-1-

Angyalméreg
(Archangel’s Viper)

Fordította: Annie

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-2-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban
megjelent könyvek olvasási sorrendje:

Angyalvér
Angyalcsók
Angyaltánc
Angyalkard
Angyalárny
Angyalháború
Angyalárnyék
Enigma
Angyalszív
Angyalméreg

Novellák - Angyali szárnyalás

-3-
 Születés

A nő csendes kiáltásként nyomott és megszületett a gyermek,

akinek nem kellett volna léteznie és a nő tudta, hogy teljes
lényével szeretni fogja. De mikor kitárta karjait a várva várt
gyermekért látta, hogy a gyógyító nem vette fel a babát az ágyról,
helyette az ajtó felé hátrált.
A düh vad vihar volt benne, felült, hogy megmentse
gyámoltalan gyermekét… és meglátta.

-4-
 1. fejezet

Holly elköszönésképp utolsó alkalommal ölelte magához

nővérét, a szíve fájt. – Hess – mondta, mikor Mia hezitált a
biztonsági ellenőrzés bejáratánál. – Lekésed a repülőd ha nem
mész.
Mia fogait telt alsó ajkába süllyesztette, arcáig érő bubi haja
obszidiánként ragyogott a terminál épületében lévő fehér
fénycsövek alatt. – Máris hiányzik az otthonom.
– Rendben leszel. – Bár Holly kétségbeesetten hiányolni fogja
idősebb nővérét és legjobb barátját, Mia arcát a kezeibe vonta,
szemei olyan barna szemekkel találkoztak, mint amilyenek
egyszer az övéi is voltak és azt mondta: – Te vagy a legokosabb
személy, akit valaha ismertem. Kisujjból kirázod ezt. – Az ő
újonnan kinevezett orvos nővérének egy rangos rezidensi állást
ajánlottak a Bostonban lévő Massachusetts Generalban.
– Mindenkitől messze leszek.
Holly nem mutatott rá, hogy testvérének új munkahelye New
Yorktól csak pár órányi vezetésre van, kevesebb annál a
sebességnél, ahogy Holly szeretett vezetni. Tudta, hogy ez csak
honvágy. Ő is így érezte magát a vibráló városban, amit családja
otthonnak hívott, mikor elzárta magát több hónapra a támadás

-5-
utóhatása után, mely oly módon változtatta meg őt, hogy többé
nem volt ember, de nem volt vámpír sem.
Szerencsére túljutott ezen a hülyeségén, és a családja eléggé
szerette, hogy megbocsásson. Természetesen az édesanyja
minden alkalommal emlékeztette őt, mikor lehetősége volt rá, de
ez normális volt. Daphne Chang még emlékeztette Hollyt arra is,
mikor tizenhét évesen kiszökött a házból, csak hogy segítséget
hívjon otthonról, miután seggfej randija otthagyta őt Queens
sötét utcáin.
Hollynak azonban néhányszor titkot kellett tartania a szülei,
fiatalabb öccsei és Mia előtt, de ezek a titkok az ő védelmüket
szolgálta: a halandóknak nem kellett tudniuk a vérszülött
arkangyalról. Ami Holly szüleit és testvéreit illeti egy
megzavarodott halandó volt, aki elrabolta őt és a barátait és aki
megfertőzte őt egy veszélyes vírussal. Egy angyal mentette meg
őt, hogy megpróbálta vámpírrá változtatni a lányt, de az
átalakulás nem ment simán, mert a vírus a vérében volt.
Nem volt okuk rá, hogy ne higgyék el a történetet.
– Bármikor elvezetek és meglátogatlak, amikor egyedül érzed
magad – mondta Miának, az ő nővérének, aki rendíthetetlen
makacssággal szerette őt, mikor Holly nem tudta, képtelen volt
szeretni önmagát. – Csak hívj.
– Szeretlek Hollster. – Újabb csonttörő ölelés, Mia teste puha,
nőies görbületekből állt.

-6-
 Holly ezzel szemben még mindig remélte, hogy ha eléggé
kívánja, mellei egy kissé megnőnek. A fehérnemű osztályon
legalább nem kellett melltartóra vesztegetnie a pénzét. – Jobban
szeretlek Mimi – mondta, bár a torka összeszorult. Nem azért,
mert Mia egy új kaland felé tartott, hanem mert Holly rettegve
ébredt rá, hogy az élet figyelmeztetés nélkül hogy meg tud
változni, hogy egy személy nevethet és élhet egy pillanatig, a
másikban véráztatta hulla.
Komoly pszichológiai gondjai voltak azzal, hogy kiengedje
látószögéből azokat, akiket szeretett. Azért erőltette magát, hogy
elengedje Miát, mert nem akarta ellopni Mia álmait a saját
rémálmai miatt. – Menj. – Kezeit Mia puha szürke kardigánjára
tette, adott egy kis lökést a nővérének.
– Betartatom veled az ígéretedet! – mondta Mia a válla felett,
ahogy végül a kis gurulós bőröndjét a kötelek közé húzta, melyek
a biztonsági területhez vezetett.
A terület látható volt az üvegen keresztül, így Holly ott állt és
nézett, míg Mia áthaladt, mindvégig küzdött az ingerrel, hogy
átugorjon a korlátokon és visszarántsa a testvérét oda, ahol Holly
vigyázhat rá, megvédheti őt. Egy kissé idegesen mosolyogva
Holly idősebb testvére a másik oldalról egy utolsót intett és
ezután elment, eltűnt a Holly által egyszerre szeretett és gyűlölt
várost elhagyó utazók tömegében.
Jingle bells, jingle bells, jingle ball the way!

-7-
 – Ashwini, Istenre esküszöm… - motyogta Holly, ahogy a
telefonjáért kaparászott.
Ez nem az a csengőhang volt, amit beprogramozott.
Végül sikerült megszüntetnie a bosszantóan vidám mókus
éneket, ahogy kifelé tartott a terminálról a telefont a füléhez
emelte. – Mond meg a feleségednek, hogy a legközelebb, ahogy
meglátom, meg fogom ölni.
Janvier nevetett, mintha a fenyegetés szeretett felesége felé a
legkevésbé sem lenne szokatlan. – Még mindig a reptéren vagy
Hollyberry? – beszélt vontatottan azzal a lusta Cajun
akcentussal, mely átverte az elővigyázatlanokat, hogy azt
gondolják, nem figyel oda a világra.
– Fejezd be. – Ez vicsorgásként hangzott. – És add Kígyó Pofát
a jövőbeli áldozataim listájához. – Méreg adta neki ezt a röhejes
becenevet miután ragaszkodott hozzá, hogy Sorrownak hívják. Az
utóbbi név illett hozzá abban az időben, de visszatekintve látta,
hogy kicsit dramatikus volt.
Pereljék be. Elrabolta és megkínozta egy erőszakosan erős és
mélyen őrült arkangyal, az élete hírtelen a terror förtelme és
vakító nyomorúság lett. Csak huszonhárom éves volt akkor, és
lelket tépő rémálmai voltak éjszakát-éjszakát követően. Arra kelt
fel, hogy csendes, félelemtől átitatott összegömbölyödött labda
volt a fürdőszobája padlóján, mely napi jelenség volt. Mintha

-8-
tudatalattija azt hitte volna, hogy a vörös szemű szörnyeteg ott
nem találja meg.
Természetesen megtalálta.
Mindig.
Mert Holly fertőzött vérében élt.
Megengedett neki egy kis dramatizálás.
És ez nem olyan volt, amit Méreggel megbeszélhetett. – Igen –
motyogta. – A reptéren vagyok. Épp indulok vissza Manhattanbe.
– Szükségem van rá, hogy felvegyél valakit egy magán
reptérről.
Holly lépés közben fagyott le. – Ó, pokolba nem. – Pontosan
tudta, ki repült ma vissza New Yorkba. – Ez a te feladatod.
– Sajna dugóban rekedtem – mondta Janvier. – Egy teherautó
csirkéket szórt ki végig előttem az úton.
– Ha ha. Most leteszem.
– De ez nem nevetséges ’tite Hollyberry – volt a bosszankodó
válasz, melyet az ablak letekerésének hangja követett. Ideges
csirke rikácsolás hallatszott pár másodperccel később. – Hallod?
Janvier nem hazudik. Minden oldalról frusztrált sofőrökkel
vagyok körülvéve, nincs kiút semerre, de te csak tíz percre vagy.
Csináld meg a felvételt.
– Ez egy utasítás? – Janvier és Ashwini voltak Holly hivatalos
főnökei az elmúlt hét hónapban, mikor az edzéséért és
épelméjűségéért felelős egész csapat kimondta, hogy megfelelő és

-9-
stabil kontrollt szerzett a kicsavarodott, mérgező erő felett, mely
Uram arkangyal teremtényeként jelölte meg.
Büszkeség töltötte el annak a napnak az emléke, Holly próbált
arra koncentrálni, hogy a csapat bizalmat mutatott felé, nem
pedig arra, hogy mindezek ellenére még mindig pórázra volt
kötve. Köszönhetően Ash és Janvier hajlandóságának, hogy
kihasználja a képességét, hogy barátokat szerezzen azok között,
akik az árnyékokban éltek, most már egy kicsi, de hatékony
csapat tagja volt, akik szemüket New York homályos, szürke
zónáin tartották, egy területen, mely messze volt az Arkangyal
Torony hatalommal átitatott övezetétől.
Mielőtt élete a vérspricceléstől, félelemtől és gyötrelemtől
darabjaira szakadt volna, Holly nem tudta, hogy a halhatatlanok
világában is volt hierarchia. Ugyanúgy nézett az angyalokra, akik
a felhőkarcolók felett magasan repültek és a vámpírokra, akik
peckesen jártak az utcákon: veszélyesen erős és kísértően
szépeknek látta őket. Ezekben a napokban ismert kétszáz éves
vámpírokat, akik hajléktalan függőként éltek, Hollyval
ellentétben csak nevük volt és megértette, hogy ha egy
teremtmény hosszú ideig élt, az elfelejthette az emberiesség és
empátia fogalmait.
Sokaknak csak a kínzás és szex, gyakran összefonódva adott
valamilyen gyönyört.

- 10 -
 – Oui – mondta válaszként Janvier a lány éles kérdésére. – Ez
egy utasítás. Látod, főnökszerűen viselkedek.
Holly ajkai hangulata ellenére mosolyra görbültek. – Rendben,
felveszem Mételyt.
– Játssz kedvesen, ne átkozd meg.
Holly kinyújtotta nyelvét a telefonra, mielőtt letette volna. Egy
kis, kék és sárga hátizsákot viselő kisfiú látta őt, kuncogva öltötte
ki ő is a nyelvét. Holly kacsintott. A kisfiú a válla felett átnézve
integetett neki.
Holly visszaintegetett.
Az az édes gyerek nem tudta, hogy ő egy gyilkos pszichopata
teremtménye volt, rémisztő késztetés volt benne, mely hideg
verejtékkel akart kitörni. A fiú csak egy aprócsontú kínai
amerikai nőt látott szűk fekete nadrágban, melyen bal bokájánál
fekete rózsarátét volt, felsője könnyű narancs selyem és bokáján
csillogó fekete, aranycsatos bakancs volt.
Annak az átlagos nőnek szivárványcsíkos haja sima lófarokba
volt fogva, arcát fekete frufru keretezte és körmeit színek vad
mixével lakkozta ki.
Az egyedüli dolog, ami kívülállóvá tette őt a várost elárasztó
kalandvágyóktól a savas zöld, mely átvette íriszének világosbarna
árnyalatát. Az árnyalat korábban sötétebb volt, közelebb annak
az arkangyal élénkzöldjéhez, aki emberi játéknak használta, de a
savas finomság az elmúlt években erősödött és megmaradt.

- 11 -
 Mikor idegenek észrevették a szemét, ők automatikusan azt
hitték kontaktlencsét viselt. Ez beleillett egy olyan nőről alkotott
képükről, mint akit egy dézsa színbe dobtak.
A megjelenés talán mókás, vagy különös, de emberi. Normális.
Holly úgy viselkedett, mint egy mindennapi normális emberi
nő. De az elmúlt négy évben, miután meztelenre vetkőztették és
kényszerítetek, hogy nézze, ahogy barátait élve megcsonkították,
torka tépett és nyers volt a sikolyaitól, átjutott a gyász első négy
fázisán: tagadás, düh, alkudozás és depresszió.
Elfogadás… nos, az pokolian több időt vesz majd igénybe,
gondolta, ahogy becsúszott a Torony kocsijába, amit a részére
jelöltek ki. Mikor Janvier először mondta neki, hogy az ő és Ash
gyakornokaként végzett munkája részeként kocsit kap, morcosan
egy egyszerű sedanra számított, de emlékeznie kellett, milyen
emberek dolgoztak Raphael arkangyalnak.
Egyikük sem sedan típusú.
Holly kocsija egy karcsú fekete dolog volt, ami egy harcban
kilőtt nyílra emlékeztetett. Akárhonnan nézve sem volt új és több
mint egy pár horpadása és karcolása volt, sokkal jobban illett az
övezethez, a város árnyékos sarkaihoz, ahol kószált. Az abroncs
jó volt, de nem annyira, hogy bárki is zavartatná magát, hogy
ellopja, és a rádió csak öt állomást fogott.
Holly ezernyi napsugár szenvedélyével szerette a kocsiját.
A kocsiban szabad lehetett, repülhetett.

- 12 -
 Nem volt póráz. Nem volt vér, melyért áhítozott a rettenet.
Nem volt előtörő emlék, hogy egy rozsdás kéz simogatja a haját,
ahogy a férfi azt mondja neki: – Igyál leány – olyan gyengéd
hangon, melyet megcáfolt a vérfürdő, amiben térdelt és összetört.
Ma kilőtt a forgalomba, alig pár centire, míg a reptér felé
haladt, ami a Torony magán flottáját kezelte. Nem a
legbiztonságosabb volt így vezetni, de Holly nagyon óvatos volt,
hogy senkit ne veszélyeztessen. Csak magát.
Igen, szüksége volt terápiára.
De Holly nem volt öngyilkos hajlamú. Többé már nem. A fejét
eléggé összezavarták, de soha nem bántotta volna a családját,
hogy visszavonhatatlan döntéseket hozzon. Az anyja s apja, Mia,
fiatalabb öccsei több mint eleget szenvedtek a mészárlás utáni
napokban és hetekben, és azon hónapjaiban, mikor
összezavarodott, dühös, ijedt csendben volt.
Janvier volt az, aki ráébresztette, hogy mit akar eldobni
magától.
– Az egész vámpír létezésem alatt hiányzanak nekem a
nővéreim – mondta neki, ahogy a fűben ültek az edzés után, ami
Holly testét sikoltó fájdalomban hagyta. – Nagy családom van,
akik szeretnek, de mással felnőni, ah ’tite Holly, az teljesen más
kötelék. – Egy ragyogás mocsárzöld szemeiben és halálos főnöke
semmit nem tett, hogy elrejtse. – Amelie és Jöelle… itt élnek. –

- 13 -
Öklével megdörgölte a szívét. – Bent mindig biztonságban
lesznek.
Tekintete a feleségére siklott, aki hűvös vadász
koncentrációval egy harcművészeti katát gyakorolt. – És az én
veszélyes cher-em, az én Ashbaldem. Ő pedig bánkódik a
bátyjáért és nővéréért. - Ahogy felkelt, hogy ugrassa Asht egy
csókkal, a vámpírvadász ujjai mogyoróbarna hajába csúsztak, a
rezes tincsek csillogtak a napfényben, Holly megértette, hogy
megrúgták. Keményen.
Mia egy napon majd örökké elmegy.
Alvin és Wesley elmennek.
A szülei elmennek.
Soha nem kapja vissza ezt az időt.
Holly egy órával később hazafelé elkapta a metrót, hogy
könnyekkel és ölelésekkel üdvözöljék és a kedvenc ételeivel,
melyet olyan intenzív grillezés követett, mely azzal fenyegetett,
hogy felgyújtja a haját.
Ez olyan emlék volt, melyet felhalmozott az ismeretlen jövő
ellen.
Beparkolt a reptér épülete melletti parkolóba, mely egy hosszú
és elhagyatott magánút végén volt, kiszárt és megmutatta Torony
azonosítóját az őrnek. A férfi ennek ellenére kemény szemmel
nézte és ujját a fülében lévő fülhallgatóhoz tette, miután
belemotyogta nevét a gallérján lévő mikrofonba.

- 14 -
 Bármit is kapott vissza bólogatott. – Tisztáztak. – Ajkainak
halvány görbülése. – Szép ruha. Nem tudtam, hogy a Torony
engedi az öt éveseket vezetni.
Szemeit összeszűkítve Holly elővette legkomolyabb hangját. –
Az öltönyödet a Menő Vámpírok Vagyunk-ból van? Egy barátnak
kérdem.
A mosolyt eltörölték, a vámpír csak nézett rá pislogás nélkül.
Holly visszabámult, nem akart fenyegetve lenni, még ha a férfi
legalább ötszáz éves volt a belső órája szerint, amit az elmúlt pár
évben fejlesztett ki.
Egy bizsergés futott a szemei mögött.
Fenébe.
Bár a visszalépés saját hitvallása elleni volt, Holly leengedte
szemhéjait és mély levegőt vett. Mikor ismét felemelte őket, a
vámpír vigyorgott. A fogait csikorgatta és megakadályozta magát,
hogy rámutasson, csak másodpercekre volt attól, hogy
kotkodácsoló csirkévé hipnotizálja, bement. Ez relatíve kis terület
volt, egy üvegfallal, mely a reptérre nézett.
A légiforgalom-irányítás az ő kis sasfészkében volt fent.
Ami mindig mulattatta Hollyt: az angyalok bármerre
repülhettek, amerre akartak, de ha repülőgéppel utaztak, be
kellett tartaniuk a légtér szabályait. Annak a férfinak nem voltak
szárnyai, akiért jött. Méreg vámpír volt, egyike a Heteknek,
Raphael magánőrségének. Ez, sajnos azt is jelentette, hogy

- 15 -
sokkal erősebb volt, mint amilyennek a háromszázötven vagy
hány évével lennie kellett volna.
A Hetek minden tagjának vad ereje volt.
– Torony Légitársaság, Hármas járat leszálláshoz készül.
Holly felriadt vigyorral nézett fel a hangosbeszélő rendszerre.
– Nagyon vicces Trace – mondta, végül felismerte a hangot.
Férfi nevetés hallatszott ugyanazokból a hangszórókból. – Úgy
gondoltam kalandvágyó cimborám a láthatatlan világok
csodáiban, szükséged van szórakoztatásra – mondta a vámpír,
hangja meleg tenor volt. – Szeretnél feljönni?
Elkapta egy gép képét, ami éppen landolni készült. Szíve
hevesebben kezdett verni. Felkészülésképp. Mert közte és Méreg
közt mindig harc volt. – Nem, de köszi. És mióta vagy
repülésirányító?
– Társaságot biztosítok Andreja számára.
Trace egy sor verssel jelentkezett ki, melytől Holly szíve
szárnyalt.
Az ő és Trace barátsága a szavakon alapult, a költészeten,
melyben csodát és megnyugvást találtak.
Majd ezután ott volt a férfi, aki leszállni készült a repülőről,
ami simán állt meg a kifutón. A férfi szinte teljesen része Holly
életének azóta a pokoli nap óta, hogy reménytelenül figyelt, testét
mérgezett vér bénította meg, ahogy egy őrült arkangyal kitépte a

- 16 -
sikító Shelley karját, mintha egy lepke szárnyát tépné ki, majd
megállt, hogy vörössel szegélyezett szájával megcsókolja Hollyt.
– Ssss.
Kezei ökölbe szorultak, ahogy a tarkóján lévő szőrszálak
felálltak, ellökte fókuszát a múltról arra a férfira, akit felvenni
jött, a férfira, aki irritálta és dühítette őt első találkozásuk óta.
Mikor két évvel ezelőtt a Torony New Yorktól messze jelölte ki
őt, azt mondta hál’ Istennek. Csak hogy rájöjjön Méreg
eltávozásával senki sem látta azt a részét, mely hideg, halálos és
hátborzongatóan embertelen volt. A halhatatlanok akik
körülvették erősek és halálosak voltak, de senki sem volt ennyire
furcsán más.
Méreg nemcsak immunis volt hipnotizáló erejére, hanem az
egyetlen személy, aki megtaníthatta neki, hogyan birkózzon meg
képességével. Ami azt jelentette, idegesítő hangját hallotta
hetente egyszer az alatt az idő alatt, míg távol volt, egy olyan
helyen, amit senki sem nevezett nevén előtte. Azért tért vissza,
hogy fizikailag is dolgozzon vele, de egy furcsa, feszült nyomás
ragadta meg időközben a halhatatlanok világát, és Méreg nem
látogatott vissza New Yorkba.
A férfi kilépett a magán repülőből.
Természetesen hibátlanul szabott fekete öltönyt viselt,
melyhez nyakkendő nélküli fekete ing párosult. Tükrös
napszemüveg rejtette el szemeit. Holly még nem jött rá, a férfi

- 17 -
vajon azért hord-e napszemüveget, mert szemei érzékenyek a
fényre, így az emberek nem akadnak ki, vagy szimplán seggfej
volt, aki kiismerhetetlennek akart tűni.
Holly az utolsóra fogadott volna.
Miután, természetesen elegáns módon, lesétált a repülőgép
melletti lépcsőkön egy ütött-kopott bőr táskával a vállán,
megfordult, hogy visszanézzen a gépre, felemelte kezét a
pilótafülke felé. A kora délutáni napfény megcsillant állának
tiszta vonalán, bőrének napbarnított árnyalata ragyogott a
fényben. A finoman hosszú sötétcsokoládé haja gondosan fésült,
egy tincs sem állt ki.
Az az átkozott férfi úgy nézett ki, mint aki egy finom whiskey
vagy luxus óra reklámjából lépett elő.
Holly sötéten nézett, mikor a férfi szemei a szemüvegen
keresztül találkoztak az övéivel. A tükrös napszemüveg ellenére
Holly tudta, hogy a férfi őt nézi. Karjait összefonta és lábait
terpeszbe helyezte. Visszabámult.
Méreg mosolygott és levette a szemüvegét.
Egy vipera szeméhez hasonló szemek találkoztak az övéivel, a
színe elképesztően ragyogó zöld volt. Látom hiányoztam neked,
cicus, tátogta.
Holly émelyítően édesen mosolygott rá… amit egy ujj követett.

- 18 -
 2. fejezet

A napszemüveget visszacsúsztatva Méreg nevetett.

Pillanatokkal később a váróban volt. A férfi nyers ereje
nekirohant. Erőszakosan. Korábbi gondolatai ellenére Holly
elfelejtette, hogy mennyire hihetetlenül erős volt a férfi, tudta, ez
nem erőjáték; nem próbálta szándékosan elnyomni őt.
Szimplán ilyen volt: egy vámpír, aki százszor halálosabb volt,
mint a kint lévő őr.
– Fenébe – mondta lefelé fordított arccal. – Reméltem, hogy
lezuhansz egy szakadékba. – A férfi említette neki a legutolsó
hívásánál, hogy azon volt, hogy kimegy mászni. – Sajnálatos, azt
hiszem.
– Látom azok a kis cica agyarak még mindig cukik.
Holly rá akart sziszegni, de kontrollálta a vágyat, mert az csak
szórakoztatná Mérget, és mert az alatt az idő alatt, amíg távol
bolt, vaskontrollt ért el természetének legtöbb, nyilvánvalóan
nem emberi részén.
Ahogy a ronda hangon, mely továbbra is benne suttogott,
amikor összezavarodott, elfojtotta azt is. – Hol van a csomagod
többi része?
– Ez az.

- 19 -
 Szemét forgatva Holly a csípőjére tette a kezeit. – Igen, persze.
Mit hordtál az elmúlt két évben? – Méregnek a hónap minden
napjára volt egy öltönye.
– Nem tudsz mindent, amiről azt gondolod tudod, cicus.
A világ savas zölden bizsergett.
A férfi mosolya lassú és elégedett volt. – Itt is vagy. – Levette
napszemüvegét, hogy felfedje a lányénál kísértetiesebb szemeit. –
Boo.
Holly fogcsikorgatva lett úrrá dühén, felnézett a
hangosbeszélőre, melyet a falra szereltek fel. – Viszlát Trace.
Remélem neked és Andrejának jó napotok lesz. Ó, lehet, hogy
letartóztatnak gyilkosságért. Kérlek, gyere s látogass meg a
börtönben.
– Adieu, csodás leányom – mondta Trace vidám
gavallérsággal. – És öreg barátom, míg talán édes Hollyt gyilkos
dühig provokálod, örülök, hogy itthon vagy.
– Jó visszajönni. – Napszemüvegét visszatolva Méreg Hollyra
nézett. – Te vagy a sofőröm?
– Én vagyok az a nő, akit nem akarsz felhúzni, kivéve, ha azt
tervezed, a Toronyig sétálni akarsz – mondta Holly, mielőtt
visszament volna a kocsihoz.
Méreg megállt, hogy kezet rázzon az őrrel, majd bedobta
táskáját a csomagtartóba. Átsétált, hogy elfoglalja az anyósülést,
teljesen hátratolta az ülést, hogy helyet csináljon lábainak.

- 20 -
Nagyon magas volt, de vállai szélesek, lábai hosszúak voltak, tele
izommal. A férfi olyan gyorsan tudott mozogni, mint egy kobra.
– Már engednek vezetni? – kérdezte csodálkozó hangon,
melyet arra kalibráltak, hogy bemásszon a bőre alá. – Elmegyek
pár évre és kihagyom a cicus első lépéseit. Csinált bárki képeket a
babaalbumba, amit küldtem neked?
– Tele van csodás képekkel. – Holly egy karikatúra mosolyban
meresztette rá fogait. – Honor egy kicsit aggódott, hogy úgy
rajzollak le, hogy a fejed le van vágva – mondta szándékosan
mélázó hangon –, de egy művésznek követnie kell az ösztöneit.
– Ó Hollyberry, mélyen megérint, hogy nem tudtál kiverni a
fejedből.
Holly szándékosan gyorsan indult el a parkolóból és olyan
gyorsan lőtt ki, hogy Méreg fejének az ülésbe kellett volna
csapódnia. Ehelyett a férfi nevetett, lustán egyik karját a lehúzott
ablak keretére tette, mialatt halálos vad illata a lány bőrének
csapódott. – Látom, a dühödet kontroll alá vontad.
– Ó, ha- - Holly elvágta magát, mielőtt azt mondta volna
harapj meg. Pontosan tudta, hogy mi lenne a válasza.
– Én alig várom a friss vért. – Ez folyékony hang volt, teste oly
módon ernyedt el, ahogy egy emberé soha. – A forró vér egy
vénából sokkal jobb, mint a hideg, tartósított cucc. Nem
gondolod?

- 21 -
 Holly megszorította a kormánykereket és próbált a lenyugtató
gyakorlatokra gondolni, amiket Honor tanított neki annak
érdekében, hogy elősegítse mentális és érzelmi fegyelmét arra az
időre, amikor Holly szétszakítja magát. Egy ideje már nem volt
szüksége a technikákra. Méreg egy ideje nem volt a városban.
Belégzés, kilégzés, belégzés-
Vér pulzál a lány áldozatainak vénájában, mely reszkető
félelemmel folyik ki.
– kilégzés. Be, ki, be, fenébe be, ki.
A forró vas íze a nyelvén. A száját nyál öntötte el.
Ádáz koncentrációval bámulta az utat, Holly elutasította, hogy
megadja magát az erős, és abnormális, éhségnek, ami Méreg
szavainak hatására ébredt fel benne. Nem kellett neki sok vér a
túléléshez. És határozottan nem akarta feltépni egy tehetetlen
halandó torkát és megfürödni a vörös sötét, forró ömlésben.
Holly gyomra összerándult, gyomortartalma megemelkedett,
ahogy képek töltötték el az elméjét. Rettenetes, rémálmokkal teli
képek egyenesen egy vérengző őrült kicseszett menedékéből.
– Még mindig küzdesz a valósággal, hogy vámpír vagy?
– Nem – mondta, hangja nem árult el semmit a teljes
rémületről, mert Holly hozzászokott, hogy elrejtse az őrületet,
mely mélyen elárasztotta őt. – Vannak vámpír jellemzőim, de
nincs annyi vérre szükségem, mint neked. – Amire ő vágyott, az

- 22 -
sokkal erőszakosabb és halálosabb dolog volt. – Vannak más
aspektusaim is, amik nem vámpirikusak.
– Arra gondolsz, hogy hipnotizálod az áldozatod? Le kell
törjelek, cicus, de én is meg tudom csinálni és én vámpír vagyok.
Veled ellentétben az én képességem nem limitálódik a
halandókra és a nagyon fiatal vámpírokra.
Holly teljesen tudatában volt, hogy a férfi gúnyolódik vele.
Méreg nagyon jól tudta, mi mást tud csinálni. – Szükségem van
ételre – mondta csendesen, mert legalább Méreggel szurkálódni
az ő meglátása szerint normális volt. – Ez nem változott az az idő
alatt, amikor a Torony úgy döntött Manhattan jobban jár az
elbűvölő jelenléted nélkül.
– Állj, állj. Nem tudom elviselni ezt az áradozó üdvözletet. –
Nyugodt szórakozás volt minden sejtjében, kinyújtotta lábait. –
Még mindig vágysz a samosa-ra?
– Nem. – Az elmúlt héten háromszor is elment a kedven indiai
éttermébe és megtömte magát a sült- Álljunk meg egy percre. –
Milyen lehetséges okból emlékszel erre? – kérdezte gyanakvóan,
a vágyának beismerése kiszivárgott a hosszú távú edzések során.
– Mert ez egy újabb furcsa, kicsi Hollyberry tény, amit
hozzáadhatok növekvő gyűjteményemhez.
– Seggfej vagy. – A szóváltás jellemezte az egész
kapcsolatukat, gondolta, ahogy folytatta a vezetést az egyébként
üres magánúton, mely a reptérre befelé és kifelé vezetett.

- 23 -
Szerencsére ezután nemsokára egybeolvadt egy többsávos úttal.
Ez felmentést adott neki, hogy figyelmen kívül hagyja Mérget és a
bizsergést a bőrén,mely nem tűnt el, amikor a férfi a közelében
volt.
– Nos, mit csinálnak a cicusok, mikor szabadnapjuk van?
– Csendet. Vezetek.
– Te ezt annak nevezed? Én inkább egy őrült hullámvasútra
gondolnék.
– Nem láttam, hogy rajtad lenne a sétáló cip- Holly teljesen
jobbra rántotta a kormányt, ahogy egy hatalmas fekete SUV
hajtott be az ő sávjába. – Jézus! – Ez nem az ő hibája volt, a
kicseszett tank vezetője nem rejtett agresszivitással tolakodott,
mintha nem tudna a másik három sávból választani.
És a mocsok dudált rá.
– Állítsd meg a kocsit – mondta Méreg, hangja jéghideg volt. –
Megoldom.
Holly arra készült, hogy alapjáraton ellenkezzen mindennel,
amit a férfi mond, de az idióta a másik kocsiban a veszélyes
viselkedést egy teljesen más szintre emelte. Ütközést okozhatott
volna, és a körülöttük lévő legtöbb sofőr talán nem vámpírok
voltak, akik több sérülést tudtak elviselni, mint az emberek.
A kocsit a leállósávban állította meg. A SUV csikorogva
mellette állt meg, nem mögötte. – Nagyszerű, úgy tűnik az
idiótának országúti düh problémája van. – Holly kicsapta az ajtót

- 24 -
anélkül, hogy bármi jelet hagyott volna a SUV csillogó felületén.
A hely kicsi volt, de megfelelő egy olyan méretű nőnek, mint neki.
Méreg már az ő oldalán volt, sebessége hihetetlen. De Holly
időben szállt ki, hogy lássa a másik kocsi ajtaja kivágódik és egy
durva férfihang kikiabált – Ragadd meg a lányt.
Ragadd meg a lányt?
Nem. Kurvára. Nem hagyja.
Holly kirúgta a fegyvert az első fajankó kezéből. A másik
visszaszállt a kocsijába, mielőtt Mérget mozdulni látta volna. A
harmadik ránézett Méregre és teljesen elfehéredett. – Neked
nem kellene itt lenned!
Holly alig hallotta a félelemmel teli kiáltást, egyet rúgott az
első fajankó állába, félrecsapva ezzel a fejét. De a férfi erős volt,
legalább háromszáz éves vámpír. Jött felé. Holly nem tudta
használni az új képességeit, amikor a dolgok ilyen gyorsan
történtek, küzdenie kellett, hogy csak azokat a képességeket
használja, amiket Honortól, Ashwinitől és Elenától tanult.
Mindhárom vámpírvadász sokkal erősebb, gyorsabb
ellenfelekkel szokott harcolni.
Holly kisebb volt, mint az edzői. ’tite Hollyberry. Janvier így
hívta őt. A gyerekek az iskolában egyszerűen azt mondták
’alacsony’. Holly most az egyszer nem törődött vele. Csak azzal
törődött, amit a vadászok és Janvier, és Méreg, tanított neki,
hogy küzdjön oly módon, ahol a méretét használja. Lebukott a

- 25 -
fajankó húsos ökle elől és dupla öklöst ütött a férfi gyomrába,
pont a fájdalmas helyre.
A férfi gyötrelmes nyögése zene volt a füleinek… pont mielőtt a
férfit annyira erősen dobták hátra a kocsinak, hogy egy ember
méretű árkot hagyott a fémben. Ez passzolt a két másik fajankó
által hagyott árokhoz.
– Elkaptam. – A mellkasa nehéz volt, a vére forró.
Miután kisimította össze nem gyűrődött zakóját Méreg azt
mondta: – Szívesen. – Az összegömbölyödött fajankó felé
biccentett, akin dizájner cipő volt. – Ez tűnik a leginkább élőnek.
Nézzük, van-e mondanivalója.
Kiderült, nem sok volt.
– Vérdíj van, hogy elkapják. – A fajankó csak remegett Méreg
előtt, sápadt fehér bőre pírtól volt foltos.
– Mennyi? És ki áll mögötte?
– Nem tudom. Mike tudja a részleteket, de az hiszem
szétzúztad az agyát.
– Fel fog kelni. Előbb vagy utóbb. – Egy hideg mosoly. –
Ezután felfedezi a fájdalom igazi jelentését.
A fajankó foga elkezdett vacogni. – Esküszöm, nem akartuk
bántani a lányt – zokogta. – Csak elvittük volna a vérdíj miatt.
Holly a szemeit forgatta. – Itt vagyok idióta.
A megnevezett idióta még mindig meg volt fagyva Méreg előtt,
és Holly tudta, a férfi nem használta a képességét, hogy

- 26 -
hipnotizálja. – Ez minden, amit tudok – tört fel a férfi szájából,
mely felduzzadt az ajkán lévő sebtől. – Követtük, rájöttünk, hogy
ma viszi el a húgát és egyedül fog visszavezetni.
– Nem jöttetek rá semmire, mikor egy magánrepülőtér felé
mentem? – Mindenki tudta, hogy az a Toronyhoz tartozik.
A fajankó szeme meg sem rándult a lányra, ahogy azt mondta:
– Úgy vezet, mint egy őrült.
Méreg nevetett. – Ebben egyetértünk. – A nevetésétől a vastag
nyakú fajankó összerándult. – Most a többit.
A férfi száján a szavak gyorsan folytak ki, ahogy beszélt. –
Rögtön a fő reptér után elvesztettük őt, tizenöt perc keresgélés
után úgy döntöttünk félreállunk egy benzinkúton, szerzünk
kávét, új tervet készítünk. Épp visszaszálltunk a SUV-ba, mikor
láttuk, a lány kocsiját elrepülni.
És a fajankók rájöttek, ez a szerencsenapjuk, túl fel voltak
spanolva a vadászat miatt, hogy azon gondolkodjanak Holly
miért nem volt Manhattanben, mikor annyira gyorsan vezetett,
hogy elvesztették őt. Nem zavartatta magát, hogy a fejét rázza az
inkompetenciára, azt mondta: – Hogyan kellett volna
kapcsolatba lépnetek a személlyel, aki kitűzte a vérdíjat?
– Azt hiszem Mikenak van egy címe, ahova e-mailben el kellett
küldeni a fotót. – Nyelt egyet, megnyalta az ajkait. – Tudod,
bizonyítékként.

- 27 -
 Holly odament a fajankóhoz, akinek az egyik oldala szörnyen
összetört, látta, hogy agyvelő szivárgott ki, durva, de látott már
rosszabbat is, átkutatta a zsebeit, míg meg nem találta a
telefonját. Feloldotta a férfi hüvelykujjának lenyomatával, majd
átnézte az üzeneteit.
Semmi.
Egy emlékeztető ugrott fel a kezdőképernyőn, mielőtt
leellenőrizhette volna az e-mailokat: Elrablás. Holly Chang. E-
mail fotó. Egy e-mail cím követte.
Megdöbbent a gondolatra, hogy a vámpírnak emlékeztetőre
volt szüksége egy nő elrablásáról, úgy értem ez nem olyan dolog,
amit elfelejtesz, megmutatta Méregnek az üzenetet.
A férfi szemei találkoztak az övéivel. – Tudod tettetni, hogy
elkaptak?
Nem. Soha többé nem fog úgy kinézni.
– Nem – mondta gyengéden a férfi –, azt hiszem nem.
Holly vállai ellazultak, amikor a férfi annyiban hagyta, gyorsan
gondolkodott. – Tűnhetek eszméletlennek. – Kihúzott a
copfjából pár random tincset, majd bemászott a SUV hátsó
ülésére, megfelelően összepiszkolta magát.
Méreg csinált néhány képet Mike-a-feledékeny-fajankó
telefonjával, s elküldte e-mailen. Nem kaptak választ, mire a
Torony csapata megérkezett, hogy elvigye a fejvadászokat
kihallgatásra. Egy autómentő követte, hogy elvontassa a SUV-ot,

- 28 -
Méreg kárt okozott a motorban, mikor az egyik fajankót a
motorháztetőre dobta.
– Bárki is tűzte ki a vérdíjat, lennie kell embereinek, hogy
figyeljék azokat, akiket szeretsz, hogy sikerrel járjon – mondta
Méreg, mikor visszaszálltak a kocsiba és elindultak a Toronyba, a
csendes telefon a pohártartóban volt. – Ha így van, a megfigyelők
látták, hogy elkaptuk a fejvadászokat.
Holly horkantott. – Ha azt a hármat úgy ítélték meg, hogy
szinte sikerrel járnak, akkor hihetetlenül alacsonyan van a mérce.
– Nem meglepő, cicus. Csak a hülyék, vagy az elkeseredettek
mennek egy nő után, aki a Toronyhoz tartozik.
Holly ujjával dobolt a kormánykeréken. – A fajankók talán
nem tudták ezt – motyogta. – Csak hét hónapja van szobám a
Toronyban és próbálom az összeköttetésemet visszafogni. – A
leggyengébb halhatatlanok az árnyékokban kóboroltak,
tudatában voltak, hogy ismert erős vámpírokat és angyalokat és
hogy az aggodalmaikat meghallgathatják, de Hollyt saját jogán
nem tartották fenyegetésnek.
Mekkora átverést csinál.
Ki akarta tépni a kormánykeret a műszerfalból, ki akarta
kiabálni a dühét. Nagy kár, hogy a szupererő nem volt a
képességei közt, melyeket fertőzött vére szívélyesen adott neki…
vagy az, hogy nem tudta elfelejteni létrehozásának rémálmát.

- 29 -
Gyűlölte az érzelmeket, melyek az elrablási kísérlet alatt
rohanták meg, érzelmek, melyek még mindig a vérében lüktettek.
Uram akkor vitte el őt, amikor a barátaival kijött a moziból, ők
hatan nevettek és arról beszéltek, hogy mentás csokis
frappuccinót vesznek. Egy kacér kis sárga ruhát viselt és pántos
magas sarkút a célból, hogy magasabbnak tűnjön, sminkje
kifogástalan volt, egy órájába telt elkészíteni.
Mia segített neki a szemceruzával.
Ez után jött a horror.
A teljes tehetetlenség érzése egy csomó volt a gyomrában, az
emléket nem tudta félresöpörni, ahogy az a felszínre küzdötte
magát úgy két és fél évvel az elrablás után, mintha az elméje
eldöntötte volna, hogy nem nézett szembe eléggé a horrorral.
Több mint tizennyolc hónapnyi égető visszaemlékezés és a
rémálmok visszhangjai elutasították, hogy elhalványuljanak.
Holly addig sikított, míg rekedt nem lett, küzdött, hogy
megmentse a barátait, de Uram egyesével előtte zsigerelte ki
őket, mintha bemutatná művészetét hálás közönségének. Holly
volt az egyetlen, aki megmaradt, véres, meztelen, félig őrült
zűrzavar, mikor Elena rátalált.
Az ez utáni napokban gyakran azt kívánta, bárcsak ő is
meghalt volna a kriptában. Sokkal nehezebb volt élni és tudni,
Shelley többé nem nevet kifulladó és vihogó nevetéssel, hogy

- 30 -
Cara és Maxie többé nem tétováznak egy rúzs árnyalatán, és
Raina és Ping soha nem pletykálnak az életükben lévő férfiakról.
Volt még két másik áldozat abban a brooklyni raktárban, a nők
már halottak voltak és a vérüket Uram lecsapolta addigra, mire
elvitte Hollyt és a barátait az ő horror házába. Sokkal később
Holly rájött a nevükre: Kimiya és Nataja.
Nem volt képes elmenni a temetésükre… és nem volt képes
meglátogatni a sírjaikat. Túlságosan fájt arra gondolni, hogy a
barátai és az a két idegen nő, akit nem ismert, és soha nem is fog,
a hideg fölben feküdtek.
– Amit én nem értek, miért akar bárki is elrabolni egy cicust
bébi vámpír fogakkal.

- 31 -
 3. fejezet

Méreg mélázó mondata kicsapta a bánat, veszteség, horror és

düh hurkából. – Gyere közelebb és megmutatom mennyire
haszontalanok azok a bébi fogak. – Agyaraiból savas zöld anyag
kezdett szivárogni, amit a Torony tudósai teszteltek és halálos
méregnek ítélték meg.
– Sajnálom, cicus. De megharapni engem nem tenne neked
jót… bár azt mondták nekem a vérem a legjobb, amit a nők
valaha kóstoltak.
Holly émelygő mozdulatokat tett a kezével, amivel nem fogta a
kormányt, hihetetlenül hálás volt a férfi bosszantó és kínzó
jelenlétének, bár előbb vágná le a saját fejét, mint hogy beismerje
ezt. – Néhány nő bármit megtesz, hogy bekerüljön a Toronyba.
– Gonosz vagy Hollyberry. Mint a méreg.
Bárki mástól az utolsó szavak ronda inzultálás lenne.
Méregtől… - Te bókoltál nekem? – kérdezte, a szája leesett. –
Szívd vissza! – Nem tudna mit kezdeni azzal, ha Méreg
bármilyen módon, formában, alakban kedves vele.
– Természetesen – mondta –, a te mérged közel sem olyan
mérgező, mint az enyém.

- 32 -
 Éppen vissza akart vágni, hogy a férfiak mindig a farkuk
méretére gondolnak, mikor megértette a férfi szavainak
fontosságát. – A Torony összehasonlította a kettőt?
– Mi vagyunk a Torony egyetlen mérgező tagjai. Az úr tudni
szeretné a pontos erőnket.
– Mennyivel vagy erősebb? – kérdezte összeszorított fogain
keresztül, bár a férfi hatalma nem volt meglepetés. Méreg talán
huszonhét évesnek tűnt, de sokkal többet élt, mint amit ő el
tudna képzelni.
És örökké így fog kinézni, egy szexuális teremtény, akit senki
sem merne ’fiúnak’ hívni. Holly ezzel szemben megragadt egy
huszonhárom éves arcával, akinek még megvolt a fiatalkori
lágysága, mikor Uram átalakította létezésének formáját. A
lágyság egy éven belül eltűnt volna; tudta, mert látta Mia
átalakulását.
De Holly soha nem kapja meg az extra évet, hogy belenőjön a
bőrébe és nőiességébe.
Vámpirizmus, vagy bármi is rohant a vérében, a jövőben
csiszolni fogja a vonásait, de semmi másnak nem tűnik majd,
mind fiatalnak. Még akkor sem, ha ötszáz éves lesz.
Természetesen egy hosszú, majdnem halhatatlan élet volt a
legjobb forgatókönyv.
– Elég erőssé váltam, hogy legyőzzem a város angyalainak
nagy részét – mondta lazán Méreg. – Ez a Torony titka, s

- 33 -
kivégeznek, ha elmondod, szóval ne oszd meg, de a
legfiatalabbakat intenzív önkéntelen álomba sokkolhatom,
amiről a gyógyítók azt hiszik haláloz vezethet, az időseket erős
fájdalmakkal teszi harcképtelenné.
Holly morcosan nézett és azt mondta: – Baromság – belül
összerándult, hogy olyan szót használt, amiért az anyja azzal
fenyegetné szappannal mossa ki a száját. Dahpne Chang nem
törődött vele mi volt Holly, azzal foglalkozott, hogy a lánya úgy
viselkedjen mint egy hölgy, akinek nevelte. Holly megpróbálta,
tényleg. De csak ha az édesanyja a közelben volt, hogy lássa.
Holly soha többé nem akart fájdalmat okozni az anyjának, aki
soha, egyszer sem nézett rá máshogy, mint a gyermekére. Az apja
kevésbé volt megnyilvánuló, de ő volt az, aki bizonyos
ruhadarabokat tartott a számára a ruhaüzletében, olyan
darabokat, melyek mindig színesek és mókásak és Hollysak
voltak.
A szeretet számtalan formában jöhetett.
– Mind igaz. – Méreg haját megemelte a nyitott ablakon
beáramló levegő, profilja elképesztően tökéletes volt, hogy egy
pillanatra elakadt a lány lélegzete. – Halálosabb vagyok, mint a
leghalálosabb kígyó a világon, olyan képességgel, mely hatással
van az erős halhatatlanokra. De te nem vagy túl messze tőlem.

- 34 -
 – Próbálj meg egy őrült arkangyal gumicsontja lenni – mondta
Holly borzalmas vigyorral. – Úgy hallottam csodákat tesz a
mérgeddel.
Senki sem tudta pontosan mit tett vele Uram azon kívül, hogy
megitatta vele a vérét, ez az émelyítő emlék, amit végre kihevert.
De az idő nagy része, amit a férfi vele töltött a barátainak
meggyilkolása után üres maradt. Vagy nem volt tudatánál, vagy
az angyal biztosította hogy nem fog emlékezni, és egyszerűen
csodás volt tudni, hogy a vérszülött arkangyal talán elásott
valamit az elméjében.
Ki tudja mit hagyott hátra.
Amit Holly tett, hogy több információt szerzett az angyali
biológiáról, mint az idősebb vámpírok többsége, szüksége volt
azokra az információkra, hogy megértse, mi történik vele.
– De – folytatta Méreg –, ahogy már mondtam. Immunis
vagyok a mérgező harapásodra.
Holly morcosan nézett. Egyszer vagy kétszer harapta meg a
férfit, az ő pszicho poszttraumás-stressz fázisában és csak a vállát
vonta rá, de azok a harapások többek voltak, mint néhány
karcolás, és a toxikus csókja még nem vette fel végső formáját. –
A tudósok tesztelték a mérgeinket egymással szemben?
Kinyúlva Méreg az egyik hajtincsével játszott, amit ő a fotó
elkészítése után azonnal szépen hátrafogott. – Úgy nézel ki, mint
egy póni játék unikornis farokkal.

- 35 -
 Holly felcsapta a karját, hogy elüsse a férfiét. – Válaszolj a
kérdésre. És az unikornis haj volt a cél Mr. Vágás és Szárítás
Dizájner. – Hollynak annyira gyakran kellett küzdenie a
késztetéssel, hogy Méregre ugorjon és összezavarja a férfit.
– Teljes közömbösítés. – Méreg halványan elfordult az
ülésében, hogy a lány profilját nézze, és ettől a bizsergés csipkedő
méhrajzássá vált. – A mérgem eltörli a mérgedet és vica versa.
Holly egyenesen előre bámult. – A mérgem olyan, mint a tiéd?
– Ez olyan kérdés volt, amit nem akart megkérdezni. – Mint a
viperáé, kobráé, vagy más kígyóé?
– Nem. – A férfi válaszától Holly szíve a bordáinak csapódott.
– Az enyém arra hasonlít, bár egy egyedi keverék, de a tiéd
semmihez sem hasonlítható a bolygón és egyre mérgezőbbé válik.
Holly érezte, hogy izmai összeszorulnak. A dolog benne, a
mentális tumor, amit nem tudott kiszedni, egyre erősebbé vált.
Tudta, érezte. Hol ér véget? A halálban? Az arkangyal
pszichotikus őrületében, aki vérét megosztotta vele?
Rosszabban?
– Tesztelhetjük – mondta Méreg bágyadtan érzéki hangon,
amit Holly csak akkor hallott tőle, amikor olyan nőkön használta,
akik lihegtek utána. – Megosztjuk a mérgünket.
Holly ismét megtalálta a lábát. – Ő a mindenit, had
gondolkodjak rajta – mondta szemét rebegtetve. – A válasz egy…
Nagy. Kövér. Nem. – Tudta, hogy a férfi csak a bajszát húzogatta.

- 36 -
Méreg azt gondolta, hogy kicsi baba. Holly azt gondolta róla,
hogy önelégült seggfej. Ilyen volt a kapcsolatuk.
– Miért akar téged valaki annyira, hogy vérdíjat tűzzön ki a
fejedre? – Méreg hangja ez alkalommal komoly volt. –
Egyértelműen utánad jöttek. Holly Chang, Sorrowként is ismert.
Ez volt a leírásban és fotó is volt rólad.
Holly bólintott. – Láttam. – A fényképet a fő fajankó
telefonjában tárolták. Egy kávéházból való kilépése alatt készült,
ahova az anyját vitte el egy csésze teára és sütire. Dahpne
Changnek a sütik voltak a gyengéi, amit Holly teljesen kihasznált,
hogy visszaszerezze anyja kegyeit.
– A felbujtónak tudnia kell, hogyan alakítottak át – folytatta
Méreg, a férfi ereje egy tekergő hullám, mely Holly köré
csavarodott, mielőtt arrébb csúszott volna – vagy gyanítják.
Holly küzdött, hogy megtartsa a levegőjét. Méreg most nem
szórakozott vele, mint korábban, a férfi játszott játékokat, de ez
nem olyan volt. Nem olyan módokon, ahol nem voltak egyenlők.
Annyira élénken érezte a férfi erejét, mert vagy Holly
érzékenysége nőtt a testében végbemenő változások miatt, vagy
Méreg lett erősebb az elmúlt két évben, mióta nem látta
személyesen.
Vagy mindkettő.
– A vérünk értékes valuta – tette hozzá a férfi.

- 37 -
 – Sajnos. – Holly nem hordozta a mérgező toxint, mely Uram
gyilkos őrültéségét eredményezte, de hordott valamit, mely nem
volt állandó sem a halandó, sem a halhatatlan világban.
Senki sem jött rá teljesen, hogy mit. Csak azt tudták, hogy
Hollynak volt egy ’furcsán láthatatlan a természetében’, ezeket a
szavakat mondta neki a gyógyító, aki az esetén dolgozott.
– Van más lehetőség – mondta Méreg. – Egyedi vagy és az
ilyen dolgok ritkán alakulnak ki egy halhatatlan életében. Ahogy
Zhou Lijuan az angyali társadalom legkülönlegesebb szárnyait
gyűjti, így egy másik gyűjtő azt kutatja, hogyan szerezzen meg
téged.
Holly belül megremegett a szörnyen hátborzongató Kína
arkangyalának említésére. – Hogyan gyűjthet angyal szárnyakat?
Levágja őket? – kérdezte rémülten.
Méreg válasza jeges volt. – Nem, jobban szereti a teljes testet.
Mintha halott lepkét szögezne a falra.
– Bassza meg, a halhatatlanok őrültek. – És az ő világuk volt
már Hollyé. – Rád is így reagáltak? Mint egy ritkasága, vagy
gyűjtői darabra?
– Én nem voltam annyira sokkoló. Az átalakítóm kilétét
ismerve.
Neha arkangyal, a Kígyók és Mérgek Királynője.
– De – folytatta Méreg, hangja kissé távoli volt, mintha több
száz évvel ezelőttre tekintett volna vissza – én vagyok az egyetlen

- 38 -
vámpír, aki az átalakítás során annyi mindent megörökölt, ami
Nehát azzá teszi, aki. Sokan voltak, akik megpróbáltak
elcsábítani az udvarából a szerződésem lejárta után.
Holly önmaga ellenére kíváncsi volt. – Raphael is köztük volt?
Méreg nevetése oda nem illően meleg volt egy olyan férfihoz
képest, akinek vipera szemei voltak. – Az úr senkit sem csábít,
cicus.
A férfira fújtatott mielőtt megállíthatta volna magát,
keményen állt meg a csillogó tüske előtt, ami a manhattani
Arkangyal Torony felhőkarcolója volt. – Most már elhúzhatsz –
mondta, mikor a férfi nem mozdult.
– Velem jössz. – Hangja makacs volt. – Dmitri tudni akar
majd az elrablási kísérletedről.
Holly gyomra összeszorult. Ettől tartott. És amíg vidáman
dacolt Méreggel, abból az egyedüli okból, hogy bosszantó,
dacolni Dmitrivel egy teljesen más dolog volt. Nem azért, mert
félt volna a férfitől, bár Dmitri tudott félelmetes lenni. A tény az
volt, hogy nem akart csalódást okozni neki.
Balra fordult a kocsival és lement a Torony mélygarázsába,
csendben leparkolt és kiszállt. Méreg kivette táskáját a
csomagtartóból, majd folyékony simasággal lépdelt mellette,
amiről Holly úgy gondolta mesterkélt, míg nem látta a férfit
küzdeni és rájött a szeme nem hazudott, Méreg sejti szintig
változott meg vámpírrá válása során.

- 39 -
 Holly elgondolkodott rajta, a férfi miért hozta meg ezt a
döntést és hogy megérte, hogy fizetségként nemcsak a
szabadságát vesztette el száz évre, de az emberiségét is oly
módokon, amire a legtöbb vámpír nem gondolt.
Belépve a liftbe kíváncsiságát gyeplőn tartotta és szemei
eltökélten előre néztek, még úgy is, hogy a férfi kígyózó ereje
megtöltötte a kis teret. De tudatában volt, hogy Méreg levette a
szemüvegét.
A lift ajtaja simán nyílt ki a Torony azon szintjén, ahol Dmitri
irodája volt. Holly már jó ideje nem jött fel ide, bár Honor beszélt
neki a renoválásról. A falak finom szürkék voltak, a szőnyeg
ugyanennek az elegáns színnek a gazdagabb árnyalata.
Azelőtt teljesen fekete, tisztán Dmitri volt.
Most tükrözte mind a város legerősebb vámpírját, és az ő
vadász feleségét.
– Mik azok a lukak? – Honornak meg kellett döbbennie a
frissen festett falon lévő sérüléstől. Legalább a szép festmény,
amit a nő tett fel, úgy tűnt sértetlen volt.
– Úgy tűnik kések álltak a falakba – mondta Méreg egy gyors
pillantás után, ajkai mosolyra görbültek, mely valódi
szórakozottságnak látszott. – Feltételezem Elena és Dmitri.
Ezután nem volt több idő felkészülni arra, ami ezután
következett; elérték Dmitri irodáját. Raphael halálos jobb keze
nem az asztala mögött állt, Holly igazából soha nem látta, hogy az

- 40 -
irodai székében ült, hanem kint volt a korlát nélküli teraszon.
Nem tűnt ezer évesnek, talán korai harmincasnak. Egy veszélyes
férfi fekete hajjal, sötétbarna szemekkel és napsütötte bronz
bőrrel, akiből ’áradt a szex’, a média szerint.
A táskáját a sarokba dobva Méreg egyenesen kifelé lépdelt.
Holly sokkal lassabban követte, újra és újra figyelmeztették,
hogy bár vámpír volt, de mégsem volt teljesen az. És még egy
vámpír is meghalhat, ha ebből a magasságból leesik és a feje
leválik testéről. Hogy Dmitri és Méreg mennyire fesztelen volt az
az erejükben áramló erő nagyságáról tanúskodott.
Dmitri telefonált, de abban a pillanatban letette, hogy
észrevette Mérget.
Egy mosoly ragyogott fel az arcán, oly módon ölelte meg a
másik férfit, mely azt mutatta inkább barátok voltak, mint
egyszerű bajtársak, vagy harcostársak. Több mint hatszázötven
év választotta el egymástól Dmitrit és Mérget, a Hetek legidősebb
és legfiatalabb tagja, de ebben a pillanatban nem volt köztük
távolság.
Ahogy figyelt, Dmitri meglapogatta Méreg hátát, mielőtt a két
férfi szétvált volna.
– Holly.
Holly félúton találkozott Dmitrivel és mikor a férfi karjainak
meleg erejébe vonta, nem ellenkezett. Ahol más nők ránéztek és
egy keménytestű vámpírt láttak, akiből szexepil szivárgott, Holly

- 41 -
azt a férfit látta, aki a legmélyebb gödrében találta meg őt, teli
önutálattal és bűntudattal, hogy ő túlélt, míg a barátai mind
halottak voltak. A férfi annyira mérges volt azon a borzalmas
éjszakán, de nem hagyta el őt, mikor beismerte neki, hogy fél
attól, amivé válik.
Dmitri a haját simogatta, ahogy a kősziklán ültek, Manhattan
csillogó kilátását nézték, és hagyta neki, hogy sírjon, míg nem
maradt több könnye. Míg kész nem volt kikaparni némi életet
magának azokból a hamvakból, aki egyszer volt. Azóta az idő óta
a férfi figyelte a fejlődését és biztosította, hogy ne merüljön
rémálmainak fekete hullámai alá.
Dmitri végigfuttatta kezét a copfján mielőtt elengedte volna őt,
megmozdult, így háta a mögötte lévő mélységre nézett, míg ő és
Méreg előtte álltak. A szél belekapott Dmitri fekete pólójába, a
színe ugyanaz volt, mint farmerjének és csizmáinak.
– Bemehetnénk? – bökte ki Holly. Kelletlenül árult el
bármilyen gyengeséget Méreg előtt, de utálta Dmitrit ilyen közel
látni a peremhez.
Meglepetésére Méreg nem szólt semmit, ahogy mind beléptek
Dmitri irodájába. Ahol a férfi elmondta Dmitrinek mi történt.
Dmitri sötét szemei élesek lettek, a benne lévő halálos ragadozó
hírtelen kézzel fogható lett, ez volt az a férfi, akiről azt mondták
kegyetlen, Raphael ’kardja’, aki véresre zúzta ellenfeleit.
– A fejvadászok kifejezetten Hollyt akarták?

- 42 -
 – Kétség kívül. – Méreg elővette a telefont, amit elvettek. –
Elviszem Viveknek, meglátjuk mit tud kezdeni az e-maillel.
Dmitri bólintott, mielőtt Hollyhoz fordult volna, erejének
erőszakosságától a lány a fogait csikorgatta. – Bántottak?
– Nem. – Rámutatott vállban eltépett felsőjére. – Az apám
adta nekem ezt a felsőt a múlt héten. A hülye fajankók eltépték.
Dmitri mosolya halálos volt. – Ha a vérdíj eléggé jelentős,
akkor ez csak az első kísérlet volt. – Összefonta karjait. – A
nagyobb fenyegetés az életbe beleunt öregek, akik számára a
halál kockázata, hogy megtámadjanak egyet a Torony emberei
közül egy veszélyes izgalom. Ők nem lesznek annyira
inkompetensek, mint ez a trió.
Hollynak bizsergett nyakának hátoldala. – Tudok vigyázni
magamra – emlékeztette a férfit. – Te gondoskodtál róla. – Ő volt
az, aki a lányt olyan edzésbe dobta, amit arra terveztek, hogy
növeljék kontrollját a képességei felett.
Hollyt sötét tekintetével a helyére szegezve Dmitri felemelte a
szemöldökét. – Ma el tudtad volna intézni mindhárom vámpírt?
Holly kinyitotta a száját… és nem tudott hazudni. Dmitrinek
nem. – Nem – nyögte ki végül. Mike és az ő idióta fajankó társai
nagy rohadékok voltak, és míg Holly tudott harcolni, nem volt
tapasztalt vadász vagy harcos.

- 43 -
 – Sehova nem mész egyedül, amíg rá nem jövünk, ki akar
téged és miért. – A szavak utasítások voltak. – Beszélek
Janvierrel és Ashwinivel, ki a legjobb, akihez rendelhetlek.
– Bébiszittelhetem – mondta a bosszantó vámpír mellette,
annak akinek az ereje körülötte csúszkált, melegnek, testét átfedő
kígyóbőrnek érezte.

- 44 -
 4. fejezet

– Köszönet a nagylelkűségedért – mondta Holly a

legudvariasabb ’kedves fiatal hölgy’ hangján, a mosolya elég
széles, hogy átérje az arcát –, de inkább összeköltöznék egy
bolhás, veszett kutyával.
Méreg szeme azt a lenyűgöző dolgot tette, amit néha tett,
pislogtak. A membrán horizontális cikázása az íriszén annyira
gyors volt, hogy senki sem hitt neki, mikor elmesélte, mit látott.
Olyan volt, mintha ők nem látták volna, a sebesség annyira gyors
volt. Ahelyett hogy a hideg rázta volna ki a tettől, közel akart
hajolni, hogy lással, követheti-e a mozgást.
Azt is akarta, hogy a férfi lassabban csinálja, így teljesen
élvezhette volna annak szépségét: a membrán, mely
keresztülment a szemén nem volt teljesen áttetsző, vagy tejfehér,
mint a madarakról látott képeken, mikor rákeresett erre a
témakörre. Az áttetsző membránban fehér áradt szét, mely finom
hálót képezett, mely zöld szemén megcsillanhatott. A hatás
hihetetlen volt.
És csak milliszekundumokra volt látható.
– Te sem vagy az első választásom, cicus. – Higgadtan
végigmérte a testét. – Az időmet inkább nőkkel töltöm.

- 45 -
 Holly nem kapta be a csalit. – Biztos vagyok benne, Ashwini
nem bánná, ha vele lógnék. – Ha testőre kell, hogy legyen, vagy
Ash, vagy Honor, vagy Janvier jobb választás lenne. Mivel Honor
ebben a szemeszterben a Céh Akadémián tanított és Janvier
extra feladatokat látott el, míg Raphael és Elena távol volt,
Ashwini maradt.
– Asshwini haladó harci kiképzésen van, ahogy Janvier is –
mondta neki Dmitri. – Ezen felül kemény feladati ütemtervük
van. – Méregre nézett. – Azt terveztem megkérlek, hogy vedd át
néhány feladatukat, míg Illium megtanítja nekik, amit tudniuk
kell.
– Galen nincs bevonva?
– Mit gondolsz? – Dmitri mosolya most élesebb volt. –
Szerintem mindketten megbánták a napot, amikor beleegeztek,
hogy Elena Testőrségéhez csatlakoznak. – Egy pillantás Hollyra
és a szórakozottság elhalványult, mielőtt figyelme visszasiklott
Méregre. – Ezt a helyzetet gyorsan meg kell oldani. Ez az
elődleges feladatod, tartsd szemmel Hollyt és derítsd ki, ki üldözi
őt. A feladatokat megosztom a Tracehez hasonló erős vámpírok
közt, míg nem végzel.
Holly összefonta karjait. – Sajnálom, hogy megszakítom a
kellemes beszélgetéseteket – mondta, félrelökte a vágyat, hogy
engedelmeskedjen Dmitrinek –, de felnőtt nő vagyok. Nem
hozhattok döntést velem kapcsolatban, mintha itt sem lennék.

- 46 -
 – Biztos vagy benne, hogy teljesen felnőttél?
– Méreg. – Dmitri hangja elvágta Mérget, mielőtt tovább
piszkálhatta volna őt. – Beszélj Vivekkel, majd pihenj. Holly
követhet a nap hátralévő részében.
Hollynak sikerült csukva tartania a száját addig, míg Méreg el
nem ment. – Dmitri, nem harcolok egy testőr ellen – nem
számított, hogy az extra póráz mennyire horzsolja le –, de ne rakj
vele össze.
– Senki sem mer hozzád érni, ha Méreg a közelben van. Egyike
a Torony legerősebbjeinek, és fényévekkel előtted jár képességei
kiaknázásában.
– Egyben egy seggfej.
– Ahogy sok ember szerint én is – mondta Dmitri, tisztán
látszott, ez nem zavarja. – Vagy Méreg, vagy bezárlak a
Toronyba.
Holly kezei ökölbe szorultak, szíve felgyorsult. A világ savas
zöldbe mosott kemény fényt nyert. Előtte Dmitri figyelte őt,
félelem vagy aggódás minden jelzése nélkül. – Holly, fejezd be. –
A szavak kedvesek voltak.
Holly ehelyett sikított, a benne lévő frusztráció hangos
hangként csapódott ki. – Kiérdemeltem a szabadságom Dmitri!
Megcsináltam mindent, amit a Torony kért, mindent!
Az asztalához sétálva Dmitri nekidőlt, karjait összefonta széles
mellkasán. – És folytatni fogod – mondta olyan hangon, mely

- 47 -
engedelmességet követelt. – Négy év semmi egy halhatatlan
létezésében, kevesebb, mint egy szívverés, kevesebb, mint egy
gyermek első lélegzete. Fogalmad sincs milyen veszélyes lehetsz.
– Így azt tervezed, hogy örökké figyelni fogsz? – A férfi
hivatalosan is szerződés alá vonta őt, más vámpírokkal
ellentétben ő nem sétálhat el automatikusan a vámpirizmus
’ajándéka’ miatti száz év szolgálat után, a Torony fogja eldönteni
eléggé biztonságos-e, hogy szabad legyen.
– Ha ez az, amire szükség van. – Szavai könyörtelenek voltak.
– De van egy olyan érzésem, ha egyszer teljes kontrollt szerzel a
képességeid és a vágyaid felett, kiveszed a választást a kezemből.
A savas zöld továbbra is a látásában pulzált. – Immunis vagy a
mérgemre? – kérdezte, annyira dühös volt, hogy az zümmögött a
vérében.
– Nem, de nem ölne meg. Eléggé gyors vagyok, hogy eltörjem
a nyakadat, mielőtt az agyaraid közel kerülnének.
Holly pislogott. A zöld elhalványult.
Hírtelen a teste össze akart esni. Belefáradt ebbe. A világ elleni
közdelembe, ami úgy tekintett rá, mint ismeretlen fenyegetés. A
benne lévő rák elleni küzdelembe, mely nem engedi, hogy
normális legyen. A küzdelembe, hogy életben, ép elméjű
maradjon. – Méreg és én úgy gondoljuk azok talán a véremet
akarják – mondta, gondolkodásra kényszerítette fáradt agyát. –
Vagy csak be akarnak gyűjteni.

- 48 -
 – Lehetséges. Ahogy az is, hogy újra akarják alkotni a hatást,
ami átalakított téged. – A kezeibe fogva a lány arcát Dmitri
sötéten öreg hangon mondta neki: – Gyűlölj, ha akarsz Holly, de
emlékezz erre: most már a Torony egyike vagy. Az enyémek
egyike vagy. Ez talán láncokat jelent, de azt is jelenti, hogy
angyalok és vámpírok százai állnak mögötted.
Az érzelem forrón égette szemét. – Mindez egy furcsa kínai
lányért, akinek balszerencséje volt, hogy túlélt egy mészárlást?
Egy mély mosoly, mely elérte Dmitri szemeinek kemény
intenzitását. – Menj kis furcsám. Én vagyok Ash és Janvier
tanára a következő órában. Figyelhetsz.
Holly hírtelen fáradsága elhalványult. Dmitri halálos volt a
harcban és egyik főnöke sem volt lomha. Azonban ahogy az
edzést figyelte, rájött, soha nem látta korábban Dmitrit teljes
sebességgel mozogni. – Ez őrület – motyogta magának ahol ült, a
lelátó tetején, mely körbevette a belső küzdő teret.
– Még az idősebb halhatatlanoknak is gondot okoz szemmel
követni őt.
– Átkozott. Reméltem, ha figyelmen kívül hagyom a karomban
lévő kúszó érzést, visszabújsz a lukba, ahonnan kimásztál.
Méreg ült le mellé a lelátó tetején, frissen borotválkozott illata
átzúdult a lányon. A férfi fekete nadrágba és hosszú ujjú fekete
ingbe öltözött, mely ujjait felhajtotta. Ez a férfi számára alkalmi
viselet volt. – A cicus rossz hangulatban van. Hiányoztam?

- 49 -
 Holly több centi távolságból is érezte a férfi testhőjét, elmerült
benne. – Mint amennyire hiányzik a hatalmas hólyag, ami
tízedikben volt a lábamon. – Ismét, nem látta a pillanatot, hogy
Dmitri mit csinált, amitől Janvier a padlón nyögött.
A mogyoróbarna hajú vámpír mondott valamit Cajun francia
nyelven, amitől felesége nevetett Dmitri vigyorgott. Majd
elfogadta Dmitri segítségét, hogy felhúzza magát és helyet cserélt
a feleségével. Furcsa, a vadász jobb volt a Dmitrivel való
küzdelemben, mint idősebb és tapasztaltabb férje. Ash is vámpír
volt, de nem lépte még át a három éves határt az átalakítása óta.
– Megjósolja a mozdulatait – suttogta Holly. Előre dőlt,
szemei kitágultak. – Nem tudtam, hogy ezt meg tudja csinálni. –
Ashwininek előrejelző képessége volt, bárki, aki körülötte volt,
rájött erre. De ez…
– Nem – motyogta Méreg – én sem, úgy tűnik mintha fél
másodperccel azelőtt kapná el Dmitri mozdulatát, mint
megtenné azt. A harcban ez mindent megváltoztat.
A következő tíz percben teljes harmóniában ültek egymás
mellett, nézték Ashwini és Dmitri démoni táncát. Hihetetlen volt,
ahogy a hosszú lábú és karcsú Ash lépést tartott a vámpírral, aki
több mint ezer éves volt és életének majdnem teljes részét így
vagy úgy, de harcosként töltötte. Hogy nem olyan gyors, vagy
erős a vadász azzal kompenzált, hogy sajátosan mozgott, amitől
Dmitri vigyorgott.

- 50 -
 Ash hatalmas karika fülbevalói minden mozdulatánál
meglendültek, az arany fényesen csillogott.
Dmitri ennek ellenére elkapta, de addigra a férfi is izzadt. És
amikor felhúzta a nőt azt mondta: – Most jelentkeztél önként,
hogy az edző partnerem legyél, mikor Raphael távol van.
Ash arrébb ballagva egyik karját a férje vállára tette, Janvier
nem rejtett büszkeséggel ragyogott. Ashwini azt mondta: –
Meggondolom.
Holly úgy érezte a szemei még jobban kitágultak.
– Látom, még mindig lenyűgöz Dmitri.
– Nem látom, hogy vitatkoznál vele. – Arcát a vámpír felé
fordította, kinek jelenléte bizsergés volt a bőrén. – Méreg –
mondta Dmitri hangját utánozva, ahogy a férfi nevét mondta az
irodájában. – És úgy szaladsz, mint egy jó kis vámpír.
– Ó, mennyire megsebeztél, cicus – Hűvös szórakozottság volt
minden szavában.
Talán mert Hollyval ellentétben a férfi teljesen biztos volt a
Toronyban elfoglalt helyében és a bőrében. Ő nem egy furcsa
hibrid teremtmény volt, amivel senki sem tudta, mit tegyen.
– Hogy megsebeződj – mondta a lány –, akkor az emberiesség
látszatának meg kellene lennie benned. – Holly megrázta a fejét,
arca sajnálkozó volt. – Kár, hogy évszázadokkal ezelőtt eladtad a
lelkedet az ördögnek.

- 51 -
 Egy pislogó pillanat, a férfi kifejezése jegessé vált, amitől a
lány mozdulatlanná dermedt. Holly nem félt, benne is volt egy
ragadozó, és kész volt lecsapni. De ezután Méreg elmosolyodott
és ez egy csábító mosoly volt, amit azoknak a nőknek tartogatott,
akiket ágyba akart vinni. Nem mintha keményen kellett volna
próbálkoznia: vipera szemek vagy sem, ha egyszer érdeklődését
és epekedő sármját egy nőre fókuszálta, akkor a nő hajlamos volt
elolvadni.
Holly félre akarta rúgni ezeket a nőket és elmondani nekik,
hogy tiszteljék egy kicsit magukat, és hogy álljanak le azzal, hogy
további bátorítást adnak a seggfejnek, aki Isten ajándéka volt a
nőknek. – Akkor sem ha a Hudson befagy és színes cukorka hó
esik.
– Sajnos, cicus – mondta Méreg laza testhelyzetben –, te túl
harapós vagy nekem. De úgy gondoltam, hogy talán éhezel a
férfiak figyelmére, mivel a szurkálódásod elijeszt mindenkit.
– Ó, annyira kedves, nagylelkű vagy. – Holly összecsapta
kezeit a mellkasa előtt és ragyogott, mielőtt a szemeit forgatva
leejtette volna kezeit, amitől a férfi hátradobta fejét és nevetett.
Ez kitörölte a jeges éleket és a sármot, amit a lány maszknak
látott.
Elutasította, hogy hagyja a meleg hangot köré csavarodni, vagy
meggondolni, milyen helyes volt, amikor nevető ráncok jelentek
meg az arcán, figyelmét visszafordította a küzdőtérre. Dmitri

- 52 -
mozdulatok sorozatán vezette végig Asht és Janviert, melyek
könnyűnek tűntek, kivéve, hogy mindketten izzadtak. – Mit nem
látok?
– Az izomfeszülést – mondta Méreg csalóka lustasággal. – A
sebesség hiánya egy igazi gyilkos. Próbált meg ezt. – Mutatott
neki egy karmozdulatot. – És tarts ki.
Holly lemásolta, mert bosszantó hajlama ellenére Méreg
magasan képzett volt. Először rendben volt. És ezután… Fogait
csikorgatta, félresöpörte a fájdalmat, a vörös ködöt, mely az
agyában kezdett lebegni.
Szemei fénylettek, ragyogó zöld szemei ellentétben voltak az
ónix központú fekete hasítékkal, Méreg közel hajolt. –
Gondoltam, hogy mazoista hajlamaid vannak az irányítás alatt.
Holly elpirult. – Nem élvezem a fájdalmat.
– Nem? – Méreg ereje kiáramlott és a lány köré csavarodott,
lassan, hullámzóan és halálosan. – Akkor miért próbáltad meg
elpattintani az ínszalagodat egy olyan póz megtartásával, amit
nem lehet kitartani a fájdalomküszöb alatt, legalábbis amíg nem
vagy szakértő?
Holly megmasszírozta fájó kezét, félenézett. Méreg volt az
utolsó ember, akinek beismerné, inkább érez fájdalmat, mint a
gonosz embertelen vágyat, ami egyre gyakrabban ébredt fel
benne. Nem vagyok őrült, mondta magának, a félelem belülről
marcangolta. Nem vagyok szörnyeteg.

- 53 -
 – Néhányan – mondta ki hangosan, bár erélyesen lazította el
az állkapcsát – szeretik hajtani magukat.
Méreg nem válaszolt, de Holly érezte, hogy a férfi őt bámulja
azokkal a lenyűgöző szemekkel, melyek az első pillanattól
bámulatba ejtették a lányt. Méregnek nem volt joga a titkaira.
Egyedül Mia gyanakodott, hogy van valami rossz annak a
mélyén, ahogy Holly tovább harcolt, hogy új életet teremtsen
magának, de a lány nővére halandó volt, akinek nem volt tudása
a halhatatlanok horrorjáról. Nővére soha nem sejtette, hogy ez
nem a trauma szörnyű visszhangja volt.
– Méreg, mon ami! – kiáltott fel ezen a ponton Janvier. – Este
gyere át vacsorára
– Ott leszek.
– Te is Holly – mondta Ashwini, mielőtt Holly eltűnhetett
volna. –Öltözz ki.
Köhögve Holly bólintott. Nem az volt, hogy nem szeretett időt
tölteni a párral, ők lettek a kedvencei, de hogy kényszerítik, hogy
kedves legyen Méreggel, nem a kellemes időtöltés gondolata volt
a számára. – Nem kell pihenned? – mondta a férfinak. – Fáradt
lehetsz a hosszú visszaúton a… Hol is voltál?
– Szép próbálkozás, cicus, de a világ bizonyos helyeiről való
tudást ki kell érdemelni. – Izmos eleganciával állt fel, amit Holly
vonakodva ismert el, a férfi azt mondta: – Felveszlek hatkor,
hogy elvigyelek Janvierhez és Ashhez.

- 54 -
 Holly nem mondott semmit, de nem is egyezett bele, hogy a
férfi elvigye őt. Lesétált a lelátóról az edző területre, mikor az
edzés véget ért, Dmitrit követte, ahogy a férfi utasította. Ő
felment a Honorral közös apartmanjába, hogy először
lezuhanyozzon, otthagyta, hogy a lány a laptopján dolgozzon egy
különálló irodában, ami a férfi irodájának szintjén volt.
Holly a támadás után két és fél évig felhagyott tanulmányaival.
Mikor ismét felvette őket, korábbi divat tanulmányai egy ostoba
lány ábrándjának tűnt. Egy lányénak, akinek, egy izgalmas
pozíciót ajánlottak egy divatházban és aki azt tervezte,
részmunkaidősként fejezi be diplomáját.
Holly néha hiányolta azt a lányt.
Miután visszatért az iskolába, két hónapig céltalanul barangolt
az órák közt, mielőtt beslisszolt volna egy pszichológiai kurzusra,
és órákig maradt. Nem volt nehéz kitalálni, mi vonzotta az
elmetanulmányhoz. Jesszus, ő volt az ’orvos magát gyógyítja’
tankönyvi esete, de tudatában összekuszált pszichéjének, nem
állította meg, hogy szakot váltson és a semmiből kezdje el, mivel
kredit átvitelre nem volt lehetséges.
A Toronyban senki sem figyelte a tanulmányait, ez a szülei
feladata volt.
Daphne és Allan Chang ragaszkodott hozzá, hogy fizesse,
ahogy korábban tette: - Ez a mi felelősségünk! – mondták, mikor

- 55 -
a kölcsön felvételéről beszéltek. – Azt hiszed nem tettünk félre a
tanulmányaidra, így kölcsönt kell felvenned?
Természetesen ez azt jelentette, ők ketten sasszemekkel
figyelték a jegyeit. Ők nyomást is gyakoroltak rá, hogy menjen
végig és szerezzen doktorit. Nyilvánvalóan egy doktor a
családban nem elég. A korábbi Hollyt frusztrálta volna a vágyuk,
hogy ennyire bevonódjanak az életébe, de az a Holly meghalt és
az amelyik élt, csak mosolygott és vizsgáinak eredményeit,
leosztályozott esszéinek másolatát elküldte nekik.
Mert a jövője… teljesen ismeretlen volt. Míg a gyógyítók úgy
gondolták vámpír élete lesz, az is lehetséges volt, hogy
figyelmeztetés nélkül szörnyethal tíz év múlva, vagy habzó szájú
őrültté válik és ki kell őt végezni.
Uram vérszülött fertőzése olyan ajándék volt, ami soha nem
állt meg az adakozásban.
Volt bármi kétség, hogy félig őrült volt?

- 56 -
 5. fejezet

Méreg cseppet sem volt meglepve, mikor hat órakor Holly

nem várt rá a Torony előtt a felvételre. Mivel tudta, hogy a lány
semmilyen módon nem volt ostoba, biztos volt benne, hogy nem
ment saját maga Ashhezt és Janvierhez. Így levadászta őt.
És a Torony legtetején talált rá a lányra, szemei a kezdődő
napnyugtában vörös-aranyan ragyogó Hudsont figyelték. Méreg
ezt a földet hívta majdnem kétszáz éve az otthonának, de még
mindig értékelte a ragyogását. Ahogy értékelte a finom csontú nő
vad természetét és törhetetlen lelkét, aki a lenyugvó napba
bámult.
Amin Holly Chang átment, az emberek által őrültek házának
nevezett hely jelöltjének kellett volna lennie. A lány egy ideje a
peremen billegett, de soha nem esik le. Ma egy fényes, fekete
chőngszám1 volt rajta, mely kiemelte nőiességét. A ruha a
bokájáig ért, indigókék apró virágok voltak ráfestve. Színekkel
teli selymes haját magas copfba fogta.
Kezében egy köpeny volt.
És a lábain tíz centis fekete magassarkú, mely közelebb hozta a
lányt az ő magasságához.

1
kínai női ruha

- 57 -
 Mikor elérte a lányt s ő méltóztatott rápillantani, látta, hogy a
sminkje finom és mesteri volt. Egyszer szerette a divatot,
emlékezett vissza Méreg. Ahogy egyszer ő is szeretett dolgozni az
étel textúráival és ízeivel.
– Látom egy kicsit felnőttél a távollétemben, cicus. – A
távolból szemtanúja volt a lány ereje feletti növekvő
kontrolljának, de így látni őt, teljesen nőnek, aki most már
huszonhét évet élt a földön, rájött, a lány mélyebb módokon
változott meg, mint megértette volna.
– Miért gondolod, hogy érdekel a véleményed? – kérdezte
Holly udvariasan ésszerű hangon, mely éppen a megfelelő
mennyiségű zavartságot rejtett.
Méreg nevetett, el volt tőle ragadtatva, bár nem engedi meg,
hogy a lány ezt higgye. Holly mindig oly módokon hívta ki őt,
mely felhevítette ösztöneit és a lány ezt metsző intelligenciával
tette, mely a férfiéhoz beszélt. Úgy tűnt a dühe feletti növekvő
kontrollja kifente elméjének éles pengéjét. – Menjünk
vacsorázni.
A lány nem fogadta el a felkínált kart, helyette lassú és kritikus
pillantással felmérte a férfi kézzel készített, legsötétebb barna
öltönyét és ropogós fehér ingjét. Mérget tetőre vezető útján négy
vámpír és két angyal invitálta finoman az ágyába, egyikük a kezét
végigfuttatta hibátlan zakójának hajtókáján és azt motyogta, a
férfi úgy néz ki, ’elég jó, hogy megegyék’.

- 58 -
 Holly sóhajtott. – Látom a részesedés az Olcsó Öltönyök Bt.-
ben kifizetődött.
– Bölcs beruházásnak tűnt.
Holly szemei nevető zöld tűzben csillogtak a férfira, mielőtt
megfordult volna sarkain és a lift felé lépdelt volna, ruhájának
háta átölelte testének szép görbületeit. – Tarts lépést öregember.
Méreg érezte a vágyat, hogy megharapja. Természetesen a lány
keményebben harapna vissza. Mellette sétált a lifthez, csendben
mentek le. Ez természetesen bizsergető volt. Ahogy mindig,
mintha a bennük lévő furcsaságot irritálta volna a távolság. Hogy
lássa az érintés további bizsergést okoz-e, megérintette a lány
hátának alsó részét, ahogy kiléptek a liftből.
– Azt akarod, hogy eltörjem a csuklódat? – kérdezte csípős
udvariassággal.
– Ma nagyon ésszerű vagy. – Leejtette a kezét, de csak azért,
hogy felvegye napszemüvegét. Háromszázötven év után Méreg
megszokta, hogy kinézetét használja, hogy összezavarjon,
félelmet okozzon, vagy elbűvöljön.
Kiderült a nők szerették a szemeit, ha egy bizonyos nézéssel
nézett rájuk.
Azonban nem igazán élvezte, hogy foglalkoznia kellett a
rettegő szájtátásokkal. Ez létezésének legfájdalmasabb napjaira
emlékeztette őt, mikor ugyanazt a kifejezést látta azok arcán, akik
többet jelentettek neki, mint az élete. Furcsa, de Holly soha nem

- 59 -
tátotta el a száját. Helyette azt mondta neki, ha túl sokáig hagyja
bent különleges kontaktlencséit, a szemei elrohadnak és kiesnek.
Méreg abban a pillanatban tudta, hogy a mindenki számára
törött lány túl fogja élni.
– Remélem majd lekopik – mondta Holly, miután kiléptek a
Toronyból. – Így tanulsz egy kis viselkedést.
Méreg Neha udvarából származott, egyik kedvence volt a sima
modora és sármja miatt. Hollyra azonban sokkal ősibb módon
reagált. – Tessék – mondta a férfi, kinyitotta az anyósülés ajtaját
alacsony felfüggesztésű kocsiján. – A hölgyeké az elsőbbség.
– Ó uram, milyen gavallér. – Ez a ziháló állítás méltó volt egy
naivához, Holly beszállt és keresztbe tette lábait, táskáját az ölébe
tette.
Ajkai mosolyra húzódtak, Méreg bezárta az ajtót és beszállt a
vezető ülésbe. – Csatold be a biztonsági övet. – A vámpírok talán
majdnem halhatatlanok, de a fejük elvesztése mindkettejük
halálát okozná. És Holly nem volt egészen vámpír. Mint a Hetek
egy másik tagja Naasir, Holly is egyedi volt. Egyikük sem volt
olyan, mint a másik. De míg Naasir békében volt duális
természetével, addig Holly vagy figyelmen kívül hagyta, vagy
küzdött vele.
– Természetesen – mondta a lány. – A biztonság az első. –
Eltúlzott figyelemmel csatolta be az övet. – Milyen kedves tőled,
hogy gondoskodsz.

- 60 -
 – Mindig gondoskodom a cicusokról, akiket bébiszittelek.
Egy morajló hang az anyósülésről, mielőtt Holly elfojtotta
volna az állatias kisugárzást.
Méreg egy pillantást lőtt rá. – Mi volt ez? – kérdezte valódi
kíváncsisággal. – Inkább úgy hangzottál, mint Nassir, mint bármi
más.
– Ez emberi irritáció volt – motyogta.
Nem az volt.
Méreg visszagondolt arra, mit tudott Uram arkangyali
képességeiről és mi volt az, amit az őrült halhatatlan talán
átadott Hollynak. A legtöbb vámpír nem vesz át semmit az
átalakítási folyamat során, csak a majdnem halhatatlanságot, de
voltak ritka kivételek: Méreg azért volt olyan amilyen, mert Neha
volt a Mérgek és Kígyók Királynője.
Uramnak nem volt ilyen híre, vagy hajlama. És mivel meghalt
a Zuhatag hajnalán, mely új képességeket ébresztett minden élő
arkangyalban, nem volt rá mód megtudni, mi a hagyaték, amit
Hollyra hagyott, mikor erőltette, hogy lenyelje a vérét.
Méreg a homlokát ráncolta. Lehetséges lenne, hogy Holly
közvetlenül érezte a Zuhatag erő születő vagy feltöltő erejét?
Ennek csak az arkangyalokra és a legerősebb angyalok limitált
számára kellene hatással lennie, de Holly átalakítása minden
módon szokatlan volt. Talán Uram olyan erős lenyomatot
hagyott hátra a lány sejtjeiben, hogy elkapta a Zuhatag szélét.

- 61 -
 Normális esetben ezeket a kérdéseket megkérdezte volna
Raphaeltől, de az arkangyal, akit az urának választott
Marokkóban volt a Tanács ülésén, azon, amin a világot uraló
arkangyalok vetten részt.
Még ha Raphael itt is lett volna nem biztos, hogy tudná a
válaszokat. Mert míg Uram és Raphael egyszer barátok voltak,
nem álltak egymáshoz közel azokban az években, mikor Méreg
azt választotta, hogy Raphaelt szolgálja. A személy, aki a
legintimebb viszonyban állt abban az időben Urammal és az aki
tudott Uram minden születő képességéről amit fejlesztett, az
Michaela arkangyal volt.
Aki szintén Marokkóban volt, és aki szórakozásként Méreg
szemébe hazudna.
Ott volt az a tény is, hogy Uram vére toxikussá vált. A toxin
elég erős volt, hogy őrületbe kergessen egy arkangyalt,
kétségtelenül mutálódhatott, s bármilyen erős volt az, amit Uram
a Zuhatagban szerezhetett volna… most a Hollyban élő dologgal
visszhangzott.
– Némasági fogadalmat tettél? – Holly hangja mézédes volt. –
Egy kolostorban voltál a távolléted alatt?
– Igen, egy kolostorban, mely megengedte a kimenő hívást egy
cicusnak, akinek edzésre volt szüksége. – A George Washington
hídon ment, mely az Enklávé kősziklája felé vezetett, ahol Janvier
és Ashwini kialakították az otthonukat. Az exkluzív terület tele

- 62 -
volt angyali rezidenciákkal, mely híres volt hatalmas árairól és
limitált elérhetőségéről, hogy általában csak az öreg, vagy extrém
módon erős angyalok engedhették meg maguknak, de Janvier
száz évvel ezelőtt kapta meg a birtokot egy angyaltól, akinek
visszaszerzett egy nagy értékű tárgyat.
– Ha én cicus vagyok – mondta Holly ugyanolyan mézesmázos
hangon –, az mivé tesz téged? Hmm? – Ujjainak csettintése. – Ó,
megvan. Vaú, vaú! Mindenhol lógó nyelv és nyál.
– Az a nyelv eléggé keresett – mondta kedvesen, mert tudta,
hogy ez bosszantja Hollyt és Holly bosszantása magasan volt
kedvenc elintézendőinek listáján. – Nem mintha kis Hollyberry
tudna ilyen dolgokról – tette hozzá lusta doromboló hangon.
– Ah, milyen naiv vagy. – Holly másik oldalt tette keresztbe a
lábait.
Ruhájának hosszú hasítéka felfedte bőrének krémességét,
melytől Méreg ujjai a kormánykerékre szorultak.
Méreg belső morgással másfelé nézett. Holly talán felnőtt, de
még csak huszonhét éves volt és rettenetes trauma jelölte meg őt.
Vele ellentétben Holly nem választotta, hogy magához ölelje a
halhatatlan világot annak minden szépségével és sötétségével. Őt
belekényszerítették.
A lány volt az utolsó nő, akit ágybéli partnereként akart látni.
– Itt van egy kanyar – mondta Holly ebben a pillanatban,
hangja ismét udvarias és ésszerű volt.

- 63 -
 Ettől a férfi irritálni akarta a lányt, hogy kikeljen magából.
Teljesen tudta, hogy ez nem az igazi Holly Chang volt. Az igazi
Holly Chang bonyolult és intenzív teremtmény volt, néha keserű,
néha édes és mindig veszélyes. – Fájt, hogy annyira keményen
haraptál a nyelvedbe? – kérdezte ál aggodalommal.
Holly nem vétette el a lépést. – Egy kocsiban vagyok veled,
érthetően magas a fájdalom küszöböm – mondta, ahogy a férfi
megállította a vipera zöld Bugatti Chiront Ashwini és Janvier
házánál.
Kint volt addigra, mire a férfi megmozdult, hogy kinyissa az
ajtaját, és egy kobra feltűnő sebességével mozgott. – Nagyon jó,
cicus.
Holly egy nyilvánvalóan hamis mosolyt villantott a férfira,
karjának nem létező szöszét lesöpörve elindult Ash és Janvier
otthonát körbeölelő verandához, a korlátot apró fényekkel
díszítették, mely az este beálltával azonnal világítani kezdett. A
pár éppen kijött, üdvözlő mosoly volt az arcukon.
Amikor csokoládébarna korcs kutyájuk, akinek mancsa olyan
hatalmas volt, mint egy tál kimancsolt, hogy megszagolja Hollyt,
a lány mosolygott és lehajolt, olyan könnyedséggel dédelgette az
állatot, mint aki már számtalanszor tette. A kutya szemei
extázisban csukódtak be, ahogy a fülei mögött vakarta meg, de
csak egy pillanatot engedett meg magának, mielőtt arrébb ment
volna megszimatolni Mérget.

- 64 -
 – Helló, Charlie – mondta Méreg, leguggolt hozzá. Janvier
küldött neki képet az elhagyott kölyökről, akit ő és Ashwini
örökbefogadott, a kölyök, aki féktelen kutyává nőtt, aki soha nem
volt fáradt a játékhoz, de ez volt az első alkalom, hogy
találkoztak.
Kinyújtotta kezét Charlie-nak, hogy megszagolhassa.
A kutyának időbe telt megtenni… mielőtt megnyalta volna
Méreg arcát egy hosszú nyalással, farkát ütemesen csóválta.
Nevetve Méreg játszott a barátságos bestiával egy percig,
mielőtt felállt volna, hogy lássa, Holly apró homlokráncolással
nézte őt. Azonban mikor tekintetük találkozott, a lány félrenézett
és visszatért az Ashwinivel való beszélgetéshez, míg Janvier
odament, hogy gondoskodjon a kutyáról és üdvözölje Mérget.
A vacsora meglepően nyugodt esemény volt, még Holly is
lazított és olyan nyílt élvezettel nevetett, melytől szemei belülről
ragyogtak. Nem Méregre, természetesen nem vele. Azonban úgy
tűnt otthon érezte magát Janvierrel és az ő magas vadász
párjával. Janvierrel kiment a verandára, míg Ashwini mutatott
Hollynak valamit a házban, Méreg ivott a borosüvegből, amit
Janvier adott neki.
A férfi megremegett és elvette az üveget az ajkaitól, az
örvénylő vörös folyadékra bámult, mely a vér kitűnő
megjelenését mutatta. – Mi ez?

- 65 -
 – Ízesített vér. – Janvier vigyorgott és kortyolt a saját
borzalmából. – Mi tesztelünk egy csomót. Mit gondolsz?
– Miért van a vérnek szüksége ízesítésre? – A jó vér egy lökés
volt a rendszernek, a tiszta élet robbanása, ahogy átfolyt a vámpír
vénáin. – Vér, jó vér, csodásan eredeti és tökéletesen
kiegyensúlyozott.
– Ez az újgenerációs vámpíroké – mondta Janvier
megfontoltan. – Mind átlépik a határokat és a régit újjá
változtatják.
Horkantva Méreg egy másodikat kortyolt, és ismét
megremegett. – Emlékeztess rá, hogy… - A homlokát ráncolta és
rávette magát, igyon még egy kortyot. – Igazi vörös bor? –
Szórakozottság hullámzott át az erein. – Valakinek van humora.
– Elena és az üzleti partnere felvett egy ’híres vámpír orrot’,
aki ezeket az ízeket hozta. Monsieur LaFerge az, mon ami, egy
kérkedő seggfej, akit én a Hudsonba akarok dobni, de az én
Ashbladem imádja az étcsoki ízesítésű vért, aminek
létrehozásáért ő a felelős. Kényszerítem magam, hogy békén
hagyjam
– Nem elégíted ki a feleséged a saját véreddel, ha-ha.
– Akkor beszélj nekem, amikor több mint egy estét vagy egy
nővel – válaszolta Janvier egy barát könnyű inzultálásával, aki
elmondhatatlan hosszú ideje ismerte őt. – Hazahozni egy üveg
csoki ízesítésű vért a feleségemnek, annak vannak előnyei. – Egy

- 66 -
nagyon elégedett mosoly volt Janvier arcán. – Én vagyok a
legkielégültebb férj.
Méregnek egyszer volt jegyese, egy örökkévalósággal ezelőtt.
Már hosszú ideje nem gondolt Aneerára, hosszú ideje egy
fájdalmas és bánatos csomóban hagyta hátra.
Janvier megmoccant. – Dmitri elmondta a Hollyn lévő
vérdíjat.
– Magam mellett tartom, nem kapják el őt.
– Azt tervezed kideríted, ki lehet az? – A biccentésre Janvier
azt mondta: – Használd Hollyt. Sokkal jobban ismeri a város
árnyékos részeit, mint te.
Méreg ajkai mosolyra húzódtak. – Ő egy csecsemő. – Ez
annyira egy emlékeztető volt saját maga számára, ahogy egy
állítás is.
– Velem és Ashwinivel dolgozik hét hónapja – mondta
Janvier, Cajun akcentusa zenévé változtatta a váratlanul komoly
szavakat. – Nem abban a részben, melybe bizonyos halhatatlanok
levadászása tartozik, akik a Céh hatáskörén kívül vannak, de
beszél azokkal akik túlságosan sérültek, vagy más módon félnek
közvetlen kapcsolatba lépni a Toronnyal. – Egy éles pillantás
Méregre, a szemek, melyek figyelmeztették mohazöldből közel
feketévé sötétedtek. – Te túl erőteljes vagy. Ő nem. Ő egy
közülük.

- 67 -
 Méreg csodálta, hogy Hollynak sikerült eladnia ezt a kitalációt:
pontosan tudta, hogy a lány teljesen nem olyan volt, mint a
törött, gyenge teremtmények a szürke zónákban. Holly ragadozó
volt, ámbár még nem ébredt fel teljesen az ereje. De mikor
megteszi…

- 68 -
 6. fejezet

Holly a városba vezető úton végig a nyelvébe harapott… míg

már nem tudta türtőztetni magát. – Lefekszel?
Egy éles pillantás. – A lefekvési szokásaim miért számítanak
neked Hollyberry?
A lány küzdött a vággyal, hogy letépje a szemüvegét. – Tudom,
hogy öreg vagy és talán több pihenésre van szükséged – mondta
álaggodalommal –, de a város sötétebb részébe kellene mennünk,
beszélni pár emberrel, akik általában este jönnek elő. –
Frusztrálta, hogy pórázon van, hogy a férfi engedélyét kell kérnie,
hogy a saját világába mehessen, de Uram nem pusztította el az
agyát az átalakítása során. Holly megértette, ha kicsúszik a
pórázból, a következmények halálosak lehetnek.
És nemcsak számára.
Az igazság az, hogy ezekben a napokban sokkal jobban félt
attól, mit tehet, mint attól, mit tehetnek vele. Még most is
karmolni, harapni és Méregnek fájdalmat okozni akart, azt
akarta, hogy a férfi vérezzen, míg egy csillogó, vörös tó nem lesz a
teste körül. Kezét ökölbe szorította, a fogát csikorgatta és
elcsendesítette a rémisztő suttogásokat, melyek a benne lévő
őrületből jöttek. De nem számított, mit tett, egy dolgot nem

- 69 -
engedhetett meg magának, hogy elfelejtsen: hogy ő volt az
árnyékokban lévő rémálom.
– Mit javasolsz? – Méreg nyugodt hangjától felállt a karján a
szőr.
De Holly nem félt a férfiban élő viperától. A lányban lévő
sötétség, a része, ami nem volt más, csak szimplán a része annak,
akivé vált kinyúlt a férfi felé. – Sok információ árad a kis
klubokban – mondta. – Vannak barátaim, akik patronálják
ezeket a klubokat.
Méreg egyik keze könnyedén feküdt a kormánykeréken, fejét a
lány felé fordította. – A barátaid nem hívnak, ha valami
hasznosat hallottak?
– Ők nem olyan barátok – mondta röviden Holly. – Ha
számodra nem gond-
Az autógumik csikorogtak, ahogy a férfi keményen a gyönyörű
és halálos Vámpír Negyed felé fordult. Holly tudott a klubokról,
amiket a férfi ismerhetett, Méreg a sötét oldalon volt, de ő egy
nagyon erős vámpír volt, az egyik legerősebb a városban. És az
erő erőt kívánt. A férfi olyan helyeken fordult meg, melyek
elegánsak és pénzben, erőben úsztak.
Ma Holly el szándékozott vinni a férfit a város sokkal
kopottabb részébe. – Hagynod kell, hogy én vezessek – mondta,
kész volt ebben megküzdeni Méreggel. – Az utcán élő emberek

- 70 -
félelemből beszélnek majd veled, de nem mondanak el neked
semmit.
– Hogy akarod megmagyarázni a jelenlétem? – volt a selymes
válasz.
– Azt mondom nekik randizunk – mondta Holly nyeglén.
Méreg ujjával a kormánykeréken dobolt. – Tudnak a
képességeidről?
– A nagy sebességről igen – mondta Holly, gyanakvó lett a
férfi hírtelen komoly hangjára. – A legelejétől nem voltam képes
elrejteni.
– Akkor a kettősünknek van értelme. – Egy lassú, csúfolódó
mosoly. – Azt fogják hinni, te vagy a jelenlegi örömet okozó
játékom.
Holly mogorván nézett, mert a férfinak igaza volt, addig nem
szólalt meg újra, míg Méreg le nem parkolt egy sötét parkolóban,
melyet egy öreg lánckerítés védett. – Nem tudtam, hogy utálod a
kocsidat. – Ez a terület nem a legbiztonságosabb volt.
A férfi kiszállt és bezárta az ajtót, ez alkalommal nem ment az
ő oldalára. – Senki sem fog a kocsimhoz nyúlni.
Holly erre csak akkor jött rá, mikor megnézte a
rendszámtáblát: MÉREG.
– Ennyire hiú vagy?
– Szerzek neked egy hozzád illőt, amin az van hogy CICUS.

- 71 -
 Holly tudta, hogy Méreg csak ugratta őt, hogy semmiség miatt
harcoljon. Hálás volt a parkolót borító köves burkolatnak, mely
jó elterelést szolgált, hogy ne törjön ki cipője sarka. Fél percen
belül a törött járdán voltak. Holly magabiztosan sétált az utcán,
Méreg mellette lépdelt. – Hogy látsz ki a szemüveg mögül?
– Jó az éjszakai látásom.
Ahogy a lány nézett Méreg levette a napszemüveget és
becsúsztatta zakója zsebébe. És a szemei oly módon tükrözték az
utca részleges világítását, mely éteri volt, de beleégett Hollyba.
Irritálta őt, hogy elismerje, de Méreg olyan helyes volt, hogy az
már bűn volt, a szemei csak a jéghegy csúcsai voltak. – Neha
szemei is pislognak? - A felszínen India arkangyalának normális
barna szemei voltak, de mivel ő alakította át Mérget, többnek
kellett a felszín alatt lennie.
– Igen – mondta Méreg, meglepve a lányt az egyenes
válasszal. – Nehéz elkapni és ritkán történik meg, de igen.
– A szemei miért nem olyanok, mint a tieid?
Egy lassú mosoly. – Olyanok, de csak milliszekundumokra. A
legtöbb ember nem tudja elkapni a változást.
Holly próbálta elképzelni Méreg szemeit Neha uralkodói
arcában, nem tudta. – Mi van az udvarában lévő vámpírokkal?
Mások is olyanok mint te?
– Senki sem. Bár az évszázadok alatt megpróbált belőlem egy
másikat átalakítani. – Főleg miután a szerződése végén elhagyta

- 72 -
az udvarát: hogy egy angyalt szolgál száz évig a majdnem
hallhatatlanság ajándékáért cserébe.
Neha több mint nagylelkű volt a szerződés utáni egyezségével
a szokatlan megállapodásuk miatt, adott neki pénzt, hogy
utazzon, eldöntse ki akar lenni. A száz év után elő alkalommal
szabadon választhatta meg hogy szolgál-e, azt szolgálja, akit
választ, bár nem volt benne biztos, hogy bármilyen udvar része
akar-e lenni.
Ekkor jött Raphael.
Méreg beleillett az úr szorosan kötődő csapatába, mintha ő lett
volna a hiányzó darab. Jason volt az, aki abban az időben ezt
mondta. – Végre teljesek vagyunk. Mi vagyunk a Hetek.
Neha és Raphael akkor barátok voltak, így Neha nem harcolt
az elpártolásával. Úgy látta, mintha elragadta volna őt Raphael
fiatalsága. – Vad a vadhoz – mondta elnéző mosollyal, mikor
Méreg visszatért az udvarába és elmondta neki terveit. –
Rendben Méreg, ha bárkivel szemben el kell vesztenem téged,
akkor az Raphael legyen.
Méregnek nem volt szüksége az engedélyére. A legnagyobb
hűséggel szolgálta le a száz évet, megérdemelte szabadságát. De
az arkangyalok és királynők, mint Neha nem mindig voltak
racionálisak, és ez az arkangyal megtartotta a neki tett ígéreteit.
A férfi látogatásai a tisztelet és becsület gesztusai voltak.
– Neha próbált visszacsábítani téged?

- 73 -
 Méreg újabb lassú mosolyt villantott Hollyra, azon
gondolkodott a lány vajon mennyit szedett fel az arkangyali
politika jelenlegi helyzetéről. Valószínű volt, hogy a lánynak
fogalma sem volt róla, hogy Neha Raphaelt most ellenségnek
tekintette, bár Méreg úgy érezte, Neha ellenségeskedése
összekeveredett a mély veszteség érzetével. Amikor egy lény ilyen
sokáig élt, az érzelmeik komplexebbeké váltak, többrétűek voltak,
ahol az ellentétes érzelmek egymás mellett is létezhettek.
Méreg nem volt olyan idős. Az érzelmei kevésbé voltak
bonyolultak, és az élvezetei egyszerűbbek. Bosszantani Hollyt a
legmagasabban volt. – Mindenki engem akar.
A lány horkantott. – Az, hogy téveszmés van, nem nehezíti
meg, hogy működj?
Méreg érezte, hogy ajkai mosolyra húzódnak… pont akkor,
mikor Holly megbotlott a járdán. Kinyújtotta karját és a lány
csípőjére csavarta, mielőtt a lány jobban arrébb billegett volna.
Holly is gyorsan reagált, bár nem annyira mint ő. A lány testének
oldala a mellkasához csapódott, keze illett a lány derekának
görbületére.
A lány gyorsan elhúzódott, olyan embertelen sebességgel tépte
ki magát a szorításából, mely vicces küzdőpartnerré tette. – Ha
azt akarnám, hogy fogdossanak – mondta Holly, úgy dörzsölte a
karját, mintha le akarná dörzsölni a férfi bacijait –, akkor egy
állati jelmezbe öltöző találkozóra mennék.

- 74 -
 – Ha azt hiszed, ez fogdosás volt, cicus – mondta, szándékos
affektálás volt a hangjában –, akkor az oktatásod sajnos hiányos.
Holly elfeledkezett hűvös megjelenéséről és pofát vágott rá.
Méreg kinyúlt és ujjával megpöckölte az orrát, mielőtt a férfi
végiggondolta volna, mit csinál. Szemeit összeszűkítve Holly
ráfujtatott, kimutatta azokat a kicsi agyarakat, amikről a férfi
még mindig nem tudta elhinni, hogy működnek. – Legközelebb
ha hozzám érsz, a véredet veszem.
– Azt mondják, ha egyszer olyan leszel mint Méreg, nincs
visszaút.
– Argh! – Holly küzdött a vággyal, hogy levegye magassarkúit
és a férfi önelégült fejéhez vágja. De emlékeztette magát, sok
pénzt költött azokra a magassarkúakra. Pénzt, amit az
Ashwinivel és Janvierrel végzett munkával keresett meg,
munkával, ami miatt neki sokkal jobb kapcsolatai voltak a város
ezen részén, mint Önelégült Mérgezésnek.
Vett egy mély levegőn annak érdekében, hogy kontrollálja
verdeső szívét, s a másságot, mely a bőre alatt kinyújtózva élt,
figyelmét a klub felé fordította, mely a sötétségből tűnt ki. Az
neon pink és ragyogó volt, a kinti fal matt feketéjét kreatív fehér
grafiti borította.
Használt tűk feküdtek gondtalanul az egyik fal mellett, melyet
megvilágított a neon.

- 75 -
 – Itt a csinos fiúkat szeretik – mondta a halálos vámpírnak,
aki sokkal inkább férfi volt. – Neked ezért nem kell aggódnod.
A férfi keze hírtelen hátának alján volt.
Holly azon volt, hogy hátrarúgjon a cipőjével, mikor Méreg azt
mondta: – Ne.
Nem a szó miatt állt meg, hanem a hangszín miatt. Ugyanaz a
nyugodt, veszélyes hangszín volt, mint amit azok a fajankók
elleni küzdelem előtt használt, akik megpróbálták elrabolni őt.
Átfésülte a környéket úgy, ahogy Ash tanította neki, elkapta a
titkos mozdulatot a bal oldalon, a klub oldalán lévő mély
árnyékok közt.
Mellkasa megkönnyebbült. – Ismerem őket. – Ellépett Méreg
izmos testétől. – Ne kövess.
A férfi csak nézett rá.
Szemeit forgatva Holly megpaskolta a férfi izmos bicepszét. –
Rendben Sir Mérgezés, a Torony lovagja. Elég gyorsan mozogsz,
hogy megments egy kisasszonyt a bajból, ha segítségért kiállt. –
Megfordult és elsétált, mielőtt a férfi válaszolhatott volna.
Holly érezte a tekintetét, de a férfi a helyén maradt. Hála
Istennek. Ha nem tette volna a két csontos vámpír, akik az
árnyékokban csavarogtak egy pillanat alatt eltűnhettek volna. –
Zeph, Arabella.
– Szia, Hol. – A himlőhelyes vámpír férfi rámosolygott, az arca
annyira súlyosan károsodott, Holly hosszú ideig úgy hitte, hogy a

- 76 -
férfit ebben az állapotban változtatták át és a vámpirizmus nem
gyógyította meg őt, bár az meggyógyította a legtöbb
tökéletlenséget.
Majd egy éjszakán tíz percet töltött a férfival, a férfi háromig
fent volt, mielőtt törött és koszos körmeivel az arcát kezdte el
tépkedni. A férfi vámpirizmusa nem tudott lépést tartani az
állandó sérülésekkel, főleg mert Zeph nem a legjobb véren élt.
Holly próbált egy üveg jó vérrel fizetni a férfi információiért, de ő
jobban szerette a pénzt, amit nektár etetésre költött, ahol az
emberi drogos belőtte magát, majd megengedte, hogy a vámpírok
belőlük igyanak.
Amennyire Holly tudta, ez volt az egyetlen megbízható módja,
hogy egy vámpír belője magát.
Arabella, az ugyanolyan csontos szőke vámpír, aki Zeph
árnyéka volt, nem volt drogos, de nem tudott ellenkezni Zephel,
így ugyanúgy végezte. – Szia Holly – mondta a vámpírnő olyan
természetes édességgel, mely mindig megütötte Hollyt, kezében
csavargatta raszta haját. – Nagyon jól nézel ki.
– Ahogy te is – válaszolta Holly kedves hangon, látta
Arabellában, hogy mi történhetne vele, ha a Torony elhagyná őt,
vagy ha a nő hagyná el magát. Őszintén nézve ehhez csak
centikre volt. Soha nem ítélte el Arabellát a döntései miatt,
amiket meghozott, vagy a Zeph iránt érzett furcsa hűsége miatt.

- 77 -
– Ő mit csinál itt? – A nő buja déli akcentusa kiérződött, a
félelem élő dolog volt köztük.
– Velem van – mondta egyszerűen Holly.
Arabella szemei kikerekedtek, a félelem nyers pereme nyílt női
elismeréssé vált. – Váó Holly. Ő Méreg. Jól csináltad.
Holly inkább a nyelvébe harapott, minthogy összetörje
Arabella illúzióit. – Ti ketten valamit el akartok nekem mondani?
– A pár elég gyakran akkor is megtalálta őt, amikor nem volt
információjuk, amivel kereskedjenek, de igazán éhesek voltak.
Ekkor adott nekik vérutalványt, amit nem tudtak pénzre váltani
és Zephre és Arabellára volt szabva, így Zeph nem tudta őket
elcserélni.
Csak mert egy személy összetört, nem jelentette azt, hogy nem
ért semmit, nincs joga élni.
– Um, igen. – Zeph azon volt, hogy megtépje a sebét, de
megállította magát. Ő ilyen volt, olyan hosszú ideig próbált meg
’normálisan’ viselkedni, ameddig tudott. – Hallottuk, hogy
néhány pasi utánad fog menni.
– Már megpróbálták – kezdte Holly.
– Ne. – Arabella megragadta Holly karját, majd gyorsan el is
rántotta, mintha félne, hogy valaki bántani fogja a vakmerősége
miatt.
Holly átnézett a válla felett és keményen rápillantott Méregre.
A férfi közelebb jött, azok az íriszek olyan áthatóak voltak az

- 78 -
árnyékokban, mintha ő, Zeph és Arabella ragyogó napsütésben
fürödtek volna. Menj. El, tátogta.
Figyelmét visszafordítva Arabellára megfogta a remegő nő
kezét. – Nem fog bántani téged. – Szétrúgja a seggét, ha
megpróbálja. – Mit akartál elmondani nekem.
– Vannak még emberek – suttogta Arabella. – Valaki kitűzött
egy nagy… Zeph, mi a szó?
– Vérdíj. – Zeph titokban tépkedte a sebeit. – Úgy mint, ha
elrabolunk téged és odaadunk annak a személynek, sok pénzt
kapunk.
Bár Holly már tudta ezt az információt, hagyta ez a kettő had
higgye, hogy új volt neki. Amikor a túlélésről volt szó a büszkeség
olyan fontos volt, mint az étel. – Mennyi? – kérdezte, nem várt
biztos választ.
Arabella a homlokát ráncolta. – Azt hiszem ötmilliót
hallottunk.
Kezeit koszos farmerjének zsebébe süllyesztve, csontos vállak
álltak ki lukacsos fekete pulcsijából, Zeph biccentett. – Igen, öt
milla volt. Azt gondoltam kiütöttem magam és dolgokat hallok,
de tegnap este óta nem volt nektár evésem. Biztos, öt milla volt.
Ötmillió?
Még legvadabb álmaiban sem becsülte magát Holly ilyen
hatalmas összegre. – Köszönöm, hogy elmondtátok, ahelyett,
hogy megpróbálnátok elrabolni engem.

- 79 -
 – Á Hol, a barátunk vagy. – Zeph levette kötött sapkáját, hogy
felfedje lenyűgözően szép gesztenye haját, mely minden
alkalommal meglepte Hollyt, mikor látta. – Másunk nincs – tette
hozzá. – Csak a pletyka. Néhány másik vámpír beszélt arról, hogy
talán megpróbálnak elkapni, így hallottuk.
– De a legtöbben nem próbálják meg – mondta Arabella, s
megnyugtatóan megpaskolta Holly karját. – Az emberek tudják,
hogy a Toronnyal vagy, és hülyék lennének a Torony rossz
oldalára kerülni.
Sajnos ha az emberek kattantak, vagy más miért
kétségbeesettek, ez nem számított. – Tessék. – Odaadta nekik a
személyre szabott vérutalványokat, ahogy a pénzt is, az esti
köpenyébe tette, ha netán kellenének. – Menjetek először a jó
vérért, rendben? Nem akarom, hogy bármi történjen veletek. –
Sok kellett egy vámpír megöléséhez, de ha Zeph és Arabella ennél
gyengébbek lesznek, más vámpírok talán kitépik a szívüket és
letépik a fejüket, hogy megszerezzék kevéske tulajdonukat.
– Köszi Holly. – Arabella ismét megérintette a karját és Holly
észrevette, hogy a másik nő szakadt katonai kabátja még inkább
elhasználódott.
– Arabella, új kabátra van szükséged. – Hideg lesz az este,
főleg egy nőnek, akinek nincs tető a feje felett.
– Még nem – mondta Arabella, mielőtt Holly felajánlhatta
volna, hogy kicseréli. – Ha bármi újat kapok, a többiek elveszik.

- 80 -
Talán ha egy kicsit hidegebb lesz? – Egy reményteli mosoly,
sarkai remegtek. – Ismerek egy jótékonysági boltot, melynek
vannak cuccai.
– Keress meg, ha kész vagy. – Várt, míg a pár biztonságosan
felszívódott az árnyékok közt, Holly megfordult, hogy
visszamenjen Méreghez.
És majdnem nekiütközött a mellkasának.

- 81 -
 7. fejezet

Hollynak sikerült visszanyernie az egyensúlyát, mogorván

nézett a férfira. – Egy egyszerű instrukciót sem tudsz követni?
– Vártam, míg a vámpírok elmentek – mondta mosoly nélkül.
– Mit mondtak?
– Először vedd le azt a röhejes szemüveget. – Holly utálta,
hogy nem látta a szemeit.
Levéve Méreg rámosolygott és abban nem volt gúnyolódás,
vagy szórakozottság. – Boldog vagy?
Holly gyomra furcsán ugrott egyet. – Csak látni akartam a
kígyóságodat abban a hihetetlen esetben, ha emberként kezdenék
rád gondolni.
A férfi mosolya nem halványult el. – Az információ Hollyberry.
Holly el akarta utasítani, hogy megossza. Amint elmondja
neki, a megfigyelés még szűkebb ketrecébe teszi magát.
Oltalmazó lehet, de egyben megfojtó is.
Méreg kezeit öltönynadrágjának zsebeibe csúsztatta, annyira
veszélyes és finom modorú, amennyire Zeph erőtlen és törött. –
Vagy szeretnéd, hogy az információt a barátaidtól kapjam meg?

- 82 -
 – Nem teszed rájuk a kezedet. – Sem Zephnek, sem
Arabellának nem volt meg a fizikai és mentális ereje, hogy
megbirkózzanak Méreggel.
A férfi csak várt azzal a ragadozó nyugalommal, aminek a lány
soha nem lett a mestere.
Ujjai összeszorultak a köpenyén, azt mondta: – A vérdíj,
hallottak pletykát a kifizetésről.
– Mennyi?
– Ötmillió dollár.
Méreg még csak nem is pislogott. – Ez elég nagy pénz
bizonyos halhatatlanok számára, hogy megkockáztassák Raphael
haragját. – A férfi ereje hullámzott Holly körül. – Elég nagy
ahhoz, hogy vakmerő, de mindazonáltal tapasztalt fejvadászokat
vonzzon a területen kívülről.
– A fajankók a SUV-ból – mondta Holly, állta a sarat a férfi
erejének intenzitásával szemben. – Vivek megerősítette a
kilétüket.
– Nem volt nehéz. – Megfordult, hogy a lány mellett sétáljon,
mikor Holly sarkain megfordult és egy klub felé tartott, egy
mézesmázosan settenkedő jelenlét. – Elbírunk velük.
Holly nyakának hátoldalán felállt minden szőrszál. – Mit
csináltok velük?
– Dmitri a felelős értük – volt az egyszerű válasz.

- 83 -
 És Dmitri a Torony elleni egyetlen támadást sem vette
könnyedén, mert jelenleg Holly a Torony tulajdona volt. – Ez
nem frusztrál téged? – Holly azt vette észre, ezt kérdezte. – Száz
évet tölteni valaki más irányítása alatt? – Minden vámpír aláírta
a szerződést, hogy szolgál egy angyalt a majdnem halhatatlanná
változás kiváltságáért.
Méreg arca semmit sem árult el. – Felnőttként hoztam meg a
döntésemet, képességeim teljes tudatában – mondta hűvös
hangon. – Csak egy hülye bánja meg a döntést. Az okos megtanul
alkalmazkodni.
– Nem válaszoltál a kérdésemre.
Méreg végignézett rajta, ajkai mosolyra görbültek. – A
frusztráció nem az a szó, amit használtam, cicus.
Elérték a klub ajtaját. A nagy és izmos kidobó egyre inkább
fehérebbé vált, ahogy Méreg egyre közelebb került. Most remegő
kézzel nyitotta ki az ajtót. – Üdvözlöm – nyögte ki.
Méreg nem válaszolt, keze ismét Holly hátának alján volt,
ahogy beljebb tessékelte őt. Holly mogorván nézett fel rá, mikor
bent voltak a klub dübörgő zajában. – Mi az? Nem lehetsz
udvarias egy alacsonyabb rangú kidobóval?
A füléhez hajolva Méreg azt mondta: – Az az alacsonyabb
rangú kidobó talán két évtizede van szerződés alatt. – A férfi
lélegzete meleg volt a fülén, teste egy izmos fal. – Az ilyen fiatal
vámpíroknak szüksége van rá, hogy féljenek tőlem. A félelem

- 84 -
tartja vissza őket a szökéstől, és ez azt jelenti, a vámpír
vadászoknak nem kell megkeresniük és visszavinniük őket. Mert
ebben az esetben a büntetése erőszakosan fájdalmas dolog lenne.
A férfi ujjai lassan köröztek a lány hátának alsó részén, szemei
ragyogtak a pulzáló sötétségben. – A félelem – mondta – ezen
felül segíti a kontrollt. Ezért szükséges a száz éves szolgálat, így a
világot nem rohanják le a vértől megőrült vámpírok, akik csak
esznek és esznek.
Holly megremegett.
Méreg a kezét fel- és lefuttatta a hátán, megtartotta a lány
tekintetét. – Ezért kell téged is megfigyelés alatt tartani. Senki
sem tudja, mi van benned, milyen halálos vágyak elnyomására
kell téged megtanítani.
Holly el akarta utasítani a szavait, de a fenébe, igaza volt.
Valami szörnyű volt benne, egy rettenetes teremtmény, mely
éhezett. – Menjünk – mondta, előre lépett a klub kaotikus
sötétségébe, melyet sötét, kék lámpák világították meg és ragyogó
ékszerek voltak a nyakakon és csuklókon.
Bokszok vették körbe a táncteret. Bár minden boksznak volt
elnyűtt függönye, csak néhányat húztak be. A legközelebbi nyitva
volt, Holly egy csoport fiatal vámpírt pillantott meg, akik
összegyűltek, vért ittak és nevettek. Egy egyszerű szabad este.
Kés szúródott Holly belsőjébe.

- 85 -
 Egyszer ő is ezt csinálta. Elment inni a barátaival. Szegény
Raina nem bírta az italt, de annyira édes volt részegen, hogy
egyikük sem bánta. Az utolsó este, mikor elmentek, a kínzás és
halál előtt, Rania karját Holly köré dobta és orrával a lány
nyakához bújt, azt mondta: – Annyira, de annyira szeretlek, még
jobban is, mint a mályvacukrot.
Holly torka szinte elszorult.
Tekintetét elszakította, mielőtt Méreg elkapná, hogy érzelgős,
a következő bokszra nézett. A látvány sokkal inkább várt és
jobban perverzebb volt. Egy csupasz mellű vámpírnő öltáncolt
egy keményen beállt angyalnak, szárnyai mögötte terültek szét,
karjai a boksz padjának elszakadt vörös bőrén feküdtek.
Az angyal tisztán kivehetően szegény volt. Az angyalok túl
erősek voltak, hogy ilyen bárokban lógjanak. Azok a vámpírok,
akik ebbe az életbe kerülnek, az rossz döntések és a sors
kombinációja volt. Miután leszolgálták a száz évüket, minden
vámpírt elég erőforrással engedtek el, hogy új, független életet
kezdjen.
Néhány angyal nagylelkűbb volt, mint a többi.
Zeph angyala ilyen volt, de az érzékeny vámpírt olyan
embertelenül kezelte a szerződése alatt, hogy Zeph képtelen volt
az életre a drogok édes feledése nélkül.
– A szemeid kezdenek izzani. – Méreg hangja a fülében szólt,
keze a csípőjére zárult.

- 86 -
 Holly küzdött az impulzussal, hogy ellökje, mert az sokkal
többet árulna el, azt mondta: – Kontroll alá vonom.
– A részed. Miért kellene egész idő alatt kontrolálnod?
A férfi válaszára Holly csak bámult rá. – Nem te beszéltél
rajongva a kontrollról?
– Kontroll és fulladás, mely gyengeséghez vezet két különböző
dolog. – Visszacsúsztatta napszemüvegét. – Én mindig kontroll
alatt vagyok, és mindig hozzáférek képességeim teljes
mélységéhez. – Körbetekintett. – Vannak itt barátaid?
– Néhány. – Meginogva Holly előre mozdult a táncoló testek
összepréselődésében a bár felé, Méreg keze lecsúszott a csípőjéről
a tett alatt. A tér kinyílt körülötte, előtte, minden erőfeszítés
nélkül. Jobban tudta, mint hogy arra gondoljon ő okozta a hatást.
Általában nyomakodnia és lökdösődnie kellett, és alkalomadtán
fújtatnia, hogy átjusson.
Több mint egy hülye ember volt azon a véleményen, hogy
megragadhatja a fenekét, csak mert Holly kicsi és nő volt.
– Holly! – Az ében bőrű bártender előre hajolt és megcsókolta
az arcát. – Sokkal jobb vagy, mint ez a bűnnel teli gödör, édesem.
Holly nevetett és megpaskolta a bártender állát. Az erősen
tetkós és ennyire erősen izmos Magnus volt az egyike az első
barátainak, akiket a város ilyen szürke területein szerzett. – Úgy
tűnik mozgalmas az este.

- 87 -
 A férfi világosbarna szemei csillogtak. – Úgy tűnik magaddal
hoztál egy farkast. – Kinyújtotta karját a bárpult felett. –
Magnus.
Holly meglepetésére Méreg udvarias előzékenységgel rázta
meg a bártender kezét. – Méreg.
Holly nem az első alkalommal akarta megkérdezni, hogy
korábban volt-e másik neve, ha még emlékezett arra a névre.
– Ezt tudom – mondta vigyorogva Magnus. – Általában a
Hetek nem jönnek szerény üzletembe. – Átlökött egy feles
poharat, melyet gazdag borostyánszínű folyadékkal töltött meg,
alkarján lévő sárkánytetkó hullámzott a mozdulattól. – A ház
ajándéka. Miután a pletykák szárnyra kapnak a látogatásodról, az
üzletem felpörög.
Méreg mosolygott és bedobta a felest, mielőtt gondosan
visszalökte volna a poharat a bárpult polírozott farészén. – Simán
csúszik.
Magnus azon volt, hogy mondjon valamit, mikor hírtelen
megrendelések árasztották el. Ahogy elment, legyintett egyet,
hogy visszajön, Holly felhuppant egy bárszékre és hátát a
bárpultnak támasztotta. Méreg karját mögötte a bárpultra
fektette, teste annyira közel volt a lányéhoz, hogy Holly válla
súrolta a mellkasát. Holly nem mondott semmit, helyette
gondosan keresztbe tette lábait és bámulta a testek pulzálását.

- 88 -
 Holly lehet, hogy pont arra az emberre nézett, aki gúzsba
akarta kötni őt és leszállítani a vevőnek. – Ötmillió dollár sok egy
begyűjtésért.
Méreg válasza egy szó volt, amit a fülébe mondott, ajkai
súrolták fülének érzékeny görbületét. – Uram.
Holly kezei annyira erősen szorultak ökölbe, hogy körmei a
tenyerébe vájtak. Elméje elködösült. A vére felforrt. És csak
sikítani akart! Ahogy a brooklyni raktárban sikított, ahol Uram
lemészárolta a barátait, és őt arra kényszerítette, hogy nézze. És
akkor is sikított, mikor letépte a ruháit és megragadta a torkát,
hogy ráerőltesse, hogy igyon a csuklójából kifolyó vérből.
– Csinált. – Méreg hidegen dorombolt. – Sikíts.
Holly próbált lélegezni, de a sikítás feltört belőle. Ekkor Méreg
hírtelen előtte állt, megfogta fejének hátoldalát és arcát a
mellkasához nyomta. – Sikíts.
Holly kinyitotta a száját. Ami kijött rajta a legtisztább düh
hangja volt, s csak folytatódott. Méreg mellkasa elnyelte a
legtöbb hangot, a többi elveszett a zene pulzálásában.
Utóhatásként Holly szíve dörömbölt, hírtelen elhúzódott és
elfordult, hogy felkeltse a bártender asszisztensének figyelmét.
Többé már nem rúghatott be, nem azzal az anyagcserével,
amilyen neki volt, de az alkohol használatának voltak más
módjai. – Whisky – mondta. – Tisztán.
Mikor megkapta, lehajtotta.

- 89 -
 Az égés savas volt és pontosan erre volt szüksége, hogy
rendszerét visszasokkolja a megfelelő ritmusba. – Én vagyok az
utolsó megmaradt része – mondta halkan, nyilvánvalóan.
Méregnek nagyon jó hallása volt.
– Mindig tudtad ezt.
Igen, de próbált nem rá gondolni. Ez önámításvolt, teljes
mértékben a tudatában volt, nem volt szüksége elmeorvosra,
hogy elmondja neki. Az az elmeorvos egy vámpír volt, aki a
Torony orvosi csapatának a része volt. Egy barátságos, türelmes,
kedves férfi.
Holly utálta őt.
Sokkal jobban utálta, hogy a férfi azt akarta, nézzen szembe a
dolgokkal, ahelyett, hogy olyan mélyen eltemeti, ahogy tudja.
– Mi vett rá, hogy tisztán igyál whiskyt? – Magnus előrehajolt
a bárpulton, miután visszament hozzájuk.
Nem várva választ hangját halkabbra fogta és azt mondta: – A
vérdíj miatt néztek körbe, ugye?
Holly tudta, hogy Magnus tudatában lehet, hogy mi folyik,
tudott mindenről, ami a város szürke, árnyékos zónáiban történt.
Nem mindig osztotta meg az információt, hűsége számtalan és
komplex volt, de soha nem hagyná, hogy Holly veszélybe
kerüljön. – Igen – mondta neki torka nyersességével.
– Ötmillió – mondta a férfi, szemei róla Méregre, majd vissza
vándoroltak. – Téged drágám, élve kell elkapni. A bizonyíték egy

- 90 -
fénykép, amit e-mailben kell elküldeni egy eldobható e-
mailcímre. A fizetséget az elrabló által választott számlára
utalják, miután megerősítették az elrablást: a felét a szállítás
előtt, a felét utána.
Méreg válaszolt, míg Holly küzdött újjáéledt haragjával, hogy
árucikként kezelik, egy dolognak, amivel kereskednek. – Miért
veszik az emberek komolyan a vérdíjat? Bárki mondhat ilyet,
főleg, hogy csak e-mailben lehet kapcsolatba lépni.
– Egy percen belül ott leszek szamarak! – kiáltott ki Magnus a
bárpulton kívülre egy türelmetlen csoportnak, mielőtt ismét
halkabbra fogva hangját hozzájuk szólt: – A pletyka az, hogy az
eredeti üzenet olyan embertől származik, aki az ezermestere az
ilyen dolgoknak, valaki, akiben a zsoldosok nagy csapata
megbízik, amikor ilyen munkáról van szó.
– Ki? – kérdezte Holly.
Magnus megrázta fejét, szorosan összefogott fekete haja
felfedett egy borotvával vágott mintát a hűség jeleként, egy
meglepő jelkép, mely most Raphael jobb halántékát jelölte meg.
– Ötletem sincs drágám. Messze az én fizetési osztályom felett
van. – Egy érintés a lány kezén. – Légy óvatos. Kedvellek és nem
vagyok annyira bolond, hogy dacoljak a Toronnyal, de engem is
megkísértett az ötmillió. – Elment, hogy foglalkozzon a
türelmetlen csoporttal.

- 91 -
 Lecsúszva a bárszékről Holly elkezdett kifelé araszolni. Nem
zavartatta magát, hogy megvárja Mérget, de tudta, hogy mögötte
van. Az átkozott tömeg szétvált előtte, az emberek kapkodva
mentek el a férfi útjából. Tudta, hogy szemei égetően zölden
világítottak addigra, mire kiértek a törött járdára. Nem állt meg,
a parkolóhoz ment.
Csendben szálltak be a kocsiba. Ezután Méreg vezetett.
Keményen, gyorsan és ingerülten.
Átvitte őket az utcákon, ahol prostituáltak időztek és narkósok
aludtak, el a nagypénzű létesítmények előtt, ahol minden a
fájdalomról és vérről szólt, át a tiszteletre méltó klubok során,
ahol külvárosi anyák és apák partiztak és azt tettették, vadul
éltek. Elmentek egy lezárt aréna mellett, át az utcákon, melynél
bájos villák sorakoztak, annyira díszesek és befuttatva
borostyánnal, mintha belefagytak volna az időbe.
Ezekről a házakról ordított a halhatatlanok pénze.
Mögöttük felhőkarcolók csillogtak fényesen. De a legmagasabb
épület a Torony volt, a fény magasra szálló dárdája az
éjszakában, és megakasztotta a lány lélegzetét. – Fantáziáltál
valaha egy angyal tollainak kihúzásáról? – Ez volt az első
alkalom, hogy megszólalt az elmúlt hatvan percben, ahogy Méreg
át- és körbevezette őket a városban.
– Illium néha, amikor túl őrjöngő lesz – mondta könnyedén
Méreg. – Van angyalellenes fantáziád?

- 92 -
 – Csak Uram ellenes. – Még nevének kimondására is sikítás
készült felszállni a torkából. – Arról fantáziálok, hogy
visszahozom az életbe oly módon, hogy megbénul, képes érezni,
amit csinálok vele és képtelen megállítani. – Az utolsó nagyon
fontos volt. Még a fantáziáiban is Holly tudta, hogy sehol sincs
egy arkangyallal szemben. – Majd le akarok ülni és kitépni
minden tollát. – Szürke, borostyán pettyekkel, azok a tollak túl
szépek voltak a rondaságnak, amit elrejtettek. – Ezután csak
vágni és vágni akarom, míg nem marad más, csak egy darab hús.
Holly hangosan fellélegzett. – Gyerünk, nevezz őrültnek.
Méreg vállat vont. – Nálam magas a léc, hogy mit nevezek
őrültnek. Te alig karcolod a felszínt. – Egy pillantás a tükrös
szemüveg mögül.
– Vedd le azt! – A benne élő furcsa sebességgel mozdulva
Holly letépte a napszemüveget és az üléseik mögé dobta.
Méreg még a lány váratlan tette ellenére sem rántotta félre a
kormányt. – Az drága – mondta nyugodtan. – Nem engedheted
meg magadnak, hogy pótold, cicus.
– Baszd meg.
– Sajnálom, számodra túl hosszú a sor, hogy a tetejére juss.
Holly agyarai csepegtek, méreg árasztotta el a száját.
És ez már túl sok volt. Az elrablási kísérlet. Annak a kis
szabadságnak az elvesztése, amit évek fogcsikorgató, kemény
munkájával szerzett meg. A teremésének a képébe vágása. Méreg

- 93 -
provokációja. Fújtatott és a férfi torkára ment, nem gondolkodott
a férfi megtámadása miatti veszélyre, míg Méreg vezetett,
egyáltalán nem gondolkodott.

- 94 -
 8. fejezet

Méreg felcsapta a kezét, hogy megragadja Holly állkapcsát,

távol tartva őt a nyakától, míg szabad kezével a kocsit vezette. A
lány karmolta őt, de csak néhány karcolást ejtett. Megengedhette
volna a lánynak, hogy megharapja, de az a másodperc tört részéig
hatott volna rá, s balesethez vezethetett volna. Erősen fogta Holly
állát, a kocsit az út túloldalára manőverezte.
A város sötét részén voltak, a terület napközben
üzletemberekkel volt tele, és hajléktalanokkal este. Egyikük sem
mert közel menni jól ismert, viperazöld kocsijához.
Így elengedte Hollyt és beszívta a levegőt, amikor a lány
agyarai a bőrébe süllyedtek. A mérge a másodperc tört részéig
égette csak, mielőtt semlegesítette volna, de a lány nem engedte
el. Körmeit tarkójának bőrébe vájtak, agyarai felnyársalták őt.
De nem evett, nem csinált semmit, csak egy helyben tartotta
őt.
Méreg felemelte a kezét, Holly fejének hátoldalára tette és
finoman megnyomta. – Igyál – ez egy parancs volt, olyan
hangon, amivel kevesen mertek dacolni.
Holly még mélyebbre fúrta a körmeit, de elutasította, hogy úgy
tegyen, ahogy kérte. Így megszorította a lány nyakát. Erősen. –

- 95 -
Vagy jobban szeretnéd, ha én innék belőled cicus? – mondta
leghidegebb, legselymesebb hangján. – Kíváncsi vagyok Uram
vére- Ez hatott.
Holly ivott.
És tűz áramlott végig Méreg erein. Ezt nem várta. Az etetés
lehetett erotikus, de ez Holly volt, nem egy nő, akit megdugni
tervezett. A fogait csikorgatta a váratlan reakcióra, mely
egyenesen a farkába ment, felhúzta a lányt, mikor teste kezdett
túl ernyedt lenni. – Elég. Most már mohó vagy.
A lány szemei savas zöldben világítottak, kezének hátoldalával
törölte meg a száját, egy vércseppet elmázolt az arcán és csak a
férfi nyakára bámult.
Méreg mosolygott. – Hagyj fel a színjátékkal Hollyberry.
Tudom, hogy ismét kontroll alatt vagy. – Megdöntve testét
megragadta a lány állát, mielőtt mozdulni tudott volna. – És egy
nagyon rossz kislány voltál.
Holly kivicsorította fogait, nyelvével végigsimított az agyarain.
És az az istenverte farok még keményebbé vált, bár tudta, hogy a
lány csak fel akarja ingerelni. – Nem iszod meg a kijelölt
mennyiségű vért. – Hollyt szigorú vér rendszerbe tették, mert
nem szerette önmagának vámpír oldalát, s nagyon gyakran
’elfelejtett’ enni. – Mit csinálsz az üveges vérrel, amit neked
szállítanak?

- 96 -
 Holly megpróbálta elhúzni az arcát, de a férfi nem akarta
elengedni. Kinyúlva hüvelykujjával letörölte az elkent vért, amit a
lány szándékos összezavarásként kent szét. Más nővel talán a
szájába szívatta volna azt a hüvelykujjat, a tettet érzékivé téve. De
ő nem más nő volt. – Válaszolj a kérdésre, vagy egész nap itt
leszünk.
Holly édes, hamis mosollyal mosolygott rá. – Miért igyak
üveges vért, amikor frissen a vénából is megszerezhetem?
– Nem ettél legalább három hónapja. – A legtöbb vámpír nem
bírná addig, de Holly nem volt egészen vámpír. – És épp most
lettél vérszomjas.
Holly pislogott, ráncok jelentek meg a homlokán. – Nem
lettem. Az… a másik dolog volt.
Uram fertőzése. – Higgy nekem Holly. Felismerem a
vérszomjat, ha látom. – Hangja hideggé vált, mint azé a viperáé,
aki része volt az átalakításának. – Ha nem lettem volna itt, hogy
megállítsam a vérszomjat, mielőtt teljesen át nem veszi az
irányítást, ma számtalan torkot téphettél volna fel. És az emberek
nem jönnek vissza a halálból.
Holly bőre elsápadt. – Rosszul leszek.
Elengedve a lányt kinyúlt és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót.
– Kint csináld.
De bár Holly kihajolt és erős nyomásokkal öklendezett, semmi
sem jött ki. Teste már túl aszott volt, így a vért nem lökte ki.

- 97 -
Végre visszacsúszott az ülésbe, az ajtó nyitva volt, beáramlott a
hűvös esti levegő, Holly azt mondta: – Utálom a vér ízét.
– Az enyémet éppenséggel szeretted. – Ha hagyta volna a
lánynak, akkor doromboló bódultságba ette volna magát, és
bassza meg a kép a részeg lányról túl jól mutatott az elméjében.
Holly vállai összeszorultak. – Ahogy mondtad, éheztettem
magam. Meg se kóstoltam.
Ez még igaz is lehetett. – Miért kockáztatatnád meg, hogy
vérszomjassá válj? – kérdezte, hangjába belekeveredett a vipera,
aki annyira a része volt, mint a szeme. – A teremtőddé akartál
válni?
– Baszd meg – mondta ismét, de kezei ökölbe szorultak és
hangja remegett.
Kinyúlva Méreg bezárta az ajtót, elkezdett vezetni. Egyenesen
a Torony garázsába ment. Amint ott voltak kiszállt és körbement,
hogy kinyissa neki. Holly rá nem jellemzően bent maradt. –
Menjünk.
Egy bősz pillantás. – Be fogsz árulni Dmitrinek?
– Nem pletykálkodom, cicus. – Holly mindig az övé volt, hogy
eddze, de elküldték őt a Menedékbe, mert a Torony iránti
feladatai voltak mindig az elsők. Neki hetente csak egy órája volt
Hollyval, és a nagy távolságtól nehezére esett megbecsülni a lány
fejlődését. Ez többé nem volt probléma. És kezdett tisztává válni
számára, figyelmen kívül hagyva a többiek képességét és

- 98 -
szeretetét Holly iránt, azok, akik napi szinten edzették őt nem
értették meg mi az, amit edzettek.
Holly kiszállt, magassarkúja kopogott a padlón, ahogy a lifthez
mentek. Méreg megnyomta a szintjére vezetőt. Mikor Holly meg
akarta nyomni egy sokkal alacsonyabb szint gombját, ahol a
szobája van, megállította őt. – Még nem végeztünk.
Kis kezei ökölbe szorultak, teste a férfié mellett vibrált.
Méreg tudta, hogy az egyedüli ok, amiért nem dacol vele, hogy
megértette, milyen rossz dolgok történhettek volna ma este:
Holly megrémült önmagától. Ez mindig a probléma része volt. Ő
nem olyan volt, mint a kidobó a klubban. Számára a félelem
megmentheti az életét. Hollyt a félelem vagy megnyomorítja,
vagy halálos fenyegetéssé változtatja, akik ki kell végezni.
Utazásuk csendben telt, csendben léptek ki. Méreg
szerencséjére senki más nem volt a folyosón akkor. A lányt
egyenesen az apartmanjába vitte, a plafontól a padlóig érő
ablakos óriási hely, és egy hatalmas üres tér a nappalijában. Itt
nem volt szőnyeg, csak egy felpolírozott, kocka alakú kő, mely
úgy tűnt a dizájn fő része, mely visszaverte a szemközti falon lévő
elektromos tüzet.
Az ajtót becsapva maga mögött bezárta azt, ezután levette a
zakóját. Holly a belépés után mozdulatlanná dermedt, úgy tűnt,
felmérte az apartmant. A férfi meg tudta mondani, a lány nem

- 99 -
erre számított. De később is körbevezetheti. – Vedd le a cipődet.
– Elvette a lány köpenyét és a legközelebbi székbe dobta.
Holly kivicsorította agyarait a férfira, de még mindig remegett.
A lány igazából teljesítette az utasítást, lerúgta cipőit. – Most
hogyan tovább, mester?
Ingjének ujjait feltűrve és cipőit, zoknijait lerúgva Méreg intett
neki, hogy kövesse a köves részre; ami elég nagy volt, hogy küzdő
térként is működjön. – Most – mondta. – Azt akarom, hogy
engedd szabadjára a benned lévő másságot. – Tudta, hogy az a
lányban élt, mert a viperák és kobrák, akik részesei voltak az
átalakításának, benne éltek.
Holly nem mozdult. – Miért? Így el tudd mondani, hogy nincs
kontrollom?
– A kontroll számunkra nem ugyan az, mint másoknak, cicus.
– Ez volt az, amit mások nem értettek meg, amit Holly maga sem
értett meg. – Nem azért vagyok erős, mert megkötöm az
indulataimat, hanem azért vagyok erős, mert használom őket.
Szóval használd őket. – Holly még mindig nem mozdult. –
Rendben. – Méreg mozdult, célirányosan, hogy agyarait a
torkába süllyessze.
Ahogy várta, a lány tiszta önvédelemből reagált. És ezután a
harcnak vége volt, de ez egy normális harc volt. Holly nem
engedte szabadon, ami benne élt. Méreg az agyaraival horzsolta

- 100 -
fel a lány torkát. Holly fújtatott és egy pillanattal azelőtt hajolt
félre, mielőtt kapcsolatba került volna a méreggel.
– Szemét. – Szemei ragyogtak, figyelmeztetés nélkül ugrott a
férfira.
A mozdulat nem volt emberi, közel sem volt hozzá. De ez a
lány volt.
Vigyorogva, ahogy Holly megkarmolta mellkasát, félig
elszakítva az ingjét, Méreg felemelte és eldobta őt. A lány
felnyögött, ahogy a falhoz csapódott, de felkelt és egy
másodperccel később a férfi felé rohant, mikor számtalan törött
csontja lehetett. Méreg tudta a lány tűrési küszöbét, tudta, hogy a
gyengének tűnő csontok sokkal erősebbek voltak, mint a normál
vámpírok csontjai, még a száz éves vámpírokénál is erősebb.
Holly csontjai az angyalokéhoz volt közelebb.
Méreg körmeivel kötekedve a lány gyomra felé vágott, ahogy
Holly ismét a torkának akart ugrani. Ettől Holly olyan gyorsan
mozgott, amit nem tudott kivédeni. Szembenézett a lánnyal, és
ezután hírtelen Holly agyarai hátulról a vállába süllyedtek és
körmei a mellkasát karmolták. Méreg hátranyúlt és letépte őt
magáról.
Vér csurgott le a hátán. – Ma nincs több vér a számodra, cicus.
– Holly talán éhezett, de a férfi veszélyesen erős volt. A lány
kómába ihatná magát. Ó, felébredne, de az napokba, vagy
hetekbe telne.

- 101 -
 Fújtatva Holly ismét ráugrott.
Méreg tiszta örömmel nevetett.
Mert ahogy most ők küzdöttek az nem volt sem emberi, sem
vámpírikus, teljesen más volt. Testük folyékony volt, hullámzott,
olyan módon hajolt meg, ahogy nem lehetett volna és olyan
gyorsan csaptak le, hogy bárki, aki nézte volna őket,
mozdulataikat lehetetlen lett volna követniük. Jókedv öntötte el
Méreg vérét. Szeretett a Hetekkel, Raphaellel, Janvierrel, még
Elenával is küzdeni, de ez… Senki sem küzdött így. Ahogy a férfi
küzdött.
Holly fiatal és képzetlen volt, inkább ösztönös, mint átgondolt,
de a második számított.
Egy ponton megragadta a lány torkát, egy csókot nyomott az
arcára, ami inkább gúnyolódás volt, mint szexuális természetű.
Holly folyékony mozdulattal csavarodott ki a fogásából és
megtépte a hátát, ezzel egy időben mérget sziszegett rá. Méreg
nevetett és megpördült a lány körül, hogy szorosan elkapja, látta
ruhájának elszakadt szoknyáját, elég keményen tartotta, hogy
zúzódást okozzon.
Holly mosolygott és oly módon rúgott fel, melytől csontjai
embertelenül folyékonnyá váltak.
Méreg kivédte a rúgást, de a lány körmeit az arcán nem.
Megnyalta saját vérét, vigyorgott, és ismét elkezdték.

***

- 102 -
 Holly a hátán, Méreg nappalijának közepén lévő kövön feküdt,
elméje évek óta először egy teljesen és vakítóan csendes hely volt.
Ötlete sem volt, hogy mi történt. Az átkozott vámpír addig
nyaggatta, míg Holly úgy nem döntött, hogy kapja meg. De
ahelyett, hogy rákiabált volna, hogy zárja el, csak vigyorgott… és
a többi savas zöld köd volt a szemei előtt, jókedvet érzett és
szívének elképesztő lüktetését.
Lábát térdben felemelte, ott érzete a légáramlást, ahol nem
kellett volna. – A ruhám elszakadt. – Ez a bizonyos tény nem
tűnt fontosnak, még ha ez volt az egyik kedvenc ruhája, olyan
darab, amire keményen spórolt, hogy megengedhesse magának.
– Ahogy az ingem – mondta a férfi, aki mellette feküdt a
földön, légzése sokkal egyenletesebb volt, mint a lányé. – Mókás
veled játszani, mikor elengeded a pórázt.
Holly belélegzett, kilélegzett. Jól esett, hogy a levegő
megtöltötte tüdejét, még jobb elengedni a kis feszültséget.
Minden jónak érződött, az egész teste folyékony volt. – Nem te
voltál az, aki leckét adott a lehetséges vérszomjról?
– Két különböző dolog. – A férfi hangja más volt… letargikus.
Kielégült. – Nem iszol elég vért, hogy stabil maradj, gyilkos
szörnyé fogsz válni. Elengeded a pórázt, míg stabil vagy, olyan
sebességgel és természetes folyékonysággal fogsz küzdeni,
aminek extrém módon nehéz ellenállni.

- 103 -
 Holly küzdött, hogy ezt végiggondolja, úgy vette észre, túl
nehéz. – Részeg vagyok.
– Nem, csak lusta egy jó edzés után. – Méreg folyékonyan ült
fel, úgy mozgott, mely csonttalannak hatott, Holly
elgondolkodott rajta, vajon a férfinak van-e csontváza.
Holly hagyta, hogy a jelentéktelen gondolat arrébb csússzon,
sóhajtott. – Nem emlékszem a legtöbb dologra, amit csináltunk.
– Majd fogsz – mondta Méreg, ugyanazzal a folyékony
eleganciával állt talpra. – Ez volt az első magaslatod. Minél
többet csinálod, annál jobban kezdesz elsajátítani racionális
gondolkodást, még akkor is, mikor körülvesz a prana.
Holly képtelen volt magát rávenni, hogy felüljön, még akkor
sem, mikor röhejes volt a földön feküdni, mikor Méreg ott sétált
dolgokat csinálva. – Nem ismerem a szót – mondta jó néhány
perc után. – Úgy hangzik mint egy jóga szó.
Egy halk kuncogás. – Szanszkrit. Komplex jelentése van, mint
minden szanszkrit szónak, de a legkönnyebb úgy leírni ezt az
összefüggést, mint ősi élő erő, ami bennünk él. – Letérdelt a lány
mellé. – Csináltam neked sütis és krémes shaket.
Holly elfordította az arcát, gyönyörűen nehéznek érezte. –
Megihatom fekve?
– Nem. Felülni.
Kilélegezve ismét, és mert nagyon akarta a shake-et, Holly
rávette magát, hogy ülő pozícióba küzdje magát. Csak miután

- 104 -
két, hosszú kortyot ivott a shake-ből a széles szívószállal, jött rá
egy dologra. – Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? –
Gyanakvó pillantást lőtt felé.
– Látom, kezdesz kijönni a ködből. – Leült a padlóra, kezeit
maga mögé tette. – Mindent tudok, cicus.
Holly arra gondolt, ráfújtat a férfira, de a shake finom volt és a
férfi is furcsán finomnak tűnt, a félig eltépett ingjével, mely
felfedte sima bőrét és hullámzó izmait fedő mézbarna bőrét.
Sokkal kábultabb volt, mint hitte, de most túl jól érezte magát,
hogy ezzel foglalkozzon. – Mesélj nekem a pranaról.
Egy vállvonás. – Sokan használják a szót, hogy leírják az
energiát, ami az élet, de én azért választottam ezt a szót, hogy
leírjam azt a részemet, ami az átalakításom során jött létre
bennem. – Szemei pislogtak.
A shaket félretéve Holly a férfi mellé guggolt, kezei a térdein
voltak. A férfi szemébe bámult. – Csináld lassabban.
Egy mosoly. – Nem tudom. – Majd újra csinálta, az a
membrán szemeit összetört ólomüveggé változtatta.
– Szép – motyogta, ujjait a férfi arcához emelte.
Méreg finoman félretolta őt. – Idd meg a shakedet.
Holly rájött, hogy még mindig részegen viselkedik, megtette,
amire utasították. – Nos – mondta néhány kortyolás után – ez
miről szólt.

- 105 -
 – Megtanítani, hogy jobb a kontrollod, ha nem küzdesz többé
magaddal.
Holly a homlokát ráncolta és tovább ivott a shakeből, ami
cukor, zsír és fincsi dolgok rohama volt, amire a teste vágyott.
Annyira örült, hogy nem volt teljesen vámpír. – Az egyedüli jó
dolog Uram támadásában, hogy az elmúlt négy hónapban egy
olimpiai atléta anyagcseréjét fejlesztettem ki.
Méreg ásított, vágottzöld szemei elnehezültek szemhéjai
mögött.
A vállaira lefeküdt a padlónak arra a részére, ami kőből volt.
Ez Hollynak teljesen normálisnak tűnt akkor. Befejezte a shake-
et, a poharat óvatosan félretette, majd visszafeküdt ugyanarra a
köves területre. És rájött, hogy pazaron meleg volt. – Fűtött
padlód van?
– Csak ez a rész.
Ásítva Holly a saját részén összegömbölyödött. – Ez kellemes.
Egy párna csapódott puhán az arcába, mikor majdnem elaludt.
Az arcához szorítva magához ölelte azt.

***

Méreg ébredt fel először. Tudta, hogy ő fog, Holly nem szokott
hozzá ahhoz, amit előző éjjel csináltak, időbe telik felépülnie. Úgy
gömbölyödött össze, mint egy cica, aminek gyakran nevezte.
Álmában a lány sokkal közelebb került hozzá, így testhője

- 106 -
melegítette a lány hátát, míg a padló hője testének többi részét
melegítette.
Úgy aludt, hogy fejének fele a párnán volt, a párna többi részét
magához ölelte. Jobb lábát felhúzta, hogy részben a párnára
fektesse. Eltépett ruhájának részei lábának oldalára hullott,
felfedve bőrének krémes görbületét, melyen néhány zúzódás és
sérülés volt a küzdelmük miatt. Nagyon óvatos volt, hogy ne
bántsa őt keményen, de néhány sérülés elkerülhetetlen volt.
Holly relatíve gyorsan gyógyult.
Szemei ismét a lány lábára tévedtek – Kezeket vissza –
utasította magát. – Ő tényleg egy cicus. – Kicsi és új, most találja
meg a helyét. Nem azon volt, hogy megharapja őt.
Talált egy puha, lágy takarót, ráterítette a lányra. Holly
azonnal felhúzta az arcához és hozzásimult egy hosszabb
alvásban. Méreg érezte, hogy ajkai mosolyra húzódnak. Mikor a
lány nem volt ébren és nem csattant fel rá igazán csinos volt. Bár
be kellett ismernie, szerette a felcsattanós, gunyoros oldalát.
Egy gyengébb nő már a horror első napján összetört volna.
Hagyta, hogy a lány aludjon, elment és levette széttépett
ruháját, mielőtt belépett a zuhany alá. Felcsavarta a
hőmérsékletet, hagyta, hogy a csontjáig hatoljon. Próbált nem túl
kígyósan viselkedni, ahogy Holly rámutatott, de nem tudta
feladni ezeket a forró zuhanyokat. És miért tagadná meg magától

- 107 -
ezt az egy gyönyört, míg annyi minden volt, amije soha nem
lehetett?
Addig nem lépett ki a zuhany alól, míg vagy húsz hosszú perc
el nem telt. Megszárítkozott, a törölközőt a csípője köré csavarta
és ment leellenőrizni vendégét.

- 108 -
 9. fejezet

Holly egy kicsit mozgott alvás közben, de még a kövön volt.

Szemei félig nyitva voltak, mert érezte a férfit. Egy hatalmasat
ásított, mielőtt visszadőlt volna, teste hamar oly módon vált
mozdulatlanná, amiből Méreg tudta, hogy a lány a legmélyebb
alvásba esett.
Kiment és felvett egy sötétszürke öltönyt, hozzá fehér inget,
majd pár órát töltött a nappaliban lévő kanapén, hogy átnézze a
biztonsági jelentéseket és más Toronnyal kapcsolatos adatokat,
amiket Dmitri küldött neki, hogy képbe hozza őt a jelenlegi
eseményekkel. Függetlenül attól, hogy az edzése ideje alatt több
hívása is volt, egyike volt a Heteknek és véresküt tett, hogy
megvédi Raphaelt és a területét.
Ez az eskü a becsület része volt, nem pedig kényszer. Méreg
bármikor elsétálhatott. Ő választotta, hogy nem teszi, hogy
kölcsönadja erejét az általa tisztelt arkangyalnak, létezésének
minden szálával. Ahogy tisztelte Dmitrit és a Hetek többi tagját.
A Menedékből való repülőúton már frissítette tudását a legtöbb
adatról, de biztos akart lenni benne, hogy minden részletet
átnézett.

- 109 -
 Ahogy nem akarta folytatni a keresést azok után, akik Hollyra
vadásztak, míg a lány aludt és nem volt képes asszisztálni. Méreg
megértette, hogy ez a démonokkal való küzdelem, nem akarta
ellopni a lány esélyeit, hogy legyőzze az övéit. A kanapén elfoglalt
helye megengedte neki, hogy a szemét rajta tartsa, amíg aludt.
A férfi reggel kilenc órakor kelt fel. A lány gyorsan visszaaludt,
amikor Méreg délben felkelt és bement a hálószobájába, hogy
felkapja napszemüvegét. Ahogy ingjének v nyílásába akasztotta
arra gondolt, Holly hogyan kapta le az arcáról. A legtöbb embert
megigézte, vagy undorította a szeme. Holly… benne megvolt a
megigézettség, de volt egy éles bosszankodás, mikor elfedte
szemeit.
Még ezen gondolkodott, amikor visszament a nappali
területére, hogy lássa, Holly felült, a takaró körülötte volt. A lány
egy kicsit összezavartnak tűnt azon a gyengéd ’most keltem’
módon. A bárpulthoz ment, öntött magának egy pohár vért a
bárpult alatt lévő hűtőben lévő üvegből. Ilyen módon meginni
nem volt a kedvence, frissen a vénából sokkal jobb, de ez
megfelelő volt.
Hollynak nem ajánlotta fel, több mint eleget kapott, hogy
mára meglegyen. Főleg, hogy Méregtől volt részeg. Kortyolt a
pohárból, a lány felé sétált. Holly a homlokát ráncolta és
felkecmergett. Haja a hátára omlott, valamikor kivette a

- 110 -
hajgumiját. A tincsek színes-csíkos selymes vízesés volt, hátul a
derekáig ért.
Hátrasöpörve haját a férfira bámult. – Mivel drogoztál be?
– A saját lelkeddel – mondta szórakozott mosollyal.
– Igen, persze. – Holly úgy tűnt rájött, még mindig a takarót
szorongatta, úgy dobta el, mint egy égető billogot. – A padlón
aludtam. Egy kőpadlón.
– Egy melegített kőpadlón – egészítette ki Méreg. – Te vagy az
egyetlen másik személy, aki élvezte. – Kíváncsiságból a kövön
alvásra való hajlamára a Hetekből mindenki előbb vagy utóbb
kipróbálta. Egyik sem tartott tovább pár percig. Még Nassirnál
sem. A Hetek legállatiasabb tagja élvezte a meleget, de nem
értette meg Méreg vonzalmát a kemény felületek iránt.
Mogorván nézve Holly arrébb lépett és el tőle. – Az
apartmanomba megyek.
Méreg nem állította meg. Befejezte az ebédjét, Dmitri
irodájába ment, a kilátás a Torony ablakából eső mosta szürke
volt. A másik férfi nem volt ott, így Méreg üzenetet hagyott arról,
hogy ő és Holly mi fedezett fel az előző este. A következező
megállója a Torony technológiai részlege volt. A férfi, aki most a
szívverése volt ennek a részlegnek olyan személy volt, akivel
Méreg tegnap találkozott személyesen, de teljesen tudatában volt
Vivek Kapur képességeivel.

- 111 -
 A Heteket mind informálták a vámpírvadászról, aki a Torony
vámpírjává vált.
Relatíve csendes volt, mikor besétált, miután a retinaszkenner
megerősítette személyazonosságát, de számítógépek zümmögtek
és adatok gördültek le a különböző képernyőkön. Átsétált a klíma
kontrollálta téren, a napszemüvegét visszavette, Méreg a legbelső
központba ment, a hatalmas kerek kontrollállomásra, mely Vivek
Kapur személyes területe volt. A férfi szükségletei szerint külön
rendelésre gyártott terület, és számtalan hozzáférést adott neki a
különböző képernyőhöz, jó néhány az elektronikusan kontrolállt
karokról lógott le.
– Vivek.
A másik férfi odagurult kerekesszékével, Méregnek azt
mondták, ez annyira a része volt, mint a végtagjai. Vékony, barna
bőre közel volt Méreg bőrének árnyalatához, a született vadász
férfi, mikor még gyerek volt gerincének katasztrofális
sérülésének eredményeként vállai alatt elvesztette érzékelést.
De ma felemelte a kezét. – Méreg. – A vigyor élettől ragyogott,
vonalai helyesek voltak a csontjain lévő izmok hiányában is. –
Örülök, hogy ismét találkozunk.
– Hasonlóképp. – Méreg nem ajánlotta fel, hogy megrázza a
másik férfi kezét, a vámpirizmusnak sokkal gyorsabb hatása volt
Vivek sérüléseire, mint bárki várta volna, de a változások
megjósolhatatlanok voltak, a vadász az átalakítás után

- 112 -
visszanyerte a mozgást mindkét kezében és a törzsében, de a
következő hónapokban nem volt további változás.
Méreg nem ezért nem érintette meg a másik férfit.
Miután egy életen át nem volt képes semmit sem érezni a
vállai alatt, Vivek gyötrelmesen érzékeny lett az újonnan
felébredt területeken. Szó szerint bőre szőnyegnyi fájdalom volt,
amit a legapróbb érintés beindíthatott. A gyógyítók véleménye az
volt, hogy idegei sokkban voltak a több évnyi álmosság utáni
felébredés eredményeként, a férfi csak a fogait csikorgatta és
kibírta.
Az egyedüli kegyelem, hogy csak egy másik lény érintése
okozott fájdalmat, Vivek komfortosan tudott ülni és aludni,
műszereivel gond nélkül tudott dolgozni. Méreg nem volt benne
biztos, hogy ez kegyelem: Milyen lehetett az az élet, minek nagy
részét úgy éled le, hogy senki érintését nem érzed, most meg az
érintés válik büntetéssé?
– Nem semmi uradalmad van. – A munkaterület felé
biccentett, tegnap neki és Viveknek nem volt sok lehetősége
beszélgetni, mikor bedobta az elkobzott telefont.
– Még hiányzik a céhbeli állomásom – ismerte el Vivek. – Az
alapjairól építettem fel, minden részét magam rendeltem,
személyre szabtam a szoftvert.
– Egyszer építettem egy házat – vette észre Méreg, hogy ezt
mondta. – Pocsék ács vagyok, de megépítettem azt a házat. Még

- 113 -
mindig hiányzik. – A legtöbb ember, aki lakott benne nevetett
rajta, megosztották a rizs, vad növények, lencse és kézzel
készített édességek jutalmát.
Vivek biccentett, a mozdulat akadozó volt, mintha teste nem
szokott volna hozzá a mozgás irányához. – A dolgok, amiket
magunknak építünk, számítanak. – Megérintette a képernyőt,
ebben a pillanatban egy szenzor felugrott az arca mellett, kerekes
széke is személyre szabott volt. – Sajnálom – mondta utána. –
Észrevettem egy adatdarabot, ami Jasont talán érdekli.
Méreg észrevette a másik férfi szemében lévő csillogást, el
kellett rejtenie kuncogását. Dmitri szerint Vivek Kapur bele van
esve Raphael kémmesterébe. Nem szexuális értelemben. Egy
olyan férfi vonzalma, aki szereti az ujjait az információ pulzusán
tartani, és Jason volt a legjobb ebben. – Volt esélyed leásni az e-
mail címben, ami kapcsolatba hozható a vérdíjjal?
– Csak az elmúlt fél órában, a gyógyítók kényszerítettek, hogy
tegnap délutántól pihenjek, és nem akartam másra bízni, mert
megkértél rá, hogy személyesen gondoskodjak róla. – Egy
savanyú pofa, ahogy ismét dolgozni kezdett. – Ők ezt
fizikoterápiának és izomépítésnek hívják. Én szadizmusnak.
Méreg el tudta képzelni a fájdalmat, amit Viveknek minden
alaklommal ki kellett bírnia. – Van különbség, ha a terapeuták
kesztyűt viselnek? – Úgy feltételezte, hogy a fizikai kontaktusra
szükség van a kezelés során.

- 114 -
 – Megpróbáltuk – válaszolt mogorván a másik férfi –, de nem
érezték az imaim mozgását úgy, ahogy kellett volna. Így ehelyett
úgy káromkodok, mint egy vadász és a terapeuták füldugót
használnak. – Az utolsó szavak elrévedőek voltak, Vivek a
munkájára koncentrált.
Méreg felkészült rá, hogy elmenjen. – Küldj üzenetet azonnal,
ha van valamid.
– Ne. Várj. – A vadász szeme gyorsan mozgott és Méreg rájött,
hogy a másik férfi olyan szoftvert használ, ami olvassa szemének
mozgását, miközben gépelt. – Meghekkeltem az e-mail címet.
Összesen négy e-mailt nyertem ki, nem számítva azt, amit a
lefoglalt telefonnal küldtél. Az egyik Miketól van, kinek a
koponyáját átrendezted. Azt üzente, hogy ő és a srácai vállalják a
melót.
- Szakmabeli.
– Ő az állandó vezérigazgató. – Vivek hangja csontszáraz volt.
– A másik három e-mail különböző felektől van, akik azt
bizonyítják sikeresen elkapták Hollyt.
Felhozta a három e-mailt az előtte lévő hatalmas képernyőn. –
A képeket csatolták.
Kettő rossz volt, de a harmadik… - Ez az egy átverne engem is,
ha nem ismerném őt – mondta Méreg, rámutatott a képre,
melyen egy rémült nő volt gúzsba kötve a betonpadlón, Holly
szemei a kijelzőn kívülre tekintenek.

- 115 -
 Valami sötét és dühös bogozódott ki benne.
– Ez egy nagyszerű fotó manipuláció. – Vivek tovább
dolgozott. – Ami van, az itt van. Nincs utána pénzátutalás, mert,
feltételezem, a vevő vagy tudja, hogy ezek hamisítványok, vagy
nem tudja melyik e-mailnek higgyen.
A férfi egy második képernyőn felhozta a fotót, amit Méreg
készített Hollyról, amint összeroskadt a SUV hátuljában. – Talán
ezért nem kaptál még választ az üzenetedre, de inkább
hajlamosabb vagyok elhinni a megfigyelő teóriádat. Mike és az
emberei nem a legjobbak voltak a falkában, de jobb az
eredményességük, mint a többieké, elég ok a vevőnek, hogy
reményteli legyen.
Méreg nézte az utolsó hamis fotót, ami eredetinek tűnt, és csak
tizenöt órával korábban küldték. Miután Mikeot és a csapatát
kiütötték, és Méreg üzenete után. – Ellenőrzöd a bankszámlákat,
amik a fejvadászhoz kapcsolódnak, aki az utolsó e-mailt küldte?
Biccentve Vivek azt mondta: – Nincs mozgás. – Egy
bankszámla jelent meg a képernyőn, mely eddig Méreg Hollyról
készült képét mutatta. – Tovább ások, abban az esetben, ha elég
okos volt, hogy elrejtse a bankszámlát.
– Ha ezt fél óra alatt derítetted ki – mondta Méreg szárazon –,
gyanítom az egész életét kideríted egy óra alatt.
Egy éles vigyor a másik férfitól. – Ez zsúfolt nap, így talán
hatvanöt perc jobb becslés.

- 116 -
 – Továbbítsd a részleteket mindenkiről, akik e-mailt küldtek.
– Ez ad neki és Hollynak tippet, hogy hol kezdjék a
kihallgatásokat, ahogy megpróbálják megkeresni a vérdíj
eredetét. – És figyeld tovább az e-mail címeket.
– Rendben.

***

Holly homlokráncolva zuhanyozott le. Mi a pokol történt az

előző éjjel? És miért nem volt mérgesebb miatta? Talán mert a
teste jól érezte magát. Mintha a világ legpuhább,
legkomfortosabb ágyán aludt volna, nem egy kőpadlón. És ez
nem olyan volt, mintha egy hotelben élne. Ez a Torony volt. Csak
egy kis szobája volt, nem egy hatalmas lakása, mint Méregnek, de
a legtöbb helye, ami volt, azt egy istentelen nagy ágy foglalta el.
Az az ágy, díszes extravagancia a kis méretű helyen, a szülei
ajándéka volt. Akartak adni neki egy ’beköltözési’ ajándékot és mi
mást tehetett, mint igent mondott. Mia halálra nevette magát,
míg Holly rá nem mutatott, talán egy hasonló ágy van az ő
jövőjében is.
Nővérének rémült arckifejezésének emlékére vigyorogni
kezdett.
Hosszú, forró idő után hagyta el a zuhanyt, megszárítkozott és
az ágyra bámult, mely azt a kifejezést csalta nővére arcára. Ez egy
fehér, négyoszlopos ágy volt, vastag matraccal és függöny lógott

- 117 -
az oszlopokról. Az oszlopokat faragott szívek, a fejtámlát kövér
kerub díszítette, aki hátrahúzta íját, mintha felkészülne, hogy a
nyilat az előtte lévő rakatnyi szívbe lője.
– Egy hatalmas hercegnő ágyam van, melyet szívek árasztanak
el – mondta Holly magának, már nem az első alkalommal.
Ezután mosolygott, mert a szülei örültek, mikor Holly
elfogadta az ajándékot. Daphne és Allan Chang még egy szett
röhejesen drága egyiptomi pamut takarót és egyaránt drága
libatollal töltött paplant vettek neki. Az ágy kényelmes, puha és
meleg volt… és a hülye kőpadló mégis jobbnak tűnt.
– Argh!
Holly körbement az ágy körül, kinyitotta gardróbszobáját és
belépett, hogy felöltözzön. Igazán szerette, hogy ezt megtehette,
ez azt jelentette nem kellett lehúznia a sötétítőt a plafontól a
padlóig érő ablakon a szoba másik oldalán. Nem volt sok
látnivaló, nem a Torony ilyen alacsony szintjén, de egy napos
napon a fények gyönyörűek voltak.
Ma mélabús, vízzel mosott szürke volt.
Felöltözve Holly az ágyára ült, árnyékok csíkozták a bőrét,
ahogy felvette csizmáit. Az eső nem volt erős, inkább állandó
szemerkélés, így kilátott az ablakán. Egyenesen rálátott arra az
épületre, ahol a Légió szállt meg, a furcsa lények, akik akkor
ereszkedtek le a városra, mikor Raphael Lijuannal harcolt.

- 118 -
 Fakó szeműek és fakó bőrűek, olyan szárnnyal, mint a
denevéreknek, a Légió volt az éteri definíciója. Természetesen ki
volt ő, hogy elítélje? Ő sem volt Ms. Normális. És imádta, amit az
épülettel csináltak, élő kreációvá alakították, melyet buja zöld
borított be.
Holly több mint egyszer gondolt rá, hogy átsétál és
megkérdezi, körbenézhet-e. Soha nem tette, mert a Légió annyira
más volt, és annyira tisztán erősek, mintsem megértette volna, de
ma, csizmái rajta és haját copfba fogva úgy érezte, az ördög
átvette az irányítást. Vagy talán nem igazán volt kész
szembenézni azzal, amit Méreg hozott ki belőle tegnap este.
Mivel a Torony és a Légió közti terület arkangyali territórium
volt, egy idegen sem surranhatott be, nem zavartatta magát, hogy
figyelmeztesse Mérget, hogy elhagyja a Tornyot.
Azonban küldött neki egy üzenetet: Ne menj nélkülem
vadászni. Félt vagy sem magától, nem hagyja, hogy oldalvonalra
kerüljön. Csak pár extra percre volt szüksége, hogy megtalálja
egyensúlyát.
Az állandó szemerkélő eső ellenére, mely hűvös csók volt
bőrén, New York nem lassított. Gőz szökött ki a rostély mögül,
öltönyös irodai dolgozók mentek a távolban lévő metrólejáróhoz
ebédelni, és a meleg, élesztő illat eredt a közeli perecező kocsiból,
mely arrébb gurulva kínozta Holly ízlelőbimbóit.

- 119 -
 A nemrég felszabadult vámpír éles, sötét szemekkel és sötét
hajjal elég pimasz volt, hogy Raphael erődjéhez ilyen közel állítsa
fel a boltját, de gyorsan erős rajongókra tett szert. Holly látta,
hogy az angyalok lecsaptak, hogy elragadjanak egy perecet,
mielőtt felrepültek volna.
Ma eltért a tervétől, hogy egyet megragadjon magának. Egy
fejvadász sem próbálná meg elrabolni őt egy teljes angyal szakasz
előtt, akik hallják a kiáltását, hajuk nyirkos, arcuk elkötelezett, a
korlátlan erkélyeken ültek a Torony relatíve alacsony részén. Egy
kék szárnyú angyal, lenyűgöző arany szemekkel és kék végű
fekete hajjal, Illium, lebegett előttük.
Harc utáni megbeszélés, gondolta Holly, számtalan
alkalommal látta már, mióta a Toronyba költözött. Az utóbbi
tény annyira büszkévé tette szüleit, hogy ’alkalomadtán’
bedobták bármely beszélgetésbe, még ha annak alig is volt hozzá
köze.
Ó, a mi Miánk? Ő már doktor. És a mi Hollynk a Toronynak
dolgozik. Elvitte az apartmanjába az öccseit, van egy
apartmanja a Toronyban, elfelejtettem megemlíteni ezt? És
persze azok ketten nem tudnak másról beszélni.
– Az első vásárlóm ma! – A perecárus Hollyra ragyogott,
mikor megállt a kocsija előtt. – Ma későn kellett kezdenem, gond
volt a kocsimmal, nem tudhatod, de azelőtt vagy itt, hogy
mindent előkészíthettem volna. – A kezei gyorsan mozogtak,

- 120 -
ahogy félig becsomagolta a perecet zsírhatlan papírba. – Jó
ómenként kapsz egy ingyen perecet.
Holly vigyorogva fogadta el az ajándékot, emlékeztette az
apjára. Allan Chang arról volt híres, hogy a nap első vásárlójának
ötven százalékos engedményt ad. – Kész vagy a tréning utáni
rohamra? – Az egész angyali szakasz nemsokára meg fogja
rohamozni.
– Soha nem ér véget szivi. – Egy kacsintás. – Soha.
Holly beleharapott a puha, rágós perecbe, ahogy elköszönve
integetett és továbbsétált a Légió épületébe. Félúton megállt,
felhívta az apját, hogy beszélgessenek, beszélt csodás kis
öccseivel, akik 173 és 175 magasak voltak, nem igazán voltak már
kicsit, a kedvenc közösségi média oldalaikról, majd üzent az
anyjának. Daphne Chang imádta az sms applikációt a telefonján.
A hajad még szivárványszínű? volt a válasz.
Igen anya.
Olyan szép fekete hajad van. Holly, nem értem a mai
lányokat.
Én is szeretlek.
Az anyja öt sornyi hangulatjelet küldött vissza.
Nevetve Holly eltette telefonját. Miával majd később beszél,
mert nővére a munkahelyén befejezte az elsőnapi éjszakai
műszakját és most valószínűleg aludt.

- 121 -
 Anélkül ért el a Légió épületéhez, hogy bárki megállította
volna, bár nem volt kétsége afelől, hogy a Légió figyelte őt.
Hosszú ideig úgy ültek az épületen, mint a vízköpők, csendesen
és mozdulatlanul. Az emberek gyakran elfelejtették, hogy ott
vannak, míg ki nem nyitották denevérszerű szárnyaikat és
felszálltak.
– Hmm. – Az épület aljára bámult. Ha voltak is ajtói, azokat
hosszú ideje bezárták. Az alsó három szintnek nem volt ki-, vagy
bejárat, amit látott volna, és zöld volt a növényektől, melyek fel-
és lekúsztak és magából a falból nőttek ki, mintha a fal maga
valahogy függőleges trágyává vált volna.
Egy újabbat harapott a perecből, ahogy átgondolta a
lehetőségeit. Azonban mielőtt a tervét megvalósíthatta volna, a
bőre bizsergett. De mikor körülnézett, senki nem volt ott.
Így felnézett.

- 122 -
 10. fejezet

Méreg magasan állt a Torony korlátlan erkélyén, annyira

magasan, hogy nem is látta vonalait, főleg, hogy a szemerkélő eső
elhomályosította látását, de tudta, hogy ő volt az. A mód, ahogy
állt, ahogy öltönye hibátlanul állt testén, tiszta Méreg volt. És
tudta, hogy szemét rajta tartja, a szivárvány haj aranyos volt és
boldoggá tette a lányt, de nem igazán tudott beolvadni.
Holly azon gondolkodott, ahogy a kőpadlóján felébredt, a
mézre a vénáiban az őrült küzdelmük után és tudta, ez bajba
sodorhatja. Veszélyes, halálos bajba, mely bűnben fürdött.
Kényszerítette magát, hogy másfelé nézzen, kényszerítette agyát,
hogy a problémára összpontosítson, hogy jusson be a Légió
épületébe.
Szabad keze ebben a pillanatban bizseregni kezdett.
Holly lenézett… és azt látta a bőre elhalványult és megjelent. –
Ne – suttogta, ujjait a tenyerébe görbítette, hogy elrejtse mi
történik, ahogy körültekintően folytatta perecének megevését.
Nincs itt semmi különös emberek, csak egy nő bámul a Légió
épületére, míg tömi a fejét, s közben apró esőcseppek pöttyözik a
haját és bőrét. Tökéletesen normális. Sok ember bámult a Légió
épületére. A turista buszok nem merték megközelíteni a Torony

- 123 -
területi határait, de a nem Toronyhoz tartozó épületek elég
szerencsések voltak, hogy közvetlen kilátásuk nyíljon a Légió
épületének egy részére, s jó pénzért kiadták lakásukat, így a
turisták szájukat táthatták a zöld növényzettől roskadozó épület
szépségében, mely a bolygó legvilágpolgáribb városának közepén
állt.
Miután megette a perecet és rendetlenkedő keze ismét látható
volt, az összegyűrt papírt a zsebébe tette, majd a legvastagabbnak
tűnő szőlőinda felé ment és erősen megszorította a növényt, ami
csúszós volt az esőtől, elkezdett mászni. A csontjai folyékonnyá
váltak, ösztönei kiélesedtek, légzése megváltozott. Olyan módon
mászott, mintha erre született volna, és most ezért nem az
emberi része volt a felelős.
Felvidulva, hogy milyen könnyű volt felmászni az épületen,
nem érdekelte.
Nem azért vagyok erős, mert megkötöm az indulataimat,
hanem azért vagyok erős, mert használom őket.
Talán Méregnek igaza volt, mikor akivé vált, annak bizonyos
aspektusokról volt szó... de Holly tudta, voltak benne olyan
dolgok, amiket soha nem kellene szabadon engednie.
Mikor elért egy erkélyt a negyedik emeleten lévő nyílás előtt,
mely be- és kijáratként is működött, nagy részén átlátszó, vastag,
nehéz műanyag hőfüggöny lógott, hogy segítsen fenntartani a
hőmérsékletet, Holly felegyenesedett és azt mondta: – Helló?

- 124 -
Bejöhetek? – Nem volt udvarias hívatlanul beállítani más
házába.
Ha senki nem válaszol lemászik és egy másik nap újrapróbálja.
De a Légió egyik tagja halálos csendben landolt mellette. Holly
szíve dübörgött. – Jó napot.
A férfi felállt a guggolásból, ránézett áttetsző szemeivel, de a
külső gyűrű kék volt, haja ugyanolyan éjfél, mint Raphaelé, és az
arca túl hibátlan. Úgy tűnt… a férfit valamilyen furcsa módon
nem fejezték be. Mintha az élet nem jelölte volna meg őt. És
mégis paradox módon a férfira tapadó kortól fájtak a lány
csontjai.
A férfi kicsit balra fordította a fejét, mely egyszerűen nem volt
emberi, azt mondta: – Mi vagy?
Holly küzdött a vággyal, hogy megérintse az arcát, felfedezze,
hogy a férfi meleg, vagy hideg. – Ez a millió dolláros kérdés. –
Hírtelen visszaemlékezett, hogy a Légiónak több tízezer évesnek
kellett lennie, azt mondta: – Te tudod a választ?
A férfi lassan megrázta a fejét, teljes nyugalma nyugtalanító
volt. – Elvesztettünk emlékeket, ahogy ebben az időben és helyen
létezünk, de azok nem olyan emlékek, amik a részünk. A
tudásunk a csontjainkba van írva.
– És mit mond az a tudás?
– Azt, hogy új vagy. – Fejét még mélyebbre hajtotta oldalra,
Holly szinte félt, hogy a férfi azt csinálja mint a baglyok és fejét

- 125 -
teljesen felfelé fordítja. – De te öreg is vagy, bár még nem
ébredtél fel teljesen.
Holly keményen nyelt. – A bennem lévő másság, mi az?
– Te és nem te. – Erre a rejtélyes üzenetre Holly meg akarta
rázni a férfit, de Légió tagja elfordult, szárnyát szépen a hátára
hajtogatta. – Te új vagy. Bejöhetsz. A társaim látni szeretnének
majd.
Bár Holly úgy érezte, tudományos kiállításon van,
kíváncsisága mindezek ellenére mozgásra késztette. A vastag
indák két oldalt feltekeredtek, páfrányok nőttek lehetetlen
szögekből, virágok virágzottak hatalmas csomókban és lába alatt
volt a legvastagabb moha, amit valaha érzett. Mikor lenézett a
földszintre, látta, hogy a fák nehezek voltak a pink és narancs
gyümölcsöktől. Nem volt rothadás szaga, vagy leesett levelek és
otthagyott gyümölcsök. A levegő illata a zöld, fény és növekedés
frissítő keveréke volt.
Holly csak bámult, ámulat csordította túl szívét.
– Ez annyira gyönyörű. – Annyira tiszta, természetes élet volt.
Suttogások vették körbe őt, mely számtalan torokból jött, hogy
nem tudta elválasztani őket egymástól. Ez ijesztő volt, de
mindezek ellenére ez volt a Légió. Ijesztő volt az ő megjelenésük.
De ezután elkezdtek leszállni körülötte, olyan csendes
szárnyakkal, hogy azt gondolta, Ó, a fenébe.

- 126 -
 – Te új vagy – mondta a Légió tagja, aki behozta őt. – Még
soha nem láttak téged.
Kicsit furcsa volt a közlés. Nem olyant, mint te, hanem téged.
– Láttátok Mérget – mondta. – Ő olyan, mint én.
– Ő is egy teremtmény – mondta vezetője, a többiek folytatták
a suttogást… anélkül, hogy szájuk megmozdult volna. – Olyan,
mint te, de nem te. Más.
Mivel a légió tagja végig bámulta őt, Holly úgy döntött
visszabámul. Azt hallotta, hogy ők akkor érkeztek, amikor
Raphael és Lijuan harca zajlott, akkor mind teljesen ugyanúgy
néztek ki. Poros szürke, színtelen haj, teljesen áttetsző szemek,
bőrükön nem volt nyoma napsütésnek, szárnyuk annyira
pigmentmentes volt, mint a hajuk.
Ezek a teremtmények azonban olyanok voltak, mint a
testvérek, nem voltak egyformák. Hajuk színe finom
árnyalatokban változott, bőrük színének eltérése percek alatt
növekedett, és egyébként még mindig áttetsző szemeikben
halványkék, halványzöld, halványbarna és halványmogyoró
gyűrűk keletkeztek. Csak annak, akivel először találkozott volt
élénk gyűrűje, a szín közel volt Raphael intenzív kékjéhez.
– A szemetek miért ilyen furcsa halvány?
– Mi is most alakulunk – mondta száz, vagy talán több hang. –
Te egy visszhang vagy és mégsem vagy az.

- 127 -
 Holly kezdte megérteni Elena miért nézett ki úgy, hogy ki
akarta tépni a haját, miután a Légióval beszélt. – Ez meg mit
jelent?
De a Légió elcsendesedett. Egy mozdulatlan csendes
másodperccel később felrepültek denevérszerű szárnyaikkal,
hogy az épületen belül máshol telepedjenek le, vagy hogy
kirepüljenek a tető nyitott kijáratán a ködös esőbe és a
legsötétebb szürke, baljóslatú felhőkbe.
Csak egy maradt, aki bevezette őt.
– Elmondod ez mit jelent? – kérdezte gyengéden Holly. –
Kérlek?
– Azt, hogy egy visszhang vagy és mégsem vagy az. Te új vagy.
– Kitárta szárnyait és elment, mielőtt Holly válaszolhatott volna.
– Ti srácok vagytok a rejtélyes guru legrosszabb változata! –
kiáltotta Holly.
Ők továbbra is azzal a furcsa és különös ártatlan
kíváncsisággal néztek rá. – Gyere vissza – mondta száz hang. –
Együtt leszünk újak. Miután már nem vagy visszhang.
A kezeit feldobva Holly kitrappolt, hogy belecsapódjon Méreg
mellkasába. A férfi a felkarjainál kapta el őt. Holly megtörte a
kontaktust és mogorván nézett rá, arca visszatükröződött
napszemüvegének lencséin. – Tudod hogy kell a Légióval
beszélni?
Egy lassú mosoly. – A barátaid rejtélyessé váltak?

- 128 -
 – Feltettem egy kérdést. – Holly épp csak vissza tudta tartani
magát, hogy ne tépje le a férfi napszemüvegét és taposson rá.
– Senki sem beszél úgy, mint a Légió, csak a Légió – mondta
Méreg, sötét haja fénylett a kis ékszerszerű esőcseppektől. – Az
úr és Elena még mindig próbálnak rájönni pár dologra, amit a
Légió mondott nekik, mikor először szálltak le New Yorkban.
Holly hátranézett a válla felett, ahol a műanyag függönyt
megzavarta átjárása, most mozdulatlan volt. – Szerinted direkt
szórakoznak az emberek fejével?
– Nem. – Egy szünet. – A Légió egyáltalán nem olyan emberi,
vagy megérthető. Próbáld meg elképzelni, hogy egy
örökkévalóságnyi tudás van benned, tudni, hogy hány
magyarázat felesleges. Azt hiszem a saját elméjükben ők
tökéletesen érthetőek.
Te egy visszhang vagy és mégsem vagy az.
Holly nem akart arra a szóra gondolni, hogy: visszhang.
Megijedt, mert pontosan tudta mit jelent. – Követsz engem?
– Nem volt rá szükség. Csak követtem a hajad vakító rikítását.
– A férfi, aki minden nap ugyanazt a ruhát hordja, az nem
kritizálhatja divatbeli választásaimat. – Soha nem mondaná el
neki, hogy a férfi gyönyörűen veszélyes a szürke öltönyében és
fehér ingjében, mely sértetlenül túlélte az esőt, de néhány csepp
volt itt, s ott.

- 129 -
 Védve a részleges tetőtől a korátlan leszálló részen a férfi
hamar megszárad majd. Holly bent, a Légió épületének
melegében már megszáradt.
– Ezt nézd – mondta most Méreg, a sértések dobálása véget
ért. – Ez egy kamu kép rólad.
Holly a homlokát ráncolta, elvette a férfi mobilját. Sokkolta,
hogy ilyen megverten látta magát. – Soha nem néznék ki így –
mondta, jég ropogott minden szavában. – Még ha péppé is
vernek.
– Az ez mögött álló személyekről tisztán látszik, nem kutattak
a célpontjuk után. – Méreg visszavette a telefonját. – Ez a legjobb
manipulált fotó, de volt még két másik. Vivek képes volt
lenyomozni mindegyik csaló fizikai címét, azt gondoltam
meglátogathatnánk őket, lássuk, hogy bármelyikük kapott-e
bármit vissza egy olyan csatornán, amit nem monitorozunk.
– Menjünk. – Holly úgy érezte, szét akar rúgni pár segget.
Nem várt Méregre, elkezdett lemászni az indán. Hallotta a
férfi nevetését, és ezután Méreg mellette mászott. Ugyanabban a
pillanatban értek talajt, kicsi esőcseppek ragyogtak a bőrükön és
ruhájukon. – Nem úgy mászol, mint én – mondta a lány, önmaga
ellenére kíváncsi volt. A férfi folyékony volt, de a csontjai nem
úgy mozogtak.
– Később összehasonlíthatjuk a technikánkat. – Elindult arra,
ahol leparkolta jellegzetes Bugattiját, beszállt és várt a lányra,

- 130 -
hogy beszálljon. – Elküldtem neked a fájlokat azokról, akik azt
mondták elkaptak téged. Nézd meg, felismersz-e egy nevet.
Mindegyik vámpír.
Holly elővette a telefonját, felhozta a listát, amit a férfi küldött
neki. Nem igazán várta, hogy bármelyik nevet ismerné, de – A
rohadék. Az a seggfej.
– Melyik? – A férfi elfordult a Toronytól, a világ szürkébe
mosódott.
– Marlin Tucker. Alacsony rangú szemétláda, aki
információkkal kereskedik, mikor nem tud nektár etetéssel
kereskedni. Vámpír. Százhetven éves.
– Talán a kapcsolatotok miatt kooperatívabb lesz.
– Nincs kapcsolatunk. Ő Ash kontaktja, ő is úgy gondolja a
férfi egy seggfej, de egy olyan seggfej, aki a szürke részbe tartozik
és az emberek beszélnek vele. – Holly átnézte a többi nevet. –
Nem ismerem a többit és a címek sem tűnnek igazinak, mintha
rajta lennének a vezetői engedélyükön, vagy valamin.
– Vivek mélyebbre ás. – Egy oldalra pillantás, amit Holly nem
látott. – Szép megjelenés. Divat tanácsot kaptál Dmitritől?
Holly összeszűkítette szemét a férfira. Szűk fekete farmert
választott, hozzá háromnegyedes ujjú és flitteres fekete inget,
melyet betűrt a farmerbe, a megjelenést teljessé tette a csizma,
mely a bokájáig ért. Nem magassarkú csizma. Munkacsizma. –

- 131 -
Nem láttam, hogy Dmitri százszorszépet hordana az utóbbi
időben. – Azok a százszorszépek a csizmáját díszítették.
Méreg vigyora gonosz, vad dolog volt. Igazi. – Biztosan nem
Sorrow.
Holly nem volt benne biztos. Visszaváltoztatta nevét Hollyra,
mert családja arcán minden alkalommal, mikor Sorrownak
hívták fájdalmat látott, de lány, aki egyszer volt örökre elment…
és az éjszaka mélyén, mikor egyedül volt és a világ messze és
senki sem látta sebezhetőségét, Holly búslakodott azért a lányért.
Azért a reményteli, színekbe áztatott lányért, aki imádta a divatot
és aki odavolt az egyik tanáráért.
Homokszőke hajával, mosollyal, mely végigszaladt arcán,
világoskék szemeivel és a szokásával, hogy kardigánt viselt az
ingje felett, attól Holly szíve repkedni kezdett. Shelley és Maxie
kihívta Hollyt, hogy mozduljon rá, miután lediplomáztak és ő
nevetve elfogadta a kihívást. Mert akkor az élete ilyen volt.
Örömteli pezsgés és lehetőségek. Súlytalan finom dolog.
– Hiányoltad valaha, aki voltál? – A szavak kicsúsztak a
száján, mielőtt végig gondolhatta volna, mit árul el.
Méreg nem kérdezte meg tőle, miről beszélt. – Hosszú ideje
volt – mondta. – Pár évtized és négy évszázada lesz, hogy
átalakítottak.
– Janvier nem annyival fiatalabb nálad és még mindig beszél a
nővéreiről, még mindig elmegy meglátogatni a leszármazottaikat.

- 132 -
– Ő és Ashwini elutaztak New Orleansba egy hónapja egy fais do-
do-ra2, Holly rájött, hogy ez egy partit jelent, ők ketten rájuk írt
örömmel jöttek vissza és színes gyöngyök lógtak le Janvier
motorjának kormányáról.
– Az emberek eltérő döntéseket hoznak. – Méreg hangja oly
módon volt hideg, ahogy még soha nem hallotta, talán vipera
szemei voltak, de Méreg legtöbb része gúnyosan élvezte a világot.
– Mit tervezel csinálni? Kapcsolatban maradni a következő
generációkkal, vagy eltűnni?
Holly a homlokát ráncolta és kinézett a duzzadó sötétségbe, a
felhőt túl súlyosak voltak, hogy egy ponton a világ este hat órához
közebbinek tűnt, mint éppen egy óra utáninak. Ez nem Hollyról
szólt. De a benne lévő becsületesség miatt válaszolt a férfi
kérdésére, mert ő is erőltette, hogy a férfi válaszoljon az övére. –
Egyszer elvesztettem a családomat – mondta. – Soha többé nem
teszem meg. – Visszafordulva Méreghez, látta, hogy a férfi
állkapcsa megfeszült.
Méreg soha nem viselkedett így. Ez számított. Ezt nem veheti
könnyelműen.
– Olyan akarok lenni, mint Janvier – mondta. – Akarom
azokat a kötelékeket, melyek az emberiességben gyökereznek. Ő
a leg… emberibb vámpír, akit Honor és Ash mellett ismerek, és
őket még csak most alakították át, így nem számítanak. Azt

2
kajun táncparti

- 133 -
hiszem ez azért van, mert erős kapcsolatokat hozott létre a
családjával az elmúlt évszázadokban. – Egy éve a férfi ük-ük-
számtalanalkalommal-ki-tudja-hányszros-ük-unokaöccse hat
hónapon át vele és Ashel maradt, míg a fiú egy színházi kurzuson
vett részt Manhattanben.
Méreg tükrös napszemüvegén keresztül egy olvashatatlan
pillantást lőtt felé. – Küzdesz az elkerülhetetlennel, cicus? – Ez
egy mormogás volt, az utolsó szó majdnem szeretetteljes.
Holly szemei égtek, torka hirtelen összeszorult. Visszafordult,
hogy ismét az ablakon bámuljon ki, figyelte az elhaladó
forgalmat. Az utcai lámpák kezdtek pislogni, a rendszerük
beindult a fényhiánytól. – Tudom, nem vagyok ember – mondta,
mikor ismét tudott beszélni, hangja epés volt, mert máskülönben
talán sírna. – Kicsit nehéz nem észrevenni az izzó zöld szemeket
és a képességet, hogy érintés nélkül töröm el az emberek
csontjait.
– Micsoda? – Méreg hangja kemény volt.
– Ez új fejlemény – mondta Holly, hangja annyira színtelen
volt, mint a körülöttük lévő táj. – Janvierrel küzdöttem és
megmutatta, hogyan mozogjak és arra gondoltam, hogy ha a
hajlítást megfelelően csinálom, talán eltöröm az alkarját.
Epe égette a torkát. – Nem terveztem, hogy ezt csinálom, csak
arra gondoltam, hogy ez hogy segítene egy igazi harcban, hogy
tudnám a támadómat kivonni a forgalomból – Nyelt egyet a

- 134 -
csont törésének émelyítő hangja hangos volt a fejében. – És
ezután a karja el volt törve.
– Gyorsan meggyógyul – mondta Méreg. – Elég öreg és erős.
Ez nem változtat azon, hogy Holly bántott valakit, aki mindig
jó volt hozzá. Janvier még meg is hívta családjának legutolsó
látogatására. Nemet mondott, mert azt az időt Miával akarta
tölteni, mielőtt ő Bostonba költözik.
Méreg ereje kőré csavarodott, egy hullámzó elegáns dolog volt.
– Megkért rá, hogy csináld újra?

- 135 -
 11. fejezet

– Honnan jöttél rá? – A meglepetés éle benne volt Holly

kérdésében.
– Mert ez a munkája. – Méreg lekanyarodott egy elhanyagolt
útra, ahol számtalan utcai láma kiégett, éppen, mikor az eső
igazából esni kezdett, de bár mindent látott az alacsony
láthatóság mellett, az éberség a természetének része volt, elméje
Holly leleplezésén kattogott. – Az a képesség nem vámpirikus.
– Nem. Közelebb van az angyalihoz.
– Nem, cicus. Te is annyira jól tudod, mint én, hogy közelebb
van az arkangyalihoz. – A gondolat, hogy ennyi erő legyen a lány
törékeny testében… - Hogy vagy még életben? – Ez egy komoly
kérdés volt. Az arkangyalok úgy épülnek fel, hogy kezelni tudják
a bennük élő erő erőszakosságát. Még Illium, a legerősebb angyal
a Hetek között, is majdnem meghalt, mikor a Zuhatag rendkívüli
erőt erőltetett a testébe.
Holly továbbra is kibámult az ablakon. – Ez csak egy cseppnyi
erő – mondta furcsán színtelen hangon. – Felépül, majd hírtelen
erőszakosan kiszabadul, vagy…

- 136 -
 – Vagy? – Mérget röviden már informálták róla, de más
események átvették a dolgok normális sorrendjét, ha a Hetek
egyike hosszú távollét után visszatért a városba.
– Akarsz látni egy király trükköt?
Méreg oldalra nézve látta, hogy Holly kitartja kezét… mielőtt
eltűnt volna a szeme előtt, csak hogy vibrálva visszatérjen. Méreg
élesen szívta be a levegőt, ahogy figyelmét ismét előre fordította.
Ragyogás, a képesség, hogy láthatatlanul sétálj a népesség között,
szigorúan arkangyali képesség volt. – Mennyi ideig tudsz
láthatatlan lenni?
Holly nevetett, ahogy az eső szakadásból tartós szemerkélésre
váltott. – Úgy érted milyen hosszú ideig láthatatlan a kezem?
Mert a testemnek csak ezzel a részével tudom megcsinálni a
bűvésztrükköt.
Egy cseppnyi erő.
Hírtelen a lány szavainak több értelme lett. – De végszóra meg
tudod idézni az erőt?
– Függ a hét napjától. Jön és megy. – Finoman előre fordult, a
bal oldaluk felé mutatott. – Ez az idióták címe, akik úgy
gondolják meglapulok. Az a háromszintes épület a repülő
dinoszaurusz graffitivel. Kreatív.
Méreg szabálytalanul parkolt le, tudván senki sem nyúl hozzá.
Ha megteszik, nos, akkor lehet megharapja őket egy vipera.

- 137 -
Kiszállva a dohos sötétségbe, a férfi felnézett a nehéz, szürke
égboltra. – Meséltek neked a Zuhatagról? – Eső csókolta az arcát.

***

– Nem. Mi az? – kérdezte Holly, próbálta nem nézni, hogy

Méreg arcát megcsókolta az eső. – Nem osztom meg az
információt. Tudom, hogy ne beszéljem ki a Torony dolgait. – Ez
a mód biztos halálhoz vezet, miután borzalmas kínzásnak volt
kitéve.
Neki már mindkettőhöz volt köze.
Méreg nem válaszolt, míg át nem értek az úton, teste
folyékony eleganciával mozgott. Holly nem tudott tenni ellene,
egyszerűen bámulta a férfit. Volt valami halálos Méregben. Nem
csak erő, hanem ő. Elgondolkodott rajta, hogy a férfi ilyen volt-e
emberként is, veszélyes és gyönyörű.
Holly pislantott, megrázta a fejét. Nyilvánvalóan ha elkezdte
Mérget gyönyörűnek gondolni, itt volt az ideje, hogy megtörje
önként vállalt cölibátusát és lefeküdni valakivel. A benne lévő
állatias dühöt most kontroll alá vonta, nem rémisztene meg egy
férfit, akit felszedne egy bárban.
Agya felvillantotta azt… a dolgot, amit Méreggel csinált tegnap
este, mikor őrült, dilisen támadt rá, és a férfi nevetett. Mert volt
töke.

- 138 -
 – A Zuhatag – mondta Méreg, mikor a célpontjuk lakóhelye
mellett az épület esőtől védett árnyékában álltak – egy az
örökkévalóságban esemény, mely masszív erőváltozást okoz és
más változásokat azok között, akik a Tanács tagjai.
Holly ujját homlokának jobb részéhez érintette. – Raphael
jele.
– Igen, ez annak a része. Ahogy az új barátaink a Légióból. –
Méreg halálos koncentrációval fésülte át az egyébként üres utcát.
– A Zuhatagnak vannak ismeretlen hatásai az időjárásra. A mai
esős sötétség lehet természetes jelenség, vagy kapcsolódhat a
Zuhataghoz.
Holly úgy érezte, hogy betekintést nyert a hatalmas, földet
rengető erő világába, mely az ő megértésén túl van, és talán
ennek így kell lennie. Halhatatlanként ő még csecsemő volt. Nem
pedig arkangyalok… vagy olyan halálos vámpírok, mint Méreg
kísérője legyen. – Miért mondod el nekem?
Levéve napszemüvegét Méreg megragadta a lány arcát,
megtartotta tekintetét. – Mert a Zuhatagnak azokra van a
legnagyobb hatása, kiknek arkangyali vére van.
És Hollyt kényszerítették, hogy annyi arkangyali vért egyen,
mely sejti szinten változtatta meg őt. – A bűvésztrükköm a
kezemmel, eltörni Janvier karját – mondta anélkül, hogy
megtörte volna a szemkontaktust – talán kapcsolódnak a
Zuhataghoz?

- 139 -
 Egy biccentés. – Nincs rá mód, hogy biztosak legyünk, de ez
megmagyarázná, miért fejlődnek ki benned olyan képességek,
amiket a Tanácson kívül másnak nem kellene birtokolnia. –
Hüvelykujjával végigsimított a lány arcán, lassan és
megfontoltan. – Légy óvatos, kiben bízol meg, cicus. Sokan több
mint ötmilliót fizetnének egy nőért, aki az arkangyali erő egyetlen
cseppjét birtokolja.
Holly kezét a férfi csuklójára kulcsolta, Méreg bőre meleg volt
az ujjai alatt és ereje olyan szorosan csavarodott köré, hogy úgy
érezte átszúrja a bőrét, kitépte magát a férfi szorításából. –
Értékelem az információt, és a figyelmeztetést. – A férfi adott
neki egy eszközt, hogy egy kicsit megértse a körülötte lévő
őrületet, és hálás volt, de nem hagyhatta, hogy a férfi megérintse.
Nem, mikor az egész teste válaszért kiáltott.
Méreg ajkai olyan mosolyba húzódtak, amit nem tudott
olvasni. Ezután a férfi visszacsúsztatta napszemüvegét, kilépett
az árnyékokból és felment célpontjuk épületének lépcsőin. Holly
követte, mindketten megálltak a bejárati ajtó előtt.
Méreg embertelenül mozdulatlanná vált. – Túl csendes.
Körülnézve Holly nem látta a veszély nyilvánvaló jeleit. –
Talán csak kiütötték magukat a nektár etetés közben.
– Nagyon biztosnak hangzottál.
– Amikor olyan helyzetben vagy, mint ez – mutatott a koszos,
graffitis épületre, egy nyers illusztrációja, hogy a vámpírok sem

- 140 -
éltek mindig áloméletet –, a menekülés, még ha délibábos
menekülés is, az erős indíttatás.
Méreg napszemüvegét feje tetejére tolta, hasított zöld szemei
az övébe csapódtak. – Ettél valaha drogfüggőből?
– Nem – mondta laposan Holly, nem tette hozzá, hogy a
fájdalom és kétségbeesés legsötétebb mélységében gondolkodott
rajta, hogy az édes feledést csak hagyja megtörténni. Az az érzés,
hogy utána milyen állapotban lesz, gyenge, sebezhető és képtelen
megvédeni magát, megállította őt.
Meg ott volt az egész vért szívni egy élőlényből dolog, amitől
gyomra folyton összerándult.
Nos igen, de köszi nem, de nem a legjobb okból.
– Bemegyünk vagy mi? – mondta, mikor Méreg továbbra is
zavaró intenzitással bámult rá, mintha látta volna a legszörnyűbb
titkait.
Napszemüvegét visszacsúsztatva szemei elé Méreg kezét a
kilincsre tette és elfordította. Az nem állt ellen és becsúsztak,
bezárva maguk mögött az ajtót.
Bent a levegő nehéz volt a folyosón, mely egy kopott festésű
belső lépcsőhöz vezetett, mely piszkos volt a mosdatlan testek
szagától, a vizelettől… és más dolgoktól. – Régi vér – suttogta
Holly nyersen halk hangon, zsigerei összecsavarodtak és
megtántorodtak, ahogy megcsonkított és lefejezett testek vörös
csíkozta piramisáról szóló képek, míg az őrült arkangyal

- 141 -
borospohárból ivott vért, melyet élő áldozataiból csapolt le,
örökre az agyába égtek.
Ujjak érintették meg a nyakát, fájdalmasan szorosan
szorították meg, mikor majdnem kitört belőle a pánik. –
Koncentrálj, cicus.
A két szó az arcába öntött vödörnyi hideg vízként hatott. Holly
lefagyott, a központjára koncentrált, ahogy Honor tanította neki,
majd lassan a száján át lélegzett. – Sajnálom. – Forróság öntötte
el az arcát.
Elengedve a lányt Méreg azt mondta: – A szag mindenki
gyomrát felforgatná, leginkább annak a nőnek, akit úgy találtak
meg, hogy saját rászáradt vére borította.
Holly mogorván nézett rá, bár a férfi gyakorlatias ítéletétől
kicsit kevésbé érezte magát gyereknek, aki életre kelt rémálmával
nézett szembe.
Ne viselkedj hülyén, mert meg vagy ijedve és el akarsz bújni.
Csináld ezt és akkor feketére és kékre rúgom a segged, míg egy
hétig futni fogsz.
Ashwini hangját hallotta a fejében.
És ha valaha úgy viselkedsz, mint a horror filmek ostoba
libái, személyesen hajtok végre rajtad lobotómiát.
Holly ajkai egy pillanatra mosolyra húzódtak, behajlított vállai
kiegyenesedtek. Biztosra ment, hogy óvatos és éber legyen, és
hogy semmilyen módon ne vezesse a félelem, ahogy elindult a

- 142 -
folyosón. Elérte a legalsó lépcsőket, melyek a második emeletre
vezettek, megállt és hátranézett Méregre, küzdött a felfoghatatlan
vággyal, mely azt mondta neki, hogy másszon, menjen
magasabbra.
– Fel vagy le? – A férfi szaglása sokkal jobb volt, mint az övé,
volt értelme, hogy inkább megkérdezze, mint megbíznia saját
furcsa kényszerítésében.
A férfi végignézett a folyosón, nedves, sötét hajtincsei hátra
hullottak. – A régi vér fent a legerősebb. – Végignézte az
alacsonyabb szintet és számtalan ajtót talált a folyosó mindkét
oldalon, azt mondta: – Együtt nézzük át őket.
Holly nem vitatkozott. Ash és Janvier azt tanította neki, hogy
ismeretlen helyzetben soha ne hagyja egyedül a partnerét. – Be
kellene zárnunk a bejárati ajtót. – Sokkal megnehezítené
bárkinek, hogy beosonjon mögéjük és titokban lecsapjon rájuk.
Ezután a régi típusú kulcsot kivették a zárból, Holly
farmerjának zsebébe tette, ahogy a mennyezetről vezetéken egy
csupasz izzó lógott, s pislákolt egyet. Felvolt kapcsolva, mikor
beléptek és míg a világítás gyenge volt, jobb volt, mint a szürke
homály.
Ahogy megállt, árnyékot vetett a sarkokba, nézte Méreg hátát,
ahogy a férfi kinyitotta az első ajtót. Életnek nem volt jele, a
szoba szinte üres volt, csak egy törött kanapé volt bent, mely

- 143 -
karfáin cigaretta égésnyomai voltak, tömőanyaga kilátszott a
koszos anyag szakadásain.
Hollyé volt a következő ajtó, félig arra számított Méreg
megpróbálja eltéríteni a keresést, de mögötte maradt, éber,
óvatos jelenlétként, míg ő szétnézett, s fenyegetéstől mentesnek
nyilvánította a szobát. A férfi ezután a következő ajtóhoz ment,
Holly az ez utánihoz, míg végig nem nézték az egész első folyosót.
Minden belső fal pávakék árnyalatúra volt festve, melyek
elszíntelenedtek az időtől és a cigarettafüsttől, mely beteges sárga
élt adott nekik. Számtalan luk volt rajtuk, melyeket talán ütések
okoztak, míg egynek hatalmas fekete foltja volt. Mintha valaki
egy bögre tintát vágott volna a falhoz.
A szobák többsége bútorozott volt, vagy kopott takaróval
letakart kanapéval, vagy koszos matraccal. Ruhák voltak
szétdobálva a kanapékon és matracokon. Szobák rövid távra, jött
rá Holly. Az utolsó szoba bizonyult a nappalinak, ahol három,
középen petyhüdt kanapé volt, és a hajlított tévé felé fordították,
mely a fal legtöbb részét elfoglalta.
A hely többi tárgyától eltérően a tévé tiszta és csúcs
technológiás volt.
Egy pillanattal később látta a bokszot, ami a tévét tartotta. A
vezetékek, vagy pókhálók hiánya arra utalt, hogy a tévé mostani
beszerzés volt.

- 144 -
 Holly megragadta Méreg karját, mikor a férfi be akart lépni,
hogy megvizsgálja az üvegfedeles asztalon lévő tárgyakat, mely a
kanapék és a tévé közt volt. – Tűk – mondta lefelé mutatva.
Méreg ajkai mosolyra húzódtak. Levéve napszemüvegét előre
akasztotta az ingjébe. – Valaki anyja nem tanította meg nekik,
hogy tartsák tisztán a házat.
Holly pislogott. Bár kérdezte a férfit a családjáról, soha nem
gondolt Méregre úgy, mint férfira, akinek volt anyja. És biztosan
nem egy olyanra, aki megtanította a férfit, hogyan tartsa fent
otthona tisztaságát.
– Csak légy óvatos. – A vámpírok nem voltak sérülékenyek a
betegségekre, de megszúrni magad ilyennel attól még undorító
volt, és a Zuhanás óta senki sem lehetett biztos abban, hogy egy
tűben nem valamilyen vírus vagy fertőzés van, aminek hatása van
a hallhatatlanokra.
Holly talán nem is tudta, hogy Charisemnon arkangyal volt,
aki létrehozta a betegséget, ami megütötte a vámpírokat és
lelökte az angyalokat az égről, de nehéz volt úgy dolgozni a
Torony magas rangú vámpírjaival és nem felvenni az
információkat. Miután amit Méreg mondott el neki kint, Holly
rájött, hogy Charisemnon betegségokozó gént nyert a Zuhatag
alatt.
Nem olyan ajándék, amit akart volta, de nem volt arkangyal,
akit az erő hajtott.

- 145 -
 – Feltételezem sok fecskenő van körülöttünk – mondta a lány.
– A vámpírok belövik a drogosokat a nektár etetés előtt, így a
lökés erősebb, tovább tart. Senki nincs olyan állapotban, hogy
foglalkozzon ezután a fecskendőkkel.
Bólintva Méreg elsétált az eredeti célja felé. Felvett valami
négyszögletűt kerek élekkel, kinyitotta kezét, hogy hagyja leesni.
– Hűha. – Holly a százdolláros bankjegyre bámult, mely
levitorlázott a férfi kezéből, majd ismét az új tévére nézett.
– A vámpírok, akik ezen a területen élnek nem jutnak hozzá
ilyen pénzhez. – A legtöbben túl voltak a szerződésen és felélték a
pénzt, amit a szerződés végén adtak nekik, de végül nem találtak
jól fizető munkát.
Méreg ujjai közt dörzsölte a fehér port, az ajkaihoz emelte,
hogy megkóstolja. – Kokain. Az asztalon lévő por mennyiségéből
ítélve nagy valószínűséggel ez a pénz forrása. - Leporolva kezét
azt mondta: – Menjünk fel, itt nincs fenyegetés.
Holly a férfi előtt ment fel a lépcsőkön, a férfi jelenléte
fagyosan selymes veszély volt a háta mögött. Tudta, hogy olyan
gyorsan meg tudja őt ölni, mint egy kobra, Méreg talán
háromrészes öltönyt viselt és úgy nézett ki, mintha a divatlapok
fotózásáról lépett volna ki, de a bőre alatt egy ragadozó volt.
Rothadó vér. Régi vizelet. Más, még kártékonyabb
folyadékok.

- 146 -
 Holly kezét a gyomrára nyomta, ahogy próbálta nem
belélegezni a növekvő büdös szagot. – Itt vannak fent… és talán
halottak, igaz? – A gondolatra gyomra felfordult, a válasz
ösztönös volt.
– Nem feltétlenül. A célpontjaink nem emberek.
Belélegezve Holly biccentett. A vámpírok az emberekhez
képest jelentősebb vérveszteséget is túlélnek. Túlélhetnek még
számtalan végtag amputációt traumatikus körülmények között.
Úgy hallotta, hogy a végtagok visszanőnek, de a legtöbb
vámpírnak ez nagyon hosszú idejébe telik. Mégis, nem voltak
angyalok.
Azonban úgy érezte, az olyan vámpíroknak, mint Dmitri vagy
Méreg, az idő rövidebb, sokkal rövidebb. – Vesztettél el valaha
végtagot? – kérdezte annak érdekében, hogy visszatartsa magát a
szagoktól.
– Egyszer – mondta könnyedén Méreg, ahogy ezen a folyosón
mentek. – Egy csatában, a bal karomat.
– Mennyi idő volt a regeneráció?
– Háromnegyed év. Sokkal fiatalabb voltam, mint most.
Háromnegyed év semmiség volt a legtöbb vámpírral
összevetve. Holly ismert olyan százéves vámpírt, aki elvesztette
kisujját egy bárharcban, mikor egy másik verekedő leharapta.
Egy hónappal az incidens után még mindig tépett csonk volt.

- 147 -
 – Én megyek be elsőként ezekbe a szobákba – mondta Méreg,
szemei a lányra villantak.
Holly kiegyenesítette gerincét. – Nem kell megvédeni.
– Erősebb vagyok. Ha ezek a vámpírok őrültek a drogtól,
inkább gyorsan elkapom őket, mint hogy nézzelek téged
csapkodni.
Holly bemutatott neki. Seggfej.
Méreg mosolya elmélyült, ami helyesből kibaszott helyesbe
változtatta, a gyönyörű seggfej megfordult és bement az első
ajtón. Holly a hátát nézte, mintsem engedjen bizarr
kényszerének, hogy bemenjen a szobába. A férfi semmit nem
mondott a szobáról, bár harminc másodpercig állt az ajtóban.
A férfi ezután gyorsan leellenőrizte a többi szobát.
– Nézzük meg a harmadik szintet – mondta, miután kész volt.
– Ezután gondoskodhatunk az első szobában lévő felfordulásról.
– Felkapcsolta a folyosón a világítást, mintha többé már nem
lenne ok a lopakodásra.
Holly nyakán felállt a szőr.

- 148 -
 12. fejezet

Holly tudatosan tartotta magát távol a második emeletei

szobától.
A harmadik szint erősen graffitis volt és üres likőrös
üvegekkel, még több tűvel volt teleszemetelve, valamint random,
üres tejesüvegekkel. De ez élettől, és testektől mentes volt. – Úgy
élnek, mint a disznók – mondta Holly, ahogy körbesétálta a
folyosón összegyűrt alsókat. – Még a hajléktalan barátaim is
sokkal tisztábban ennél.
– Néhány vámpír a szerződés utáni életet kihívásnak tekinti –
mondta Méreg. – Beléjük sulykolták, hogy kövessék az angyalaik
utasítását, ettől döntéseik meghozatalába belegabalyodnak.
Holly összerezzent. – Sajnálatot érzel irántuk?
– Nem – mondta határozottan. – Nem érzek szimpátiát azok
iránt, akik inkább aranykalitkában élnek, minthogy egy életet a
szabadságban.
– Vannak, akik képtelenek rá – mondta Holly gyengéden,
Zephre és himlőhelyes arcára gondolt. – Ők túl töröttek attól,
amit velük csináltak.
Méreg szemei könyörtelenek maradtak. – Amíg az átalakítást
nem kényszerítették, azok a vámpírok azt választották, hogy

- 149 -
szerződés alá vonják őket a majdnem halhatatlanságért cserébe.
A döntéseknek következményei vannak.
Amennyire Holly sajnálta az összetört vámpírt, annyira nem
tudott vitatkozni Méreg szavainak igazával. Az igazság az volt,
hogy a vámpírvadászok ezért tudták bűntudat nélkül végezni
munkájukat, hogy visszavigyék a vámpírokat, akik ki akartak
bújni a szerződés alól. Mert minden halandó már szemtanúja volt
annak, hogy a halhatatlanok milyen kegyetlenek tudnak lenni.
Bármilyen döntés, hogy belépnek ebbe a világba felnőttként,
képességeik teljes birtokában, nyitott szemmel hozták meg.
– Legalább a rendes szerződésnek – motyogta Holly – van
lejárati dátuma. Az enyém nyitva hagyott.
– Az élet olyan, amilyenné alakítod, cicus. – Méreg
végigfuttatta ujjait a lány hosszú copfján. – Bizonyítsd be
Dmitrinek és Raphaelnek és akkor soha nem kell aggódnod a
szabadságod miatt.
Holly összeszorította ajkait, ahogy elmozdult a férfi érintése
elől. – Te tényleg azt hiszed Raphael meg fogja engedni, hogy
fenyegetés éljen és növekedjen a területén?
Agyarak villantak ki, ahogy Méreg mosolygott. – Tényleg azt
hiszed Dmitri nem jelent fenyegetést?
– Őt nem fertőzte meg Uram.
– Engem Neha alakított át.

- 150 -
 Mikor Holly kifejezéstelenül nézett rá, azt mondta: –
Elfelejtettem, hogy nem vagy tisztában az arkangyali világ
jelenlegi politikai helyzetével. Mondjuk úgy Neha és Raphael
többé már nem barátok, ahogy egyszer voltak. Ha tudná, Neha
levágná Raphael fejét a testéről és nevetne, miközben ezt csinálja.
Azonkívül Méreg, aki Neha lenyomatát hordozta oly módon,
amit nem lehetett eltéveszteni, Raphael oldalán sétált.
– Gyere – mondta Méreg, mielőtt a lány válaszolhatott volna –
, van még dolgunk.
Hollynak kellett bemennie a szobába, ahol régi vér bűze és
más ronda dolgok terjengtek, meg kellett néznie, mi van bent, de
volt még egy kérdése, amit fel kellett tennie – Tudom, hogy
Raphael túl erős, hogy aggódjon amiatt, hogy rá veszélyt
jelentesz, de Dmitri és a többiek… Ők nem aggódnak, hogy talán
van Neha felé egy hosszantartó hűséged?
– Viperának hívtál. Néhányan azt hiszik az vagyok, egy kígyó a
fészekben. – Méreg hangja fakóvá, szemei hideggé váltak. – De
Dmitri és a Hetek többi tagja? Janvier? Trace? Nem. A köztünk,
és Raphael, közt lévő kötelékek hosszú időn át formálódtak és
törhetetlenek a bizalom és hűség számtalan tette miatt.
– A szemeid miatt hívlak viperának és az egyetemes
kígyósságod miatt, nem mert azt hiszem valamilyen áruló lennél
– mondta Holly mogorván. – Hagyj fel, hogy cicusnak, vagy

- 151 -
Holylberrynek hívsz, és én sem hívlak majd Kígyó Pofának, vagy
Mételynek.
A férfi kuncogása bizsergést küldött végig a gerincén, melytől
oly módon állt el a lélegzete, hogy sokkolta őt. – De, cicus –
mondta a férfi, többé nem volt jég a hangjában –, nem hiszem,
hogy ez olyan alku, amit meg akarok kötni.
Lenyűgözte a lányt, hogy hogyan csillogott a férfi szeme,
amikor nevetett, összeszorított fogú kontrollra volt szüksége az
érthetetlen reakció miatt. Egy tisztán szexuális válasz, amit meg
tudott érteni: Méreg sötéten jóképű volt és olyan teste volt,
amiről nem tudta tagadni, hogy a női fantáziák kelléke. De látni
akarta őt nevetni, érezni, hogy a nevetése köré csavarodik, mint a
testét végigcsókoló csók? Ez csak furcsa volt.
Az önmagának szánt rideg emlékeztetővel, hogy a férfinak meg
kellene ölnie a Torony felé mutatott veszély első jelére, lement a
lépcsőn a második emeletre, és vállai megfeszültek, a régi véres
szoba felé fordult, ami annyira erősen vonzotta őt. Méreg nem
állította meg, de ólálkodó jelenléte hírtelen nagyon közel volt. És
Holly azt gondolta: – Elkap, ha elesek.
Istenek, igazán vesztésre áll.
Ezután ott volt, az ajtóban. Először gondja volt azzal, hogy
rájöjjön mit lát a sötétben, amit a behúzott függönyök hoztak
létre, az egyedüli fény a folyosói lámpából, mögüle áradt… és a
biliárdasztal kis világításából.

- 152 -
 A horror polaroid képekként égtek az agyába.
Egy kéz, mely semmihez nem kapcsolódott, véres inak álltak ki
belőle.
Három fej állt szépen sorba a biliárdasztalon.
Egy lény a feje, vagy lábai nélkül, véres törzse volt a
kandallóba támasztva, mintha csak arra várna, hogy előre
hajoljon és üdvözöljön.
Két bal kéz feküdt egymás mellett a koszos szőnyegen.
– Hol vannak a többi részek? – mondta, bár koponyájának
zsibongása minden mást kitörölt.
– Nézz jobbra.
Holly megtette, árnyak halmát látta. Törzsek. Karok. Lábak.
Mindet szépen felhalmozták, mintha valaki nem akart volna
rumlit hagyni.
Méreg szólalt meg, hangja gyengéd volt. – Ez a rémálmod
Hollyberry, igaz?
– Igen.
Ami miatt belépett a rémségekkel teli szobába és nyelt egyet,
óvatosan sétált a halomhoz. Nem volt rejtekhely a szobában,
melyet csak öreg székekkel és fotelekkel bútoroztak be és részben
megvilágított biliárdasztallal, mely hátborzongató kiállítássá
változott, de Holly túl sok rémséget látott, így alacsonyabb volt a
küszöbe.

- 153 -
 Tudta, hogy néhány szörnyeteg egyenesen hozzád sétálhat és
soha nem látod őket. Uram teljesen varázslatos volt, mikor elvitte
Hollyt és a barátait.
Esélyük sem volt.
Az egyedüli ok, amiért nem nézett a háta mögé, mert Méreg
ott volt. Kivégezné őt, ha elveszítené az elméjét a gonosz dologgal
szemben, ami benne élt, de addig, úgy védi őt, mint bármely más
partnerét.
Minél közelebb ért a testek halmához, annál valóságosabbá
vált és annál inkább akart az elméje sikítani.
Csontok álltak ki, összetörve és ragyogóan fehéren.
Belek kötelét hurkolták szépen a törzs köré.
Két jobb kéz feküdt tenyérrel egymás felé, ujjaikat összefűzték.
– Biztos vagy benne Uram nem tért vissza az életbe? – A
kérdés majdnem hangtalanul hangzott.
– A fejek egyike – mondta Méreg a biliárdasztal mellett állva –
megegyezik a azonosító fényképpel, amin Vivek képes bemérni a
fejvadászt, aki a jól megszerkesztett képet küldte. A másik kettő
ennek a csapatának tagjaival egyezik meg.
Eldöntve, hogy félelmével elég ideig nézett szembe, Holly
hátralépett a hús halomtól, mely egyszer több élőlény volt,
Méreghez fordult. – Kokain, drogdíler típusú pénz mindenhol,
használt tűk mindenütt, úgy tűnik ez a három nem volt igazán
becsületes városlakó. Bármelyik dolog visszaüthetett rájuk. –

- 154 -
Nem lehetett tudni, hogy ez a mészárlás kapcsolódott-e a Holly
fején lévő vérdíjhoz. – Egy elmebeteg vámpír, vagy egy belőtt
drogos ember megcsinálhatta ezt, ha ezek hárman a nektár
etetéssel kiütötték az agyukat.
– Lehetséges. Jobb ötletünk lesz, mikor megkeressük a
többieket, akik a hamis igazolást küldték. – Méreg kezeit
öltönyének zsebeibe süllyesztette. – Feltételezem, jobb ha hívom
a takarító csapatot.
– A Torony szabálya, hogy a zsarukat hívjuk, amíg az esemény
nem kívánja a Torony beavatkozását. – Vagy azt, mely angyali
titkokat rejtett. – Azt hiszem, az, hogy a közönséges rosszfiúkat
feldarabolták az talán zsaruügy.
– A témában való jobb jártasságod előtt fejet hajtok – mondta
Méreg, szavaiban nem volt gúnyolódás.
Ahogy Holly elővette telefonját, hogy telefonáljon, egy alig
hallható zihálás suttogott a levegőben. Méreg szemei pislogtak,
fejét a hideg testrészek halma felé fordította. Holly hallása nem
volt olyan éles, hogy megtalálja a hang eredetét, de szó szerint
nem volt más búvóhely az egész szobában, ahova valaki, vagy
valami elbújhatott.
– Jesszus. – Eltéve telefonját Méreggel a halomhoz lépett.
Hollynak volt egy veszélyes kése elrejtve a csizmájában, a
fegyver olyan, amivel intenzíven gyakorolt. Az árnyékokban való
munka megkövetelte, hogy megtanuljon a fegyverekkel bánni, de

- 155 -
nehézségei voltak a fegyverekkel, azok nem igazán illettek a
kezébe. És adva az ő sebessége, a kés jól működött, még jobban
is, mikor olyan helyzetek voltak, amelyek csendet igényeltek.
De ma úgy döntött nem nyúl a késért. – Figyelj – mondta
Méregnek.
A férfi erősebb volt, gyorsabban reagálhatott a lehetséges
fenyegetésre.
Ezután bár gyomra összerándult és háborgott, epe égette
torkát, kényszerítette magát, hogy a testrészeket egyenként
mozgassa, próbált nem arra gondolni, hogy ezek a feldarabolt
emberek részei, inkább csak élettelen tárgyak. Nehéz volt, mikor
a bőr undorítóan rugalmas volt ujjai alatt és mikor a rothadó vér
és más, rondább dolgok szaga-
– Ne, ne. – Rémület fagyasztotta meg bőrét, letérdelt a
vékony, meztelen, vérrel borított nő elé, aki a falhoz csúszott.
Térdeket és karokat dugtak a mellkasába, szemei merevek,
légzése rövid, kis zihálás volt.
Csoda volt, hogy a nő még lélegzett, a torkát felvágták.
Vámpír.
Holly kezét a nő sérülésére zárta. – Méreg. Etesd meg. – Maga
is megtette volna, de a vére túl fertőzött volt, több kárt
okozhatott, mint jót.

- 156 -
 – Hajtsd fel a fejét és tartsd nyitva a száját – utasította Méreg.
– Nem akarom, hogy kitépje magát, ha kezd falánkká válni, meg
tudnám ölni.
Holly szíve úgy vágtatott, mint egy versenyló, szabad kezét
használva megszorította a nő állkapcsát, hogy kinyissa száját, s
felfedje a Hollyénál nem nagyobb agyarakat, sikerült
hátradöntenie a fejét. Vér csöpögött a barna hajú nő szájába,
Méreg megvágta magát a zsebkéssel, amiről Holly soha nem
gondolta volna, hogy van nála.
A férfi kezét a nő szájához közelítette.
Mikor, mert a nő agyarai nem mélyedtek a férfi bőrébe, a seb
elkezdett begyógyulni, Méreg újra megnyitotta.
A csontos nő fakó, fehér bőrével nem reagált vagy öt
másodpercig, egy közel lehetetlen időtartam egy éhező
vámpírnak, aki erős vérből kapott infúziót, és ezután a nő
annyira erősen rándult a férfi felé, hogy ha Holly nem tartja őt,
akkor a férfi csuklójába kapott volna. Méreg ugyanabban a
pillanatban húzta el csuklóját, elvágva a vér folyását és ez a nőt
szánalmas nyafogásra késztette.
– Méreg.
– Nem bír el többel. Én nem bébi vámpír vagyok, cicus, a
vérem öreg. És ha te lennék, figyelnék a torkomra.
Holly éppen időben fordult vissza.

- 157 -
 A nő meglepően gyorsan tántorgott fel, hogy végül kezeire és
térdeire esett az elnyűtt szőnyegen. Végtagok és koszos haj lógott
arcának két oldalán, szemeiben vörös gyűrű volt, ráfújtatott
Hollyra. És Holly visszautazott az időben. Ő túl ijedt volt, hogy
Elenára fújtasson, mikor a vadász megtalálta őt, de ugyanúgy
törött volt. – Azért jöttünk, hogy segítsünk – mondta gyengéden.
A nő sikoltott és Holly felé karmolt, négykézláb, sebesen
mozdult a szőnyegen. Holly hátra kúszott, nem akarta bántani a
traumatizált áldozatot.
A vámpír a szőnyegre omlott, mint egy baba, aminek fonalait
elvágták.
Holly felbámult Méregre. – Minek csináltad ezt? – A férfi
egyetlen csapással a nyaka hátoldalára kiütötte a barna hajú nőt.
– Igazán nincs rá időm, hogy elkapósat játssz egy állatias
vámpírral – mondta könnyedén. – És ez többé nem zsaruügy.
– Miért? – Ment, s leellenőrizte, hogy a vámpír életben van-e,
apró pulzust talált. – Úgy néz ki, mint egy drogos. Talán
bedilizett a mészárlást végignézve.
– A vámpírok szervezete nem tartja sokáig magában a
drogokat – emlékeztette a lányt Méreg. – A nő a testrészek halma
alatt volt elég ideig, hogy a testek kihűljenek és a vér
megalvadjon a padlón. És a véremmel etettem meg, ennek vissza
kellett volna sokkolnia teljes tudatosságba. Úgy viselkedett…
Nem, mint egy vérszomja vámpír, de közel hozzá.

- 158 -
 Holly a fejét rázta. – Úgy viselkedett, mint aki rémült és
pszichotikus. – Az ősi ösztön vezérelte, hogy túléljen. – Így
viselkedsz, amikor megvernek, s majdnem megölnek.
Méreg félretette a telefonját, miután felhívta a Tornyot. – Ő
nem te. – Ez egy furcsán gyengéd állítás volt.
– Talán olyan, mint én. – Holly kisimította a nő koszos, barna
haját az arcából, miután a hátára fektette. – Nagyon vékony. –
Vékonyabb, mint a kísértő vámpirikus karcsúság, mellyel az
idősebb vámpírok büszkélkedhettek, akiket finommá csiszolt a
vámpirizmus, s földöntúli szépségük volt.
– Dmitri miért nem néz úgy ki, mint az öreg vámpírok? Azok,
akiknek természetfeletti karcsúsága és áttetsző bőre van? –
kérdezte Holly, egy gondolat, amin korábban nem merengett el.
– Ő csupa kemény él, még ezer év után is.
– Ő egy harcos és egész idő alatt az is maradt – mondta Méreg,
leguggolt a nő mellé. – A vámpirizmus olyanná alakít, amivé mi
választjuk, hogy alakítson. Dmitrinél ez azt jelenti, az izmai
erősebbek, nehezebb neki sérülést okozni.
A nő köhögött, szemhéjai rebegni kezdtek.
Méreg vére.
A nő máskülönben nem gyógyult volna meg ilyen gyorsan. De
még nem volt teljesen magánál és mivel talán ismét állatiassá
válik, mikor teljesen felébred, Holly élt a lehetőséggel és
átvizsgálta a nőt. – Zúzódások – mondta, mutatott rá arra, ami

- 159 -
kilátszott a rozsdavörös, rászáradt vér alól. – Talán mert a falhoz
vágták. – Volt egy észrevehető horpadás a falon, ahol a vámpír
kuporgott.
– Bárki is ölte meg a másik hármat, valószínűleg felvágta a
torkát, a falnak dobta és úgy gondolta, elvégezte a munkáját –
motyogta Méreg. – Eléggé fiatal, hogy meghaljon, de torkának
átvágása gondatlan volt, hogy esélyt adjon neki a túlélésre.
A férfi picit arrébb döntötte a nő fejét, hogy megnézze a
sérülést. – Úgy tűnik a gyilkos nem vágta át a gerincvelőt. És egy
ideig vérnek kellett csepegnie az arcára a testrészekből. Némi
kerülhetett belőle a szájába.
Néha, a legrosszabb pillanatokban Holly elgondolkodott, hogy
azért vannak lukak az emlékezetében, mert Uram megetette őt
halott barátnői vérével. Valami ilyesmire emlékezni a félig őrült
túlélőt teljes őrületbe vezette volna, így talán azt választotta, hogy
felejt.
– Ezek a zúzódásokat azonban – mondta Méreg, mielőtt a
borzalom beásta volna magát az agyába – kezek szorítása okozta
és a színük alapján tisztán látszik, hogy régebbiek. – Rámutatott
egy jelre a nő combján.
– Nagyon fiatalnak kell lennie, ha ilyen lassan gyógyul.
– Ez nem mindig a kortól függ. Néhány vámpír tízezer évesen
is gyenge. Mások erősek lesznek kétszáz évesen.

- 160 -
 Holly biccentett. A körülbelül kétszázötven évével Janvier volt
az élő példa az utóbbira. – Úgy tűnik a lába nemrégiben el is volt
törve. – Volt egy szaggatott seb a jobb sípcsontjánál, mintha a
csont átszakította volna.
Felállva Méreg körbejárta a vékony barnát. – A talpai
megégtek. Sebesek. – Hangja hideg volt. – Ez kínzás.
A nő vízkék szemei, melyben a vérvörös még pulzált,
felpattantak. Ez ezzel egy időben Méregre koncentráltak. Félelme
ádáz volt összegömbölyödött testében, egy apró teremtmény, aki
félelmében szűkölt. – Kérlek. – Egy kaparó suttogás. – Többet
ne.
Napszemüvegét visszacsúsztatva Méreg leguggolt az összetört
nő mellé. Ezután, Holly meglepetésére, a legjobban öltözött
vámpír, akit ismert karját a nő háta mögé csúsztatta és gyengéd
gondoskodással segített neki felülni. A nő erősen remegett,
csontjai zörögtek. Levéve zakóját, ami talán több tízezret
érhetett, Méreg a nő vállaira tette.
A nő a hajtókákat köpenykét szorította meztelen melleire,
Hollyra annyira reményteli pillantást lőtt, hogy a lány minden
amit tehetett, hogy nem sírt. Holly azon gondolkodott, az anyja
vajon mit csinálna, ha valakit ilyen állapotban találna és kinyúlt,
hogy kisöpörje a nő matt és koszos haját az arcából.

- 161 -
 Zokogva a vámpír Holly karjaiba omlott. És azt mondta: – Azt
gondoltam halott vagy. Annyira sajnálom. Azt gondoltam halott
vagy.
A szavaknak nem volt értelme… és mégis jegessé változtatta
Holly gerincét.
– Holly.
A lány felnézett Méregre, összerezzent, hogy a férfi a rendes
nevét használta.
Méreg halkan beszélt. – Nézd meg az agyarait. A nőben van
valami nem normális.

- 162 -
 13. fejezet

Holly azt akarta neki mondani, hogy bassza meg magát. Ez a

nő ő is lehetett volna nem sokkal ezelőtt. De a vörös gyűrű a
törött vámpír szemeiben figyelmeztetés volt, hogy nem hagyhatja
figyelmen kívül. Mindennek ellenére tartotta a nőt, biztosította,
hogy tudatában legyen a szájával és agyaraival.
A vámpír sírt, míg le nem hajolt hozzá… majd olyan gyorsan
hajolt hátra, hogy kitépte magát Holly karjai közül. Hátrafelé
kúszott, mint egy tengeri pók, míg teste a testrészek halmához
nem ütközött, nyers, kemény lélegzeteket vett, szemeit
összezárta. Kezeit olyan szorosan szorította össze, mikor
megragadta Méreg zakójának hajtókáit.
Holly szinte várta, hogy vérvörös szemek találkoznak az
övéivel, mikor a másik nő kinyitotta szemeit. – Segítsetek. – Ez
alkalommal a hangja annyira durva volt, mint egy érdes
dörzspapír.
Méreg azelőtt ott volt, hogy Holly mozdulni látta volna.
Egy kézzel megfogta a vámpír csuklóit, a másikat használta,
hogy elég erővel megfogja az állát, így a nő nem tudta elfordítani
fejét és megpróbálni, hogy agyarait belé süllyessze. – Küzdj

- 163 -
ellene – utasította Méreg. – A vérem most már az ereidben van.
Megvan az erőd.
A vámpír torka mozgott, ahogy nyelt. – Még – esdekelt
suttogó hangon, mely kísérteties volt az embertelenség hiányától.
– Kérlek.
Holly azt várta, hogy Méreg egy tompa nemet mond, de helyett
azt mondta: – Holly.
– Mit akarsz, mit csináljak?
– Fogd a csuklóit.
– Megvannak. – A nő csontjai olyanok voltak, mint a madár
csontjai, annyira vékonyak és törékenyek, de Holly tudta, hogy
ne legyen bolond. Az idegen ettől még vámpír volt.
Saját csuklóját a szájához emelve Méreg feltépte az ereit és az
állát fogva hátradöntötte a nő fejét, vérét a szájába csepegtette. A
nő őrjöngve nyelt, vér pettyezte az ajkait, mikor nem sikerült
neki.
– Elég – mondta Méreg néhány pillanattal később, mikor erei
kezdtek begyógyulni. – Meghalsz, ha belakmározol belőlem.
Holly a férfira bámult. Igaza volt, természetesen igaza. Túl
erős volt egy gyenge vámpírnak, hogy befogadja, de a férfi
hagyta, hogy Holly tele igya magát belőle tegnap este. Ami
elmondott bizonyos dolgokat, amikkel Holly még nem akart
szembesülni.

- 164 -
 A vámpír nyelvével körbesimította a száját, hogy a rácseppent
cseppeket is megkapja és abban a pillanatban nem volt ember.
De egy szívveréssel később mosolygott és a szemei vöröstől
mentesek voltak. – Köszönöm – suttogta, könnyek gördültek
ismét végig az arcán. – Nem éreztem belül tisztaságot, mióta…
hosszú ideje.
– Mi a neved? – kérdezte Holly.
– A nevem? – A másik nő kifejezéstelenül bámult rá. –
Nekem… volt egyszer. Nem em-emlékszem.
Holly dühe hideg őrjöngés volt benne. – Mit szólsz a
Daisyhez? Lehet az ideiglenes neved, míg nem emlékszel az
igazira. – Mindenkinek kellett, hogy legyen neve, kellett lennie
identitásának. – Vagy választhatsz mást, ha szeretnél.
Egy remegő mosoly. – Tetszik a Daisy, aranyos.
– Nézz rám Daisy. – Méreg nem emelte fel a hangját, de
mindezek ellenére figyelmet követelt.
Daisy miután megvizsgálta Holly arcát a férfi felé fordította
fejét, Méreg elengedte az állát, bár lőtt Holly felé egy pillantást,
hogy biztosítsa, a lány nem engedi el Daisy csuklóit. – Mit keresel
itt? – kérdezte a vámpírt. – Az egyik halott férfival voltál?
Daisy keményen megrázta a fejét, gyűlölet volt a tekintetében,
amit a biliárdasztalon felállított, lefejezett fejek felé vetett. – A
mesterem adott nekik oda egy hétre – köpte ki a szavakat. –
Jutalomként valami miatt.

- 165 -
 Holly gyomra összerándult. Ezért nem jelentkezett volna
önként, hogy aláír egy normális szerződést. Akik szerződés alatt
álltak, kevés joguk volt. Száz évig az angyalok játékszerei voltak.
Ez mindig így volt. Dmitri a kezdetektől Raphaellel volt, és olyan
dolgokat mondott, amik miatt Holly arra gondolt ők már akkor
barátok voltak, mikor Dmitrit átalakították.
Janvier sokkal műveltebben került ki Neha udvarából, és
tapasztaltabb volt az utazásban és diplomáciában, mint mikor
aláírt, arra is megtanították, hogy használja halálos képességgel a
kukri kardokat. Ashwinit a Torony előnyként kezelte. Így a
szerződés alatt állók nem minden tagja volt pokoli életre szánva,
de nem lehetett tudni, ugye? Kerülhettél egy olyan erős, de
’emberi’ angyalhoz, mint Illium, vagy valaki szeméthez, aki
kölcsönad a barátainak, hogy meggyalázzanak.
– Ki a mestered? – kérdezte Méreg.
– Bántani fog, ha elmondom. – Ez egy nyers suttogás volt.
– Nem mész vissza hozzá – mondta Holly, mielőtt
megállíthatta volna magát.
Méreg felemelte fejét, s felé fordult. De Holly elutasította, hogy
ránézzen. – Beszélek Elenával – mondta egyszerre a férfinak és
Daisynek. – Segíteni fog. – A vámpírvadász, aki angyallá vált,
még ember volt belül, nem nézett a világra a hallhatatlanok
eltompult szemeivel.

- 166 -
 – A mestered neve – mondta Méreg, figyelme visszatért
Daisyhez.
Ez alkalommal a hangja teljes engedelmességet követelt.
Daisynek esélye sem volt ellenállnia neki. – Kenasha –
suttogta. – A mesterem Kenasha.
Méreg kifejezése nem változott. – Mikor írtad alá, hogy az övé
leszel?
Ez furcsa kérdés volt. A vámpírok nem választhatták meg,
melyik angyalt szolgálják a szerződésük alatt, a Torony volt a
felelős, hogy az új vámpírokat kijelölje az angyalok mellé. És nem
minden angyal volt megfelelő, erősnek kellett lenniük, hogy
kordában tartsák az újszülött vámpírokat. Holly tudta, hogy
voltak még más feltételek, de soha nem volt rá oka, hogy
kiderítse.
– Ő a mesterem már… hosszú ideje – mondta Daisy
élettelenül. – Nem emlékszem. – Szemei visszatértek Hollyra. –
Tudtam, hogy te vagy az. De többé már nem emlékszem. Miért
nem emlékszem?
– Minden rendben van – mondta Holly, mielőtt Daisy
pánikolni kezdett volna. – Kifáradtál és gyenge vagy. Beszélünk,
mikor erősebb lettél.
A ház alsóbb szintjén hangok hallatszottak, az állandó hangok,
a nem rejtett mozgások felhallatszottak a lépcsőn. Méreg
hátranézett a vállai felett. – A Torony csapata megérkezett.

- 167 -
 Holly kényszerítette magát, hogy Daisyt a csapat
gondoskodására bízza. – Orvosi ellátásra van szüksége – mondta
az erőteljes vámpíroknak, akik válaszoltak Méreg hívására.
Figyelmen kívül hagyták őt.
Holly megtanult élni a valóságban, hogy a Torony totemének
legalacsonyabb szintű hallhatatlana, de ettől még csikorgatta
fogait… és valami benne suttogott: Meg tudod ölni mindet.
Elfojtotta az őrült hangot, hogy próbálta azt tettetni, hogy nem
létezik, szilárdan lehorgonyozta magát az itt és mostba, ahol
furcsa volt, de nem pulzált olyan erővel, mint a körülötte lévők.
A Torony vámpírjai hűvös, veszélyes szemeiket Méreg felé
fordították. – Vigyétek a gyengélkedőre – mondta, rámutatott
Daisy összehúzódott alakjára. – Tartások távol mindenkitől, és
állandó őrizet alatt. Azt akarom, hogy teszteljék a vérét. Az
enyém belekeveredett.
– Igen uram. - Két vámpír elment a rémülten pislogó Daisyvel,
kettő maradt hátra. Holly észrevette szemének sarkából, hogy
műanyag borítást viseltek a cipőiken.
Az utolsó dolog, amit Holly látott, mielőtt azok hárman
eltűntek, hogy Daisy pánikkal teli szemei Hollyra tapadtak,
könnyek folytak szemeiből. Nem akarta, hogy a gyenge és
bántalmazott vámpír egyedül maradjon az ismeretlenekkel,
megmozdult, hogy utána menjen.

- 168 -
 Méreg kezét a bicepszére kulcsolta egy helyben tartva őt. –
Nem segíthetsz neki. – Egy megbocsáthatatlan állítás.
– Baszd meg. – Próbálta kicsavarni magát a férfi fogásából,
nem sikerült. – Mit fognak vele csinálni?
– Pontosan azt, amit mondtam. – Elengedte a lányt, mikor túl
késő volt, hogy utolérje azokat, akik elvitték Daisyt, a többi
vámpírral beszélt, akik ott voltak. – Takarítsátok fel a felfordulást
és mondjátok el, ha bármi szokatlant találtok.
– Igen uram.
– Lehetnek még itt nyomok. – Motyogta Holly, megdörzsölte a
karját.
Méreg napszemüvege még rajta volt, de a lány meg tudta
mondani, hogy azt a helyet bámulta, ahol megragadta őt, és most
ő dörzsölte. Leejtette a kezét, nem akart gyengének, vagy
puhánynak tűnni a férfi előtt.
– Ők teljesen képzett helyszínelők – mondta neki a férfi, mikor
a többiek azt mondták, hogy felhozzák a felszerelést a kocsiból. –
Hagyjuk itt őket.
Hollynak be kellett ismernie, hogy örült, hogy kint volt, még
mindig sötét volt és tompán szemerkélt, de a levegő, amit a
tüdejébe szívott üdvözlően friss volt. A bent lévő bűz kezdett
hozzátapadni. – Miért kérdezted azt Daisytől? – kérdezte Mérget,
miután letette a halk beszélgetést. – Arról, hogy mikor írta alá,
hogy azt a rohadék Kenashát szolgálja?

- 169 -
 Mikor Méreg rábámult Holly kinyúlt és letépte róla azt a hülye
napszemüveget. Félig kísértette, hogy a csatornába dobja és
rátaposson, de tudta, hogy talán többe kerül, mint hat havi
fizetése, ezért szépen összecsukta és ujjait köré csavarta.
A férfi rámosolygott, apró vízcseppek voltak a szempilláin. –
Mikor fogod visszaadni nekem?
Soha. – Talán ha válaszolsz a kérdésemre.
Holly arra számított, hogy blokkolni fogja őt. Ha ez a Torony
dolga volt, akkor nem volt joga az információhoz. Mondta neki,
hogy hagyja abba, ahogy az út túloldalán lévő kocsihoz mentek.
Természetesen még ott volt, egy sérülés sem volt rajta. – Annak a
csapatnak a része vagyok, ami a városnak ezen a részén dolgozik.
Tudom kell, hogy valami olyan történik, aminek nem kellene.
Nem tudta, hogy a szavai miatt, vagy mert úgy döntött
megbízik benne, mindezek után, hogy tisztázta, hogy nem akarja
magára vonni Raphael haragját, hogy titkokat fecseg ki, de Méreg
azt mondta: – Tudom ki Kenasha, és ahogy gyanítottam, jelenleg
nincs a listán olyan vámpír, akit rábíztunk a gondoskodására.
Az utolsó szó kemény volt.
Holly a homlokát ráncolta, szemei követték az esőcseppet,
mely a férfi ragyogó, viperazöld kocsijának tetejéről csúsztak le. –
A Torony nem jelölte ki hozzá Daisyt?
– Nem. Kenashához soha nem jelölnek ki újszülött vámpírt. –
Kinyitotta a kocsit, várt, míg Holly beszállt, majd beszállt ő is. –

- 170 -
Ha az érte felelős angyal át akarta őt adni, akkor kapcsolatba
kellett volna lépnie a Toronnyal.
– Miért? – Holly üres keze ökölbe szorult, Daisy szavai, hogy
’odaadták’ őt a három halott vámpírnak jutalomként, az
elméjében cirkulált. – Ez nem olyan, mintha a Torony
közbeavatkozna, hogy az újonnan átalakultakat ne bánthassák.
– Ők hozták meg a döntéseiket Holly – emlékeztette őt Méreg,
hangjában egy gramm szimpátia sem volt.
Holly másik keze is ökölbe szorult mellette a szemüvegre,
valamit mondott neki Elena két évvel ezelőtt, s most tudatában
előjött. Holly sajnálatot érzett egy vámpír iránt, akit a vadász
nemrégiben vitt vissza, mikor Elena ezüst karimás tekintetével a
helyre szegezte.
És akkor feltette a kérdést.
Ha lenne választásod, azt választanád, hogy száz évre aláírsz
az életedből annak reményében, hogy több százat, talán több
ezret leélhetsz?
Holly nyers véglegességgel mondott nemet. Olyan városban
nőtt fel, ami tele volt angyalokkal és vámpírokkal, látta, hogy mit
jelent a hallhatatlan világ részének lenni. A sötét, csábító szépség,
a vagyon… és a borzalmas rémület.
Raphael egyszer egy vámpír összetört testét három rettenetes
órán át hagyta a Times Squareen, ami elcsendesítette New
Yorkot, az emberek vérében jeges volt a zsigeri félelem. A pletyka

- 171 -
szerint a vámpír elárulta őt. De mire Raphael végzett vele, a
vámpír testét nem tartotta más össze, mint néhány vékony ín.
Az álla rosszul lógott, a bőre le volt horzsolva, a húsa néhány
helyről hiányzott.
Holly hányt, miután megnézte a híradást.
Nem, soha nem választaná, hogy az emberségtől ennyire távoli
lényt szolgáljon, aki ilyet tud tenni egy másik lénnyel. Még
mindig nem értette meg, hogy Elena hogy szeretheti az
arkangyalt, aki ekkora büntetést adhat, de mégis, az árulás az
árulás. És a hallhatatlanok, kik olyan hosszú ideig éltek és
annyira intenzív gyógyító képességük volt, hogy a büntetésnek is
cserébe annyira keménynek kellett lennie.
– Mit jelent az, hogy a szerződés átruházása először nem ment
keresztül a Tornyon? – kérdezte, hátralökve a vérében a jeget.
– Mint a korrupt politika. – A Bugatti fénye átvágott a vihar
nehéz szürkeségén, de az eső a szélvédőn azt az érzést keltette,
hogy be voltak gubózva, távol New York lüktetésétől és káoszától.
– A szabály célja – folytatta Méreg –, hogy kiejtsék az
inkompetenseket, mint Kenasha, hogy ne pusztítsák el az
intelligens vámpírokat, akik hosszú távú nyereségek lehetnek. –
Kezével olyan könnyedén irányította az autót, hogy úgy tűnt, nem
erőlteti meg magát. – És az alacsony rangú angyalok nem
építenek maguknak háremet a fiatal vámpírokból, az ellenőrzés
kérdése nem megy félre, itt hierarchia van.

- 172 -
 – Itt azt hittem, azért van, hogy megvédje a sebezhetőket.
– Daisy kitéphette volna a torkodat, majd arcát a sérülésbe
temethette és megehette volna a véredet, míg tele nem tömte
volna magát.
Holly a férfi napszemüvegét maga mellé az ülésre tette, mielőtt
összetörte volna. – Nyilvánvalóan éhezett. Te is őrülten
viselkednél, ha hosszú ideig nem ettél, s lesoványodtál volna. –
Daisy bordái, kulcscsontjai olyan élesen, mint a pengék, kiálltak
papírvékony bőrén.
– Nem. A reakciói többek voltak ennél. – Méreg hangja nem
hagyott helyet a vitának. – Elég fiatal, hogy az a mennyiségű vér,
amit eredetileg adtam neki, teljes érzékelésbe sokkolja őt vissza.
Lehetséges, hogy volt drog az egészben.
– Egy nektár etetés? – Holly a homlokát ráncolta. – A hatás
általában hamarabb elmúlik. Talán erősebben ütötte ki őt, mert
annyira sovány.
– Nem kellett nektár etetésnek lennie. – Méreg szavai
meglepetés voltak. – Mindig vannak kémikusok, akik új
formulákat próbálnak ki. Gyakran elvetik a kockát és vámpír
életekkel játszanak. – A férfi hangja dühös lett. – Janvier és
Ashwini beszélt neked az Umbra nevű drogról?
Holly megrázta a fejét. – Talán nem volt meg az engedélyem. –
Ami furcsa volt, de amikor a főnökei elmondták neki, ő elfogadta,
hogy meg kell másznia a ranglétrát. Mikor Méreg mondta neki

- 173 -
ugyanezt, ki akarta kaparni a szemeit. Ez irracionális volt, de a
reakciói a férfi felé soha nem voltak racionálisak.
– Biztosan nem volt – mondta. – De meg kell értened
bizonyos dolgokat, hogy megvédd magad, ha az árnyékokban
dolgozol.
Megfogva, Holly részben megfordult az ülésében, hogy
hallgasson.

- 174 -
 14. fejezet

– Úgy reagáltál Daisyre, mintha szimplán egy másik

bántalmazott vámpír lenne, ez megölhet téged. – Méreg
arckifejezése kőkemény volt. – Figyelned kell minden vámpír
reakcióját, aki kapcsolatba kerül veled, mérlegelni azokat a
reakciókat, hogy olyanok-e, mint amit normálisnak ismersz.
A férfi balra kormányozta a kocsit, egyenesen a híd irányába. –
Meg kell fontolnod, hogy a vámpír talán be van lőve a nektár
etetéstől, vagy más dizájner drogtól. Az utóbbi általában
vérfürdővel ér véget, az Umbra mohó éhséget okozott, mely a
használóit gyilkosságra késztette és a hozzájuk legközelebb
állókat bántották.
Holly csendesen engedte ki a levegőt, ujjait ellazította. – Oké,
igazad van – mondta és a világ nem dőlt össze. – Sokkal
óvatosabb leszek. Én csak… sajnáltam őt. – Abban a pillanatban
magába akart rúgni, ahogy kimondta a szavakat, mi a pokolért
fedi fel sebezhető, érzékeny pontját bárki, de leginkább Méreg
előtt?
– Tudom. – Szavaiban nem volt ítélkezés. – Mit gondolsz,
miért adtam oda a zakómat? A szabóm fel lesz háborodva, mikor
pótlást kérek és elmondom neki, miért van rá szükségem.

- 175 -
 Holly a szemeit forgatta, de ajkai mosolyra akartak húzódni. –
Miért van a drogoknak ilyen veszélyes hatása a vámpírokra?
Méreg vállvonása folyékony volt. – A vámpírok fiziológiája
komplex és finoman kiegyensúlyozott. A nektár etetés működik,
mert a testünket arra tervezték, hogy megszűrje a vért, amit
iszunk, néha megtörténik, hogy némely drog nem szűrődik ki és
beállást eredményez. De az nem elég, hogy felborítsa a
vámpirikus rendszer egyensúlyát.
Holly Zephre gondolt, az érzelmi fájdalomra, amit a férfi
próbált megszüntetni egy kis feledéssel. – Az emberek azért
próbálják ki a dizájner cuccokat, még ha tudják is, hogy
halálosak, mert nagyobb beállást akartnak.
Méreg kurtán bólintott, ahogy kocsija simán hajtott át a hídon,
a többi kocsi fénye elhaladt az esőtől foltos homályban. Hollynak
fogalma sem volt, hogy a férfi milyen gyorsan vezet, csak hogy
gyorsan. Tetszett neki. – Meg fogjuk keresni a seggfejet,
Kenashát?
– Igen. Marlin Tucker és a többi célpontunk várhat, hívd fel
Janviert és kérdezd meg, hogy az ő és Ash néhány kapcsolata
rajta tudja-e tartani a szemét Tucker apartmanján, ezzel egy
időben a harmadik csalón is.
Holly felhívta, megkapta Janvier beleegyezését.
Mikor kész volt, visszatelepedett az ülésbe, és figyelte, ahogy a
világ elrohant mellette. Nem volt sok ember, akiben megbízott,

- 176 -
hogy ilyen gyorsan vezetett az esőtől csúszós utakon és képes
kontroll alatt tartani a kocsit, de Méreg reflexei gyorsabbak
voltak, mint az övéi, és Holly embertelenül gyors volt.
A bőre jegessé vált, ahogy a gondolat átcikázott az elméjén, a
benne lévő furcsa dolog, a dolog, ami semmilyen módon nem volt
emberi, úgy érezte, hogy nyáladzott és felkészült az őrjöngésre.
Holly ökölbe szorította a kezeit, vett egy mély levegőt, majd
kifújta. És mégis, a dolog terjedt benne. Mintha egy pár hatalmas
szárny lenne csapdába esve benne és szét akarná tépni a húsát.
Istenek, eszement őrültté fog válni.
Ezért nem mondta el senkinek, hogy mi történik, mikor a
suttogás megkezdődik. Még emlékezett a legelső alkalomra,
mikor Raphael és Lijuan a Manhattan feletti égen harcolt. Holly
önként akart jelentkezni, hogy valamilyen módon segítsen, de a
kontrollja még annyira akadozó volt mindenki számára, hogy
nem bíztak meg benne a harctéren.
Így a távolból nézte a harcot és hallotta a suttogást mélyen
belülről: Mindkettőjüket meg tudom ölni.
Az áttetsző őrület hite, miszerint meg tudna ölni két
arkangyalt megtántorította Hollyt. De ez csak az első jel volt őrült
elméjétől. Összeszorította fogát és minden alkalommal elnyomta,
mikor megtörtént, remélte, hogy az volt az utolsó. De az őrült,
suttogó hang, és a velejáró érzések, egyre erősebbek lettek, nem
gyengültek.

- 177 -
 – Cicus, morogsz. – Ez egy nyugodt kijelentés volt.
Holly állkapcsát összeszorító akarattal nyelte le az állatias
hangot. – Fenébe. Sajnálom.
Egy vállrándítás. – Engem nem zavar, megmondtam,
használd, ami benned él, ahelyett, hogy küzdesz ellene.
Holly szétnyitotta ajkait, majdnem elmondta neki, hogy ő nem
biztos benne, hogy az, ami benne él, napfényre kellene-e engedni.
Bezárta száját, mielőtt a szavak kiszöktek volna, ismét az ablak
felé fordult, ahogy elérték az Angyal Enklávét. Talán egyszer
halálvágya volt, de túljutott rajta. A szülei nem azt érdemelték,
hogy a szívük összetörjön, mikor eltemetik Hollyt, mert a Torony
úgy döntött, túl veszélyes, hogy megengedje, hogy életben
maradjon.
Képtelen volt tisztán látni az esőtől ködös ablakon, leengedte
az ablakát, hogy hűvös levegőt engedjen be. Üdítő frissességként
finom esőcseppek érték arcának bőrét. A világ kint sötétebb volt,
az Angyal Enklávéban a falak magasak, melyek között nehéz
lombozatú, magas fák kaptak helyet. A mögöttük lévő otthonok
elég messze voltak, hosszú vezetés végén. A legexkluzívabb,
felkapott helyek a szikláknál voltak, melyek kilátása a Hudson
túloldalán lévő Manhattan ragyogó látványa volt.
Az egyetlen otthon az Enklávéban, ahol Holly valaha is volt, az
Ash és Janvier otthona.

- 178 -
 Elena meghívta, hogy ugorjon be hozzájuk, de Holly jobban
szeretett Raphael látószögén kívül maradni. Volt egy olyan
kellemetlen érzése, hogy New York arkangyala átlát rajta, látja az
őrületét, mely egoistán, rémisztően és nyíltan őrülten suttogott
gondolatokat, megjósolhatatlan időpontokban.
– Milyen Raphael és Elena háza? – kérdezte, kíváncsisága
lüktetett, még rémületén keresztül is, hogy mivé válik.
– Mint egy otthon – volt Méreg egyszerű válasza.
Még ha furcsa is volt, megértette. Hollynak Raphael New York
halálos arkangyala lehetett, egy lény, aki figyelmét nem akarta
magára vonni, de Elenának ő volt az a férfi, akit szeretett,
Méregnek ő volt az az arkangyal, akit Méreg választott, hogy
szolgáljon. Egy arkangyal, aki az életével védte a városát és akiről
Elena azt mondta, hogy lelkét becsület bélyegzi.
– A terület szűkös. – Méreg sima eleganciával vette a kanyart,
bár sebességük halálos volt. – Mindenképp jobban szeretem a
várost. Az Enklávé túl csendes. Kinek van szüksége az összes
zöldre és békére? Inkább hallgatom a taxisofőrök egymással való
kiabálását, míg hot dog és perec illatát érzem, amitől azt
kívánom, bárcsak tizenöt percre ember lehetnék.
Holly meglepetésére azt vette észre, hogy nevet. – Én is ezt
gondolom. Hogy ez itt túl csendes. – Az otthonok
tagadhatatlanul gyönyörűek voltak, a csillagfényes égbolttal, de
inkább volt a város kaotikus zsúfoltságában.

- 179 -
 Méreg jobbra fordult, el az exkluzív, sziklán lévő ingatlanoktól
és egyre mélyebben az Enklávé területére.
– Az inkompetens Kenasha nem a felső szinten van? – Ahogy
Méreg olyan határozottan rámutatott, volt hierarchia. A tetején
voltak az arkangyalok, majd az olyan angyalok, mint Illium és
Aodhan, kik saját jogon voltak erősek.
– Az angyali tér pazarlása négyezer éves – mondta neki Méreg.
– Legyőzném anélkül, hogy leizzadnék, még pár év és a pénzemet
inkább rád tenném, nem rá. – Egy rövid szünet. – Felejtsd el ezt,
cicus. Most legyőznéd.
Holly pislogott a durva kijelentésre. – Ennyire gyenge?
– Ő tartja gyengén magát. Még ha nem is fejlődött ki
veleszületett ereje, fizikailag felépíthette volna magát, hogy
rettenetes harcos legyen, mint sokan a Torony századaiban.
Arra a századnyi tagra gondolva, akikbe Holly belefutott,
biccentett. Többükben velük született erő pulzált, mely az
érzékeinek csapódott, de semmi más. Ők simán erősek, gyorsak
és veszélyesek voltak.
– Angyaloknak – tette hozzá Méreg – van egy hihetetlen
fizikai előnyük, hogy milyen gyorsan gyógyulnak és hogy milyen
erős lehet az izomzatuk, sokkal kevesebb ráhatással, mint ami a
vámpíroktól, vagy emberektől megkövetel, akik ugyanezt akarják
elérni. De Kenasha jobban szeret a seggén ülni és a szülei

- 180 -
pénzéből élni, amit azok halmoztak fel. Raphael egyszer azt
mondta, szerinte a szülei szégyenkezésük miatt mentek aludni.
– Hűha. – Holly ezen rágódott. – Valahogy nem gondoltam,
hogy az angyaloknak lehetnek pumpoló fiai. – Ez dacolt a
logikával, hogy egy ilyen idős lény elvesztegette az egész életét. –
Nem kellett volna kilépnie a teljes unalomból?
– Ezt hihetnéd, de ő egy parazita, aki a szülei ’csecsét’ szopja.
– Méreg ajkai mosolyra húzódtak. – Ő egy gyalázat. Egy fiú,
akinek a családja gondját kellene viselnie.
Holly gyakran elfelejtette Méreg korát, annyira sima modorú
volt, mint most, és aztán mond valami ilyesmit. De
természetesen ez nemcsak korkülönbség volt, hanem egy
kultúrának a mély lenyomata, ahol az idősek gyakran együtt éltek
a fiatalabb generációkkal. Mint Raina, a lány, aki Holly barátja
volt negyedik óta, Méreg is Indiában született.
– Nem csak a fiúknak – mondta Holly, a veszteség fájdalma és
az emlékek elszorították a torkát. – A testvéreim és én gondját
fogjuk viselni a szüleimnek, mikor öregebbek lesznek és nem
tudnak többé egyedül élni. – A család időseiről való gondoskodás
eszméje beléivódott, ahogy úgy tűnt Méregbe is. – Az apai
nagyszüleim velünk éltek, míg el nem mentek.
– Kibékültél a családoddal?
Holly biccentett. – Bár az anyám minden alkalommal, mikor
lát, bűntudatot ébreszt bennem. – Holly összefonta karjait és

- 181 -
Daphne Chang morgását imitálta. - Tudod hogy éreztük
magunkat? Tudod Holly? Úgy neveltünk fel, hogy szeretve voltál,
hogy bármivel hozzánk fordulhatsz. És mit teszel az első
alkalommal, mikor egy kis problémád van, hátat fordítasz a
családnak! Szégyelld magad!
Méreg vállai remegtek. – Egy kis probléma?
– Ó, fogd be. – De ő is nevetett. – Ő mindig mondja. Mintha
az, hogy arra ébredsz fel, hogy vért kell innod, hogy túlélj
ugyanaz lenne, mintha kirúgnának az állásodból, vagy a kocsi
aksija meghal. – A nevetés mosolyba fordult. – Örökre mérges
lesz rám, de szeret engem, még ha mérges is rám.
Méreg hosszú ideig csendes volt, ahogy az Enklávé esőtől sötét
útjain vezetett, más jármű nem haladt el mellettük. Ha angyalok
szárnyaltak felettük, Holly nem tudta az időjárástól
megmondani.
– Szerencsés vagy, cicus – mondta végül. – Szeresd a
családod, amíg ott vannak neked. Tartsd őket közel, mint
Janvier.
Körbevéve a csendesen eső esővel, egy csendes magányosság
volt köztük, Holly úgy érezte, gátjai feloldódtak. – Mi történt a
családoddal? – kérdezte gyengéden.
Holly nem várta, hogy a férfi válaszolni fog, ahogy korábban
sem tette, de Méreg azt mondta: – Egy vámpír fiú egy dolog, de
egy vipera szemekkel? – A fejét rázta.

- 182 -
 A düh erőszakos hullámokkal árasztotta el Holly ereit. – Értük
tetted, igaz? – mondta. – Hogy aláírtad a szerződést.
Mivel már egy angyal otthonához vezető feljárón voltak, Méreg
nem válaszolt, de Hollynak nem is volt rá szüksége. Tudta. Egy
fiú, akit úgy neveltek fel, hogy gondoskodjon a szüleiről és más
családtagokról, bármit megtenne, hogy jó életet biztosítson
nekik. Még a sajátját is eladná érte.
Majd feladták és elutasították a hihetetlen sebezhető időben,
mert az áldozatának ára nem az volt amit vártak? Holly hűtlen
testüket végtagonként akarta széttépni. Nagy kár, hogy már
hosszú ideje halottak.
Még akkor is őrjöngött, mikor a felhajtón befordultak, és…
A szája tátva maradt, ahogy szemeivel az előttük lévő
borzalmat figyelte. Az eső szerencsére elállt, mintha az égiek azt
akarták volna, hogy a teljes képet lássa. – Nos… úgy gondolod
Kenasha szereti tornyokat? – A hely tornyok szörnyűségéből és
cirkalmakból és isten tudja mi másból állt. Holly tudta, hogy úgy
nézett ki, mint egy tizennyolcadik századi, amit a tizenhetedik
századra dobtak rá. Vagy a tizenhatodikra?
Nem volt erőssége az építészeti történelem. De egy dolgot
tudott, az előttük lévő épület mutáns, fekélyes hüvelykujjként
virított volna ki bármely században, ahova bedobják.

- 183 -
 – A legutolsó alkalommal, mikor láttam ezt a helyet – mondta
Méreg, miután megállította az autót –, csak tizenkilenc tornya
volt. – Jobbra mutatott. – Az új.
Holly hunyorgott, hogy meglássa a tornyot, amit fel kellett
építeni. Karcsú volt, négy kerek ablakkal, mely nem illett a ház
többi részéhez. – Toronytenger fantáziája van?
– Kérdezzük meg tőle. – Mondta Méreg kezét felé tartva. –
Szükségem lesz a szemüvegemre. Kenasha fél, hogy mi van
mögöttük.
Ezt Holly megértette és elfogadta. Így átadta a napszemüveget,
de előtte azt mondta: – Azonnal visszajön, amint a kocsiban
vagyunk.
Viperazöld szemek, hasítottak és földöntúliak tartották meg a
lányét. – Megegyeztünk.

***

Még ha ezt is mondta, Méreg elgondolkodott rajta ismét, miért

jelentett Hollynak annyit, hogy ne viselje a napszemüvegét
mellette. A legtöbb ember jobban szerette, ha elfedte őket, az
egyedüli kivételek azok voltak, akik évszázadok óta ismerték őt és
barátnak tartották. A Hetek egyike sem, és Raphael sem tűnt úgy,
hogy törődött volna azzal, hogy szemei mások. Ugyanez volt az
olyan barátokkal, mint Janvier vagy Trace.

- 184 -
 A Menedékben Jessamy megtiltotta, hogy elfedje tekintetét,
mikor ők ketten beszélgettek. – Látni akarom a szemeidet –
mondta, mikor megkérdezte tőle miért. – Ahogy szeretem látni
Galen szemeit és bárki szemét, akivel beszélek.
Méreg nem tudta miért, mikor szemei az emberi szemekkel
ellentétben olvashatatlanok voltak. Még ő is a saját szemeibe
bámult a tükörben, próbálta meglátni, hogy érzelmei
tükröződnek-e bennük. Amennyire meg tudta mondani, annyira
olvashatatlanok, mint a viperák szemei, akik átalakításának
részei voltak. A furcsa dolog az volt, hogy Neha nem akarta
megkínozni őt, kedvelte őt, igazából megkérte, hogy gondolja át
jól az átalakítást, mielőtt azon gondolkodna, hogy végigmegy az
úton.
– Van egy erős érzésem, hogy meg fogom támadni Kenashát. –
A férfival a kocsi elején találkozott, mikor ezeket a szavakat
mondta, Holly morgott a tornyos házra. – Meg fogom harapni,
ha nem tartod tőlem távol.
– Bántani fogod, ha megteszed. – Méreg felvette a
napszemüvegét. – A korával ellentétben elég gyenge, hogy a
mérgem megölje őt.
Dmitri talán szíjat hasít a hátából, hogy ennyi információt
osztott meg Hollyval, de itt volt az idő, hogy az emberek ne
babusgassák őt, hanem megadják neki azt, ami a világukban való
túléléshez kell. A lány nem volt normális vámpír és nem is

- 185 -
kezelhették úgy. És ha Holly elárulja őket, Méreg maga fogja
levadászni. Volt egy olyan érzése, hogy egyedül ő lenne rá képes,
Holly annyira más módon mozgott, mint mikor két éve elhagyta
a várost, egy ragadozó magabiztosságával, amiről úgy gondolta a
lány nincs tudatában.
– Ó, ez érdekes. – Holly felnézett az elgondolkodó
kijelentésre… és mosolygott, kivillantotta azokat az apró
agyarakat, melyek nevetségesek voltak és melyek megigézték a
férfit. – Ez azt jelenti a mérgem egy ideig gyötrelmes fájdalmat
fog neki okozni. – A lány szemeiben megcsillant a zöld ragyogás.
– Menjünk.
Méreg saját ragadozó természete mélyen belül
kigömbölyödött, a lány halálos, gyönyörű mássága a felszínre
hívta. – Nem teszel semmit a jóváhagyásom nélkül – mondta,
figyelmen kívül hagyta a hideg részét, mely teljesen egyetértett a
lány sötét szándékával. – Ez Torony ügy. Ha Kenasha
megérdemli a büntetést Raphaeltől, akkor Raphael az egyedüli,
aki végrehajthatja.
– Nem vagyok öngyilkos hajlamú Kígyó Pofa. Nem fogok egy
arkangyal lábára lépni. – Egy borzongás. – De ha Mr. Tornyos
nem tett semmi olyat, ami Raphael figyelmét igényelné, akkor
megharaphatom?
Méreg önmaga ellenére mosolygott. – Meglátjuk, cicus.

- 186 -
 Mélyen a mellkasában morogva Holly mellette sétált, ahogy a
bejárat felé tartottak. Már nyitva volt, mire odaértek, egy magas,
de sovány vámpír tartotta, aki olyan fehér volt, mint egy szellem
és haja éjfekete. – Uram. – Olyan mélyre hajolt, hogy sovány
testét majdnem félig meghajlította.
Montomery taníthatna neki pár dolgot, gondolta Méreg.
Raphael komornyikja a legjobb volt. – Azért vagyunk itt, hogy
lássuk a mesteredet.
Még mindig meghajolva a vámpír komornyik azt mondta: –
Kenasha mester sajnálattal tudatja, hogy jelenleg nem fogad
vendégeket.
– Mily szerencsétlenség a számára. – Méreg hangját olyan
selymesen veszélyessé változtatta, mely mindig eredményt
hozott.
A férfi pulzusa erősen kezdett verni a nyakán, ahogy teljesen
felállt, a komornyik nyelt egyet. – Talán szeretne egy üzenetet
hagyni?
– Talán szeretnéd elmondani a mesterednek, hogy két percen
belül találkozzon velünk, vagy a fejével fogunk távozni, míg a
többi része itt marad.
Fehérré válva, még ha az lehetetlen is volt, a komornyik azt
mondta: – Természetesen uram. Kérem, várjanak a nappaliban.
– A jobb oldaluk felé intett.

- 187 -
 15. fejezet

Méreg besétált a szobába, ahogy a komornyik elnyargalt.

Tudatában volt, hogy Holly oldalról egy pillantást lőtt felé, de
nem volt benne félelem, hanem egy kis vidámság. – Élvezted,
ugye?
– A komornyiknak undorító íze van a fiatal hús számára.
– Fúj. Hogy lesznek az öreg vámpírok ilyen hátborzongatóak.
– Megkérdem Dmitrit.
– Megütlek ha csak meg is említed neki a kérdést – fenyegette
meg Holly. – Nem Dmitrire vagy Tracere, vagy más épelméjű
vámpírra gondoltam. Azokra a hátborzongatóakra, akiket csak a
fájdalom és a rondaság éltet. – Rámutatott egy díszes arany
párnára, melyet szatén fekete fonatok szegélyeztek. – A pénz nem
jár együtt a stílussal.
Méreg nézte, ahogy helyet foglalt az egyaránt díszített szófán,
a kicsi és halálos nő savas zöld szemeivel, aki lábait keresztbe
tette és az ajtóra bámult. A lány intenzív koncentrációja biztosan
megijeszti Kenashát. Szórakoztatta az ötlet, így Méreg balra
mozdult, így Holly lesz az, akit Kenasha belépve látni fog.
Ami pillanatokkal később megtörtént, az alacsony és vastagon
felépített angyal berobbant. Tényleg sok munkába került egy

- 188 -
angyalnak, hogy ennyire taszítóan nézzen ki, az angyal faj
különösen gyönyörű volt. Annyira szépek, hogy néhány angyal
néha még Méreg lélegzetét is megállította. De ő nem akart egy
angyalt birtokolni, ahogy néhány vámpír kívánta. Még együtt
sem akart aludni eggyel sem, ott volt, látta, de csak oly módon
tudta elismerni abszolút fizikai szépségüket, mint a művészet
lenyűgöző darabját.
Kenasha azonban nem illett a trendbe. Teste petyhüdt és
alaktalan volt, és a zsír egy angyalon komoly elkötelezettség,
mivel a repülés annyi energiát égetett el. A haja szőke kefehaj
volt, ami pár évszázada lehetett divat, de egyáltalán nem illett
kerek arcához.
A szárnyai foltosak voltak. Méreg háromszázötven éve, hogy
vámpírrá vált és soha nem látott ilyen látványt. Akkor figyelte
meg, hogy az angyaloknak hiányzott tolluk, mikor baleset történt,
amiben elvesztették szárnyuk egy részét és a tollak azon voltak,
hogy regenerálódjanak. Kenasha ezzel ellentétben úgy tűnt,
valami betegség áldozata, melytől tollai elsorvadtak és
kihullottak.
– Mit jelentsen ez? – mondta az angyal túlzóan dühös
hanggal, mielőtt megfagyott volna és szemei Hollyra estek. – Ki
vagy te? – Ez egy kicsit vinnyogva jött ki.
Holly lassan elmosolyodott és meg sem mozdult. – Holly. És
igazán ki akarom kaparni a szemeidet, majd csizmám sarkával

- 189 -
össze akarom taposni a fényes szemgolyóidat. – Mosolya nem
tompult el.
Kenasha nyelt egyet és botorkálva hátrébb lépett.
Méregnek erőfeszítésébe telt, hogy ne nevessen fel.
Arckifejezését egyedül évszázados tapasztalatának köszönhetően
közömbösen tartva kilépett az árnyékokból. Kenasha megingott a
lábain, ahogy először megpillantotta Méreget, bár szellem
komornyikjának tájékoztatnia kellett őt látogatójának
személyazonosságáról.
– Valamit meg kell beszélnünk – mondta Méreg szelíden. – Le
kellene ülnöd.
Az angyal nem vitatkozott, helyette belesüppedt a hatalmas
fotelbe, mely sötét vörös, sárga és zöld katasztrófája volt.
Undorító. Igazán undorító. Épp mint az, aki birtokolta, és Méreg
nem Kenasha fizikai megjelenéséről beszélt. – Ma találtunk egy
vámpírt, aki hozzád tartozik. Egy nő. Barna haj, kék szemek,
sovány.
– Ó. – Kenasha feszült vállai ellazultak. – Kölcsönadtam pár
barátomnak. Nem veszett el. Köszönöm, hogy leellenőriztétek.
Mintha Méreg a talált tárgyak osztálya lenne. – Holly –
mondta, figyelmeztetés volt a hangjában, mikor látta, hogy a lány
kezdte keresztbe tett lábait szétnyitni.

- 190 -
 – Csak egy szemet – mondta olyan esdeklő hangon, ami
annyira nem volt rá jellemző, hogy Méreg majdnem elvesztette
kontrollját és nevetett.
Kenasha azonban komolyan vette. – Nézz rám – mondta
nagyképű módon –, minden jogom megvan rá, hogy költsön
adjak egy vámpírt, aki hozzám tartozik. Vérrel, szobával és
élelemmel fizettem neki. Én birtoklom őt.
Méreg érezte, hogy a benne lévő vipera kigömbölyödik. – A
szerződése miért nincs regisztrálva a Toronyban? Ki adta át
neked a tulajdonjogot? – Mert az az angyal is nagy pácban volt.
Nyelvét kinyújtva Kenasha megnedvesítette ajkait. –
Szerződés után volt. Saját szabad akaratából írt alá, hogy engem
szolgál.
Ha ez igaz volt, akkor a Toronynak nem volt rá oka, hogy
megbüntesse. De Méreg nagyon jó volt abban, hogy megérezze a
vámpírok korát és Daisy nagyon fiatalnak tűnt neki. Extrém
fiatalnak. – Kérd meg a komornyikod, hogy hozza ide a papírjait,
így megerősíthetem. – Továbbra is a másik férfira bámult,
képtelen volt elképzelni, hogy ez a teremtmény ugyanannak a
fajnak a része volt, mint az a fenséges lény, akinek szolgálatát
Méreg választotta.
Kenasha nem ellenkezett, hívta a szellemet és elküldte a
dolgozószobájába. Csenden várak, Holly egész idő alatt pislogás

- 191 -
nélkül bámult Kenashára. A négyezer éves angyal elvörösödött,
nem tudott nyugton maradni ocsmány foteljában.
– Mi történt a szárnyaiddal? – kérdezte Méreg, azon
gondolkodott, hogy riasztania kell-e Dmitrit valami új betegség
miatt. Az angyalok általában nem voltak sebezhetőek a
betegségekre, de Charisemnon olyan képességre tett szert a
Zuhatag alatt, mellyel megfertőzhette a hallhatatlanokat. A
legutolsó kísérlete okozta a Zuhanást, mikor annyi angyal hullott
le az égről, hogy törötten feküdjenek a földön. Talán a közbeeső
időben sokat finomodott a képessége.
– A szárnyaimmal? – Kenasha kitárta az egyiket és rábámult,
mintha nem vette volna észre a foltosságok. – Ó, az. Azt hiszem
talán ettem valamit, ami nem volt jó számomra.
Méreg elkapta az alattomosságot az angyal szemeiben, tudta,
hogy hazudik. De csendben maradt és mikor Hollyra pillantott,
látta, hogy a lány forrón dühös maradt, de kontroll alatt volt.
A komornyik ebben a pillanatban sétált vissza, a papírok a
kezeiben voltak. Méreg elvette, mielőtt elhessegette a szellemet.
– Ezt a szerződést négy évvel ezelőtt írták alá. – Hogy pontosak
legyünk, egy hónappal azután, hogy Raphael kivégezte Uramot,
egy olyan égi harcban, mely fél Manhattant elpusztította.
– Olyan hosszú ideje lenne? – Kenasha megragadta a fotel
karfáját.

- 192 -
 Méreg átnézte a dokumentumot. Megfelelőnek tűnt, a
vámpírnő neve-
Nos, ez érdekes.
A nő beleegyezett, hogy szolgálja Kenashát huszonöt évig,
cserébe a ’szokásos ellátást’ kapja. Ostoba lány. Egy okos vámpír
nagyon speciális feltételeket kért volna.
Az aláírása reszketeg volt, azonban az egyetlen szemtanú a
szellem. – Ez a szerződés érvénytelen. – A lapokat a földre dobta.
– A komornyikod nem független szemtanú. – A Torony nem
avatkozott be a vámpírok dolgaiba, akik teljesítették
szerződésüket, felnőttek voltak, akik már éltek száz évet és saját
döntéseik meghozatalára képesnek ítélték őket.
Azonban a Torony kézlevételének politikája ellenére voltak
bizonyos szabályok, melyek mindkét felet védték. Az egyik az
volt, hogy egy független szemtanúnak ott kellett lennie a
szerződés megkötésekor. – Magyarázd meg. – Elég közel ment
hozzá, hogy fenyegesse Kenashát.
Az angyal elvörösödött. – Ez egy sértés – préselte ki magából.
– Én angyal vagyok. Jobb nálad.
Méreg rámutathatott volna, hogy a férfi csak egy bogár hozzá
képest, de nem akart játékokat játszani. – Inkább beszélnél
Dmitrivel? – A Hetek vezetője megrémisztette az embereket, ez
alkalmanként hasznos volt.

- 193 -
 Kenasha arca elvesztette a színét, mielőtt visszaesett volna a
székébe. – Én találtam meg – ismerte be suttogva, a torka
mozgott, ahogy nyelt. – Félig halott volt a Hudsonban. Egy nap
láttam őt, mikor repültem és kíváncsi voltam, kihúztam. – Vállat
vont. – Nem tudom miért. Csak azt gondoltam, érdekes lehet egy
halottat látni.
Visszataszító dolog volt, amit mondott, de Méreg nem várt
mást Kenashától. – De nem volt halott?
– Nem, élt. És csinos volt. – Kezeit összefűzte. – Hazahoztam
őt anélkül, hogy többet gondoltam volna erre.
– Hazug. – Holly selymes hangja az angyal mögül hallatszott.
Kenasha felugrott, nyilván levette róla a szemét, mikor Méreg
közelebb lépett hozzá.
Odahajolva Holly az angyal fülébe suttogott. – Meg akartad
dugni, ugye?
Kenasha megfagyott a felfedezéstől, hogy ragadozók veszik
körbe, de most fejét fel- és lemozgatta. – Azt gondoltam hálás
lesz, hogy megmentettem és megtesz nekem dolgokat. Ez nem
rossz – tette hozzá. – Megmentettem az életét.
Eléggé igaz, a vámpírokat nem lehet megfojtani, de a vér
hiánya végül gyengévé tehette a nőt, hogy a víz és annak
teremtményei a fejét leválaszthatták volna a testéről. – Hogyan
érted el, hogy birtokold?
Az angyal szeme jobbra mozdult. – Megkért rá.

- 194 -
 – Hazug, hazug. – Holly az angyal másik fülébe suttogott, míg
körmével finomam végigsimított a férfi torkán.
Kenasha hiperventilálni kezdett. – Akartam őt! – majdnem
kiabált. – Volt benne valami, amit akartam! Ittam a véréből és
pompás volt! Így megtartottam!
Méreg szemei találkoztak Hollyéval az angyal feje felett. Ő is
olyan zavarodottan nézett rá, ahogy a férfi érezte magát. – Te
ittál a véréből?
– Igen. Mindig is szerettem a kis vért és az ő vérének annyira
jó illata volt, hogy kortyoltam belőle, mikor öntudatlan volt. –
Erős extázistól remegett meg. – Annyira jó volt az íze, olyan
erősnek éreztem magam tőle, hogy nem engedhettem el őt.
– Vagyis nem egyezett bele, hogy a szolgád legyen?
Kenasha egy alattomos pillantást lőtt felé. – Az ő szava az
enyémmel szemben.
Ezt Méreg most figyelmen kívül hagyta, mivel a nem túl
ragyogó angyal már számtalan alkalommal tett magára terhelő
kijelentést, a sokkal érdekesebb tényre koncentrált. – Jól érezted
magad, miután ittál a véréből? Bármilyen hatás?
Kenasha kinyitotta újra a szárnyát. – Ez. Nem vettem észre,
míg késő nem volt, de a testem nem tudta feldolgozni az összes
vért, amit elvettem. Ezért kezdtem kölcsönadni őt. Mikor itt volt,
nem tudtam megállni, hogy ne egyek belőle.

- 195 -
 Méreg látta Holly arcán a dühöt és finoman megrázta a fejét. A
lány fújtatott, de elfordult, hogy a szoba másik sarkába menjen.
– A többiek ettek belőle? – kérdezte Méreg.
– Soha nem adtam engedélyt rá! – Emelkedett meg Kenasha
hangja. – Csak azt mondtam nekik, hogy használják, mint egy
játékot. A vére az enyém!
Nyilvánvaló, hogy a Torony technikusainak tesztelniük kell
Kenasha vérét és tollát, hogy lássák a fiatal vámpír vére okozta-e
az erős negatív reakciót. Ezt könnyen elrendezhető. – Tudsz
repülni?
– Gyenge vagyok – ismerte el az angyal. – De át tudok kelni a
Hudsonon.
– Azt akarom, hogy menj el a Toronyba és jelentkezz vér és
egyéb tesztre. Ha nem teszed, visszajövök és magam viszem el a
mintákat. Értetted?
– Megcsinálom most. – Egy hosszú lélegzet, egy remegő
kilégzés. – Annyira jó volt. Ha megkóstolnád a vérét, te is meg
akarnád tartani magadnak. És néhány hónap után már nem
küzdött.
Méreg ez alkalommal nem állította meg Hollyt. Kicsi, de
mérgező agyarait Kenasha nyakába süllyesztette és mikor
hátrarántotta magát, a földre köpött, hogy megszabadítsa magát
a vérétől, az angyal teste rángatózni kezdett a székében, szemei
kidülledtek és arcán fogvicsorító fájdalom volt.

- 196 -
 Méreg csak addig maradt, hogy megbizonyosodjon róla az
angyalt nem veszélyezteti a halál, majd megmondta a
komornyiknak, hogy gondoskodjon a mesteréről. – Hajnal előtt a
Toronyba várják. Biztosítsd, vagy a következmények végtelenül
rosszabbak lesznek, mint amit jelenleg tapasztal.
A szellem olyan erősen, kurtán bólogatott, hogy Montgomery
meg lenne sértve a férfi higgadtságának hiányától.
Méreg szándékosan fogta meg Holly kezét, ahogy kisétáltak a
szobából. Nem bízott a lányban, hogy nem megy vissza
Kenashához, hogy újra megharapja. Holly ujjait a tenyere köré
görbítette, annyira erősen, mintha ő sem bízott volna magában.
A kocsihoz menve a levegő jelenleg tiszta volt az esőtől, Méreg
kinyitotta az anyósülés ajtaját és megvárta, míg a lány beszállt,
majd bezárta az ajtót és a sofőr oldalához ment. – Jobban érzed
magad?
Holly alkarjának hátoldalával megtörölte száját. – Igen, kivéve
a rohadt hátborzongató ízt a számban.
– Nyisd ki a kesztyűtartót. Kell lennie ott egy üveg
energiaitalnak.
Holly megtalálta, ivott egy kortynyit, megforgatta a szájában,
mielőtt kinyitotta a még nem mozgó kocsi ajtaját és szájának
tartalmát a földre köpte. Miután bezárta az ajtót biccentett. – Így
jobb.

- 197 -
 Méreg elindította a kocsit, megfordult és visszament a
feljárón.
A veszélyes nő az anyós ülésben ránézett. – Miért engedted
meg, hogy megharapjam?
– Nem akartam a rohadt hátborzongató írt a saját számban
érezni.
Holly nevetése betöltötte a kocsit, és a Méregben lévő másság
felült és jegyzeteket készített erről az összetört lányról, aki
lenyűgözővé, erős nővé vált, míg ő nem figyelt. – Van egy dolog
Holly – mondta, s még egyszer elmondta magának, hogy a lány
túl fiatal volt ahhoz, hogy a férfi játsszon vele.
– Mi?
– A vámpír igazi neve. Daisy.

- 198 -
 16. fejezet

Holly szája kiszáradt, nyelvét túl nagynak érezte.

Teljes elkeseredéssel ivott még egyet az energia italból, s azt
mondta: – Nem szórakozol velem, ugye?
– Nem. A szerződést Daisy Scaldiniként írta alá. – Korábbi
egyességük miatt már levette napszemüvegét és a lányra nézett
egyedülálló és megdöbbentő szemeivel. – Találkoztál vele a
raktárban?
– Erre nem emlékszem – mondta Holly –, de mi más lehet a
magyarázat erre. – Szája ismét csontszáraz volt, látta, amit a férfi
kétségtelenül tudott. – Úgy gondolod ott volt velem és a
barátaimmal a raktárban? Hogy Uram azt tette vele, amit velem?
– És Holly egyik része emlékezett, eléggé, hogy kidobja a nevét a
levegőbe.
– Lehetséges. Az agyarai kisebbek az átlagnál, de nincsenek
olyan szemei, mint neked és nincs meg a sebessége, vagy
mostanra már darabokra szedte volna Kenashát.
– Nem, ha a kezdetektől legyengítette őt. – Holly körmei a
tenyerébe vájtak, ahogy az eső ismét esni kezdett. – Úgy
hangzott, a legelejétől bántotta őt, talán soha nem volt
lehetősége, hogy belenőjön az erejébe.

- 199 -
 Méreg áthajtott a hídon. – Igen és még ott a tény, hogy a vére
okozta Kenasha tollainak rothadását. Ez egyáltalán nem normális
reakció.
– Jézus. – Holly megremegett az ülésben. – Ez lehetnék én is
– mondta elborzadva. – Ha egy olyan deviáns talál rám, mint
Kenasha és nem Elena és Raphael.
– Te a legelejétől gondot okozol nekem, cicus. – Ahogy beszélt
Méreg ereje selymes kötélként csavarodott a lány köré. – A te
hajthatatlan akaratod a legnagyobb erősséged.
A férfi erejének hullámzó csókja átcsúszott a lányon, körülötte
tekergőzött, de nem remegtette meg. Holly normálisnak érezte,
ez volt az, aki Méreg volt, erejének növekedése a férfi természetes
növekedésének a része. Ami a többit illeti… - Azt kívánom, hogy
bár Daisynek is lett volna esélye – mondta, zsigerei tele voltak
ólommal. – Bárcsak ne felejtettem volna el őt.
– Senki sem tud egy arkangyal ellen küzdeni, ha az elszántan
ki akarja törölni az emlékeket – mondta Méreg hűvös
pragmatikussággal, ami furcsán vigasztaló volt. – Ha Daisy ott
volt, akkor okkal feletettette el őt veled.
Elmetörlés, Holly a homlokát ráncolta. – Igen, miért törölte ki
őt az elmémből? – Mindezek után nem ért barátainak kínzásáról
és haláláról szóló ronda emlékeihez.
– Most nem lehetünk biztosak benne, hogy ő Uramhoz
kapcsolódik-e. Elmondom a Toronynak, hogy teszteljék a vérét a

- 200 -
tiéd ellen, meglátjuk mit kapunk. – Miután telefonált azt
mondta: – Addig nincs értelme spekulálni, míg meg nem kapjuk
az eredményeket.
Holly kezével megdörgölte az arcát, ezután az energiaital
üvegét a combjai közé tette, hátranyúlt, hogy megszorítsa copfját.
– Fenébe, ha ismét azt kell mondanom ’igazad van’, a föld
felszíne megtörik és háromfejű démonokat köp ki, akik bendzsón
játszanak.
Méreg nevetése meleg, kísértő és mélyen férfias volt. A hang
átmosta Holly érzékeit, belesüppedt a bőrébe, s egyre mélyebbre
ment. Kicsiket lélegezve erőltette magát, hogy igyon még az
energiaitalból annak érdekében, hogy elterelje figyelmét. –
Marlin – mondta az inspiráció hatására. – Beszéljünk Marlinnal
és lássuk, hogy a nagy hal kifogási kísérlete választ kapott-e.

***

Sajnos úgy tűnt, a hal kapta el a csalót, a kövérkés és kopasz

Marlint. És éhes lett, mikor Marlin nem tudta bemutatni az
eredményt. – Oké – mondta Holly, lebámult a véres, szétszórt
csaló vámpír darabjaira és mindenhol nyálkás személyre –, bárki
is akar engem, nemcsak komoly, hanem halálosan komoly.
Méreg leguggolt, hogy megvizsgálja a felvágott, megmaradt
részeket, amiket szép halomba tettek Marlin nappalijában, egy
váratlanul ízléses perzsaszőnyeg tetejére, s bólintott. Mikor a férfi

- 201 -
haja előrehullott, kezének hátoldalával simította vissza, a férfi
alkarjaiban lezser erő volt. Holly azért látta azokat az alkarokat,
mert felhajtotta ingujjait, hogy felfedje a bőrt, amit több mint
egyszer látott.
Ma azonban a férfi bőrének látványa furcsa dolgokat művelt a
gyomrával.
– Most már alig van a kétség, hogy a gyilkosságok
összekapcsolódnak. – Méreg felállt. – Nem tűnik fontosnak, hogy
annak a harmadik személynek a címét leellenőrizzük, aki
megpróbálta átverni a vásárlót, de alaposnak kell lennünk.
Méreg először hívta a Torony takarító és helyszínelő csapatát,
addig nem mentek el, amíg a csapat oda nem ért, hogy átvegye a
helyszínt. Ami Janvier és Ash kapcsolatait illeti, tudták, hogy
okos dolog meglapulni, mikor valaki olyan erős, mit Méreg a
közelükbe ér. A munkájukért közvetlenül Ash, vagy Janvier fog
fizetni.
A harmadik cím a város némileg szebb helyén volt, a graffiti
klasszikusabb volt és még cserepes növények is voltak az
ablakokban, de a helyszín a célpontjuk apartmanjában ismétlése
volt Marlinének. Az egyetlen különbség, hogy a gyilkos a
feldarabolt részeket a kávézó asztalra halmozta, az alatta lévő
fapadló rozsdavörös csíkok zűrzavara volt a sötétebb vörös,
megalvadt vértócsa mellett.

- 202 -
 Ez a helyszín volt a legrégebbi, a szag annyira rothadt, hogy
még Méregnek is ki kellett lépnie az apró folyosóra, hogy
megvárják a Torony csapatát. – Ez nem düh, a vágások túl
pontosak, a mód, ahogy a testrészeket olyan mesterkélten
felhalmozza – mondta. – Ez egy üzenet.
– Próbálj meg becsapni és megfizeted az árát. – Holly
keresztbe fonta karjait, próbált egy kicsit közelebb állni
Méreghez, hogy így az illatát érezze az orrlyukaiban, szüksége
volt rá, hogy kimossa az apartman belsejében lévő kártékony
bűzt. – Valaki nem szereti, ha vesztegetik az idejét.
– És elég öreg ahhoz, hogy megölje a vámpírt, Marlin
Tuckerrel ellentétben ez a vámpír erős, izmos volt. Nem láttam
droghasználatra utaló jeleket, ami lelassította volna a reakcióit.
Holly cipőjével a padlóba rúgott. – Tudom, hogy az
elmebetegre kéne koncentrálnom, aki a vérdíjat tűzte ki rám, de
nem tudok nem Daisyre gondolni. – Hogy mit szenvedett el a
másik nő, a borzalomra, amit bántás és kegyetlenség követett. –
Ne engedj Kenasha közelébe, hacsak nem akarod őt holtan.
Uram nem volt elérhető távolságban, de Kenasha annál
inkább.
Méreg ujjait végigfuttatta Holly copfján. – Egy olyan nő, kinek
unikornis haja van, s nagyon vérszomjas. Értékelem.
Holly ádázul mosolygott, úgy érezte a férfi is fontolgatta
Kenasha további létezésének értékét.

- 203 -
 ***

Dmitri végignézett mindkettőjükön, szemének sötét csillanása

illett az éjszakához, ami feketébe borította a várost, míg
felfedezték a két holtestet, megvizsgálták a helyszíneket, majd
vártak a Torony csapatainak megérkezésére. Manhattan fényei
ragyogtak az ablak mögött, ami Dmitri mögött volt, a város végre
esőmentes volt, bár a fekete felhők továbbra is eltakarták a
csillagokat.
Sokkal inkább éjfélnek tűnt, mint este hatnak.
Dmitri úgy állt, hogy kezeit az asztalára tette, karaji izmoktól
feszültek. – Téged teszlek meg felelősnek, így te kontrollálod
majd őt – mondta a Hetek vezetője Méregnek.
A szavak Holly torkán akadtak, de beleharapott az ajkába.
Méregnek nem volt rá szüksége, hogy megvívja a csatáit. Amit
most bizonyított is.
– Szóval te megpaskoltad volna Kenasha fejét és elsétáltál
volna a rohadéktól, aki elismerte, hogy rabszolgaságba
kényszerített egy félig őrült nőt, kinek nem volt ereje harcolni
ellene? – Egy felemelt szemöldök.
Dmitri állkapcsa összeszorult, ahogy teljesen felállt és karjait
összefonta. – Ne kerüljön a szemét a szemem elé. – Ez egy
veszélyesen csendes kijelentés volt. – Még kísértést érzek, hogy
letépjem a fejét és akkor Raphaelnek kell kezelnie az angyalokat,
aki szerint túl erős vagyok.

- 204 -
 – Te túl erős vagy. – Mosolygott Méreg. – Ezért félnek mind
annyira tőled.
Dmitri válaszmosolya olyan volt, amit soha nem villantott
Hollyra, olyan volt, amit barátok, egyenlők közt villantanak.
Holly mégse érezte kihagyva magát. Mert kapcsolata Dmitrivel
más volt. Mikor a férfi kitárta a karját, odament és bedugta
magát alá. – Én akarok a felelős lenni azért, hogy többet
megtudjunk Daisyről és hogy mi történt vele.
Dmitri kicsit közelebb ölelte őt testének kemény erejéhez. –
Még nem vezethetsz Holly. Nem érdemelted még ki a jogot.
Ismét, mert Dmitri volt az, aki kimondta a szavakat, Holly el
tudta fogadni az igazságukat. – Akkor add Méregnek és nekem
egyszerre – mondta, szemei találkoztak azokkal a
viperazöldekkel.
Dmitri Méregre nézett. – Megleszel azzal, hogy kezeled ezt a
folyamatban lévő vérdíj helyzettel?
– Igen. Szükséged van rám a biztonságnál?
A férfi kérdése emlékeztette Hollyt, hogy Raphael távozásával
New York sebezhető volt, hogy más arkangyalok
megrohamozzák.
Ez a politikáról szól, mondta Honor neki. A város sikeres
kifosztása hazahívná Raphaelt és Tornyának, parancsnoki
központjának elfoglalása nagyobb hatással lenne, mint
területének egy részének megszállása.

- 205 -
 – Van rá esély, hogy Charisemnon, vagy más arkangyal
támadni fog? – kérdezte, elméje túltöltődött az utolsó harc véres
és halállal teli képeivel, a harccal, mely Manhattan tömeges
evakuálásához vezetett.
Dmitri volt az, aki válaszolt. – Nem. Mind ugyanazon a
találkozón vannak.
– Váó. – Holly nem tudta elképzelni, hogy az egész Tanács egy
helyen van. – Még Lijuan is? Azt olvastam, hogy már két éve nem
látták.
– Zhou Lijuan engedély nélkül van távol – erősítette meg
Dmitri.
Ezért, jött rá Holly, volt a város magas készültségben, miért
volt ideges az összes harcos angyal és vámpír akkor, mikor az
nem volt normális. Ha Kína arkangyala el akarta foglalni New
Yorkot, most volt a legjobb az időzítés. A lakói, halandók és
hallhatatlanok a végsőkig küzdenének, de Zhou Lijuan a Tanács
tagja volt, és csak egy arkangyal tudott megölni, vagy legyőzni
egy másikat.
– Hollyval takarítsd fel a helyzetet olyan gyorsan, ahogy tudod
– mondta Dmitri Méregnek. – Nincs szükségünk fejvadász
csapatokra, akik azt hiszik, elkaphatnak egy nőt, aki a Toronyhoz
tartozik.
Egy csókot nyomott Holly fejbúbjára, mielőtt elengedte volna
őt. – Ami Kenashát illteti, mindig is lusta, haszontalan volt, de a

- 206 -
jelentésetek alapján a szárnyainak állapota aggaszt engem.
Biztosítanunk kell, hogy a vámpír, akit megmentettetek nem
hordozza a betegséget.
– Leásunk a mélyére – ígérte Méreg. – Gyerünk, cicus.
– Elvagyok ragadtatva Kígyó Pofa.
Ajkai kis mosolyra húzódtak, szemüvegét visszavette, mikor
elhagyták Dmitri irodáját. – Az első megállónk Daisy.
– Miért hordod a napszemüveget a Toronyban?
– Mert a gyengélkedő szintjére megyünk és a fiatalabb
gyógyítók nem túl gyakran kerülnek velem kapcsolatba. – Ujjai
súrolták a lány hátának alját. – Próbálom nem megijeszteni a
baba gyógyítókat.
Holly keze viszketett, hogy letépje a napszemüveget a férfiról.
– Úgy gondolod a gyógyítók már megvannak Daisy
véreredményével?
– Nem üzentek nekem, hogy elmondják, de talán azért, mert
tudták a Toronyban vagyok és várják, hogy beugorjak.
Ők ketten egymás mellett léptek be a liftbe, csendben mentek
le. Holly testén minden szőrszál felállt, bőre hírtelen túl érzékeny
lett Méreg jelenlétére. A férfi arcának profilja tiszta volt, a bőre
egészségtől ragyogott a mesterséges fény alatt. Holly meg akarta
érinteni, az arcát hozzá dörgölni, mint a cica, akinek a férfi
nevezte.

- 207 -
 Kígyó Pofa, Kígyó Pofa, Kígyó Pofa, ismételte magában, hogy
kicsapja magát a megdöbbentő vágyból. Igen, de helyes. De
egyben halálos és talán a prédája leszek, ha felfedezi, hogy őrült
vagyok, suttogást hallok magamban.
Hála istennek a lift ajtaja kinyílt. Mert a hideg emlékeztető,
hogy elméje nem igazán higgadtan működik, az testének
elektromos válasza volt. A férfi előtt lépett ki, kezdett a folyosó
vége felé sétálni.
– Hollyberry, hova mész?
Hátradobott a válla felett a férfinak egy homlokráncolást. –
Daisy a végén lévő elkülönítőben van. – A Torony az elkülönítőt a
Zuhanás után építette.
– Honnan tudod? – Méreg úgy hajtotta félre a fejét, hogy az
nem volt emberi.
Holly kinyitotta ajkait, hogy válaszoljon… és nem volt válasza.
– Hova máshova tehették őt? – mondta, bár torka hírtelen
kiszáradt, szíve száguldott,
– De te nem találgatsz ugye? Te tudod.
– Érzem őt – ismerte el Holly, rájött, hogy értelmetlen lett
volna elrejtenie a reakcióját, ha a közte és a lesoványodott vámpír
közti kapcsolat aljára akar ásni.
– Szag? Hang? Hogyan?

- 208 -
 Fejét rázva Holly felemelte a kezét és a szíve és hasa közti
pontra tette. Ökölbe szorítva megütötte. – Itt. Érzem őt itt,
mintha hívna engem.
– Én megyek először. – Méreg arca kemény volt. – Ha valami
rossz vele, te vagy a legsebezhetőbb.
Holly még csak nem is gondolkodott rajta, hogy mit csinál,
egyáltalán nem volt tudatos döntés. A benne lévő dolog vezérelte.
Megfordult a lábán és futott. Elsőként kell Daisyhez érnie. Kell-
Egy erős kar fogta át a derekát, s emelte fel a lábairól. Ezután
Méreg keményebben dobta hátra, mint Ashwini, Janvier, vagy
Dmitri valaha tette. Elég keményen, hogy hátrarepüljön a
folyosón… és folyékonyan lecsússzon a falról. Egy csontja sem
tört el, nem volt zúzódása, teste guggolva ért földet a szőnyegen
olyan módon, hogy azonnal visszatért a kontrollja.
– Mi történt? – suttogta magának, a férfinak, aki a folyosó
végéről nézett rá.
Méreg agyarai kivillantak. – Ne próbált meg még egyszer, vagy
igazán hátradoblak.
Holly felállt és úgy érezte, hogy elolvadt csontjai a helyükre
kerültek. – Ez komolyan furcsa. Miért nem vagyok darabokban?
– Óvatosan mozdult Méreg felé, félt, hogy az egészet képzelte.
– Bíztál az ösztöneidben. – A hátát mutatva a lánynak Méreg
elindult az elkülönítő felé.

- 209 -
 Holly mélyen össze volt zavarodva, hogy mi is történt, mind az
őrült rohanása Daisy felé és az elképesztően folyékony landolása,
rohant, hogy utolérje a férfit. De ez alkalommal egy lépésnyire
megállt Méreg bal oldalán. Nem vágyott rá, hogy még egyszer
hátradobják, amikor nem tudta, hogy első alkalommal hogyan
mentette meg magát.
Azonban nem bízott benne, hogy a benne lévő dolog viselkedni
fog, megfogta Méreg kezét.
A férfi nem kérdezte meg, miért adta ki előtte sebezhetőségét,
csak ujjait keményen az övé köré hajlította. Meleg és erős, a keze
olyan erőt tartott, ami azt mondta a lánynak, hogy nem tudna
kitörni belőle, ez egyszer Holly örült a póráznak. Elveszteni az
agyát és szeszélyesen viselkedni a benne lévő másság suttogása
miatt nem igazán volt az elvégzendő listájának tetején. – Honnan
tudtad, hogy megcsinálom?
Egy vállrándítás. – Nem tudtam. De nem halltál volna meg.
Holly a férfi karjába bokszolt. – Seggfej. – De sokkal inkább
megdöbbent volt, mint dühös, mert mindenki közül Méreg volt
az a személy, aki soha nem kezelte őt töröttként. Elvárta, hogy
gondoskodjon magáról.
A férfi nem mutatott reakciót az ütésre, teste kétségkívül
izmos volt, Méreg megszorította a kezét. És mert hátradobta a
folyosón, elvárta hogy túléljen, mert hitt benne, hogy megvan a
képessége hozzá, Holly nem ellenkezett a kontaktus miatt. A

- 210 -
tenyerek érintkezése furcsán intimnek érződött, a férfi lénye
pulzált az ereiben és beszélt a lányban lévő erős vágyhoz.
Ez nem vámpír éhség volt. Mélyebb volt annál.
Ezután a férfi az elkülönítő külső egységénél az elektronikus
billentyűzeten a kódot beütve kinyitotta az ajtót és besétáltak
rajta.

- 211 -
- 212 -
 17. fejezet

Az ajtó automatikusan bezáródott mögöttük, egy hatalmas

ablak előtt álltak, mely betekintést nyújtott az elkülönítő
területre: Daisy lekötözve feküdt egy fehér korházi ágyon.
Megfürdették, a haja tisztának és száraznak tűnt, de tisztán
látszott, nincs jól.
Ahogy Holly figyelte, a másik nő kicsavarodott az ágyon és
elégé megcsavarodott, hogy eltörhette volna csontjait, ha nem
lett volna lekötözve. Holly továbbra is érezte a kínzó szimpátiát a
bántalmazott vámpír felé, de még ő is meg tudta mondani, hogy a
kicsavarodás nem simán egy nő pánikoló kaparászása volt, aki
tehetetlen egy ismeretlen helyen.
Kivillantotta fogait, felfedve kicsi agyarait, melyek alig
nagyobbak Hollyénál, embertelen morgások és dörömbölések
szakadtak fel a torkából és töltötték meg a megfigyelő kamrát,
ahol Méreg megnyomott egy gombolt az ablak oldalán.
– Olyan, mintha megszállták volna. – Hányinger tört fel a
lányban, közelebb lépett az ablakhoz. – Nem úgy néz ki, mint a
rémült nő, akit megmentettünk. – Daisy arca gonoszul eltorzult,
szeme az őrület kavargása volt.
Ez volt Holly jövőjében?

- 213 -
 Egy gyógyító lépett be a megfigyelő kamrába, mikor a fagy
jéggé vált Holly ereiben. – Nincs jele betegségnek – mondta a
férfi azon a gyengéd gyógyító hangon, szárnyai, melyek elíveltek
vállaitól majdnem érintették a padlót, gazdag krémszín
összekeverve verébbarna tollakkal. – Továbbra is bent tartjuk,
mert ez a legkönnyebb módja, hogy kontrolláljuk és biztonságban
tartsuk őt, ha megtalálja az erőt, hogy elszakítsa azokat a szíjakat.
Az egész szintet egy gombnyomással le lehet zárni.
– Ez egy lehetőség? – kérdezte Méreg, ahogy Holly kezét az
üvegre nyomta, hiú reményként, hogy lecsillapítsa Daisyt.
A gyógyító sóhajtott. – Lesoványodott és még az általad
megetetett vér sem tett sokat, hogy legyőzze éhségét. Semmilyen
erőt nem kellett volna neki adnia. De ahogy látod… - Egy intés az
ágyon elgörbült, kicsavarodott nő felé. – Mégis az őrülete
gyógyító érzékeim számára nem olyan, mint a vérszomj. Tovább
kell figyelnünk őt, hogy van-e bármi remény, hogy megszabadul a
démonoktól, amik fogva tartják.
Holly ujjai Méreg kezére szorultak. – Be kell mennem –
mondta, a gyógyító szavai háttérzajjá váltak a végére.
Méreg nem állította meg őt, mikor elengedte a kezét és
odasétált a belső ajtóhoz, hogy kinyissa, de tudatában volt háta
mögött a férfi jelenlétének, aki kész közbelépni, ha Daisy
elszakítja kötelékeit. Szíve zakatolt, bőre forró volt, az őrült
suttogás csendben volt a fejében. Elfordította a gombot, belépett.

- 214 -
 Daisy megállt a kicsavarodásban. Feje Holly felé csattant.
És a dolog Hollyban, akkora erővel tárta ki egyenetlen
szárnyait, hogy visszacsapódott Méregnek, kezei hátranyúltak,
hogy összeszoruljanak a férfi combján. Pánik ragadta meg
brutális erővel a torkát, elvágta tőle a levegőt, ahogy a másság
próbált kijönni a bőrén keresztül. A kórházi ágyon Daisy küzdött
a szíjakkal, hogy Hollyhoz másszon, szemei egyszerre
könyörögtek és vörös karimásak voltak az őrülettől.
Méreg karjaival átfogta Hollyt, forró acél égetése, ami
visszacsapta Hollyt önmagához, összetörte a furcsa, recés
szárnyakat, melyek belülről kaparták őt. A férfi egyik keze átfogta
a vállát, karja a testét és ajkai a fülénél voltak. – Harcolj. – Ez
egy utasítás volt.
Holly el akarta neki mondani, hogy nem éppen hula táncot
járt, de annyira erősen próbált nem szétszakadni. Fejét
ledöntötte, mikor agyarai az ajkaiba fúródtak, nyál öntötte el a
száját, még csak nem is gondolkodott. Fogait Méreg alkarjába
süllyesztette.
Ez nem a legjobb hely volt a vérhez, de az íze elég volt.
Erő sugárzott át rajta, olyan erő, mely annyira halálos és
arrogáns volt, hogy azonnal kitisztította a fejét.
Elengedve a férfit durván, mélyeket lélegzett, szemei
összekapcsolódtak Daisyével. A másik nő felhasadt ajkai
szétváltak, íriszének fehérje hírtelen karmazsin volt. – Téged hív

- 215 -
– mondta torokhangon. – Együtt akar lenni. – Gerince olyan
brutális módon görbült meg, hogy Holly kinyújtotta a kezét, le
akarta őt nyomni, mielőtt a nő kettétöri a hátát.
És egy… mi-a-fasz robbant ki Daisyből, olyan gyorsan
mozgott, hogy még Méreg sebessége sem tudta megmenteni
Hollyt. Az a mellkasának csapódott és elsüllyedt benne.

***

Méreg káromkodott, ahogy Holly összecsuklott a karjaiban,

teste hírtelen holt teher lett. Lefektette őt, míg hátrakiabált a
gyógyítóért. A nagy szemű angyal egy szívdobbanással később
mellette volt. A férfi ujját Holly torkára téve ellenőrizte pulzusát,
hallgatta szívverését. – Életben van – mondta határozottan.
Méreg azon volt, hogy széttépje Holly fekete ingjét, hogy
felfedje a sérülést… de nem volt sérülés a ruháján. Sem égés. Sem
szakadás. Sem vércsík. Ennek ellenére kigombolta az inget, de
nem volt sérülés sima, krémes bőrén sem. Egy entitásdarab jött
ki az ágyon fekvő vámpírból és belelökte magát Hollyba.
Mégis Holly bőre meleg és sima volt az ujjai alatt, mellkasa
felületes ritmusban emelkedett és süllyedt. – Magyarázd meg.
A gyógyító a fejét rázta, vékony, lengő fonatai az arcára estek,
ahogy Hollyt vizsgálta. – Nem tudom.
Hollyt tudatos gyengédséggel a megfigyelő kamra szőnyeggel
borított padlójára fektetve Méreg visszasétált a sokkal inkább

- 216 -
orvosilag spártai elkülönítő szobába és az általuk megmentett
vámpír mozdulatlan teste felé lépdelt.
Daisy nem mozdult, nem lélegzett, feje az egyik oldalra esett.
Hajának sötét tincsei rejtették el az arcát. Mikor elég közel ért,
hogy a hajat arrébb simítsa, biztosította, hogy a nő agyarai ne
süllyedhessenek a csuklójába, észrevette, hogy vér csörgedezett a
nő orrából. Több vér csöpögött szájának sarkából.
A skarlát csík az alatta lévő fehér takarón jelentős volt.
Általában nehéz volt megmondani, hogy egy vámpír meghalt-
e. Mindezek után majdnem hallhatatlanok voltak. Általában az
egyedüli mód, hogy egy vámpír biztosan meghaljon, fejének
levágása és szívének kitépése volt. Bár Méreg könnyen túléli
szívének kitépését, ahogy a Hetek többi vámpírja. Majdnem
biztos volt benne, hogy Dmitri elég erős volt, hogy fejének
testétől való elválasztása arkangyali erőt igényeljen.
Ahogy Hollynak mondta, Dmitri egész idő alatt harcos volt,
hozzáadva hathatós erejét és testének strukturális alapjait, mely
ezen a ponton akár vasból is állhatott volna.
– Méreg. – A rangidős gyógyító hangja. – Had nézzem.
Méreg ellépett az apró angyal elől, kinek szárnyai fehér pettyes
sötétszürkék voltak. – Ellenőrizd a szívét.
A gyógyító, Nisia, kis, keskeny kezét Daisy mellkasára
süllyesztette. – A szív eltűnt, felrobbant a mellkasban, ahogy
látom. – Homlokát ráncolta, ahogy leljebb ment a betegen

- 217 -
sovány vámpír testén. – A belső szervei is folyékonyak. –
Finoman megnyomta Daisy hasát, látszott, hogy folyadék volt a
testüregben. – Szegény megkínzott gyermek halott.
– Nem fog meggyógyulni?
– Nem. Túl gyenge volt, hogy kibírja a károsodást, főleg
szívének elvesztését.
Méreg visszanézet, hogy megbizonyosodjon róla Holly nincs
egyedül. Látta, hogy a másik gyógyító még mellette térdelt,
gyengéd kezei tovább ellenőrizték sérüléseit, Méreg figyelmét
visszafordította Daisyre. – Valami kijött belőle és Hollyba ment.
– Nem tudok rá magyarázatot – mondta Nisia. – De Illium
javasolta, hogy új módokon figyeljük meg a szobát. – Halványan
a szoba sarkai felé intett.
Méreg felnézett.
Kamerák.
– Csinálj boncolást – rendelte el, hangját igyekezett
tiszteletteljesnek tartani. Nisia a Torony csapatának egyik
legmegbízhatóbb embere volt, aki a Zuhanás brutális utóhatása
során kiérdemelte Méreg tiszteletét. – Ne távolítsd el az
elkülönítőből. Itt pusztítjuk el a testét, ha szükséges.
A gyógyító gyengéd barna szemei Hollyra tekintettek. – Annak
a gyermeknek is elkülönítőben kellene lennie.
Méreg átgondolta, Holly honnan tudta, hogy Daisyt hol tartják
elzárva, hogyan érezte a kényszert, hogy bemenjen az elkülönítő

- 218 -
kamrába és megrázta a fejét. – Vége van. Holly senkit sem fog
megfertőzni. – Ő volt a célpont.
És ő megengedte, hogy a lány besétáljon, elhitte, hogy
bármilyen lehetséges fenyegetéstől meg tudja védeni. Hideg
harag öntötte el vérét, mely saját arroganciájának szólt.
– Nem – mormogta Nisia, szemei még Hollyn voltak. – Bármi
is volt, vagy nem volt ez, azt hiszem nem olyan egyszerű, mint
egy betegség.
Kilépve a megfigyelő kamrába észrevette, hogy a gyógyító
visszagombolta Holly ingjét, Méreg lehajolt, hogy karjaiba emelje
a lányt. Annyira kicsi volt. Néha elfelejtette ezt. Elfelejtette,
mikor a fal felé dobta őt, mikor a lány fel volt ébredve és
tudatánál volt, minden amit látott az a lány vad, embertelen
energiája volt. Az energia, ami a legközelebb volt az övéhez, amit
valaha látott.
Nincs még egy olyan, mint én. De Adni belém lát és ismer
engem és vannak közös titkaink. És egy nap lesznek kölykeink,
akik félig olyanok lesznek, mint én.
Nassir öröme a párosodására teljesen értelmes volt Méreg
számára, bár nem volt benne biztos, hogy barátja és a Hetek tagja
megértette, szavai milyen mély rezonanciára találtak. A világnak
Méreg egy vámpír volt. És több milliónyi vámpír volt. De ő volt az
egyetlen vipera szemekkel és a mélyebb, kevésbé látható
változásokkal, mely messze esett a jól ismert skatulyától.

- 219 -
 Mint Nassir, ő is egy volt a millióval szemben. Hollyig.
– Gyerünk, cicus. – Karjaival mellkasán magasabbra vonta. –
Már mondtad a sorsnak, hogy ’bassza meg’. Csináld meg ismét.
De most az egyszer, Holly nem öltötte rá nyelvét. Csendes és
mozdulatlan maradt a karjaiban, ahogy felment az apartmanjába.
Figyelmen kívül hagyta a hálójában lévő kényelmes ágyat,
egyenesen az ablak előtt lévő fűtött kőhöz ment. Ott letette a
lányt, elment, hogy egy takarót keressen… és mire visszaért a
lány szoros labdába gömbölyödött, egyik kezét széttárta a kövön.
Méreg egész mellkasa elernyedt, ahogy végre igazán levegőt
tudott venni.
Hollyra terített egy puha kasmír takarót, feljegyezte, hogy
köszönetet mondjon Nassirnak. A Hetek legállatiasabb tagja volt
az, aki a kőpadlót javasolta neki.
A Menedékben kint van a fekhelyem, mert szeretek kint lenni.
De a sasfészkem meleg, mert nem szeretem a havat. Egy
borzongás, a férfi metálosan ezüst szemei olyan módon voltak
vadak, mi közel sem volt emberi. Te szereted a várost, de
szükséged van egy napkőre. Szerezz egyet.
Méreg soha nem gondolt rá ilyen nyíltan, de védelmére szólt,
nagyon fiatal volt és nem szokott hozzá a szabadsághoz, hogy
saját otthont hozzon létre, mikor Nassir felfedezte, hogy
eredménytelenül keresett egy felmelegített kőfelületet, amire
teste vágyott. Az első napköve ezután volt, egy hatalmas, lapos

- 220 -
kő, amit egy távoli helyről hozott és a Tornyot körbevevő vad
kertben tartotta.
Ahogy a Torony jelenlegi formájára váltott a kertek eltűntek,
hogy megtöltse New York őrült, gyönyörű élete, az építészekkel
együtt dolgozott, hogy létrehozzon egy napkövet saját otthonának
mélyén. Eldöntve, hogy Hollynak egy kis extra hőre van
szüksége, felkapcsolta a hatalmas lámpát, ami a napkő feletti
plafont teljesen lefedte.
A négyzet alakú mennyezeti világítás életre kelt.
Holly felsóhajtott álmában.
Leguggolva Méreg kibontotta copfját, hogy kényelmesebb
legyen neki, ezután levette csizmáit és félretette őket. Mikor kész
volt figyelte, hogy a lány mellkasa emelkedik és süllyed, pulzusa
állandó. Mert Holly nem volt vámpír. Nem egészen. Eléggé
ember volt, hogy az ilyen dolgok teljesen elengedhetetlenek
legyenek a túléléséhez.
Mikor telefonja csörgött a zsebében, rájött, hogy
megbabonázta a lány ritmusa, mintha beszélne a benne lévő
kobrákhoz, melyek a viperák mellett részei voltak az
átalakításának. Ez hosszú ideje nem történt meg vele. Méreg
nagyon is tudatában volt gyengeségeinek, ahogy erősségeinek. De
ez volt az otthona, melyet olyan emberek töltöttek meg, kik
utolsó lélegzetükig védenék őt.

- 221 -
 Ők nem értették, nem tudták megérteni belsőjének jelentős
részét, de a barátai voltak.
A családja.
És ő lejjebb engedte védelmét eléggé, hogy olyan helyzetbe
kerüljön, mely mélyen erősítő.
Felállt, miután bütykeivel végigsimított Holly arcán, ellépett a
lánytól és a napkőtől, mielőtt válaszolt volna a hívásra. – Dmitri
– mondta. – Nisia hívott téged, ugye?
– Felfoghatatlan, de a mi szakértő és erős Nisiánk megijedt
tőled, mikor ismert volt, hogy megpaskolja az arcomat és
összeborzolja a hajamat – volt a csontszáraz válasz.
Méreg levette a szemüvegét és félretette. Szemei tükröződtek a
karcsú, négyzet alakú tükörben a falon, ami Elena ajándéka volt.
Ők ketten nem voltak a legjobb barátok, de urának párja tartozott
neki egy ajándékkal, miután megverte őt egy küzdelemben, ahol
mindketten számukra szokatlan fegyverekkel harcoltak.
Ajándékként Elena a tükörrel fizetett. Méreg először azt
gondolta ez valahogy fantáziátlan, bár elfogadható fizetség.
Ezután észrevette, hogy finom minta tekeredett a keret bal fehér
sarkában, egy vipera lógott le a fáról. Ez gyönyörű alkotás volt.
Aodhan munkája, jött rá akkor. Kifejezetten a számára készült.
Néha Elena megnehezítette, hogy mérges legyen rá a
gyengeség miatt, amit az arkangyalnak okozott, akit Méreg
urának választott. A nő volt az egyedüli rés Raphael páncélján, és

- 222 -
az ő Heteinek bele kellett nyugodnia ebbe, de ez nem azt
jelentette, hogy rendben voltak vele.
– Holly nem fertőtő – mondta Méreg. – Bármi is jött ki
Daisyből, az csak Hollyba akart jutni. – A zsigereiben érezte az
igazságot. –Nem ismerek semmilyen betegséget, ami egyik
személyből a másikba ugrik.
– Megyek, megnézem a felvételeket. Akarsz találkozni velem a
technikai szobában?
Méreg odanézett, ahol Holly annyira békésen aludt. A lány volt
már itt korábban, nem lesz összezavarodva, ha egyedül ébred fel.
– Igen.
Itt volt az ideje, hogy felfedjék annak a dolognak az alakját,
ami befúrta magát Hollyba.
Ugyanazt a dolgot, ami abban a vámpírban élt, aki a halála
előtti órákban teljesen őrültté vált.

- 223 -
 18. fejezet

Dmitri már a liftben volt, mikor Méreg belépett, a másik férfi

összekuszálódott hajából és a hideg, esti levegő halvány illatából,
ami hozzá tapadt Méreg rájött, hogy a tetőn volt.
A Hetek vezetője egy értékelő pillantást lőtt felé. – Holly kezd
bemászni a bőröd alá.
– Mindig is ezt tette – ismerte el Méreg egy barátnak, aki soha
nem árulná el. – De szüksége van egy kis érlelődésre. - Szüksége
van rá, hogy keményebb legyen… vagy nem éli túl a
hallhatatlanok világát. – Ti mind a figyelő szem álarca alatt
védelmezitek őt.
Dmitri arckifejezése szórakozott volt. – Nem igazán a gyengéd
érintésemről ismernek.
– Engedd őt el Dmitri – mondta Méreg csendesen. – Ki kell
derítenünk, hogy mire képes, de az önmagával kapcsolatos
legtöbb igazságra magának kell rájönnie. – Megtartotta a másik
vámpír sötét tekintetét, csak ekkor jött rá, hogy napszemüvegét
fent hagyta. – Ereszd el a láncait.
Dmitri addig nem válaszolt, míg ki nem léptek a liftből a
megvilágított folyosóra, mely a Torony technikai magjába
vezetett. Az egész folyosót ablakok szegélyezték, reggel New York

- 224 -
fényei beömlenek rajtuk. – Az halálos lehet – mondta végül a
másik férfi. – Nemcsak a többieknek, de Hollynak is.
– Ha hamarosan nem engeded el őt, mindenképp meghal –
mondta kereken Méreg. – Ő egy vad dolog. Nem ketrecre lett
tervezve. – Kezeivel végigszántott a hajában. – Neha… ő
megértett engem, még ha nem is volt egy gyengéd úrnő. Megadta
nekem a szabadságot, hogy rájöjjek mi a faszt akarok kezdeni
magammal. – Átalakítása utáni első öt évben még a vámpirikus
érzékek számára sem volt ’emberi’.
– Van egy kritikus különbség közted és Holly között –
emlékeztette őt Dmitri.
– Uram.
– Uram. – Dmitri ismét elindult, csendben mentek a technikai
központba.
Vivek várt rájuk. A férfi lélegzete elakadt, ahogy beléptek és
Méreg gyorsan rájött, ez volt az első alkalom, hogy a másik férfi
szabadon látta a szemeit. – Van infravörös látásod? – Érdeklődés
villant az arcán.
Méreg mosolygott, a kíváncsi reakció sokkal kívánatosabb volt,
mint a remegő félelem, vagy rémület. – Rózsákkal és
gyémántokkal kell elcsábítanod, mielőtt ilyen intim kérdést teszel
fel.
Vivek horkantott. – Pont mintha a Céhnek dolgoznék, a hely
tele okostojásokkal. – Megfordította kerekesszékét. – Már

- 225 -
betöltöttem a kamera felvételeit a magán megfigyelő szobában. –
A szoba a férfi ragyogó kontroll állomásán túl volt, és három
hatalmas kivetítő volt benne, mindegyik szinte elfoglalt egy-egy
falat.
A videó az elkülönítő szobából az ajtóval szemközti kivetítőre
volt betöltve.
Vivek várt, míg bezárták az ajtót, mielőtt elindította a felvételt.
– Százszorosan le van lassítva – mondta a vámpírvadász. –
Ennyire le kellett ásnom, hogy lássak valamit.
Méreg a sokkal gyorsabb mozgásokat is látta, így a felvétel
procedúrája jégkorszaki lassúságú volt a számára, de hasznosnak
bizonyult, hogy meglássák a részleteket. Egy ragyogó vörös szikra
volt az, ami kitört Daisyből. Még csak ököl méretű sem volt.
Talán a negyede. De elképesztő erővel csapódott Hollyba.
– Ezt éreztem – mondta, mikor a becsapódás játszódott le a
képernyőn. – Olyan volt, mintha bekapott volna egy ütést egy
nehézsúlyú bokszolótól. A becsapódás áthullámzott a testéből az
enyémbe.
– De semmi sem hatolt be a testedbe?
Méreg válaszként megrázta fejét Dmitri kérdésére. – Csak
Hollyra célzott, csak Hollyt akarta. – Nem tudta, hogyan tudná
elmagyarázni, de megpróbálta. – Ez nem random kitörés volt,
várt Hollyra, míg elérhető távolságba került, annyira közel, hogy

- 226 -
ne tudja kivédeni a becsapódást. És Daisy beszélt előtte Hollyhoz,
mondott valamit az együtt levésről.
– Hallgassuk meg azt. – Vivek visszatekerte a felvételt.
– Téged hív. Együtt akar lenni.
A torokhangú szavakat, Daisy hangja sokkal mélyebb volt,
mint lennie kellett volna, tisztán Hollynak címezték.
– Tekerd ismét előre. – Lábak terpeszben és karok összefonva,
Dmitri heves figyelemmel nézett a kijelzőre. – Közelíts rá arra a
valamire, ami kiugrott a vámpírból Hollyba.
Vivek csendben megtette. A vörös szikra igazából egy nagyon
kicsi labda volt, hegyes felszínnel… és a közepe savas zölden
pulzált.
– Bassza meg. – Méreg ismerte a színt, ugyanaz az árnyalat
volt, amivé Holly szeme vált. – Uram határozottan megérintette
Daisyt, megváltoztatta őt.
– Hozzátok Kenashát ide most – mondta Dmitri, hangja
kérlelhetetlen volt.
– Egy kicsit hosszabb ideig akadályoztatva lesz.
– Nem lesz. –Jég volt minden szóban. – A véremmel tömöm
meg, ha ez kell, hogy harcoljon Holly mérgével, de beszélni fog
velünk most azonnal.
– Az én vérem jobb lesz. – Gyorsabban üti ki a mérget. –
Illium morcos hangulatban van. Megkérem, hogy menjen el érte
és vonszolja ide a seggfejet. – A kékszárnyú angyal volt a

- 227 -
legörömtelibb a Hetek közt, de mikor tegnap Méreg megkereste,
mielőtt elment volna megnézni Dmitri, Ash és Janvier
küzdelmét, azt látta, hogy a másik férfi a tetőn borong.
Illium annyira erős, erőszakos volt és annyira sötéten dühös
volt abban a pillanatban, hogy halálra fogja rémíteni Kenashát.
Ez megfelelő volt Méreg igazságérzete szerint.
– Csináld,- mondta Dmitri.
Méreg további szavak nélkül kiment a Torony egyik korlátlan
erkélyére és az eget figyelte. Az urával az elméjében is tudott
beszélni, egy ajándék, amit Raphael táplált benne. Azonban nem
volt meg a képessége, hogy a Hetek többi tagjáért is kinyúljon,
még nem. De nem volt rá szüksége.
Volt telefonja.
Nem látta Illium különleges ezüstvégű kék szárnyait az égen,
te tudta, hogy az angyal imádott mindent, ami a technológiához
kapcsolódott, így felhívta. Illium szokatlan hangszínnel válaszolt.
– Igen?
– Szükségem van egy szívességre. Egy felvétel. Rabszolgává
tett egy nőt, mikor túl gyenge volt nemet mondani.
– Mindig a legjobb ajándékot adod nekem. Honnan?
Méreg megadta a helyszínt, mielőtt hozzátette. – Holly
megharapta, így egy kicsit ki lesz ütve.

- 228 -
 Nevetés hangzott a vonal túloldalán, Illium sokkal inkább
hangzott magának, mikor azt mondta: – Mindig is kedveltem a
kiscicusodat.
Méreg keze a telefonra szorult. Küzdenie kellett a vággyal,
hogy megmondja Harangvirágnak, ne hívja így Hollyt, ez egy
privát játék volt közte és Holly közt. – Köszi a felvételt.
– Nem probléma. – Illium letette és kevesebb mint öt
másodperc múlva Méreg látta nyíl formáját az égen, mely súrolta
a ragyogóan kivilágított felhőkarcolók tetejét. Egy töltény volt,
ahogy átkelt a Hudsonon, annyira alacsonyan szállt, hogy
átkelése nagy hullámokat keltett.
Igen, a nevető angyal, akit Harangvirágként is ismertek, nem
volt jó kedvében.
Kezeit nadrágzsebeibe csúsztatva Méreg eldöntötte, hogy
megvárja Illium visszatértét. Hogy vissza akart menni a saját
lakosztályába és leellenőrizni Hollyt volt az oka, hogy erőltette,
hogy egy helyben maradjon. A legutolsó alkalom, mikor egy
nővel kapcsolatban a védelmezés akár legtompább szikráját is
érezte, a nő a jegyese volt, és lásd milyen kibaszott jóba fordultak
a dolgok.
És míg Holly felnőtt volt, egy bébi maradt vele
összehasonlításképp. Nem azon volt, hogy kezeit rátegye, bár a
falhoz vágta, hogy megtanítsa neki, hogy ölelje magához a benne

- 229 -
lévő erőt, de nem akarta megdugni. Nem, még ha teste egyre
jobban izgalomba jött minden alkalommal, mikor látta.
– Jézus. – Megrázta a fejét, mikor ismét meglátta Illiumot a
Hudson vize felett, még ha Harangvirágról is volt szó, a felvétel
sebessége lenyűgöző volt. A férfi gondtalanul egy kézzel a nyakán
tartotta Kanehsát. Kenasha szárnyai hasztalanul lógtak. Az
elernyedt toldalék masszív akadályt képezhetett, de Illium
egyáltalán nem tűnt úgy, hogy erőlködne.
Megvoltak az okai, hogy bizonyos arkangyalok miért
tapogatóztak, hogy elcsábítsák Illiumot az oldalukra, hogy a jobb
kezük helyét foglalja el. Sokan hitték, hogy az egyre inkább
erősödő angyal elkezd majd felháborodni, hogy annyival
alacsonyabb pozíciót tölt be a Torony hierarchiájában, mint
Dmitri. De Illium mindig egy tompa nemmel válaszolt.
Ő választotta, hogy nemcsak Raphaelhez, de a Hetekhez is
hűséges lesz.
– Dmitri sokkal tapasztaltabb és ismerte az urat, mikor az úr
még elég fiatal volt, hogy Raphael egyenlőként kezelte őt –
mondta az angyal egyszer Méregnek. – Én eközben egyszer egy
bébi angyal voltam, akit Raphael mentett ki a vízből, miután
megmártóztam. A következő alkalommal, mikor beleestem,
Dmitri volt az, aki kihúzott.
Nevetett, arany szemei táncoltak. – Nem kell Raphael jobb
kezének lennem, vagy hogy magasabb pozícióm legyen

- 230 -
Dmitrinél. Az erő nem minden, a kötelékek, amik összekötnek
minket, érzelmek, harcok és barátság olvasztotta össze, ez az, ami
erőssé tesz minket. – Az élénk kék, ezüst végű toll levitorlázott a
szárnyából a földre, ahogy csapott velük. – Nem, pontosan azt a
helyet töltöm be, amit köztünk is.
Ez a lélek mélyéig hatoló kötelék meg fog változni a távoli jövő
egy napján, Illium végzete az erejében van írva. De soha nem
törik meg. A hetek mindig védeni fogják egymás, és Raphael
hátát. Ahogy Elijah arkangyal sem menne Caliane arkangyal
ellen.
A férfi egyszer a legmegbízhatóbb tábornoka volt, a mai napig
a szívében hordozta hűségét.
Kevesebb mint fél perc múlva Illium Kenasha remegő testét a
teraszra, Méreg lábai elé dobta. – Ez gyors volt – mondta Méreg.
Az erkélyen landolva Illium összezárta szárnyait. –
Versenyeztem magammal – mondta, szemei érzelmektől voltak
viharosak, melyek teljesen emberiek voltak, oly módon, amit
ritkán látni a Harangvirág korú és erejű hallhatatlanok közt.
– Kivel harcoltál? Ellievel? – A Hetek közül Illium állt
legközelebb Raphael vadász hitveséhez. – Nem? Akkor biztosan
Aodhannal. – A másik angyal, és a Hetek tagja, volt Illium
legjobb barátja. Két teljesen különböző személyiségű férfi, Illium
és Aodhan gyerekkoruk óta ismerték egymást. Néha, mikor a

- 231 -
levegőben küzdöttek, olyan volt, mintha egy egész két felét nézné,
reakciójuk annyira szinkronban volt.
Illium nem válaszolt, állkapcsa csikorgott. – A barátod szárnya
miért néz ki úgy, mint egy félig megkopasztott csirke? – kérdezte,
ahogy Dmitri kilépett a teraszra. – Bár tetszett a ritmikus
rángatózás.
– Az Holly munkája. – Nyilvánvaló volt, hogy a lány mérge
még jelentős fájdalmat okozott Kenashának.
– Ez szomorúvá tesz – mondta Dmitri egy grammnyi
szimpátia nélkül. – Szomorú minden gyerek számára, aki
láthatta ezt a teremtényt és azt gondolja az angyalság példája.
– Ne aggódj – válaszolt Méreg hideg hangon. – Nem repül.
Daisy vére tett vele valamit.
Dmitri letérdelt az angyal mellé, kinek szemei kidülledtek a
fejéből, hogy fájdalmában, vagy félelmében, Méreg nem tudta
megmondani. – Tartsd szilárdan.
Ajkai mosolyra húzódtak a gondolatra, hogy megérinti a másik
férfit, Méreg mindazonáltal letérdelt és tette, amire kérték, így
Dmitri tudta használni a kezében lévő fecskendőket, hogy
vérmintákat vegyen. Mindkét teli fecskendőt átadta Illiumnak. –
Repülj le a gyengélkedőre, így el tudják kezdeni a vérteszteket.
Óvatosan fogd. Nem akarod véletlenül eltörni és megfertőződni a
vértől.

- 232 -
 A mintákat finoman megfogva Illium azt mondta: – Nem
vágyom rá, hogy kopasz csirkének nézzek ki. Voltam ilyen, nem
akarom megismételni a tapasztalatot. – Egy szünet. – Bár… hogy
tisztázzuk, sokkal inkább egy bolyhos kacsának néztem ki, cuki,
nem úgy, mintha vedlő betegségem lenne. – Illium egy
széllökéssel már el is ment.
Méreg látta már Illium tollait regenerálódni egy baleset után,
de tudatában volt, hogy az angyalt egyszer megfosztották
tollaitól, büntetésképp, mert angyali titkokat árult el egy halandó
nőnek, akit a mai napig gyászolt. Az utóbbi Méreg ideje előtt volt.
– Illium tollai mások voltak, mikor először elvesztette őket? –
kérdezte Dmitrit, rájött, hogy azt feltételezte, hogy az eredetinek
megfelelően regenerálódtak.
Dmitri megragadta Kenasha állát, satu szorításával erőltette,
hogy kinyissa száját.
Készen állva Méreg a zsebkését használta, hogy felvágja az
erét, ezután a vért a hitvány angyal szájába csöpögtette.
– Nem – mondta Dmitri, ahogy Kenasha torka szaggatottan
mozogni kezdett. – Harangvirágunknak akkor nem volt ezüstje.
– Egy tompa mosoly. – Előtte hiú volt. Képzeld el, mennyire
rossz lett, mikor a ragyogó ezüst szálak elkezdtek megjelenni a
rostok között.
– Amikor ennyire gyönyörű vagy – mondta Illium, leszállt,
hogy az erkély oldalának támaszkodjon –, nincs más választásod,

- 233 -
mint hiúnak lenni. – Körmeit a karjához dörgölte, majd lefújta és
abban a pillanatban sokkal inkább az az angyal volt, akit Méreg
ismert: intelligens, nagylelkű és meleg játékosság van benne.
A legtöbb hallhatatlan hosszú ideje elvesztette a játékosságát.
Még Méreg is.
Kenasha fulladt és köpködött, de Dmitri könyörtelen volt.
Méreg könnyen adhatott ennyi vért rövid idő alatt, de nemsokára
ennie kell, hogy feltöltse magát. Nem lenne gyenge, ha nem
tenné, de gyengébb lenne és Méreg jobban szerette, ha teljes
erejében volt. Mikor csuklója kezdett begyógyulni, ismét felvágta.
Sokkal tovább tartott, mint várta, hogy Kenasha teste
abbahagyja a remegést.
– Hollyé erős – motyogta, mélyen nagyon örült.
– Akarsz egy harapást? – Illium kinyújtotta csuklóját. – Ez
első osztályú vér, csak néhányaknak érhető el.
Méreg érezte, hogy ajkai mosolyra húzódnak. – Köszi. – Nem
volt problémája vért venni a Hetek tagjaitól, ahogy nem volt
problémája vért adni cserébe. És mikor Illiumról volt szó, csak
kis mennyiségre volt szüksége.
Harangvirág egy tömény ütés volt.
Nem annyira erős, mint Raphael, de elég erős, hogy egy
napon, mikor Méreg felnéz az égre, egy arkangyalt fog látni,
kinek szárnyai harangvirág kékek, benne ragyogó ezüst szálakkal.
Szíve fájt, mikor arra az időben távoli eseményre gondolt.

- 234 -
 Mennyivel rosszabb lehet Dmitri számára, aki látta mind
Illiumot, mind Aodhant felnőni? Mert ahogy a hold követte a
napot, mikor Illium felemelkedik, hogy arkangyal legyen,
Aodhan vele megy, mint a jobb keze. Az angyalt, a széttört fényű
szárnyaival, volt Méregnek a legnehezebb megismernie… és
mégis lenyűgöző ajándékot adott Méregnek,
– Erős vagy – mondta neki csendesen Aodhan egy évszázaddal
ezelőtt. – A szemeid talán egy viperáé, de a szíved egy oroszláné.
Megérdemled, hogy a világ meghajoljon előtted. Bárcsak
meglenne bennem a bátorságod Méreg.
Ahogy Illium vére megütötte véráramát, Méreg érezte, hogy
erei pulzálnak és remélte Aodhan megtalálja saját oroszlánszívét
Lumiában, ahova az angyal elkísérte Raphaelt és Elenát a Tanács
gyűlésére. Az az oroszlánszív mindig ott volt, Aodhan keresztül-
kasul harcos volt. Elvesztette a magába vetett hitét, miután egy
borzalom majdnem véget vetett az életének, de az a hit kezdett
visszajönni. És ahogy Aodhan, Méreg is csak a fejlődést
pillantotta meg.
– Köszi – mondta, tíz másodperccel később felemelte fejét
Illium csuklójáról. – Janvier mesélt nekem Elena cégéről, ami
most prémium, ízesített vért készít. – Mindig hisztérikusan
megütötte a tény, hogy a vámpírvadász beleesett az üzletbe,
aminek szigorúan vámpír kliensköre volt.

- 235 -
 – Ez az egyike a menő, új üzleteknek Manhattanben, az
Immortal Insider magazin szerint. – Illium ujjait végigfuttatta a
hajában, a kék végű fekete tincsek visszaestek utána az arca
mellé. – Meg kellene látogatnod az egyik vérkávézójukat –
mondta pléhpofával, mely szórakozott szemeket rejtett. – Az
nagy nyilvánosságot ad az üzletnek a divatozók körében.
Méreg horkantott, de nem azért, hogy az ízesített vér modellje
legyen. Mi a fasz?
– Azt hiszem, a vendégünk teljesen épelméjű. – Dmitri felállt.
Ahogy Méreg is, míg Illium továbbra is a perem falához dőlt,
brutális erejének alkalmi bemutatásaként. Megadták az
előzékenységet Kenashának, hogy megengedték, hogy felálljon,
bár ez egy kétértelmű előzékenység volt, mivel az angyal továbbra
is ijedten nézett a pár méterre lévő szakadékra. És ez azonfelül
siralmas volt. Mint angyal, a másik férfinak sokkal
komfortosabban kellene itt éreznie magát, mint Méregnek, vagy
Dmitrinek.
Majd ismét, a férfi szárnyai sokkal használhatatlanabbaknak
tűntek most, hogy álltak. Az izmok és inak elernyedtek, mint
azoknál a marionetteknél, ahol a zsinórokat elvágták. – Biztos
vagy benne, hogy nem vagy beteg? – kérdezte Méreg, aggódott
Illiumért és a Torony többi angyaláért.
– Ha az vagyok, akkor Daisy vére miatt – siránkozott Kenasha.
– Tett velem valamit.

- 236 -
 – Az angyali barátaid közül bárki mutatott szintén beteg
szárnyakat?
Kenasha elfehéredett az éjféli hidegtől Dmitri hangjától,
remegő alakját megvilágították annak a városnak a fényei, melyet
úgy ismernek, hogy soha nem alszik. – Nem. Nem meséltem
nekik a nő véréről. Én vagyok az egyetlen, aki ivott belőle. -
Remegő kezeivel hiábavalóan simított végig magán, hogy
kisimítsa ráncokat díszes, zúzódás színű bársony nagykabátján.
Ezt két sárga brokát és békazöld berakás színesített.
Méreg megfontolta, Holly mit gondolna Kenasha szabászati
választásáról.
Dmitri pillanatnyi szemkontaktust létesített Méreggel, átadta
az irányítást, mivel neki több információja volt a helyzetről. A
probléma az volt, hogy Kenasha nem tudott Méreg szemeibe
nézni, félelme a férfi pillantása miatt rosszabb volt, mint az
állandó félelem, ami rátapadt és beszennyezte a levegőt. Nem
számított. Nem mintha az angyal ki tudná magát hazudni, nem,
mikor Méreg, Dmitri és Illium mind reszkető alakjára
koncentrált.
– Mond el pontosan hogyan találtad meg Daisyt.

- 237 -
 19. fejezet

Kenasha megismételte Daisy Hudsonból való kimentésének

történetét. – Miután rájöttem, hogy nem hulla, azt gondoltam én
lehetek a hős – suttogta. – Mint azok, akik segítettek a
Zuhanásnál. Azt gondoltam, hogy ha a nő fontos, elmondhatom
mindenkinek, hogy én mentettem meg.
Méreg meg akarta ütni az önimádó faszt. – Mit mondott neked
arról, hogy került a folyóba?
Kenasha elmozdította a lábát. És Dmitri selymes
fenyegetésként szólalt meg. – Úgy tűnik, jobban szeretnéd ezt a
beszélgetést az úrral lefolytatni.
Az angyal annyira elborzadt a gondolattól, hogy az már
komikus volt. Méreg szinte érezte Dmitri gonosz
szórakozottságát. Nem volt sok ember, aki szemtől szemben
akart találkozni New York arkangyalával. Méreg soha nem értette
meg, tudta, hogy Raphael erőben égett, de nem volt ok nélkül
szeszélyes, vagy kegyetlen.
Igen, acélos kézzel uralkodott. Azonban az a kéz nem vonódott
be az emberi életek bájos üzleteibe.
– Nem, nem. – Kenasha megrángatta a fehér fodrot, ami
kabátjának tetején volt, csoda volt, hogy nem fulladt meg a

- 238 -
tajtéktól. – Daisy azt mondta, megtámadta egy angyal, aki
felkapta és átrepült vele a városon a raktárhoz. Elmenekült tőle,
mikor jóllakott a vérrel, valahogy a folyóban kötött ki, nem
emlékezett a részletekre, hogyan. Azt hiszem talán hallucinált és
megzavarodott a drogoktól. Mind tudjuk, az angyalok nem
laknak jól a vértől.
Illium, Dmitri és Méreg még ragadozóbbá vált Kenasha
monológjának közepétől.
– Mikor? – kérdezte Méreg gyengéden.
Arca erősen fehér volt, a másik férfi nem próbált meg kertelni.
- Nem sokkal azelőtt, hogy Raphael Urammal küzdött az égen.
Figyelmetlensége, hogy a két esemény összekapcsolódott, nem
volt meglepetés. A Toronynak sikerült Uram példátlan őrülté
züllésének és gyilkosságának részleteit leszűkíteni egy kis
csoportnyi emberre. A világnak nem kellett tudnia, hogy a
mérhetetlenül erőteljes lények, kik uralkodtak, áldozatul eshettek
a mohó őrületnek.
– Mi mást mondott az ellene elkövetett támadásról? –
erőltette Méreg.
Kenasha a homlokát ráncolta és Méreg szinte majdnem
hallotta, hogy csikorognak a fogaskereket az agyában, ahogy
visszaemlékezett. Ez végül is nem volt mesterkéltség. Az öreg
hallhatatlanok nem voltak jók az emlékeik nyomon követésében,
vagy hogy időrendben tárolják őket. Annyira hosszú ideig éltek,

- 239 -
hogy emlékeik összekuszálódott fonalgombolyagok voltak,
amiket időbe telt felfejteni.
– Azt mondta, az utcán kapta fel őt, mikor dolgozni ment. –
Kenasha homlokráncolása elmélyült. – Tudtam, hogy drogos,
mikor azt mondta nekem, senki sem láthatta őt, még akkor sem,
mikor próbált kiszabadulni.
Ragyogás.
Nem minden arkangyal birtokolta, de azok akik igen, el tudtak
tűntetni tárgyakat és személyeket, melyek közel voltak a
testükhöz, a ragyogás területe nem limitálódott a testükre.
– Ezután azt mondta, az angyal megetette a vérével és bele
tette magát. – Kenasha megremegett. – Elég csinos volt előtte,
így megértettem egy angyal miért akart őt ilyen módon
használni.
Méreg érezte, hogy jég kúszik az ereiben. – Ezek voltak a
pontos szavak? Hogy az angyal ’bele tette magát’?
Kenasha bólintott. – Emlékszem, mert… - Vörössé vált,
elhallgatott.
Illium ezt a pillanatot választotta, hogy csapjon a szárnyaival,
kis szélörvényt kavarva, mely majdnem a peremhez taszította az
angyalt.
Rikoltás hagyta el száját, Kenasha kézzel lábbal próbált
megtámaszkodni.
– Beszélj – mondta Dmitri könyörület nélkül.

- 240 -
 Mellkasa emelkedett, ahol a padlóra rogyott, Kenasha bőgött.
– Emlékszem, mert azon gondolkodtam, hogy fenséges lenne
elvenni egy nőt, akit egy annyival erősebb angyal követelt
magának, erősnek kellett lennie, ugye? Úgy értem, átrepült vele
Manhattanen?
Illium csak a fejét rázta. Méreg tudta, hogy egy embert, vagy
vámpírt vinni, attól nem sok angyal izzadna le, Elena volt a
kivétel, az ereje még nőtt a csontjaiban és mégis képes volt
gyerekeket vinni. Mikor egy angyalnak születettről van szó, még a
Torony legfiatalabb angyala, Izek is a hét bármely napján, egyik
karját hátrakötve tudna vinni egy felnőttet.
Illium ezzel ellentétben meg tudta állítani a helikoptereket és
repülőket.
A férfi aljas módon fejjel lefelé fordított egy helikoptert a
levegőben, miután a paparazzi elkezdte Elenát kergetni, mintha
halandó lenne, akit bármikor elkaphatnak. Felesleges mondani,
de a hitvesnek többé nem kellett a médiának ilyen veszélyes
taktikájával foglalkoznia.
Kenasha, gondolta Méreg, egy mi is volt a szó, amit Holly
használt? pumpoló volt. Angyali megfelelője a lógó, halandó
trehánynak, aki szülei kanapéján ült, elszívta minden
energiájukat és pénzüket, és végül is egy hájpacnira
emlékeztetett.
Nincs ereje, izma. Nincs gerince.

- 241 -
 – Még valami? – kérdezte Méreg ezt a bizonyos hájpacnit.
Egy sápadt pillantás. – Ennyi volt. Soha nem vettem el őt.
Megkóstoltam a vérét, láthatod – suttogta az öröm undorító
remegésével –, és ezután ez volt minden, amit akartam tőle.
Méreg közelebb lépett Kenasha hátrafelé mászását okozva
ezzel, míg egy hajszálnyira nem volt a peremtől és leeséstől,
aminek nem kellene halálosnak lennie az ő korában, kivéve, hogy
Kenasha tette magát ennyire gyengévé, hogy nagy a
valószínűsége, vörös, darát hússá válna, melybe zsírfolyók
vegyülnének, mikor eléri a talajt.
Ez egy szórakoztató kép volt, amit Méregnek meg kellene
osztania Hollyval. – Mikor azt mondtad, hogy Raphael Urammal
való harca előtt volt – mondta –, pontosan mennyi időről
beszélünk?
Nyelve Kenasha ismét megragadta fodros gallérját. – Umm,
egy nappal előtte? Igen, azt hiszem Egy nappal előtte.
Ez azt jelenti jó esély volt rá, hogy Daisyt akkor vitték el, mikor
Hollyt és barátait. Nagy volt rá a lehetőség, hogy a két nő közeli
távolságban volt egymástól, töredékes emlékeik elrejtették az
igazságot, de nem vezettek azok kitörléséhez.
Azt hittem halott vagy. Sajnálom. Azt hittem halott vagy.
Daisy dermesztő szavainak most már túl sok értelmük volt. A
másik nő megmenekült Uramtól, de Hollyt hátrahagyta, mert azt
hitte Holly már halott. Méreg nem tudta elítélni őt hiedelme

- 242 -
miatt, nem mikor látta a mészárlást, amit Uram kreált, nehéz
lehetett elválasztani az élőt a halottól a kriptában, főleg ha Holly
öntudatlan volt és ezzel egy időben Daisy mentálisan zavart.
– Nézz rám – mondta Méreg a pipogya lénynek, aki ellopta
Daisy esélyét, hogy visszakövetelje magának az életét. – Ez nem
kérés volt.
Kenasha felemelte az arcát, ajkai remegtek. Mindössze egy
azonnali kapcsolat a gyenge férfival és Méreg hipnotizálta őt. Az
angyal már az ő bábja volt. Méreg ismét átment vele a
kérdéseken, egy párat hozzáadott útközben.
A válaszok ugyanazok voltak. – Nem hazudott.
– Rájöttél, hogy ez nagyon hátborzongató? – Illium pár
perccel korábban sétált az erkélyre és kezét meglengette Kenasha
arca előtt. – Mit tenne, ha megkérnéd ugorjon le az erkélyről? –
kérdezte cselszövő hangon.
– Ne tedd – mondta Dmitri, mielőtt Méreg demonstrálta
volna. – Csak veszegetném a Torony csapatának idejét, míg
felkaparják.
Méreg felemelte kezét és ötöst adott Illiumnak. – Sajnálom. –
Ezután Dmitrire pillantott. – Mit fogsz vele csinálni?
– Legelőször el fogja veszteni azokat a szárnyakat. – Dmitri
arckifejezésében nem volt könyörület. – Nem érdekel mit mond,
el kell távolítanunk a kockázatot a város többi angyala miatt.
Ezután Raphael visszatértéig házi őrizetben lesz. Kenasha egy

- 243 -
gyáva és egocentrikus szardarab, de elég öreg, hogy büntetése
egyenesen az úrtól jöjjön.
Egy rövid szünet, mikor a Hetek vezetője hozzátette – Nem
aggódom, hogy könnyen megússza, Raphael nem nézi jó
szemmel a kényszerített fogságot. – Sötét, ki nem mondott
dolgok voltak a hangjában. – Daisy nem választotta, hogy aláírja
a szerződést. Ahogy azt sem, hogy vérdonor lesz. Kenasha nem
tud a tettei ellen védekezni.
– Megtehetem most a szárnylevágást – ajánlkozott Illium,
háta mögül előhúzta nehéz pallosát, ami addig nem volt látható,
és erről Méreg tudta, hogy jelenleg ez Illium harmadik kedvenc
kardja.
Illium képessége, hogy elrejtse kardját nem igazán ragyogás
volt, de közel hozzá, legalábbis egy kis skálán. És Holly ’cseppnyi
erejéhez’ képest Harangvirág képes volt a képességét irányítani,
akarata szerint tüntethette el fegyvereit.
– Túl sok vér és szemét lenne az erkélyen – mondta Dmitri. –
Vidd a gyógyítókhoz, így vehetnek mintát a szárnyaiból, és
minden más mintát, amire szükségük van, majd repülj vele vissza
az otthonába. A levágást ott hajtsd végre. Égesd el utána a
szárnyakat.
Arany energia ívelt át Illium ujjain. – Zombi Kenasha lesz
egész idő alatt? – kérdezte Mérget.

- 244 -
 – Méreg megrázta a fejét. – A kapcsolat megtörik, mikor egy
kis távolságra kerül tőlem Bár ilyen lesz, míg a Toronyban van, ez
megkönnyíti a gyógyítóknak, hogy mintákat vegyenek anélkül,
hogy dramatizálna.
Bólintva Illium gondoskodott a másik angyalról és leugrott a
gyengélkedő szintjére.
– Uram megjelölte őt – mondta csendesen Méreg. –
Elmondjuk az úrnak?
– Csak akkor, ha valami olyan lesz, amit mi magunk nem
tudunk kezelni – válaszolta Dmitri, tekintete a ragyogó városon
volt, mely elterült körülöttük, sötét víz volt a távolban. – Most
ellenségek veszik körül. Nem engedhetjük meg, hogy megosszuk
a figyelmét.
Méreg bólintott. – Ezen fogok dolgozni.
Dmitri összefonta karjait, ahogy a hideg szél felborzolta
hajának sötét tincseit. – A tiéd. De Méreg, ez megváltoztatja a
dolgokat. – Keményen fújta ki a levegőt. – Hollyt ismeretlen
fenyegetésként kell kezelned. Több minden lehet elrejtve benne,
mint ami Daisyből kijött.
Méreg látta, ahogy Dmitri magához ölelte Hollyt, látta a
szeretetet a szivárványszínű hajába nyomott csókban. Ettől a
férfitól, aki csak a feleségével viselkedett így, és Nassirral, akit ő
nevelt fel. – Mit teszel, ha az lesz? – kérdezte gyengéden. –
Kivégzed őt?

- 245 -
 Sötétség, veszély és kor söpört végig Dmitri arcán. – A te
feladatod, hogy biztosítsd, hogy ez ne legyen lehetőség. – Szemei
Méregéhez kapcsolódtak. – Ne hagyj cserben.

***

Holly úgy ébredt fel, mintha tíz órát töltött volna a súlyemelőn
a konditeremben. Testének minden rohadt izma fájt. Még a
lábujjaiban is. De legalább valahol melegben volt, ahol a hő a
csontjaiba áramlott és ettől ki akart nyújtózni és soha el nem
menni.
Ujjai begörbültek a hihetetlenül puha takarón, ami betakarta
és mosolygott. Ez a kőpadló nagyon j-
Szemei kipattantak. Cseppet sem volt meglepve, hogy Mérget
látja ülni a vastag, szürke szőnyegen, mely a kő másik oldalán
volt. Fekete nadrágba és acélszürke ingbe volt öltözve, mely
nyakánál nyitva volt, nem nézett rá. Fejét a szófának támasztotta
és haja nem volt olyan hibátlanul fésülve, mint általában,
kibámult az estébe burkolt város fényeire, egyik lábát felemelte
és térdnél behajlította.
Volt valami teljesen távoli benne abban a pillanatban.
Holly észrevette a kő szélén a bakancsait, sikerült az egyik
lábát kidugnia a takaró alól anélkül, hogy felriasztotta volna a
férfit. Lenyúlt, hogy csendben behúzza anélkül, hogy
megváltoztatta volna összegömbölyödött pozícióját a fűtött

- 246 -
kőpadlón… eldobta, hogy egy csattanással Méreg mellett
landoljon.
A férfi figyelme felé fordult, ajkai mosolyra húzódtak. És többé
már nem volt távoli és ismeretlen. – Nos, az álmos cicus
felébredt. – Négykézláb mászott a lányhoz. Rosszul kellett volna
kinéznie, de teste folyékony volt és az teljesen normális volt.
Pár centire állt meg tőle a kőpadlón, hasra feküdt, karjait az
arca alatt fonta össze, fejét ráhajtotta. – Jól aludták?
Holly egy gúnyos válasszal akart reagálni, csak mert Méreg
volt az, aki kérdezte, de túl meleg és kényelmes volt, eltekintve
fájó izmaitól. Ásítva arcához simította a takarót. – Igen. Mi
történt? – Volt egy halvány emléke, hogy Daisy megüti, de annak
nem volt értelme, Daisy le volt kötözve és túl messze volt, hogy
megüsse Hollyt.
– Valami érdekes – mondta a férfi. – De először enned
kellene. Kihagytad a vacsorát.
– Mennyi ideig voltam kiütve?
– Körülbelül öt és fél órát. – Egy gyors pillantás az órájára. –
Jelenleg pontosan éjfél múlt egy perccel.
Holly fájó teste cáfolta a pihenéssel telt órákat. – Úgy érzem,
mintha tizenkét menetem lett volna Dmitrivel, mikor rossz
hangulatban van – ismerte el.
Méreg megdöntötte a fejét. – Küzdött valaha veled?

- 247 -
 – Egy kicsit. De nem igazán indult be, azt hiszem aggódott,
hogy észrevétel nélkül eltöri a nyakamat.
– Nem könnyű téged eltörni.
Holly ismét arra gondolt, hogy vágta őt a férfi a falhoz és teste
hogyan vált olyan… folyékonnyá. – Hogy tanulom meg azt
tudatosan használni? – kérdezte. – A csonttalan falon való
lecsúszást.
– Ösztön – volt a haszontalan válasz. – Hagyj fel, hogy
küzdesz magaddal és úgy fog menni, ahogy sétálsz és levegőt
veszel.
És Holly tisztán tompa volt az élelemhiánytól.
A hasa egyetértően morajlott. - Tudod, hogy kiszállítanak a
Toronyba? – Az első alkalommal, mikor rendelt, lement várni,
aggódott, hogy a futár megijed az őrség nyíltan ijesztő
vámpírjaitól. Még Holly sem mert szórakozni azokkal az ádáz
szemű férfiakkal és nőkkel.
Elképedésére a középkorú futár vigyorogva és egy plusz,
sütéstől még meleg, kis zacskónyi csokis keksszel poroszkált oda
hozzá. – A legutolsó rendelés óta – mondta –, tizenhat
kilométeres körben a Torony a legjobb vásárlónk.
Hollynak egy kis idejébe telt rájönni, hogy a legutolsó
rendelése akkor volt, mikor egy szakasznyi angyal harcos
sóvárgott a nagy átmérőjű pizzára. Ötvenet rendeltek… és még
ötvenet a második edzéskör után.

- 248 -
 Ugyanazon a napon.
– Főztem neked valamit. - Méreg tekintete megtartotta a
lányét, és ilyen közel arany barázdákat pillantott meg a
rendkívüli viperaszemekben. Ezzel ellentétben a fekete hasíték az
obszidián tiszta árnyalata volt, amikben szinte látni vélte saját
tükröződését.
Holly kezét saját, tudatos akarata ellenére felemelte, jobb
kezének mutatóujjával végigsimított a férfi szemhéján.

- 249 -
 20. fejezet

A férfi szempillái egyenesek, sötétek és hajthatatlanok voltak…

de úgy érezte, olyanok, mint a legpuhább tollak, az érintés
suttogása. Nem állította meg őt, csak azzal a pislogás nélküli
tekintettel figyelte őt, ahogy néha szokott, ez hajlamos volt
megijeszteni azokat az embereket, akik nem ismerték őt. Azok az
emberek tévesen fenyegetésnek gondolták, mikor ez csak Méreg
természetének része volt.
Holly csak… békét érzett.
Nem tudná bántani a férfit, ha elvesztené a kontrollt. Nem
tudná megijeszteni őt. Még csak nem is sokkolná. Bosszantani
tudná, de azt mindketten élvezték, egy kis mocskos titok, amit
egyikük sem mondana ki hangosan. – Mit főztél? – kérdezte
ebben a békés, tespedt, furcsán kielégítő állapotban.
– Sült rizst friss rákkal és kagylóval.
Holly azonnal felült. – Tényleg? Add oda nekem! – Annyira
imádta a tenger gyümölcseit sült rizzsel, hogy megtanulta
elkészíteni, természetesen az övé soha nem volt olyan jó, mint az
anyjáé, Daphne csak bedobott ’ezt és azt’, többnyire maradék
apróságokat és darabokat, és mindig fantasztikussá vált. – Az
anyám top szakács főzésével versenyzel, csak hogy tudd.

- 250 -
 – Figyelmeztettél. – Olyan módon állt fel, melytől úgy tűnt,
testében nincsenek csontok, Méreg meztelen lábbal ment át a
hatalmas nappalban és fel a három kis lépcsőn a konyha
területére. Szürke ingje hibátlanul állt vállain, nadrágjának
anyaga átölelte fenekét. Mivan? Nem nézhet? Ember volt és
Méreg úgy épült fel, mint a versenylovak, karcsú, izmos és gyors.
Mikor megfordult, hogy felemelje a wok tetejét, ami a
konyhapulton volt, észrevette, hogy a férfi ingjének gallérja
nyitva volt, felfedte aranybarna bőrének csíkját. – Még meleg –
mondta tompa mosollyal a férfi. – Talán az illat csábított ki az
alvásból.
– Azt hiszed viccelsz, de a tenger gyümölcsei sült rizzsel, jó
tenger gyümölcsei sült rizzsel komoly dolog.
Holly törökülésben ült a kőpadlón és figyelte, ahogy Méreg
tálalta a rizst egy üvegtányérra, szája nyáladzott és gyomra
korgott. Kész volt a tányért is megrágni, mire a férfi visszatért,
hogy azt a kezébe tegye egy villával.
– Most – mondta Méreg – egy bírálat a szakértőtől.
Holly mély levegőt vett és gyömbért, fokhagymát,
mogyoróhagymát, egy kis chilit érzett. Az első falat mennyei volt,
a nyögés gyönyörként tört fel a torkából, hamisítatlan
gyönyörként. Soha, még egy millió év múlva sem mondaná meg
az anyjának, de Méreg legalábbis egyenlő volt a

- 251 -
szakácstudományban vele. Ezután nem gondolkodott, csak evett,
éhező teste extázisban volt.
Mikor Méreg egy időre eltűnt a konyhában és visszatért, hogy
egy poharat tegyen mellé, Holly nem szentelt annak figyelmet,
kivéve, hogy rápillantott és megbizonyosodott, a folyadék nem
sötét vérvörös. Fúj. Annyira nem volt szüksége egy csésze vérre.
Csak mikor félig megette az ételt, akkor érezte úgy, hogy
folyadékra van szüksége, amivel lemoshatja az ételt. Pillantás
nélkül ivott egy kortyot a vérmentes pohárból, szemei nagyra
nyíltak. – Mangó lassi? – Egy suttogás volt.
Méreg ivott egy kortyot saját poharából, mikor ismét a
szófának dőlt, de ez alkalommal szembenézett vele, nagyon is
jelen volt. Vele. Nem a távoli múltban, ahova ő soha nem
mehetett.
Holly ismét ivott egy kortyot és érezte, lábujjai begörbülnek a
savanykás édességtől. – Hogy lehet egy vámpír ilyen jó szakács?
– motyogta, mielőtt visszatért volna a sült rizshez, melyben lédús
rák darabkák és egyaránt szaftos kagylók voltak.
A következő alkalommal, mikor abbahagyta az evést, hogy
levegőt vegyen, azt vette észre, hogy Méreg odavitte a wokot.
Mosolygott a lány erélyes további követelésére, újabb teli
tányért adott neki.
Holly mind megette. És ivott három pohárnyi hideg joghurtot,
amit a férfi a fogás mellé készített. Teletömve, kielégítve Holly

- 252 -
visszarogyott a kőre, karjai a két oldalán voltak, amire jóga
oktatója azt mondta hulla póz. Holly nem járt sokáig jógára. Úgy
érezte, hogy a lassúságától kirobban a bőréből.
– Kidomborodik a hasam?
Méreg kuncogott. – Nem. Bár el kell ismernem, nem tudom ez
mind hova ment.
– Én se. – Csak tudta, hogy üzemanyagra van szüksége és az
üzemanyag, amit a férfi biztosított ízletes volt. – Te vámpír vagy.
Nem eszel. – Igen, tudott bármiből egy kicsit magához enni, mint
egy pohárnyi lassi, vagy pár harapásnyi étel, amiért különösen
sóvárgott, de nem tudott megemészteni egy teljes fogást.
– Nem voltam mindig vámpír.
Holly a férfi felé fordította a fejét. – Ne mond el: emberként
szakács voltál.
– Igen.
Holly pislogott. Ő csak viccelt. A gondolat, hogy Méreg szakács
volt, nem volt kiszámítható. – Tényleg?
Fejének kis elfordítása, haja a homlokába esett. – A
családomnak volt egy kis fogadója a Selyem Úton. Megetettük és
elszállásoltuk az éhes és szomjas kereskedőket, küldöncöket,
utazókat, mindenkit.
Bámulatba ejtve Holly teljesen az oldalára fordult. – Milyen
volt?

- 253 -
 – Egy jó élet – válaszolta egyszerűen. – Megvolt a
szabadságom, hogy létrehozzak olyan új ízeket, hogy még az
angyalok is megálltak a fogadónkban. – Nem volt büszkeség a
hangjában, csak az emlék fájdalma. – Neha a képességemet a
konyhájában akarta, kaptam egy állandó ajánlatot az arkangyal
erődben és alkalmat, hogy vámpír legyek. Azt mondta nekem,
késés nélkül elfogadnak engem és hogy előkelő pozíciót kapok a
konyhájában.
Ami azt jelentette, jött rá Holly, hogy Neha addigra
megszerezte a férfi vérét, hogy megerősítse, a férfi kompatibilis-e
az angyali méreggel, ami egy halandót vámpírrá változtatott.
– Ez volt az, amit csináltál nála fiatal vámpírként? Főztél?
– Nem, túl megváltoztam az átalakulásom után, Neha rájött,
sokkal hasznosabb vagyok harcosként. Így azonnal edzeni
kezdtek. - Egy tompa mosoly. – Bár nagyon gyakran betörtem
este a konyhába és főztem egy lakomát a barátaimnak. Neha egy
nap felfedezett minket és azt mondta levágja a fejemet, ha
legközelebb nem hívom meg. Velünk ült a konyha fapadján,
szárnyai a földet söpörték és nevetett, evett.
Méreg megrázta a fejét, a pillanat lassú és átgondolt volt. –
Akkor más volt. Egy veszélyes királynő, igen, aki képes volt
kegyetlenségre, ahogy könyörületre is, de olyan harcos volt, mint
Raphael. Jelen. Igazi.

- 254 -
 Holly nem tudta az elméjébe fogadni a képet, amit Méreg leírt.
A Kígyók és Mérgek Királynője elképesztő, halálos és
eltéveszthetetlenül fejedelmi volt. A gondolat, hogy csatlakozott
az éjféli rögtönzött lakomához oda nem illő volt… és Holly élesen
tudatában volt az élet és tapasztalat megosztottságától, ami
elválasztotta őt és Mérget. – Nem akartad megnyitni a saját
fogadódat, miután véget ért a szerződésed?
– Néha, cicus – motyogta a férfi –, nem mehetsz vissza.
Holly a divatsablonokra gondolt, amiket kidobott, a kitűnő
anyagokra, amiket az anyja a helyi jótékonysági boltnak
adományozott, és a fájdalom döfését érezte. – Ki mondja? –
mondta dacosan, hírtelen mérges volt magára, hogy eladta a
selyemdarabot, amit imádott és ruhává akarta formálni. – Mi
vagyunk azok, akik a döntéseket hozzák. – És azon lesz, hogy egy
másik darab selymet válasszon, amit ruhává alakíthat.
Méreg válasza egy mosoly volt, mely ezer kimondatlan dolgot
takart. – Szándékozol meghozni a döntést, hogy nemsokára
felkelsz?
– Nem. – Holly hozzásimult a kőhöz, ez annyira furcsán
hangzott, de nem érdekelte. – Daisy jól van?
Méreg mosolya elhalványult. – Nem, cicus, Daisy elment.
Holly törökülésben ült, mire a férfi befejezte, hogy elmondja,
mi történt azután, hogy Holly belépett az elkülönítő szobába,
könnyei Daisyért végigfolytak az arcán. Méreg lejátszotta a

- 255 -
felvételt a szobából egy nagy tableten és a lány újra, meg újra
megnézte a lassú visszajátszást, míg az agyába nem égett.
– Uram megérintette őt – suttogta, szája száraz volt, mint a
sivatag.
– Több is van. – Méreg elmondta Daisy hogy kötött ki a
Hudsonban.
Tenyerét a tabletre nyomta, annak a nőnek a képére, kinek
soha nem volt esélye. Holly érezte, ismét égtek a szemei. – Miért
nem én? – suttogta. – Miért én éltem túl és neki miért kellett
meghalnia?
– Mert erősebb vagy. – Méreg válasza annyira határozott volt,
hogy Holly rábámult. – Ez az egyedüli válasz, aminek van
értelme. Bármit is rejtett el Uram Daisyben, szüksége volt egy
hordozóra és ő kezdett elbukni, mert Kenasha bántotta őt.
Holly kigombolta az ingjét, nem törődött vele, hogy felfedi
testét Méreg előtt, most sokkal inkább aggódott a csík miatt, ami
mellkasának közepén volt. A bőre sima és sebtelen volt. Szíve
zakatolt, kezét mellkasának arra a részére tette, ahol látta, hogy a
dolog behatolt. – Nem érzek különbséget. Csak hogy… nagyobb.
Ó Isten. Ó bassza meg.
Szíve szinte kiugrott belőle. – Mintha megnőtt volna. – Egy
suttogás. – A másság bennem. Megnőtt.
A recés szárnyak nagyobbra nyúltak, feszítették a bőrét,
belülről vagdosták.

- 256 -
 Mellkasán lévő kezének ujjait a tenyerébe görbítette,
összeszorította fogait, míg küzdött, hogy elrejtse a fájdalmat
Méreg elől. A férfi őt nézte, szemei rávillantak szorosan ökölbe
szorult kezére. Holly akaratának tudatos erőfeszítésével
elernyesztette. Nem tudhatja, hogy felébredtem, suttogta belül
az őrültség. Megöl minket, hogy megvédje Raphaelt.
Holly nem bízott az őrült hangban, de tudta, hogy valami
olyasmivé válik, aminek nem kellene léteznie, egy abnormális
lénnyé. De nem akart meghalni. Nem, mikor eldöntötte, hogy
élni fog. És a másságot heves kontroll alatt tartotta. Nem volt
fenyegetés. Ha az őrület meg akar szökni, megvallja bűneit,
elviseli a büntetést.
Egy dolog volt, amit Holly nem akart megcsinálni, hogy
megismételje Uram gyilkos őrjöngését.
– A teszteket a véréről és Kenasha véréről – mondta végül
Méreg – időbe telik elvégezni. A gyógyítók azt mondják soha nem
láttak ilyet.
– Szükséged lesz az én véremre is. Új, incidens utáni mintának
kell lennie. – Bőre megfagyott, Holly begombolta az ingjét, élt a
lehetőséggel, hogy megtörje a veszélyes szemkontaktust a
férfivel, aki annyira intelligens volt, mint amilyen halálos. – Vagy
levetted, míg aludtam?
– Nincs szükségem megerőszakolni a nőket, cicus.
Könyörögnek, hogy vegyem el a vérüket és a testüket.

- 257 -
 Holly boldog volt, hogy ismerős terepen volt, émelygést
tettetett, mielőtt felállt volna. – Menjünk és adományozzuk oda a
véremet. – Nézte, ahogy a férfi felkelt, mielőtt egy gondolat
ütötte meg. – Ettél?
– Igen.
Holly becsukta a száját, mielőtt megkérdezhette volna a donor
nevét. Nem érdekelte. Nem érdekelhette. Mégis a kérdés annyira
erősen tolakodott a torkába, hogy azzal fenyegetett, sebet hagy. –
Kipróbáltad a prémium üveg vért Janvier és Ash otthonában?
Ash azt mondta Ellie cége azon van, hogy kiterjessze az ízesítés
fajtáit.
– Megviccelni egy barátot egy dolog, de nem fogok önként
jelentkezni, hogy hamis vért fogyasszak – mondta olyan
határozott morgással, amitől Holly nevetni kezdett.
Ez volt az a férfi, aki egyszer a saját konyháját vezette.
De még nem végzett. – Bárki, aki meghamisítja a tiszta és
tökéletesen egyensúlyban lévő folyadékot, ki kellene rúgni a
vérbizniszből.
– Vérsznob vagy – mondta Holly ugratásként. – Ellie tudja,
mennyire utálok vért inni, így szokott hozni nekem egy üveg
drága étcsokisat, mikor meglátogat. – Holly fizetése nem volt rá
elég. – Azt tettetem, hogy szirup és a fagyira öntöm. –
Természetesem hónapokig nem evett semennyi vért, a Méreggel
majdnem vérszomjas incidensig, ez olyan hiba volt, amint nem

- 258 -
szándékozott megismételni. – Legközelebb a turmixba teszem
majd.
Méreg megremegett. – Állj, mielőtt hányok. – A felső szintre
mutatott. – Nálam van pár dolgod a fürdőben, ha le akarsz
zuhanyozni.
– Gyors leszek. – Tartotta a szavát, egy pillanatra megállt,
mikor felvette a bugyiját, hogy felhúzza. A gondolat, hogy Méreg
megfogta a finom barack szatént fehér csipkével…
Ezután lement, kék farmerba és sima fehér ingbe öltözött,
mely ujjait félig felhajtotta, vászoncipő volt a lábain, amiket
lelkiismeretesen pink és narancs csillagokkal festett tele, azt
mondta: – Köszi a váltás ruhát Nem számítottam a cipőkre. – A
csizmák, amiket szépen az ajtó mellé helyeztek határozottan nem
illettek ruháihoz.
– Nem én voltam – mondta elgondolkodva, figyelme a
telefonján volt. – Ashwini tűnt fel velük.
Csendesen kilélegezve Holly kiment. Méreg vele ment és ők
ketten nemsokára a laborban voltak. Az édes arcú angyal, aki
levette a vérét, megmérte a vérnyomását és csinált pár tesztet,
’mivel úgyis itt volt’. A gyógyítók szerették a gyengéd, de
rendkívül kíváncsi kezeiket rátenni, a személyek, akik
foglalkoztak vele, mind a Torony rangidős emberei voltak, akik
ismerték a történetét.

- 259 -
 – Ez olyan, mintha merevedésed lenne mellettem Lucius –
mondta az angyalnak, kinek szárnyai a legpuhább sárgák voltak,
aminek a gyerekek nem tudtak ellenállni. Az angyalok általában
nem szerették, ha idegenek érintették meg a szárnyukat, de úgy
tűnt sokan kivételt tettek a halandó gyerekekkel.
Egyszer látta, hogy Lucius csendesen ült a Central Park
napsütötte sarkában, szárnyai szétterültek mögötte, míg egy
csoport öt éves, apró gyerek tapogatta tollait baba-puha kezekkel.
– Mindegyikünknek vannak vétkei édesem. – Vállán keresztül
Hollyra kacsintott. A férfi magas volt és erős, szőke hajjal és
ragyogó szürke szemekkel, helyes volt, kedves és vicces, de Holly
nem akart a farkára ugrani.
Nem a szárnyak miatt, ezen fóbiáin már túljutott.
Lucius csak túl öreg volt, annyira egy másik időből.
Problémás volt, hogy elkezdte megtapasztalni a farokra ugrás
vágyát, mikor egy vámpírról volt szó, aki több mint háromszáz
éves volt. Ez a vonzódás az arcába nevetett Lucius korai
megítélése miatt. Viszont Méreg mindig kívülálló volt, ha
Hollyról volt szó, reagálásra, harcra késztette őt, még akkor is,
mikor padlón volt.
– Az idővonal Lucius? – kérdezte Méreg.
– Az egy kicsit tovább tart. Minden minta, amit küldtél
nekünk… furcsa. – Ujjaival végigszántott a hajában. – Ez nem
tudományos és igyekszem az lenni, de itt van ez. Mind olyan

- 260 -
furcsák, mint Holly vére és a mi bájos Hollyberrynk elég magasra
tette a furcsaság mércéjét.
Holly egy elhagyott laborkesztyűt dobott a férfi fejéhez. – Egy
hónap múlva találkozunk, vérszívó – mondta, mikor a férfi
nevetve elkapta a kesztyűt a levegőben. Havonta állandóan meg
kellett jelennie, hogy leellenőrizzék a vére mutálódása megállt-e.
Ki tudja az milyen sokáig tart.
– Beírtam a naptáramba édes leány.
Méreg azután beszélt hozzá, miután bezárták maguk mögött
Lucius laborjának ajtaját. – Nem vettem észre, hogy közel
kerülték Luciushoz.
– Ő a labor technikusom szinte a kezdetek óta. – Bár
furcsának hangzott Luciust így hívni, sokkal több volt annál.
Mint Kenasha, Luciusnak angyali mértékben kevés veleszületett
ereje volt. De a pumpoló angyallal ellentétben Lucius életének
háromezer évét végtelen, orvosi technikák tanulásával töltötte.
Ebben az évtizedben képességeit a vérvizsgálat és más tesztek
során gyakorolta.
– Mi a következő megálló? – Még ahogy Holly beszélt, küzdött
a vággyal, hogy ökölbe szorított kezeinek bütykeit mellkasához
dörzsölje, hogy lecsendesítse a pulzálást, ami elkezdődött benne.
Nagyon halk, alig kimutatható, és egy szívverés ritmusa volt.
Holly próbálta nem hallani, nem érezni… mert az nem az ő
pulzusa volt.

- 261 -
 21. fejezet

Holly elfojtotta a jeges felismerést, hogy szó szerint semmit

sem tehetett anélkül, hogy mindent bevallott volna és fejét le
nem vágják, vagy testét az elkülönítő szobába viszik, azt mondta:
– Éber vagyok és csak hajnali fél kettő van. – Hallhatatlan
szavakkal az éjszaka csak most kezdődött.
Egy hirtelen gondolat csapta meg a lányt, mielőtt Méreg
válaszolhatott volna. – Mi van veled? Te eleget aludtál?
– Nekem nincs annyi alvásra szükségem, mint a kis
cicusoknak. – Nem reagált a lány morgására, azt mondta: – Még
meg kell keresnünk a fejeden lévő vérdíj mögött állót.
Holly majdnem elfelejtette, annyi minden történt aznap. –
Amit ez idáig tudunk, hogy a vevő halálosan komoly és nem
értékeli, ha vesztegetik az idejét a hamis jelentésekkel. –
Beleharapott az alsó ajkába, homlokát ráncolta a gondolatra,
hogy órákat vesztett el. – Bármi előkerült, amíg pihentem?
Méreg az ajkait nézte s megrázta a fejét. – A telefonod jó pár
alkalommal csörgött, míg ki voltál ütve. Senki sem válaszolt,
mikor felvettem – Átadta a készüléket. – Teljesen fel van töltve.

- 262 -
 – Köszi. – Holly megnézte a híváslistát, jó néhány szám
ismerős volt neki. – Ezek nyilvános telefonok Zeph és Arabella
területén. – Felhívott egyet.
Semmi válasz.
A másodikat Ngy Irma vette fel, egy ember, aki egy hihetetlen
anyafigura volt a lecsúszott vámpíroknak. – Holly! – mondta
energikus, hangos hangján. – Zeph beszélni akart veled!
Hollynak pár percébe került, hogy leszűkítse valószínűleg
miért akart Zeph és Arabella aznap este beszélni vele. – Köszi
Irma.
– Csak emlékezz rá, ki segített neked, mikor legközelebb erre
jársz!
– Soha nem felejtem el. – És tudta Irma választott mérge a
mentolos cigaretta.
Méreg szemei csillogtak, miután letette. – Szagot kaptál?
– Talán. Nézzük meg.
És egész idő alatt a csendes, titkos pulzus dobogott benne.

***

Az utcák kísértetiesek és csalókák voltak aznap este, a

háztömb, ahol Irma információi alapján bemérte Zephet és
Arabellát élettelen szörnyként fénylett az éjszakában. Érzékei
beindultak és a hosszú kés, amit a Torony fegyvertárából neki
adtak biztonságban volt a hátán lévő tokban a fényes pink

- 263 -
kapucnis pulcsi alatt, Holly Méregre nézett és élesen szívta be a
levegőt.
– Ne ölj meg senkit – mondta neki. – A tömbben senki sem
képes veszélyeztetni téged. – Bizonyos komoly erők lógtak a
város árnyékos részein, de jobb dolguk volt, mint a város koszos,
graffitis odúiban mászkáljanak, amiket megbúvásra használtak.
– Azokat ölöm meg, akiket szükséges – volt a nem
megnyugtató válasz.
A Bugattit egy csapat sovány vámpír előtt parkolta le, kik
fekete sálat kötöttek a fejük köré és a roskatag épület előtt
dohányoztak, a dohány nem volt hatással a vámpírok vérére, de
az íze és függősége ugyanúgy hatott, mint az embereknél.
Hozzájuk lépve Méreg azt mondta: – Egy karcolás és nagyon
csalódott leszek.
Az egész csapat lefagyott a megjelenésére.
Most a vámpír csapat egyik tagja elég bátorságot talált, hogy
kinyögje – Igen, uram.
Nem zavartatva magát, hogy várjon, Holly gyomra
felkavarodott a nehéz levegőtől, egyenesen a tömbház ajtajához
ment. Az ajtó a járda aszfaltján feküdt, de az nem jelentett
semmit: Holly nem emlékezett az utolsó alkalomra, mikor az
ajtót, melyen számtalan banda jele volt, a helyén látta.
Méreg csatlakozott hozzá, ahogy belépett az épületben lévő
párás félhomályba, ami tele volt elhasznált levegővel, amit

- 264 -
számtalan ember lélegzett ki, kiknek nem volt hova mennie…
vagy jobban szerettek az árnyékokban lakni. Az egyetlen fényt a
csodák csodájára egyben lévő utcai lámpa biztosította, sárgás
fénye beáramlott a függöny nélküli ablakokon, és egy
állólámpától, amit valaki felkapcsolt.
Az egész földszinti tér nyitott volt, a másodikra vezetőlépcső
bal oldalt a falnál volt.
Testek mozgolódtak, mikor Holly belépett… mielőtt
természetellenesen mozdulatlanokká váltak volna. Holly tudta,
hogy nem ő volt a félelmük oka, a legtöbben már látták őt itt.
Néhányan barátságosak voltak, mások nem, de mindezidáig nem
volt velük problémája. Hátrapillantott Méregre, szemeivel azt
üzente, hagyja őt vezetni.
A férfi nadrágjának zsebeibe süllyesztette kezeit, zakója, amit
ingjére vett fel tökéletesen varrt és állt rajta, amiről tudta, hogy
méretre van szabva, s elrejtette a fegyvereit. Ránézve senki sem
gondolná, hogy két rövid kardot visel a kereszt hámban a hátán.
Holly látta őt azokkal a kardokkal mozogni, a ’halálos’ nem volt
elég erős szó rá.
– Ne vegyél fel semmit – tátogta –, vagy a drága öltönyöd
tönkremegy.
A férfi napszemüvege tükrözte a lány képét.
Holly morgott a pajzsra, visszatért a tömbház első szintjének
átvizsgálásához Körülbelül az emberek fele aludva gömbölyödött

- 265 -
össze a kopott takaró, vagy újságpapír halmok alatt, míg a
többiek a fal mellett ültek, próbálták elkerülni, hogy
találkozzanak a lány pillantásával. Holly hamar észrevette a harc
árulkodó jeleit, zúzódott arcok, elszakadt ruhák és a sérülések
rosszabbak voltak, mint általában, karcolások, melyek a földön
friss vérnek tűntek.
A rossz érzés Holly zsigereiben erősödött, óvatosan
megfordult, míg Méreg az ajtóban állt, egyedüli jelenléte
biztosította, hogy a többiek ne merjenek megmozdulni. –
Nincsenek itt – mondta neki. – Fel kell mennünk.
Két lépésnyire volt a lépcsőtől, mikor valaki megfogta cipőjét.
Holly szíve vágtázni kezdett, lenézett és egy koszos, kerek arcot
látott, amit hullámos barna haj keretezett. Brynn. Holly ismerte
őt, tudta azt is, hogy Arabella kevéske pénzét arra használta, hogy
ételt vegyen a halandónak, aki nem volt túl jól. Míg Zeph, aki bár
drogos volt, kukabúvárkodott az éttermek mögött, hogy
biztosítsa Brynn nem éhezik.
Érezte maga mögött Méreg moccanását, megálljt lőtt felé
szemeivel, majd leguggolt. Brynn szinte a földön feküdt, csak a
kezét emelte fel. – Hol van Zeph Brynn? – kérdezte Holly
gyengéden.
– Megsérült – suttogta a kifáradt nő. – Nagyon csúnyán.
Arabella is. – Holly látta, hogy a lépcső alatti sötétség felé intett
és két mozdulatlan halmot látott, legalább egy percébe telt

- 266 -
kivenni, annyira mély volt ott a homály. – Nem tudom
felébreszteni őket.
Felülve Brynn összekulcsolta zömök ujjait, szemei nedvesek
voltak. – Próbáltam vért adni nekik, bár Zeph azt mondta, soha
nem kell ezt tennem, de nem ittak Holly.
Keményen nyelve Holly a földön lévő véres húzásnyomokra
koncentrált. – Megmozdítottad őket?
Brynn alsó ajka remegett. – Hogy biztonságban legyenek, míg
felébredek, de nem ébrednek fel.
Holly odament barátainak halálosan csendes testéhez és
hátrahajtotta az öreg barna takarót, amivel Brynn takarta le őket.
– Ó Istenem. – Düh öntötte el a vérét.
Mellé guggolva Méreg megnézte a sérüléseket. – A nő életben
van annak ellenére, hogy valaki darált húst csinált az arcából. A
férfi… - Lehúzva a takarót felhúzta Zeph koszos pólóját. – A
szívet nem vájták ki, így van esély.
Holly tudta, hogy a legtöbb vámpír felgyógyulna az ilyen
brutális verésből, de a legtöbb vámpír nem volt olyan gyenge,
mint Zeph. – Tudsz nekik vért adni? – A férfi nem volt kegyetlen,
megetette Daisyt, amikor szükség volt rá.
– Tudnék, de jobb ha infúziót kapnak az erükbe. – Kezét Zeph
teste alá csúsztatta, nem törődött a kosszal és vérrel, ami
beívódott zakójába. – Te és a halandó tudjátok hozni a nőt?
– Igen. – Arabella nem nyomott annyit.

- 267 -
 Brynn ellenállás nélkül követte az instrukciókat és ők ketten
nemsokára kivitték a kocsihoz Arabella csúnyán megvert testét, a
kocsinak nem volt hátsó ülése. De Méreg már beültette Zeph
testét az ülés előtti térbe, most Arabella testét részben rátette,
részben a székre. – Rövid út lesz – mondta, mikor Holly azon
volt, hogy az utazás ellen tiltakozzon. – Amint bent vagy,
átfoghatod a testét.
Brynnhez fordulva a kezével megfogta a nő állát, de Holly meg
tudta mondani, hogy a fogás nem volt erős. – Mi történt a
barátaiddal?
Brynn szemei nagyok voltak, de nem volt bennük félelem
Méreggel szemben, az ő egyszerű elméjében a férfi együtt volt
Hollyval és segített Zephnek és Arabellának, így biztonságos volt.
– Én mindvégig elbújtam, de Zeph és Arabella a közepén ragadt.
– Fenébe – motyogta Holly. – Soha nem jövünk rá, ki kezdte,
hacsak Zeph és Arabella nem tudja. A dolgok néha elfajulnak.
A sovány vámpírcsapat ugyanazon a helyen lógott, hol
korábban, nekik sem voltak válaszaik. – Hallottuk, hogy ott nagy
harc volt, idejöttünk, hogy lássuk – mondta az egyik remegő
hanggal a cigarettafüstön keresztül, a férfi bőre tésztafehér volt
és körmei kihegyesítettek. – De vége volt, mire ideértünk. – Egy
vállrándítás. – Csak az aljanép vesztette el a cuccait.
Holly érezte, hogy keze ökölbe szorul, de nem verte be a
seggfej söpredék arcát. – Brynn, jól leszel? – Nem tudta, hogy

- 268 -
Zeph és Arabella mióta vigyázott a másik nőre, vagy Brynn
hogyan él túl saját maga.
– A dolgaim elvesztek a harcban – suttogta a halandó nő. –
Csak a takaróm van meg. – Brynn magához ölelte az utóbbit,
mert úgy hozták ki Arabellát, hogy hámot formáztak belőle.
Holly meglepetésére Méreg számos nagy bankhegyet számot le
és adott át a vékony bandatagoknak. Fehér trikóba és alacsonyan
lógó, zöld vagy fekete zsebes nadrágba öltözve, hülye kendőkkel a
fejükön úgy néztek ki, mint a gyerekek, akik felnőttet játszottak.
Holly még a képzeletbeli kutyáját sem bízta volna rájuk,
legkevésbé egy hús és vér halandót, mint Brynn. De Méreg még
nem végzett.
– Ezt a pénzt arra használjátok, hogy ételt és a szükséges
dolgokat megveszitek neki és biztonságban tartjátok, míg a
barátai visszatérnek. – Hangja könnyed volt, ahogy hozzátette –
Igazán nem akarjátok becsapni, megpróbálni enni belőle, vagy
máshogy bántani őt. A védelmem alatt ál.
Függetlenül vadul különböző bőrszínűktől, a vámpírok
csoportként sápadtak el.
Az akaratlanul koreografált válaszuk más körülmények közt
vicces lett volna, de ma este Holly csak azzal törődött, hogy tudta,
kurvára féltek Méregtől, hogy ellent mondjanak neki.
– Nem uram – mondta Mr. Remegő. – Velünk lóghat. Van
otthon jószágunk, nem eszünk más vámpír donorjából.

- 269 -
 Brynn, kinek csuklói és nyaka csúnyán sérült a régi
harapásoktól elég boldognak tűnt ezzel a megoldással. Magára
csavarta a takarót, csatlakozott a bandához. Azonban mielőtt
Holly Méreg után ment volna, biztosította, hogy a másik nő
biztonságban legyen, hogy megböködte saját őrültségét, míg az
megszínezte a hangját. – Sok szemem van az utcán. Figyelni
fognak titeket.
A hideg szavakra a banda határozottan aggódva nézett.
Megelégedve beszállt a kocsiba.
Méreg a huszonnégy órán átnyitva tartó klinikára vezetett,
melyet mind embereknek, mind vámpíroknak tartottak fent. Az
ügyeletes feldúlt vámpír orvos egy pillantást vetett Zephre és
Arabellára és IV. osztályú vért kötött be nekik. – A legjobb
vérünk, ami van – mondta, ében bőre fáradságtól volt tompa. –
Remélem ti ketten fedezitek a számlát, vagy nagy bajban leszek.
– Küld a számlát a Toronyhoz és gondoskodnak róla – mondta
Méreg, mielőtt Holly válaszolhatott volna. – Beszélnünk kell
velük. Van bármi esély rá, hogy hamarosan felébrednek?
Az orvos, sötét karikák voltak a szeme alatt, mindkét pácienst
leellenőrizte. – A férfinál nincs esély. A nő… adjatok neki negyed
órát és aztán, ha akarsz neki egy pohár vért adományozni, talán a
tudatához térítheted. – Egy tompa mosoly. – Egy klinikának
sincs a tiédhez hasonló erős vérhez hozzáférése.
A várakozás gyötrelmes volt.

- 270 -
 – Miért segítettél Brynnek? – kérdezte Holly, ahogy ők ketten
hátukat Zeph és Arabella szobáján kívül a karcos és rovátkált
falnak döntötték.
Igazság szerint nem várt választ, de Méreg azt mondta: – A
halandó emlékeztetett egy lányra a falumból. Maina is ilyen…
ártatlan volt. Gyerekes, míg felnőtt volt. Még mikor tíz voltam ő
tizenhat, tudtam, hogy úgy kezeljem, mint a fiatalabb
testvéreimet, nem pedig úgy, mint az ő korabeli lányokhoz
hasonlóan. A családja hozzáadta egy öreg emberhez, aki bántotta
őt, míg egy nap nem ébredt fel.
Annyi emlék volt Méreg fejében, annyira sötét történet. –
Sajnálom.
– Ahogy sajnálta a családja, de ők voltak, akik azt választották,
hogy koloncként gondolnak rá, akin túl kell adni. – Megállt a
kemény összegzés után, s azt mondta: – Azok ketten bent
donorként használják Brynnt? – A kérdés veszélyesen közömbös
volt.
– Nem – mondta Holly, azt akarta, hogy a férfi értse meg
azoknak az embereknek a szívét, akiket megmentett. – Zeph és
Arabella csak tettették, hogy a személyes donoruk, így a többi
vámpír békén hagyta őt. Rossznak tartják az utcán, ha valaki
elorozza más donorját, akire igényt tartottak. – Azok ketten több
mint egyszer éheztek és mégsem nyúltak Brynnhez. – Minden
sebe, amije van azelőttről származik, mikor egyedül volt.

- 271 -
 – Maina családja magas rangú volt a faluban – mormogta
Méreg –, de a barátaidnak több a becsülete, mint nekik valaha
volt. Személyesen biztosítom, hogy ne kelljen fizetniük az orvosi
kezelésük miatt.
Holly nem tudta, hogy miért tette, talán a reménytelenség
miatt, amit a tömbházban érzett, talán a történelem árnyék
fájdalma miatt, amit nem lehet megváltoztatni, vagy mert Méreg
ismét tönkretett egy zakót és saját pénzét adta, hogy segítsen
olyan embereknek, akiket talán figyelmen kívül hagyott volna,
mert nem érték meg az idejét… de kezét a férfié köré zárta.
Egyikük sem mozdult, míg az orvos vissza nem jött és Méreg
vérét kérte. A férfi közvetlenül a vércsomagba szúrta, így az
egyenesen Arabella véráramába kerül. – Ez minden, amit tehetek
– mondta utána az orvos. – Ha nem ébred fel öt percen belül,
akkor talán egész este öntudatlan lesz.
Egy hangos sípolás, és a középmagas férfi elrohant a
vészhelyzetet kezelni.
Harminc másodperc után Arabella lezárt szempillái
megrebegtek. – Zeph. – Ez egy károgás volt.
– A melletted lévő ágyon van – mondta neki Holly, ezalatt két
jégdarabot tett a másik nő zúzódott ajkai közé. – Életben van,
mindketten a klinikán maradtok pár napig.

- 272 -
 A pánik remegő villanása Arabella homályos kék szemeiben. –
Kifizetem – sikerült suttognia, ahogy az olvadó jég benedvesítette
a torkát. – Zeph… ő nem tudja.
Hollynak egy másodpercébe telt megérteni. – A Torony
gondoskodik a számláról köszönetként a fejemen lévő vérdíjról
szóló információért. – Mindenkinek volt becsülete és ez a kicsi
hazugság megvédi Arabelláét és Zephét. – Nem kell aláírnod egy
angyalnak, hogy kifizesd.
A nő megkönnyebbülése nem volt elrejtve. Arabella
megmozdult, hogy rápillantson Zeph mozdulatlan alakjára, míg a
vér vörösen áramlott a karjába. – Brynn?
Igen, gondolta Holly, az ő látszólag erőtlen és törött
barátaiban több a becsület, mint sok másban. – Biztonságban. –
Ujjaival megérintette Arabella zúzódott karját. – Tudod ki tette
ezt?
– Csak egy hülye harc volt. Az emberek őrülten viselkedtek.
Zeph azt mondta, hogy szaglanak, mintha valami rossz cucc
jönne ki belőlük, mikor izzadnak.
– Talán egy új drog lesz – mondta Méreg. – Értesítem Janviert
és Ashwinit, hogy nyomozzák le.
Arabella megremegett Méreg hangjára, de megtalálta a
bátorságát, hogy beszéljen. – Igen, Zeph hallott pletykákat az új
belövésről. – Egy köhögés, ami megrázta mellkasát. –

- 273 -
Megígértettem vele hosszú ideje, hogy soha nem próbál ki semmi
új cuccot. Csak nektár etetés, vagy elhagyom őt.
Talán ez volt az egyetlen oka, hogy Zeph még életben volt. –
Ezért hívtál te és Zeph? Hogy a rossz drogokról szóljatok?
– Nem – Arabella szemei megrebbentek. – A Times Square-en
lógtunk, szeretem a fényeit. – Gyengéden elmosolyodott. –
Igazán tele volt. Nem bántam, de Zeph nem volt kibékülve vele,
így találtunk egy helyet egy ruhabolt bezárt ajtajában.
Holly biccentett, tudatában volt, hogy Méreg elmozdult, így
nem már nem volt Arabella látószögében. – Láttatok valamit? –
Az emberek gyakran nem vették észre az olyanokat mint Zeph és
Arabella, akik eltűntek az árnyékokban.
– Nem. Hallottunk. – Szemhéjai ismét megremegtek. – Két
idősebb vámpír állt meg a közelében, ahol rejtőztünk és igazán
elcsendesedtünk, mert tudtuk, hogy aljasak. Beszélgettek és az
egyikük azt mondta, ’A hír egyenesen Walter Battersbytől jött. A
fizetség biztos’.
Ahogy Holly a homlokát ráncolta Arabella újabb remegő
lélegzetet vett és hozzátette – Nem hallottuk a többit… de
biztosak vagyunk benne, hogy a másik vámpír azt mondta…
Chang. – Szempillái árnyékot vetettek az arcára, súlyosan sérült
teste mély, gyógyító alvásba vonta.
– Ki – mormogta Méreg a biztos csendbe – az a Walter
Battersby?

- 274 -
 22. fejezet

Janvier szerint Battersby egy bróker volt, aki a jómódú

hallhatatlanoknak szerzett meg áhított dolgokat. Janvier
jellegzetes Cajun akcentusa sötét méz volt a telefonban, mikor azt
mondta: – Sem az én Ashbladem, sem én nem találkoztunk vele,
de hallottunk róla ellopott régiségekkel és drágakövekkel
kapcsolatban.
Természetesen ez a rejtélyes bróker nem a kínzó, veszélyes
sötétségben élt, amit Zeph, Arabella és Brynn az otthonának
tartott. Magasan, egy exkluzív felhőkarcolóban élt, mely ragyogó
és fényes volt. Mikor Méreg kint megállította gyönyörű és nagyon
drága kocsiját, úgy tűnt az inas szívrohamot fog kapni.
Méreg odadobta a kulcsait. – Ne horpaszd be.
Szegény fiatal férfi eksztázis és félelem közt ragadt. Egy szót
sem sikerült kiejtenie, mire hallótávolságon kívülre értek. – Ezt
élvezted – mondta Holly, próbált morogni, mikor vigyorogni
akart. – Hogy az emberek becsinálnak félelmükben.
Szemei rejtve voltak a napszemüveg alatt, Méreg azt mondta:
– Ez egy szórakoztató kis hobbi. – Udvariasan biccentett a
nyugodt emberi portásnak, majd várt, hogy Holly belépjen a
hatalmas márvány előtérbe, mielőtt belépett a lány után.

- 275 -
 Holly megremegett.
Méreg keze súrolta Holly hátát a kapucnis felső felett, melyre a
férfi azt mondta ’szörnyűség, ami vakká égeti a szemem’. Hogy
igazságos legyen, elmondta neki, hogy úgy néz ki, mint egy indiai
Ken baba a szürke ingjével és fekete öltönyével, még mindig
viselte a zakót, sikerült találnia egy rongyot a klinikán, hogy
lemossa a kosz és vér nagy részét, ami rákerült.
Az anyag sötét volt, a sérülés többé nem látható a szemeknek.
– Fázol? – Egy halk mormogás, mely Holly csontjaiig hatolt.
– Nem igazán. – Holly mondta a hormonjainak, hogy hagyják
abba… és hallotta a rejtett második pulzust, amiről azt gondolta,
hogy könyörületes csendben marad.
Vére jéggé vált. – Csak a márvány miatt – sikerült valahogy
kimondania –, ez hideg.
A recepciós asztalhoz sétálva Méreg megkérte a recepcióst,
hogy értesítse Walker Battersbyt. A hűvös szemű nő előrehajolt,
impozáns dekoltázsa szokatlanul nagy volt sötétkék topjának V
kivágásában.
– Egy csirkelábat is elhagyhatsz ott – motyogta Holly a bajsza
alatt.
Azt gondolta, hogy elég halk volt, hogy Méreg nem hallotta
meg, de a férfi egy szórakozott pillantást lőtt felé, mielőtt
megköszönte volna a recepciósnak. – Szívesen – mondta a nő

- 276 -
finoman akcentusos hangján, waleshi talán?, mielőtt kinyújtotta
volna kezét, hogy megrázza a férfiét.
Holly szemét forgatva fordult el.
Várt, míg Méreg hallótávolságok kívül csatlakozott hozzá, s azt
mondta: – Átadta a telefonszámát?
A férfi megmutatta a kezében lévő kártyát. – Sajnos, nem
adott hozzá csirkelábat, akkor lenne nassolnivalód.
Holly felhorkantott a nevetéstől, kezének hátoldalával zárta el,
mielőtt visszhangzott volna a márványon. A kártyát zakójába
süllyesztve Méreg előre biccentett. – Az a lift az alagsori
garázsból jön fel és beprogramozták, hogy megálljon nekünk. Mr.
Battersby felhívott minket.
– Milyen kedves. – Holly összefonta karjait és szó nélkül az
ajtóra bámult. Nem zavarta, hogy a férfi megtartotta Csirkelábú
Melles kártyáját. – Azt gondoltam jobb az ízlésed.
– Igazán? Nagy szemei, puha ajkai vannak és elég görbülete
egy lóverseny pályának. – Egy vállrándítás. – Csinos egy
élvezetes szexuális kikapcsolódáshoz.
Holly nagyon lassan fordult meg, hogy a férfi őrülten tökéletes
profilját bámulja. – Te nevetsz rajtam. – Érezte.
Közel hajolva ajkai mosolyra húzódtak, a recepciós kártyáját a
lány pulcsijának zsebébe süllyesztette. – Annyira megkönnyíted,
cicus.

- 277 -
 Holly pont akkor fujtatott rá, mikor a lift ajtaja kinyílt. A
másik oldalon lévő jól öltözött matróna, kinek bőrszíne közel volt
Méreg barnájához, de szemei olyanok voltak, mint Hollyé,
visszanézett rájuk. – Azt mondanám fiatal hölgy, az anyád nem
tanított meg viselkedni? – volt a kemény kérdés, melyet egy
intenzív második pillantás követett. – Daphne második gyereke
vagy.
Holly elkeseredetten imádkozott egy lukért, hogy nyíljon meg
alatta és nyelje el őt. Nem volt annyi szerencséje.
Belül nyögve belépett a liftbe egy csendes Méreggel.
Hogy a fenébe ismert az anyja mindenkit? Nem az volt, hogy
gazdag és felvágós volt, mint ez a matróna, ragyogó fekete
gyöngynyaklánccal és egy táskával, mely ötezer dollárt ért. Úgy
tűnt a nő későn ért haza egy tehetős partiról. Daphne Chang ezzel
szemben egy kis élelmiszerboltot üzemletett a ruhabolt mellet,
ami az apjáé volt. Mégis az az átkozott bolt olyan volt, mint egy
mézesbödön, ami minden kíváncsi, egyedülálló matrónát
odavonzott a városból.
A lift ajtaja bezáródott, minden menekülési lehetőséget
elvágott.
– Igen – mondta a legédesebben viselkedve. – Nagyon
örvednek, hogy találkoztunk.
A matróna figyelmesen végigmérte és csak a fejét rázta,
mielőtt figyelmét Méreg felé fordította volna. Az, hogy ő egy

- 278 -
vámpír, egy nagyon halálos vámpír volt, úgy tűnt, elkerülte a
figyelmét, Vagy csak nem érdekelte. Egy bizonyos kor felett
Daphne Chang barátai úgy tűntek kurvára nem érdekelte őket
semmi. Nagyon nőies módon, természetesen.
– Bájos öltöny fiatalember – mondta, hangja meleg volt az
elismeréstől. – Jó látni egy fiatalembert, aki törődik a
kinézetével. Az én Everettem is mindig öltönyt viselt.
Szemei még egyszer Holly farmerjára, festett vászoncipőjére és
kapucnis felsőjére estek. Nem mondott egy szót sem, hangosan,
a matróna kilépett a liftből két emeletnyire a céljuktól. – Fujtatás
drágám. Igazán.
Az ajtók becsukódtak.
És Méreg vállai remegni kezdtek. Holly az oldalába ütött,
aminek nulla hatása volt. – Fogd be. Anyám fel fog hívni még
hajnal előtt.
– Az a pulcsi sértés az öltözködésre, de tetszenek a cipőid.
– Esküszöm feldarabollak, ha folytatod.
A nevetés még az ajkain volt, Méreg kezét Holly hátának aljára
tette, ahogy a lift megérkezett a szintjükre. Jobbra pillantott. –
Ott. Az úgy tűnik Mr. Battersby apartmanja.
Az ajtó abban a pillanatban kinyílt, a vámpír, aki az ajtóban
állt egy zömök, jól öltözött férfi volt, talán az ötvenes éveiben,
rövid ősz hajjal és olyan bőrszínnel, ami Holly és Méreg bőrszíne
közé esett. Ódivatú házikabátot viselt. Mélykék bársony, mely

- 279 -
hajtókája fekete szatén volt. A kabát alatt Walter Battersby
ugyanolyan feketeselyem nadrágot viselt, sötétarany, díszes,
orránál felívelő papucs volt rajta.
Kaneshával ellentétben a színpompás viseletet magabiztosan
hordta.
A férfiak kezet ráztak, mielőtt Battersby szívélyes arcát Holly
felé fordította. – És te ki lennél kedvesem?
Holly rámosolygott a ’matróna mosolyával’, halálosan biztos
volt benne, hogy a férfinak nem kellett feltennie a kérdést. – Csak
Holly. – Nem volt benne biztos, mi alokotta Walker Battersbyt. A
férfi nem indította be ellenszenves radarját, de veszélyes volt,
afelől kétsége sem volt.
– Á Holly. – Nem volt meglepődés fakó mogyoró szemeiben,
vonalai annyira laposak és felismerhetetlenek, hogy Holly azt
gondolta, ez a férfi elvegyülhet mindenhol, bárkivé válhat.
– Udvariatlan vagyok – mondta rögtön ezután. – Jöjjetek be.
– Bevezette őket a tágas apartmanba, melyet olyan bútorok
díszítettek, amik kicsit túl sötétek és nehezek voltak Hollynak, de
azonfelül ízlésesek. Három bekeretezett, fekete-fehér kép függött
egy falon, minden rajta lévő ember ruhája legalább százhatvan,
vagy százhetven éve kiment a divatból. Azok az emberek feszesen
és elegánsan álltak… és az egyikük a fiatal Walter Battersby volt.
– Az 1800-as években született?

- 280 -
 Battersby mosolygott a kérdésre. – 1812-ben – mondta,
mielőtt a sarokban lévő asztalhoz ment volna és töltött volna két
pohár vért. Egyiket Méregnek a másikat Hollynak nyújtotta.
Amikor Holly habozott a férfi megkérdezte, szeretné-e
kipróbálni a ’málnalikőrt, ami kicsit csíp’, amit nemrégen szerzett
be Bajorországban egy gyűjtőtől. Holly még mindig képtelen volt
beletenni a férfit a ’gátlástalan seggfej’ kategóriába, biccentett és
a férfi töltött neki a folyadékból egy gyönyörűen metszett, rövid
szárú likőrös pohárba.
– El kell mondanod, hogy ízlett – mondta a férfi, miután a
lány elfogadta az innivalót. – Szörnyű függőségem van mindenre,
ami finom és nem tudtam ellenállni, amikor megláttam az üveget
a piacon… De nem ezért vagytok itt. Üljetek le.
Méreg arra a székre ült le, amiből rálátott a bőrfotelben ülő
Walterra, míg periférikus látásában elkapott minden mozdulatot
az ajtó felől. Ezzel ellentétben Holly azt a széket választotta,
melynél háttal ült a falnak, de közvetlenül szemben volt
Battersbyvel. Megbízott Méregben, hogy megöl minden
fenyegetést, ami keresztüljön az ajtón, de ez az intelligens,
kulturált ember egészében nézve másféle veszélyt jelentett.
– Öt millió? – kérdezte gyengédem Holly, megtartotta Walter
Battersby tiszta mogyoró tekintetét. – Beképzelt leszek, ha nem
vigyáz.

- 281 -
 A vámpír javára szólt, hogy nem próbálta meg azt tettetni,
hogy nem tudja, miről beszél Holly. – A kliens választása, attól
tartok. – Megállt, hogy igyon a poharából. – Próbáltam azt
tanácsolni a kliensnek, hogy csökkentse a vérdíjat, hogy ne
árassza el őt a hamis jelentés, de… - Egy bocsánatkérő
vállrándítás. – A kliens ragaszkodott hozzá.
– Figyelmeztette a klienst, hogy jelenleg az apartmanjában
vagyunk? – kérdezte Holly, szemei csak a férfit figyelték. Mögötte
nem volt kilátás, az ablakokon elhúzták a nehéz redőnyöket. Egy
érdekes választás a városban, ahol a kilátás ért mindent. Talán
Walter Battersby nem szeretett kinézni és látni, hogy a
huszonegyeid század néz vissza rá
A szobában minden, a padlón lévő kézzel szőtt selyem
szőnyegtől a kandallón lévő díszekig, a székig, amin ült, mind
más időből származott. Még egy karos gyertyatartó is volt a
dolgozó asztalán, és olvadt viasz volt a gyertyákon, ahogy magán
a gyertyatartó fémén, mely azt mutatta Battersby gyakran
használta.
– Nem kedvesem. – Walter Battersby megrázta a fejét. – Soha
nem dugnám a kezem a mézesbödönbe. – Poharát a kis alkalmi
asztalra tette, ami talán értékes régiség volt, kezeit összefonta
arca alatt. – Az én munkám csak bizonyos tranzakciók
elősegítése. Szépen megfizetnek ezért. Nincs szükségem

- 282 -
ellenségekre a pénzsóvárok és fejvadászok között, akik
levadásszák a célpontjukat.
– Mi van a Toronnyal?
Méreg selymes kérdésére Walter Battersby arca egy pillanatra
kőkeménnyé vált. Ez volt az első alkalom, hogy az udvarias férfi
félelem jeleit mutatta, és gyorsan túljutott rajta.
Széttárva kezeit azt mondta: – Abban a pillanatban nem
voltam tudatában, hogy Holly speciális, mikor elfogadtam a
megbízást. Azt tudtam, hogy a Toronyban lakik, de az utcai hírek
alapján ezt a munkájával érdemelte ki, hogy a város homályos
részein dolgozik. Nem magas rangú, így beszéltek vele. – Újabb
komoly bocsánatkérő pillantás. – Senki, akit a Torony hiányolna.
Holly tudta, hogy a Torony nyomon követi minden emberét.
Senki sem volt feláldozható. – Mennyit fizettek önnek? –
kérdezte, ahogy a likőr arcátlanul gazdag illata elérte az orrát. –
Mennyi volt elég, hogy kockáztassa, hogy utánamenjen egy kis
halnak a Torony tavában?
– Két millió.
Ez azt jelentette, valaki hét milliót csengetett ki érte. Hét
kicseszett milliót. A feje pörgött. – Mennyibe kerül ez az
apartman?
Battersby mosolygott. – Tizenöt millió. Nem, én nem okozok
kárt pénzét, de van, akinek kell az intellektuális kihívás, vagy

- 283 -
eltompul az unalomban és az a közel hallhatatlan élet
elpocsékolása nem?
A férfi előredőlt. – Most, hogy tudok a Torony érdeklődéséről,
visszaadom a kliensemnek a fizetséget és rámutatok a
szerződésünk azon pontjára, ami kimondja, hogy
figyelmeztetniük kell engem minden váratlan veszélyre. A
hazárdjáték extra, és ez hazardírozás, amit nem kockáztatok meg.
Van különbség az elfogadható kockázat és a bolond hülyeség
közt.
Holly a férfira bámult. – Hol a szerződés?
– Üzletember vagyok. – Battersby felállt, miután Méregre
pillantott és a tálalóhoz ment, ahol felvette a dokumentumot. –
Ez az.
Holly vizsgálta meg először. Ez egy szerződés volt és lefektette
mindkét fél felelősségeit, annak érdekében, hogy élve elfogjanak
egy Holly ’Sorrow’ Changet. Battersby részéről vérrel volt aláírva,
az arany csíkos töltőtollnak, amit a lány az asztalon vett észre,
hírtelen egészen új értelme lett.
A kliens egy rövid e-mailben fogadta el a szerződést, amit
ahhoz mellékeltek. – Nincs név az e-mailen – mondta Holly
átadva a szerződést Méregnek.
– Nincs kedvesem. – Még egyszer kényelembe helyezte magát
a foteljében, Battersby felvette a poharát. – Ez a kliens nem
ostoba. Nem ástam túl mélyre, de próbálok nem dolgozni

- 284 -
undorító típusokkal, például nem kötök szerződést olyanokkal,
akik felnőtt dolgokat akarnak kicsikkel csinálni, vagy akik emberi
beleegyezés nélkül akarnak átalakítani, de semmit sem találtam
erről a személyről. Az, hogy a férfi, vagy a nő el akar kapni egy
felnőtt vámpírt, nem volt nyíltan rossz a kérésben.
– Kivéve, hogy ez emberrablás – mutatott rá Holly, az egész
modoros beszélgetés annyira szürreális volt, hogy úgy érezte,
átesett a nyúlüregen.
Battersby mosolygott száraz hangjára. – Sajnos az ilyen dolgok
előmozdítása a munkám része. – Megállt, majd azt mondta: – Ha
nem vagyok modortalan… az agyaraid kisebbek, mint az átlag. Az
átalakításod sikertelen volt? – A férfi éppenséggel
összezavarodottnak tűnt. - Ha orvosi okból vagy a Torony
gondoskodása alatt, akkor bocsánatot kérek. Nem dolgozom
olyan klienssel, kiknek célpontjai a szerencsétlenek.
A szerencsétlenek?
Holly Méregre nézett, képtelen volt elhinni, hogy ez a férfi
igazi.
A telefonját félretéve Méreg az összehajtott szerződést a zakója
zsebébe tette. – A Torony hozzáfér a technikai eszközeihez.
Megvárjuk, míg megerősítik a történetét.
Battersby hátradőlt, szemei nagyok voltak. – A védelmem a
legkorszerűbb. Talán több mint kétszáz éve születtem és jobban

- 285 -
kedvelem azon idők erkölcseit, de lépést tartok a világ
változásaival.
Méreg semmit sem mondott, nem magyarázkodott. Levette
napszemüvegét, olyan pislogás nélküli csendben várt, hogy
Battersby ujjai csontfehérek lettek a poharán. Holly azonban
mélyen kíváncsi volt, és mivel volt idejük… - Hogy került egy
ilyen munkakörbe?
Egy kis szín került a férfi arcába. – Az átalakításom előtt ezt
csináltam az embereknek, érted – mondta a másik vámpír. –
Miután átalakítottak rájöttem, hogy a hallhatatlanoknak is
szüksége van hasonló típusú diszkrét szolgáltatásra és elkezdtem,
míg a szerződés alatt álltam. Az angyal mesteremet érdekelte a
képességem, ahogy kapcsolatokat építek és hozzájutott
információkhoz az előmozdító tranzakciók által, és korlátozás
nélküli felhatalmazást adott nekem addig, míg semmit sem rejtek
el előle. A mai napig barátok vagyunk.
– Miért nem a város sötétebb részében lakik?
– Az olcsó mulatók és a fájdalmas fellegvárak nem az én
drogjaim – válaszolta olyan mosollyal, ami nem érte el a szemeit,
melyeket olyan mélyen árnyalt a félelem, hogy nem tudta
elrejteni. – Amíg megengedhetem magamnak, hogy művész
galériák és finom borüzletek mellett éljek, amik az én drogjaim,
megteszem.
– De fenntartja a kapcsolatait az utcákon.

- 286 -
 – Igen. Egy embernek az én szakmámban szüksége van
néhány hiteles közvetítőre, hogy biztosítsa, a hírek bizonyos
helyekre eljussanak. Mint egy ilyen jelentős vérdíj egy Csak Holly
fején.
Holly mosolygott a férfi gyengéden utánozta az ő, ajtóban
használt cseppet sem meleg hangját. – Nem fél, hogy feldühíti a
rossz embert és elveszti az életét?
– Épp ez a lényeg kedvesem. – Battersby félretette a félig üres
poharát. – A kockázat borzongása. – Megfordult, hogy Méregre
nézzen. – Ha lehetek annyira merész, miért nem mutattad soha
az unalom jeleit?
Méreg hangját lehetetlen volt olvasni, mikor válaszolt, szemei
még mindig Battersbyn voltak. – Miért gondolja, hogy soha nem
tettem?
– Soha nem tűntél fel azokon a helyeket, amit általában azok
használnak, akik érzékeiket a peremig lökik annak érdekében,
hogy érezzenek valamit, és amikor a magazinok fotósai élvezik,
hogy követnek, úgy tűnik óvatos és éber vagy. Nem érzékelem
belőled az unalom jeleit.
Ez igaz volt, gondolta Holly. Méreg adhatta az egykedvű
gondatlanság benyomását, mikor akarta, de ő igazán soha nem
unatkozott. Őt érdekelte a világ, észrevett mindent. Ma este
mosolygott. – Ön és én intelligens férfiak vagyunk Walter –

- 287 -
mondta. – De sajnos ha keresztezi a Torony dolgait az az
intelligencia nem menti meg magát.
Finom izzadságréteg alakult ki Walker felső ajka felett, de nem
könyörgött, vagy keresett kifogást. – Elfogadom, hogy
cserbenhagytam magam, mert nem ástam a felszín alá, nem
jöttem rá, hogy Holly a Toronyé. – Figyelmét Hollyra
visszafordítva azt mondta: – A megváltás reményében
szeretnélek figyelmeztetni, hogy sok információ veled
kapcsolatban attól a személytől jött, akiben talán megbízol.

- 288 -
 23. fejezet

Holly kevés emberben bízott meg. És nem látott senkit, aki

elárulta volna. – Ki?
– David Shen.
Holly ajka mosolyra görbült. – Az a kukac? Kitalálhattam
volna. – A fiú hiba volt abban az időszakban, amikor Holly
brutálisan küzdött, hogy normális legyen. Természetesen David
nem tudta az igazságot az átalakításáról, ami Uram vérrel
áztatott kezei közt történt. A fiú elvesztette volna az életét, ha
elmondja neki, ezért ugyanazt monda neki, mint a családjának.
Davidnek hízelgő, kifinomultnak és csúcsra való érés volt egy
vámpírral randizni. Ez bizonyos presztízst adott neki a baráti
körében, beleértve a baráti pénzügyi tanácsadókat és más
önelégült rohadékokat. Azonban a fiúnak nem volt meg a töke,
hogy kezelje a helyzetet, hogy egymás után öt alkalommal úgy
ébred fel, hogy barátnője a torkát bámulja.
Nem mintha meg akarta volna harapni őt.
– Ez a ’kukac’ mit mondott Hollyról? – Méreg hangja nem
melegedett fel, alakja egy ragadozóé volt, aki szemét a prédáján
tartja, de még nem készült lecsapni.

- 289 -
 Még Hollynak is el kellett ismernie, hogy baromi jó a fagyos
rémületkeltésben.
– Mr. Shen arról informált, hogy Holly átalakítása sikertelen
kísérlet volt és azért volt a Torony felügyelete alatt, mert biztosra
akartak menni, hogy nem jelent kockázatot, hogy beleesik a
vérszomjba. – Walter körültekintően kortyolt még egyet a
kezében lévő vérből. – Nem kóstoltad meg a likőrt kedvesem.
Holly megdöntötte a poharat, az elképesztően sötét pink szín
forgott a kristályban. Szép volt, kétség sem fért hozzá. Az íze… az
első kortytól megremegett. – Határozottan olyan ital, amivel
elcsábíthatja a női barátait. – Holly egy világvárosban nőtt fel,
melyet halandók és hallhatatlanok töltöttek meg, látta, hogy a
szerelem oldalai olyan komplexek, mint a kristály, amiben a
likőrje volt, nem lehetett mindig azt feltételezni, hogy egy férfi a
nőket preferálta, vagy egy stabil és elkötelezett kapcsolatban csak
ketten vannak.
Azonban a falon lévő fekete-fehér képeken Walter karját egy
nő köré csavarta, nyílt birtoklással. Adva a férfi választása, hogy
úgy öltözik és lakását olyan bútorokkal teszi tele, mely más
időből és helyről származott, a bróker úgy hatott neki, mint egy
férfi aki nagyon biztos a kedvteléseiben és vágyaiban. Ez egy nő
Walter Battersby számára.
Most a férfi szemei örömmel teltek meg, ami ellentétben volt a
félelemmel, ami megszínezte szemeit. – Ezt jó tudni. – Újabbat

- 290 -
kortyolt saját italából. – Az aljas David azt is elhitette velem,
hogy a Torony nem törődne azzal túl sokat, ha eltűnnél, és túl sok
’erőforrást foglalsz le’, ő mondta így, mint ami indokolt lenne.
– Seggfej – motyogta Holly, nem volt meglepve… de ezzel egy
időben fájt neki. Arra gondolt, hogy egyszer szerette Davidet,
eléggé, hogy elnézze fennhéjázó egóját és gazdagság és státusz
iránti megszállottságát. Csak kapcsolatuk után, miután a lángok
kialudtak, jött rá, hogy az egész dolog arra épült, hogy
kétségbeesetten vágott rá, hogy ’normális’ legyen.
Nem szerette Davidet, a férfi gondolatát szerette: normális,
halandó, ember.
Így az ő románcuk nem volt nagy, de úgy beszélni róla, hogy
eldobható? Milyen személy tesz ilyet?
– Én is ezt gondolom – mormogta Walter. – Sajnálom, de
abnormálisan kicsi agyaraid súlyt adtak a szavainak.
– Ön természetesen – mondta Méreg – nemcsak egy gyenge és
hitetlen szavaira támaszkodott.
– Nem bizony – mondta Walter, ahogy Holly elkapta Méreg
fagyos kijelentésében az undor éles élét. – Beszéltem azokkal,
akik az árnyékokban élnek, ahol Holly dolgozik és mind azon a
véleményen voltak, hogy nem ő választotta a vámpírrá alakítást.
– Düh öntötte el a férfi arcát, ahogy figyelmét visszafordította
Hollyra. – Az emberek azt mondták, hogy átalakításod
körülményei azt okozták, hogy dühös vagy és nehéz kontrollálni,

- 291 -
főleg ha azok a körülmények a szerződési struktúrán kívülre
tettek. Te bosszúság voltál a Torony számára.
Ha a férfi tudná Holly mi mindent megadna egy áltagos
szerződésért.
Méreg telefonja ebben a pillanatban rezgett. Walter Battersby
mozdulatlanná dermedt.
Kivéve a telefont Méreg megnézte az üzenetet, majd
visszasüllyesztette zakója belső zsebébe.
– Nos. – Walter letette a poharát. – Az életem véget ért?
– Úgy tűnik a végrehajtást felfüggesztették. – Lehajtva a
Walter által adott pohárnyi vért Méreg felállt és kezét Holly felé
nyújtotta.
A lány elfogadta… mert, miután hallotta mit mondott róla
David, szüksége volt rá, hogy ne érezze szörnyetegnek magát és
Méreg ezt elérte nála. Meleg és erős keze az övére kulcsolódott.
– Azonban – folytatta Méreg anélkül, hogy Hollyra pillantott
volna – a Hollyn lévő várdíjjal kapcsolatban a Toronynak
dolgozik.
Természetesen. – Walter felállt és régi módi úriemberként
hajolt meg. – Minden információt átadok, ami hozzám érkezik,
bár nem valószínű, hogy a kliensem kapcsolatba lép velem, most
hogy az én részem véget ért.
– Ez egy hosszú játék Walter. Játssza jól. – A figyelmeztetés
kivehető volt.

- 292 -
 Méreg addig nem szólalt meg, míg a liftben nem voltak. – Te
egyedi vagy, cicus. A Torony sok mindennek tart, de egy dolog
nem vagy, nem vagy eldobható.
Holly megszorította a férfi kezét, ahogy torka elszorult. Nem
tudott beszélni, addig nem, míg a kocsiban nem voltak. És akkor
nem Davidről és a férfi szerinti értékéről beszélt. – Kedveled
Walter Battersbyt, ugye?
– Az ennek a világnak a szélhámosai mindig is a puha
pontjaim voltak. – Padlóig nyomta a gázt, kilőtt az elegáns úton
és megijesztette a csillogó fekete kocsik vezetőit, akik a városnak
ezen a részén laktak.
Holly nevetett, jókedv volt a vérében.
Méreg vigyorogva napszemüvegét Holly ölébe dobta… anélkül,
hogy lassított volna. A férfi sebessége halálosan gyors volt, a
reflexei őrületesek. Amit bemutatott, mikor hírtelen megállította
a kocsit egy gyalogátkelőnél, ahol egy hajléktalan férfi húzta át a
kocsiját. Holly biztonsági öve biztonságban tartotta őt, de szíve
veszettül dübörgött. – Mégis hogyan láttad őt?
– Azt hiszed vezetnék így, ha nem látnám? – Azonnal kilőtt,
ahogy a férfi biztonságban átért.
Holly sikított és ez a tiszta izgalom hangja volt. Az utcák
csendesebbek voltak az éjszaka ezen részén, de New York, a
város, amit az éjszakai bagoly halandók és hallhatatlanok is
szerettek, határozottan nem volt üres. Mégis Méreg folyékonyan

- 293 -
vett minden akadályt, míg Holly azt gondolta, ha valaki felülről
nézi őket, akkor a férfi kocsija egy villámlásnak tűnik az
aszfalton.
Épp elértek egy csodák csodájára üres utcát, mikor Méreg
hírtelen megállt. Mikor meg akarta kérdezni a férfit miért…
akkor élén tűzpirosat pillantott meg szemének sarkában. Dmitri
Ferrarija, egy alacsony felfüggesztésű guggoló tigris, ablaka
leereszkedett az anyós ülésnél. Dmitri haját a fél fújta és nevetett,
az anyósülésről egy vigyorgó Honor integetett Holly felé. Holly
visszaintett, megdöbbentette Dmitri ezen oldala.
Annyira… fiatalnak tűnt.
Méreg figyelmezetés nélkül felbőgette a motort és már ott sem
voltak, Dmitri mellettük lőtt ki. Holly felkiáltott, ahogy a két,
sebességre épített kocsi őrült sebességgel haladt az utakon. Az
East River rohant előttük.
Méreg balra kormányozta a kocsit, arra az útra, ami
párhuzamosan futott.
Itt nagyobb forgalom volt, de ez nem állította meg sem
Mérget, sem Dmitrit. Átszáguldottak a forgalmon, mintha nem is
létezett volna. Holly égő vöröst pillantott meg periférikus
látásával, mielőtt Méreg előre nem tört, s a másik kocsi eltűnt. –
Te győzöl!
– Dmitri gyors, de nem egy vipera. – Vadul vigyorgott és haját
hátrafújta a szél, ahogy lejjebb engedte az ablakát, felmutatott

- 294 -
anélkül, hogy elvesztette volna az irányítást a kocsi felett. – Nézz
jobbra és fel.
Holly ekkor látta meg a játék harmadik játékosát. Gyönyörű
ezüstvégű, kék szárnyak versenyeztek át a vízen mellettük, Illium
sebessége a levegőben gyönyörű volt. – Hogy tart lépést?
– Ő a leggyorsabb angyal a városban, lehet az egyik
leggyorsabb a világon. – Méreg elhúzott egy dübörgő
tömegközlekedési eszköz mellett, becsúszott egy szedán elé, majd
annyira gyorsan tért vissza a másik sávba, hogy Holly nem volt
benne biztos, hogy a többi sofőr látta-e őt.
Dmitri vörös Ferrarija egy másodperccel később jelent meg
mögötte. A Hetek vezetője azon volt, hogy átvegye a vezetést, de
Méreg minden mozdulatát blokkolta. Illium ezalatt lépést tartott
a két kocsival, amik újabb csikorgó kanyart vettek be, s ami azzal
fenyegetett kipörgeti a Bugattit.
De a forgatónyomaték ereje nem győzött Méreg irányításával
szemben és kilőttek. Mind hazafelé tartottak, ahol a férfi a
Torony előtt állította meg a kocsit. Dmitri két szívveréssel később
állt meg, átnézett kocsijának lehúzott ablakán. Vigyora annyira
vad volt, mint Méregé, és mikor Illium a két kocsi közt landolt,
teljessé tette a gyönyörű, veszélyes férfiak hármasát.
Méreg ujjai megérintették Holly nyakának hátoldalát, karját
kinyújtotta és a lány ülésére fektette, ahogy oldalra hajolt, hogy a
többiekkel beszéljen. Egy hírtelen, éles szexuális éberség

- 295 -
hullámzott végig Hollyn, karján minden szőrszál felállt. Holly azt
gondolta, hogy időben elkapta, de Méreg kezét a tarkójára zárta.
Ujjaival finoman simogatta a lány szuper érzékeny bőrét.
Nem tudott a férfira nézni, szíve annyira erősen vert a
mellkasában, hogy alig hallotta a többiek beszélgetését. Hallotta
Illium nevetését, látta Honor kezét Dmitri arcán, ahogy a nő
arcát a férfi felé fordította egy csókra, látta, hogy Méreg és Illium
öklöztek. És érezte, ahogy Méreg ujjai annyira lassan, ritmusosan
simogatták a bőrét, mely egyenesen Holly közepébe ment.
– … holnap.
Holly elkapta az utolsó szót, mielőtt Dmitri kilőtt a kocsival és
a Torony garázsába vezetett. Illium egy másodperccel később
felemelkedett, amitől levegő csapódott Holly arcába.
– Cicus. – Ez folyékony csábítás volt. – Ez csak adrenalin. A
véred pumpál.
Holly erőltette magát, hogy a férfira nézzen, élesen szívta be a
levegőt. Méreg szemei ugyanolyan ősi szexuális hővel ragyogtak,
mint ami a lányt égette. – Miért ne? – suttogta. – Voltál valaha
olyan nővel, aki alig kedvel téged?
– Te egy cicus vagy – mondta Méreg, de nem vette el kezét a
lány tarkójáról. – Nem dugok meg babákat.
– És én senkivel sem dugok. – Félelem nélkül nézett azokba a
vad szemekbe. – Túlságosan félek, hogy megölök egy halandót és

- 296 -
félek, rémítő fájdalomba taszítok egy vámpírt. – Mindez
agyarainak egyszerű karcolásától megtörténhetett.
– Te biztonságban vagy – mondta megfordult az ülésében és
olyan ösztönös erővel mozdult, hogy kezét a férfi hajába
süllyessze. – Akarsz engem. – Méreg semmit sem tett, hogy
elrejtse reakcióját.
– Holnap reggel megbánod. – Kihúzta a lány kezét a hajából, a
tarkóján lévő szorítása megerősödött, ahogy a műszerfal közepéig
húzta a lányt. – És nem lépek kapcsolatba sem. Te kapcsolat
típusú cicus vagy.
Holly egy szarkasztikus választ akart visszaköpni, de a férfi az
igasággal állította szembe. A benne egyre nagyobbra növő
rémületes őrület ellenére még mindig normális életre vágyott.
Olyan lány volt, aki házasságot tervezett, egy lány, aki babaházzal
játszott. Uram megváltoztatta életének folyását, de nem
változtatta meg szívének alapját.
– Az – mondta ujjait végigfuttatta a férfi ajkain – nem jelenti
azt, hogy kapcsolatot akarok veled. – Méreg túl veszélyes volt
elméjének békéjére, túl mélyre látott, oly módokon értette meg
őt, ahogy még Holly sem értette magát. – Csak egy kemény
fizikai kontaktust akarok.
– Ezt megtehetem. – Visszadobta a lányt az ülésre,
megfordította a kocsit és kilőtt a Toronytól. Holly nem kérdezte

- 297 -
meg, hova mennek, tisztán látszott, hogy nem az ágyba, ahol
kielégítheti testének vágyát, duzzadt, forró és kész volt.
A férfi a Central Park mellett állt meg, mire Holly befejezte
pulcsijának levételét abban a hamis reményben, hogy lehűtse
magát. Kiszállva Méreg levette zakóját és bedobta a kocsiba,
majd kigombolta ingujjait és felhajtotta őket. Miután levette
cipőit és zoknijait a kocsiba tette azokat is.
Majd közel hajolt a lányhoz és azt mondta: – Fuss, cicus.
Holly vére a bőrének rohant. Holly azelőtt mozdult, hogy
tudatosan eldöntötte volna, hogy megteszi, a benne lévő
állatiasabb rész vette át az irányítást. A férfi előnyt adott neki,
tudta. Ez az üldözést még érdekesebbé teszi.
Holly embertelen sebességgel rohant a parkba és olyan
dolgokat tett, amikről abban a pillanatban nem hitte, hogy
megtudja tenni, felugrott a fákra és le, hogy összezavarja a
nyomát, a sötétségben mozgott, mintha a világa lenne. Mikor
meglátta az épületek ragyogó ablakait, amik a parkra néztek,
kivillantotta fogait és azon gondolkodott, hogy az embereknek
van-e fogalma róla, hogy halálos ragadozók sétálnak lent.
Végül csendben mozdulatlanná dermedt, olyan mozdulatlanná
gömbölyödött össze, mint a kígyó, ami Méreg szemeiben élt.
A férfi megtalálta, de Holly várt rá. A fára pozícionálta magát,
a férfi hátára ugrott, a földre vitte őt és mérgét a vállába
pumpálta az ingen keresztül. Már elment, mire Méreg

- 298 -
megfordult, de elég közel volt, hogy hallja a nevetését. Egy
embertelen válasz.
De egyikük sem volt teljesen normális.
Behódolt a benne lévő másságnak, Holly úgy futott, mintha a
fák ott se lettek volna, mellettük mozgott és a fák törzsei közt,
ami szinte lehetetlen volt az emberi anatómiának. A benne lévő
recés szárnyak lökdösték a bőrét, a fájdalom állandó volt. Holly
nem tudott repülni, mint ahogy a másság akarta, de tudott
futni… versenyezni, az még egyszer adrenalinnal árasztotta el a
testét.
Az őrület kielégült. Egyelőre.
Három perccel később lefeküdt a földre, testék kinyújtotta a
sötét fűben, ismét mozdulatlanná vált… és Méreg elment előtte.
Holly ajkai mosolyra görbültek, mély boldogság volt benne, amit
nem tudott megmagyarázni. Még legalább tíz percig várt
mozdulatlanul, nem kevésbé kényelmetlenül, mielőtt felugrott
volna és elrohant volna a másik irányba.
Úgy játszottak az éjsötét parkban, mintha a játszóterük lenne.
Bármikor, amikor Holly vámpírok csoportja, vagy furcsa, bátor
emberek közelébe tévedt, akik szintén használták a parkot,
másfelé ment. Ez magánjáték volt. Teljes erőből futott még vagy
öt percig, mikor Méreg a semmiből tűnt fel előtte.
Hollynak esélye sem volt megállni.
Karok ölelték át, Méreg egy mozdulattal a földre vitte őt.

- 299 -
 24. fejezet

Holly lélegzete kiszakadt belőle.

Méreg haja az arcába esett és szemei ragyogtak a halványuló
éjszakában, a lány csuklóit testének oldalai mellé szegezte.
Mellkasa zihált, ingje koszos volt és elszakadt. És a mosolya
állatiasan szép volt.
Holly nem gondolkodott. Felét felcsapva ajkaival elkapta a
férfiét.
Méreg visszanyomta a lányt a hátára, teste erotikusan nehéz
volt és nyelve a lányét simogatta. Holly agyarai belé mélyedtek.
Méreg figyelmen kívül hagyta. Felbátorodva Holly nyelvével
végigsimított a férfi agyarain. A férfi olyan hangot adott ki, amit a
lány nem tudott máshogy leírni, mint hogy embertelen. Erekciója
szinte megbélyegezte Hollyt, Méret szándékosan harapott a lány
ajkába.
Holly kifújta a levegőt és a férfi belőle kortyolt.
Holly nyögött, gerince felívelt. Nem tudta, hogy az etetés
erotikus is lehet. Méreg kezeit lecsúsztatta a testét, miután
elengedte a csuklóit, hüvelykujjaival végigsimított melleinek
oldalain, míg szája a lány állkapcsára és sebezhető torkára

- 300 -
vándorolt. A férfi itt is megharapta, eléggé, hogy vérét vegye, de
nem eléggé, hogy sérülést okozzon.
Kis kortyokban evett belőle, mintha ő lenne az előétel a fő
fogás előtt. Méreg nem szaggatta le róla a felsőjét. Egyesével
gombolta ki, mindkét kezét használta, hogy feltárja melleit,
mielőtt lehajtotta volna fejét, hogy elkapja az egyik feszes,
érzékeny bimbót a szájával… és ezután ott is megharapta.
Holly felsikoltott, nem érdekelte ki hallja.
Méreg megnyalta húsát, kezét az elhanyagolt mellre tette. Túl
kicsi volt, Holly jól tudta, de a férfi olyan dolgokat művelt
hüvelykujjával, amiktől a lány lábai összecsavarodtak és teste
felívelt. Lerúgta cipőit és zoknijait, lábait próbálta a földön
megvetni, de az eltűnt a szükségködében.
A lányra mosolyogva Méreg felemelte a fejét, azt mondta: –
Szerem a sikításodat.
Méreg kicipzárazta Holly farmerjét és keze a lány combjai közt
volt, mielőtt a lány feldolgozta volna a szavakat. Ismét sikított,
görcsös teste a férfi felé ívelt. Méreg lehúzta róla a farmert,
felfedve barack színű csipkés bugyiját, amit alatta viselt, Holly a
legkevésbé sem érezte magát kitárulkozva. Megfordult azzal az
állatias sebességgel, amit a férfi mutatott meg neki, hogy benne
van, megcserélte a pozíciójukat.
Méreg hagyta, hogy kigombolja az ingjét, s feltárja kemény,
izmos mellkasát. Bőre ugyanolyan szép napbarnított volt, mint az

- 301 -
arca. – Ing nélkül voltál? – Az idősebb vámpírok nehezen
barnultak le, de Méreg bőrszíne természetes volt, az halványabb
lehetett testének azon részein, amit gyakran elfedett.
– Sok időt töltöttem kültéri edzéssel, míg nem voltam itt –
mondta Méreg, úgy feküdt ott, hogy nem aggódott valaki talán
észreveszi őket. – Kiterjedt harci edzés.
Holly szerette nézni, ahogy a férfi küzdelem közben mozgott,
bár soha nem mondja el neki. Lehajolt, kezeivel a férfi
könyörtelenül izmos mellkasán játszott, mielőtt ajkait a bőrére
nyomta volna. Az érintés nem volt elég. A férfihoz akarta
dörgölni magát, azt akarta, hogy a bőr érintkezése sokkal
intimebb legyen.
Felülve a férfin azon volt, hogy levegye az ingjét, mikor a
benne lévő szárnyak erőszakos robbanással kinyíltak.

***

Méreg tudta, hogy hibát követ el, de ez volt életének

legerotikusabb hibája. A lányt figyelte alig rejtett várakozással,
ahogy kinyitotta ingjét, felfedve feszes melleinek halmait, a
gömbölyű hústól ujjai földbe vájtak. A lány kissé
ragadozószerűen mosolygott rá, amitől úgy érezte üldözik őt.
Méregnek tetszett. Egy nő sem nézett még így rá.
Mintha ő lenne a lány prédája.

- 302 -
 Egy szívdobbanással később Holly háta erőszakosan
hátraívelt, feje hátraesett, ahogy mellkasa savas zöld ragyogással
kezdett el égni, mely szárnyak formáját vette fel. Nem angyali
szárnyakét. Furcsa, recés szárnyakét éles szélekkel, amik úgy
tűntek vágnak. A szín viperazöld, savas zöld és világoszöld
fodrozódása volt, mely elég fényes volt, hogy ragyogjon a
sötétségben.
Méreg felült, kezei a lány derekán voltak. – Holly!
Holly ujjai a férfira kulcsolódtak, szorítsa a bicepszein annyira
erős volt, hogy ujjai belévájtak. Fájdalom, jött rá Méreg,
fájdalmat érzett. Egyetlen döntést hozhatott csak meg. Agyarait
használta, hogy feltépje ereit, majd azt a lány szájához tartotta.
Nem tudta, hogy vére segít-e a lány harcában, vagy csak feltüzeli
a hatást, de meg kellett próbálnia.
Holly torka mozgott. Újra és újra, Méreg vére lecsúszott a
torkán.
A szárnyak vibráltak… és eltűntek.
Holly feje normális pozícióba került. Karjának hátoldalával
törölte meg száját, a vér elkenődött fehér ingjén, kemény
szemekkel nézett a férfira. – Most mi fog történni?
Meg fogok halni? volt a ki nem mondott kérdés azokban a
pajzsoktól, minden védelemtől mentes szemekben. Ki fogsz
végezni?

- 303 -
 Méreg megragadta Holly torkát és közel húzta. – Most –
mondta – kiderítünk néhány választ.

***

Holly mellkasa másnap reggel tízkor is fájt, mikor kiszállt a

zuhany alól és elkezdett öltözni. Volt öt sötét órája, álmatlan
pihenése, ami elég volt, hogy ne érezze zombinak magát.
Megdöbbentő módon elaludt a Toronyba visszamenet, ahogy
elindultak a Central Parkból, annyira fáradtnak, meggyötörtnek
kiszáradtnak érezte magát. Akkor ébredt fel, mikor Méreg
kinyitotta a Torony garázsában a Bugatti felé eső ajtaját, szíve
dübörgött azért, ami történni fog.
Méreg az ujjaival végigsimított az arcán, tekintete
kifürkészhetetlen volt. – Nem vagy abban a helyzetben, hogy
beszélj Dmitrivel, cicus. Aludj valamennyit. Reggel beszélünk.
Most reggel volt és szembe kellett néznie az ítélettel, amit
próbált annyi ideig elkerülni. Valahogy felszabadító volt, hogy
kiderült. Többé nem kellett rejtegetnie a benne üvöltő máságot, a
dolgot, ami még erősebbé vált. Nem kellett többé tettetnie, hogy
jobban van.
Felvett egy szűk farmert, meztelen felső testére nézett a
tükörben, ami a szoba sarkában volt. Szabadon álló darab volt,
egy dísszel, amit a lány pinkre festett. Amit a tükör mutatott az

- 304 -
sima, szeplőtlen bőre volt. Ujjait végigfuttatta mellkasának
közepén. Húsa fájt, de nem volt látható sérülés. Csak egy belső.
Mikor ujja végigsimított mellének apró ívén, megállt, ismét
magára nézett, ez alkalommal nőként. Teste karcsú, de a támadás
óta ruganyos izomzatot szedett magára. A mellei azonban
ugyanaz a méret volt, amiről mindig azt remélte, hogy
megnőnek, ha gyerekei lesznek, de most már részben vámpír
volt. Bármi történik, a teste relatíve gyorsan ugyanolyan
állapotba térne vissza.
Hasított zöld szemek ragyogtak rá, egy férfi, aki nem látott
hibát a kis, feszes halmokban.
Pír öntötte el az arcát, a tegnap esti viselkedése kissé zavarba
ejtő volt a ragyogó napfényben. Mit gondolt?
Jó kedv. Hő. Egy veszélyes, gyönyörű férfi, aki nem félt tőle.
Központja összeszorult, elfordult, hogy felvegyen egy sötét
pink atlétát és felhúzta. Rá felvett egy vérnarancs színűt,
rétegezte a kettőt, így mindkét színt látni lehetett. Mindent
szépen fedtek. A nővére hordta őket, az anyjuk ’hirdetésnek’
nevezte volna, Daphne Chang nem a legegyenjogúbb nő volt,
mikor a megfelelő ruházatról volt szó.
Mia nagyszerű méretei általában kibuggyantak az atlétából.
Mindig pofákat vágott Hollyra, mikor atlétát vett fel, féltékeny
volt, hogy nem viselhette őket anélkül, hogy gardróbja
megnyirbálását kockáztatná. Holly ellenben epekedett a buja,

- 305 -
gyönyörű melltartókért nővére fehérnemű fiókjában. Egy
emlékezetes estén, mikor Holly még középsulis volt, Mia segített
neki a melltartóját kitömni zsebkendővel, így láthatta, hogy
milyen lesz, ha egyszer melle megnő.
A gyomrában lévő csomó ellenére vigyorgott, felvette a
telefonját és küldött magáról egy képet, miután felvette a
hosszúezüstláncot, aminek kis üveg volt a végén. Az üveg
’tündérportól’ ragyogott. A láncon volt még egy magassarkú cipő
és egyformán kicsi ollók, amit ezüstből készítettek. Mia adta
Hollynak a hosszú nyakláncolt a tizennyolcadik szülinapjára.
Pár üzenetet is küldött a képekhez, olyan üzeneteket, amiket a
nővérednek küldesz, akivel játszol, harcolsz és együtt nősz fel:
Rád gondolok Cicis.
Miának fent kellet lennie az éjszakai műszakja ellenére, mert a
válasza azonnal jött, Hülye cicik fájnak, mert úgy döntöttem,
futni megyek, és nem megfelelő támogatást viseltem. Fog
copfba a hajadat. Hallottad, hogy Wesley kipróbálja a fiatal
filharmonikusokat?
Alvin említette Wes fontolgatja ezt, mikor elmentem
megnézni a baseball meccsét a múlt héten. A tehetséges
hegedűs, tizenöt éves Alvint sokkal jobban érdekelte egy heavy
metál banda és jelenleg álnokul eldugta kilukasztott fülét kócos
haja alatt, azon dolgozott, hogyan kérjen szülői megbocsátást,
nem engedélyt.

- 306 -
 Holly a szülinapjára vett neki egy kis fülbevalót. Mikor van a
próba?
Egy hónap múlva.
Holly mentálisan feljegyezte, így küldhet öccsének egy sok
sikert üzenet, majd ismét elküldte a képet, miután felfogta haját,
ahogy Mia ajánlotta: A szikrával festett bakancs, vagy az, amin
napraforgó van? Holly mindkettőt egy jótékonysági boltban
vette húsz dollárért, majd utána elment a városba kidekorálni.
A szikrásat. A szavakat egy mosolygós arc követte. Örülök,
hogy visszatértél mei mei.
Én is jie jie.
Eltette telefonját a szeretetteljes üzenetváltás után, nagy
testvértől a kisebb felé, eldöntötte, hogy üzen az öccseinek, majd
felhívja szüleit is, és ekkor jött rá, hogy mit csinál: elköszön. Mert
Holly a haláláig küzdene, hogy éljen… de az nem azt jelenti, hogy
szabadon engedi a szörnyű és vérszomjas dolgot, ami benne van.
– Azt hallottam, ráfujtattál egy helyes fiatalemberre – volt az
anyja nyitó mondata. – Már hívni akartalak, de mivel sokáig kint
maradtál azzal a helyes fiatalemberrel, azt gondoltam várhat.
Nos?
– Ő nem fiatalember. Ő a város egyik legerősebb vámpírja.
– El kéne hoznod vacsorára.
Hollyt pillanatnyilag mulattatta a gondolat, hogy Méreg anyja
ebédlő asztalánál ül, komisz mosolya elbájolná Daphnét.

- 307 -
Megremegve a furcsán lenyűgöző képtől sikerült a beszélgetést
máshová terelnie, majd beszélt az apjával, mivel anyjának le
kellett tennie, hogy egy vevővel foglalkozzon.
– Jól vagy Holly? – kérdezte apja gyengéd hangja.
– Igen, apu. – Holly évek óta nem hívta őt így, de ma úgy
érezte magát, mint egy kislány, akinek apja ölelésére van
szüksége.
Utolsó alkalommal.
Befejezte a messze rövid beszélgetést, a Dmitrivel való
találkozója egyre közelebb volt, felvette a fekete csizmát, amire
két hétvégét szánt, hogy olyan szikrákat fessen, amik a fényben
egy kicsit csillogtak. Elég magas sarka volt, hogy ne érezze
liliputinak magát, mikor a Tornyot magas emberek foglalták el.
Mintha egy magassági követelmény, vagy mi lett volna.
– A jó dolgok kis csomagolásban jönnek – emlékeztette magát,
ahogy felvette vékony fekete óráját a bal csuklójára, felvett egy
adag színes karkötőt, amit a Jackson Heights-on vett egy
boltban.
A szemek, amik visszabámultak rá túl kemények, túl ijedtek
voltak.
Kifestette őket, ahogy testvére tinédzser korában megtanította
neki, arra koncentrált, hogy szemhéjait pink és narancs mintásra
fesse, ami talán túlzás volt az atléták miatt, de kit érdekelt, mikor

- 308 -
úgyis meg fog őrülni. Szempilláit feketével festette be, miután
ragyogó ezüst ceruzát használt, hogy kiemelje alsó szemhéját.
Annyira készen állt, ahogy tudott, kilépett a szobájából és a
lifthez sétált. Szíve hidegen vert, bőre jeges volt. Mikor a lift ajtai
kinyíltak, felfedték Mérget, azonban Holly nem hezitált, csak
besétált. Mert attól a naptól, hogy meghallotta az elmebeteg
suttogást, ami nem az ő hangja volt, tudta, hogy ez egyszer
megtörténik.
Méreg benyomta Dmitri szintjének gombját és Holly szemei a
férfi kezére pillantottak, az ujjakra, amik cirógatták testét,
összeszorultak hajában.
Nem akart azon gondolkodni, hogy a férfi milyen zsigerien
élővé tette, azt mondta: – Elmondtad már Dmitrinek?
– Ne. Te mondhatod el.
Holly mellkasán összefonta karjait. – Soha nem volt még ilyen.
Ragyogott, ugye? – Épphogy elkapta a ragyogást gerincének
gyötrelmes meghajlása közben, hasztalan kísérlet a szökésre.
– Szárnyak – mondta Méreg olyan pillantással, amivel való
találkozásra Holly még nem készült fel. – Természetellenes, recés
szárnyak nőttek ki a mellkasodból.
Holly biccentett, mintha megértette volna az egész őrületet.
Mikor Méreg keze hasának felső részére csúszott és felemelte
hosszú ezüst nyakláncának finom medáljait, a lány nem állította
meg.

- 309 -
 – Egy ajándék a nővéremtől – mondta, elutasította, hogy
bevallja a vágy csavarodását, mely felizgult a férfi közelségétől,
tiszta, friss és tagadhatatlanul férfias illatától. – Az olló, mert
ruhákat készítettem neki még a középsuliban. – Olyan felsőket,
amik illettek Mia buja alakjára és nem háborította fel konzervatív
szüleit. – A magassarkú, mert szeretem a cipőket. – Lemutatott
csizmáira. – A tündérpor pedig…
Méreg nem lépett ki a liftből, mikor az ajtó kinyílt, nem fedett
szemei a lány elhalványuló mosolyát nézték. – Mert álmodozó
vagy.
– Voltam. – Holly elhúzta a nyakláncot és kilépett, hogy
szembenézzen azzal, ami talán az életének utolsó órája lehetett.

- 310 -
 25. fejezet

Harcolni fogok. Elfutok.

A dacos gondolatok Hollyé voltak és mélyen belülről fakadtak.
Bassza meg a világ, ha azt hiszi, megtörheti őt. Nem ő kérte,
hogy alakítsák át és egy rémálommá váljon. Megvan a joga, hogy
létezzen, joga, hogy ne ítéljék meg előre, joga, hogy kapjon esélyt,
hogy megküzdjön a benne lévő szörnyekkel. Ha elbukik, az más
kérdés. A saját átkozott nyakát teszi a bitóba. Senkinek nincs
joga, hogy ellopja a harcát, ellopja az esélyét az életre.
Harag vezérelte, mikor belépett Dmitri irodájába… és hirtelen
megállt. A Hetek vezetője nem volt egyedül, Illium állt az üvegfal
mellett, ami az erkélyre nézett, míg Honor az asztal mellett állt,
homlokát ráncolta, mélyzöld szemei a kékszárnyú angyal hátát
figyelték.
Dmitri pillantása feleségén volt.
– Sajnálom – mondta Holly, úgy érezte, megzavart valamit.
Dmitri sötét szemei a lányra vándoroltak. – Nem, gyere be.
– Én kértem, hogy Honor és Illium itt legyen. – Méreg kezével
érintette meg a lány hátának alját.
Holly a férfira nézett. Amit a férfi csinált, ilyen nyíltan mellé
állt? Nem tudta, hogy mérgező? Egy teremtmény, aki sehova nem

- 311 -
illik. De a férfi nem törte meg a kontaktust. – A változás
Hollyban – mondta – fokozódik.
Ezután, bár azt mondta neki, hogy a lány lesz az, aki
elmagyarázza, előadta a nyers tényeket, hogy előkészítse neki a
terepet. Ez elég időt adott neki, hogy megtalálja az egyensúlyát,
így elmondhatta az ő történetét. - Van egy… idegen dolog
bennem a támadás óta. – Ádáz küzdelem árán tudta hangját
egyenletesen tartani ahelyett, hogy megadta volna magát, hogy
sikítson az őt kísértő emlékek rémületétől.
– Mindig azt gondoltam, hogy problémáid vannak, hogy
elfogadd a benned végbemenő változásokat, mikor úgy beszéltél
azokról, hogy mások – motyogta Honor, csípőjét Dmitri
asztalának támasztotta, puha ében haja be volt fonva és testét
passzos póló és farmer porította, ami tökéletesen állt rajta. – De
tévedtem, ugye?
– Igen és nem. – Düh pislákolt benne, de az előbbi szünet teret
adott neki a légzésre, tudta, többet ér el, ha a racionális
viselkedésnél marad.
És Honor… Holly nem tudott Honorral kiabálni. A szíve nem
engedte, soha nem akart fájdalmat okozni a vadásznak. Honor
meghódította a démonait, de amennyire Holly tudta, a másik nő,
aki megtanította neki, hogyan győzheti le a megtermett férfiakat,
ha a testét megfelelően használja, már a fájdalom kvótától
messze többet szenvedett.

- 312 -
 – Uram – kezdte – csontig hatolóan változtatott meg. – Nem
volt értelme küzdeni az igazsággal. – De van egy rész, ami idegen,
mindig az lesz.
A suttogó őrültség soha nem integrálódott az elméjébe.
Holly aggódott, hogy ez a mentális betegség jele, ép elméjének
totális leépülése, de a mentális betegségnek nem volt recés
szárnya, mely egy nő mellkasában ragyog, s más személyek is
láthatják. – Úgy érzem túl nagy ehhez a testhez, túl erős.
– A változások csak Daisy óta gyorsultak fel? – kérdezte
Dmitri, míg Illium hátát az üvegnek nyomta és csak hallgatott,
szárnyainak lenyűgöző szépsége kilátszott a New Yorki
napsütésben, mely egy modell ruhaváltásának közönyösségével
törölte el a tegnapi esőt.
– Nem. A… behatoló ereje már egy ideje növekedett – ismerte
el, lábait terpeszbe tette, karjait összefonta. – Nem mondtam
semmit, mert nem akartam, hogy elzárjanak, mint a veszett
kutyát.
Dmitri sötét szemei dühtől ragyogtak. – Értem.
De Holly nem hátrált meg. Most nem. A könnyek azzal
fenyegettek, hogy szemeit égették, de elutasította, hogy többé az
a törött lány legyen. – Nincs helyem – köpte ki a szavakat. –
Nincs stabilitásom. A jogom a létezésre feltételes. – Valamit el
akart dobni, sikítani és kiabálni akart, de részben ezért nem
vették őt komolyan. Mert fiatal, rémült és néha pánikoló volt.

- 313 -
 Soha többé. – Ki vagy te, hogy az életem a kezedben van? –
kérdezte ezt a férfit, aki miatt annyira biztonságban érezte magát,
és aki talán elrendeli a kivégzését. – Mi adja meg neked ezt a
jogot? – Hangja remegett az elhatározás puszta erejétől. – Csak
mert nem illek a te észrevételedbe, hogy milyen életnek
megengedett a létezés?
Egy rövid fütyülés. – Úgy tűnik a cicus felnőtt Dmitri. – Illium
hangja hallatszott.
Dmitri nem nézett félre Hollyról. – Gyere ide. – Ez egy
parancs volt.
Holly majdnem támogatásért nézett Méregre. Furcsa volt, de
úgy érezte, talán megkapná tőle… de ez az ő küzdelme volt.
Csatlakozott Dmitrihez, ahogy a férfi kilépett az asztala mögül,
nem hezitált követni őt, mikor kisétált a napsütötte erkélyre. A
szél lusta volt ma, de ez nem jelentett halálos nyugalmat, a
veszély, hogy leesik a korlátlan peremről annyira kockázatos volt,
mint minden nap.
Holly megígérte magának, hogy tekintet nélkül arra, mit mond
a férfi, milyen döntést hoz, egy dolgot nem fog megtenni, hogy
felfedje, hogy mennyire fájni fog neki, ha továbbra is veszélyként
tekint rá, olyanra, aminek kiiktatására bármikor készen áll.
Dmitri fontos volt a számára. Nem mint apjaként. Volt apja, akit
szeretett. De valaki, aki annyira jelentős a számára.
Mert szerette Dmitrit is.

- 314 -
 – Miért állsz ott? – kérdezte Dmitri bősz hangon, mikor a lány
az erkély közepének biztonságában állt, míg a férfi szinte a
peremig ment. – Az gondoltam élvezed a veszéllyel való
flörtölést.
– Próbálok érettebb és értelmesebb lenni.
A lány megdöbbenésére a férfi fejét hátradobva nevetett. Az
erőszakos szél ujjaival átfésülte haját. Mikor karját a lány felé
nyújtotta, bár düh és fájdalom szorította el Holly torkát,
előrelépett és elfogadta. Soha nem fogadná el a csendes
parancsot, ha Méreg az, aki kiadja.
Ő és Méreg… egyenlők voltak. Nem erőben, de más alapvetően
fontos módokon. A kapcsolatuk soha nem lesz olyan, mint
amilyenje Dmitrivel volt, ahol az erő dinamizmusa annyira
elcsavarodott, a kiegyensúlyozatlanság állandó. – Te is így érzel
Raphaellel? – kérdezte, mikor szemtől szemben állt a vámpírral,
aki a legsiralmasabb és legsötétebb pillanataiban is látta őt. –
Mint a felettesed?
Dmitri megrázta a fejét, keze védelmező volt Hollyn. –
Raphael és én barátok voltunk, mikor ő és én a saját módunkon
voltunk kölykök. Együtt nőttünk fel.
Ahogy én Méreggel növök fel.
Milyen furcsa volt arra gondolni, mikor Méreg már vagy egy
örökkévalóságot leért összehasonlítva a lány pillangónyi
létezéséhez, de jónak érezte. Azt mondta neki, hogy nem fogadta

- 315 -
el a változásokat, amik megjelölték őt, de Holly nem tudott arra
gondolni, hogy a férfi is békében lett volna magával. – Nos –
mondta, fájdalma kibukott. – Azt tervezed, hogy ledobsz és
megszabadulsz a Holly nevű bosszantó problémától egyszer s
mindenkorra?
A férfi arca brutálisan kemény lett, leejtette kezét, csak hogy
megragadja az állát, míg New York a messze alattuk lévő utcák
fércelt takarójaként ragyogott. A férfi szemei gránitdarabok
voltak, fogása kérlelhetetlen. – Ha meg akartam volta szabadulni
a Holly nevű problémától – mondta nagyon csendesen és nagyon
veszélyesen – évekkel ezelőtt eltörtem volna a nyakadat.
Ez egy szívtelen állítás volt, de Holly nem ijedt meg. Mert ez
Dmitri volt. Aki nyers volt, de aki biztonságban tartotta őt, még
magától is.
Ekkor értette meg.
Tekintetét leejtette, remegő lélegzetet engedett ki. – Sajnálom
– suttogta. – Tudom, hogy nem zárnál be, mint egy veszett
kutyát.
– Akarnál élni, ha olyanná válnál? Egy esztelen, őrült
teremtményként, aki csak a vérre és halálra éhezik?
Hollynak nem kellett a válaszon gondolkodnia. – Nem. Soha
nem leszek Uram öröksége. – Ismét felemelte a fejét. – Egyszer
azt mondtad nekem, hogy ha arra lesz szükség, véget vetsz

- 316 -
nekem, hogy nem látlak majd jönni. Ígérd meg, hogy megteszed,
ha szörnyé válok.
A férfi ujjai lecsúsztak az álláról, Dmitri elfordult, hogy a
távolban lévő vízre bámuljon. Az ragyogott és csillogott, mintha
nem lenne sötétség a világon. Mintha a szörnyek nem léteznének.
Holly is arra fordult, mikor a szédülés fenyegette, megragadta
Dmitri fekete pólójának hátát. – Miért érzem magam gyereknek
veled? – motyogta.
Egy nyers kuncogás, ahogy egy kar csavarodott a lány köré és a
férfi magához húzta. – Mégis azt kéred, hogy végezzelek ki. Egy
apának soha nem lenne szabad kivégeznie a rábízott gyereket.
Holly annyi fájdalmat hallott a hangjában, annyira sötét
történetet, tudta, hogy rettenetes dolgot kért… de nem kérhette
meg Mérget. Amiért annak ellenállt, olyan dolog volt, amivel még
nem tudott szembenézni. – Mikor leszek biztonságos? –suttogta.
– Mikor lépem át a vonalat a lehetséges fenyegetésből az általad
védett személy felé?
Dmitri nem tagadta, hogy Holly ismeretlen veszéllyé kezdett
válni, s az ő feladata figyelni és talán kiirtani azt. – Nem tudom –
mondta, teste erős és meleg volt. – Talán aközt, hogy meg
akarlak fojtani és büszkeséget érzek, hogy sikeresen kiküzdötted
magad a pokolból.
– Nem hiszem, hogy valaha barátok leszünk – mondta Holly,
hangja komoly volt.

- 317 -
 Az arcát felé fordítva végül Dmitri mosolygott. - Én sem
hiszem.
Holly ajkai mosolyra húzódtak. Mert ez rendben volt. Dmitri
valami más volt a számára.

***

Méreg érezte, hogy mélyen benne tűzvész kelt életre, ahogy

figyelte Dmitrit és Hollyt Dmitri irodájának plafontól padlóig érő
ablakán át. A tűzvész paradox módon hideg dolog volt, abból a
részéből áradt, mely nem létezett a vipera harapása előtt, és
erőszakos, forró magma áradás, ami alapjaiban változtatta meg
őt.
Féltékenység.
Azonnal visszapislogta érzékeit, miután beazonosította az
érzelmet. Mert az elbaszott volt. Dmitri szenvedélyes rajongással
szerette Honort, hogy az káosz, szépség és legendás dolog volt. A
Hetek vezetője birodalmakat pusztítana el a feleségéért, ha ezt
kérné tőle. Honor birtokolta Dmitri szívét és lelkét.
És a nő arcán gyengéd mosollyal nézett ki rájuk az erkélyre. –
Utálom, mikor harcolnak – mormogta. – Minden kiesik a
harmóniából.
Méreg ismét a kinti tablóra nézett és bolondnak nevezte
magát. Ahogy Dmitri Hollyt védelmezőn az oldalán tartotta,
ahogy a lány a férfira nézett, készségesen, hogy elfogadja a

- 318 -
szavát, az nem olyan volt, mint szeretők közt. Túl sok
egyenlőtlenség volt köztük.
Elméje megtelt a képpel, ahogy a lány rajta ült, teste érzékien
hajlott el.
Holly soha nem nézne rá úgy, mint ahogy Dmitrire nézett.
Még akkor sem, ha fegyver nyomna a fejéhez. Akkor sem, ha
telenyomná méreggel. Akkor sem, ha egy milliárd dollárt és saját
divatbirodalmát ajánlaná fel.
Holly Chang soha, semmilyen formában sem tartaná Mérget a
felettesének.
Méreg mosolygott, a tűzvész lecsillapodott a vibráló
felismeréstől, ahogy Honor csatlakozott Dmitrihez és Hollyhoz.
Így Méreg egyedül maradt Illiummal, első alkalommal, hogy az
angyal elhozott egy angyalt azon a napon, hogy visszatért New
Yorkba. – Jobb hangulatban vagy kedves Harangvirág?
Egy morgás a másik férfitól. – Nem a te dolgod zöldfülű.
Méreget már vagy három évtizeddel azután nem hívták így,
miután csatlakozott Raphaelhez. – Nem én vagyok az, kinek
bolyhos babatollai lettek nem egyszer, hanem kétszer.
– Egyszer, csak egyszer. Tudatom veled, hogy az első
alkalommal semmi bolyhosság nem volt. – Illium kezeivel a
hajába túrt a mormogó kijelentésre, kék végű fekete tincsei
visszahullottak, ahogy kezeit leejtette. – Hagytam Aodhant
elköszönés nélkül elmenni.

- 319 -
 Méregnek nem volt olyan barátsága, mint ami Illium és
Aodhan között volt. Ők ketten a bölcső óta ismerték egymást.
Illium egy kicsit idősebb, talán tíz évvel, ami angyali időben nem
sokat számított. Az angyal gyermekek annyira lassan nőttek fel,
hogy mindketten babák voltak.
Méreg minden gyerekkori barátja hosszú ideje halott volt.
Volt egy vámpír barátja, akit ugyanakkor alakítottak át, de
különböző utakra léptek, mikor erejük elágazott… mert Méreg
nem tudta elviselni, hogy barátja gyenge.
A gyengék meghalnak. Összetörnek.
Nem látta Sahilt már vagy százötven éve és mégis gondolt a
barátjára, meghallgatta a híreket róla. Így megértette, mit
jelentett, hogy Illium elköszönés nélkül küldte el Aodhant egy
veszélyes területre.
– Mi történt?
Arany szemek figyeltek Méregre, melyben fájdalom,
szomorúság és düh keveredett, Illium kitárta szárnyait és ádáz
erővel csapta őket hátra. – Te nem voltál ott, mikor megtaláltuk.
Ha láttad volna… És most azt mondja, nincs szüksége a
gondoskodásomra? – Kezei ökölbe szorultak.
Mérget akkor vették fel a Hetekbe, mikor Aodhant fogva
tartotta egy kicsavarodott angyal, aki birtokolni akarta Aodhan
szépségét, de mint a legfiatalabb tag, az akkor vad New Yorkban
állomásozott. Aodhan keresése messze onnan zajlott.

- 320 -
 Mire Mérget teljesen kiképezték és tisztázták bejutását a
Menedékbe, ami Aodhan otthona volt, az angyal visszatért, de
nem volt teljes. Alapjaiban tört meg. – Nem igazán ismertem
azelőtt Aodhant – mondta Illiumnak. – Csak azt az angyalt
ismertem, aki eltemette magát a Menedékben és majdnem
kizárta az egész világot.
Illium felnézett, a homlokát ráncolta. – New Yorkba jött,
mikor először csatlakoztál a Hetekhez. Mind eljöttünk.
– Igen – mondta Méreg. – De csak egy hetet tudott maradni.
És a teljes hét a veletek való edzésekkel telt, szétszórt
pihenőidőkkel. – Amit a Hetek szinte mind együtt töltöttek,
gyorsan összetartó csapattá kötődtek.
Aodhan úgy működött, mint Raphael személyes futára és hét
nappal megérkezése után az úrnak szüksége volt rá, hogy
elvigyen egy fontos csomagot, ő és Méreg mosolyogva intettek
búcsút egymásnak, tudván, hogy évszázadaik vannak, hogy
személyes barátságuk mélyebbé váljon. – És azután eltűnt. –
Hosszú időre, amire most már nehéz volt gondolni. – És a férfi,
akit igazán ismerek, aki utána lett. Nincs jelentős emlékem róla
korábbról.
Illium értetlenül nézett rá. – Méreg, ragyogó volt. Erős, egy
villámlás az égen, egy angyal, aki nem beszél annyit, mint a
többségünk, de aki nem hátrált meg a kihívástól, és aki a
pajzsunk volt minden harcban. Ő volt a legjobb köztünk.

- 321 -
 – Akkor miért félsz, hogy ismét önmagává válik? – Méreg a
távolból látta a változásokat, látta a művészetben, amit Aodhan
készített. Az angyal nagyon tehetséges volt, még a sötétségben is,
de az új művészetében finom belső láng volt, ami hiányozott a
megmentése utáni munkáiból.
Illium olyan hosszú ideig bámult rá, hogy Méreg majdnem az
várta, hogy arkangyali fény festi meg az angyal szárnyait. – Nem
félek – mondta hosszan tartó, akadozó hangon. – Annyi ideje
várom már, hogy ismét megtalálja a szárnyait.
– Mi lesz, ha ez azt jelenti, hogy azok a szárnyak messzire
viszik tőled? – kérdezte gyengéden Méreg. – Ha azt jelenti Szikra
és Harangvirág többé nem lesznek olyanok, mint akik befejezik
egymás mondatait? – Ő látta a problémát, ellentétben Raphaelel
és Dmitrivel, ő nem figyelte Illium és Aodhan felnövését, nem
ragadt meg a feltevésben, hogy ők ketten törhetetlen egység. Ő a
legjobb barátoknak látta őket, de a barátságok megtörhetnek.
Illium fizikailag megtántorodott, az ablaknak dőlt pont azelőtt,
hogy Holly és a többiek visszasétáltak volna a szobába. Méreg
nem mondott többet. Ez olyan beszélgetés volt közte és Illium
közt, ami magán volt és most már vége volt, Méregnek más
prioritásai voltak.
Hollyra nézett. A lány szemei találkoztak az övéivel, odament,
hogy csatlakozzon a férfihoz… egy hosszú szünet után, hogy
tisztázta, a döntés az övé volt. Ragyogó, vad és törékeny. A

- 322 -
Hetek egyike sem volt ilyen. Egy ember sem, akivel Méreg
testvéreinek időskori halála után körbevette magát.
És mégsem mozdult a lány mellől.
– Mikor érzed az idegen energiát – mondta Honor, mikor leült
Dmitri vezetői székébe, férje összefont karját a szék hátoldalára
tette –, az tisztán fájdalom érzete, vagy több?
Holly megdörzsölte homlokát. – Ez eláraszt – mondta lassan.
– Fájdalommal… és húzással. – Az utolsó szavak úgy tűntek
megijesztik őt. – Tudatosan nem vettem észre ez idáig, de ez egy
kitartó, alacsony szintű húzás, mely azóta van jelen, mióta az
történt Daisyvel. – Egy szaggatott légzés. – Egyre erősebb lesz
előttem, s nehezebb figyelmen kívül hagyni.
Méreg a lány arcának finom vonalait nézte és azokra a
pengetollú szárnyakra gondolt, amik megjelentek a lányban. –
Egy személyhez, vagy egy helyhez húz?
– Nem tudom. Egy… irányba. – Kezét a mellkasa elé helyezte,
ujjait széttárta, pár lépést hátralépett, hogy teret adjon magának,
majd lassan elkezdett körbe fordulni. És egy tompa savas zöld
ragyogás terjedt szét ujjai között.

- 323 -
 26. fejezet

Méreg hallotta, hogy Dmitri keményen szívta be a levegőt, de a

másik férfi nem kérte meg Hollyt, hogy álljon meg. A lány két
forgást tett meg, mielőtt megállt volna. – Erre. – Hangja
határozott volt. – És az nagyon messze van innen.
Felemelte kezét és rámutatott.
– Európa – mondta a csendbe Illium. – Ez Európába vezet.
Michaela.
A másik arkangyal neve csendesen remegett a szobában. –
Ennek van értelme – mondta Dmitri, miután hangosan is
kimondták a nevet. – Michaelát is megtámadta Uram. Holly
ugyanúgy vonzódhat az ő irányába, mint Daisyhez.
Holly lassan biccentett. – Mikor beléptünk a házba, ahol végül
megtaláltuk Daisyt, éreztem a kényszert a szoba felé, ahol
megbújt, de csak statikus volt. Ki és bekapcsolt. Ez sokkal
erősebb, össze kellett kötődnie azzal, akármit is adott át nekem
Daisy. – Ökle a mellkasán volt, bütykeivel masszírozta a
becsapódási pontot.
– Kivéve – mondta Illium –, hogy van egy probléma. –
Elővette vékony telefonját és felhozott egy programot, mielőtt

- 324 -
megkérte volna Hollyt, hogy ismét mutasson előre és a telefont
karjának irányába tartotta.
A savas ragyogás ismét megjelent, a kékszárnyú angyal azt
mondta: – Ha egy vonalat húzunk Holly ujjhegyétől Európa felé
és továbbmegyünk, akkor egyenesen Budapestre tartunk.
Michaela területének szíve.
– Akkor mi a – Dmitri elharapta a kérdést. – Michaela jelenleg
a Tanácsban van, messze onnan.
– Pontosan – mormogta Illium, ahogy Holly leengedte a
karját, megrezzent, mélyet lélegzett. A ragyogás három
másodpercig pulzált, mielőtt eltűnt volna.
Honor Dmitri asztalának dőlt, zöld szemeinek sarkai
nyugtalanok voltak. – Azt is jelentheti, hogy Michaela átalakított
valakit olyanná, mint Holly.
– Lehetséges. – Méreg pontosan tudta, hogy az embereket az
vezette, hogy újraalkossák a szokatlan és váratlan dolgokat. –
Holly, érzel húzást Marokkó felé?
– És add a mixhez Kínát – mondta Dmitri. – Azt terveztem,
hogy téged és Illiumot egy reggeli megbeszélésre hívlak.
Hallottam, hogy Elena hazafelé tart és nemsokára megérkezik, de
Raphael és a Tanács többi tagja elment Lijuan területére.
Illium segítőkészen megmutatta az irányokat.
Holly megfordult, koncentrált, de megrázta a fejét. – Semmi –
mondta. – De abban a pillanatban, hogy visszatérek erre a

- 325 -
vonalra – Michaela területének szíve felé fordult ismét… és a
ragyogás pulzált – itt van.
A lány elfordult, hogy megdörzsölje mellkasát. – Olyan,
mintha egy láthatatlan fonállal lennék összekötve valamivel és
közelebb húz magához. Egyre nehezebb küzdeni a kényszerrel,
ami arra vezet.
Méreg kezét átfuttatta a lány szivárványszínű haján. –
Szükséges újra bemér-
– Nem. – Morgott a férfira, hangja heves volt. – Nincs több
elfutás. Tudnom kell, mi ez és szembe kell vele néznem. –
Dmitrire nézett. – Engedélyt akarok a terület elhagyására és hogy
követhessem a vonzást, bárhova is vezet.
Dmitri hosszú ideig tartotta meg tekintetét, mielőtt figyelmét
Méregre és Illiumra fordította. – A biztonság megítélése?
– New York meglesz nélkülem – mondta Méreg, mert mind
tudták Dmitri nem engedélyezi, hogy Holly önmagában menjen
egy másik arkangyal területére. – A szakaszok erősek és itt van
Janvier és Trace. – Egyikük sem volt olyan erős, mint Méreg, de
ketten együtt közel voltak.
– És – mondta Illium – ha a mi kiscicánkat elküldjük
Michaela területére, nincs jobb legjobb időzítés, mint mikor Ő
Szépségessége nincs ott.
– Lehetséges, hogy Michaela elválik a Tanácstól – mutatott rá
Dmitri.

- 326 -
 Illium megrázta a fejét. – Nem hiszem. Michaela nem engedné
meg, hogy egy ilyen nagy erő képviselje magát nélküle.
A vállain átnézve Honor tekintete találkozott Dmitriével. Egy
szót sem szóltak, de a Hetek vezetője kezét felesége vállára tette.
– Ha most mentek – tekintete elkapta Hollyét és Méregét –,
talán visszahívjátok Michaelát a területére.
Adrenalin pumpált Méreg ereiben, de a Hetek vezetője még
nem fejezte be. – Mindketten vakmerőek vagytok – mondta
nyersen. – De egy arkangyalról beszélünk, ti lehettek az
univerzum legerősebb vámpírjai és akkor sem tudjátok legyőzni.
Ne legyetek ostobák. – Egy utasítás volt. – És ne próbáljatok
olyannal megbirkózni, amivel egyszerűen nem tudtok.
– A vakmerőség nem egyenlő az öngyilkos hajlammal –
mondta Méreg a másik férfinak. – Mint te is tudod.
Dmitri mosolya azé a férfié volt, aki Manhattan utcáin
versenyzett. – Maradjatok a radar alatt. Most nem okozhatunk
politikai incidenst. – Egy szünet, mielőtt hozzátette. – Ha a nő
gondot okozni jön, rajtad verem le.
Méreg mellett Holly morgott, de Méreg bólintott.

***

Holly nem hitte el. Nem képzelte az egész beszélgetést

Dmitrivel. Igazából egy nagysebességű gépen volt, ami Michaela
területére tartott. A pilóták arra mentek, amerre mutatta és nem

- 327 -
csökkentették a sebességet, míg Holly azt nem mondta nekik,
hogy közel vannak a ponthoz, ami vonzotta őt.
Nem Budapesthez, hanem egy hozzá közel lévő hegységhez.
Ahol Michaelának egy rejtett, sokkal privátabb erődje volt, mint
az impozáns látványú kastélya a Dunán.
A tudás egy éhes, sötét suttogás volt a fejében.
Rápillantott Méregre, míg próbált nem figyelni a szavakra,
amiket az őrült hang mondott, s azt mondta: – Hogy találunk
leszállási pontot ennyire közel Michaela erődjéhez?
– Sehogy. – Méreg felállt az üléséből. – A repülő továbbmegy,
hogy a nemzetközi reptéren landoljon. Hivatalosan azért vannak
itt, hogy felvegyenek egy művészt Raphael területéről, egy nőt,
akinek megengedték, hogy idejöjjön Michaela területére, hogy
egy mestertől tanuljon.
– Akkor mi hogy – Holly a hátizsák félékre nézett, amiket a
férfi vigyorogva tartott fel. – Az ejtőernyő?
– Remélem, cicus. Vagy sokáig fogunk zuhanni.
– Nem vicces. – Odament, hogy jobban megnézze a dolgot. –
Ne, tényleg?
– Nassir adta az ötletet. – Újabb vigyor, szemei ragyogtak és
nem voltak elfedve. Zöld terepnadrágba, fekete pólóba és
bakancsba volt öltözve, ez volt a hétköznapibb viselet, amiben a
férfit a küzdőtéren kívül látta.
Röhejes volt, hogy milyen jól nézett ki. Vadnak látszott.

- 328 -
 Majd Méreg felvette az ejtőernyő táskáját és a mellkasa előtt
összekapcsolta.
– Hol az enyém? – Holly kezeit a csípőjére tette és csizmával
borított lábával topogni kezdett. – Ha azt tervezed itt hagysz,
kifilézlek.
– Tudod, hogy kell kiugrani egy repülőből.
– Nos… nem. – A férfira morgott, mikor az újabb hevedert
húzott elő.
– Gyere Hollyberry. – Az a vigyor egyre mélyebbre ásta magát
a lány bőre alá. – Készítsünk fel téged.
Tíz perccel a veszélyes meghívás után Holly azt vette észre,
hogy kiugrott a tintafekete égben, alattuk a lakatlan terület
fénytelen sötétsége volt, míg hozzá volt kötve egy őrült
vámpírhoz, aki nevetett, míg zuhantak a levegőben. – Istenem! –
A lány mindig gondolkodott rajta, milyen lehet repülni.
Átszáguldottak a levegőm, Méreg elmondta neki, hogy tartsa
testét az ugrás különböző szakaszain. Visszaszámolt a fülében. –
Készülj a rántásra – mondta a férfi, mielőtt kinyitotta az ernyőt,
ami felrántotta őket, mielőtt a selymes feketeségben siklottak
volna. Mikor Holly felnézett, nem látta az ernyő boltozatát, csak a
sokkal feketébb foltot a feketén.
Így volt értelme, miért kérte Méreg, hogy feketébe öltözzön és
hosszú ujjút vegyen fel. A férfi bőrszíne jobban beolvadt mint
Hollyé.

- 329 -
 Olyan finoman értek talajt, amire a lány nem számított.
Másodpercekkel később ki volt kapcsolva, Méreg olyan gyorsan
tette el az ernyőt, ami azt mutatta, nem az első ugrása volt. Holly
a körülöttük lévő terület halálos csendességét figyelte, míg Méreg
végzett. Úgy tűnt egy kis, lapos hegytetőn landoltak.
A landoló terület nem volt nagy, így ötlete sem volt Méreg
honnan szúrta ki a sötétben.
Azok a gyönyörű szemek.
A fennsík egy szakadékba vezetett úgy kilenc méterre délen.
Mikor Holly lenézett, abban reménykedett, hogy kiszúrja
felszerelésüket, amiket utánuk dobtak ki, sűrű lombozatot látott,
ugyanaz volt a kilátás minden irányban a lantolási pontjuk körül.
Nem volt jele a táskáknak.
Mikor megfordult, hogy visszanézzen Méregre későn jött rá,
hogy ez a ’fennsík’ csak egy kiszögellés volt, ami egy sokkal
hatalmasabb hegy kiugrása volt. És volt egy olyan érzése, hogy
felfelé mennek majd. – Innen nem látom a hátizsákokat. –
Kivette a kis nyomkövető egységet, amit Méreg adott neki a
gépen, bekapcsolta.
Két csendes, villogó pötty jelent meg a rácsozaton.
Holly megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. – Mindkettő
magasabban van a hegyen.

- 330 -
 – Jó. Felvesszük az utunkon. – Méreg elrejtette az ejtőernyőt
egy szederbokorféle alatt, figyelmen kívül hagyta a véres
karcolásokat a karjain. – Érzel bármit?
Holly megrázta a fejét, hajfonata végigsiklott a hátán. Most
levette fekete kötött sapkáját, betűrte a zsebébe, a holdsarló alatt
nem volt annyi fény, hogy hajának színjei ragyogjanak és
elárulják a jelenlétüket. – Nem éreztem az irányba való húzást,
mióta azt mondtam, hogy a jó helyen vagyunk az ugráshoz. Úgy
gondolod túljöttünk rajta?
– Nem. Azt hiszem ez – ujjaival finoman végigsimított
szegycsontján – elégedett, hogy arra tartasz, amerre menni akar.
– Méreg elkezdett felmászni a hegy oldalán. – Az egyedüli módja,
hogy megbizonyosodjunk, hogy beszivárgunk Michaela erődjébe.
– Egy veszélyes mosolyt dobott a válla felett. – Nem akartad
mindig megkockáztatni a halált és kínzást egy arkangyal kezeitől?
Holly vigyorgott. – Menjünk.
A lebegés érzése hamar elmúlt, ők tetten sokkal éberebbek
lettek, ahogy magasabbra hágtak a sötétségben. Nemcsak a
sötétség maga volt, Holly és Méreg mindketten olyan
teremtények voltak, akik nem féltek a sötétben. Hanem az volt,
amit a sötétség eltakart. Mindezek után ez egy arkangyal
területének szíve volt. Michaelának számtalan rezidenciája volt,
de Dmitri szerint ezt tartották a legprivátabb menedékének.

- 331 -
 – Állj. – Holly ismét megnézte az eszközt. – Majdnem a
hátizsákoknál vagyunk.
Méreg körbenézett. – Megvannak. – Egy hátizsákot vett ki a
bokorból. – A tiéd.
A nagyobb zsákot két perccel később mérték be.
Eltéve az eszközt továbbra is a férfi mellett sétált az öreg fák
közt. Hatalmas lombozatuk miatt nem volt sok aljnövényzet.
Mikor Méreg feltette a kezét megállt. A férfi felnézett. A
tekintetét követve Holly semmit sem látott… csak a levegőt szelő
szárnyak megkülönböztethető hangját hallotta.
A legközelebbi fa törzséhez lapultak.
Az angyal másodpercekkel később ment el felettük. A fák
tetejét nézte át, látszott őrjáratot tartott. Egy fakó toll esett le az
égből, hogy Holly bakancsának orrán landoljon, mielőtt a férfi
eltűnt volna a szemük előtt.
Holly szíve zakatolt. – Ez közel volt.
– Sokkal óvatosabbnak kell lennünk. El kellett érnünk a
biztonsági határt. – Méreg a legközelebbi öreg fák törzsei mellett
kezdett el menni, az árnyékaikat használta, hogy elfedje magát.
Holly nem hezitált a férfi utánzásában. Sokkal képzettebb volt,
mint ő. Szellemekként siklottak át az erdőn, akkor kuporodtak le
a földre, hogy kisebbnek tűnjenek, mikor szárnyak suttogásának
hangját hallották a levegőben.

- 332 -
 Egy fél óra és csupán perceik voltak a feltűnések közt. –
Tudják, hogy itt vagyunk. – Holly húsz perccel korábban felvette
a kötött sapkát és óvatosságból alátűrte a haját.
– Valami biztos riasztotta az őrséget. – Pár perccel később
ujját az ajkához emelte, egy fa mögé siklott, miután biccentett a
lánynak, hogy ő is tegye meg.
Holly annyira mozdulatlanná dermedt, ahogy az emberek nem
tudtak. Dmitri tisztázta, hogy nem kaphatják el őket és nem
hagyhatnak bizonyítékot, hogy ott jártak. Raphaelnek nem volt
szüksége egy háborúra Michaelával. Így egyikük sem kaphatta el
a fák közt poroszkáló vámpírokat anélkül, hogy Raphaelhez
kapcsolnák őket.
Ennek eredményeként Holly mozdulatlan maradt, még akkor
is, mikor a vámpír őr centikre ment el előtte. Becsukta szemeit
arra az esetre, ha világítottak volna és megadta magát a benne
lévő dolognak, a másság ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki a
felfedezést. Sokáig küzdött a megadással, azt hitte, talán nem tud
visszajönni belőle, de ma este az ellenállása felfedhette őket.
Így megadta magát.
És úgy érezte, hogy szó szerint kurvára eltűnik, éberségét
betakarta egy savas zöld takaró, amitől gyomra felfordult, mert ez
csendes jele olt, hogy semmilyen módon nem volt ember. Tudta.
Persze, hogy tudta. De… néha szerette azt tettetni.
Egy mozdulat, amit a körülötte lévő levegőben érzett.

- 333 -
 Résnyire nyitotta a szemét, hogy lássa Méreg kilépett a fája
mögül. És gyorsan ismét látható lett. Megkönnyebbülés csókolta
a vérét. A férfi egy pillanatra megállt, mielőtt intett volna neki.
Holly megmozdult, besiklott a férfi mögötti sötétségbe, ami nem
olyan volt, mint az övé, de működött. Méreg hajlékony volt, egy
kobra, aki csendes könnyedséggel siklott végig egy ismeretlen
területen. A lány az éjszaka teremténye volt, egy denevér csendes
szárnyakkal.
Nagyszerű, gondolta az a része, ami még Holly volt. Most
elképzelte magát denevérként. Mikor fog a szonár beindulni?
Egy riasztás pittyent tudatosságában. Ó nincs az a kurva élet.
Előrenyúlva ujjaival megérintette Méreg vállát. A férfi izmai
megfeszültek, ahogy teljesen megállt. Holly megmozdult, hogy
elé álljon, ajkai a fülén voltak. – Van egy csoport előttünk. Talán
öten vannak.

- 334 -
 27. fejezet

Méreg nem kérdezte meg, honnan tudta. Ami jó volt, mert

nem igazán akarta elmondani neki, hogy talán egy emberi
denevér. Igazán szexi. A férfi jobbra mutatott. Holly arra nézett
és nem érezte veszély, vagy jelenlét jelét. – Biztonságos.
Jobbra mentek, céljuktól tíz percig haladtak el, mielőtt
visszafordultak volna, remélhetőleg a fák közt sétáló őrök mögött
voltak. Ettől a hegyen magasabban guggoltak, elrejtve a vastag
törzsű fák közt, amik közt átfütyült a szél. Holly felnézett,
szerette a szelet a bőrén érezni, szerette, ahogy a lombozat aznap
este mozgott.
– Ott.
Maguk mögé nézve követte, amerre Méreg ujja mutatott. Jó
pár másodpercébe telt meglátni, amit a férfi már látott, egy férfi
és egy nő kúszott egy alacsonyabb lejtőt, titokban, ahogy testüket
tartották. Talán vámpírok.
Holly mosolygott. – Menjünk, mielőtt rájönnek, kicsúsztunk a
markukból.
Egy veszélyes vigyor.
És ismét mozogtak, két teremtény, akiket erre teremtettek.
Nem mint a tigris, aki az erőbe illett. Nem, árnyékok voltak, amik

- 335 -
a tigris mögül suttogtak, láthatatlanul, észrevétlenül. A mászás
kemény volt, Holly érezte a vádlijában, combjai hátoldalán, főleg
mikor a savas zöld a látásában fodrozódott, ami kíséreties volt,
de a hihetetlen trükk elhalványult a látásában.
Fenébe. Kiderült, hogy eléggé ember volt, hogy nem tudott
olyan csonttalanul felkúszni a hegyen. – A te csontjaid is olyanok,
mint a zselé? – tátogta Méregnek, mikor megálltak, hogy
megbizonyosodjanak róla, nem volt felettük veszély.
– Nem. Spagetti.
Holly majdnem felhorkantott a nevetésben.
Ökölbe zárt kezével finoman vállon ütötte a férfit, elvette a
palack vizet, amit odaadott neki. Ugyanabból ittak, nem akarták
megkockáztatni egy második kinyitásnak tompa hangját. Ezután,
bőre hőtől pirult el és vére zakatolt, ketten egy ismeretlen
területen keltek át.
Mikor érzékei ismét pittyentek, csak Méregre pillantott és
másik irányba mutatott, és arra mentek, Tovább másztak,
többször váltottak irányt, izzadság volt az arcán a hideg éjszakai
levegő ellenére.
Az erőd erős fénnyel emelkedett ki a sötétségből.
Holly annyira arra koncentrált, hogy elkerülje a vámpírokat és
elbújjon az angyalok elől, hogy nem figyelt rá, mennyire közel
kerültek céljukhoz… vagy hogy Michaela volt évszázadokon át a
művészek múzsája, sokan imádták őt.

- 336 -
 Az erődje olyan gyönyörű volt, mint a gazdája.
Az őserdőből emelkedett ki, mint olyan kastély, amit egy
királynőnek építettek. Finom csúcsok és csigavonalú járdát, fehér
kő, ami még a csillagok és a holdsarló kis fényében is ragyogott.
A benti fény puha sárga volt, látta az angyalok elegáns sziluettjeit
landolni a magasabb erkélyeken, hogy attól megfájdult a szíve.
Egy zászló lobogott a legmagasabb torony legmagasabb
pontján. Talán Michaela jelképe volt. A helyükről alig lehetett
látni, ahol tökéletesen rendben tartott kertek voltak, amelyek
átkanyarogtak az erődítményben. Voltak sötét helyek is. Talán
víz, tó, vagy tavacska féle.
– Úgy hallottam Michaela otthonnak szíve egy csoda –
mormogta Méreg. – De ez váratlan.
Holly szíve is tele volt a gyönyörrel, amit ki akart mondani.
Egy művész éveket tölthetett azzal, hogy létrehozza ezt,
darabonként, munkájukat egész idő alatt dédelgették. Az erőd
nem mutatta elhanyagoltság vagy rossz használat jeleit. Ettől
Holly őrjítően kíváncsi lett, hogy mi van bent, milyen csodák és
szépségek. Annyira szép időket töltött bent, és Michaela
nevetése, tőrbe csalta a férfit, míg ő-
Holly nem hezitált. Felhajtotta ingujját és határozottan az
alkarjába harapott, eléggé, hogy vért vegyen.
Méreg felé kapta a fejét, szemei összeszűkültek. – Probléma?

- 337 -
 Holly még erősebben harapott, míg a fájdalom kitisztította az
elméjét uraló ködöt. Mikor ismét az erődre nézett nem változott
kuporgó rothadássá, még felülmúlhatatlanul gyönyörű volt, de
anélkül csodálhatta, hogy túltöltődött volna.
Elengedte bántalmazott alkarját, jó pár mély lélegzetet vett. –
Uram intim viszonyban volt Michaelával? – Akkor még nem élt a
halhatatlanok világában, de homályosan emlékezett egy
magazinra, ami a halhatatlanokról szóló pletykákkal volt teli. Egy
riporter írt egy ömlengő darabot arról, hogy Uram és Michaela
alkotta az alapvető ’álompárt’.
– Ez nagyon speciális kérdés, cicus – mormogta Méreg. – A
válasz igen. A szeretője volt, mielőtt vérszülött lett.
Holly ujjaival a földbe vájt, ahogy guggoltak. – Szerette őt –
suttogta. – Látta az áskálódó elmét és a kegyetlen ambíciókat, de
bárhogy szerette. – Nedves hőség égette a szemeit. – Amikor
nevetett, azt gondolta az öröklét sem elég a közömbösség után.
Méreg kezeit a lányéra zárta, felemelte a földről. – Megvannak
az emlékei?
– Pillanatképek csak. A legtöbben a nő nevet, vagy mosolyog.
– Holly az erődre bámult. – Soha nem éreztem még ilyet a
másságtól. – Nem lepte meg, mikor mellkasa elkezdett fájni.
Nem kellett lenéznie, hogy tudja a szárnyak ismét
megjelentek.

- 338 -
 Elfordult, így a ragyogást Méreg teste blokkolta, gyorsan
levette hátizsákját és kivette dzsekijét, amit direkt ilyen lehetőség
miatt hozott. Mikor rajta volt bezipzárazta, az követte testének
vonalait anélkül, hogy felduzzadt volna rajta, a legfontosabb, elég
vastag volt, hogy blokkolja a ragyogást.
– Rendben? – kérdezte megerősítésként Mérget.
A férfi biccentett, haja kissé előre esett. – Még mindig érzed?
– Ó igen. – Visszavette hátizsákját, miután haját betömködte a
kötött sapka alá, mivel a dzsekinek volt kapucnija, két hosszú
másodpercre összeszorította szemeit. – Talán teher leszek, ha
ezek az emlékek átveszik az irányítást. Elemésztette magát érte.
– Talán Uramnak emlékeznie kellene, hogy Michaela volt
talán az az egy, aki addig a pontig uszította az egóját, míg –
Méreg elvágta magát. – Rohadtul irritáló, hogy nincs meg a
Torony jóváhagyása, hogy bizonyos dolgokat tudj.
– Mond el – mormogta Holly. – Kivel kell lefeküdnöm, hogy
ez megtörténjen?
A kérdése mulatságos volt, de Méreg lassan mosolyodott el. –
Térjünk erre vissza.
Holly bemutatott neki.
A férfi mosolya elmélyült és hírtelen a lány ismét önmaga volt,
Uram emlékei egy öbölben voltak. – Kész vagy?
Egy biccentés.

- 339 -
 Átsuhantak az enyhe lejtőn, majd ismét fel az erődhöz. Mikor
Méreg balra indult Holly nem ellenkezett. A férfi az erőd mögé
akarta vinni őket, aminek sok értelme volt. A lenyűgöző épület
előtt terület tiszta gyep volt, melyen csak néhány szökőkút volt,
melyek finom hangot hallattak.
Holly a földre feküdt, mikor két angyal pár másodpercre
egymástól elrepült felettük. Az egyedüli ok, amiért az angyalok
nem szúrták ki őket, mert a növénnyel futatott kerítés alkotta
keskeny árnyékban voltak. Szíve vaduk kalapált a mellkasában,
Méreg mellett kúszott és amikor a zöld réteg megjelent a
látásában nem harcolt ellene.
Hallgatott.
És megállította Mérget, amikor a férfi azon volt, hogy
beforduljon a sarkon. Helyette ők ketten a kerítésnek nyomták a
hátukat és beleolvadtak az éjszakába. Az őr pár centire ment el
mellettük. Nem volt más lehetőség, meg fogja látni őket, mikor
balra fordul és folytatja biztonsági szolgálatát.
Fenébe, fenébe, fenébe.
Az őr megfordult.
Holly nem vette észre, hogy kezét kicsapta, míg csendben bele
nem ütközött Méreg mellkasába, megakadályozta a születő
mozgást, hogy gondoskodjon a fenyegetésről. A férfi izmai
remegtek a lány érintése alatt, teste feszült készültségben volt.
Az őr egyenesen rájuk nézett.

- 340 -
 Elkezdte kinyitni száját, de túl késő volt. Holly elkapta a
tekintetét. Elkapta a férfit. Öreg vámpír volt, de a lány valami
más volt. És sokkal, de sokkal erősebb volt, mint mielőtt Daisy
energiája egyesült volna az övéve.
– Nem vagyunk itt – suttogta. – Azt hiszed észrevettél valamit,
de csak egy állat volt. – Az utóbbi szándékos szóhasználat volt.
Nem tudta, hogy Michaela egyébként tart-e macskákat, kutyákat,
pávákat. Az őr elméje megtölti az ürességet a megfelelő képpel. –
Magas készültségben vagy, de nincs itt semmi látnivaló.
Az őr ásított, mielőtt szórakozottan megvakarta vállát. Holly
egy pillanatig azt hitte nem sikerült, de a férfi azt mormogta: –
Átkozott macskák – és továbbment.
Holly elernyedt.
Méreg behúzta a lányt a sarkon, mielőtt az őr túl messzire
kerül. A férfi pontosan tudta, hogy a hipnotizálásnak volt limitje.
Az őr pontosan emlékezni fog arra, hogy a lány mit mondott,
mire emlékezzen, de ha egyszer elég messzire lesz, talán úgy
dönt, még egyszer leellenőrzi.
– Ez okos volt, cicus.
– Te miért nem gondoltál rá? – A férfi sokkal erősebb volt,
mint ő, az embereket tovább tudta kontrollálni. – Fizikai szintre
akartál menni. – Érezte a férfi testében lévő erőszakos
feszültséget.

- 341 -
 – Nem szoktam hozzá, hogy nem hagyhatok nyomot.
Általában Janvier vagy Nassir, aki a szükséges beosonásokat
csinálja.
Ismét elcsendesedtek, akkora távolságot jártak guggolásban,
amitől Holly háta fájt, mintha perecbe hajtotta volna magát.
Michaela erődítménye talán lenyűgözően gyönyörű építmény, de
egyben baromira nagy is volt. Addig nem érték el a hely
hátoldalát, amit egy órának érzett.
Szerencsére a perec kínzás megérte.
Fák töltötték meg a hátsó udvart, bár azok a fák vágottak és
kisebbek voltak, mint a hegyen lévők. Őszi és kajszibarackok
lógtak a hozzájuk legközelebb lévőn. – Ez egy gyümölcsöskert.
Az éjszakai levegő hideg csípés volt, mialatt átkúsztak a fák
alatt, visszalopóztak az erőd hátához. A szárnyak Holly
mellkasában pulzáltak, az éles szélek brutálisan keményen
nyomódott a bőrének.
Holly érintett már angyali szárnyakat, Elenáét leginkább.
A vámpírvadász ajánlotta fel a kontaktust, így Holly
túljuthatott a szárnyak miatti tramutatikus félelmén. Talán csak
Elena volt az egyetlen, aki segíthetett neki meghódítani
torokszorító félelmét, mert Elena volt, aki megtalálta,
megmentette őt. Holly agyát megbélyegezte a tudás. A szándékos
érintési tapasztalat eredményeként tudta, hogy az angyali

- 342 -
szárnyak erősek voltak, de nem élesek. Ellie tollai selymesen
puhák voltak az ujjai alatt.
Bármi is élt Hollyban, nem volt természetes.
Valami végigsimított a lábán.
Holly nem tudta visszafogni magát, felugrott.
Nyávogva a fekete macska elfutott.
– Fenébe. – Remélte, hogy az őrség hozzászokott az ilyen
macska hangokhoz és nem szentelnek sok figyelmet neki, ment
tovább, Méreg sötét sziluettje volt előtte. Nem a ház központja
felé mentek, hanem a jobb oldalra. Holly akkor látta miért, mikor
közel voltak, a hátsó ajtót erősen őrizték, de nagy ablakok voltak
azon az oldalon.
Nem minden ablak volt bezárva.
Az erőd felépítése azt is jelentette, hogy az őrök nem láthatták
az ablakokat a pozíciójukból. Csak a levegőben biztonsági
ellenőrzést végző angyalok, akik trükkösnek bizonyulhattak.
Méreggel probléma nélkül eljutottak a falhoz. Holly a férfi
mellett guggolt, testük összeért. A hő a férfiból felé áradt, húsa
meleg vérű volt a vipera maszk ellenére, ami meghatározta a
férfit. – Hogy fogjuk elérni az ablakot? – suttogta a lány, ahogy
az első elérhető legalább két szinttel a föld felett volt. – Hacsak…
azt hallottam, fel tudsz csúszni a falakon.
Vigyora elárulta a lánynak, hogy saját csapdájába esett, és
Holly tudta, hogy ez nem volt inzultálás. A férfi kígyószerű

- 343 -
hajlama a része volt és Holly nem szándékozott figyelmen kívül
hagyni, az olyan lenne, mintha elfogadná természetének egyik
részét és a többit nem. És Hollyt lenyűgözte és kényszerítette az
egész.
– A faltól függ. – Kezét végigfuttatta rajta. – Ez extrém módon
sima a kortól. Még a kő erezete is elhasznált, nem hagyott hátra
megragadható felületet. Ha otthon lennénk megpróbálnám, de
mivel nem vagyunk… - Kinyitotta hátizsákját, kivett egy feltekert
kötelet, amin négyágú horog volt az egyik oldalán. – Itt
szükségünk lesz egy kis szerencsére, cicus.
Savas zöld öntötte el Holly látását, ahogy hallgatózni kezdett
az éjszakában. – Várj. – A férfi karjának izmai kemények voltak
az érintése alatt, bőre meleg. – Most – mondta abban a
pillanatban, hogy a levegőben lévő szárnyak megfelelő
távolságban voltak.
Méreg eldobta.
A horog beakadt a nyitott ablak szélébe és mikor a férfi
megrántotta, tartott. – Menj.
Megragadva a kötelet Holly próbált visszaemlékezni a
leckékre, amiket kapott. Nem volt szakértő, de Ashwini egyik
vadász barátja szeretett mászni és Holly néha elment a férfival. A
férfi persze nem tudta, hogy mi volt ő, csak hogy egy rosszul
átalakított vámpír, de az nem sokat számított. Demarco vicces és
gondtalan volt, kapcsolatuk a mászásra koncentrálódott.

- 344 -
 A probléma az volt, hogy a fal csúszós volt, felső testének
erejére kellett hagyatkoznia és combjaira, hogy felhúzza magát.
Meg tudta tenni, köszönhetően az elmúlt négy év edzéseinek, de
úgy érezte, egy háborún ment keresztül, mire sikerült bekúsznia
az ablak szélén a jól megvilágított folyosóra.
Hátát abban a pillanatban a falnak nyomta, ahogy bent volt.
hogy elkerülje, hogy a fénytől árnyékot vet, biztosra ment, hogy a
horog a helyén volt. A kötél egy másodperccel később megfeszült.
Méreg könyörtelen sebességgel mászott fel és tekerte fel a
kötelet, és eltette a táskájába, mielőtt a lány szívverése
abbahagyta eszeveszett száguldását.
Agónia sepert végig figyelmeztetés nélkül Hollyn.
Láthatta, hogy a hely olyan gyönyörű volt, mint elképzelte, a
felettük lévő csillár esőcseppekre törte a fényt, mely lezúdult a
mélykék szőnyegre, mely krém és vörös mintás volt. De a szépség
elveszett benne, elméje küzdött a kényszerrel, amit savas zöld
festett meg.
Nem tudta megállítani magát, feje balra csapódott. – Arra.

- 345 -
 28. fejezet

Holly át akart törni a falon, ami közte és végzete közt volt.

Megfogva kezét Méreg megszorította. – Lopakodás, cicus. –
Egy mormogás volt a fülében. – Letudunk menni a hallba és
megtaláljuk az utat a háznak azon szárnyába. Nem engedhetjük
meg, hogy áttörjünk és elkapjanak, az őrségben bent lévő
angyalok és vámpírok veszélyesen erősek.
Holly úgy érezte a férfi inkább a benne lévő dolognak beszélt,
ahogy elmagyarázta mit fognak csinálni. De a másság nem akart
rá hallgatni. Annyira erősen lökdöste a bőrét, hogy Holly azt
gondolta ki fog robbanni belőle, mint egy halálos energialabda,
mint ami Daisyből bújt ki.
Nem. Ez mindkettőnkért. Daiyért, akinek soha nem volt
esélye. És Hollyért, ki visszajött a halálból.
A lány egy személy volt.
Nem egy bőrönd ami elvitte… Uram visszhangját egyik helyről
a másikra.
– Menj – mondta Méregnek összeszorított fogain keresztül,
tudatában, hogy az entitás feletti kontrollja nem volt teljes.
Vipera zöld szemek találkoztak az övéivel, mielőtt a férfi
csendben elindult a folyosón, keze melegen és erősen

- 346 -
kapcsolódott össze a lányéval. Csak akkor törte meg a kontaktust,
mikor sarokhoz értek és a falhoz kellett bújnia, mielőtt
leellenőrizte, hogy tiszta. Méreg nagyon óvatosan nézett körbe,
mielőtt kidugta fejét.
Feltartotta két ujját, majd szárnyakat formált a kezével.
Holly a szemére mutatott és kérdő arccal nézett rá. Hipnózisa
nem működött az angyalokon, Izak, a Torony legfiatalabb
angyala, ha nem számítjuk Elliet, megengedte neki, hogy
megpróbálja elkapni őt, a kísérletet Ash és Dmitri felügyelte.
Totális bukás volt.
Méreg azonban idősebb és erősebb volt. Most olyan
mozdulatot tett a kezével, amiből azt olvasta ki, hogy 50-50% az
esély a sikerre. Adva az ereje, azt jelentette, hogy a két angyal elől
öreg volt, talán olyanok, akiket felismert.
A szárnyak benne nekinyomódtak.
Halálos hideg árasztotta el Hollyt, kezei szúrtak és
összeszorultak anélkül, hogy tudatában lett volna. Meg tudom
ölni azokat az angyalokat. A gondolat olyan tiszta volt, mintha
valaki a fülbe beszélt volna, és a hang nem az övé volt.
Bassza meg,
Holly nem azon volt, hogy egy istenverte zombi legyen.
Felemelte Méreg csuklóját a szájához és figyelmeztetés nélkül
beleharapott. Erőtől duzzadó vér… vér, ami mélyen ismerős volt
a véráramának, kinyomta a savas ködöt, ami keresztülmászott az

- 347 -
erein. Nyelvével végigsimított a seben, hogy segítsen lezárni,
elengedte a férfi csuklójának súlyát. Köszi, mondta neki
szemeivel, mikor azokkal a messze vadabb zöld szemekkel
találkozott.
Méreg végigfuttatta bütykeit az arcán, majd kivett egy tükröt a
zsebéből. Ahogy Holly kíváncsian nézte, a tükröt alacsonyan
tartotta a lábainál és kidugta. Ó. Ez megengedte, hogy
körbenézzen anélkül, hogy ki kellett volna dugnia a fejét.
Okos.
Két perccel később azt mondta: – Most.
Holly mozdult, Méreg a háta mögött volt. Az angyal
szárnyának teteje, ahogy az lelépett a félemelet korlátlan
erkélyéről még látszott, az erőd központi részének ez a része
hatalmas üresség volt, mely a mennyezet felett lebegett. Ha az
angyalok lenéznek, akkor Holly és Méreg rácseszett, de a két férfi
arra koncentráltak, hogy az alattuk lévő polírozott fára szálljanak
le. Holly embertelen sebességével futott, de a folyosó hosszú volt
és az angyalok azelőtt értek le, mielőtt elérte volna a másik végét.
A szőnyegre vetette magát, annyira közel a falhoz, amennyire
tudta, elkezdett kúszni.
Hangok hallatszottak a földszintről, de a szavakat nehéz volt
megérteni. Nem próbálta meg, csak arra koncentrált, hogy
megtartsa a távolságot és tovább menjen. Most, hogy jó irányba
tartott a recés szárnyak a mellkasában megálltak, hogy

- 348 -
megpróbálják átszakítani húsát, de továbbra is érezte őket, a bőre
alatt feküdtek.
A szárnyak jellegzetes surrogása, mintha az angyalok egyike
visszaemelkedett volna.
A félemelet vége túl messze volt, hogy egy szárnyas lénnyel
versenyezzen. Holly balra gurult egy nyitott ajtóban. Méreg egy
szívveréssel később gurult be és az ajtó mögé mentek, hogy a
falhoz préselődjenek. Holly szíve zakatolt, de alatta egy sokkal
zsigeribb pulzálás volt. Bármi is vonzotta őt, most annyira közel
volt, hogy egy kéz volt a torkán, mely megpróbálta felülírni
szabad akaratát és közel húzni magához.
Holly Miára gondolt, az anyjukra és apjukra és öccseikre,
Ashre és Janvierre, még Arabellára és Zephre is.
Minden emberre, aki látta őt. Ismerte őt.
Egyikük sem annyira, mint az a vámpír, aki kezét összezárta az
övén és erősen megszorította. Holly ujjait a férfiéba fűzte és
eltökélten Holly maradt.
Ő és Méreg egy sötétebb szobában voltak. Nem Michaeláéban,
az tiszta volt, mikor szemei hozzászoktak a sötétséghez. A bútor
szép volt, az ágyon fehér takaró, az ágy négy szélén tökéletesen
faragott oszlop volt. Egy szék, aminek ívelt lábai voltak az antik
fehér öltözőasztal előtt állt, és úgy tűnt a fény a szoba közepén
lévő kis csillár adta.

- 349 -
 Nagyon szép volt, de személyiség nélküli. Olyan szoba, amit
nem használtak hosszú távra. Egy vendégszoba, egy szép szoba.
Úgy tűnt volt egy saját magán erkélye a csipkefüggöny mögött,
ami a szoba másik oldalán volt felakasztva. A kilátás-
Belekönyökölt Méregbe… csak hogy odapillantva lássa, a férfi
is ugyanarra az erkély függönyökre bámult. Ujját az ajkaihoz
emelte, majd a fal mellett abba az irányba kezdett menni,
figyelte, hogy a lány ott maradjon és fülét a kinti folyosón tartsa.
Félúton volt, mikor az angyalok beszélgetése sokkal hallhatóbbá
vált. Éppen az ajtó előtt mentek el.
Holly nem tudta megérteni hogy az a kettő miről beszélt. Nem
angolul beszéltek.
Természetesen nem. Az istenverte Magyarországon volt.
Felületes ismerete volt a középiskolai tanulmányai miatt
franciából és németből, de a nyelv egyik sem volt. A magyarnak
volt értelme. És talán azért húzta ki a nyelvet a semmiből, mert
ötlete sem volt. Amit tett, hogy letöltötte az appot a telefonjára,
amit Illium mondott neki. Ahogy Méreg a függönyök felé
lopakodott, óvatosan elővette a telefonját a zsebéből, de nem
nyomta meg a kezdőképernyő gombját.
Először finoman lehúzta dzsekije zipzárját, és csendben
bedugta a telefont az álla alá, hogy visszatartsa a képernyő fényét.
Nem az volt a legjobb módja a képernyőt nézni, de éppen meg
tudta csinálni, ha bedugta az arcát a mellkasához.

- 350 -
 Felhozva a kezdőképernyőt a fordító appra ment. Már csendes
üzemmódba tette a telefont, így az app nem szólalt meg. Azonban
a szavak elkezdtek legördülni a képernyőn, voltak lukak, amiket
az app nem tudott felvenni. A kijelző szerint a beszélt nyelv
magyar volt… mielőtt ókori görögre váltott volna.
Két angyal, két preferált nyelv, de nyilvánvalóan megértették
egymást.
Egy vidám jegyzet jelent meg a szövegen, ami azt mondta,
hogy az ókori görögöt az app részére egy vámpír professzor
hitelesítette, aki tényleg ókori görög volt. Segítőkészen azt is
megjegyezte, hogy többé nem ez az uralkodó nyelvjárás, de még
népszerű ’a hallhatatlanok statisztikailag jelentős többségénél’.
Holly gyorsan eltüntette, sokkal jobban érdekelte a kinti
beszélgetés.
-…nyugtalan.
– Mit…. őrszem…?
– Semmit, de én….éber.
-… egy jó helyzet… bejut a házba, de ébernek kell lennünk.
– Egyetértek. Senki sem juthat át rajtunk.
Holly összerezzent a szárnyak szétnyitásának és
összezáródásának hangjára, ami most közvetlenül kintről
hallatszott. Nos ez egyértelművé tette a választást. Eltette a
telefonját, azt csinálta, amit Méreg és csendben az erkély

- 351 -
ajtajához ment, amit a férfi a függönyök kis elhúzásával felfedett.
Egy beszélő pillantást vetett felé.
Holly a fejét rázta, kockáztatta, hogy kivette telefonját, hogy
megmutassa neki a beszélgetés fordítását.
Méreg állkapcsa megfeszült, ahogy figyelmét a bezárt ajtóra
fordította vissza. Mikor a férfi a hajára mutatott, Holly a
homlokát ráncolta, ötlete sem volt, mit akart. Méreg hegyes
mozgást imitált. Mi? Ó. Holly szorosan befonta a haját a
műveletre, nem volt nála hajtű. Egy ’várj’ mozdulatot tett,
óvatosan a táskájába nyúlt, hogy diadalmasan elővegye
zsebkését. Pink volt arany csillagokkal.
Méreg a szemeit forgatta a kicsi dologra.
Holly pofát vágott rá, kivette a fém fogpiszkálót, ami a foglalat
elején volt. Soha nem értette meg, egy egyébként csajos zsebkést,
amit Raina adott neki, igen, még mindig fájt visszaemlékezni,
hogy barátnője elment, amit olyan dolgokkal töltöttek meg, mint
körömreszelő és kicsi, karcsú tükör és egy visszataszító, többször
használatos fogpiszkáló. Fölösleges mondhatjuk, Holly soha nem
tette a szája közelébe. De hasznos volt, ha ki akarta szedni a rúzs
maradékát a tartójából.
A foglalat másik oldalán egy pár finom csipesz volt.
Méreg szemei kitágultak, mikor bemutatta a fogpiszkálót.
Vigyorgott, meglepte a lányt egy gyors, kemény csókkal, mielőtt a
kis fémtüskével a zárat kezdte volna babrálni. Holly érezte, hogy

- 352 -
ajkai duzzadtak, érzékenyek voltak. Szája mosolyra görbült.
Mindketten lefagytak, mikor angyali szárnyak árnyéka sepert
végig a szobán az ajtó kis, nyitott résén, csak akkor lazultak el,
mikor tiszta volt, hogy az egyik angyali őr a folyosón úgy
mozdult, hogy háttal álljon ennek a szobának.
Méreg izmai remegtek, teste kínos pozícióban volt.
Hollynak egy másodpercre volt szüksége, hogy rájöjjön,
kinyitotta a lakatot, de az utolsó mozdulat zajos lesz. Így vártak…
és az angyalt elhívta partnere és Méreg megcsavarodott. Az
utolsó kattanás a kinti beszélgetés alatt hallatszott. De mikor
kinyitotta volna az ajtót Holly kezét a férfi karjára tette és az
üvegen kívülre biccentett.
A szél átfújt a fákon. Nem volt szélvihar, de elég volt, hogy
becsapja a szoba fő ajtaját, mikor kinyitják az erkélyajtót. Ismét
várniuk kellett. És várniuk. Holly izmai azzal fenyegettek, hogy
begörcsölnek, a mellkasában lévő természetellenes szárnyak
böködték és böködték, de egyben tartotta magát.
Az egyetlen jó dolog, hogy ott ragadtak, hogy időzíteni tudták
az angyalok repülését, akik járőröztek közvetlenül felettük az
égen és jobbjára kiszúrhatták őket. Úgy tűnt körülbelül két
percük volt tiszta levegőre, ha jól időzítettek. Holly biztosította,
hogy kapucnija biztonságos volt, leellenőrizte, hogy Méreg kötött
sapkája nem mutatta lecsúszás jeleit.
És vártak.

- 353 -
 Méreg megszorította bokáját.
A szél megállt. És az angyal elment.
Százhúsz másodperc, mielőtt a férfi feltűnik és meglátja őket.
Méreg kinyitotta az ajtót, várt, míg Holly kicsúszott, mielőtt
utánament volna és bezárta az ajtót a lehető legcsendesebben.
Majd leguggolt és bezárta a fogpiszkálóval. Ezután átadta a
lánynak a fogpiszkálót, amit ő szépen eltett a zsebkésbe, ami a
zsákba került.
És mindez alatt küzdött a kényszerrel, ami zombivá akarta őt
alakítani.
A kilátás az erkélyről csodálatos volt, a bonyolult kerti
útvesztőre nézett és alatta hegyek voltak, amik ezt az
elhelyezkedést hozták létre. Csillagok ragyogtak az égen, a
gyönyörűség agóniává vált az emlék metsző fájdalma alatt. A lány
annyiszor repült át ezen az éjszakai égbolton. Annyi alkalommal
landolt a magasan lévő lapos tetőn, ami rejtve volt a tornyok
közt. Annyi alkalommal fonta össze szárnyait szeretőjével a
csillagok alatt.
Holly úgy érezte, elszorult a torka. – Mindig csak
szörnyetegként gondoltam rá – suttogta Méregnek. – Soha nem
vettem figyelembe, hogy volt egy élete, mielőtt szörnyeteggé vált.
Hogy szeretett egy nőt és várakozással a vérében repülte át a
csillag hintette eget.

- 354 -
 Méreg keze az övére kulcsolódott. – Ő és Raphael egyszer
barátok voltak.
Holly próbálta meglátni és ma sikerült neki. Két angyal,
gyönyörűek és erősek, együtt nevettek, tollaik ragyogtak a
napfényben, és szemük csillogott. – Biztos fájt Raphaelnek, hogy
meg kellett ölnie őt.
– Nem volt más választása. – Méreg az előttük lévő erkélyre
mutatott. – Gondolod, hogy képes vagy átugrani a résen?
Hetven másodpercük volt.
Szemeit kényszerítenie kellett, hogy ne az eget nézzék, a benne
lévő szárnyak ki akartak nyúlni és lerepülni az erkélyről. A
kényszer annyira erős volt, hogy emlékeztetnie kellett magát,
hogy ő nem angyal. Nem szállna fel, a földbe csapódna, véresen
és összetörten. A belső küzdelem öt értékes másodpercet
emésztett fel.
– Igen – mondta, miután mérlegelte a távolságot.
Méreg ment először, csendesen guggolva landolt a túloldalon.
Felületesen lélegezve Holly felugrott a korlátra… és messzebb
landolt az erkély túloldalán. Méreg szemei ragyogtak, mikor felé
fordult. Holly felemelte vállait és kitárta kezeit egy csendes Nem
tudom hogy csináltam válaszra.
Másik erkély volt alattuk.
Hatvan másodpercük volt.

- 355 -
 Ismét ugrottak, egy sarokban találták magukat, egy torony volt
az erkély távolabbi részén. És Holly mellkasa olyan erősen
ragyogott, hogy szinte érezte a dzsekijének fekete anyagán
áthatolni próbáló sugarakat.
A fogát csikorgatta és kezét Méreg karjára tette, a másikkal
felmutatott. Bármi is hívta őt, az a toronyban volt. Méreg
végigfuttatta kezét a hátán, ahogy ajkait a férfi a füléhez nyomta.
– Voltak pletykák, hogy Michaela talán terhes- Bármi esély, hogy
betörünk egy csecsemő szobájába?
Öröm és düh bomlott ki Hollyban. Együtt a féltékenység
erőszakos adagjával.
– Nem tudom – mondta a sötét pulzáláson keresztül. –
Hacsak az arkangyalok nem évekig terhesek, a gyerek nem lehet
az övé.
– Michaela akaratlanul átadhatta Uram részét a gyereknek.
Minden vér kifutott Holly arcából, hogy rémület fagyossága
töltse meg. - Mit csinálunk? Ha egy gyerek?
– Csak egy dolgot tehetünk – válaszolta Méreg. – Elmondjuk
Raphaelnek.
– Csak ennyit?
– Egy arkangyal gyerekéről beszélünk.
Igen, mondta az erőteljes suttogás a fejében, a gyengéknek
nincs itt helye.

- 356 -
 Holly ökölbe szorította kezeit. – Egyre nehezebb önmagamnak
maradnom.
Méreg állkapcsa szorosan megfeszült. – Úgy tűnik a torony
ablakait lehegesztették – mormogta, ahogy a sötétségben guggolt
–, és nem tudunk felmászni a felületen. Át kell mennünk ezeken
az erkélyajtókon, a többit meg utána kitalálni. – Átnézett a vállai
felett. – Ha jól számolok, húsz másodpercünk van. Ha nem
csináljuk meg, mielőtt befordul, feküdj le az erkélyen.
A horror csavarodó betolakodó volt a zsigereiben a gondolatra,
hogy egy csecsemőnek kell ugyanazokkal a sötét kényszerekkel
megküzdenie, ami benne üvöltött, ennek ellenére elővette
zsebkését és odaadta a fogpiszkálót Méregnek. A férfinak tizenöt
gyötrelmes másodpercébe telt bejutnia a sötét szobába.
Bejutottak, mielőtt az angyal őr megkezdte körét, vártak, míg
szemük alkalmazkodott.
Egy ing volt a székre dobva, csizmák voltak az ajtó mellé
szépen letéve, egy fésű és talán kölni, vagy arcszesz a kis öltözőn.
Jobbra tekintve csak sötétség volt.
Az ágy üres volt.
Nem ellazulva Holly csendben átment a szobán, hogy belessen
oda, amiről kiderült, hogy nagy öltözőszoba, egészségügyi
termékekkel az ajtó jobb oldalán. Mind üres volt. Méregnek
felmutatta hüvelykujját és a férfi kilépett a feketeségből, amibe
beburkolta magát, így biztosíthatta a rejtett fedezést, ha Hollyt

- 357 -
elkapják. A következő problémájuk a szoba zárt ajtaja volt.
Ugyanarra a félemeletes folyosóra nyílt, amit a két angyal őr
vigyázott.
Áll összeszorító óvatossággal fordította el az ajtógombot,
Méreg egy aprót nyitott rajta. Éppen eleget, hogy kidugja kis
tükrét, hogy megvizsgálja a folyosót. Bősz arckifejezése elmondta
a lánynak, mit látott.
Most mi lesz? tátogta Holly.

- 358 -
 29. fejezet

Várunk, tátogta vissza Méreg.

Mindketten leültek a padlóra az ajtó mellé.
– Mi van a… - az ágyra és hiányzó tulajára mutatott.
– Vámpír, vagy halandó az ágy méret alapján. – mormogta
Méreg közvetlenül a lány fülébe, ajkai a lány olyan testrészét
súrolták, amiről soha nem gondolta, hogy érzékeny lenne. – A
nálam sokkal öregebb vámpírokat is tudom hipnotizálni, amíg
valaki nem olyan idős, mint Dmitri, nem lesz probléma.
– És ez hogy történt? – suttogta Holly, miután lehúzta a férfi
fejét, hogy kezét az arcához nyomta. A férfi meleg volt a tenyere
alatt, borostája kezdett kialakulni a bőrén, menytől érdekesen
érdes lett. – Azt tudtam, hogy még fejlődsz, de az emberi préda
hipnotizálásától az öreg halhatatlanokig? – Holly erejének
hullámzásának volt értelme, mert ijesztő cuccokat
kényszerítettek a testébe, de Méregnek nem volt ilyen kifogása.
– Dmitri azt mondja ő is hírtelen robbanásokban fejlődik.
Mintha a tested egy pontra épülne fel, majd átlökik rajta.
Ennek volt értelme a halhatatlan módon. – Nos, hipnotizáló
erő vagy sem nem jó fogadás reménykedni benne, hogy ez a hapi
a hipnotizáló limited alatt van. Egy arkangyal erődjében vagyunk.

- 359 -
 Méreg vigyorgott és vállat vont.
Mikor Holly morcosan nézett rá a férfi azt tátogta Cicus. Holly
finoman a karjába ütött. Méreg elkapta ökölbe szorított kezét és
azt tettette, hogy agyarait a bütykeibe süllyeszti. Holly ajkai is
mosolyra görbültek… és ez rendjén volt. Mert ebben ketten
voltak benne.
Egy óra telt el, Méreg pár percenként a tükröt használva
ellenőrizte a folyosót. A Holly mellkasában lévő fájdalom lassan
addig a pontig erősödött, hogy tenyerét a mellkasára tette abban
a hiú reményben, hogy csökkentse azt. Méreg látta a mozdulatot,
kezét a combjára tette. Holly keményen megszorította a kezét. És
próbált lélegezni.
– Az angyalok az ellenkező irányba mennek – mondta három
perc múlva. – A torony bejáratának közvetlenül a bal oldalunkon
kell lennie.
– Csináljuk. – Beosonni az angyalok orra előtt erős kockázat
volt, de itt ülni, mikor mellkasa azzal fenyegetett, hogy kettétörik
véres, törött halmot hagyva hátra.
Méreg kinyitotta az ajtót, kicsúszott, hogy figyelje az
angyalokat, míg intett a lánynak. Holly nem vitatkozott, vagy
hezitált. Csendben a toronyba vezető egyetlen lehetséges ajtóhoz
sétált, a sarokban volt.
Be volt zárva.
Fenébe.

- 360 -
 Átnézett a válla felett, hogy lássa Méreg hátrafelé lépked felé.
Tudta, hogy tekintetét előre tartja annak reményében, hogy
hipnotizálja az angyalokat, ha arra van szükség. De azok az
angyalok a félemelet másik fele felé is fordulhattak. Nincs rá
lehetőség, hogy elkerüljék, hogy meglássák őket.
Nem volt idő, hogy Méreg kezelésbe vegye a zárat.
Holly a zárra bámult… és savas zöld suttogás száguldott végig
a karján a zárba. Furcsa nyugalom szállta meg, a fájdalom többé
nem volt gyötrelmes, ismét elfordította az ajtógombot. Egy
másodpercen belül bent volt. Méreg a vipera sebességévvel
csatlakozott hozzá, sikerült az ajtót hangtalanul bezárni.
Nyelve száraz volt és szíve dübörgött, a férfira bámult. A
toronynak ez egy sötét része volt és mellkasa ragyogott. Ahogy
Méreg szemei. Ujjaival megérintette a férfi arcát. Méreg erős,
kivételes és egyedülálló volt… és mindig az udvarába akarta őt.
De a férfi röhejesen hűséges volt Raphaelhez. Soha nem értette
meg miért. Raphael egy erős kölyök volt, de a lány több ezer évvel
volt idősebb, sokkal erősebb. Mégis Raphael nemcsak ennek a
viperaszemű vámpírnak a húségét tartotta meg, de Dmitriét is.
A férfi nem tudta megtenni. Egyszer voltak barátai. Hosszú
ideje. Raphael a barátja volt. Versenyeztek a Menedék felett,
szárnyuk levegő és tűz volt, vagy így érezte. Raphael
felemelkedése után változtak meg a dolgok. A kölyök túl erőssé
vált, és neki gondjai voltak azzal, hogy elfogadja azt.

- 361 -
 Milyen bolond volt.
Meg kellett volna ölnie Raphaelt, fiatal angyalként, aki soha
nem emelkedett fel.
– Holly.
Holly a hasított szemekbe nézett, ami egy kígyóé voltak, Méreg
kezei megragadták felkarjait. – Itt vagyok – nyögte ki a lány,
torka dörzspapír volt. – Most nagyon erős. Állandóan a
gondolataimba csúszik, magává változtat engem.
– Igyál. – Méreg csuklóját Holly szájához emelte.
Ismét a férfi egyedülálló és brutálisan erős vére megcsapta,
segített neki elég távolságra visszalökni a visszhangot, hogy
működjön. – Nem leszek rá sokáig képes – figyelmeztette a férfit.
– Nagyon erős ezen a helyen. – Beragadva Holly gyenge testébe,
de megtöltve olyan erővel, ami domináns volt a támadás óta.
– Akkor fejezzük be a felderítést és tűnjünk el innen.
Holly a lépcsők felé fordult, ami csigavonalban vezetett a
toronyba. Keskenyek voltak, de jól felépítettek és fém korlát
futott végig a jobb oldalon. Ő ment először. Méreg nem próbálta
meg megállítani.
Soha nem korlátozna. Segít repülnöm.
Ez olyan ajándék volt, amit szorosan tartott.
Minél közelebb ért a toronyhoz, annál nehezebb volt figyelmen
kívül hagynia a nyomást a mellkasában. Kizipzárazta dzsekiét
abban a hiú reményben, hogy csökkenti a nyomást. Savas zöld

- 362 -
fény robbant ki belőle, áthatolt a sötétségen. Ragyogott a
hatalmas vaslakaton, ami a torony szobájának ajtaján lógott.
Törd össze.
Körmeit a tenyerébe vájva Holly kivette a zsebkést a másikkal,
majd kivette a fogvájót a hüvelykujjával. – Még egy lakat vár
nyitásra – monda Méregnek. Nem volt rá mód, hogy elrejtsék a
törött lakatot és megígérték, hogy nem hagynak nyomot, ami a
jelenlétükre utalt.
Méreg ismét leguggolt.
Elég hosszú ideig tartott neki, hogy izzadság gördüljön le Holly
homlokán, a benne lévő nyomás egy katlan volt. Levette dzsekijét
és táskáját, mindkettőt az ajtóban hagyta. Méreg kinyitotta a
lakatot rögtön ezután és csendben a lány dolgai mellé tette,
mielőtt levette volna zsákját és azt is letette volna.
Felállva kezét a kilincsre tette. – Én megyek először.
Holly biccentett, mert neki be kellett mennie és az egyetértés
volt a leggyorsabb módja, hogy biztosítsa.
Méreg megfogta az arcát, hogy biztosítsa, a szemeibe néz. –
Vegyél annyi vért, amennyire szükséged van, hogy kontrolláld.
Csak miután a lány biccentett nyitotta ki az ajtót.
A szobát csak savas zöld fény világította meg. Holly azt
gondolta, hogy az ő mellkasából származik… de a fény a kör alakú
terület közepéből származott. Méreg kezét erősen megszorítva a
rémítő dologra bámult előtte: egy bölcsőre. Fehér és finom.

- 363 -
 A gyomra felfordult. Egy baba?
Ne. Kérlek ne.
Érezte, hogy Méreg is keményen szívta be a levegőt és ők
ketten csendben közelebb sétáltak, elég közel, hogy benézzenek a
borzalmas bölcsőbe. Csak… megütötte őket valami, mielőtt
érintési távolságba kerültek volna attól a bármitől, ami a
bölcsőben feküdt. Egy gát világított előttük, elég erővel lökte őket
hátra, hogy megtántorodtak, alig bírtak megállni. A színe ragyogó
bronz volt, ami Hollyt Michaela szárnyára emlékeztette. Ahogy
nézték ráccsá vált, ami az egész bölcsőt egy labda formájú
ragyogó erőbe zártra.
– Ez mi? – mutatott ujjával Holly a bronz erőre, de nem
érintette meg.
– Úgy tűnik Michaela hátra tud hagyni egy fix erőt. – Méreg
megnézte a ragyogó struktúrát. – Talán Zuhatag szülte képesség,
vagy már korábban pletykák terjedtek volna róla. Feltételezem
egy ponton újra kell töltenie a szerkezetet.
Holly nem törődött többé a válasszal, még ha ő is tette fel a
kérdést. A bölcsőben lévő zöld ragyogás húzta őt. Szíve zakatolt,
mellkasa pulzált, elég közel lépett, hogy benézzen a rácsos
ketrecbe… és látta a torz és kicsavart… Nem gyermeket.
Nem volt feje. Se szemei. Se orra. Se végtagjai. Se mellkasa. Se
csípője. Se gerince.

- 364 -
 Nem tűnt sem emberinek, halhatatlannak, de még állatnak
sem. Semmi nem volt, csak egy pépes porhüvelyen lévő daganat,
amit összetettek és hússá formáltak. De az eltorzult daganat húsa
emelkedett és süllyedt a légzéstől és halvány barna bőrszíne volt,
ami annyira gyenge volt, mint a baba a savas ragyogás alatt.
Volt egy kicsavarodott s undorító, puhának tűnő csont, ami
kiállt annak a valaminek a közepéből, ami halványan egy szárny
alakjára hasonlított. De nem volt szárny. És akkor mi volt? Egy
felnőtt ujjának teteje, teljessé tette egy négyzet alakú köröm, ami
kiugrott a hús fényes részéből, ami úgy tűnt rothadt a savas
ragyogás hamis élete alatt. És ó Isten, volt három felnőtt fog,
amik kilógtak a másik oldalán.
Hogy tudott egyáltalán lélegezni? Nem volt orra, se szája. Sem
agya. Hogy lehetett életben?
Gyomra felkavarodott.
Epe tolult fel. Holly elkezdett hátrálni… és a szárnyak egyre
jobban kinyúltak és kiszakadtak belőle, mielőtt bármit tenni
tudott volna, hogy küzdjön az elszakadással.

***

Méreg látta, hogy Holly háta megmerevedik, gerince veszélyes

ívben hajlik meg. A lány szája hangtalan sikolyra nyílt, testének
minden sejtjéből savas zöld fény terjedt. Még ahogy embertelen

- 365 -
sebességgel haladva a lány felé, a fény egy ragyogó labdává vált és
elkezdett a rács felé áradni.
A rács brutális erővel csapta vissza Hollyba.
A lány remegett, vér folyt az orrából és szájából, belőle, de
teste ismét meghajlott, a savas zöld energia ismét a rácsba
csapódott. Méreg készen állt, mikor visszacsapódott. Egy
pillanattal azelőtt ragadta meg Hollyt, mielőtt az erő visszatért
volna belé, hogy átvegye az irányítást.
Belenézett a szemeibe. De ahogy tartott tőle a lány immunis
volt a hipnotizáló képességére. Szemei ragyogtak, ahogy az erő
ismét felemelkedett. És mikor kezét a lány gyomrára nyomta,
hogy megpróbálja elkapni őt, nedvességet érzett. Nem kellett
lenéznie, hogy tudja mi az.
Minden vámpír ismerte a vér éles, fémes illatát.
A lányban lévő energia szó szerint széttépte őt abban az
eszeveszett törekvésben, hogy megkapja az energiát…
csatakozzon a bronz rácsos ketrecben lévőhöz. Méreg pillanatnyi
döntést hozott. Megragadta Holly torkát egyik erős kezével,
erősen megszorította, hogy elvágja a vér áramlását. Holly teste
vagy egy percig görcsölt a szorításában, mielőtt elernyedt volna.
Egy ember már halott lett volna.
Számot azzal a ténnyel, hogy Holly nem ember volt. Mert ha
megölte… Fájdalom, amire soha nem számított, hogy érezni
fogja, tépte szét, ahogy a karjaiba emelte a lányt és a szoba

- 366 -
túloldalára vitte. Letette őt az ablak előtt székbe, leellenőrizte
pulzusát.
A megkönnyebbülés hideg csapás volt a zsigereiben.
A lány élt és a ragyogás megállt. Ettől úgy hitte, hogy a
lányban lévő dolognak Holly tudatosságára van szüksége, hogy
megtehesse, amit akart. Ami azt jelentette, hogy saját
tudatossága nem volt egész, nem létezett a parazitán kívül. Ahogy
a bölcső rémisztő pulzálása, az megcsavarodott és darabokból állt
össze. Szüksége volt Hollyra, mint hordozóra. Azonban mint egy
rovar, ami kitört hordozója testéből miután belülről felfalta
annak testét, megölné a lányt, miközben ki akar törni.
Hollyt a székben hagyta, Méreg ismét a rácshoz ment,
szüksége volt minden részletre, amit ura számára adni tudott.
Zsigerei azt mondták, hogy ennek a dolognak nem kellene
léteznie és nem kellene életben maradnia minden ismert
ésszerűség alapján, az emelkedés és süllyedés a bőre alatt
felszínesen hasonlított a légzésre. Ahogy nézte az emelkedés és
süllyedés pulzált és elhalványult, a random recésségben, pulzált
és elhalványult. Hunyorgott.
És rothadt zöld nyomát kapta el a felszín alatt: pusztulás.
Minden részletet eltárolt az elméjében, a listáján a következő
részre ugrott és közvetlenül megérintette a bronz rácsot. Az
hátradobta őt a falnak, de készült erre a kimenetelre, és vipera

- 367 -
folyékonysággal gördült le. Elég ideig volt Raphaellel, hogy
felismerje az erőt, ami hátradobta őt, hogy az arkangyali volt.
Nem fog átjutni rajta.
Ami csak egy lehetőséget hagyott neki: ki kell vinnie innen
Hollyt, mielőtt visszatérne tudatossága és a veszélyes energia
benne ismét megpróbálna egyesülni saját magának másik
darabjával. Addig távol is kell a lányt tartania, amíg beszélni tud
Raphaellel és kitalálják a megoldást, ami nem vezet Holly
halálához.
Mert Méreg nem békült ki azzal.
Egyik fülét nyitva tartotta arra a jelre, hogy Holly visszanyeri
tudatosságát, a torony ablakához ment, hogy megnézze, ki tudja-
e nyitni. A válasz nem volt jó: ahogy korábban gondolta, az
ablakokat lehegesztették. Valamint arra tervezték, hogy az üveg
összetörése ne legyen rá igazi hatással, a mezők túl kicsik voltak,
hogy egy madárnál nagyobb dolog átférjen rajta, míg az ablak
maga vastag fémből készült.
Michaela tisztán megértette, hogy ennek a nemlénynek nem
szabad megszöknie. Akkor miért engedte meg, hogy létezzen? Az
erőért? Vagy mert eléggé szerette Uramot, hogy reménykedett a
visszatértében?
Itt és most egyik sem volt fontos.
Csak Holly számított.
Méreg ki fogja vinni őt azon az úton, ahogy bejöttek.

- 368 -
 Mindig szerette a kihívást, gondolta bőszen.
Visszament a szobába, biztosította, hogy nem hagytak maguk
mögött nyomot. Nyilvánvaló volt, hogy Michaela nem
kapcsolódott mentálisan a rács erejéhez, vagy a szobát egy
perccel azután, hogy beléptek már ellepték volna az őrök. És
meggyőződött róla, hogy Holly egyetlen csepp vére sem árulta el
őket a földön, felemelte a lány testét és elhagyta a szobát, majd
letette a földre és óvatosan visszazárta a lakatot ugyanabban a
helyzetben, ahogy találta.
Hollyra ráadta dzsekiét és bezipzárazta, ami elégnek bizonyult,
mentálisan feljegyezte, hogy piszkálja a lányt, amiért babaként
cipelte. A szemeivel fel fogja nyársalni, mielőtt hasonló szúrós
válasszal válaszol majd. A táskája probléma volt. Azonban a
lánynál nem volt sok étel és váltásruha, a dzsekije meg kint volt.
Mindent bepakolt saját nagyobb zsákjába, majd begyűrte a lány
táskáját is. Felvette azt, majd utána a lányt is és próbált nem
nézni a liluló zúzódásra a nyakán.
Ő csinálta azt.
Ő, aki olyan férfi volt, aki mindezidáig vigyázott, hogy soha ne
legyen lelketlen, soha nem bánt úgy egy nővel, mint eldobható
termékkel. A húgai talán lemondtak róla, de az nem változtatta
meg, hogy miként nőtt fel, kinek az volt a feladata, hogy
gondoskodjon, ne bántson. – Sajnálom, cicus – mormogta, arcát
a lány hajához dörgölte, mielőtt lement a lépcsőkön.

- 369 -
 Leérni az aljára nem volt probléma, Holly nem nyomott
annyit. Igazán kicsi volt, még úgy is, hogy hatalmasnak tűnt a
jelenléte, mikor ébren volt és visszavágott neki. Ismét a földre
fektette őt, miután leért a lépcsőkön, hátát a falhoz támasztotta,
Méreg megkockáztatta, hogy legkisebb mértékben kinyitotta az
ajtót.
Két angyal úgy tizenöt méterre állt.
Méreg úgy döntött, hogy vár. Ahogy látta ez a torony tiltott
volt mindenki számára. Az angyalok feladata az volt, hogy
biztosítsák, senki sem tört be a házba és ért el a fent lévő
bölcsőhöz. Michaela egy hatalmas figyelmeztető jelet hagyott a
bronz ráccsal. Adva a hírnevét a kreatív és kegyetlen büntetések
terén, nem gondolta, hogy az emberei figyelmen kívül hagyják az
utasításait.
Addig nem, amíg Méreg nem ad rá okot, hogy ellenőrizzék a
tornyot.
A probléma az volt, hogy Hollyt tudattalan állapotban kellett
tartania elég ideig, hogy távos kerüljön a bölcsőben lévő
nemlénytől. Méreg nem felejtette el a szárnyakat, amik a
mellkasában ragyogtak a Centrál Parkban, de az most eltűnt. Az
erő nem próbált meg teljes átvételt, míg érintési távolságra került
a befogadótól. És az csak az erőd közepén volt, hogy az emlékek
elkezdtek Holly saját elméjével összeolvadni.
Egy kínkeserves óra telt el, és a lány szemei megrebbentek.

- 370 -
 – Sajnálom – suttogta Méreg ismét, és ismét öntudatlan
állapodba fojtotta.
Könnyek tömítették el a férfi torkát, azzal fenyegettek, hogy
legördülnek az arcán, első alkalommal a három évszázad során.

- 371 -
 30. fejezet

Egy perccel később az epe még égette Méreg torkát, kinézett a

folyosóra. A két őr eltűnt. Ki merte dugni a fejét, hogy
leellenőrizze, az egész félemelet tiszta. Igen. Rájött, az
angyaloknak úgy kellett dönteniük, hogy kinyújtják a szárnyukat,
míg lerepültek.
De hamarosan visszatérnek.
Hollyt a vállára dobta, megrándult a sérülésre, amit okozott a
lány már sérült hasán, és bezárta maga mögött az ajtót. A
várakozást arra használta, hogy helyrehozza belülről, így a zárja
bezáródott, de leellenőrizte, hogy biztos legyen benne. Ezután
gyorsan és csendben ment oda, ahova beléptek az erődben.
A terület még üres volt és az ablak nyitva.
Miután Hollyt a fal mellé ültette, levette táskáját, kivette a
kötelet és horgot, majd a horgot olyan erősen odaerősítette,
amennyire tudta. Csak pár nyomot hagytak. Voltak
elkerülhetetlenek, de remélhetőleg senki sem nézi meg elég
figyelmesen ezt az ablakpárkányt a folyosó távoli végén.
Hollyval lemászni nem lesz egyszerű, de úgy döntött, hogy
táskáját előre veszi fel és a lányt a hátára köti egy extra kötéllel.
Nem lesz a legkényelmesebb pozíció lánynak és valószínűleg

- 372 -
pokolian fájni fog a háta, de legalább életben lesz. A táska és
Holly a helyén volt, várt a megfelelő időre, mikor az égen nem
voltak elég közel szárnyak, hogy kiszúrják őt.
Tíz gyötrelmes perc telt el, mielőtt az ég üres lett.
Méreg kilendült az ablakon.
A rajta lévő súly miatt a kötél feltépte a kezeit. Alig érezte. Az
átalakítása megkeményítette a legtöbb féle fájdalommal
szemben. Mikor lekötöztek, majd mérges viperákat és kobrákat
dobtak a testedre, az agyaraik mérget fecskendeznek védtelen
bőrödbe újra és újra, míg a gyötrelem és horror az egyedüli, amit
ismersz… Nos, nem sok rémálom volt, ami megrémítette Mérget
és egy kis fájdalom, ami akár közel kerülhet a destabilizációhoz.
Természetfeletti sebességgel mozgott.
Lába anélkül ért a földre, hogy bárkit riasztott volna hangjával.
Kikötötte Hollyt és a fűre tette, táskáját a helyére csúsztatta,
mielőtt elég erősen megpattintotta a kötelet, ami a horog
kiakasztására szolgált.
Nem mozdult.
Ismét megpróbálta a mozdulatot, amit számtalanszor
gyakorolt az évszázadok során. A hülye dolog nem engedett.
Méreg mély lélegzetet vett, az őt megbélyegző lények jeges
hidegségéhez nyúlt és ismét megpattintotta a kötelet.
A kötél lecsúszott, a horog leesett.

- 373 -
 Elkapva feltekerte a kötelet és visszatette a táskájába, óvatosan
oly módon, ami nem bántja Hollyt, ha a vállára dobja őt. Amit a
következő percben megtett. A lány a gyümölcsöskertbe való
futása közben felnyögött, de nem állt meg. És mikor egy őrbe
szaladt, gondolkodás nélkül hipnotizálta a vámpírt, a férfinak
ugyanazt az instrukciót adta, mint Holly a másik őrnek. Nem
láttál mást, csak egy macskát. Nem voltak betolakodók.
Egy szívveréssel később ott sem volt, eltűnt a sötétségben. A
vipera sebességével jutott el a fasorig, kitöréseit ahhoz időzítette,
hogy elkerülje az angyalok járőrözéseit a fejük felett. Még akkor
sem állt meg, miután a fák lombkoronája alatt futott. Míg
sebességét általában időnkénti kitörésre használta, ma este addig
futott, ameddig teste bírt.
Ez nem volt végtelen időnyi. Csak háromszázötven és
egynéhány éves volt és még nőtt az erejébe. Mikor végre megállt
és visszanézett, látta az erődöt, de az már csak egy játékkastély
volt, a távolság amit a bölcsőben lévő nemlény és Holly közé tett
jelentős volt.
– Méreg.
Hollyt vállának lusta mozdulatával engedte el, leültette a lányt,
hátát a fának támasztott és kezeivel megfogta az arcát. – Beszélj
hozzám, cicus. – Ez kérelem volt.
Holly gyengén kezét a férfi csuklójához emelte. – Hol…- A
hangja dörzspapír volt.

- 374 -
 – Várj. – Lerázta táskáját, kivett egy palack vizet, segített a
lánynak megnedvesíteni a torkát. – Jobb?
Egy tompa biccentés, Holly feje az erőd felé fordult. – Még
mindig érzem. – A mellkasa ragyogott.
– Tudsz küzdeni ellene?
Egy feszült pillanat, mielőtt biccentett. – Igen. Már nincs
annyira a fejemben. – Újabb lélegzet, ami túl durvának
hallatszott, nem volt túl rendben, a torkában lévő sebek
nyilvánvalóak.
Méregben mélyen hideg formálódott, aminek semmi köze nem
volt az átalakításához, a lány tincseit kisöpörte az arcából. – Le
kell ellenőriznünk a mellkasodat és hasadat. – Tudta, hogy
további károkat okozott neki, mikor a vállán cipelte, de csak ez az
egy módja volt, hogy biztonságba tudja őt.
Holly nem küzdött ellene, mikor Méreg kizipzárazta a dzsekiét
és finoman felhúzta a fekete topot, amit alatta viselt. Az egyedüli
kegyelem, hogy a vér nem száradt meg, így nem kellett letépnie
róla az anyagot. Nem kellett zseblámpa, hogy lássa a károsodást,
a lány mellkasa savas zölden ragyogott, megvilágította bőrét.
Repedések voltak végig a bőrén.
A lány szíve volt az epicentruma a véres földrengésnek.
Méreg agyarai az alsó ajkába süllyedtek, nem a vér illatától,
bár Holly illata igazán jó volt, hanem mert látta rajta a sérülést, a

- 375 -
fájdalmat, olyan dolgokat tett vele, amit senkinek sem engedett
meg évszázadok óta. A lány törékeny volt.
Méreg nem lógott törékeny emberekkel.
Csuklóját a lány szájához emelte. – Igyál.
Holly szemei találkoztak az övéivel, a bennük lévő fájdalom
perzselő volt. – Több mint egyszer vettem tőled vért. – Egy
morgás, amitől ismét önmaga lett. – Nem lehetsz gyenge, ha túl
kell élnünk.
Méreg kuncogott, az izmaiban lévő csomók kissé kioldódtak. –
Több mint párszor kell megharapnod, hogy legyengíts engem.
Amikor a lány továbbra is hezitált, makacs vonal volt az
állkapcsa, ami a férfi számára intim módon ismerős volt, a
táskájába nyúlt és az elkülönített részből egy üveg vért vett elő. –
Szívélyesség Ashwinitől. Azt mondta talán szükségem lesz rá. –
Elena vadász barátjának és Janvier feleségének, ahogy Méreg
anyja mondta volna ’harmadik szeme’ volt, így Méreg nem
küzdött az extra súllyal, amit a két elkülönített palack jelentett.
– Igyál te először – utasította Holly, légzése egyenetlen volt. –
Én inkább… nem szeretném meginni azt.
Méreg nem akart időt vesztegetni a vitatkozásra, mikor Holly
sérült volt, lecsavarta a palack tetejét és nagyot húzott belőle…
csak hogy eltépje ajkaitól, míg azok mosolyra húzódtak. – Ez
ízesített.

- 376 -
 Holly ajkai mosolyra húzódtak, szemei ragyogtak. – Milyen
ízű?
A förtelmes dolgot Méreg a szájához emelte, belekortyolt. –
Fűszeres. – És vonakodva elismerte, az íze nem volt rossz.
Többet ivott. És az otthonára gondolt. A fogadó konyhájának
melegére, ahogy anyja fahéjat, szegfűt és kardamont dobott egy
edénybe a Diwali alatt. A Fények Fesztiválja, tele színnel és
örömmel, édes illatokkal, mindig kedvenc része volt az évben.
Holly kinyúlt, hogy kezét a férfiéra zárja, fogása gyenge de
rendíthetetlen volt. – Mi az?
Méreg nem beszélt a múltjáról. Hosszú ideje eltemette és
porrá vált. De abban a pillanatban, ahogy a fűszerek a nyelvén
voltak és az emlékek titokban kibogozódtak benne, nem tudott
csendben maradni. – Otthon – suttogta. – A vér az otthonomra
emlékeztet. – Mosolyát egyszerre formálta szomorúság és öröm.
– Hosszú ideje már.
– Had kóstoljam meg.
Nem adta oda a lánynak a palackot. Előrehajolt, ajkait a
lányéra nyomta. Holly szabad kezét a férfi arcára fektette,
elfogadta a gyengéd csókot és mikor szétváltak, szemei nedvesek
voltak. – Hiányzik neked.
– Igen. Néha. – New York volt most az otthona. Az, ahol a
családja élt, a Hetek, Raphael, Janvier, még néhány ostoba fiatal,
de egy része mindig az a fiú marad, aki a Selyemúton egy

- 377 -
fogadóban nőtt fel. A forró levegő, a beszélgetések hangzavara
több ezer dialektusban és nyelven, a színek és vad kaotikussága,
egy ragyogó csillagfény messze a hatalmas város füstjétől és
porától, az emlékek örökké benne élnek.
– Visszamehetsz?
Hollynak fogalma sem volt róla, mit kérdez. Megrázta a fejét.
– Nem haza. Nem mehetek haza.
A lány ujjai összeszorultak rajta.
– De elmehetek Indiába – mondta Méreg, hátrasöpörte ismét
a lány haját. – Neha kedvel engem. Engem és Janviert az ő
Sármjának és Ravaszságának hív. Soha nem jöttünk rá melyik
melyikünk.
– Mindig el akartam menni Indiába – mondta Holly újabb
remegő lélegzettel. – És Kínába. Az ük-nagyszüleim Xi’an nevű
helyről származnak.
– Elmegyünk. - Ezzel az ígérettel Méreg ujjaival végigsimított
Holly zúzódott torkán. – Sajnálom.
Elkapva a férfi kezét váratlan kedvességgel csókolta meg a
tenyerét. – Én nem. Köszönöm, hogy segítettél Hollynak
maradni. Most igyál.
Méreg befejezte a palack vért, ami varázslatot tartalmazott,
hogy tudott a múltjáról beszélni és a határozott jövőről, amit
akart, a jövőt, amiért a haláláig küzd, hogy elérje. – Az indiai
utunkon – mondta – Delhi utcáin fogunk motorkerékpározni,

- 378 -
ahol ökör húzta kocsik, nyurga riksák és kérkedő vámpírok
vannak, és meglepjük Nehát veled. Csak vigyáznunk kell, hogy ne
próbáljon meg megtartani téged.
Holly agyarai a csuklójába mélyedtek, mikor felé nyújtotta
kezét. A lány úgy ringatta a csuklóját, mintha értékes dolog
lenne, ami megsérülhet. Annyira furcsa volt, annyira Holly. A
lánytól Méreg szíve oly módon fájt, amiről úgy gondolta, hogy
lehetetlen. De ahogy ivott, látta, hogy a testén lévő törések
centiről centire begyógyultak.
Holly többet ivott, mint normál esetben és mikor nyelvével
végigsimított a seben, hogy segítsen neki begyógyulni, azt a
legnagyobb gyengédséggel tette. Méreg mosolygott. – Óvatosan,
cicus. Elkezdesz kedves lenni hozzám és azt fogom gondolni,
hogy kedvelsz.
– Megfontolom Kígyó Pofa.
Méreg vigyorgott, mert a lány visszatért, felállt és kinyújtotta a
kezét. –Tudsz mozogni?
Holly elfogadta a segítséget és lassan felállt, majd lassan
lehajolt. – Igen – mondta végül. – Érzem a zúzódásokat és hogy a
hús a mellkasomon és a hasamon új és törékeny, de nem vagyok
gyenge. Csak óvatos kell lennem, hogy ne tépjem fel a sebeket.
Méreg a táskát nézte át, amíg a lány válaszolt. – Tessék –
mondta, talált egy hosszú ujjú fekete pólót, amit a lány váltásként
hozott. – Le kell takarítanunk rólad a vért is.

- 379 -
 Holly levette a dzsekijét és véres felsőjét. Majd a majdnem
üres üveg vízét használta, hogy lemossa a rászáradt vért. – Tiszta
vagyok?
Méreg megnézte a lány kicsi, karcsú, tökéletes alakját. És oly
módokon akarta őt megharapni, aminek semmi köze nem volt a
túléléshez. – Fordulj meg.
Amikor Holly megtette biccentett. – A vér eltűnt. – Cseppek
talán beivódhattak farmerja övrésze alá, de az nem olyan volt,
amit most kellett kezelniük.
– Mennyi ment a dzsekidre? – kérdezte, miután a lány felvette
a tiszta pólót.
Kiderült, hogy a kabát belső része vízlepergető és képesek
letakarítani a már nedves felsővel. Amilyen közel voltak, a lány
illata a férfi kőré tekeredett, mint a cicus, aminek hívta őt. A
karjaiba akarta vonni Hollyt és felfedezni őt, megtalálni, hogy a
szenvedélyes, megigéző, védelmező vonzás a lány felé valami
sokkal értékesebbé válhat-e: otthonná.
De először biztonságba kellett juttatnia.
Fogta a véres pólót, amit törlőnek használt, azt mondta: – Öt
percen belül itt leszek. Bármi veszélyes tűnik fel, mérgezd meg a
bébi agyaraiddal.
A vicsorgás hangja kísérte, mikor eltűnt a fák közt, célja a folyó
volt, amit nem sokkal megállása előtt pillantott meg. Ott. Egy kis
forrás zúgott át a kövek közt. Egy hatalmas szürke farkas állt a

- 380 -
túloldalon, ami nem volt meglepő, nem ebben a régióban. Szemei
Méregre ragyogtak, ahogy a férfi kimosta a felsőt, az kivette a
nedves fém koncentrált illatát. A vámpíroknak jó orra volt, de
nem voltak vérebek. Ez távol tartja a vámpírokat, akik az illatukat
akarták követni.
Más lenne a helyzet, ha Michaelának lenne egy született
vadász alkalmazottja, de a korábbi Konstantinápoly
Királynőjének és jelenleg Budapest Arkangyalának furcsa vak
foltja volt, ha vadászokról volt szó. Használta a Céh
szolgáltatásait, és a vadászok szerint, akiket Méreg ismert, a nő
szívélyesen kezelte a vadászokat a területén. Azonban nem tett
semmit, hogy a Céhvel elmélyítse a kapcsolatot.
Korábban a Torony sem tette, míg Raphael szerelembe nem
esett egy halandó vadásszal és a világ a feje tetejére állt. A legtöbb
halandó, még a legerősebbek is távol maradtak a
hallhatatlanoktól. Ez volt jó az egészségüknek.
– Jó vadászatot barátom – mondta Méreg a farkasnak, aki
keresztezte az útját, aki egy helyben maradt, de nem tett
agresszív mozdulatot, mintha hasonlónak ismerte volna fel, és a
farkas tudta, Méreg nem préda.
Pár másodperccel később ment vissza Hollyhoz. A lányt a
táska mellett ülve találta, a dzsekije még nyitva volt és a zöld
ragyogás továbbra is pulzált. Nem vette ki a csomagját a férfiéből,
talán tudatában volt, hogy minden erejére szüksége van, hogy

- 381 -
mozogjon, de úgy tűnt, hogy újrarendezte a dolgokat. –
Elrendeztem a dolgokat, hogy azok a cuccok legyenek felül,
amikre talán szükségünk van – mondta anélkül, hogy felnézett
volna.
Méreg tudta, hogy csendben mozgott. – Honnan tudtad, hogy
jövök?
Egy vállvonás. – Éreztelek téged.
Közömbös lett volna más körülmények közt, odasétált és
leguggolt, hogy a táskába nézzen. – Miért tetted a palack vért a
tetejére? – Egy ki nem nyitott palack volt. – Egyet már megittam.
– Nem gondolom, hogy reggelnél tovább hideg marad, így meg
kellene innod. – Egy komisz mosoly. – Vajon milyen íze lehet?
– Soha többé nem fogadok el ajándékot Ashwinitől ismét –
mormogta Méreg, de ez természetesen hazugság volt. Bármit
elfogad, amit a látnok ad neki. Senki nem hívta így, de mint
tudták, hogy az volt. Ash olyan dolgokat látott, amik még nem
történtek meg, és ha eléggé kedvelt téged, hogy segítő kezet
nyújtson, félkegyelmű lettél volna, ha nem fogadod el.
Természetesen Ashwini okai nem voltak mindig lineárisak. –
Mondott neked valaha bármit is? – kérdezte Hollyt, ahogy
betette nyirkos, de vértől tiszta felsőjét a műanyag zsákba, majd
betette azt táskája elülső zsebébe.

- 382 -
 Egy hosszú szünet, mielőtt Holly biccentett. – Biztos, hogy
tudni akarod? Attól talán megkérdőjelezed a sors, végzet és
szabad akarat természetét.
Méreg hírtelen kíváncsivá vált. – Mond el.

- 383 -
 31. fejezet

– Egy nap – kezdte Holly –, miután küzdöttünk az ő és Janvier

otthona melletti tisztáson, és a fűben ültem, a Hudsont néztem és
szomorúnak éreztem magam az élet miatt, amim soha nem lehet.
Ashwini leült mellém és azt mondta ’Holly’.
Vad zöld szemek találkoztak az övéivel. – Akkor még Sorrow
voltam, csak speciális esetekben hívott Hollynak. Nem javítottam
ki őt, mert a hangszíne azt mondta nekem, hogy legyek csendben
és figyeljek. Ezután azt mondta…
– Kétszer fojtottalak majdnem meg – mormogta halálosan
lágyan Méreg, de még mindig nem érezte rendben, amit csinált,
hogy megmentse a lányt a benne lévő entitástól. – Azt mondják
harmadszorra sikerül.
A lány nevetése gondtalan és vakmerő volt és Méreg addig
akart inni belőle, míg a nevetése az ő részévé válik. – Annyira rá
koncentráltam – mondta Holly, míg a mosoly az ajkain játszott.
– A testem remegett, hogy mit hallok tőle, a jövőmet? A
halálomat? Végül Ash kinyitotta a száját és azt mondta, ’Ne
felejts el megtanulni hindiül’.
Méreg pislogott. – Tessék?

- 384 -
 – Aha. – A lány vállai remegtek. – Azt gondoltam, hogy
teljesen őrült, kivéve, hogy elég ideje voltam Ash mellett, hogy
rájöjjek, mikor az egyik furcsa dolgát mondja figyelned kell. Így
csatlakoztam egy online kurzushoz. – Az utolsó mondatot Méreg
szülőföldjének nyelvén mondta.
Valami nagy terjedt ki Méregben, vad, örömteli dolog, aminek
nem volt neve. – Az akcentusodon még kicsit dolgozni kell –
mondta ugyanazon a nyelven.
– És te nem tudsz mandarinul, szóval fogd be.
A férfi azon a nyelven válaszolt, Holly szemei nagyra nyíltak. –
A Selyemúton nőttem fel – emlékeztette a lányt. – Valamint száz
évet töltöttem Neha udvarában és számtalan országa van, ami
szomszédos vele. – Nem mind beszélte ugyanazt a dialektust,
mint Holly, a férfinak számtalan variációt meg kellett tanulnia,
ahogy meg kellett tanulnia azokat a nyelveket, amiket India más
részein preferáltak. – Nassir mindig azt mondja, nem szereti, ha
nem tudta, az emberek milyen titkokról beszélnek. Ahogy én sem
szeretem.
Holly mosolya széles volt örömében. – A nagymamám
mandarin iskolába járattatott végig a gyerekkoromban. Régen
mérges voltam miatta, mert a szombat reggeljeimet ott töltöttem,
ahelyett hogy meséket néztem volna. – Az utolsó szavakat a
három nyelv keverékével mondta. – De ahogy idősebb lettem

- 385 -
örültem. Tudok beszélni vele azon a nyelven, amin ő és az
édesanyja beszélt. És ez valami különleges tudod?
Méreg megértette. – Janvier beszél hindiül, ahogy Ashwini is
– mondta a lánynak. – A Hetek többsége is kiválóan megérti.
Részben azért, mert elég idejük volt számtalan nyelvet
megtanulni…
– De másrészről mert a családod – mondta Holly, felemelte
kezét, hogy ujjaival végigsimítson a férfi arcán. – Nos jaanuu
(édes), ideje indulni? És tudod, hogy egy farkas van mögötted?
– Csak kíváncsi a területén lévő többi ragadozóra. Ne hívd ki
szemkontaktussal, de ne tűnj gyengének. – Méreg hátranézett,
hogy tudassa a farkassal, tudják, hogy ott van. – Biztos akar lenni
benne, hogy csak átkelünk itt.
Méreg felvette a táskát és felállt.
Elfogadva a kinyújtott kezet Holly felhúzta vele magát. – A
biztonságos házunk olyan távolságban van, ahova gyalog
eljutunk?
– Igen. De nem érünk oda hajnal előtt. – Holly gyengébb volt,
mint kellett volna lennie, még úgy is, hogy a férfi vére keveredett
a lányéval. – Az erdőben kell táboroznunk, ha van bármi esélye,
hogy talán elkapnak nyílt terepen. – Holly dzsekije kapucniját a
fejére húzta, bezipzárazta a dzsekit, hogy az szépen keretezze az
arcát, teste karcsú, fekete körvonalú volt. – Menjünk.

- 386 -
 Elkezdtek futni, a farkas vagy egy óráig futott mellettük,
mielőtt visszafordult volna, hogy visszatérjen a területére. Méreg
olyan sebességet diktált, amit Holly tartani tudott. A lány jobb
volt, mint várta. Teljes sebességénél a lány nem lenne olyan
gyors, mint ő, de eléggé az lenne, hogy vicces legyen.
Átrepült egy kidőlt fán, a lány a válla felett vigyorogva fordult
vissza felé.
A férfi visszavigyorgott és futottak tovább.
Mikor szárnyak repültek el felettük, leguggoltak,
mozdulatlanná váltak. Minél messzebb kerültek az erődtől, Holly
mellkasa annál kevésbé ragyogott, Méreg tudta, mert a lány elég
gyakran leellenőrizte, míg mire egy kis falun szaladtak át, teste
többé nem pulzált savas zöldben.
A hajnal vörös csíkoz húzott a horizontra, de éppen elég
messze volt, hogy a farmerok, akik kecskéket tereltek ezeken a
hegyeket még nem voltak ébren. Méreg és Holly a falu
árnyékaiban mozgott, nem álltak meg, mikor a kutyák ugatni
kezdtek.
Már messze az erdőben jártak, mielőtt bárki kihúzta volna a
függönyöket, hogy válaszoljon a kutyák vakkantásaira. Ha bárki
látta őket, csak két sötét sziluettet látott volna. Méreg felvette a
között sapkát a hajára és biztosította, hogy szemeit kicsit tartsa
csak nyitva, hogy senki ne tudja beazonosítani őt.
A napszemüveg hajnal előtt árulkodó lett volna.

- 387 -
 Biztonságban a falutól némi távolságra lévő fák közt
megálltak, hogy Méreg megihassa a második üveg vért, miután
Holly ehetett belőle, hogy folytassa a gyógyulást. Azelőtt a férfi
odaadott neki egy előre elkészített ételt, amit a lány hozott: a férfi
soha nem felejtette el, hogy Holly az ismert tudás szerint nem
volt vámpír, ételre is szüksége volt. Ahogy Holly csámcsogott a
sajt és a keksz felett, Méreg kinyitotta az öveget és, figyelmeztetve
az előző üvegtől, óvatosan kortyolt.
Perec, kávé és pörkölt dió.
Méreg nevetett. – Ashwini ez alkalommal New Yorkot adta
nekem. – Szívének másik otthona. Hezitálás nélkül megitta, majd
megcsókolta Hollyt, hogy a lány is megkóstolhassa. És persze,
hogy ő is megkóstolhassa a lányt.
Holly nyelvével játékosan simított végig a férfién. - Bele
kellene merülnünk a féktelenül helytelen út közbeni szexbe?
Méreg agyarait a lány alsó ajkába süllyesztette, eléggé, hogy
megcsípje.
– Aucs. – Holly is megcsinálta a férfival, és mikor szétváltak,
mindketten ziháltak.
– Ágyat – mondta selymesen Méreg. – Egy ágyat és időt
akarok. – A luxust, hogy puhán, lassan cirógathassa a lányt,
igyon belőle.
Holly lélegzete elakadt. – Akkor menjünk.
– Egyél először. – De nem a csuklóját adta.

- 388 -
 Ehelyett olyasmit csinált, amire soha nem… számított a
lánnyal. Lehajolt, így ő a torkából ehetett. Karcsú ujjak görbültek
nyaka oldalára, egy gyengéd lélegzet csókolta meg bőrét, a lány
illata úgy lebegte be őt, mint egy szeretetteljes macska.
A férfi kemény farka kőkeménnyé változott, mikor Holly kicsi
agyarait belé süllyesztette. Etetni a lányt, a gondját viselni, annyi
gyönyört adott neki, hogy tudta, olyan mélyen bajban van,
amilyet eddig még nem kellett kezelnie. Ennek ellenére a lány
fejét magához húzta, ragyogott a vércsók intimitásában.
Holly nem rohant, lassan kortyolt, ahelyett, hogy lehajtotta és
végzett volna.
Mikor véget vetett a csóknak, azt a férfi bőrére nyomott
csókkal tette. – Oké – mondta rekedt hangon, ami végigcirógatta
Mérget –, talán fel tudok nőni, hogy évezzem a vérivást nagyon
limitált körülmények közt. – Egy dörgölőzés a férfi torkához. –
Enni fogsz belőlem?
Méreg megremegett. – Mikor biztonságban leszünk. – Nem
venne el sokat, a tett inkább a felajánlásról és elfogadásról szólt,
mint az etetésről.
Holly ismét Méreg torkához dörgölőzött, kicsi, heves és
furcsán gyengéd volt a férfihoz. – Össze akarok gömbölyödni és
aludni.

- 389 -
 – Hamarosan. – Méreg kényszerítette magát, hogy megtörje a
kontaktust, vett egy nagy levegőt, mielőtt felkelt volna, s magával
húzta a lányt is. – Majdnem ott vagyunk.
Futásukat könnyed tempóra cserélték, Holly sokkal
folyékonyabban mozgott az étel és vér bevitelétől. A bölcsőben
lévő abnormalitástól való távolsága is segített, minél kevesebb
energiát használt fel, hogy küzdjön az irányítást átvenni akaró
idegen energiával, annál több maradt a maga számára.
Akkor értek oda céljukhoz, mikor az igazi hajnal hasadt, és a
világ ragyogó arannyal és vörössel telt meg. A céljuk egy mélyen a
fák közt lévő kunyhó volt. Voltak más kunyhók szétszórva az
erdőben, de messze voltak egymáshoz, hogy egyedüllétet
biztosítson. Egy nagyon gazdag személy tulajdonában voltak a
kunyhók, ezek téli házak voltak a síszezonban.
Aktuális céljuk egy kis futásra volt, ami azt jelentette, hogy az
otthonok körül lévő erdő vastag volt, ami zöld magányba zárta
őket.
Úgy történt, hogy a gazdag vámpír, aki a házakat birtokolta
Jason kémhálózatának a része volt. Méreg megkérdezte Raphael
kém meseterét, a Hetek egyik tagját, hogy lehet biztos benne,
hogy a vámpír, aki annyi ideig Michaela területén volt lojális
lehet Raphaelhez. – Michaelának megvannak a pillanatai –
mondta Méreg –, de nem egészében gonosz és megvédi
területeinek ártatlanjait.

- 390 -
 – Ahogy élve megnyúzza a vámpírokat és táskákat csináltat a
bőrükből – válaszolta Jason, szárnya beleolvadt az éjszakába,
ahogy a holdtalan éjszakán a Torony erkélyén álltak.
Megborzongva Méreg azt mondta: – Ettől eltekintve.
Jason szemei humortól ragyogtak, a törzsi tetoválás, ami
arcának egyik felét borították a finom vonalak és pontok
lenyűgöző munkája volt. – Michaela elrendelte egy vámpír
halálát, akit a szövetségesünk mélyen szeretett – válaszolta végül
a férfi, a humor eltűnt a hűvös sötétségben. – Nem megérdemelt
halál volt, Michaela szeszélyes az utasítások kiadásában és bár
bűnbánó volt utána, bűntudata nem hozza vissza a halottat az
életbe. A szövetségesünk és a szerelme öt évszázada voltak együtt
és elkötelezettek voltak minden tekintetben egymás iránt. Amíg
él soha nem fog megbocsátani Michaelának a vesztesége miatt.
Sokkal több értelme volt, mint amit egy halandó, vagy fiatal
halhatatlan, meg tudott volna érteni. A szerelem nagy ajándék
volt, és ritkán volt jelen az ő világukban, főleg olyan szerelem,
ami évszázadokig tartott, az több mint ajándék volt. Az kincs volt.
– Michaela nem érti meg bűne mélységét – tette hozzá Jason
kém mesteri csendességgel, ahogy szemei egy pávakék és
smaragd zöld szárnyú angyalt figyeltek, aki Elenával a Légió
felhőkarcolója körül repült.
– Ő még soha nem szeretett olyan mélyen, annyira végzetesen.
– A szenvedély Jason hangjában nem tűz volt, hanem vihar, mély

- 391 -
és erős. – Azt gondolja, a férfi az elmúlt száz évben túljutott a
halálon. Ötlete sincs, hogy a férfi minden este két főre teríti az
asztalát és teljes csendben issza a vért, míg a három évszázada
Aodhan által a szerelméről festett képet nézi.
Méreg szeme Holly profiljára tévedt, ahogy a lány hátratolta
kapucniját és vadul rámosolygott. És Méreg tudta. A lány soha
nem untatná őt, évszázadok során át sem. És ha megnyeri a lány
szívét, akkor heves vadsága végtelenül hűséges lenne hozzá. Soha
nem kellene aggódnia, hogy elutasítja őt. Rendszeresen az
őrületbe kergetné őt a lány, de a férfi is a lányé lenne.
– Megcsináltuk – mondta Holly, de nem ment a széles
lépcsőkhöz, mely az A felépítésű ház verandájához vezetett. –
Érzel veszélyt?
Méreg a fejét rázta, bár a lány volt a világon a legveszélyesebb
dolog. – Biztonságos bemenni.
Holly előrement, megállt, mikor a férfi nem követte. – Gyere
Kígyó Pofa. – Nevetés volt a kifejezésében, szivárvány tincsei az
arcát keretezték, ahol kiszabadultak a hajfonatból. – A szemeid
szépek a hajnali fényben, világos zöld arannyal keverve.
Hollyn kívül senki sem nevezte szépnek a szemeit. Kísérteties.
Drámai. Egyedülálló. Igen. De soha nem szép. A lányig senki. –
És te úgy nézel ki, mint egy unikornis, aki össze akar
gömbölyödni és aludni.

- 392 -
 A lány a nyelvét nyújtotta rá, a lépcsőköz futott, miután
megtalálta a rejtett kulcsot pontosan ott, ahol mondták nekik,
hogy lesz, bement a házba. Méreg halálosan csendben futott
utána. Mikor bent voltak, bezárták az ajtót és bár szükség
mardosta a férfit, azt mondta Hollynak, hogy zuhanyozzon le,
míg ő készít valamit neki enni. A lánynak sokkal több
üzemanyagra volt szüksége. A teste már így is túl hamar túl sokat
égetett el. Méreg biztos volt benne, hogy súlyt is vesztett,
arccsontjai élesen kiálltak a bőréből.
– Ennek a ’kis téli kabinnak’ legalább három fürdője van –
mondta neki Holly egy kis felfedezőút után, szemei tágak voltak
az ilyen luxus gondolatára. – Neked is használnod kellene egyet.
Jesszus, néhány ember milyen istentelenül gazdag.
Méreg azon gondolkodott, a lány rájött-e, hogy ő gazdag. Ettől
mosolygott az ajándék miatt, amit neki rendelt, a lány vagy lelövi
miatta, ha meglátja, vagy szórakozott örömében nevetni fog.
Mert Holly megtenné.
Gyorsan lezuhanyozott, felvett egy farmer és hosszú ujjú fekete
inget, ujjait felhajtotta, a ruhák több méretben voltak az egyik
vendég szobában azok részére, akik talán átjönnek. Mikor a
konyhába ment, azt látta, hogy minden megígért étellel
felszerelték. Ha Michaela udvarában bárki gyanakodna a vámpír
otthonában lévő ételmennyiség miatt, távollévő vendéglátójuk

- 393 -
kész volt a magyarázattal: az ember nők részére volt, akiket vér és
szex miatt tartott.
Semmi szokatlan nem volt benne. Jason szerint a nők nem
tudták, hogy szó szerint kényelem és ködösítés miatt voltak ott. A
vámpír igazi udvariassággal és nagylelkűséggel bánt velük az
egész idő alatt, míg a férfiba karoltak, mikor az elválás ideje volt,
a férfi gondoskodott róla, hogy jó viszonyban maradjanak. –
Biztosítékként használja őket – mondta Jason –, de a szíve már
soha nem fog senkihez tartozni. Azt hiszem már csak azért él,
hogy bosszút álljon Michaelán, mikor az ilyen lehetőségek
nyitottak a számára.
Méreg időnként látott ilyen szerelmet, de úgy gondolta ő
képtelen rá az átalakítása óta. Túl hideg volt belül, a viperák és
kobrák, akik átalakításának részei voltak, sokkal mélyebben
benne voltak, mint bárki észrevette volna.
Mélyreható barátság? Lojalitás? Hűség? Arra képes volt.
De az olyan szerelemre, ami meglágyítja a férfit és sebezhetővé
teszi? Szerelemre, ami annyira intim, hogy beássa magát a
lélekbe és milliónyi kis horoggal horgonyozza le magát?
Szerelemre, ami nem ismer határokat, nem húz falakat, felfedi
sebezhető torkodat? Egy vipera hogy lehet rá képes?
Mégis Méreg kezdte úgy hinni, nemcsak hogy képes volt rá,
erre épült fel. Arra, hogy szeresen ugyanazzal a hajthatatlan
akarattal, mely megerősítette fizikai túlélését az átalakítása

- 394 -
elképzelhetetlen horrorja után. Amire szüksége volt, hogy
felébressze szívét, hogy átkattintsa a kapcsolót a hajthatatlan
elkötődésen, az egy okos, heves és halálos nő volt, aki nem rezelt
be és aki visszatüzelése annyira fényes volt, ami pislogás nélkül
ölelte magához a férfi hidegét.
Holly Chang. Sorrow. Cicus. Hollyberry.
Nem számított, hogy hívta a lányt, ő volt a legveszélyesebb
ellenfél, akivel valaha szembenézett.
Mert ha egyszer a kapcsolót átkattintották, tudta, hogy soha
nem tudja visszakattintani.

- 395 -
 32. fejezet

Holly kilépett a zuhany csodás melegéből, hogy azt lássa

Méreg ruhákat dobott az általa kért különálló szoba ágyára. Egy
bő fehér nyári ruha spagetti pántokkal, a vonalas anyagban kis
lukak voltak. Nem olyan volt, amit a lány választott volna, de
hogy fair legyen Méreggel, talán nem sok választási lehetősége
volt. Felvette… és nevetnie kellett. Nem látta elölről, ahogy az az
ágyon feküdt, a hátát mutatta neki, mielőtt felvette volna a fején
keresztül.
Elől színek fröcskölése volt.
– Oké – suttogta a tükörbe –, megfogtál.
Nem zavartatta magát az alsóneművel, mivel pár volt a
táskájukban, ami talán még a bejáratnál volt, megfésülte nedves
haját, míg tincseit kisimította, majd kiment… egyenesen a
gazdag, fodorkel illatba. Az alatt cukor, kardamom és más
fűszerek voltak. A gyomra megkordult.
A konyhába futott.
És hírtelen megállt.
Méreg lába csupasz volt, és használt farmer lógott rajta, a
fekete ing, amit viselt úgy tűnt kicsit használt volt és sötét haja az

- 396 -
arcába hullott, Méreg… Holly mély levegőt vett és hátát a
kilincsnek nyomta, combjait erősen összeszorította. Erősen.
Mikor a férfi felnézett szemeinek halálos szépségének
kereszttüzében találta magát, mintha hipnotizálta volna őt. Holly
megszorította a kilincset, kezei a háta mögött voltak. Ha ennél
közelebb kerül, talán a farkára ugorna és nézni őt főzni sokkal
izgalmasabb lenne számára a végén. – Mit csinálsz?
– Gyere. – A csodás férfi, aki életének legcsodásabb
vámpirikus etetési tapasztalatát adta egy tányért tett a pultra. –
Ülj le. Egyél.
Mikor Holly odament, hogy felmásszon a három reggeliző szék
egyikére, amik a pult mellett voltak, látta, hogy a férfi omlettet
készített neki mindenféléből. Hagyma, sonka, zöld paprika,
gomba. Gyomra megkordult. A felét megette, mielőtt felnézett
volna és látta, hogy Méreg őt nézte, ajkai játékos mosolyra
húzódtak. – Menj vissza főzni – utasította őt.
És Méreg nevetett.
Istenek de gyönyörű volt.
Holly szíve zakatolni kezdett, annak ellenére is, hogy tudta mi
a férfi véleménye a kapcsolatokról. Mert Holly nem csak az
ágyban eltöltött mókára gondolt. Nem a férfival. Nem azzal a
férfival, aki nyomkodta a gombjait és aki minden szinten kihívta
őt.

- 397 -
 Nem számított, minek tartották magukat, soha nem lesz
egyszerű, nem köztük.
Egy kis több eleganciával megette az omlett másik részét,
nézte, ahogy a férfi felvett egy lefedett edényt, amiben tészta volt,
Ezután az ujjait használta, hogy kicsípjen a tésztából és kis, kövér
körökbe formázza, mindegyiket elkezdte görgetni. A férfi
alkarjában lévő inak minden mozdulatnál megfeszültek, bőrének
napbarnított barnája feszes volt tiszta izmain. Holly hírtelen
megértette a televíziós főzőműsorok iránti megszállottságot.
Mert ha a séfek így néznének ki…
Lábujjai begörbültek.
A tésztát meggörgette, Méreg mindegyiket félbevágta, mielőtt
bekapcsolta volna a tűzhelyen lévő wok alatt a gázt. Csak pár
másodpercre volt szüksége, hogy elég olajat öntsön a fritőzbe.
Méreg már készített valamit a kis edényben, a férfi gyors volt, és
most a következő meggörgetett tésztához mozdult. Mikor keze
megmozdult, hogy kis háromszög alakú zsebeket csináljon,
annyira gyorsan, hogy Holly alig tudta követni a mozdulatokat,
ahogy tágra nyílt szemekkel nézte, megtöltötte őket, mielőtt
becsukta a zsebek végső élét.
– Samosat csinálsz? – suttogta Holly, alig merte megtörni a
varázst.
Egy gyors biccentés, mielőtt az elkészült samosakat a forró
olajba dobta. A sülés sistergése megtöltötte a levegőt, amitől

- 398 -
Holly gyomra ismét megkordult. Az omlett még alig érte el a
gyomrában lévő lukat. – Miért vagyok mindig éhes?
Méreg gondolkodó pillantást vetett rá. – Elena is éhes az idő
nagy részében.
– Annak legalább van értelme. Úgy értem, angyallá vált és
szárnyakat növesztett. Talán mindenféle cuccok zajlanak benne.
– Holly a Méreg által készített kreáció illatában úszott. – Kérlek,
kaphatok egyet?
– Egy kicsit később. – Méreg megfordította a samosakat. –
Keir – mondta, megnevezte a legidősebb angyali gyógyítót – azt
mondja, hogy Elena még most alakul, még most nő bele az új
bőrébe.
– Úgy gondolod ez történik velem? – Holly szemei kitágultak,
ahogy a férfi felemelt egy másik edényt, amit nem vett észre
hátul, és tejes barna folyadékot töltött egy kis bögrébe neki.
Holly majdnem sírt, mikor felemelte a bögrét és megszagolta,
hogy a kardamom, tea és számra nem beazonosítható fűszerek
illata csapja meg. – Masala chai-t csináltál nekem? – Ostoba
dolog volt, hogy a torka elszorult. A férfi nem tudta, hogy
mennyire szerette ezt a dolgot. Annyira, hogy feladta ennek
ivását, mikor a sötét időkben úgy gondolta végez magával, egy
szörnyetegnek gondolta magát, aki nem érdemelt meg semmi jót,
még egy sima csésze, általa kedvelt chai-t sem.

- 399 -
 Méreg azt mondta: – Láttam a teákat a New Jersey-i helyeden,
mielőtt elmentem New Yorkból. – Ajkai megvetőek voltak. – Az
igazi chai-t az alapoktól teszik össze. Ez egy gyors és piszkos
verzió, míg nem lesz időm ledarálni a megfelelő fűszereket
neked.
Bár tudta, hogy forró, Holly bele mert kortyolni. A kis égés
megérte. Az édes, fűszeres íz átáramlott rajta, mint egy villámlás.
– Ha ez a gyors és piszkos verziód, akkor elélvezek egy igazitól.
Méreg élesen nézett rá, szemei ragyogtak. - Idd a chai-t és edd
meg ezt. – Számtalan samosat tett egy tányérra, amire már
papírtörlőt tett, és amint a maradék olajat is felitatta, Méreg a
csomagokat a tányérjára tette.
Holly kényszerítette magát, hogy félretegye a finom chai-t,
amit a férfi neki készített, mert tudta, hogy szereti, és ujjhegyeit
használva felvette a tűzforró samosat. – Mi van benne? –
kérdezte annak érdekében, hogy várjon, így nem égette meg
nyelvét.
– Krumpli és borsó – mondta Méreg. – Leggyorsabb variáció.
Holly harapott egyet és az ízek felrobbantak a nyelvén.
Krumpli és borsó? Persze! A férfi mindenféle fűszert tett bele,
hogy az unalmas dolgot egy teljesen új szintre emelje. A lány
gyakorlatilag egy lélegzettel benyomta az egészet, mielőtt
levetőért kapkodott volna. – Hol találtad a fűszereket?

- 400 -
 – A vendéglátónk elmondta a gazdaasszonynak, hogy teljesen
szerelje fel a konyhát. Egy egész felbontatlan fűszer szett volt itt.
– Egy adag samosat tett a papírtörlőre. - Mit akarsz desszertnek?
Holly szája tele volt a második adag samosaval, nagyon
próbált elegáns módon kinézni, és várnia kellett a válasszal. –
Már így is sok mindent csináltál. – Mindent, amit szeretett.
És a bosszantó vipera azt várta, hogy érzelmi távolságot tart
majd tőle?
– Nézni, hogy mennyi mindent tudsz eltüntetni a kedvenc
szórakoztató műsorom.
– Ha, ha. – Holly úgy döntött, később rúgja meg. Mikor nem
főz neki. – Tudod hogy kell fahéjas csigát csinálni?
– Nem. Írd le nekem.
Miután megtette, miközben megette a harmadik kör samosat,
találkozott a férfi szemeivel. – Te-?
– A palackozott vér, amit megittam, attól hosszabb ideig tart
az erőm, de voltak még palackok a hűtőben. Egyik sem ízesített.
Holly nevetett. – Szeretted az ízesítettet, ismerd be.
– Barbárnak tűnök? – Látta, hogy a lány majdnem befejezte a
chai-t. Teletöltötte a bögrét egy könnyed mozdulattal.
Holly korábban még nem érezte magát ennyire elkényeztetve.
Ez meglágyított benne olyan dolgokat, amikről nem tudta, hogy
még kemények voltak. Leugrott a székről, megkerülte a pultot és

- 401 -
karjait hátulról Méreg köré csavarta, arcát a férfi izmos hátához
nyomta.
A férfi oly módon vált mozdulatlanná, ami embertelen volt. –
Holly.
A lány nem engedte el a férfi hangjában lévő figyelmeztetés
ellenére sem. – Makacs vagyok – suttogta. – Főleg mikor
olyanokról van szó, akik számítanak. – És a férfi számított. –
Többé nem csinálhatod a magányos vipera módot.
– Hogy állítasz meg? – Hideg dorombolás volt a hangjában.
– Tényleg azt hiszed, hogy figyelmeztetlek? – Egy horkantás. –
Ez háború. – Egy csókot nyomott a férfi hátára olyan nyers
szeretethullámtól, aminek ereje megrémítette őt, hátralépett… de
csak miután kezeit a férfi mellkasán végigfuttatta.
A kesztyű? El lett dobva.

***

Méreg számtalan csatában harcolt, fittyet hányt az

ellenségekre és veszélyes szövetségesekre, de korábbi gondolatai
ellenére, hogy mennyire halálos lehet a lány a számára, arra nem
állt készen. Egy Holly, aki ölelte őt és rámosolygott, mellette állt,
s azt kérte, hogy tanítsa meg fahéjas csigát csinálni.
Ez a nő… puha volt. Sebezhető.
Tudta, hogy most csak az itt és most volt, az az idő, mikor a
lány biztonságban érezte magát, hogy Holly veszélyes, kemény és

- 402 -
harcos volt, de ez a kis sebezhetőség töredék megrémítette a
férfit. – Nem randizunk, cicus – mondta nyersen. – Nem az a
srác vagyok, aki megállapodik veled.
Holly szemei felé villantak, a bennük lévő fájdalom vasököllel
csapott a gyomrába. És Méreg tudta. A lánynak hatalmas
bátorságába került, hogy lejjebb engedje védelmét és visszahúzza
a tüskéket, amiket önvédelemre használt, és most tanította meg
neki, hogy hiba volt. Még egy lökés, vagy csak csend, és megtöri a
lány ingatag önbizalmát, hogy ő megérdemli a lány
sebezhetőségét.
Ez lett volna a helyes, okos lépés, a lépés, amivel biztosította
volna, hogy a benne lévő kapcsoló soha nem fordul át. Holly
jövője sötét ismeretlen volt, ami bármelyik rohadt napon véget
érhet. Ha beengedi a lányt, mi marad belőle, miután elment?
– Bassza meg. – Lisztel borított kezeivel megragadta Holly
arcát, homlokát az övéhez nyomta. – Belül törött vagyok –
mondta, hangja akadozott. – Elég jól működök, hogy még a
legközelebbi barátaim is azt gondolják egészséges és teljes
vagyok, de nem.
Holly kezeivel megfogták a csuklóit. – És én a mentális
egészség poszter lánya vagyok – mondta száraz hangon, ami
porzott. – Állj le azzal, hogy kobra harapásokkal űzöl el. –
Hátradöntve fejét megcsókolta a férfit, ami nem volt kemény,

- 403 -
követelőző. Az buja, nőies csók volt. Olyan nőé, aki Holly volt a
düh, harag és minden alatt, hogy mit tettek vele.
Szerette a színeket, a szép gyöngyöket és százszorszéppel
festette tele a csizmáját.
– Még ha túl is éled a Michaela tornyában lévő szörnyeteget,
nem éled túl a halhatatlanságot – nyögte ki. – Nem, ha ennyire
puha maradsz belül.
– Talán nem – mondta Holly tiszta derűvel –, de önmagam
leszek addig a napig, míg meghalok. Ez elég jó a számomra. –
Megszorította Méreg csuklóit. – A kérdés az, kedveled azt, aki
vagyok, mikor nem lövök vissza rád?
Méreg megharapta a lányt. A frusztráció miatt, hogy ezt
kérdezte tőle. A lány felizgultságának illata miatt. A gonoszul
erős érzelem miatt, ami évek óta épült benne, és erővel robbant
ki, csak akkor, mikor gyógyulni, ismét magává válni látta a lányt.
Soha nem kísértette még őt annyira, hogy elvigye a lányt, mikor
fizikailag annyira sérült volt. De ezt a Hollyt?
A lány nem küzdött az agyarai ellen, mikor a torkába
süllyesztette, nem küzdött, mikor halálosan erősen ökölbe szorult
a keze a hajában, addig húzta hátra a fejét, hogy nyaka feszes
legyen, nem küzdött a kezével, melyet a ruhája alá csúsztatott,
hogy megfogja csípőjét. A lány vére a szájába áramlott és
egyenesen a farkába ment. Nem ivott. Nem bántaná őt. Csak meg
kellett kóstolnia őt.

- 404 -
 A lány vére szívének gyors dobogására pulzált.
Méreg tudatos akarat nélkül mozdult. Kezét a lány testének
elejére csúsztatta, lesimított… hogy rájöjjön, nem viselt bugyit.
Ujjait finom domborulatai közé csúsztatta, felfedezte, hogy
annyira nedves volt. Vad, érzéki lény. Megtalálta az idegekben
gazdag csomót belül elrejtve, erősen megnyomta, ahogy ujjával
egy időben beléhatolt.
– Méreg!
Agyarait elég ideig vette ki belőle, hogy azt mondja – Tushar.
Mond ki. – Követelő ritmusban húzta ki és nyomta vissza ujját.
– Tushar. – Savas zöld szemek tartották meg a férfiét, a lány
szemei hatalmasra tágultak. – Tushar.
Méreg agyarait ismét Hollyba süllyesztette és átlendítette a
lányt. Egyszer. Kétszer. Míg Holly teste remegett és húsa
folyékony volt az érintése alatt.
És a lány még tartotta őt, ez a makacs, veszélyes, komplikált és
gyengéd nő, aki eltökélte, hogy követelje őt.
Végigcirógatta őt a peremen, kihúzta agyarait, megnyalta a
sebet, hogy lezárja. De nem teljesen. Elég erős volt, hogy
megtegye, de nem tette. Hagyott két sebet, ami nyilvánvalóvá
tette, hogy megharapta őt. És éppen most mutatta meg neki,
hogy nem volt ember, figyelmeztetés nélkül lecsaphat, a lány
mosolygott rá, ködös szemei táncoltak. – Van liszt az arcom… és
máshol?

- 405 -
 – Igen. – Elvette kezét Holly meztelen húsáról, felemelte őt és
a pult nem használt részére ültette. – Veszélyes játékot játszol.
Holly karjait a férfi nyaka köré tette és lábait a csípőjére
kulcsolta, mintha nem éppen most figyelmeztette volna őt
leghidegebb hangján, azt mondta: – Az anyám rajongani fog
érted.
Méreg úgy érezte szíven rúgták, egy életnyivel ezelőtti emlékek
zúdultak át rajta olyan keményen, ami elragadta őt, vagyis
megpróbálta. Mert amíg az öreg düh, ami benne kavargott, nem
bánthatta meg a lányt és nem nyomhatta annyira keményen,
ahogy kellett volna, és a lány tartotta őt.
– Ki volt a nő? – Egy halálos kérdés.
A vérében lévő vipera felemelte a fejét az érdeklődéstől az
emlékeztetőre, hogy mérgező veszély élt a lány nőies felszíne
alatt. – Senki.
Összeszűkült tekintet. – Köpd ki. – Ujjával megbökte a férfi
hasát, hozzátette – Ne dühíts fel.
A legrosszabba vihette volna a lányt, de azt vette észre, hogy
emlékek dobozát nyitotta ki, amit évszázadokkal ezelőtt elzárt. –
Elígértek, hogy megnősülök az átalakításom előtt.
– És belementél és átalakítottak? – Szemöldökei sötét V
alakban húzódtak össze. – Ez seggfej viselkedésnek tűnik.
– Nem volt az, mert őt is átalakították. A házasságunknak öt
évvel az átalakításunk után kellett volna lennie, olyan

- 406 -
kondícióban, mikor teljes kontrolt értünk el a vámpizmusunk
felett.
– Mi történt?
– Véletlenül megharapott Neha egyik viperája egy hónappal az
átalakításom előtt. A testem reakciója az volt, hogy lerázta a
harapást, az egyedüli jele, hogy megharaptak egy tompa fájdalom
a fájdalom helyén.
Holly pupillái kitágultak a megértéstől. – Ez felkeltette Neha
figyelmét – mondta.
– Senki sem tudta, miért volt olyan erős toleranciám a
kígyóméreggel szemben, a családomból mások, akiket sokkal
kevésbé mérgező kígyók haraptak meg az évek során számtalan
reakciójuk volt. – Méreg is kíváncsi volt, nem jött rá, hogy
rémálomra ítélte magát. – Neha azt mondta, hogy nem
vesztegethet el engem, hogy van bennem valami, ami talán
lehetőséget ad neki, hogy olyan vámpírt hozzon létre, amilyen
még nincs.
– Az a ribanc – köpte ki Holly. – Az a nő bántott téged, hogy
kielégítse saját arroganciáját.
– Ő egy királynő és egy arkangyal. – Méreg soha nem várt tőle
emberi viselkedést. – Végeredményként a jegyesem normális
vámpír volt. Én nem. – Ő és Aneera szándékosan az ország
különböző pontjaira kerültek, hogy biztosítsák, nem hágják át a
szabályokat. Az átalakításuk után négy évvel találkoztak ismét.

- 407 -
 Méreg szemei csak részben változtak meg addigra, de egy
pillantás és Aneera sikítva futott el, a rémület az arcán, mint ami
a családja arcán volt, mikor elkezdték megpillantani a benne
végbemenő változások mélységét. A félelem csípős volt a
verejtékükben, elutasításuk, hogy megérintsék őt döbbenetes
fájdalmat okozott, az ördög elleni védelmek, amiket a háta
mögött vetettek brutális csapások voltak.
Majdnem örült, mikor a húgainak egyike talált annyi
bátorságot, hogy elmondja neki, tovább nem látják szívesen,
végül senki sem kérdőjelezhette meg becsületét, mikor elsétált.
Mert csak ez maradt meg számára. – A házassági ígéretet
érvénytelennek minősítették, mert többé nem voltam ’ember’.
– Nos, vámpír voltál. – Holly kivillantotta agyarait. – Még
életben van a nő, aki nem tudta kezelni a dolgokat, mikor azok
nem tervszerűen alakultak?
Méreg vállat vont. – Nem tudom. Régen magam mögött
hagytam a múltat.
– Akkor mi az a csomag, amit cipelsz, hm? – Szorított a férfi
csípőjén való szorításán, kezeit a férfi hajába csúsztatta. –
Szeretted?
– Alig találkoztam vele. Az más idő volt. – Egy olyan idő, ahol
a szülei előkészítették a házasságot, amibe neki és Aneerának
bele kellett egyeznie. – Mindkettőnk családja hasonló háttérrel

- 408 -
rendelkezett és az egyesülés minden más tényezője szerint
tökéletes pár voltunk.
Furcsa érzés volt ezt mondani, hogy a szüleire gondolt és arra
az időre, ahol kötelességtudó legidősebb fiú volt, aki semmi
rosszat nem látott, hogy elígérkezik, hogy elvesz egy őt, aki
idegen volt számára. – Ha őszinte vagyok, soha nem értettem
meg, hogy a reakciója miért csapott meg olyan erősen. – Mintha
megrúgták volna.
– Én tudom miért – mondta Holly, szemei mintha átláttak
volna a férfin. – Elkötelezted magad mellette és nem olyan férfi
vagy, aki megszegi a szavát. Úgy érezted magad, hogy teljesen
felkészületlen voltál a visszakozására.
Egy csendes szünet, mielőtt hozzátette volna – Főleg ha akkor
történt, mikor a családod utasított el. Az fájt igaz? Nem egy
idegen miatti veszteség, aki nem tudott a hihetetlen ajándékról,
amit eldobott. A hülyesége csak hab volt egy igazán rohadt torta
tetején.
Méreg ismét meg akarta harapni Hollyt, mert meztelenre
vetkőztette őt, megbüntetni őt, mert szembe kellett néznie a
sebekkel, amikről hosszú ideig úgy gondolta, hogy behegedtek és
most jött rá, hogy még szivárogtak. De leginkább agyarait akarta
belé süllyeszteni és addig tartani a lányt, míg még egy arkangyal
kurva szelleme sem lophatja el tőle.

- 409 -
 Elhúzódott a lánytól, mielőtt engedett volna ismét embertelen
természetének, mielőtt túl sokat árult volna el, elment megmosni
a kezeit. – Befejezem a desszertedet.

- 410 -
 33. fejezet

Holly Méreg hátára nézett, ahogy a férfi ismét dolgozni kezdett

a csigákon. Tudta, hogy ha erőltetni őt, azzal nem nyer semmit. A
férfi nem volt makacs, mint a lány, de megtartotta védelmét. És
bármit is hurcolt a háromszáz valamennyi év alatt, az olyan volt,
amit nem állt készen megosztani. Elég fair.
Leugrott a pultról, és meg kellett tennie. – Mennem kell
tisztálkodni. Mindenhol nedves és ragadós vagyok.
Méreg teljes teste lefagyott.
Holly ajkai mosolyra görbültek, kiballagott a konyhából,
minden lépésénél érezte magán a férfi pillantását. Talán küzdött
mindazzal, amire érdemes volt, de Méreg-
Tushar. Mond ki.
Holly szíve megállt.
A férfi odaadta neki az igazi nevét. Nem volt benne biztos,
hogy bárki tudta, vagy emlékezett rá. És ő neki adta.
Holly kiengedte lélegzetét… és mellkasa pulzált.
Nem. Csak nem.
Bement a fürdőbe, hogy megtisztálkodjon, Méreg csillagos
ötös munkát végzett, hogy húsa erotikusan nedves legyen, majd
felemelte a ruhát, hogy a mellkasára nézzen. A kép azokról a

- 411 -
fenyegető recés szárnyakról alig látható körvonalai voltak, melyet
teljesen eltűntek a végeinél. – Tedd amit akarsz rohadék. Én is
azt fogom tenni. – Az utolsó szavak eskü volt. – Nem leszek
könnyű préda, mint Daisy.
Mikor visszatért a konyhába, azt fedezte fel, hogy a sütő már
sütött és Méreg sehol nem volt. Nem volt nehéz megtalálni őt. A
verandán állt, az erődre bámult, ahogy a napfény a fák tetejét
súrolta.
Elsétált a férfi mellett a gyepre, Holly kitárta karjait és kicsit
megpördült, amitől szoknyája a combja közepéig repült fel. –
Oké, ennyi elég a természetből – mondta utána, a fű puha volt a
meztelen lába alatt és a levegő annyira tiszta, hogy szinte fájt. –
Mikor megyünk vissza New Yorkba?
Méreg arca kifejezéstelen volt, mikor azt mondta: – Nem
megyünk vissza. Várunk.
– Raphaelre?
Egy kurta biccentés.
Holly szíve összeszorult, a játékosság eltűnt, a jövőbeli álma,
hogy kapcsolatba csábítsa Mérget romokban hevert. Végül is
fantázia volt, egy illúzió, amit ők ketten az elutasításukkal hoztak
létre, hogy az elszámolás közeledtére hivatkozzanak. Mert Holly
tudta, ez abban a pillanatban véget ért, mikor látta a torz,
szörnyeteg hús izét a bölcsőben.

- 412 -
 Ő Uram egy darabját hordozta magában. És most az arkangyal
próbált valamit, visszajönni az életbe? Az egyedüli mód, hogy
Raphael biztosítsa, hogy ez nem történik meg, hogy teljesen
gondoskodik róla, hogy az erőteljes és őrült, halálos dolog nem
sétál még egyszer az utcákon, hogy vele és a bölcsőben lévő
gyűjtőedénnyel is végez.
– Nem fogok elfutni – suttogta Méregnek, mikor a férfi
továbbra is őt bámulta. – Láttam, mit tett Uram. – Szomorúság
sértette fel mélyen, ami soha nem gyógyult meg igazán. – Láttam
a barátaimat meghalni. Hallottam a sikolyaikat. Bármit
megteszek, hogy biztosítsam, soha többé nem bánt senkit.

***

Még meg is halok.

A ki nem mondott szavak lógtak az oda nem illő ragyogó
reggeli fényben, a lány esküje megtörhetetlen volt a csendben. –
Az nem fog megtörténni – mondta Méreg, válaszolt a lány ki nem
mondott szavaira.
– Ne hazudj Kígyó Pofa. – Gyengéd, dorgáló szavakkal
mondta, ahogy visszasétált a férfihoz, egy kis nő élénk nyári
ruhában, meztelen talppal és olyan hajzuhataggal, ami annyira
ragyogó volt, mint a lelke. – Nincs más mód.
Ez alkalommal, mikor Holly köré tette karjait, Méreg magához
vonta őt. És a férfi ez alkalommal tudta, hogy késő volt, hogy

- 413 -
megpróbáljon távolságot tartani. A lány már elérte a férfinak a
forgácsát, aki valaha volt. Nem csak azt, elvarázsolta a kobrát,
átölelte a viperát a karjával. És átnyomta a kapcsolót.
A férfi a lányé volt.
Számtalan percet töltöttek ott állva, míg Holly felemelte fejét a
mellkasáról. – Nem akarom, hogy a csigáim megégjenek –
mondta olyan mosollyal, ami nem rejtette el szomorúságát.
A férfi követte őt be, nézte, ahogy a lány kivette az édességet a
sütőből és a lehűlő tálcát a pultra tette, mielőtt felvett volna egy
kancsó mázt, amit készített. Holly tekintete koncentrált,
ujjhegyét használta, hogy megérintse az egyik édességet,
kifujtatta a levegőt. – Annyira forró… de az egészet a számban
akarom tudni.
Szájába szívta megégett ujját, olyan pillantást lőtt a férfira,
melyben kérte, nevessen vele.
De Méregben belül nem volt nevetés.
Csak düh, fájdalom és szükség.
Kihúzta a lány ujját a szájából, oly mohón csókolta meg
mérgét és édességét, hogy annak meg kellett rémisztenie a lányt.
De ez Holly volt. Aki azt gondolta, hogy a szemei szépek és aki be
akarta mutatni őt az anyjának.
Szájaik összeforrtak és testük szenvedélyes szinkronban volt,
abban a szobában kötöttek ki, amit a lány kért. A ruhát Holly
fején keresztül húzta le és félredobta, megfogta melleit. Mikor

- 414 -
lehajolt, hogy szájával is cirógassa őket, Holly meghúzta a haját,
mintha újabb csókot akart volna.
Méreg ellenállt, érvként megszorította másik mellét.
Egy remegés futott végig Hollyn. Méreg ajkai elégedett
mosolyra húzódtak, a lány gyönyöre enyhítette és lecsillapította
szükségének nyers élét, munkához látott. Holly megugrott
agyarainak súrolásától, felnyögött, mikor anélkül süllyesztette
bele, hogy vért vett volna. Holly ott érzékeny volt, nemcsak
érintésre, de agyarainak csókjára is.
Méreg teljesen kihasználta ezt a tudást, hogy bosszantsa és
gyötörje őt. Először hagyta, hogy megízlelje, ahogy agyarai belé
süllyedtek, mielőtt nyelvével lezárta volna a sebet. Az csak kicsi
volt, egy egészen szexuális dolog, aminek semmi köze nem volt a
túlélését való vérivásnak. Majd nyelvével végigsimított
mellbimbóján, mielőtt fogait szándékosan összezárta volna rajta
és meghúzta.
Remegve Holly kezeit végigfuttatta a férfi hátán, megkarmolta
őt az ingjén keresztül. Mikor türelmetlenül meghúzta, Méregnek
sikerült kigombolnia az inget anélkül, hogy figyelmét a lány
mellein végzett munkájától elvonta volna. Lerázta az inget
magáról, élvezte, ahogy a lány körmei a húsába vájtak, ahogy
harapta, nyalta és csókolta őt.
Csak mikor a lány szíve zakatolt, akkor vette le róla száját,
selymesen meleg testét magához szorította.

- 415 -
 Kicsi, de erős, ez volt Holly.
A lány csókja követelőző volt és megbillogozta. Holly mellette
döntött és Méreg tudta, nem számít mi történik, a lány ott volt
neki. Mint Jason vámpír kontaktja, aki még mindig szerette
elvesztett párját annyi évvel a halála után is.
Néhány dolgot a férfiak tudtak.
Megtörte csókjukat, végigcirógatta a lány torkát, megharapta
ütőerét ez alatt. Holly megremegett, nem próbálta megállítani őt.
A férfi halálos, veszélyes volt, kitéphette volna a torkát… de nem
ezek voltak egymásnak.
A lányt a karjaiba emelte, az ágyra dobta.
Holly nevetett, haja színek ragyogó zuhataga volt a fehér
ágyneműn, szemei tiszta boldogsággal voltak tele, ami
megállította a férfi szívét. – Tushar – mondta Holly, azt a nevet
használta, amit évszázadok óta senki sem mondott ki, a nevet,
amiről mindenkinek azt mondta, hogy el halott férfié.
Kiderült hazudott.
– Istenem – mondta Holly hírtelen –, képzeld el, ha múlt
Holly most látna engem. Meztelenül és hogy te vezeted félre.
Szegény lány sokkban lenne.
Méreg nevetett, hogy a lány gyötrelmes kezdetükre utalt, az
emlékekre, melyeket hevesen őrzött az idő és kor ellen,
felmászott az ágyra, hogy végigcsókolja testét, figyelmen kívül
hagyta a lány minden próbálkozását, hogy gyorsítson fel. Méreg

- 416 -
nem szándékozott rohanni, türelme rugalmas, mohó dolog volt,
ami arra koncentrált, hogy a sajátjaként jelölje meg a lányt.
Holly az ágyon tekergőzött, pézsma illata a férfi orrába szállt.
A lányra feküdt, feje a köldökénél volt és kezei a csípőjén, hogy
egy helyben tartsa, kinyitotta szemeit… hogy lássa, Holly lenézett
rá, légzése kicsi, elkeseredett zihálás volt. – Te – mondta Holly,
ahogy egy kortynyi levegőt vett – veszélyes vagy.
Méreg érezte, hogy ajkai mosolyra húzódtak. Egy
örökkévalóság óta, mindörökké volt, hogy valaha egy szeretőjével
játszott volna. Talán soha nem tette. Átalakítása előtt csak három
szeretője volt, mind kereskedő, akik átutaztak, s akik nem
akartak mást, csak egy kis fizikait enyhülést. Mivel mindhárom
nő meghatározott útvonalon járt, gyönyört lelt a testükben
számtalan alkalommal. Ők nem ismeretlenek voltak, akikkel
egyetlen éjszaka találkozott és utána soha, de egyikük sem akarta
őt másra, mint egy kis ágytornára.
Átalakítása után… Egy férfi nem lehetett szabad, nem
szerethetett, mikor szeretői csak egy részét látták. Vámpírok,
angyalok, halandók, a nők megpillantották szemeit, azt
gondolták, megértik, de igazán egyikük sem tette. Hollyig senki.
Méregnek semmit nem kellett elrejtenie előle.
Sem szükségét.
Sem mozdulatait.

- 417 -
 Sem az embertelen hidegséget, ami olyan szerves része volt,
mint szemei.
És az emberi magot sem, annak sérüléseivel, emlékeivel és
rajongásával.
Hollynak ő mind volt és több annál. Ő Méreg volt. Tushar.
Felcsúszott a testén, azt mondta: – Ha én veszélyes vagyok,
akkor neked kell a problémámnak lenned.
Elégedettség bugyborékolt Hollyban, játékból a férfi torkába
süllyesztette agyarait.
– Cicus, komolyan nem tudom, hogy iszol azokkal az apró
agyarakkal. Biztos vagy benne, hogy nem csak a show része?
Holly büntetésképp mélyebbre süllyesztette bele agyarait.
Nevetve a férfi megfordult, így a lány került felülre. Holly
csókkal zárta le a sebet, visszatért, hogy elcsábítsa a férfi száját,
mielőtt lecsúszott volna a testén, hogy kigombolja és kizipzárazza
farmerjét. És másodpercekkel később meztelenre vetkőztette, az
ő türelmetlen, heves szeretője.
Holly soha nem bánna vele másképp, mint egyenlővel.
Mindketten tudták, hogy a férfi erősebb, gyorsabb, de az csak
egyszerűen az idő következménye. Minden, amit tennie kell, hogy
a lány mellett lesz, ahogy ő belenő a saját erejébe. De… az olyan
ajándék volt, amit ellophatnak, a jövőjüket véres darabokra
téphetik.
Nem itt. Nem ebben az ágyban.

- 418 -
 Ez az idő az övék volt, nem engedi meg semminek, hogy
elpusztítsa.
Csendes fogadalomként felhúzta a testén a lányt, ismét
megfogta melleit, mielőtt kezeit a derekára csúsztatta volna és
erekciója felé húzta volna Hollyt. – Gyerünk vad Hollym –
mormogta. – Lovagolj meg.
Holly fogai alsó ajkába süllyedtek, felemelkedett és annyira
lassan fogadta magába Méreg kemény erekcióját. Egy remegés
száguldott át a férfin. Nézte, ahogy a lány erotikus kecsességgel
mozgott, bőre alatt vékony izomréteg volt és gyönyöre nem volt
elrejtve a férfi elől és Méregnek esélye sem volt. Soha nem volt.
– Tushar.
Ez volt az, ami mindent elvett. A neve. Hosszú ideje igaz volt
neve a lány ajkain és Méreg háta felívelt, ahogy évszázadok óta
először elvesztette a kontrollt.

- 419 -
 34. fejezet

Holly és Méreg a következő három napot a privát gubóban

töltötte, ami kizárta a világot minden horrorjával. Szeretkeztek,
játszottak, a férfi mindent megfőzött a lánynak, amit ő enni
akart. Amikor Hollynak a családjával kellett beszélnie, mellette
ült, közel tartotta magához és kölcsönadta erejét, így anélkül
tudott nevetni, hogy elárulná a közelgő csatát, a harcot a
túléléséért.
– Ha meghalok – mondta neki a lány –, ha csak ez az egyedüli
módja, hogy megfékezzük Uramot, hogy végeztek velem, azt
akarom, mondjátok azt a családomnak, hogy balesetben haltam
meg. Egy egyserű durranás, ami hamuvá égetett, egy durranás,
amit nem láttam előre. – Keze a férfi hajában volt, tekintete
elárulta, hogy pontosan tudta, mibe kerül Méregnek betartani az
ígéretét. – Azt akarom, hogy azt higgyék, mosolyogva mentem el.
Hogy elérje célját, azt mondta a családjának, hogy egy kis
európai utazásra ment Méreggel. Romantikus és vicces. Kiment a
veszélyből, horrorból és vérből. Mikor végzett félretette a
telefonját és a férfihoz gömbölyödött és nem beszéltek arról, hogy
mi fog történni.

- 420 -
 Méreg órákat töltött a lánnyal az ágyban, csak tartotta őt, míg
Holly cserébe a férfit tartotta. – Hat öcsém és három húgom volt
– mondta a lánynak a harmadik nap éjszakáján, a takaró a lábuk
köré gabalyodott és testük egymáshoz simult, lélegzetük
találkozott.
– Te voltál a legidősebb, igaz?
Méreg biccentett. – A legfiatalabb testvéreim még gyerekek
voltak, mikor eldöntöttem, hogy vámpír leszek. – Nehéz volt
most visszatekinteni arra, ami egyszer volt, a zajos, nevető
családra, ami egyszer létezett. – Tudod az apám jó ember volt, de
nem a legjobb üzletember és semmit sem tudott megtagadni az
anyámtól. Sem selymet, amit a legjobb kereskedőtől vett, sem
ékszert, amin megakadt a szeme, sem pikáns fűszereket.
Holly a homlokát ráncolta, feltette azt a kérdést, amiről Méreg
tudta, hogy meg fogja kérdezni, mert Holly számára a szerelem
célja nem az, hogy vakká tegyen. A szerelem tágra nyílt szemű
volt, és nyers őszinteség, ami nem engedett meg korlátokat. – Az
anyád nem gondolkodott el azon, honnan jöttek azok?
– Meg volt győződve róla, hogy gazdagok vagyunk, de mikor az
apám meghalt, felfedeztük, hogy a fogadó súlyosan eladósodott.
– Méreg még az időn keresztül is érezte annak a csapásnak a
visszhangját. – A hitelezőket, akiknek tartozott, azzal
csillapították le, hogy azonnal eladják a fogadót.
– Te szeretted azt a helyet.

- 421 -
 – Tíz éves korom óta a konyhában dolgoztam. Az otthonom
volt. - Kezét Hollyéra zárta. amit a lány a férfi szívére fektetett,
Méreg vett egy levegőt, amibe fájó emlékek keveredtek. – Bár az
akkor nem számított, azon a ponton az adósságok annyira
nagyok voltak, hogy az eladás után hontalan szegények lettünk
volna.
Könnyek folytak húgai arcain.
Azon öccsei arca a sokktól volt fehér, akik elég idősek voltak,
hogy megértsék a borzalmas valóságot.
Az anyja bűnbánattal teli jajgatásai.
– Mint legidősebb fiú, meg kellett hoznom a döntést és az
egyedüli döntés, amit hozhattam, hogy megmentsem őket, hogy
vámpírrá válok. – Emlékezett rá, hogy egyedül ült a fogadó
konyhájában, a számlák nyitva voltak előtte és szíve hideg volt a
felfedezéstől.
– Hogy? – Holly a homlokát ráncolta. – A vámpírok nem
kapják meg a kifizetést a száz éves szolgálat előtt.
– Neha ismerős volt a fogadóban. – Egy arkangyal, aki
kedvelte Méreg főztjét és akinek patronálása olyan presztízst
adott a fogadónak, hogy ilyen borzalmas pénzügyi helyzetbe soha
nem kellett volna kerülniük. – Beszéltem vele a helyzetről az
apám halála után-

- 422 -
 – Várj – Holly szemei óriásiak voltak. – Te csak elmentél, hogy
beszélj egy arkangyallal, míg még ember voltál? Vicces, nem
tűnsz őrültnek.
Méreg ajkai mosolyra húzódtak. – Az első alkalom, mikor
kérte, hogy a séffel beszéljen, miután megállt a fogadóban, mert
jó dolgokat hallott róla a századaitól, emlékszem tizenhét voltam
és biztos vagyok benne, hogy a csontjaim egymáshoz ütődtek. –
Az életében azelőtt még soha nem volt olyan közelében, akiben
ennyi erőszakos erő égett. – De mikor elkezdett megjelenni, nos a
séfnek meglett az arroganciája, és egy tizenhét éves ne
fuvalkodna fel beképzeltségében attól, hogy egy arkangyal
örömét lelte a kreációiban?
Holly olyan szeretetteljesen nevetett, ami azt üzente Méregnek
hogy látta a fiút, aki valaha volt. – Így amikor az apád meghalt,
hozzászoktál, hogy beszélj vele?
Méreg biccentett. – Ő azt hiszem szívből sajnálta a bánatomat,
személlyé váltam a számára, nemcsak egy halandó voltam, aki
egy halhatatlan egyetlen szívverése alatt meghal. – Méreg nem
volt benne biztos, hogy erre bárki más rájött a családjából. –
Mikor elmondtam neki a helyzetünket, megismételte a meghívás,
hogy vámpír legyek, és felajánlotta a szerződés utáni kifizetésem
háromnegyed részét előlegként. Az több mint elég volt a hitelekre
és hogy a fogadó működjön.

- 423 -
 A Mérgek Királynője természetesen jóváhagyta annak a nőnek
az átalakítását, akivel eljegyezte magát, a házasság, amit Méreg
apja rendezett el két héttel a halála előtt. És a választás, hogy
vámpírrá válik vagy sem, az egyedül Aneera döntése volt. Senki
sem tartana meg egy törött jegyest, nem azon körülmények közt,
de a nő éhezett a szinte halhatatlanságra, mámoros volt a
lehetőségtől.
– Mond bármit Neháról – morogta Méreg, igazi
átalakításának rémületes kínzására gondolt –, de nem
szűkmarkú. Semmilyen szempontból nem ember, de nem is
gonosz.
– És miután rabszolgasorba adtad magad a családodért –
köpte ki Holly – a hátukat mutatták neked? – Ez borotvaéles vád
volt.
A fejét rázva Méreg ujjait végigfuttatta a lány hajában. – Nem
voltak kifinomult népség Holly. Nem tudták, hogy valami olyan,
mint én létezhet.
– Francokat. – Holly hangja nem ejtett foglyokat. – A szüleim
nem tudják. A nővérem sem. Még az öccseim sem. És mégis
láttad, hogy bántak velem. Amit a családod tett az szörnyű, ronda
dolog volt és megengedett neked, hogy dühös légy.
Méreg mozdulatlanná dermedt.
Mindvégig, mindezen évszázadok alatt nem ismerte be, hogy
nemcsak bánkódott az miatt, amit mélyen belül cipelt, de állatias

- 424 -
düh volt benne azok az emberek iránt, akikben kényszerítés
nélkül meg tudott bízni, s elhagyták őt a legsötétebb óráiban.
Remegő lélegzetet kiengedve megfogta Holly csípőjét és azt
mondta: – Igen, dühös vagyok. Mindig az voltam. – Ez égető
érzés volt benne. – A fiatalokat nem okolom. Mohan csak öt éves
volt. Később, mikor idős férfi volt, ajánlatot tett. Azt akarta, hogy
lássa az ő bhai-ját (bátyját), be akarta mutatni a leszármazottait.
De nem tudtam elmenni.
Méreg ökölbe szorította kezét Holly hajában az emlékekre,
amik keresztül zúdultak rajta. – Túl sokukat láttam addigra
meghalni. Az árnyékok közt álltam az évtizedek alatt és néztem,
ahogy halotti máglyájuk egymásután ég le, míg anyám és mind a
kilenc öcsém és húgom elment és csak én maradtam.
Könnyek égették Méreg szemeit, de nem engedte meg
lehullani őket.
Holly a férfi fejét finoman a vállára húzta, semmit sem
mondott, csak tartotta őt. És ezután, a férfi a vipera szívvel, a
férfi, akit a világ annyira hidegnek gondolt, mint a kígyók, amik
megjelölték szemeit, könnyeket hullatott, amik nagyon emberiek
voltak.

***

Raphael két órával később lépett kapcsolatba Méreggel.

***

- 425 -
 Ez a következő nap egy órával a hajnal előtti szürkeségben
volt, hogy Méreg Michaela erődje felett magasan az égben
kiszúrta Raphaelt, pontosan akkor, mikor az úr azt mondta
Méregnek, hogy számítson rá. Méreg és Holly az őrök elől az
erdőben bújt el, készen, hogy azonnal menjenek, ha Raphael
utasítást ad rá.
Méreg. Az egyedüli szó olyan óriási és veszélyes erővel énekelt,
amit a legtöbb halhatatlan nem lett volna képes elviselni.
Méregnek azt a hűséget reprezentálta, amit ő maga választott
és ami soha nem verné őt láncra. Uram, válaszolta, kész
vagyunk.
Michaela ezután jelent meg az erőd felett, felszállt, hogy
találkozzon Raphaellel, szárnyai finom borzosak voltak.
Raphael hangja volt ismét a fejében. Menjetek a helyszínre.
Úton vagyunk. Megfordította Hollyt, biccentett és elkezdtek
mozogni. Ők tetten már tudták, hogy jussanak be maguk,
Raphael halálosan biztos volt benne, hogy Michaela semmilyen
körülmények közt nem engedne senkit a toronyba.
Tekintet nélkül erre, Méreg teljesen bízott benne, hogy az ura
be tudna jutni.
Ami őt és Hollyt illeti… - Emlékszel mit gyakoroltunk, cicus?
A lány kacsintott, ez a vad és erős nő, aki talán a halálával
versenyez. Mikor az első őrbe futottak, a lány bajnokként kapta el
a szemeit és egy szívverésnyi idő alatt hipnotizálta.

- 426 -
 Méregé volt a következő, sokkal idősebb. Ezután lett
nehezebb. Többé nem voltak a fák fedezékében vagy az
árnyékokban és az angyali századok elkezdtek közelebb repülni a
levegőben Raphaelhez és úrnőjükhöz. Azok a századok semmit
sem tudtak tenni, ha két arkangyal közti harcra kerül sor, de a
hűségük Michaela felé nem engedne meg kevesebbet, mint a
legnagyobb éberséget.
Ezért kiérdemelték Méreg tiszteletét.
– Méreg, ez akar engem… - A szavak kitörtek Hollyból, karjait
a férfi dereka köré csúsztatta, keményen beleharapott alsó
ajkába… és megszűntek létezni.
Méreg hangtalanul füttyentett. – Ez jó trükk Hollyberry.
– A távolság, ami a torony közt van, erősebb. – Izzadság
gyöngyözött Holly homlokán, szemei olyan savas zöld vibrálással
ragyogtak, amitől a lány úgy tűnt, mintha az éjszakában lévő
macska lenne, ami mindent lát maga körül.

***

Holly kicsit betegnek érezte magát, mikor hallgatott az őrült

suttogásra.
Nem mintha tudott volna másképp csinálni. Uram visszhangja
titokban a futásuk alatt kinyújtózott minden részébe, most úgy
érezte, hogy összeolvadt a sejtjeivel. Holly talán sírt volna
önmaga elvesztése miatt, de nem volt idő a könnyekre, vagy

- 427 -
bánatra. Ha minden úgy megy, ahogy gyakorolták, azelőtt
elmegy, mielőtt lenne esélye meggyászolni azt, aki lehetett volna.
Ez jó választás volt, mondta sikító szívének, azon volt, hogy
elpusztítson egy szörnyet, aminek nem kellene léteznie. – Ez –
suttogta, hogy koncentráljon – amit csinálunk. Fontos.
– Igen – mondta a lenyűgöző, gyönyörű, bosszantó férfi, akivel
az öröklétet akarta felfedezni. – Talán a legfontosabb dolog, amit
bármelyikünk csinált.
Holly biccentett. Hallania kellett, tudnia kellett, hogy a
fájdalom, amit okoz, annak jó oka volt.
Mia, Wes, Alvin…
Nem tudott a testvéreire anélkül gondolni, hogy érzelmi
hullámok ne telítenék őt túl. És mikor Méregről volt szó,
egyszerűen nem tudott gondolkodni, teljesen megállt. Szörnyű
dolgot tett. Kihozta őt az önvédelmező gubóból, amiben
háromszázötven éve létezett, hogy megtanítsa neki, hogy mélyen
bent kellett volna maradnia.
A nő, aki utána jön, pokoli munkát kell végeznie, hogy
átjusson a páncélon, amit a férfi maga köré növeszt majd. De
Méreg piszkos kis titka, hogy túl sokáig, túl keményen és túl
mélyen szeretett. – Ígérd meg – suttogta.
– Mit?
– Hogy ismét szeretni fogsz.

- 428 -
 Halálos nyugalom volt a férfi izmaiban. – Koncentrálj a
ragyogásra, cicus.
Holly azon volt, hogy válaszoljon, de egy hatalmas angyali
század repült el a fejük felett. Mélyen belül megfagyott, csak
akkor tudott tovább menni, mikor nem igazán látszottak a
szemszögéből. Kacsú abesszin macskák azonban arra mentek, a
távolból fújtattak, de azok a macskák sokkal a századok alatt
voltak, hogy azok gyanakodjanak.
Holly keze remegni kezdett Méreg körül, ahogy az erőd nyitott
ajtaján sétáltak be, egész teste feszült volt, hogy elpattanjon és a
keményen koncentráló őrök mindkét oldalán vakok voltak
beléptükre.
A férfi karja a lány derekán volt, erős, meleg és
megingathatatlan volt.
Tarts ki leány.
Holly a fogát csikorgatta az arisztokratikus utasításra, azzal
küzdött, hogy ne hányja el magát. Uram bármelyik része is élt
benne, egyre erősebb lett a belsejében, egyre elkülönültebb
személyiséggé vált.
A félemelet szintjére való felsétálás pimasz magabiztosság
gyakorlata volt. Ő és Méreg centikkel egy olyan erős, magas
vámpír mellett mentek el, akitől Holly nyakán felálltak a pihék. A
jól felépített szőke nő a homlokát ráncolta, megállt és

- 429 -
körbenézett, keze kardja markolatára csúszott… mielőtt végleg
megrázta fejét és továbbment a lépcsőn.
Holly tudatában volt, hogy Méreg halálosan csendessé vált
mellette, kezét maga mögé nyújtotta, hogy a hátán viselt két kard
közül egyik markolatára zárja.
Most ellazult a készen állásban és vérontás nélkül átjutottak.
Mikor beléptek a félemeletre azt látták, hogy egy angyal állt
pontosan a torony ajtaja előtt. Az angyal, szárnyai fehér, szürke
csíkokkal, nem nézett rájuk, nem láthatta őket. De Holly szinte
érezte, ahogy a férfi erejének pulzálása neki csapódik a folyosó
közepén.
Méreg közvetlenül a fülébe mondta. – Ő az enyém.
Méreg teljesen óvatosan vette le magáról a lány karját, mikor
csak pár centire voltak a hírtelen feszülten éber angyaltól, Holly
megérintette Méreg hátát még egyszer, hogy tudja ott van, majd
azon volt, hogy leejtse a ragyogást… és sikerült neki. Az angyal
keze ragadozó sebességgel mozdult kardja markolatára, teste az
előtt reagált, hogy elméje megértette volna mit lát. Méreg
azonban már hipnotizálta őt.
Méreg ellenfele erős volt, küzdött a kényszerítéssel. Ettől
Méreg álla kemény vonal lett, izmai megfeszültek. Egy ér
lüktetett a homlokán. Holly meg tudta mondani, hogy a férfi
erejének minden cseppjét használta, hogy kényszerítse az

- 430 -
angyalt, hogy menjen el az ajtótól egyik gyötrelmes lépést a
másik után megtéve.
Ott. Elég hely, hogy megfogja az ajtót.
Az erőpulzálásával törte fel a zárat, Holly belépett. Méreg
vipera sebességgel csúszott be mögötte, bezárta az ajtót, a törött
zárat a helyén tartotta. – Sikerült elködösítenem az őr elméjét –
mormogta a lánynak. – Nem fog emlékezni ránk, de elég erős,
hogy ne vegyem teljesen bolondnak. Úgy érzi-
A kilincset pont tesztelték a másik oldalról. Méreg biztosította,
hogy csak annyit mozduljon meg, amennyit egy nem törött
zárnak kellett. Az angyal megállt, mintha megelégedett volna,
hogy az zárva van. De Méreg nem lépett el, feladatuk
sürgősségének ellenére sem. Három fájdalmasan lassú perc telt
el, a kilincset ismét tesztelték.
Méreg csak ezután engedte el a kilincset és biccentett a
lánynak, hogy menjen előre. Hollynak küzdenie kellett a
kényszerrel egész idő alatt, hogy felszaladjon, míg álltak, s várták,
hogy az őr megelégedjen. Semmi módon nem hagyta volna
egyedül Méreget, hogy szembenézzen egy angyallal, aki legalább
pár ezer éves és elég erős.
De az ellenállás elvette minden erejét.
A másság egy jeges rohanás volt az ereiben, felszárnyalt a
lépcsőkön, mintha folyékony sav lett volna. Még Méreg,
bármilyen gyors is volt, nem tudott lépést tartani vele. Eltörte az

- 431 -
ostoba lakatot és a torony szobájában volt, mielőtt rájött volna,
hogy megtette az első lépést.
A bölcsőben lévő gazdatest a lány szívének ritmusára
ragyogott és annak úgy kellett lennie. Mert a férfi része volt. És a
férfi arkangyal volt.
Ő Uram volt.

- 432 -
 35. fejezet

Méreg senkit nem látott úgy mozogni, ahogy Holly mozgott.

Szemmel követhetetlen volt, és ő jobb követő volt, mint a legtöbb
lény a földön. Kifulladt, mire utolérte a lányt.
A rémület betonökölként csapott le rá.
A lány a bölcsőt bámulva állt, mögötte savas zöld kiterjedt
szárnyak ragyogtak. Azok a recés szárnyak azt az illúziót
kellették, hogy elérték a földet, s angyali méretűek voltak. És a
szárnyakat harcos kontrollal tartották.
A lány feje felé fordult. – Te – mondta, hangja nem volt az övé
volt. Mélyebb, férfiasabb, kortól és erőtől volt arrogáns. – Nyisd
ki a tetőt.
Nyisd ki a tetőt?
Méreg felnézett és észrevette azt, amit első látogatásukkor
nem. Az egész tető fűrészszerűen ért össze, amit zárak tartottak
helyben. Most már a keskeny lépcsőnek volt értelme. Michaela
soha nem ment fel azokon a lépcsőkön. Körbenézve gyorsan
megtalálta az irányítót, könnyű volt, miután tudtad, hogy ott
kellett lennie, olyan helyen, ahol Michaela könnyen eléri belülről.
Előtte egy másik lámpakapcsolóval keverte össze.
Michaelának kívülről kellett kinyitnia a távirányítóval.

- 433 -
 Hollyra nézett, ahogy elérte a kapcsolót és bár feldühítette,
hogy látta,a lányt elnyelte egy őrült lény, akinek halottnak kellett
volna lennie, tovább játszotta a játékot. Jól vagy rosszul, a nap
végére kiderül. Ez volt az, amit Holly akart és Méreg mindent
megtenne Hollyért, ezért a furcsa, vad teremtményért, aki az
életébe került és megtanította neki, hogy teljesen rendben volt,
ha furcsa és más. Hogy szerethetnek téged nem valami ellenére,
hanem mert egyszerűen az vagy, aki.
– Csináljam azonnal Arkangyal? – Hangja tiszteletteljes volt,
ahogy az lenne, ha annak a férfinak címezné, akit szolgált. Uram
nem volt az ura, soha nem kaphatná meg a szívében a tisztelet és
hűség helyét, de most egy őrülethez beszélt. És az őrület elégedett
mosolyt adott neki és fejét felfelé fordította.
Méreg megnyomta a gombot, fejét az égbolt felé fordította.
Ugyanabban a pillanatban pillantotta meg Raphaelt és
Michaelát, mikor ők rájöttek, hogy a tető hatalmas fém virágként
nyílt ki, a ’szirmok’ lassan emelkedtek fel és a központtól
távolodtak. A két arkangyal majdnem közvetlenül felettük volt,
bár némi távolságra. Michaela esett le elsőként, kitárta kábító
szárnyait, hogy kontrollálja gyors leszállását, mahagóni és hajnal
csókolta arany haját felfújta az áramlat.
A nő áthatóan gyönyörű, fényesen erős és semmilyen hatással
nem volt Méregre. Ez az arkangyal, aki egyszer olyan
erőszakosan dobta őt a falhoz, hogy eltörte a gerincét, betörte

- 434 -
koponyáját, egyik bordája átszúrta tüdejét, ami összeomlott. De
nem ez volt az oka, hogy nem vonzódott hozzá. Attól a perctől,
hogy először találkoztak, tudta, hogy volt valami rossz
Michaelában. Egy életbevágó dolog hiányzott belőle.
Méreg szemei az urára estek. Raphael közvetlenül Michaela
után ereszkedett le, tisztán látszott tudta, hogy a tető nem elég
nagy, hogy egyszerre ketten lépjenek be. Szárnyai fehérek és
erőteljesek voltak, a Légió jele homlokának jobb oldalán vad
kéken világított ragyogó fehér tűzzel keveredve hajának éjfélszíne
alatt.
Mikor Méreg Hollyra nézett, látta, hogy a lány is az ég felé
fordult.
A mosoly az arcán a büszkeség, szerelem és harag keveréke
volt.
Mindezek alatt tiszta arrogancia volt.
Méreg ezt a bizonyos hibát soha nem látta Hollyn. Inkább a
lány nem volt tudatában az erejének és képességeinek, mint
kellett volna lennie. És az a mély arrogancia? Ahhoz
örökkévalóságnyi felsőbbrendűség kellett, hogy ilyenné fejlődjön.
Egy szélroham csapta meg Méreg arcát, ahogy Michaela
landolt, szárnyait összecsapta maga mögött. Látta Mérget, de
figyelmen kívül hagyta annak érdekében, hogy Hollyval nézzen
szembe a bölcsőt védő erőrácson át, a rács, ami bronzként
ragyogott, mikor Méreg a szobába lépett. Az arkangyal szemei

- 435 -
kitágultak, ajkai szétváltak, de Raphael azelőtt landolt, hogy a nő
bármit mondhatott volna.
A kis szoba annyi erőtől zümmögött, hogy Méreg csontjai fájni
kezdtek.
– Szerelmem – mondta Holly szája, de nem az ő hangja volt,
szemeinek savas ragyogása Michaela szemeihez kapcsolódott. –
Elárultál engem.
Michaela haját hátrafújta a szél, ami a szobában senki másra
nem volt hatással. – Te nem ő vagy. – Ez tompa kijelentés volt…
de rejtett és furcsa, törékeny jel énekelt alatta.
Szükség? Hiány?
Lehetséges volt, hogy Budapest Arkangyala igazán szerette az
arkangyalt, aki elvette Holly testét? Ugyanazt a férfit, kinek
területének nagy részét követelte a nő a férfi halála után?
Holly azon a nyelven válaszolt, amit Méreg nem ismert fel.
Michaela tisztán felismerte, hideg kifejezése omladozni kezdett a
sokktól, mely annyira szívet tépően meztelen volt, hogy igaznak
kellett lennie.
Uram. Méreg kinyúlt Raphael elméje felé.
Ne avatkozz közbe Méreg, volt Raphael utasítása, tiszta kék
szemei az előttük játszódó nyugtalanító képre koncentráltak.
Meg kell értenünk ezt, mielőtt véget vetünk neki.
Méreg nem látott semmit, amit az az értelmes lény megértene,
de az életét évszázadok óta Raphaelre bízta. Most az úrra bízta

- 436 -
Hollyét. Inkább meghalna, mint Uram bábja legyen, mondta.
Ha csak ez az egyetlen lehetőség, akkor végeznünk kell vele. A
szavak üvegszilánkok voltak a torkában.
Ezt megígértem a te Hollydnak Méreg. Nem felejtem el.
Mert ez volt Raphael, egy becsületben kovácsolt arkangyal volt
és szerelem által meglágyult, ami a halhatatlanság fekete jegét
hátrasöpörte, Méreg csendben maradt. És kényszerítette magát,
hogy hallgassa a halott és őrült arkangyal szavait, amik annak a
lánynak a szájából hangzottak el, akinek a férfi a szívét adta,
annak teljes tudatában, hogy a lány hamarosan összetörheti.

***

Raphael Manhattan felhőkarcolóinak romjai felett ölte meg

Uramot, az épületek egymás után dőltek össze a harc során, a
roncsok szemétként borították be az utcákat. Tudta, hogy az
arkangyal halott volt. De a férfi, akit Raphael egyszer barátjának
hívott hatezer éves volt és azoknak az éveknek a felét
arkangyalként töltötte.
A Tanács tagjai visszajöhettek az életbe, miután testük
milliónyi kis darabra robbant… de csak ha nem egy másik
arkangyal által létrehozott angyaltűz ölte meg.
Raphael angyaltüze eltörölte Uramot. A szívét. Az elméjét. A
testét. Bármi is lakott Holly Chang testében, az nem Uram volt.
De ahogy Méregnek mondta, először figyelniük kell. Még ahogy

- 437 -
ezt gondolta, tudta, hogy mit kért a Hetek ezen tagjától.
Mindazon évek alatt, mióta ismerte Mérget, soha nem látta a
férfit úgy nézni bárkire, ahogy erre a kis nőre, akivel Raphael
először egy brutálisan bántalmazott áldozatként találkozott.
Ugyanúgy nézett rá, mint Raphael Elenára.
– Biztos vagy benne? – Kérdezte Uram hangja Holly száján
keresztül. - Érzel engem. – A lány a bölcső felé fordult. – Ezt a
részemet biztonságban tartottad, míg visszavehetem.
Michaela a fejét rázta, szárnyait kitárta és azok ragyogni
kezdtek. – Halott vagy.
– Akkor miért tartottad meg ezt a részem? – Ez egy hullámzó
suttogás volt, Holly ujjait végigfuttatta az erőrácson anélkül, hogy
hatással lett volna rá. – Miért véded?
Raphael gyógyító képessége megerősítette, hogy Michaela nem
volt terhes abban az időben, mikor megpróbálta őt átverni, hogy
az, de úgy tűnt a nő… megszülte a dolgot a bölcsőben némileg az
után. Így vagy ajándéka nem ismerte fel azt, amit Méreg
’nemlények’ nevezett, s világra hozta, vagy Michaela végig
játékokat játszott és úgy tűnik Uram hátrahagyott benne valamit,
ami később kezdett el nőni, s a Zuhatag felkelő ereje etette.
– Te halott vagy! – Ezzel a felkiáltással Michaela felemelte
kezét, ami körül halálos energia ragyogott. Azonban mielőtt
kiengedhette volna erejét, Holly olyan nyelven beszélt ismét,
amit Raphael nem ismert fel azonnal. Öreg volt. Nagyon öreg. És

- 438 -
ezer évvel ezelőtt Európa kis részén használták csak. Raphael
nem töltött elég időt azzal, hogy jól megtanulja, de eleget felvett
az Urammal való barátsága alatt, hogy lefordítsa a szavakat.
– Először Szeged felett táncoltunk.
Michaela tüze meghalt.
Remegve Hollyra nézett. – Uram? – A suttogásban annyi
remény volt, a hang heves volt.
Raphael majdnem biztos volt benne, hogy Michaela mérgező
suttogása volt az, ami bátorította Uramot, hogy meghozza azt a
döntést, ami az őrületéhez vezetett. De abban a pillanatban
abban is biztos volt, hogy Michaela szerette az elesett arkangyalt,
akivel öt évtizedig volt együtt.
Uram olyan szavakat mondott, amiket Raphael nem tudott
lefordítani, de cirógató hangszíne eltéveszthetetlen volt. Michaela
csak bámult rá, mellkasa emelkedett. – Uram? – suttogta ismét.
– Igazából visszatértél hozzám?
A nő szemei a bölcsőre és annak szörnyű lakójára pillantottak,
amit Raphael gyógyító képessége még mindig nem érzett élőnek.
– Azt hittem csak ennyi maradt meg belőled. Reméltem, hogy a
Zuhatag hatása alatt felnősz, idővel ismét magad leszel.
– Igazad volt, hogy vártál – mondta a megszállt Holly. – Itt az
idő, hogy teljes legyek. – Karcsú ujjai ismét átfutottak az
erőrácson. – Kapcsold ki édesem.
Nyelve Michaela felemelte a kezét.

- 439 -
 ***

Holly úgy érezte, hogy szirupon küzdi át magát. Elméje lassú

és nehéz volt. Végtagjai nehezek és lehetetlen volt megmozdítani
őket. De küzdött. Ha meghal, nem azért lesz, mert istenverte
módon feladta. Ez az ő teste volt, az ő elméje. És a kicseszett
szíve!
Az a szív szerette a testvéreit, az anyját és apját… Mérget.
Ahogy az a szív egyszer szeretett öt lányt, akiket a szörnyeteg
megkínzott és megölt.
Shelley.
Cara.
Maxie.
Raina.
Ping.
A rohadék, aki lemészárolta őket nem érdemel második életet,
egy második esélyt, még ha valahogy meg is találta, hogy térjen
vissza sírból. Nem kapja meg a boldogan éltek befejezést a
szeretőjével, míg a lány barátai a sírjaikban rothadtak, a bolygón
töltött utolsó pillanataik horrorral és fájdalommal voltak tele.
Holly dühe és fájdalma elég erőt adott neki, hogy egy kicsit
jobban megtartsa az elméjét.
– Igazad volt, hogy vártál – mondta a szellem Uram Holly
száján keresztül. – Itt az idő, hogy teljes legyek. – Ujjai az

- 440 -
erőrácsot cirógatták, semlegesítette az erejét, de képtelen volt
áthatolni az akadályon. – Kapcsold ki édesem.
A szavak Holly fülébe egy vastag pajzson keresztül érkeztek,
ami tompa monotonitássá butította a szavakat, de megértette a
jelentésüket. Figyelnie, tanulnia kellett. Mert a férfiban volt.
Vagy a férfi volt benne. Nem tudta. Tudnia kellett volna.
Holly kétségbeesetten harcolt egy talpalatnyi helyért, ahol
megtarthatta magát, hogy ne süllyedjen el ismét a sötétségben,
de egy arkangyal visszhangjával küzdött. Akár kevesebb volt,
akár teljes, a férfi erős volt. És-
Ó, ez volt a válasz. Mindvégig megvolt neki. Uram nem tért
vissza a világba. Nem tudott. Raphael elpusztította a
létfontosságú részeit. Újra és újra megnézte a pusztítás
felvételeit, amit számtalan amatőr videós vett fel. Beszélt az
emberekkel, akik aznap ott voltak, akik látták, hogy Raphael
kitörölte Uramot a létezésből.
Semmi sem maradt a Vér Angyalából.
A másság, ami megpróbálta ellopni a testét és elméjét az volt,
aminek gondolta, egy visszhang, egy elveszett töredék. Emlékek
ragyogtak fel, gondolattöredékek, impulzus csapások… de most,
hogy figyelmet szentelt neki és figyelmesen megnézte, nem érezte
egy egész személy tudatát. Ha egész lenne, akkor Holly már nem
létezne. Egy arkangyal elméje egyszerűen túl erős volt bárkinek, s
csak egy másik arkangyal tudott ellenállni neki.

- 441 -
 Ami azt jelentette, hogy ez a visszhang soha nem lehet teljes
Hollyn kívül és abban a bölcsőben lévő rémítő dologban, nem
számított mint gondolt az őrült szellem. De úgy tűnt Michaela
kész volt hinni ugyanannak az őrületnek.
Holly ezt meg tudta bocsátani, még meg is értette.
Íly módon szeretni kicsit őrültté tesz.
Vipera zöld szemek kerültek a látókörébe, Méreg bámult rá
Michaela mellől. A férfi nem állt ott korábban. Akkor kellett
mozdulnia, mikor Uram teljesen kontrollálta látását, hogy direkt
a látókörébe kerüljön, pontosan, ahogy kérte tőle.
Senkinek nincsenek olyan szemei, mint Méregnek.
Senki sem volt olyan, mint Méreg.
És Méreg az övé volt.
Az emlékeztető, amit állandóan ismételt az éjszaka, a mentális
talpalatnyi hely, amit létrehozott a férfira való érzelmi válaszával,
mindig válaszolt Méregnek, egy kicsit több erőt adott neki.
Fény villant, ragyogó bronz eső, ami lenyűgözően gyönyörű
volt. Csodálat próbált elkapni Hollyt ragyogó markával. Michaela
igazán megütötte a főnyereményt, mikor a szépségről volt szó. A
rémület nemsokára átvette a csodálat helyét. Mert a rács leesett,
és érezni tudta a savas zöld energiát, ami felduzzadt benne, ahogy
Uram visszhangja felkészült, hogy elhagyja Hollyt, hogy
egyesüljön a bölcsőben lévő húsedényben lévő részével.

- 442 -
 Ha az megtörténik, Holly épp úgy hal meg, mint Daisy. Uram
ellopja az energiáját, minden életerejét, hogy erősebb legyen.
Holly őrjöngve gondolt Michaelára, mikor a nő Raphael felé
fordult, kezét erővel telve csapta fel. – Ne avatkozz közbe
Raphael. Ha elég erős, hogy túlélje az angyaltüzet, akkor elég
erős, hogy teljesen regenerálódjon abból a húsdarabból.
Tévedsz, akarta mondani Holly. Ez a visszhang soha nem lesz
más, mint a pillanatban megakadt őrület. Még azt sem tudta,
hogy nem egész. Nem emlékezett a halálára. Mert halála azután
történt, hogy Uram átadott, szándékosan, vagy véletlenül,
töredékeket az energiájából Hollynak, Michaelának és Daisynek.
Ez emlékezett rá, hogy szerette Michaelát, mert Uram még ahogy
megőrült, akkor is szerette a nőt, az érzelmek lenyomata benne
volt minden töredékében. És ez alattomosan emlékezett a vér,
erőszak, kínzás utáni epekedésre.
Bármi is nőtt a bölcsőben lévő dologból az semmi más nem
lehet, mint horror.
Holly tudatában volt, hogy Raphael válaszolt Michaelának, de
nem figyelt tovább az arkangyalok beszédére. Meg kell hoznia egy
kritikus döntést saját maga érdekében.
Ez az, ami lenni akarsz? suttogta mélyen magában, ahogy
Uram visszhangja suttogott neki. Az a kicsavarodott húsdarab,
amiben nincs élet? Uramban, értette meg Holly, az csak szó
szerint hús volt. Ami Michaela sejtjeiből és Uram fertőzött

- 443 -
energiájából állt, egy külső hordozó volt, ami Uram
feltámadásának magja volt. Csak azért nem rothadt el mert…
Az édesem a vérét csepegtette arra, ami a húsom lesz.
Ami azt jelentette, Michaela nem tehette ezt meg a Tanács
ülése alatt, megmagyarázta a rothadást, amit Holly az első
látogatás alatt pillantott meg. Egy pár nap és férgek lepték volna
el a bölcsőt.
Holly gyomra felfordult, de nem vesztette el az értékes
kontrollt, amit nyert. Teljesen Michaelára leszel utalva.
Teste közelebb mozdult a bölcsőhöz, lenézett. – Erőssé fogok
válni – monda hangosan Uram visszhangja, mindenki figyelmét
magára vonta a szobában.
Biztos vagy benne? suttogta Holly. Van hozzá elég erőd?
Vagy örökre csapdába esel egy darab mérgező húsban?
Düh volt az izmaiban, égető fájdalom a testében, amit nem
arra terveztek, hogy ezeket ennyi ideig kezelje. – Én arkangyal
vagyok.
Mond el, mikor találkoztál először Michaelával, mondta
Holly a gyötrelmen át.
– Csendet! – A hang, ami nem a lányé volt berobbant a
levegőbe.

- 444 -
 36. fejezet

Raphael, Michaela, Méreg mind csak nézett anélkül, hogy

közbeavatkozott volna, mintha tudatában lettek volna, hogy
olyan dolgok folytak, amit ők nem érzékeltek. Holly szerencséjére
neki nem kellett csendben lennie. Uram visszhangja nem tudott
többet tenni vele.
Nem emlékszel ugye? suttogta. Nem emlékszel, hogy New
Yorkba jöttél?
Halálos csend.
Te nem vagy arkangyal. Csak egy visszhang, csak egy őrült
szellem, amit a halálod előtt hátrahagyott töredékenergia
hozott létre. Holly váratlan szomorúságot érzett a szívében.
Hihetetlen erődnek kellett lennie, hogy meg tudd ezt tenni, hogy
hátrahagyj energiát, ami eddig túléli.
– Én arkangyal vagyok! – Ez egy ordítás volt, mely
visszhangzott a torony falain, amit Michaela gyerekszobává és
börtönné alakított. – Én vagyok Uram!
– Szerelmem. – Michaela kinyújtotta kezét a bölcső felett,
arcán az erőt a fájdalom finomította meg. – Válj eggyé.
A Hollyban lévő erő feszes csomóvá vált, kész volt az átvitelre.

- 445 -
 Ha abba a húsba mész, mondta Holly olyan hangon, amit
kényszerített, hogy nyugodt maradjon, mindvégig világtalan és
süket leszel, nem lesz hangod, míg meggyógyulsz. Gyámoltalan
leszel Michaela kezei közt, egy gyerek, akit fel kell nevelnie.
Megállította magát, hogy nehogy többet mondjon, hogy
rámutasson, hogy Michaela az előnyére használhatja a
lehetőséget, hogy olyanná formálja őt, amilyenné akarja.
Az igazság az volt, hogy Uram nem volt gyerek. Soha nem
nőne fel. Nem maradt belőle elég hátra. Még most is, emlékei
nem voltak olyan élesek, mint korábban, mintha napfényre
kerülésük károsította volna őket. Azonban ha a húsdarabba
megy, akkor Michaela harcolni fog, hogy hagyják őt létezni. És
adva Michaela szerelmét Uram iránt és a bölcsőben lévő hús
hordozó előbb vagy utóbb… Ó, nemcsak az volt.
A tudás egy alig hallható suttogás volt elméjének végében, de
abból a visszhangból jött, ami valaha ő volt. És azt mondta neki,
hogy a visszhang megpróbálja megszállni Michaelát, miután
eleget fürdött a vérében.
Sikerülne neki?
Holly nem hitte, de a kockázat túl rémítő volt. Ha a visszhang
sikeresen megőrjíti Michaelát, Uram vér uralma előröl kezdődne.
Vedd el ezt a testet, suttogta. Legalább addig, míg elég erős
nem leszel, hogy létrehozz egy egész felnőtt testet, amibe
átteheted magad.

- 446 -
 Ez alkalommal a válasz belső… gondolkodó volt. Egy kis
töredéket kell hagynom a másikban, hogy biztosítsa a
növekedést.
Tudod, hogy mindenre szükséged van, hogy visszatérjen a
nagyságod.
Egy hosszú szünet, mielőtt Holly keze elérte volna a bölcsőt és
kitárta volna az alatta lévő húsdarabon. Egy egyszerű érintés és a
lány tudta, hogy az rossz volt. Nem volt melegség a húsban.
Hideg volt. Halott. Uram energiája miatt élt, amit Michaela vére
etetett, s az rohant az ereiben.

***

Méreg nézte, ahogy Holly keze szétterült a húson, ami a

nemlény volt, a savas zöld továbbra is mögötte ragyogott. Le
akarta tépni a lányról a savas zöldet, fel akarta őt szabadítani. De
ha ezt tenné, megölné őt.
Elutasította, hogy elhiggye a lány már elment, ez most az
arkangyalok közti dolog volt. Mikor a Holly/Uram hibrid
figyelmeztetés nélkül felnézett és azt mondta: – Megtartom ezt a
testet. – Méreg tudta, hogy igaza van. Holly tett valamit,
megváltoztatta a szövegkönyvet.
Uram. Méreg nem nézett Raphaelra, ahogy beszélt hozzá. Azt
hiszem, hagynunk kell ezt is, hogy folytatódjon.

- 447 -
 Kicsi az esély. Raphael hangja a vihar ereje volt Méreg fejében,
néha annyira sok volt, hogy elgondolkodott rajta, vajon az ura
hogy bírja ki. Ha csak a legkisebb is az esély rá, hogy Uram
visszatér, nem csaphatok le anélkül, hogy háborút kezdenék.
Megtámadni egy arkangyalt, aki a hosszú Alvásból tér vissza,
az a Tanács szabályának áthágása, mely elpusztítja a többieket
és a világot. Már volt egy ilyen incidens, nem leszek felelős egy
másikért.
Méreg egyenesen Hollyra bámult, akarta, hogy a lány
ránézzen. Csak egy pillanat, mindössze ennyire volt szüksége.
Egy szívverésre.

***

Holly szemei a szobát pásztázták. – Ne avatkozzatok közbe –

mondta a szája, mielőtt a homlokát ráncolta és a fejét rázta. –
Nem emlékszem, hogy jöttem erre a helyre, de ez a feléledésem.

***

Még ahogy Holly szája mozgott, szemei látták, amit a

visszhang látott. Méreg keze olyan gyorsan mozgott, amit a
legtöbb ember nem látott volna. Ő igen, mert egy kicsit olyan
volt, mint a férfi. És – Miért szeretem Mérget? kérdezte a benne
lévő visszhangot. Vonzódsz a kígyókhoz? Kivéve… én nem
teljesen vagyok olyan, mint ő.
Egy felépülő jelenlét. Csendet halandó!

- 448 -
 Holly kényszerítette magát, hogy hangja alázatos maradjon.
Kérlek. Eltűnök, ha egyszer erődhöz jutsz. Válaszolj a kérdésre,
mielőtt elveszed a húsom, mintha a tiéd lenne. Vonzódsz a
kígyókhoz? Mint Neha.
Holly feje hátraesett, nevetés bugyborékolt a szájából. Mikor a
visszhang megállt a nevetésben azt mondta, Én nem Neha
vagyok a mérgeivel. Én Uram vagyok.
És akkor a lány rájött, a visszhang nem tudta. A visszhang nem
emlékezett rá, milyen erőket táplált Hollyba. Nem tudta
megmondani neki, hogy ’miért’ olyan, nem tudta
megmagyarázni, hogy miért olyan, amilyen, mert a toxin, ami a
férfi őrületét fűtötte kicsavarta a képességeit, amiket
arkangyalként birtokolt. Holly saját maga kutatott… arra az
esetre, ha túlélné ezt. Igen, egy arkangyal vagy, mondta,
elindította a végjátékot. Mert felismerte Méreg kezének
mozdulatát.
Ez a néma nyelv része volt, amit az edzéseik során tanított a
férfi a lánynak, míg New Yorktól távol volt, Addig gyakoroltatta
vele a gyors kézmozdulatokat, míg gondolkodás nélkül tudta őket
használni. Hasonló a jelnyelvhez, de sokkal gyorsabb, az lehet,
mint Holly eredetileg gondolta, olyan emberekre tervezték,
akiknek ilyen reflexeik voltak. Ami elég hasztalanná tette.
De kiderült, hogy lehet használni a Torony más angyalaival,
vagy vámpírjaival való harcban. Csak le kellett lassítania a

- 449 -
dolgokat, hogy ők lássák a mozdulatokat. A sebesség, amit Méreg
tanított neki, az kettejük közötti volt, ellenséges területen, így
beszélgethettek anélkül, hogy más tudatában lett volna.
A mozdulat, amit a férfi tett azt jelentette: A labda a te
térfeleden van.
Holly mélyen megremegett. A férfi azt mondta neki, hogy
Raphael és Michaela nem fognak közbelépni. Ha a horrornak itt
véget kellett érnie, ő akart annak véget vetni. Csak ő értette meg,
hogy az energiavisszhang Uram legszörnyűbb részéből képződött,
abból a részből, ami halála előtt létezett. Mikor az arkangyalt az
őrület, véréhség és mások fájdalma vezette.
Shelley. Maxie. Cara. Raina. Ping. Kimiya. Natalja. Daisy.
A barátai neve és annak a másik három nőnek, akiknek soha
nem volt esélye, csendes mantrák voltak a lány tudatosságának
rejtett részében, ahogy ismét a visszhanghoz beszélt. Köszönöm,
mondta, mintha a férfi válaszolt volna a kérdésére, mikor nem
tett ilyen dolgokat. Remélem a testem jól szolgál majd téged.
Egy szünet. Jól szolgáltál engem. Az örvénylő őrületben
fejedelmi szívélyesség volt. Most itt az idő, hogy létrehozz egy
életet.
A férfi kihúzta az energiát a bölcsőben lévő húsdarabból. Az
savas zöld elektromos viharként futott fel Holly karján, mely
azzal fenyegetett, hogy elolvasztja az agyát és felrobbantja a
szívét. Holly összeszorította fogait… vagy megpróbálta. A

- 450 -
visszhang kontrollálta a testét és az nem engedett az ösztönös
tettnek. Amikor az energia azzal fenyegetett, hogy kitörli az
agyát, az emlékeit, leguggolt és visszatámadt azzal az erővel, amit
a férfi adott neki.
Mert még mindig hozzáfért ahhoz az erőhöz. Az a sejtjeibe
olvadt és ez a test még az övé volt, minden részét megbélyegezte
az élet, amit élt. Ha a férfi igazán egy arkangyal volt, nem
nyerhetett volna vissza semmilyen hozzáférést az erőhöz, ami a
férfi energiájából és a lány eltökéltségéből alakult ki. De ő csak
egy eltűnő visszhang volt. Erőteljes, de nem erős. Nem, mint
Raphael, Michaela és Uram, aki egyszer volt.
Megacélozta az elméjét, Holly elutasította, hogy összetörjön,
de nem tett semmilyen mozdulatot, hogy elárulja magát… addig
nem, míg a visszhang letépte kezét a most már élettelen
húsdarabról a bölcsőben. Ahogy nézte a hústartály gyorsan
rothadt zölddé vált a szélein, a rothadás szaga sebesen terjedt,
ami elárulta, hogy már hosszú ideje rothadt, a rothadást csak
Michaela vére tartotta vissza. Aljas szag kezdett el terjedni.
Kezét kitárva Michaela elhamvasztotta, amit világra hozott.
Hamvak voltak a bölcsőben.
És Holly bőre savas zöld erőben kezdett ragyogni, amit teste
nem tudott megtartani. Az extra erővel erősebb visszhang jött.
Egy bizonytalan épelméjű szilánk. Holly ezen ingadozott, és a
legjobb terv, amivel előállt, adva limitált kontrollját, hogy

- 451 -
kényszeríti az arkangyalokat, hogy megöljék őt, mindkettőjüket,
hogy felbátorítja a visszhangot, hogy teljesen őrült dolgot tegyen.
Mint hogy megpróbálja letépni Michaela szárnyait.
De most megállt, gondolkodott. Látod, hogy mivé váltál?
Hangját szembesítésmentesen tartotta, soha nem felejtette el,
hogy egy olyan halhatatlannal beszélt, aki hozzászokott, hogy az
emberek meghajoltak és tekeregtek előtte. Nem mindig ez volt a
módja, amit Raphael uralkodásából látott, ő az erőt szerette
maga körül. Méreg nem hajlongott és tekergett senki előtt és
Raphael vadász hitvese mindezek után egy harcos volt, aki
tartotta magát.
Uram más volt. Egy másik időből. Tudta, mert megszállottan
kutatott utána. Téged tartottak a legtöbbre az arkangyalok közt.
Neha csodált téged, Erisen kívül a legsármosabb férfinak
nevezett téged, akivel valaha találkozott, és azt hiszem,
megbocsátottad az elfogultságát ezen a téren. Még Lijuan is
tisztelt téged és ő csak kevés embert tisztelt.
A visszhang dübörgött benne. Egyszer ismét tisztelni fognak.
Fognak? Holly küzdött a férfi nyomásával, amit az elméjére
fejtett ki, képeket hozott fel, amiket négy hosszú éven át akart
eltemetni. A rémálomról és horrorról, ahogy Uram egy trónszerű
széken ült, száját vér keretezte, míg levágott kéz volt az ölében.
Egy üvöltés tört ki a szájából. – Hazugság!

- 452 -
 Holly zavarodottságot pillantott meg Michaela szemeiben,
harcra kész feszültséget Raphaelében. Csak Méreg nézte
mozdulatlan, kifejezéstelen csendben. Megértette mi zajlik.
Tudta, hogy Holly nem halott.
Kérdezd meg arkangyal társaidat, suttogta. Kérdezd meg
mivé váltál. Ez a rémálom csak egy részed, ami megmaradt.
Nem az az arkangyal, akit a leggyorsabbnak tartottak az
arkangyalok közt. Nem az az arkangyal, aki vasököllel
uralkodott, de tisztelte tábornokait. Nem az az arkangyal, kinek
a világ legszebb nője volt a szeretője. Csak egy mohó
szörnyeteg, aki végtelenül szomjazik a vérre.
Holly pulzusa megugrott a gondolatra, hogy száját nyál öntötte
el.
Hányingere volt, de kényszerítette magát, hogy folytassa. Te is
érzed. Érzed az ivás kényszerét. Michaela torkát nézed. Fel
akarod tépni.
Újabb üvöltés hallatszott, kezei tudatos akarat nélkül szorultak
ökölbe.
– Uram. – Michaela megkerülte a bölcsőt, hogy óvatosan
odamenjen. – Minden rendben szerelmem. Ez a test addig
működni fog, míg vissza tudod rendezni és növeszteni a saját
részeidet, de az nem fog sokáig tartani.
Egy emlékvillanás, ami nem Hollyé volt: Michaela a földön
feküdt, szárnyai kitárva és mellkasa feltépve, ragyogó vörös

- 453 -
tűzlabda volt a szíve helyén. A nő arkangyal teste megrándult, vér
csíkozta bársonyos barna bőrét.
A rémület a kifejezésében csendbe sokkolta Hollyt.
Az arkangyalok nem rémülnek meg. Az arkangyalok voltak a
rémület.
Holly keze felemelkedett, megsimogatta a magasabb nő arcát.
– Édesem.
Ma nem volt rémület. Michaela szemei ragyogtak, ragyogó
zöld volt a vízszín alatt. – Te vagy az egyetlen, aki valaha
megértett.
Holly ujjai Michaela hattyú nyakát simogatták, megálltak a nő
pulzusán, mielőtt lesimított volna mellére, ami szívét fedte. Az
gyorsan vert érintése alatt. – Ezt feltéptem – jött ki a száján. –
Beletettem magam.
Michaela keze rázáródott Hollyéra és arkangyal erő csapta
meg Holly egész testét. Michaela ragyogott és mikor egy
arkangyal ragyog, akkor az emberek általában meghalnak.
Azonban ez az arkangyal nem volt gyilkos hangulatban, és nem
hitte, hogy egy halandóval bánik. – Nem számít – mondta
gyengéd mosollyal. – Nem értettem meg akkor. Nem értettem
meg, hogy azt kéred, őrizzem meg egy részed, míg visszatérhetsz.
Miért vagyok gyenge?

- 454 -
 Hollynak egy másodpercébe telt rájönni, hogy a kérdés neki
szólt. Mert te csak egy nagyszerű arkangyal visszhangja vagy.
Egy szellem.
Ismét nagyra növök.
Tényleg hiszel ebben? kérdezte Holly komolyan. El tudsz
nyelni energiát a körülötted lévő világból?
Szemei csalhatatlanul Michaela nyakát nézték és a pulzust,
ami alatta vert. Egyszer már a vér szolgája lettél. Egy
szörnyeteg, akit félni fognak, de tisztelni nem. Még akkor sem
leszel az, aki voltál.
Düh volt az ereiben. – A véredre van szükségem szerelmem –
mondta a szája Michaelának. – Csak annyi, ami egy kis erőt ad
nekem.
Michaela nyakát bizalmában felé hajlította, s ez sokkolta
Hollyt. A nőre mindig úgy gondolt, mint Budapest Arkangyalára,
aki arrogáns, szép és manipulatív volt. Ez jött le Michaeláról a
médiában, ami imádta őt. És vak volt erejűk és koruk közti
különbségre, Holly soha nem gondolt arra, hogy Michaela nő is
volt, aki szeretett egy férfit, aki meghalt.
Holly ujjait végigfuttatta Michaela torkán, mielőtt lábujjhegyre
állt, hogy száját a pulzáló helyre tegye. Vér ömlött a nyelvére,
forró, friss és annyira erőteljes volt, hogy attól fizikailag
megingott. De még ezután is csak ivott és ivott, míg szó szerint
tele nem lett.

- 455 -
 Mikor végre elszakította magát, azt látta, hogy Michaela torka
a szemei előtt zárult össze.
Az arkangyal nem tűnt gyengének, vagy sérültnek.
És Holly teste annyi erőtől örvénylett, mely azzal fenyegetett,
hogy szétzúzza sejtjeit, kitör a bőrén keresztül. Édes Isten. Hogy
éli túl bárki, hogy egy arkangyalból eszik?
– Elég volt? – Michaela kérdése gyengéd volt, keze
felemelkedett, hogy Holly arcára fektesse. – Vártam rád.
Holly bőre megrepedt a hátán, mellkasán, lelke veszélyben
volt az elárasztástól, ahogy fájdalom szakította őt szét belülről.
Sokkal inkább magad vagy? kérdezte a ködön keresztül. Inkább
Uram vagy?
Több vérre van szükségem. Feje Raphael felé fordult. Erősebb
vérre.
Most árasztott el egy arkangyal vére és még mindig a vért
keresed. Gyötrelem árasztotta el zsigereit, ahogy a dolgok
kezdtek benne is összetörni, teste túlságosan tele volt arkangyali
erővel. Mindig többet és többet fogsz keresni. Heves karmolás,
ahogy teste kezdett elhullani. Elkezded majd, hogy erőszak árán
juss vérhez, ugye? Ki akarod tépni Michaela nyakát, mint a
farkas, akit mardos a gyilkossága.
– Nem! – Holly teste hátratántorodott, hogy a hideg kőfalnak
nyomódjon.
Izzadság folyt le a homlokán.

- 456 -
 Erősebb vagy? Holly megtartotta a sürgető nyomást testének
elviselhetetlen fájdalma közben, mely belülről kifelé szakította
szét. Akár egy kicsit? Az arkangyali vér áramlásánka, arkangyali
erőnek erőszakos hatásúnak kellett lennie… és az volt. Vagy
képtelen vagy átalakítani az energiát abba a formába, amit
használtál? Mert te csak egy visszhang vagy.
Vér. Vörös köd. Vérre van szükségem. Egy hírtelen, alattomos
gondolat. Ez a test gyenge. Az övére van szükségem. Az erő
kicsavarodott Hollyból, mielőtt bármit tenni tudott volna,
gerince annyira hátrahajlott, hogy tudta, akár el is törhet.

- 457 -
 37. fejezet

– Ne! – Tört fel a kiáltás Méreg torkából, ahogy Holly háta

erőszakosan hátrahajolt, savas zöld fény folyt ki hullámozva
belőle.
Nem törődött a két, talán három, arkangyallal a szobában,
átfutott a szobán, hogy elkapja a lány testét, ahogy a földre
rogyott. Túl gyors volt, hogy hagyja ezt megtörténni. Karjaival
elkapta a lány törött testét, megállította fejét, hogy ne csapódjon
keményen a fényes padlóba.
Túl kis súlya volt, az ő Hollyjának.
És az erő még mindig áramlott ki belőle brutális savas égéssel.
Mikor végre megállt, a lány fele oldalra billent, vér szivárgott
szájának sarkából… és arcát több száznyi kis törés szelte át. Vér
szivárgott a kis repedésekből, vasban gazdag szag áradt Holly
minden részéből, amit Méreg megérintett. Mintha a lány egész
teste összetört volna.
Méreg szíve túl keményen vert, hogy hallja a lány pulzusát.
Ismét megpróbálkozott.
Semmi.
Ne, cicus, ne.

***

- 458 -
 Raphael nézte, ahogy az energia kitört Hollyból, látta, hogy
Méreg elkapta, ahogy összeesett. És mióta a vámpírt ismerte évek
óta először látott leplezetlen rémületet Méreg arcán.
De Raphael jelenleg semmit nem tudott tenni Méreg
szerelméért. – Michaela – mondta figyelmeztetésképp.
A nő nem figyelt, szemei nagyok voltak a reménytől. –
Szerelmem – suttogta… pont, mikor az erőlabda belé csapódott,
hatalmas savas zöld tűzként terítette be testét.
Raphael meg tudta volna állítani. De nem tette. Abban a
pillanatban, hogy közbelép, katasztrofális háborút kezdeményez.
A választásnak Michaeláénak kellett lennie.
A nő szemei ugyanabban a határozott savas zöldben ragyogtak
egy metsző pillanatig, mielőtt egy üvöltéssel kilökte volna az erőt.
– Kifelé!
A zöld ragyogás ismét egybe gyűlt a levegőben, vörös erek
hasadása volt rajta. Vérvörös. Raphael nem Michaela volt. Ő
hosszú ideje elfogadta, hogy a férfi, akit barátjának nevezett,
többé már nem létezett. Mikor a gonosz energia azon volt, hogy
belécsapódjon, feltartotta angyaltűzben égő kezét. Az energia
visszahúzódott… és Méreg felé tartott. A másik férfi vipera
sebességgel mozgott, hogy elkerülje, Holly a karjaiban volt.
Raphael azonnal mozdult, hogy magát Méreg és az összeesett
lány elé tegye. Ez egy arkangyalok közti harc volt. Méreg és Holly
megtette a saját részét. Többet tettek, mint ami várható lett volna

- 459 -
egy vámpírtól, aki pár évszázados, és egy halandótól, akit túl
fiatalon alakítottak át.
Itt volt az ideje, hogy Raphael és Michaela tegyen pontot a
végére. – Michaela.
Könnyek folytak le a nő arcán, ahogy felemelte kezét, ereje
bronzként ragyogott ujjai közt. Nem volt képes az angyaltűzre, de
a bronz ragyogás, amit létre tudott hozni messze erősebbnek
tűnt, mint legutóbb, mikor elég közel volt hozzá, hogy lássa.
A Zuhatag hatása.
A nő angyaltűz hiánya kevésbé számított. Voltak más
módszerei, hogy megöljön egy arkangyalt. Ez volt a felemelkedés
egyik jele: a képesség, hogy megöld a hasonlókat. – Szerettem őt
– suttogta, a beteges energia Raphael és Michaela ereje közt
rekedt. – Ő igazán látott engem. A sötétséget, a fényt, a
ragyogást, a rothadást.
Ez volt a legőszintébb értékelés, amit Michaela saját magáról
mondott. – Ez ő, aki volt? – kérdezte Raphael, mert biztosnak
kellett lenniük. – Most érezted őt. Visszajöhet?
– Ő egy… szellem. Egy töredék. A legrosszabb részéből. – A
könnyek tovább hullottak. – Véget kell vetnünk neki Raphael.
Többet érdemel, mint egy őrült létezést, amit a vér vezérel.
Raphael utoljára gondolt a barátjára, aki a Menedék
kanyonjain keresztül versenyzett vele, a férfira, aki nevetett,
ahogy máglyát készítettek, szárnyai szétterültek a füvön. Az az

- 460 -
Uram elveszett az időben és saját arroganciájában sokkal
korábban, mint az őrületben, de létezett. És hosszú barátságuk
megkívánta ezt a tettet, az épelméjű Uram soha nem akarna őrült
fantomként létezni.
– Viszlát öreg barátom – suttogta. – Ez alkalommal örökre.
Nyíltan zokogva Michaela elengedte erejének roppantó
csapását. Abban energia örvénylett, kezdte halálra törni a
visszhangot. Raphael hozzáadta angyaltüzét. A visszhangnak
esélye sem volt. Nem Uram volt. Még csak a része sem volt. Csak
egy tompuló árnyék, amit egy vérben elveszett férfi hagyott hátra.
És mikor véget ért, kiégett a létezésből.
Michaela a térdeire rogyott, szárnyai finom bronzként
ragyogva terültek szét mögötte. – Több erőt akartam, több
mindent. És elvesztettem őt kapzsiságomban.
Megfordulva Raphael a saját embereire figyelt anélkül, hogy
Michaelához szólt volna. A nő pont most ismerte be, még a
szerelmének is volt ára, és talán őt okolja Uram haláláért. –
Méreg.
A Hetek ezen tagja, aki mindig független és hűvösen
kifinomult volt, humora gyakran olyan száraz volt, hogy vágott,
könnyektől nedves szemekkel nézett rá. – Haldoklik uram. – Ez
összetört állítás volt, Hollyt a mellkasához szorította.
A lány arca csurom vér volt, és bőre törött, pulzusát szinte alig
lehetett megtalálni. Vér szivárgott az orrából és fekete felsője a

- 461 -
testéhez ragadt. A lány orráról a vért gyengéd mozdulattal
letörölve Méreg csókot nyomott összetört arcára. – Elutasította,
hogy hagyja a gonoszt győzni. Küzdött.
Raphael kinyújtotta kezeit. – Bízd őt rám Méreg. – Nem akart
itt lenni, egy arkangyal területén, akiben nem igazán bízott.
Méreg válaszpillantása összetört volt, de bólintott, ő a Hetek
egyike volt és majdnem összetört, megértette az okokat Raphael
kérése mögött. – Ott találkozunk.
Amint Holly a karjaiban volt Raphael a levegőbe emelkedett
anélkül, hogy elköszönt volna Michaelától. A nő elveszett a
bűntudatban és rémületben, nem venné észre, ha elmennének.
Ragyogást vont maguk köré, míg a toronyban voltak, biztosította,
hogy senki nem követheti őt Jason informátorának házába.
Nem aggódott Méregért. A Hetek legfiatalabb tagja találékony
volt, kijut Michaela erődjéből és ha segítségre van szüksége,
akkor hívhatta Raphaelt.
Ahogy gondolta, Méreg túltett magán, percekkel Raphael után
ért a házba.
Izzadság terítette be testét.
Térdre rogyott a szófa mellett, ahova Raphael Hollyt helyezte,
hátrasimította a lány haját, majd Raphaelre nézett. – Tudsz
bármit tenni?
Raphael már kezelésbe vette a lány mellkasát, keze kéken
ragyogott, ahogy hívta Zuhatag szülte képességét. Érezte, hogy az

- 462 -
energia áthatolt a lány bőrén, de nem volt látható jele. A lány
egyedi volt, ez a lány, aki megtalálta az akaratot, hogy dacoljon
egy arkangyal szellemével. – Van bátorsága a te Hollydnak.
– Igen. Túl sok. – Hollyra sziszegett, a hang veszélyes volt. –
Elérted, hogy beléd szeressek. Most nem mehetsz el!
Raphael még soha nem látta ilyennek Mérget. Több energiát
töltött Holly mozdulatlan mellkasába, de tompa szívverése nem
erősödött, légzése nem lett kevésbé felületes. És Zuhatag
szülteereje fiatal volt még. Az felragyogott és figyelmeztetés
nélkül elhalt, míg Holly véresen és mozdulatlanul feküdt.
– Egy halandó kórház képes lenne neki segíteni? – kérdezte
Méreg.
Raphael a fejét rázta. – A sérüléseinek természete a
halhatatlanokéhoz hasonló. – Egy visszamaradt arkangyali
energia okozta. – Vele akarsz maradni?
– Nem. Biztonságban akarom Hollyt tudni. Hazarepülnél
vele? – Gyötrelem volt jellegzetes szemeiben, s a legtöbb ember
csak ezt látta benne. – Ha meghal az úton… tartsd őt
biztonságban nekem.
Raphael a fejét rázta, nem fogja ellopni a másik férfi idejét. –
Hozd őt. Mindkettőtökkel a repülőhöz repülök. – Az Michaela
területén egy hatalmas nemzetközi repülőtéren parkolt. Ma
reggel, mert titkolózásra már nem volt szükség, a korábbi

- 463 -
Konstantinápoly Királynője tudta, hogy itt vannak és tudta, miért
jöttek.
Bár Méreg korábban soha nem fogadta el, hogy egy angyal
vigye, Hollyt óvatosan a mellkasához emelte és biccentett. A
szerelemért, gondolta Raphael, egy férfi bármit megtenne,
elviselne bármit. Raphael ugyanezt a döntést hozná, ha helyzetük
megcserélődve lenne.
Holly túlélte az utat a repülőig.
Méreg az ágyra tette őt. – Még mindig küzd.
Raphael sokkal lenyűgözöttebb volt az apró lánnyal
kapcsolatban, mint várta. Elena és Dmitri informálta őt a lányról
az Uram támadása utáni években, de nem várt egy ilyen harcias
nőt. – Kétszer élte túl Uramot. – Raphael újult szemekkel nézett
a lányra. – Többé nem tennék ellene.

***

Egy órával később Raphael elhagyta a gépet, hogy saját

szárnyain repüljön haza, Holly még lélegzett, ahogy a gép a
felhők felé emelkedett, de pulzusa nem volt erősebb, légzése
felületes volt. Méreg ismét rásziszegett. – Kellj fel! – Tudta, hogy
ésszerűtlen és kiszámíthatatlan, de szíve satuban volt, semmivé
törik össze.
Holly mozdulatlan maradt a tiszta, ropogós takaró alatt, amit
ráterített, a takarót már megjelölte a vér. A lány meztelen volt

- 464 -
alatta, levette róla véres ruháit és letörölte a vért sérült bőréről,
annak reményében, hogy gyógyuljon. Talán a szabad levegőn
kellett volna hagynia, de nem bírta elviselni, hogy ennyire
sebezhetőnek lássa őt.
Három órával később az Észak-atlanti Óceán ragyogott alattuk
és Holly törött bőre nem vérzett többé. Méreg próbálta annak a
jelét látni, hogy teste javítja önmagát, mint annak a jelét, hogy
túlhajtott szíve nehézkessé válik. Sérült bőre túl hideg volt az
érintése alatt, pulzusa még mindig alig érezhető, hogy a
mellkasára kellett nyomnia fejét, hogy hallja, hogy biztos életben
maradt. Légzését szinte lehetetlen volt bemérni. De észrevehető
volt.
Méreg már hosszú idővel ezelőtt a mellkasára húzta a lányt,
melegen tartotta őt a testével, ahogy a repülőgép privát
kabinjában feküdtek.
A pilóták ne zavarták meg őket első üdvözlésük óta.
A csendbe burkolóztak, Méreg azon a nyelven kezdett beszélni,
amin első szavait mondta. Elmondta Hollynak gyerekkorát a
Selyemút sürgölődő fogadójában, ahol a főzést apja mellett
tanulta el, és ahol nyolc évesen felnőttnek számított. Nem volt
benne biztos. A feljegyzések nem voltak jók abban az időben.
– Nem tartottam ezt furcsának – mondta a lánynak. – Öt
öcsém és húgom volt addigra. Normális volt, hogy a legidősebb

- 465 -
fiú átveszi a család védelmezésének és gondoskodásának
feladatát, együtt az apjával.
Méreg elméje hosszú idővel ezelőttre ugrott vissza. – Az
apámnak jó szíve volt. Csak kicsit elvesztette az útját, mert nem
tudott nemet mondani az anyámnak. – Ajkai mosolyra húzódtak.
– Ez az a hiba, ami uralja az életemet. A testvéreim ugyanolyanok
voltak a feleségeikkel.
Nem tudott az ő leszármazottjaikról. – A legnehezebb Mohant
volt eltemetni. Emlékszem rá csecsemő korából, csupa pólya a
karomban. – Szemei vörösek voltak, nyelt egyet. – Nem
temethetek el még valakit, akit szeretek. Soha többé. – Ajkait a
lányéra nyomta. – Kérlek ne tedd ezt velem Holly.
Egy lélegzet suttogott felé, ujjak görbültek be a mellkasán.
Méreg szíve erősen vert, lenézett, de Holly szempillái továbbra
is árnyékok voltak az arcán, sötét legyező krémes bőrén. A lány
súlyt vesztett a toronybéli harc során. Arccsontja kiállt, ujjai
lehetetlenül vékonyak. De… anélkül hallotta szívverését, hogy a
mellkasára nyomta volna fejét.
És ahogy nézte, az arccsontján lévő finom törések kezdték
meggyógyítani magukat.
Méreg megremegett.
A vérét akarta a lánynak adni, de Raphael figyelmeztette, hogy
Holly a vérmérgezés jeleit mutatta. – Uram azt okozta, hogy túl

- 466 -
sok arkangyali vért nyelt le. Csak akkor etesd meg, ha éhes. A
testének túl kell rajta jutnia. A vérzik, hagyd.
A lány az első két órában vért izzadt, teste kétségbeesetten
meg akart szabadulni az erőtől, amit nem tudott kezelni. Méreg
letörölte és melegen tartotta.
Küzdött a vággyal, hogy többet tegyen, tovább beszélt.
Elmesélte neki a Neha udvarában töltött első napjait, és az
időt, amit a lenti csatornákban töltött, és hogy emelkedett lassan
a tudatához. Rongyokba és mocsokba volt akkor öltözve, amikor
felébredt és rájött, hogy ő férfi és nem vipera, mint a többiek,
akikkel együtt feküdt.
– Rám tekeredtek, a nyakam, karjaim köré. – Meg kellett
volna rémülnie, de hónapokkal az átalakulása után megváltozott,
a rémületi küszöbe magas volt. – Még mikor mozogtam, nem
haraptak meg, csak lecsúsztak.
Még egy hetébe került, hogy kijusson az Arkangyal Erőd alatti
labirintusból. – Neha soha nem mondott le rólam – mondta
Hollynak. – De elvesztett engem. Kiderült, hogy gyorsabb
voltam, mint a nyomkövetői, és bár vipera voltam, nem
reagáltam a kígyókkal való kapcsolatára. Soha sem.
Ezért hálás volt. – Ez olyan póráz volt, amit bármikor
meghúzhatott volna, ha a közelében vagyok. Szeretem azt
gondolni, hogy ezt a makacsságommal értem el. – Kifújta a
levegőt. – Bár soha nem utáltam Nehát. Ő csak egy arkangyal. Az

- 467 -
én családom volt az, aki úgy döntött, hátat fordít nekem. – Hogy
csak egy szörnyet láttak és nem a testvért és fiút, aki mindent
megtett, amit tudott, feladta egész emberi létezését, hogy ők
nélkülözés és szégyen nélkül élhessenek.
– Méreg.
Ez kevesebb volt a suttogásnál, de hallotta.
Szíve zakatolt, felemelkedett, hogy Holly arcába nézzen. A lány
szája kissé elvált, szemei csukva voltak. – Cicus. – Hangja sokkos
volt.
– Umm. – Ez egy lusta, álmos hang volt… pont mielőtt oly
módon gömbölyödött volna össze, mely azt üzente a férfinak,
nem tervezi, hogy felébred.
Méreg csókot nyomott szivárványban ragyogó hajára, egész
teste remegett. – Aludj. Később beszélünk. – Minden, amit
elmondott neki, míg aludt, elmondja, mikor ébren lesz. Minden
joga megvan a titkaira és történeteire. Nassirnak igaza volt
abban, hogy valakivel megosztani a titkaidat, az több mint
ajándék volt.

- 468 -
 38. fejezet

Holly nyújtózkodva ébredt fel, hogy úgy érezte ez volt a

legjobb alvása az éle - Bassza meg – nyögött fel –, ez fáj. – Úgy
érezte mintha testének minden izmát egy kalapáccsal ütötték
volna, míg pépes nem lett, majd bedobták a fagyasztóba, hogy
felismerhetetlen formája legyen. – Ó Isten.
– Nem kell túlozni, cicus. Méreg vagy Tushar megteszi.
Holly kinyitotta szemeit, azt vette észre, hogy vipera zöld
szemek néznek rá, amik fényben táncoltak.
Boldogság.
Nem látta Méreget ilyen ártatlanul boldognak… soha sem.
Ajkai mosolyra húzódtak. – Ne légy szarkasztikus és csinálj
valamit.
A férfi mosolya elmélyült. – Engedtem neked egy kád forró
vizet ásványi sókkal. Megteszi?
– Kezdetnek. – A homlokát ráncolta, ahogy a szoba képe
kitárult előtte. – Hol vagyunk?
– A Toronyban. A kilátás mögötted van.
Nyögve Hollynak sikerült eléggé megfordulnia, hogy kinézzem
Manhattan ragyogó fényeire. – Az utolsó dolog, amire
emlékszem, hogy Michaela erődjében voltam, próbáltam

- 469 -
meggyőzni Uram szellemét, hogy nem jó ötlet a számára, ha
létezik.
– Örökre elment. – Méreg a karjaiba emelte Hollyt és
meztelen mellkasánál tartotta.
– Mmm. – Holly magához ölelte a férfit, tenyerét végigfuttatta
meleg és feszes izmain. – Helyes vagy.
A férfi kuncogott. – Még félig alszol.
Ásítva Holly tovább cirógatta őt, míg a fürdőkádba nem ültette
a lányt… és Holly csak akkor jött rá, hogy meztelen volt a férfi
nappalijának kőpadlóján. – Mi történt a ruháimmal?
– Levettem őket, véresek voltak.
Emlék villant fel, hogy a bőre szétrepedt, hogy belül tört össze.
De keze csak sima, törésmentes bőrt tapintott, ahol megérintette
magát, és míg fájt, nem érezte úgy, hogy haldoklik. – Mennyi idő
telt el a torony óta?
Méreg a hatalmas fürdőkád másik részére ment, feneke
megfeszült a laza pizsama alsó alatt, ami használtnak tűnt. –
Negyvenhét órát aludtál.
– Szatén nadrágot viselsz?
– Nem. Annál jobb az ízlésem. – Az anyag egyszerre tűnt
légiesnek és folyékonynak, ahogy visszasétált hozzá, egy üveg volt
a kezében. Kinyitotta és ragyogó, krémes valamit öntött a kárba.
Mandulaillat töltötte meg a levegőt.

- 470 -
 Holly ujjai begörbültek. – Annyira helyes és kedves vagy. –
Izmai kezdtek elernyedni. Lassan.
Méreg ajkai mosolyra húzódtak, a lány mögé ment. –
Megmosom a hajadat.
Holly semennyire sem vágyott rá, hogy ellenálljon. Csak
hátradőlt és félig aludt, míg a férfi gondoskodva és finoman
mosta a haját, ami meglepte őt. – Hogy tanultad meg, hogy moss
meg hosszú hajat? Volt copfos korszakod?
– Néha a húgaim haját mostam meg. – Méreg szavai
meglepetések voltak. – Mikor nagyon kicsik voltak és nem
tartották botrányosnak. Csak kisegítettem az anyámat. – Egy
mosoly volt a hangjában, s azt mondta: – Az apám soha nem
mosta meg a húgaimét, mindig keményen viselkedett, de láttam,
hogy egyszer az anyám haját mosta. A feje búbjától a lábujja
végéig szerette őt.
A férfi elkezdte a fejét masszírozni.
– Méreg?
– Hmm?
– A szemeim még mindig savas zöldek? – Most már felébredt,
és elkezdett emlékezni rá, hogy halottnak kellene lennie.
– Azt hiszem magadnak kellene megnézned. – Felkelt, kezeit
egy törölközőben megtörölte, majd benyúlt a szekrénybe, míg
nem talált egy kis kézi tükröt. Az díszes volt, fekete
gyöngyházfénnyel festett viperák voltak rajta. – Ajándék –

- 471 -
mondta a lány kérdő pillantására. – Egy baráttól Neha
udvarából, aki szeretett viccet csinálni abból, hogy ő hiúnak
tartott.
Nevetve a férfi morgására Holly elfogadta a tükröt, de nem
tudta rávenni magát, hogy visszatükröződő felülete felé
forduljon. – Csak mond el.
Méreg ismét mögé lépett, fejét újra masszírozni kezdte ügyes
ujjaival. – Nem fogod bánni Hollyberry – mormogta. – Nézd
meg.
A lány lassan fújta ki a levegőt, mielőtt lassan megfordította
volna a tükröt. Ha a szemei savas zöldek maradtak, akkor Uram
egy része talán még benne rejtőzött. A szín volt az energiája. Ha a
szeme ismét barna…
Holly felült, mielőtt befejezte volna a tükör megfordítását
eléggé, hogy lásson, víz csöpögött le róla, ahogy érezte agyarait.
Méreg elé lépett. – Még mindig kicsik – mondta
lenyűgözötten.
Holly hasztalanul lökte meg a férfi mellkasát, nem tett semmit,
hogy elrejtse megkönnyebbülését. – Azt gondoltam, talán már
nem vagyok vámpír.
Méreg tekintete komollyá vált. – Soha nem akartál vámpír
lenni.
– Igen, de az előtted volt. – Holly most már egy teljesen más
létezést is el tudott képzelni, olyat, ami tele van boldogsággal és

- 472 -
szerelemmel, és megosztott gondtalansággal, ami vad
kalandokhoz vezet. – Nem bánom, ha egy évezredig a te véred
szívom.
A mosoly visszatért, Méreg megérintette a tükröt. –
Megnézed?
– Túlságosan félek.
– Mondja az a nő, aki kisiklatta egy elmebeteg arkangyal
szellemének terveit? –Egyik karját a lány háta köré tette és
másikat a kezére, amiben a tükör volt, azt mondta: – Kész vagy?
Remegve kilélegezve Holly végül biccentett. És megfordították
a tükröt.
Először Holly zsigeri öröm ütését érezte… csak hogy közelebb
vonja a tükröt és bámuljon bele. – Ez mi? – Az ő szemgolyói
bámultak rá vissza a tükörből. – Mi a pokol. Mit kellene
mondanom a jogsimhoz most?
Méreg nevetése töltötte meg a fürdőt. – Azt hiszem ezt hívják
mogyoró színnek – mondta komolyan, mikor abbahagyta a
nevetést.
– Fogd be Kígyó Pofa. – Mert a szemei nem mogyorószínűek
voltak. Egy furcsa keveréke volt a legsötétebb barnának és savas
zöldnek.
– Bármit, amit mondasz, cicus. – Megérintette a lány arcát,
Méreg forrón, mélyen és kissé kétségbeesetten csókolta meg.

- 473 -
 Holly hagyta, hogy a tükör a vízbe essen. – Na na, mondta,
mikor a férfi megtörte a csókot, mindketten ziháltak. – Itt
vagyok. Jól vagyok.
Remegve a férfi mindkét kezét Holly köré tette és fejét
nyakának hajlatába temette. Holly a haját simogatta,
megcsókolta homlokát, tartotta őt. Ezt a férfit, aki kínzó
fájdalomban és rémületben született, s aki nem hagyta senkinek,
hogy sebezhetőnek lássa. – Szeretlek – mondta egyszerűen,
őszintén, örökre szólóan. – Az örökké tartó utazás ötletét
kalanddá változtattad, nem pedig olyan dologgá, amit ki kell
bírni.
Méreg hosszú ideig nem emelte fel a fejét. Mikor megtette
szemeiben az öröm, fájdalom és rémület visszhangja volt. –
Ameddig te élsz, addig élek én is.
Holly szíve a bordáinak csapódott. – Méreg ne – suttogta. – Az
élettartamom ismeretlen.
– És én elég hosszú ideig éltem egyedül. – Megrázta fejét. –
Ezt az akadályt az öröklétben együtt vesszük be.
Könnyek gördültek le Holly arcán. – Minden nap szekálni
foglak, hogy gondold meg magad.
– Cö cö, ezt teszik a cicusok.
Holly a kezébe mért ki vizet és a férfi arcába dobta. Méreg
nevetett. És hihetetlenül helyes volt, akit Holly csak csókolni és
csókolni akart. – Gyere ide.

- 474 -
 A férfi ment, mindenhova vizet fröcskölt, nadrágja még rajta
volt. Semmi sem számított. Mert Méreg csókolta őt újra és újra,
és Holly otthon volt. A karjaiban mindig otthon volt.
Ahogy a férfi az ő karjaiban volt otthon.
Lovagló ülésben a férfira ült, mikor levegőért kapkodott, s azt
mondta: – Mit jelentenek a szemeim? – A furcsa keveréke annak,
aki volt és akivé Uram energiájával vált. – Még él valamilyen
módon?
– Keir a Toronyban volt, mikor megérkeztünk – mondta neki
Méreg. – A gyógyító azt mondja igen, Uram él, de csak ahogy egy
apa él a gyermekében. Te egy lény vagy, a saját jogodon.
Holly pofát vágott. – Van apám. És ő nem elmebeteg.
– Talán a ’vérúr’ jobb szó rá – mondta Méreg. – Uram úgy él
benned, ahogy Neha bennem.
Holly végigfuttatta kezeit Méreg vállain. – Ettől nem érzem
jobban magam – ismerte el. – Ki akarom vágni őt a testemből. –
Ujjait a férfi ajkaira nyomta, mikor beszélni akart. – De ha ő
nem… akkor nem lennék vámpír, és nem lennék éppen annyira
olyan, mint te, hogy illjünk egymáshoz. – És a férfinak nem kell
többé egyedül éreznie magát. – Gondolom a csere megérte az
árát.
Méreg előre hajolt, hogy megcsókolja a lányt.

- 475 -
 Hírtelen a homlokát ráncolva Holly hátrahúzódott. – Várj.
Milyen erőim maradtak? – Összeszorította szemeit, próbált
láthatatlan lenni. – Látsz engem?
– A melleid szépek.
Holly kinyitotta szemeit, hogy lássa a férfi csakugyan
elismerően nézte apró mellkasát. De úgy tűnt szerette azt a
mellkast. Ki volt ő, hogy vitatkozzon vele? – Elvesztettem a
ragyogás képességét.
– Nem meglepő. – Hüvelykujját végighúzta a lány nedves
bimbóján. – Az arkangyali jellemvonás, ami más halhatatlanban
soha nem jelenik meg.
– De tudok úgy mozogni, ahogy korábban? – Megbénult, hogy
talán elvesztette azt, ami összekötötte őket, azon volt, hogy
kijusson a fürdőkádból, de Méreg egy helyben tartotta.
– Szeretlek – mondta, szemei összekapcsolódtak Hollyéval. –
A fejem búbjától a lábujjam végéig. Tegnaptól a holnapig és
minden holnapig, amit együtt látunk meg. Ettől a pillanattól a
halál utáni rejtélyig. Minden részedet, legyen lassú vagy gyors,
kicsi vagy nagy, erős vagy gyenge. Szeretlek Holly.
Holly alsó ajka remegett.
Karjait a férfi nyaka köré tekerte, szorosan tartotta őt. Mikor
Méreg felállt, mindkettőjüket felemelte, víz csöpögött le
testükről. Valahogy sikerült levennie a nadrágját és nedves testük

- 476 -
az ágyba esett. Nem volt előjáték. Holly nem akarta. Magába
vezette a férfit, és mozogtak, szemeik összekapcsolódott.
Lassan, gyengéden és örökké.

***

Némi idővel ezután, míg Holly a konyhapultnál ült s Méreg

egyik ingjét viselte, nézte, ahogy a férfi gyorsan összetett egy
pizzát neki, s elkapott valamit a levegőben. A kezében lévő
szilvára bámult. – Miért dobálsz szilvával? Bár jól néz ki. –
Beleharapott, éhes volt az ételre, még nem a vérre.
– A saját sebességemmel dobtam – mondta a vámpír, aki
örökké bosszantani fogja őt.
És a lány elkapta.
Holly mosolyogni kezdett. Megvolt a sebessége, még
táncolhatott Méreggel az egyedülálló és embertelen módjukon.
Még ha minden mást el is vesztett, ez elég volt.
– Akarod hallani az elméletemet? – kérdezte Méreg, ahogy
sajtot reszelt a kézzel készült alapra.
– Uhum. – Holly biccentett a lédús szilvába harapás közben.
– Azt gondolom, megmaradtak azok a képességeid, amik
teljesen integrálódtak veled. A sebesség, hogy csonttalanul
landolj, a hipnotizálás. A dolgok, amiket a sajátodnak éreztél.
– A ragyogás soha nem volt könnyű – tette hozzá Holly. –
Mintha valaki más kabátját vettem volna fel. – Kirúgta lábait. –

- 477 -
Holnap tesztelem a többi dolgot. – Sokkal nyugodtabb volt most,
hogy tudta, megvolt a sebesség. – Tushar?
– Cicus?
– Miért vagyok életben? – Holly érezte, hogy Uram mindent
kiszívott a testéből. – A szellem, vagy visszhang, vagy bármi is
volt ez, megpróbált szárazra szívni.
Szeretője felnézett rá a zöldpaprika szeletelése felett. – Nem
fog tetszeni neked.
Holly a homlokát ráncolta… és felnyögött. – Istenekre
esküszöm, ha azt mondod, hogy Michaela egy része most már
bennem van…
Nem kegyelmezve a lánynak Méreg biccentett. – Uram sokat
evett belőle. Túl sokat, hogy a tested elfogadja, vagy feldolgozza.
Keir úgy hiszi, hogy a nő vérének jelentős része a gyomrodba
folyt, mikor a visszhang elhagyott téged.
– Ugh, fúj! – Leugrott a konyhapultról, a szilva magját a
kukába dobta és talált egy nagy poharat, megtöltötte vízzel,
kétségbeesett kortyokkal ivott belőle. – Tudom, hogy a reakcióm
nem racionális – mondta utána. - De fúj!
Méreg ajkai mosolyra húzódtak, ahogy nézte a lány kis
kiakadását. – Michaela vére majdnem mérgezést okozott, de
annak ereje mentett meg téged. A visszhang akaratlanul segített
azzal, hogy túl sok energiát vont el belőled, így űrt hagyott hátra,

- 478 -
amibe Michaela ereje áramlott, megadva a sejtjeidnek azt, amire
a túléléshez volt szükségük.
Holly öklendező mozdulatokat tett, mielőtt letette a poharat és
duzzogva Méreg mellé ment. – Hogy lettem annyira furcsa, hogy
arkangyali vér szórakozik velem? – A többiek talán fizettek volna
az arkangyali figyelemért, de Hollynak elege volt belőle. –
Raphael nem etetett meg ugye?
– Nem, az úr energiát adott neked, de csak azért, hogy
megpróbáljon gyógyítani.
– Jó, de komolyan, a gondolat, hogy Michaela vére van a
gyomromban? – Megremegett a gondolatra, fejét a férfira
hajtotta. – De legalább nem Charisemnon vére. – Bármely
rohadék, aki olyan kegyetlen tettet komponált, mint a Zuhanás,
nem olyan volt, akit a véráramában akart tudni.
– Ha már nála tartunk – mondta Méreg –, a barátunk, Walter
átjött.
Hollynak jó pár percébe telt, hogy emlékezzen rá, ki volt
Walter és miért kellene vele törődnie. Walter Battersby, mondta
elméje, a halhatatlanok kifizetője. – Ó igaz, a vérdíj. – Az egész
helyzet egy életnyivel ezelőttinek tűnt. – Feltételezem követnünk
kellene.
– Örülök, hogy komolyan veszed.

- 479 -
 – Egy őrült arkangyal megszállása és erős vér tava a
gyomromban – mutatott rá, ellopott egy darab sajtot, hogy
lemossa az utóbbi képet.
Felugrott a pultra, hogy ismét elfoglalja helyét, beleharapott a
sajtba és azt mondta: – Nos, mit mondott Walter?
– Először Viveknek sikerült a bankszámlát, ahonnan Walter a
fizetséget kapta, egy vállalathoz kötni, ami Charisemnon zászlaja
alá tartozik. – Felvette a pizzát a kőről, ami jól kinéző
mestermunka volt, Méreg a sütőbe tette.
A hőhullám jól esett Hollynak.
– Walter pedig képes volt nyomon követni a kliensét, mint
Charisemnon lakája. Úgy tűnik minden szívességet felhasznált,
amije volt. – Méreg mosolya hideg volt. – Át kellett volna
gondolnia, mielőtt eldöntötte, elfogadható célpont vagy.
Holly vállat vont. – Egy szélhámos. Felhajt majd pár
szívességet. – Gyomra megkordult, körbenézett.
– Adj egy percet és csinálok neked szendvicset.
Holly maga is megcsinálhatta volna a szendvicset, de nézni
Mérget a konyhában mozogni, az olyan szexi volt, hogy csak várt.
– Nos, meg kell találnunk ezt a lakájt.
Méreg kezei gyorsan mozogtak, ahogy a paradicsomot vágta
össze a szendvicshez. – Dmitri már megtette. Úgy gondolta van
elég bajunk.
Holly egy szelet paradicsommal a szájában megfagyott. – Ó-ó.

- 480 -
 – A lakájt darabokban küldte haza. – Méreg szemei ragyogtak.
– Kicsi, nagyon precíz részekben. Mindet vörös bársonnyal
csíkozott fekete dobozba tette.
Holly szája leesett, letette a paradicsom darabot. – Igazán? Ez
nem háborús tett?
– Az úr beszélt Charisenmonnal, kedvenc betegség okozó
arkangyalunk tagadja, hogy tudott volna a lakáj tetteiről, és
egyébként nincs másunk. – Megetette a lányt az elhanyagolt
paradicsomszelettel.
A savanykás lé életet égettet a lány nyelvébe. – Kis
darabokban? – mondta utána.
Egy felemelt szemöldök. – Rájöttél, hogy Dmitri vérszomjas
lehet, mikor azokat védi, akiket szeret? És te vagy az ő kicsi
furcsája.
Holly a férfira bámult, de ajkai felfelé húzódtak. – Honnan
tudod, hogy így hív engem?
– Átjött, mikor aludtál. Talán kihallgattam, mit mondott
neked.
– Ez rossz viselkedés – mondta Holly álkomolysággal.
Méreg válasza egy komisz csók volt.
Boldogan a lány azt mondta: – Bevallotta a lakáj, miért akart
engem? – Tudta, hogy Dmitri nem végezte volna ki a férfit
anélkül, hogy először szárazra nem szorította volna.

- 481 -
 – Minden arkangyal kémkedik a többi után, nyilvánvalóan
kikerült az egyik jelentés, ami New Yorkból ment és egy kép volt
rólad, valamint egy jegyzet, hogy megtámadott és
megváltoztatott Uram. – Méreg kifejezése halálos lett. – Jason
nemsokára megtalálja a szivárgást és soha többé nem
szivárognak ki a Torony titkai.
Holly megragadta a pult szélét. – A lakáj a véremért akart
engem – felételezte.
– Bármért, amit Uram hátrahagyott benned, a szemeid voltak
a bizonyítékok, hogy Uram hátrahagyott valamit.
A szendvics kész volt, Méreg egy tányérra tette. – Az idióta
elég hülye volt, hogy vérdíjat tegyen a fejedre, elmondta
Dmitrinek, hogy ajándékba akart téged Charisemnonnak adni, de
lehetséges, hogy arra akart téged használni, hogy növelje az
erejét, mit Kenasha tette Daisyvel. – Egy folyékony vállrándítás.
– Dmitri már levágta a fejét, így nem számít.
– Ez annyira furcsa.
– Mi?
– Hogy beszélgethetünk csak úgy arról, hogy levágják az
emberek fejét?
– Az én fegyvereim a borotvaéles pengék Hollyberry –
emlékeztette a lányt veszélyes mosollyal. – Edd meg a
szendvicsedet.

- 482 -
 Holly egy gyönyörrel teli nyögéssel harapott bele. Nem beszélt
addig, míg el nem tüntette. – Miért vagyok annyira éhes? – Még
jobban, mint az őrület előtt. – Esküszöm, érzem, ahogy a
szendvics fénysebességgel emésztődik el.
– Keir szerint a sejtjeid beléptek abba a folyamatba, ami
hasonlít az újszülött vámpírokéhoz – mondta neki Méreg. –
Azokat a vámpírokat állandóan vérrel etetik, míg szükségeik
eltompulnak, de a te testedet véglegesen megváltoztatta Uram
energiája. Angyali jeleket is hordozol, ahogy vámpirikusakat is.
Holly átnézett a válla felett. – Nincsenek szárnyak. Fenébe.
Nevetve Méreg a combjai közé mozdult, kezei a lány csípőjén
voltak. – Nem vagy vámpír, sem angyal. Olyan vagy, mint Nassir,
mint én. Egyedülálló.
– Ez tetszik. – Egy ponton a hideg szobájában lévő bölcsővel,
amiben a kicsavart hústartály volt, belenyugodott az erős, furcsa
egybeolvadásba a testében. – A fajtámnak kellene egy név. –
Karjait a férfi nyaka köré tette, aki egy örökkévalóságnyi bűnben
volt a partnere.
Nevetve a férfi azt mondta: – Egy Hollyberry.
Holly megcsókolta Méreg nevető száját, ivott a boldogságából.
És ez rendben volt. A múlt elmúlt. Elment. Halott. A jövő várhat.
És számára a jövő vipera zöldben ragyogott és égetően ragyogó
volt.

***

- 483 -
 Két nappal később mikor a garázsba ment, hogy beszálljon a
kocsijába észrevette a rendszámtáblát, ami egy bizonyos
vámpírra ragyogott.
A férfi kacsintott. – Megmondtam neked, hogy szerzek neked
egyet, amin az áll CICUS.

- 484 -