SEJTVÁZ

(CITOSZKELETON)
struktúrák és funkciók
 Sejtváz (citoszkeleton)

 az eukarióta sejtek citoplazmájában előforduló

 fehérjefonalakból álló háromdimenziós hálózat

- a sejt legnagyobb mennyiségben

előforduló fehérjéi -

 nem merev hanem dinamikus struktúra

 Sejtváz (citoszkeleton)
Fő komponensei
Mikrotubulusok Mikrofilamentumok Intermedier filamentumok

átmérő:

 aktinmolekulák és
tubulinmolekulák-
konzervatív fehérjék
 intermedier
filamentumok fibrilláris
Általános tulajdonságok fehérjéi- nagy
 fehérje alapegységekből épülnek fel változatosság
 filamentumokká állhatnak össze (polimerizáció) és
 ismét egységekre eshetnek szét (depolimerizáció)
 Sejtváz (citoszkeleton)
Feladatok
 a sejt alakjának meghatározása
 a citoplazma szerkezetének kialakítása
 a „sejtmozgások” irányítása
• a sejt egészének alakváltozásai és mozgásai
• a sejtorganellumok helyzete és sejten belüli mozgásai
• sejtosztódáskor a kromoszómák mozgatása és a sejt
kettéválasztása
 Sejtváz
Feladatok kivitelezése, megvalósítása (I)
 az igen változatos feladatkor elvégzését különböző segítők, kiegészítők teszik lehetővé

Járulékos fehérjék:
 az egyes filamentumrendszerekre jellegzetesek (specifikusak)
 összekapcsolják az egyes rendszerek filamentumait egymással, más
rendszer filamentumaival vagy membránfehérjékkel
 szabályozzák a polimerizált (filamentum) és a depolimerizált
(citoplazmában oldott alegysegek) állapot közötti egyensúly fenntartását
 Sejtváz

Feladatok kivitelezése, megvalósítása (II)

 az igen változatos feladatkor elvégzését különböző segítők, kiegészítők teszik lehetővé

Motorproteinek:
 enzimek egy speciális csoportja
 ATP-t v. GPT-t használnak energiaforrásként
 elcsúsznak a mikrofilamentumokon vagy mikrotubulusokon
 intermedier filamentumokhoz nem kapcsolódnak
pl. miozin, kinezin, dynein
 Sejtváz (citoszkeleton)
Vizsgálati módszerek
fixált sejt élő sejt
1. Fluoreszcens mikroszkópia
a. fixált (rögzített) készítmények - fluoreszcens molekulák
kötődése a sejtváz fehérjéihez: hely-helyzet mefigyelése
b. élő sejtek - a fehérjék sejten belüli működésének
megfigyelése aktinfilamentumok mikrotubulusok

2. Digitális video mikroszkópia - felvételek számítógépes

feldolgozása (computer enhanced): kontraszt növelése,
„háttér zajok“ csökkentése

„erősítés” előtt „erősítés” után

3. Elektronmikroszkópia - egyedi szálak megfigyelése vékony

metszeteken vagy gyors-fagyasztási technikával nyert
készítményeken
aktinfilamentumok
 Mikrotubulusok (MT)

 hosszú és viszonylag merev csőrendszer

 ellenállók a húzással, torzítással szemben
MT  dinamikusak - egyik helyen gyorsan
szétesnek, egy másik helyen pedig gyorsan
felépülnek.
MTOC

 organizációs központra van szükségük

(MTOC)
 Mikrotubulusok (MT)
I. Citoplazmatikus (dinamikus) MT
Nyugalmi sejt (interfázis)  nyugalmi (nem osztódó) sejtekben rendszerint a sejtközpont
közelében levő kis struktúrából, a centroszómából fejlődnek ki
organizációs központ = centroszóma
feladata a membránhatárolta sejtorganellumok sejten belüli kihorgonyzása
és a sejten belüli transzport

 osztódó sejtben mitótikus orsóvá rendeződnek, amelynek segítségével

Osztódó sejt
a kromoszómák egyenlő módon szétosztódnak a leánysejtekben
organizációs központ = az orsó pólusa

Csillós sejt II. Stabil MT

 csillók, ostorok
organizációs központ = a bazális test

szerep a sejtek mozgásában, a sejtek felületén

való anyag- (folyadék-) transzportban
 Mikrotubulusok (MT)
Szerkezet
 25 nm átmérőjű néhány mikron hosszúságú üreges csövek

 tubulinmolekula (globuláris): 55 kD, 4-5 nm átmérő

 alapegység α- és β tubulinból álló heterodimér

 protofilamentum: fej-farok orientációban

összekapcsolódott α- és β-alegységek lineáris lánca;
polarizált felépítésű

 MT- 13 protofilamentum lateralisan egymáshoz

illeszkedve és egymáshoz képest 0,9 nm-el elcsúszva

polarizált szerkezetű:
„gyors” plusz vég (szabad β –alegységek)
„lassú” mínusz vég (szabad α -alegységek)

MT keresztmetszete (13 tubulin molekula)

és hosszmetszete
 Mikrotubulusok (MT)
Kialakulása és dinamikája
 az élő sejtek mikrotubulusok és szabad tubulin-dimérek keverékét tartalmazzák

 A MT tubulin-dimérek kapcsolódása révén

alakul ki
 kapcsolódott dimérek nukleációs
központot (oligomérek) hoznak létre,
 és további dimérek kapcsolódása
révén növekednek (elongáció)

 a MT növekedése v. rövidülése újabb

heterodimereknek a cső végeire való
asszociációjával ill. disszociációjával
valósul meg
 mindkét végen történhet
plusz vég- gyors
mínusz vég- lassú
 a szabad heterodimerek
koncentrációjának függvénye

kritikus koncentráció: az időegység alatt történő ráépülés és leválás kiegyenlíti egymást („taposómalom”)
 Mikrotubulusok (MT)
Dinamikus instabilitás: a GTP hidrolízise irányítja
 minden szabad tubulinmolekula tartalmaz egy szorosan kötött GTP-t, amely hidrolizál (GDP) amint a
tubulin molekula egy növekvő MT-hoz kapcsolódik
 GTP-kötött tubulin-dimérek szorosabban kapcsolódnak egymáshoz mint GDP-kötött tubulin-dimérek
(GTP- kötött dimérek további növekedésre, GDP-kötött dimérek disszociációra hajlamosak)

ha GTP-sapka alegységei
hidrolízálnak (GTP GDP-re
cserélődik) (pl. a MT lassú-
ha a GTP tartalmú dimérek növekedése esetén), a GTP-
asszociációja gyorsabb mint sapka elvész, a GDP-kötött
az ezt követő GTP-hidrolízis dimérek a szabad végről
a MT növekszik leválnak és a MT elkezd
rövidülni

a csővégeken GTP-tartalmú
NÖVEKVŐ MIKROTUBULUS RÖVIDÜLŐ MIKROTUBULUS
(polimerizáció) dimérekből álló sapka (GTP cap)
alakul ki, ami nem hajlandó (depolimerizáció)
disszociációra
Dinamikus instabilitás

 egyik végük gyorsan lebomlik, másik végük felépülhet

 gyorsan szétszerelődnek és a sejt másik részén összeszerelődnek

az összpolimér (az összes mikrotubulus) mennyisége a sejten belül

időben ugyan jelentősen nem változik, de az egyes mikrotubulusok
végei, hol növekedési fázisban, hol rövidülésben vannak

Következmény: a sejt MT-apparátusa folyamatosan átépül.

A sejt energiát (GTP-t) használ fel arra, hogy a MT-rendszert
állandóan átalakulásra kész állapotban tartsa
 A mikrotubulus dinamika befolyásolása: MT- mérgek
Polimerizáció gátlás
 MT- alegységeket kötnek
 megakadályozzák a polimerizációt, az osztódási
orsó kialakulását (anti-mitotikus szerek)
Colchicin:
 köszvényes rohamok kezelése (gátolja a neutrófil
granulociták vándorlását és a fagocitózist)
 humángenetikában kariogrammok készítése
(a kromoszomákat metafázisban leállítják)
Őszi kikerics, Colchicum autumnale, Rózsás meténg, Vinca rosea,
Vincristin, Vinblastin hatóanyag: colchicin hatóanyag: vinblastin,
 citosztatikumok: rákos daganotok kezelése vincristin

Depolimerizáció gátlás
Taxol
 megköti és stabilizálja a MT-t, túlzott polimerizációt
okoz
 megakadályozza az osztódási orsó szétesését: leállítja
az osztódó sejtet a mitózisban (anti-mitotikus szer)
 az emlőrák kemoterápiájában használják Tiszafa, Taxus baccata,
hatóanyag: taxol
 •Mikrotubulus asszociált fehérjék (MAP-ok)
•Strukturális (szerkezeti) MAP-ok - a MT-hoz asszociálva kilógnak azok felületéből
• a. elősegítik a tubulin polimerizációt, stabilizálják és kötegekbe rendezik mikrotubulusokat (kötegelés)
• b. destabilizálják a MT-kat

 tau
a MT oldalához kapcsolódik,  MAP2
keresztbeköti a MT-okat mint tau, de nagyobb távolságra
nyúlik a MT-ok között

 Catastrophin
destabilizálja a MT-t
MT-nyalábok
Mikrotubulus asszociált fehérjék: MAP

nagy mennyiségben fordulnak elő az idegszövetben

dendritekben: MAP-2

axonban: tau
 •Mikrotubulus asszociált fehérjék a tau fehérje sejten belüli
Strukturális MAP-ok az idegszövetben felhalmozódása miatt ún.
taupátiának is tartják

 tau - normálisan az idegsejtek MT rendszerének része;

az axonális transzportban játszik fontos szerepet
(szállítás az idegsejt nyúlványától (axon) a sejttesthez,
ill. onnan vissza)

 Alzheimer- kór (dementia)-

kórosan foszforilálódott (hiperfoszforiláció) tau izoformák
a sejteken belül kötegeket (aggregátumok) képeznek,
melyek károsítják a MT rendszert;
tönkreteszik az axonális anyagtranszportot, ami végül az
idegsejtek pusztulásához vezethet

széteső MT

hyperfoszforilált
tau-aggregátum
 •A citoplazmatikus mikrotubulusok szerepe
 segítik a sejtszervecskék eukarióta sejtben való elhelyezkedését
ER és Golgi ap. sejten belüli tipikus elhelyezkedése

 „sínként” szolgálnak a sejtorganellumok, vezikulák sejten belüli mozgásához

 sejtorganellumok orientációja
 sejten belüli transzport
 •A citoplazmatikus mikrotubulusok szerepe

 sejtorganellumok intracelluláris elhelyezkedése (orientációja)

normális Golgi ap. fragmentálodott Golgi ap.

sejtmag sejtmag

a Golgi ap.(zöld) fragmentálódik a MT-k (piros) dezorganizációja után

 •A citoplazmatikus mikrotubulusok szerepe
 intracelluláris transzport (teherszállítás)
 a MT-k „sínként” szolgálnak az intracelluláris transzporthoz
 a motorproteinek az intracelluláris transzport hajtóelemei
 a mikrotubulusok motorproteinjei
 mechanokémiai enzimek, képesek APT-t hidrolizálni, és a felszabaduló energiát
mechanikai munka (elmozdulás) végzésére felhasználni
 felismerik a MT polaritását és az egyik meghatározott vég felé haladnak

2 nagy család
 kinezinek – plusz vég motorok
 citoplazmatikus dineinek – mínusz vég motorok

 két azonos molekulából álló dimérek

homodimérek)
 mindegyiknek van két gömbszerű
feji része (MT-al kerül kapcsolatba)
és egy farki része (nehéz és könnyű
láncok)
 •A citoplazmatikus mikrotubulusok szerepe
intracelluláris transzport (teherszállítás)
 a motorproteinek globuláris feji részeik segítségével mozognak a MT mentén

 a motorprotein farki része határozza meg, hogy a fehérje mit szállít:

(vezikulákat , organellumokat) = „szelektivitás”

a vándorlás
a filamentum Axonális transzport
mentén
ATP-függő Retrográd transzport- dinein

Hulladék

Szinaptikus vezikulum
Anterográd transzport -kinezin
 Centroszóma

 a mikrotubulusok legfontosabb organizációs központja (MTOC)

 nem osztódó sejtben a sejtmag közelében található kicsi (1-2 μm

átmérőjű) bizonytalan kontúrú test, melyet membrán nem határol

 innen sugároznak ki a MT-k a sejt perifériája felé

egy pár centriolumból (anyai és leány centriólum)

és az azt körülvevő
amorf pericentrioláris anyagból áll
 Centroszóma
Centriólumok
 henger alakú, nehány tized mikron hosszúságú
testek
 falát 9 tubuluscsoport alkótja
egy csoport 3 MT-ból áll (triplet):
9x3 MT (1 komplett (A) 2 inkomplett (B, C) MT)

 (struktúrájuk az csillók és orsók bazális (alapi)

testéhez hasonló)

 a MT kialakulásában nincs szerepük

 funkciójuk még nem tisztázott
Centriólumok
 a sejtosztódás előtt minden centriólum megkettőződik,
a centriólum párok - mint sejtközpontok –
a sejtek ellentétes pólusára vándorolnak, és a mitótikus
orsók szervező központjává alakulnak
 Centroszóma
Pericentrioláris anyag
 több száz γ-tubulin-ból alló gyűrűt tartalmaz
hozzá adódnak az αβ-tubulin heterodimerek

 egy γ-tubulin gyűrű: (25 nm), 13 alegységből áll

 minden γ-tubulin-gyűrű egy nukleaciós központ, új MT kiindulási helye

 a polimerizációjához GTP és Mg2+ jelenléte szükséges

 a MT mínusz (–) vége a pericentrioláris anyagba ágyazódik,

a plusz (+) vége a sejtperiféria felé mutat (növekedés csak a plusz végen történik)

Következmény:
1. a MT-rendszer polarítása
- irányított transzport-
2. a mínusz vég stabilizálódása
 Mikrotubulus
hosszmetszet keresztmetszet

Centroszóma Centriolum (keresztmetszet)

9 triplett: teljes A + nem teljes B es C mikrotubulus

 Centroszóma

Gyakorlati jelentőség

 a centrószóma számbeli eltérései-

genom instabilitást és daganatos betegségek megjelenését
eredményezheti

 centroszómális proteineket kódoló gének defektusai:

mikrocepháliát és törpenövést okozhatnak
•Stabil (kötegbe rendeződött) mikrotubulusok
Csillók (cilium) és ostorok (flagellum)

 a sejtek felszínéről kinyúló, mozgékony,

állandó sejtnyúlványok

 szerkezetük lényegében azonos,

axonéma ha sok van és rövidek, akkor csilló,
(tengelyfonal) ha kevés és hosszú, akkor ostor.

 bazális testből nőnek ki

(XIX. sz.végén Lenhossék Mihály ismerte fel)
bazális test
 •Stabil (kötegbe rendeződött) mikrotubulusok
Csillók (cilium)
 hossza: 5-10 µm
 átmérő: 0,25 µm
 száma: több száz/sejt

 lokalizáció: hámok felszínén:

pl. légzőhám, tubák hámja (kinocilium)
axonéma  szerepe: folyadékok, anyagok továbbítása a
(tengelyfonal) sejtek felszínén

 felépítés:
sejtmembrán borítja
bazális test
axonéma (járulékos fehérjeváz)
70%-a tubulin
25% dinein-mozgatófehérje,
nexinfonalak, radiális küllők
A csilló (cilium) szerkezete A A A

B B

A- 13 protofilamentum
Csilló B, C- 10-11 protofilamentum

9x2+2 palást:
9 kettős csőcsoport (dublet)
tengely:
2 különálló cső

minden pár A tagján két kar (dinein„karok”),

amelyek a következő pár B tagja felé irányulnak

Bazális (alapi) test

9x3+0 palást:
9 hármas csőcsoport (triplet)
tengely:
hiányzik

bazális test: a centriólum származéka

 A csilló (cilium) mozgása
külső dinein  az A-tubuluson lévő dyneinkarok a szomszédos csőpár
kar B-tubulusához reverzibilisen kötődnek
 ATP hidrolízis
 konformációváltozással fejük elmozdul és elcsúsztatja a
B- tubulust, majd leválik
 a nexin filamentumok csak bizonyos határig engedik az
elcsúszást - eredmény: a csilló elhajlik
 egy csilló mozgása:
belső dinein gyors csapás, lassú visszahúzódás
kar
 csillókkal fedett sejteken időbeli eltolódás
az egymás utáni sorok között: metachron

összkép:„búzatábla hajladozik a szélben”

Dynein hiányában nincs csillómozgás !!

dynein gén defektusa:
 primér ciliáris dyskinézia (PCD)-
nincs öntisztulás a légutakban, nincs spermiummozgás
(férfi sterilitás), nőknél méhen kívüli terhesség
 Kartagener szindróma – PCD + situs inversus
Ostor (flagellum)- hosszabb

Előfordul spermium, protozoák –egysejtűek

Mikrotubulusok elrendeződése:
9x2+2

Ostorcsapás-szerű mozgás, hullámzás (háromfejű dineinek)

Flagellin - fehérje
az ostor tövében elhelyezkedő, plazmamembránba
rögzült motorkomplex

Spermiumok ostorcsapás-szerű mozgása

 Csillók
szinte minden sejten előfordulnak !
Általános szabály:
Mozgékony (motilis) csillók: Nem mozgékony ( nem motilis)
axonéma többnyire: csillók: axonéma többnyire:
9x2 + 2 9x2 + 0

vannak kivételek !!
Mozgékony (motilis) csillók: axonéma: 9x2 + 2

Mozgékony (motilis) csillók: axonéma: 9x2 + 0

az embrionális „primitiv csomó” sejtjein
Nem mozgékony ( nem motilis) csillók: axonéma: 9x2 + 0
Antennák: kémiai, biologiai, mechanikus ingerekre
 Gyakorlati jelentőség
Csilló és ostor működési zavarának következményei:
 belső szervek elhelyezkedési, morfológiai rendellenességei
 cisztás vesebetegségek
 retina degeneráció- látás elvesztése
Bardet-Biedl szindróma:
retina degeneráció, vesemalformáció,obezitás, polydaktilia,
tanulási képesség csökkenése

 agyi fejlődési rendellenességek: hydrokephalus

 férfi sterilitás, csökkent női fertilitás

 a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylori flagellumait használja

a nyákrétegen való áttöréshez, a hámsejtek eléréséhez
Mikrofilamentumok (MF)
= Aktinfilamentumok
 Mikrofilamentumok (MF)
Aktinfilamentumok
Jellemzői

 a sejtváz legvékonyabb alkotóelemei (7nm)

 aktin az állati sejtek leggyakoribb fehérjéje
(a sejt összfehérje tartalmának 5-15%-a; izmokban kb. 50%)
 evóluciós szempontból igen konzervált fehérje
 különböző aktin izoformák:
- vázizom, szívizom es simaizom kontraktilis aparátusa: α-aktin
- izom és nem-izom sejtek aktinváza : β- és γ-aktin
 jellegzetességük:
- húzási ellenállásuk nagy
- disztorzióval szemben nem ellenállóak
 Mikrofilamentumok (MF) funkciói

 a sejthártya alatt elhelyezkedő hálózat stabilitást kölcsönöz a sejtmembránnak

és meghatározza a sejt alakját

 aktinkötegek lényeges alkotórészei sejtkapcsoló struktúráknak:

(tight junction, zonula adhaerens, fokális adhéziók)

 a sejthártyához kötődve irányítja a sejthártya alakváltozásait, az endo- és

exocitózist

 jelentős szerepet játszanak a sejtek dinamikus, aktív mozgásfolyamataiban:

állábas mozgás

 miozinhoz kötődve nagyfokú elmozdulásokat tesz lehetővé:

intracelluláris szállítás és kontrakció

 mikrobolyhok tengelyében található (formakonzerváló szerep)

 aktin a sejtmagban is megtalálható

újabb adatok szerint szerepe van a génátírásban (transzkripcióban) is
 Mikrofilamentumok (MF) funkciói

a mikrofilamentumok lehetővé teszik különböző alak felvételét és nagyszámú feladat kivitelezését

mikrovillusok kontraktilis kötegek széles vagy ujjszerű sejtnyúlványok kontraktilis gyűrű

a citoplazmában (lamellopodiumok, filopodiumok) sejtosztódás során
stresszfilamentumok vándorló sejteken
Mikrofilamentumok (MF) funkciói
Mikrofilamentumok (MF)

Szerkezete
 globuláris aktinmolekulákból épülnek fel
(G-aktin)
 hosszú láncot alkotnak
 két lánc egymás körül csavarodva alkot egy
mikrofilamentumot (aktinfonal) (F-aktin)
(7 nm átmérőjű, néhány µm hosszú, 45 kD)
 a csavaródás minden 37 nm távolságon
megismétlődik
 akárcsak a MT polaritást mutat: egy plusz
és mínusz véggel

Kialakulása
 az aktinmolekulák polmerizációjához
egy mag jelenlétére van szükség (nukleáció)
 majd ehhez a maghoz kapcsolódik a többi
egység (elongáció)
 Mikrofilamentumok (MF) dinamikája
Aktin és tubulin hasonló mechanizmus szerint polimerizálódik
 a MF-k azáltal növekednek, hogy mindkét végükhöz aktinmonomérek kapcsolódnak,
a növekedés kifejezettebb a plusz végen, mint a mínusz végen
 egy csupasz MF instabil (akárcsak a MT) mindkét végén szét is eshet

 dinamikus instabilitás
 függ: a szabad G monomérek koncentrációjától
 kritikus konzentráció:
- aktin monomérek és filamentumok egyensúlya –
az aktin molekulák „átfolynak” a filamentumon, LEBONTÁS FELÉPÜLÉS

a + végen kötődve és a – végen ledisszociálva:

taposómalom („treadmilling”) mechanizmus Az ATP hidrolízise gyengíti az aktinpolimérek stabilitását

a MF-k felépítése és lebontása (polimerizáció és

depolimerizáció) számos funkció kivitelezéséhez
! szükséges, de csak a NEM- izom típusú sejtek
. MF-rendszerére jellemző
 MF-dinamika befolyásolása
•Farmakológiás
 a MF-k funkciói kísérletesen gátolhatók bizonyos gombákból vagy tengeri szivacsokból származó
mérgekkel
• A. Depolimerizáció (lebomlás) gátlás:
• Phalloidin (ciklikus heptapeptid)

Amanita phalloides
(gyilkos galóca) phalloidin (green)
B. Polimerizáció (felépülés) gátlás:
Citochalazinok (primitiv gombák)
Citochalazin kezelés után a kék aktin
diffúzan látható a citoplazmában.

Latrunkulin (tengeri szivacs)

(G-aktinhoz kötődik és depolimerizálja az F-aktint

 már igen kis koncentrációban is azonnal leállítják a sejtmozgást, mint pl. a fibroblasztok kúszását
•Fiziológiás
Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék (Actin binding proteins)
 Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék
(Actin binding proteins)

1. aktin nukleaciót, polimerizációt-depolimerizációt

befolyásoló fehérjék

2. aktinfilamentumok szerveződését szabályozó fehérjék

(kötegelő, hálózatképző)

2a. aktinfilamentumokat kihorgonyzó fehérjék

(sejthártyához, sejtkapcsoló struktúrákhoz)

3. aktinfilamentumokhoz kötődő motoros fehérjék

Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék
(Actin binding proteins)
monomér-szekvesztráló
fehérjék
timozin
nukleációs fehérjék:
formin, ARP-komplex

fragmentáló fehérjék
gelszólin
kötegelő fehérjék
fimbrin
(filopodium)

Motorfehérjék:
keresztkötő fehérjék miozin
filamin
(sejtkortex)
oldalirányú kapcsolódás:
tropomiozin

végstabilizáló fehérjék
CapZ
Aktin nukleaciót befolyásoló fehérjék

 Formin
nukleációs mag összeszerelése

 ARP (actin related protein)- komplex

elágazások elindítása

pl. az aktin felépülése egy vándorló sejt elülső oldalán

 e fehérjék szabályozása a WASP (Wiskott-Aldrich-szindróma-protein) által történik

 T limfociták
Wiskott- Aldrich szindróma
 a WASP-gén defektusa a fehér vérsejtekben
és megakariocitákban
 WASP fehérje -nem, vagy nem megfelelő
mennyiségben van jelen a
fehér vérsejtekben és trombocitákban
 a MF-rendszer átrendeződési képessége
felborul ….
 trombocitopénia, B-, T-limfocita és
makrofágok működési elégtelensége:
vérzések, súlyos fertőzések, lymphoma….
 Sejtkortex (kortikális váz, kérgi aktin réteg)

 a legtóbb eukarióta sejtben a plazmamembrán

alatt egy aktinban gazdag réteg található:
sejtkortex
 Sejtkortex (kortikális váz, kérgi aktin réteg

 viszonylag merev: filamin által összetartott

aktinfilamentum hálózat
 meghatározza a plazmamembrán/ sejt alakját és
mechanikai tulajdonságait

 közvetítő fehérjék kötik a plazmamembránhoz:

pl. spektrin/ankirin (vvt), disztrophin (izomsejt)
= kétdimenzionális hálózatot képeznek közvetlenül
a plazmamembrán alatt = membránváz

pl. spektrin membránváz

 Sejtkortex: aktinhoz kötődő fehérjék
 Spektrin (ankirin is )
az erythrocyták alakjának fenntartása

lép- makrofág

Spektrin (ankirin is) - géndefektus:

kereksejtes anémia

kerek vvt
 Sejtkortex: aktinhoz kötődő fehérjék

 Disztrophin- izomsejtekben
 427 kD
 a sejtmembránban levő glikoprotein
komplexhez (az extracelluláris mátrixhoz)
kapcsolja az aktin hálózatot

disztrophin-glykoprotein
komplex
Funkciója:
 a szarkolemma stabilizálása és
védelme mechanikai behatásokkal
szemben
 a szarkolemma kihorgonyzása
a bazalis laminahoz
 Sejtkortex: aktinhoz kötődő fehérjék
 Disztrophin- izomsejtekben
a disztrophin gén a legnagyobb ismert gén
X kromoszómán kódolt
 géndefektus: izomszövet dystrophiához vezet
Duchenne izomdystrophia (DMD): dystrophin hiánya,
amely az izomrostok progresszív pusztulásához vezet
Becker típus: csökkent dystrophin mennyiség; enyhébb lefolyás az izomsejtek helyét zsírsejtek
foglalják el
 A mikrofilamentumokhoz kötött sejtfelszíni struktúrák

Átmeneti: Filopodium
• hosszú, vékony, nyúlványok
• párhuzamos aktinfilamentum-kötegek
• plusz vegük a csúcs fele irányul
• az összekötő aktin-kötő fehérje: faszcin
• szerepe: a sejtvándorlást kiváltó nyom követése

Lamellipodium/ Pseudopodium (álláb)

• vékony, de széles nyúlványok;
• térhálos aktin hálozat
• az összekötő aktin-kötő fehérje: Arp2/3
• a mozgó sejt elején alakul ki;
• dinamikus, állandóan változtatja az alakját

Stressz kötegek
• a sejt felszínéből nyúlnak citoplazmába
• antiparallel orientalt filamentumok
• kötö fehérje: alfa-aktinin
• kontaktilis: miozin
 MF-hoz kötött átmeneti sejtfelszíni struktúrák szerepe

 Fagocitózis:

Pl.
 fehérvérsejtek vándorlása:
 ha baktériumok által felszabadított kis
 Állábas mozgás:
molekulákat (N-formil-metionin)
éreznek
 kemotaktikus molekulák kötődnek a
sejtek felszíni receptoraihoz
 sejtek vándorlása embrionális fejlődés
során (növekedési faktorok hatására)
 Állábas (amöboid) mozgás:
Lépései:
1. Álláb kialakulása:
lokális, gyors aktinpolimerizáció
mozgólépcsőzés: aktin monomérek
adódnak hozzá a + végen, míg aktin
monomérek távoznak a – végen

2. Adhézió:
az álláb rögzítése (fokális komplexek)

3. A sejt hátsó részének behúzása

miozin segítségével (stressz kötegek)

4. Deadhézió
(fokális komplexek feloldása (MT szerepe)

 az első három lépés aktin jelenlétét igényli, de

más-más formában
 energia: ATP hidrolízise (aktin-miozin komplex)
 A mikrofilamentumokhoz kötött sejtfelszíni struktúrák
Állandó:
Mikrobolyhok (microvilli)
 az apikális membránfelszín kesztyűujjszerű kitüremkedései
 1-2 μm hosszú, 0,08 μm vastag
 merev, nem kontraktilis struktúrák

 felületnövelő képződmények, főleg a felszívóhám

felszínén fordulnak elő = kefeszegély
 bélhám sejtjei
 vese proximális kanyarulatos csatornája

 a membránban fontos enzimek

és „carrier”-rendszerek vannak
 Mikroboholy (microvillus)

amorf „sapka”
a plazmamembránhoz miozin aktinfilamentum + vége
(miozin I) és calmodulin rögzíti
 váz: 10-40 aktin MF és
keresztkötő fehérjék:
sejtmembrán fimbrin, villin

Spektrin
zárófonadék:
spektrin, miozin II, IF

aktinfilamentumok intermedier filamentumok (keratin)

Mikrobolyhok (microvilli)

keresztmetszet
 A mikrofilamentumokhoz kötött sejtfelszíni struktúrák
Állandó: Lásd: nyomásfüggő ioncsatornák !!

Sztereocilliumok (sztereovillusok):
 merev struktúrák: 4-8 μm hosszú, 0,2-0,5μm vastag
 érzékhámsejtek felszínén: ízlelőbimbók sejtjein, hallójárat szőrsejtjein

a Corti-szerv
„ízület” (belső fül)
belső és külső
szőrsejtjein

 a mellékhere hámsejtjein: szekréciós és felszívási folyamatokban játszanak szerepet

 Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék
(Actin binding proteins)

1. aktin nukleaciót, polimerizációt-depolimerizációt

befolyásoló fehérjék

2. aktinfilamentumok szerveződését szabályozó fehérjék

(kötegelő, hálózatképző)

2a. aktinfilamentumokat kihorgonyzó fehérjék

(sejthártyához, sejtkapcsoló struktúrákhoz)

3. aktinfilamentumokhoz kötődő motoros fehérjék

Miozinok Mozgások
 Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék

Miozinok
 aktin- aktivált ATP-ázok
 jelenleg 18 izoformája ismert
 egy vagy két nehézlánc és néhány könnyű lánc alkotja
Általános szerkezet

 fej: a miozinok leginkább konzervált része -itt lokalizálódik az aktinkötő hely

és a nukleotid (ATP) kötő hely

 farok: hossza, szerkezete a különböző miozinokban nagyon eltérő lehet-

tartalmazza a helyeket, amely a sejt különböző alkotó elemeit kötni képes
 Aktinhoz kapcsolódó járulékos fehérjék
Miozinok
• többsége “plusz” vég motor,
• kivétel: a miozin VI, “minusz”- vég irányába mozog (vezikuláris transzport)

Funkció: változatos
 minden sejtben előfordul, vezikuláris transzport
 a mikrobolyhok aktin kötegeit rögzíti
a plazmamembránhoz

 izomkontrakció, sejtmozgások, osztódási gyűrű

 vezikuláris transzport
A miozin közreműködése által kiváltott mozgásjelenség:

1. az aktinfilamentum rögzített és a miozin mozgékony,

a miozin vándorol az aktinmikrofilamentum mentén:
intracelluláris transzport

2. a miozin molekulák virágcsokorszerű kötegeket alkotnak:

izomsejt vastag filamentumai; az aktinfilamentum-rendszert
a vastag filamentumhoz képest elcsúsztatják és így a köteg
megrövidül: kontrakció
A miozin I közreműködése által kiváltott intracelluláris transzport

 a miozin I molekula rövid farki része

tartalmazza a helyeket, amely a sejt
különböző alkotó elemeit, beleértve
aktinfilamentum a sejtmembránt is - kötni képes

 ez a rendeződés lehetővé teszi

egy vezikulának az AF mentén
vagy
 egy AF-nak a plazmamembrán mentén
való elcsúszását
aktinfilamentum

 a miozin feje mindig az AF pozitív vége

felé mozog
A miozin II közreműködése által kiváltott kontrakció
 egy miozin II molekulának két globuláris feji része
és egy kettős-helix (coiled-coil) farki része van
 a miozin II farki részei kapcsolódnak egymással
egy bipoláros miozinfilamentumot képezve
 a fejek egymással ellentétes irányba, a középtől
elfele mutatnak
 a filamentum középső régiója csak farki részből áll

 a bipoláros miozinfilamentumok
képesek aktinfilamentumokat egymáson elcsúsztatni,
így az aktinfilamentum-köteg lokális megrövidülését okozva

a miozin I-hez hasonlóan a miozin II feji része

a vele kapcsolódó AF pozitív vége felé vándorol
 Izomösszehúzódás (Izomkontrakció)

Izomszövetek

 Simaizom Szív-
izom
Váz-
 Harántcsíkolt izom izom

 Szívizom
egysejtmagvú
 Vázizom
soksejtmagvú izomrost
Simaizom
(syntitium)
Vázizom 

Izomrost (sejt)

Miofibrillum

 Izomösszehúzódás (Izomkontrakció)
Vázizomsejt (izomrost)
 átmérője elérheti az 50 micrométert és néhány cm hosszúságot
 sok miofibrillumot tartalmaz, amelyekben
 az aktin és miozin filamentumok szigorúan szervezett rendezettséget mutatnak
(szarkomérek ismételt láncolata)
 ez adja a miofibrillumok haráncsikolt kinézetét.

EM: vázizomsejt hosszmetszete

szarkomérek szabályos elrendeződése
 Izomösszehúzódás (Izomkontrakció)
Szarkomérek: a miofibrillumok kontraktilis egységei

2 miofibrillum

Szarkomér sémája
a mikroszkóppal látható sötét és világos csíkok okai:
 a A Z-vonal a szarkomérek végein a vékony
aktinfilamentumok kihorgonyzásának helye
 a középen húzódó vastag filamentumok
miozin II molekulákból állnak
 Izomösszehúzódás (Izomkontrakció)
Az elcsúszás mechanizmusa
 a szarkomér miozin és aktin filamentumai részben átfedik egymást, ugyanazzal a polaritással a
középvonal két oldalán

 az AF-ok plusz végeikkel a

Z vonalban rögzülnek
 a miozinfilamentumok
bipolárisak

 az összehúzódás idején
az aktin és miozinfilamentumok
elcsúsznak egymáson,
anélkül, hogy megrövidülnének
 az elcsúszást a miozinfejek
okozzák, amint a szomszédos
aktinfilamentum plusz vége
felé vándorolnak
egy miozinmolekula vándorlása
egy aktin filamentum mentén:
szerkezeti változások ciklusa
 Izomösszehúzódás szabályozása

• egy négytagú fehérjekomlex: torponin-tropomiozin komplex-

szabályozza az aktin-miozin fej összekapcsolódását
tropomiozin - fonalszerű fehérje
három troponin molekula (T, I és C) (troponin C- Ca2+ kötő)

vázizomfilamenum
 Izomösszehúzódás szabályozása
 Ca2+ konformációvátozást okoz
amikor Ca2+ kötődik a troponinhoz,
a troponin elmozdítja a tropomiozint,
amely egyébként az aktin és miozinfej
közötti kapcsolatot gátolja

Ca2+ hiányában
a tropomiozin gátolja az
aktinfilamentum miozin-kötő helyét
 Izomösszehúzódás szabályozása
 a vázizom összehúzódása Ca2+ -t igényel
T-tubulusok (plazmamembrán betüremkedései) és a szarkoplazmás retikulum (SR) körülveszik a miofibrillumokat
két T-tubulus-keresztmetszete
és a szomszédos SR

Idegimpulzus:
a T-tubulus membránjának
depolarizációja
a SR membránjában a Ca2+
felszabadító
csatorna megnyitását
eredményezi
 Simaizom kontrakció: hasonló
egységek, eltérő szabályozás

myosin light chain kinase

Kontrakció

A Ca2+-mal aktivált CaM (kalmodulin) a MLC(K)-t (miozin könnyűlánc kinázt)

aktiválja, ami könnyű láncok foszforilálásával indítja el a kontrakciót
Intermedier filamentumok (IF)

 elnevezés az átmérő alapján: 10 nm

 csak a soksejtű élőlényekben fordulnak elő
 behálózzák a citoplazmát
 Intermedier filamentumok (IF)
Sejtkapcsoló
Elhelyezkedés
struktúrákhoz
kapcsolódva.
Perinukláris
„kosár”
 Intermedier filamentumok (IF)
Szerkezet
 pálcika alakú molekulák
 konzervativ és variábilis doménekből állanak

 központi része (310 as) – igen konzervatív

 a C- és N-terminális közelében levő domének nagy variabilitásat
mutatnak
 az IF fehérjék molekula tömege 40 és 200 kD között változhat
 Intermedier filamentumok (IF)
Felépítése

 poláros monomérekből állnak,

amelyek
 poláros dimérekké csavarodnak össze
(szuper- hélix struktúra; coiled-coil)
 két dimér antiparallel kapcsolódása révén
apoláros tetramérek keletkeznek
 ezek aggregációja
(szabad végek asszociációja)
apoláros protofilamentumokat hoz létre
 8 tetramér (protofilamentum) oldalirányú
kapcsolódásban képez egy IF-ot.

dimérek: mindig homodimérek

kivétel:
keratinok: kötelező heterodimérek
 Intermedier filamentumok (IF)

Jellemzői

 rendkivül stabil, húzásnak ellenálló struktúra:

eredeti hosszának hármszorosára is nyújtható anélkül, hogy elszakadna

 az antiparallel elrendeződés következtében az IF szál „apoláros” (nincs “plusz”

és “minusz” vég)

 mechanikai stabilitásuk ellenére az IF-ek nem statikus struktúrák:

 a filamentumokon belül alegységeik (tetramerek) kicserélődhetnek

 foszforilálás hatására a filamentum szétszerelődhet
 Intermedier filamentumok (IF)
Funkciói
 a sejtek alakjának stabilizálása
 a sejtek/ szövetek mechanikai ellenállóképességének biztosítása
 együttműködés sejtkapcsoló struktúrákkal

 húzás során az IF-ok a dezmoszómákkal együtt mérsékelik a ”nyúlás” mértékét

 ha csak dezmoszómák lennének IF-ok nélkül ugyanaz a húzóerő a sejt deformálódását,
vagy éppen szakadását okozná

• nem játszanak szerepet mozgásban

• nem kötnek nukleotidokat
 Intermedier filamentumok (IF)
Járulékos fehérjéi
Plektin:
 egy hosszú, szálszerű molekula
 segít az IF-ok kötegesítésében
 összeköti az IF-kat a sejtváz egyéb elemeivel

Plektin-zöld; MT-piros; IF-kék

AF- nincs megjelölve

 az IF hálózat térbeli szerveződését biztosítja

 Intermedier filamentumok (IF)
Járulékos fehérjéi
a plektin génjében bekövetkezett mutáció:
epidermolisis bullosa és izomdisztrófia
izomdegeneráció
a bőr felhólyagosodása – IF-k nem kötődnek a plazmamembránhoz
 Intermedier filamentumok (IF)
Járulékos fehérjéi
 Desmoglein
 Desmocollin

 sejt-sejt, vagy sejt-mátrix kapcsolatot létrehozó

deszmoszómákhoz, hemideszmoszómákhoz
kapcsolják a sejt IF hálózatát
IF
 Intermedier filamentumok (IF)
Típusai

Citoplazmatikus IF-k: szövetspecifikusak Nukleáris IF-k (laminok):

minden eukarióta sejtben
 Intermedier filamentumok (IF)
Típusai- 5 osztályba sorolhatók
 Intermedier filamentumok (IF)
Típusai
 I. típus: Savas citokeratinok (CK)
 II. típus: Bázikus citokeratinok

 heterodimerek, egy-egy arányban savas és bázikus polipeptidekből

 epitheliális sejtekben fejeződnek ki

 kemény keratinok (köröm, haj)

Gyakorlati jelentőség:
 normál szövetek jelölése, kutatás
 daganatszövetek eredetének azonosítása
 dif. dg. rosszul differenciált carcinoma vs lymphoma,
sarcoma, melanoma

CK- zöld
Gyakorlati jelentőség:

 Citokeratinok mutációi:
Epidermolysis bullosa simplex (EBS)
 Intermedier filamentumok (IF)
III. Típus: lipidcseppeket veszik körül
Vimentin: mezenchimális eredetű sejtekben:
fibroblasztok, kondrociták, zsírsejtek, endothélsejtek, sima izomsejtek;
szarkomákban fokozottan termelődik, ezért lágyrész daganatok markere

Desmin: vázizomban, simaizomban; a vázizomban a Z-sávokat desmin köti össze;

a desmin gén defektusai progrediáló izomdisztófiákat okoznak;
izom eredetű daganatok (pl. rhabdomyoszarkómák) azonosítása

GFAP: (glia fibrillaris savas protein):

asztrocitákban, ependima-sejtekben; agydaganatok markere
csökkent koncentráció a központi IR akut gyulladásaiban, neurodegenerativ
megbetegedésekben

Periferin: idegi eredetű embrionális daganatok markere: neuroblastoma

 Intermedier filamentumok (IF)
IV. Típus:
Neurofilamentumok: érett perifériás és központi neuronokban
 főleg mielinizált axonokra lokalizált
 3 típus: NF-L (light), NF-M (medium), NF-H (heavy)
 25%-át képezi az axon proteinállományának

 a mikrotubulusokkal együtt résztvesz az axonon belüli transzportban kisagy

 megörzi az axon merevségét és ellenállóképességét NF-H (zöld)

 géndefektusok az axonok károsódását eredményezik

neuropáthiás tünetekkel: fájdalom, érzészavarok, izomgyengeség

Nestin
Alfa-internexin
 Intermedier filamentumok (IF)
V. Típus:
Laminok: minden sejtben jelen vannak
 a mag vázát alkotják: alátámasztják és erősítik a maghártyát (a magpórus kivételével)

 2 típus: I (A és C altípus), II (B1, B2 altípus)

EM-os felvételen a laminok négyzetes rácsszerű
 az A és C laminok biztosítják a mag alakját, mechanikai réteget (hálózatot) képeznek
ellenállóképességét és DNS kötőhelyeként szolgálnak.
 részt vesznek a sejtosztódásban és a mag regenerációjában
Hutchinson–Gilford szindróma (Progeria)
oka: Lamin A (LMNA) gén mutációja
korai öregedés

deformált magmembrán

 kóros prelamin A (progerin) felhalmozódik a sejtekben

Hutchinson–Gilford szindróma (Progeria)