Ákr rendelkezések a Tulajdonhoz való jog, és a Lelkiismereti és vallásszabadság

esetében.

A magyar Alkotmánybíróság is hangsúlyozta több döntésében, hogy:

„demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek

érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak
jogosítványait.”

A korlátozás az alapjog lényeges tartalmán nem váltóztathat.

Tulajdonhoz való jog

A polgári társadalom alapja a tulajdon szabadsága. Ez a jog az anyagi javakon kívül kiterjed
olyan jogokra, mint pl. a társadalombiztosítás szolgáltatásaira.

Ez a jog megalapozza az egyén anyagi függetlenségét.

„Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.”

A tulajdon nem jelent korlátlan jogot egy vagyontárgy felett, ez egyrészt az alapjog korlátozás
szabályaitól eltérően közérdekből is korlátozható. A közérdekből fakadó kisajátítás esetében
teljes kártalanítás jár. – az alaptörvény itt teljes értékgaranciát vállalt –

Az anyagi javakon alapuló tulajdon zár alá vétele, lefoglalása hatósági döntésen alapul. „Ha a
kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az
végrehajtható.”

Továbbá az Ákr rendeletei szerint a kiskorú, a cselekvőképtelen, vagy cselekvőképességében

korlátozott nagykorú és fogyatékkal élők tulajdona fokozottan védve van. A gyámhatóság
által kinevezett gyám, vagy hivatásos gondnok/törvényes képviselő által.

A lelkiismereti és vallásszabadság.

A vallásszabadság elválaszthatatlan az emberi méltóságtól, a vallási meggyőződés

személyiség formálása miatt. A gondolat szabadsága az ember belső meggyőződésének
védelmét érinti, ami a törvény által nem szabályozható/korlátozható. E jog került elsőként
megfogalmazásra a ma elfogadott emberi jogok közül.

A vallási hovatartozást érintő kérdésekben a magyar jogban jogosultságok vagy

kötelezettségek nem tartoznak.
 „Mivel az Alaptörvény szerint a meggyőződés kinyilvánítása „vallásos cselekmények,
szertartások” mellett „egyéb módon” is történhet, a jog nem meghatározott
magatartásokat véd, hanem azt a meggyőződést, melyből a magatartás fakad.”

A vallásos meggyőződés megválasztása vagy megváltóztatása a lelkiismereti és

vallásszabadság azon részét képezi, amely korlátozhatatlannak/abszolút jognak tekinthető.