negyven fokra? – kérdezte
Viktor. Ám mivel úgyis előre tudta a választ,
2020.03.26. 20:08:26

Dave Howard
Űrszemétszedők
költőinek tekintette, és már utasította is a
Koszfészek fedélzeti komputerét, hogy fújjon
melegebb levegőt a raktérbe.
– Így mennyi lesz? – kérdezte Mingtől, aki
megismételte a mérést.
– Sokkal jobb. Negyvenhét perc.
– Szuper, tesó!
13.1
A várakozás tétlenül telt volna, ha Viktor nem
jön elő a szokásos feladatadási kényszerével.
Soha nem hagyott unatkozni senkit, amíg az
illető ébren volt.
Feltérképezték a test felületét, felvételeket
készítettek róla, és amikor már Ming és Leó
úgy vélte, hogy végeztek, Viktor felmutatta ne-
kik a meteoroidot.
– Analizáltassuk!
Elhagyták a raktármodult, és a laborba
mentek, ahol azokat a régi, kis méretű műhol-
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 7
GALAKTIKA
2020. április
Egy takarítócsapat
mindennapjai,
gondolnánk, nem sok
izgalmat rejthetnek.
Na de az űrben!
(befejező rész)
dakat szokták bevizsgálni, amiknek az eredete
már homályba veszett, vagy éppen orosz, kí-
nai, esetleg amerikai felségjel volt rajtuk: eze-
ket elővigyázatosságból veszélyes mintaként
kezelték, mert lehettek rejtett stratégiai, har-
cászati feladattal ellátott kis szemetek, ahogy
Ming szokta nevezni őket. Viktor hűti le ilyen-
kor rendszerint paranoiás kollégáját, miszerint
az igazán veszélyes darabok nem szerepeltek
volna a katalógusban, vagy pedig előbb lőnek,
mint hogy a fedélzetre hozhatták volna őket.
A kis kőszilánkot betették az analizátorba.
– Klasszikus példány – ismertette Ming az
eredményt. – Többnyire szilikátokat, vasat és
nikkelt tartalmaz. Az egyszerű kődarabok el-
porladtak volna a becsapódás után.
– Találtál rajta valamit a hollandiból is? –
érdekelődött Viktor.
– Nem. Csak ezek. Semmi speciális öt-
vözet vagy festékanyag. Nemesfémek nuku,
7
2020.03.26. 20:08:26
 GALAKTIKA
2020. április
csak amit itt látsz. Strapabíró a mi kis ször-
nyetegünk.
– Azért behorpadt, és engedte magát el-
fogni.
– Nem mondtam, hogy tökéletes.
– Akkor olyan, mint te.
– Milyen?
– Kicsi, de simán kibír pár ütést.
– Ennél még a bátyáimtól is nagyobbakat
szoktam kapni. Aztán meg apámtól, hogy mi-
ért hagytam magam megverni.
– A te családod aztán tud nevelni!
– Tudod, minél több idő telik el, annál job-
ban vágyom vissza abba lakótelepi lakásba, és
szeretnék még egy tányérral anyám túlédesí-
tett rizsgombócaiból. – Ming hangjába nosz-
talgikus érzések felhangja keveredett.
– Elhiszem – felelte Viktor. Aztán hozzátet-
te, kevesebb átéléssel: – Az én apám meg az év
szülője lenne mára.
Leó eddig hallgatott, de a végére már mo-
solygott.
– Örülök, hogy itt vagytok nekem. Jól érzem
magam veletek. Kihangsúlyozott mindenna-
pok és megunhatatlan társaság. Ilyenkor nem
is gondolok arra, hogy az őrület valószínűleg
előbb-utóbb rám köszön.
Viktor ránézett, átható lagúnazöld tekin-
tetét a magyar szürkészöld szemébe fúrta,
majd gyorsan oldalra fordult, és azt kérdezte
Mingtől:
– Letelt már az idő?
– Éppen most.
– Akkor meg mire várunk?
Már iramodtak is kifelé. Leopold utánuk
nézett, és az orra alatt dünnyögött:
– Majd ha már képzelt figurák lesztek a fe-
jemben, nem szabadultok ilyen könnyen!
14.
Beúsztak a raktérbe. A negyvenfokos meleg ar-
cul csapta őket.
8 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 8
Ming utasítására ekkor felvették és lezárták
a sisakjukat.
– Miért is? – kérdezte Leopold.
– Mert tegyük fel – magyarázta a fedélzeti
orvos szerepében a kínai űrhajós –, hogy ki-
nyitjuk a hollandit. Ha van bent atmoszféra,
bármilyen összetétel, az kiáramlik, mi pedig
letüdőzzük. Megkockáztatod, hogy mérgező?
– Dehogy, nem őrültem meg!
– Még… – Viktor suttogása bár csendes
volt, arra azért ügyelt, hogy a gróf is meghallja.
Közben már a bolygó hollandi fölé úszott.
– Hehe – reagált a magyar. De annyit évőd-
tek már egymással, hogy csak legyintett. Zár-
ta maguk mögött a raktármodul zsilipajtaját,
majd a többiek után rugaszkodott.
Elfoglalták korábbi helyüket a feltételezett
ajtó előtt, és csodálkozástól óriásira nyílt szem-
mel bámulták maguk előtt… a csodát!
Az utóbbi egy órában két dolgot nem tettek:
Az egyik, hogy nem tartották folyamatosan
kamerafelügyelet alatt a bolygó hollandit.
A másik, hogy nem foglalkoztak Gorba-
csovval. A madár a nap nagy részében jól
elvolt magában is, nem szorult állandó ellen-
őrzésre, és…
Hiába magyarázták, hiába okoskodtak
utólag, az esemény megtörtént. Fejben gyor-
san összerakták, hogyan eshetett, ám ez ke-
vésnek bizonyult, és nem tartalmazott annyi
örömöt, ami elégedettséggel töltötte volna el
őket, hogy mi mindent megtudhattak volna a
folyamat során.
A kérdés válaszra szomjazva őrjöngött a fe-
jük mélyén:
Hogy a francba került Gorbacsov a bolygó
hollandiba?
14.1
– Hát, a legfőbb kérdésre megkaptuk a választ
– mondta Leopold, és megpaskolta Ming vál-
lát. – A bolygó hollandi levegője nem mérgező.
2020.03.26. 20:08:26

– Gorbi! – sírta szinte Viktor, és kezét arra
az üveglapra tette, ami mögött a kis kolibri rep-
kedett.
Egy perc is eltelt, mire annyira megnyu-
godtak, hogy igazán értelmesen tudtak gon-
dolkozni.
Az arany testen megjelent egy ajtó, méter
széles, két méter magas, üveglappal, hogy be
lehessen látni.
A feltételezett kezelőpanel valójában is az
volt. Immár mint egy digitális vezérlő­felület ra-
gyogott a rajta sorjázó jelek szín­kavalkádjában.
Értelmezni nem tudták, ismeretlen szimbó-
lumoknak tűntek, és azokat rosette-i kő nélkül
megfejteni valószínűleg lehetetlen.
Egy előnyük mégis volt az elméleti tudo-
mánnyal szemben: lehetőségük nyílt a próbál-
kozásra.
Viktor már mozdult is, és egyik jelet a másik
után érintette volna meg, ám Ming meg­állította.
– Mi van? – kérdezte az orosz, cseppet sem
barátságosan. Ming nem vette magára, tudta,
hogy mennyire szereti barátja a kis kolibrit.
– Várj egy kicsit! Szerinted biztonságos csak
úgy véletlenszerűen babrálni ezzel?
Viktor megfordult, és mélyen a szemébe
nézett.
– Kezelőfelület. Manuális. Tehát olyan
funkciót nem láthat el, ami veszélyeztetné a
kívül állókat. Legalábbis nagyon valószínű. Az
ellentétje pedig józan ésszel nem igazolható.
– Nem is tudom. Nem tűnik emberi alko-
tásnak. És így az emberi logikát is mellőzhetik
egyes funkciói.
– Ha mondasz egyet, akkor félreállok.
Ming rövid ideig hallgatott, majd megadóan
bólintott.
– Tiéd a pálya.
14.2
Amíg Viktor próbálkozott, addig Leopold az
üvegre tapadt. Gorbacsov az orra előtt szálldo-
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 9
GALAKTIKA
2020. április
gált, és ő nem tudta elhessegetni, pedig nagyon
kíváncsi volt arra, ami a bolygó hollandi belse-
jében lebegett.
– Szerinted mi lehet ez? – kérdezte Mingtől,
és odaengedte az ablakhoz. Alig fért el egymás
mellett sisakos fejük, össze-összekoccantak, de
le nem vették volna szemüket a benti dologról.
Egy keskeny, félméteresnél kicsit szélesebb,
ugyanolyan vastag, ám vagy két méter hosszú,
ragyogó, bronzszínű téglatest forgott a szemük
előtt, hatvanfokos dőlésszöggel. Akár egy be-
vetésre váró kozmikus fegyver.
A kis kolibri időközben elszállt az ablaktól,
és a téglatest tetején pihent meg. Porrá is omol-
hatott volna, áramtól rázva éghetett volna el a
szemük előtt, vagy csak úgy simán, jel nélkül
múlhatott volna ki. Egyszerre sóhajtottak fel,
és örültek, hogy ezt Viktor nem látta. Gorba-
csov a fejét fordította feléjük, és ahogy forgott
a test, úgy állt vissza a nyaka, majd fordult to-
vább a követező körre. Mintegy tíz másodperc
alatt perdült meg tengelye körül a test.
Eközben Viktor sorra próbálta a jeleket.
És aztán eltüntette az ajtót.
Majd vissza.
Ming és Leó máris inkább a parancsnokra
figyeltek.
– Lehet, hogy négy kezük volt, és harminc
ujjuk. A jelek kombinálásával már próbál-
koztál? Nyomtad a panelt? Elhúztad a jeleket?
Duplaklikk? Tekintetvezérlés?
Viktor válla fölött adták az ötleteket, aki ek-
kor megfordult, és mélyen a szemükbe nézett.
– Gorbacsov bejutott. Kicsi madár, mégis
sikerült neki. Egyszerűnek kell lennie.
– Aham – bólogatott meggyőzve Leopold,
majd más ötlete támadt: – És ha a hollandi ma-
gától engedte be?
– Miért tette volna?
– Éhes volt? – próbálkozott Leó, de Viktor
nézése elárulta, hogy ez nem sült el jól. – Na,
csak a lehetőségeket vázolom!
9
2020.03.26. 20:08:26
 GALAKTIKA
2020. április
Viktor visszafordult a panel felé, és a kö-
vetkező két percben csupán bámulta, de nem
nyúlt hozzá.
– Gorbacsov kicsi madár. Szinte súlya
sincs. Arra ügyel, hogy a szárnyával ne üt-
közzön dolgokba. De megpihen. Leszáll, és
kis karmos lábával megkapaszkodik. Itt,
a panel tetején elég hely van, hogy elfér-
jen. A  karmai viszont kapaszkodás közben
megérinthetik a gombokat… Mondjuk, itt,
vagy itt.
Viktor jobb mutatóujja finoman megérin-
tette az első jelet, majd a másodikat. Ekkor
az ajtó résnyire nyílt, éppen akkorára, amin
a kis madár beférhetett. Tíz másodperc múl-
va pedig már záródott is vissza.
Gorbacsov későn észlelte a lehetőséget, és
lemaradt az ajtó nyitásáról, így Viktor meg-
ismételte a műveletet, aminek a végén a kis
kolibri kisuhant a résen.
Az orosz örömmel vette magához a mada-
rat, majd a többiekhez fordult.
– Jól van, fiúk! Hozzunk kamerákat, és
most már rögzítsük az eredményeket! És
kellenek felragasztható jegyzetfecnik! Franc
se fog ennyi jelen kiigazodni.
– Oké!
– És igyunk valamit, mert ennyi izgalom
elé egy órára. A többire fel akarok készülni.
Kilebegtek a raktérből.
Azt már észre sem vették, hogy a hollan-
di belsejében a bronz téglatest abbahagyta
a forgást. Ha látták volna, megesküdhettek
volna rá, hogy az üveglapon át bámul kifelé,
és eltökélt szándéka, hogy kijusson onnét.
Buta emberi elme, nem igaz?
15.
– Még egy kör? – kérdezte Viktor, és emelte a
zacsit.
A vodkának több járt volna, húzóra, fené-
kig, de nullgravitációban sajnos ezt a metó-
10 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 10
dust mellőzniük kellett. Zacskóból szopták, kis
kortyokban nyelték. Nem lehetetlen, de így is
meg lehet szokni; inkább, mint bokánál véná-
ba adni.
– Maradjunk józanok! – javasolta Leopold.
– Majd ha már tisztában leszünk a bolygó
hollandi minden szegletével, tulajdonságaival
és rendeltetésével, akkor megihatjuk a mara-
dékot, sőt hozhatunk japán whiskypárlatot is
a NŰ-ről, de őszintén mondom, most már a
frászt hozza rám az a szerkezet.
– Már megint túlzol, gróf. Egy kortyról volt
szó, és nem arról, hogy seggrészegre isszuk
magunkat. Elég annyit mondani, hogy kösz,
nem, táváris.
– Aye-aye, sir!
Mire visszaértek, a bolygó hollandi ismét
rejtelmes aranyszínbe burkolózott, átlátszat-
lanná változott.
– Biztosan készenléti üzemmódba állt – vél-
te Ming.
– Aham… – dünnyögte Leó. – Minek pro-
dukálja magát, ha nincs közönség…
Három kamerát sikerült a raktármodulba
vinniük. Úgy helyezték el őket, hogy nagyjából
minden oldalról vehessék a bolygó hollandit.
Viktor úgy próbálkozott tovább, hogy a
feje mellé szerelt kamera takarás nélkül lássa
a kezét.
– Erre emlékszem! – állította örömittasan.
– Ezzel tüntettem el az ajtót! – kiáltotta, és már
simogatta is az ikont. És az ajtó feltűnt, rajta az
ablakkal.
Odabent újra forgott a bronzoszlop.
– Honnét kap ez fényt? Nem látok lámpákat
– ámult Leó.
– Minden bizonnyal a falból szivárog – gon-
dolkodott hangosan Ming.
– A fény szivárog? – vonta össze szemöldö-
két a magyar űrhajós, és a fejét csóválta, hogy
ez szerinte mekkora hülyeség.
Ming csak vállat vont.
2020.03.26. 20:08:26

Viktor ekkor már az ajtónyitással próbál-
kozott.
A bal felső második ikonra tette a kezét,
mire az ajtó ismét csak résnyire nyílt. Várt tíz
másodpercet, majd amikor az ajtó záródott,
újra próbálkozott. Kis gondolkodás után két
ujját tette az egymás melletti ikonokra, mire
a második másodpercben az ajtó teljesen ki-
nyílt. Oldalra suhant, nyom nélkül eltűnt az
aranytestben.
– Várjatok! – figyelmeztette a többieket. –
Nehogy magától záródjon…
Az ajtó egy perc múlva is nyitva állt. Ek-
kor újra megérintette a két ikont, és sikere-
sen zárt.
Egy cetlire felírta, hogy ez a két ikon mire
való, majd melléjük ragasztotta.
Újra kinyitotta az ajtót.
– Gróf, óvatosan nézz be, hogy látsz-e oda-
bent hasonló táblát!
Leopold rámeredt.
– Én?
– Te.
– Nézhetné Ming is.
– Én téged kértelek.
– Ming kisebb.
– És?
– Kínai.
– Igen?
– Belőlük több van. És neki sunyibb a né-
zése.
– Nem is vagy kíváncsi?
– De, az vagyok.
– Akkor hát? Csak a válladat rángatod?
Ming ekkor kidugta a fejét Leó mellett, és
jelentett:
– Közben megnéztem. Nincs tábla. Semmi.
Leó rálegyintett:
– Elveszed a kekeckedés élét!
Viktor lehunyta a szemét, és háromig
számolt.
– És a bronz… izé… dolog mögött?
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 11
GALAKTIKA
2020. április
– Tisztán ugyan nem látni, de szerintem
nincs – vélte Ming.
– Oké. Gróf, nézd meg!
– Jól van, megyek már!
A magyar űrhajós derékig beúszott, oldal-
ra, hogy rálátása legyen a lebegő oszlop mö-
götti térre, majd visszatolatott.
– Nincs – jelentette. – Ahogy megfigyel-
tem, odabent semmi sincs. Szó szerint sem-
mi, a lebegő testen kívül. Sima falak, csak az
ajtó, semmi más.
– Értem. Mégis, mi lehet ez? – kérdezte
Viktor a fejét csóválva.
– És miért forog? – tette fel a következő
kérdést Ming, és a fejét vakarta.
– Mert az, hogy csak úgy lebeg, az nem is
érdekes, ugye? – zárta a sort Leó értetlen mél-
tatlankodással.
Mintha csak erre a pillanatra várt volna,
a bronztest befejezte a forgást, és szépen las-
san leereszkedett a padlóra. Dőlésszöge nem
változott.
Tágra nyílt szemmel csodálkoztak rá, majd
figyelték, ahogy a bronzoszlop felső felének
anyaga megváltozik, és szépen lassan áttet-
szővé válik.
A fények tükröződtek rajta, ezért közelebb
kellett úszniuk, hogy beláthassanak.
Aztán üvöltve hőköltek hátra, és egymást
lökdösve úsztak a raktármodul zsilipjéig,
hogy gyors menekülésük után hermetikusan
zárják maguk mögött az ajtót, és ütközésig te-
kerjék a zárókereket.
Ekkor egy éles pittyegés adta tudtukra,
hogy valaki fel akarja venni velük a kap­
csolatot.
Rémülten néztek össze.
Eddig rádiócsend volt, elvágták őket a kül-
világtól, most mégis keresik őket.
Miért épp most? A véletlenek összjátéka
lenne?
Nem hitték.
11
2020.03.26. 20:08:26
 GALAKTIKA
2020. április
– Kolibri Kapitány most be van szarva…
– ismerte be Viktor.
– Ja, szar a szövegíród! – vetette oda
neki Leó.
Ming köhögött egy sort.
– Túldramatizáljuk, fiúk. Nézzük meg,
hogy ki keres, aztán akár tetszik, akár nem, én
iszom még egy vodkát.
– Igazad lehet, és az ötlet is jó – ismerte be
Viktor kényszeredetten vigyorogva, miközben
a raktármodul felé vetett egy rémült pillantást.
– Na, menjünk!
Beúsztak a vezérlőbe, elfoglalták helyeiket,
majd pár mély lélegzet után fogadták a hívást.
Elion Mars arca jelent meg a képernyőn, és
ideges arccal így nyitott:
– Elion vagyok. Ne nyissák ki! Semmi esetre
ne nyissák ki a szarkofágot!
16.
Hárman meredtek a képernyőre, és egyszerre
hárman akartak ütni.
A kijelző kibírta volna, strapabíróra tervez-
ték, emberi ököl nem okozhat benne kárt; bal-
esetek előfordulhatnak, és az űrügynökségek
csak úgy adnak ki megrendelést a felhasznál-
ható eszközökre, hogy azok víz-, por- és ütés-
állók legyenek. Az ütés alatt nem konkrétan
emberi haragra utalnak, de az is a minőségi
követelmény része. Mert a minőség az, amit a
vevő kér.
– Maga… tudja! – kiáltott rá Ming.
– Mindvégig tudta! – ordította szinkron-
ban Leó.
– Mi maga? – üvöltötte Viktor.
A kérdés annyira új volt, és váratlan, hogy
Ming és Leó értetlenül kapták a fejüket a pa-
rancsnok felé.
– Mi van?
– Az ott bent nem erről a Földről való! – ki-
áltotta az orosz. – És Mars tudja, mi van a boly-
gó hollandiban. Mit gondoltok, miért?
12 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 12
A kérdésre csak sejtették a választ, de nem
merték kimondani.
A képernyőn Elion Mars beletörődő arca
látszott. Búsnak tűnt, ám a szeme remény-
könnyeket szült. Tekintete csillogott, és hal-
kan szólalt meg:
– Nem tudom, hogy mit mondjak. Látom,
sikerült bejutniuk. És meglátták… őt is. Nem
hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt képe-
sek lesznek rá. Azt hittem, amíg felérek, nem
nyúlnak hozzá…
– Ácsi, ácsi! Sztoj! Feljön? – kérdezte Viktor.
– Mielőtt megszakadt a rádió-összekötte-
tés, ezt akartam a tudomásukra hozni. Akkor
két és fél óra volt hátra, már csak egy. Egy óra
múlva indul a Super X-Space az űrbe. A  fe-
délzeten leszek, és a pályaadatok szerint a
kilövéstől számított huszonhetedik percben
bedokkolok.
– Már ha engedjük! – vetette ellen Viktor.
– Tessék? – hökkent meg Elion.
Viktor megmagyarázta neki:
– Az, ami ott van a bolygó hollandiban…
és ami maga lehet… mit gondol?
– Le is mészárolhat minket! – vélte a kínai
űrhajós. Leó egyetértően bólogatott mellette.
Elion Mars értetlenül rázta a fejét.
– Miért gondolják ezt?
– Látott már sci-fi horrort? Na azért!
Elion kényszeredetten elmosolyodott.
– Egész életemben azon voltam, hogy a
Földnek jobb legyen. Jövőt mutattam neki,
elindítottam az úton. Kedvelem az emberisé-
get, segítek neki. Kedvelem ezt a bolygót, és
mindent megteszek, hogy jobb hely legyen.
Mi olyat tettem, amiért azt hiszik, hogy meg
akarom enni magukat?
Viktort szokás szerint nem volt egyszerű
meggyőzni.
– Titkolózott előttünk. Úgyszólván maga
miatt kerültünk ebbe a helyzetbe. A bolygó
hollandi, ha csak tíz méterrel közelebb jön,
2020.03.26. 20:08:27

eltrafál, és akkor most nem beszélgetnénk,
mi is űrszemét lennénk.
– Volt benne némi rizikó, elismerem. Mégis,
muszáj volt odaküldenem magukat. De a szá-
mításaim sohasem csaltak meg.
– Haha, és a felrobbant kísérleti X-Space ra-
kéták?
Eliont nem lehetett megingatni. Lesajnálón
legyintett.
– Szükséges veszteségek voltak. Az embe-
rekre kellett bíznom a dolgot, hogy a kudarcok
után megérezhessék a siker ízét. Ha sohasem
bukunk, nem akarunk jobbak lenni. Ezt meg
kell érteniük. És ez a csapat most olyan, ami
ismeri a kudarc ismételt lehetőségét, és min-
dent megtesz, hogy kiküszöbölje az esetleges
hibákat. Nem láttam még náluk odaadóbb em-
bereket, nem hittem volna, hogy úgy akarják
a jövőt, hogy már ma készek elérni. Akit csak
ismerek, inspirálom, és arra késztetem, hogy
túlnőjön saját magán, képezze adottságait, és
növelje képességei tárházát.
Viktor a többiekre nézett. Ming és Leó egy-
másra, aztán egyszerre vonták meg a vállukat.
– Tőlünk oké – foglalta össze némajátéku-
kat Leopold. – Hacsak, tudod, nem olyan lesz,
mint az… még mindig a hideg ráz, amikor a
szarkofágban lévő dologra gondolok.
– Szóval, felengednek? – kérdezte Mars a
kijelzőről.
A parancsnok visszafordult hozzá, és közöl-
te a válaszukat:
– Meglátjuk. Amíg ideér, megfontoljuk,
hogy a fedélzetre léphet-e.
– Értem, köszönöm.
– Elég, ha drukkol. Hideg tud lenni odakint.
17.
– Tulajdonképpen nem is olyan visszataszító –
vélekedett Ming, miközben ráközelített a szar-
kofág átlátszó felső részére. – Ettem már ennél
rondábbat is.
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 13
GALAKTIKA
2020. április
– Engem a frász kitör – borzongott Leopold.
– Sokáig fog kísérteni álmaimban.
A felhelyezett kamera által közvetített képet
bámulták. Eszük ágában sem volt visszamen-
ni a raktérbe. Kicsit tükröződött a felület, de
a fényerővel és kontraszttal játszva, illetve egy
kis színskálás beállítással elég jó képet kaptak
a szarkofágról, ahogy Elion nevezte.
Nézték, figyelték, és rendkívüli módon örül-
tek, hogy a benti dolog nem mozdul, s olyan
halottnak tűnik, amilyennek lennie is kell en�-
nyi odabent töltött idő után.
– És ha ez egy hibernátor? Egy sztázis­
kamra? – dobta be a kérdést Viktor.
– Őszintén? Ha az a valami odabent életre
kelthető, akkor inkább maradjon így – zárkó-
zott el a lehetőségtől Leopold. Egyetértő mor-
mogás volt a válasz.
Ming még közelebb hajolt a kijelző vetítette
képhez.
– Szerintem nem fog életre kelni. Egészen
aszottnak tűnik. Mint a szárított leveskocka…
tofuval.
Leopold nem osztozott nyugalmában.
A többiekre vetette riadt tekintetét:
– És ha Elion hidratálni akarja?
– Mi? – kerekedett el Viktor szeme, és értet-
lenkedve tekintett a magyar űrhajósra. – Még-
is, hogyan?
– Mint valami „múmia átka”-sztoriban.
Kell neki három ember, hogy visszahozza…
Kiszívja az életerejüket.
Viktor nagy levegőt vett, aztán határozott
hangon közölte velük:
– Oké, elteszem a vodkát. Egy egész heti
mennyiséget beszoptunk, szerintem ennél
több már csak ártana.
Vágyakozó tekintetüket a vodkászacskóra
tapasztották, amíg azt Viktor el nem zárta.
Ekkor Mingnek ragyogott fel a szeme.
– Ezt még nem is néztük meg! – kiáltotta, és
visszatekerte a felvételt.
13
2020.03.26. 20:08:27
 GALAKTIKA
2020. április
Nézték, ahogy a három űrhajós lassan be-
úszott a bolygó hollandiba, közel hajoltak a
szarkofághoz, majd egymást lökdösve mene-
kültek ki onnan.
Előbb Ming kezdett éktelen kacagásba,
majd beszálltak a többiek is.
Eddig fel sem tűnt nekik, hogy milyen éle-
sen tudnak sikítozni.
A felvételt ugyanoly mulatságosnak találták
huszadszorra is, mint elsőre.
Nemhiába, a vodka az tud.
18.
A Super X-Space hordozórakéta hetven kilo-
méteres magasságon levált hasznos terhéről,
ami tovább folytatta útját az űr felé, folya-
matosan gyorsítva, hogy vissza ne zuhanjon,
sőt stabil pályára álljon a Föld körül. Az SXS
közben kecses íven visszahullt, majd két-
száznegyven kilométerrel a kilövés helyétől
tengert ért a zsebkendőnyi célterületen, ahol
már várta a teherhajó, hogy újabb indításra
szállítsa haza. Következő küldetése keretében
három automata Mars Roadster autót visz
majd fel az űrbe, hogy Elion tervei szerint a
Marsra jussanak, és a leendő telepesek hasz-
nára váljanak.
A milliárdost szállító kabin visszatérő egy-
ség is volt egyben, alig nagyobb, mint egy kis-
busz. A második rakétafokozat leválása után
megközelítette a Koszfészek sebességét és pá-
lyáját. Más esetben a szemétszedők szigony-
végre tűzték volna a kiszolgált rakétamodult,
ám ettől most fájó szívvel eltekintettek. Szo-
morúan néztek a visszahulló egytonnás fo-
kozat után, majd figyelmüket a nagyfőnök
kabinjára vetették.
Alig huszonhét perc múlva, sebesség- és pá-
lyaszinkronizálás után Elion Mars bedokkolt.
– Viktor Palkov parancsnok. Szung Ming.
Gróf Révészy Leopold. Örülök, hogy szemé-
lyesen találkozhattunk! – köszönt Elion, és
14 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 14
kezet fogott velük, miközben sikerült mind-
egyikük tekintetét elkapnia. Szívélyesen és
derűsen mosolygott, ahogy mindig is tette.
– Alien Mars – jegyezte meg válaszul Vik-
tor, miközben a másik tekintetét fixírozta. Az
észrevette a szándékos ferdítést, ám a moso-
lya akkor sem tört meg. Sőt, úgy tűnt, szóra-
koztatta.
– Nem is tudom, hol kezdjem. Sokszor
gondoltam erre a pillanatra, de az emberek
nem egyformák, nem tudok rájuk biztos algo-
ritmust. Ami egyedül kiszámítható bennük,
hogy nem lehet kiszámítani a viselkedésüket.
Egy emberét talán jó eséllyel meg lehet hatá-
rozni, de kettő vagy annál több, jelen esetben
három fő már olyan anomáliákat gerjeszt,
amikkel a legtöbb számítás csődöt mond.
Ami bizonyos, hogy csoportban leginkább a
félelmei és szükségletei alapján lehet irányítás
alá vonni. Az egyén képes lemondani a több-
ség javára, ám a többség csak saját magára
gondol…
– Elég! – szólt rá Viktor. – Nem igazán tet-
szik, hogy egyenletben gondolkodik rólunk.
– Sajnálom… Csak meg akartam magya-
rázni, hogy mennyire nem lesz egyszerű be-
fogadni azt, amit mondani akarok.
Viktor Palkov nagy levegőt vett.
– Az elmúlt órákban már tisztába jöttünk
eggyel és mással, értek minket meglepetések.
Tapasztaltuk, hogy nem vagyunk egyedül,
és sejtjük, hogy több volt ez, mint véletlen
felfedezés. Gyártottunk elméleteket, sejtünk
dolgokat, és szerintem felkészültünk arra,
amit hallani fogunk. A legfőbb: űrhajósok va-
gyunk, több ezerből kiválasztva, és intelligen-
sek annyira, hogy ne félelemből verjük össze
az első idegen lényt, akibe belebotlunk. Időt
adunk neki, hogy feldühítsen.
Elion Mars bólogatott, ízlelgette a figyel-
meztetést.
– Jól van. Értem. Maradt még vodkájuk?
2020.03.26. 20:08:27

18.1
A vezérlő elég helyet nyújtott, hogy négyen
is elférjenek benne. Páratlan kilátás nyílt a
Földre, a csillagokra, és a Holdra is a távolban,
ahogy kilépett a bolygó mögül.
– Még mielőtt tovább folytatnánk, szeret-
ném, ha megtennék, hogy a Kounotori 6-ot
végső nyugalomra helyezik. Hiro barátom
örülne neki.
– Nyugalomra? – érdeklődött Leopold. –
Nem kéne inkább begyűjtve a Holdra külde-
nünk? Elég nagy a test, biztosan örülnének
a felhasználható anyagoknak. Pazarlás len-
ne, ha…
– Kegyelet. És megnyugvás – felelte Elion. –
Elhitettük a világgal, hogy már nincs az égen.
És már nem is kellene ott lennie. Hiro barátom
azt kérte tőlem, hogy helyezzük végső nyuga-
lomra a fehér gólyát. És én eleget teszek ennek,
amikor ezt kérem tőletek én is.
– Akkor is – duzzogta Leopold. – Annyi
benne a…
Viktor nyugalomra intette magyar barátját,
majd egy kérdést szegezett Elionnak.
– És ugye nem akarja, hogy kiderüljön, ti-
zenöt évvel ezelőtt hazudtak a világnak?
– Átlát rajtam, igaz?
– Mert hagyja, gondolom. De ígérje meg,
hogy mindent elmond nekünk a temetés után!
– Úgy lesz – bólintott rá Elion Mars.
18.2
A számítógép pár másodperc alatt kikalkulálta
a folyamatot, megadta a paramétereket, és el-
végezte a szükséges beállításokat a Koszfészek
egységein.
Viktor ismertette a többiekkel a feladatokat.
– Ming, kapd el a daruval a Kounotorit a
fúvókák között, a tengelyközépponton! Ott
nem akadsz a hálóba. Elektromágnesesen
rögzítsd, majd add át az elektromágnes vezér-
lését nekem!
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 15
GALAKTIKA
2020. április
– Rendben.
– Gróf, amint Ming rögzített, adj tizenegy
százalékos terhelést a VASIMR-re! Kapcsold
ki, amikor elértük a huszonnyolcezer kilomé-
ter per órás sebességet!
– Rendben.
– Én közben a manőverezőkkel stabilizá-
lom a hajót, mert megváltozott a tömegkö-
zéppontunk. Ezt követően beállítom a pályát.
Ming befogta és rögzítette a célt, Leó meg-
lódította a Koszfészeket, Viktor korrigálta a
pályájukat.
– Utolsó ellenőrzés! – kiáltotta. – Repülő-
és hajóforgalom?
– Semmi a célterületen – jelentette Ming.
– Másodellenőrzés!
– A terület tiszta – felelte Leó.
Viktor elégedetten sóhajtott fel:
– Akkor lökjük!
Tizenöt éves késéssel, de terv szerinti pá-
lyán, a fehér gólya a Csendes-óceán déli része
felett a Kármán-vonal alá süllyedt, majd a
mezoszférába ért. Felizzott, és sötét füstcsíkot
hagyva maga után elégett a légkörben. Ami
pedig megmaradt, az egy diszkrét csobbanás-
sal a mélybe merült.
– Erről ennyit! – csapta össze a tenyerét
Elion Mars. – Most pedig, ha megengedik,
megnézném az üknagyapámat.
19.
Elion a szarkofág előtt állt, és egy, a Földön
még sohasem hallott nyelven szavalt egy dal-
lamos, pattogó és rímekben bővelkedő, fülbe-
mászó költeményt.
Mögötte sorakozott a három űrhajós, akik
össze-összenéztek, és a vállukat vonogatták.
Egyikük sem értett többet a szövegből a másik-
nál, ám a közös tudatlanság legalább megnyug-
tatta őket. Gorbacsov, a kis kolibri Viktor feje
körül repdesett, és egyelőre bizalmatlanul tar-
totta a távolságot az újonnan feltűnt embertől.
15
2020.03.26. 20:08:27
 GALAKTIKA
2020. április
Amikor Elion befejezte, megfordult, és há-
lásan nézett rájuk.
– Köszönöm! Nem is tudják, mennyire há-
lás vagyok, hogy leróhattam a tiszteletemet az
üknagyapám előtt.
– Szívesen… – felelte Viktor. – Én sajnos
nem ismertem a papáimat és mamáimat,
csak a sírjukat látogattam a szüleimmel. Csu-
pán anya mesélt róluk. Jó emberek voltak.
– Nálunk ez máshogy alakult – merengett
Leopold. – Egy kastélyban éltünk, és él a
családom ma is. Nagyszülőkig együtt min-
den nemzedék. Hangos, zajos, és sohasem
tudod, hogy kit nem látsz hetekig. Nagy az
a kastély. Zsíros nagymamát észre sem vet-
tük, amikor meghalt. Csendesen, a tévé előtt
érte a vég. Csak két nap múlva kereste meg
Károly papa, amikor már másodjára ették
meg a mama reggelijét az unokái, öcsém
rém rossz csemetéi. Nem is igazán tudom,
milyen temetőbe járni. Családi kriptáink
vannak a hátsó kertben. Csak amikor rájuk
gondolok, akkor rémlik fel egy-egy mosoly,
nyakleves, nevetés, figyelmeztető szavak…
és az öregszag.
– Hát, én sem ismertem a nagyszülőket
– mesélte Ming –, de a nevüket be kellett
magolnom, öt generációig visszamenőleg.
Anyám szerint apám tiszta nagyanyja, apám
szerint anyám meg tiszta anyja, úgyhogy el
tudtam képzelni őket. Volt pár fénykép is, de
főleg kifakult papíron, vagy rosszul exponált
digitális képek anyám ósdi gépén. Minden év
április elején felkerekedik a család, és meglá-
togatjuk az ősök sírjait, a Tiszta Fény feszti-
váljának ünnepén. Füstölőt gyújtunk, papír-
pénzt égetünk, ilyesmik.
Elion rájuk mosolygott.
– Az én üknagyapám szerette a Földet. De
ő volt az egyetlen, aki nem tehette rá a lábát.
A szervezete nem bírta volna az átalakulást.
A génjei már túl öregek voltak hozzá.
16 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 16
Viktor nagy levegőt vett, majd kitört
belőle:
– Rendben, eddig bírtuk. Eljött az ideje,
hogy elmondja, hogy mi ez az egész. Üknagy-
apástól.
20.
– A nevem Elion Mars, és a családommal a
Földön élek. Az önök első világháborújának
idején érkeztünk… érkeztek a nagyszüle-
im. Azóta itt élünk. A nagyszüleim tudták,
hogy ők már biztosan nem jutnak haza. De
szerencsénkre a Föld olyan ütemben látszott
fejlődni, hogy úgy gondolták, száz év múlva
már elkezdhetnek a hazatérésen dolgozni.
Sajnos a földi élet gyorsabb, nem tiszta, ezért
pár év múlva már tudták, hogy ők nem jut-
hatnak többé haza. De a gyerekeknek, és az
ő gyerekeiknek még van esélyük rá. Nekem a
legtöbb.
– Haza? – kérdezett közbe Leopold. – Hova
haza?
– Messze. Nagyon messze.
– De pontosan?
– Tényleg tudni akarja?
– Egy név közelebb hozná…
– Ghirts-Epoir – mondta Elion, mintha a
torkát kaparná. – Mi így nevezzük.
– Jól van – bólogatott Leó. Aztán a fejét
rázta. – Nem hozta közelebb.
– Folytathatom? – érdekelődött Elion.
A három űrhajós a távoli világ nevét íz-
lelgette, próbálták ők is kimondani, de pár
másodperc múlva letettek róla. Viktor intett,
hogy jöhet a folytatás.
– Amióta csak felmerült a lehetősége, a
családom segítette a földi űrkutatást. A ra-
kéták fejlesztéséhez nyújtottak támogatást,
sőt néha egy-egy ötletet is sugalltak. Olyan
elméleteket nem fedtek fel, bár nagy volt a kí-
sértés, amik évtizedekkel gyorsították volna
a fejlődést.
2020.03.26. 20:08:27

– Miért nem?
– Mert arra volt szükség, hogy az emberi-
ség maga jusson el a következő lépcsőfokra,
mind szellemileg, mind technológiailag, hogy
méltó társa lehessen a mi fajunknak… majd
egyszer. Talán már nem kell sokáig várni.
– De ha azért szorgalmazták az űrkutatást
és minden ehhez kapcsolódó dolgot, mert
haza akartak jutni, akkor miért voltak aggá-
lyaik a fejlődéssel kapcsolatban? – kérdezte
Viktor. – Kifejlesztik, hazajutnak, feledésbe
merül. Senki sem tudta volna meg. Talán ész-
re sem vették volna.
– Maguk még… hogy is fogalmazzak…
nagyon emberek. Sötét korral a hátuk mögött,
gyanakvással és félelemmel. Láttam, éreztem
én is. Ám mi olyan lények vagyunk, akik má-
sok fejlődését, jólétét és szellemiségét is szem
előtt tartják. A Földön ezen még van mit javíta-
ni, ezért nem távozhattunk előbb. A családom
úgy érezte, hogy amit megtehetünk, meg kell
tennünk. Néha csak egy jó szó, néha pénzalap,
néha egy sörözős délután, de mindig kapcso-
latban másokkal. Motiválunk, inspirálunk,
ez a legfőbb feladatunk. És ezt kellene tennie
minden egyes fajnak, és a fajok minden egyes
tagjának.
– Talán azt gondolták, hogy ha idő előtt
elhagyják a Földet, akkor nem lesz béke, ci-
vilizált fejlődés? – kérdezte Ming. – És ha jól
sejtem, mivel még itt vannak, ezt még mi sem
értük el?
– Nem. Még nem. De mindenképpen elérik,
nem kételkedem benne. Ha csak egy világégés-
sel kevesebb ideig tart az út, már megérte ma-
radnunk.
A három űrhajós összenézett. Erre nem
igazán tudtak mit mondani.
Elion arca vidámságot tükrözött, és ezt
kérdezte:
– Tudják, hogy mi az emberiség legna-
gyobb találmánya?
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 17
GALAKTIKA
2020. április
– Mi? – kérdezték szinte egyszerre.
– A „mindennap tegyél valami jót legalább
egy emberrel”-dolog. A legfantasztikusabb
emberi kezdeményezés, amit a születésem óta
csak hallottam. Nem vagytok reménytelenek.
20.1
– És a szemétszedés? – kérdezte Leó. – Mi célja
van?
– Nem kertelek. Nem szeretünk pazarolni.
Az újrahasznosítás a vérünkben van.
– Akkor a tervezett mágneses gyorsító­
gyűrűnek semmi köze hozzá? – firtatta a magyar
űrhajós. Összenézett Minggel, aki ugyancsak
kételkedve fogadta a fenti megjegyzést.
– Dehogy nincs – válaszolta Elion. – Az űr-
nek tisztának kell lennie, hogy megépülhessen,
és biztonságosan lehessen használni.
– És miért nem elég, ha fejlettebb rakétákat
lövünk a Mars felé? – kérdezte most Ming. – Ez
a távlati cél, nem igaz?
– Á, a propaganda. Igen. Az emberiségnek
el kell jutnia a Marsra, ez szent meggyőződé-
sem. De a gyűrűvel ez gyorsabban fog menni.
Illetve…
– Hadd találjam ki! – szólt közbe Viktor, és
tapsolt egyet, majd két mutatóujját a nagyfő-
nökre szegezte. – A gyűrűre szükségük van,
hogy hazajuthassanak Girkeporgra.
– Ghirts-Epoirra. De igen, jól látja.
– Ha megvannak a szükséges információk,
ki lehet következtetni – dörmögte szerényen az
orosz. – Nem nagy ügy. Extrapoláció.
– És mégis, hogyan… mármint a hazatérés?
– kérdezte Leopold.
– A kritikus sebesség elérésével, és… de
ezt még úgysem érthetik. Kvantumfizika,
kaonkötés és extradimenzionális térhajtómű,
legyen ennyi elég.
Leopold nagyokat bólogatott, majd megje-
gyezte:
– Tiszta bla-bla. Nem ír véletlenül sci-fit?
17
2020.03.26. 20:08:27
 GALAKTIKA
2020. április
20.2
A három szemétszedő űrhajós kortyonként
adta körbe egymás közt a vodkástasakot. Ami-
kor kiürült, vágyakozva nézték, majd Ming
vállvonva engedte el. A tasak lassan oldalra
lebegett. Gorbacsov körberepülte, megnyalta
a kis nyílást, majd fejét megrázva odább reb-
bent. Láthatóan nem ízlett neki.
– Van kérdés? – érdeklődött Elion, miköz-
ben a kis madarat bámulta csodálattal telt te-
kintettel. – Vagy megelégednek ennyivel?
– Nekem van – emelte fel a kezét Viktor. –
Miért kapta el a Kounotori a bolygó hollandit?
– A mit?
– Da. Mi így neveztük el. Az aranyhajót a
szarkofággal.
– Értem. Baleset történt. De kezdem az ele-
jén, hogy ne kelljen visszakanyarodni.
Elion szokásos mosolyát vetette rájuk, ők
pedig hallgatták, mint a tűz körül ülő gyerekek
a mesélő öreget.
– Miután üknagyapám biztonságos távolba
navigálta az űrhajónkat, amiben már alig ma-
radt energia, lekapcsolt mindent, és Föld körüli
pályára állt vele.
– Mert a bolygó hollandi nem az űrhajó,
amivel jöttek, igaz? – kérdezett rá Ming a nyil-
vánvalóra. – Ahhoz elég kicsi, hogy a szarkofá-
gon kívül bármi is elférjen benne.
– Ez egy tartályegység – magyarázta Elion.
– Nem űrhajó, és nem kegyeleti eszköz. Ami-
kor üknagyapám érezte, hogy közel a vég,
üzenetet küldött dédapámnak. Abból tudjuk,
hogy utolsó erejével bemászott az egyik szar-
kofágba, hogy ott haljon meg.
– Komolyan? – hökkent meg Leopold. –
Nem inkább a kabinjában, ágyban, párnák
között?
– Mint mondtam, mi odafigyelünk a má-
sikra. Csak nem gondolja, hogy úgy vélte,
boldogok lennénk, ha mikor visszatérünk
a hajóra, az ő halott testébe botlunk? A tar-
18 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 18
tályegység biztonságosan tárolta a szarkofá-
got, egy nullmezőben, ami megakadályozta,
hogy kikerüljön a tengelyközéppontból. Akár
a Földre is zuhanhatott volna, még mindig
úgy lebegne középen, mintha mi sem tör-
tént volna. Ám a tartályt ez nem mentette
meg attól a meteortól, ami letépte a hajóról.
Az űrhajónk, mint mondtam, már csak mi-
nimális energiával rendelkezik. Rejtőzni még
tud, de a meghajtás nem működik, védelmi
rendszerei pedig jócskán hagynak kivetniva-
lót. A lényeg, hogy harminc évvel ezelőtt egy
meteor eltalálta és letépte a tartályegységet,
éppen azt, amiben üknagyapám teste volt.
Egyéb esetben nem foglalkoztunk volna vele,
nem kockáztattunk volna miatta. Szóval, a
tartályegység közeledni kezdett a Föld felé.
Ugyanaz a protokoll tartotta láthatatlanul,
mint az űrhajót is, erre üknagyapám ügyelt.
És hogy a véletlen felfedezést is gátolja, képes
volt megbénítani a vele kontaktusba kerülő
eszközöket. Ki tudja, talán megérezte, hogy
baj történhet?
– Önök hogyan voltak képesek észlelni, ha
semmi sem képes erre? – kérdezte Viktor, rá-
mutatva a történet gyenge pontjára.
– Mi tudjuk, legyen ennyi elég! – mosoly-
gott tovább Elion. – És mivel tudtuk, hogy
merre jár, apám már ki is számolta a pályaide-
jét a mezoszféra eléréséig. A lényeg, hogy 2017
februárjának végén már nem tehettünk volna
érte semmit. Ekkor kezdtük keresni a lehető-
ségeket. Hamarosan elindítottuk az X-Space
programot, és felvettem a kapcsolatot a Nitto
Szejmóval. A többi már történelem. A tartályt
sikerült elkapni, egy X-Space ütközőmodullal
pedig olyan pályára löktük, hogy tizenöt évig
még biztonságban keringhessen idefent.
– És ránk miért volt szükség?
– Mert a továbbiakban már nagy lesz az esé-
lye, hogy a Föld mégis észleli. Fényvillanások-
ból, gravitációs anomáliák kiszámításából, és
2020.03.26. 20:08:27

más egyébből, amikből a számítógépek prog-
ramjai mostanában úgy következtetnek, mint-
ha a keresett tárgy az orruk előtt lenne. Nem
kockáztathattam, hogy más fedezi fel, ezért
hoztam létre az űrszemétszedő projektet, ezért
építtettem a Koszfészeket, és ezért választottam
ki magukat, hogy ráleljenek, és biztonságba
helyezzék.
– Huhh – hümmentette válaszként Viktor.
– Hát, erre nem számítottam.
– Nananana! Engem még nem győzött meg!
– kiáltotta Leopold. Általában Viktor volt az,
aki új és új bizonyítékokat kért, nem adta meg
egykönnyen magát. A parancsnok most érdek-
lődve nézett a magyar űrhajósra, aki úgy hajolt
előre Elion felé, mint vallató a gyanúsítottra.
– Ha van egy saját űrhajójuk, amivel a Földre
szálltak, akkor miért nem azzal kereste meg a
tartályt?
– Mert a Földre egy mentőkabinban érkez-
tünk, ami önerőből újra felszállni soha nem
volt képes. Energiacellái száz éve lemerültek,
és a karbantartás hiánya miatt már jó ideje
használhatatlan.
20.3
– Miért volt biztos benne, hogy amint meglát-
juk a bolygó hollandit, utána fogunk menni?
Mivel korábban Viktor már megjegyezte, ez
milyen veszélyes mutatvány volt, hát várták,
miként felel rá Elion Mars, az idegen, aki em-
bernek adta ki magát.
– Már említettem, hogy személyesen vá-
lasztottam ki magukat a jellemzésük alapján.
Ez a hármas összeállítás adta a legnagyobb va-
lószínűségét, hogy bátorságból, vagányságból
és kíváncsiságból utána erednek. Kreativitá-
suk és leleményességük már a Földön végzett
teszek során is megnyilvánult a számomra.
– Most a hiúságunkat legyezgeti? – kérdezte
Viktor. Szemöldökét összehúzta, és tekintete
gyanakvóvá vált.
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 19
GALAKTIKA
2020. április
– Csak közlöm számításaim eredményét –
vont vállat Elion.
– Mi ezt inkább úgy látjuk, hogy behúzott
minket a csőbe.
Vendégük a fejét rázta.
– Az ember annyiféleképpen képes látni a
dolgokat! Remélem, megértik azt, hogy hittem
magukban, és vakon bíztam a képességeik-
ben. Lévén, hogy üknagyapám szarkofágjának
megmentését tűztem ki célul, ami rendkívül
sokat jelent nekem.
20.4
– Én is kérdezhetek? – emelte a kezét Ming.
– Persze. De siessen! Fél óra múlva vissza
kell térnem a Földre a szarkofággal együtt.
Odalent már mi vigyázunk rá. Szóval, a
kérdés?
– Ha lemerült az űrhajójuk, hogyan akar-
nak vele hazatérni?
– Van néhány sérült alkatrész, ám azok-
nak rendelkezünk a terveivel. A Földön még
tíz év, és meglesz a technológia, hogy létre le-
hessen hozni őket. Addigra már nekiállunk a
gyűrű megépítésének is. Amint kijavítottuk az
űrhajónkat, és leteszteltük a gyűrűt, hogy al-
kalmas-e a kilövésére, megvárjuk az alkalmas
időpontot, hogy távozzunk.
– És merre van most az űrhajó?
– Maga hol keresné? – kérdezett vissza
Elion.
– Valószínűleg geoszinkron pályán a Föld
körül – válaszolta Ming.
– Egy kétdimenziós vonalon?
– Úgy vélem, hogy mindenki így tenné –
gondolkodott hangosan a kínai űrhajós.
– Sejtettük mi is. Az űrhajónk a Déli-sark
felett pihen tízezer kilométerrel, harminckét
fokos szögben a mágneses tengelyhez viszo-
nyítva.
– És még valami… – kezdte bizonytalanul
Ming, s vetett egy futó pillantást a társaira.
19
2020.03.26. 20:08:27
 GALAKTIKA
2020. április
– Igen? – kérdezte Elion.
– Nem fontolnák meg, hogy magukkal
visznek?
21.
Nézték, amint a Super X-Space leszállómo-
dulja belép a légkörbe, fedélzetén az idegen
Elion Marsszal és üknagyapjának szarko-
fágjával.
Talán mindannyian ugyanarra gondoltak.
Az emberiség képes lenne ilyen személyek
nélkül a helyes úton maradni? Hány olyan em-
ber élhet a Földön, aki gazdagságát nem továb-
bi haszonszerzésre fordítja, hanem arra, hogy
jobbá tegye a világot?
Nem csak azért vannak itt, minden állítá-
suk ellenére, hogy fenntartsák az egyensúlyt?
Hogy segítsenek túllépni az olyan napokon,
amikor „megállhat” a Föld?
Okos döntések kellenek: nem ellenségké-
pet kell keresni, hanem egy szebb jövő képét
mutatni, amiért küzdeni lehet. Marsék talán
valóban azért vannak, hogy az űrkutatást pár-
tolják, irányt és egy élhetőbb közeljövőt mutas-
sanak az emberiségnek.
És mi lesz akkor, ha elmennek? Ki lép a he-
lyükre?
Lesz-e valaki, aki a többség érdekeit tartva
szem előtt azért fog dolgozni, hogy a Föld egy
olyan szép és barátságos hely legyen, amilyen-
ről a szépségkirálynők álmodnak?
22.
– Akkor hát tegyük azt, amihez a legjobban
értünk: szedjünk szemetet! – javasolta Viktor
Palkov parancsnok.
– És adjuk el szilváért? – kérdezte gróf
Révészy Leopold.
– Ó, bakker, de régen ettem szilvát! – sóhaj-
tott Viktor válaszul.
– Mi van a szilvával? – kérdezte értetlenül
Szung Ming. Ő nem ismerte a mesét.
20 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 20
Szóval szedték a szemetet, ebben jók voltak;
sőt, a jók közül is a legjobbak.
Este Viktor felhívta Tánya-mamát, és be-
széltek egy félórát.
Ming újabb ellátmányrendelést adott le,
mézből dupla adagról, hogy jusson Gorbacsov-
nak is.
Leó pedig újabb pszichológiai vizsgálatnak
vetette alá magát.
Szóval elvoltak, és tettek úgy, mint máskor.
És mindennap szedték tovább az űrszemetet.
Azért egy hónap múlva Ming feltette a kér-
dését:
– Szerintetek Mars azért ígérte meg, hogy
magukkal visznek minket, hátha akkor haté-
konyabban végezzük a munkánkat?
– Azt mondod, kamu? – nyílt tágra Leó sze-
me a lehetőségtől, hogy hülyének nézik őket. –
Megőrülök, ha az!
– Nem tudom, gróf – vont vállat Viktor, és
újabb körre röptette a valóban egyre kövérebbé
váló Gorbacsovot. – De egy biztos: Mars na-
gyon tud motiválni.
– Hát, ezt megköszönhetjük a Nagy Kvan-
tumnak! – mondta Ming morózusan.
Ekkor összenéztek, és hirtelen támadt de-
rültséggel együtt kiáltották:
– És a Higgs-bozon legyen velünk!
MÉSZÁROS László
1976-ban, Zalaegerszegen született szerző, aki
többnyire Dave Howard néven publikál. Első elbe-
szélése, az „Öld meg York Ketchikant!” 2004-ben
jelent meg a Birodalmi osztag című Mysterious
Universe-antológiában. Ezt két további MU-
novella követte újabb tematikus válogatások-
ban, majd a szerző bemutatkozó regénye, A Dé-
moncsászár fejvadászai (2010), ugyanebben az
univerzumban. A következő évek során még két
MU-regény jelent meg a tollából (Angyalok és tol-
vajok, 2011; Istengyilkosok, 2014), 2017-ben pedig
egy saját ötletből született, teljesen önálló törté-
net: A Leymann-transzfer.
R
2020.03.26. 20:08:27
 GALAKTIKA
A FÖLDET VÉGZETES KATASZTRÓFA FENYEGETI, AZ 2020. április

EMBERISÉGET CSAK EGY ŐRÜLT TUDÓS MENTHETI MEG.

„DAVE HOWARD REGÉNYÉT MÉG KÉZIRATBAN VOLT SZERENCSÉM

OLVASNI A VONATON. ELFELEJTETTEM LESZÁLLNI!”
- HARRISON FAWCETT

R E N D E L D M E G I T T : Űrszemétszedők
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U21

006-021-howard.indd 21 2020.03.26. 20:08:30

 GALAKTIKA
2020. április
Szuperbombák
Hetv­enöt éve tartják rettegésben az emberiséget az atom­
bombák. Vajon megállják a helyüket a 21. században is?
A
NUKLEÁRIS fegyverek kor-
szaka leáldozóban van. Bor-
zasztóan drágák, nehéz a fenn-
tartásuk, és túl sok járulékos
kárt okoznak. Évtizedekig a háborútól
való elrettentést szolgálta a kölcsönös
megsemmisítés doktrínája. De mit ér egy
olyan fegyver, amit nem lehet, nem szabad
használni? A nagyhatalmak inkább szeret-
nének megszabadulni ettől az örökségtől,
a leszerelési tárgyalásokkal szép lassan
megszabadulnak az elavult és veszélyessé
vált atomfegyverektől. Nem véletlen, hogy
milyen államok akarnak még atomfegyvert
birtokolni. Azonban egyetlen épeszű vezető
sem vetné be sosem.
Konszenzus van arról, hogy nem használ-
nak atombombákat, de semmilyen garancia
nincs arra, hogy a világ valamelyik forrófejű
diktátora mit választ a pszichológusa meg-
látogatása helyett. Egy atomtámadást szinte
teljesen biztos, hogy azonnali válaszcsapás
követne, amely kölcsönös pusztulással járna,
és alighanem kiirtaná az életet a bolygón.
22 Szuperbombák
022-024-tudomany.indd 22
Ennek ellenére valószínűleg az atomfegy-
verek megmaradnak egyfajta végső aduként,
a mindent vivő lapként, amelyet ki lehet ját-
szani az utolsó körben.
2017. április 13-án új fejezet kezdődött a
hadviselés történetében, amikor az ameri-
kai hadsereg először vetette be a világ legna-
gyobb, nem nukleáris bombáját, a „Minden
bombák anyját”. A fegyverkezési verseny ettől
a pillanattól fogva nem csak az atomfegyve-
rekről szól. Mert már léteznek olyan hatalmas
bombák, amelyek úgy végeznek az ellenség-
gel, hogy közben nem vetnek véget a világnak
is. Eljött az a korszak, amikor a hagyományos
fegyverek ugyanakkora pusztításra képesek,
mint az atomfegyverek.
A jövő csapásmérő eszközeinél már nem
csak a méret a fontos, a gyorsaság, a pontos-
ság és az intelligencia még lényegesebb. A má-
sodik világháborúban, ha a levegőből akartak
volna megsemmisíteni egyetlen konkrét szo-
bát, ahhoz több tucat bombázó és körülbelül
10 000 bomba kellett volna, ráadásul három-
négy háztömb sugarú körben elpusztult volna
minden. Az öböl-háborúban ehhez már elég
volt egyetlen robotrepülőgép.
A 21. századi nagyhatalmak inkább olyan
szuperfegyverekben gondolkodnak, amelyek
valóban bevethetőek. Pont ez az aggasztó, és
ettől igazán rémisztő, mivel semmi nincs,
ami visszatartaná a vezetőket a bevetésüktől.
A század elején a légierő megrendelésére
kifejlesztették a GBU-43/B bombát, amelynek
hivatalos neve Massive Ordnance Air Blast,
2020.03.26. 20:08:17

azaz nagy tömegű tüzérségi légibomba. Az
amerikaiakat ismerve direkt úgy alkották
meg a nevét, hogy a rövidítése MOAB legyen,
amely egyúttal a becenevére is utal: Mother
of All Bombs, azaz „minden bombák anyja”.
Ez lett az Egyesült Államok legerősebb, nem
nukleáris fegyvere.
A MOAB-ot nem bombázógép juttatja cél-
ba. Úgy lett megtervezve, hogy egy Hercules
C–130 szállítógépben elférjen. A cél előtt ki-
nyitják a Hercules hátsó rakodórámpáját, és
egy kioldott ernyő kirántja a bomba görgőkre
szerelt szállítóbölcsőjét. A gépet elhagyva a
fegyver leválik a bölcsőről, kinyitja stabili-
zátorait, és zuhanni kezd. Az előre beprog-
ramozott célpontra GPS-jelek vezetik rá, és
néhány méterrel a talaj felett robban.
Ez azonban csupán az elsődleges robba-
nás. Egy hagyományos robbanóanyag ma-
gában foglalja az oxidálószert is. A MOAB
azonban termobarikus elven működik: az
első detonáció finom permetként szétszórja
a levegőben a nyolctonnányi robbanóanya-
got. Egy másodlagos gyújtás ezt berobbant-
ja, és az égéshez a levegő oxigénjét használ-
Szuperbombák
022-024-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2020. április
ja fel. A bekövetkező óriási detonáció ereje
megfelel 11 tonna TNT-ének.
A pusztítást elsősorban a hő és a lökés-
hullám okozza. A lökéshullámok hatására
súlyosan megsérülnek a belső szervek, az agy
szinte összetörik a koponyában. A területen
az összes oxigén elég, emiatt vákuum keletke-
zik, amely a tüdő, a szem és a fül károsodását
okozza.
A MOAB 2007-ben állt hadrendbe, és ed-
dig mindössze egyszer, 2017. április 13-án
használták. Az afganisztáni Nangarhar tarto-
mányban a célpont az Iszlám Állam egyik je-
lentős bázisa volt, amely a hegyek között java-
részt a föld alatt, természetes és mesterséges
barlangokban húzódott meg. A természetes
és mesterséges csapdák, jól álcázott és imp-
rovizált robbanóeszközök, rejtett alagutak és
megerősített bunkerek miatt a hely megost-
romlása hatalmas emberveszteséggel járha-
tott volna. Ezért döntöttek a MOAB bevetése
mellett. 13-án este robbant a bomba. A lökés-
hullám behatolt a rendszerbe, a vákuumhatás
kiszippantotta a levegőt. A támadást senki
nem élte túl.
23
2020.03.26. 20:08:18
 GALAKTIKA
2020. április
Bár gyakran hasonlítják az atomfegyverek-
hez, annál jóval gyengébb. A nagy bombákkal
nem vetekszik, de nem is ez a cél. Ereje kö-
rülbelül akkora, mint egy nukleáris tüzérsé-
gi lövedéké. Kisebb, 150 méteres körön belül
pusztít, felszámolja az élőerőt, az aknamező-
ket, pusztítja a járműveket, épületeket. Viszont
nem hagy maga után sem krátert, sem nukleá-
ris szennyezést. A bombát úgy programozzák,
hogy két méterrel a talaj felett robbanjon, így
az nem fojtja le a detonáció erejét. Hivatalosan
ezért is nevezik légibombának. Amikor felrob-
ban, hatalmas légnyomást hoz létre a bomba
és a talaj között. Amikor ez földet ér, szétterül,
és így tud ilyen nagy területen ilyen hatalmas
pusztítást okozni.
Egyetlen MOAB bomba 22 Tomahawk ro-
botrepülőgéppel ér fel. De amíg a Tomahaw-
kot épületek ellen tervezték, a MOAB-ot puha
célpontok, vagyis nagy tömegű élőerő ellen.
Ha egy nagyvárosban vetnék be, a robbanás
körülölelné az épületeket, és három háztöm-
bön belül mindenkit megölne. Az ember csak
azt látná, hogy egy hatalmas hullám köze-
ledik hangsebességgel, és mindent elpusztít
maga körül. 10 méteren belül mindenki porrá
égne, 50 méteren belül mindenki megfullad-
na, 120 méteres körzetben komoly égési sérü-
léseket szenvedne el.
A fegyver nagy rombolást végez, és a lé-
lektani hatása is óriási. Egyetlen bevetésének
oka, hogy napjaink akcióiban nincs szükség
ilyen mértékű rombolásra. A másik ok, hogy
a Hercules viszonylag lassú repülőgép, ezért a
bombát bevetni csak akkor lehet, hogyha na-
gyon gyenge a légvédelem.
2007-es hadrendbe állítása után Orosz-
ország is bejelentette, hogy rendelkezik egy
hasonló, könnyebb, de természetesen erő-
sebb fegyverrel. A televízióban be is mutat-
tak egy kísérleti robbantást a MOAB után
FOAB-nak, azaz minden bombák atyjának
24 Szuperbombák
022-024-tudomany.indd 24
elnevezett fegyverrel. A bombát egy Tu–160
„Blackjack” szuperszonikus nehézbombázó
oldotta ki. Az orosz haderő szerint a FOAB
minden paraméterében jobb, mint a MOAB.
Szuperszonikus bombázóból indítható, több
mint három tonnával könnyebb, robbanó-
ereje mégis a négyszerese, 44 tonna TNT-nek
felel meg. Ez a különleges, nanotechnológiás
fejlesztésű robbanóanyagnak köszönhető. Az
erősebb robbanás miatt a pusztítási sugara
300 méter. Irányítására nem a GPS, hanem az
orosz GLONASS műholdas navigációs rend-
szer szolgál.
Nem sokkal később Irán is bejelentette,
hogy hasonló fegyvert fejlesztett ki, de ennek
még semmilyen bizonyítékát nem mutatták
be. Hogy a világ egyik legnagyobb hadereje,
a kínai rendelkezik-e ilyen eszközzel, arról
nincs tudomásunk.
Sokan kételkednek az orosz FOAB fegyver-
nek nemcsak a paramétereiben, de egyáltalán
a létezésében. Az ország katonai vezetőin kí-
vül senki sem látta, egyetlen, alaposan meg-
vágott videófelvétel bizonyítja csak a létét.
Kering egy pletyka, amely szerint 2017-ben
bevetették Szíriában, de erre sincs bizonyíték.
A csúcsfegyverek világában azonban sem-
milyen adat sem biztos. Folyamatos a fejlesz-
tés, változnak a paraméterek. És az, hogy
nincs róla bizonyíték, még nem jelenti azt,
hogy nem is létezik.
Kovács „Tücsi” Mihály
2020.03.26. 20:08:18
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

025-klub.indd 25 2020.03.26. 20:08:08

 GALAKTIKA
2020. április
Carlos M. Federici
MIKOR A VIRÁGOK NYÍLNAK
M
ÁR TÖBB MINT egy év el­
telt (700 nap, egészen ponto­
san), és eljött a valódi tavasz a
naptár szerint.
A Buborék átlátszó falán át vettem őket
észre… éppen a halom tetején. Nem tudom,
mit jelent meglepődni, ahogy az iróniát sem
ismerem. De ha az Úr itt lenne, bizonyára
megemlítené ezen lelkiállapotok egyikét, ha
nem mindkettőt.
Az Úr… Tisztán őrzöm az emlékét, ter­
mészetesen, habár az elsők között vonult be.
– Aztán jól vigyázz az én Kislányomra,
Julio! – parancsolta elmenőben. – Rád bízom
őt. – (Mindig mindenki így hívott, Juliónak.
Habár nem ez az igazi nevem, idővel sikerült
hozzászoknom.) – Ne okozz csalódást, Julio!
Ez utóbbi kitétel felesleges volt: ő is pon­
tosan tudta, hogy minden szavának enge­
delmeskedem. És amíg együtt éltünk a Bu­
borékban, a Kislány nem szenvedett hiányt
26 Mikor a virágok nyílnak
026-029-federici.indd 26
A tavasz mindenhol
eljön egyszer, ha
hosszú éveket kell
is várni rá.
semmiben… Minden jelentéktelen szeszélye
visszautasíthatatlan parancs volt számomra.
Az is, amikor betegágyáról így sóhajtott:
– De jó lenne, ha már tavasz lenne!
Ez 700 napja történt. Persze nem volt még
itt az ideje: a naptár azt mutatta, a tél utolsó
heteit tapossuk. Nekem azonban gondos­
kodnom kellett a boldogságáról, ezért idő
előtt bekapcsoltam neki a tavaszt.
A kontrollszobában eltekertem a tárcsá­
kat, átkattintottam a kapcsolókat, lehúztam
a karokat, és a billentyűkkel betápláltam a
megfelelő utasításokat. Odakinn a száraz,
vörös homokon növekedésnek indult egy
zöld folt. Több tucat leveles szár bújt elő a ta­
lajból, ünnepélyesen kacskaringózva fölfelé,
mintha mind egy néma dallamra táncolna.
Aztán egy pillanat alatt mintha színrobba­
nás festette volna tarkára a rétet: a tavasz
„virágba öltözött”, ahogy a Kislány mondo­
gatta mindig.
2020.03.26. 20:07:55

Újabb parancsokat ütöttem be, mire éne­
kesmadarak zsivaja töltötte be a teret, az
egymás után kibomló polikromatikus szir­
mok körül pedig rovarfelhő körözött. Ekkor
aktiválódtak az erőterek, hogy a kis területet
megóvják a viharoktól.
– Kisasszony, itt a tavasz – jelentettem.
A Kislány felült az ágyon. Hitetlenkedve
pislogott. A fal polaritását átlátszóra állí­
tottam, hogy a kinti látvány teljes pompá­
jában tárulhasson a szeme elé a Buborékon
keresztül.
– Tavasz, már most? – csodálkozott. – De
hisz addig még van…!
– Nézze meg a saját szemével! – feleltem.
Csak az ő öröme számított, ahogy máskor
is, nem a szigorú szabálykövetés. Legalábbis
az olyan vészhelyzetekben, mint amilyen ez
is volt.
Boldogan csapta össze a tenyerét. Nyug­
táztam, hogy az orcája megtelt színnel, ami
megerősítette döntésem helyességét. Akár­
hogy is, az évszakok eme jelentéktelen elte­
relése nem okozott kárt senkinek, hiszen a
konfliktus kezdete óta teljesen egyedül vol­
tunk a Marson.
A Kislány szinte felfalta szemével a tájat.
Nyilván megértette, hogy amit lát, az mind
mesterséges, ám az eltelt évek során sike­
rült elfogadható szintre fejlesztenem a lát­
vány realizmusát, amely így is kedves volt a
szemnek. Nem hiszem, hogy aki nem szak­
értő, képes lett volna különbséget találni az
itteni és a természetes változat között. Pél­
dának okáért a különféle levéltípusok ereze­
tei, melyeket régi hologramokon találtam,
beszkenneltem, digitalizáltam, majd körül­
tekintően lemásoltam, most precíz hűséggel
keltek új életre. Ugyanez igaz a rovarokra:
még a méhek lábain levő puha szőrszálak is
megfeleltek az eredeti modellnek, legalábbis
az általam azonosítható mértékig.
Mikor a virágok nyílnak
026-029-federici.indd 27
GALAKTIKA
2020. április
Ráadásul ha valami el is kerülte volna a
figyelmemet… nos, a Kislány sem látott ezek
közül semmit sem élőben, lévén második
generációs marslakó, aki soha nem látogat­
hatta meg a Földet… Az ő gyönge szíve nem
tudta volna elviselni az anyabolygó gravitá­
cióját.
Hát így történt, hogy tavasz lett: mert a
Kislánynak erre volt szüksége.
– Úgy kimennék közelebbről is megnéz­
ni, Julio, de ez a hideg… És az én köhögé­
semmel…
A köhögéssel bizony igaza volt. De akár­
hogy is, a Kislány korábban sohasem hagyta
el a Buborék fedezékét, ha más nem, a fagyos
hőmérséklet, a gyakori porviharok és az
alacsony oxigénarány miatt. Gyakorlatilag
egyfajta utánzatvilágban éltünk mi ketten:
mindig a kedvében jártam, amikor csak el
akarta kendőzni a valóságot… Annak idején
az Úr megmondta, hogy így mindkettőnk­
nek könnyebb lesz.
Gyakran gondoltunk az Úrra és az Úr­
nőre. Én természetesen nem felejtettem el
semmit, ami régebben történt, a Kislány
pedig újra és újra megkért, hogy ismételjek
el egy-egy kedves anekdotát, hétköznapi
eseményt, vagy éppen egy izgalmas törté­
netet, habár ezek gyakran könnyeket csal­
tak a szemébe.
– Miért kellett apunak elmennie, Julio?
– kérdezte ilyenkor suttogva. – Miért ment
mindenki vissza harcolni a Földre? Meg
tudsz nekem magyarázni egy ekkora buta­
ságot?
– Nem vagyok képes értelmezni a tettei­
ket – feleltem ilyenkor. – Az édesapja olyas­
miket emlegetett, hogy „polgári kötelesség”,
meg „hűnek maradni a zászlóhoz”. Elkép­
zelhető, hogy a többieket is hasonló moti­
vációk vezérelték… Amikor megkérdeztem
tőle, rám miért nem vonatkozik mindez, az
27
2020.03.26. 20:07:55
 GALAKTIKA
2020. április
Úr azt mondta, én önnek tartozom hűséggel,
minden egyéb megfontoláson felül. És ehhez
tartom magam azóta is.
Harc persze a Marson is volt, de az Úr
kifejezetten megparancsolta, hogy ezt tit­
koljam el a Kislány elől. Ennek megfelelően
nem is említettem neki azt a több száz tete­
met, amely a Buborék közepén, a nagy kalde­
rában került elhamvasztásra, amikor min­
den véget ért. Az a maroknyi csapat, amely
győzelmet aratott a lázadók felett, távozott a
Földre a „szent eszmék védelmében”, ahogy
a tagjai mondták, és soha nem tért vissza.
Egy idő után nem vettek tőlük több adást, és
egy nap a Föld is eltűnt a teleszkópról.
A Kislány és én elbújtunk, az Úr aka­
rata szerint, mikor minden itt lakó csalá­
dot evakuáltak, szétszedték a tudományos
kutatóeszközöket, és ismét roppant csend
telepedett az elhagyatott, agyagos síksá­
gokra… A  Kislányt mindenáron meg kell
menteni, ezt parancsolta az Úr. Azt mondta
(és előttem tartózkodás nélkül bevallhat­
ta), hogy az ő kis hároméves élete értéke­
sebb számára, mint az olyan eszmék, mint
a dicsőség, a becsület vagy a hazaszeretet.
Ennek megfelelően, kihasználva a magas
beosztásával járó előjogokat, titokban félre­
tett egy nagyobb adag élelmiszert, amely­
nek elpusztítását felügyelnie kellett volna.
Onnantól kezdve csak én tudtam, hogyan
lehet hozzáférni.
28 Mikor a virágok nyílnak
026-029-federici.indd 28
– Ha te nem lennél, Julio – mondta nekem
olykor a Kislány –, hogy maradtam volna
itt életben? Ráadásul annyi mindent teszel,
csak hogy felvidíts!
– És jövőre – feleltem ilyenkor én – talán
végre igazi virágokat is mutathatok önnek,
eleveneket… Épp egy új műtrágyával kísér­
letezem.
Havonta negyvenöt napot dolgoztam a
virágokon (persze csak miután elvégeztem a
szokásos karbantartási feladatokat). 27  340
különböző kísérletet hajtottam végre külön­
féle kémiai és hőmérsékleti komponensek­
kel, mindig sikertelenül. Ettől függetlenül
minden évben elástam az én szintetikus
spóráimat, mindig más formula alapján, és
mindig vártam, hogy kisarjadjanak a desz­
tillálóberendezés által öntözött területeken.
De soha nem kaptam pozitív eredményt.
– Hogy te mennyit dolgozol! – mosolygott
a Kislány azon az utolsó tavaszon. – De lefoga­
dom, hogy nem egyedül miattam… Szerintem
te magad is szeretnél igazi virágokat látni!
– Ez elképzelhető – feleltem a belém táp­
lált diplomatikussággal.
– Az a helyzet, hogy egy igazi költő vagy,
drága Julióm! Gyorsan, lássuk! – Hirtelen
pajkosan felemelte a mutatóujját, és paran­
csoló hangnemet színlelt. – Egy percet adok,
hogy versikét faragj nekem a tavaszról!
Mindössze 33,2 másodpercre volt szük­
ségem. Nem kellett mást tennem, csak alá­
2020.03.26. 20:07:55

merülni a memóriámba, és az ódon strófák
közül kiválasztani egyet, amiről tudtam,
hogy tetszeni fog neki (mivel a Kislány min­
dig is komoly vonzalmat mutatott a régi ko­
rok felé), majd annak a stílusában megalkot­
ni valami hasonlót:
Jön még vidám idő, örömtelibb lét,
hogy tíbia szól és szél cirógat,
mosolyt fakaszt az édes illat,
mikor virágok nyílnak ismét.
Neki mindig tetszettek ezek a költemé­
nyek, vagy versikék, ahogy hibásan nevez­
te őket… A tavaszi időszak alatt (legyen az
akár képzelt, akár nem) mindig édesebbnek
érezte az életet. Én magam minden tőlem
telhetőt megtettem, hogy meghosszabbít­
sam számára ezt a periódust, ezért néha,
ahogy 700 nappal ezelőtt is, egy kicsit meg­
előlegeztem neki a tavaszt. Persze ez sem
tarthatott örökké.
Kilencvennyolc marsi év, melyek mind­
egyike 687 napig tart, bármely emberi lény­
nek sok lenne. A Kislány nem sokkal az után
a korai tavasz után halt meg; mivel kifejezet­
ten ezt kérte tőlem, nem hamvasztottam el.
Pedig az utolsó rítus szerint csak egy üres…
A továbbiakra nézve nem volt semmi
programom. Tartsam fenn az épületegyüt­
tes funkcionalitását? Termeljem tovább az
energiát? Mi célból? Mi értelme van most a
Buboréknak?
Amikor észrevettem őket, elérkezvén
a valódi tavasz, amire már a történet ele­
jén utaltam, kimentem, hogy közelebbről
is megnézzem. A lépteim mély gödröket
nyomtak a Syria Planum vöröses agyagába,
de az állandó viharos szelek azonnal be is
temették ezeket.
Letérdeltem a halom mellé, mely alatt
a Kislány teste pihent. Az Olympus Mons,
Mikor a virágok nyílnak
026-029-federici.indd 29
GALAKTIKA
2020. április
melynek csúcsa 23 kilométerre magasodott,
árnyékot vetett rá, de ez sem tudta kioltani a
hantot díszítő eleven girland színeit.
– Virágok – mondtam. – Végre kinyíltak.
Óvatosan feléjük nyúltam, és rozsdamen­
tes acél ujjaimmal leszakítottam az egyi­
ket. A színe pont megfelelő volt, ezenfelül
könnyű illatot árasztott, melyet érzékelőim
azonnal regisztráltak. Megállapítottam,
hogy tökéletes. A neve: nefelejcs. Végre…
Nyilván az eddig hiányzó összetevő tette ezt
lehetővé, az, amelyet soha nem tudtam labo­
ratóriumban szintetizálni.
A Kislány húsa és vére voltak a kulcs.
Talpra álltam, anélkül, hogy ízületeim
akár egy hangot is hallattak volna, hiszen
mindegyiket rendszeresen olajozom. Én egy
JUL–10 vagyok, és még több ezer évig aktív
maradhatok. Szükség esetén újratölthetem
magam, és minden alkatrészemet kicserél­
hetem, ha esetleg tönkremenne. Teljesíteni
tudom a feladatom.
És most már van mit csinálnom: gondo­
zom a virágokat, hogy sokasodjanak. Egy
nap az egész Marsot beborítják majd.
És az olyan lesz, mintha a Kislány még
mindig mosolyogna.
Sarkadi Zsuzsanna fordítása
Carlos M. FEDERICI
1941-ben született uruguayi író, forgatókönyvíró,
képregényrajzoló. Előszeretettel alkot az SF, a
krimi és a horror tematikákban. Első elbeszélése
19 éves korában jelent meg, majd 1968-ban elin-
dított egy napi rendszerességgel közölt bűnügyi
képregénysorozatot, melyben mindig az olva-
sóknak kellett megfejteni az adott rejtélyt. Négy
évvel később publikálta első regényét, ami szin-
tén krimi volt. A fantasztikumnak inkább a rövi-
debb műfajokban hódol, számos ilyen témájú
írása jelent meg úgy hazájában, mint külföldön.
Magyarul a Galaktika 347. számában olvashattuk
már tőle a „Közlekedési baleset”-et.
29
2020.03.26. 20:07:55
 GALAKTIKA
2020. április

Mi lesz az elektromos
autók akkumulátoraival?

A
Z EGÉSZ VILÁG az elektro-
mos autók lázában ég, napról
napra újabb gyárak jelentik be
saját modelljeiket. Mintha min-
denki csak ezekkel képzelné el a jövőt.
Az ősszel azonban történt egy baleset,
amely egy teljesen új problémára hívta fel a
figyelmet. Októberben, Ausztriában egy sofőr
elvesztette uralmát Teslája felett, lesodródott
az útról, és egy fának csapódott. A kocsi ki-
gyulladt, a sofőr szerencséjére többen megáll-
tak, és kihúzták őt az autóból.
A balesetben az igazi problémát a jármű je-
lentette. A tüzet a megsérült lítium-ion akku-
mulátorok okozták, a tűzoltók csak nehezen
birkóztak meg vele. A gond ezzel nem oldó-
dott meg, a roncsot három napig egy vízzel
töltött konténerben tartották, nehogy az ak-
kuk újra kigyulladjanak.
A Teslában 600 kilogrammnyi akkumulá-
tor rejtőzik a padlólemez alatt. A lítium, ha a
levegő oxigénjével érintkezik, azonnal lángra
robban. Ez okozza az ismert telefon- és note-
book-tüzeket is.
A Tesla tulajdonosa a roncsot le akarta
adni, hogy feldolgozzák. Azonban nem talált
olyan céget, amely ezt vállalta volna. A hiva-
talos Tesla-forgalmazó megadta ugyan a ve-
lük kapcsolatban álló bontó elérhetőségét, de
kiderült, ők sem rendelkeznek engedéllyel az
akkumulátorok kezelésére.
Hosszas nyomozás után kiderült, egész
Ausztriában nincs olyan hulladékfeldolgozó,
amely képes lenne ekkora méretű akkuk befo-
gadására. Mindössze két olyan céget találtak
– egy német és egy belga vállalatot – melyek
30 Zöld jövő
foglalkoznak elektromos autók áramforrásai-
val, de ők kizárólag sértetlen egységeket dol-
goznak fel.
Világossá vált, hogy a lítium-ion akkumu-
látorok sem egyformák, a gyártók komoly
versenyben vannak a piacon, és nem adják ki
gyártási titkaikat. A bontóknak így egy „fe-
kete dobozt” kellene felnyitniuk és feldolgoz-
niuk anélkül, hogy tudnák, milyen veszélyes
anyagokkal szükséges megbirkózniuk. Ez
nemcsak a bontók munkavédelme miatt fon-
tos, de a tűzoltók sem sejtik, egy elektromos
tűz esetén azt mivel olthatják el, vagy égés
közben milyen mérgező anyagok szabadul-
nak fel.
Az is kiderült, hogy valójában nincs
gyakorlati megoldás a drága tiszta lítium
kinyerésére. A sértetlen akkumulátorokat
feldolgozó két cég is csupán különböző eljá-
rásokkal kinyeri az akkumulátorok kobalt-,
nikkel- és réztartalmát. A lítium kinyerése
elméletileg megoldható, de annyira bonyo-
lult folyamat, hogy a jelenlegi paci árak mel-
lett nem éri meg.

030-031-zold.indd 30 2020.03.26. 20:07:38


Dőlnek a rekordok
J
ANUÁR-FEBRUÁRBAN érkez-
nek be a nemzetközi mérési ered-
mények, és összegzik az előző év
időjárási adatait. A márciusban nyil-
vánosságra hozott statisztikák szerint a hely-
zet tovább romlott.
A Meteorológiai Világszervezet kiadta a
globális éghajlat állapotáról szóló szokásos
évi jelentését. A világ meteorológiai szolgála-
tai és egyéb fontos intézményei által szolgál-
tatott adatok összegzése szerint az időjárási
feljegyzések kezdete óta az elmúlt öt év volt a
Föld legmelegebb fél évtizede.
A felmelegedés különösen Ausztráliát,
Alaszkát, Észak-Oroszországot, Kelet-Euró-
pát és Dél-Afrika bizonyos területeit érintette.
Észak-Amerika középső része volt az egyetlen
jelentős szárazföldi terület, ahol az átlag alatti
hőmérsékletet mértek.
A globális átlaghőmérséklet 2019-ben 1,1
Celsius-fokkal volt magasabb a 19. század má-
sodik felében mért átlaghőmérsékletnél. Ennél
többet csupán 2016-ban jegyeztek fel, bár ab-
ban az évben erős volt a Csendes-óceán egyen-
lítői térségének felmelegedését okozó El Niño.
Zöld jövő
030-031-zold.indd 31
GALAKTIKA
2020. április
Az eddigi erőfeszítések ellenére nem sike-
rült a szén-dioxid-kibocsátást visszafogni,
sőt a helyzet rosszabbodott. A fosszilis tü-
zelőanyagok elégetésével felszabaduló CO2
globális kibocsátása elérte a rekordot jelentő
36,6 milliárd tonnát. A rossz hír, hogy en-
nek csupán a felét nyelik el a növényzet és
az óceánok.
A három legfontosabb üvegházhatású gáz
mennyisége messze meghaladja az iparo-
sodás kora előtt – 1750-ben – mért értéke-
ket. A  szén-dioxid elérte az akkori szint 147
százalékát, a metán a 259 százalékát, és a
dinitrogén-oxid szint is 23 százalékkal nőtt.
Az óceánok szintén tovább melegedtek,
tavaly mérték az eddigi legmagasabb vízhő-
mérsékletet. A globális átlagos tengerszint
magassága is rekordot döntött 2019-ben, míg
az arktiszi és antarktiszi tengeri jég kiter-
jedése jóval az átlag alatt volt. A gleccserjég
tovább fogyatkozott immár a 32. egymást kö-
vető évben.
A kevés jó hír egyike, hogy az antarktiszi
ózonlyuk a legkisebb kiterjedésű volt 2002
óta. Ennek oka, hogy a Déli-sark felett kiala-
kult, abnormálisan ma-
gas hőmérséklet drámai
mértékben korlátozta az
ózonveszteséget szeptem­
berben és októberben.
Az előrejelzések sem
biztatnak semmi jóval.
Minden forgatókönyv
szerint tovább fog emel-
kedni a hőmérséklet, és
a 2019-hez hasonló évek
válnak az átlagossá az
évtizedben.
31
2020.03.26. 20:07:38
 GALAKTIKA
2020. április
Zárt világ
K
EVÉS OLYAN közösségformá-
ló, és embert próbáló helyzet van
az életben, mint ami most zajlik
a világban. Az ország minden
lakosát érinti valamilyen formában a kiala-
kult helyzet. A legjobb eset az, hogy a cégek,
anyagi veszteségeiket nem nézve, a dolgozó-
ikat home office-ba vagy fizetett szabadság-
ra küldték. Rengeteg cikk szól mostanában
arról, mivel üssük el az időnket a négy fal
között. Több kiadó, a Metropolis Media is in-
gyenessé tette e-könyvei egy részét az olvasók
számára. Hasonlót léptek meg a gamer web-
oldalak is, nemrég ingyen szereztem be több
klasszikus játékot a munka mellé. Ha sikerült
gondoskodni az otthoni munkáról és a szóra-
kozásról is, már csak a bevásárlást kell ház-
hoz hozni. Tapasztalataim szerint az emberek
mindent felvásárolnak, ami mozdítható, és ha
sokáig tart ez az állapot, mindenki termeszt-
heti otthon a zöldséget, hogy ne csak konzerv
főzelék legyen a vasárnapi ebéd.
Erre az eshetőségre kerestem megoldást,
mikor megtaláltam az Indiegogo egyik új
üdvöskéjét, a NASA zérógravitációs techni-
kája ihlette Rotofarmot és alkotóját, Toby
Farmert. Az ausztrál fiatalember 2017-ben
diplomázott biotechnológusként, és első
projektje ez az otthoni minikert, amit a Bace
vállalattal közösen készít. A 72 cm magas
modern kert inkább hasonlít egy asztali
lámpához, mint veteményeshez, de ez ne
tévesszen meg senkit. A gépezet talapzata
víztározóként szolgál, búrája pedig folyama-
tosan forog egy ledizzó körül. Az eszközben
rengeteg zöldségféle termeszthető, saláta,
32 Intelligens dizájn
032-033-ID.indd 32
spenót csilipaprika, és még fűszernövények
is. A kezdő csomagban minden megtalál-
ható, ami a használathoz szükséges. Első
lépésként a magokat el kell ültetni a gépben
egy-egy kókuszrostpárna segítségével. Ezt
követően fel kell tölteni vízzel és vitaminok-
kal az adagolót, majd egy mobilapplikáció
közreműködésével felügyelhetjük a növé-
nyek szükségleteit, valamint azt, hogy mi-
kor kezdődhet az aratás. A 60 cm átmérőjű
búrában egyszerre 20 különböző növényt
lehet termeszteni, ami egy 1,6 méter hosszú-
ságú konyhakertnek felel meg. A készítők
azt ígérik, hogy hetente mindössze 5 perc
energiabefektetéssel nemcsak egy szép la-
kásdíszt kaphatnak a vásárlók, hanem egész-
séges, káros anyagoktól mentes ételeket is
fogyaszthatnak. Az eszköz jelenleg gyártás
alatt van, és előrendelhető. A tervek sze-
rint 200 db kerül legyártásra, de lehet, hogy
végül ennek a többszöröse készül, hiszen a
megvalósításhoz szükséges összeg több mint
2000%-át, bő 300 000 ausztrál dollárt sike-
rült összegyűjteni az Indiegogo weboldalon.
Gricman Kata
2020.03.26. 20:07:32
 AZ ÖTÖDIK RÉSZ MEGJELENÉSÉIG
GALAKTIKA
2019. december

PÓTOLD A SOROZAT KORÁBBAN

MEGJELENT DARABJAIT!

2 KÖTET
1 ÁRÁRÉRT:
2990 FT

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

A Z A K C I Ó 2 0 2 0 . Á P R Intelligens
I L I S 1 dizájn
-30. KÖZÖTT ÉRVÉNYES. 33

032-033-ID.indd 33 2020.03.26. 20:07:39

 GALAKTIKA
2020. április
Kiberpunk és Pallasz Athéné
a Trafó kortárs színpadán
I
DÉN JANUÁRBAN volt látható Buda-
pesten a „The Mother House” című rend-
hagyó előadás. A Franciaországból érke-
zett nagyívű, egyszemélyes produkció
műfaját illetően kortárs színpadi mű, amely
a katartikus ókori dráma (deus ex machina)
hagyományait és a már az érettebb generáció
fiatalabb korából jól ismert kiberpunk stílus-
jegyeit ötvözi.
Phia Ménard a görög Akropolisz mintá-
jára építi meg a színpadon kartonlapokból
utópisztikus látomását, egy ókori templomot.
A kezdőképben dárdával a kezében Pallasz
Athénét idézi meg, majd megszállottan, ka-
tonás fegyelmezettséggel vizsgálja a lábainál
szétterülő papírfolyamot. Az apokaliptikus
hangulatot a Szárnyas fejvadászból kölcsön-
zött ruházatával is hangsúlyozza, a nélkü-
lözhetetlen térdvédő és motoros kesztyű
praktikus viseletnek tűnik az izzasztó kétkezi
munkához. A filmből ismert dizájn előreve-
títi a nézőnek a téma kilátástalanságba hajló
mondanivalóját, valahol már a szomorú való-
ságra, a civilizáció pusztulására utal.
Ménard nekifog a szemmel láthatóan elő-
re jól átgondolt munkafolyamatnak, és dár-
dahegyre tűzi a felesleges kartondarabokat,
majd a színtér hátsó sarkába száműzi azokat.
A felszabadult helyet pedig zabolátlanul ve-
szi birtokába a művész, építkezik, hajtogat,
szerkeszt egy eddig még soha nem látott al-
kotást. Szűkös eszköztárából előkerül egy bot,
amelynek segítségével képes a kartonlapok
több négyzetméteres felületét megmozgat-
ni. A művész leleményességét az is mutatja,
hogy egy szimpla ragasztószalaggal látszólag
34 Világűrt jelentő deszkák
034-035-deszkak.indd 34
könnyedén összebarkácsol egy meglehető-
sen nagy súlyú és méretű építményt, persze
ennek időtállósága már megkérdőjelezett, az
előadásnak pedig, úgy tűnik, koncepciója és
mondanivalója is ez egyben.
Már említett kultuszfilmünk végső jele-
netében egy szimbolikus papírfigura érzé-
kelteti a replikánsok korlátozott élettarta-
mát. Ménard újraértelmezi ezt a témát, az ő
kreálmánya már egy templom, a görög Part-
henón mása. Ha ideiglenesen is, az „Anya-
házat” sikerül tető alá hozni, nem volt hiá-
bavaló a másfél óra megfeszített munka és
koncentráció. A művész láthatóan elégedett
teremtményével, habár a rombolás katarzisa
még hátravan: az este utolsó felvonása eső
formájában érkezik, és szép lassan rommá
áztatja a nagy munkával felépített művet. Ha-
marosan kisebb tó képződik, a kartonpapír
egy darabig még ellenáll, majd saját súlyánál
fogva összeomlik. A színpadi technikának
köszönhetően erős felhőszakadást is sikerül
létrehozni, a füstgép nagy erővel tolja már a
nézőtérre is a gomolygó anyagot.
Ménard szemkápráztató előadásmódja
eredeti és ötletes, ugyanakkor kevés techni-
kai eszközt alkalmaz, amit azonban a vég-
telenségig kihasznál. Fizikai teljesítménye,
színpadiassága, mozgása már látványos body
art bemutató önmagában. Mindehhez hozzá-
járul, hogy eredeti foglalkozása bűvész, tehát
nem véletlen a nagystílű és látványos teatra-
litás akcióperformanszában. Óriási méretű
origamiját minimál háttérzajra hajtogatja,
amely zömében csak a ragasztószalag feltur-
bózott hangeffektjeit jelenti. Máskor pedig el-
2020.03.26. 20:07:17

gondolkodtató szuszogás és síri csend fokozza
az alapvetően látványra épülő dramaturgiát,
mivel Phia Ménard egy szót sem ejt ki a száján
az előadás végéig.
A jelenlévők végignézhették egy papírház
felépítését és lerombolását, a művész spontán
mozdulatainak minden rezdülését láthat-
ták az előadás alatt, nehézkes helyzeteket is
produkált a gyakorlati megvalósítás, sőt hu-
moros pillanatok is adódtak. Az eső áztatta
papírrom egy új kezdet, az újjászülető Európa
szimbolikájára utal. Az előadás megidézi még
a Görögországban kialakult menekültváltság
problematikáját, az európai civilizáció gyö-
kereinek felidézése nem véletlen merül fel
Ménard metaforájában. Abszurd, már-már
futurisztikus összefüggéseket vélünk felfe-
dezni egyszerű, minden sallangot nélkülöző
produkciójában. A modern társadalom létjo-
gosultságát cáfolja, a jog alappilléreit ingatja
meg képletesen elég drasztikus és a legőszin-
tébb módon. Közben pedig isteni csapásként
Világűrt jelentő deszkák
034-035-deszkak.indd 35
GALAKTIKA
2020. április
is értelmezhetjük a romboló metódust, amely
által a művész egyértelművé teszi számunkra
a tényt, hogy Európa és egyben az egész civi-
lizáció eme formája, amelyben eddig élt, apo-
kaliptikus véget ér egyszer.
Építménye kísértetiesen idézi fel az Akro-
poliszon megépült, mára már rommá vált gö-
rög templomot. A művész reflektál a mai kor
társadalmi visszásságaira és Pallasz Athéné
bőrébe bújva igazságot tesz az emberiség fe-
lett. Üzenete egyértelmű és megcáfolhatatlan,
a több ezer éves romokra új építményt kell
emelni, ez a szemléletváltás utakat nyit Euró-
pa és az emberiség előtt, egy kilátásokkal teli
élet felé, ahol mindannyian részesülhetnek
a javakból, ahol a jogok mindenkit védenek,
ahol a közösségek újraszerveződhetnek val-
lási és etnikai megkülönböztetés nélkül. Fel-
hívja a figyelmet egy magasabb rendű, tőlünk
független isteni erőre és útmutatásra, amely
szokásaink átértelmezésére buzdít.
Kis Judit
35
2020.03.26. 20:07:18
 GALAKTIKA
2020. április
Téri álom
– Mesélj!
– Rendben, kölyök. De milyet? – Sóhajtok. Egy
ilyen nap után nem igazán vagyok erre felké-
szülve. Sokat segít, ha van az embernél raktáron
valamilyen írott történet. De most erre esély
sincs. Kénytelen vagyok kútfőből.
– Űrhajósat! – adja le a rendelést.
– Pont űrhajósat? – lepődöm meg. Elbizony-
talanodom. Találjak ki íziben egyet? Hiába,
apának lenni csupa kihívás. A gyereknek pe-
dig muszáj lenne elaludnia. Sokat segítene, sőt!
Gyógyíthatná.
– Olyat, hogy van az űrhajó, és megy, és min-
denki rázkódik, de fel kell jutni az égbe. Meg na-
gyon nehéz az összes utas, és rossz nekik. Aztán
jobb lesz, meg sötét, de már nem olyan nehéz.
Meg kapnak levegőt, és aztán baj van, meg piros
fények villognak, és…
Elmosolyodom. Sokszor ő maga elmondja a
mesét. Sosem tudom igazán, hogy nekem ettől
könnyebb vagy nehezebb. Két ujjamat szoron-
gatja a sértetlen kezével. A törött sínben nyug-
szik az oldalánál. Két bordája is repedt. Öt percig
36 Téri álom
036-039-bodor.indd 36
Egy kisgyerek
altatása a szülő
egyik legszebb
feladata. Még
akkor is, ha a
körülmények nem a
legideálisabbak.
Bodor Áron
forgolódott, mire olyan fekvést talált, ami nem
fáj. Csak az zavarja, hogy nem tudja szopni a hü-
velykujját. Az nem jön össze szorító, égető érzés
nélkül. Lemond róla, csak a textilcafatját mar-
kolássza. Ahogy már hat éve ugyanazt.
– Milyen űrhajó legyen? – kérdezem. Talán az
lesz a válasz, hogy szárnyas. A legtöbbnek nincs
is, csak a mesékben. Gondolkodom, amíg ő is.
Persze a cél az, hogy aludjon, és így is túl sok dol-
gon járhat az agya. A törés, az utazás… Nem is
beszélve a rengeteg zajról, ami körülvesz minket.
Még kalapálnak is. Ki és miért üt-vág valami fé-
met? Altatási időben! Nyilván nincs gyereke, aki-
nek muszáj lenne álomba merülnie, méghozzá
magától. Fölösleges begyógyszerezés nélkül. Na,
ezen járatom a neuronjaim, nem a mesén. Már-
pedig így egy sorral se kerülök közelebb a leg-
alább minimálisan érdekes, konfliktust és gyer-
meki megoldást tartalmazó történethez.
– Felfedezős – jön a válasz. – Amivel szebb
világokba lehet menni.
További négy mondatban vázolja, mit sze-
retne. Talán ez az agytorna már elég lesz, hogy
2020.03.26. 20:07:10

végleg kifáradjon. Ezzel még utoljára felpörög az
elméje. Nekem csak vissza kell ismételni felnőt-
tesebb, kiszínezett, kerek mondatokban, amitől
megnyugszik. Az menni szokott. Csendben ma-
rad, tehát nem jut eszébe semmi más. Egészen
kerek ez egy hatévestől. Ráadásul emlékeztet
valamire. Egy történelmi „mesére”. A később
Élüszionnak nevezett bolygó felfedezéséről. Ar-
ról épp elég részletet tártak fel, vagy írtak hozzá
az évek során.
– Jól van. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy-
szer egy nagy űrhajó. Évekig építették az űrben.
Naponta szálltak fel a hatalmas rakéták, és vit-
ték hozzá az anyagot. A negyedik olyan bárka
volt, amivel át lehetett szelni a csillagok közti
űrt. Tudod, az szinte felfoghatatlanul hatalmas.
Gyorsabbnak kell lenni a fénynél, hogy pár év
alatt eljuss a legközelebbiig.
– Igen. És álmodni kell.
– Sokan álmodtak róla, és igen, évekig ál-
modni kell benne. Ők is aludtak, és most neked
is ezt kell tenni.
– De előbb még felmentek rakétával, és na-
gyon szorítja a heder… hever… heveder a… a…
a… Fáj.
– Igen. A legnehezebb elhagyni a bolygó tö-
megvonzását. Utána már nem szorít.
– És ők beültek a rakétába, bekötötték a
heve... dert, és már mentek is, huss, fel az égbe!
– Most te mesélsz, vagy én?
– Te, apa.
Ismét megpróbálja szájába venni az ujját,
megszokásból. Persze úgy fáj. Megsimogatom.
Megnyugtatom, hogy a hozzá hasonló nagy-
fiúk igazából már nem szopják az ujjukat. Ez
tetszik neki, de csak pár percig hat. Talán elég
lesz. Ha kellően fáradt. Hajnalban indultunk.
Rég el kellett volna aludnia. Persze a fájdalom…
Jó, nem ezen gondolkodom. Szövöm a mesét.
A  főhőst Laonnak hívják, mint a Bellerophón
kapitányáét. A hajó nevét azért megváltoztatom.
De mi legyen a bolygóé? Mindegy. Az űrbárka
Téri álom
036-039-bodor.indd 37
GALAKTIKA
2020. április
Belladonna, a bolygó Élüszion helyett Eurüdiké.
De ettől még nyomja őket a többszörös nehézke-
dési erő, sőt a legfiatalabbnak el is törik a keze,
mert kinyújtja valamiért az ülésből. De hősiesen
viseli, és meggyógyul, mire odaérnek a szép új
világba. Ami lakható, csak kissé szeles az éghaj-
lata, meg elég száraz.
Az elképzelt űrhajó szeli a végtelen semmit,
mi pedig kicsiny szigetté válunk a még mindig
túl zajos és igazából zsúfolt térben. A többség
azért figyelemmel van ránk, ha teheti. Nem
csak a fiam próbál aludni. Vannak mások is az
orvosi szobában. Itt kaptunk helyet a törés mi-
att, annyi más sérülttel együtt. Még mindig mi
vagyunk a szerencsések. Mi már csak utazunk.
Mások még mindig harcolnak, pedig a háború-
nak vége. Mindenkinek pokol az élete. Élüszion
is inkább Tartarosz manapság. A Föld is. Az is a
halálán van, aki még nem is tudja. A hírek pedig
lassúak. A hajók által hozott adatcsomagok sze-
lik csak át gyorsabban az űrt, mint a fény. Tehát
nagyjából egyidősek a fiammal, hat-hét évesek.
Ő már kezd lassabban lélegezni, nem is
mozgolódik. Csupán az ujjaimat fogja. Én félig
a fekvőfelületre könyökölök, mert már így is
borzalmasan fáj a térdem. De nem számít. Csak
ketten vagyunk fontosak a világegyetemben, és
ő mindjárt elalszik. Ez elég boldogság, hogy én
is megszabaduljak a kínzó érzésektől. Nekem
is el kell majd aludni. Már nem fejezem be a
mesét. A szívverését figyelem a kezén át. Meg a
légzését, ha meghallom a zajban. Még pár perc,
és tudom mozgatni. Itt nem maradhat. Állítólag
a gyermekkor vége, ha az ember ugyanott kel
fel, ahol lefeküdt. Ő még biztosan gyerek marad.
Hosszú évekig…
A karomban tartom. Annyira kis vékony! Az
egész fiúcska pillekönnyű csont és bőr. Alig
eszik, persze nem is nagyon van mit. Rohadt
háború! Nehezen értem meg az okait, hiába
magyarázzák, ha rákérdezek. Szerintem nem is
37
2020.03.26. 20:07:10
 GALAKTIKA
2020. április
minden pszichon rossz. Az uralmukat, a gondo-
lataink irányítását is el lehetett viselni. Nem tu-
dom, miért fajult így el. Most meg megyek végig
a szűk folyosón az alvó gyerekkel, és attól félek,
hogy a kis rongy leesik a mellkasáról. Letenni
nem tudom a kölyköt, de ha az a tárgy elvész,
annak évekre kiterjedő hatása lesz. A szűk folyo-
són a megfelelő feliratot keresem.
HIBERNÁLÓKAMRÁK ––>
Megvan. Szerencsére nem kell várnom. Mire
elaltattam a fiam, a többség már elfoglalta azt a
nagyjából egy négyzetmétert, amiben az elkö-
vetkező éveket tölti. Csak a fáradt személyzet
van jelen. Szerencsére itt csönd uralkodik, csu-
pán a gépek duruzsolnak.
– Lemérjük, jó? – veszi át a nő a fiam, halkan
suttogva. – A tömege határozza meg a dózist.
A vizsgálóágy egy mérleg, mely két értéket
mutat. A kisebb a jelenleg mérhető súly, a na-
gyobb, ami a bolygón lenne. A forgófedélzeten
senki sem nyomja földi erővel a padlót. Vagy je-
len esetben inkább élüszionival, ami majdnem
pont ugyanannyi lenne.
– Nagyon vékonyka. Hány éves? – kérdezi a
nő. Nem tudom, mi a neve, nem mutatkozik be.
Talán már túl sokszor tette ma meg, belefáradt.
– Hat és fél. Földi korban.
– De itt született, igaz?
– Nem egészen. Még épp az űrben, idefele jö-
vet. A háború előtt.
– Ó, csak nem? – néz kérdőn a nő. Bármilyen
fáradt, a gyerek megjelenése kissé felélénkítette.
– Ő a negyedik ismert személy a történelem-
ben, aki nem egy bolygón született. De mindig
mindenben csak az elsők híresek.
– Én emlékezni fogok rá… – mondja, aztán
talán vissza is szívná. Emléknél kicsit többnek
kéne lennie évekig tartó hibernálás után.
– Mennyi esélye van? – kérdem, és nagyon
szigorú, apai arcot vágok. – Nem a mellébeszé-
38 Téri álom
036-039-bodor.indd 38
lést kérem. Legyen kedves, mondja meg! Milyen
valószínűséggel látom újra ébresztés után?
– Korántsem olyan rossz. Ezek már korszerű
kamrák.
Talán nem számolta ki, talán nem akarja
mondani. Én viszont tudom. Egy ugyanilyen
hajóval indultunk tizenhárom éve, és akkor né-
gyen maradtak a kamrákban. Máshogy fogal-
mazom meg:
– De ő még pici. Törött is a karja. Meg repedt
a bordája. Soványka…
– A törés elvileg nem lesz gond. Úgyis vér-
alvadásgátlót kap. Ezenfelül természetesen
aludt el, jobbak az esélyei – mondja, de pont
közben adja be neki az injekciót, amitől már
biztosan nem ébred fel a szükséges folyadékok
infundálása közben.
– Úgy tudom, ez igazából csak legenda.
– Talán nem – mélázik a nő. – Hihetne is
benne.
Inkább mégsem akarom tudni a számot.
A  gyerekek elvileg könnyebben élik túl a hiber-
nálást. De a kamrákat felnőttekre tervezték. Elég
rosszul paraméterezni valamit, és túl sokat vagy
túl keveset kap. Rengeteg múlik rajta, hogy ez a nő
itt mennyire végzi jól a dolgát. Nem is zavarom.
Ha tovább kérdeznék, elvonnám a figyelmét. Re-
mélem, érti, amit csinál. Még a saját esélyeim is a
kölyök miatt fontosak. Ha hat év múlva leszállunk
a Földön, és ő egyedül marad, mi lesz vele? Ki vi-
gyáz rá? Az édesanyja pszichon. Épp csak megvan
a mérhető képessége, alig több mint intermedier,
de akkor is. Emiatt szakították szét a családunkat.
A képesség nélküli embereké a Föld, a pszichonoké
az Élüszion pokla. Így szól a háborút lezáró szer-
ződés. A feleségem ellenség, akinek már nincs
keresnivalója odahaza. De állítólag a Föld sem lesz
ugyanaz, mint ahonnan mintegy tizenhárom éve
elindultunk. Még ha nekünk csak alig hét telt el.
A béke összeomlást okozott. A pszichonok tartot-
ták féken az embereket, de vesztünkre fellázad-
tunk, és most ehetjük a főztünk.
2020.03.26. 20:07:10

• beleroppannék, ha őt is elveszteném. Kedvem se
– Ezt muszáj mellétenni! Ha felébred, és nincs
meg, szétszedi az egész hajót – mosolygok a
nőre, és a fiam mellkasára terítem a még mindig
(majdnem) fehér rongyot.
– Rendben. Lezárhatom?
Bólintok.
– Megvárja? Amíg…
– Nem. Én is túl akarok esni rajta. Még órá-
kig tart, mire megfagy.
– Életben marad, ígérem!
Talán egy könnycsepp van a szemében. Az
enyémben már rég nincs. Azon az átkozott boly-
gón hagytam az egész életem, a feleségem, aki
minket siratott, mi őt. Ez az asszony már meg
se üti az ingerküszöböm, de azért kihasználom
az érzéseit. Mást úgysem tehetek. Semmit sem
kínálhatok a személyzetnek a gondoskodásért.
Minden értékem otthon maradt. Csak a fiam
nem. Hátha ez a nő is ad néhány ezrelék plusz
esélyt neki.
– Vigyázzon rá, amíg alszom! Kérem!
– Úgy lesz – mondja, és túl nagyot bólint. Ta-
lán a pislogását palástolja, ami nagyon megsza-
porodott. Ritkán láthat gyereket. A hajókon is,
az Élüszionon pedig nem születnek. Valamiért
nem jó a klíma. És nem csak a földi orkánokat
és tájfunokat kiröhögő szelek miatt.
– Elfáradtam, én is aludnék egy téri álmot –
izzadok ki valami viccesnek tűnőt. Még akkor
is, ha úgy vélem, minden harmadik ember el-
lövi ugyanezt, vagy valami hasonlót. Mégis ne-
vet. Legalább nem sír. Leülök a mérlegre, majd
bemászok a kijelölt kabinba. Engem csak nem
fog átemelni. Elhelyezkedem. Megjelenik az al-
tatós injekció, mögötte a nő. A fiam hibernátorát
már nem látom innen, így az orvostechnikus
arca az utolsó, amit talán életemben felfogok.
Alig pár százalék a hibernálási „veszteség”. Min-
denki arra gondol, hogy csak mással fordul elő.
Nekünk viszont kettőnknek kell megúsznunk.
A kölyök nehezen élne túl nélkülem, én pedig
Téri álom
036-039-bodor.indd 39
GALAKTIKA
2020. április
lenne a szinte teljesen ismeretlenné lett Földön
új életet kezdeni.
A nő belém nyomja az altatót. Szinte azonnal
hatni kezd. Talán csak azért, mert én is végte-
lenül elfáradtam ettől a naptól. Ideje elveszte-
ni az eszméletem, de valami vészjelzés szólal
meg. Szinte azonnal felpattanok. Valójában épp
csak megmozdulok. A nő nincs sehol. Alig lá-
tok valamit, azt is homályosan. Hihetetlenül
nehéz a fejem. Csak nem a kölyök kabinja? Mi
van vele? Rohadt altató! Felfogom, hogy ülök,
és a hibernáló szélébe kapaszkodom. Az egyre
homályosabb képbe úszik be egy árny. Ismerős
hang szólít meg.
– Nyugalom, feküdjön vissza! Nem a fia.
Neki nincs baja.
Az agyam küzd a szerrel, de már fölöslege-
sen. El kell fogadnom, le kell lassulnom.
– Nincs semmi baj. A gyermek jól van. Nem
az ő kamrája jelzett.
A nő szinte énekli a mondatokat. Mint vala-
mi altatódalt. Vagy csupán én érzem úgy. Még
nagy levegőt veszek, hogy megkérjem valamire,
de aztán csak lehunyom a szemem. Annyira
abszurd, de mesélhetne nekem valami szépet.
Mondjuk egy olyan űrhajóról, amin apa és fia
napok alatt letudja azt a tizenvalahány fényév-
nyi teret, és közben hajuk szála se görbül…
BODOR Áron
1979-ben született Budapesten. Villamos­
mérnöki pályára készült, végül mégis gyógy-
szerész lett. 1996-ban kezdett cikkeket publikálni
különféle lemezújságokban, majd az interne-
ten. Az irodalom műveléséhez Zsoldos Pétertől
és Douglas Adamstől kapott kedvet. 2013-ban
írta meg első regényét Emberszárny címmel, ezt
egy blogon tette elérhetővé. Később továbbia-
kon is dolgozni kezdett, valamint elbeszélése-
ken. Szeret fényképezni, szívesen ír érdekesebb
fotók alapján történeteket. A Galaktika 343. szá-
mában mutatkozott be „Szubmasszív” című
novellájával.
39
2020.03.26. 20:07:11
 GALAKTIKA
2020. április
KUPOLAVÁROS
M
A MÁR egyre ritkábban lát-
ni, de a régi sci-fi filmekben
gyakran felbukkantak a kupo-
lavárosok. Egy kisebb vagy na-
gyobb település, amelyet búra zár el herme-
tikusan a környezetétől, mint a süteményes
tálon a tortát.
Legnépszerűbbek talán az ötvenes-
hatvanas évek történeteiben voltak. Zárt üveg
félgömb, esetleg háromszögekből vagy hat-
szögekből álló sejtszerkezetű kupola fedi az
idegen bolygón a települést. Az időzítés nem
véletlen, nemcsak a sci-fi egyik forradal-
mának volt ez az ideje, hanem a társadalmi
és építészeti átalakulásé is. Ebben az időben
jelent meg sok kísérleti épület, amely szakí-
tani akart a hagyományos négy fal-padló-
mennyezet koncepcióval. Felbukkantak a
félgömb vagy gömb alakú házak, de az építési
stílus gyorsan lecsengett, az emberek nem
voltak vevők a sarkok nélküli helyiségekre.
A kupolaváros alapjában véve egy érdekes
ötlet, mert legegyszerűbben így lehet elzárni
valamit a környezetétől. De mennyire prakti-
kus és kivitelezhető egy ilyen struktúra?
A nehézségek már az építésnél kezdődnek.
Épp ezért szóba sem jöhet az egyetlen darabból
álló félgömb, mert legyárthatatlan. Bár évszá-
zadok óta emelünk ilyen szerkezeteket, építé-
sük nagyon bonyolult, az utolsó elem behelye-
zéséig vagy alulról kell megtámasztani, vagy
felülről, daruk segítségével húzni. Mindkét
megoldás óriási eszközráfordítást igényel.
Ha fel is építünk egy ilyen kupolát, a legna-
gyobb problémát mégis a külső veszélyek je-
lentik. A sci-fi történetek búráit vagy átlövik,
vagy egy meteor üt rajtuk lyukat. A kupola
alatt élőknek csak egy lehetőségük van a túl-
40 A jövő otthona
040-041-jovo.indd 40
élésre. Érkeznek a hős megmentők, és gyor-
san befoltozzák a lyukat. Egy kis lék esetén
ez még elvileg működhet, de mennyi levegő
szökne el, ha odáig valakinek 2-300 métert
kellene másznia? Hasznosabb lenne egy ön-
foltozó anyag, de ezzel az a probléma, hogy
csak egy kis lyukméretig működik.
A kalandokon felül sokkal veszélyesebbek
az egyszerű fizikai hatások. Egy légkör nél-
küli égitesten a mikrometeorok is kockázatot
jelentenek. Vajon hány találat érné egy nap
alatt az építményt? Ha nincs mágneses tér, az
embereket vagy gyilkos sugárzás éri, vagy a
kupolának ez ellen is védeni kellene. Ehhez
jön még az anyagfáradás és kopás. A tönkre-
ment elemet nem lehet csak úgy kiemelni és
kicserélni.
Mindemellett remek hőszigetelőnek is
kellene lennie, mert például a Holdon nappal
+110 fok, éjszaka -170 fok is lehet. A szigete-
lés mellett ennek a hatalmas szerkezetnek a
hőtágulással is meg kellene küzdeni. A Mar-
son a kilátásban sem gyönyörködhetnénk
sokáig, mert először csak a por lepné be,
majd évek alatt a porviharok átlátszatlanná
karcolnák.
Lehet, hogy egyszer eljutunk arra a szintre,
hogy mindez nem számít, de az még nagyon
soká lesz.
2020.03.26. 19:53:52
 A HAMAROSAN ÉRKEZŐ LUKJANYENKO-GALAKTIKA
2020. március

NOVELLÁSKÖTETEK ELŐTT SZEREZD BE AZ ÍRÓ MÁS

MŰVEIT IS MOST KEDVEZMÉNYES ÁRON!

2 KÖTET
1 ÁRÁRÉRT:
2990 FT

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

A Z A K C I Ó 2 0 2 0 . Á P R I AL jövő
I S otthona
1-30. KÖZÖTT ÉRVÉNYES. 41

040-041-jovo.indd 41 2020.03.26. 19:54:35

 GALAKTIKA
2020. április
A Piknik az árokparton
utolérhetetlen példakép
Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval
GALAKTIKA: Hogyan és miért lettek írók?
JEZSI TUMANOVSZKIJ: Korán elkezd-
tem olvasni, beiratkoztam az összes olyan
könyvtárba, ahová egyedül el tudtam menni.
És már az általános iskola első osztályában
magabiztosan vágtam rá a kérdésre, hogy mi
akarok lenni: sci-fi író. Persze a fejemet kitöltő
ostobaságot hamar félresöpörte az élet, viszont
amikor – már felnőttként – az első lehetséges
alkalommal úgy döntöttem, hogy indulok egy
irodalmi versenyen, meglepetésemre megkap-
tam az első helyezést. És azóta már nem félek
megmutatni másoknak a szövegeimet. Ezt a
művet közzétették egy rövid történeteket tartal-
mazó antológiában, később pedig megtaláltam
az interneten magyar nyelven is. Irodalommal
ténylegesen csak azután kezdtem komolyan fog-
lalkozni, hogy Roman Kulikov javasolta, írjunk
egy könyvet együtt. Addig a pillanatig még csak
eszembe se jutott, hogy regényt írjak.
ROMAN KULIKOV: Sohasem tervez-
tem tudatosan, hogy író legyek, bár mindig
csodáltam azokat a szerzőket, akik emberek
ezreit tudják elbűvölni a fantáziájukkal. Még
tinédzser koromban különféle, a képzeletem-
ben megszülető jelenetekkel töltöttem meg
a jegyzetfüzeteimet, de ezeket nem volt elég
bátorságom összefüggő teljes egésszé formál-
ni. Csak miután egy irodalmi pályázaton dí-
jat nyertem ilyen rövid történetekkel, és sok
lelkesítő véleményt kaptam az olvasóktól,
döntöttem el, hogy írok egy könyvet. Első re-
gényem, a Progulka Limi (’Lima útja’) szöve-
gét elküldtem néhány kiadónak. Legtöbbjük
visszautasított, és már-már feladtam, ami-
42 Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval
042-047-interju.indd 42
kor egy reggel, elektronikus levelezésemet
megnyitva, a vágyott sorokat olvashattam:
„Könyve elnyerte a tetszésünket. Meghívjuk
a kiadóhoz, hogy megkössük a szerződést.”
Azonnal megrendelték a folytatást is, plusz
felajánlottak egy szerződést két további kö-
tetre: felkértek, hogy írjak egy újragondolt
változatot Rafael Sabatini Blood kapitány vi-
szontagságai című regényéből, a nemes lelkű
űrkalózról a kozmoszban. Később, tapaszta-
latokat szerezve, úgy döntöttem, itt az ideje
megírnom a S.T.A.L.K.E.R. sorozat egyik
könyvét (amit Jezsivel közösen alkottunk).
G: A S.T.A.L.K.E.R.-témában mi adta
az inspirációt? Miért választották ezt az
univerzumot?
JT: Ezt elég nehéz megmagyarázni, de
megpróbálom. Gyakran hallani, hogy ez az
egész egy posztapokaliptikus képzeletvilág.
Valójában viszont a volt Szovjetunió lako-
sai számára oly jól ismert „posztap” valóság
testesül meg a játékban. És ezzel nem csak a
valóban megtörtént csernobili katasztrófára
utal. A játékos sétálgat egy kihalt világban,
egy, a 90-es években ténylegesen széthullott
országban. Ezen a helyen öntudatlanul is egy-
másba fonódik az ember tudat alatti vágya
az önpusztítás iránt; a Szovjetunióval együtt
elveszett csendes, békés élet iránti nosztalgia;
valamint a fantasztikus elképzelések sora,
ami dinamikát és veszélyérzetet ad ehhez az
egészhez. Gyilkos egy koktél. Azt még sokan
és hosszasan fogják értékelni, minősíteni,
hogy az ukrán GSC társaság fejlesztői és Szer-
gej Grigorovics mit is alkottak valójában. Vé-
2020.03.26. 20:29:35
 GALAKTIKA
2020. április

leményem szerint ez sokkal nagyobb dolog,

mint egyszerűen kiadni egy sikeres játékot.
Irodalmi szempontból a játék világa, ami
alapján sok ember elkezdte megírni első tör-
téneteit, egyrészt mély és ismeretlen, más-
részt eléggé körülhatárolt, és ezzel lehetővé
teszi, hogy szinte bármilyen emberi problé-
mát megragadjunk és a lehető legkomplexebb
módon feltárjuk a szövegben. Ráadásul a még
kiadatlan játék rajongójaként én is enyhíthet-
tem a bennem ébredező türelmetlenséget az-
zal, hogy hangot adtam az azzal kapcsolatos
várakozásaimnak a történeteimben.
RK: Már többször is próbáltam megvá-
laszolni ezt a kérdést, de még mindig nem
értem pontosan, miért annyira vonzó szá-
momra ez az univerzum. Tudom, hogy a já-
ték első videója megfogott, és megváltoztatta ROMAN KULIKOV
az egész életemet. A S.T.A.L.K.E.R. indította
el az irodalmi karrieremet: részt vettem egy ban kevesebb idő jut játékra, de a WoT-ot
pályázaton, új barátokat szereztem, és az első néha még mindig előveszem. Azt hiszem, a
olvasóimat, akik segítettek megtenni a kö- stalker-játék sokkal több rajongóval bírna,
vetkező, merész lépéseket. A szabadság és a ha multiplayer formátumban létezne. A szá-
kaland addiktív légköre, a lehetőség, hogy az mítógép ellen játszani már tizenöt évvel ez-
légy, aki csak lenni akarsz, és nem az, amit előtt is eléggé untatott.
a társadalom rád erőszakol. Úgy gondolom, Romannal már átbeszéltük, hogy is nézne
nemcsak én választottam ezt az univerzumot, ki a S.T.A.L.K.E.R., ha az EVE Online mintájá-
de az is kiválasztott engem. ra és arculatával készülne. Sajnálom, hogy ez
G: Játszanak számítógépes játékokkal? csak a mi képzeletünk szüleménye.
JT: Természetesen. Az idősebbek bizonyá- RK: Magától értetődik. A műfajok közül az
ra emlékeznek még az első komoly RTS-re, FPS-eket szeretem leginkább, de a többit sem
a Dune II-re. Nagy rajongója vagyok Frank kerülöm. Elsősorban figyelemelterelés és lazí-
Herbertnek, és a Dűne jól ismert világa a já- tás céljából játszom. Természetesen nem va-
tékban esélyt sem adott fiatalkoromban, hogy gyok profi, de az online csatákban sokaknak
kihagyjam. Nappal tanultam és dolgoztam, adhatnék előnyt. Mindig érdeklődéssel figye-
éjszakánként pedig bázist építettem, óvtam a lem a játékipar híreit, megnézem a videókat,
homokférgektől, és gyűjtöttem a fűszert. és lehetőség szerint kipróbálom, ami érdekel.
Aztán jött az UFO, az Unreal Tournament Nagyon szeretem azokat a kooperatív rend-
és sok gyönyörű, körökre osztott stratégia. szereket, ahol csapatként kell együttműködni.
Az Unreal után a stalkeres lövöldözős játék A kedvenceim között szerepel a Left 4 Dead, a
volt az első a „lövöldék” között, ami komo- Call of Duty és természetesen a S.T.A.L.K.E.R.
lyan magával ragadott.Igaz, idősebb kor- Örömmel tölt el, hogy kapcsolatba léphetek a
Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval 43

042-047-interju.indd 43 2020.03.26. 20:29:35

 GALAKTIKA
2020. április
fejlesztőkkel, amikor felmerül egy ilyen lehe-
tőség. Arról álmodozom, hogy létrehozzam a
saját játékomat, vannak hozzá ötleteim.
G: Kedvelik a Sztrugackij fivérek alap-
művét?
JT: A Piknik az árokparton csodálatos
mű, és bizonyos szempontból utolérhe-
tetlen példakép is egyben. Attól tartok, a
fiatalok számára közel sem olyan kön�-
nyű olvasmány, mint az idősebb generáci-
óknak. Végtére is nem arról szól, amiről a
lövöldözős játékok, vagy azok az akciódús
kalandok, melyek teljes mértékben áthat-
ják a jelenkori S.T.A.L.K.E.R.-irodalmat.
Sztrugackijék nem vesztegették az idejüket
ilyen semmiségekre, miközben létrehozták
a szovjet tudományos fantasztikum egyik
ékkövét. Sokunk számára ez egy irodalmi
ikon. De egy ikon mellett állva magadba
kell szállnod, és csendben végiggondolni,
mi a legfontosabb számodra. Ez nem szóra-
koztató irodalom. Ezért amikor valaki azt
mondja, hogy a játék a Piknik az árokpar-
ton alapján készült, és a modern stalker-
irodalom a játék továbbgondolása… ez szá-
momra minden szempontból túlságosan
elnagyolt megközelítésnek tűnik.
RK: Sztrugackijék műveit én szociál­
filozófiai fantasztikumnak tartom. Nem va-
gyok rajongója ennek a műfajnak. A Piknik az
árokpartont azonban érdeklődéssel olvastam.
Tetszett, de még mindig nem értem, miért
hasonlítják össze a játékkal. Teljesen elté-
rő ötletek, elképzelések. Néhány egybeesés
ugyan előfordul, de inkább véletlenszerűen,
mint konkrét összefüggésként. Ebben hason-
ló a véleményünk szerzőtársammal.
G: Kedvelik Tarkovszkij filmjét?
JT: Természetesen. És meg is ragadok min-
den lehetőséget, hogy újra megnézzem, mert
– ellentétben a modern kasszasikerek többsé-
gével – egyszerűen lehetetlen csak megnézni,
44 Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval
042-047-interju.indd 44
aztán elfelejteni. Még jól ismert fordulatai és
egyszerűsége ellenére is minden egyes alka-
lommal találok valami újat benne, amit addig
nem vettem észre. Azt mondanám, a Sztalker
film nem egy könnyen nézhető mozi. Ez az
élmény ugyanolyan újraélése az élet egyetlen
epizódjának, azzal a lehetőséggel, hogy újra-
értékeljünk valamit, másfajta értelmezést és
megoldást találjunk rá, mint ahogy az Idétlen
időkig című filmben. Elmélyült meditáció,
nem pedig egy vasárnapi lazítós mozi. Tar-
kovszkij Sztalkere egy másik világ, nem kap-
csolódik sem Sztrugackijék kisregényéhez,
sem a játékhoz. Ez persze a saját, személyes
véleményem, és egy szóval sem állítom, hogy
megfellebbezhetetlen igazság.
RK: Nehéz felfogni és megérteni ezt az
emberiség fejlődésének megtagadásával és a
hit diadalával átitatott filmet. Én leginkább
azt mondanám, a rendező saját filozófiájá-
nak és életfelfogásának kinyilatkoztatása.
Egyet lehet érteni vele, de én képtelen vagyok
elfogadni. Nem egy szórakoztató mozi, sok-
kal inkább művészfilm. Tele allegóriákkal.
Tarkovszkij Sztalkeréről sokat lehet beszélni,
érvelni, vitatkozni, hisz minden néző talál
benne valamit, ami a sajátja.
G: Miért és hogyan működnek együtt?
Közösen találják ki a történeteket, aztán
felosztják, melyik részt ki fogja megírni?
JT: Mi nagyon különbözőek vagyunk.
Ez segít megalkotni a nehéz helyzeteket és a
mély karaktereket.
RK: Jezsivel a GSC fórumán találkoztam
2003-ban, az irodalmi pályázat idején. Azóta
vagyunk barátok. Az ötlet, hogy legyünk társ-
szerzők, az enyém, de Jezsi nem értett egyet
velem. Azt mondta, nem áll készen megírni
egy teljes könyvet, nem tudna ezzel güriz-
ni, én azonban hittem benne és magamban,
ezért beugrottam a kocsimba, levezettem
1500 kilométert, hogy személyesen is talál-
2020.03.26. 20:29:35

kozzak vele. Amikor előadtam az elképzelése-
met, Jezsi azonnal felvette a fonalat, elkezdte
kitalálni a cselekmény egyes lépéseit, és meg-
értettem: ő már soha többé nem szabadul.
Akkorra a S.T.A.L.K.E.R.-sorozatból már
több mint húsz kötet megjelent. Hogy kitűn-
jünk a többi szerző közül, egy nagyon ütős
művet kellett megírnunk. És mi megírtuk.
Így kezdődött az utunk mint szerzőtársak.
De nem mondanám könnyűnek a folyamatot.
Mindkettőnknek megvannak a saját elképze-
léseink a szöveggel kapcsolatban. Gyakran vi-
tatkozunk. Először felosztjuk egymás között
a történetszálat, a karaktereket, majd átadjuk
a másiknak, és kiegészítjük, kiszínezzük. Ta-
lán azért lesznek annyira színesek, és ami a
legfontosabb, élők.
G: A való életben felvenné egy stalker
szerepét, és elmenne egy, a Zónához hason-
ló helyre?
JT: Én nem igazán szeretnék önként
stalkerré válni. De ha az élet azt hozná, remé-
lem, nem félnék tőle.
R. K.: Valódi stalkerek most is vannak,
ahogy az Elzárt Zóna is valóság. Természe-
tesen anomáliák nincsenek benne, legalább-
is egyértelműen annak minősíthető dolgok,
ahogy mutánsok és relikviák sem. De ott van
a pusztulás, a néptelenség, az elhagyatott ott-
honok, a katonai őrjáratok. E stalkerek között
vannak olvasóink is. Néhányukat ismerem,
nemegyszer küldtek már nekem fotókat a
Zónából, még hívtak is, hogy menjek velük.
Titkos ösvényeket követni, eltölteni egy éjsza-
kát egy menedékben, felmászni a Radarra,
sétálni Pripjatyban. Lehet, hogy egyszer el is
fogadom.
G: Voltak már Csernobilban? Mit gon-
dolnak, még mindig veszélyes odamenni?
JT: Nem, nem voltam. Betartva az észszerű
biztonsági előírásokat, nem veszélyesebb,
mint bármely más turistaút. És a szabályok
Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval
042-047-interju.indd 45
GALAKTIKA
2020. április
JEZSI TUMANOVSZKIJ
betartása nélkül akár egy közönséges városi
parkban is kitörhetjük a nyakunkat.
RK: Jártam már 70 kilométerre Cserno­
biltól, de magában Csernobilban nem. A hát-
térsugárzás normális volt. Tudom, hogy
vannak teljesen legális turistautak. De ez ne
tévesszen meg senkit, léteznek helyek, ahová
jobb, ha nem keveredünk, és igen, a talaj még
mindig őrzi a sugárzást a felszín alatt.
G: Min dolgoznak jelenleg?
JT: Az irodalom a kedvenc hobbim. Ezért
igyekszem novellák segítségével formában
maradni. Novellát írni nagyon nehéz, jóval
nehezebb, mint regényt. Arra kényszeríti az
agyat, hogy a megfelelő irányba fejlődve tö-
kéletesedjen. Van egy saját fórumom, ahol a
hasonló gondolkodású emberek rendszere-
sen versenyeznek azon, „ki ír jobb szöveget
megadott szabályok alapján”. Ezek egy részét
aztán befejezem, és közzéteszem az olvasók
számára.
A nagy formátumú művek közül most
írom második LitRPG stílusú regényemet,
olyan emberekről, akiket titokzatos bűnözők
45
2020.03.26. 20:29:35
 GALAKTIKA
2020. április
belekényszerítettek egy számítógépes játék
belső világába, és alaposan felkészülök egy,
már tizenöt éve dédelgetett könyv megírásá-
ra. Ehhez tudni kell, régi rajongója vagyok az
UFO – X-COM sorozatnak, és hiszek benne,
hogy talán képes leszek valamit hozzátenni
ehhez az absztrakt univerzumhoz saját ma-
gamból is.
RK: Tavaly Jezsi és én befejeztük a Kiket
a Zóna egybekötött…-sorozatunk hatodik és
hetedik (befejező) kötetét, épp ideje más zsá-
nerek felé fordulni. Ehhez sok ötlet gyűlt már
össze. Pillanatnyilag az Otrjad Iszkuplenyije
(’Megváltás osztag’) trilógián dolgozom:
olyan elbukott katonák lelkéről szól, akik
gyilkossá váltak, de megkapják annak a lehe-
tőségét, hogy megváltsák ezt a halálos bűnt
a démoni erőkkel folytatott küzdelem során.
Évszázadok óta zajlik ez, és közben kialakult
egyfajta status quo a jó és a gonosz oldal kö-
zött. De amikor a csapatba belép a fő karakter,
minden megváltozik. Angyalok, démonok,
végtelen harc az emberi lelkekért és titkokért,
megváltoztatva látásmódunkat egész modern
világunkkal kapcsolatban.
Ezzel párhuzamosan dolgozom a Razlom
(’Törés’) című regényen, ami azon az ötleten
alapul, hogy bolygónk felszíne egy nap fel-
hasadozott, és a mélyéről valami ismeretlen
sugárzás árad felfelé, egymástól elszigetelt
részekre osztva a Földet. Négyszáz év telt el,
és az elkülönülő társadalmak más utakat kö-
vetve fejlődtek tovább: van, ahol a gőz erejét
használják; másutt biológiai technológiákat
fejlesztettek ki; van, ahol kibernetikát; né-
hány helyen pedig visszafejlődtek egészen a
feudalizmusig, vagy egyenesen vadállatokká
váltak. Négyszáz év után a sugárzó falak,
melyeket „akadálynak” hívnak, átjárhatóvá
válnak, bár még nem mindenki számára.
Ezt a zsánert én mixpunknak hívom, mert
több olyan alzsáner is megjelenik benne,
46 Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval
042-047-interju.indd 46
KONCEPCIÓRAJZ, RAZLOM
mint a gőzpunk, a dízelpunk, a biopunk és
hasonlók.
G: Mivel foglalkoznak, amikor nem ír-
nak?
JT: Tudja, gyerekkoromban még nem vol-
tak okostelefonok és számítógépek. Ezért a
gyerekek felfoghatatlan számú lehetőséget
találtak ki maguknak az időtöltésre. Vélemé-
nyem szerint ez megalapozta egész nemze-
dékünk életét. Beleértve a számtalan hobbit.
Nem is szeretném csak úgy sorolni őket, mert
valamennyi egy-egy teljes, külön világ. És ret-
tentő sok ilyen világ létezik. A legfontosabb,
hogy ne csak heverésszünk a díványon, és bo-
rogassuk magunkba a sört esténként. Az élet
hihetetlen dolog, de mi annyira hozzászok-
tunk, hogy egyszerűen felhagytunk annak
tudatosításával, mennyire változatos, kiis-
merhetetlen. Csak ne láncolja magát egyetlen
dologhoz, és akkor önnek is nehéz lesz elme-
sélnie, mivel tölti a szabadidejét.
RK: Edzőterem, úszás, együttlét a család-
dal, utazás, filmek és sorozatok nézése, szá-
mítógépes játékok, és persze olvasás.
az interjút Mund Katalin készítette
fordította: Sándor Gábor
2020.03.26. 20:29:36
 A Z ÓN A NE M K E D V E L EGALAKTIKA
I 2020. április

A T URIS TÁ K AT,
DE H A VA L A K I T BE F OG A DO T T,
A Z T NE M E NGE DI E L . . .

R E N DE LD M EGInterjúITJezsi
T:Tumanovszkijjal
W W W.és RomanGAKulikovval
L A K TI K A BO LT. H U47

042-047-interju.indd 47 2020.03.26. 20:29:38

 GALAKTIKA
2020. április
Kis galaxis, kóbor
feketelyukak
Törpegalaxisokban fedeztek fel nagy tömegű,
ám szokatlanul viselkedő fekete lyukakat.
Társaiktól eltérően ezek jelentős része nem a
galaxis központjában található, hanem a szé-
lén sodródik.
A megfigyelt objektumok mindegyike
közelebb van, mint egymilliárd fényév. Ezek
százszor kisebbek a Tejútnál, de valamen�-
nyiben található olyan fekete lyuk, amely leg-
alább négyszázezer naptömegű.
2011-ben bukkantak az első ilyen törpe­
galaxisra, és ez annyira meglepte a kutató-
kat, hogy külön program indul a hasonlók
keresésére. Az utóbbi években még tucatnyi
hasonlót találtak, azonban több mint felük-
ben a fekete lyuk a galaxis külső régióiban
kóborolt. Ennek valószínű oka, hogy a csil-
laghalmazok korábban más galaxisokkal
ütközhettek.
E fekete lyukak magyarázattal szolgál-
hatnak az Ősrobbanás utáni idők egyik leg-
izgalmasabb kérdésére, hogy a korai univer-
zumban hogyan alakultak ki a nagy tömegű
szingularitások. Hogyan növekedtek több
milliárd éven keresztül, hogyan táplálták
őket a galaktikus ütközések, és hogyan válha-
tott egyikük-másikuk sok milliószor, esetleg
milliárdszor nagyobbá, mint a Nap.
48
048-075-vaganov.indd 48
1. rész
A híd
Részlet a ROBÖFAB-ból (Rendellenes Ob-
jektumok Összefoglaló Adatbázisa)
2039. 07. 27.
3. SZAKASZ
„SPECIÁLIS RENDELLENES ZÓNÁK”
2. oldal
A fertőzött régió (továbbiakban FR)
egy viszonylag kis méretű (néhány négy-
zetmétertől egy-két négyzetkilométerig)
terület. Az anomália jellemzője, hogy erő-
teljes intenzitással képes magába szívni
bármilyen energiafajtát. A stalker szleng
az FR-t „Vámpír”-nak nevezi. Első alka-
lommal 2037-ben fedezték fel, a Zóna egy
nem változó területén, kódneve „Híd”.
LEÍRÁSA
Megkülönböztető vizuális jellegzetes-
sége: nincs.
Hatása az elektronikára és az embe-
rekre.
1. Hatása a berendezésekre
A „Vámpír” területén gyakorlatilag szin-
te azonnal leáll bármilyen berendezés
tápegysége, az elektronikus készülékek
teljesítménytől, típustól, kapacitástól füg-
getlenül meghibásodnak, minden mágne-
ses vagy elektronikus adathordozó tönk-
remegy, az összes adata megsemmisül, a
későbbi helyreállítás vagy újrahasznosítás
lehetősége nélkül.
Kommunikációs szempontból, beleért-
ve a radartechnológiát is, ez az anomália
úgynevezett holt tér.
Az FR területén belül kizárólag mecha-
nikus eszközök maradnak üzemképesek.
2. Hatása az emberekre
Az emberekre nézve az FR rendkívül
veszélyes. Az intézet vizsgálat céljából az
anomália belsejében tartózkodó munka-
2020.03.26. 20:15:18

A „VÁMPÍR”
társai a következő tünetekről számoltak
be: hányinger, szédülés, általános gyen-
geség, mentális és idegrendszeri zavarok.
A hosszabb ideig (20 perc vagy több)
az FR területén tartózkodók hallucinációk,
irracionális félelem és különféle fóbiák fel-
bukkanását észlelték. A „Vámpír”-ban el-
töltött negyven perc a teljes mentális és fi -
zikai kimerültség miatt halálos kimenetelű.
3. Kölcsönhatása más rendellenes ob-
jektumokkal
Más típusú rendellenes tárgyak, ismert
relikviák hatása az FR-en belül nem érzé-
kelhető. Az FR valószínűleg a rendellenes
objektumok energiáit is teljességgel el-
nyeli, ezáltal azok tönkremennek.
Védőfelszerelés: nem létezik.
Külső jellemzők: nem észlelhetők.
Távolsági érzékelőberendezés: fejlesz-
tés alatt.
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 49
GALAKTIKA
2020. április
Egy stalker napjai az
állandó életveszélyről
szólnak, még akkor
is, ha nem dolgozik
benne különösebb
halálvágy.
Makszim Vaganov
Életveszély szintje: A9 (maximális)
A jelentést összeállította: az „Árnyak”
csoportot kísérő osztag parancsnoka, K. P.
Avgyejev
2038. 11. 14.
A jelentést a rendellenes objektumok
besorolását felügyelő bizottság felülvizs-
gálta és helybenhagyta.
2038. 11. 16.
„A Híd nem változó terület… A tojásfe-
jűek üres fecsegése.” – Szergej hangosan
összegyűrte a jelentést, és a gombócot
egy laza mozdulattal előredobta, a sáros,
barna fűre. A fehér papírdarab pár métert
repült, majd vakító fehér foltként a felme-
redő fűszálak közé ragadt, és velük együtt
imbolygott az enyhe szélben.
Egy nagy, korhadt farönkön ült, az erdő
szélén, a fák árnyékában. Magasan fölötte,
49
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
a végtelen mélységű szürkéskék égbolton,
szinte a zeniten, izzó gömbként ragyogott
a nap. Ritkás, fehér felhőfoszlányok sod-
ródtak lassan kelet felé. A szellő halkan
zörgette a faleveleket a feje fölött, és lassú
hullámokat vetve cirógatta a magas, sűrű,
barna, az erdőtől az előtte keresztben fek-
vő kanyonig nyúló terület egészét vastag
szőnyegként borító füvet. A következő
nyáron az idő eszeveszett körforgása, tető-
pontjához közeledve kíméletlenül felper-
zseli majd a porrá gyötört talajt.
Szergej fáradt arcát a halovány ég felé
fordította, és a ragyogó napfénybe hunyor-
gott. A mennybolt mélysége azonnal átad-
ta helyét egy reszkető, fénylő, skarlátvörös
fátyolnak. Mit keres ő itt? Egy újabb elme-
háborodott, aki nem létező titkok nyoma-
it kutatja? Egy gyáva, aki saját maga és a
világ elől menekül? Egy idióta, aki afféle
huszonegyedik századi kalóznak képzeli
magát, és ezen az eszelős szemétdombon
kutat elásott kincsek után? Kicsoda is ő
itt? Stalker, stalker, stalker… Egy őrült…
Elkáromkodta magát, és körülnézett.
Néhány méterre jobbra, a fűben egy ha-
talmas vad kutya friss teteme hevert, az
utolsó, a legmakacsabb a még hajnalban
nyomába eredő kisebb falkából.
A stalker elégedetten kuncogott. A ra-
gadozót az utolsó pillanatig várva szedte le
egy rövid és pontos sorozattal a Tájfunból.
Egy átlagos vadállat azonnal felfordult
volna ezektől a sérülésektől, ez azonban
még hosszú perceken át küzdött dühödten
agonizálva, mancsaival tépte maga körül
a földet, és szakadatlanul próbálta elérni
kiszemelt zsákmányát.
A kutyák még kora hajnalban, az út ele-
jén a nyomába szegődtek, és jó három órán
át követték a Zónában, megpróbálták be-
keríteni és megölni, de szerencsére ezúttal
50 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 50
a stalker bizonyult okosabbnak és gyor-
sabbnak. Bár a harcot megnyerte, az ára
igencsak nagy volt. A menekülés alaposan
kimerítette, és a Tájfunhoz is elfogyott a
lőszer fele. Üldözői rendkívül fürgék vol-
tak, és láthatóan ismerték az ilyen fegyve-
reket, de mint egy jó ismerőse mondta, an-
nál az embernél, aki szilárdan elhatározta,
hogy életben marad, nem létezik veszélye-
sebb fenevad a világmindenségben. És en-
nek meg is látszik az eredménye.
A stalker rágyújtott, és érdeklődéssel fi-
gyelte a távolban kavargó köd szürke falát.
A híd onnan, ahol ült, nagyjából száz mé-
ter, nem több. Ez az utolsó pihenője, még
mielőtt belevág abba a szinte öngyilkos
küldetésbe.
Igen, mindig is merész ember volt, de
nem tartotta magát ostobának, és pon-
tosan tudta, mennyire kockázatos, ami-
re készül. Első pillantásra vállalkozása
színtiszta őrültség, de a jól átgondolt terv
alapján a feladat nagyon is végrehajtható-
nak tűnt.
Kora reggel, az ellenőrzőpontnál Szergej
még tökéletesen biztos volt magában, né-
hány illetlen viccet is elsütött az ügyelete-
seknek, de miután bejutott a Zónába, már
minden önbizalma szertefoszlott. Vala-
honnan, lelke mélyének egy sötét sarkából
előkúszott és tudatlan féregként rágcsálni
kezdte belsejét valami homályos szoron-
gás. Minden egyes lépéssel, ami közelebb
vitte céljához, újabb ellenérvek fordultak
meg fejében az ötlettel kapcsolatban. Egy-
más után bukkant tudata felszínére min-
denféle jól ismert csúfság, amik megpró-
bálták aláásni a stalker formás és egyszerű
tervét, s a kutyákkal vívott összecsapás
után már majdnem úgy döntött, visszafor-
dul. Majdnem. Ám a kalandor énjével ví-
vott rövid és heves tusakodás során, ahogy
2020.03.26. 20:15:19

mondani szokás, győzött a természete.
Szergej úgy döntött, végigcsinálja.
A stalker elmosolyodott, és arra gondolt:
„Mindent vagy semmit játszunk, kis-
haver… Va bankot… Mennyi esélyed van
arra, hogy nem fogsz ott elrohadni, a hí-
don? Láthatóan nem túl sok. M-gen…
Ahogy a klasszikus mondja: »A kíván-
csiság nem bűn…« Nem tudsz úgy élni,
ahogy minden normális ember. Ne-e-m,
nem tudsz. Mindenképp rá kell találnod
a legbüdösebb szarra, és nyakig beleme-
rülnöd. – Mosolya kissé szélesebb lett.
Tovább ült, lecsukott szemmel. – A szar
helyzetek ínyence vagy. A kíváncsiságé,
Szerzs. A szenvedélyé. Igen, a szenvedély.
Ez egyébként nemcsak a kaszinókban je-
lent veszélyt, de a banális életben is. Bár
mire lenne jó az életünk szenvedély és kí-
váncsiság nélkül? – A stalker kinyitotta
szemét, és látható élvezettel beleszívott
majdnem teljesen leégett cigarettájába. –
Milyen lenne? Tipikus állati lét. Az lenne.”
Szergej elővett egy másik cigarettát,
a régiről meggyújtotta, körülnézett, egy
ember sziluettjét kereste tekintetével, de
minden csendes és kihalt volt körülötte.
Öreg barátját, Krieget várta ide, néhány
spéci felszereléssel, amik nélkül az egész
ötlet a híddal és azzal az átkozott tojással
nem ér semmit.
Sajnos, akár a NATO zsoldosai, egy
stalker is csak a hivatalosan engedélyezett
felszerelést hozhatja magával a Zónába. Az
összes átkozott egyezmény, paktum, meg-
állapodás, minden haszontalan szabályzat
és törvény célja az, hogy a hogy a „fentiek”
végeérhetetlen bürokratikus konferenciá-
inak legyen valami látszatja, az emberek,
mint ő is, számukra csak problémát és
fejfájást jelentenek, semmi mást. Mivel a
stalkerek véleményét a politikai döntések-
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 51
GALAKTIKA
2020. április
nél nem vették figyelembe, nekik az olyan
találékony emberek szolgáltatásaira kel-
lett támaszkodniuk, mint Krieg.
Szergej gyorsan az órájára pillantott:
11:30. Henrik már fél órát késett, de ez
ellen sajnos nem volt mit tenni. Csak ül-
dögélni és várakozni lehet. Kriegnek
mindenképp el kell jönnie a megbeszélt
helyre, még akkor is, ha nem tudja telje-
síteni a megrendelést. A stalker megrázta
a fejét, és szentségelt. Utált tehetetlenül
várakozni. Már kölyökkorában is. Az elke-
rülhetetlenbe belenyugodva kényelmesen
elhelyezkedett a farönkön, és közömbösen
szemlélte a tájat.
Az idő haladt, Krieg nem került elő.
Gépiesen nézelődve a környéken, a stalker
ismét a megölt kutya felé sandított. A te-
temen már összegyűlt néhány varjú. Izga-
tottan tépkedték a sérült szörny testének
húsát, időnként dühösen károgtak és egy-
mást lökdösték. Szergej sajnálkozva vi-
gyorgott, ahogy a látványt figyelte és arra
gondolt:
„Ezek is csak olyanok, mint mi… Mi
is ugyanilyen türelmetlenül rajzunk a
bolygó e rothadó sebén, és megpróbáljuk
belőle kitépni magunknak a legértéke-
sebb, legszaftosabb cafatot. Vadul a másik
torkának esünk, ha az nagyobb darabot
kanyarít ki magának. Stalkernek hívjuk
magunkat, a huszonegyedik század legen-
dájának… Valójában mi is csak egy fosz-
togató banda vagyunk, akiknek banális
kapzsisága hősiességgel és önfeláldozással
hivalkodik. Pont, mint az állandóan éhes
varjak…”
Bakancsa sarkával eltaposta a csikket a
poros földön, és a híd felé nézett. A sűrű
köd szürke fátylából csak a masszív fém-
szerkezet kísérteties körvonalai látszottak
ki. Elméletileg valahol ebben a zavaros ho-
51
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
mályban rejtőzött elbizakodott akciójának
fő célja, az NK–7 „Délibáb” laboratórium.
Legendás és titokzatos hely. Az összesze-
dett információmorzsák alapján itt hoz-
ták létre az első irányítót. Mi több, ez a
komplexum volt az összes pszichotronikus
fegyverfejlesztés szíve. Sokan azok közül,
akikkel a „Délibáb”-ról Szergej beszélt,
hangot adtak a hely létezésével kapcsola-
tos mélységes kételyüknek. Az NK–7 labo-
ratóriumot a Zóna legendái közé sorolták.
A helyi folklór részének tartották.
A stalker előhúzott zsebéből egy vé-
kony, téglalap alakú, szürke fémlapot,
nagyjából akkorát, mint egy cigarettás-
doboz. Egész felületét dudorok és lyukak
bonyolult rendszere borította. Az ég felé
emelte a lemezt, és átnézve rajta, keresni
kezdte a különböző méretű lyukak alkotta
mintát.
„Nos, őrnagy? Lehet, hogy ezúttal tény-
leg szükséged lesz egy jó varázsvesszőre.
Mi lesz? Megkockáztatod, hogy mindent
kiderítesz ezzel a titkos, titokzatos szarral
kapcsolatban?”
Amit a kezében tartott, a laboratórium
kulcsa volt. Mechanikus kulcs. Az egyet-
len bizonyíték a létezésére. Bár tekintet-
tel a körülményekre, ahogy ez a fémda-
rab hozzá került, akár átverés is lehet.
A  stalker fejében ismét mindenféle baljós
gondolatok kezdtek keringeni:
„Mechanikus kulcsocska… Észszerű…
A »Vámpír«-on nem lehet átjuttatni sem-
miféle elektronikához kapcsolható esz-
közt. Beleértve a mágnescsíkos vagy
csipes műanyag kártyát is… Hmm… Csak
van itt egy bökkenő, igaz? – Kérdően bic-
centett a kulcslemez felé, mintha az felel-
ni tudna neki. – Tudod, milyen bökkenő?
Nem? Rendben. Elmagyarázom. Informá-
cióim szerint, amiket elő tudtam túrni, az
52 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 52
NK–7 már a második Zóna létrejötte előtt
létezett, és az első határain kívül esett.
A »tiszta« földön nem léteznek »Vámpír«-
ok, és az első Zónában sem voltak. Akár
azt is kérdezhetném, jó urak, hogy mi a
fenéért volt szükség mechanikus kulcsra?
Mi akadályozta meg, hogy elektronikusat
készítsenek? Újfajta, ötletes zárszerkezet?
Aligha… A tervezők szeszélye? Szintén
marhaság… Lehet, hogy a híd a »Vám-
pír«-ral nem is csak egy anomália? Olyan,
egyúttal más is… Mint például az újabb
állatfajták, amelyek spontán mutációját
a megnövekedett háttérsugárzás okozza.
A mutáció még rendben is volna, de az
a puszta tény, hogy eredményeként csu-
pa stabil, életképes organizmus jön létre,
már elgondolkodtató. Ennek valószínűsé-
ge, feltéve, hogy a mutáció folyamata nem
kontrollált, szinte nulla, és a mi esetünk-
ben tényleg a nullához közelít. Nem pedig
az egyhez. Ráadásul mindegyik változás
sérti a fizika, kémia, biológia és a tér helyi
régióinak törvényeit… Ebben az esetben…
ezt nem is kommentálom. Bár ettől a té-
nyek még tények maradnak. Einstein bá-
csi, maga lehet, hogy csak egy szánalmas
bűvész volt. Valaki alaposan felülmúlta. –
Szergej felnevetett. – M-gen… A felsőok-
tatás veszélyes lehet az egészséges pszichi-
kumra. Kérdések, kérdések, kérdések…
Hamar bele lehet őrülni. Az intelligencia
ártalmas.”
Kérdésből valóban több is volt, mint
elég, a válaszok meg a hídon túl, úgy egy
kilométer mélyen. Őszintén szólva Szergej
tartott tőle, ha eléri célját, olyasmiket is
megtudhat, amikről addig csak sötét ta-
lálgatások szóltak.
A laboratórium elhelyezkedésének
adatai és a hozzá való kulcs, mondhatni,
a körülmények fantasztikus egybeesé-
2020.03.26. 20:15:19

se következményeképp jutottak el hozzá.
Három hónappal korábban visszatért szü-
lővárosába, Lvovba, hogy meglátogasson
néhány régi havert, és kipihenje a mun-
ka fáradalmait. Természetesen beugrott
a város egyik piacára is, hogy beszerezze
mindazt, amire egy forró hangulatú ba-
ráti találkozónál szükség lehet, és amikor
végre sikerült kikeverednie a tömegből és
beülnie egy taxiba, kabátja zsebében va-
lami extrát is talált, egy kisebb, bármifé-
le jelölés vagy aláírás nélküli, lapos irat-
köteget.
Először arra gondolt, ez valami véletlen,
esetleg egy vicc, de mikor végül visszaért
a lakásába, és kinyitotta a csomagot, azon-
nal megértette, hogy az egész sokkal fon-
tosabb lehet, mint addig hitte.
A kötegben a kulcs és néhány vázlatrajz
lapult, illetve egy néhány oldalas, kinyom-
tatott, aláírás nélküli jegyzet. Ez a „Déli-
báb” kutatólabor egy korábbi munkatár-
sának kérését tartalmazta, és rávilágított
az ott folyó munkálatokra. A titokzatos
munkatárs azt állította, hogy tudja, mi
Szergej feladata a Zónában, és azt is, mi-
lyen szerencsés bizonyos esetekben, ezért
kezébe adja a laboratórium sorsát. Ezen-
kívül a jegyzet néhány tanácsot is tartal-
mazott arra az esetre, ha Szergej úgy dönt,
belevág. A szöveg említést tesz a T10 sti-
mulánsról is, ami állítólag segíthet neki
átjutni a hídon.
A stalker először nagyon szkeptikusan
reagált a dologra, nem kicsit volt gyanús
az egész, de miután visszatért a Zónába,
elkezdte óvatosan és gondosan összegyűj-
teni a „Délibáb”-ról és a titokzatos stimu-
lánsról szóló információkat. A tudósnak,
aki eljuttatta hozzá a laboratórium helyét
és a kulcsot, nem sikerült nyomára akad-
nia. Ezen túl a stalker vagy két hónapot
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 53
GALAKTIKA
2020. április
azzal is eltöltött, hogy a lehetséges utá-
na kémkedőket lebuktassa, de nem talált
semmit. Végül, miután sikerült mindent
összeszednie az üggyel kapcsolatban, az
adatok meggyőzték, hogy mind a labor,
mind a T10 valóságos. A pro és kontra
érvek mérlegelése után úgy döntött, meg­
próbálja…
Szergej mögött hangosan megreccsent
egy ág, és a stalker megpördülve könnye-
dén célra tartotta a Tájfunt. Téves riasztás.
Néhány méterre tőle Krieg csörtetett felé a
sűrű aljnövényzeten át. A stalker kifújta a
levegőt, leeresztette automatáját, és barát-
jára kiáltva kezét üdvözlésre emelte:
–  Szevasz, Krieg! Már azt hittem, a lo-
vasság közeledik – mutatott a Tájfun csö-
vével a kutya tetemét tépkedő varjakra.
Kriegnek végre sikerült átgázolnia az
összekapaszkodó bozóton, és idegesen
söprögetve védőruhájáról a leveleket és
gallyakat, odalépett Szergejhez.
– Elnézést a késésért, de az öreg Henrik
még nem tud repülni.
Henrik Krieg, Szergej német-orosz
származású régi barátja egyike volt az
öreg stalkereknek. Azt is mondhatnánk,
nélkülözhetetlen eleme annak a moza-
iknak, amit a Zóna életének nevezünk.
Henrik nem annyira a relikviák és adatok
előbányászásából élt, inkább abból, hogy
a zsoldosoknak, mint Szergej is, úgymond
„speciális” felszereléseket szállított köz-
vetlenül a Zónába. Azt senki se tudta,
hogy csinálja. Minden erre irányuló kér-
désre tömören annyit válaszolt: „Uraim, ez
üzleti titok…”
–  Látom, már kitakarítottál. – Henrik
megrázta a felkínált kezet, és érdeklődve
nézte a madárfesztivált. – Akad még pár
hideg söröm valahol. – Hanyag mozdulat-
tal a háta mögé intett. – Az is a te műved?
53
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
– Meg kellett tennem – bólintott Szergej.
– Szorosan a nyakamon voltak. – Megráz-
kódott, ahogy felidézte a hajnali hajtást.
–  Szép példány. Méretes… Volt… –
Henrik elismerően újra rápillantott a te-
temre, megrázta a fejét, és nyögve letele-
pedett a farönkre, Szergej mellé.
Krieget a háta mögött Vadkannak hív-
ták. Becenevét annak köszönhette, hogy
megjelenése egyértelműen ezekre a lé-
nyekre hasonlított. Alacsonyabb volt Szer-
gejnél, zömök, jól táplált, húsos képű,
nagy feje rövid, erőteljes nyakon ült. Krieg
valami görög-római birkózóra emlékez-
tetett, aki visszavonulása után sörözéssel
tölti idejét. Apró, ravasz szemében állan-
dóan valami huncut csillogás vibrált. Az
öreg stalker azokhoz a meggyőződéses op-
timistákhoz tartozott, akik még a temetők
keresztjeiben is csak újabb útjelzőt látnak.
Szergej emiatt is tisztelte. A Zónában ne-
héz volt megtartani a pozitív hozzáállást.
– Szóval végül csak belevágsz? – nézett
kérdőn Henrik Szergejre.
–  Költői kérdés. – Szergej rávigyorgott
barátjára.
– Nem igazán… Nem igazán… – Krieg
megrázta a fejét.
– Megvan minden?
–  Igen. Ezúttal igazán nehéz feladatot
adtál.
– Ezért kapod te a pénzt.
– Ez is igaz. Tessék. – Henrik előhúzott
a zsebéből egy hosszúkás, fekete dobozt,
meg egy csomag, gránátokhoz való deto-
nátort, és mindet átadta Szergejnek, köz-
ben buzgón hadonászott automatájával,
és megjátszott mogorvasággal morgott az
orra alatt: – Micsoda baromság. Majdnem
tönkrementem miatta… Ez a nyavalyás
vasdarab… És te se vagy normális, Szerzs.
Nem kéne meggondolni?
54 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 54
Szergej elengedte a füle mellett a szava-
kat, és félretolta a zárat a dobozon. A fedél
egy kattanással feltárult. Odabenn, speci-
ális rekeszekben két pneumatikus fecsken-
dő díszelgett, borostyánszínű folyadékot
tartalmazó, kék T10 feliratú üvegampul-
lával. Azokból az orvosi zárójelentésekből
ítélve, amiket az intézet dokumentáció-
jából sikerült előásni, egy dózis ebből a
csodás koktélból még egy halottat is képes
talpra állítani.
A stalker szitkozódott. Huszonnégy-
ezer eurót kellett kipengetnie ezért a két
jelentéktelen fecskendőért. Hivatalos úton
egyszerűen képtelen volt hozzájutni a T10-
hez. Mint kiderült, ezt a stimulánst még a
hírszerzésnél is csak a különleges bizott-
ság kifejezett engedélyével kaphatják meg
azok a speciális ügynökök, akik rendkívül
életveszélyes feladatra indulnak. Szóval
sok munka és nehézség árán, s kizárólag
bűnös csatornákon át lehet megszerezni.
Ha motozás közben akár csak egyetlen
ilyen fecskendőt is találnak nálad, az tíz
év börtön, és garantált, élethosszig tartó
kitiltás a Zónából. Csak hát a tudomány
e csodás ajándéka nélkül szinte lehetetlen
átjutni a hídon.
–  És a többi? – nézett Szergej kérdőn
Henrikre.
– Ahogy megbeszéltük. Az egész felsze-
relés a rejtekhelyen van. Fogd! – Krieg egy
vékony fémhengert nyújtott Szergej felé.
– Ez mi?
– Egy kis biztosítás. Személyi vészjelző.
Innen nem messze, 20:00-kor megfordul
majd egy csapat katonai stalker. A  pa-
rancsnokuk jó ismerősöm. A vészjelződ
olyan nekik, mint egy világítótorony. Ha
valami félresikerül, gyere le a hídról, és
kapcsold be! A kommandósok megtalál-
tak, és kivisznek innen. Javaslom a vészjel-
2020.03.26. 20:15:19

zőt a hídhoz a lehető legközelebb eldugni.
Sose lehet tudni… Ha esetleg nem tudnál
messzebbre eljutni.
–  Köszönöm az aggódást – dünnyögte
Szergej, és zsebre vágta a jeladó króm­
hengerét.
–  Nincs rá okom, hogy veszni hagyjak
egy jó ügyfelet. Apropó, a vállalkozásod.
Utánanéztem a magam csatornáin, és ta-
láltam is valamit… E-e-e… Nem adnál egy
cigit az öregnek? – Henrik egy hivatásos
koldus bűnbánó arckifejezésével nézett rá,
mire Szergej elnéző mosollyal, szó nélkül
felé nyújtotta a nyitott cigarettásdobozt.
–  Nahát! Dunhill! Tollasodunk, bará-
tom, tollasodunk. – Krieg óvatosan ki-
húzott a csomagból egy szálat, finoman
megmorzsolgatta, és elégedetten pislogva
meggyújtotta.
–  Mi az, amit találtál? – emlékeztette
Szergej.
–  Á! Na szóval. Röviden, a hídon két
stalker már átkelt előtted: Gót és Ék. Hal-
lottál róluk?
– Éket nem ismerem, de Gót… Ő az, aki
először hozott ki „Kristálygömb”-öt a Zó-
nából?
– Ja. Csak nekem jobban tetszik a „Böl-
csek köve” megnevezés. Nem is tudom,
miért… Pedig az a relikvia nem is hasonlít
kőre… Nos, rendben. Most nem ez a téma.
– Henrik mesteri füstkarikákat pöfékelt. –
Ék egy évvel ezelőtt fényt derített a Cita-
della titkára. Ő jött rá először, hogy lehet
eljutni oda.
Szergej füttyentett. A Citadella egyike
a Zóna változatlan, fantomszerű objektu-
mainak. Külsőleg egy szürreális kinézetű,
nagyjából harminc méter magas, fekete
toronyra hasonlít. A Citadellát nagyjá-
ból egy kilométer szélesen, folyamatosan
mozgó mindenféle anomáliák fala vette
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 55
GALAKTIKA
2020. április
körül. Sokan feltételezték, hogy ezek ha-
lálos mozgásában van valami rendszer, de
senki se volt képes meghatározni.
–  Amennyire tudom, még senki se tu-
dott eljutni a Citadellához. – Szergej kér-
dően nézett Henrikre.
Az öreg szeme ravaszul megcsillant,
ahogy válaszolt:
–  Nem mindenki osztja meg titkait az
első jöttmenttel. A stalkerségnek, mint
minden más szakmának, megvannak a
maga belső körei, a legnagyobb tapaszta-
lattal rendelkező szakemberei, akik ös�-
szehasonlíthatatlanul több információval
rendelkeznek, mint a tömegek.
–  Szabadkőműves páholyt még nem
alakítottak a Zónában? – reagált erre élce-
lődve Szergej.
–  Maradj már! – Krieg nagy ívben el-
pöckölte a csikket a levegőbe. – Ez egy ter-
mészetes folyamat. Ahogy fejlődsz, magad
is ilyen leszel.
– Meglátjuk. Szóval, mi van ezzel a két
szupermennel?
– Meghaltak. Feltehetően.
– Hogy érted?
– Nem jöttek vissza a hídról. Az őket kí-
sérő csapat látta, ahogy beléptek a ködbe,
és ennyi. Semmi, se hírük, se hamvuk. Be-
levaló srácok voltak, magad is tudod.
– Miért küldték ide őket?
–  Hivatalosan információszerzés volt
a cél, hogy valójában mi, az rejtély, ho-
mály fedi. A sereg háromszor is küldött
már oda előttük katonai stalkercsapatot.
Az eredmény minden alkalommal ugyan-
az volt. A katonáknak olyan ez, mint egy
mézesbödön. – Henrik elgondolkodva né-
zett valahová a távolba.
Szergej csak jelentőségteljesen elmoso-
lyodott. Nem lepte meg a hadsereg effajta
érdeklődése. Henrik elbeszéléséből követ-
55
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
kezően, nem tévedett a „Délibáb” elhe-
lyezkedésével kapcsolatban.
– Köszönet az információért, öreg.
–  Köszönet az információért? Szergej,
felfogtad, mit mondtam neked? A hídról
még senki, érted, senki nem jött vissza!
Legalábbis én még so-ha-se hal-lot-tam
ilyenről!
–  Ne izgulj, Henrik! Mindig van egy
első alkalom. – Szergej felkapott egy szá-
raz ágat, és különösebb célzás nélkül a ku-
tya tetemén nyüzsgő varjak felé hajította.
A fadarab elrepült mellettük. – Mázlista
rohadékok.
– Szóval a katonákat még csak érteném.
Nekik mindig megvannak a maguk titkai.
De mi a fenét akarsz te attól, ott? – Henrik
ujjával fenyegetően a híd felé mutogatott.
– Viszket valami?
–  Mindennek megvan a maga oka. Ta-
lán visszajövök, és elmagyarázom. – Szer-
gej Henrik felé fordult, és gúnyos vigyor-
ral hozzátette: – Természetesen csak a
legtapasztaltabb szakemberek körében.
Henrik válaszul belenyugvó képpel, ér-
tően bólintott egyet, és szárazon annyit
mondott:
–  A fene beléd! Ahogy Gót mondani
szokta, legyen neki könnyű a föld: „Ha a
világ szűkös és unalmas, menj a pokolba!
Ahogy mondják, az végtelen. Mindenki-
nek megvan a saját, kizárólagos példánya.”
Pár percig csendben maradtak. Mind-
ketten saját gondolataikba merültek.
Szergej szólalt meg először, megtörve a
csendet:
–  Mindenesetre köszönöm a felszere-
lést, Henrik. És az információkat is. Ha a
számításaim helyesek, még találkozunk,
és te leszel az első, aki utánam megtudja,
mi van odaát. – Szergej a híd felé biccen-
tett, és barátságosan megpaskolta Henrik
56 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 56
vállát. – Jut eszembe. A detonátorokat el-
lenőrizted?
Krieg mogorván ránézett, és azt mondta:
–  Ne aggódj! Minden a lehető legjobb.
A beosztás fél másodperces, ahogy kérted.
– Elhallgatott, belenézett Szergej szemébe,
és hozzátette: – Alaposan átgondoltad?
– Igen – bólintott a másik, és apróléko-
san tovább tanulmányozta a detonátorokat.
– Nos, te tudod, de búcsúzóul egyvala-
mit jegyezz meg: vannak dolgok, amikről
a tisztelt publikum jobb, ha nem tud. Még
a kiválasztott publikum se.
Szergej felpillantott a felszerelésről, és
Kriegre bámult. Az öreg szemében egy
pillanatra felvillant valami különös ki-
fejezés, a megértés és a babonás félelem
keveréke. Az öreg elfordította szemét,
és az arcára kiülő nyomasztó gondter-
heltséget azonnal felváltotta a szokásos
vidámság.
–  Na, akkor indulj, Isten nevében! –
Krieg nyögve feltápászkodott, ujjaival
megmasszírozta halántékát, és elindult
befelé az erdőbe, de válla fölött még hátra-
szólt: – Remélem, hamarosan találkozunk.
Szergej nem válaszolt. Ő is ebben re-
ménykedett. Még Henriknél is jobban.
A  stalker súlyos, figyelmes pillantásával
követte az öreget, s amikor az eltűnt a sűrű
bozótban, körülnézett, és arra gondolt:
„Zóna… Azt hiszem, tudom, mi is
vagy te… A félelem világa, a fájdalomé és
a megtestesült rémálmoké. Esztelen ro-
mantikusok valóra vált rémálma. Az éhes
lelkek ópiuma. Az élet új értelme mind-
azoknak, akik beleőrültek az emberi lét
egyhangú unalmába. Azért jöttünk ide,
mert csak ebben a pokolban érezzük iga-
zán, hogy élünk…”
Szergej felmordult, és visszatért a fel-
szerelés előkészítéséhez. A stalker keze
2020.03.26. 20:15:19

gyakorlott mozdulatokkal tapogatta végig
a taktikai mellényt, ellenőrizte a hevede-
reket, a zsebek leffentyűit, a késtartót és
minden egyebet, de fejében addigra el-
uralkodott az üresség. Kellemetlen, hideg,
közömbös, vákuumszerű üresség.
Pár pillanattal később azon kapta ma-
gát, hogy ismét idegesen megborzong.
A stalker fojtottan felnyögött, és addig
szorította ökölbe reszkető ujjait, míg már
az ízületei is megfájdultak. Inkább ez,
mint az a furcsa, ideges reszketés. Vett né-
hány mély lélegzetet, és ellazította feszült-
ségtől kifehéredett ujjait.
A két év alatt, mióta a Zónát járja,
stalker atyafiai között, ahogy itt mondják,
afféle „határozottan felelőtlen” alakként
híresült el, de ez az ötlet még számára is
minden percben egyre fájdalmasabban…
excentrikusnak tűnt, és őszintén meg-
vallva, tökéletesen eszementnek is. Külö-
nösen a Henrikkel folytatott beszélgetés
után.
Hogy kissé megnyugodjon, Szergej vis�-
szaült a farönkre, elővette övtáskájából a
gránátokat, és elkezdte lecserélni detoná-
toraikat a Kriegtől kapottakra.
„Ennyi volt, Szerzs! – Miután végzett
az utolsó gránát elektronikus időzítőjé-
nek lecserélésével is, tenyerével rácsapott
térdére. – Ideje, hogy katapultáld a drága
segged erről a kényelmes rönkről, és hoz-
záláss a dologhoz.”
A stalker valamelyest bár vonakodva,
de felegyenesedett, és letette hátizsákját
a gránátkupac mellé, kinyitotta, és kihú-
zott egy készlet könnyű műanyag lécet,
valamivel szélesebbet, mint a tenyere, és
négy kis méretű kereket. Ezekből gyors,
szakértő mozdulatokkal összeállított egy
könnyű, de tágas kiskocsit. A konstrukció
összeszerelésének utolsó mozzanata egy
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 57
GALAKTIKA
2020. április
hosszú heveder hozzáerősítése volt az egy-
szerű jármű végéhez.
Szergej kritikusan megszemlélte mű-
vét, és egy pillanatra elképzelte, hogy
fog kinézni NATO egyenruhába öltözött
alakja, amint egy színes, vidám, hobbi­
kertészeknek szánt, felszerelésekkel és
fegyverekkel megrakott kiskocsit húz
maga után. Kuncogni kezdett. A kocsiba
berakta a gránátokat, egy doboz ólmozott
kockát, a pisztolyt a tartalék tárakkal, a
helyi lakosokkal megvívott ütközet után
megmarad kevéske lőszert a Tájfunhoz, és
persze magát az automatát is. Ezenkívül
két rakaszt a gránátvetőhöz, a lapátot, a
macsétaszerű kést, a literes vizespalackot
és a háti­z sákot.
A Harpoon szigonypuskát, úgy döntött,
magánál tartja, bár a tudós leírása szerint
a „Vámpír”-on belül nem lesz semmi, ami-
re lőnie kellene.
A Harpoon egyedülállóan hatékony, de
rendkívül kényelmetlen fegyver. Tulaj-
donképpen egy átalakított vadászpuska,
a szabványos fegyvercső helyét tíz vékony
acélcső kötege foglalja el. A Harpoon lö-
vedékei speciális konstrukciók, tíz üreges,
idegméreggel feltöltött acéltüske. Lövés-
kor a fegyver egy egész köteg ilyen nyilat
repít a cél felé. Száz méteren belül a fegy-
ver biztosan leterített bármilyen élőlényt.
A Harpoont eredetileg a vérfarkasok elleni
harcra fejlesztették ki, de simán elintézte a
kevlárba, vagy akár a könnyűacél páncél-
zatba öltöztetett embereket is. A fegyver
egyetlen, ám nagyon is komoly hátránya,
hogy egylövetű. Ráadásul a töltési folya-
mat is kellemetlenül hosszadalmas.
A kocsival kapcsolatos ötletét Szergej
szinte zseniálisnak ítélte. Maga után húzni
a felszerelés oroszlánrészét sokkal kön�-
nyebb, mint a hátán cipelni. Talán pont
57
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
ez az egyszerű lépés lesz az, ami megóvja
erejét, és meghosszabbítja azt az időt, amit
a serkentő használata nélkül képes az ano-
málián áthaladva kibírni.
A stalker egyik vállára akasztotta a Táj-
funt a Harpoonnal együtt, a másikra meg
a hátizsákot. Készen állt az indulásra, de
amikor a kiskocsi fölé hajolt, ismét meg-
pillantotta az ünneplő varjakat. Szergej
szája gonosz vigyorra görbült. Nem tudott
ellenállni a kényszerítő vágynak, előhú-
zott az övtáskából egy gránátot, beállítot-
ta a mechanikus időzítőt három percre,
és odadobta a ketyegő ajándékot a kutya
teteme mellé. A madarak nem fordítottak
különösebb figyelmet a lakomájuk mellé
esett furcsa tárgyra. Szergej felemelte a
kiskocsit, és rosszmájúan odaintett a ma-
daraknak:
–  Ahogy mondani szokás, a mi aszta-
lunk a tiéd is… Jó étvágyat, tollas roha-
dékok!
A stalker megfordult, majd lassan elsé-
tált a híd felé. A ködhöz közeledve meg-
állította a kocsit a fűben. A robbanás egy
másodperccel később következett be. Por-
felhő, húscafatok, feltépett fű és darabok-
ra szaggatott varjak repültek az ég felé, s
ettől valahogy könnyebb lett a lelke.
A hídhoz aszfaltozott út vezetett, ami-
nek töredezett széleit már méternyi széles-
ségben benőtte a barnás fű. Szergej az asz-
falt pereméhez hajolt, és bedugta alá Krieg
jeladóját. Elgondolkodva előhúzott háti-
zsákjából három, a végén menetes acél-
rudat és egy tekercs horgászzsinórt. A ru-
dakat belecsavarta három kézigránát erre
szolgáló csatlakozó furatába, és az övébe
dugta őket. A damilt zsebre vágta. Úgy
döntött, néhány gránátot magánál tartani
nem okoz gondot. A Harpoont a vállára
akasztotta, ellenőrizte két harci kését, ké-
58 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 58
nyelmesen eligazgatta a gránátokat. Aztán
kikapcsolta a PDA-ját, és egy légmentesen
záró, vastag műanyag tasakban beletette
a hátizsákba. Mellé tette a tartalék eleme-
ket, a sisakjára szerelt kamerát, az orvo-
si szkennerét és GPS-vevőjét. Csuklójára
csatolt órája mechanikus volt. Megbíz-
ható, klasszikus svájci Omega, még első
stalkeri keresményéből vásárolta.
Szergej keresztet vetett, és elindult a
ködfal felé.
A kavargó szürke fal közvetlen köze-
lében megtorpant, hogy erőt gyűjtsön a
döntő lépés előtt. Feszülten figyelte saját
érzéseit, belélegezte az arcát szinte meg-
érintő, érezhetően hideg köd nyirkos-dohos
szagát. Szergej lelkét elárasztotta a jeges
nyugalom. A tökéletes közömbösség. Ez az
érzés valószínűleg akkor éled fel, mikor az
ember, aki előre látja a közelgő rosszat, rá-
talál arra az erőre, amivel képes elfogadni
az elkerülhetetlent: a belenyugvó alázatra.
Pontosan, az alázat az.
Ez az állapot már gyerekkora óta is-
merős volt neki. Általában nagyon súlyos
problémák bekövetkeztét jelezte előre,
ám miután sikerült megbirkóznia velük,
épp ellenkezőleg, szinte reszketett az iz-
galom fékezhetetlen rohamaitól. Az, hogy
meghozott döntéseit félelem vagy más ha-
sonló ok miatt megváltoztassa, valamiért
nem volt ínyére. Úgy tartotta, a „sors”, a
„végzet” meg az effélék csak a gyávák ki-
fogásai. Szergej próbálta, amennyire csak
lehetséges, nem közel engedni magához
a misztikus egybeesésekkel, természetfe-
letti gonoszokkal és hasonló szarságokkal
kapcsolatos hiedelmeket, mert tudta, hogy
az ilyesmi csupán akadályozná, nem pedig
segítené feladatai sikeres végrehajtásában.
Most is egyszerűen elhessentette magától
effajta kétségeit, majd belépett a ködbe.
2020.03.26. 20:15:19

Amint a stalker bejutott a szürke falba,
mintha egy halom acélhulladék szögezte
volna a nyirkos aszfalthoz. Egész testén
sikamlós, undorító, hideg hullámként sö-
pört végig a hisztérikus rettegés. Túlter-
helt elméjének feneketlen mélyén valami
ősi, szinte már elfeledett rémület villant fel
fényesen, és cikázott villámként följebb, a
magasabb szintekre. A némán és dermed-
ten álló férfit elárasztotta a bizonytalan
szorongások teljesen elvadult, leírhatatlan
érzéseinek tengere.
A háborgó érzelmek vegyes hátteré-
ből a félelem és a tisztelet világlott ki
legegyértelműbben. Szergej akaratlanul
összerándult. Rekeszizmát kellemetlenül
fájdalmas görcs verte béklyóba. Torka ki-
száradt. Homlokára nagy cseppekben ki-
ült a hideg veríték.
Villámsújtottan állt az aszfaltcsík köze-
pén, és megkísérelte megérteni, mi ébresz-
tette fel benne az ősi rettegéssel keveredő
megmagyarázhatatlan pánikot. Kapkodva
próbálta meghatározni valami potenciális
fenyegetés forrását, miközben agya nyak-
törő tempóban analizálta az adatokat.
A hidat és körülötte hatalmas területet el-
fedő párafelhő belsejében a látási viszonyok
jobbak voltak, mint amire számított. A re-
pedezett aszfaltút nedves sávja valahol tíz-
tizenkét méterrel előtte olvadt bele a szürkés
homályba. Szergej arra számított, legfeljebb
ha három-négy méterre fog ellátni, nem
messzebbre. Világosan kivehető volt a híd
korlátja és fémszerkezete mindkét oldalon.
Arrébb, szinte a láthatóság határán egy BTR
páncélozott szállítójármű váza sötétlett. Se-
hol egy anomália, sem más jelenlét. Semmi
mozgás a környéken. A szeme elé táruló vi-
lág egy kifakult fotókból készített hologram-
ra hasonlított. Tökéletes a nyugalom, fenye-
getésnek semmi jele.
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 59
GALAKTIKA
2020. április
Lassan peregtek a másodpercek, egyik a
másik után, de nem történt semmi. Mint-
ha körös-körül minden beledermedt volna
valami feltartóztathatatlanul közelgő ka-
tasztrófát előrejelző feszültségbe.
Szergej döbbenten és mozdulatlanul
kutatta tovább, mi nyomasztja, és végül
rájött: a csend. A tökéletes csend. Sehol
egy hang vagy nesz. A szél susogása, a fű
zizegése, a varjak károgása, minden egy
csapásra eltűnt, mint amikor a szeme előtt
lepergő filmben hirtelen véget ér a muzsi-
ka. Csak saját pulzusát és fülzúgását hal-
lotta. Halotti csend. Halotti. Erre képtelen
más szót találni az elme.
Amint megérezte, vagy inkább kitalál-
ta, hogy félelmét az őt körbeölelő halálos
csend okozza, a pánik azonnal alábbha-
gyott. A stalker szorosan lezárt szemmel
vett néhány mély, lassan kifújt lélegze-
tet… és ez segített.
Miután valamelyest összeszedte magát,
Szergej ismét alaposan körülnézett, majd
megpróbálta józanul felmérni helyzetét.
A környező csend valóban elképesztő volt.
Minden bizonnyal tényleg ez a kihalt
némaság okozta a mindent elsöprő rette-
géshullámot. A tudatalatti gyorsabban re-
agált, mint az tudat, és riadót fújt. Miért?
Maga a csend nem lehet ennyire ijesztő.
Úgy tűnik, valahol az ember örökletes me-
móriájának mélyén megbújik valami ha-
sonló. Az agy reakciója villámgyors volt.
Ilyet csak kivételes mértékű veszély vált-
hat ki. Mi lehet ez a fura, ismerős érzés?
Mit jelez? Mi hasonlíthat ennyire erre az
anomáliára emlékezete mélyén?
Pár másodperccel korábban, még a pá-
nikroham alatt, egy röpke pillanatra kész
lett volna akár meg is esküdni, hogy pon-
tosan tudja, mi a „Vámpír”, hogy már járt
itt korábban, de a váratlan megvilágosodás
59
2020.03.26. 20:15:19
 GALAKTIKA
2020. április
éppoly gyorsan tűnt el, mint ahogy felvil-
lant. Szertefoszlott, mint egy múló álom-
kép, csak valami megmagyarázhatatlan,
intenzív szorongást hagyott maga után.
„Dögvész. Örülök a találkozásnak… –
A  stalker megborzongott, és kesztyűs ke-
zével letörölte az izzadságot homlokáról.
– Nem csoda, hogy a tojásfejűeknek húsz
perc után megállt a szíve… Gyenge ideg-
zetű fickók ezek a mi tudósaink… De félre
a pánikkal, harcos! Szedd a lábad! Itt nem
lehet ácsorogni…”
Néhány másodpercnyi várakozás után
óvatosan elindult előre. Lépteinek zaja és
az aszfaltút repedésein zötykölődő kisko-
csi csörömpölése a háta mögött olyannak
hallatszottak, mintha távoli, eltompult
visszhangként visszaverődve jutnának el
hozzá.
Szergej megállt, és halkan füttyentett:
ugyanazzal az eredménnyel.
„Szóval úgy látszik, az első nehézsége-
ken túl vagyunk… Ez még elviselhető…”
Megtett újabb néhány lépést, és megállt.
Váratlanul olyan érzése támadt, hogy a le-
vegő kezd ellenállni teste mozdulatainak,
akár a víz. Az odabenn stabilan megtele-
pedett szorongás drámaian felerősödött.
A stalker keze reszketni kezdett, mire
szaftos szitkokat mormolt maga elé. Elen-
gedte a kiskocsi hevederét, és egy kis időre
megállt, hogy megpróbáljon hozzászokni
az újfajta érzéshez, visszafogni a pánikot.
Végül többé-kevésbé sikerült legyűrnie,
és egy nagyot lépett előre. A légellenállás
drasztikusan megnőtt.
„Még tíz lépés, és úszni lehet, akár a víz
alatt… Azok a barom kutatók ezt elfelej-
tették feljegyezni.”
A stalker visszalépett, felvette az elej-
tett hevedert és elindult az előtte magaso-
dó BTR felé.
60 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 60
Mire elérte a páncélozott járművet, úgy
érezte, mintha egy tó fenekén sétálna.
Mozdulatai lelassultak, szíve viszont heve-
sebben vert. Szergej megállt, és elkezdte a
harcjármű rozsdás vázát vizsgálgatni.
„M-gen… Még pár méter, és teljesen ki-
facsar. Mi jöhet még ez után? – Rácsapott
a BTR vázára, kesztyűje alól rozsda hullott
az aszfaltra. – Szegény páncélos! Az öreg-
ség nem öröm. No de itt az ideje az aján-
dékosztásnak.
Egy rúgással előrébb lökte a kiskocsit,
előhúzott övéből egy előkészített gráná-
tot, és a jármű alá igazította. A hegyes
acéltüske csak nehezen akart belemenni
az aszfalt keskeny repedésébe. Ám vele-
született makacssága segítségével végül
csak sikerült rögzítenie a gránátot. A me-
chanikus időzítőt fél másodpercre állít-
va, a stalker elővette a damilt, és kifeszí-
tette a páncélos meg a híd korlátja közé.
A  szinte láthatatlan, vékony szál egyik
végét a gránát majdnem teljesen kihúzott
biztosítógyűrűjéhez kötötte. Így bárki,
aki óvatlanul hozzáér a damilhoz, kap a
lábába egy adag acélgolyót. Lehet, hogy
nem is csak a lábába. És a lökéshullám is
megteszi a magáét.
A munka tulajdonképpen nem volt
túl nehéz, de Szergej úgy érezte, mintha
nem is a szálat húzná maga után, hanem
a BTR-t próbálná elvontatni. Amikor a
csapdát beélesítve felegyenesedett, a ve-
rejték patakokban ömlött arcáról, levegő
után kapkodott, szíve vadul vert mellka-
sában, de szorongása valamelyest enyhült.
Vett néhány mély lélegzetet, megpróbálta
szervezetét egyenesbe hozni. Most ezt az
egészet meg kell ismételnie a páncélos jár-
mű túlsó oldalán is.
„Úgy tűnik, egy meglepetésem még így
is megmarad…”
2020.03.26. 20:15:19
 azilum
GALAKTIKA
2020. április

A stalker ráébredt, hogy a második grá- lovecrafti magazin

lovecrafti
nát lerakása igencsak sokba került neki.
„Érdekelne, mi a fene történik itt a le-
vegővel” – gondolta, és körülnézett a hi-
dat minden oldalról ellepő sűrű ködben.
Valahol a magasban, a párán át homá-
lyosan látszott a halványsárga csillag, a
Nap körvonala. Úgy látta, hogy a sötét-
ség körülötte a kora hajnali szürkület-
hez hasonló. „Hm… Magasabb lenne a
légnyomás? Nem. A légnyomással sem-
mi baj. Talán egyszerűen alacsonyabb az
oxigéntartalom, vagy a gravitációval tör-
tént valami? A fenébe, szar így műszerek
nélkül…”
Szíve lassan megnyugodott. Légzése
is könnyebbé vált. Szergej visszadugta a
damiltekercset a zsebébe, és már készült,
hogy továbbindul, amikor a fülét meg-
ütötte egy ide egyáltalán nem illő hang.
–  Sz-szia. – Vékony, szinte gyerekes
tónus.
A stalker összerándult, mintha meg-
ütötték volna, és megdermedt. A hátán, a
gerince mentén kellemetlen hideg futott
végig. A folyamatosan érezhető szorongás
hirtelen pánikká változott és az egekig
szökött. Alig tudta megállni, hogy felor-
dítson. Tudj meg mindent
„Egy gyerek?!! Itt?!”
Agya makacsul ellenállt, nem volt haj- a könyvró´l, amely átkot
landó elhinni, amit a füle hallott. von minden olvasójának
„Paranoia? Mentális zavarok… Igen. a fejére!
A jelentésben mintha pont ilyen szimp-
tómákat említettek volna… Lehet, hogy
egyszerű hallucináció?” – cikáztak pokoli
Már 160 oldalon!
tempóban fejében a gondolatok.
Ebbe a halvány reménybe kapaszkod- Csak korlátozott
va, Szergej lassan kezdett kibontakozni a példányszámban kapható!
hang hatása alól, ugyanakkor lekapta vál-
láról a Harpoont. Agya nem azonnal fogta
fel, mit is hallott. megrendelés:
d u n w i c h m a r k e t . c o61
m

048-075-vaganov.indd 61 2020.03.26. 20:15:21

 GALAKTIKA
2020. április
Egy másodpercre kihagyó szíve már
újra gőzkalapácsként dübörgött mellkasá-
ban, de mikor a stalker továbbfordult, és
megpillantotta a hídon, tőle nagyjából öt
méterre, az út nedves aszfaltjának szélén
álló kisfiút, kezében egy apró, színes lab-
dával, szó szerint megállt ismét.
– A francba veled!
Szergej állt, mint akit odaszögeztek, és
lenyűgözötten bámult az egyik legveszé-
lyesebb anomália közepén ácsorgó, tíz év
körüli fiúra. A stalker minden erejét beve-
tette, hogy agya valahogy fel tudja dolgoz-
ni a látványt.
Végül erővel visszafojtva a feltáma-
dó pánikrohamot, figyelmesen megnéz-
te a kisfiút: egyszerű zöld szövetnadrág,
mezítlábra húzott tornacipő, foltos póló,
terepmintás kabát, nyilvánvalóan nem rá
való méret, minden irányban felmeredő
göndör, fekete haj. A gyermek arcán cso-
dálkozás és bizalmatlanság.
– Ki vagy te, bácsi?
Szergej ismét összerezzent, és majdnem
meghúzta a Harpoon elsütőbillentyűjét.
A gyerek hangja érezhetően remegett.
–  Hogy én ki vagyok?! – Szergej nem
ismert rá saját hangjára. Még neki is hisz-
térikusnak hatott. Láthatóan a fiú is így
érezte, mert egyet hátralépett.
–  Mit keresel itt, fiú? Honnan kerültél
ide?!
A gyerek megtett még egy lépést hátrafe-
lé, rövid ideig hallgatott, dadogva és liheg-
ve a híd túloldalára mutatott, maga mögé:
– A-a-r-ról az oldal-ról.
Szergej a gyerek mögé pillantott, és lát-
ta, hogy nincs ott semmi, csak a köd.
– Ugye csak viccelsz?! – A stalker idege-
sen felvihogott.
A fiú, rémült tekintetét a stalkerről
le sem véve, elutasítón megrázta a fejét.
62 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 62
A  labda kiesett a kezéből, néhányat pat-
tant, majd hangos puffanással a híd korlát-
jának gurult. Szergej döbbenten bámulta a
színes játéknak az általános szürkeségből
természetellenesen kirívó, világos folt-
ját. Mozdulatlanul állt, akár egy szo-
bor, Harpoonjával továbbra is célba véve
a fiút.
„Mi ez a baromság, miféle aljasság?
Honnan kerülnének ide gyerekek?! – Ide-
gesen nyelt egyet. – Hallucinációk… Nem
túl meredek ez egyszerű hallucinációnak,
tudós urak?
Alaposan megnézte magának: a gyerek
úgy nézett ki, mint egy gyerek.
– Hogy hívnak?
– Gy-Gyenyisz.
–  Meg tudod mondani, hol vagyunk,
Gyenyisz? – Szergej még mindig nem
eresztette le a Harpoont, továbbra is szo-
rosan figyelemmel tartotta a kölyköt.
Agya makacsul nem akarta elhinni, hogy
ez tényleg egy kisgyerek, a pánik fátylán
áttörni készülő belső hang egyre erőseb-
ben követelte, hogy húzza meg a fegyver
ravaszát.
„Mi ez a baromság?! Azt hiszed, olyan
könnyű lelőni egy kisgyereket?! Ekkora
ostobaságot…”
Szergej, tekintetét a gyerekről le nem
véve, elfordította a Harpoont, és megismé-
telte a kérdést:
– Meg tudod mondani, hol vagyunk?
A fiú valamiért megrázkódott, mint
akit pofon ütöttek, és nagy nehezen annyit
mondott:
– A h-h-hídon…
A stalker rábólintott. Valami nem
stimmel ezzel a fiúval. Valami apróság
kilógott a képből, de Szergej nem tudta
meghatározni, pontosan mi. Az esze ker-
telés nélkül kijelentette: „ez egy normális
2020.03.26. 20:15:22

kisgyerek”, de a belső hang már nemcsak
kérte, de egyenesen üvöltötte azt az egyet-
len szót, hogy: „Lőj!” Sehogy sem tudta
eldönteni, melyik az elfogadható helyzet-
értékelés. Meglehetősen zavaros, abszurd
szituációnak tűnt az egész. Az egyetlen,
ami eszébe jutott, hogy a következő idióta
kérdést tegye fel:
–  De a híd, az hol van? – Szergej bel-
ső hangja makacsul tovább verte a riadót.
Légzése kicsivel nehézkesebbé vált. Talán
az izgalomtól, talán attól, hogy a híd to-
vábbra is tette a dolgát.
A fiú válaszolni akart, de hirtelen meg-
torpant, és meglepetten körülnézett. Pár
hosszú, szinte az örökkévalóságig nyúló
pillanattal később azt lihegte:
– Nem tudom… H-hol v-van? – A gyer-
mek kedvetlenül nézett a stalkerre.
„Na, meg is érkeztünk…”
Szergej váratlanul, bármiféle ok nélkül
a híd rozsdás korlátjánál heverő színes já-
tékra pillantott. Már meg is feledkezett a
fiú kezéből kiejtett labdáról.
„Világos! – A szó szinte mennydörgött
a fejében, mintha valaki egy megafonból
kiáltotta volna. – Túlságosan világos!!!”
A stalker gyorsan körülnézett, próbálta
összehasonlítani az aszfaltnak, saját védő-
ruhájának, a BTR rozsdás maradványai-
nak színességét. Az összes közül egyedül
a labda tűnt túlságosan, rendkívülien vi-
lágosnak. Meg a fiú ruhája!
A következő pillanat történései Szer-
gej számára egyfajta elképzelhetetlen
képtelenségnek tűntek. A kezében tartott
Harpoon a fiú felé fordult, és mutatóujjá-
val ösztönösen meghúzta a ravaszt.
A lövés dörrenése mintha egy másik
univerzumból hallatszott volna. A lőpor-
füst felhőjén át Szergej látta, ahogy a kis-
fiú helyén kialakul egy piszkosvörös, véres
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 63
GALAKTIKA
2020. április
porfelhő, a törékeny test összegörnyed, és
néhány méternyit hátrarepül.
A stalker bensejében minden jéggé fa-
gyott. Homlokát elborította a hideg verí-
ték. Fejéből minden gondolat kiürült. Tor-
kát lassan fojtogatni kezdte a hányinger.
Értetlenül bámult a gyermek kifacsaro-
dott holttestére, és képtelen volt elhinni a
látványt. A fegyver kiesett szétnyíló ujjai
közül, és hangos csattanással az aszfaltra
zuhant. Lába megrogyott, a stalker térdre
esett.
„Miért?! Mit tettél, te rohadék?!!”
Szergej teljes erővel pofon vágta ma-
gát. Szeme előtt színes foltok úszkáltak,
de feje valamelyest kitisztult. A sokk kez-
dett elmúlni. Botladozva, vattaszerű lá-
bát lassan mozgatva odament a kisfiú te-
teméhez.
Odaérve az aprócska test fölé hajolt, és
arcán döbbent meglepetéssel megtorpant.
Gyenyisz arccal lefelé feküdt. A  stalker
értetlenül nézte a hátán kiszakadt kabá-
tot, és nem hitt a szemének. A  cafatokra
szakadt ruhadarabon nem volt vér. Egy-
általán!
Szergej erőteljesen megrázta a fejét.
Fájdalmasan összeszorította szemét, majd
ismét kinyitotta.
Semmi sem változott.
Végül minden erejét összeszedve, ba-
kancsa talpával hátára fordította a fiú tes-
tét, és meglepetésében összerezzent.
– A francba az egésszel!!!
Pillanatokkal korábban egy tíz év körü-
li kisfiú állt előtte, de most egy régóta ha-
lott, félig már elbomlott felnőtt hullájára
bámult. Üres szemüregében férgek rajzot-
tak. Arcáról és nyakáról cafatokban vált
le a hús. Szergej, akinek a gyomra végül
megadta magát, térdre rogyott, és előre-
görnyedve elhányta magát.
63
2020.03.26. 20:15:22
 GALAKTIKA
2020. április
Erőt gyűjtve, nagy nehezen feltápászko-
dott, és a szinte kocsonyássá vált levegő-
vel küzdve odabotladozott a földön heverő
Harpoonhoz, közben próbált nem ránézni
a fiú testére. Hogy figyelmét elvonja a fe-
jében sorjázó kaotikus gondolatokról és a
szeme elé táruló lidérces látványról, Szer-
gej elkezdte megtölteni a fegyvert. Keze
reszketett, és csak nehezen engedelmeske-
dett. Végül azonban sikerült megbirkóznia
az újratöltés műveletével, és a Harpoont
visszaakasztotta a vállára.
„Az ilyesfajta hallucinációk normáli-
sak… Mi a fenéért kellett lőnöd, Szerzs? De
nem, végül is minden rendbe jött, csak…”
Szergej megbotlott, majdnem elesett.
„Hohó! Megállj, harcos! – A hányinger
sokkja lassan visszahúzódott. – Élőlények,
a francba is, nem lehetnek a „Vámpír”-on
belül… Idióta okostojások!”
A stalker a csapda közelében álló kisko-
csiról felvette a vizespalackot, száját kiöb-
lítve próbált megszabadulni a hányás ízé-
től. Harmadik kísérletre ez többé-kevésbé
sikerült is.
„Halott kisfiú… Zombigyerek egy ös�-
szetett hallucinációban… Ez valami új-
donság. De mégis, miért lőttem? Micsoda
baromság! Teljes hülyeség… Megtörtél,
Szerzs… válogatás nélkül tüzelni, gyere-
kekre… Még ha halottak is… A fenébe,
hogy kerülnének ide gyerekek…”
Szergej visszanézett a BTR-re. A kifeszí-
tett szálak innen már nem látszottak.
„Ez meg is volna… Megyünk tovább,
vagy mi legyen, Szerzs?”
Egész idő alatt ott ácsorgott, kezében
a flaskával. A környező szürkeség teljes
súlyával ránehezedett. Lelkét betöltötte
az undor. Egyszerűen köpni akart erre
az egészre, lefeküdni az aszfaltra, és nem
gondolni semmire.
64 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 64
„Ö-ö-ö… nem. Az nem lesz jó!”
Szergej vizet spriccelt a palackból kesz-
tyűjére, és megdörgölte az arcát. Vala-
mennyire megkönnyebbült.
„Sétáljunk még egy kicsit, és majd meg-
látjuk.”
Visszaejtette a flaskát a kocsira, és fel-
emelte a hevedert a földről.
„No akkor, Szergej? Elindulsz?”
A stalker bólintott magának, és tovább-
indult a ködben, közben igyekezett rá se
pillantani a halott kisfiúra.
2. rész
Küzdelem
Végre elérte az első teherautót. A menet-
oszlop végét alkotó BTR-rel együtt még
négy jármű állt előtte, és ott véget is ért
a híd. A felismerés, hogy az út egy részét
már letudta, vigasz helyett csak növelte
kínjait és fáradtságát.
Szergej kiengedte kezéből a kiskocsi
hevederét, és nehézkesen rátámaszkodott
a híd korlátjára, hogy kissé összeszedje
magát. Minden izma, testének minden
porcikája sajgott a rá nehezedő súly fáj-
dalmától. Szeme könnyezett. A levegő
nehéz, reszelős lihegéssel szökött ki mell-
kasából. A feje piszkosul fájt. Agyában
izzó tüskeként lüktetett az egyetlen, ki-
zárólagos vágy: ledőlni a járdára, és meg-
halni.
A stalker céltalanul bolyongó szeme egy
tőle néhány méternyire a földön heverő
rongyhalom foltján pihent meg. Jobban
megnézve: egy újabb halott. Torkát ismét
elszorította a hányinger hulláma. Megtán-
torodott, és a korlátot épp csak elkapva,
lassan leült a járdára. A seregben leszol-
gált évek alatt Szergej sok mindent látott.
2020.03.26. 20:15:22

A most felfedezett hullát is a táj kissé
kellemetlen tartozékának tekintette, nem
többnek, és nem kellett volna így reagálnia
rá. De mégis megtette. Mintha a „Vámpír”
megpróbálná felébreszteni benne az em-
bert, erőtlenségét kihasználva ráerősíte-
ni veleszületett együttérzésére, amit még
nem söpört el teljesen lelkének brutális és
könyörtelen közönye.
„Uram… Lásd, miféle állatokká let-
tünk… Varjakká… Ostoba, örökké éhes
varjakká…”
Elerőtlenedett keze lecsúszott a nedves
fémkorlátról, és Szergej oldalra dőlve meg-
támasztotta arcát a rozsdás fémen. A  fáj-
dalom egész elviselhetőből pokolivá vált.
Szeme előtt színes karikák úszkáltak, ám
tudata tökéletesen kitisztult. A puszta fáj-
dalom háborgó hulláma visszahúzódott.
– Rohadék… Te egyszerűen csak egy ra-
vasz, de tehetetlen rohadék vagy – hörögte
a szürke ködnek.
A stalker felnyögött, és reszkető kezével
az aszfaltra támaszkodva megpróbált fel-
állni. Csak másodszorra sikerült. Feje kó-
válygott, ám az elé táruló kép még ennek
ellenére is tökéletesen tiszta volt. Egy férfi
holttestét látta az úton, mellette a hadse-
reg konvojának rozsdás teherautója állt,
sőt a koszos szélvédőn át ki tudta venni az
örökkön tartó vigyorával rámosolygó ha-
lott sofőr arcát is.
Szergej megbotlott, és előre kellett lép-
nie egyet, nehogy elessen. Arcának bal ol-
dala kellemetlenül sajgott. Végigsimította,
és megnézte kesztyűjét: nem volt véres.
A stalker rápillantott mellette álló, meg-
rakott teherszállítójára. Az ötlete nagyon
is bevált: ha felszerelését a hátán cipelné,
már rég elhajigálta volna mindet. Vett pár
mély lélegzetet, hogy lecsillapítsa szívének
tomboló ritmusát, s már épp készült leha-
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 65
GALAKTIKA
2020. április
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I I . É VFO LYAM , 04. SZ ÁM 2020. ápri l i s 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
FELLINI 100
JÁ RVÁ NYF I LM E K • JACK LO ND O N
20004 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Roman Polanski: A tiszt és a kém – Cirko Film
9 770428 387007
20003
9 770428 387007
Járványfilmek, a láthatatlan ember a
netkorszak idején, Jack London vado-
na, Medvevilág Szicíliában, Fellini álmai,
Dreyfus-per. Izgalmas témák az áprilisi
Filmvilágban.
jolni a hevederért, és megtenni még egy
tucat métert, minél jobban kitolva az élén-
kítő beadásának pillanatát, amikor távoli
robbanás tompa moraját hallotta maga
mögül.
A stalker megmerevedett.
„Hoppá! Azt hiszem, valamelyik megle-
petés…”
Gondolatai közé újabb zaj csapott le: a
mély, vaskos, vibráló bömbölés lassacskán
kegyetlen, fülhasogató vonyítássá válto-
zott. Mint egy kalapácsütés az üveget, úgy
törte át ez a vonyítás az anomália néma-
ságát, árhullámként rontott rá, testének
minden egyes sejtjében, minden elgyötört
idegszálában rettegést keltve, elméjét őrü-
lettel határos pánikba kergetve.
65
2020.03.26. 20:15:23
 GALAKTIKA
2020. április
A stalker lába megroggyant, és lassan
térdre esett. A remény szikrája, ami a rob-
banás utáni első pillanatokban felvillant,
nyom nélkül kihunyt.
„Szóval nem emberek… Sajnos… Neked
annyi, Szerzs… Úgyhogy baromi gyorsan
állj talpra, te barom!!!”
Felugrott az aszfaltról, és hasogató fej-
fájásával mit sem törődve búvóhely után
nézett… a rozsdás teherautón kívül nem
volt hová elrejtőznie. Gyorsan felkapta a
Tájfunt a kiskocsiról. Minden mozdulat
heves izomfájdalommal járt, de ez most
nem számított. A fegyvert felületesen át-
nézve, Szergej egy rúgással továbbküldte
a kiskocsit a ködbe, és bekúszott a teher-
autó platója alá. Egy pillanatig úgy érezte,
rögtön elveszti eszméletét a fájdalomtól,
de nem történt semmi. A hátán feküdt,
jobb kezével belenyúlt a zsebébe, előhúz-
ta elsősegély-felszerelését, és kinyitotta a
műanyag dobozt. Némi erőfeszítéssel si-
került előhalásznia az egyik fecskendőt,
és pillanatnyi habozás nélkül a nyakába
döfte. Gerincét azonnal meghajlítot-
ta a fájdalom, a mindent elsöprő, erein
tűzlavinaként végigszáguldó hőhullám
színpompás forgatagként robbant a fejé-
be. Szergej úgy érezte, testét elárasztja
valami emberfeletti hatalom. A  gyenge-
ség tovatűnt. A fájdalomnak nyoma sem
maradt.
„Pokoli egy cucc. – A stalker sátáni vi-
gyorral belecsimpaszkodott a felette álló
teherkocsiba. – Most már fogadhatjuk a
vendégeket.”
Tovább feküdt, és próbálta még léleg-
zetvételével sem elárulni pontos helyzetét,
közben elméjével analizálta a helyzetet.
A vonyításból ítélve egy vérfarkas követ-
te a nyomát, hatalmas, ördögi szörnyeteg,
egyetlen célja ölni és enni. Veszélyes ra-
66 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 66
gadozó. Rendkívül veszélyes. Féltonnányi
elvakult indulat, bármikor készen arra,
hogy bármi élőt szétszaggasson, amit csak
elér. Pedig a tudományos jelentésekben a
magasságos akadémikusok határozottan
állítják, a „Vámpír”-nak még a közelébe se
megy egyetlen helyi lény sem.
„No és most, ti tojásfejű marhák?! Fel-
dughatjátok magatoknak azt a kicseszett
jelentést, jó mélyen! Fabatkát sem ér az
egész.”
A stalker hevesen összerázkódott: az
erőteljes sokk utóhatásaitól nem lehet egy
csettintéssel megszabadulni. Csak feküdni
és kivárni. Egy akkora ragadozó elől me-
neküléssel próbálkozni, mint a vérfarkas,
teljesen értelmetlen. Az a rohadék mindig
megtalálja a nyomot. Szörnyen makacs
szemétláda. Úgy tűnik, nem lehet megúsz-
ni harc nélkül. A legfontosabb: mindent
gyorsan kell csinálni. Gyorsan és ponto-
san. Már dolgozni kezdett az élénkítő, és
minden másodperc számított. Elméletileg
a „Vámpír” minden élőlényt legyengít, és a
gránát se mondott csütörtököt…
A stalker gondolatait éles és hangos,
csontig hatoló sziszegés szakította félbe.
Szergej bensője egy pillanat alatt megfa-
gyott. A rozsdás alváz minden részlete,
ami véletlenül éppen elé tárult, beleégett
a retinájába. A fejében azonnal eluralgó
vákuum közepén egyetlen, vadul csapko-
dó, vérvörös lángbetűkből álló mondat
lüktetett:
„Ez nem vérfarkas!!!”
Még levegőt venni se mert. Félelmét
rettegés váltotta fel, a rettegés helyét pedig
átvette a felismerés. Annak felismerése,
hogy valójában mi is követi a nyomát. Szí-
ve, úgy érezte, alattomosan, minden erejét
bevetve dübörög mellkasában, megpró-
bálja magára vonni a ragadozó figyelmét,
2020.03.26. 20:15:23

hogy a gyors halál végre megszabadítsa a
rettegés nyomasztó hullámaitól. Úgy tűnt,
sötétebb lett, mintha az őt körbezáró köd
sűrűbbé vált volna, és szilárd, tömör fal-
ként vágná el a visszavonulás minden le-
hetőségétől. Az egyetlen, amit szeretett
volna: eltűnni innen. Eltűnni, és megje-
lenni bárhol máshol, akár a pokol kellős
közepén is, csak hogy elmenekülhessen
erről az átkozott hídról, azzal nem is gon-
dolt, hogy azután mi történik.
A lény vonyítása hirtelen elhalt, és kö-
rülötte mindent megült a csend. Kelle-
metlen, nyomasztó csend. Úgy tűnt, az
egész világ izgatott várakozásba dermedt.
Szergej kőszoborrá válva, teljes erejével
próbálta kérlelni az eget, hogy a vonyí-
tás, amit hallott halálsikoly legyen. Va-
lahol mélyen érezte, hogy ez teljességgel
valószínűtlen, de halálra rémülve az elme
megpróbál belekapaszkodni az utolsó, tö-
rékeny szalmaszálba is.
A remény utolsó foszlányait a teherko-
csi tetejére mért erős ütés sodorta tova. Az
autó hirtelen lejjebb ereszkedett. Fém csi-
korgása hasított Szergej fülébe. A rozsdás
padlólemez feléje száguldott, és alig pár
centiméterrel torpant meg az orra előtt,
majd kissé visszaemelkedett. Rozsdadara-
bok, por és a megrepedt hidraulikából ki-
spriccelő, visszataszító szagú olajcseppek
záporoztak rá.
„Ennyi… Ez ő… a megtestesült halál.”
– Belseje tökéletesen kiürült. A félelem, a
fájdalom, a kétely, mind semmivé váltak
egy pillanat alatt. Csak a hideg maradt.
A  közelgő halál nyugodt, jéghideg tudo-
másulvétele.
A teherautó tetején egy kiméra ült.
Szergej gerincvelejével érezte, hogy csak
az lehet, semmi más. Egyszerűen csak
tudta. Az egészben viszont az volt a legőr-
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 67
GALAKTIKA
2020. április
jítőbb, hogy a fenevad is pontosan tudta,
hol van a stalker.
Most már semmi értelme beleolvadni
az aszfaltba. Szergej ügyesen mocorogva
lehúzta válláról a Harpoont, és kényelme-
sen megtámasztotta bal kezével. Ebben a
harcban az egyetlen esélye elsőre eltalálni
a ragadozót, és reménykedni benne, hogy
ha meg nem is bénítja, legalább lelassítja.
Újratölteni és másodszor is tüzelni nincs
elég idő.
Szergej várt. Várt, és imádkozott, hogy
a lény jobb felé ugorjon, mert ha balra ug-
rik, akkor ő halott. Balkezesnek lenni nem
mindig előnyös.
A másodpercek undorító lassúsággal
peregtek a stalker elméjében. A fenevad
odafenn nem adott életjelet, valószínűleg
abban reménykedett, hogy a pánikba esett
ember előbújik a teherautó alól. Viszont
Szergej nem eszerint viselkedett. Félelme
eltűnt. A legrosszabb, ami megeshet vele,
már megtörtént. Most csak egyet tehet,
gondolkodik és cselekszik. Egyetlen pil-
lanatra van szüksége. Egy másodpercre.
Egyetlen lövésre. Hogy legalább néhány
mérgezett acéltüske eltalálja a fenevad tes-
tét, aztán… legyen meg az Úr akarata.
Már eltelt egy egész perc. A lény nem
mozdult… Szergej sem. Idegei a lehető-
ség határáig ki voltak feszítve. Hirtelen
megértette, a kiméra szándékosan lassú,
azért, hogy ezzel kergesse pánikba áldo-
zatát. Akár így is lehet. A stalker testvéri-
ségekben keringtek afféle pletykák, hogy
a kiméra eszes lény, de nem akarta elhin-
ni. Ha feltételezzük, hogy egy ilyen akár
csak kicsit is gondolkodik, neki semmi
esélye.
Az idő haladt, a csend és a tétlenség úgy
marcangolták a stalker elméjét, akár egy
veszett kutyafalka. Az őt körülvevő világ
67
2020.03.26. 20:15:23
 GALAKTIKA
2020. április
könyörtelenül összezsugorodott, érzése
szerint akkora volt csak, mint a teherau-
tó alatti tér. Szűk és fülledt. Úgy érezte, a
kocsi össze fog omlani, és súlyával össze-
zúzza. Szergej elszántan küzdött a tudata
mélyén ismételten felhorgadó pánikhul-
lám ellen, és minden szavával a ragadozó
lassúságát átkozta. Semmi szüksége nem
volt egy újabb hisztérikus kitörésre.
A kiméra adta fel hamarabb.
A csendet a meghajló fém újabb csikor-
dulása szakította ketté. A teherautó első
lengéscsillapítói egy pillanat alatt ös�-
szenyomódtak. A kocsi mindkét oldalára
üvegdarabok hullottak. Valahogy furán
csillogtak, inkább halványan izzó kavi-
csoknak tűntek. Szergej felemelte fejét,
és elszoruló szívvel találgatta, melyik ol-
dalon fog leugrani az állat, de a teherautó
csak előrébb billent kissé álltó helyében.
„Micsoda súlya van ennek a dögnek…
Ugorj már le, te rohadék!!!”
A jármű lengéscsillapítói felnyögtek, és
a kocsi eleje megemelkedett. Ugyanabban
a pillanatban a stalker a szeme sarkából
elkapta, amint tőle jobbra, hangtalanul
az aszfaltra huppan négy dús, fémes csil-
logású, sötétlilás szőrrel borított erős láb.
Gyorsan odafordította a fejét, és felemel-
te a Harpoon csövét. A lény emberi kézre
fájdalmasan emlékeztető mellső mancsai
kezdtek összeszorulni. A fenevad automa-
tikusan kieresztette hegyes fekete karmait
az ujjaiból, és ezek úgy hatoltak az asz-
faltba, mint a vajba. Az alsó perem alatt
mintha már a vadállat pofája is megjelent
volna, mire Szergej célzás nélkül megszo-
rította az elsütőbillentyűt.
A Harpoon dörrenése majdnem be-
szakította a dobhártyáját, de a kiméra
üvöltése szinte elsöpörte a lövés hangját.
A stalker egy pillanatig azt hitte, ettől a
68 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 68
szörnyű sikolytól kirobban a szeme a he-
lyéből. De csak egy pillanatig…
Ezután minden villámgyorsan történt.
Kizárólag saját megérzéseire támaszkod-
va Szergej megmarkolta a készenlétbe he-
lyezett Tájfunt, és a fehér lőporfüstön át
elkezdett arra hengeredni, ahol addigra
már csak volt a kiméra: jobbra. Ezalatt a
fájdalomtól nyüszítő fenevad átment a te-
herautó túloldalára és megpróbálta elérni
áldozatát. A hatalmas, ötujjú mancs kar-
mai csúf reccsenéssel fel is hasították a ka-
bátot a stalker hátán, de a jármű alól nem
sikerült őt kihúznia. A kortól és rozsdától
megereszkedett teherautó megakadályoz-
ta, hogy a lény elérje.
A kocsi alól kipattanva, Szergej feltér-
delt a tüzelésre kész Tájfunnal, és várta,
hogy a fenevad a legrövidebb utat választ-
va, egyszerűen átugorja a járművet. Fel-
emelte fegyverét, és felkészült, hogy mind
a hatvan robbanólövedéket beleeressze
a célba.
De a ragadozó ennél okosabbnak bi-
zonyult. Nem ugrotta át a teherkocsit, és
nem is kerülte meg, inkább teljes erejével
nekifeszült az oldalának. A stalker sze-
me elkerekedett meglepetésében: a több
tonnás, páncélozott jármű elemelkedett a
földről, és gyorsan kezdett az oldalára dől-
ni, azzal fenyegetve, hogy maga alá temeti
az embert. Szergej azonnal hátraugrott, és
megtette az egyetlen dolgot, ami eszébe
jutott: a fegyvercső alá szerelt automata
gránátvetőből átküldött a kocsi oldala és
az aszfalt közötti szűkülő résen két re-
peszgránátot. A  két robbanás szinte egy-
szerre hallatszott, de mindkettőt elnyomta
a sebzett állat fájdalommal és dühvel teli,
vad üvöltése. A teherautó az útra zuhant, a
híd megremegett a súlya alatt. Egy rövidke
pillanatra csend lett, aztán egy hatalmas
2020.03.26. 20:15:23

fekete árny ugrott elő a stalkertől balra, és
karmaival feltépve az aszfaltot, nagyjából
tőle hét méterre váratlanul megtorpant.
Szergej megdöbbent. Az automata er-
nyedten lógott a kezében, és ő szoborként
bámult a kimérára. Életében először látott
ilyen lényt.
A fenevad bármelyik vérfarkasnál ha-
talmasabb volt. Amikor a kiméra telje-
sen kiegyenesedett, Szergej megesküdött
volna, hogy jóval magasabbra nőtt, mint
két méter. A ragadozó erőteljes törzse fáj-
dalmasan emlékeztetett az emberére. Iz-
mos, bütykökkel borított mellső mancsai
szintén nem különböztek egy férfi kezétől,
eltekintve a csillogó fekete karmoktól az
ujjain. A ragadozó törzsének erőteljes hát-
só része inkább egy állathoz tartozott, de
a kiméra szívós, jól fejlett lábai láthatóan
kiválóan alkalmazkodtak a kiegyenesedve
járáshoz is. A lény mögött idegesen csap-
kodott hosszú farka. A feje hiúz és farkas
keverékére hasonlított. Testének hihe-
tetlen arányossága lenyűgöző volt. Sűrű,
sötétlila szőre még a ködben is csillogott.
De ami a stalkert leginkább sokkolta, az
a kiméra szeme volt: mélyen ülő, tökéletes
könnycsepp alakú, matt fekete, fazettás,
akár egy rovaré. Szergej arra gondolt, még
egy másodperc, és elmerül e két feneketlen
mélységben.
Kis várakozás után, mintha megadná
az alkalmat az embernek, hogy megcso-
dálhassa tökéletességét, a kiméra széles-
re tátotta pofáját, és dühösen felüvöltött.
Szergej az agyarakat megpillantva teljesen
lefagyott. Viszont ellenségét tanulmá-
nyozva mást is észrevett: a lény bundáján
több helyen is sötét, olajosan csillogó fol-
tok terjedtek szép lassan.
„Vér! A vadállat megsérült. És a sebei
nem gyógyulnak be!!!”
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 69
GALAKTIKA
2020. április
Az elfogadott legenda szerint a kiméra
teste szinte azonnal regenerálja sebeit, ám
úgy látszik, a „Vámpír” belsejében még egy
ilyen szörnyeteg is elveszti kiváltságait. Ez
volt az a kicsinyke, ám a levegőhöz ha-
sonlóan mindenképp szükséges esély, ami
akár az életet is jelentheti az embernek.
A felismerés felrázta Szergejt kábulatából,
és ő a tőle telhető leggyorsabban megemel-
te a Tájfun csövét. A kiméra, mozdulatát
észrevéve, a férfira rontott.
A stalker meghúzta a ravaszt, az sem
érdekelte, hogy volt-e elég ideje a megfele-
lő magasságba emelni az automata csövét.
A fenevad fekete villámként csapott le rá.
Egy erős ütés felemelte Szergejt a földről,
és a bal oldalát elárasztó pokoli fájdalom
kíséretében elrepült a homályban. Pár
hosszú másodperccel később az aszfaltnak
csapódott a háta, de úgy, hogy elsötétülő
szeme előtt véres körök úszkáltak. Tüdeje
fájdalmas görcsbe rándult, és végül elvesz-
tette az eszméletét.
Amikor magához tért, érezte, hogy az
úton fekszik. Egész testét átjárták az ide-
oda vándorló fájdalom hullámai, orrában
vér undorító szaga. Kinyitotta a szemét,
és figyelt. Agya makacsul nem volt hajlan-
dó tudomásul venni, hogy még él. A fáj-
dalomtól káromkodott, mint a vízfolyás,
hátára fordult, és felemelte a fejét, hogy
szétnézzen… Csak a köd volt körülötte. Se
teherautó, se kiméra.
Szergej fájdalmasan a jobb oldalára for-
dult, és a harmadik kísérletre sikerült fel-
tápászkodnia. A fejébe azonnal milliónyi
izzó tüske döfött. A torkát hányinger szo-
rongatta. Csodával határos módon azon-
ban nem esett vissza az aszfaltra.
Lassú, bizonytalan mozdulatokkal elő-
kotorta jobb oldali combzsebéből az első-
segélycsomagját. Reszkető kézzel kivett
69
2020.03.26. 20:15:23
 GALAKTIKA
2020. április
három fecskendőt: két anabolikumot és
az utolsó T10-dózist. A narancsszín do-
boz tartalmának maradéka szétszóródott
az aszfalton. A borostyánszínű ampul-
lára vágyakozó pillantást vetve egymás
után beadta magának a gyógyszereket.
Émelyítő hőhullám söpört végig a testén.
Gerincébe mintha izzó nyársat szúrtak
volna. Szergej térdre esett, arcát a szür-
ke, közömbös égre emelte, és felüvöltött
a fájdalomtól.
A reszkető pára mélyéről üvöltésére a
kiméra ördögien bugyborékoló vonyítása
válaszolt.
A stalker visszaengedte fejét, és a ködre
meredt maga előtt. A szürke párában, lát-
hatóan imbolyogva, hatalmas, sötét árny
közeledett felé.
– Hogy rohadj meg! Eljött hát a kiba-
szott igazság pillanata! – A rikoltás zihál-
va szakadt fel belőle, és görcsbe rántotta
tüdejét.
A stalker elszántan lábra állt. A fájda-
lom szívdobbanásonként szivárgott el tes-
téből. Feje, bár lassan, de tisztult. Szergej
valahogy közömbösen figyelte a felé tartó
kimérát, közben megpróbálta felmérni a
helyzetet, noha gondolatai elsüllyedtek
a fájdalom és a beadott anabolikumok
okozta kábulat mélyén. Fegyvere szinte
egyáltalán nem maradt, már ha a pár ké-
zigránátot és a két kést nem számoljuk.
Gránáttal hajigálni nem sok értelme van.
Tíz méteren belül, amennyire a fenevad
most jár, ő maga is egyértelműen a ha-
tókörébe kerül. Késsel a kézben nekiesni
ennek a lénynek még nagyobb ostobaság.
Úgy tűnik, ezt a harcot elvesztette. Az oka
egyértelmű: egymaga próbált elbánni egy
kimérával, és ez maga a meggondolatlan
felfuvalkodottság csúcsa. De nem volt vá-
lasztása.
70 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 70
Végre a lény elég közel ért ahhoz, hogy a
stalker szemügyre vehesse. Szergej szívből
felkacagott a bestiát szemlélve, és torka-
szakadtából rárivallt:
–  Ezen a világon te sem vagy sebezhe-
tetlen, rohadék!
A hatalmas mutáns még mindig szi-
lárdan állt a lábán, de sebei önmagukért
beszéltek. A szörnyeteg jobb oldalát telje-
sen elborították a tátongó, vöröslő lyukak.
A  kiméra jobb karja néhány izomcafaton
csüngött, amelyek közül kiálltak vastag
csontjainak szétmorzsolódott szilánkjai.
Mellkasán méretes lyuk díszelgett, amiből
ütemesen, egyenletes időközökben spric-
celt valami sötét folyadék. A szörnyeteg
fejének jobb oldala legalább ilyen rossz
állapotban volt: a robbanó lövedék kiverte
a szemét, a repeszek letépték az arcát, fel-
fedve hatalmas, borotvaéles agyarait.
A fenevad nehézkesen, gurgulázva vette
a levegőt.
Szergej megtántorodott. Lába megpró-
bált összecsuklani ólomnehéz testének
súlya alatt. A világot, a szeme előtti ös�-
szefüggő, homályos köd dacára hihetetle-
nül tisztán látta. Bal oldalának fájdalma
a dupla adag drogon is áttört. Bal keze
kellemetlenül görcsbe szorult. Elfáradt.
Hullafáradt volt, és gyakorlatilag már nem
is érdekelte ennek az összecsapásnak az
eredménye.
A sérült kiméra a férfitól négy méterre
megállt, és röviden, bugyborékolva rámor-
dult. Szergej rámosolygott, és nyugodtan
beszélve, lassú mozdulattal előhúzta egyik
kését:
– Semmi gond, te rohadék. Ha harc, hát
legyen harc.
A vadállat ismét röviden felmordult,
és vicsorgó pofáját rövid nyakába vissza-
húzva, egész testével előrehajolt. Szergej
2020.03.26. 20:15:26

könnyedén fogta kését, és azt morogta az
orra alatt:
– Honnan keveredtél ide, te rohadék, a
fejemre vadászva…?
Egyáltalán nem rémítette meg az a kilá-
tás, hogy pár másodpercen belül meghalhat
a kiméra karmai közt. Nem ringatta magát
abba az illúzióba, hogy képes lenne legyűr-
ni a mutánst egy késsel a kezében, még a
szörnyeteg súlyos sebei ellenére sem. Csak
azt sajnálta, hogy már nem tud átjutni a híd
túlsó végére. Bár úgyis meg fog tudni min-
dent. Azt mondják, ott minden titokra fény
derül. A pokolban, vagy a mennyben, bár
valószínűbb, hogy a pokolban…
–  Na, mi van, megálltál? Gyerünk, fe-
jezzük be a dolgot! – Szergej nyugodtan,
bármiféle hivalkodás nélkül beszélt. Egy-
szerűen csak közölt egy tényt.
Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába
Ajándékutalvány
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
www.playvr.hu
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 71
GALAKTIKA
2020. április
A hideg, kegyetlen valóságot. Valami-
kor, még gyerekkorában megpróbálta el-
képzelni, hogy nézhet ki a halál. Fiatal és
élénk képzelete segítőkészen felvázolt előtte
számtalan sötét képet, de valahogy egyik se
tűnt hitelesnek. Akkor csak megpróbálta
kitalálni, ám most már pontosan tudta.
A lény továbbra is mozdulatlanul állt,
egyáltalán nem reagált a stalker szavaira,
ezért az megismételte:
–  Fejezzük be a dolgot! Fárasztó várni
rád…
– Ő már végzett.
A lágy basszus hang úgy letaglózta,
mint egy mennydörgés a felhőtlen égből.
Szergej meglepetésében majdnem elejtette
a kést. A hangra válaszul a kiméra dühö-
sen felmordult, de nem változtatott test-
tartásán.
+36 20 212 2201
1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 71
2020.03.26. 20:15:28
 GALAKTIKA
2020. április
A beszélő valahol a közelben lehetett,
a stalker háta mögött. Szergej lassan, na-
gyon lassan a váratlan vendég felé fordult.
Az egyetlen, amit látott, egy ember volt,
aki a híd túlsó vége felől közeledett. Majd
a világ egy szempillantás alatt elsötétült.
A stalkernek nem volt ideje, hogy kivédje
a tökéletesen kivitelezett ütést. A kés ki-
csúszott elgyengült ujjai közül, és hangos
csattanással az aszfaltra esett. Ernyedt
teste mellé roskadt.
Szergej teste fölött valóban egy ember
állt. Magas, széles vállú, régi, helyenként
szakadt, sáros védőruhába öltözött alakja
nyugodt erőt és bizalmat sugárzott. A vé-
dőruhán kívül az ismeretlen egy színes,
ólombetétekkel erősített, nagy kapucnis
köpenyt is viselt. Ilyen ruházatot sok évvel
ezelőtt, még a Zóna első napjaiban hord-
tak a stalkerek. A csuklya árnyékot vetett
az idegen arcára, gyakorlatilag felismer-
hetetlenné tette. Csak a szeme látszott.
A nyugodt, sötétbarna szeme. Mintha be-
lülről izzana, nehéz volt belenézni.
Az ember elvesztette érdeklődését az el-
kábított stalker iránt, és az egész idő alatt
mozdulatlanul álló kiméra felé fordult.
A vendég figyelmére válaszul a fenevad
felmordult, ebben a mély, bugyborékoló
hangban egy csepp kedvesség sem volt.
A férfi továbbra is mozdulatlanul állt, de a
kimérával történt valami szokatlan.
A fenevad megpróbált új áldozata felé
lépni, de felüvöltött a fájdalomtól, és ép
mancsával a fejéhez kapott. A vad üvöltés
lassan zihálássá csitult, és a kiméra térd-
re rogyott. Karmai a levegőt hasogatták,
mintha megpróbálna elhajtani valamit,
majd tehetetlen dührohamában az aszfal-
tot kezdte felszaggatni, mindent beterítve
maga körül a darabjaival. Egy hirtelen
mozdulat után a mutáns felugrott, és fe-
72 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 72
jét csóválva lassan hátrálni kezdett. Végül
tisztes távolságra visszavonulva, tehetet-
len haraggal eltelve felbömbölt, majd feke-
te villámként cikázva elrohant a ködben.
Az ember az eltűnt kiméra után nézett,
még állt néhány másodpercig, aztán leha-
jolt a kábultan fekvő stalkerhez. Elkezdte
módszeresen átkutatni Szergej védőruhá-
ját, gondosan ellenőrizte minden zsebét.
Amikor végül eljutott az utolsóhoz a kabát
mandzsettájánál, előhúzta belőle a vékony
fémlemezt, és sápadt ajkán átfutott egy
mosoly halovány árnyéka.
Az ismeretlen zsebre vágta a kulcsot,
és elindult visszafelé az emelkedőn, arra,
ahonnan jött, a híd ködbe vesző túlsó vége
felé. Ám néhány lépés után megtorpant.
Pár hosszú másodpercig mozdulatlanul
állt, majd megfordult, visszatért a stalker
testéhez, gyors mozdulattal lehúzta kesz-
tyűjét, és megpróbálta a pulzusát kitapin-
tani.
Végül a férfi tiszteletteljes sóhajjal meg-
szólalt:
– Figyelemre méltó példány.
Alaposan végigmérte a stalker szakado-
zott védőruháját, és hozzátette:
– Talán túléli.
Azzal az ismeretlen megragadta Szer-
gej grabancát, és a testet olyan könnyen
felkapva, mintha nem is egy felnőtt férfi,
hanem csak egy rongybaba lenne, nyugodt
léptekkel elindult vele az anomália kijára-
ta felé…
Epilógus
Nem tudott rá visszaemlékezni, meddig
lebeghetett a fekete ürességben. Valahol
az öntudat és az öntudatlanság vékony ha-
tárvonalán képek villantak fel egy sebesült
2020.03.26. 20:15:28

kiméráról és egy idegen férfiról, a múlt
életre kelt kísértetéről. Szergej homályosan
emlékezett rá, hogy emberek kiáltoztak,
helikopter rotorja kerepelt, és arra, hogy
meghalt. Immár másodszor is. Azután jött
a sötétség. A ragacsos, undorító, mocsár-
szerűen fullasztó sötétség, ami újra és újra
elnyelte. Majd következett az űr, aminek
végtelenségét folyamatosan egymást követő
vad rémálmok töltötték ki. Álmodott. Ál-
modott, és képtelen volt felébredni. Végül,
mikor már úgy érezte, hogy elméje nem
képes tovább ellenállni, és elsodródik, mint
egy kártyavár a trópusi vihar szelében, hir-
telen véget ért minden.
Felébredt.
Eleresztette a halál.
…Szergej egy puha, kényelmes ágyon
feküdt, és a tökéletesen fehér mennyezetet
bámulta. Csak egy pillanattal korábban
nyitotta ki szemét, ébredt fel hosszú öntu-
datlanságából, és még nem fogta fel, hol is
van. Tudta, hogy él, és azt is tudta, hogy
nem ezen a helyen és ebben az időben hal-
doklott, hanem még ott, azon az átkozott
hídon. Most ez is épp elég volt. Fülét vala-
mi kellemes hang simogatta. Eső. Igen, az
eső volt. Megpróbálta lehunyni a szemét,
hogy kizárja a szokatlan nappali fényt, de
félbeszakították:
– Jó reggelt, csavargó! Felébredtél végre?
Szergej nehézkesen a hang felé fordí-
totta fejét. Az ágya mellett egy vékony,
nyurga, barna fickó ült, tiszta, fehér or-
vosi köpenyben. A stalker nem ismerte fel
azonnal a férfit, de végül csak sikerült fel-
idéznie emlékei mélyéről.
– Aleksz… – Még nehezen tört fel belőle
a szó.
– A memóriád rendben van. És ez jó. –
Az orvos barátságosan mosolygott. – Szer-
gej, bár mázlista alak vagy, de attól még
A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 73
GALAKTIKA
2020. április
egy idióta. Már másodszor kellett dara-
bokból összeraknom téged.
– Hogy kerültem ide? – Szergej megpró-
bált felkönyökölni.
– Maradj fekve! – csattant Aleksz acélos
élű hangja, és a páciens engedelmesen vis�-
szahanyatlott az ágyra. – A szpecnazosok
hoztak ide. Krieg haverjai. A helikopteren,
szállítás közben újraélesztettek. A hídnál
szedtek össze. A füvön hevertél, fél lábbal
a sírban. Amikor megláttam a ruhádat,
szégyenszemre azt gondoltam, a srácok
nem is a megfelelő címre szállítottak.
– A hídnál, a mezőn? – Szergej elképed-
ve bámult Alekszre.
–  Igen. Pont ott, kedveském. Se fegy-
ver, se felszerelés nem volt nálad, a közel-
ben meg egy halom döglött kutya hevert.
Egyébként már két hónapja vendégeskedsz
nálunk.
–  Mennyi?! – Szergej a doktor figyel-
meztetéséről megfeledkezve felült az
ágyon. A feje azonnali éles fájdalommal
honorálta.
– Maradj fekve, te elfuserált kaszkadőr!
Igen. Pontosan két hónapja. Mégis, mire
számítottál? Hat bordád eltört, kilyukadt
a tüdőd, válladban elszakadtak a szalagok,
súlyos agyrázkódásod volt, két csigolyád
között elmozdult a porc, és még egy rakás
zúzódás meg rándulás. Ráadásul tökéletes
fizikai kimerültség. Emlékszel rá, hogy
merre jártál?
–  Ö-ö-ö… nem. Nem emlékszem. Ho-
mályosan dereng, hogy harcoltam a ku-
tyákkal, de semmi több.
Szergej meredten bámulta a mennyeze-
tet. Valójában mindenre pontosan emlé-
kezett, egészen a legapróbb részletekig. De
erről Aleksznek nem kell feltétlenül tud-
nia. Az egyetlen, amit képtelen volt meg-
érteni, hogy került le a hídról. Lehet, hogy
73
2020.03.26. 20:15:28
 GALAKTIKA
2020. április
az a fura alak volt a múltból? De akkor
miért ütötte le? Valami nagyon zavaros…
–  És most milyen az állapotom? –
Szergej leplezetlen izgalommal nézett
Alekszre.
– Alapvetően elég szar… De jól vagy. Ne
izgulj! Precízen összeraktunk. Normális
életet fogsz élni. Igaz, négy bordádat mű-
anyag protézisre kellett cserélnünk. A bal
oldaladon lévő sebhelyek plasztikáztatása
már a te költséged lesz. A zsoldosok biz-
tosítása nem terjed ki a kozmetikai műté-
tekre. A többit a ház állja. Igaz, még négy
hónapig maradnod kell, rehabilitációs ke-
zelésre.
Válaszul Szergej elkeseredetten fel-
nyögött.
–  Ne nyafogj itt nekem! Legalább négy
hónapig még biztosan megmaradsz. –
Aleksz felnevetett.
–  Nyavalyás viccmester… Köszönöm,
doki. Jövök neked eggyel.
– Hát persze. Akár le is dolgozhatod ne-
kem, a kolhoz földjén.
– Kinél? Ki az a kolhoz?
–  Na, veled is kinn vagyok a vízből…
a modern idők tudatlansága. Mindegy.
Hogy érzed magad? Nem fárasztott ki a
beszélgetés?
–  Nem. Pár évnyire előre kialudtam
magam.
Minkét férfi egyszerre nevetett fel.
–  Rendben van. Lehet, hogy kialudtad
magad, de még sok pihenésre lesz szüksé-
ged. Gyerünk vissza szunyálni, különben
erőszakkal foglak elkábítani. – Aleksz fel-
állt, és az ajtó felé indult. Odaérve megfor-
dult, és mosolyogva még annyit mondott:
– Pihenj, te ütődött!
Az orvos elment, és Szergej tényleg
megpróbált elaludni. A sötét kérdések ide-
gesítő szúnyograjként zümmögtek fejében.
74 A „vámpír”
048-075-vaganov.indd 74
„A fenébe, kitalálhatnák már, hogy le-
het lekapcsolni az agyat. Lenyomnék egy
gombot, és csend lenne a koponyámban.
M-ge-e-en… Kérdések, kérdések, kérdé-
sek… Az egész élet kérdések folyamatos
sora. A pokolba vele! Később mindent ki-
derítesz. Alaposan és maradéktalanul, de
most az a legfontosabb, Szerzs, hogy élsz.
Menj vissza aludni, te ütődött!” Szergej le-
hunyta szemét. A szúnyograj végre elhall-
gatott, és ő vidáman hallgatta a csendet.
Végül az eső hangja meghozta a régóta
várt álmot, az elsőt, ami többé már nem
rémálom.
…Eltelt hat hónap, és Szergej visszatért
munkájához. A szó, hogy „ütődött”, an�-
nyira hozzáragadt, hogy ez lett közismert
beceneve, ami aztán egy évvel később
„Ütős”-sé rövidült. Titokban felkerült az
elit stalkerek rövid listájára, és többé sen-
ki sem emlékezett korábbi nevére…
Még egy stalker. Még egy áldozat a Zóna
oltárán. Vagy ki tudja? Az élet zseniális
rendező, és rendkívül nehéz megjósolni
történeteinek kanyarjait.
Sándor Gábor fordítása
Makszim VAGANOV
Orosz szerző, a Sztrugackij fivérek kisregénye
és Andrej Tarkovszkij filmje nyomán fejlesztett
STALKER FPS-program rajongója. Amikor a já-
ték megalkotói novellapályázatot hirdettek,
hogy a megjelenéshez időzítve egy antológi-
át is kiadjanak, ő is nevezett. Pályaműve végül
belekerült a Csisztoje nyebo (’Tiszta égbolt’)
című kötetbe 2008-ban. Ez a második novella-
gyűjtemény lett, melyet azóta száznál is több
regény követett – többek között Vlagyimir
Vasziljev, Vaszilij Orehov és Andrej Kalugin
tollából. A szerzőnek tudomásunk szerint ez
az egy írása van.
2020.03.26. 20:15:28
 A Sz trugackij fivérek világa
GALAKTIKA
2020. április

új életre kel!

W W W.G A L A K T IK A B OLT.HU
A „vámpír” 75

048-075-vaganov.indd 75 2020.03.26. 20:15:46

 GALAKTIKA
2020. április
Első mérések a Solar Orbiter
űrszondáról
F
EBRUÁR KÖZEPÉN megér-
keztek a Földre a Solar Orbiter
tudományos műszereiből az első
adatok. Ez megerősítette, hogy a
műhold mérőrúdja sikeresen kinyílt.
A Solar Orbiter az Európai Űrügynökség
(ESA) új napkutató szondája, mely február
10-én startolt a floridai Cape Canaveral űr-
központból. A felbocsátáshoz a NASA által
biztosított Atlas V rakétát használták.
Egy órával a hajtóművek begyújtása után a
műhold levált a hordozóról, és önálló repülésbe
kezdett a tervezett pályán. Az indítást követő
órákban a szonda mérnöki alrendszereit kap-
csolták be, melyek a biztonságos üzemeltetés-
hez és a tudományos küldetés sikeréhez szük-
ségesek. Ezek közül két legfontosabb a rádiós
kommunikációhoz nélkülözhetetlen antennák
és az elektromos energiát solgáltató napelemek
nyitása volt. Miután ezek sikeresen lezajlottak,
a földi irányítás a tudományos mérőeszközök
élesztésével folytatta a repülési programot.
A műhold fedélzetén tíz műszer található,
melyek közül négy az eszközt körülvevő kör-
nyezetet vizsgálja, különös tekintettel a nap-
A Solar Orbiter fedélzetén elhelyezett mérőeszközök
76
076-077-obszervatorium.indd 76
A Solar Orbiter felbocsátása
szél elektromágneses tulajdonságaira. Három
ilyen szenzor a szonda négy és fél méteres,
kinyitható mérőrúdján helyezkedik el. Erre
azért van szükség, mert a mérés során a tu-
dósok olyan alacsony értékekkel dolgoznak,
melyeknél a műhold vezetékeiben futó áram
erőssége is nagyobb. A mérőrúdra helyezett
szenzorok ugyanakkor elég távol kerülnek a
szonda többi részétől, hogy ez ne befolyásol-
hassa a pontos mérést.
Mivel a felbocsátás során a műhold „össze-
csomagolt” állapotban utazott, ezért a nap-
elemekhez hasonlóan a mérőrudat is ki kel-
lett nyitni, hogy teljesen üzemkész állapotba
kerüljön az eszköz. Ennek első
lépéseként az ESA földi irá-
nyításért felelős németországi
központjából a mérnökök ki-
adták az első parancsot, ami-
vel a magnetométer szenzorait
kapcsolták be. A céljuk az volt,
hogy megmérjék a mágneses
teret közvetlenül a szonda mel-
lett, a mérőrúd nyitása közben
és a szenzorok végső helyén,
ezzel is információt gyűjtve a
Obszervatórium
2020.03.26. 20:15:11

műholdelektronika által generált zaj jellegé-
ről. A titán-karbon rúd teljes kinyújtásához
közel fél órára volt szükség, melynek végén
egy nagyságrenddel kisebb értékek érkeztek
a földi állomás irányítótermébe. A nyitás ele-
jén főleg a műhold által keltett teret mérték a
szenzorok, de a művelet végén már az eszközt
körülvevő űrt vizsgálhatták. A begyűjtött
adatokat a szenzorok kalibrációjához felhasz-
nálva még pontosabb tudományos méréseket
végezhetnek a szonda üzemeltetői.
A műholdon elhelyezett szenzorok ugyan
intenzív tesztelésnek lettek alávetve, viszont
nincs megfelelő technológia az űrben mérhe-
tő alacsony mágneses értékek előállítására,
ezért éles körülmények között most először
próbálhatták ki a műszereket. A következő lé-
pés tehát a mérőeszközök kalibrációja. A teljes
élesztés folyamata áprilisig is el fog tartani. Ez
idő alatt egymás után kerülnek bekapcsolásra
a különböző tudományos műszerek, és teljes
körű tesztelésen fognak átesni.
A mérőrúd mellett sikeresen kinyílt a Rá-
dió és Plazma Hullám (Radio and Plasma
Wave – RPW) kísérleti eszköz mindhárom
mérőantennája is. Ez az eszköz a napszél
elektrosztatikus tulajdonságait fogja vizs-
gálni. A mérőrúd élesítéséhez hasonlóan a
mérnökök az RPW-antennák nyitása során
is folyamatosan gyűjtötték a mérési adatokat,
melyek kielemzése az élesztési folyamat része.
A már bekapcsolt négy közvetlen mérő-
eszköz mellett a Solar Orbiter fedélzetére
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
076-077-obszervatorium.indd 77
GALAKTIKA
2020. április
képek: ESA
A Solar Orbiter megközelíti a Napot (művészi megjelenítés)
került hat távérzékelő is, melyek valójában
teleszkópok, és a Nap felszínéről készítenek
majd képeket különböző hullámhosszokon.
E kamerák felépítésének és a szonda pályá-
jának köszönhetően az eddigi legközelebbi
képeket remélhetjük központi csillagunkról.
A távérzékelő egységek élesítése a következő
hónapokra van betervezve, teljes tesztelésük
pedig júniusban lehetséges, amikor a műhold
már elég közel került a Naphoz.
A két különböző eszközkészlettel – köz-
vetlen és távérzékelt mérések – a tudósok-
nak végre lehetőségük nyílik összekötni a
napszél keletkezése során lejátszódó folya-
matokat. Ennek egy része a tizenegy éves
periódusú aktivitás megfigyelése, a Nap
mágneses mezejének feltérképezése és a
napszél-részecskék nagy energiájú mozgásá-
nak mérése is.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
77
2020.03.26. 20:15:12
 GALAKTIKA
2020. április
Holló-Vaskó Péter – Solymár András
Beszélnük kell
A
Z ARANY CSARNOK csak
úgy ragyogott a magasan lobo-
gó tüzektől. A Nap palotája volt
ez, a legfakóbb kupa is a csilla-
gok fényével izzott, a por is tüzes óriások
bendőjéből származott, s csak a falra vetü-
lő árnyékok ellenpontozták a miriád tün-
döklést. Ezek pedig mind hősök árnyékai
voltak, akik mindenkinél jobban értettek a
soha ki nem fogyó serlegek emelgetéséhez,
melyek felett már megszámlálhatatlanszor
megénekelték saját hősi halálukat. Valkű-
rök hada sürgött körülöttük, fáradhatatla-
nul töltve a kupákat, ki ne száradjanak a
torkok a dicsőítő sagáktól.
– Arany Csarnok hős népe! – rúgta ki
maga alól a széket egy holdfényből szőtt
láncinget viselő harcos, letaszítva öléből a
buja, ajkát leső leányt. – Halljátok szavát
Hódító Vilmosnak, kinek Gyalogos Rolf
vére csörgedezik ereiben!
78 Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 78
Hiába igyekszik
az ember, az
eredmény sosem
jó egyformán
mindenkinek.
A megszólított, aki messze leghatalmasabb
termetű volt mind közül, kupáját üdvözlésre
lendítve felugrott – a medvebőr lecsúszott
szikla méretű válláról –, s ütemes skandálás-
ra buzdította a tűzhelytársakat.
Vilmos dicsben fürödve elmosolyodott,
megvárta, amíg elül a zaj, és folytatta:
– A normann partok mentén már apáim
is a megfeszített isten imádatára kénysze-
rültek, de a vér nem válik vízzé! Tudjuk, hol
a szívünk, hát ahogy éltemben is Odinnak
áldoztam tiszta szívből, hadd szóljon most is
énekem az ő dicsőségére!
Ismét szünetet tartott, s kupáját a trónusán
ülő, félszemű Mindenatya felé emelte, aki elé-
gedett mosollyal fogadta a felajánlást. A valkű-
rök is éljeneztek, és saját kelyheiket ürítették.
– Szóljon most énekem Harald Godwin-
sonról, a szászok királyáról, akivel eme csar-
nokokhoz méltó viadalban megmérkőztem és
diadalmaskodtam felette.
2020.03.26. 20:14:48

– Amiután én legyengítettem! – ordított
egy nagy hős, akit Harald Hardradaként is-
mertek a Csarnokban.
Vilmos engedékenyen bólintott, hisz reggel,
Asgard mezein, vállvetve hadakoztak minden-
napos gyakorlásuk alkalmával a pajzsfalban,
ahol egyikük sem maradt szégyenben. Úgy
érezte, ha másnap eljő a Ragnarök, szívesen
hullana el Hardrada pajzstestvéreként.
– Bekerítettek minket, amikor…
A csarnok rúnákkal telerótt, csillagok ve-
lejéből kovácsolt kapui úgy vágódtak ki, mint
a szél csapkodta ólajtó. Mindenki odakapta
tekintetét. Mennyei fényesség hömpölygött
be rajta, s két ragyogó, fehér köntösű, göndör
hajú, ifjú harcos lépett be. Négy pár dús tollú
szárnyuk suhogott, gyémánt saruik menny-
dörögtek, válluknak támasztott lángpallosuk
úgy izzott, akár a Nap.
A Mindenek Atyja fenyegetően felemel-
kedett trónusáról, Gungnir nevezetű lán-
dzsájára támaszkodva. Huginn és Muninn
vészjóslóan károgtak egy közeli gerendán.
A harcosok mind a fegyvereikért kaptak.
– Békével érkeztünk, pogány, nincs szük-
ség a riadalomra. Érte jöttünk. Immár hoz-
zánk tartozik.
A mutató ujjat követve mindenki egy el-
képedt arca nézett. Vilmos értetlenül maga
mögé tekintett, de nem volt ott senki. Mire
visszafordult, a két isteni teremtmény a hóna
alá nyúlt, felemelték, mint egy rakoncátlan
gyermeket, és már vitték is.
Odin kérdőn Muninnra tekintett, s an-
nak szeméből kiolvasta eme furcsaság okát.
Megértette. Szomorúan megcsóválta a fejét, s
kupájából egy keveset a földre löttyentett az
elesettért.
Ütött-kopott páncélja, behorpadt sisakja
nemtörődöm módon egy halomban állt a pa-
lota kertjében, a mellkasán átvérzett kötés.
Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 79
GALAKTIKA
2020. április
– Ramiasz, mennyire várom már, hogy
kihajózhassak! – sóhajtotta. Az orvos meg-
értőn bólogatott, újabb adag gyógykenőcsöt
merített a kis cseréptégelyből, és a gróf váll-
sebére kente. – Elegem van a sivatagokból,
elegem van az ördögtől bagzott muszlimok-
ból, elegem van az álnok bizánciakból és az
ízetlen borokból. Blois dús földjeire vágyom.
Meséltem már neked az én áldott hazámról és
gyönyörű Adélomról?
– Nem – hazudta szemrebbenés nélkül az
orvos.
– Az én Adélom sudár, mint a nyárfa – só-
hajtotta a gróf. – Haja, mint a nyári nap fénye,
szeme a legtisztább patak vize, keze, mint a
friss hó, és milyen szerény, milyen szelíd! Egy
angyal lelke az övé. Megüzentem neki pár
hete, hogy felgyógyulva útra kelek, és haza-
térek végre hozzá. Biztosan nagyon vár már.
Ramiasz sóhajtott. Ő is nagyon várta már,
hogy a gróf hazatérjen abba a lepraverte
Frankiába.
A gróf hű lovagja, Rajnald sietett végig az
udvaron a narancsfák árnyékában, kezében
hatalmas pecsétes pergamentekercset hozott.
Rajta Adél címere, amit Normandia büsz-
ke hercegeitől örökölt. A gróf szemlátomást
megélénkült. Mohón feltörte a pecsétet.
– Nézd, Ramiasz, írt nekem! Nézd, mily
kecsesen formálja kezével a nevemet! –
Megrázogatta a tekercset az orvos szeme
előtt. – „István, Blois grófja saját kezébe.
Drága Istvánom!” Hallod ezt, Ramiasz,
drága vagyok neki! „Nem is értem, hogy
gondoltad, hogy csak úgy fogod magad, és
egyoldalúan semmisnek tekinted esküdet,
amit oly heves lélekkel tettél egyenesen
Őszentsége Orbán pápa kezébe. Van ne-
ked gerinced, vagy immár arról kell érte-
sülnöm, hogy gyermekeim atyja egy ólban
túr, akár egy szutykos sertés? És én, Adél,
hódítók és harcosok leánya, tán hajoljak a
79
2020.03.26. 20:14:48
 GALAKTIKA
2020. április
földig a szégyentől, hogy egy ilyen senki-
há…” Khm.
István, Blois grófja ezen a ponton döntött
úgy, hogy inkább csendben olvassa tovább fe-
lesége szerelmetes sorait.
– Valami gond van, gróf úr? – érdeklődött
Ramiasz kajánul.
– Nos, az én Adélom… bár felzaklatta ma-
gát állapotom okán, mégis szelíden esdekel,
hogy bármi nehézségeket is gördítsenek elém
a pokol démonai, ne feledjem eskümet, mi-
szerint nem térek meg hazámba addig, amíg
Jeruzsálemet fel nem szabadítjuk a sötétség
uralma alól – felelte csekély meggyőződéssel
hangjában István gróf.
Rajnald pár lépéssel eltávolodott tőlük, és
visszafogottan leköpött egy narancsfát.
– Nők – nyögte, mert úgy vélte, nem fogják
hallani.
– Rajnald! – utasította a gróf. – Készítsd a
hajót! Hajnalban kifutunk.
– Éljen – morogta Rajnald, és a kikötő felé
vette az irányt.
Napfelkeltekor a hatalmas gálya kifordult
a kikötőből, a legmagasabb árbócán ott len-
gedezett Blois grófjának arany-kék lobogója.
István a hajó orrában pihent egy kis padon,
és a végtelen tengert bámulta. Akkor is ott
ült, amikor a tengerészek földet kiáltottak. És
ahogy István megpillantotta az Ígéret Földjét,
az égig érő, fenséges tornyokat, az aranyló ku-
polákat, a szent hegyeket, amelyeken még az
Üdvözítő tapodott, férfiasan elsírta magát.
Nem, nem az örömtől.
A két angyal tüzes kerék formájában elszá-
guldott a gyöngyös kapuk előtt feltornyosult
sor mellett, s bekiáltott a kapusnak.
– Péter! Vedd őt soron kívül, ezerkilenc-
venötös protokollal!
Vilmos abbahagyta a rúgkapálást és a
válogatott szitkok szórását, hogy szemügy-
80 Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 80
re vehesse, mi történik körülötte. Még nem
mondott le arról, hogy talán megértheti, mi a
fészkes fene történik vele. A kapu melletti sze-
líd bárányfelhőn úszó, kőcsipkés, boltívekkel
díszített kapusházból kilépett egy nagy sza-
kállú, hórihorgas öregember, kezében mázsás
fóliánssal, övén aranyló kulcsok csomójával.
Lúdtollával megvakarta barázdált homlokát,
a jövevényre nézett, s fellapozta az aranyport
szitáló kötetet. Bólintott, s széles mosollyal
csettintett. Mint valami légyraj zümmögése,
olyannak tűnt, mígnem Vilmos megpillan-
totta a hang forrását. Falfehéren meredt kővé,
ahogy dagadt, galambszárnyú, sivalkodó
kölykök repülő hada tört rá. Egy szempillan-
tás alatt lehámozták róla királyi páncélját,
finom kelméből varrt tunikáját, s már zsol-
tárokat énekelve, illatos rózsavízzel hintve
megfürdették, akár egy csecsemőt. Mielőtt
kitörölhette volna az asszonynépnek való vi-
zet a szeméből, az álnok kis bestiák pengét
ragadtak, és megborotválták, olyan helyeken
is, ahol nem hitte, hogy szükség lehet borot-
válásra. Miközben kezét az égnek lökte, meg-
próbálva elhessegetni őket, már rá is húztak
egy szánalmas, dísztelen, fehér köntöst, és
kuncogva elillantak. Szent Péter elégedetten
bólintott, s övéről leakasztott egy kis, míves
ezüstkulcsot.
– Valaki nagyon szeret téged odalenn –
kacsintott jóindulatúan, s hátat fordítva az
éppen száját kérdésre nyitó jövevénynek, hát-
rakiáltott. – Jancsi! Gyere csak!
Mintha a levegőből pattant volna elő, egy
cserzett arcú, fénylő ajkú, díszes köntöst vise-
lő, nyurga figura termett elő.
– Üdvözlet néked, drága testvérem! –
vágott a kérdezni vágyó Vilmos szavába.
– Aranyszájú Jánosnak ismernek a legtöb-
ben, de szólíts nyugodtan Jancsinak! Én va-
gyok a gvardián idefenn, hadd vezesselek
körbe!
2020.03.26. 20:14:48

Vilmos nem hitt a szemének. Bármerre
nézett, csupa fehér és fényesség, úszkáló bá-
rányfelhők, repkedő, kövér, pucér szárnyas
gyerekek és bamba, bárgyú ábrázatú, szájtátó
emberek tömege. Ez utóbbiak egy bizonyos
bretagne-i kolostor szerzeteseire emlékeztet-
ték őt, akiknek otthonát egyszer kifosztotta
és felgyújtotta. Ebben az észveszejtő zűrza-
varban eme kedves emlékbe kapaszkodott,
csendes fohászt mormolva Odinhoz.
Az aranyszájú pedig csak beszélt, beszélt és
beszélt.
– Imádni fogod itt! Az új elgondolásom
alapján mindenkinek a legjobb tudása sze-
rint kell hozzájárulnia közösségünkhöz.
Egyesek már nagyon jól csinálják. Például
Szent Kristóf, az utazók védőszentje hetente
egyszer izgalmas kirándulásokat szervez a
környéken az Áhítat-dombra, a Hozsánna-
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 81
GALAKTIKA
2020. április
szurdokhoz, s olykor a Golgota hegyének tö-
kéletes replikájához. Vagy ott van Szent An-
tal, akinél hetente kétszer kosárfonó szakkör
van esténként, délutánonként pedig a gyer-
mekeinknek tart fenn állatsimogatót. Még
olykor elbújik és hiányzik a foglalkozásairól,
nehezen kezeli a tömeget, de már remekül
haladunk vele. Vagy Szent Vitus is remek vá-
lasztás, csodálatos előadásokat tartanak az
amatőr színjátszókörével. De idővel minden-
kit megismersz, csak ki akartam fejezni re-
ményeim, hogy majd jómagad is megtalálod
a hivatásod, amivel legjobb tudásod szerint
szolgálhatod az Urat az örökkévalóságban.
Itt is vagyunk!
Kivette Vilmos remegő kezéből az ezüst-
kulcsot, és kinyitotta cellájának ajtaját. Oda-
bent egy kő fekhelyen és egy térdeplőn kívül
semmi sem volt. Még por se.
81
2020.03.26. 20:14:49
 GALAKTIKA
2020. április
– Ó, kit hoztál, Jancsi? – csoszogott oda hoz-
zájuk egy középkorú nő. – Cecília vagyok – üd-
vözölte Vilmost. – Igencsak nagy szükségünk
van végre egy jó hangú férfialtra a kórusban,
remélem, szépen kamatoztattad a tálentumaid.
Gyere, menten kezdünk, dicsőség az Úrnak,
azok a zsoltárok nem éneklik el magukat!
Csengő nevetéssel karon fogta a hebegő
normannt, és elvonszolta egy aranykupolájú,
hatalmas építmény felé.
– Szóval, Rajnald, ezt magyarázd meg ne-
kem! – István, Blois grófja dühösen csapta le
az újabb hordó nyílvesszőt a rögtönzött cö-
löpvár gyilokjárójára. – Isten azt akarja, hogy
én, Blois grófja, elmenjek a retkes homoki
emberek ellen harcolni. Adél is azt akarja?
Hát jó, akkor elmegyek. Aztán Isten azt akar-
ja, hogy a retkes homoki emberek csujogatva
előjöjjenek a sivatagból, halomra öljék a har-
cosaimat, felgyújtsák a szekereimet, elvigyék
az ezüstömet? Hát jó, vigyék! Majd Isten azt
akarja, hogy éhezzünk? Hát jó, akkor éhez-
zünk, némi böjt senkinek se árt. Na de Isten
ezt hogyan fogja megmagyarázni?
Idegesen előremutatott a sűrűsödő éjsza-
kába. A távolban tízezer tábortűz ádáz fénye
lobogott.
– Rajnald, az ott negyven ezrednyi musz-
lim lovas – magyarázta az egyértelműt Ist-
ván. – Mi itt meg fogunk halni.
– Nos hát – fogalmazta meg véleményét
tömören a lovag.
– Engem vár Blois áldott földje – sóhajtott
a gróf vágyakozva. – Nem is beszélve az én
alabástrombőrű szerelmemről, Adélról. Ne-
kem haza kell térnem! Nekem a jövőm a gróf-
ság földjéből sarjad.
– Hát – vont vállat Rajnald.
– Barátom, Isten se akarhatja, hogy én
valami kutyafejű pengéjén végezzem. Vagy
hogy te ott végezd.
82 Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 82
– Hát, ezt nem akarja – bólogatott hevesen
Rajnald.
István sóhajtott, és az őket lassan teljesen
körbevevő ellenséges seregeknek hátát mutat-
va, visszafordult Antiókhia titáni erejű bizán-
ci falai felé. A viharvert városra megállás nél-
kül szórták a hatalmasabbnál hatalmasabb
sziklákat a kőhajítók, minden szempillantás-
ban nyílvesszők tucatjai záporoztak mindkét
oldalra, de ennél is beszédesebb volt a tábort
megülő halál és betegség tömény bűze. A vá-
ros éhezett, haldoklott. Az ostromló keresztes
sereg is éhezett, haldoklott, és minden halot-
tal és dezertőrrel fogyatkozott. Az ostromló
keresztes sereget ostromló muszlim sereg pe-
dig énekelt.
István, Blois grófja az utóbbi alapján
döntött.
– Az öregördög húzza ezt az egészet a
kócba tekert pöcsére! – fogalmazta meg
véleményét rá nem jellemző velősséggel.
Rajnald felvont szemöldökkel pillantott
rá. – Már Uram, bocsáss meg! Én mindent
megtettem, amit megfogadtam. A lábam
rohad a sok gyaloglástól, a karom leszárad
a sok hadakozástól, felfaltam már az utolsó
lovam is, hónapok óta éhezem ennek a po-
kolbéli városnak a tövében, amihez ráadá-
sul semmi közöm sincs, szóval én úgy ér-
zem, ennél többet képtelenség megtenni a
keresztért. Nekem kötelességem felnevelni
a gyermekeimet az én csodás Adélom olda-
lán. Rajnald! Ma éjjel hazaindulunk.
A lovag megkönnyebbülten felnyögött.
– De előbb hozz papirost és egy írnokot!
Levelet diktálok. Mielőtt megszökünk, meg
kell írnom az én gyönyörű Adélomnak, hogy
mit tervezünk. Ő minden bizonnyal a kereszt
előtt kuporogva könyörög az én testi-lelki
épségemért. Tudni akarja majd, hogy jól va-
gyok, és örvendezhet, hogy imái meghall-
gattattak, mert hazatérek hozzá. Nyergeltesd
2020.03.26. 20:14:49

a leggyorsabb lovat! Ha elég sebesen vágtat,
akkor imádottam válasza már akár Cipruson
megtalálhat. Ezt a rohadt várost még Isten se
tudja bevenni.
Rajnald bólintott.
– Nők – jegyezte meg, amikor úgy gondol-
ta, senki nem hallja.
Másnap hajnalban István, Blois grófja még
a sötétség leple alatt elhagyta a tábort, és tit-
kos taktikai visszavonulásba kezdett. Úgy is
mondhatnánk, megszökött.
Néhány órával később Antiókhia lakói
megnyitották kapuikat a keresztes hadak
előtt. Isten még Blois grófja nélkül is bevette
a várost.
– Mindenkinek megvan az énekeskönyve?
Szent Cecília, bár már százezerszer végig-
csinálta, még mindig úgy sürgölődött az üd-
vözültek kórusa körül, mint egy tyúkanyó.
Hajukat igazgatta, makulátlan köntösüket
simítgatta, és véget nem érő bemelegítő ská-
lagyakorlatokat végeztetett velük.
– Ne feledjétek, mindenki alázatosan a sa-
ruja hegyét nézi, tisztán, csilingelő hangon
zengi az Úrnak hozsannáját, ahogyan mindig
is csináltuk, és fogjuk is az idők végezetéig.
Vilmos! Húzd ki magad, és tátsd ki a szád,
eregesd azt a gyönyörű, mély hangod!
A hódító király, mint hajótörött az
uszadékfába, kapaszkodott az utolsó remény-
ségébe, a Ragnarökbe. Talán ennek a tortú-
rának is vége lesz, amikor a tűzóriások végre
felemésztik a világot és mindent, ami benne
leledzik.
Amikor felharsantak a trombiták, a száz­
ezres kórus meglódult, és az Úr trónusától
jobbra, kellő távolságban kezdték el dicsőítő
énekeiket. Mindenki engedelmesen a saruja
orrát nézte, csak ő próbált egy szempillantást
vetni a Mennyek Királyára. Az Úr túl messze
volt, ő pedig alacsony, nem látott ki a sok da-
Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 83
GALAKTIKA
2020. április
lolászó szerencsétlentől. Megadóan lógatta az
orrát. Aludni próbált, bár tudta, hogy ebben
a Királyságban sem alvás, sem étel, sem sör,
sem bujálkodás nincsen, hisz a gyarló testtől
megszabadult lelkeknek nincs szüksége efféle
világi hívságokra. És még csak a négyszáz-
hetvenkilencedik zsoltárnál tartottak. Annál,
amelyiknek a nyolcvankilencedik strófája há-
rom hosszan elnyújtott szóból állott. Nagyon
hosszan elnyújtott szóból.
– Fantasztikusan csináltátok, szerintem el
volt ragadtatva tőlünk – ujjongott Cecília az
előadás végeztével, és nevetve tapsolta meg
tanítványait. – De siettetek! Mindössze há-
rom hónap, tizennégy nap és két óra alatt be-
fejeztük a szokásos három hónap, tizenöt nap
és fél óra helyett. Most pedig keressétek meg
Szent Genovéva testvérünket, aki mindenki-
nek kiosztja a kis beteg árváját, hogy imáival
közbenjárjon érte az Úrnál.
Vilmos átkozta gyönyörű, makulátlan
fehér köntösét, mert nem volt benne gatya-
madzag, amire felköthetné magát. Szent Ge-
novéva egy vörhenyes, tetves, kényszeresen
onanizáló szász kisfiút bízott rá, akit a nap
huszonnégy órájában figyelnie kellett, és az
Úr kegyelmébe ajánlani imáival.
Vilmos tiszta szívből mormolta imáit,
ajánlva a szász kisfiút Hél kegyelmébe.
István, Blois grófja a figyelem és a tisztelet
álarcát öltötte magára, ahogy hallgatta II.
Orbán pápa homíliáját. Belül azonban azért
imádkozott, hogy az a rendkívüli vehemen-
ciával kifelé igyekvő fekália játékosan ki
ne csusszanjon friss, liliomokkal hímzett
berhéjébe attól, amit hallott.
– Rajnald, javíts ki, ha tévedek – súgta
oda mellette ülő lovagjának –, de a Szentatya
valóban arra szólít fel minket éppen, hogy
maholnap mindnyájan hagyjuk hátra a bir-
tokainkat, szeretteinket és egész életünket,
83
2020.03.26. 20:14:49
 GALAKTIKA
2020. április
rántsunk fegyvert, és Jeruzsálemig meg se
álljunk?
– Hát… – Rajnald a vállát vonogatta.
– De hát ez őrültsé… – István elhallga-
tott, ahogy egy hegyes orrú cipőcske egyet-
len rúgással szétzúzta a bokáját, ő legalábbis
így érezte. Lopva és szégyenkezve sandított
feleségére. A szemet gyönyörködtető Adél
mellette ült a clermont-i templom előtti téren
felállított emelvényen, és férjével ellentétben
ő leplezetlen csodálattal meredt a fenséges li-
turgikus ruházatba öltözött pápára.
– Ó, ti lovagok legnagyobbjai, legyőzhe-
tetlen ősök gyermekei, ne legyetek gyen-
gébbek náluk, emlékezzetek bátorságukra!
– dörögte az egyházfő, s szavait messzire
hordta a szél és az áhítatos tömegben álló
rikkancsok torka. – Ha vissza is tart gyer-
mekeitek, rokonságotok, feleségetek iránti
szeretetetek, emlékezzetek, hogy szól az Úr
az Evangéliumban: „Az, aki atyját és anyját
jobban szereti nálam, nem méltó hozzám”!
Ti, akiket az Úr a nemzetek legkatonásabb
szellemével áldott meg, menjetek, és ment-
sétek meg az Ő szent városát, hozzátok el a
földre a Mennyek Királyságát! Én ígérem
nektek, és eme hatalmat magától az Istentől
kaptam, hogy mindaz az ember, aki felve-
szi a keresztet, és esküjét hősi halállal vagy
Jeruzsálemben szentmisén győztesként be-
teljesíti, önmagának vagy egy kiválasztott
szerettének örök üdvösséget nyer, és az már
aznap Urunk oldalán örvendezhet a Menny-
országban! Isten ezt akarja! Deus vult!
A tömeg egy emberként üvöltötte az égre
a pápa kinyilatkoztatását. Deus vult! Isten
akarja! István jól látta az ácsolt emelvényről,
ahogy egyesek az utcasarkokon máris vörös
posztóból kivágott kereszteket árultak, mel-
lettük asszonyok sietve varrták is fel az em-
berek ruhájára. Marcona, harcias képű férfiak
egymást túllicitálva kiabálták esküiket arról,
84 Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 84
hogy egész pontosan hol és hány muszlimot
fognak levágni Istenért. István a többi nemest
figyelte, azt várta, ki mondja ki előbb a nyil-
vánvalót, miszerint ez egy elég nagy marha-
ság, illetve azt leste, merre tudna a legkisebb
feltűnést keltve megszökni, mielőtt még a
grófi padsorokat is eléri a fogadkozási kedv
rohamosan közeledő hulláma. Sasszemével
megpillantott egy kiváló takarást nyújtó, csa-
taló méretű nemeshölgyet, akinek árnyéká-
ban már indult is volna, ha nem kulcsolódnak
csuklójára a világ legkecsesebb és legdrágább
gyűrűivel ékesített ujjai.
– István, már szóltam is Matildának,
hogy intézkedjen. Még ma este brokát vörös
kereszt lesz a ruhádon. – Adél szerelmesen
mosolygott a férfira. – Te vagy a királyság
legnagyobb lovagja, biztosan eltölti majd a
többieket az öröm, hogy velük mész csatába
Urunkért!
– Hát… – mondta erre kórusban Rajnald
és István.
– A kvártélyost máris elszalasztom anya-
gért. A lobogódat magam varrom meg minél
előbb, nehogy lekésd az indulást.
– Na, hát… igen, drágám, na de…
– Drágám, most hallottam, hogy Bouilloni
Gottfried nagy lóvásárt szerveztet a keleti ka-
punál, tíz ország legjobb méneseiből hozzák a
legtüzesebb vérű, képzett csataméneket. Ideje
indulnod, ha nem akarsz lecsúszni a legelő-
nyösebb vételről!
Adél visszafogott nógatására István só-
hajtozva felkerekedett, és megindult a keleti
kapu felé, oldalán hű kísérőjével, Rajnald-
dal. A lovag a fejét rázta, ajkáról csendes
szó pergett.
– Nők…
Matilda, Adél udvarhölgye huncut mosol�-
lyal, pletykára éhesen fordult úrnőjéhez.
– Csaknem egy legény van a dologban, úr-
nőm, hogy urát ily hosszú útra küldi?
2020.03.26. 20:14:50

– Á, dehogy – horkant fel nemes hölgy-
höz nem teljesen illendően Adél. – Egy tök-
kelütött is bőven elég nekem, minek kettő!
Bár ha jobban belegondolok… mégiscsak
egy férfi az.
Matilda úgy csüngött úrnője szavain, mint
kocán a szopósmalac.
– Sokan azt a rosszindulatú pletykát ter-
jesztik szegény, szépemlékű édesapámról,
hogy még azoknak a rémes északiaknak régi
isteneit és babonaságait hitte.
– Ugyan már, ez butaság – méltatlanko-
dott az udvarhölgy.
– Nem butaság, ugyanis tényleg így volt –
legyintett Adél. – Az én számomra azonban
nem létezik Mennyország drága atyám nél-
kül. Így István elmegy a szentatya keresztes
hadjáratára, és kardját felajánlja Hódító Vil-
mosért. Atyám a Mennyekbe kerül, ha bele-
halok is.
– Vagy ha István gróf belehal – jegyezte
meg Matilda.
Adél vállat vont.
– Hát…
István még akkor is szidta azt a semmirekel-
lő kovácsot, aki kisajnálta a láncingéből az
anyagot, miközben két angyal karonfogva
HOLLÓ-VASKÓ Péter
A jórészt A. M. Aranth álnéven publikáló szer-
ző 1986-ban született. Angol nyelv és iroda-
lom szakot végzett a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen. Öt önálló kötete jelent meg: az if-
júsági fantasy Cleadur és Acorenu, a gőzpunk
A  Liliom Kora, valamint a nagy sikert aratott
sci-fi duológia, az Oculus és a Propheta. Több
antológia közölte novelláit, többek közt a The
Tales of Ollundra című kötetben is megjelent
angol nyelven. Aktív műfordító, regény, novella
és képregény zsánerben dolgozik. Szabadide-
jében 11. századi hagyományőrzéssel és vívás-
sal foglalkozik.
Beszélnünk kell
078-085-hollo.indd 85
GALAKTIKA
2020. április
röpítette végig a gyöngyös kapuk előtt kí-
gyózó sor felett. Persze tudta, hogy abban
az öngyilkos rohamban, amikor alig több
mint kétszázan kirontottak Ramla egyetlen,
toronynak csúfolt kőhalmából, bármilyen
páncél megadta volna magát a húszezer nyíl-
vesszővel szemben. Azért értékelte volna,
ha az ágyékánál sűrűbben szövik a láncing
szemeit.
A két angyal letette a kapu előtt, és csak
annyit mondtak a fóliánsa fölé görnyedő
Szent Péternek, hogy „ezerkilencvenötös pro-
tokoll”.
Feleszmélni sem volt ideje, áldott kis put-
tók hámozták ki viseltes páncéljából, illatos
vízzel megmosták elkínzott testét, patyolat-
fehér köntöst adtak rá. Mélyet szippantott a
csodálatos, tömjénillatú levegőből, s megadó
mosolyra húzta száját:
– Ó, drága Adélom, valóban igazad volt,
hogy szelíd biztatással meggyőztél a máso-
dik zarándokút megtételéről. Csak jól alakult
minden.
– Beszélnünk kell…
István, Blois grófja az őt megszólító, saru-
ját ütemesen a tenyerébe csapkodó, felettébb
mérges ábrázatú emberre tekintett.
– Vilmos?
SOLYMÁR András
Az 1992-ben született, kolozsvári Csonta And-
rás a Babes Bolyai Tudományegyetemen vég-
zett pszichológusként. Több mint egy évtizede
vív aktívan, a Kolozsvári Hollók történelmi re-
konstrukciós és harcművész egyesület vezető-
je. Gyakorló pszichoterapeuta, műfordító, ter-
mékeny novellista – írásai számos online ma-
gazinban megjelentek. A Galaktika több száma
is publikálta fordításait. Nyomtatásban először
2017-ben látott napvilágot egy novellája a Hal-
hatatlanok című antológiában. Ezt egy történel-
mi témájú írásokat összegyűjtő, többszerzős kö-
tet követte, és most jelentkezik harmadszor.
85
2020.03.26. 20:14:50
 GALAKTIKA
2020. április
Darth Vader kora
Star Wars Episode IX: Skywalker kora
M
EGFOGHATATLAN kicsit,
hogy ugyan mi a baja a nézők-
nek a Disney-éra Star Wars-
mozijaival. A Disney hivatalos
céges kommunikációjában rendre az a ma-
gyarázat merül fel, hogy az új trilógia kriti-
zálói afféle szélsőjobbos reakciósok, akiknek
nem tetszik, hogy színesbőrűek, távol-keleti
származásúak vagy nők kapnak főszerepet
a Csillagok háborúja-filmekben. Ez azonban
cseppet izzadságszagú narratíva, ismerve az
eredeti filmeket, amelyekben Leia ugyan-
akkora hős, mint a pasik, a fekete Lando
Calrissian pedig vetekszik Han Solóval, mint
pilóta. A probléma az új trilógiával szerintem
ennél a felszínes, átpolitizált gondolkodásnál
jóval mélyebben gyökerezik, és a Skywalker
kora tökéletesen be is mutatja ezt.
Ha kíméletlenül őszinték akarunk lenni,
akkor el kell ismernünk, hogy a Csillagok há-
borúja-sorozat egyik darabja sem a filmmű-
vészet csúcsa – nem a világ legjobban meg-
xx írt, legjobban előadott vagy legművészibben
felvett alkotásai. Mégis van bennük valami,
amiért a rajongásig lehet őket szeretni. Ez pe-
dig nem más, mint a forrásuk: maga az em-
beri lélek.
George Lucas számtalanszor elmondta,
eredeti szándéka az volt, hogy egy olyan mí-
toszt alkosson, ami az amerikai társadalom-
nak pusztán röpke múltja miatt nem ada-
tott meg. A mítoszok pedig mind az emberi
lélekben gyökereznek – aki olvasta Joseph
Campbell Az ezerarcú hős című kötetét, tud-
ja, miről beszélek. A szegény parasztgyerek
(vagy párafarmer kölyök a Tatooine-ról) fel-
86 Filmajánló
086-087-film.indd 86
kerekedik, és hőssé válik, a számkivetett be-
tyár jó útra tér, és elnyeri a hercegnő kezét,
a gonosz, torz szörnyeteget legyőzik – ezek
mind az emberiség kollektív álmai, amelyek a
reményeinkről, félelmeinkről, traumáinkról,
azok eléréséről és legyőzéséről szólnak meta-
forákba csomagolva. Az Egy új remény-nyel
nyitó trilógia ebből a végtelen és mindenki
számára érthető forrásból merített és építke-
zett, többek közt olyan univerzális értékekről
beszélt őszintén és nyíltan, giccstől mentesen,
mint a barátság, hősiesség, a múltunk meg-
haladása vagy az önfeláldozás.
A Disney-éra trilógiájának döntéshozói
vagy nem értették meg ezt, vagy tudatosan
szembeszálltak a Star Wars eredeti forrá-
sával. A gond ezekkel a filmekkel nem az,
hogy milyenek a szereplők benne, fehérek
vagy feketék, férfiak vagy nők, hanem pont
az, hogy mindegy, milyenek. Rey, Poe vagy
Finn lehetne fiú vagy lány, idős vagy fiatal,
ember vagy bármi más – minden ugyanígy
történne a filmben, akárhogy is volna. Ezért
egyáltalán nem is számít, kik ők – nem tar-
toznak archetípusokhoz, amikhez tudatalat-
tink kapcsolódni tudna, és az univerzális
nyelv jeleit érzékelve érteni kezdhetné az
eseményeket.
Így nem is nagyon van mód arra, hogy
igazán mélyen érezzünk az események kap-
csán, azok leginkább csak megtörténnek
előttünk, mi pedig végignézzük, mert a
látvány szép, és tagadhatatlanul kíváncsiak
vagyunk a kultúrtörténet eme elvitathatat-
lanul értékes történetének végére. Egyedül
Kylo Ren esetében figyelhető meg egyfajta
2020.03.26. 20:14:40

igyekezet, hogy valamilyen ívet adjanak a
történetének: Az ébredő Erő kulcspillanatá-
nak oidipuszi apagyilkossága után Az utolsó
Jedikben újabb apafigurával végez, Snoke-
kal, és ezzel véglegesen saját sorsát irányító
férfivá válik – csak hogy az utolsó film első
pár perce elvegye ezt tőle azzal, hogy újfent
térdet hajt egy rémisztő, torz alak, az újjá-
született Palpatine császár előtt. (Az, hogy
a császár újjászületéséről nem a filmből, ha-
nem egy Fortnite című videojátékból lehetett
értesülni, csak hab a tortán.)
Természetesen nem azt mondom, hogy
nem szabad szembemenni történetmesélő-
ként az archetipikus figurákkal és történé-
sekkel. Megkerülni azonban nem lehet őket,
mert pontosan azt kapjuk majd, amit még
a rajongók is kifogásolnak az új Star Wars-
trilógiában: karakterív és kifejtett háttér nél-
küli szereplőket, követhetetlen történetet és
kiüresedett, mondanivaló nélküli világot.
Hiszen mit is mond az új trilógia? A régi
hősök, Han, Leia és Luke mind elbuktak:
Han nem tudja visszatéríteni fiát a jó oldalra,
Leia lázadása soha nem győzött, csak a halála
után, ami törvényszerűen a lázadás végét is
Filmajánló
086-087-film.indd 87
GALAKTIKA
2020. április
jelenti, Luke új Jedi-rendje elbukott, és még
Rey is a homokba temeti a fénykardot a kilen-
cedik rész végén, ezzel véget vetve az erőhasz-
nálók hagyományainak. Az új hősök, Poe,
Finn és Rey sem jut egyről a kettőre: Rey egy
sivatagban, roncsok közt jelenik meg nekünk
először és ugyanott köt ki, Poe munkanélküli
vadászgéppilóta lesz, Finn körül pedig felosz-
lik a lázadás. A Jedi visszatér végkifejletéhez
képest mérhetetlenül üres, jelentéktelen vég
ez, aminek üzenete nemcsak lelombozó, de
káros is: hiába minden hősiesség, barátság,
szeretet – a végén mind egyedül halunk meg,
örökségünket pedig elfújja a szél, ha ugyan
van mit elfújnia.
Ez nem az emberi lélek univerzális igaz-
ságtapasztalásai alapján megírt történet. Ez
az, ami nem tetszik a rajongók és nézők tö-
megeinek, akkor is, ha nem tudják pontosan
megfogalmazni: erre a történetre a korábbi
epizódokkal ellentétben nem tudják azt mon-
dani, hogy a szívükből szólt.
Ha ez Skywalker kora, akkor kérek egy
időgépet, és maradok Darth Vader korában.
Holló-Vaskó Péter
87
2020.03.26. 20:14:40
 GALAKTIKA
2020. április

A robotok és Asimov

A
robotika három törvénye nyilván körbe”. Asimov a kötethez kicsit átírta az ere-
minden olvasó előtt ismert. Isaac deti elbeszéléseket. Így például a „Logika” ele-
Asimov robottörténetei rendsze- jén azt olvashatjuk, hogy „a robotika három
rint ezekkel kapcsolatos prob- alaptörvényének érvényén ez mit sem változ-
lémákkal foglalkoznak. 1950-ben a Gnome tat”. Az Astoundingban megjelent eredetiben
Press kiadta az addig megírt kilenc novellát azonban ilyen mondatot nem találunk.
az I, Robot című kötetben (magyarul Én, a A történetek és a törvények hatása meg-
robot, 1966). Újabb robottörténetek jelentek hökkentő volt. Hogy csak a legabszurdabbat
meg a The Rest of the Robotsban (1964). említsem, Asimov 1982-ben kapott egy újság-
A  sokkal későbbi Robot Dreams (1986) és kivágást Ausztráliából. Ez egy születési rovat
Robot Visions (1990) főleg reprinteket tar- volt, mely arról számolt be, hogy március 30-
talmaz, egy-egy új elbeszélés án Calvinéknak megszü-
mellett. letett Susan nevű lányuk.
Az eredeti robottörténetek És mint az Én, a robot
két szálon futottak. Az egyik bevezetésében olvashat-
sorozat főszereplői Mike juk: „Susan Calvin, ez
Donovan és Gregory Powell állt a feljegyzésekben,
voltak. Ezek egy kivétellel 1982-ben született…”
mind az első kötetben jelen- A  három törvényt pedig
tek meg. 1956 után Asimov mások is felhasználták 
felhagyott szerepeltetésük- műveikben, Lester del
kel. Az alábbi elbeszélésekről Reytől Cory Doctorow-
van szó: „Logika”, „Körbe- on át egészen Charles
körbe”, „Fogd meg a nyulat”, Strossig.
„A csillagokba!”, „Az első Asimov műveit termé-
törvény”. A másik főszerep- szetesen rengeteg nyelvre
lő dr. Susan Calvin volt, ő lefordították. Magya-
jóval többször szerepelt: „Te rul 1957-ben jelent meg
hazug!”, „A csillagokba!”, először, az „Akaratlan
„Bizonyíték”, „Az eltűnt ro- győzelem”-mel (Victory
bot”, „Az elkerülhető konfliktus”, „Tökéletes Unintentional), melyet az Univerzum szep-
kiszolgálás”, „Kockázat”, „A robot korrektor”, temberi számában olvashattunk. Ez szintén
„Lenny”, „Női ösztön”, „Robotálom”. egy robottörténet, bár nem tartozik egyik so-
A törvények nem léteznek a kezdetektől rozatba sem. Hazai képregényadaptációinak
fogva. Asimov az Astounding főszerkesztőjé- felsorolása pedig megérne egy külön cikket,
vel, John W. Campbell-lel dolgozta ki végleges remélem, egyszer sort keríthetünk rá.
formájukat. Először a „Te hazug!” említi az
egyik törvényt, mindhármat pedig a „Körbe- Zsoldos Endre
88 Képregény a Galaktikában

088-092-kepregeny.indd 88 2020.03.26. 20:14:34

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 89

088-092-kepregeny.indd 89 2020.03.26. 20:14:36

 GALAKTIKA
2019. augusztus

90 Képregény a Galaktikában

088-092-kepregeny.indd 90 2020.03.26. 20:14:40

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 91

088-092-kepregeny.indd 91 2020.03.26. 20:14:43

 GALAKTIKA
2019. augusztus

92 Képregény a Galaktikában

088-092-kepregeny.indd 92 2020.03.26. 20:14:46

 GALAKTIKA
2020. április

Galaktika a nagy­világban
Dr. Barna Zoltán régi előfizetőnk. Hónapról hónapra izgalmas olvasnivalóval szolgáló ma-
gazinunkat a világ végére is szívesen magával vinné, de pillanatnyilag a legészszerűbbnek
az tűnt, ha inkább otthon marad. Fotóját az egzotikus „nappaliban” készítette. A Galaktika
repíti ezúttal messzire – képzeletben.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 93

093-nagyvilag.indd 93 2020.03.26. 20:14:21

 GALAKTIKA
2020. április
Önjáró Mercedes
taxik
San Joséban, a Szilícium-völgy legna-
gyobb városában önvezető Mercedes-Benz
S-osztályú járművekkel indult el egy új
taxiszolgáltatás. Az alkalmazásalapú kö-
zösségi taxi először a város nyugati része
és a belváros között közlekedik. A teszt-
üzem alatt a járműben biztonsági sofőr ül,
de a forgalomban az autó önmagát irányítja.
A szerencsés tesztelők a letöltött alkalmazás
segítségével hívhatják a taxit.
San José a Szilícium-völgyhöz méltóan
élen jár az önvezető autók innovációjában. Ez
a város engedélyezte az Egyesült Államokban
elsőként, hogy magánvállalatok önvezető jár-
művet tesztelhessenek a forgalomban. A vá-
ros reméli, hogy így mielőbb megszabadulhat
a forgalmi káosztól.
Az önvezető autók folyamatos és körkörös
környezetérzékelése fokozhatja a biztonságot
a torlódásokkal teli metropoliszban, a kifino-
mult vezetési stílus pedig gyorsíthatja a for-
galmat. Ez élhetőbbé és fenntarthatóbbá tesz
a várost.
A Mercedes-Benz a Bosch céggel közösen
viszi a projektet, közel három éve dolgoznak
össze az önvezető autók fejlesztésében.
94
094-112-zagat.indd 94
D
ARL THOMAS letörölte a
verejtéket bronzbarna arcáról
és izmos testéről. A karcsú
derekú, széles vállú férfi nem
viselt mást, csak testhez tapadó rövidnad-
rágot, valamint egyszerű, szíjas szandált.
– A Szaturnusz forgó gyűrűire – dör-
mögte, mialatt lehangoltan nézte iratok-
kal teli íróasztalát. – Jó volna, ha a BKT
igazgatói eltöltenének itt, a Merkúron csak
egyetlen földi hónapot. Fogadjunk, hogy
nem lennének odáig a negyedéves jelen-
tésekért, miután leizzadnának fél tonna
zsírt arról a hájas hasukról! Üzemanyag-
fogyasztás per ember-óra! Ez meg mi az
ördögöt akar jelenteni? Hé, Jim! – kurjan-
totta, azzal a székével a műszerekkel teli
irányítópult felé fordult, amit jelenleg Jim
Holcomb kezelt, aztán talpra ugrott, és
meglepetten kifakadt: – Mi a baj?
A vörös hajú, testes férfi meghúzott egy
kart. Izmai jól láthatóan megfeszültek a
karján és a hátán, míg sápadt arca erős
nyugtalanságot tükrözött.
– Nézz oda! – mordult fel, és az állkap-
csával az egyik műszer felé bökött, amely-
nek hosszú tűje meglepő gyorsasággal
jobbra mozgott. – Nem tudom tartani a
légnyomást!
– Hűha, ezt nevezem én léknek! – felelte
Darl, és elindult a pult felé. – A bányában
mi a helyzet?
– Normális a nyomás. A kupola ereszt!
– Indítsd a füstöt, én pedig megkeresem
a léket. Igyekezz, ember!
– Rendben!
Thomas hosszú lábának gyors lépteivel
valósággal kirepült a parancsnoki sátor-
ból. Közvetlenül a bejárat előtt várta az
egyik girokopter, amellyel a kupolán belül
szoktak röpködni. Beugrott a fülkébe, és
benyomta az indítókart. A gép pillanato-
2020.03.26. 20:14:14

A MERKÚR Arthur Leo Zagat
ÓRIÁS KUPOLÁJA
kon belül felszállt, és a füstbe burkolózó
tető felé tartott.
A földlakó keményen küzdött, hogy
egyenesben tartsa gépét a vad szélvihar-
ban, közben szürke szemét végigjáratta
a kupola három mérföldes kerületű alap-
ján. És elsápadt, amikor észrevette, hogy
a fehér füstcsíkok milyen gyorsasággal
szakadnak ki a pontosan az efféle vész-
helyzetekre szánt vezetékből. Tekintetével
követte a fehér szálak ijesztő száguldását,
és hamarosan kiszúrta a kupola felső ívén
sötétlő, emberfej méretű léket. A fent már
ritkás füstpászmák szemkápráztató gyor-
sasággal száguldottak ki rajta.
– Te jó isten, nagyon gyorsan távozik
a levegő – nyöszörögte elkeseredetten
Darl. Hát, végül bekövetkezett a baleset,
amitől azóta félt, hogy hónapokkal ko-
rábban átvette a Merkúron működő földi
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 95
GALAKTIKA
2020. április
Amikor egy isten
háta mögötti
bányaállomáson
valóságos bolygóközi
háború tör ki...
állomás parancsnoki posztját. Csakis ez
a fél mérföld magas, egy mérföld átmérő-
jű, felfordított tál tette lehetővé az ember
számára, hogy életben maradjon a Merkúr
felszínének izzó poklában. Odalent, ahol
a föld alatti járatok végét acélgátak zár-
ták le, melyek tovább erősítették a kupola
védelmét, barátságos vénusziak egész se-
rege dolgozott. Darl tudta, ha pár percen
belül nem szünteti meg a léket, az akna
zárólemeze kirobban, és a bánya levegője
is kisüvít a semmibe. Akkor nem marad
itt más, mint maga a kupola, a félgömb
alakú, gigászi síremlék, ami három földi
ember és számtalan vénuszlakó holttestét
rejti majd.
Darl mind jobban zihált, mialatt próbál-
ta megközelíteni a halálos veszély forrását.
Úgy érezte, láthatatlan ujjak szorongatják
a torkát. Látása kezdett elhomályosulni.
95
2020.03.26. 20:14:14
 GALAKTIKA
2020. április
A  girokopter lassan, nehézkesen repült,
olykor riasztó módon zuhanni kezdett,
holott nyílegyesen kellett volna emelked-
nie a célja felé. A földlakó a fogát csikor-
gatva teljesítményük legvégső határáig
erőltette a gyorsan forgó emelőcsavarokat.
Elfojtott visítással martak bele a gyorsan
ritkuló levegőbe, és csak lábanként vitték
feljebb a gépet, holott yardonként kellett
volna.
Darl a puszta akaraterejével kénysze-
rítette működésre oxigénhiánytól megza-
varodó érzékszerveit, és hirtelen rájött,
hogy elérte a falat. Lassan ereszkedett le-
felé, míg a kupola levegőjét kieresztő lék
öt lábbal volt felette, vagyis nem érhette
el. A csavarokban nem dolgozott elég erő
ahhoz, hogy fent tartsák a gépet.
Az egyik szárnyvég súrolt egy vízszin-
tes acélgerendát, a kupola órás csontvázá-
nak egyik elemét. Darl az egyik kezében
rugalmas kvarcitlapot szorongatva kimá-
szott. A fém vezérsík megereszkedett alat-
ta, és lefelé görbült, mintha eleven lény
lett volna, és meg akart volna szabadulni
szokatlan terhétől. A földlakó azonban
hamarosan megmarkolta a gerendát, majd
a fél lábát és a fél karját beleakasztva ló-
gott rajta, míg a gépe kisodródott alóla.
Az alatta ásítozó űr szinte ellenállhatatlan
erővel vonzotta, húzta lefelé. Tudta, hogy
csak egy dobása van, és összeszedte min-
den megmaradt erejét.
Kétezer lábbal lejjebb Jim Holcomb erő-
sen szédülve és zihálva rángatta a karokat.
A  tekintetét mindvégig az egyre alacso-
nyabb értéket mutató nyomásmérőn tar-
totta. Valahonnan odakintről tompa dör-
renés hallatszott.
– Lezuhant! Darl lezuhant! Mindennek
vége! – kiáltotta elkeseredetten. Most,
96 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 96
amikor elszállt minden reménye, csak a
kötelességtudat tartotta a szolgálati he-
lyén. Ám a nyomásmérő tűje hirtelen re-
megni kezdett, majd megállt, és lassan
elindult visszafelé. Jim értetlenül meredt a
műszerre, aztán, amikor felfogta a tényt, a
kijárathoz tántorgott. – Ez már jobb, sok-
kal jobb! – kiabálta közben. – De a pokol-
ba, mi volt az a csattanás?
A parancsnoki sátor a kerek síkság szé-
lén állt. Jim végigjáratta égő szemét egy
felívelő tartóelemen, mígnem a tekintete
elérte az űrhajóknak szánt zsilipet, ami
pontosan a kupola középpontja alatt füg-
gött. Ennek az állomásnak a csúcsán kapott
helyet egy apró őrtorony, amit felszereltek
peri-teleszkóppal, több sugárpisztollyal,
és egy nagy teljesítményű sugárvetővel, az
egyetlen eszközzel, amivel a kupolát vé-
deni lehetett az űrből jövő támadásokkal
szemben. Jim hirtelen lenézett, és végig-
pásztázott tekintetével a barna síkságon, a
vászonbarakkok hosszú során és a darura
emlékeztető aknatornyon. A szemközti fal
közelében apró halom fehérlett.
– Édes istenem! Az Darl gépe! – hördült
fel a testes földlakó, mialatt tízlábas ugrá-
sokkal rohant a roncs felé.
Darl nemcsak a főnöke volt, hanem a
barátja is. Évek óta szolgálták a Bolygó-
közi Kereskedelmi Társaságot – a BKT-t
–, együtt dolgoztak és harcoltak a külső
világok vad vidékein. Aztán futás közben
eszébe jutott valami.
– De a Jupiter kilenc holdjára… mitől
zárult be a lék? – mormolta elgondolkod-
va. – Felnézett, megtorpant, és a száját
tátva csodálkozott pár pillanatig, majd ki-
bökte: – Hát, négyfarkú, szarvas fejű plú-
tói legyek, ha az ott nem maga a nagyfiú!
Messze odafent, az egymásba fonódó
tartóelemek között, olyan magasan, hogy
2020.03.26. 20:14:14

hüledezve bámuló társa csupán apró,
meztelen babának látta, Darl kinyújtózva
állt egy vízszintes gerendán, és parányi
kezével a falhoz szorított valamit. Nagy
szerencse volt, hogy annyira magas, és a
karja annyira hosszú. Mert a mentőfolt ép-
pen csak lefedte a lék felső peremét, és alig
félhüvelykes hibahatárral torlaszolta el az
őrjöngő áradat útját.
A felszín alatti gépteremben dolgozó at-
moszféragépek gyorsan pótolták az elvesz-
tett levegőt, és mostanra a nyomás elég
magas lett ahhoz, hogy a falhoz szorítsa az
áttetsző javítófóliát. Jim látta, hogy társa
leereszti a karját. A kicsiny bábu aztán le-
integetett neki, és megint a burkolat felé
fordult, talán azért, hogy megvizsgálja a
vészhelyzeti javítás eredményét. Darl pár
pillanatig így állt, aztán megfordult, és fu-
tásnak eredt a gerendán, majd felszökkent,
és majomügyességgel mászott tovább egy
befelé hajló tartóelemen, ami a zsilip falá-
ban végződött.
– Mint egy átkozott majom… – morog-
ta Jim. – Nem tud várni, amíg lehozom a
tartalék géppel?
Ám Darl egyelőre nem akart lejönni. Az
áttetsző javítófolton át meglátott valamit,
és sietve elindult a zsilipen belüli őrtorony
felé. Csak kezével kapaszkodott az íves
tartóelembe, a teste szabadon himbálózott
a szörnyű mélység felett. Homlokán kidu-
dorodtak az erek, mialatt a szíve sebesen
dolgozva szállította az oxigént éhes sejtje-
inek. A tekintetét a zsilip tetején tartotta.
Elég lett volna egy pillanatnyi szédülés,
egy, a hüvelyk törtrészével elvétett fogás, a
szem, az agy és a megfeszülő izmok tökéle-
tes összjátékának legkisebb hibája, és Darl
fél mérföldet zuhant volna a lent elterülő,
sziklás felszínig.
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 97
GALAKTIKA
2020. április
Végül elérte az állomás hengeres olda-
lát. Ám a személybejáró előtti, kisebbfaj-
ta terasz legalább tizenöt lábbal lejjebb és
hússzal odébb terült el. Darl a tartóelemen
lógva felmérte a távolságot, aztán lengetni
kezdte a testét, mígnem a gyilkos semmi
felett himbálózó, eleven ingává változott.
Előre-hátra, előre-hátra lengett, majd hir-
telen elengedte a támaszt, és tágas ívet le-
írva repült a levegőben.
Jim lélegzet-visszafojtva figyelte a távoli
alakot, amint az állomásból kiálló terasz
felé röppen. Látta, hogy Darl pont a pe-
remre érkezik, és az alsó ajkába harapott,
amikor a barátja imbolyogni kezdett, és
lassan kifelé dőlt. De pár pillanat múlva
Darl visszanyerte az egyensúlyát. Paran-
csoló intéssel és kézmozdulattal vissza-
küldte a szolgálati helyére a társát, aki
engedelmeskedett is, bár közben csodál-
kozva csóválta a fejét.
Darl Thomas minden erejét bevetve rohant
fel a sötét állomás belsejében lévő lépcsőn.
– Nem tévedés! – mormolta magának. –
Láttam, hogy mozog valami odakint. Ko-
rábban volt két kis lékünk, most pedig ez a
nagy. Itt valami rém különös dolog zajlik!
A rövid kirándulások és az útifilmek
jóvoltából minden földlakó jól ismerte
a Hold látképét. Darl most hasonló tája-
kat látott, azzal a különbséggel, hogy a
holdihoz hasonló, sebhelyes felszín szin-
te cseppfolyós állapotba került a fekete
égen ragyogó Nap erős fényétől. Körös-
körül néma, levegőtlen és élettelen síkság
nyújtózott a távoli láthatáron sorakozó
hegyekig.
A földlakó beállította a műszer szemét,
és a vetítőkorongon megjelent a kupola
elviselhetetlen fénnyel ragyogó, ezüstös
színű külső felülete. A fenséges tükör a
97
2020.03.26. 20:14:15
 GALAKTIKA
2020. április
forróságtól elevenen vibrálva verte vissza
a Nap gyilkos fénylándzsáit. A bent ural-
kodó, izzasztó hőmérséklet, amit csakis a
távoli bolygók veteránjai tudtak elviselni
– mint Darl és Jim Holcomb –, magának
a talajnak a közvetítésével jutott be a ku-
polába. A Nap sugarai, amelyek ezt a boly-
gót ötvenmillió mérfölddel közelebbről
perzselték, mint a Földet, ha közvetlenül
érték volna az embereket, szempillantás
alatt szénné égették volna őket.
Meglepett kiáltás tört ki Darlból. A lát-
szat szerint a kupola izzó ívétől félhüvelyk-
nyire, de a valóságban attól száz yardnyi-
ra fekete pont mozgott a sivatagban! Darl
gyorsan teljes energiára állította a lencsé-
ket, és a vetítőkorongon életnagyságú kép
jelent meg. A fekete pont egy űrruhás alak
árnyéka volt, és ez az alak lassú, nehézkes
léptekkel ballagott a viszkózus, ragacsos
talajon. Mit keres ez a csillogó ezüst öltö-
zetet viselő, eleven lény odakint, ahol po-
koli forróság uralkodik? Az alak az egyik
kezében zöld fénnyel derengő hengert hor-
dozott.
Darl a sugárvető elsütőgombjához ka-
pott. A teleszkópot beigazítva célzott, és
kilőtt egy sugarat, ami akár egy hatalmas
űrhajót is könnyedén megsemmisíthetett.
Erős fény villant odakint, aztán a barna
felszínen vörösen izzó folt jelezte, hogy
hová csapódott be a sugár. Csakhogy a be-
tolakodó megérzett vagy megsejtett vala-
mit, mert félreugrott abban a másodperc-
ben, ami Thomas gondolata és tette között
telt el. És mielőtt ismét célba vehette vol-
na, az idegen odébb sietett, ahol maga a
kupola hajlata takarta el a tetőbe épített
fegyver elől.
Két fehér folt jelent meg Darl orrcim-
páján. A száját keményen összepréselte, a
két szeme olyan volt, mint egy-egy szürke
98 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 98
márványgolyó. Közvetlenül mellette tük-
röző felületű űrruha állt a falnál, amely-
nek megkettőzött védőrétege megóvta vi-
selőjét a bolygó pusztító forróságától. Pár
pillanat alatt felvette az öltözetet, lekapott
egy hordozható sugárpisztolyt a hosszú
tárolópolcról, és belépett a személyzsi-
lipbe. Megrántott egy kart, a levegő má-
sodpercek alatt kiszívódott a kamrából,
majd kinyílt a külső ajtó. Darl kisietett, és
nyomban megtántorodott az egyszerre rá-
törő pokoli ragyogástól és hőségtől.
Noha a sisakba épített, sötétített kvarc-
lencsék leárnyékolták az erős fényt, a
földlakó így is alig látott. Pár pillanattal
később, amikor a szeme hozzászokott a
megváltozott fényviszonyokhoz, meg-
pillantotta az idegent. Az alak csak állt
odalent, mintha várt volna valamire. Ez
a mozdulatlanság, ez a hűvös önbizalom
felért egy pimasz kihívással. Darlban a
puszta látvány hatására felszökött a harag.
A felszínre vezető létrát csak egy meg-
vető pillantásra méltatva, ledobta magát a
hatalmas félgömb sima felületére. Egyre
gyorsulva siklott lefelé, és a fénylő felszín
épp csak egy kicsit fékezte. Ez a száguldás
a Földön végzetes lett volna. De még itt is,
ahol a gravitáció sokkal kisebb erővel ha-
tott, őrülten vakmerő tett volt. Ám a hő-
ségtől felpuhult felszínnek és fémöltözete
erejének köszönhetően Darl sértetlen ma-
radt a leérkezéskor.
Azonnal megpördült, mert arra szá-
mított, hogy a betolakodó nyomban tá-
madásba lendül. És valóban, a zölden vi-
lágító henger egyenesen őrá szegeződött!
A  földlakó emelni kezdte saját fegyverét,
de ekkor mintha felrobbant volna valami
az agyában. Egy pillanatra sötétség borult
rá, aztán ismét kitisztult a tudata. Csak-
hogy nem tudott mozogni – még a csukló-
2020.03.26. 20:14:15

ját sem bírta mozdítani, hogy célba vegye
a támadóját.
Darl ettől a különös bénultságtól der-
medten figyelte a felé közeledő óriást. Az
alak odaért hozzá, lehajolt érte, és egy
mozdulattal a vállára emelte. Annyit lá-
tott, hogy ragyogó falak emelkednek fel
körülötte, majd rögtön el is halványulnak,
és ebből tudta, hogy az idegen bevitte őt
a környék talaját átszövő ezernyi, felszín
alatti járat egyikébe. A fény egyre gyen-
gült, végül már nem hatolt át a sisak lesö-
tétített védőlencséin.
Kétségbeesett kérdések villantak át a
fogságba esett földlakó tudatán. Ki a táma-
dó? Honnan származik, és hogyan került
a Merkúrra? A bolygón mindössze három
földi ember élt: Jim, Angus McDermott és
ő maga – ebben teljesen biztos volt. A hül-
lőbőrű vénuszi munkások közül csupán
egy-kettő rendelkezett annyi intelligenci-
ával, hogy képes legyen felvenni egy űr-
ruhát, és az ő lojalitásukhoz nem férhetett
kétség.
Ráadásul ez az illető valóságos óriás
volt, még a hat láb magas Darlnak is jócs-
kán fölébe tornyosult. A merkúri benn-
szülöttek – akkor látta őket, amikor a BKT
emberei kitakarították és lezárták a kupo-
la alatti járatokat – törpék, a legmagasabb
is legfeljebb a két láb magasságot érik el.
És akárki ez az idegen, miért akarja meg-
semmisíteni a kupolát? Azonkívül, noha
megölhette volna őt, valamiért nem tet-
te meg, csak vitte, vitte lefelé. A földlakó
türelmet kényszerített magára, és beletö-
rődött, hogy egyelőre nem tehet semmit,
meg kell várnia a különös dráma követke-
ző jelenetét.
A parancsnoki sátorban tartózkodó, rend-
szerint vidáman vigyorgó Jim immár
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 99
GALAKTIKA
2020. április
komoran dolgozott a kapcsolókkal és ka-
rokkal, hogy működésben tartsa a kupola
bonyolult gépezeteit.
– Darl átkozottul hosszú ideje ment el
– morogta magának. – Mindjárt itt a mű-
szakváltás, és még nem tért vissza.
Valahol a vezérlőpultból kiemelkedő ká-
belrengeteg mélyén megszólalt egy csengő.
A következő tíz perc során Holcombnak
egy pillanata sem volt aggodalmaskodni,
mialatt villámgyorsan váltogatta a kap-
csolókat, forgatta a kerekeket és húzogat-
ta a karokat attól függően, hogy a felszín
alatti járatokat ábrázoló, hatalmas üveg-
térképen éppen hol villantak fel a külön-
böző színű figyelmeztető fények. Odakint,
a síkságon nagy sürgés-forgás támadt, a
földi madarak csicsergéséhez és rikolto-
zásához hasonlatos hangok hallatszottak.
Jim a bejáratot fedő sátorlap résén kinézve
több száz vénuszit látott, akik most, a mű-
szakváltás percében kiözönlöttek az ak-
natoronyból, és átvágtak a kezdésre váró
munkások rendezett sorai között.
A földi emberek ezen szelíd és engedel-
mes szövetségesei különös látványt nyúj-
tottak. A szülőbolygójukon az ég örökké
borús, és folytonos esők áztatják a felszínt.
Ebből eredően a vénusziak kétéltű teremt-
mények voltak: a lábujjaik között úszóhár-
tya feszült, arcuk a földi halak ábrázatát
idézte, míg a testüket zöld szarupikkelyek
borították, amelyek védelmet nyújtottak
számukra úgy a víz, mint az őserdőik he-
gyes tüskéi ellen. Amikor a rettenthetet-
len felderítők felfedezték, hogy a Merkúr
kérgében bőséggel található surta, vagyis
az egyik fontos alapanyaga azon mestersé-
ges ételeknek, amelyekkel táplálni lehetett
a Föld éhínségtől fenyegetett lakosságát,
a BKT mérnökei ezeket a lojális és barát-
ságos lényeket alkalmazták munkásnak,
99
2020.03.26. 20:14:15
 GALAKTIKA
2020. április
mert ők elviselték a felszín alatti alagutak
fojtogató forróságát.
A bejáratot fedő vászonlap félrelendült,
és egy ásítozó, sasorrú skót lépett be, akit
Jim lelkesen köszöntött:
– Üdv neked, vén kaledóniai! Épp ideje
volt, hogy betévedj ide!
A jövevény mogorván nézett a társára,
és azt kérdezte tőle:
– Miért is kéne idő előtt kezdenem a
műszakomat?
– Azért, mert a főnököd, Mr. Darl Tho-
mas úgy döntött, hogy ő egy fillilú madár
vagy valami ilyesmi. Felröppent a kis fész-
kébe, és valamiért elfelejtett lejönni.
– Ez nem a te kis tréfád, James Holcomb?
Csak azért kérdem, hogy tudjam, mikor
nevessek.
– Nem tréfálok, Mac. Amikor utoljára
láttam, odafent röpködött a tartóelemek
között, mintha hajtópropellert viselt volna
a hátán. Ráugrott a zsilip teraszára, besi-
etett oda, és amennyire én tudom, azóta
talán meg is halt.
A skót egész szögletes teste, a csontos
lábától kezdve egészen a vézna nyakáig
ugyanazt a kételyt sugározta, ami megje-
lent darabos arcának minden egyes zugá-
ban és ráncában is.
– Ez az igazság, Angus. Csókoljak meg
egy rózsaszín fülű vantát, ha nem igaz! –
válaszolta Jim, aztán a mosolya eltűnt, mi-
alatt beszámolt a Darl eltűnését megelőző
eseményekről. – Ez két órával ezelőtt tör-
100 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 100
tént – mondta végül –, és egyre idegesebb
vagyok miatta.
– Miért nem hívtál azonnal, hogy egyi-
künk utánajárhasson a dolognak?
– A pokolnak! Darl nem tegnap szü-
letett, tud vigyázni magára. Emellett az
előző műszakod elég fárasztó volt, hát
gondoltam, hagylak aludni. Nem tudom
megmondani, mi következik. Ez az isten-
től elhagyatott hely az utóbbi időben egyre
inkább nyugtalanít.
– A megfontoltságod igazán megindító,
de… – kezdte a skót, ám elhallgatott, mert
vékony hangú visítás hallatszott a bejárat
felől, és ezzel egy időben valaki a körmével
megkapargatta a sátorlapot.
– Bújj be! – kiáltotta Jim. Egy vénuszi
lépett a sátorba, vörös folttal zöld pikke-
lyein, ami messziről elárulta róla, hogy
művezető. Hosszú, vékony ujjai között
jelenléti ívet tartott, de a kopoltyúja sza-
pora, ideges lüktetése láttán Holcomb
nyugtalanul szólt oda neki: – Mi a baj,
Ran-los? Remélem, nem történt bal-
eset.
Az emberforma hüllő fogatlan szájából
kiszökő visítások és csicsergések soroza-
ta a skótnak semmit sem jelentett, de Jim
előzőleg a Vénuszon szolgált, és megis-
merte a nyelvet annyira, hogy megértsen
alapvető mondatokat, illetve válaszoljon
rájuk. Miután a rövid tárgyalás véget ért,
Ran-los meghajolt, és távozott, Jim pedig a
társához fordult:
2020.03.26. 20:14:15

– Van itt valami furcsaság, Angie. Köz-
vetlenül a műszakváltás előtt Ran-los kü-
lönös hangokat hallott az M–39-es járat
végét lezáró gát másik oldaláról. Ő egy
bölcs, vén fickó, és ha aggódik valami mi-
att, akkor átkozottul megéri utánanézni a
dolognak. Csak azt nem tudom eldönteni,
mivel kezdjük: kiderítsük, hogy mit tör-
tént Darllal, vagy…
Ezúttal is megzavarta valami a beszél-
getést, méghozzá az űrrádió halk fütyü-
lése.
– M-E-F… M-E-F… – Mindegy egység-
nek: figyelem! Ez volt az általános figye-
lemfelkeltő jelzés a Föld külső állomása-
inak, a Jupitertől a Merkúrig. Az adás a
BKTK-tól érkezett, a társaság központjá-
tól, ami a Holdon működött, a Heaviside-
rétegen kívül. Az adás megismétlődött:
– M-E-F… M-E-F… B-K-T-K… B-K-T-K –
aztán elhallgatott.
Jim az adókapcsolóhoz nyúlt, és leko-
pogta a választ:
– V; M-E-R… V; M-E-R… V, M-E-R.
Pár pillanatig csak figyelt, és hallotta,
hogy válaszol előbb a Vénusz, majd a Ju-
piter. A BKT-nak az űr ötszázmillió mér-
földes szeletében szolgáló emberei sorban
reagáltak a bejelentkezésre szólító hívás-
ra. Jim halvány mosolyra húzta a száját,
amikor felismerte az Eroson szolgáló Rade
Perrin bizonytalan kezét. Rade mindig
úgy adott, mintha attól félt volna, hogy a
készülék eltörik az ujjai között.
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 101
GALAKTIKA
2020. április
A BKTK végül elküldte az üzenetet:
– M-E-F… Minden kereskedelmi ál-
lomás, bányatelep és kolónia készüljön
ellenséges támadásra! A földi kormány-
zat az imént jelentette, hogy ultimátu-
mot kapott… – Erős sistergés nyomta el
az adást, aztán felüvöltött egy sziréna, és
a hangja olyan erővel hasított Jim fülébe,
hogy fájdalmat okozott. Pár pillanattal
később az üzenet folytatódott, bár az adás
meg-megszakadt: – Meg… interferencia!
Szándékosan zavarják a… A patkányok!
A… – A  rádió kezelője ekkor eleresztett
egy sor trágár szitkot, amelyek találé-
konyságát csakis a hevességükhöz lehetett
mérni.
Mac megmarkolta a társa vállát, és ez
egyszer a megszokott méltóságteljességé-
ről is megfeledkezett.
– Mit jelent ez, barátom? Mit jelent ez?
– Háborút, te átokverte skót! Háborút!
Ezt jelenti!
– Háborút! A pokolba is, ember, az le-
hetetlen!
– Mitől lenne lehetetlen? És az ördögbe
is, hogy Darl pont most nincs itt! Vedd át,
Mac! Felmegyek, és előkerítem.
Ezalatt Thomas megpróbáltatásokkal teli
utazása véget ért. Az óriás sokáig vitte le-
felé őt a tökéletes sötétségben, míg végül
megállt. Darl levegő süvítését hallotta, az-
tán egy ajtó csattanását, majd a támadója
egyszerűen lehajította őt a padlóra. Tapo-
101
2020.03.26. 20:14:16
 GALAKTIKA
2020. április
gatózó kezek ragadták meg, és leszedték
róla az űrruhát.
Amikor a sisakját is letépték a fejéről,
még az üreg halvány fénye is bántotta a
szemét. Ráadásul sós verejték csorgott
bele, és kellemetlenül marta. Meleg volt
az üregben, jóval magasabb hőmérséklet
uralkodott itt, mint a kupolában – körül-
belül olyan magas, mint a surtabányában,
ahol csakis a szívós vénusziak tudtak
dolgozni.
Darl nagyokat pislogott, és mikor már
jobban látott, szemügyre vette a fölébe
tornyosuló, kékes alakot. Kicsi, de éles
karmok kaparászták a bőrét, és rájött,
hogy valakik vékony, erős zsineggel te-
kerték körül a testét, ami mélyen a húsá-
ba vágott a lábán és a karján. Aztán azon
kapta magát, hogy egyenesen a hengerbe
néz, amit a támadója tartott a kezében.
Meglepetten látta, hogy erős, lila fény iz-
zik fel a fegyver végén, és azt érezte, hogy
megújult energia árad szét a testében.
Felkapta a fejét, és az izmait megfeszítve
küzdött a feszes zsineggel. A különös bé-
nultság elmúlt, de továbbra is magatehetet-
len volt.
Hirtelen mély, dörgő hang törte meg a
csendet:
– A helyedben én nem erőlködnék, föld-
lakó! Még ha sikerülne is megszabadulnod
a kötelékeidtől, nálam van a sugárcsövem.
És az én apró barátaim semmi mást nem
szeretnének jobban, mint eljátszadozni a
testeddel.
Darl ülő helyzetbe rántotta magát. Most
már tisztán látta a titokzatos támadót.
Egy marslakó állt előtte, nyolc láb magas,
kék tollú, hosszú csőrű teremtmény, aki-
nek apró szeme sötét gyöngyhöz hasonlí-
tott, míg a homlokán visszataszító ráncok
sorakoztak! Bár a teste nagyjából olyan
102 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 102
formájú volt, mint az embereké, a vörös
bolygónak ez a lakója jobban emlékezte-
tett egy keselyűre, mint bármelyik másik
földi élőlényre.
A földlakóban feltámadt a faji büszke-
ség, és megvetően felmordult:
– Mire megy ki a játék? A bajt keresed?
Darl hangjában semmi sem jelezte azt
a félelmet, ami szinte megdermesztette
őt. Jól látta, hogy a marslakó mögött apró,
sárga merkúriak állnak.
– Itt én teszek fel kérdéseket! – vágott
vissza a teremtmény. – Te pedig válaszolsz
rájuk, ha van egy kis eszed. Noha az elméd
tompa, talán megérted, hogy a hatalmam-
ban vagy.
Darl úgy döntött, hogy innentől kezdve
óvatosabb lesz.
– Mit akarsz tőlem?
– A földi űrhajók azonosító jelzését –
felelte a marslakó.
– Micsoda?! – fakadt ki Darl. Az idegen
a titkos kódot akarta megkapni, a jelet,
ami megkülönböztette a Föld űrhajóit,
aminek révén bebocsátást nyertek a BKT
felfegyverzett állomásaira a külső boly-
gókon. Ez csakis egyvalamit jelenthetett:
a régóta tartó rivalizálásból, a Föld és a
Mars közötti ősi viszályból immár nyílt
háború robbant ki. A baráti látogatásra ér-
kező idegen hajóknak nem kellett leadniuk
a jelzést, a közeledésüket mindig megelőz-
te a BKTK üzenete. Thomas megfeszítette
arcizmait, hogy az ábrázata ne árulja el az
elméjében tomboló zűrzavart.
– Tehát, megértetted. Először a Föld
azonosító kódját akarom, aztán pedig,
hogy adjátok át nekem a kupolát! – közöl-
te a marslakó, és bár higgadtan beszélt,
rekedtes hangja súlyos fenyegetést hor­
dozott.
– Soha!
2020.03.26. 20:14:16

– Figyelmeztetlek, Darl Thomas! Igen
bölcsen tennéd, ha önként megadnád azt,
amit akarok – mondta a teremtmény. –
Előbb-utóbb meg fogod adni, de hidd el, a
módszerek, amelyekkel meggyőzlek, nem
lesznek különösebben… kellemesek!
– Tőlem semmit sem hallasz!
Az idegen lény szemhéj nélküli szemére
szürke hártya borult. A teremtmény hir-
telen előrelökte a fejét, nyakán felborzo-
lódtak a tollai. Darl felkészült az éles csőr
elkerülhetetlennek tűnő csapására. Ám
ebben a pillanatban zavaros cserregés hal-
latszott. A marslakó megdermedt, majd a
merkúriak felé fordult, akik felől a hangok
jöttek, s hasonló, szaggatott csattogással
és cserregéssel felelt.
Mialatt az üreg megtelt a különös
hangokkal, Darlnak lehetősége nyílt
szemügyre venni a körülötte hemzsegő
merkúrlakókat. A sárga törpék magassága
tizennyolc hüvelyk és két láb között vál-
takozott. A testük majdnem felét a fejük
tette ki. Csészealjra emlékeztető szemük
vörösben úszott, habos szájukból hos�-
szú, fehér, gömbölyű végű agyarak me-
redtek ki. Vékony karjuk végén, a vézna
ujjakon éles karmok meredeztek. Az apró
lényekből jól érzékelhetően a ragadozók
vérszomja áradt, ami elárulta róluk, hogy
végtelenül vad teremtmények.
A marslakó résnyire nyitotta a csőrét,
azt a látszatot keltve, hogy zordul vigyo-
rog, és megszólalt:
– A barátaim emlékeztetnek, hogy oda-
ígértelek nekik. Nem felejtették el, hogy
te és a társaid hogyan űztétek ki őket az
üregeikből.
Darl hirtelen fázni kezdett, noha verej-
ték csordogált a testén. Megfékezhetetlen
remegés lett úrrá rajta, mert észrevette,
hogy a törpék mit tartanak apró karmaik
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 103
GALAKTIKA
2020. április
között. Amikor a kupola még csak egy be-
fejezetlen váz volt, az egyik földi munkás
valahogy elszakadt a társaitól. Thomas
is tagja volt annak a csapatnak, amelyik
megtalálta a szerencsétlen maradványait,
és az emlék azóta is kísértett néha a rém-
álmaiban.
– Még egyszer! Megadod az azono­sí­tó­
jelet? – morogta vészjósló hangon a magas
alak.
Darl megrázta a fejét, és imádkozott,
hogy a halála gyors legyen. A marslakó
ekkor mondott valamit a törpéknek. Azok
megindultak áldozatuk felé, az agyara-
ikról habos nyál csöpögött. Darl a fogát
csikorgatva megesküdött rá, hogy ki fog
tartani addig, ameddig egy emberi lény
képes.
Hirtelen éles, ritmikus fütyülés hallatszott
valahonnan kintről. A kék óriás összerezzent,
és mondott valamit a merkúriaknak. Aztán
Darl felé fordult.
– Egy rövid időre el kell mennem – kö-
zölte. – Azt ajánlom, mire visszatérek,
gondold meg magad!
Azzal átvágott a vad apróságok között,
és kisietett egy oldalsó ajtón, amit Thomas
mindeddig nem vett észre.
Akármilyen rövidnek ígérkezett is a ha-
ladék, Darl hálás volt érte, és számba vette
a helyzetét. Gúzsba kötve feküdt a kőmor-
zsalékkal teli sziklapadlón egy körülbe-
lül tizenkét négyzetláb területű, alacsony
üregben. Az egyik falban vörös fémajtó
állt. Mellette volt az az átjáró, amelyen ke-
resztül a marslakó távozott. Darl az ezzel
szemközti falra nézett, és kis híján felkiál-
tott – egy kékes színnel csillogó fémkaput
pillantott meg. A színéből ítélve berillium-
acélból készült, ugyanabból az övezetből,
mint a surtabánya vágatainak végét lezáró
gátak. Darl kicsivel magasabbra emelte a
103
2020.03.26. 20:14:16
 GALAKTIKA
2020. április
fejét, és megpillantotta azokat a hegesztett
varratokat, amiket ő maga csinált.
A felfedezése mintha csak kihangsú-
lyozta volna, hogy mennyire tehetetlen
ebben a helyzetben. A hűséges vénusziak,
Ran-los, Ta-ira és a többiek szinte kar-
nyújtásnyi távolságban voltak tőle, a há-
rom hüvelyk vastag edzettacél lemez má-
sik oldalán. Három hüvelyk – de akár több
száz mérföldre is lehettek volna, ugyanúgy
nem tudtak neki segíteni.
A sárga törpék vérszomjas táncot járva
keringtek körülötte, minden pillanatban
őrá szegezve gyűlölettől izzó, vörös sze-
müket. A távolabbról hallatszó fütyülés
megváltozott. Darl felismerte a hangot.
Egy marsi űrrádióból jött: üzenet volt, az-
zal a kóddal titkosítva, amit a földi tudó-
soknak sosem sikerült feltörniük. A  mer-
kúriak szűkítették a kört, a testükből
szörnyű bűz áradt a földlakó felé. Csattogó
és cserregő hangokat kiadva először hal-
kan, majd egyre hangosabban kántáltak,
míg végül őrjítő lárma harsogott a szűkös
üregben.
Darl vonaglani és rángatózni kezdett,
majd oldalazva gurult, amíg el nem érte a
gátat. A törpék átengedték, nyilván paran-
csot kaptak arra, hogy tartsák távol tőle a
karmaikat. Darl a lábával elérte a sisakját,
ami pont a fémfal tövében hevert. Nekilök-
te a gátnak, és a kőfalak között visszhangzó
csendülés hallatán nekifogott, hogy hos�-
szú és rövid lökésekkel, morzekóddal to-
vábbítsa az üzenetét: D-A-R-L-S-E-G-Í-T-
S-É-G-D-A-R-L-S-E-G-Í-T-S-É-G…
A jelenet és a környezet mintha egy
őrült rémálmából származott volna: a
gyenge fényben úszó, természetes üreg,
a körtáncot járó törpék, a falnál fekvő
emberi alak, a vad, vérszomjas kántálás,
amit fémes csengésű, ritmikus koppaná-
104 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 104
sok központoztak. A különös hangok és az
egymásra vetülő árnyékok ördögi orgiájá-
nak tűnt az egész.
Darl úgy érezte, órák óta veri a sisakkal
a falat abban a reményben, hogy a kopo-
gás jobban hallatszik a túloldalon, mint az
apró lények lármája. A térde és a csípője
elzsibbadt, a padozatból kiálló kövek ala-
posan lenyúzták a bőrt és a húst a lábáról.
A gondolat nyomán támadt egy ötlete: mi-
alatt mozgott, a testére tekert zsineg szin-
tén a kövekhez dörzsölődött. És talán az is
kirojtosodott, meggyengült egy-két helyen
a hosszas és folyamatos súrlódástól.
Abbahagyta az üzenet továbbítását,
és vaskos lábikrájának minden erejével
elkezdte szétfeszíteni a térdét. A zsineg
mélyen a húsába vágott, több helyen fel-
szakadt a bőre. Az erek kidagadtak a hom-
lokán és a nyakán, míg a fogsorát az alsó
ajkába mélyesztve elfojtotta a torkából
feltörni akaró, fájdalmas kiáltást. Aztán,
meglepő módon, a zsineg elpattant – ha
más nem is, a lába szabaddá vált! Immár
harcolhatott, lehetősége nyílt, hogy küzd-
ve essen el, és magával vigyen néhány apró
ördögöt a túlvilágra!
Darl talpra ugrott. Mielőtt a döbbent
törpék rájöttek volna, mire készül, kö-
zéjük rontott. Egy jól irányzott rúgással
nekirepítette egyiket a távolabbi falnak.
Egy másikat a sziklapadlóra taposott.
A  következő pillanatban ellentámadásba
lendültek, és az apró fúriák hulláma el-
borította őt. Legalább tucatnyian rohan-
ták meg, ahogyan az afrikai vadkutyák
szokták a prédának kiszemelt vízibivalyt.
Karmaikkal tépték a bőrét, és a húsába
vájták hosszú agyaraikat. A két karját még
ekkor is az oldalához szorította a zsineg,
és legfeljebb szandálos lábával rúghatott,
továbbá a vállával öklelt, mint egy faltörő
2020.03.26. 20:14:16

kos, közben őrült iramban pörgött, mint a
kerengő dervisek. Az apró lények csontjai
hangosan ropogva törtek szét az erőteljes
rúgásoktól. Úgy hullottak Darl körül, mint
a lecsapott legyek, de rettenetesen sokan
voltak. A puszta súlyukkal a kőpadlóra
nyomták a földlakót, egyszerre többen is
ráugrottak, és tovább marcangolták, míg
végül félig eszméletlenül, reszketve feküdt
a véráztatta kövön.
Darl egyre mélyebb kábulatba süllyedt,
de elsötétülő tudatában végig megmaradt
egy gondolat: kijátszotta a marslakót,
mert a törpék mindjárt megölik őt, és így
a titkos azonosítójel továbbra is titok ma-
rad. Máris érezte az agyaraikat a torkán…
Hirtelen hangos cserregés hasított a
vad rikoltozásba, és a törpék villámgyor-
san szétszóródtak. A Marsról származó
ember-madár visszatért az üregbe. Darl
csak egy elmosódó körvonalú, kékes ala-
kot látott belőle. A hangja mintha messzi-
ről szállt volna felé, szavai újabb csapást
mértek rá:
– Ilyen könnyen nem úszod meg, Tho-
mas! Meg akarom kapni azt a kódot, és Ta-
nára mondom, meg is fogom kapni!
Darl hirtelen megérezte, hogy hideg
légáramlat söpör végig rajta, és ösztönö-
sen mély lélegzetet vett. A friss levegő ki-
rántotta abból a feketeségből, ami lassan
összezárult körülötte, visszatérítette az
eszmélethez és a kétségbeeséshez. A cser-
regő merkúriak türelmetlenül közelebb
nyomultak, hogy folytassák az imént fél-
beszakadt, vad tombolást.
– Utoljára kérdezem, földlakó: hajlandó
vagy beszélni?
Darl erőtlenül megrázta a fejét, és le-
hunyta a szemét. Még néhány pillanat…
Hirtelen hangos csattanás hallatszott,
valahol a közelben fém zuhant fémre. És
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 105
GALAKTIKA
2020. április
még egyszer! Aztán acél dörrent kövön,
amit hangos kiáltás követett:
– Darl! Élsz még?
A törpék rémülten visítottak, és egy-
mást taszigálva szétszóródtak. Égett hús
bűze csapta meg Darl orrát. Valahol a kö-
zelében bevágódott egy ajtó…
Kinyitotta a szemét, és meglátta Jimet,
aki kicsivel odébb guggolt, és a kezében
sugárpisztoly villogott. A gát közepén lyuk
tátongott, amelyen zöld pikkelyes vénuszi-
ak kisebb tömege tódult át. Jim eltalálta az
utolsó merkúrit, és a törpe beleveszett egy
maró szagú füstfelhőbe.
– Hála istennek, hogy ideértél! – présel-
te ki magából Darl, aztán sötétség borult
a tudatára.
Darl Thomas a parancsnoki sátorban fe-
küdt egy priccsen, a bokájától a fejéig egy
hüvelyk vastag kötszerbe bugyolálva. Jim
elmélete úgy szólt, hogy ha egy kötés jó,
akkor kettő még jobb, és szinte teljesen
kimerítette az állomás kötszerkészletét.
A  vörös hajú földlakó a priccs mellett ül-
dögélve figyelte az irányítópultot keze-
lő, szófukar skótot. Beszámolt Darlnak a
BKTK felkavaró üzenetéről, és arról, hogy
egy ismeretlen eredetű interferencia miatt
elnémult az adás.
– Nem tudtam, mivel kezdjem – folytat-
ta aztán. – Lemenjek, és kiderítsem, miről
magyaráz Ran-los, vagy felrohanjak hoz-
zád az őrtoronyba az üzenettel. Amilyen
ostoba vagyok, a rossz lépést választot-
tam. Gondolhatod, hogy elkapott az ide-
gesség, amikor üresen találtam a tornyot,
és felfedeztem, hogy hiányzik egy űrruha
és egy sugárpisztoly. – Jim örömtelenül
vigyorgott egyet, és tovább beszélt: – Pár
pillanatig csak tehetetlenül forgolódtam.
Te odakint voltál, a jó isten tudja, mióta.
105
2020.03.26. 20:14:16
 GALAKTIKA
2020. április
Hidd el nekem, gondolatban kihúztalak a
névsorból. Amin így ketten maradtunk. És
mert kitört a háború, valakinek őrködnie
kellett a toronyban, valakinek az irányí-
tópultot kellett figyelnie, és nem maradt
más, aki lemehetett volna a bányába.
Épp próbáltam kitalálni, hogyan vág-
jam ketté magam, amikor eszembe jutott
Ran-los. Akármilyen nyavalyás kis apró-
ság, meg kell adni, jó esze van. Lesüvítet-
tem, kirángattam őt az ágyából, felszágul-
dottam vele, megmutattam neki, hogyan
működik a peri-teleszkóp meg a nagy su-
gárvető, és ott hagytam őrködni.
– Ennél jobbat nem is tehettél volna –
állította Darl, a fejére tekert kötszer miatt
tompa hangon. – Annak a madárnak tény-
leg vág az esze!
– Valami azt súgta, hogy vigyek le ma-
gammal egy sugárpisztolyt – folytatta
Jim. – Amikor kiléptem a felvonókabin-
ból, még elcsíptem az utolsó jelzésedet:
Í-T-S-É-G-D-A-R-L. Csak ennyit hallot-
tam, de elég volt. Hogy hogyan kerültél
a gát másik oldalára, arról gőzöm sem
volt, de ott voltál, és segítséget kértél.
A minap Ran-los megjavított valamit
egy támelemen, és a hegesztőkészüléke
odalent maradt. Vállalva azt a szörnyű
kockázatot, hogy nincs levegő a másik
oldalon, nekitámasztottam a berendezést
a gátnak, nekiszegeztem a lángot, és ami-
kor a lemez eléggé felpuhult, a vénusziak
nekiestek a pörölyökkel. Először téged
láttalak meg, amint kinyújtózva fekszel
a saját véredben, és pár sárga kobold
épp végezni akart veled. Először azokat
szedtem le, és ezzel sajnos esélyt adtam a
marslakónak arra, hogy eltűnjön. Aztán
pedig… hát, a többit tudod.
– Az adósod vagyok, Jim. Az viszont
nagy kár, hogy az az elvetemült fickó meg-
106 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 106
lépett. Hamarosan hallani fogunk felőle,
vagy rosszul ismerem a fajtáját. Kíváncsi
vagyok, hogyan került a bolygóra.
– A nyomorult alighanem potyautas-
ként jött az utolsó, Vénuszról érkező hajó-
val, ami munkásokat hozott – vélekedett
Jim. – Tudod, a marsiak is toboroznak ott,
a Ganymedesen működő farmokra keres-
nek munkaerőt.
– Igen, ez lehetséges – erősítette meg
Darl. – Tudta a nevemet, és hogy én va-
gyok itt a főnök. Felszerelt odakint egy
zsilipet, bár hogy honnan szerez levegőt,
azt elképzelni sem tudom.
– Egyszerű. Mikor a javítottam az egyik
gátat, találtam egy csövet, ami átfutott
rajta. A fickó a miénket lopja. És nyilván
ugyanezért lyukasztja ki inkább a kupolát,
semmint a lenti járatokat, ahol észrevétle-
nül mozoghat.
– Tehát erről van szó. Az űrrádión jött
valami?
– Semmi. Angus folyamatosan nyitva
tartja a fülét, de még most is zavarják az
étert. Hé, te meg mire készülsz?
Darl lecsapta a padlóra kötszerbe tekert
lábát, és felállt a priccsről, amit a társai az
ő utasítására állítottak be a parancsnoki
sátorba.
– Nem heverészhetek – lihegte fájdal-
makkal küzdve –, amíg az az ördög szaba-
don mozog a bolygón. A jó ég tudja, mire
készül. Így is kevesen vagyunk.
A gyengeség és a vérveszteség miatt erő-
sen imbolyogva állt a lábán, de az a meg-
zabolázhatatlan akarata tovább hajtotta.
– Átveszem az irányítópultot – mond-
ta határozottan. – Jim, küldd fel Angust,
hogy váltsa le Ran-lost, te pedig menj le, és
gyorsítsd fel a kitermelést! Most, hogy há-
ború van, a Földnek kétszer annyi surtára
lesz szüksége, mint eddig.
2020.03.26. 20:14:16
 GALAKTIKA
2020. április

#maradjotthon
#olvassotthon
Könyvek
már
690 Ft-tól!
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Retro: A Merkúr óriás kupolája 107

094-112-zagat.indd 107 2020.03.26. 20:14:17

 GALAKTIKA
2020. április
Jim fordult, hogy továbbítsa a parancsot
a skótnak, de hirtelen a bejárathoz futott,
mert éles kiáltások harsantak odakint.
Félrerántotta a sátorlapot, és ekkor rémült
vénusziak visításai, illetve mélyebb, cser-
regő hangok hallatszottak.
Az aknatoronyból pánikba esett vénu-
sziak özönlöttek ki. Számtalan apró alak
ugrált, csapkodott, és vagdalkozott közöt-
tük, akiknek agyarán és karmain az áldo-
zataik vére vöröslött.
– Darl, Mac! Betörtek! A merkúriak be-
törtek a kupolába! – harsogta Jim. A bar-
na síkság vértócsákkal teli csatatérré vált.
Egy-egy helyen a többieknél bátrabb vénu-
sziak kisebb csoportokba gyűlve harcba
szálltak feszítővasakkal, pörölyökkel és
más szerszámokkal, amiket hirtelenjében
fel tudtak kapni.
– Gyerünk, adjunk nekik! – kiabálta
Darl. A három földlakó fegyverrel a kéz-
ben kirontott a sátorból. Ám a két fél,
a barátok és az ellenségek annyira ös�-
szekeveredtek, hogy nem vethették be a
kézifegyverek pusztító sugarait. A har-
coló vénusziak eltűntek a sárga manók
hullámzó és kavargó tengere alatt. Azok
pedig tovább özönlöttek kifelé a bánya be­-
járatán.
A támadó sereg mögött, ahol egyetlen
zöld folt sem akadt, csakis merkúriak, kék
alak tornyosult fel. A marslakó kinyitotta
csőrét, és éles cserregést hallatott. Több
száz törpe hirtelen kivált a harcból, és rö-
vid, gyors léptekkel tartott a három földi
férfi felé, menet közben elvágva őket a se-
gítségükre siető vénusziaktól.
Darl, Jim és Angus vállt vállnak vetve
harcoltak. Fegyverük felforrósodott a ke-
zükben, mialatt a sugarakkal tucatjával
kaszálták le a feléjük nyomuló merkúri-
akat. A támadók megtorpantak, megfu-
108 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 108
tamodtak, de a parancsnokuk bömbölése
hallatán új rohamra indultak.
A földlakók bátran néztek szembe az
őrjöngő tömeggel. Egyelőre viszonylag tág,
üres kör vette körül őket. Azon túl halott
vénusziak hevertek mindenütt. A merkú-
riak közeledtek, és a földlakók sugárpisz-
tolyának hatótávolsága a felére csökkent.
Mindhárman tudták, hogy néhány másod-
perc múlva kiürülnek a fegyverek.
– A gép! – kiáltotta Darl. – Gyerünk a
géphez, az az egyetlen esélyünk!
A girokopter, amellyel felmenekülhet-
tek a magasba, tőlük ötven láb távolságra
állt, egyelőre sértetlenül. Kemény harcban
átverekedték magukat a tömegen, és pont
akkor értek oda a géphez, amikor Mac
fegyveréből kivillant az utolsó gyenge töl-
tet. Jim máris a kormánynál ült, Darl be-
levágta immár használhatatlan fegyverét
egy törpe képébe, ami az előbb felugrott
a skót vállára, majd berántotta Angust a
fülkébe.
A túlterhelt gép felrepült a magas-
ban függő zsiliphez, és pilótája egy
helyben lebegett vele, amíg a két utas a
rögzítőhorgokat beakasztva kikötötte a te-
raszhoz.
– A kém megszerezte a kupolát – mo-
rogta Jim –, de istenemre mondom, min-
ket nem intézett el. Biztonságban leszünk
idefent, amíg megérkezik a segítség. Aztán
pedig…
– Biztonságban? – szólt közbe Angus. –
Barátom, nézz csak oda! Nézd meg, mire
készülnek azok a pokolfajzatok!
Sárga áradat tört felfelé a zsilipig ívelő
acéloszlopokon. Minden oldalon törpék
másztak a földlakók végső menedéke irá-
nyába, annyian, hogy eltakarták a tartó-
elemeket. Fel és fel, egyre csak fel. Lassan,
de biztosan nyomultak felfelé. És a síkság
2020.03.26. 20:14:17

közepén, a meggyilkolt vénusziak meg-
tépázott maradványai között, ott állt a
marslakó, és rendíthetetlenül irányította
a támadást.
– Tudhattam volna, hogy nem mond le
rólunk! – fakadt ki Jim. – Valami azt súg-
ja, hogy nekünk harangoztak. Hé, hol van
Darl?
– Bement a zsilipbe. De nem, már jön is!
Darl kilépett a teraszra. Az arca sápadt
és beesett volt, de egy kötegnyi sugárpisz-
tolyt ölelt magához.
– Kapjátok el ezeket! – parancsolta ha-
tározottan. – Még nem győztek!
– Dehogy győztek, a pokolba is! Még
csak most kezdünk harcolni! – bömböl-
te Jim.
A skót hallgatott, de a szeme harciasan
villogott. A következő másodpercben már
mindhárman fél térdre ereszkedve tüzel-
tek a lőtávolságon belülre érő merkúriak-
ra. Mindketten két fegyvert tartottak a ke-
zükben, és mellettük is volt még néhány.
Hallgatagon küzdöttek, és egyetlen tölte-
tet sem pazaroltak el.
Újra és újra fehér sugarak hasítottak
a füstös levegőbe, eltalálták a sárga tes-
teket, és tisztára söpörték a tartószerke-
zet egy-egy szakaszát. Irtózatosan bű-
zös füst terjengett idefent, ami lassan
leszállt, mígnem az acéloszlopok alapja-
ként szolgáló betontömbökre sötét lepel
borult. Kemény harcosok voltak ők hár-
man, vérbeli BKT-emberek, akiknek bá-
torságát nem egy bolygón őrizte meg az
emlékezet. A háború ezen ösztövér testű
félistenei sistergő lövedékekkel árasz-
tották el az ellenséget. A merkúri törpék
tizesével, százasával tűntek el egy-egy
sötét füstfelhőben, vagy zuhantak meg-
feketedett hullaként az odalent hullámzó
ködbe.
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 109
GALAKTIKA
2020. április
Ám a sugárpisztolyok sorban kiürültek,
és a földlakók a kavargó tömeghez vágták
a hasznavehetetlen fegyvereket. A még
működők halma egyre apadt, viszont a
merkúriak továbbra is végeérhetetlennek
tűnő sorokban másztak felfelé, noha a biz-
tos pusztulás várta őket a magasban. Az
aknatorony még most is cserregő törpéket
okádott. A teremtmények a bolygó legtá-
volabbi üregeiből is elindultak. A marsla-
kó hívta őket, aki sértetlenül állt a síkság
közepén, és a maga titokzatos módszere-
ivel uralma alatt tartotta a sárga sereget.
A  földi emberek kitartóan küzdöttek to-
vább, mígnem megcsömörlöttek a mészár-
lástól. De a hosszú orrú, vörös szemű ko-
boldok csak jöttek és jöttek.
Jim felkapta a két utolsó sugárpisztolyt.
A szeme sarkából látta, hogy Darl csak
eggyel lövöldöz, míg egy másikat, az utol-
sót a derékszíjába tűzte. Egy pillanatra
elgondolkodott ezen, ám a sűrű ködből ki-
bukkanó újabb sárga áradat láttán megfe-
ledkezett róla, hogy kérdéseket tegyen fel.
– Ezt kapd be, te mocskos tetű! Remé-
lem, ízlik! – kiabálta, mialatt a fegyverei
szaporán osztogatták a halált.
– Kifogytam! – kiáltotta hamarosan
McDermott.
– Én is! – mondta hangosan Jim
Holcomb, és a marsi teremtmény kéklő
alakja felé hajította az utolsó, hasznavehe-
tetlen pisztolyt. A három földi ember egy
pillanatra elhallgatott és mozdulatlanná
dermedt.
Aztán Jim felmutatta a két vaskos öklét,
és kijelentette:
– Néhányat ezekkel intézek el, mielőtt
kinyírnak!
– Nem, erre semmi szükség! – kiabálta
komoran Darl. – Befelé! A zsilipben nem
tudnak hozzánk férni!
109
2020.03.26. 20:14:17
 GALAKTIKA
2020. április
– Tényleg? Nézz csak oda!
Thomas abba az irányba fordult, amer-
re Jim mutatott. A sötéten kavargó füst fe-
lett valami megcsillant a gyenge fényben.
A távolabb álló oszlopon néhány vad törpe
az egyik hegesztőkészüléket cipelte felfelé,
a hengerforma berendezés hosszú, fekete
tömlője széles ívben lengedezett.
– Azzal tizenöt perc alatt átvágják a fa-
lat – mondta Jim. – Az az átkozott féreg
megtalálta a megoldást!
– Azt mondtam: befelé! – csattant fel
Darl ellentmondást nem tűrő hangnem-
ben. A földlakók besiettek az égi állomás
hűvös belsejébe. Angus bevágta az ajtót.
Valamennyien tudták, hogy ha valamilyen
csoda folytán kiszakadna a kupola fala,
és a levegő kisüvítene a kinti semmibe,
a légmentesen záró rekesz megmarad-
na végső menedéknek, bár csupán addig,
amíg a levegője nem válna mérgezővé az
általuk kilélegzett gázoktól. Csakhogy a
marslakó számított Darl utolsó lépésére.
A hegesztőkészülék oxihidrogén lángja
rövid úton elbánhatott az utolsó védő-
vonallal.
A fenti őrtoronyban tartózkodó Ran-
los izgatottan kiabált. A vénuszi a hosszú
csata során kitartóan őrködött a peri-tele-
szkópnál, folyamatosan fürkészte a kinti
síkságot és az égboltot. Darl és Jim a lép-
cső felé iramodtak, Mac a nyomukba sze-
gődött, és utánuk kiáltott:
– Mit mondott?
– Azt, hogy űrhajót lát – válaszolta félig
hátrafordulva Darl, mialatt felért feljáró
tetejére.
– Hála Istennek! Az a sátánfajzat nem
fogja megkapni azt, amire vágyik!
– Talán nem… ha egy földi űrhajó kö-
zeledik. Mindenesetre mi már nem fogjuk
megtudni.
110 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 110
Jim a peri-teleszkóp vetítőkorongja fölé
hajolt.
– Még harmincezer mérföldre van in-
nen – jelentette kisvártatva. – Tekintetbe
véve a sebességét (tizenöt per másodperc),
lassítania kell a landolás előtt, vagyis leg-
hamarabb negyvenöt perc múlva fog ide-
érni. Addigra minket darabokra tépnek.
Nekem tíz perc kellett, hogy átvágjam a
gátat, amikor megmentettem Darlt, és a
merkúriaknak sem kell sokkal több, hogy
betörjenek ide.
Thomas a szemét résnyire vonva, komo-
ran nézte a képernyőt. Az aranyló pontok-
kal teli feketeségben a karcsú űrhajó egy
végtelen, sötét tengerben úszó apró, ezüs-
tös halnak tűnt.
– Nézz oda, ember, nézd csak meg! – ki-
abálta Angus izgalmában szinte táncolva,
és a könyökével odébb lökte Darlt. – Ez a
Földről jön, annyi bizonyos!
A közeledő hajó orrán színes fények vil-
lantak gyors egymásutánban – ez volt az
azonosító jelzés, aminek révén a hajó le-
szállási engedélyt kaphatott. A fények is-
mét villogni kezdtek.
– Mi több, egy csatacirkáló! – rikkan-
totta a skót.
Darl a műszerfalhoz ugrott, hogy mű-
ködtesse a kupola tetején lévő jelzőlám­
pákat.
– Semmi értelme – közölte pár pilla-
nattal később. – A dinamókból nem jön fel
áram. A marslakó nyilván elvágatta a ká-
beleket. Nem tudom figyelmeztetni őket –
tette hozzá, és keservesen sóhajtott, mint-
ha minden reményt feladott volna.
– Figyelmeztetni? – kérdezte csodálkoz-
va Jim. – Minek? Még ha mi meghalunk
is, mire ideérnek, legalább eltakarítják a
merkúriakat, és visszaszerzik a kupolát a
Földnek.
2020.03.26. 20:14:17

– Nem érted? – vágott vissza Darl. – Ha
a marslakó bejut ide, és megszabadul tő-
lünk, könnyedén megsemmisítheti azt az
űrhajót. A kapitánya nem is gyanítja, hogy
baj van. Alighanem az ultimátum átadása
idején hagyta el a Földet, és ideért, mielőtt
hajókat indítottak volna a Marsról. To-
vább fog közeledni, amíg a nagy sugárvető
lőtávolságán belülre ér. A marslakó akkor
becélozza, megnyomja a gombot, és a földi
hajó a benne utazó félezer bátor fickóval
együtt csillagporrá ég.
– Ó, te jó isten! – hördült fel Jim falfe-
hérre sápadva. – Semmit sem tehetünk?
Talán, ha nem kapja meg a visszajelzé-
sünket, hogy minden rendben, elkanyaro-
dik…
De ő maga is tudta, hogy szalmaszálak
után kapkod.
– Miért tenné? – felelte Darl. – Nyilván
tudja, milyen kevesen vagyunk, és egysze-
rűen azt fogja gondolni, hogy egyikünk
sem őrködik, vagy hogy a jelzőlámpáink
nem működnek valamiért. Tény ami tény,
ha a kapitány gyanakodna, mostanra vál-
toztatott volna az irányon… de nem tette.
Nézz csak oda!
A hajó mozdulatlannak látszott, de va-
lójában szédítő sebességgel hasította az
étert, és nyílegyenesen az ostromlott ál-
lomás felé tartott. A három földlakó hall-
gatott, és tehetetlenül figyelt. Ugyan kö-
zeledtek a társaik, akik segíthettek volna
rajtuk, de minden jel szerint elkéstek.
Valahonnan lentről dübörgés hallat-
szott. Jim lerohant a lépcsőn. A falon egy
nagyjából korong alakú foltot már a vörös
izzásig hevített a hegesztőkészülék lángja,
és a fémlemez folyamatosan remegett a
merkúriak pörölycsapásaitól.
– Darlnak igaza van! – hördült fel el-
keseredetten Jim, és tehetetlenül nézte a
Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 111
GALAKTIKA
2020. április
falat. – Seperc alatt bejutnak. A kupolá-
nak vége, nekünk végünk, és az űrhajónak
is vége!
Ebben a pillanatban meghallotta Tho-
mas halk hangját:
– Engedj át, Jim!
Megfordult, és a parancsnokát pillan-
totta meg: űrruhát viselt, de a sisakot még
nem vette fel.
– A pokolba! Te meg hová az ördögbe
mész? – kérdezte döbbenten.
– Fedezz, amíg beszállok a girokopterbe,
aztán rohanj vissza, és zárd le a zsilipet!
Fogd meg! – parancsolta Darl, azzal a tár-
sa kezébe nyomta az utolsónak megma-
radt sugárpisztolyt. – Csakis egy módon
ölhetjük meg a marslakót és ezt a sok át-
kozottat. Én intézem a dolgot.
Jim Holcomb hirtelen megértette, hogy
mire készül a társa.
– Nem, Darl! Ezt… ezt nem teheted! –
tiltakozott felindultan. – Te semmikép-
pen! Hadd menjek én! Én csak egy tökfej
vagyok! Hadd menjek!
– Köszönöm, Jimmy, de ez az én fel-
adatom – jelentette ki Darl teljesen nyu-
godtan. – Én vagyok a főnök, és elvesz-
tettem a kupolát. Ha megmenthetem a
hajón utazó fiúkat, és titeket kettőtö-
ket, ez a legkevesebb, amit megtehetek.
Viszlát, barátom! Add át üdvözletemet a
Földnek!
Thomas arca szürkésfehér színben ját-
szott, és továbbra is vastag kötést viselt az
egész testén. Jim jól látta a kötszert az űr-
ruha nyitott nyakgyűrűjén át, és az az ér-
zése támadt, hogy egy múmiát bámul. Az-
tán kattant a sisak zárja. Jim nyelt egyet,
mert a torka úgy összeszorult, hogy nehe-
zen kapott levegőt, és kinyitotta az ajtót.
A merkúriak azonnal megindultak befelé,
de ő az utolsó szálig leszedte őket. Az aj-
111
2020.03.26. 20:14:17
 GALAKTIKA
2020. április
tóhoz ugrott, és pillanatok alatt tisztára
söpörte a teraszt.
Darl kirontott, és beugrott a giro­
kopterbe, ami továbbra is ki volt kötve.
Jim kék foltot látott a szeme sarkából, és
felkapta a fejét. A marslakó egy tartó-
elemen lógott, valamivel feljebb, és zöld
csövet szegezett Darlra. Jim felrántotta a
fegyverét, amiből fehér sugár villant ki.
Az idegen lény fegyvere és a karja, amivel
tartotta, szempillantás alatt bűzlő füst-
felhővé égett. Jim leadott egy-két lövést a
rögzítőhorgokra, és a girokopter immár
szabad volt. Ekkor beugrott a zsilipbe, be-
vágta az acélajtót, bereteszelte, és a kvarc
kémlelőablakhoz ugrott.
A girokopter folyamatosan ereszkedve
tartott a kupola fala felé. Egyre gyorsab-
ban repült, mígnem Jim csak egy, a füstös
félhomályban száguldó, fehér sávnak látta.
És látta a hatalmas belső teret is, az apró
lényekkel teli síkságot, a tartóelemeken
és oszlopokon hemzsegő törpéket. Der-
medten állt, és lélegzet-visszafojtva várt.
A gép hamarosan becsapódott, pontosan
egy nagy kvarcpanel kellős közepébe. A fal
kirobbant, éles szilánkok röpködtek min-
denfelé, közben fülsiketítő dörrenés rázta
meg a kupolát.
Jim a kémlelőablaknál maradva tovább
figyelte a kinti eseményeket, és nem szé-
gyellte, hogy könnyek csorognak az arcán.
A girokopter és Darl nyomtalanul eltűnt.
Jim látta, hogy fekete füst özönlik kifelé
a kupola falán tátongó nyíláson annak je-
leként, hogy a levegő egy ciklon erejével
és sebességével süvít ki a semmibe. Lát-
ta, hogy mindenütt merkúriak hullanak
a mélybe, és látott egy kék alakot is, aki
forogva zuhant, mígnem messze odalent
becsapódott. Tudta, hogy a hatalmas fél-
gömbben és az alatta lévő járatokban im-
112 Retro: A Merkúr óriás kupolája
094-112-zagat.indd 112
már nincs más élőlény, csak ő maga, Angus
és a hűséges Ran-los. Mert egyedül ebben
a tetőhöz rögzített, zárt rekeszben maradt
lélegezhető levegő. És odakint az űrben, az
ezüstös űrhajó tovább száguldott a Merkúr
felé, a biztonságosnak hitt kikötő felé, ahol
a biztos pusztulás várta volna, ha Darl Tho-
mas nem áldozza fel magát…
Jim, Angus és a hadihajó fél tucat utasa
oxigénes légzőkészülékkel felszerelkez-
ve elindult, hogy megkeresse Darlt. Ha-
marosan sikerült kiásniuk a girokopter
összegyűrődött roncsa és egy halom
kvarcszilánk alól. Fém űrruhája tele volt
horpadással, de nem szakadt fel sehol.
Óvatosan bevitték az űrhajóba, és gyen-
géden lefektették. A hajóorvos hosszasan
hallgatózott a sztetoszkópjával, aztán fel-
nézett, elmosolyodott, és kijelentette:
– Életben van! Éppen csak, de életben
van. Minden bizonnyal a vastag kötések
óvták meg a becsapódás erejétől. Szívós
alakok a BKT emberei, nem könnyű meg-
ölni őket. Ha isten is úgy akarja, talpra tu-
dom állítani.
Szente Mihály fordítása
Arthur Leo ZAGAT
1896-ban született amerikai ügyvéd és ponyva-
szerző. 1930-ban kezdett publikálni, eleinte ügy-
védtársával, Nat Schachnerrel közösen. Első no-
vellájuk, a „The Tower of Evil” a Wonder Stories
Quarterlyben jelent meg. Hamarosan egyedül
folytatta az írást, immár főállásban. Tomorrow
című sorozata egy posztapokaliptikus Ameriká-
ban játszódik. Regénye, a Drink We Deep (1937)
hősét titokzatos föld alatti lényekkel szembesíti.
A Seven Out of Time-ban (1949) hét történelmi fi-
gurát ragadnak el a távoli jövőbe. Körülbelül 500
elbeszélést jelentetett meg korai, 1949-ben be-
következett haláláig.
2020.03.26. 20:14:17
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS

345 346 347 348 349 350 351 352

RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK
MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS
ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK
ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG

+
CAINE
+
CAINE
+
SZENTE
+
BIGGLE
+ +
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
VARGA KOMOR WINKLER KALUGIN
Előfizet FEDERICI BOJTOR Előfizet
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS
NOROÑA NEMERE
CS őknek
AK BOLDOG GAUT VEL HARTMAN AK BODOR HUSZÁR GAILEY
GULISIO
CS knek
AK
HUSZÁR PORCAYO
1200 LEDBETTER HENDON 1200 Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ
GALINA
1200
SZALOMATOV GALINA
BERESFORD BROWN
Ft! PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft!
SHIEL 1200 Ft!
SZINI

PETR
JODI KEITH
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Taylor Előfizet
Roberts Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach
CS őknek ALEKSZEJ CS knek
AK J. G. CS knek
AK
J. G. AK
1000
Kalugin Toochee DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200
Ballard
1200 RICHARD
Ballard Chwedyk
Ft! Ft!
Ft!

Mateusz Majewski képe

Hutchinson ISTVÁN

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS

353 354 355 356 357 358 359 360

ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN? ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS? AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ P-OLED MŰSZERFAL
CSERNOBILI SZARKOFÁG EMOJI DZSEKI
SÖTÉT ANYAG GRÖNLANDI OLVADÁS AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
CHWEDYK
FOX
BOJTOR
KARR
VARGA
GAILEY
MAKAI
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
VARGA L.
BENFORD
KIVIRÜÜT
TÖRZS
BENINI
WINKLER
ALTOV
HOWARD
TURNBULL
FEDINA
CROWLEY ECSÉDI FOX
VÁSÁRHELYI HVATOV FOX KOMOR
SURUGIU WATES GYIK
BELLAMY JONES SALGARI AMBRUS VÖRÖSMARTY
SLACHTA
TÓTH
GREGORY
NANCY
Benford Kress Fedina Előfizető EMMI GREGORY
Nemere MIKE THEODORA
LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Benford ISTVÁN Előfizető Resnick Előfizető Goss
Urbánszki
Előfizető Előfizető
Ft!
CS knek CS knek
IAN CS knek Varga
Előfizető
CS knek Előfizető AK DAVE AK
Szélesi
Előfizető DAVE
AK AK
LÁSZLÓ 1200 Ft! Watson CS knek
AK
1200
JACK
Vance Kornis 1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200 Hutchinson
1200 Ft!
Howard
1200 Ft!
CSABA BÉLA
CS knek
AK
1200 Ft!
Ft! MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

A SCI-FI LEGJAVA 19358

A SCI-FI LEGJAVA 20359

A SCI-FI LEGJAVA 20360

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Májusi számunk várható tartalmából:
A
ÁP 362
RIL .
IS szá
• Az influenza igazi természete ka 28-Á m
ph
ató TÓL
• Jack Vance kisregénye !
• Gareth D. Jones és Adam-Troy Castro novellái
• Képregény James Hilton A Kék Hold völgye című regénye alapján

Űrszemétszedők © 2020 by Mészáros László • Cuando crezcan de nuevo las flores © 2009
by Carlos M. Federici (Sensación! 4) • Téri álom © 2020 by Bodor Áron • „Vampir” © 2008 by
Makszim Vaganov (Csisztoje nyebo) • Beszélnünk kell © 2020 by Holló-Vaskó Péter & Csonta
András • The Great Dome on Mercury ¤ 1932 by Arthur Leo Zagat (Astounding Stories) • Na
Srebrnym Globie ¤ 1903 by Jerzy Żuławski
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2020.03.26. 20:12:25

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!
GJÁRVÁNYT KÖVETŐ
GI ÖSSZEOMLÁS UTÁN
EGY KIS KÖZÖSSÉG GALAKTIKA
2020. ÁPRILIS

HOL ÚJRAÉLED ŐSEINK 361 ÁRA: 2990 FT

Z IN ELŐFIZ
E ÉS HITVILÁGA i
TE GA E

A
ájus

TŐ
AM
n:
A m XL-be

I Á RA
ka i
ak ti wsk n
G al
Żu ła
kö Gyémán
y
Jerz s mező csak t kártyáv
al
stö ka
2250 F
361

Ezü fejeződi ngyel

Be us le
szik
klas ld-regé
ny! JERZY ŻUŁAWSKI t!
Ho Ezüstös
mezőkön
GALAKTIKA

(ELSŐ RÉSZ)
20361

HOWARD / FEDERICI / BODOR

243013

/ VAGANOV / HOLLÓ-VASKÓ /
610133

I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
SOLYMÁR / ZAGAT
3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
114-xl.indd 114 2020.03.26. 20:10:19

Bevezető
A
Z EMBER az idők kezdete
óta csodálta a Holdat, melynek
fénye megvilágította az éjsza-
kákat, ciklusa pedig hatással
volt a földi életre és az árapályra. Onnantól
kezdve, hogy megtudta, égitestről van szó,
nem egy, a csillagos kárpitra akasztott lám-
pásról, megszállottan el akart jutni oda.
A görög Lukianosz már a 2. században
fölrepítette hajósait a Holdba, egy vihar
szárnyán. Francis Godwin angol püspök
1638-ban vadlibák vontatta alkalmatos-
sággal juttatta célba antihősét. Közel két
évtizeddel később a francia Cyrano de
Bergerac a Holdbéli utazásban már egye-
nesen egy többlépcsős hátirakétát álmo-
dott meg. És nem feledkezhetünk meg
Münchhausen báróról sem, akit első ízben
a német Rudolf Erich Raspe énekelt meg
1782-ben. Az ő hajóját is forgószél ragadta
föl az égbe.
A sorból természetesen a magyarok
sem maradhattak ki, Neÿ Ferenc 1836-ban
publikálta Utazás a Holdba című kisregé-
nyét, amelyet egy egy évvel korábban ki-
pattant botrány ihletett. Egy amerikai új-
ság ugyanis arról számolt be humorosnak
szánt cikksorozatában, hogy a híres angol
csillagász, John Herschel élőlényeket, sőt
értelmes lényeket fedezett fel a Holdon.
Ezt aztán sokan készpénznek vették. Neÿ
is igazként tálalja a történetet, melyről
szereplői léghajón felrepülve szereznek bi-
zonyságot.
Az első igazán nagy Hold-regény a
francia Jules Verne tollából született meg,
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2020. április
két kötetben: az Utazás a Holdba 1865-
ben, az Utazás a Hold körül pedig 1870-
ben. Ez már valódi science fictionnek
tekinthető részletes tudományos leírá-
sokkal és a kor technikai színvonalának
továbbgondolásával. Verne hősei egy óri-
ási, földbe ásott ágyúból lövetik ki ma-
gukat egy üreges lövedékben, melyet az
űrutazás minden kellékével fölszereltek,
és kényelmesen berendeztek. A  regény
még a súlytalanság állapotát is leírja,
valamint annak hatását az emberre. Az
már nem a szerző hibája, hogy a kilö-
vés általa megjövendölt módszere uta-
zóit palacsintává lapította volna az első
pillanatban.
Az angol Herbert George Wells igen ere-
deti, és ízig-vérig SF ötlettel állt elő 1901-
ben megjelent, Emberek a Holdban című
regényében: az ő tudós főszereplője egy
antigravitációs tulajdonságokkal rendel-
kező, új anyagot állít elő, ennek segítségé-
vel hagyja el a Földet, és meg sem áll égi
kísérőnk felszínéig. Később aztán a felszín
alá is behatol, és ott egy egész civilizációt
fedez föl.
Ezzel eljutottunk a lengyel Jerzy
Żuławski most következő regényéhez. Az
1903-as Ezüstös mezőkön csupán nyitánya
az ő nagy Hold-trilógiájának, mely azon-
ban kevésbé szól a felfedezés nagy kaland-
járól, sokkal inkább egy érzékeny emberi
drámával szembesíti olvasóit.
Jó szórakozást hozzá!
Németh Attila
115
2020.04.05. 16:02:37
 GALAKTIKA XL
2020. április
Ezüstös me z
ELŐSZÓ
Már csaknem ötven év telt el a kettős ex-
pedíció óta – ez volt a legőrültebb vállal-
kozás, amit ember valaha véghez vitt –, és
már szinte el is felejtették az egészet, ami-
kor K. város egyik napilapjában megjelent
egy cikk. A városhoz közeli kis csillagásza-
ti obszervatórium asszisztense írta, és ez
mindent újra az emlékezetünkbe idézett.
A cikk szerzője azt állította: kezében van
egy kétségtelen bizonyíték az ötven esz-
tendeje a Holdra fellőtt őrültek sorsáról.
Nagy zavart keltett a cikk, bár kezdetben
nem vették túl komolyan. Akik annak ide-
jén hallottak vagy olvastak a rendkívüli
vállalkozásról, úgy tudták: a bátor kalan-
dorok életüket veszítették – most hát vál-
lat vontak a hírre, hogy akiket régtől ha-
lottnak tartottak, nemcsak hogy élnek, de
még üzenetet is küldtek a Holdról!
116 Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 116
A csillagász mindezek ellenére ma-
kacsul kitartott véleménye mellett, és
a kíváncsiskodóknak megmutatott egy
negyven centiméter átmérőjű vasgolyót,
amelyben állítólag megtalálta a Holdon
írott naplót. Amikor ügyesen kinyitotta a
belül légüres golyót, amit vastag rozsda- és
salakréteg fedett, bárki megcsodálhatta –
ám a kéziratot senkinek sem akarta meg-
mutatni. Azt állította, hogy a papírlapok
elszenesedtek, tartalmukat fotográfiák se-
gítségével próbálja elolvasni, amiket a leg-
nagyobb óvatossággal készít el. Ez a titok-
zatoskodás gyanút ébresztett, főleg, mert
a csillagász-asszisztens mindeddig nem
mondta el, hogyan jutott a golyó birtoká-
ba. Ám az érdeklődés egyre nőtt. Némi
hitetlenséggel várták a beígért magyaráza-
tot, közben az akkori újságokból kezdték
felidézni az egész expedíció történetét.
2020.04.05. 16:02:38

Az első holdutazás
krónikája tragédiákkal
van tele, mégis
az ember küzdeni
akarásának hősi
története.
Jerzy Żuławski
e zőkön
És hirtelen csodálkoztak is: hogyan
tudták ilyen hamar elfelejteni azt az
eseményt? Hiszen annak idején nem
volt egyetlen napi-, hetilap vagy havi
folyóirat, amelyik éveken át ne érezte
volna kötelességének, hogy pár hasá-
bot áldozzon ennek a hihetetlen és va-
lószerűtlen témának. Az indulás előtt
mindenütt olvashattak az előkészítő
munkák állapotáról, majdnem min-
den csavarról írtak a „kocsiban”, amely
majd áthalad az űrön, és a merész bo-
londokat elviszi a Holdra. A Holdra,
amelyet addig csak a Lick Observatory
remek fényképeiről ismertek. Élénken
foglalkoztak a vállalkozás minden rész-
letével, fő helyen közölték a résztvevők
bőséges életrajzát. Nagy vihart kavart
az egyik utazó visszalépése majdnem
az utolsó pillanatban: alig két héttel az
Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. április
indulás kijelölt napja előtt. Ugyanazok,
akik korábban a tervet „idétlenségnek
és kalandorságnak” nevezték, a részt-
vevőket pedig egyenesen féleszűeknek,
akiket életük végéig elmekórházba kéne
zárni – most felháborodtak annak az
embernek a „gyávaságán és elpártolá-
sán”, aki kijelentette: szeretne majd egy
földi sírban nyugodni, és sokkal-sokkal
később, mint társai a Holdon. A legna-
gyobb érdeklődést mégis az a bátor em-
ber ébresztette, aki jelentkezett a lema-
radó helyére. Mindenki meggyőződéssel
hitte, hogy az utazók nem fogadják be őt
a csapatukba, mert túl rövid volt az idő
arra, hogy új társuk elvégezhesse a köte-
lező gyakorlatokat, amelyekkel amazok
már évek óta fejlesztették képességeiket.
Azt mesélték róluk, hogy könnyű ruhá-
ban kibírják a mínusz negyven fokos hi-
deget és a plusz negyven fokos meleget,
képesek napokig ellenni egy korty víz
nélkül, és belélegezhetik az olyan leve-
gőt, ami a Földön csak a nagyon magas
hegyekben található. Mekkora volt a
csodálkozás, amikor megtudták, hogy
a „holdkórosok” – mert így nevezték a
csapatot – befogadták az új jelentkezőt!
A lapok tudósítóit csak az ejtette kétség-
be, hogy semmi közelebbi részletet nem
sikerült megtudniuk a rejtélyes illetőről.
Elutasította a kérelmeket, senkit sem
engedett magához közel, sőt még a fény-
képét sem küldte el egyetlen újságnak
sem, és a levelekben feltett kérdésekre
sem válaszolt. Az expedíció többi tagja
is hallgatott arról, ki az új társuk. Csak
két nappal az indulás előtt jelent meg
egy fantasztikus hír. Egy újságírónak
sok küzdelem árán sikerült meglátnia az
utast, és rögtön világgá kürtölte, hogy
az egy férfinak öltözött nő. A pletykát
117
2020.04.05. 16:02:39
 GALAKTIKA XL
2020. április
kevesen hitték el, különben sem maradt
már idő ezzel foglalkozni. Eljött a pilla-
nat, a várakozás lázas állapota valóságos
őrületbe csapott át. A világ minden ré-
széből érkezett emberek nyüzsögtek a
Kongó folyó torkolatában, ahonnan az
expedíció indult. Jules Verne fantaszti-
kus ötlete végre megvalósul: százvala-
hány évvel a szerző halála után!
Az afrikai tengerparton, körülbelül
húsz kilométerre a Kongó torkolatától
ásított már az acéllal kiöntött gödör,
amelyből tíz-egynéhány órával később
kilövik a Holdra a zárt lövedéket, benne
az öt bátor emberrel. Egy bizottság még
egyszer gyorsan ellenőrizte a bonyolult
számításokat, átnézték az élelmiszer-
és szerszámkészleteket: minden készen
állt, minden rendben volt.
Másnap, röviddel napfelkelte előtt
pokoli dörrenés jelezte a világnak több
száz kilométeres távolságban is, hogy el-
kezdődött az utazás.
A rendkívül pontos számítások sze-
rint a robbanóanyag hatására, a Föld
vonzását és a sebességet figyelembe
véve, amit a bolygó tengely körüli forgá-
sa révén nyert a lövedék, az űrben egy
hatalmas parabolát ír le nyugatról kelet
felé haladva. Majd elérkezve egy kijelölt
pontra, a megfelelő időben eléri a Hold
vonzását, és majdnem függőlegesen zu-
han annak felénk fordított oldalán, a
korong közepén, a Sinus Medii környé-
kére. Távolodását a Földről több száz
távcső kísérte, és minden rendben is
ment. A megfigyelők számára a lövedék
az égen előbb mintha keletről nyugatra
haladt volna, jóval lassabban, mint a
Nap, aztán egyre gyorsult, ahogyan tá-
volodott a bolygótól. Ezt a látszólagos
mozgást a Föld forgása okozta.
118 Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 118
Elég sokáig követték, de a Hold kö-
zelében már a legerősebb teleszkóp sem
vehette észre. Ennek ellenére a kapcsolat
a lövedékbe zárt kalandorok és a Föld
között egy ideig pillanatra sem szűnt
meg. Az utazók sok egyéb szerkezet kö-
zött magukkal vittek egy remek drót
nélküli távírókészüléket, amelynek a
számítások szerint végig működnie kel-
lett, még háromszáznyolcvannégyezer
kilométerrel messzebb, vagyis a Földet a
Holdtól elválasztó távolságon is. Ám eb-
ben az esetben a számítások nem váltak
valóra, a csillagászati obszervatóriumok
az utolsó hírt kettőszázhatvanezer kilo-
méter távolból kapták. Talán mert nem
volt elég áram, hogy hullámokat gerjes�-
szen, vagy a készülék romlott el – ennél
nagyobb távolságra már nem küldött
üzeneteket. De az utolsó távirat lelkesí-
tően hangzott: „Minden rendben, nincs
mitől tartani.”
A megbeszélések szerint hat héttel ké-
sőbb elindult a második expedíció. Ez-
úttal csak két ember került a lövedékbe.
Sokkal nagyobb készleteket és a szüksé-
ges eszközökből jóval többet vittek ma-
gukkal. Nekik még az elsőnél jóval erő-
sebb rádiókészülékük is volt – senki sem
kételkedett abban, hogy ezzel majd hírt
lehet küldeni a Holdról. Ám onnan már
nem érkezett semmilyen üzenet. Az uta-
zók az utolsó táviratot közvetlenül a cél
elérése előtt küldték, mielőtt lezuhan-
tak volna. Nem jó hír érkezett. A löve-
dék megmagyarázhatatlan okból letért a
pályájáról, és tudható volt, hogy emiatt
nem egyenesen esik majd a Holdra, ha-
nem oldalazva, elég éles szögben. Mivel
nem ilyen leérkezésre építették, az uta-
sok attól tartottak, hogy az esés pillana-
tában életüket veszítik. Alighanem így
2020.04.05. 16:02:39

is történt, mert ez volt az utolsó távirat.
Felhagytak hát a Hold-expedíciókkal.
Senki sem ámította magát: az utasokat
baj érte – miért is növelték volna fölösle-
gesen az áldozatok számát? Sajnálkozás
és szégyenkezés fogta el az embereket.
Elhallgattak már a „bolygóközi közleke-
dés” legnagyobb hívei, az expedíciókról
már csak őrültségként beszéltek és ír-
tak, sőt mint bűnös dolgot említették.
Néhány év alatt aztán az egész dolog fe-
ledésbe merült.
Csak akkor került elő ismét az ügy,
amikor megjelent a kis obszervatórium
addig ismeretlen, ám gyorsan híressé
lett csillagászának cikke. Attól kezdve
minden héten történt valami új. A csilla-
gász apránként fedte fel a titkokat, és bár
mindig maradtak hitetlenkedők, egyre
komolyabban kezdték venni a híreket.
A szenzáció hamarosan szétterjedt az
egész civilizált világban. Végre a tudós
elmondta, mi módon került tulajdonába
az értékes kézirat, és hogyan olvasta el,
sőt néhány szakembernek megmutatta,
hogyan sikerült az elszenesedett lapokat
szinte csodálatos módon lefényképezni.
A története így hangzott:
„Egy délután, amikor éppen a napi
meteorológiai észrevételeimet jegyez-
tem fel, az obszervatórium szolgája je-
lentette, hogy egy fiatalember szeretne
beszélni velem. Kiderült: régi barátom
volt az, földtulajdonos egy közeli falu-
ban. Ritkán találkoztunk – bár közel
lakott, nem gyakran jött be a városba.
Átmentem a másik szobába, ahol már
türelmetlenül várt. Rögtön bejelentet-
te, hogy jó hírt hozott. Tudtam, évek
óta lelkesen kutatja a meteoritokat, hát
jött jelenteni, hogy pár nappal ezelőtt
az ő birtokán egy jókora meteor ért
Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2020. április
földet. A követ nem találták meg, mert
ingoványos területre zuhant, és elég
mélyre merülhetett, de ha szeretném
megkapni, ad nekem néhány munkást,
hogy kiássák. Persze, hogy kellett a kő,
kivettem pár nap szabadságot a csillag-
vizsgálóban, és a helyszínre utaztam.
A kétségtelen nyomokat hagyó meteort
megfeszített munka árán sem sikerült
meglelni. Csak egy nagy darab, meg-
munkált, ágyúgolyó alakú vasdarabot
találtunk, amelynek jelenléte ezen a
helyen nagy csodálkozásra késztetett.
Már kételkedni kezdtem a kutatás célját
illetően, és éppen utasítást adtam, hogy
hagyják abba a további keresést, amikor
a barátom felhívta figyelmemet a golyó-
ra. Tényleg elgondolkodtatóan nézett
ki. Salak borította, ilyen keletkezik a
vasmeteoritok felületén, amikor a földi
légkörben izzanak. Lehet, hogy ez volt a
meteorit?
Abban a pillanatban villant fel ben-
nem a gondolat. Eszembe jutott az ötven
évvel korábbi Hold-expedíció, amelynek
történetét elég jól ismertem. Hozzá kell
tennem: én soha nem hittem el, hogy az
utazók biztosan odavesztek, annak elle-
nére, hogy az utolsó táviratuk remény-
telen helyzetet jelentett. Ám most még
túl korai volt bármit is gondolni. Hát
fogtam a golyót, és a legnagyobb óva-
tossággal hazavittem. A lelkem mélyén
meg voltam győződve, hogy általa hírt
kapunk az eltűntekről. Kis súlyából arra
következtettem, belül üres lehet.
Otthon a legnagyobb titokban áll-
tam neki a munkának. Egy pillanatig
sem kételkedtem abban, hogy ha a go-
lyó belsejében volt bármilyen papír, az
bizonyára elégett a földi légkörben, ami
még a vasat is izzásba hozza. Tehát úgy
119
2020.04.05. 16:02:39
 GALAKTIKA XL
2020. április
kellett kinyitni a lövedéket, hogy a ben-
ne lévő maradványokat ne pusztítsam el,
sőt ha lehet, valamit még megmenthes-
sek belőlük.
Nagyon nehéz munka volt, főleg, mert
senkit sem akartam segítségül hívni.
Feltételezéseim nagyon bizonytalanok
voltak, sőt – ismerjük el – fantasztiku-
sak ahhoz, hogy időnek előtte világgá
kürtöljem őket.
Észrevettem, hog y a golyó eg yik
pontján eg y csavar található, amit
ki kellett tekerni. Ezért eg y satuba
fogtam, és nekiláttam a munkának.
A  csavar berozsdásodott, és nem
akart engedni. Hosszú küzdelmek
árán végre sikerült megmozdítanom.
120
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 120
Emlékszem: amikor először megcsi-
kordult, ez a hang eg yszerre jelentett
örömöt és ug yanak kor nyugtalansá-
got. Szünetet kellett tartanom, úg y
reszketett a kezem. Csak eg y óra múl-
va tértem vissza a munkához, a szí-
vem izgatottan vert. A csavar lassan
engedett, de rögtön különös sípolást
hallottam. Eleinte nem értettem az
okát. Gyorsan csavartam eg yet vis�-
szafelé, és ak kor elhallgatott. Amikor
ismét nyitni kezdtem, megint hallot-
tam, de már kicsit halkabban. Végre
felfogtam, mi történik! A golyó bel-
sejében teljes vákuum volt! A sivítást
a kicsinyke nyíláson betörő levegő
okozta!
2020.04.05. 16:02:39
 Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül,
és Tokióba utazhat, legszívesebben
örökre ottmaradna. Hamarosan rájön,
hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan
következményei lehetnek...

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2020.03.26. 20:17:30

 EGY VILÁGJÁRVÁNYT KÖVETŐ
GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁS UTÁN
KIUTAT EGY KIS KÖZÖSSÉG
MUTAT, AHOL ÚJRAÉLED ŐSEINK
HAGYOMÁNYA ÉS HITVILÁGA

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2020.03.26. 20:17:35