Tartalom

I. Bevezetés.........................................................................................................................2
I.1. Témafelvetés.....................................................................................................................2
I.2. Életrajza............................................................................................................................2
II. A hatalomhoz vezető út..................................................................................................3
II.1. Korai évek.......................................................................................................................3
II.2. A hatalom újraépítése......................................................................................................3
III. Politikai Intézkedések...................................................................................................4
III.1. Belpolitika......................................................................................................................4
III.2. Abszolutizmus................................................................................................................5
IV. Külkapcsolatok és vallás...............................................................................................5
IV.1. A harmincéves háború és a vesztfáliai béke...................................................................5
IV.2. A vallás és Richelieu kapcsolata.....................................................................................6
V. Összegzés........................................................................................................................7
VI. Források........................................................................................................................8

1
 Armand Jean du Plessis de Richelieu

I. Bevezetés
I.1. Témafelvetés
Kidolgozandó témaként Richelieu bíboros életét és diplomáciáját választottam, mivel
számomra ez egy rendkívül érdekes téma, hiszen a Katolikus Egyház, valamint az államok
közötti kapcsolatokat rendkívüli módon folytató személy volt a vörös eminenciás. Korát
meghaladó módon folytatta politikáját és államigazgatását. Inspirálónak találtam azon
törekvéseit melyekkel egy nem túl nagy ranggal rendelkező család sarjaként a francia állam
első miniszterévé vált.
A bíborosi rangra jutásától kiindulva szeretném részletesebben bemutatni
tevékenységét és politikáját, fókuszálva a nemzetközi kapcsolatokra, melyeket elképesztő
pontosággal végzett és hatalmas sikereket ér el. Bevezetésként a IV. Henrik utáni időszak
nehézségeit, valamint a volt király feleségének Medici Mária francia királyné
régensuralmának rövid történetét is bemutatom. Richelieu bíboros a régens királyné és fia
közti viszály megoldásában is jelentős szerepet játszott az őt övező ellenszenv leküzdésével a
királyné és szövetségesei felől.

I.2. Életrajza
Elsősorban szeretném kontextusba helyezni témámat, a XVI. és XVII. század fordulója
környékén, Franciaország királyi területein játszódnak a bemutatott események. Az akkori
állam a Lutheri tanoktól átzendülve küzdött a vallási reformokkal. Alapvetően a francia állam
egyházhoz hű katolikus rendszert képzelt el, de a reformáció tanainak gyors terjedésével ez
nem valósulhatott meg teljesen, mivel a protestáns tanítások egyre nagyobb és nagyobb
szimpátiát váltottak ki az emberekből egész Európa szerte. Később a harminc éves háború is a
katolikus és protestáns ellentétek miatt robbant ki, amely többszázezer emberéletet követelt. 1
A későbbi bíboros egy nemigen jelentős hatalommal és befolyással rendelkező
családban látta meg a napvilágot, édesapja Francois du Plessis, Richelieu tartomány
főprépostja volt III. Henrik idején, édesanyja Suzanne de la Porte nemesi család leánya volt.
1590-ben édesapja meghalt és a család vagyonának nagy részét el is veszítette így nem nagy
kilátásokkal nézhetett a jövőbe az akkor ötéves gyermek. Richelieu bátyja, Henri volt a
reménysége a családnak. Henri a családi igazgatás alatt álló Luconi egyházmegyében papi
páját kezdett, hogy megmentse a család fennmaradt vagyonát és presztízsét az Egyház
segítségével. Így az ifjabb fiúra a katonai pálya maradt, de nem tudott beilleszkedni a katonai
élet nehézségekkel teli hétköznapjaiba Richelieu követve bátyját ezután a papi pályát
választotta, és így a ranglétrán gyorsan lépkedve már igen korán, tizenkilenc éves korában
kérvényezte püspökké avatását. Bátyja királyi udvarbéli befolyásnak segítségével Rómába
utazott, ahol pápai engedélyt kapott és püspökké szentelhették. Akkoriban egy fiatal csak
huszonhat éves korától számított felnőttnek, így már az is elég nagy figyelmet fordított a
mindössze huszonkét évesen kinevezett püspökre.2

1
DITFURTH, FRANZ WILHELM VON(1972): Die historisch-politischen Volkslieder des dreissigjaehrigen Krieges :
aus fliegenden Blaettern, sonstigen Druckwerken und handschriftlen Quellen gesammelt und nebst den
Singweisen zusammengestellt. Zentralantiquariat der Deutschen Demokratischen Republik, Leipzig. p. 28.
2
C.PRICE, ELENAOR(1912): Cardinal de Richelieu. McBride, Nast & Company, New york. pp.7-24.

2
3
 A királyi udvarba 1608-ban került be bátyja, Henri révén, ahol gyorsan elnyerte a király
IV. Henrik király bizalmát. Az udvarban a király barátságát mindössze két évig élvezhette IV.
Henrik 1610-es meggyilkolásáig, amikor ugyanis Medici Mária, a néhai király hitvese és az
örökös XIII. Lajos édesanyja lett a régens. Medici Mária férje kérésének, miszerint halála
esetén régensi tanács kormányozzon és ne egyszemélyben a királyné a fia nagykorúságáig,
nem tett eleget és egyedül irányította az országot, döntött fontos politikai kérdésekben és
nevezte ki tanácsosait. Ennek köszönhetően megromlott a viszony a királyné pártoltjai és az
örökös támogatói között, amely az anyakirályné és fia közötti viszony romlásához is vezetett.

II. A hatalomhoz vezető út

II.1. Korai évek

IV. Henrik halála után népszerűsége a királyi udvarban csökkenni látszott, így minél
inkább a királyné bizalmába akart férkőzni, hogy ne veszítse el már ekkor kiépülőben lévő
befolyását a palotában. Segítségére volt szövetségese és jó barátja Francois Leclerc du
Tremblay, aki egy szerzetes volt és az érsek hatására nagyobb hatalomra tehetett szert
rendjében. Francois, másnéven „József atya” sokszor segítségére volt az érseknek, főleg
diszkrét politikai ügyek elintézésében és titkos üzenetek továbbításában. Ehhez kapcsolódóan

egy igen híres idézetet emelnék ki a bíborostól: „Az államügyekben a titoktartás és diszkréció
az elsődleges.” - József atyának többször megjegyezte a titoktartás fontosságát az államügyek
bonyolult és összetett szervezetének megfelelő működésének érdekében. A folyamatos
töretlen mesterkedése meghozta gyümölcsét, 1616-ban államminiszterévé választotta Medici
Mária és így folyamatos hatalmi pozíciójának köszönhetően egyre nagyobb hatalomra tehetett
szert az uralkodói körökben. Richelieu a külügyekre fektette a legnagyobb hangsúlyt és ekkor
ismerték meg Európa királyságai az igen jó diplomáciai érzékkel rendelkező, immár miniszter
nevét.1614-ben XIII. Lajost királlyá koronázták és így Richelieu hatalma a királynééval
együtt háttérbe szorult, sőt a királyné olasz kegyencének, Concino Concini mesterkedésének
köszönhetően a királyné a háttérből irányította továbbra is az ügyeket, azonban amint ez
kitudódott a francia nemesség fellázadt és meghurcolta, majd kivégezték az olasz minisztert
összeesküvés és korrupció vádjával. Így a kegyvesztettség Richelieu-t is száműzetés
formájában érintette csakúgy, mint az anyakirálynét. Avignonba száműzték, ahol idejét az
írásnak és tanulásnak szentelte. Medici Mária száműzetése ideje alatt lázadást szőtt még
életben maradt szövetségeseivel saját fia hatalmának megdöntésére. 3

II.2. A hatalom újraépítése

A titkos diplomácia ismét segítségére volt a vörös eminenciásnak, hiszen őt bízták meg a
nemesség királypárti urai a királyné és fia megbékítésével. Richelieu sikeresen elvégezte
feladatát és így újra béke honolt a francia uralkodói családban. Medici Mária visszakapta
teljes szabadságát és még állandó helyet is kapott a takácsban fia kormányában. Az
anyakirálynénak mindössze vállalnia kellet, hogy nem szervezkedik többet a király háta

3
C.PRICE, ELENAOR(1912). pp. 32-48.

4
mögött és megszakítja a kapcsolatot az összeesküvés kitervelésében résztvevő összes
nemessel és így ők is szabadon élhetnek tovább, bármiféle büntetés nélkül.
XIII. Lajos a megbékítést követően Richelieu-t a bizalmi körébe fogadta és 1622-ben
még bíborosi kalapot is kért a pápától az érseknek. XV. Gergely pápa meg is adta a tisztséget
és így immár a bíborosként is tevékenykedő Richelieu hatalma folyamatosan csak nőtt.1624-
ben egészen a főminiszteri posztig jutott el.

III. Politikai Intézkedések

III.1. Belpolitika

A Monarchia belső konszolidációja és megerősítése volt az egyik elsődleges célja

miniszterként a bíborosnak. Richelieu úgy vélte, hogy az erős és központosított monarchia
elengedhetetlen a hatékony külpolitikához. A belső stabilitás biztosítása érdekében a
nemesség és a hugenották, a francia protestánsok hatalmának gyengítésén dolgozott.
Richelieu a hazai riválisok befolyásának csökkentésével egy egységes és erős állam
létrehozását tűzte ki célul, amely tud érvényesülni a nemzetközi porondon. Richelieu
felismerte a tengeri hatalom és a gyarmati terjeszkedés fontosságát a gazdasági jólét és
befolyás szempontjából. Bátorította a francia tengerentúli gyarmatok fejlődését, különösen
Észak-Amerikában és a Karib-térségben. Richelieu politikája alapozta meg Franciaország
későbbi gyarmati törekvéseit.
Richelieu diplomáciai képességeiről és a titkosszolgálati hálózatok francia érdekek
előmozdítása érdekében történő felhasználásáról volt ismert. Bonyolult diplomáciai
manővereket folytatott a szövetségek megteremtése, az információk kinyerése és a francia
riválisok befolyásának aláásása érdekében. Ezen manőverek tették őt kora egyik legsikeresebb
vezetőjévé. Belpolitikájának megszilárdítása érdekében viszont a francia népnek kellett
szenvednie, mivel ezeket a fejlődéseket, gazdasági költségeket és nem mellesleg a bíboros és
körének fényűző életkörülményeit már nem tudta a kincstár készleteiből fedezni, így az
adókon emelni kényszerült, amely elég jelentős ellenszenvet váltott ki a nép köreiben. Az
eléggé viszályos időszak, amely a XVII. század elejét övezte, nem javított rajta a bíboros a
hatalmas költekezéseivel, sőt még jobban az egyház ellen fordította a népet, főleg a
protestánsok lázongtak a költekezések és adók miatt, de nem csak a bíboros személyében,
hanem az egész Katolikus Egyház intézményében találták a bűnbakot.
Fontos megemlíteni La Rochelle 1627-ben történt ostromát. 4 La Rochelle, egy protestáns
fellegvár és egy jelentős kikötőváros Franciaország Atlanti-óceáni partján, régóta a protestáns
ellenállás központja volt a francia monarchia központosítási törekvéseivel szemben. Richelieu
bíboros, a király főminisztereként, a várost a királyi hatalomra nézve fenyegetésnek tekintette,
és megpróbálta ellenőrzés alá vonni. La Rochelle városában a túlnyomórészt kálvinista
lakosok bizonyos fokú autonómiát élveztek a nantes-i ediktum értelmében, amely vallási
toleranciát biztosított a protestánsoknak. A királyi hatalom megszilárdítására törekvő
Richelieu azonban aggódott egy erős, független város jelenléte miatt, amely potenciálisan
szövetségre léphet Franciaország külső ellenségeivel. 1627-ben Richelieu kezdeményezte La
Rochelle tengeri blokádját azzal a céllal, hogy elszigetelje a várost a külsőkerskedelmétől. Az
angolok, akik akkoriban a francia monarchiával szemben álltak, megpróbálták megtörni a

4
DITFURTH, FRANZ WILHELM VON(1972). pp. 77-86.

5
blokádot a hugenották támogatására. Ez a Saint-Martin-de-Ré ostromaként ismert
haditengerészeti összecsapáshoz vezetett, ahol a francia flotta Montmorency hercegének
parancsnoksága alatt sikeresen visszaverte az angolokat. A szárazföldön La Rochelle lakói
hevesen ellenálltak az ostromnak. Jól felkészültek, a város jelentős erődítményekkel és
várfallal rendelkezett. A blokád azonban megviselte a lakosságot, ami éhezéshez és
betegségekhez vezetett. A védők szívóssága ellenére a város helyzete egyre súlyosabbá vált.
Az ostrom több mint egy évig tartott, és 1628 októberében a város végül kapitulált a királyi
erők előtt. Bár a vallásszabadságot nem sikerült teljesen felszámolni, a hugenották hatalmát és
autonómiáját jelentősen csökkentették, amely így Richelieu és a francia monarchia tekintélyét
tovább emelte. Az esemény a vallási, politikai és katonai dinamikák összetett kölcsönhatását
tükrözte a francia történelem sarkalatos időszakában.

III.2. Abszolutizmus

Richelieu az erőegyensúly fenntartására törekedett Európában, hogy megakadályozza,

hogy egyetlen állam is túlságosan dominánssá váljon. Szövetségeket és diplomáciai
erőfeszítéseket kötött a Habsburgok hatalmának ellensúlyozására, különös tekintettel a
spanyol és osztrák ágra. Ennek a politikának az volt a célja, hogy biztosítsa Franciaország
biztonságát és autonómiáját európai viszonylatban.
Azonban ezek nem lettek volna elegek önmagukban a francia állam hatalmának belső
megszilárdítására. Richelieu teljesen egyedül olyan szilárd egyeduralmi rendszert épített ki,
amelyhez hasonlót majd csak Nagy Péter orosz cár uralma alatt találhatunk. Érdekesség, hogy
a hírhedt cár Richelieu bíboros diplomáciáját és taktikáját tanulmányozva hozta saját
ügyeiben a döntéseit, amelyek nagyban hozzájárultak sikereihez. A cár az abszolút
monarchiák egyik alapkövének tekintette a bíboros intézkedéseinek diszkrétségét és
precizitását.5

IV. Külkapcsolatok és vallás

IV.1. A harmincéves háború és a vesztfáliai béke

A harmincéves háború egy egész Európában zajló vallási és hatalmi konfliktus volt,
melynek két ellenfele a katolikus és protestáns államok voltak. Richelieu belekeveredett a
harmincéves háborúba, egy igen összetett konfliktusba, amely vallási, politikai és területi
vitákat is magában foglalt az európai hatalmak között. Kezdetben Franciaország közvetlenül
nem vett részt, de Richelieu felismerte a Habsburgok és a spanyolok Német-Római
Birodalomban fennálló uralmának potenciális veszélyét. Annak ellenére, hogy Richelieu a
Katolikus Egyház bíborosa volt, pragmatikusan támogatta a protestáns államokat. A
protestáns államok közül, Svédország és a Holland Köztársaság támogatása mellett döntött a
Habsburgok ellen. Richelieu beavatkozását inkább geopolitikai megfontolások, semmint
vallási indíttatások vezérelték. Richelieu ekkor kezdte meg a titkos diplomáciáját magasabb
szintre emelni és egy teljesen átláthatatlan titkos szövetségi rendszert alakított ki. Politikájától
nem állt messze a „jó érdekében történő hazugság” és a teljes diszkréció. Ezen
szervezkedések uralmának kései éveiben ellenszenvet váltottak ki Európa főbb vezetőiben,

5
Nikiforov, Leonid Alekseyevich. "Peter I". Encyclopedia Britannica, utoljára eléhető: 2023.10.19.
https://www.britannica.com/biography/Peter-the-Great

6
még saját szövetségeseiben is, viszont összekötötte őket a közös ellenség, a megszállottan és
rendíthetetlenül katolikus Habsburg uralkodóház.6
A harmincéves háború csúcspontja és egyben lezárása a vesztfáliai béke 1648-as aláírása
volt. A szerződés jelentős következményekkel járt az európai politikára. Elismerte az egyes
államok szuverenitását, és létrehozta a cuius regio, eius religio 7elvét, lehetővé téve az
uralkodók számára, hogy saját területeik vallását meghatározzák. A vesztfáliai béke a háború
végét jelentette, de egyben egy új korszakot is jelképezett az európai diplomáciában,
hangsúlyozva a nemzeti szuverenitás és a diplomáciai tárgyalások fontosságát. Bár Richelieu
bíboros nem élte meg a háború befejezését, diplomáciai manőverezése és protestáns
szövetségeseinek támogatása hozzájárult a vesztfáliai békéhez a háború végső, lezáró
kimeneteléhez. A szerződés átalakította az európai erőviszonyokat és tartós hatást gyakorolt
egész Európára és au újkori modern világra.
Összességében Richelieu külpolitikája pragmatikus volt, és célja Franciaország
pozíciójának biztosítása volt a hatalmas ellenfelekkel szemben, valamint egy stabil és
központosított monarchia létrehozása, amely képes befolyást kivetni az európai színtérre.

IV.2. A vallás és Richelieu kapcsolata

Richelieu bíboros, annak ellenére, hogy a katolikus egyház magas rangú tagja volt,
összetett kapcsolata volt a hittel és az egyházzal. Bíborosi és főminiszteri hivatali ideje
egybeesett a vallási és politikai zűrzavar időszakával Franciaországban, amelyet a folyamatos
konfliktusok jellemeztek a katolikusok és a protestánsok között. Miközben a katolikus
egyházon belül erős pozíciót töltött be, a francia állam érdekeit helyezte előtérbe a szigorú
vallásgyakorlás felett. Ez különösen nyilvánvaló volt a harmincéves háborúhoz való
hozzáállásában, ahol a protestáns államokat támogatta a Habsburgokkal, a hagyományos
katolikus ellenfelekkel szemben. Richelieu középpontjában Franciaország hatalmának és
befolyásának fenntartása és növelése állt, még akkor is, ha ez a nem katolikus entitások
támogatását jelentette. Richelieu az erős, központosított monarchiában hitt, mint a stabilitás és
rend biztosításának. Ennek elérése érdekében a belső nézeteltérések elnyomásán dolgozott,
beleértve a hugenották és a nemesség kihívásait.
Richelieu részt vett a tridenti zsinatban, a katolikus egyház által a 16. században tartott
üléssorozatban, amely a protestáns reformáció által felvetett kérdésekkel foglalkozott.
Részvétele azonban inkább a diplomáciáról és a politikáról szólt, mint a vallási doktrínához
való szigorú ragaszkodásról. Igyekezett eligazodni a kényes egyensúlyban a francia érdekek
egyházon belüli érvényesítése között, miközben megőrizte a monarchia függetlenségét az
egyre jobban erősödő és terjeszkedő pápai hatalomtól.
Richelieu a Francia Akadémia 1635-ös megalapításában játszott szerepéről is ismert. Ezt
az intézményt a francia nyelv, irodalom és kultúra élénkítésére és megőrzésére hozták létre.
Habár a kulturális és oktatási intézmények fejlesztése is része volt Richelieu szélesebb körű
erőfeszítéseinek is, fő célja a hatalom központosítása és Franciaország szellemi és kulturális
egységének formálása volt. Richelieu bíboros hittel és a katolikus egyházzal való kapcsolatát
6
O'CONNELL, DANIEL PATRICK. "Armand-Jean du Plessis, cardinal et duc de Richelieu". Encyclopedia
Britannica, utoljára elérhető: 2023.11.11. https://www.britannica.com/biography/Armand-Jean-du-Plessis-
cardinal-et-duc-de-Richelieu.
7
Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent
István Társulat. 2003. p. 703.

7
politikai nézetei és az általa élt viharos idők befolyásolták. Míg az egyházon belül kiemelkedő
pozíciót töltött be, tettei gyakran a francia állam és a monarchia megerősítése iránti szélesebb
körű elkötelezettséget tükrözték. Richelieu öröksége tehát túlmutat vallási szerepén, és
magában foglalja az erőteljes és központosított francia állam fejlődéséhez való hozzájárulását
is. Richelieu 1642-ben bekövetkezett halála miatt nem élhette meg politikájának eredményét
és így soha nem tudhatta meg milyen erős hatalmat sikerült kiépíteni a kora viszályos
Európájában. 8

V. Összegzés

Richelieu bíboros öröksége igen sokrétű. A modern állam fejlődésének kulcsfigurájaként

emlékeznek rá, központosította a hatalmat és megalapozta az abszolutizmust
Franciaországban. Pragmatikus megközelítését a vallási kérdésekhez és a külpolitikához
egyaránt dicsérték és kritizálták, de tagadhatatlanul alakította Franciaország pályáját egy
kritikus időszakban. Az általa alapított intézmények, mint például az Francia Akadémia,
szerepet játszottak a francia kultúra és nyelv alakításában. Richelieu belpolitikáját a
monarchia tekintélyének megerősítése iránti elkötelezettség jellemezte. Felismerve a
nemesség és a hugenották által keletkeztettet belső kihívásokat, Richelieu a nézeteltérések
elnyomására és a hatalom megszilárdítására törekedett a korona alatt. Politikájának célja a
nemesek befolyásának csökkentése és a király hatalmának megerősítése volt, megalapozva a
francia történelem későbbi korszakait meghatározó abszolutista uralmat. Annak ellenére, hogy
a Katolikus Egyház bíborosa volt, Richelieu gyakorlatias megközelítést tanúsított a vallási
kérdésekben. A harmincéves háborúba való beavatkozása során a protestáns államokat
támogatta a hagyományos katolikus ellenfelek, a Habsburgok ellen és a francia állam érdekeit
helyezte előtérbe a vallási hűség szigorú betartásával szemben.
Richelieu külpolitikáját az a vágy vezérelte, hogy növelje Franciaország hatalmát és
presztízsét a nemzetközi színtéren. Bonyolult diplomáciai manővereket folytatott,
szövetségeket kötött és protestáns államokat támogatva ellensúlyozta a Habsburgok
befolyását. A harmincéves háborúban való részvétele, bár nem élte meg annak lezárulását,
jelentősen hozzájárult az európai politikai színtér átalakulásához, amint azt a vesztfáliai béke
is tükrözi.
Összefoglalva, Richelieu bíboros élete és politikája meghatározó szerepet játszott a francia
történelem menetének alakításában egy viharos időszakban. Hozzájárulása az
államigazgatáshoz, a diplomáciához és a hatalom központosításához maradandó örökséget
hagyott maga után, történelmi jelentőségű személyiséggé téve a francia állam fejlődésében és
az európai színtéren betöltött szerepében.

8
C.PRICE, ELENAOR(1912). pp. 38-40.

8
VI. Források

1. C.PRICE, ELENAOR(1912): Cardinal de Richelieu. McBride, Nast & Company, New

york. pp.7-24.

2. DITFURTH, FRANZ WILHELM VON(1972): Die historisch-politischen Volkslieder des

dreissigjaehrigen Krieges : aus fliegenden Blaettern, sonstigen Druckwerken und
handschriftlen Quellen gesammelt und nebst den Singweisen zusammengestellt.
Zentralantiquariat der Deutschen Demokratischen Republik, Leipzig. p. 28.

3. Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián
János. Budapest: Szent István Társulat. 2003.

4. NIKIFOROV, LEONID ALEKSEYEVICH: "Peter I". Encyclopedia Britannica, utoljára

eléhető: 2023.10.19. https://www.britannica.com/biography/Peter-the-Great

5. O'CONNELL, DANIEL PATRICK. "Armand-Jean du Plessis, cardinal et duc de

Richelieu". Encyclopedia Britannica, utoljára elérhető: 2023.11.11.
https://www.britannica.com/biography/Armand-Jean-du-Plessis-cardinal-et-duc-de-
Richelieu.