3.

tétel

A sérült anya-gyerek kapcsolat, a családi rendszer megváltozása sérült

gyermek születése esetén
Felhasznált szakirodalmak:

Kálmán Zsófia( 2004): Bánatkő. Sérült gyerek a családban

Pálhegyi Ferenc(1998): A gyógypedagógiai pszichológia elméleti problémái

Kálmán Zsófia( 2004): Bánatkő. Sérült gyerek a családban

„A társadalom az, amely a sérülést sérülésként, hátrányként határozza meg, s a sérült embert
és környezetét valójában ez a meghatározás béklyózza meg egy életre.”

- a gyanú időszakában találkozik a szülő a legtöbb szakemberrel

- a szülő nagy jelentőséget biztosít a megmondó személyének és a megmondás
körülményének
- a szülő minden lehetséges információt tudni szeretne, de a közlés formájára ügyelni kell
- minden család, aki sérült gyermeket nevel, hatalmas terhet cipel
- 40-50%-os a válási arány
- nincs jobb intézmény a gyermekek biztonságos és szeretetteli, védett felneveléséhez, mint
a család
- amikor sérült gyermek érkezik a családi szabályok megváltoznak, ha a szabályok
szigorúak, lehetetlenné válik, hogy egy szülő beismerje önmagának milyen lelki teher
szakadt rá a sérült gyermekkel
- a családok arra törekednek, hogy megőrizzék belső egyensúlyukat, amelyet egy bármelyik
tagjukat érő megrázkódtatás felboríthat, az egyensúlyvesztés jelei nem feltétlenül annál
jelentkeznek, akinél ténylegesen baj van (pl.: szülői kapcsolat megromlása gyermek
viselkedésének zavara)
- egyéb, a családi rendszert befolyásoló tényezők:
 sérülés természete
 sérülés súlyossága (enyhe vagy súlyos)
 szembetűnössége ( társadalomban való mozgást befolyásolja, a társadalom a
látható fogyatékosságot jobban elfogadja)
 időpontja (születéstől vagy csak később)
  betegség lefolyása (helyzet véglegessége, javulás lehetősége)
 gyermek neme (látható jelet a fiúknál, értelmi sérülést a lányoknál fogadják el
könnyebben)
 testvérek száma és eü.-i állapotuk (könnyebb ha van egészséges gyermekük)
 születési sorrend (legnehezebb ha az első szülött fiú a sérült)
 szülők életkora ( fiatal szülők rugalmasabbak, de nincs olyan anyagi helyzetük,
az idősebbek előtt a jövő problémája előbb válik nyomasztóvá)
- család aktuális életszakasza
 fiatal pár: anyagi függetlenség, szakmai függetlenség, érzelmi függetlenség,
leválás a szülőkről  de sérült gyermek esetében felborulnak a jövőről szőtt
tervek, rászorulnak a szüleik segítségére
 középső szakasz: a gyermek nem éri el a fejlődési fokokat, kezelések miatt
áldozatoknak érzik magukat
 nyugdíjas szülők: sérült gyermek igényeit háttérbe parancsolják a szülők
igényeit

- Paul- féle szülői krízisek

 I. krízis
 gyermek születése
 kétségbeesés, tanácstalanság, szégyen, bűntudat, szorongás
 rengeteg bizonytalanság az egyszerű dolgokkal kapcsolatban is
 az anya elveszti magabiztosságát
 nehezen fordul segítségért
 sokk  harag, szomorúság
 harc a probléma megismerésével
 II. krízis
 amikor a gyermek kinő a csecsemő- kisded korból
 nem halasztható tovább a szaksegítség
 kikerül a társadalomba
 a környezet számára ilyenkor válik egyértelművé, hogy baj van a
gyermekkel
 család és szakember között ellentét áll fenn
 III. krízis
  iskola befejeződése utáni probléma
 „szárnyra bocsátandó gyermek – szárny nélkül”
 normál körülmények: felnövés, leválás – automatikus
 hosszú évekbe kerül az alkalmazkodás
 megoldás: sikerül-e az iskola végére értelmes elfoglaltságot találni
 IV. krízis
 jövőtől való félelem
 szégyen, bűntudat, önvád, reménytelenség
Ha a családok nem tudnak túllépni a kríziseken széthullhat.

- sérült gyermek születésekor az addigi szerepét a szülő képtelen folytatni

- elfolytja érzelmeit
- a szülők nem képesek beszélni egymással az érzelmeikről, problémáikról
- nehézség az, ha a környezet és a társadalom elvárásainak akar megfelelni, a rájuk
kényszerített sémák alapján
- az apa nem mutatja ki érzelmeit, ha ő elgyengül, ki tartaná a feleségében a lelket
- ha az apa hangot ad érzéseinek, a család darabjaira hullik, ezért inkább munkába
temetkezik
- a nőknek nem kell érzelmeik elárulását tiltó elvárásokhoz igazodniuk, szabadabban fejezik
ki fájdalmukat, gyászukat, szorongásukat
- szerepek rangsorolása:
1. férfi: munka, férj, apa
2. nő: anya, feleség, munka
sérült gyermek születése esetén: az apa képe megrendül, az anya képében nincs változás
- az apa jó kezekben tudja a gyermeket az anyánál, de így a férfi elveszti a feleségét, mivel
az anya 24 órás szolgálatban van
- az apák viszonya a sérült gyerekekhez egyszerűbb, mint az anyáé: általában kevésbé
tudják, mire képes a gyermek, nem fél, hogy kárt tesz benne
- válás nem közvetlenül a sérült gyermek miatt, 90%-ban az anya neveli (nagyobb stressz,
több terhet cipel, hamarabb kimerül, nehezebben kötnek új házasságot

Testvérek

- „vulnerable child syndrome” – sérülékeny gyermek szindrómája

- a szülők nehezen találják meg a harmonikus személyiség kialakulásához szükséges
pedagógiai hangot, stílust, eszközöket ( egyetlenként marad a gyermek és túlóvják vagy
sérült gyermek mellett egészségesként: elhanyagolják)
- a sérült gyermeknek meg kell tanulnia, hogy ő is csak egy tagja a családnak (különleges
ápolás, gondozás miatt az ő igényei állnak az első helyen)
- egészséges testvér érzései: kirekesztettség, fájdalomérzet
- szülő joga, hogy az ép testvér korának megfelelően vállalja-e részét a sérült gyermek
gondozásából, de nem várhat el felnőtt kötelességtudatot, sem szülői odaadást
- az ép gyermek nem nézi jól szemmel a sérült gyermek kivételezett voltát, mivel rá nem jut
elég figyelem, idő
- szülők öntudatlanul is sürgetik az ép gyermek felnövését: a felnőttel kevesebbet kell
foglalkozni
- az ép testvér kiskorában részt vesz a család életében, házimunkában, de amikor a
legnagyobb szükség lenne, hogy átvegyék a szolgálatot, felbukkannak az elfojtott érzések,
menekülést parancsolnak
- kisebb gyerekeknek nehéz megmagyarázni, miért vannak spec. igényei a testvérének, miért
vonatkoznak rá más szabályok
- koruknak megfelelően beavatni őket a családi történésekben
- gyermekek versengenek testvéreikkel a szülő figyelméért, szeretetéért
korai tünetek: körömrágás, bevizelés, romló bizonyítvány, agresszivítás, magányosság,
dadogás

Gyászfolyamat

- megnyugvás alapja az elfogadás  fogyatékosság tényének elfogadása

- társadalmunk a legalább átlagos szellemi teljesítőképességre helyezi a hangsúlyt 
lehetetlenné teszi a fogyatékosság elfogadását
- fizikai sérült: erő, fiatalság, mozgékonyság, külső belépőjegy a talpon maradáshoz
- szembenézni a ténnyel és az okkal (ismeretükben meg lehessen tenni a szükséges
lépéseket)
- Noland és Miezo – az elfogadáshoz vezető út
1. a szülőben tudatosodik, hogy a gyerekkel kapcsolatban komoly probléma van
2. megérti a problémát és annak természetét
3. energiáit a probléma okainak kiderítésére összpontosítja
 4. figyelme a megoldási lehetőségek felé fordul
- Noland - 3 legjellemzőbb szülői reakció
1. gyanakvás szakasza
 probléma megtagadása, jelentőségét nem méri fel
 nem hajlandó elismerni, hogy bizonyos jellegzetes
tulajdonságok, jelenségek nem tekinthetők normálisnak
 számos okot talál magyarázatként
 megingathatatlan meggyőződés, hogy ha megfelelően kezelnék
a gyereket, a tünetek elmúlnak
 a problémát felismeri,de a megfelelő lépéseket elhárítja
 reménykedik a javulásban, de a szükséges gyakorlati lépéseket
nem teszi fel  attól tart, hogy a kezelés nem sikeres
 félelmei és szorongásai annyira elbizonytalanítják, hogy mielőtt
tisztában lenne a baj valódi természetével és
következményeivel, energiát felemészti a saját megfelelni
képtelenségétől való félelem
 problémát felismeri, a lépések megtételét vállalja
 leírja a tüneteket, nevén nevezi a bajt
 felismeri, hogy a kezelések, beavatkozások szükségesek
 gyanakvás szakaszán túl
 elutasítás
 a szülő visszautasítja a vizsg. eredményeit és javaslatokat
 nem fogadja el a beavatkozást
 számos magyarázat a tünetekre, de nem a valódi ok
 részleges elfogadás
 elfogadja a tünetek magyarázatát
 változatlanul ragaszkodik hozzá, hogy valamennyi általa talált
ok rejtőzik a tünetek mögött
 látszólag elfogadja a kezelést, de a végbevitelében nem
következetes
 elfogadás
 szülő elfogadja a magyarázatot és a diagnózist
 elfogadja a terápiás tervet
  energikusan bővíti ismereteit
Gyász folyamata

1969-ben írta le egy, az Amerikai Egyesült Államokban élő svájci pszichiáternő és halálkutató
Elisabeth Kübler-Ross, az „Interjú a haldoklókkal” című könyvében. E feltűnést és
visszhangot kiváltó kutatásában a pszichiáter több mint 2000 kommunikatív haldoklóval
folytatott beszélgetéseket érzéseikről, amelyek alapján kidolgozta a halálhoz vezető út
stádiumait.
1. Tagadás és elszigeteltség
- sokk hatás: magukba zárkóznak, hallgatnak, szégyen, elzárkózás, közeledés elutasítása
- múltba kutatás okok miatt
- alapjaiban megrendülő énkép
- félelem a jövőtől, a további élettől
- időt kap, hogy feldolgozza a szégyent, bűntudatot, szorongást
- nagy segítséget nyújt egy olyan szülő, aki már túljutott a gyász szakaszán
- ha a baj sokáig lappang: hosszú a tagadás ideje
- ha régóta emészti rövidül a fázis
2. Harag
- normális szülői reakció
- igazságtalanság érzése merülhet fel
- be nem vallott harag akár a gyerekkel szemben is –> mérhetetlen mennyiségű gond,
megoldhatatlan feladat
- bűntudat a harag miatt
- harag: megválaszolatlan kérdések, tehetetlenség, kiszolgáltatottság miatt
- a haragnak irányulnia kell valaki ellen (önmaga, házastárs, orvos, nővérek)
3. Alku
- betarthatatlan fogadalmakkal próbálja lekenyerezni a láthatatlan hatalmakat
- minden erejét a gyermekére összpontosítja
- feledve és feladva a családtagok érdekeit
4. Krónikus gyász, depresszió
- a gyermek állapota nem változhat
- hullámzik: szeretet és gyűlölet
5. Elfogadás
- az idő gyógyító ereje
- hozzásegíti a szülőt, hogy megismerje és megszeresse a gyermeket, korlátaival, szeretetre
méltó tulajdonságaival együtt
- bánat, bűntudat visszatérhet
- felbukkanáskor fokozott támaszt igényelnek

Pálhegyi Ferenc(1998): A gyógypedagógiai pszichológia elméleti problémái

- az anya- gyermek kapcsolat mindkét fél számára ösztönhelyzet

1. viselkedésük nagyrészt genetikus program alapján megy végbe
 A csecsemő minden megnyilvánulása – szopás, sírás, megkapaszkodás – veleszületett
reakció.
 Közvetlenül vagy áttételesen az anya mindig ösztöntárgy: ő a táplálék és a biztonság
forrása.
 Az anyai viselkedés is ösztönös: karra vevés, becézgetés

2. az anya és a csecsemő kapcsolata feszültségoldó hatású

 A gyermek testi hibája megzavarja az anya örömét és ennél fogva ösztön-vezérelt,
biztonságot és szeretetet közlő viselkedését is
- az anya és a gyermeke önkéntelenül is közlik egymással érzelmeiket, lelki állapotukat
- a szülők attitűdjét a gyermek iránt konfliktus jellemzi: gyermek elutasítása és szeretete
- ugyanaz a társadalom, amely a sérült gyermeket kiveti magából, az anyától elvárja, hogy
elfogadja és szeresse gyermekét
- a szülő már szocializált felnőtt, ami többek közt azt jelenti, hogy már interiorizálta a
társadalom normáit és elvárásait, amelyben elvárás, hogy az anya szeresse sérült
gyermekét
- ha az anya csalódása és ellenérzése a gyermekkel szemben erősebb, mint a hozzá való
vonzódása, akkor következik be a nyílt elutasítás
- a fogyatékos gyermek szülei szívesen választanak egy 3. utat: rejtett elutasítás

( a gyermek elfogadásához nincs elegendő energia-tartalék, nyílt elutasítását pedig a

társadalmi környezet vagy a felettes én miatt nem meri vállalni)

- a sérült gyermek rejtett szülői elutasítását a pszichoanalízis elhárító mechanizmusként

értelmezi
- az elhárító mechanizmusok gyökerei az elfojtás jelenségében fedezhetőek fel
1. gyermek fogyatékosságának tagadása

( a szülő nem hajlandó észrevenni, hogy baj van a gyermekkel, gyakran csak az iskolába lépve
derül ki, amit a szülő eddig önmaga elől rejtve akart tartani, ekkor is ragaszkodik ahhoz, hogy
gyermeke olyan, mint a többi gyermek, „majd kinövi”, a valóságnál kevésbé látja súlyosnak a
helyezetet)

2. a felelősség másra hárítása a gyermek sérült állapotáért

(rejtett bűntudat áll a hátterében: úgy érzi, ő az oka, a szülő önbecsülésének fenntartása)

3. gyermek felruházása nem létező képességekkel

( a szülő nem tud kitérni a gyermek sérült állapotának észrevevése elől, a hiányzó képességek
helyett belelát olyan képességeket a gyermekbe, amelyek nem léteznek)

4. reakcióképzés – elfojtott tudattartalom lereagálása valódi megoldást nem

nyújtó viselkedéssel)

( gyermek elhalmozása drága ajándékokkal, idő és figyelem helyett

sérült gyermek szüleinél a reakcióképzés legtöbbször a gyermek túlvédésében, túlféltésében
nyilvánul meg, fokozottabban kiszolgálják és mindezekkel mozgásfejlődésében
akadályozzák)

5. önbüntető életstílus

( a szülő lemond a fontos értékekről, melyek korábban jelentős motívumok voltak az

életében)