JÓKAI MÓR REGÉNYMŰVÉSZETE

„Az álmok országának koronázatlan királya.” (Kosztolányi)

Életének fő állomásai: Komárom – Pozsony – Pápa – Kecskemét – Pest – Tardona – Pest
Folyóiratai: Életképek (1847), Vasárnapi Újság (1854), Üstökös (élclap; 1858), A Hon (1863-82)
Életének „főszereplői”: Petőfi (Pápa, Tízek társasága, ’48), Laborfalvi Róza (1848-1886), Lukanics Ottília, Nagy Bella
(1899)
Pályája: első könyve: Hétköznapok (1846)
Az ötvenes évek: Egy bujdosó naplója (1850), Egy magyar nábob („irányregény” 1853-54), Kárpáthy Zoltán
(1854-55) => a reformkor idézése: a hit ébrentartása.(Kárpáthy János és Szentirmay Rudolf alakja) Erdély aranykora
(1851), Török világ Magyarországon (1852-53), Janicsárok végnapjai (1854) => történelmi regények.
A hatvanas évek: Az új földesúr (1862), Politikai divatok (1862-63, Petőfi ~ Pusztafi) A kőszívű ember fiai
(1869, heroikus regény, a szabadságharc hőseposza)
A hetvenes évek: Fekete gyémántok (1870, hit a tudományban + a polgári fejlődés problematikája), Eppur si
muove (És mégis mozog a föld 1872, a reformkort előkészítő művészi és tudományos törekvések), Az arany ember
(1872, a kiábrándulás regénye; újszerű, vívódó hős; szembeállítások)
A nyolcvanas évek: Szeretve mind a vérpadig (1882), A lőcsei fehér asszony (1884), A cigánybáró (1884)
A pálya vége: Gazdag szegények (1890, a városi szegények (virágárus, rendőr, kofa, fiákeres stb.) világa =>
újszerű tárgy), Sárga rózsa (1893, jelképes értelmű, balladaszerű történet; elmélyülten ábrázolt jellemek, erőteljesen
drámai konfliktus)

Műveinek, stílusának jellemzői:

- kiapadhatatlan mesélőkedv, gazdag szókincs, természetesség;
- romantikus cselekménybonyolítás; általában lineáris, fordulatos; hatásos leírások, stilisztikai eszközök: ellentét,
felkiáltás, kérdés, fokozás, halmozás stb.
- szereplői nagyrészt – a romantikának megfelelően – idealizált alakok: vagy eszményien jók, vagy megátalkodott
gonoszok
- az elemző, mélyreható lélekrajz általában nem jellemző Jókaira, bár vannak kivételek
- hősei között vannak reálisan megrajzolt alakok, akik észrevehető jellemfejlődésen mennek át ( Kárpáthy János,
Tímár Mihály, Baradlay Richárd)
- realisztikus vonások a környezet és az atmoszféra jellemzésében dominálnak
- inkább ábrázolni akarta a világot, mint megváltoztatni
- a magyar jellemet, hagyományokat gyakran idealizálja; ezzel erősítette a nemzeti öntudatot
- hősei gyakran eszméket, mellékszereplői pedig a vágyott vagy ellenséges körülményeket jelenítik meg
- szívesen vegyíti a műfaji elemeket: anekdota, idill, szatíra, életkép – de legfontosabb a mese.
- Regényeire gyakran az irányzatosság a jellemző: úgy ír, hogy az olvasó számára nem kétséges, mely szereplő,
eszme, törekvés mellett foglal állást, mit igyekszik népszerűsíteni.

Az arany ember (1872)

„…egyetlen regénye, amely közvetlen a Jókai élő érzéseiből, és nem csupán fantáziájából táplálkozik” (Mikszáth)
Keletkezés
Szembetűnően sok a párhuzam a szerző magánélete és a regény tartalma között:
- a titkos szerelem motívuma vsz. a Lukanics Ottíliához fűződő fellángolás emléke (Noémi külsőleg is „hasonlít”
Ottíliára);
- a színhely részben Komárom, J.M. szülővárosa, amely a 30-as években élte virágkorát;
- J. ez idő tájt építtette balatoni (füredi) villáját; Mikszáth szerint a regényt is itt írta;
- ebben az időben J. tervszerűen gyűjtött anekdotákat az Üstökös c. lap számára;
- a Jó tanács c. fejezet a kor egyik hírhedt korrupciós botrányát ( a katonáknak romlott búzából sütött kenyér)
dolgozza fel.
Műfaj, téma
A mítosz antik eredetű: Midász király, akinek érintésére minden arannyá változik. A főhőst „eposzi jelzőként”
kíséri végig az „arany ember” megjelölés.
A regény felező- és fordulópontjáig, Az alabástrom szobor mennyegzőjéig tart Tímár karrier-regénye. A történet
előrehaladtával egyre nagyobb szerepet töltenek be a főhős vívódásait föltáró belső monológok. Miután Tímár rádöbben,
hogy Tímea ragaszkodása csak a hálában gyökerezik, megteremti magának másik életét a Senki szigetén (rousseau-i
utópia). Bűntudata azonban feloldhatatlan. Az öngyilkosság gondolatát először Dódi születése, majd Krisztyán Tódor
halála űzi csak el.
A karriertörténet így lélektani regénnyé alakul: előtérben a férfi, háttérben a három különböző nőalak karaktere
tárul fel.
Hősök
Tímár Mihály: A Jókainál megszokott kivételes képességű romantikus hősök egyike. Kiváló és bátor hajós, előrelátó és
kellően ravasz üzletember, akinek még szerencséje is van. Árnyaltabbá teszi alakját a lélekrajz az alábbi helyzetekben:
- érzelmi válság a házasságában,
- Noémi iránti szerelme => harmónia,
- Dódi keltette apai gondoskodás.
Noémi: Az idill, a romlatlanság, a termékenység, természetesség megtestesítője.
Tímea: A kötelességtudat és a hála mártírja, zokszó nélküli engedelmességre nevelt török (egzotikum!) leány. Minden
tőle telhetőt megad Tímárnak: nagyrabecsülés, tisztelet, felelősség társadalmi pozíciója és vagyona iránt, alázatos, hálás.
Szerelmet színlelni azonban képtelen. Igazi szerelme iránti állhatatossága magyarázza férjével szembeni szűzies
hidegségét. Tulajdonképpen éppoly romlatlan, mint Noémi, bár több ponton ellentétei egymásnak: külsejük, karakterük,
életterük.
Athalie: Hatalomra szomjazó, becsvágyó, uralkodni akaró jellem, aki alárendelt szerepét képtelen beletörődéssel viselni.
Vágyai beteljesülésétől megfosztva a regény démonikus alakjává válik. Félreállítható, de legyőzhetetlen.
Zófia és Teréza: Két ellentétes anya-típus: a társadalom által tökéletlenné „korcsosított” és a természet által bölccsé tett
asszony.
Stílus
Jókai írásművészetének jellegzetes vonásai uralkodnak: gazdag szókincs, festőiség, élményszerű,természetes
modor, változatos hangnem: emelkedett (pl. a Duna leírásakor), melankólikus (pl. amikor Tímár Tímea érzelmeit próbálja
megfejteni), humoros (pl. Fabula uram beszéde).
A fejezetek lezártságára való törekvés részben azzal magyarázható, hogy a mű folytatásokban jelent meg (A
Hon).
Szerkezeti sajátosságok
A cselekmény kb. egy évtized történéseit meséli el lineárisan, időrendben. Fő szerkesztési elve a szembeállítás:
civilizált polgár természeti ember. Jókai Rousseau nézetét követi, amikor a kettőt egymást kizáró végletként ábrázolja.
Komárom = civilizáció ( haszonelvűség, becstelenség, korrupció dominál)
Senki szigete = természet (eszményi élet; a szív szabadon dönthet; a munka célja csak a természetes szükségletek
kielégítése; nincs erőszak; nincs szerepe a pénznek; képmutató vallásosság helyett mély és igaz hit).
Tipikusan romantikus fordulatok: Krisztyán feltűnései, rejtekajtó mögötti hallgatózás, Athalie gyilkossági
kísérlete.
Közhelyszerű panelek: titokra fényt derítő névtelen levél, gályarabság és szökés, talált kincs.

KAPCSOLATRENDSZER

TIMEA NOÉMI
vonzalom
érdek
kölcsönös kölcsönös
vonzalom vonzalom
hála
féltékeny-
KACSUKA ség TÍMÁR

érdek elutasítás érdek

vonzalom
féltékeny- bosszú bosszú
bosszú
ség, bosszú

ATHÁLIA KRISZTYÁN

A lent-fent morális szintet is jelöl!