Az elszáradt kezű ember meggyógyítása

A történet leírása mindhárom szinoptikus evangéliumban szerepel (Mt 12:9-

14; Mk 3:1-6; Lk 6:6-11), és az írástudók, farizeusok újabb próbálkozását mutatja
be, mellyel megpróbálták sarokba szorítani Jézust a szombathoz való viszonyával
kapcsolatban. A nagy galileai szolgálat kezdete óta ez volt az ötödik alkalom,
amikor Jézus szembekerült az írástudókkal.
A zsinagógában tanító Jézus után „leselkedtek” az írástudók, vagyis azzal a
határozott szándékkal voltak jelen, hogy akadályozzák munkáját. Ennek egyik
leghatásosabb és leggyakoribb eszköze a szombatnapon véghezvitt gyógyítások
kifogásolása volt, mivel a nyugalomnapon végzett munka tilalma alapján
köthettek bele szolgálatába. (Különös, hogy a szombatnapon való gyilkos
szándékú leselkedést ugyanakkor nem érezték helytelennek.)
A gyógyításra szoruló ember betegsége valamilyen bénulásos jelenség volt,
melyet – a görög kifejezés alapján – valószínűleg baleset vagy megbetegedés
útján szerzett, nem pedig születési hibaként hozott magával. Lukács orvosi
látásmóddal azt is fontosnak találta feljegyezni, hogy a férfi jobb keze volt
lebénulva.
A gyógyítást megelőzően nem került sor külön beszélgetésre Jézus és a férfi
között, nem olvasunk arról, hogy a beteg kérte volna meggyógyítását, vagy hogy
bármit is kezdeményezett volna. A csodatétel elsődleges célja ebben az esetben
kimondottan az volt, hogy Jézus újabb tanítást nyújtson a szombat eredeti
értelméről és hogy megszégyenítse azokat, akiknek „tudta gondolatait” (Lk 6:8).
Ugyanakkor nem valamiféle sértődött harag állt szándéka mögött, hanem sokkal
inkább őszinte sajnálat és szomorúság értetlenségük, szívtelenségük felett, amint
ezt Márk külön kihangsúlyozza: Jézus, bár haraggal, a bűn gyűlöletével tekintett
rájuk, de egyszerre „bánkódott szívük keménysége miatt” (Mk 3:5).
Az a mozzanat, hogy Jézus felszólítja a férfit, álljon elő a középre, vagyis
mindenki számára jól látható helyre, jól jelzi a kontrasztot a farizeusok
rejtőzködő, alattomos kémkedése és a Megváltó őszinte, nyilvános szolgálata
között. Jézus kérdése a szombati jó vagy rossz cselekedetről szintén elevenébe
vágott a torz rabbinikus törvényeknek, mely szerint szombaton csak olyan beteget
szabad ellátni, aki életveszélyben van, míg a hosszú idő óta szenvedő, egy
állapotban lévők baját nem kell enyhíteni, hanem elhalasztható későbbre, a
szombat elmúlta utánra.
Jézus ezzel a csodatételével is világossá tette, hogy a szeretet törvényéből
következően szombaton is az a legfőbb célja Istennek, hogy gyógyítson és jót
tegyen, ahol csak lehet. Ugyanezt a látásmódot és gyakorlatot kell elsajátítani
Jézus minden tanítványának és követőjének is.