TELEPÜLÉSSZOCIOLÓGIAI

ALAPFOGALMAK
 A FALUSZOCIOLÓGIA

• Tárgya: falvak, vidéki területek

társadalmi jelenségei, struktúrái
és folyamatai

• Azonosítja és elemzi a falvakban

zajló gazdasági-társadalmi
változásokat, a közösségek
szerkezetét, a helyi kultúrát és az
életminőséget.
 PARASZTFALU

• A vidék tipikus településformája több évszázadon át

• Mint társadalmi-gazdasági egység, a feudalizmus terméke, amely
hosszú ideig változatlanul fennmarad

Korabeli feltételek:
• a területi közösségeket körülvevő
feudális társadalmi berendezkedés
szabta viszonyok
• mezőgazdasági művelési rendszerek, az
ezek által megkívánt földhasználati
módok
 PARASZTFALU

• Kis számú ház és telek (1.000-2.000 fő)

• A házak csoportját, a „falumagot”, a falu vagyonát képező terület
vette körül, amely négy különböző határrészekből állt
• Az egyes határrészeken levő parcellák használatát különböző
falutörvények szabályozták
• A falu gazdasága egységes szabályok szerint működött: nem tette
lehetővé, hogy bármelyik háztartás individuálisan eltérjen a
gazdálkodás rendjétől
 PARASZTFALU

1. Az erdők és a legelők:
A falu háztartásai kollektíven használták:
fa, állattartás, irtásokkal termőföld, legeltetés.

2. Nagy kiterjedésű fel nem tört mezők

Bármely háztartás szabadon használhatta
Vándorművelés: időszakosan kisebb parcellákat feltörtek belőlük,
amelyeket néhány évig használtak, majd kimerülésük után elhagytak.
 PARASZTFALU
3. A falumagot kör alakban körülvevő határrész
• Fejlettebb technológiával dolgozták meg.
• Két- vagy hároméves vetésforgó alkalmazása - a terület két vagy három „nyomásra”
oszlott, melyek számos kis, szalagszerű rendszerint egyforma nagyságú parcellára
oszlottak, melyeken a munka kollektíven folyt.
• Az egy nyomáson belüli parcellákon mindenki ugyanazt a terményt termesztette, a
munkálatokat közösen megszabott időpontokban, egy időben végezték.
• A betakarítás után a tarlón a falu csordái szabadon legeltek.

4. Közvetlenül a falumag körül található kisebb parcellák, kertek

A háztartások egyénileg használták (gyümölcsös, zöldségeskert stb.),

a termelést semmilyen közösségi kontroll nem szabályozta.
 PARASZTFALU

• A földesúri telek is integrált volt a rendszerbe.

• A földesúr volt a falu társadalmi-területi szervezetének az ura,

aki közvetlen kényszerítő eszközöknek köszönhetően a falu
termeléséből robot és termény-járadékban részesült.

• E kényszer gyakorlása érdekében egy udvart szervezett, egy saját

erős gazdaságot működtetett, és még néhány stratégiai
fontosságú gazdasági egység fölött is rendelkezett (malom,
kocsma, utak, hidak).
 PARASZTFALU

(1) A paraszti falu viszonylagos autonómiát élvez/valósít meg

a környező társadalommal szemben

(2) Alapegysége a termelői-fogyasztói egységet képező háztartási csoport

(3) Sajátos paraszti gazdaság jellemzi

(4) A társadalmi-gazdasági élet szabályozó kerete a paraszti közösség

(5) A parasztfalu és a környező társadalom közötti viszony sajátos szereplők,

közvetítők révén valósul meg.
 1. A közösségi szintű relatív autonómia

• Parasztság: a rendi társadalom kialakulásának kezdete

• A társadalom két jól elkülönülő részre, rendre válik szét, amelyek egymástól
független működési logika szerint szerveződnek.
• A két rend kialakulásával azok kulturális jellemzőik tekintetében is
divergálni kezdenek.

1. A termelőrend, a 2. Az igazgató-uralkodó-
parasztság politizáló nemesi rend

Egymástól többé-kevésbé független, Egy „globális”, területileg a

autonóm területi közösségek formálódó nemzetállamokhoz
keretében él (parasztfalvak). kötődő társadalmi réteget alkot.
 1. A közösségi szintű relatív autonómia

• Parasztságról egy olyan korral kezdődően beszélhetünk, amelyben az életüket önállóan

megszervezni igyekvő paraszti közösségek tudják, hogy létezik rajtuk kívül a társadalomnak
egy másik része is, amely náluk hatalmasabb, amelynek tehát magukat kénytelenek
alávetni.
• Az alávetettség ellenére azonban lényeges – de részleges - önállóságot is megőriznek:
• a paraszti közösség őshonosságon alapuló csoport, de idegenek is bevándorolhatnak
• alapvetően endogámia jellemzi, de házasságok kötődhetnek a közösségen kívüliekkel
is
• autarchikus gazdaság jellemzi, de a külvilággal is vannak cserekapcsolataik
• autonóm kultúra jellemzi, de a környező világ kultúrája is behatol
• autonóm politikai hatalomgyakorlás jellemzi, de az alá van vetve a külső hatalomnak

• Az ipari társadalmak kialakulásának korában a paraszti közösségek töretlenül

fennmaradtak, a társadalmak kapitalista vagy szocialista jellegétől függetlenül.
 1. A közösségi szintű relatív autonómia

• A paraszti közösség vége: a helyi közösségek relatív autonómiájának

megszűnése a késő-ipari társadalmakban.
• A parasztság mind gazdasági, mind kulturális értelemben elveszíti
önállóságát.
• A mezőgazdaság a gazdaság egészének csupán egyik termelési
szektorává válik, az élelmiszeripar egyik láncszemévé.
• A helyi közösségek és környező társadalom kultúrája közötti
különbségek oly mértékben elmosódnak, hogy a város és falu közötti
átmenet észlelhetetlenné válik.
 2. A háztartási csoport

Családmag (nukleáris család):

férj, feleség és gyerekeik

Háztartási csoport:
• Akik „egy tálból esznek” és
„egy tűzhelynél melegszenek”
• Mérete változó: nagycsaládot és
nukleáris családot egyaránt lefedi
• Tagjai egymásnak nem feltétlenül
rokonai
• Egy-vagy több családmagból is állhat
• Tartalmazhat egyedülállókat vagy akár
oldalági rokonokat is
 2. A háztartás vagyona

• Osztatlan közös vagyon: a föld (tulajdonosi, használati, termelési jog),

műhely, munkaeszközök, vevőkör
• A háztartás tevékenysége a közös vagyon megdolgozása, gyarapítása
és továbbörökítése köré szerveződik.
• A vagyon nélküli háztartások (napszámosok, koldusok, földnélküli
parasztok) a paraszti közösség marginális elemeinek számítanak.
• Legidősebb családtag kezeli
• Ahol a háztartási csoportot nukleáris család képezi a házasságkötés
egyben új közös családi vagyon képződése (a két fél hozományából)
vagy új használati jog elnyerése.
 2. A vagyon és házasságkötés

• Az új házasságok kötése: kiemelt helyet foglal el a paraszti háztartások

mobilitási stratégiáiban
• Ez a legfőbb alkalom a státusok és a mobilitás értékelésére:
az érintett két nemzetség és háztartás a házasságkötések alkalmával értékeli
saját gazdasági és társadalmi jellemzőit, és ennek függvényében dönt
• A házasulandók akarata, választásuk érzelmi aspektusa másodlagos
• Egy háztartásba házasság útján belépő új tag társadalmi státusa a
háztartásétól függően nő vagy csökken, és ez kihat az ő származási
nemzetségére is.
• A házasságkötések még a vagyon gyarapításánál is fontosabbak, mert
maguk után vonhatják a vagyon társadalmi elismerését.
 2. Családi szerepek a háztartásban

• A feladatok eloszlása kor és nem szerint történik.

• Soktagú háztartásban (több családmag)
• sok gyerek van, akik nevelése közösen történik
• a nukleáris családmagoknak sem külön intimitásuk, sem külön vagyonuk nincs
• Nincsenek individualizált szerepek: minden korhoz és nemhez
kapcsolódó szerepet több egyén is betölt.
• Kivételes helyzet a háztartás vezetőjét illeti meg, aki rendszerint a
legidősebb férfi vagy nő.
• Kevés tagú háztartásban a háztartás minden tagjához egyéni szerepek
társulnak
 3. A paraszti gazdaság

• Elődje: „primitív” gazdaság, a piac hiánya és a közösségek teljes

önellátása jellemzi
• Utódja: a gazdaság egy önállóság nélküli láncszeme
• Az ipari gazdaságban a mezőgazdasági termelő az élelmiszertermelési
ciklus egy fázisát végzi (nyersanyag input)
• Úgy valósít meg nagyfokú autarchiát, hogy közben részlegesen a piaci
gazdasághoz is kapcsolódik.
 3. A paraszti gazdaság

• A parasztgazdaság autarchiája nagymértékű: a gazdaság inputjait, azaz

vetőmagokat, tenyészállatokat maga állítja elő, termékeinek nagy részét pedig
közvetlenül fogyasztja
• A kielégítendő igények jellege miatt azonban teljes autarchiát nem valósíthat
meg: a háztartás fenntartásának igényei valamint a, környező társadalommal
szembeni beszolgáltatási, adózási kötelezettségek
• A termelés szerveződését a háztartási szükségletek kielégítésének igénye
szabja meg.
• A paraszti gazdaság nem tudja teljesen kielégíteni a háztartási szükségleteket:
• egyes kézműves-termékek
• a közösségben nem elérhető javakat (pl. só) beszerzése
• a környező társadalommal szembeni beszolgáltatási kötelezettségek kielégítése (pénz)
 3. A paraszti gazdaság

• A munka (mezőgazdasági és kézműves) a háztartási csoport keretében

folyik.
• A háztartási csoport teljes munkaereje és minden java a termelést szolgálja.
• A munka „értéke” nehezen meghatározható, pénzbeli értéke
tulajdonképpen nincs is.
• A legfontosabb termelőeszköznek, a földnek nincs pénzértéke, és nem
tekintő magántulajdonnak, cserejószágnak.
• A föld az istené, a nagyúré, a közösségé – a paraszti gazdaságnak nem áll
módjában annak elidegenítése, legfeljebb a használati jogát engedhetik át.
• Földesúri birtoklás esetén a földet az úr újraoszthatja, de rendszerint addig
marad egy háztartás használatában, amíg az használni tudja.
 3. A paraszti gazdaság

• A föld értéke a ritkaság-értékével változik, alacsony népességű

régiókban értéke csak annyi, mint a levegőé vagy a vízé.
• Másrészt a család vagyonát képező föld rendkívül fontos, hisz amellett
hogy termelési eszköz, a család társadalmi státuszának kifejezője is.
• A megdolgozott föld mennyiségével nő a háztartás termelőképessége,
de a munkaerő-szükséglete is – azaz tagjai számát is növelnie kell.
• A földhöz hasonlóan az állatállomány (haszon- és igásállatok) is a
család erejét, státuszát fejezik ki.
 3. A paraszti gazdaság

• A pénznek korlátozott szerepe van.

• A modern értelemben vett pénz-funkcióját nem tölti be: a
mindennapi életben semmilyen gazdasági funkcionalitása nincs
• A beszolgáltatások értéke külső tényezőktől függően önkényesen
változik, a megszerzendő javak (föld és állatok) értéke a társadalmi
viszonyok változásától függően változik.
• A szolgák, cselédek, ha fizetést kapnak azt egy összegben kapják, az év
bizonyos napján, és ez az összeg nem változik arányosan az év során
elvégzett feladataikkal.
 4. A paraszti közösség

• A társadalmi-gazdasági élet szabályozó kerete

• Korlátozott létszám: 1.000-2.000 fő
• Legfontosabb jellemzője: minden tagja ismeri a közösség minden más tagját
• A társadalmi kapcsolatok primérek, face-to-face jellegűek, mindenkire kiterjednek
• A társadalmi szabályozás és ellenőrzés a személyek közti kapcsolatok révén,
közvetlenül valósul meg, nincs szükség külön közvetítő intézményekre.
• A kölcsönös ismeretség mechanizmusa akkor is működik, ha az érintettek nem
ismerik egymást személyesen
• A kölcsönös ismeretség egy kiszélesített válfaja: néhány szembetűnő jel lehetővé
teszi az egyének körülbelüli státusának és betöltött szerepének azonnali
felismerését.
 4. A paraszti közösség

• A szigorú és személyes társadalmi szabályozás mindenki számára

egységes értékrendszert és viselkedési kódot feltételez.
• A közösség minden tagja egyforma világnézetet és értékrendet vall,
a közösségben elfoglalt pozíciójától függetlenül.
• Csak néhány marginális személy kanyarodhat el a normától, rajtuk kívül
• Az urak, a „margón élők”, akik két világban élnek, mindkét világban
maximálisan részt kell vegyenek (pl. a helyi nyelvet és a környező
társadalom nyelvét egyaránt beszélik).
 4. A paraszti közösség:
diverzifikált és homogén

• A kulturális homogenitás nem állja útját a közösségen belüli

különbségeknek.
• Minden egyén különböző, a kor és nembeli különbségek jellegzetesek,
minden társadalmi kategóriának saját jellemzői is vannak.
• A tipikus parasztközösség általában hierarchikus felépítésű, ideológiai, kor
és foglalkozási csoportokra valamint szomszédsági egységekre osztódnak,
rokonságba és klientéliákba szerveződnek.
• Ennek köszönhetően a közösségen belül erős társadalmi mobilitási
lehetőség és törekvés van, amely versengést és konfliktusokat eredményez.
 5. Közvetítés
a paraszti és a környező társadalom között
• A helyi közösség autonómiára törekvésének ütközése a környező társadalom azon
igyekezetével, hogy ráerőszakolja saját szabályait a helyi közösségekre
szükségszerűen igényt teremt a két világ közötti közvetítésre.

A közvetítés szükségességének okai:

• A föld öröklésének problémája: a jog szerinti egyenlő örökösödési elv ütközik a
háztartás azon (tradíció szabályozta) igyekezetével, hogy a földet a kiterjedt
család osztatlanul használja és adja tovább
• A hivatalos és a népi vallásosság különbségeinek egyeztetése: az egyház saját
szabályait és hitét próbálja az emberekre kényszeríteni, de figyelembe kell vennie
a helyi hitvilágot, vallást, mágikus rítusokat – ez pedig a helyi pap révén valósul
meg.
• A parasztgazdaság és a környező gazdaság (a piac) közötti közvetítést olyan
személyek valósítják meg, akik segítenek a helyi termékeket áruvá és pénzzé
alakítani
 5. A közvetítő szerep

• Határhelyzet: a helyi paraszti közösséghez és a környező

társadalomhoz egyaránt való tartozás
• Külső vagy belső közvetítők: a személy állhat egyik vagy másik
világhozk özelebb, vagy távolabb, a közösség elismerheti saját
tagjának, vagy kivetheti
• Egyetlen úr
• Gyenge a közösség belső differenciációja és kevés külvilággal való kapcsolata
• A szerep betöltője teljes hatalommal van felruházva
• Több közvetítő (specializált közvetítők)
• Magasabba helyi társadalom alrendszeri differenciációja
• A betöltő személtek külön-külön a hatalom más-más, sajátos formáit
birtokolják
 5. A közvetítő szerep

• Rendelkeznie kell a hatalom legalább egy lehetséges formájával

• Hatalma abból származik, hogy külső és belső hatalmát egymással
kölcsönösen megerősíti:
• Kifele legitimitása: a közösség nevében tud beszélni, nem kockáztatva, hogy a
közösség egy része megvonja tőle bizalmát
• Befele elfogadása a külső hatalom egyetlen képviselője jelenik meg
• A tradicionális úr ereje abból fakad, hogy nem áll fenn az a veszély, hogy
egyedüli közvetítői szerepébe valaki bekapcsolódik.
• Több specializált közvetítő esetén viszont ezek megpróbálhatják
illetékességüket kiterjeszteni mások területeire. Ha a környező
társadalomban rivalizáló hatalmak vannak, ezek leképeződhetnek a helyi
társadalomban is, ahol párhuzamos klientéliákat hoznak létre.
 NEM AGRÁR-JELLEGŰ
GAZDASÁGI ÉLET
AZ ERDÉLYI FALVAKBAN
• Sokáig meghatározó téves gondolat:
a vidéknek a mezőgazdasággal, illetve a
városnak az iparral való kizárólagos
asszociációja
• A vidék és az ipar szétválása, az ipar
városra koncentrálódása nem egyetemes.
 A ruralitás 3 fontosabb tradíciója Európában
az ipar és a vidék viszonyában

1. Brit modell
• 19. század közepe: gyors iparosodás a, a lakosság 80%-a városokba
koncentrálódik
• A vidék elveszíti mezőgazdaságon kívüli tevékenységeit
• A mezőgazdaság innovatív, piac-orientálttevékenységgé alakul
(olcsó élelmiszerelőállítás a városi munkásosztály számára)
• 19. század vége: gabonaválság – a mezőgazdaság válsága tovább mélyül
• Konzervacionista mozgalom: a földek jelentős része kivondóik a
művelés alól, rekreációs helyszínné alakulva
 A ruralitás 3 fontosabb tradíciója Európában
az ipar és a vidék viszonyában
2. Kontinetális modell
• Nagyszámú parasztság tartós fennmaradása jellemzi (pl. Franciaország)
• Az ipari termékek iránti kereslet lassan növekszik, melynek nagyrészét
vidéken állítják elő
• A lakosság 66%-a falun él
• A nem-mezőgazdasági gazdasági termelés 75% falun valósul meg,
elsősorban műhelyekben
• 2.Vh után következik be a vidék „ipartalanítása”:
a vidékfejlesztést agrár-fejlesztésként értelmezik újjá
• 1970 után a Brit modellhez konvergál
 A ruralitás 3 fontosabb tradíciója Európában
az ipar és a vidék viszonyában
3. Mediterrán modell

• Az iparosodás fordista modellje nem válik dominánsá

• A háziipar tartósan fennmarad
• A mezőgazdasági és ipari termelés térbeli szétválása itt nem következik be
• A posztfordista fordulattal kis- és közép-vállalkozások újjáéledése
következik be
• A munkavégzés formáinak flexibilitása nő
• Nő az informális gazdaság jelentősége
 AZ IPAR ÉS A VIDÉK ROMÁNIÁBAN

Erdélyben (RO) a vidék nem-mezőgazdasági tevékenységeinek

fejlődését befolyásoló tényezők:

• Megkésett modernizáció
• A szocialista modernizáció fordista jellege
• A nemzeti kultúra részének tekintett népi kultúra felértékelése
• A tradicionális falu: a mezőgazdálkodás mellett szükségszerűen létezett
bizonyos fokú nem-mezőgazdasági tevékenység is, melynek fontossága a falvak
modernizációjának előrehaladtával folyamatosan nőtt

4 féle gazdasági tevékenység megkülönböztetése

 1. A hagyományos (népi) háziipar
Családi szükségletek
• Mindennapi élethez szükséges
használati cikkek
• Mezőgazdasági termeléshez
szükséges munkaeszközök
• Egy részének előállítását mindenki
maga végezte
• Egy részét arra szakosodott iparosok
állították elő (pl. kovács)
Modernizáció
• Használati tárgyak nagymértékben
kicserélődtek gyári termékekkel
• A mesterségek nagyrészt megszűntek
• Néhány tipikus esetben fennmaradtak:
népművészeti ajándéktárgyakká
alakultak
• Kis változtatásokkal ugyanazokat a
termékeket állítják elő, azonban
megváltozott funkcionalitással
• Az új termékek piaci értékét
népművészeti autentikusságuk nyújtja
 1. A hagyományos (népi) háziipar

• A helyi hagyomány „márkásítása”:

egy falu (falucsoport) egy bizonyos termékre/mesterségre specializálódik
(pl.fazekasságra) - a település neve pedig az a termék márkanevévé válik
• A népi mesterségek némelyike folytatta eredeti funkcionalitását betöltő
termékeinek gyártását:
• nem volt gyáripari konkurense
• a konkurencia mellett is jelentős kereslete maradt
• Előállításukhoz szükséges tudás nehezen elsajátítható, ezért tömeges
• termelésük ezért nem megvalósítható meg (pl. szénégetés)
• A nép tradíció iparában szakosodó falvak nagymértékben különbözhetnek
a termékeik forgalmazásában elért sikereik tekintetében.
 A népművészeti ajándékipar szereplőinek típusai
Tevékenységüket rendszerint iparengedély nélkül, az informális gazdaság
keretében végzik, termékeit közvetlenül nem forgalmazzák, azokat közvetítő
kereskedők vásárolják fel.

Azok a termelők, akik iparengedéllyel űzik tevékenységüket saját termékeik mellett

rendszerint az előbbi típus termékeinek egy részét is forgalmazzák. Az ő termelésük
jelentős része is az informális gazdaság keretei között zajlik, mivel könyvelésükön
forgalmuknak rendszerint csak töredéke megy át.

Azok a kereskedők, olyan mértékben értékesítenek, hogy mellett saját termelésüket

gyakorlatilag beszűntetik (bár annak látszatát részben működésük legalitása miatt,
fenntartják).
Formális keretek között az engedély nélkül termelő többség áruját piacra viszik.
Termékkínálatuk a legváltozatosabb népművészeti termékek forgalmazását igyekszik
lefedni, ennek érdekében falvak sokaságával tartanak fenn felvásárlói kapcsolatokat.
 A GYÁRIPAR DECENTRALIZÁLÓDÁSA
• Romániában a népi háziipart visszaszorító gyáripar nagymértékben a városokban épült ki
• Az iparosodás megkésettségét behozni próbáló szocialista iparosítás kizárólag a városokra
korlátozódott

Az ipari tevékenységek azonban teljesen soha nem tűntek el a vidékről

• Vidéken működtek a falvak területén található erőforrásokra épülő kistermelőipari
egységek (kisebb bányák, fakitermelő és feldolgozó egységek, stb.).
• A mezőgazdaság téeszesítése után a nagymennyiségű időszakos munkaerő-
szükséglet miatt a téeszek könnyűipari melléküzemágakat létesítettek (női
munkaerő folyamatos foglalkoztatása)

• A falusi ipari tevékenységek folytatásának e keretei idővel kisebb kvázi-vállalkozások

működtetését tették lehetővé (pl. seprű)
• A rendszerváltás utáni periódusban e kvázi-vállalkozók nagy része valódi vállalkozóvá
vált, számos poszt-szocialista vállalkozó-tipológia önálló típusát képezve
 A GYÁRIPAR DECENTRALIZÁLÓDÁSA

• A nem-mezőgazdasági gazdasági tevékenységek további keretét képezték a

szocialista évtizedekben a kisipari szövetkezet helyi egységei.
• Általában a faipari hagyományokkal rendelkező falvakban működtek, de
általában törvényes keretként szolgált a különböző kisipari
tevékenységeknek (asztalos- és szabó-műhelyeknek, kőműves és szobafestő
csoportok).

A rendszerváltás után e műhelyek magán kisvállalkozásokká alakulva a

vidéki vállalkozások egyik forrásává váltak.
 A GYÁRIPAR DECENTRALIZÁLÓDÁSA

• Az 1980-as években a városokba

telepített ipar részben a kisebb
települések irányába
decentralizálódott, olyan
falvakba, amelyeket a település-
szisztematizálási terv hosszú
távon városokká óhajtott
fejleszteni.
• Ezeket az ipari egységeket a
rendszerváltás után privatizálták,
falusi vállalkozásokká váltak.
 A GYÁRIPAR DECENTRALIZÁLÓDÁSA

Az ipari tevékenységeknek a vidék fele történő diffúziója egyformán jellemző

a szocialista- és a piacgazdaságokra is:
• A termelési hatékonyság a munkaszervezet decentralizálásával nő.
• Falun a vállalkozások működési költségei lényegesen alacsonyabbak:
a telekárak, az ipari épületek bérlése és vásárlása
• Ezek a tényezők a rendszerváltás után felgyorsították egyes ipari tevékenységeknek
a városközeli falvakba vándorlását.
• A falura kerülő termelő-egységek azonban igen gyakran szorosabban kapcsolódnak
a városhoz, mint működésük helyszínéhez:
• értékesítési piacuk továbbra is a városhoz kötődik
• az alkalmazott munkaerő részben a közeli városból ingázik munkahelyére

Problémássá válik a város-falu elhatárolása.

A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELDOLGOZÓ IPARA

A falusi ipari tevékenységek sajátos szegmensei:

malomipar, a tej- és húsfeldolgozó egységek
• Malomipar: munkaszervezés szempontjából az utóbbi évszázadban a legkisebb
mértékű átalakuláson ment át (bár államosították, azonban nem szervezték át a
termelőtevékenységüket és re-privatizálásuk sem eredményezett ilyesmit)
• A tej- és húsfeldolgozás ipara jelentősebb átszervezéseken ment át.
• A mezőgazdaság kollektivizálásával kiépül a tej- és húsfeldolgozás modern ipara is,
amelyet nagyüzemek formájában városon alakítanak ki.
• A rendszerváltás után azonban elsőként e két iparágban jönnek létre falusi
vállalkozások.
• Napjainkban a kisebb tejfeldolgozó üzemek, vágóhidak, malmok és pékségek a
falvak megszokott szereplőivé váltak.
• Kis- és közép-vállalkozások a tejbegyűjtés és állatfelvásárlás megszervezése révén
a mezőgazdasági termelők számára fontos integráló szerepet töltenek be.
 A FALUSI NÉPESSÉGNEK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK

• A mezőgazdasági kistermelőknek
nyújtott mezőgazdasági gépi művelés
biztosítása.
• Részben a Mezőgazdasági Gépesítési
Állomások privatizált utódai
• Kisebb mező-gépészeti szolgáltató
egységek
• A leggyakoribb falusi szolgáltató
egységek: üzletek és kocsmák
• Más, pl. helyi kábel-tévéket működtető
vállalkozások
 FALUTURIZMUS
A poszt-szocialista korszak növekvő szolgáltatási ágazatát képezi a
faluturizmus (hegyvidék).
• A szállás és étkeztetés mellett a természeti környezet és a falvak fél-
archaikus világa is a kínálat része.
• E szolgáltatási forma több vendégfogadásra berendezkedő család
szoros együttműködését kívánja meg (rokoni kapcsolatok).
• A sikeres szövetkezése azonban nem elégséges feltétele a folyamatos
faluturizmus folytatásának, ehhez szükség van olyan szervezőkre is,
akik a turisztika piaci szférájában mozogva képesek a külföldi utazási
irodákkal megfelelő vendégforgalmat biztosító kapcsolatokat
létesíteni és fenntartani (idegenvezetés, felsőfokú végzettség).