Lejátszási lista

The Rolling Stones: Gimme Shelter

The Neighborhood: Daddy Issues
The Cure: Lovesong
Halsey: Young God
The Bravery: An Honest Mistake
Cage The Elephant: Cigarette Daydreams
U2: One
Depeche Mode: Shake the Disease
Two Doors Cinema Club: What You Know
blackbear: Do Re Mi
Deep Purple: April
The Clash: London Calling
The Smiths: Handsome Devil
Arctic Monkeys: Brainstorm

Hogy van mostanság a lelked?

„Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével
lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan.”{1}
(ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY: A kis herceg)
Amanda Soderlundnek és Lin Tahel Cohennek
 Előszó

Alex Winslow legújabb balhéja: ittas vezetésért és

kábítószer-birtoklásért tartóztatták le az énekest
Szerző: Beth Stevenson, The Daily Gossip

Alex Winslow-t, a brit énekest kedd éjszaka ismét letartóztatták, miután ittas
állapotban vezetett, és kokaint is találtak nála. A huszonhét éves énekest
másnap engedték ki a kaliforniai Lost Hill seriffhivatalából. Az éjszaka folyamán,
úgy hírlik, Winslow a fogda rácsain himbálódzott, és felírta a falra a Vad
mennyország című dalának szövegét egy kék tűfilccel, amit az egyik
lenyűgözött fogdai dolgozótól kapott (később a nő keblét is dedikálta vele).
Amellett, hogy három gramm kokaint találtak azúrkék old timer Cadillacje
kesztyűtartójában, a szívtiprót azzal is vádolják, hogy megpróbálta kiflörtölni
magát a csávából, miután félreállították a csendes-óceáni autópályán, kezében
egy szinte üres whiskeysüveggel.
A tizenkétszeres Grammy-díjas sztár állítólag rávillantotta híres, százmillió
dollárt érő mosolyát a helyszínen lévő, háromgyermekes, negyvenhárom éves
rendőrnőre, és azt mondta: „Tényleg k**** lebilincselő vagy, kedvesem, de
szerintem ma én bilincsellek meg téged.”
Az Ember és Hold című dal énekese nyolc hete került a címlapokra, miután
letartóztatták testi sértésért (amiért behúzott egyet Steven Deltonnak, a
Szimplán Steven weboldal tulajdonosának) és egy Grammy-szobrocska
eltulajdonításáért. Winslow a brit énekes, William Bushell a legjobb albumért
járó díj átvevőbeszédjét félbeszakítva viharzott a színpadra a zenei díjkiosztón,
kikapta a szobrocskát Bushell kezéből, cigarettára gyújtott, és kifakadt:
„Most csak vicceltek? Emelje fel a kezét, aki tényleg erre a szerencsétlenre
szavazott anélkül, hogy megvesztegették volna egy kézimunkázással! Ugyan
már! Basz-sza meg! Az egész albuma úgy hangzik, mintha a McDonald’s
háttérzenéje lenne! Már elnézést! A McDonald’stól, nem Bushelltől. Egyetlen
kreatív ötlet nem volt azon az albumon! Sőt, ha a kreativitás összetalálkozna
ezzel a pasassal egy sötét sikátorban, hanyatt-homlok elmenekülne tőle. Én ezt
hazaviszem! Rossz érzés, amikor ellopnak valamit, ami a tiéd, mi, haver? Hát,
ki-ba-szot-tul sajnállak! Ezt hívják az életnek, és ezt a leckét tőled tanultam
meg.”
Míg korábban közeli barátok és lakótársak voltak Londonban, Bushell és
Winslow két évvel ezelőtt összeveszett a modell/népszerű híresség Fallon
Lankford miatt, és azóta ellenségekként emlegetik őket. Mindkét brit elutasította
a megromlott viszonyukról szóló híreket. Úgy tartják, Winslow legutóbbi albuma,
a Szívás (ami a kilencedik helyig kúszott a Billboard listáján, majd nem sokkal
később eltűnt, ezzel karrierje legrosszabb eredményét produkálva) hajtotta az
énekest az alkohol és a kokain karjaiba.
Nem sokkal azután, hogy híre kelt Winslow letartóztatásának, a Szimplán
Steven lehozta „Alex Winslow Egy korszak vége” című cikkét. Úgy hírlik, Mr.
Delton beperelni készül Winslow-t, miután az megfenyegette, hogy az arcába
csap egy villát, amiért Fallon Lankford új szerelméről, Will Bushellről kérdezte.
Néhány órával a szabadlábra helyezését követően Winslow bocsánatkérését
az évek óta őt képviselő ügynöke, Jenna Holden tolmácsolta:
„Alex Winslow őszintén sajnálja, és szégyelli magát azért a sok helytelen
dologért, amelyet elkövetett. Szeretne bocsánatot kérni az őt letartóztató
rendőrnőtől és annak férjétől, gyermekeitől és a templomi közösségtől is, ahol a
nő önkéntes munkát végez. Winslow tudatában van annak, hogy féktelen
viselkedését immár nem lehet figyelmen kívül hagyni, és úgy döntött, bevonul
egy nevadai rehabilitációs központba. Szeretnénk megkérni önöket, tartsák
tiszteletben a magánéletét, miközben belső démonjaival megküzd.”
Winslow korábbi publicistája, Benedict Cowen, aki néhány nappal a
Grammy-incidens után megszakította munkakapcsolatát az énekessel, nem
kívánt nyilatkozni.

Hozzászólások (1937)

xxLaurenxx
Totálisan begolyózott a pasi. És totálisan dögös is.

Pixie_lány
Öregem, háttérzene a McDonald’sban? Most komolyan! Winslow legutóbbi
albuma olyan béna volt, hogy két hétig fájt a fülem, miután meghallgattam.

Cody1984
#SzálljatokLeAlexről
(Csak viccelek, valószínűleg konnektorba nyúlna, vagy ilyesmi, ha nem
figyelnek rá.)

James2938
A pasi egy szociopata. Jól látszik a zenéjéből is.

BellaChikaYass
Egyetértek… bár akkor is dugnék vele. ;)

xxLaurenxx
Én is! Lol.

Pixie_lány
Sajnos, én is.

James2938
Az jó, mert ő nem az a fajta pasi, aki többet tudna nyújtani egy gyors
numeránál. Csak a baj van vele.
SZÓ SZERINT.
 Első fejezet
INDIE

Hat hónappal később

Kopp, kopp, kopp, kopp, kopp, kopp.

A cipőm talpa elszánt kanáriként ostromolta a gránit járólapot.
Bele kellett mélyesztenem a körmeimet a combomba, hogy
leállítsam a nyughatatlan és ostoba szívem ritmusára rángatózó
lábamat.
Fogd be, szív!
Nyugodj le, szív!
Ne nyüzsögj, szív!
Semmi ok nem volt a pánikra. Egy kicsi sem. A legkevésbé sem.
Meg fogom kapni a munkát.
Felemeltem a fejem, és a legszélesebb, leglelkesebb mosolyomat
villantottam a velem szemben ülő nőre.
– Amikor meghirdettük a személyi asszisztensi pozíciót, hát, hogy
is mondjam…? Hazudtunk – csapta le a krómszínű MacBook tetejét,
és szétterpesztette rajta csontos, manikűrözött ujjait, láttatni
engedve a gyűrűjét, aminek az árából fel lehetne vásárolni az egyre
fejlődő városrész felét, ahol laktam.
Nagyot nyeltem, és végigsimítottam a kopott ceruzaszoknyámon.
Igazából nem is az enyém volt, hanem a bátyám feleségéé,
Natasháé, ráadásul derékban két számmal bővebb a kelleténél.
Mindig csak étteremláncok hívtak interjúra, ahhoz pedig nem
szükséges kosztümöt vennem, úgyhogy most improvizálnom kellett.
Behúztam a székem alá a bokánál keresztezett lábamat, hogy
megkíméljem az interjúztatót az ezüst félcipőm látványától. A cipő
megvillantotta személyiségemet, amit elfelejtettem elrejteni.
Ennek a nőnek az irodájáról ordított a túlzás. Az asztala fehér és
fényes volt, a székein alabástromszín bőrhuzat, bronzcsillárja pedig
olvadt aranyként csüngött alá fölöttünk. A Hollywood felirat az egész
falat betöltő ablakon keresztül hirdette gyönyörű, megszegett
ígéreteinek dicsőségét. Annyira közel volt, hogy látni lehetett a fehér
betűkre ragadt koszt is. A nő irodája akkora volt, akár egy bálterem.
Egy csepp színnel vagy személyiséggel sem rendelkezett ez a
helyiség, nem véletlenül.
Jenna Holden a legnagyobb hollywoodi sztárok elsöprő erejű
ügynöke volt, és egyben a JHE Társaság tulajdonosa is. Ő nem ért
rá a személyességre. A legkevésbé sem egy hozzám hasonlóval.
– Akkor nem keresnek személyi asszisztenst? – olvadt le az
arcomra erőltetett mosoly. Annyira szükségem volt erre a munkára,
mint amennyire Mark Wahlbergnek meg kellett villantania az igazi
micsodáját a Boogie Nights-ban. Nagyon, de nagyon. Az a helyzet,
hogy a bátyámmal, a feleségével és a gyerekükkel laktam, és bár
nagyon szeretnek, szerintem azt egy fokkal jobban szeretnék, ha
nem kéne megosztaniuk az egy hálószobás lakásukat egy
huszonegy éves, avantgárd, hanyag nőszeméllyel. A biciklim volt az
egyedüli közlekedési eszközöm, ami Los Angelesben annyit ér,
mintha egy döglött teknős hátán próbálnál eljutni A-ból B-be.
– Keresek… valamit – biccentette le az állát Jenna, és felvonta az
egyik vékony szemöldökét. – És az magában foglal némi
asszisztenciát.
Kezdett fogyni a türelmem, és hajlottam rá, hogy feladjam. Éhes
voltam, szomjas, és elkeseredetten akartam ezt a munkát. Bármilyen
munkát. A nyár kiszúrt velem, és minden könnyebb fizikai melót
pattanásos tinédzserek töltöttek be. A hónapban ez a harmadik
alkalom, hogy bejöttem a JHE-be emiatt a ködös pozíció miatt.
Először a HR-es csajjal találkoztam, akire negyven percet kellett
várnom, mert a pedikűridőpontja megcsúszott. Aztán Jenna személyi
asszisztense faggatott ki, mintha az Iszlám Állam frissen végzett
terroristája volnék. Végül találkoztam magával a nagymenő
ügynökkel, aki most azt mondja, hogy egész idő alatt félrevezettek?
– Mondja csak, Indigo, milyen alaposan olvasta át a pozíció
leírását? – Hátradőlt a székében, és összefonta az ujjait.
Keményített, gombos ingét fekete bársonynadrágjába tűrve hordta,
arcán önelégült mosoly. Pezsgőszín haját olyan szigorú kontyba
tűzte, hogy megfájdult a fejem a hajvonalánál feszülő bőre
látványától.
– Annyira alaposan, hogy fejből vissza tudom mondani.
– Valóban? Ez esetben, kérem, tegye meg!
Az orrcimpám kitágult. Úgy döntöttem, a kedvére teszek még
utoljára, mielőtt a táskámat és a maradék önbecsülésemet
összeszedem, és lelépek innen.
– Személyi asszisztenst keresünk, aki: kitartó, felelősségteljes,
türelmes és strapabíró. Nem iszik, KÁBÍTÓSZER KIZÁRVA, szereti
a művészetet és az életet. Amennyiben az átlagosság külső határán
táncolsz, ügyelsz a részletekre, nem zavarnak a hosszú munkaórák
és a végtelen éjszakák, akkor téged keresünk! *Titoktartási
nyilatkozat aláírása szükséges, a bűnügyi nyilvántartásban
leellenőrzünk.
Előretoltam a jelentkezési lapom, és megkocogtattam az
ujjammal.
– Ez én vagyok. A táncolást kivéve. Migrénre hajlamos vagyok.
Most pedig lenne szíves elmondani, mit keresek itt?
– Amire nekem szükségem van, az egy megmentő. Egy dada, egy
barát. Te állsz a legközelebb a tökéleteshez, akit csak találtam, de
őszintén szólva ez az egész inkább hasonlít majd egy
szervátültetésre. Nem fogjuk tudni, hogy összeilletek-e, amíg össze
nem rakunk benneteket.
Csak pislogtam, és úgy néztem rá, mintha valami mesebeli lény
volna. Ha ez egy vicc akar lenni, hivatalosan is elveszítettem a
humorérzékemet.
Jenna felállt, és járkálni kezdett a háta mögött összefont karral.
– Van egy ügyfelem. Nem, nem is egy ügyfelem. Az ügyfelem. Az
utóbbi tíz év egyik legnagyobb neve a szakmában. A közelmúltban
forró helyzetbe került, és most alaposan le kell hűtenie magát.
Kábítószer, nők, Kína-méretű egó, amit csak akar, mindtől szenved.
A maga feladata nem az, hogy repülőjegyet foglaljon és kávét
főzzön. Egy egész hadseregnyi embere van erre. De maga lesz ott
vele, amikor turnéra indul. Maga fog gondoskodni az érzelmi
szükségleteiről. Maga fogja biztosítani, hogy a backstage-ben ne
szippantson kokaint, ne maradjon ki sokáig, és ne hagyjon ki
egyetlen fellépést sem. Maga lesz ott, hogy megfogja a kezét, és
elhúzza, amikor vitatkozni kezd egy újságíróval vagy lesifotóssal.
Röviden, a maga munkája az, hogy épen és egészségesen tartsa őt
három hónapig. Mit gondol, készen áll erre a kihívásra?
Annyira komolyak, élesek voltak a szavai, hogy egészen
belemartak a bőrömbe.
Egy megmentő. Egy dada, egy barát.
– Ez… jó nagy felelősség. Úgy hangzik, mintha ez a valaki nagy
bajban lenne.
– A baj a második keresztneve, a varázsához tartozik, és emiatt
van mindig egy Xanaxos tégely a táskámban – mosolyodott el
keserűen.
Túl sok infó, túl sok infó, túl sok infó.
– Ha nem alkalmas rá, hogy turnézni menjen, miért csinálja?
– Hat hónappal ezelőtt kellett volna kezdenie, de személyes
okokból lemondta. Ha ezt még egyszer megteszi, harmincmillió
dollárt kell fizetnie a produkciós irodáknak. A biztosítás ezt soha nem
fedezné, tekintve, hogy a nem teljesítést az okozta, hogy egy
ötemeletes esküvői torta megsütésére elegendő kokainban úszkált.
Megkocogtattam még néhányszor a fényes padlót a cipőm orrával,
miközben az alsó ajkamat rágtam. Jenna abbahagyta a sétát. Most
már előttem állt, vékony, arany Prada öve úgy csillogott, akár egy
szomorú napfogyatkozás.
– Egy háromhónapos út, egy magángép, a világ legjobb hoteljei.
Amennyiben valamilyen oknál fogva még sikerült megőriznie a
maradék ártatlanságát ebben a városban, nem ajánlom, hogy
elfogadja ezt az állást. De ha strapabíró, és szereti a kalandot,
tudnia kell: ez a munka nemcsak a bankszámlájára lesz hatással,
hanem az egész életútjára.
 Jenna komolynak hangzott, aggodalmasnak. Minden egyes
szavának súlya volt, ami ránehezedett a mellkasomra.
– Alá kell írnia egy titoktartási megállapodást. Amit itt lát majd, azt
magával viszi a sírba. Ráadásul eszelős pénzt kap.
Eszelős pénzt? Ki beszél így? A Los Angeles-i
szórakoztatóiparban dolgozó emberek, azok.
– Eszelős pénzt? – kérdeztem.
– Százezer dollárt minden hónapra, amíg alkalmazásban áll.
Dobban.
Dobban.
Dobban.
Hármat dobbant a szívem, mielőtt beszívtam volna a levegőt,
amikor eszembe jutott, hogy lélegeznem kell.
Valahol a távolban hallatszott, ahogy néhány irodista nevetgél egy
automata mellett, egy nyomtató papírt okád magából, egy kanál
odakoccan egy bögréhez. Egyre jobban rágni kezdtem az ajkamat,
ahogy az idegesség úrrá lett rajtam, mire a számat elöntötte a vér
fémes íze.
Háromszázezer dollár.
Három hónapra.
Minden pénzügyi gondom elszáll.
– Ki ő? – néztem fel, a hangom megingott, akár a fűszál. Számított
ez? Nem igazán. Ezen a ponton akár maga Lucifer is lehet, én akkor
is vele tartanék egy hosszas pokoljárásra. Natasha és Craig számlái
egyre csak gyűltek, Ziggynek egy fültubusra volt szüksége. Az
unokaöcsém minden télen álomba sírta és sikította magát. Zoknit
kellett kötnünk a csöpp öklére, nehogy véresre vakarja a fülét. Új
ágyat sem tudtunk venni neki, ezért a dundi lába folyton beszorult a
kiságy rácsai közé. Ezen az ajánlaton nem kellett agyalni. Az
egyetlen gondot az okozta, hogy elszakadjak a családomtól, de az is
hatalmas megkönnyebbülést jelentett. A bátyám közelében lenni
mostanság nem volt a legkellemesebb.
Mellesleg a születésétől kezdve én vigyáztam a most már kétéves
Ziggyre. Ez a valaki viszont elvileg egy nagyon is felnőtt ember.
Mennyire lehet nehéz?
– Alex Winslow az – közölte Jenna.
 Úgy tűnik, a válasz a kérdésemre az, hogy „szinte lehetetlenség”.
Winslow óriási volt. A dalait minden rádióadón lenyomták a
torkodon, mintha ő lenne az egyetlen, aki rendelkezik hangszálakkal
ezen a bolygón. Ám az aggasztott igazán, hogy őszintén
arrogánsnak tűnt. Alex Winslow úgy nézett keresztül az embereken,
mintha azért olimpiai aranyat lehetne kapni, ő pedig büszkévé akarta
tenni a királynőt, és ez csak az egyik oka annak, amiért összeveszett
minden élő emberrel Hollywoodban. Ezt mindenki tudta, még azok
is, akik amúgy pestisként kerülték a pletykákat, mint például én.
Bárhova is ment, riporterek és reszkető rajongólányok követték.
Halálra szekálnának, amint kiszúrnak a rajongói. A lesifotósok
mindenhova árnyékként követték, a fürdőszobát leszámítva. Egyszer
olvastam egy pletykalapban (a fogorvosra várva), hogy egy csajnak
meg kellett szüntetnie az Instagram-fiókját, miután együtt bulizott
Winslow-val, mert egy darknetes weboldal vérdíjat tűzött ki a fejére.
Húszezret gyűjtöttek össze, hogy megtippeljék a lány halála napját.
„Hogy bejön-e a tipped, teljes mértékben tőled függ”, mondták.
Végül, de nem utolsósorban Winslow volt a leghatalomellenesebb
mainstreamista Hollywoodban. Nem is olyan régen letartóztatták
ittas vezetésért, én pedig utáltam, megvetettem, gyűlöltem a
kábítószert és az alkoholt. Ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a mi
„szervátültetésünk”, ahogy Jenna mondta, valószínűleg két halálos
áldozattal és egy hatalmas nagy kudarccal végződik majd.
A kezembe temettem az arcomat, és nagyot sóhajtottam.
– Ez az a rész, ahol mond valamit – rándult meg Jenna
cseresznyeszín ajka.
Megköszörültem a torkom, és kihúztam magam.
Ideje nagylányként felkötni a gatyát, és vigyázni, nehogy
benedvesedjen a három hónap alatt. Annak ellenére, hogy Sean
O’Pry legdögösebb tesójának néz ki.
– Ígérem, hogy vigyázni fogok rá, Ms. Holden.
– Helyes. Ó, és ezt egyszer el kell mondanom, hogy tiszta legyen
a lelkiismeretem: ne zúgjon bele a pasiba! Nem az a megállapodós
fajta – legyintett Jenna, majd görgetni kezdett a telefonján, aztán
rábökött a hívásindításra.
 – Nagyon igyekszem majd. – Az állkapcsom megrándult, ahogy
visszafojtottam egy vigyort. Alex Winslow szépsége olyan volt, akár
egy viharé: messziről nézendő. Azokhoz hasonlóan Winslow-ban
megvolt a képesség, hogy elsodorjon és tönkretegyen. Engem pedig
túlságosan is lefoglalt, hogy ezek elől kitérjek.
– Ha elég jól igyekszik, túl fogja ezt élni. Kinyomtattatom a
dokumentumokat az asszisztensemmel. Kérdés? – Utasításokat
sorolt a vonal másik végén lévő asszisztensének, aztán az ajtó felé
indult.
– Mikor indulunk erre a turnéra? – lestem át a vállam fölött,
miközben a körmömet belemélyesztettem a karfába.
– Szerdán.
– Az két nap múlva van!
– Jó matekból! – vigyorgott. – Ez egy nem várt plusz. Hozom a
papírokat. A turné címe „Túlvilági levelek”, és remélhetőleg ezzel
újraéleszti a karrierjét. Máris jövök!
Emlékeztem arra a dalra. A végzős évem háttérzenéje volt, amikor
minden olyan véglegesnek és rossznak tűnt.
A szerelem egy nagy kamu,
Bocs, hogy ilyen átkozottul nyers vagyok.
Azt kérted, hogy higgyek,
Mintha kurvára érdekelne.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, hátradőltem, és kifújtam egy
kék tincset az arcomból. Eszelős kacaj bugyogott fel a torkomból,
kitörésre készen.
Háromszázezer dollárt fogok keresni, és a világ legnagyobb
rocksztárjával fogok lógni három hónapon át. Felnéztem, és a csillár
huncutul rám kacsintott.
Úgy gondoltam, ez egy jel.
 Második fejezet
ALEX

A lelkem haldoklott.
Ez nem túlzás.
Kivérzett belőle minden maradék reményem és álmom a
ragacsos, hamutartókkal és puncilével borított padlóra. A mobilom
üzenetet jelzett, így muszáj volt levakarnom a tekintetem a
mennyezetről.

Ismeretlen szám
Hali, Alex!

Én
Seggfotó/cickófotó/arcfotó.

Ismeretlen szám
???

Én
Megvan neked a számom. Ez azt jelenti, hogy bárkitől
kaptad is, elmondta, hogy nem szex-SMS-ezek anélkül,
hogy előbb csekkolnám a portékát.

Ismeretlen szám
Elsa vagyok a Brentwood Clubból. Meg kellene jelennie ma
egy az autizmus spektrum betegségben érintett gyermekek
 részére szervezett adománygyűjtő estélyen. Azért kerestem
meg személyesen, hogy kifejezzem hálámat…

Ingyen fogok csinálni valamit ma este. Miért fogok ingyen csinálni

valamit ma este? A legtöbb este még pénzért sem csinálok semmit.
Sőt, már jó ideje nem csináltam szart sem. Úgy egyáltalán.
Bassza meg a menedzserem, Blake, meg az ügynököm, Jenna,
hogy arra kényszerítenek, hagyjam el a szobámat, a szentélyemet, a
személyes teremet, a kurva életbe is! És bassza meg Elsa is, aki
most már tudja, milyen is vagyok valójában (a farok ötven árnyalata).
– Hé, Waitrose! Újabb jótékonysági ügy! – Lucas-hoz vágtam a
telefonom, aki morogván elkapta még a levegőben. Igazából Lucas a
dobosom volt, úgyhogy az nem tartozott a fennhatósága alá, hogy
falazzon nekem, de közismerten kedves volt a keménygallérosokkal
(a Waitrose becenevet az előkelő bolthálózatról kapta, amit gazdag
családjának köszönhetően megengedhetett magának). Én viszont
utáltam a keménygallérosokat. Rühelltem őket. Mert ha rocksztár
vagy, és egy halom pénzt keresel, mindenki akar belőle. Abból a
halomból, amit te hordtál össze. A saját lapátoddal. Mindegyik
keménygalléros leszart, amikor még a King’s Cross metróállomás
előtt ültem éjjel-nappal Taniával, az akusztikus gitárommal, és csak
játszottam, és kéregettem, és az emberek kezébe nyomtam a
demóimat, hogy aztán végignézzem, ahogy a legközelebbi kukába
bedobják. Az egyik keménygalléros sem volt ott, amikor zuhogó
esőben házaltam, a csípős hidegben kértem, alkudoztam és
vitatkoztam, hogy hallgassanak meg. Akkor sem voltak ott, amikor
három éven át kifújoltak a glastonburyi fesztiválon a nagyobb
együttesek előzenekaraként, vagy amikor poénból nagyjából üres
sörösdobozokkal megdobáltak, vagy amikor egy részeg lány
leokádta az egyetlen pár cipőmet, miközben azt próbálta közölni,
hogy úgy hangzom, mint egy Morrissey-koppintás.
Nem voltak ott, amikor eladtam a lelkemet más
keménygallérosoknak, akik azt gondolták, nagyon tehetséges
vagyok, de „popos, rövid, fülbemászó és tüzes” dalokat akartak, én
pedig behódoltam és megadtam nekik. Mondtam, hogy haldoklik a
lelkem. Vagy egyszerűen csak mások rendelkeztek vele. Akárhogy
is, szükségem volt egy újra. Sajnos ez azon kevés dolgok egyike,
amit nem lehet pénzért megvenni.
Mindenkit utáltam, akikkel együtt dolgoztam. A lemezkiadókat, az
ügyvezetőket, a producereket, a PR-osokat, az öntörvényű
marketingeseket, a nagyvállalatokat, akik szóvivőjükként használtak,
és gyakorlatilag minden egyes pöcsfejet, aki valaha is fizetésemelést
kért azért, mert úgy hitték, jaj, de nélkülözhetetlenek az Alex
Winslow márkának. Híreim vannak: én voltam a márka.
Én hoztam a lapátot.
Én hordtam össze azt a halmot.
És nem adok belőle senkinek.
Semmit. Még egy porszemnyit sem. Az enyém.
A megosztani nem akarásom miatt könyveltek el gyalázatos
seggfejként a médiában, többek között. Ha azt mondanám, hogy le
se szartam a dolgot, azzal megsértettem volna a szarást. A
pletykalapokkal nem álltunk barátságban, én pedig csak akkor kérek
fel egy paparazzót, hogy fotózzon le, ha piros hó esik vagy Katy
Perry kiad egy rendes dalt. Így is engem szavaztak meg a
Rajongóival legkedvesebb celebnek háromszor egymás után, az
pedig őszinte és igaz dolog volt. Szerettem a rajongóimat. Jobban,
mint a pénzt, a hírnevet és az ezekkel járó puncikat.
– Haver! El sem hiszem, hogy megpróbáltál szex-SMS-ezni egy
alapítvány ötvenéves elnökével. Hát nem szégyelled magad? –
bökte meg Lucas a lábával a vállamat, miközben hüvelykujja már
dühösen száguldozott az érintőképernyőn, hogy bocsánatot kérjen a
nevemben. Azt sem tudtam, minek. Per pillanat az imidzsem annyira
volt érintetlen, akár egy háborús zóna. Waitrose zsörtölődött, de így
is feltakarított utánam. Részben ezért dolgozott még mindig nekem.
Nem kedveltem őt. Épphogy megtűrtem azok után, ami két évvel
ezelőtt történt.
Mind a gesztenyebarna bársony kanapémom terpeszkedtünk. Bár
azt mondtam, az „enyém”, igazából a Chateau Marmont-é volt.
Ebben a faházstílusú szobában szálltam meg, valahányszor Los
Angelesben jártam, ami volt vagy hét hónap egy évben, mégsem
voltam hajlandó az otthonomnak hívni ezt a helyet. Los Angeles
olyan volt, mint egy másodrangú prostituált: mindenkit beengedett,
az átlagosnál rosszabbul nézett ki, és amikor beléhatoltál, rájöttél,
hogy túl sokan jártak már erre, és az előtted érkező rendetlenséget
hagyott maga után. Ehhez vegyük még hozzá a szennyezettséget, a
fehér műfogú sztárocskákat, akik meg akarták lovagolni bármidet,
legyen az a farkad, a hírneved vagy a hitelkártyád. Mindezért mit
kapsz? Magát a poklot, az én olvasatomban.
Újabb cigire gyújtottam, és kapcsolgatni kezdtem a tévét.
Valóságshow; főzős műsor; átalakító műsor; bulvárcsatorna;
valakiknek újjávarázsolják a házukat, és ezen bőgnek; egy szolis
bige idegösszeomlást kap, amiért az esküvői meghívóját nem a
megfelelő rózsaszín árnyalatban küldték ki. Elhajítottam a
távirányítót, ami a lapos képernyőbe csapódott, pókhálómásolatot
hagyva maga után. A szeme nem rebbent senkinek.
Alfie, a gitárosom fingott egyet, aztán azt mondta:
– Meg kell vakarnom a seggemet, de túl hulla vagyok ahhoz, hogy
megmozduljak.
– Nekem dugnom kell, de túl hulla vagyok ahhoz, hogy lemenjek a
hotel bárjába – kontrázott Blake. Hazudott. Számára csak egy csaj
létezett, de az pont a rossz csaj volt.
– Biztos vagyok benne, hogy Lucas szívesen vállalkozik rá. Az ő
versenyszáma az, hogy átbasszák – horkantott Alfie, mire Blake
válaszul fülön legyintette.
Hogy miért voltak fáradtak, arról lövésem sem volt. Jelenleg úgy
gyűjtöttük az alvással töltött órák számát, mintha antik írógépek
volnának. Kötelességtudóan és engedelmesen. A következő három
hónap rázós lesz.
Megragadtam a telefonomat , mivel Lucas sikeresen elsimította az
újabb zűrt, amit okoztam, és végigpörgettem a névjegyzékemet. Volt
pár tucat állandó csajom L. A.-ben, de nem akartam egyiket sem
vacsorázni vinni, és ez problémát jelentett. Mindegyikük valamiféle
celebkarriert dédelgetett, és azt akarták, hogy kéz a kézben sétáljak
velük a Grove-ban, vagy szerelmesen simítsam meg az arcukat az
Ivyban. Sajnos inkább dugtam volna a farkam egy durván felbontott
konzervbe, minthogy megtámogassam az álmaikat, amitől a
szexuális életem kábé annyira volt izgalmas, mint egy bézsre festett
fal. Rajongólányokkal nem csináltam (túlságosan is tiszteltem a
rajongóimat), és romantikus kapcsolatba sem bonyolódtam (pokoli
exbarátnő, de erről majd később). Ez azt jelentette, hogy általában
megelégedtem az úgynevezett „kompromisszumpuncival”, azaz
magányos légiutaskísérőkkel, harmincas éveik közepén járó
karrierista nőkkel, akik a Chateau bárpultjánál ültek, és az átutazó
turistákkal, akiket nem érdekelte, ki vagyok. Nem mindig voltak a
legszebbek, de legalább nem éreztem magam tőlük annak a
műanyag vacaknak, amivé a lemezkiadóm formált.
Megszólalt a csengő. Talán Isten meghallgatott, és küldött nekem
egy testtelen pinát. Újabb dolog, amiért sokat fizetnék, ha kapható
volna (emlékeztető magamnak: guglizz rá a zsebpuncira! Állítólag
létezik.).
– Vársz valakit? – harákolt Alfie, majd beleköpte a slejmet az egyik
hamutartóba a dohányzóasztalon. Ebbe a pöcsbe annyi jó modor
szorult, mint egy használt tamponba.
Tovább görgettem a telefonomon, tudomást sem véve róla.
– Haver! – Lucas megint a mellkasomba bökött a lábával, ahogy
velem szemben feküdt, miközben az egyik dobverőjével megvakarta
a hátát a pólója alatt. – Most már túl híres vagy ahhoz, hogy
válaszolj mások kérdéseire? Ki van az ajtóban?
– A Kaszás. Vagy Jenna. Egyre megy. – Beleittam a kólámba
(aminek sajnos már semmi köze nem volt a kokainhoz), az ujjam
pedig megtorpant egy név fölött.
Fallon.
Baszd meg, Fallon!
Úgy is lesz. Mármint én fogom megbaszni őt. Újra. Ám ezúttal
lemegy majd kutyába, miután a bokájára tetováltatta a nevemet, mint
valami bilincset, büntetésként a tettéért. Egy egész könyvet betöltő
listám volt arról, mit akarok Fallon Lankfordtől, és ő ezt mind meg is
fogja adni nekem, mert valahol legbelül még mindig engem szeretett.
Az arcára volt írva. Arra az arcra, ami minden évben a hollywoodi
sztenderdnek megfelelően változott: az ajka teltebb, az orra kisebb,
a szempillája hosszabb lett. Emlékeztem a maszk mögött rejtőző
lányra, ő pedig bolondult értem. A gond az volt, hogy a hírnévért
jobban bolondult.
 Blake felállt, és az ajtóhoz vonult. Úgy nézett ki, mint aki háborúba
indul, minden izma megfeszült a kikezdett idegei miatt. Blake és
Jenna semmiben nem értettek egyet, én pedig soha nem láttam
annak értelmét, hogy rájuk kényszerítsem, játsszanak szépen.
Pusmogást hallottam a bejárat felől. Morgást, puffogást, és aztán
Jenna fémes kacagását, ami akkor tört fel belőle, amikor arcon akart
köpni. Néhány másodperc múlva mindketten bevonultak, mögöttük
pedig jött egy harmadik személy is.
Egy lány.
Egy számomra ismeretlen lány.
Egy újabb francos bébiszitter.
Belibbent a fényes, sötét padlójú apartmanba, könnycsepp
formájú arcát megvilágította a sok lámpa szőkés fénye, én pedig
csak arra tudtam gondolni, hogyan fogok mielőbb megszabadulni
tőle. Jól… nézett ki. Nem volt az én esetem. Jenna azokat
választotta, akik nem voltak annyira csinosak, hogy lelkesebben
akarjam döngetni őket egy üveg ketchupnál, de elég csinosak
ahhoz, hogy megtűrjem őket. Ez a csaj jelentősen kisebb volt egy
átlagos emberi lénynél. Hüvelykpanna méretű volt, a bőre
olívabarna, a mellkasa lapos, az orra kicsi és hegyes, a haja hosszú,
jegeskék színű. Ha egy hipszterre vágytam volna, választottam
volna egyet a több ezer sikítozó rajongóm közül, akik megpróbáltak
beszökni a backstage-be. Abban sem voltam teljesen biztos, mit
viselt, de azt értelmetlenségnek tartottam, hogy erre tényleg pénzt
adott ki. Egy narancsszínű, trapéz ujjú, virágos hímzéses vintage
ruha volt rajta, ami alig takarta el a csontos térdét. Felmerülhet a
kérdés, honnan a faszból ismertem ezeket a kifejezéseket. Onnan,
hogy ez az én lelketlen fejem Armani és Balmain reklámkapányokat
vállalt, hogy finanszírozza a kokainfüggőségét. Charlie Sheen
hozzám képest csak egy kis cserkésznek tűnt.
Üdv a felfordulásomban, új lány! Innentől kezdve elég rázós utad
lesz.
Kortyoltam megint a kólámból, aztán megcsikorgattam a fogamat.
Az új lány egy hét alatt múlt idő lesz, ahogy a többi bébiszitter is,
akik előtte betöltötték ezt a pozíciót. Erről gondoskodom. Már
majdnem rányomtam a hüvelykujjamat Fallon nevére, mielőtt
szemöldökráncolva visszasüllyesztettem a hátsó zsebembe a
telefont.
Nem most.
Nem itt.
Nem ez előtt a sok balfasz előtt.
Jenna, a legtökösebb nő Észak-Amerikában, keresztbe fonta a
karját a melle előtt, és olyan jeges pillantással tüntetett ki, amitől
még a Pokol és annak környéke is befagyna.
– Helló, Al! Továbbra is a kanapén ülve folytatod a fingparádét,
vagy idejössz, és üdvözlöd az új alkalmazottadat?
Tiszteltem Jennát. Ő volt az egyetlen keménygalléros, aki soha
nem kért szexuális ellenszolgáltatást, fotózási lehetőséget vagy egy
kibaszott pónit a szülinapjára. Eleve ezért mentem bele, hogy dadát
fogadjon a „Túlvilági levelek” turnéra. Ezt a pozíciót elvileg már két
hónapja betöltötték, amikor kijöttem a rehabról, de persze muszáj
volt elérnem az előző kilencnél, hogy sírva mondjanak fel. Az
egyikük még másik államba is költözött, hogy minél messzebb
kerüljön tőlem. Reméltem, hogy a nyolcadikra Jenna felhagy az
egész ötlettel, csakhogy Jenna nem volt az a feladós típus.
Az a helyzet, hogy én is rohadtul csökönyös voltam.
Vonakodva, de felvakartam a seggem a kétszemélyes kanapéról,
és odasétáltam hozzájuk.
– A félreértések elkerülése végett – szívtam meg a cigimet, majd a
füstöt az orromon fújtam ki, mint valami dühös bika. – Alfie felelős a
kétes szagokért. Nem bírja távol tartani magát a mexikói kajától,
amikor L. A.-ben van.
– Bizony nem! – vihogott Alfie a kanapéról, egy böfögéssel
megtoldva a megszólalását. – Tacót a világbékéért! Indítanom kéne
egy alapítványt!
Kezet nyújtottam az új lánynak. Én 180 centi fölött voltam, ő 150
sem. Gyakorlatilag egy szemmagasságban volt az ágyékommal, ami
nagyon kényelmes lett volna, ha akartam volna bármit is ettől a
csajtól, de nem akartam. Lassan emelte fel a fejét, hogy a
tekintetünk találkozhasson. A szeme a hajánál sötétebb árnyalatú
kék volt, és vad. Mély, akár egy jól megírt riff.
Hát mégsem vagy teljesen szelíd. Jól van, kedves.
 – Alex Winslow.
– Indie Bellamy.
– Indie-nek hívnak? – mértem végig a lábától kezdve. Apró, izzadt
tenyerével próbálta megszorítani az én nagy és hűvös kezemet.
– Indigo. A szín után.
– Ettől nem lesz sokkal jobb – vágtam rá. Hivatalosan is
elveszítette a figyelmem. Kipöcköltem a még mindig égő csikket az
ablakon, és a falra könyököltem, miközben a gondolataimban
kutakodtam, mit is akartam kérdezni Jennától. Valami reklámmal
kapcsolatos volt, amit az év közepén forgatok majd. Versace vagy
Pepsi? Nem mintha számítana.
– Örülök, hogy így gondolja. Nagyon izgultam, hogy megtudjam,
mit szól a nevemhez – mondta Indie.
Még mindig itt volt.
Itt volt, és visszaszólt.
Mi a fasz?
Jenna megmozdult a látóteremben, kivette a mobilját a Hermès
táskájából, majd egyikünkről a másikunkra mutatott a készülékkel.
– Ti ketten! Ismerkedjetek meg, de ne túl közelről, és határozottan
maradjon rajtatok ruha közben! Telefonálnom kell. Máris jövök! – A
cipősarka hangosan koppant a padlón, amíg ki nem ért az erkélyig.
Indigo tekintete az arcomra tapadt. Egészen kiskutyaszerű volt.
Visszameredtem rá, mert egy kicsinyes pöcs voltam, és mert
látszólag a farkasszemnézés az egyik erősségem volt, az ötvenes,
alapítványi elnöknők SMS-ben zaklatása mellett.
– Hé! – hajoltam előre. Az ajkam az új lány füléhez ért. Nem
borzongott bele, ahogy a legtöbb dadus. Ez egy kicsit meglepett, de
annyira azért nem, hogy eltántorítson a küldetésemtől. – Akarsz
tudni egy titkot?
Az új lány nem válaszolt, úgyhogy ezt igennek vettem.
– Éjszakánként bepisálok. Minden… Éjjel. A turné körüli izgalmak
miatt jó alaposan telehugyozom az egész ágyat. Néha belekeveredik
a legutóbbi csajjal hempergőzés utáni ondó is. Alkalmanként a csaj
nedvei is. Mindig az asszisztenseimet kérem meg, hogy cseréljék le
a lepedőt, mert a hotelszemélyezettel ellentétben nekik alá kell írniuk
a titoktartási nyilatkozatot. Szerinted megbirkózol ezzel, kicsike?
 Felegyenesedtem, és az arcát tanulmányoztam. Ezen a ponton
kerekedett el a bébiszitterek szeme, esett le az álluk és sápadtak el.
Ő nem. Nem, az új lány mosolya napsugaras és kettes típusú
diabéteszt okozóan szirupos volt.
– Mr. Winslow, nagy örömmel vásárolok önnek egy csomag
felnőttpelenkát! Sőt, úgy hiszem, igencsak illene is önhöz,
figyelembe véve a viselkedését.
Hol találta Jenna ezt a csajt, és hogy küldhetném őt vissza abba a
pöcegödörbe, mielőtt felszállna velünk arra a repülőre szerdán?
Elvigyorodtam, továbbra is a falon könyököltem, és a hajamba
túrtam a bőrkeményedéses ujjaimmal.
– Van fogalmad arról, mibe keveredsz bele? – Ejtettem a jókedvű
hangszínt. A játszadozásnak abban a pillanatban vége szakadt,
hogy pimaszkodni kezdett.
– Igazából van. – Előrelépett egyet. – Kijuttatom magam egy
nagyon rossz anyagi helyzetből, ami azt jelenti, hogy a kis
húzásaival nem ér el nálam semmit. Szükségem van a pénzre.
Végigcsinálom ezt a három hónapot, és józanul tartom magát,
akármi történjék is.
– Fogalmad sincs, mit takar az az „akármi”, szóval én a helyedben
nem ígérnék semmit.
A pillantása látványosan megvillant, én pedig kezdtem elveszíteni
a türelmemet.
– Tessék, megígérem. Pereljen be, Mr. Winslow!
Kurvára ne kísértsd a sorsod, új lány!
Egy nagy lépéssel felszámoltam a kettőnk közötti távolságot, és
így az apró melle a hasamhoz ért. A szemében annyi elszántság
lobogott, amivel az egész szállodát felgyújthatta volna. Már majdnem
kilöktem őt az erkélyről puszta kézzel, amikor Szent Lucas, alias
Waitrose felbukkant mögülem, és felé nyújtva a kezét, megmentette
az életét.
– Lucas Rafferty vagyok, a dobos – villantotta rá csillogó, „Brad
Pitt kedves tesója” vigyorát. A csaj kordában tartott arckifejezése
azonnal mosollyá olvadt, és elengedte a kezem, hogy megfogja az
övét. Ekkor tűnt fel, hogy három percen át fogtunk kezet. Szóval az
új lány is őrült volt.
 Szép húzás, Jenna. Karácsonyra egy szemeteszsákot és egy
szennylapbotrányt kapsz.
– Indie.
– Hippik voltak a szüleid? – Waitrose lágy kacaja valószínűleg
pillecukorként olvasztotta meg a csaj bensőjét. Lucasnak megvolt az
a képessége, hogy lebűvölje a bugyit még egy kurva tűzőgépről is,
és bár a szerelmi életét szokatlanul megtartotta magának, a nők
általában rávetették magukat. Ironikus volt, hogy Lucas nem
érdemelte meg ezeket a csajokat.
Indie vállat vont.
– A szemszínem miatt neveztek el Indigónak.
Pír kúszott fel a nyakán az arcán keresztül, és megállapodott a
hajvonalánál, akár egy korona. Megráztam a fejem, és az
étkezőasztalhoz ballagtam. Nekidöntöttem a csípőmet, és egy marék
sós kekszet tömtem a számba.
– A babák szemszíne egészen négyéves korukig változhat –
jelentette ki Lucas a hátam mögött. A világ legunalmasabb
beszélgetése díjért versengtek volna? Mert az tuti, hogy az én
szavazatomat megkapták.
– Gondolom, kockázatvállalók is voltak. – Torokból jövő nevetése
betöltötte a helyiséget.
– Voltak?
– Meghaltak. – Csend. – Autóbalesetben.
– Nagyon sajnálom! – Előkelő, magániskolázott hangjától csengett
a fülem, és friss adag dühvel töltött fel.
Lesújtottnak hangzott. Engem sem dobott fel különösebben a hír,
hogy az új lány árva volt, Lucast viszont az jellemezte, hogy ő
tényleg átérezte mások fájdalmát, ahogy a gyerekek szokták, mielőtt
felnőnek, és megkeményíti őket az élet. Ő volt a
legvisszataszítóbban őszinte ember, akit ismertem. Tudomásom
szerint én voltam az egyetlen, akit valaha átbaszott. Mondhatni, ez
sokat elárult a seggfejségem vagy szerethetőségem mértékéről.
Vagy annak hiányáról.
Jenna visszatért a teraszról, és a táskájába süllyesztette a
telefonját. A mosolya elárulta, hogy ha megpróbálok nemet mondani
az új lány alkalmazására, kirakja a szűrömet. Léteztek rajta kívül
nagy és befolyásos ügynökök, de csak egy olyan volt, aki óvadékot
tenne le hajnali háromkor, mert az idióta fejemmel csibefutamot
játszottam egy rendőrjárőrrel a csendes-óceáni sztrádán, és az
éjszakát egy adminisztrátor cickójának aláírásával fejeztem be. Nem
számíthattam rá, hogy a dobosom, a menedzserem vagy a
basszusgitárosom oldja meg helyettem a dolgaim, arra meg pláne
nem, hogy mellettem legyenek, amikor látványosan elbaszok
valamit. Úgy szerettem a barátaimat, ahogy a kisállatokat szokás:
szenvedélyesen, anélkül, hogy viszonzást vártam volna. A
családom… nos, az egy egészen más történet volt, amibe nem
akartam belemenni.
– Helló! – mondta Jenna.
Válaszul biccentettem.
– Ez itt beszél, Jenna – böktem az állammal a lány felé.
– A legutóbbi nem tette, és négy napig bírta a munkát. Valami
mást kellett kipróbálnom – vonta meg a vállát az ügynököm, én
pedig megszívtam aznap már vagy az egymilliomodik cigimet, és
figyelmen kívül hagytam őt is meg az egész világmindenséget. Ez
volt a kedvenc időtöltésem, amióta kijöttem az elvonóról.
– Mondhatok valamit? – Jenna újrakente vérvörös rúzsát az arca
elé tartott piperetükörbe nézve.
– Az udvariasság nem illik hozzád. – A költői kérdések előhozták
belőlem a piszkálódós énemet.
– El kell kezdened a következő albumodon gondolkodnod, Alex. A
Szívás elég gyengén szerepelt, te pedig épp elég időt vettél ki, hogy
a jóllétedre koncentrálj. Meglepődve hallottam, hogy semmit nem
írtál, amíg rehabon voltál.
Oldalra billentettem a fejem, és felvontam az egyik szemöldököm.
– Voltál már rehabon, Jenna?
– Nem – csapta össze a kis tükröt.
– Lehet, hogy volt egy csomó holtidőm, de túlságosan is lefoglalt,
hogy a falat kaparjam, ahogy a Trainspottingban volt, miközben
megpróbáltam nem leszaggatni a húst a csontomról.
– A kokain nem vezet testi függőséghez – jelentette ki
szemrebbenés nélkül.
 – Kokóztál már valaha, Jenna? – kérdeztem ugyanazzal a
hangszínnel, amivel az előző kérdést is.
– Nem.
– Ugyanaz a válasz.
Újra megszólalt a csengő. Blake ajtót nyitott megint, miután
elhaladt a csevegő Lucas és az új lány mellett. A zenekarom tagjai
és a menedzserem máris elismerték őt a táj részeként. Legalább volt
bennük annyi, hogy figyelmen kívül hagyják, mintha csak egy ronda
váza lenne, amit senki nem mer arrébb tenni. Waitrose-t kivéve,
persze, aki művészi szintre vitte az ünneprontást.
– Ki rendelt mexikóit? – kiabálta Blake.
– Hülye kérdés, haver! – kiáltott Alfie a kanapéról.
– Ó, ez gáz! De tényleg – mondta lassan Lucas, Alfie gyomrára
utalva, ami nem osztozott a gazdája szerelmében az étel iránt.
Megfordultam, és visszairányítottam a figyelmem Jennára.
– Szóval. Hol találtad a kis harcost? – masszíroztam meg
bársonyos fülcimpáját. A nők vajként olvadtak el a kezem alatt, és ez
az ügynökömre is igaz volt azzal a különbséggel, hogy ő soha nem
feküdne le velem, mert van elég agysejtje hozzá, hogy tudja, mi
lenne a dolog vége.
Jenna a körmét tanulmányozta, miközben beszélt:
– Tényleg számít? Csak annyit kell tudnod, nem bízom benne,
hogy józan tudsz maradni egyedül. Labilis vagy, keserű, és
haragszol a világra. Ő pedig túl sokat nyerhet és veszíthet, ha ez
nem úgy alakul, ahogy én akarom. Sajnálom, Al. Ez a lány kész
harcba szállni.
– Jenna – cöcögtem, miközben végighúztam a hüvelykujjam az
alsó ajkamon. – Ennek a lánynak köze sincs a háborúhoz. De még
egy kibaszott meccshez sincs.
– Ha így van, ígérd meg, hogy tiszta maradsz. Lehet, hogy
pimasz, de nagyon fiatal.
– A tiszta nincs benne a szótáramban. – Még csak nem is
vicceltem.
– Ezt a tömérdek egyéjszakás kalandodnak mondogasd – forgatta
meg a szemét Jenna olyan hevesen, hogy az majdnem kiesett. A
vállával megérintette a mellkasomat, ahogy odatáncolt az ajtóhoz.
Indigo a nyomába szegődött, a háta akár egy karó.
Az ügynököm hátrafordult egy másodperccel azelőtt, hogy távozott
volna.
– Írj nekem egy albumot, Al! Legyen káprázatos! Egyenlítsd ki az
állást Will Bushell-lel.
Ölhetnékem támadt abban a pillantban, ahogy meghallottam a
nevét.
Szó sincs itt kiegyenlítésről. Egy rossz albumot adtam ki.
Mindenkinek volt olyanja, még a Bad Religionnek is. De persze nem
fogok nekiállni védekezni sem előtte, és pláne nem az egész
csapatom meg a kis törpilla előtt, akit Jenna berángatott a
barlangomba.
– Áll az alku! – kacsintottam, és az ujjaimmal pisztolyt formázva
felé intettem, aztán elfordultam, hogy ne láthassa az arcomra kiülő
haragot.
Becsukódott az ajtó.
Megragadtam Alfie mexikói kajáját, a falhoz vágtam, és figyeltem,
ahogy a babok lecsúsznak, és összepiszkítanak mindent. A
guacamole cementként tapadt a falra, ellenállva a gravitációnak.
Nyugtalan voltam, és azt sem tudtam biztosan, miért.
Az új album miatt?
Az új turné miatt?
Az új lány miatt?
Will Bushell miatt?
A dolgok változóban voltak, és ezúttal nem volt csodaszer, ami
eltompítja az érzékeket.
 Harmadik fejezet
INDIE

– Naaaaa! Mesélj, kislány! Milyen a pasi?

Gusztustalan, gyönyörű, ortomba, szexi, elcseszett, humoros,
búskomor, elviselhetetlen, zűrös, zűrös, zűrös. Alex Winslow-ra ez
mind igaz volt, meg még ennél több minden is, de ezt a
családomnak nem kellett tudnia. Natashát elképesztően aggasztotta,
hogy három hónapra elmegyek. Elzártam a csapot, és megtöröltem
a kezem a konyharuhában, miközben megfordultam, és
nekitámaszkodtam a pultnak. Egy régi, Pico Boulevard-i garzonban
laktunk, ahol a hűtő hangosabb volt, mint odakint a főút, a sárga
falak pedig pucérabbak és lehangolóbbak voltak, mint a
sztriptíztáncosok az alattunk működő lebujban.
– Okés. Mint egy átlagos rocksztár. Egy láncdohányos, önmagába
őrülten szerelmes, beképzelt alak – szívtam meg a fogam, és
mindenhova néztem, csak a szemükbe nem.
Natasha felnézett az üres tésztástáljából, miközben Craig az
álláshirdetéseket böngészte a napilapban, és beleivott a sörébe. Már
ott tartott, hogy akárhova beadná a jelentkezését a Craiglist
apróhidertés-oldalán, amihez egy kicsit is köze van. Mindig azzal
viccelt, hogy róla nevezték el az oldalt, meg azzal, hogy
szörnyeteggé változik, ha nem kap hamarosan munkát. Lassan már
képes lett volna házalni és könyörögni az emebreknek, hogy
fogadják fel valamire: kutyasétáltatásra, viráglocsolásra, vagy akár a
veséjét is eladná valakinek. Fájt látni, ahogy az én okos, büszke
bátyám megalázkodik. Főleg azt figyelembe véve, hogy feladta a
főiskolai ösztöndíját, hogy felnevelhesse a kishúgát, mert egy nap a
szülei hazafelé sétáltak a huszadik házassági évfordulós randijukról,
de soha nem érkeztek meg.
– Hagyd a süketelést, Indie! Soha nem szidnál senkit! A pasi
valószínűleg egy világklasszis pöcs, ami nem lep meg. Mutass egy
celebet, aki nem bunkó! – dőlt hátra a székén. Világosbarna sörénye
fölött sötét dühfelhő gyülekezett. A szék megnyikordult a súlya alatt.
Evőeszközök koccantak össze Nat táljában. Craig felhajtotta a sörét,
és a korábban megivott másik kettő mellé rakta a dobozt.
– Még egy adagot? – böktem az állammal a tál felé, figyelmen
kívül hagyva a bátyám nagymértékű alkoholfogyasztását, amikor egy
doboz fájdalomcsillapítót se tudtunk venni Ziggynek.
Nat megrázta a fejét.
– Van elég holnapra. Jobb, ha meghagyjuk.
– Már a tésztát is kiszámoljuk. Ez nem valami rock’n’rollos.
Asszem, most már túl jó vagy hozzánk, Indie – mondta Craig, de
egyikünk sem foglalkozott vele.
Elmosogattam az edényeket. A konyha kicsi volt és zsúfolt, tele
serpenyőkkel, ételes dobozokkal, bekeretezett fotókkal, amik
megörökítették négyünk minden jó, szomorú és vicces emlékét.
Ziggy a kiságyában aludt a nappaliban. A fülgyulladását most
kézben tartottuk, de mind tudtuk, ha beköszönt a tél, ez megváltozik.
Nat mögém lépett, és átölelte a derekam, a fejét pedig a
vállamnak vetette.
– Nem kell ezt csinálnod. Soha nem repültél még. Az Államokat
sem hagytad el. Még mindig megoldhatjuk ezt magunk. Ott a
helyettesítős munkám Venice Beachen legalább október végéig, és
Craig is talál valamit hamarosan…
Megfordultam, és mosolyogva megragadtam a vállát.
– Háromszázezer dollár azért, hogy együtt lógjak egy rocksztárral!
Most viccelsz? Olyasminek hangzik ez, amire egy huszonegy éves
lány nemet mondana?
– Igen – vágta rá, és az antik ruhámra simította a tenyerét. –
Amennyiben a kérdéses lány te vagy. Te csak arra vágysz, hogy
varrhass és Ziggyvel játszhass. Te vagy minden introvertált
szülőanyja. Amikor A buborék srácot néztük együtt, te irigyelted azt
a szerencsétlen gyereket, amiért magányban élt.
Touché.
Nem kellett arra emlékeztetnie, hogy egy visszahúzódó lúzer
voltam. De talán éppen ezért vonzott, hogy igent mondjak a
munkára. Pont arra volt szükségem, hogy kibújjak a csigaházamból.
Ráadásul egy bőröndnyi különleges és értékes kalanddal térek majd
haza. Új illatokat, látnivalókat és ízeket tapasztalok meg a sok
csodálatos helyen, ahova eddig csak álmodtam, hogy egyszer
elmegyek.
– Nat, esküszöm, hogy ennél izgatottabb nem is lehetnék –
próbálkoztam, és kíváncsi voltam, látta-e a rettegést, amit a
mosolyommal próbáltam elrejteni.
– Ja, Indie – állt fel Craig a helyéről, és a nappali felé indult. Még
mindig az előző esti pizsama volt rajta. – Ne érezd úgy, hogy muszáj
megtenned. Remekül megvagyunk. Leszámítva, hogy elmaradtunk a
lakbérrel, a villanyszámlával és Ziggy orvosi költségeivel. Ó, és
tudod, úgy az élettel.
– Craig – sziszegte Natasha, szeme egy-egy dühös csíkká
húzódott.
A bátyám elment, keserű nevetése visszapattant a falakról. Egy
perccel később a hálószoba ajtaja becsapódott. Ziggy felnyögött a
hirtelen zaj miatt. Az idő megállt, ahogy Nattel vártuk, meghalljuk-e
újra Ziggy lágy hortyogását.
Értettem, miért nem sikerült a bátyámnak munkát találnia, ám
muszáj volt felidéznem, hogy nem volt mindig szarkasztikus,
goromba és majdhogynem zavaros. Egyszer régen Craig az a
szeretnivaló elkapójátékos volt, aki megnyerte Natasha Brockheimer
szívét azzal, hogy egy Alex Winslow-számmal szerenádozott az
ablaka alatt. Natnek volt a legszőkébb haja, a leglesültebb lába és a
leggazdagabb apukája egész Beverlywoodban. Natashát nem
érdekelte, hogy Craig kibukott a főiskoláról, hogy gondoskodjon
rólam, de a szüleit igen. És amikor teherbe esett huszonkét évesen,
azok a bizonyos szülők úgy döntöttek, hallani sem akarnak Natről,
Craigről, Ziggyről vagy rólam.
 Egy ideig Craig bizakodó maradt. Két helyen dolgozott, segített
Ziggy körül, és minden este megmasszírozta Natasha lábát,
miközben arról beszélt, hogy mind megleszünk. De aztán kirúgták,
és elkezdett inni, azután pedig a lelkesítő beszédek, a lábmasszázs
és a remény is elpárolgott az életünkből, a helyüket pedig fojtogató
kilátástalanság vette át.
– Azt hiszem, megyek lefeküdni. Köszi mindent – csavartam meg
Nat egyik szőke tincsét. A kanapén aludtam Ziggy kiságya mellett.
Ez így kényelmes volt, mert ő éjszakánként többször is felébredt
arra, hogy szomjas.
Ki adja oda Zigginek a kulacsát, amikor nem leszek itt?
Visszanyomtam a kérdést a tudatom egy hátsó zugába, és hagytam,
hogy a lábam elvigyen a kanapé mellett a fehér biciklimig. Ez volt az
egyetlen drága dolog a birtokomban. Az anyukám vette nekem ezt a
bringát, amikor tizennégy voltam. Párizsban készült, a kedvenc
városomban, noha még soha nem jártam ott.
A nagy bőröndre pillantottam, ami a bejárati ajtó mellől meredt
vissza rám incselkedve, arra emlékeztetve, mi vár rám. Kizárt dolog,
hogy ekkora teherrel a mellkasomon, az elmémen, a szívemen
képes legyek aludni. Több levegőre volt szükségem, mint ami ebben
az egész társasházban volt.
Elmentem biciklizni.
Odakint átvetettem a lábam a bringán, ellöktem magam az
asztfaltról, és leszáguldottam a sötét utcán. A szellő hűvös és sós
volt, az arcomba csapott a szél. A boltok és régimódi étkezdék
fényei elszáguldottak, és aznap először sikerült mély levegőt
vennem.
Bizsergés futott végig a gerincemen, ahogy felidéztem, milyen volt
először látni Alex Winslow szemét közelről. Whiskeybarna volt,
feneketlen és világos, akár a gazdag faanyag, telített, kifejező és
félrevezetően meleg. Az orra egyenes, szögletes állát mintha kőből
faragták volna, túlságosan is telt ajka pedig meglágyította a külsejét
minden próbálkozása ellenére. Kócos haja piszkosbarna volt,
selymes, kasmírszerű, az illata pedig régi bőrre és egy új
megszállottságra emlékeztetett. Még szépnek is kinézhetett volna,
ám nem szabadott elfelejtenem, hogy valójában nem volt pasinak
való. Sem másnak. Ami viszont határozottan igaz volt rá, hogy
faragatlan, türelmetlen, egy zsarnok és egy gyógyulófélben lévő
drogfüggő.
Gyorsabban hajtottam a pedált, mire a homlokomra izzadságréteg
ült ki. Winslow katonai bakancsot hordott (nem befűzve), olcsónak
tűnő szakadt farmert és tépett ujjú fekete trikót, ami láttatni engedte
vékony felsőtestét és televarrt bordáit. Vékony volt, de erős, és
számos karkötőt és gyűrűt hordott. Maga volt a kétlábon járó szex.
Én pedig utáltam őt.
Utáltam, ahogy járt, ahogy beszélt, ahogy aláásta a tekintélyemet.
Utáltam, hogy annyi hatalma van fölöttem, és hogy ezt a hatalmat
ellenem fogja fordítani.
Majdnem két órán keresztül bicikliztem, mielőtt visszakanyarodtam
volna, hogy hazamenjek. Aztán úgy döntöttem, kihagyom a zuhanyt,
mert nem akartam senkit sem felébreszteni. Hajnalig forgolódtam, és
hálás voltam, hogy Ziggy kétszer is felsírt a kulacsáért. Amikor pedig
a nap felkelt, a városom fölött pedig alacsony és kövér felhők
függtek, felálltam, megfogtam a bőröndöt, és odamentem a
kiságyhoz.
– Kijuttatom magunkat ebből a felfordulásból – esküdtem meg,
ahogy előrehajoltam, és megpusziltam a kicsi homlokát.
Emlékeztettem magam, hogy ez a búcsú csak átmeneti, és egy
biztosabb jövőt hoz majd magával. Ziggy motyogott valamit, és intett
a dundi kis kezével, puszit dobott nekem, ahogyan tanítottam.
Ekkor tudtam, hogy ezt az ígéretemet be fogom tartani.

ALEX
– Miafasz?
Felriadtam, ahogy egy könyök élesen az oldalamba fúródott. A
fekete kapucnis pulcsimon és a bőrkabátomon is keresztülhatolt,
úgyhogy biztos az a nyakigláb pöcsfej, Alfie volt az.
Morogva ültem fel. Az ipari motorok tompa moraja zúgott a
fülemben. Az ember azt hinné, hogy mostanra már megszoktam.
Spoiler: nem szoktam meg.
Alfie lebiggyesztette az ajkát, mint valami rajongólány, és a
homlokára csapta a kezét.
– Ó, Alexander! Miért nem szeretsz engem?
– Azért, mert farkad van csöcsök helyett, olyanokat fingasz,
mintha Amerika összes záptojását elfogyasztottad volna, és
szerinted Russell Brand vicces. Ez utóbbi, amúgy, szinte már
kriminális.
Alfie felnevetett, és megdobott valamivel. Egy kék pengető volt az.
Felszedtem az ölemből, és a hátsó zsebembe süllyesztettem.
– Mit akarsz?
– Már majdnem a reptéren vagyunk.
– Én azt hittem, már a repülőn vagyunk.
– Még mindig drogozol? Egy pokoli dugóban ülünk, és csigalassan
haladunk a repülőtér felé.
– Akkor mi ez az idegesítő hang? – fordítottam a fejem az ablak
felé.
– Ez volna L. A., Lord McKúrfi – vágta rá Blake, tekintetét a
telefonjára meresztve, mindig dolgozós módban.
Negyven perc múlva a reptéren voltunk. Blake végigpörgette a
menetrendet az iPadjén. Mindig a legtávolabbi hellyel kezdtük, és
visszafelé haladtunk az Államok felé. Először Ausztráliába mentünk
(Sydneybe és Melbourne-be), aztán Ázsia következett, majd Európa,
beiktatva egy egyhetes szünetet Angliában, hogy meglátogassuk a
családunkat, mielőtt a szabadság földjére léptünk volna.
A Túlvilági leveleknek gyerekjátéknak kellett volna lennie. Egy
legjobb válogatás volt tele olyan dalokkal, amiket fejből tudtam. Nem
volt új cuccom, amit nyomatni kellett volna. Kinyalom a rajongóim
seggét, és kurvára reménykedem, hogy a látvány, az illatok és a
kultúrák majd beindítják a kreatív folyamataimat.
 Ezúttal a lemezkiadó „fülbemászó, jópofa, pezsgő” dalokat kért
„rock and rollos beütéssel”. De a lázadó énem persze egy csomó
politikáról és globális felmelegedésről szóló, tizennégy perces
számot akart az asztalukra pottyantani. Pedig még csak nem is
szerettem a politikát, de a lemezkiadómat még annál is jobban
utáltam.
A reptéren simán áthaladtunk a biztonsági ellenőrzésen, és
egyenesen a VIP-váróba mentünk. A magángép készen állt, és ezt a
részt bántam a legkevésbé abban, hogy Alex Winslow vagyok. A
legnevetségesebb szarságok mind elérhetőek voltak számomra. Hét
évvel ezelőtt a gondolatra is csurgattam a nyálam, hogy repülőre
üljek, bármilyen repülőre, kurvára mindegy, hova tartott, vagy milyen
osztályon. Most meg azon zsörtölődtem, hogy van egy sajátom.
– Csak nem a sárkányok anyja van itt! – hümmögött Blake,
miközben előszedtem Taniát, és a tokját nekitámasztottam az egyik
asztalnak. Blake gyakran mondta, hogy Jenna képes élve elégetni
azokat, akik nem engedelmeskedtek neki.
Kibújtam a bőrdzsekimből, és ellenőriztem, hogy az a kevés
értékem (a mobilom és a pénztárcám) megvan-e.
– És ezt azért mondod nekem, mert…?
– Mert nincs egyedül.
Felpillantottam, és néztem, ahogy az ügynököm a csinos,
háromezer dolcsis ruhájában közeledik felém. Magával hozta a tízes
számú bébiszittert is. Az új lány megáll előttem egy Reklámőrültek
stílusú sárga ruhában. Szűk volt, ráadásul egy egész napos
repülőúthoz nevetséges is. Kék haját fonattal díszített kontyba tűzte,
és úgy nézett ki, mint egy színvak tündér.
– Új lány! – kiáltottam fel tettetett lelkesedéssel, hogy Jenna azt
higgye, legalább megerőltetem magam, mielőtt kirúgtam volna. Nem
voltam hajlandó Indie-nek hívni, mert egy: ostoba neve volt, és kettő:
azzal emberszámba vettem volna, nem pedig hátráltató tényezőnek.
Kitártam a karom, és odasétáltam hozzá fesztelenül, csupa
mosollyal. – Izgatottak vagyunk, hogy csatlakozol hozzánk!
Az új lány mosolya félénkről bosszússá változott. Amikor a válla
köré fontam a karomat, hallottam, ahogy zajosan kifújja a maradék
reményét is arra, hogy ez az egész valami kulturáltra fog hasonlítani.
Jenna mellettünk állt, én pedig (ismét) éltem a lehetőséggel, hogy az
új lány fölé tornyosuljak, és a fülébe súgjam:
– Fuss, kedves! Ez az utolsó lehetőséged.
A teste megfeszült, de nem hátrált meg, és annyira nem utáltam
ezért. Legalább volt némi tartás benne. Eddig a korábbiaknál is
rosszabbul bántam vele. Mert a többiekkel ellentétben ő meg sem
moccant.
– Örülök, hogy jól kijöttök – méregetett Jenna. Minden egyes
kiejtett szavából gyanakvás áradt. Tudta, hogy itt valami bűzlik. Ám
ahogy a körülöttem lévők nagy többsége, ő sem akart
darázsfészekbe nyúlni.
Átkaroltam az új lány vállát, és magamhoz szorítottam.
– Komoly, legjobb barik leszünk – utánoztam a legnyávogósabb
kaliforniai csajos akcentust, ahogy csak tudtam.
Jenna a mellkasomra bökött manikűrözött ujjával.
– Írj nekem egy albumot, Al! Egy olyat, amiben nem szidod a fél
ipart. Legyen jó! Viselkedj! És csak hogy tudd, Bushell hasonló
turnén van. Az európai dátumaitok egybeesnek. Tartsd távol magad
tőle!
A fülem hegyeztem ennek hallatán. Valószínűleg szó szerint is.
Kíváncsi voltam, Kibaszott Fallon (aki azért kapta ezt a becenevet,
mert tönkretette az életem) is vele ment-e. Bushellt soha többé nem
akartam látni. Fallont viszont? Nos, ez már egy más tészta volt.
Jenna meglátta a kérdést az arcomon, mert gyorsan meg is
válaszolta.
– Hadd kíméljelek meg a gyötrelemtől! Fallon vele tart. Figyelj jól
még egyszer! Vele tart. Nem veled. Köztetek vége van, ha
megerősítésre volna még szükséged.
– Ne mondd… – kezdtem, mire ő a tenyerét a mellkasomra
csapta. Kilencvenkilenc százalékban biztos voltam benne, hogy a
legtöbb ügynök nem csapkodta állandóan a kliensét.
– Majdnem tönkretette az átkozott karrieredet! Majdnem halálra
kokóztad magad! Ha meg akarod ölni magad egy csaj miatt, aki
szemrebbenés nélkül átvonult az ágyadból a volt legjobb
barátodéba, csak nyugodtan! De ha bármi baromságot csinálsz a
Túlvilági levelek turnén, Istenre esküszöm, ezt a címet szó szerint
veheted, mert tényleg megöllek. – Elhallgatott, vett egy nagy levegőt,
majd egy botoxos mosolyt varázsolt magára. – Átvitt értelemben,
persze. Az ügyvédem azt mondta, ne fenyegessek meg többé
halálosan egy rocksztárt sem, amíg a malibui házat ki nem fizettem
teljesen.
Hátravetettem a fejem, és felnevettem. Igazi, jóízű, hangos, „pont
ezért fogadtam fel az őrült fejedet” nevetés volt ez. Persze
szükségem volt Jennára, de neki is ugyanannyira szüksége volt rám.
Továbbra is én voltam a legmenőbb szarság Hollywoodban. Még a
Szívás után is, ami bevallottan egy tömeggyártmány, „egy katolikus
iskolabáli Maroon 5 és Ed Sheeran duett” inspirálta album volt, elég
sztárerő maradt bennem ahhoz, hogy felvillanyozzam Vegast. Ha a
következő albumom megbukna, akkor talán, esetleg valamiféle
veszéllyel néznék szembe. Egyelőre azonban igyekeznem kellett, de
semmiképpen sem behódolni Jenna minden óhajának.
– Hiányozni fogok neked – kacsintottam az összeszorított szájú
ügynökömre, aki már meg sem forgatta a szemét.
Jenna felém taszította az új lányt.
– Segíts neki, amikor leszálltok Ausztráliában! Még soha nem
repült. Egy sürgős útlevelet kellett intéznünk neki.
Az új lány feje olyan gyorsan elvörösödött, hogy azt hittem,
mindjárt felrobban. Felszegte az állát, és még erősebben szorította a
táskáját. Nem kellett aggódnia. Egy pöcs voltam, de soha nem
gúnyoltam volna ki senkit, csak mert neki nem voltak ugyanolyan
lehetőségei, mint nekem. Nem telt el olyan sok idő azóta, hogy
számolgatnom kellett minden fillért, vagy bliccelni a metrón, ha el
akartam jutni valahova. Ettől még pokollá fogom tenni az életét, csak
hogy tisztázzuk. Nem alkalmaztam pozitív megkülönböztetést senki
esetében. Ahogyan hátrányosat sem. Nevezzenek csak szentnek.
– Még valami? – vettem elő egy cigit a csomagból.
– Van egy kézikönyv, ami Indigo munkáját listázza. Alaposan
olvasd át, és ne vitatkozz! Ez egy folyamat, Al! – csapta a
mellkasomra a mappát. Felvont szemöldökével azt üzente, ne
merjek vitatkozni.
– Te pedig! – dobott valamit Indie kezébe. – Ezen a telefonon két
névjegyet találsz, az enyémet és Hudsonét, Alex személyi
asszisztenséét. Nincs rajta inernet-hozzáférés, sem applikációk.
Csak egy dologra alkalmas, mégpedig arra, hogy visszajelezz
nekem. Mindennap bejelentkezel, érted?
Ezután Jenna megfordult, és elment, még csak el sem köszönt az
új alkalmazottjától. Az új lány előttem állt, arcán dac és elszántság
keveréke látszott.
– Mi a faszt bámulsz? – gyújtottam rá. Talán azt akartam, hogy
letartóztassanak. A börtön egyedüllétet jelentett, ami nem a
legrosszabb dolog a világon.
– A legrosszabb rémálmomat – pislogott, mint aki rá akarja venni
magát, hogy ne lásson.
Ha más nem is, legalább rohadtul őszinte volt. Tettem felé egy
lépést, hogy egészen közel legyünk egymáshoz. A cigimről a hamu
a hajába hullott, ahogy azt súgtam neki:
– Én nem a rémálmod vagyok, édesem. A rémálomból fel tudsz
ébredni. Én addig itt leszek, amíg le nem szállsz rólam. Értve
vagyok?
Időt sem hagytam rá, hogy összeszedje magát („A seggfejség
alapjai”, ezt a szart levédettem), megfordultam, és a munkaköri
leírását tartalmazó vaskos mappát kidobtam a kukába, ahogy a
hatalmas ablak mellett álló bőrfotelek felé mentem.
Az ő érdekében reméltem, hogy nem retteg a repüléstől, mert
egyedül kell majd gépre szállnia, miután kirúgtam a különc kis
seggét.

Onnantól kezdve ugyanaz a régi szarság következett, csak az

időpont különbözött. Felszálltunk a gépre, az indulás rázós volt. A
turbulenciától az új lány arca hamuszürke lett, és biztosra vettem,
hogy az egész teste megfeszült, a punciját is beleértve. Tizenöt
perce repültünk, amikor egy stewardess besétált a világos
fapaneles, vitrines helyiségbe, és megkérdezte, mit szeretnénk.
– Egy gyömbéres üdítőt jéggel és egy töltött pisztolyt – intettem,
miközben a fehér papírra meredtem, amit inspiráló,
gondolatébresztő szöveggel kellett teleírnom.
– Úgy érti, magának, nem neked – tisztázta Lucas, aki egy fehér, L
alakú kanapén ült az új lány mellett. Ő volt az egyetlen, aki
kegyeskedett beszélni hozzá, valószínűleg azért, hogy engem
bosszantson. – És talán, ha az alkoholt és a kokaint nem szabadidős
tevékenységként kezelné, neked sem kellene itt lenned.
Megjegyeztem magamnak, hogy szóljak majd Lucasnak, szedje ki
a nyelvét az új lány ánuszából, mert a seggnyalása kezdett az
idegeimre menni.
Nem akartam, hogy szórakozzon a csajjal, akit miattam
alkalmaztak.
Nem akartam látni, milyen egyszerű az ő élete, miközben én
minden nap minden percét a depresszió sarában dagonyázva
töltöttem, és csak a régi haverjaim, az alkohol és a kokó tudtak
kisegíteni a mocsokból.
De leginkább arra nem volt szükségem, hogy lássam, ahogy ezek
ketten smárolnak a repülők kanapéján, a kisbuszok hátuljában,
miközben én az egómat megtipró szakításomat dédelgettem.
Különösen azért, mert Lucasnak köze volt ahhoz, hogy eleve ebbe a
helyzetbe kerültem.
– Óvatosan, Lucas! Az én játékaim az enyémek, úgyhogy vedd ki
a kezed a játékosdobozomból! – figyelmeztettem, miközben
beleittam az üdítőmbe, továbbra is az üres lapon tartva a szemem.
Nem kérdezte meg, mire értettem.
Tudta.
 Negyedik fejezet
INDIE

Sydney, Ausztrália

– Nem vagy hülye – ismételte Lucas tízezredjére.

A kezem folyamatosan eltűnt a stílusos dzsekije zsebében, amit
kölcsönadott nekem, mert elfelejtettem, hogy Ausztráliában tél volt,
amikor az Államokban nyár. Kemény megtapasztalás útján jöttem rá
a hibámra, amikor kiszálltunk a gépből a metsző szélbe a borús ég
alatt. Még a csillivilli Mercedes egyterűhöz vezető rövid út alatt is
vacogtam.
– Nem tudhattad. – Lucas hangja olyan lágy volt, hogy szinte
hallani sem lehetett benne a szánakozást.
– Jah – szipogott Alex, aki előttünk ment, és még csak nem is
vette a fáradságot, hogy ránk pillantson. A gitárját a hátán vitte, ami
valamiféle teknőspáncélként lógott rajta. – Honnan is tudhatta volna,
hogy a déli féltekén tél van, amikor az északin nyár? Ez is egyike
azoknak a szupertitkos tényeknek ezen a kibaszott bolygón.
A beszélgetés elhalt. Blake, Alex menedzsere, akinek zsíros,
fekete haja, erős testalkata volt, és csinos öltönyt hordott,
összeráncolta a szemöldökét.
Alfie, az aranyloknis, magas srác a fejét rázta, és apró kavicsokat
rugdosott a kocsihoz menet. Lucas zafírkék szemével bocsánatot
kért Alex nevében, és megszorította a karomat.
 – Ne is foglalkozz vele! Jól vagy?
Bólintottam.
– Azonkívül, hogy idiótának érzem magam? Fantasztikusan, köszi,
hogy kérdezed.
Beszálltunk az egyterűbe, ahol sikeresen nem sikítottam fel a jobb
oldali kormány láttán. Némán végiglapoztam a menetrendet, amit
Blake mindegyikünknek kiosztott, mielőtt felszálltunk volna a gépre.
Alfie a papír szélét fogselyemként használta. Ki akartam nézni az
ablakon, hogy először láthassam Sydneyt, de igazság szerint nem
bíztam abban, hogy nem kezdek el áradozni, és nem volt kedvem
egy újabb körre Winslow boxzsákjává válni. Úgy sejtettem, jobb, ha
meghúzom magam legalább addig, amíg az új lányból Indie-vé nem
növök a szemében. Egyébként is utáltam, hogy így éreztem magam
miatta. De tudtam, hogy nem leszek Lábtörlő kisasszony a
következő három hónapban. Megvetem majd a lábam, és
visszavágok.
Egy előkelő hotelben szálltunk meg, ami lenyúlt egészen az
óceánig Darling Harbourban. Jártam már hotelben korábban, de
azok inkább olyanok voltak, amik forgalmas utak mellett
helyezkedtek el, és a nyolcvanas-évekbeli berendezéseikre úgy
utaltak, mint „elbűvölő”, a gyűrött brosúráikban. Ez más volt. A
hatalmas épületen boltívek és oszlopok sorjáztak métereken
keresztül. A szent szar elég pontosan leírta a hotelt, habár a jesszus
is elég közel áll hozzá. Tíz percig kellett köröznünk, hogy a
biztonságiak kordonokkal elbarikádozhassák a járdát, hogy a
rocksztár bemehessen a hotelbe. Ám amikor végre lehúzódtunk,
rájöttem, hogy sokkal nagyobb problémám van annál, mint hogy
eldöntsem, Sydney egy tiszta, új Miamira vagy egy városias Palm
Springsre emlékeztet-e jobban.
– Mi a… – állt el a lélegzetem. Be sem tudtam fejezni a mondatot,
annyira ledöbbentem. Több száz rajongó állt a kordonok mögött
sikítva, plakátokat és táblákat lengetve a levegőben. Zokogó lányok
marták a saját arcukat, miközben olyan hangosan kiabálták Alex
nevét, hogy azon töprengtem, vajon spontán beszakadhat-e a
dobhártyájuk ettől. Az autó megállt. A britek összenéztek, arcukon
merengő mosoly. Alexen semmilyen érzelem nem látszott.
 – Elég nehéz ezt feldolgozni – mocorgott Lucas mellettem. A keze
rátalált az enyémre, és egyszer megszorította biztatásképp. Az
érintése meleg és kedves volt. Ő maga vonzó volt, amolyan lágy,
romantikus módon.
– Ja, az új lány – lepett meg Alex azzal, hogy hozzám szólt, és ő
is odanyúlt, hogy megszorítsa a térdemet. A szívem alávetette
magát az alhasamba az ő érintésétől, mire a fejbőröm lúdbőrözni
kezdett. Ez az egész rólad szól, úgyhogy légyszi, mondd el, hogy
érzel azzal a több száz emberrel kapcsolatban, akik igazából
olyasvalakire várnak, aki nem te vagy.
A türelmem, az a drága, törékeny türelmem arra sarkallt, hogy ne
húzzak be neki. Igaz, hogy szükségem volt a pénzre, viszont Alex
Winslow kezdett elég szorosan felzárkózni a pénzügyi gondjaim
mellé.
– Vehetek levegőt a szemét megjegyzéseid nélkül? –
Lehámoztam a kezét a combomról, és mellé ejtettem. Azt kívántam,
bárcsak ne nézne ki úgy, mint egy dühödt isten, és ne írna úgy, mint
egy meggyötört költő. Úgy annyival egyszerűbb lett volna utálnom őt.
– Csak akkor, ha csendben csinálod, és nem az én irányomba –
vágta rá ugyanolyan gyorsan Alex.
– Gratulálok, Winslow! Valahogy sikerült megkaparintanod A világ
legbunkóbb embere díjat – morogta Blake, továbbra is a telefonján
pötyögve.
– Elfogadom, de valószínűleg a díjátadó ceremóniára nem tudok
elmenni.
– Jó ötlet! Úgyis valószínűleg csak berobbannál a színpadra, és
ellopnád azokat a díjakat is, amik nem a tieid… – motyogtam, és
elkerekedett a szemem a döbbenettől, ahogy a szavak elhagyták a
számat. A világ egy pillanatra megállt.
Alfie törte meg a csendet, ahogy felhorkantott a hátsó sorból, és
hosszan, hangosan kifújta a levegőt.
– Hah! Helyetted is feláll nekem! Ha egyszer gyűlöletből dugtok,
arra első soros jegyet veszek!
– Alfie! – kapta hátra a fejét Lucas, megfeddő tekintettel.
– Mi van? Az első sorban csomó hely van. Te is láthatod őket.
 – Elég! – zsörtölődött Blake, miközben zsebre dugta a telefonját,
és kinyitotta a tolóajtót. – Mindenki kifelé! Indie, kérlek, próbáld
kerülni a feltűnést. A mi cimboránk elég nyűgösen kezeli a Jenna
által neki kijelölt dadákat. Értsd meg, hogy huszonhét éves, és az
egyik leghatalmasabb celeb a világon. Nehéz lenyelnie, hogy itt
vagy.
Alfie felemelte a kezét, mint aki engedélyt kér a megszólaláshoz.
– De ha abban jó vagy, mármint a nyelésben, akkor lehet,
mégiscsak könnyíteni tudsz rajta!
Alex megfordult, és olyan erősen beleöklözött a vállába, hogy azt
mindenki hallotta.
– Ne jártasd tovább a szádat! Menjünk!
Kiszálltunk a kocsiból. Előrebotorkáltam, mert megvakított a több
tucat villogó fényképezőgép-vaku, miközben a lesifotósok kiabáltak.
Folyamatosan előremeredtem abban a reményben, hogy eljutok a
forgóajtóig anélkül, hogy látványosan eltanyálnék, vagy egy kínos
menstruációs foltot produkálnék. Nem is volt meg, de ez akkor is
olyasminek tűnt, ami velem megesne. A zaj, a vaku és a nevetés
halálos koktéllá álltak össze a fejemben. A végtagjaim cseppfolyóssá
váltak, és eluralkodott rajtam a klausztrofóbia.
Egy kéz nyúlt felém, és határozottan a karomra fonódott.
– Itt vagyok!
A bejárat felé siettem, akárki vezetett is. Csak akkor lélegeztem
fel, amikor egy vastag üvegfal elválasztott a kordon mögötti
emberektől. Megfordultam, hogy köszönetet mondjak annak, aki
még mindig fogta a kezem. Csalódottság öntött el, amikor megláttam
Lucast azzal a jófiús mosolyával.
– Köszönöm! – Úgy éreztem, mintha a szám vattával lenne tele.
– A szobáink készen állnak. Ez az egyik előnye annak, ha Alex
Winslow kíséretéhez tartozol – dugta zsebre a kezét, és a cipőjét
bámulta.
A francba!
– Hol van Alex? – Jenna határozottan arra utasított, hogy ne
tévesszem szem elől. Külön helyiségekben szálltunk meg, de Blake
osztozik a szobán Alex-szel, nehogy bármi hülyeséget csináljon.
Minden egyéb alkalommal nekem kellett mellette lennem. Alfie a
recepciós pultnak dőlve flörtölt az egyik recepcióssal. Blake
telefonált, és közben ugyanazt ismételgette:
– Nem érdekel, hogy az a legjobb hotel Párizsban, Európában
vagy a tejútrendszerben! Ha Alex meglátja őt, megöli!
– Odakint, mint mindig. – Lucas tekintete a rocksztár felé
vándorolt, a mozgását követte. – Megadja a rajongóinak, amire
vágynak. Szerinted miért vannak itt annyian? Számára ők a
legfontosabbak.
A tekintetem követte Lucasét. Alex a kordonon áthajolva dedikált
posztereket, hátizsákokat és melleket, miközben szelfizett a levegő
után kapkodó rajongókkal. Volt mögötte két akkora testőr, mint Hulk,
akik tehetetlenül bámulták a különc szupersztárt, és azt kívánták,
bárcsak felhagyna a tinilányokkal és veszéllyel való flörtöléssel. A
rajongói tényleg veszélyesen közel álltak hozzá, hogy berántsák őt a
tömegbe, és bekebelezzék, mint egy csapat zombi.
– El kell mennem érte – mondtam inkább csak magamnak, mint
Lucasnak.
– Nem mintha lenne esélyük drogot csempészni neki mindenki
szeme láttára.
– El sem hiszem, hogy tényleg kedves valakihez! – fordultam
Lucashoz. Azt sem tudtam elhinni, hogy ezt a dobosának és
barátjának mondtam.
Lucas behajolt a személyes terembe, de ettől valamiért nem
éreztem kényelmetlenül magam.
– Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, de tényleg az élet tette
ekkora nagy pöcsfejjé. Nem volt mindig ilyen. Szerintem meglátod
majd, hogy egy nagyszerű fickó. Most csak… dühös.
Mintha csak a bátyámról lenne szó, gondoltam.
Mindketten Alexet figyeltük, majd Blake újra felbukkant, és túl
közel állt hozzám, amitől Lucas felé húzódtam.
– Készen vannak a szobák. Ki a soros most, hogy kiszedje Alexet
a szexkarmok közül?
Úgy tettem, mintha nem hallottam volna a kérdést, bár nem hittem,
hogy engem egyáltalán lehetőségként számontartott volna. Lucason
kívül mindegyik srác úgy tett, mintha inkább megküzdene egy éhes
oroszlánnal, mint hogy kulturáltan elbeszélgessen velem.
 – Alfie jön. Kivel beszéltél, haver? – kérdezte Lucas.
– Jace-szel, Will ügynökével. – Blake kifújta a levegőt, mire a
mellkasa megsüllyedt. – Fedésben lesznek Angliában és Párizsban
is. Anglia miatt nem aggódom, Bushell a nagyszülei sheffieldi
házában száll meg. Párizsban azonban lesz az a halloweeni
jótékonysági est a Chateau De Malmaison-ban. – Blake éles
pillantást vetett Lucasra.
– Tettethetünk vészhelyzetet – vont vállat Lucas, munkahelyi
módba kapcsolva. – Bár, gondolom, ezzel kérdések merülnének fel,
pláne ilyen röviddel az elvonó után.
Blake bólintott, a nyakát dörzsölte.
– Van rosszabb is. Azt mondják, Will és Fallon jegyesek. Kedves
tőle, hogy nem említette ezt, amikor… – nem fejezte be a mondatot,
és volt annyi eszem, hogy ne feszegessem a témát.
Minden tekintet Alexre szegeződött ismét. A megismerkedésünk
óta most először tűnt boldognak, ahogy együtt fotózkodott két
fogszabályozós lánnyal.
– Alexnek ez jó kifogás lesz arra, hogy csíkokat szippantson. –
Lucas az öklével kocogtatta meg a combját.
Blake kibújtatta a vállát a szövetkabátjából.
– Nos, igen, nem adtam meg Jace-nek az örömet, hogy
kérdezősködjek, de ha így áll a dolog, akkor estére szétcsapja
magát. Jenna most beszél a bulvárhírcsatornás kontaktjával,
igyekszik időt nyerni, mielőtt közzétennék.
Fallon egyértelműen egy fájó pont volt Alex számára. Azt nem
tudtam, kicsoda, soha nem követtem a celebpletykákat, de azt
tudtam, hogy az utóbbi két évben Will Bushell és Winslow
ősellenségek lettek.
– Muszáj távol tartanunk az internettől meg a pletykalapoktól –
mondta Lucas, majd hozzátette –, és biztosítanunk kell, hogy sem a
lesifotósok, sem az újságírók ne férkőzzenek a közelébe.
– Ez utóbbi gyerekjáték lesz. Alex közismerten zárkózott figura.
De hogy mondod meg egy átkozott felnőttnek, hogy ne menjen fel a
netre?
– Olyan okot kell találnod rá, amivel nem tud vitatkozni. – Lucas
hangja a pánik határán táncolt, én pedig eszeveszettül igyekeztem
összekötni a pontokat ebben a beszélgetésben.
Blake eltúlzottan felsóhajtott.
– Néha olyan érzésem van, mintha egy csecsemőt nevelnék.
Emlékeztek a tamagocsikra? Alex olyan, mintha száz olyat aggattak
volna a nyakamba.
Öt perc múlva a brit tamagocsi besétált az épületbe, Blake pedig
átadta nekem az elektromos kulcskártyámat azzal az instrukcióval,
hogy legyek este hatkor a lobbiban. Általában volt egy csomó próba
is, magyarázta, ezúttal azonban csak egy mikrofonpróbára és egy
nagyjából józan énekesre volt szükség. Amikor beléptem a
lakosztályomba (az egész szintet Alex Winslow-nak és kíséretének
tartották fenn), az első dolgom az volt, hogy arccal előre
belezuhanjak a franciaágyamba, és visítva angyalkázzak rajta egyet.
Rámarkoltam a selymes szatén lepedőre, és felnyögtem. Minden
izmom feszes volt a hosszú repülőúttól, és annyi erőm sem volt,
hogy megcsodáljam a márványpadlót vagy a falon lógó,
aranykeretes, sivatagot ábrázoló festményeket. Másra sem vágytam,
csak hogy alhassak és három hónap múlva ébredhessek fel.
A telefonom megrezzent a kezemben. Hunyorogva bámultam rá,
mintha valami élőlény volna, akivel élénken vitatkozunk. Lucas
segített felcsatlakozni a hálózatra és az internetre. Nem mintha
számított volna. A magántelefonom kijelzője ugyanis összetört, és
nem láttam rajta semmit, még azt sem, hogy ki hívott. A fülemhez
nyomtam a telefont, és magamban azért fohászkodtam, nehogy a
hitelkártyások keressenek.
– Helló?
– Indie, Nat vagyok! Csak tudni akartam, hogy minden rendben
van-e – dalolta a vonal túloldalán. Hány óra volt Los Angelesben?
Úgy tippeltem, az éjszaka közepe lehetett. A hátamra fordultam, és a
magas, boltíves plafont bámultam azon töprengve, vajon miért
kerülnek ennyire sokba a gyönyörű dolgok a világon.
Ez a hotel.
A pénz, amit keresni fogok.
Alex látszólag nyomorúságos élete.
– Minden király. – A hangom felszaladt, és még egy mosolyt is
kierőltettem, csak hogy ő is hallja. A családomnak nem kellett tudnia
róla, hogy szinte már terrorizál egy rocklegenda. Nagyobb dolgokkal
kellett megbirkózniuk.
– Hallottál Winslow-ról? Hát, gondolom, erről beszéltek egész
úton… – puhatolózott Nat. Én összeráncoltam az orrom, és a szoba
túloldalán lévő minibárt méregettem. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne
egyek ki egy milliárdos rocksztárt a vagyonából.
– Nem, nem valami beszédes. Szerintem azt sem hozná szóba,
ha azt állítanák róla, hogy egy földönkívüli, aki azért jött, hogy
apácákból szívja ki az életet. Miért? Mi van?
– Dorongja, az van, csajszi! Egy hollywoodi csillagocska telefonját
feltörték, a francba, nem is emlékszem már, kiét, és persze pont el
volt mentve nála pár kép Winslow farkáról. Állítólag a lovak is
elbújhatnának a pasi mögött. Mutattak néhány kipixelezett fotót a
bulvárcsatornán, de felőlem akár a karja is lehetett volna.
Az öklömbe kuncogtam, és éreztem, hogy az arcom vörösen ég.
Klasszikus Nat. Mielőtt anya és feleség lett, egy vicces, gondtalan
pompomlány volt, mindig kapható egy jó kis pöcsfotóra.
– Szóval, mivel te is szingli vagy meg ő is az, és mindketten
dögösek vagytok, és a következő három hónapban együtt utaztok,
szeretnék egy megerősítést erről a pletykáról.
– Erre nem sok esélyt látok – motyogtam.
– Miért nem, Indie? Legalább fontold meg! Ha annyira szeretsz
nyeregbe pattanni a bringádon, csak gondolj bele, milyen lehet egy
celeben ülni!
– Köze nincs a kettőnek egymáshoz.
– Honnan tudod? Még soha nem ültél meg egy celebet sem!
Még soha nem ültem meg senkit, és rohadtul nem Mr. Öntelt
Rocksztárral fogom kezdeni. Nem azért, mert még szűz voltam.
Lefeküdtem tizenegyedikben az akkori és egyetlen pasimmal,
mielőtt… mielőtt elveszítettem volna a libidómat. A férfiak nem álltak
a fontossági lista élén, amióta a családom összeomlott.
A faliórára pillantva néztem meg az időt. Fél hat volt. Le kellet
zuhanyoznom, és leérnem időben a lobbiba, nehogy lemaradjak az
arénajáratról. Fogalmam sem volt, hogy a fenébe várták el Alextől és
a srácoktól, hogy koncertezzenek a hosszú repülés után. De persze
ők profik voltak, még ha soha nem is viselkedtek úgy.
 – Mennem kell. Puszilom a fiúkat! És küldj e-mailben fotókat
Ziggyről! Előbb-utóbb szerzek egy laptopot. Máris hiányzik!
– Te is hiányzol neki. Érezd jól magad, és fotózz!
– Úgy lesz.
– A farkáról.
– Azt nem – vágtam rá.
– Legalább megpróbáltam. Menj, és sok sikert!
– Nagyon szeretlek, Miss Kanos! Ciao!

Micsoda irónia, hogy másfél órával a sógornőmmel való beszélgetés

után lehetőségem nyílt Alex Winslow nemi szervét megszemlélni.
A backstage-ben lógtunk a turné első fellépése előtt. Meglepett,
hogy Alex Winslow-nak nem voltak extra igényei. Az öltözők tágasak
és tiszták voltak, a fehér terítős asztalokon gyümölcstálak és
palackos vizek sorakoztak, de ennyi volt az egész. Semmi alkohol,
semmi fellengzős kaja, sem jakuzzi, és a kovácsoltvas csillárokról
sem lógtak sztriptíztáncosnők. Winslow természetéből adódóan
szerény volt. Csak a hozzá közel álló, gyerekkori barátait alkalmazta,
ami talán az egyetlen pozitív jellemvonása volt ennek az egyébként
zsarnoknak.
Árnyékként követtem mindenhova a sydney-i arénában, ő pedig
cserébe a „mondjuk mindenkinek azt, hogy Indie az őrült rajongóm”
nevű játékot játszotta. Minden alkalommal, amikor elmentünk egy
munkatárs, asszisztens vagy technikus mellett, ő komoly képpel rám
mutatott, és azt mondta:
– Hívná valaki a biztonságiakat, hogy vezessék ki őt? Ez a bige
mindenhova követ, és nem éppen az esetem.
Figyelemre sem méltattam, mert tudtam, azzal, hogy nem szólok
vissza, egy kisebbfajta szívrohamot vagy több gyomorfekélyt úsztam
meg.
Ne önts olajat a tűzre, Indie!
A banda többi tagja üdítőt iszogatott, és bemelegített az
öltözőkben.
– Miért játszom a világ egyetlen rocksztárával, aki tényleg
megpróbál tiszta maradni? – jajdult fel egyszer csak Alfie a
szobájában annyira hangosan, hogy mind meghalljuk.
Blake fel-alá járkált mellettünk telefonálás közben a folyosón, Alex
pedig úgy nézett ki, mint aki türelmesen várja a világvégét. Egy
kétszemélyes kanapén kuporgott, és úgy méregette a gitárját,
mintha az cserbenhagyta volna azzal, hogy nem rukkolt elő új,
eredeti dallamokkal, amiket felhasználhatna. Egyszer csak felállt, és
céltalanul elindult a folyosón. Az előzenekar a sötét függöny túlfelén
már javában játszotta a negyedik dalát, Alex pedig felszisszent,
valahányszor a frontember „babáimként” utalt a közönségre. Ezt
leszámítva nyugodt viselkedése egyszer sem ingott meg, legalábbis
addig, amíg éles kanyart nem vett egy rövidebb, szűkebb folyosó
felé. Én némán felálltam, és követtem őt a mosdóba.
– Mégis hova mész? – vicsorgott Alex.
Alex hátrafordult, és úgy meredt rám, mintha egy kellemetlen felhő
volnék, amitől nem tud megszabadulni. Valószínűleg ő nagyjából
tényleg így is élte ezt meg, amitől még szánalmasabbnak éreztem,
ahogy a testem reagált rá. Valahányszor rám nézett, melegség járt
át. Mintha a szeméből napsugarak áradtak volna, amik
eldédelgették, lecsókolták és feloldották a logikát és fenntartásokat
bennem. Félreértés ne essék, továbbra is annyira utáltam, mint a
gonosz politikusokat, akik világháborúkat robbantanak ki, pedig az a
gazdag, borostyánszín szempár még csak nem is csábító volt.
Megigézett a tekintete. Lefogadom, hogy a lányok megengedték
neki, hogy minden helyiségben megdöntse őket, legyen az a
konyha, a hálószoba vagy a garázs. És valljuk be, talán az
előkertben is, csak hogy az egész világ a szemtanúja lehessen.
– Nem mehetsz egyedül a mosdóba, különösen nem fellépés előtt.
Veled kell tartsak, hogy biztosan tudjam, nem drogozol. Ezt te is
tudhatnád, ha elolvastad volna a kézikönyvet – húztam ki magam,
felkészülve egy újabb vitára. A hangmérnökök ide-oda járkáltak
közöttünk. Átugrották a tengernyi kábelt, ami a földön kígyózott, és
idegesen biccentettek Alex felé, mintha ő lenne a szigorú
igazgatójuk a katolikus iskolában.
– Mi van, ha szarnom kell? – szegte fel az állát Alex, úgy nézett le
rám. Petyhüdt, megigéző szemében jókedv csillogott.
Karba fontam a kezem, és az egyik lábamra helyeztem a
testsúlyom.
– Akkor emlékeztetnem kell magam, mennyire kell nekem a pénz,
és csak remélni tudom, hogy nem osztozol Alfie fűszereskaja-
imádatában.
Felnevetett, megrázta a fejét, és továbbsétált. Én követtem.
Gyorsan ment, talán mert olyan magas volt, mint egy felhőkarcoló.
Vagy talán azért, mert újabb módját találta annak, hogyan tehetné
még nehezebbé az életem. Akárhogy is, elvigyorodott a szaggatott
lélegzetemtől, ahogy igyekeztem utolérni őt.
– Látnod kell a farkamat – mondta menet közben, nekem háttal.
Gyakorlatilag mostanra már futottam.
– Majd becsukom a szemem.
– Azzal pont értelmét veszti, hogy biztosra menj, nem szívok fel
egy-két csíkot.
– Láttam már péniszt korábban. A tied semmi extra.
Tényleg azt mondtam, hogy pénisz? Tényleg. Miért? Nem vagyok
hetven! Sem prűd. Bár megérteném, ha így gondolná.
– Tévedsz. Akkorát tévedsz! Talán ez életed legnagyobb
tévedése. Mennyit?
– Tessék?
Megállt a mosdó ajtaja mellett, ami csak pár lépésnyire volt a VIP-
szekciótól. Cigaretta, sör és hotdog illata kúszott és fészkelte be
magát az orromba, mire elgondolkodtam azon, milyen érzés lehet ez
neki, hogy érzi az alkohol szagát, de nem ihat belőle.
Szar. Valószínűleg szar érzés lehet. És te csak még rontasz a
helyzeten.
– Hány farkat láttál életedben? – Közömbös tekintete végigfutott a
testemen. – Mármint, mennyi lehetsz? Tizennyolc, tizenkilenc?
Ráadásul úgy nézel ki, mint akiért meg kell dolgozni, szóval olyan
kettő és négy közé tippelem.
 – Először is – emeltem meg a hüvelykujjamat –, huszonegy éves
vagyok, elég idős ahhoz, hogy alkoholt fogyasszak a világ minden
országában, ahol árusítják, ami jó, mert azáltal, hogy neked
dolgozom, szükségem is lesz rá. Másodszor pedig – emeltem fel a
mutatóujjamat (habár ez egy szemenszedett hazugság volt, nem
fogok inni sem most, sem soha) –, semmi közöd hozzá, hogy hány
farkat láttam, vagy hogy hány pasival feküdtem le, hogy szeretem-e,
ha a mennyezetről lógatnak a mellbimbómnál fogva, vagy ha a
gyengéd szeretőm hátulról ölel nagykifliként, miközben én a
plüssmackómat magamhoz vonom. Neked erről nem kell tudnod.
Végül pedig – emeltem meg a középső ujjam egy édes mosoly
keretében –, a kis játszmáid nem fognak működni. Nem hagyom itt
ezt a melót. Szokj hozzám!
Egy hosszú pillanatig meredtünk egymásra, mielőtt Alex ököllel be
nem csapta az ajtót. Az nagy csattanással vágódott be, mi pedig
bementünk. Nekinyomtam a hátam az ajtónak, és igyekeztem olyan
messze maradni tőle, amennyire csak lehetett, miközben ő lazán
lehúzta a lógós farmerja cipzárját, és kivette a farkát a vécéülőke
fölött. A tekintetemet keményen a falra tapasztottam. A fülemet
betöltötte a hang, ahogy a vizelet a vízbe csurgott, és nagyot
nyeltem.
Nat szavai bukkantak fel, és kezdtek kísérteni, mint egy gázos
frizura a nyolcvanas évekből. Irracionális szükséglet vett erőt rajtam,
hogy lecsekkoljam a motyót. Őt úgysem zavarta volna. Azt
pletykálták, hogy Alex farka több fényképezőgépet látott már, mint
Kendall Jenner. A tekintetem lassan, fájdalmasan lassan vándorolt
végig inas testén. Csak látni szerettem volna, mire volt ez a nagy
felhajtás. Bármilyen elképzelésem is volt, nyomába sem ért a
valóságnak. A farka vastag volt, hosszú, de nem otromba. Vékony
erek szaladtak végig rajta.
– Szép a kilátás? – mordult fel, ahogy visszarakta az alsójába a
szerszámját. Gyönyörű volt oldalnézetből. Erős állkapocs, dús ajak,
szeme maga a szex…
Felkaptam a pillantásomat, ahogy rájöttem, hogy hozzám beszél.
– Én nem…
 – Néztél? Dehogynem! Legközelebb fotózd le, az tovább kitart –
húzta fel a sliccét, majd lehúzta a vécét a bakancsa orrával.
Megfordult, és szappant nyomott a tenyerébe, szinte már
kegyetlenül mosott kezet. Megdörgölte minden ujja közét, és úgy
kaparta a kézbütykeit, mintha le akarná vetni a saját bőrét. Amikor
végzett, törülközőt keresve körbenézett.
Megköszörültem a torkomat, igyekeztem összeszedni magam.
– Tovább tart egy pillanatnál vagy az előadásodnál?
Lazán, irtó lazán beletörölte a vizes kezét a lila ruhámba. Elállt a
lélegzetem, és oldalra léptem. Úgy tűnt, mint aki mindjárt ajtót nyit,
és kimegy, ám mielőtt még rákiabálhattam volna, amiért
törülközőként használt, nekicsapott a falnak, és a fejem fölött
megtámaszkodva odaszegezett. A hirtelen jött közelségétől
meglepetten felsikoltottam.
Alex Winslow hozzám ér! Önszántából!, sipította a meglepően
szánalmas agyam.
A testéből áradt a gyűlölet, amitől megfeszült a hátam, és elakadt
a lélegzetem.
– Tisztázzunk valamit! Képes lennélek az eszméletvesztésig kúrni
anélkül, hogy megerőltetném magam, ha azt akarnám. Légy óvatos,
új lány! Ha nem tartod távol magad tőlem, lehet, hogy meg is
teszem.
Felnéztem, és elmosolyodtam nem törődve azzal, mennyire
sápadt lehettem. A szívem hevesen vert, megbántva, dacosan. Soha
nem volt még ilyen korábban. Ilyen… vad. Mintha önálló entitás
lenne. A szívem lázadni akart, én pedig vissza akartam vágni, ami
csak rosszul sülhetett el.
Lassíts, szív!
Nyugodj meg, szív!
Végy egy nagy levegőt, szív!
– Végeztél? – sziszegtem.
– Te?
Miért akarta ennyire, hogy eltűnjek? Eszembe jutott már többször
is, hogy rákérdezzek, de mindig ugyanarra a következtetésre
jutottam. Senki nem akarná, hogy folyamatosan a nyomában
legyenek, és nézzék, ahogy egy fellépés előtt pisil.
 – Nem – mondtam.
– Akkor én sem. – Ellökte magát a faltól, és hátat fordított nekem,
miközben a hajába túrt a két kezével. Igaz minden, amit a Nat által
veszélyes mennyiségben elfogyasztott minden romantikus
regényben írnak. Amikor kisétált onnan, én mindenütt éreztem a
hiányát.
A testemben.
A bőrömön.
A gyomrom legmélyén, ahol az alvó vágy lakott.
– Nem is kívánsz nekem sok sikert? – ragadta meg a kilincset, és
kinyitotta az ajtót. A válla nekiütközött valaki másénak. Nem lassított
le. Alex Winslow egy tornádó, aki mindenre és mindenkire hatással
volt pusztítása során.
– Kéz és lábtörést! – krákogtam. Fény szűrődött át a színpad előtti
fekete függönyön, amitől Alex haja aranylóan fénylett. A megdicsőült
Krisztus. Lehunytam a szemem, a falhoz tapasztottam a homlokom,
és beszívtam a levegőt.
Még egyszer rászóltam a szívemre, hogy ne dobogjon olyan
gyorsan. Nem hallgatott rám.

Húsz perccel azután, hogy Alex színpadra lépett, az öltözője felé

vettem az irányt azzal a szándékkal, hogy alszom egy kicsit. A
repülőút Amerikába és az időeltolódás iszonyatosan megviselt, és
tudtam, hogy ki kellene bírnom, de egy kis szundi biztos nem lett
volna a világvége. Blake ott volt, és nekem háttal telefonált. Nem
látott engem, ezért is kiabálhatott erősen gesztikulálva. Nagy levegőt
vettem, hogy jelezzem neki az ottlétemet, de Blake hangja betöltötte
az üres helyiséget.
 – Igen, Jenna! Igen! Ezredszerre is mondom, mindent kézben
tartok! Kiszivárogtattuk a fotót, és most azt hiszi, azért akarjuk távol
tartani az internettől. Minden interjút és médiamegkeresést
visszautasítunk a turné idejére. Semmit nem sejt. Nem is emlékszik
a lányra, aki lefotózta. – Elhallgatott, hogy Alex ügynökére figyeljen a
vonal másik végén.
Megfagyott a vér az ereimben. Ők szivárogtatták ki azokat a
fotókat?
Aztán eszembe jutott a beszélgetés Lucasszal. Az elterelésről…
hogy offline tartsák Alexet. A Will Bushell-lel való találkozásról… te
jó ég!
– Figyelj! Figyelj… figyelj! A rohadt életbe, asszony! Akkora tököd
van, mint két görögdinnye. Tudod, ez mennyire visszataszító? És
mielőtt bármit mondanál, igen, tudom, nem az az életcélod, hogy
vonzó legyél nekem. Elég időt nyertünk ahhoz, hogy újratervezzünk.
Nem fogja megnézni, mert kurvára le se szarja. Egy kicsit sem. A
farka akár a Vogue címlapján is szerepelhetne svájcisapkában és a
makkjából kilógó cigarettával, és valószínűleg még csak fel sem
ismerné, ahogy elhalad az újságos mellett. Ő egy rocksztár, Jenna.
Nem egy valóságshow vesztese. Senki nem tudja. – dörzsölte meg
Blake az arcát, majd megfordult, és visszabámult rám. A telefonja
továbbra is a fülére tapadt, miközben azt mondta: – Nos, ez nem
igaz. A szitter tudja. Őt most lerendezem. Szex chat később?
A vonal megszakadt, abból következtetve, ahogyan Blake
felmordult. Annyira fel akartam pofozni, hogy konkrétan viszketni
kezdett a tenyerem, és azt sem tudtam, miért. Nem kedveltem
Alexet, de ez nem jelentette, hogy egyetértettem azzal, hogy a
csapata átveri. A pokolba is, még csak nem is akartam ennek a
bizonyos csapatnak a tagja lenni, mégis azt gondoltam, hogy ez egy
baromság. Az emberek, akikben megbízott, átverték. Miért akarnák
elárulni? A felépülését akarták szabotálni?
– Ez nem az, aminek látszik – emelte fel a két kezét, arca
grimaszba torzult.
– Úgy beszélsz, mint egy hűtlen férj, úgyhogy azt fogom mondani,
amit minden megcsalt feleség szokott: ez pontosan az, aminek
látszik. – A szavaim valahonnan a torkom mélyéről jöttek.
Rekedtnek, dühösnek hangzottak. – Hű! Ti… hálátlanok vagytok.
– Nem érted, mi minden forog itt kockán! Alex megszállottja
Fallonnak. Ha rájön, hogy a nőt eljegyezte az ősellensége, a
legrosszabb spirálba kerül bele. Elbukod a munkádat, a turnénak
pedig vége szakad, mielőtt elkezdődhetett volna. A karrierjének
valószínűleg lőttek, arról nem is beszélve, hogy több millió dollárt kell
kifizetnie a károkért és veszteségekért. Nem kérhetjük meg őt csak
úgy, hogy ne menjen fel a netre két és fél hónapon át minden
magyarázat nélkül. Megteszünk mindent, hogy segítsünk neki.
Mindenki benne van, akik törődnek vele. A családja, a barátai, a
zenekar tagjai. Mindenki. Ha elcseszed, esküszöm neked, Indie,
azzal rengeteg ellenséget szerzel magadnak Hollywoodban –
mutatott rám a telefonját tartó kezével.
Hitetlenkedve pislogtam azon töprengve, hogy most komolyan
beszél-e.
– Blake – léptem bentebb a helyiségben –, nem számít, hogyan
próbálod beállítani, akkor is hazudsz az ügyfelednek, a volt
lakótársadnak, a barátodnak. A világ végezetéig magyarázkodhatsz
itt, de akkor is te szivárogtattad ki a nemi szervéről készült fotókat,
hogy távol tartsd az internettől, és ez nem okés.
– Én nem. Az egyik egyéjszakás kalandja volt. Fizettünk neki, és
annak egy része jótékony célra megy, szóval ne kritizálj annyira.
– Megszégyenítetted a barátodat, és az, hogy nem érzi magát
meggyalázva, nem változtat a tényen, hogy igenis meggyalázták.
– Ne csinálj úgy, mintha szent lennél, Indigo! A munkád része az,
hogy besurranj vele mosdókba. Te is könnyen jutsz a pénzedhez,
kedves. Csak mert a te lelkiismereted kevésbé piszkos, még nem
jelenti azt, hogy tiszta.
Összehúztam a szemem.
– Elmondom neki – tapostam rá egy láthatatlan csótányra.
– Akkor mehetsz – vágta rá Blake. A tekintete egy szempillantás
alatt váltott szigorúvá elővigyázatosból és idegesből. Tett felém egy
lépést, felszámolva a köztünk lévő távolságot. Éreztem a fahéjas-
gyümölcsös rágót a leheletén. Olyan friss és könnyed illat volt,
amihez Alex eredendően túl férfias volt. – Abban a pillanatban, hogy
megtudja az igazat, mindent hátrahagyva rohan a drágalátos
kokójához. Ebben az esetben nem lesz többé szükség a
szolgálataidra. Ziggy nem kapja meg a tubusát, Craig továbbra is
egy boldogtalan alkoholista lesz. Gondolkozz, mielőtt valami
butaságot csinálsz, Indie! Mert nagyon könnyen rögös útra
terelheted az életed.
Csak bámultam Blake-re.
Felszegte az állát, és ugyanolyan határozottan nézett vissza rám.
Tudta. Tudott a családomról, az anyagi helyzetünkről és még a
tubusról is, amit Ziggynek terveztünk beszerezni a pénzből.
Honnan a pokolból tudja?
A HR-es személyiségvizsgálatot vett fel rólam. A pedikűrös csak
kétszáz kérdést tett fel, amiket brutális őszinteséggel válaszoltam
meg. Biztosan továbbadta. Most pedig Jenna és Blake fölénybe
kerültek. Talán Alex is. A pokolba is, talán az egész csapat tudott a
tengernyi adósságomról és az unokaöcsém egészségügyi
problémáiról.
Mivel éreztem, hogy a véremben az a fajta düh bugyog, amitől
képes lennék elhányni magam, megfordultam, és kiviharzottam Alex
öltözőjéből. Nem éreztem már sem az álmosságot, sem a jet laget.
Éber voltam.
Vibráltam, akár a dadogó, forrongó szívem.
Máglyaként lobogtam, egészen elevenen.
 Ötödik fejezet
ALEX

„A legmagányosabb szám az egyes.

Így hát azt mondtad, legyünk ketten.
Végül azonban rólad szólt minden.
És a legrosszabb, hogy így is visszafogadlak.
Ezúttal azonban én leszek, aki összetöri a te szívedet.”
Alex Winslow: Méreg és költészet

Mindenki rocksztár akar lenni. Ez áll legközelebb az isteni léthez, ám

amit az emberek gyakran elfelejtenek, az az, hogy Istennek elég
hektikus a munkája.
Isten alkot. Kurvára nullahuszonnégyben.
Istent imádják.
Istentől elvárják, hogy feleljen, teljesítsen, biztasson.
És amikor Istent leküldik a Földre, hogy az emberek dolgait
intézze? Nos, Isten óhatatlanul is csalódást okoz.
Tudod, amikor rocksztár vagy, a rajongóid elvárásokkal etetnek.
Te pedig majdnem mindig mohón nyeled azokat, és repetát kérsz.
Mert azt akarod hinni, hogy egy géniusz vagy, akinek a szövegei
halhatatlanok, akinek a dallamaitól borzongás fut végig az emberek
hátán. Te akarsz felejthetetlen, ellenállhatatlan és egyedi lenni. Nem
akarod elhinni, hogy ezek után nincs semmi több, pedig nincs is.
Lehet, hogy egy nagymenő, milliomos kurafi vagy, akinek minden
éjszaka más modell köt ki az ágyában, de végeredményben akkor is
csak egy ember vagy.
Annyira rettenetesen emberi. Olyasvalaki, akitől többet várnak el,
mint hogy ember legyen. Így jutottam ide, ahol ma voltam. Ugyanaz
a nevetséges klisé lettem, akit fiatalon kigúnyoltam. Egy becsődölt,
alkoholista, drogos rocker, aki soha nincs egyedül, de elképesztően
magányosnak érzi magát.
Az első alkalom, amikor a valódi intimitással találkoztam, nem
akkor volt, amikor bedugtam a farkamat Laurába, a fuvaros lányába
tizennégy évesen a Cassiobury Park egyik padján. Akkor volt,
amikor több ezer ismeretlen ember előtt álltam, és énekeltem nekik.
Arra kértem őket, hogy szeressenek, hogy higgyenek bennem, hogy
támogassanak. Ők pedig megtették.
Meztelennek érzed magad a színpadon.
Még ha mögöttem is volt Waitrose a doboknál, Alfie pedig a
basszusgitárjával járkált, akkor is leginkább csak én voltam és ők.
Meg a fények és a hírnév.
A gitárra csöppenő izzadság. Szex.
Az izmaim megfeszülése, miközben a tökéletes harmóniát
előcsalogatom. Csúcspont.
Látnak, éreznek, hallanak engem. Boldogság.
Csakhogy tízezer emberrel szexelni minden este nem nevezhető
éppen laza munkának. Ezért is volt szükségem egy kis
kedélyjavítóra, hogy a teljesítményem a nyomába érhessen a saját,
elérhetetlen követelményeimnek. Régen a vérlemezkéimnél is több
kokainnal az ereimben léptem színpadra. Be voltam tépve, és
amikor be vagy tépve, nem látod, mennyire kurvára mélyre kerültél.
Kilencven nap elvonó után most tiszta voltam. Testileg, leginkább.
Adtam a rajongóimnak egy kis ráadást. A Méreg és költészetet
Fallon ihlette, aki kitépte a szívemet, és megetette a
bulvárhárpiákkal. Ráadásul ez volt a legutolsó normális dal, amit
írtam, mielőtt túlságosan is ráfüggtem a kábítószerekre, és
eltompultam ahhoz, hogy létrehozzak bármi jót vagy értékeset. Most,
hogy megint józan voltam, elgondolkodtam, vajon a kreatív énem
nem távozott-e belőlem a drogokkal együtt.
 Lejöttem a színpadról, és az első arc, amit megláttam, az új lányé
volt. Ő meg a nagy szeme, az íves ajka meg a lila, trapézujjú ruhája,
amitől úgy nézett ki, mintha most lépett volna ki egy film noir-ból
ennek az ipari arénának tökéletlen karjaiba. A ruhái állásfoglalásnak
érződtek. Olyasmi, amitől a farkam megfeszült a passzos
farmeremben, és eltöprengtem, vajon azért akarom megdugni a
gardedámomat, mert így akarok megszabadulni tőle, vagy ezzel
akarom bebiztosítani, hogy Lucas ne tehesse meg előttem.
A szokásos bosszús arckifejezését öltötte magára, úgyhogy
elmentem mellette, és az öltözőm felé vettem az irányt. Az adrenalin
gyöngyözött a bőröm alatt, amitől köröznöm kellett a fejemmel, és a
tarkómon fontam össze a kezem. A fellépés erős volt. Nem! Bassza
meg az erős! Hatalmas volt. Tudtam, mert ott voltam, igazából, nem
úgy, mint amikor be voltam kokózva, és a hamis magabiztosság
láthatatlan fellegén lovagoltam.
Írni akartam.
Írnom kellett.
Egyedül.
Blake, az új lány, két besurrant rajongó és a helyi PR-os fazon
mind követtek az öltözőmhöz, de az arcukba csaptam az ajtót, és
még csak le sem álltam magyarázkodni. Amikor tökön csap a
múzsa, visszakúszol hozzá, és megkéred, hogy csapjon oda még
erősebben, még gyorsabban.
Ontsd a véremet! Hadd lélegezzek, éljek és haljak érte! Vedd el az
eszemet, hadd találjak rá a lelkemre! Varázsolj, Múzsa! De ne hagyj
magamra, ahogy korábban! Ott üvöltöttem abban az üres szobában,
hogy gyere, és ments meg. Arra vártam, hogy egyszer csak
megjelensz minden bejelentés nélkül, mint egy bizonytalan szerető.
– Winslow! – kopogott be az új lány az ajtón többször is, nem túl
gyengéden. – Nyisd ki az ajtót, különben fel kell hívnom Ms. Holdent!
– Nem kerülte el a figyelmem, hogy felhagyott a „kérlek”
használatával. Kár, hogy kezdett már hozzászokni az új
környezetéhez, mert én nem fogom megtartani. Hátrahajtottam a
fejemet, és összeszorítottam a szememet. Magányra volt
szükségem az íráshoz. A legjobb szöveget általában a csendben
találtam meg.
 – Menj el! – ugattam.
– Hidd el, nem vagyok oda érte, hogy veled töltsem az időt.
Sajnos benne van a munkaköri leírásomban, hogy a közeledben
legyek. Nem szabad egyedül lenned, zárt ajtó mögött.
– Tudnál még ennél is idegesítőbb lenni?
– Tudnál még ennél is nagyobb gyökér lenni? – csapott az ajtóra.
– Nyisd ki!
– Ó, minden szavadat megnyomod. Most már tényleg bajban
vagyok – harsogtam az ajtón keresztül, miközben a helyiség másik
végébe rúgtam a dohányzóasztalt, és néztem, ahogy az egyik lábát
elveszíti a szemközi falon.
Basszus, jól van. Nincs szükségem még több szarra Jennával.
Felsóhajtottam, talpra álltam, és kitártam az ajtót. A rajongólányok,
Blake és még néhány hangtechnikus az új lány mögött álltak, és
kíváncsian lestek be a válla fölött. Elléptem az útból, egy kis helyet
szorítva neki, hogy bejöjjön a szobába, de kurvára meg kellett
dolgoznia érte.
F-függő. A nap huszonnégy órájában szolgálatra készen kell
állnom – vigyorogtam, miközben ő megforgatta a szemét, és
keresztülnyomakodott mellettem. – Ne nyúlj semmihez! Ne nézz
semmire! És ha lehet, még csak ne is lélegezz. Sőt, az lenne az
ideális.
Aláírtam pár albumot, posztert és cickót, aztán Blake arcába
csaptam az ajtót, miután a rajongók és a technikusok elmentek.
Motyogott valamit arról, hogy ne nézzek fel az internetre, meg valami
pöcsfotókról, de kiszűrtem a hangját. Nagyra értékeltem az
aggodalmát, de ki a fenét érdekelt? A farkam ezen a szinten már
köztulajdonnak számított. Minden arra hajlandó, aki nem rajongó
vagy kiskorú volt, ingyen felülhetett rá, és még egy szelfit is kapott
mellé.
Visszasétáltam a kanapéhoz, felvettem a jegyzetfüzetet meg a
tollat, és az üres papírra meredtem. Az új lány az öbölre néző
ablaknál állt, nekem háttal. Próbáltam felidézni, mikor voltam utoljára
egy szobában az anyámat és a húgomat leszámítva egy olyan
bigével, akinek nem dugtam le olyan mélyen a torkába a farkam,
hogy zihálnia kellett, de nem tudtam. Mogorván bámultam a lapot,
fejben fel-alá járkálva és a falat verve.
Az ihlet elszállt.
Az új lány kurvára kinyírta.
A francba!
Hátradőltem, és az ezüstös kék haját figyeltem, ami már nem volt
befonva. Egészen a kis, kerek fenekéig omlott alá. Úgy voltam vele,
ha már nem fogok írni semmit, akkor akár be is raktározhatnék a
mentálpornó-gyűjteményembe. Habár tudtam, hogy elmehetnék az
after partyk egyikére, ahova valószínűleg a bandatársaim is mentek,
de ez tiltólistás volt. Először is az új lány biztosan velem jött volna,
ami totál kínos lett volna, másodszor pedig tisztában voltam azzal,
hogy csak úgy tudom kordában tartani a kokó és az eszméletlenre
piálás iránti vágyamat, ha nem mozdulok ki. Az ügynököm le is
vágná a tököm, kiürítené és mini pénztárcákat csinálna belőle, ha
alkohol és kokain közelébe mennék.
– Fotózd le, az tovább kitart! – dobta vissza a saját szavaimat az
új lány onnan az ablak mellől. A hegyes holdsarló a válla fölül
kacsintgatott. – Az üvegen látom a tükörképed – tette hozzá még
utólag. A hangjában volt egy kis szomorúság.
A tekintetünk összetalálkozott abban a bizonyos tükröződésben.
Az idő megállt.
Továbbra is utáltam őt.
Továbbra is meg akartam szabadulni tőle.
De amióta hozzánk szegődött, most először kezdtem megsejteni,
hogy talán mégsem annyira haszontalan, mint amilyennek eredetileg
gondoltam. A nyaka és a válla találkozásánál lévő ív tette. Bele
akartam harapni oda, hogy kiserkenjen a vér, és azzal írjam meg a
következő dalom szövegét. És az volt az elcseszett ebben, hogy így
gondolkodtam, amikor nem drogoztam.
– Elkergetted az ihletemet. – A hangom mély volt, felszínes és
tisztára pszichotikus, még a saját fülemnek is.
– És? – Még csak hátra sem fordult.
– És most tartozol nekem. Még jó, hogy az én tulajdonom vagy.
– A te tulajdonod? – visszhangozta hitetlenkedve. – Nem vagyok
én semmid sem, Winslow!
 – De igen. Három hónapig. Szerződéssel tudom bizonyítani, és
most fogom magam, elveszem, ami benned van, és leírom a
jegyzetfüzetembe, mert én üres vagyok, te pedig teli.
Furcsa volt kimondani az igazságot. Az igazságot suttogni kellett
volna, nem kiáltani, de nem érdekelt, mit gondolt rólam, úgyhogy
felálltam, felkaptam a bőrdzsekimet, és nem foglalkoztam azzal,
hogy felajánljam neki.
– Találkozzunk a hotelszobád előtt éjfélkor – mondtam.
Ő szólásra nyitotta a száját. Nem maradtam addig, hogy
megtudjam, mit mondott volna.
Vissza fogom szerezni a múzsámat, és megírom azt az albumot.
Leuralom a Billboardot minden egyes kiadott kislemezzel.
Visszaszerzem a címem mint az alternatív zene királya attól a
pöcsfej Will Bushelltől.
És visszaszerzem azt, ami az enyém. Ami mindig is az enyém
volt. Fallont.
Még ha csalnom is kell, vagy ledózerolnom mindenki más életét
ahhoz, hogy megszerezzem.

Kinyújtott lábbal, keresztezett bokával ültem Taniával a kezemben.

Az ujjaim a fogólap fölött suhantak, ahogy megpróbáltam egy
dallammal előrukkolni. A hátamat az ajtómnak vetettem, így
pontosan ráláttam az új lány ajtajára. A szobáink egymással
szemben voltak. Jenna megkérte az asszisztensemet, Hudsont,
hogy az új lány mindig legfeljebb három méterre legyen tőlem
minden hotelben, ahol megszálltunk.
Öt perccel éjfél után kinyílt az ajtaja, ő pedig kilépett rajta.
Piros, skótkockás, rövid szárú pizsamaalsó és egy szürke
kapucnis pulcsi volt rajta egy olyan egyetem feliratával, amit
egészen biztosan nem engedhetett meg magának. Az állammal
intettem neki, hogy üljön le, ő pedig úgy tett. Smink és
tettetésmentes arcán elmélyedt kifejezés ült. Lecsúszott az ajtó lapja
mentén, az állát a térdére rakta, úgy pislogott rám. Nem tudtam
eldönteni, hogy semmi személyisége nem lett volna, vagy
éppenhogy túl sok. Hamarosan kiderül.
Tovább pengettem az akusztikus gitárom húrjait, figyelmen kívül
hagyva a pazar, piros szőnyeget, és elképzeltem, hogy egy
valóságosabb helyen vagyunk. Egy házban, egy tengerparton, egy
macskaköves londoni utcán, ahol az eső illata csípi az orrunkat.
– Miért vagyok itt? – kérdezte.
– Én is ugyanezt kérdezem magamtól. – Tanián pengető kérges
ujjaimat figyeltem, mielőtt felnéztem volna. – Foggal-körömmel
kapaszkodsz ebbe a munkába. Valamiféle bajba keveredtél?
– Nem – mondta. Nem lepte meg a nyíltságom. – Van egy
unokaöcsém. A szülei nem találnak állandó munkát, ő pedig jobb
életet érdemel. Többet, mint amit megadunk neki. Többet, mint a
folyamatos fülgyulladás, vagy hogy két napja lejárt tejet igyon, mert
az olcsóbb. Egyszerűen… többet.
Elbiggyesztettem az ajkam, ahogy a válaszán töprengtem. Engem
nem igazán érdekelt a családom. Sőt, azt vártam a legkevésbé ezen
a turnén az új dalok írásán kívül, hogy találkozzam az anyámmal,
apámmal és a nővéremmel, Carlyval. Már ha találkozom velük
egyáltalán.
– Hogy hívják? – kérdeztem, pontosan nem is tudtam, miért. Soha
nem éreztem úgy, hogy udvariaskodnom kellene, legkevésbé sem
az alkalmazottaimmal.
– Ziggynek – mosolyodott el. A mosolya nem volt idegesítő,
hanem gödröcskés, őszinte és botoxmentes. Tetszett a nagy ajka és
az apró fogai. A hibák intim, sokatmondó, tiszta dolgok voltak. Indigo
szép volt, akár egy elvesztegetett, biztosra vett naplemente.
– Mint a David Bowie-album? – A szemöldököm összeszaladt.
Pengettem néhány hangot Tanián, aminek volt is értelme. Talán
eszembe jutott Bowie Starman vagy a Rock ’n’ Roll Suicide című
száma. Bár másmilyennek hangzott, frissnek.
 – A bátyám a rajongója. – Felnézett, és szórakozottan rágni
kezdte az alsó ajkát. – Ziggy kétéves. Okos, vicces és kedves.
Mindig azt mondom neki, hogy ő Ziggy én meg…
– Stardust{2} vagy – fejeztem be helyette, néhány hangot pengetve
a fejemben szóló dallamra. Persze hogy még mindig a koncertes
ruhámat viseltem, és persze hogy olyan szagom volt, mint az állott
pisának egy sötét londoni sikátorban. – Most pedig csend!
Nem szólt vissza. Helyette elkezdett befonni egy kis kék tincset,
miközben én valami… újat alkottam. Lehunyta a szememet, az
ujjaim enyhén remegtek. Egy jó dallamra rátalálni hasonló érzés volt,
mint virágra lelni a homokban. Valószínűtlen, ritka és izgalmas.
Játszottam pár percig, mielőtt leakasztottam volna Tania hevederét a
vállamról, és a gitárt az ajtómnak támasztottam. Elővettem a kis
jegyzetfüzetet és tűfilcet a hátsó zsebemből, és elkezdtem lejegyezni
az akkordokat. Amikor felnéztem, az új lány még mindig a haját
fonta. A zaklatott arckifejezéséből leolvastam, hogy sajnált engem. A
gondolat nyugtalanított.
– Mesélj magadról! – Tudomást sem vettem a kérdő tekintetéről.
– Ennél konkrétabbnak kell lenned.
– Mitől leszel te te? A személyiségedről, a titkaidról, a
furcsaságaidról mesélj.
Egy másik lány ezen csak kacagna, és elterelné a témát, vagy
játszaná az ostobát. Ő nem tette.
– Balkezes vagyok. Utálom a bohócokat. Imádok ruhákat varrni.
Ettől… – Felnézett, kereste a szavakat. – Fókuszáltnak érzem
magam.
Visszavettem Taniát. A pengetőm céltalanul bolyongott a húrokon.
– Mi van még?
– Nincs közösségimédia-fiókom. Ha bármit tanulhatnék, a divatot
választanám. Régen egy turkálóban dolgoztam Beverly Hillsben,
amit egy hetvenéves, Clara nevű nő vezetett, amíg be nem zárta,
hogy több időt töltsön a családjával. Az volt (és még mindig az) az
álommelóm.
Úgy nézett rám, mintha én az ő álmait túl kicsinek vagy
jelentéktelennek tartanám. Lefogadtam volna bármire, hogy nem
hitte volna el, ha azt mondom, nem terveztem a bulvársajtó állandó
szereplőjévé válni. Az eredeti célom sokkal romantikusabb volt. A
gyerekkori barátom, Will révén szippantott be ez a világ. Régen
közös bandánk volt (A Kriptonitok), mielőtt úgy döntöttünk volna,
hogy szólókarrierbe kezdünk, és mind az öten összeköltöztünk
Londonban (én, Will, Alfie, Blake és Lucas). Független akartam
maradni, amikor Will megkapta azt a zsíros szerződést a
tömeggyártásra. Ő volt az, aki összehozott a Grapevine Records-
szal, akik azzá tettek, aki vagyok, több értelemben is.
Az ujjaim gyorsabban mozogtak, hajtották azt a ritmust, azt az
elfeledett dalt, ami mindig is ott volt a fejemben. Ezért akartam, hogy
itt legyünk a folyosón. Egy semleges helyen, nem valamelyikünk
szobájában, ahol csak arra tudnék gondolni, hogyan dugom majd
meg őt, mert elérhető volt, élt, és talán még bele is ment volna.
Szükségem volt a szavaira, a gondolataira, az indulatára. Ki akartam
szippantani a lelkét, és ráontani a lapokra, az én lapjaimra, hogy a
legtöbbet kinyerhessem a bébiszitteremből. Mert ártatlan volt, erős
és olyan bosszantó, hogy muszáj volt felhasználnom a gondolatait.
– Folytasd, Stardust! – piszkáltam. Tudta ő is. Ez nem
kedveskedés volt, hanem beszólás.
– Van egy bátyám. – Kihagyta a szülei halálát, amikor velem
beszélt. Pedig a zenésztársamnak simán elmondta. Talán rám
ellenségeként tekintett, Lucasra pedig szövetségesként (buta, buta
lány). – Mindenhova bringával megyek. – Elhallgatott, és újra az
ajkába mélyesztette metszőfogait. – És el kell mondanom neked
valamit, de nem vagyok biztos benne, hogy szabad-e.
Felkaptam a fejem erre a vallomásra.
– Mégis mit tudhatsz, amit én nem?
– Hűha! – fújta ki a levegőt, és megrázta a fejét. – Figyu, én csak
segíteni akarok neked.
– Azt is teszed. Mindenben segítesz nekem, leszámítva a kurva
pelenkacserét, hogy biztosra menj, nem dugom az orrom a fehér
porba. Ez a dolgod. Se több, se kevesebb.
Dacosan bámult rám. A tekintetéből kiolvastam, hogy tudja, mit
csinálok. Még utoljára ellöktem magamtól, csakhogy már nem
voltam annyira biztos a dolgomban. Nem teljesen, legalábbis. Itt fog
maradni, akár tetszik, akár nem, és az a legkevesebb, amit
megtehetek magamnak, hogy kihasználom őt teljesen, amíg már
nem lesz mit kinyernem belőle. Ahogy Fallon is kihasznált engem.
– Annyira felbosszantasz, hogy néha legszívesebben sikítanék –
morogta összeszorított fogakkal.
Elmosolyodtam abban a tudatban, hogy egy újabb adag akkordot
kell leírnom. Ideje volt beszüntetni a kis szeánszunkat. Sokkal
termékenyebbnek bizonyult a csaj, mint vártam. Csak erre volt
szükségem. Az éjszakát írással fogom tölteni.
Feltápászkodtam, az ujjaim Tania nyakára fonódtak, és
előrehajolva Indie arcába másztam.
– Amikor majd a kezem közé kerülsz, és tévedés ne essék,
Stardust, ez így lesz, bizony sikítani fogsz. Az én nevemet. Újra és
újra.
 Hatodik fejezet
INDIE

Melbourne, Ausztrália

Két nap telt el a folyosói jelenet óta.

Két nap, ami alatt a kapcsolatom Alexszel némiképp javult annak
ellenére, hogy kiölt belőlem minden jóindulatot, hogy elmondjam az
igazat a kiszivárogtatott farokfotókról és Fallon eljegyzéséről. Már
nem szemétkedett velem aktívan. Ehelyett inkább teljesen figyelmen
kívül hagyott. Én a nyomában loholtam, akár egy szerelmes
kiskutya, ami felért az önbecsülésem agyoncsapásával. A következő
néhány napban Sydney-ből átautóztunk Melbourne-be, közbeiktatva
egy megállót egy sivatagi városkában, ahol király barbecue-oldalast
és jeges teát lehet kapni. Alex az út nagy részét az egyterű hátsó
sorában töltötte, írni próbált, és közben frusztráltan morgott. Néha
felpörgött, élénk és beszédes volt, de legtöbbször egy lépés
választotta el a duzzogástól. Blake folyamatosan telefonált, Jennával
és Hudsonnel vitatkozott, miközben időnként figyelmeztető
pillantásokat szórt felém. Alfie feladata volt, hogy Alex biztosan ne
kerüljön nethez a telefonján, amit meglepően komolyan is vett. Alex
látszólag tökéletesen jól megvolt a virtuális tér nélkül is. Az együtt
töltött időnk alatt feltűnt, hogy egy személyes telefonhívása sem volt,
amit különösnek gondoltam, de persze ez nem tartozott rám.
Lucasszal közelebb kerültünk egymáshoz.
 Részben azért, mert ő volt a legkedvesebb az egész bagázsból,
de leginkább azért, mert a magányom kezdett nehéz kabátként rám
telepedni, amit eszeveszetten le akartam hámozni magamról. Luc
huszonhét éves volt, csakúgy, mint Alex, és hozzá hasonlóan
Watfordből származott. Az apja az önkormányzatnál dolgozott, az
anyukája tanított. Két testvére és egy Harvey nevű kutyája volt.
Gyerekkoruk óta ismerték egymást Alexszel, és csak három éve
költözött Londonból Los Angelesbe, miután felbontotta az
eljegyzését Laurával, egy otthoni lánnyal. Mint kiderült, Alex és
Laura között volt valami kamaszkorukban. És mint kiderült, Lucas
ezért még mindig haragudott kicsit. Az egyterűt ugyanaz a néma
pasas vezette, aki összeszedett minket a reptérről.
– Alex szereti elmesélni, hogyan vette el Laura szüzességét, én
pedig magamra vállaltam a batyuját – mondta Lucas, miközben
keresztülszáguldottunk a sivatagon.
A karjára tettem a kezem, és megszorítottam.
– Sajnálom. – Komolyan is gondoltam, ám Lucas korántsem tűnt
letörtnek. Időnként Alexre pillantott, mintha a reakcióját figyelné.
– Ne tedd – szólt közbe Alfie a hátunk mögül, ahol Alexszel ült. –
Winslow egyszer mondta, egyszer, és akkor is csak piszkálódott.
Mellesleg szerintem Waitrose túl volt a csajon, mielőtt még az az
utolsó kefélésük után felhúzta volna a bugyiját. Soha nem voltál
belezúgva, haver. Ezt mind tudjuk.
Valami történt a három férfi, Blake, Alfie és Lucas között, ahogy a
tekintetük összetalálkozott.
Blake felröhögött.
– Laura Lucas legkisebb gondja.
Alex szorosan magára húzta aznap a nemtörődömségét, és
semmit nem fűzött hozzá a témához.
Eső kezdett dobolni a kocsi tetején, az égbolt megdörrent, ahogy
begurultunk Melbourne-be. Máshogy nézett ki ez a város, mint
Sydney. Öregebb volt, talán. Végigmentünk a szokásos rutinon. Jó
húsz percet köröztünk a hotel körül, mielőtt tiszta lett a terep. Alex
megint leállt, hogy aláírja a rajongók pólóit, emléktárgyait, miközben
hunyorogva mosolygott az esőben. Blake kiosztotta a
kulcskártyáinkat. Egy egész szintet lezártak és fenntartottak Alex
Winslow és kísérete számára. Felötlött bennem, hogy ezeknek az
embereknek ez a megszokott. Nekik így nézett ki egy átlagos nap.
Csoda, hogy mind cinikus és romlott? Semmi nem horgonyozta le
őket a földhöz, egy helybe. Keresztüllebegtek az életen. A gravitáció
nem jelentett számukra semmit.
– Hé, Indie! – mondta Lucas, amikor mindenki beszállt a liftbe.
Blake egy hosszú SMS-t pötyögött éppen, Alex egyik válláról a
másikra vette a gitárját, és lerázta az esőcseppeket a hajából, Alfie
pedig úgy tett, mintha vakarná az orrát, holott egyértelműen turkálta.
– Igen?
– Van kedved sétálni? A koncert csak holnap lesz, és az eső is
bármelyik pillanatban elállhat.
Blake felé kaptam a fejem. Nem mehettem szünetre, bolyongani.
Felügyelnem kellett Alexre. Hacsak Blake nem volt vele, ami a
legtöbbször amúgy így volt. Blake megvakarta a halántékát a
legfontosabb végtagjával, a telefonjával.
– Szombat van, haver! Van egyáltalán bármennyi szünete? –
próbálkozott Lucas, enyhén oldalba bökve őt.
Alex végighúzta az ujjait az állkapcsán, tekintetét Blake-en
tartotta, aki az énekes felé kapta a pillantását.
– Beszéljünk erről privátban – titokzatoskodott Blake. A zsebébe
süllyesztette a telefonját, és kerülte Alex tekintetét. Annyira
kellemetlenül éreztem magam ettől, hogy a bőröm bizseregni
kezdett.
– Jó – köszörültem meg a torkom. Minden feminista porcikám azt
követelte, hogy tegyek valamit, akármilyen kicsi dolgot is. – Csak
nyugodtan beszéljétek meg a velem kapcsolatos terveiteket zárt
ajtók mögött, ahol nem hallhatom.
– Ez a terv – vágta rá Alex.
– Alex! – szólt rá Blake.
– Ne „Alexezz” nekem! Az első naptól kezdve próbál beférkőzni a
csaj túlzásba vitt ruháiba. Elegem van ebből a pöcsből!
A lift csengetett, mi pedig kiszálltunk, és elindultunk a kijelölt
szobáink felé. Lucas Blake és Alex nyomába szegődött, ez utóbbi
nem volt hajlandó tudomást venni a létezéséről. Alex rámutatott
dolgokra, és dalokat nevezett meg velük kapcsolatban. Elevators a
U2-tól, amikor kiszálltunk, Stairway to Heaven, amikor elhaladtunk a
tűzlépcső mellett, meg God Only Knows, amikor elsétáltunk egy
hatalmas festmény mellett, aminek az volt a címe, hogy Isten
portréja.
– El ne mondjátok öreg barátainknak, Paulnak és Johnnak, hogy
Beach Boys-t énekeltem! – mondta hirtelen jókedvvel. – Bár,
gondolom, le se szarnák. Brian Wilson volt kiakadva a Beatles
sikerére, és nem fordítva.
– Ne nagymenőzz már! – nevetett fel Blake horkantva.
– Nem nagymenőzöm. Mindenkit egyformán megvetek. Szerinted
nem lenne panaszom a Beatlesre? Ők inspirálták a Bee Gees-t és
az Oasist. Azt be kéne tiltani egyes országokban.
– Hát persze, hogy te vagy az egyetlen ember a világon, akinek
baja van a Beatlesszel! – harákolta Alfie. – Idióta.
Amikor az ajtómhoz értem, és ők is a sajátjuk előtt álltak, az
ösztönöm azt súgta, hogy forduljak meg, és nézzek rájuk.
Megtettem, csak hogy lássam, a megérzéseim igazak voltak-e. Alex
a válla fölött hátralesve mért végig, mintha én volnék az ellenség. Ez
azt is jelentette, hogy nem tartotta fenn a közömbösség látszatát, és
amit az arcán megpillantottam, nyers volt.
És lefegyverző.
Elviselhetetlenül tiszta.
Pislogtam, lehúztam a kulcskártyát, és figyeltem, ahogy az apró
pötty zölden felvillan.
A találkozásunk óta először én voltam az, aki becsukta előtte az
ajtót.
Vicces, mennyire azt hittem, hogy jó érzés lesz, szinte már
győzedelmes. Az egyetlen íz, amit a számban éreztem az ajtó
becsukódásakor, a vereség íze volt.
 ALEX

– Nem – zuhantam egy újabb ismeretlen ágyba, aminek megint

újfajta mosószer illata volt, miközben egy egész palack vizet
benyakaltam. – És ez a végső válaszom, úgyhogy kivonszolhatod
innen a szerencsétlen seggedet, és elmehetsz a szint másik végébe
nyalogatni a sebeidet, ahol nem látlak.
Blake és Lucas fölöttem álltak, az arcuk azt sugallta, hogy
észszerűtlenül viselkedtem, amikor igazából az észszerűség az én
oldalamon állt. Nem hibáztattam Lucast azért, hogy meg akarta
húzni Stardustot. Ő, mint kiderült, egész meghúzható volt. De ha
elronthatom az örömét, azt boldogan megteszem. Két éve, amikor
turnézni mentem, Fallon pedig Los Angelesben maradt, Lucas,
akinek munkát adtam, akit támogattam, akivel együtt nőttem fel,
akivel megosztottam a lakásomat, a kocsimat és néha még a
fogkefémet is, biztosította, hogy a barátnőm a lehető legközelebb
kerüljön Will Bushellhöz. Nem tudtam, miért, de úgy sejtettem, az
egésznek Laurához lehetett köze. Jóval azelőtt feküdtem le a csajjal,
hogy Lucas felfigyelt volna rá. Jóval azelőtt, hogy rendesen
megismerte volna. Gondolom, ahogy L. A.-be került az eljegyzése
romjaiból épphogy kilépve, tele volt bosszúvággyal és keserűséggel,
ezért úgy döntött, szerény személyemen tölti ki a dühét.
Így egy valóságos filmes gonosz módjára Lucas összebarátkozott
Fallonnal, az egyik legnagyobb bizalmasa lett, és mindennap egyre
inkább Will Bushell karjába lökte, amíg én távol voltam.
Lucas nem nyugodott, amíg Bushell meg nem kaparintotta őt
teljesen.
Ha belegondolok, Waitrose-nak egyáltalán semmi keresnivalója
nem volt ezen a turnén. Egy megtévesztő, kétarcú pöcs volt. Amikor
Will járni kezdett Fallonnal, az egész csapat szétesett, nekem pedig
az összes közös barátunkat a saját oldalamra kellett állítanom.
Úgyhogy igazából nem Lucasról szólt, hogy a közelemben
akartam tudni, hanem arról, hogy Willnek ne legyen kapcsolata se
vele, se senki mással, akivel együtt nőttünk fel. Ha megkefélhetném
Will anyját, és rávehetném, hogy tagadja ki őt, megtenném. De túl
sok erőfeszítésembe telne, ráadásul kedveltem Will apját,
leszámítva a furcsa, Manchester United iránti rajongását. Basszák
meg!
Amúgy meg az volt a lényeg, hogy Lucas nem fogja megdugni a
dödámat (dögös dadámat).
– Miért nem? – kérdezte Blake.
Felnéztem. Mióta izgatta Blake-et bármi is a karrierem
menedzselésén és a farkát az ügynökömbe nyomásán kívül?
– Lucas tudja, miért – morogtam.
Ahogyan Blake is. Folyamatosan lebeszélt róla, valahányszor
spontán kedvem támadt volna kirúgni Waitrose-t.
– Valójában nem tudom – mondta Lucas, karba fonva a kezét
maga előtt, miközben az ajtónak vetette a vállát. – Kérlek, fejtsd ki!
– Arról van szó, hogy Will karjába lökted Fallont, hogy bosszút állj
rajtam Laura miatt!
– Le kell állnod ezzel a baromsággal! Fallon felnőtt nő volt! Ő
döntött Will mellett.
– Fallon függő volt! Ő amellett döntött, aki akkor éppen nagyobb
hasznára volt – vágtam vissza.
– Ezért akarod visszaszerezni? Mekkora fogás! Egy nő, aki ahhoz
megy, aki mellett jobbak a lehetőségei! – morogta Lucas. Pont
annyira tűnt dühösnek, mint én, vagy talán még annál is jobban.
– Megadtad neki Will telefonszámát, odavitted hozzá, amikor a
kocsija lerobbant, aztán szóltál Willnek, hol találja meg. A pokolba is,
amikor túladagolta magát az én lakásomban, te elmondtad Willnek,
melyik kórházban van, miközben én turnéztam. Ki tesz ilyet? Ki?
– Egy rendes emberi lény? – pislogott Lucas tettetett
ártatlansággal. – Will támogatni akart egy rászoruló barátot. Te
éppen egy dél felé tartó buszon ültél, államokkal odébb. Figyu,
ennek semmi köze Indie-hez.
Felugrottam az ágyról, túlságosan sok energia száguldott bennem
ahhoz, hogy nyugton maradjak. A testem feszült volt a hosszú
autóúttól, és az, hogy kinyújtóztathatom azzal, hogy megverem
Lucast, a lehető legcsábítóbb dolognak tűnt.
– Ne erőlködj, Szent Lucas! Nem hiszek neked. Nem, nem
randizhatsz Indie-vel! Nem flörtölhetsz vele, nem udvarolhatsz neki,
és nem feküdhetsz le vele! Ő az enyém.
– Még csak nem is kedveled! – lökött meg Lucas, mire én is
visszalöktem. Mi a fasz köze volt ennek ahhoz, hogy kedvelem-e?
– Akkor is az enyém lesz! – bukkant fel az incselkedő vigyorom. –
De ne félj, tudatom majd, milyen íze van. Hiszen haverok vagyunk,
nem igaz?
Blake közénk ugrott mintegy végszóra.
– Na jó, srácok! Elég lesz mára a tesztoszteron egymásra
pisálásából!
– Meg fogom dugni – bámultam Lucasra, aki idegességében a
hajába markolt, és meghúzta. Üdv a random gonoszságok
világában! Pont olyan, mint a kedvességeké, csak pöcsfejek
számára. Minden izmom megfeszült, ahogy verekedésre készültem.
Lucas fájdalma valóságos volt, ami meglepett. Miért érdekelte
annyira az új lány? Alig ismerte. – Meg fogom dugni, és teljesen
tönkreteszem őt neked. Na, mit szólsz hozzá, Waitrose?
Hangosan szippantotta be a levegőt, aztán kiviharzott a szobából.
A fürdőkádig nevettem, és még csak bele sem akartam ölni
magam, amikor beleléptem. Ma nem.
Ma cigire gyújtottam, bámultam a plafont, és egy ide passzoló
dalra gondoltam.
Smoke on the Water.

INDIE

Jenna: Indigo! Jenna vagyok.

Indie: Szia, Jenna! Kérlek, szólíts Indie-nek!

Jenna: Hudson is benne van ebben a chatben. Nem gond,
Indigo?

Indie: …

Indie: Nem, dehogy.

Jenna: Hogy van Alex?

Indie: Nehezen, de józan.

Hudson: Szia Indie! Hallom, Alex veled ír!

Jenna: ???

Hudson: Egész éjjel ébren volt, és írt. Azt mondta, megvolt

az áttörés. Ausztrál idő szerint hajnali négykor küldött
hangüzenetet.

Jenna: Ő egy rocksztár. Nem alszik. Ez jó. Indigo, mesélj

erről!

Indie: Nincs nagyon mit mesélnem. Leginkább csak az

életemről kérdezget. Nem láthatom, mit ír, és fölösleges
megkérdeznem is.

Hudson: Naná. Alex utálja a kérdéseket. Főleg a költőieket,

de nincs oda a célzottakért sem. Ami semmi jót nem jelent
rám nézve az asszisztenseként.

Jenna: Hudson! Fecsegsz! Indigo! Számolj be a

fejleményekről! Mielőbb.

Indie: INDIE a nevem!

Hudson: Szia, Indiana! ;)

A kopogás megijesztett.
Egy biztosítótű beleszaladt az ujjamba, és kiszívtam belőle a vért,
miközben felkeltem az ablak melletti varrósarkomból. Igen, én
voltam az a lány, aki egy mini varrógépet visz magával egy világ
körüli útra. Mindig én készítettem a ruháimat, mert egy kisebb
vagyonba kerültek volna azok a darabok, amik tetszettek. Clara, a
régi főnököm volt olyan kedves, hogy nekem adta a maradék
anyagait, amikor egy ruhán dolgozott. Mindig voltak maradékai, ami
azt jelentette, hogy állandóan úgy néztem ki, mint aki készen áll egy
viktoriánus bálra.
Blake-re számítva nyitottam ki az ajtót. Amikor csak Blake-nek el
kellett hagynia az Alexszel közös szobájukat, vagy felhívott, vagy
megjelent az én szobámnál. Miközben Alfie vagy Luc felügyelte a
rocksztárt, ő némán figyelte, ahogy felveszem a félcipőmet, és
magamban morgok. Ezúttal nem Blake állt ott, hanem Lucas.
– Hali. – A kezét a zsebébe süllyesztette, a mosolya pedig
mentegetőző volt, mint aki tudja, hogy nem szabadna itt lennie.
– Megengedték, hogy ide gyere! Ez hatalmas lépés. Talán
legközelebb már én is szavazhatok.
Lucas megdörgölte a tarkóját, majd az arcához emelte a tenyerét,
és megdörzsölte a száját.
– Nem Blake-kel volt a gond. Őt nem érdekli semmi a telefonján
és talán Jennán kívül. Alex azonban… neki van némi gondja az
indulataival…
– Nem mondod – sóhajtottam, és kilestem a folyosóra, hogy
megbizonyosodjam, nincs ott Winslow, rajtaütésre készen.
– Megvan rá az oka, Indie. Adj neki egy esélyt!
Egy esélyt mire? Úgy döntöttem, nem kérdezek rá.
– Nem értékelem, amikor szemétként kezelnek.
 – Senki nem gondol rád szemétként, hidd el! Ennek inkább
hozzám van köze, mint hozzád.
Az ajtónál hagytam Luc-ot, lerogytam a franciaágyamra, és
belebújtam a cipőmbe. Öt perccel később odakint voltunk, taxit
fogtunk, és a belváros felé haladtunk. Lucas egy szólóénekes
dobosaként nem olyasvalaki volt, akit felismernének az utcán. Ám
így is ízig-vérig rocksztárnak nézett ki a sötétkék szemével,
szoborszerű arcával, szakadt farmerével és borsóleveszöld
blézerével. Vörösesbarna haja tiszta kóc volt, nem annyira, mint
Alexé, mégis „épp most csináltam édeshármasban” kisugárzása volt,
én pedig meg akartam kérdezni, hogyan nézhetnek ki úgy, mint egy
két lábon járó reklám.
A rossz idő ellenére Melbourne belvárosában hemzsegtek a
turisták és a biciklisták. Párokkal teli lovaskocsik és tinik csoportjai
járták az utcákat, a fiatalságukkal hencegve. Spanyol fánkot vettünk
egy utcai árustól, aztán egy padra leülve figyeltük az embereket.
Lucas úgy szippantotta be a kaját, mint aki most ismerte meg az
evés fogalmát. Én elnyammogtam rajta, miközben az utóbbi néhány
napon töprengtem magamban, és lelkiismeret-furdalásom volt,
amiért itt voltam, miközben tudtam, hogy több ezer kilométerre innen
a bátyám és a sógornőm még mindig küszködnek, és a leértékelt
tésztacsomagjaikat számolgatják. Ám mindez megváltozik másfél
héten belül, amikor megkapom az első fizetésemet.
– Eddig hogy tetszik az új munkád? – kérdezte Lucas, miközben
kidobta a papírtányérjainkat egy közeli kukába.
Megvontam a vállam, és egy sapkás kamasz párt követtem a
tekintetemmel, akik egy lámpaoszlop alatt csókolóztak a szitáló
esőben. Az ő történetüket szerettem volna élni, az enyém béna volt.
Ráadásul le akartam feküdni a főgonosszal, miközben a hercegem,
Lucas, olyan barátságosan nézett rám, amitől annyira szexinek
éreztem magam, mint egy terítő.
– Nem igazán csinálok semmit. Gyakorlatilag csak Alexet
nyaggatom. – Majdnem beleharaptam az alsó ajkamba, de még
időben leállítottam magam.
Lucas megrázta a fejét, és engem bámult, nem a tömeget, mintha
próbálna felmérni valamit.
 – Hidd el, ez nincs így. Mármint, lehet, hogy így van, de szüksége
van rá. Kissrác kora óta ismerem Alexet, amikor önkormányzati
lakásban lakott Watfordban a szüleivel és a nővérével. Mindig is
hajlamos volt a függőségre. Nehogy azt hidd, hogy tiszta attól, hogy
nincs kábítószer és alkohol a szervezetében. Nagyon is függő még,
akit felemészt a harag, és a düh hajtja. Csak nézd meg, hogyan
beszél és reagál, amikor meghallja Fallon nevét.
Valahányszor szóba került a neve, a szívem egy kicsit lelassult.
– Csúnya szakítás? – kérdeztem. Puhatolóztam. Miért
puhatolóztam? Minél kevesebbet tudtam róla, annál jobb.
Luc fészkelődött a padon, selymes nyelve kikandikált, hogy
megnedvesítse az ajkát.
– Nem érdeklődsz utána, ugye, Indie?
Megforgattam a szemem.
– Szavakkal válaszolj! – mondta.
Felálltam, le akartam foglalni a lábamat, a testemet. Mostanra
brutális késztetést éreztem, hogy szétguglizzam Fallon nevét, hogy
megtudjam, mi történt kettőjük között, csakhogy a telefonom
képernyője törött volt, a Jennától kapotton pedig blokkolták a netet.
Mellesleg mennyire lett volna okos dolog bármiféle fixációt táplálni,
amit a világ legnagyobb szerencsétlensége iránt éreztem? Akit nem
mellesleg saját magától kellett megmentenem.
– Egyáltalán nem! – horkantottam fel.
– Akkor miért kérdezed? – Lucas hangja olyan nyugodt volt, hogy
simán hagytam a védelmi falaimat leomlani.
– Azért – mondtam, miközben a dobos hozzám szegődött, és
elkezdtünk visszasétálni a hotelünkhöz, ami, mint kiderült, nagyon
közel volt oda, ahol ültünk –, mert nem tudom elhinni, hogy titkoljátok
előle az eljegyzést.
– Így a legjobb, higgy nekem – dugta ismét zsebre a kezét. Ez a
jófiús testtartás volt az ő névjegye.
– Szerintem, ezzel ő nem értene egyet. – Enyhén vacogtam.
Vettem ugyan Sydney-ben egy dzsekit, de Melbourne-ben hidegebb
volt.
– Ez bonyolult.
– Mi a bonyolult?
 – A Fallon-dolog. Amolyan Közel-Kelet-szintű bonyolultságra
gondolj. Nem is lenne szabad beszélnem veled erről, mert, őszintén,
szerintem nincs olyan ember a földön, akit ne hibáztatna Alex a
szakításukért. Önmagát leszámítva, természetesen.
Lucas felé fordultam, továbbra is kissé kocogva, hogy
felmelegítsem magam.
– Téged okol a szakításukért?
– Részben igaza is van.
– Miért?
– Miért tesznek az emberek hülyeségeket? – sóhajtott fel Lucas a
fejét rázva. – Mindegy.
A fennmaradó távot a hotelig csendben tettük meg. A szívem
egészen összefacsarodott. Rozsdás drótok gabalyodtak köré, amitől
alig kaptam levegőt. Alex sebezhető volt. Olyan, mint a halloween:
kívülről ijesztő, ám amikor mögé nézel, rájössz, hogy jó szándék van
benne.
Lucasszal a hotel folyosóján váltak el útjaink. Amikor benyitottam
a szobámba, az első dolgom az volt, hogy a hajamat kontyba
kössem a fejem tetején, és a teakonyhába menjek egy pohár vízért.
Amikor megfordultam, elejtettem a poharat, mielőtt még ihattam
volna a vízből.
Alex.
A szobámban.
A teakonyhámban.
Deréktól felfelé meztelen, csak egy fekete farmer és piszkos
bakancs volt rajta. Ó, és a gitárja. Ha a hátára szegezhetné,
megtenné. Ebben biztos voltam.
És az a legrosszabb, hogy felügyelet nélkül volt, tehát
visszaeshetett. Nagy levegőt vettem, és lehunytam a szemem.
– Hol voltál? – zengett a hangja, habár nem kiabált. Mégis
mindent betöltött, mintha saját testtel rendelkezett volna.
Gyorsan a kis varrógépemre, cérnákra és anyagokra pillantottam
az ablak mellett, majd megköszörültem a torkomat.
– Elmentem ragtapaszért. Varrós baleset történt. – Nem tudtam,
mi vett rá, hogy hazudjak. Talán az, hogy egy kicsit féltem attól,
kirúghat a turnéról. Ha ezt megteszi, minden tervemet lehúzhatom a
klotyón.
Tudtam, hogy nem kérné, hogy mutassam meg a ragtapaszt.
Túlságosan is öntelt volt ahhoz, hogy felfogja, mit mondtam. Csak
egy birtokló pöcsként viselkedett. Gyorsan eltereltem a témát.
– Na, de mindenekelőtt mondd, hogy józan vagy! – mondtam
olyan nyugodtan, amennyire csak tudtam, tekintve, hogy a szívem
annyira gyorsan vert, hogy majdnem kirobbant a padlószőnyegre.
Legalább ugyanolyan vörös volt mindkettő, nem kellett volna felárat
fizetni a tisztíttatásért.
– Józan, akár egy mormon csecsemő – emelte cserkész
becsszóra a kezét, mielőtt vigyorogva bemutatott volna nekem.
– Akkor térjünk át a legfontosabb kérdésre! Mi a fenét keresel itt,
Alex? – Letérdeltem, hogy összeszedjem az üvegdarabokat.
Ő továbbra is ott állt, szenvtelenül, akár egy szobor, és úgy meredt
rám, mintha az alattvalója lennék.
– Mármint, Jézusom, nem jöhetsz ide minden figyelmeztetés
nélkül… – motyogtam az orrom alatt, és éreztem, ahogy a fülem
kipirul.
Ne nézz fel! A végén már megint az ágyékát fogod stírölni.
– A hotelben ma valami bizarr oknál fogva nem elérhető a
mosoda, Blake-et pedig lefoglalja, hogy a farkam nagyobb publicitást
kap, mint a Kardashian család, azaz „a pöcsfiaskó”. Nincs egy tiszta
ingem sem a holnapi koncertre – lengetett meg egy fekete
szövetgombócot a kezében.
Hah! Blake rendbe hozza a felfordulást, amit csinált! Nem kerülte
el a figyelmem a helyzet iróniája. Hátat fordítottam Alexnek, nehogy
a szemem kárt tegyen a mellkasában. Neki volt a leglátványosabb
tetoválása, amit valaha láttam. Egy fekete hollót ábrázolt, aminek
törött szárnya megannyi apró tollá porladt szét, ami beterítette az
egész hátát és a bordáit. Azt a sötét, megtört angyalt szimbolizálta,
aki ő maga volt. Kidobtam az üvegdarabokat a szemetesbe.
– Nincsenek erre ügyeletes embereid? Úgy tűnt, a sydney-i
koncertnél nyüzsögtek körülötted. – Ismét az ajkamba haraptam. A
telefonom táncolni kezdett a konyhapulton, ahol hagytam. Tudtam,
hogy Nat keres, aki valószínűleg most ébredt, és szerette volna
megkérdezni, hogy vagyok. Utáltam, hogy nem veszem fel, de nem
kockáztathattam meg, hogy hallja a beszélgetésünket.
Kiszámíthatatlan, mi hagyja el ennek a férfinak a száját.
– De vannak. Csakhogy egyikkel sem szeretek beszélni – vallotta
be Alex.
– Egész biztos vagyok benne, hogy én sem tartozom az első
számú beszélgetőpartnereid közé.
– Járt utat a járatlanért el ne hagyj! – kocogtatta meg az orrát,
miközben felvonta a szemöldökét, mint aki épp valamilyen
nagyszerű és inspirációs tanácsot készül megosztani. – Szóval úgy
fest, te fogod kimosni Alex Winslow szennyesét! Gratulálok és
szívesen!
– Megmondhatod Alex Winslow-nak, akire számomra
felfoghatatlan oknál fogva egyes szám harmadik személyben utalsz,
hogy a ruhái kimosása nem tartozik a munkaköri leírásomba. –
Besétáltam a római fürdő stílusú fürdőszobába, és hoztam egy
törülközőt, hogy felszárítsam a konyhapadlót.
Ő ugyanott állt, mintha gyökeret vert volna, amit szívesen kitéptem
volna a saját kezemmel. Ha egy picit is arrébb ment volna, nem
kellett volna a vállammal a karjához érnem, miközben elfurakodtam
mellette. Persze nem mozdult, a bőrünk összeért. A földre dobtam a
törülközőt, figyelmen kívül hagyva a kontaktus nyomán keletkezett
bizsergést, és a cipőm orrával mozgattam az anyagot ide-oda.
– Valójában, de – mondta. A hangja tele volt valamivel, amit nem
ismertem fel. Lenyűgöző volt, ő állt a középpontban még a
színpadon kívül is.
Megfordultam, az arckifejezésem üres volt.
– Mi?
– Ma rászántam az időt, hogy elolvassam a szerződésedet. Jenna
adott Blake-nek plusz egy példányt, én meg unatkoztam. Tudod, se
internet, se kábszer, se Hudson, akivel kiabálhatnék. A
szerződésedben benne van, hogy segíts minden egyéb felmerülő
személyes dologban, amire szükségem lehet – vigyorgott oldalra
biccentett fejjel. – Úgy tűnik, jó kis pácba keveredett, miss Bellamy.
A szemem kikerekedett, a gyomromban pedig a gyűlölet hullámai
csaptak fel. Vagy adrenalin lett volna az? Nem tudtam biztosan.
Odacsörtettem hozzá, megragadtam a gombócba gyűrt inget, és
meglóbáltam előtte.
– Ha azt akarod, hogy mossam ki a ruháidat, akkor velem jössz,
és végignézed, mert legközelebb te magad csinálod majd! Ez
egyszeri eset! Nem vagyok a cseléded!
– Azt akarod, hogy a mosodába menjek? – Megfizethetetlen volt
az arc, amit vágott. Mintha arra kértem volna, hogy spontán
csatlakozzon hozzám egy űrbéli kiruccanásra.
Bólintottam, és a koszos ingét egy papírzacskóba dobtam, amit a
kabátom vásárlásakor szereztem. – Most pedig menjünk a
szobádba, és szedjük össze a többi ruhádat. Jobb, ha elindulunk
még öt óra előtt, amikor minden földi halandó elindul a munkából,
hogy mosson. Elég kaotikussá tud válni a helyzet.
Én már csak tudom. Nincs otthon mosógépünk.
– Én nem hagyhatom el a hotelt, te kis hülye! – kuncogott
(kuncogott!), miközben elállta az utamat. A válla széles és vékony
volt. Én így is elég kicsi voltam ahhoz, hogy átbújjak a keskeny
csípője és az ajtófélfa között.
– De elhagyhatod, és el is fogod.
– Basszus, te nem vagy normális! Jenna kivizsgáltatott teljesen?
Megvolt a pszichológiai felmérés, személyiségteszt, ilyenek?
Uram, adj erőt!
– Olyannak tartogasd a poénjaid, aki viccesnek találja, Winslow.
Velem jössz!
– Szexuálisan zaklathatnak! – szólt utánam nevetve.
Az a legrosszabb ebben, hogy volt olyan hiú, hogy ezt el is higgye.
Kitártam a szobája ajtaját, és elkezdtem összeszedni a szétdobált
ruháit a biliárdasztalról, a konyhapultról és a tévéállványról. A
lámpáról három boxeralsó lógott. Azt kívántam, bárcsak felárat
számolhatnék ezért.
– Paprikasprét tartok a táskámban és tavaly önvédelmi órákat
vettem. Köztünk legyen szólva, szerintem le tudjuk szerelni a kétes
zenei ízléssel rendelkező tizenhároméves lányokat, akik a
lemezeidet veszik – vágtam rá. Ez nem volt sem igazságos, sem
igaz. Alex nemcsak az egyik legjobb dalszövegíró volt Dylan,
Springsteen és Jagger után, hanem egyike azon kevés művésznek,
aki minden egyes új kislemezzel valami mást akart letenni az
asztalra.
– Várj! – Alex az ajtófélfára támaszkodott. – Szerinted béna a
zeném?
Vetettem rá egy pillantást. Másmilyen volt ma… könnyedebb.
Legalábbis úgy csinált, mint aki igyekszik nem pöcsként viselkedni,
ahogy a barátai szoktak utalni rá. Az jutott eszembe, hogy talán ez
volt az igazi énje, az, amit eddig elrejtett előlem, miközben próbált
elüldözni. Az igazi énje pedig cuki volt és vicces. Bármi vezérelte is,
nem érdekelt. Vágytam a fegyverszünetre, mert tudtam, attól az én
munkám is sokkal kellemesebb lenne, és legalább enyhülne a
szexuális feszültség is, amitől az apró szőrpihék felállnak a karomon,
valahányszor a barnászöld szeme rám fókuszált.
– Szerintem nagyszerű a zenéd – vallottam be halkan.
Először mosolyodott el igazából, és egek, erre nem voltam
felkészülve. A szája úgy kunkorodott fel, mint Marlon Brandónak A
vágy villamosában. Kőkemény volt, de lélegzetelállítóan szép a
legtörékenyebb értelemben. Hogy a jó életben fogom én túlélni a
turné hátralevő részét? Nagyot nyeltem, aztán a maradék ruháját
beleraktam két másik szatyorba, amit találtam, majd kisiettem
mellette az ajtón. Mintha hallottam volna vihogni mögöttem, de nem
fordultam meg, hogy megnézzem.
– Ó, te! A bukásod látványos lesz – ezúttal határozottan kimondta
ezt.
Azt figyelembe véve, hogy azt mondta két napja, szexelni fogunk,
pontosan tudtam, mire érti. Valahogy ki kellett zökkentenem.
Egészen katasztrofális volt, hogy folyton kikezdett velem, mert igaza
volt. Ha folytatja, talán sikerrel jár, miközben megszállottan
szerelmes egy másik lányba.
Ráadásul rocksztár volt.
Ráadásul a főnököm.
Ráadásul szétcsúszott.
Ráadásul három hónap múlva elválnak útjaink.
Minden okom megvolt rá, hogy olyan távol maradjak, amennyire a
munkám ezt lehetővé tette.
A liftmenet csendben telt.
 A hotel elhagyása egy kínzó előjátéknak érződött.
Aztán friss levegő áramlott a tüdőmbe, én pedig elhatároztam,
hogyan szerelem le a közeledését.
– Kedvelem Lucast – mondtam, ahogy benyitottam a mosodába.
Az álarca aznap másodszor hullott le. Anélkül is tudtam, hogy
hátranéztem volna rá.
Az ajtó becsukódott mögöttünk, én pedig megborzongtam,
miközben a tekintetemet a mosógépeken tartottam.
– Nem kellett volna ezt mondanod, kedves. Kihívás elfogadva, és
most bajban vagy. Olyanban, amiből nem tudod kidumálni az
ártatlan kis seggedet.
 Hetedik fejezet
ALEX

– Hű, te aztán el vagy telve magaddal! – Rövid, lesült lába a

levegőben lógott. Az egyik mosógép tetején ült, amire „elromlott”
feliratot ragasztottak, és egyenesen a szemben lévőt bámulta,
amelyikbe betömte a ruháimat. A kezét a combja alá dugta,
indigókék tekintetét a fekete szövetcsomóra függesztette, ami lustán
pörgött körbe az üvegajtó mögött. Eltöprengtem a lebarnult bőrén.
Az arcvonásai csendesek és kellemesek voltak, mint Emma
Watsonnak. A barna bőr, úgy döntöttem, a Los Angeles-i élet
eredménye lehetett. Elképzeltem, ahogy a városban bringázik egy
rövid ruhában, haja a szélben táncol. A félárbócon álló
merevedésemet figyelmen kívül hagyva a kedvére tettem.
– Hát, igen, mert az emberek is el akarnak telni velem – kaptam ki
egy cigit a fülem mögül, és az ujjaim között görgettem. Rá kellett
gyújtanom. De túl is kellett jutnom a hirtelen jött rajongásomon miss
Bellamy iránt. Meg fogom dugni őt, hogy visszavágjak Lucasnak.
Ötven százalékban biztos voltam benne, hogy az érdeklődésem
abból eredt, hogy ő volt az egyetlen nő a turnén. A másik ötven
százalék azért lehetett, mert azt mondta, hogy kefélni akar Waitrose-
zal. Talán a „kefélés” nem volt jó kifejezés. Stardust inkább az a
„menjünk moziba és fagyizni” típusú bige volt.
Stardust? Stardust. Mi a fasz!
Egy Burberry sapka volt rajtam, amit Christől, az otthoni, csóró
haveromtól kaptam, miután megnyertem az első négy Grammy-met
(ugyanazon az estén). Senki nem ismert fel, ettől viszont nem
éreztem magam kevésbé védtelennek.
– Tényleg elhiszed azokat a szavakat, amiket kimondasz? –
kérdezte, miközben meghúzta a hajgumit, amivel kontyba fogta kék
haját. A külseje napról napra a hatása alá vont. A különc, régi
Hollywood ihlette ruhái felkeltették a kíváncsiságom. A nagy száj és
apró fogak dolog tagadhatatlanul szexi volt. És kibaszottul élveztem,
hogy úgy pimaszkodott, mintha nem én hoznám itt a
játékszabályokat.
– Teljes mértékben. – Nekidöntöttem a csípőmet a mosógépnek,
amin ült, és az arcát tanulmányoztam. – A holnapi koncert előtt is
stírölni fogod a farkam?
– Ha pisilned kell, talán.
– Akkor majd pisilnem kell – mondtam, és magamban kijavítottam
pisálnomra.
Megforgatta a szemét, de mosolygott. Kicsit közelebb húzódtam
hozzá. A hely kezdett forgalmasabbá válni, ami nem jelentett jót
nekem.
– Ha már a farkamnál tartunk, mit mondanak róla a hírekben?
Szereznem kéne neki egy ügynököt? Úgy érzem, Jennát túlságosan
is lefoglalják a nagymenő ügyfelei. Talán keresek valaki mohóbbat,
aki igazán naggyá tudja tenni. – Minden szóban volt szexuális
utalás.
– A telefonom kijelzője törött, és nincsen laptopom. És ha lenne
internetelérésem, a te péniszed lenne az utolsó, amire rágugliznék.
De komolyan, az után, hogy „hogyan nézne ki egy szék, ha a
térdünk a másik irányba hajlana”.
Pénisz. Megint azt mondta, hogy „pénisz”. Hány éves ez a csaj?
Furcsa pillantást vetettem rá, mert ő is furcsa volt.
Pontosított:
– Feldobja a Google keresőmotorja, ha hiszed, ha nem.
A fejemet csóválva egy értelmesebb témára váltottam.
– Van valami, amiről tudnom kell? – Nem foglalkoztam a
közösségi médiával. Több millió követőm volt az Instagramon és a
Twitteren, Blake pedig időnként fotót posztolt rólam a koncertekről
vagy a stúdióból, hogy fenntartsa a hírnevem. Amúgy meg az
emberek tudták, hogy nem a celeb életstílus hajtott. A közösségi
média számomra olyan, mintha a saját tökömet nyalogatnám.
Nézz rám!
Ezt figyeld!
Figyelj rám!
Hallgasd meg a véleményem a politikáról/globális
felmelegedésről/egyéb témákról, amikről abszolút semmi fogalmam
nincs!
Nem, nem az én terepem. Úgyhogy amikor Blake azt mondta, ne
menjek fel a netre, egyáltalán nem ellenkeztem. Indie (azt hiszem,
többé már nem volt új lány) megdörgölte az arcát a tenyerével,
mielőtt újra az alsó ajkába mélyesztette volna a fogát, amiből
tudtam, hogy ideges.
– Nincs hozzáférésem az internethez, emlékszel? – ugrott le a
mosógépről, amikor a másik felberregett. Átpakolta a nedves
ruháimat a szárítógépbe, és miközben gombokra mutogatott,
elkezdett magyarázni valamit, amire nem figyeltem, és végképp meg
sem próbáltam megjegyezni. A tekintetem a fenekére függesztettem
a virágos swing ruhája alatt, ami felkúszott a combján, ahogy
előrehajolt. Elég lehangoló módon a bugyija nem vendégszerepelt.
– … győződj meg róla, hogy a fehérek külön legyenek a többi
ruhádtól. Én a törülközőket is külön veszem, mert azok nehezebbek,
bár gondolom, a törülközőket a hotel adja, szóval…
Egy csomót mozgott, és még többet beszélt. Egyértelműen nem
flörtölt velem, és ettől még inkább meg akartam dugni Lucas kis
szerelmét. Miután betömte a ruháimat a szárítóba, és elindította a
gépet, visszafordult hozzám, és felsóhajtott.
– Azt hiszem, van egy elütni való óránk.
Egy óra. Sok mindenhez kezdhetek egy órával. Először is
alhatnék, amit az utóbbi pár éjszaka nem tettem meg, mert dalokat
írtam. Vagy nézhetnék agyatlan tévéműsorokat. Zenét hallgathatnék,
írhatnék, játszhatnék, dughatnék. Vagy cselekedhetnék
tisztességesen, és elvihetném a dödámat kávézni, hogy jobban
megismerhessem. Dehogy! Az már a végső elkeseredésemben lett
volna, hogy őt elvigyem bárhova is. Először simán csak
megpróbálok beférkőzni a bugyijába.
 Azt az egy órát a szárítógép bámulásával töltöttük. Unalmas volt,
de valószínűleg nem annyira, mint hallgatni, ahogy Blake az
ügyvédeimmel kiabál, hogy különböző pletykaoldalaknak
felfüggesztésre kötelező leveleket küldjenek. Amikor visszaértünk a
mosodából, csak akkor szólt hozzám megint.
– Szóval semmit nem tanultál a mosodai látogatásunk alatt, mi? –
kérdezte, amikor az ajtajaink előtt megálltunk.
Felvontam az egyik szemöldököm. Az eres bicepszem kidülledt,
ahogy a három táskába beszuszakolt, hatalmas, tiszta ruhakupacot
tartottam. Láttam, hogy nézi. És nagyot nyel. És elfordítja a
tekintetét, ahogy minden jó kislány tette, mielőtt úgy megdugtam
őket, hogy teljesen szétestek.
– Igazából de. A segged nem is olyan rossz, amikor lehajolsz,
hogy felszedd a cuccomat. Azaz továbbra is meg akarlak dugni.
– Undorító vagy – motyogta, és kinyitotta az ajtaját.
– Te pedig kíváncsi. Jó éjt, Stardust!
 Nyolcadik fejezet
INDIE

Jenna: INDIGO!

Indie: Józan, esküszöm. Abból látom, milyen zsémbes volt

egész nap. Majdnem fellökött egy technikust a múltkor,
amikor hangpróbán volt.

Jenna: Alex mesélte, hogy írt egy tízperces dalt, és

ragaszkodik hozzá, hogy rárakja a következő albumára.

Indie: És?

Jenna: És 2017-et írunk, nem ’69-et (függetlenül a szám

iránti imádatától), ő pedig nem a Deep Purple. Egy
tízperces dalt nagyjából annyira könnyű eladni, mint egy
lapos seggű sztárjelöltet. Beszéld le róla!

Indie: Mi van, ha nagyon jó?

Jenna: Lényegtelen. Mondd azt neki, hogy béna, ha

lejátssza neked!

Indie: Ez helytelennek tűnik.

 Jenna: Hidd el, Indie, sokkal rosszabbnak tűnik majd, ha a
következő albuma is megbukik, ő pedig összecsomagolhat,
és mehet oda, ahova minden rocksztár meghalni megy:
vendégzsűri lehet egy tévés valóságshow-ban.

Egy újabb napot ikszelhettem ki élénk piros tollal a kilencvennapos

naptáramban.
Mivel a hangpróba csak hatkor kezdődött, Lucas, Alfie és Blake
úgy döntött, elmennek sétahajózni a koncert előtt. Blake nem
rajongott az ötletért, hogy órákra egyedül hagyjanak Alexszel.
Olyannyira, hogy két töltőt és a pót BlackBerry-jét is bepakolta a
biztonság kedvéért. Csak azután adta be a derekát, hogy Lucas és
Alfie félrevonta őt az elnöki lakosztály egyik zugában, és sustorogva
káromkodtak egy sort. Végül csak levált az ügyfeléről, és elment, ám
előtte még leadott nekem egy olyan listát, amire egy kétnapos
hasfájós csecsemőnek sem lenne szüksége.
Alex azt mondta, a hotelben akar maradni írni. De igazából csak
az ágyban feküdt, egymás után szívta a cigiket, miközben Cage the
Elephantot meg The Strokest hallgatott, és a plafont bámulta. Nem
szólt hozzám, és én sem próbáltam beszélgetést kezdeményezni
vele. Nehezen mondtam volna meg, hogy depressziós, vagy csak
egyszerűen művészként viselkedik. Az egyik pillanatban elragadó és
megnyerő volt, mint a mosodában, a másikban meg csak
mindenfélén borongott, és távolságot tartott a világtól.
Ez a nap különösen nehéz volt nekem, és csak arra vágytam,
hogy bezárkózhassak a szobámba, hogy álomba sírhassam magam.
És pontosan ezt is tettem abban a pillanatban, ahogy Blake
visszatért kora délután, és felmentett a kötelességeim alól.
 Két óra sírást engedtem magamnak, aztán elfogyasztottam
minden csokis dolgot, amit a minibárban találtam, hogy
megnyugtassam magam. Miután végeztem a miniösszeomlással,
felvettem a hotel telefonját és beütöttem Luc mellékét. Nem voltam
az a szívességet kérős fajta, de egyes helyzetekben kivételt kellett
tenni, mint például most.
Luc egy óra múlva jelent meg az ajtómban, frissen borotválkozva,
az illata olyan volt, mint egy divatmagazin belseje, hóna alatt a
laptopjával, az arcán fülledt vigyor terült szét. Elég szemrevaló volt,
és könnyen szerethető, személyiségre is. Komolyan mondtam
Alexnek, hogy kedveltem Lucast. Csak sajnos nem úgy kedveltem,
hogy az egész testem beleborzongott és felélénkült volna a vágytól.
Hogy fel kellett volna nyögnöm, valahányszor eszembe jutott az
arca. Ahogyan Alexet utálva-kedveltem.
– Megmentetted az életemet, Luc! – vettem át tőle a laptopot, és
lehuppantam az ágyamra. A szobámban máris kupi volt. Nem sokkal
különbözött Alexétől, neki viszont legalább volt kifogása rá (hiszen
osztozott a szobán valakivel, ráadásul a rocksztár imidzsét fenn
kellett tartania).
Luc körbejárkált a szobámban, amíg én beléptem a Skype-ra,
ahova az Ausztráliába indulásom előtt regisztráltam, aztán felhívtam
Natet és Craiget. Azonnal felvették, Ziggy közöttük ült, hatalmas
mosollyal dundi arcán, puha, szőke haja hullámokban lógott a
homlokába.
– Sztájdá! – gügyögte, és husis kezével integetett.
Éreztem, ahogy a szívem csordultig telik a mellkasomban, és az
arcomon vigyor terül szét.
– Hogy van az én kedvenc kissrácom?
– Jóóój! – húzta el.
– Hagylak titeket beszélgetni. – Nat felvette Ziggyt, és kiterelte
fürdeni.
Ellenkezni akartam, több időt kérni Ziggyvel, de tudtam, hogy
beszélnem kell a bátyámmal. Craig ülve maradt, világosbarna
hajába túrt. Annyira fáradtnak tűnt, hogy legszívesebben a szuszt is
kiszorítottam volna belőle. Közismerten ölelgetős voltam, ő pedig…
nos, ő nem.
 Lucas a sarokban állt, és végighúzta a tenyerét a különböző
anyagokon, amikből a következő ruhám készült. Egy sötétzöld darab
volt, fekete csipkés kivágással. Már majdnem végeztem vele, hogy
aztán elkezdhessem a „párizsi ruhát”, a halloweeni bálra abban a
kúriában. Nem is kellett volna tudnom róla, de most, hogy tudtam,
csak erre vártam az egész turnéban.
Valahol szerettem volna megkérni Lucast, hogy hagyjon magamra,
de az bunkóságnak tűnt, amikor kölcsönadta a laptopját, és mindig
csak kedvesen bánt velem.
– Hogy vagy ma? – kérdeztem Craigtől.
– Csak most indult a napunk. Kérdezd meg újra tizenkét óra
múlva! Te?
– Jól – hazudtam.
Ma volt a szüleink halálának évfordulója. Négy évvel ezelőtt jött a
hívás, mire a kórházba siettünk. Komolyan úgy hittük, hogy anya
túléli, de a belső vérzés nyerte meg a csatát. Apának azonban
esélye sem volt. Ő a helyszínen szörnyethalt, a testét egyenesen a
hullaházba szállították. Craig nem engedte, hogy lássam őt. Évekig
haragudtam rá emiatt, most azonban már értem. Mint kiderült, a
sofőr egy fához préselte, mielőtt elmenekült volna.
– Remélem, nem leszel tiszta őrült és dühös egész nap. Nat és
Zig nem érdemli ezt.
Craig felsóhajtott, és megint a hajába túrt. A baleset őt jobban
megváltoztatta, mint engem, mert neki kellett otthagynia a főiskolát,
munkát keresnie, és fizetnie a számlákat. Én ugyanaz az ember
maradtam, csak a szívem szakadt meg. Ő egy megtört emberré vált,
aki úgy kezdett viselkedni, mint akinek nincs is szíve. Nem akart
neheztelni rám emiatt, de nem kellett sok ész hozzá, hogy tudjam,
mégis így van.
– Igyekszem megerőltetni magam. – Az íróasztalára könyökölt, és
összefonta az ujjait a feje mögött. Cserbenhagyásos gázolás volt.
Ha a tragédia okozójának lenne arca, legalább utálhatnánk azt. Én
nem az az önsajnáló típus voltam. Még akkor sem, amikor
nyilvánvalóvá vált, hogy a nem túl fényes osztályzataimmal és a nem
létező anyagi forrásokkal akkor jutok be egy egyetemre, ha ott
takarítok. Nem érdekelt, hogy megírták a sorsomat. Átszabtam a
rohadékot. És igazából amíg Clara nyugdíjba nem ment, és el nem
adta a turkálót, elégedett is voltam a kis életemmel. Craig azonban
nem szeretett kicsinek maradni. Különösen azért, mert már majdnem
bekerült a profi foci világába, amikor a családunkat tragédia érte.
Ezért gyűlöltem az alkoholt. Kizártnak tartottam, hogy a sofőr
józan lett volna. Egyszerűen esélytelen. Ami miatt Craig románca az
alkohollal csak még inkább dühített.
– Köszi – suttogtam. – Légy erős értük, jó? Nat annyi mindent
feladott, hogy veled legyen.
– Ahogy arra már felhívtad a figyelmemet. Számtalanszor.
Lucas köhögött a sarokban, ami azt jelezte, hogy ideje befejeznem
a beszélgetést.
– Mr. Kokós az? – csillant fel Craig szeme a hívás alatt először,
csakhogy sokkal inkább az izgatta, hogy beszólhat egy celebnek,
mintsem az elaléltság. – Csak nem Alex Winslow-t hallottam
köhögni?
– Nem. – Kimelegedtem a puszta gondolattól is, hogy Alex a
lakosztályomban mászkáljon. – Lucas az, a dobosa. Ő adta kölcsön
a laptopját.
– Okés. – Craig hangja újra a szokásos jegességbe burkolózott. –
Amúgy remélem, túl vagy már a szokásos bőgésparádédon.
– Túl vagyok – erősítettem meg. Mondani akartam még valamit,
hogy pozitívabb hangnemben zárjuk a beszélgetést, de ő
megszakította a hívást, én pedig végül a kék képernyőt bámultam.
Lucas megjelent mellettem, és megszorította a vállamat. Nem volt
szükség szavakra, én pedig azon kaptam magam, hogy a kezéhez
nyomom az arcomat, és lehunyom a szememet.
Ő itt volt.
Kedves volt.
Megértett.
Amióta elhagytuk az Államokat, bár még mindig egyedül voltam,
most először mégis valahogy egyben éreztem magam.
Az egész világ másmilyennek érződött aznap este. Mintha egy ferde
kép lett volna egy egyébként csupasz falon. Az élet olyan
megvilágításba került, amit csak a tragédia tud előidézni. Az árvaság
nemcsak egy állapot, hanem egy érzés, egyfajta batyu volt, és talán
még személyiségjegy is.
Némán követtem Alexet. Teret engedett nekem, de persze amúgy
sem akart velem sohasem beszélgetni, leszámítva a múltkorit a
folyosón. Amikor fellépett a színpadra, és elkezdődött a koncert,
megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egyedüllétre volt szükségem.
Ahogy Alex eltűnt a közelemből, lehuppantam a kanapéra (ami
ezúttal barna bőrből volt) az öltözőjében, és Luc laptopján képeket
nézegettem Flora és Bruce Bellamyről. Craig ezen a napon
publikussá tette a profilját, mert tudta, hogy szeretném látni őket.
Az édesanyám mosolya ragályos volt, apa pedig mindig az egész
testével nevetett. Végighúztam az ujjam Luc laptopképernyőjén, és
sóhajtottam.
– Ne utáljatok, amiért elhagytam őket. Annyi pénzzel térek majd
vissza, ami kijuttat minket a csávából – mondtam nekik, de tudtam,
hogy ez nem ilyen egyszerű.
Amikor a koncertnek vége lett, Alex csurom vizesen sétált be.
Izzadságcseppek csurogtak le az álláról a csupasz mellkasára, a
gyomrom pedig furcsán összefacsarodott valahányszor a léptei
nyomán Alex feszes hasa összehúzódott. Az alsó ajkamba
haraptam, és félretettem a laptopot.
– Jó volt a koncert?
– Nem – mordult fel, miközben felkapott egy palack vizet, és
lecsavarta a kupakját. Ivás helyett az arcába csorgatta a vizet
fölülről, aztán laposra nyomta az üres palackot a tenyerével az
asztalon. – Állati fantasztikus volt a koncert!
 Még csak rá sem tudtam mosolyogni, úgyhogy tovább bámultam a
falat. Alex megbökte a lábam a bakancsával, és mellém vetődött,
majdnem kettétörve a laptopot.
– Éjfélkor a folyosón, Stardust! Asszem, a ma esti kicsit hosszabb
lesz. Le vagyok maradva a dalokkal.
– Miről beszélsz? – motyogtam, miközben kiszabadítottam a
laptopot, és a kanapé melletti kis asztalra tettem.
– A koncerteste múzsaeste. Ezt csináljuk egy fellépés után. – Úgy
bámult rám, mintha egy plusz fejet növesztettem volna.
– Már megint csináljuk? – pislogtam, és közben próbáltam úrrá
lenni a gyomrom remegésén.
Az oldalára fordult, így remekül ráláttam a tetovált mellkasára és
hasára. Fejét duzzadó karjára hajtotta, a tekintete olyan átható volt,
akár a rekedtes, kábító hangja.
Másnak érződött. Nagyon másnak.
Másmilyen volt, mint ahogyan nézni szokott rám.
Másmilyen, mint ahogyan valaha is nézett rám bárki.
Történt valami a testemmel, amitől keresztbe kellett vetnem a
lábamat, és össze kellett szorítanom a combomat. Az ajka közel volt
az enyémhez, megduzzadt a mikrofonba kiáltozástól. Fel kellett
kelnem. Miért nem keltem akkor fel? Jesszusom, mintha a seggem
hozzáragadt volna a kanapéhoz.
– Mi a fasz bajod van, Stardust? Furább vagy a megszokottnál, és
ez sokat elmond.
– Nem akarok beszélni róla. – A tekintetem az ablakra vándorolt.
Alex minden egyes öltözőjében volt ablak. Elgondolkodtam, vajon
külön kéri-e, és hogy ettől vajon kevésbé érezte-e csapdában magát,
egy helyzetben, önmagában megrekedve.
– Hát – paskolta meg lágyan a combomat, mire különböző színű
és méretű tűzijátékok robbantak szét a mellkasomban. –, nem fogom
szépen kérdezni. Tőlem kapod a fizetésed, én vettelek a szárnyaim
alá. Mesélj csak!
Szipogtam, nem törődve a tompa fejfájással, ami kéz a kézben járt
az órákig tartó sírással.
– Gyakorlatilag te vagy az én szárnyam alatt.
 – Az lehetetlen – mondta, és felemelte a petyhüdt karomat. Az
érintése olyan volt, akár egy takaró, meleg és furcsamód védelmező.
A testem hamvaiból feléledő főnixnek érződött, ami ismét felfedezte,
hogy vannak izmai, idegvégződései és húsa, ami sóvárgott azért,
hogy megérintsék, megharapják, felszakítsák. Nagyot nyeltem. –
Nem férek el ez alatt! A pöcsöm nagyjából olyan hosszú lehet, mint
a lábad. Te vagy alattam. Szándékos a szójáték. Most pedig mondd
el, mi a baj! Gond van Lucas és Stardust édenkertjében? Végre
rájöttél, hogy ő egy faszfej? – szaladt fel ördögien az egyik
szemöldöke. Úgy beszélt, mintha Lucasszal egy pár lennénk, ami
nem volt így, és szerettem volna elhinni, hogy valamiféle él vegyült a
hangjába. De miért? Nem érdekeltem őt, és ha így is lett volna,
Jenna figyelmeztetett vele kapcsolatban. Az egész világ
figyelmeztetett.
– Most komolyan, Winslow! Nem akarod tudni. – Utolsó
figyelmeztetésként fáradtan intettem a kezemmel. Nem az én
dolgom volt, hogy megóvjam őt az igazságtól. Az igazság csúnya,
nyers és nyílt volt, akár egy gennyel teli seb. Úgy vettem észre, Alex
a photoshopolt nőkhöz volt hozzászokva. Nem a hozzám
hasonlókhoz, akik kéttonnás batyut cipeltek magukkal, és valódi
hibákkal rendelkeztek.
– Ki vele, Bellamy! – nyomta meg a végét.
– Ma van a szüleim halálfordulója.
– Hogy mondod? – Előrehajolt, az izmai megfeszültek a… mitől
is? Pontosan mit érzett?
– Ma négy éve, hogy a bátyámmal telefonhívást kaptunk, hogy a
szüleink cserbenhagyásos gázolás áldozatai lettek egy étterem
közelében a koreai negyedben. A szüleimnek ketten együtt három
munkahelye volt, és soha nem jártak el vacsorázni. Ám minden
házassági évfordulójukkor apa elvitte anyát egy svédasztalos büfébe
ünnepelni. Valami pszichopata elütötte őket, miközben átkeltek az
úton, hogy a tóparton sétáljanak, aztán elhajtott, és a sorsukra
hagyta őket. A házassági évfordulójukon haltak meg, ezért nevezem
halálfordulónak.
Csak néztünk egymásra. Nem tudtam megfejteni az
arckifejezését, de most először nem is érdekelt. Ez az én
szomorúságom volt, az én fájdalmam, az én életem. Nem kellett az
övéhez igazítanom. És mi van akkor, ha úgy tűnt, megviselte a
vallomásom, mielőtt talpra szökkent volna, hogy odasétáljon az
alkoholmentes minibárhoz a szoba másik végében?
– Mennyi… idős voltál? Tizenhét? – Megregulázta a hangját,
megkeményítette a vonásait. Újra magára öltötte a pókerarcát.
– Harmadikos gimis – bólintottam. – Addig kitűnő tanuló voltam.
Szárnyaltam. Úgy volt, hogy a teljes tanulmányi ösztöndíjat célzom
meg, ám a baleset után a jegyeim gyorsan leromlottak. Részben
azért, mert részmunkaidős állást kellett vállalnom, ami elvett a
tanulóidőmből, de leginkább azért, mert elvesztettem a motivációmat
anya támogatása nélkül. Az utolsó évre annyira rossz lett a helyzet,
hogy éppen csak sikerült leérettségiznem. Meghasaltam spanyolból,
és egész biztos vagyok benne, hogy az angoltanárom is csak
megszánt. – Alex megvakarta az állát, miközben bedöntött egy
citromos tonikot, és kibámult az ablakon.
– Valószínűleg még jobban utálsz engem, amiért letartóztattak
ittas vezetésért. – A kedves, normális Alexnek hangzott ma.
Összeszedtem a táskám és Lucas laptopját, majd megindultam az
ajtó felé. Ha maradtam volna, elmondtam volna az igazat, hogy igen,
gyűlöltem az alkoholistákat, és megvetettem azokat, akik szerint
rendben van részegen volán mögé ülni, ezzel nemcsak önmagukat
veszélyeztetve, de azokat az ártatlan embereket is, akik a házassági
évfordulós vacsorájukról sétálnak hazafelé. Ahogy én kifelé mentem,
Lucas bejött. Egymásnak ütköztünk, ő felnevetett, és beletúrt barna
hajába.
– Kerestelek! – Édesen rám mosolygott. A tekintete egy pillanatra
Alexre tévedt, mielőtt visszatért volna rám.
Átadtam neki a laptopot.
– Köszönöm ezt! Életmentő voltál, Luc.
– Nincs mit. Jobban vagy már? Elég idegesnek tűntél korábban a
szobádban. – És már megint ott volt. Az a pillantás, amit Alexre
vetett. Várt… valamire. Talán egy reakcióra.
Szólásra nyitottam a szám, hogy feleljek, amikor Alex jelent meg
mögöttem. Felnéztem, és az állát láttam. Sokkal magasabb volt
nálam, és bár vékony volt, tele karizmával, úgy tűnt, nem is
tartozunk ugyanahhoz a fajhoz. Az ujjai ráfeszültek az ajtófélfára, az
orrcimpája kitágult.
– A szobájában? – Úgy ejtette ezt az szót, mintha átok volna. – Mi
keresnivalód volt a szobájában?
Lucas félrebiccentette a fejét, arcán zavartság feszült.
– Megkért, hogy adjam kölcsön neki a laptopomat.
– Maradhattál volna a folyosón. Nem is, várj! Ezt a fogalmat te
nem ismered, igaz, Waitrose? Hogy úgy beszélj egy lánnyal, hogy ne
sajátítsd ki az életét, az idejét, a környezetét! – szidta meg Alex.
Beszorultam kettejük közé, Alex a hátam mögött, Lucas velem
szemben. Elöntött a forróság, és nem csak attól, hogy elpirultam.
Mindkét férfiből akkora hő áradt, amivel húst is lehetett volna sütni. A
nyakamban lüktetni kezdett egy ér az izgalomtól, ami helytelen is
volt, különösen az időzítést tekintve.
– Hát ez jó, Winslow! Ha a farkad önéletrajzot írna, hosszabb
lenne, mint Bill Gates-é! – Luc hangja könnyed maradt, de a
szándék mögötte komoly volt. Felém nyújtotta a kezét.
A szemem elkerekedett a hitetlenkedéstől. Ez nyílt provokáció
volt, és ezt mindketten tudták. Oldalra léptem, háttal a falnak.
Mindketten rám meredtek, arra várva, hogy mondjak valamit. Lucas
továbbra is kinyújtva tartotta a kezét, ám az egyáltalán nem volt
hívogató. Alex félretolta, amitől az Luc teste mellé esett. Bemászott
a dobosa arcába, és mielőtt felfogtam volna, mi történik, Lucast a
falhoz préselte mellettem, nedves ingének anyagát Alex az öklébe
szorította. Az orruk most már szinte összeért. Kétség sem fért
hozzá, hogy valamiért haragudtak egymásra, sütött róluk.
– Tisztázzunk valamit! Ezt a lányt nem azért vettük fel, hogy benne
tartsd a farkad! Ő az én asszisztensem! Rólam gondoskodik, engem
lát el, nekem ad számot, egyedül nekem! Ez azt jelenti, hogy ha még
egyszer a szobájában talállak, és hidd el, ezentúl jobban
odafigyelek, Waitrose, szemrebbenés nélkül kihajítalak a turnéról!
Ne feledd, hogy csak egy kibaszott dobos vagy! Bármelyik rajongó a
helyedre ülhet két ütővel.
A szívem a torkomban dobogott. Akármennyire is gonoszkodott
Alex Winslow velem kapcsolatosan, soha nem beszélt még így egyik
barátjával sem előttem. Lucas ellökte Alexet, mire a rocksztár a
szemközti falnak csapódott.
– Ó, hagyjad már! Nyomorúságos pöcsként viselkedsz, amióta
csak kijöttél a rehabról! Ha az az életcélod, hogy mindenkivel
megutáltatsd magad, kiemelkedően teljesítesz, Winslow!
Alex azonnal hátralendítette az öklét, arra készülve, hogy Lucas
arcába csapja, de szerencsére Blake megjelent a folyosón, és felénk
szaladt.
– Hé! Ti ketten! Hagyjátok egymást békén! – kiabálta, miközben
telefonnal a kezében figyelmeztetőleg hadonászott. Nincsenek rá
szavak, mennyire kényelmetlenül éreztem magam, ahogy ott álltam,
mint valami idióta, és némán figyeltem a szóváltást. Sok mindent
akartam tenni, többek között azt, hogy ráordítok Alexre, hogy nem
vagyok a tulajdona, aztán megmondani Lucasnak, hogy ne
viselkedjen úgy, mint egy önbizalomhiányos ötéves, aki fel akarja
húzni az utcabéli lobbanékony gyereket. Csakhogy úgy döntöttem,
hogy az eredményesség kedvéért mindkettőt külön-külön osztom ki,
miután lenyugodtak.
Blake közéjük furakodott, és a karját szétfeszítve hozzányomta
mindkét pasit a szemben lévő falakhoz.
– Már másodjára egy napon belül! Mi a franc folyik itt? – követelt
választ.
– Ugyanaz, ami tegnap. Waitrose ráhajtott a bébiszitteremre – fújt
ki Alex egy izzadt tincset a hajából. A csudába is, még mindig
félmeztelen volt, én pedig még mindig nagyon igyekeztem nem
ovulálni ennek eredményeként.
Lucas vicsorgott.
– Fussunk neki újra, balfék! Kokszos biztos úr nem engedi Indie-
nek, hogy levegőt vegyen nélküle. Úgy tűnik, többet már nem
lóghatunk együtt a kispöcsszindrómája miatt.
– Kis pöcs! – kiáltott fel Alex, mintha Lucas épp most közölte volna
vele, hogy a Föld lapos. – A farkam máris több pénzt keresett, mint
te idén, és hamarosan egy egész menedzsergárdára lesz szüksége,
hogy egyengessék a karrierjét. Kurvára ne merészeld becsmérelni!
Most komolyan itt álltam, és azt hallgattam, ahogy három felnőtt
brit férfi Alex péniszéről vitatkozik?
 – Jól van, jól van, jól van! – nyomta őket még erősebben a falhoz
Blake, ahogy próbáltak újra egymás arcába mászni.
Lucast eddig mindig csak összeszedettnek és nyugodtnak láttam,
és Alex sem tűnt még ennyire zaklatottnak korábban.
– Jól figyeljetek rám ti ketten! Alex, Lucas együtt lóghat a
bébiszittereddel, aki valójában nem a tulajdonod csak azért, mert
neked dolgozik! Lucas, szaladhatsz Indie után (bocs, Indie, de ezt
csinálja), de megtehetnéd, hogy kevésbé dörgölöd Alex orra alá az
egészet. Megértettétek?
Alex úgy bámult Blake-re, mint aki nem fogott fel semmit, és nem
értett egyet semmivel abból, ami elhagyta a száját. A tekintete
villámokat szórt, a száját vonallá préselte. Néhány másodperc csend
után lerázta a karjáról Blake kezét. A tekintete egy pillanatra sem
hagyta el a menedzseréét.
– Ezt majd a lakosztályomban megbeszéljük. Most elmegyek
kocsikázni. Indie! Te velem jössz!
– Nem – vetettem ellent neki. A határán álltam, hogy megfojtsam
miközben sikítok. – Az egyterűben megyek a többiekkel.
– Hát akkor – mondta mosolyogva –, gondolom, én megyek is.
Kokaint szerezni egy külföldi városban mindig macerás.
Már majdnem odatrappoltam hozzá, amikor Blake megállított
azzal, hogy a vállamra tette a kezét.
– Majd én elintézem ezt – mondta.
Az egyik öltöző ajtaja kinyílt lentebb a folyosón, és Alfie jelent
meg, kipirult arccal. Egy piros miniszoknyát viselő, gyönyörű, barna
hajú nő volt vele. Egymás kezét fogták. Nem kerülte el a
figyelmemet, hogy a csaj vörös rúzsából mindkettejük arcára került.
– Be tudnátok fogni a pofátokat egy rohadt percre? Eléggé lefoglal
itt a szerelem terjesztése.
– A szerelemé vagy a nemi betegségeké? – motyogta Alex, és
rágyújtott. Az arcán teljes szélességben ráült a „baszd meg magad”
kifejezés.
Lucas keresztbe tette a kezét, és ásított.
– Bocs, haver, ezt el kell halasztanod. A főnököd visszaeséssel
fenyeget, mert nem bírja elviselni, hogy a dobosa meg a bébiszittere
együtt lógnak.
 – Együtt lógnak, mi? – röhögött Alfie.
Maradj erős! Ne üss meg senkit! Semmi szükséged priuszra!
– Ti mind hülyék vagytok! – foglaltam össze, ahogy végigsiettem a
folyosón a hátsó bejárat felé, ahol az egyterűnk várt ránk. –
Mindannyian! Kivétel nélkül! Vastag pénztárcájú, túlságosan is ráérő
óriásbébik vagytok! – Megfordultam, és nyomatékosításképp a két
középső ujjamat felmutatva mentem tovább. – Megyek, beülök a
kocsiba, és megpróbálok nem megfulladni a méregtől! Remélem,
hogy mire kiértek, egy kicsit felnőttebbek lesztek!
– Mind felnőttünk itt! – ragadta meg az ágyékát Alfie, és ezúttal
Lucas csapta tarkón.
– Éjfélkor találkozunk, Stardust! – kiáltotta Alex a távolodó
hátamnak.
A barna csaj felvisított.
– Te jó ég! Alex Winslow! Kérhetek egy aláírást?
Felgyorsítottam a lépteimet, és ugyanazt a mantrát ismételgettem,
amit korábban, hogy csak a pénzről szólt az egész. Átmenti és
teljesen értelmetlen.
Csakhogy az az igazság, hogy Alex be akart jutni a bugyimba.
Lucas pedig az életembe.
Én pedig erről a turnéról akartam kijutni élve és egészségesen.
Szívügyileg, testileg és lelkileg.
 Kilencedik fejezet
ALEX

George Carlin egyszer azt mondta: „Milyen érzést kelt benned a

kokain? Azt érezteti veled, hogy fogyassz még több kokaint!”
Hölgyeim és uraim! George Carlinnak bizony igaza volt.
Éberebbnek, kevésbé szorongónak és sokkal magabiztosabbnak
éreztem magam tőle. A kokótól totál felpörögtem, és megértem a
nevetséges pénzemet. A kokótól elviselhetőbb is lettem, kevésbé
viselkedtem faszként, mert nem aggódtam azon állandóan, hogy
szarok a szarjaim, és közben elviselhetetlenebbé is tett, mert
elhitette velem, hogy én vagyok A Jani.
Most, hogy józan voltam, nagyon is jól tudtam, hogy igazolnom
kell a bankszámlámon csücsülő pénzemet azzal, hogy egy
elképesztő albummal rukkolok elő. A „túlértékelt” kifejezés túl
gyakran röpköd azok után, hogy a művészetedet sportkocsikban,
figyelemfelkeltő kapcsolatokban és malibui álomházakban mérik. A
pénz egyben a művészet végének kezdete is, a kreativitás
halálcsókja, a tisztesség rákfenéje. Erről többet majd később. Az a
lényeg, hogy a bizonytalanság olyan, akár egy kígyó. Vagy megfojt,
vagy elevenen felfal. Te döntöd el, igazából.
Az új album miatt kényelmetlenül éreztem magam, és ezért
faszként viselkedtem. A sortüzet elsőként az embereim kapták,
úgyhogy nem csoda, hogy Waitrose-on meg a könnyed mosolyán és
a gátlástalan szándékain töltöttem ki a haragom. De most komolyan
azt várta tőlem, hogy tétlenül nézzem és hagyjam, hogy megdugja a
nagyon is megdugható dödámat? A faszt!
– Mi van a szitterrel? – visszhangozta Blake a gondolataimat,
miközben a nadrágja zsebébe süllyesztette a telefonját.
Leálltam Tania pengetésével, és felnéztem. Egy taxi hátsó ülésén
ültünk, miközben Melbourne-nek azon részén haladtunk keresztül,
ahol az Eureka Tower, a Melbourne Cricet Ground, a Királyi
Botanikus Kert és a háborús áldozatoknak felállított emlékmű, a
Shrine of Remembrance állt. Tudtam, hogy Blake komolyan gondolta
a kérdést, mivel még a telefonját is elrakta.
– Pontosabban? – piszkáltam ki a koszt a tövig rágott körmöm
alól.
– Eddig soha nem zavart, ha ráhajtottunk a dadáidra. Meg is tettük
mindig. Jesszus, Alfie kettőt meg is húzott, és egyik sem tartott ki
tovább egy hétnél!
Az ablakra fordítottam a tekintetemet, és a térdemen doboltam
valami dallamtalan ritmust. Két csík rendbe hozná az egész életem.
Feloldaná a dalszövegeket, és rávenne arra, amit már egy ideje
akartam: a hajánál fogva kivonszolni Stardustot a Melbourne-re néző
erkélyre, és eszméletlenre kefélni, amíg már nyögni is csak hamisan
tud.
– Hadd frissítsem fel a memóriádat, Blake! Egyik felvigyázóm sem
lépte át a háromnapos határt. Tessék, ez az első tényed. Mi a
második? Ez a dada velünk van az úton, valószínűleg egészen a
turné végéig, és nincs szükségem a drámára. Harmadik és utolsó
ok: sajnos ő már nem nélkülözhetetlen. Azt hiszem, rájöttem, miben
lesz hasznomra.
Elnehezült a csend közöttünk.
– Na most neked kell pontosítanod! Mire használod?
Blake Jennát akarta, ebben biztos voltam. Amikor először
találkoztak, még azelőtt megkérdezte tőle, mi az a hatalmas gyűrű
az ujján, hogy bemutatkozott volna. Jenna azt felelte, hogy pontosan
a hozzá hasonló idióták miatt viseli, akiket el akart kerülni. Semmi
értelmét nem láttam annak, hogy Blake Indigo körül szaglászott. A
fogammal kihúztam egy cigit a csomagból, és rágyújtottam, nem
törődve a sofőr néma rosszallásával, amit a visszapillantó tükörben
küldött felém.
Pöfékelve húztam le az ablakot.
– Mint kiderült, Indigo egészen jó múzsája lett a következő
albumomnak. Ő két lábbal jár a földön, én az egekben szárnyalok.
Miatta a régi filmek Los Angeleséről akarok írni. Csak nézz rá! Úgy
öltözködik, mint azok a Marilyn Monroe-imitátorok a Hírességek
sétányán. Kezd összeállni bennem az album narratívája, aminek ő is
a része. A kékhajú lány a vintage ruhájában, ahogy a bringáján
kerekezve próbálja újra összefoltozni a szívét.
Mostanra már csak süketeltem. A magyarázatom a legjobb
esetben is csak művészieskedőnek hangzott, a legrosszabb esetben
pedig eltévelyedett maszlagnak, de ez a zenészlét szépsége. Senki
nem vitathatta a munkafolyamatodat, még ha az abból is állt, hogy
egy kínai gyorsbüfé tetején ülsz anyaszült meztelenül egy
gyümölcskosarat egyensúlyozva a fejeden, miközben a We Are the
World-öt énekled, ami kétségkívül a valaha volt legrosszabb dal az
írott szó történetében.
– Hmm – simította meg Blake az állát, miközben alaposan
elgondolkodott a sok baromságon, amivel megetettem. Tudtam,
hogy bármit megtenne, hogy segítsen egy jó albumot megírni,
beleértve Waitrose megnyúzását, hogy a bőréből Taniának új tokot
készítsen. A következő rész egy kicsit már trükkösebb volt. A
seggfejség ugyanis művészet. Valószínűleg ezt úgy kellett volna
csinálnom, hogy ne tiporjam sárba látványosan a „barátság”
fogalmát, csakhogy, ha Lucasról volt szó, őszintén nem érdekelt a
dolog. Sőt, nagyon is boldoggá tenne, ha megtudná, hogy a
Pussycat Dollsra ujjaztam meg a kis barátnőjét.
– És meg is fogom dugni a csajt.
Blake álla leesett, aztán visszatért a helyére, ahogy elmosolyodott,
amit megpróbált visszafojtani. Miért nézett ki ilyen elégedettnek?
Tudott valamit, amit én nem?
– Nem azt mondtam, hogy édeshármas lesz – tisztáztam.
Ismét szúrós lett a pillantása.
– Fogd be, Alex!
 A taxi megállt a hotelünk előtt. Odakint sötét és hideg volt, és
hetek óta most először nem éreztem úgy magam, mintha a
háromszáz kilométeres körzetben minden autó átgázolt volna a
lelkemen. A friss levegő facsarta az orromat, amikor kiszálltam a
hátsó ülésről. Az ajtónállók elindultak felénk, miközben Blake
kifizette a taxisofőrt, extra borravalót adva a cigibűzért, amit magam
után hagytam. Az egyik ajtónálló esernyőt tartott fölém, a másik
felajánlotta, hogy átveszi a gitáromat. Lecöcögtem. Senki nem
érhetett Taniához rajtam kívül. Blake felvette a tempómat az
épületbe menet, és egy pillanatra nem Alex Winslow meg a jól
öltözött menedzsere voltunk, csak két átlagos huszonhét éves
pasas, engem pedig lecseszett a haverom az elviselhetetlenül önző
viselkedésemért. Nem voltak kordonok, sem úttorlaszok, sem
testőrök, hogy megvédjenek a világtól.
– Waitrose Indie-t akarja, ezt világosan tudatta – közölte Blake,
amikor beléptünk a liftbe. – Már egyszer beleköptél Lucas levesébe.
Emlékszel Laurára?
Halványan, és csak azért, mert tizennégy évesen még nem volt
szerencsém beszívni.
– Akkor még csak nem is nőtt szőr a tökünkön! Mellesleg sokkal
korábban meghúztam a csajt, minthogy elkezdett volna járni vele –
intettem le. – Laura azért hagyta el, mert egy rakás
szerencsétlenség volt, aki alig figyelt rá. Alig várta, hogy velünk
jöhessen turnézni és, L. A.-ben csatlakozhasson hozzánk. Amikor
szakítottak, befogadtam, repjegyet vettem neki, és elhoztam
Kaliforniába, ahogyan téged is. Ő meg cserébe összeboronálta
Fallont meg Willt. És tudod, mi van? Így is felvettem a dobosomnak!
Hát, most tartozik nekem, és végre eldöntöttem, hogyan fizetheti
vissza. Megtapasztalja majd, milyen érzés, amikor a csaj kicsúszik a
markából. Spoiler következik! Nem jó érzés. Egyáltalán nem.
A lift ajtaja kinyílt. Annyira csendben mentünk a lakosztályunk felé,
hogy a lépteink a szőnyegpadlón tompa puffanásokként
visszhangoztak a falakról. Tizenegy óra ötvennégy perc volt. Valahol
tudni akartam, hogy Indie kijön-e önként a folyosóra éjfélkor, de
nagyrészt leszartam. Dalokat kellett írni. Ő pedig segíteni fog, ha
tetszik neki, ha nem.
 – Kint maradsz? – dörzsölte meg a homlokát fáradtan Blake, a
másik kezével máris a kilincset fogta.
A bébiszitter ajtaja felé biccentettem.
– A turné végére lesz egy albumom. – Egy kijelentés volt ez,
mintsem egy kívánság.
– Jól is teszed, amekkora felfordulást okozol itt menet közben. –
Megszorította az orrnyergét, majd az arcomba csapta az ajtót.
Tizenegy ötvenöt.
Az ajtaja előtt álltam, és bámultam azon merengve, vajon Lucas
odabent volt-e. Csak nem olyan sötét, hogy megpróbáljon
olyasvalamivel szórakozni, ami az enyém! Márpedig ez volt a pőre
és csúnya igazság. Indigo Bellamy az enyém. Én fizettem neki, hogy
itt legyen.
Az én rendelkezésemre állt, ha esik, ha fúj.
Fel fogom használni őt.
És meg is dugom.
És hergelni fogom vele Lucast, mert nem volt hova mennie. Szó
szerint néznie kell mindennap, minden éjjel. Ahogy nekem is
néznem kellett Fallont és Willt a világ minden weboldalán, minden
magazinjában és minden médiafelületén. Ahogy csókolóznak,
ölelgetik egymást, és mosolyognak a kamerák előtt. „Bushell
szerelemre talált!” „Will rálelt múzsájára” „A Lankford Lane
szerelmesei”
Tizenegy ötvenhat.
Esküdni mertem volna, hogy az ajtaja gúnyolódott rajtam.
Elég józan voltam ahhoz, hogy tudjam, ez nem lehetséges,
valahogy mégis annak tűnt. Be kellett kopognom, túlesni rajta, de
valami megakadályozott.
Tizenegy ötvenhét.
Hang szűrődött ki az ajtó mögül. A morgás és a nyögés keveréke.
Waitrose hozzáért éppen? Ő nyúlt magához éppen? A vérem
felforrósodott az ereimben, a farkam pedig felállt az alsógatyámban.
Elképzeltem, ahogy a két, napbarnított combja közé szorítja a fehér
szállodai párnát, és meglovagolja, miközben az ujjait mélyen a
puncijába dugja. Annyira kicsi volt az a lány, kíváncsi voltam milyen
lehetett belülről. Rózsaszín, szoros és sérülékeny. Be akartam dugni
a nyelvemet, hogy leellenőrizzem. Le akartam tépni a bugyiját, hogy
megtudjam, a popsija is ugyanolyan bronzszínű-e, mint az arca és a
válla. A tudásvágy húsba markoló volt. Mintha ez lett volna a valaha
felfedhető rejtélyek legnagyobbika.
Uhhh. A farkam nekifeszült a sliccemnek, és akkorára duzzadt,
hogy az ereiben éreztem a szívem lüktetését.
Tizenegy ötvennyolc.
Léptek hallatszottak a szobájából. Ide-oda. Ide-oda. Valószínűleg
pakolt és nem maszturbált. Megfogtam a farmeron keresztül, és
megigazítottam a farkamat, miközben kiroppantottam a nyakamat.
Jó. Dugásra volt szükségem. Stardust továbbra is tiltólistás volt. Ő
abba az „előbb ismerkedjünk össze” típusba tartozott. Írtam
magamnak fejben egy emlékeztetőt, hogy amint a gép landolt
Japánban, szaladjak, és dugjam be a farkam az első széttárt láb
közé, amit találok. Talán rögtön a reptéren. Az se zavart, ha
elkapnak. Nem mintha lett volna egy olyan ember a nyugati féltekén,
aki még nem látta a pöcsömet. Beleértve Indie-t is. És ahogy a
szeme felcsillant, amikor ránézett…
Tizenegy ötvenkilenc.
Nyughatatlan voltam. De mi a faszért? Ő nem jelentett számomra
semmit. Csakhogy valamit egyértelműen mégis. Az album volt az
oka, döntöttem el. Az ment az agyamra.
Éjfél.
Az ajtó még mindig zárva volt. Nem hallottam az apró lábát, nem
hallottam, ahogy közelít. A testhőnek megvolt az a képessége, hogy
áthatol a fán, fémen, távolságon. Az állkapcsom megfeszült, a
tenyerem ráfonódott a gombkilincsre. Ennek semmi értelme. Az ajtó
automatikusan zárva, ráadásul még bennem is volt annyi, hogy
elismerjem, semmi jogom nincs betolakodni Indie személyes terébe.
Tizenkettő nullaegy.
Ez a lány nem fog engedelmeskedni. Micsoda egy kis tüzes
valaki! Felemeltem az öklömet, hogy bekopogjak. Abban a
pillanatban, hogy a fafelülethez ért volna a kezem, az ajtó kitárult.
Ott állt Indie, a szeme vörös és puffadt volt. A torkomban olyan
szavak ültek, amiket nem mondhattam ki. Leginkább trágárságok,
szóval valószínűleg jobb is, hogy csendben maradtam.
 – Ölelésre van szükségem – krákogta, ahogy a saját derekába
kapaszkodott. A szeme elesettségében megrebbent a saját
őszinteségétől, mintha valami értékeset adott volna nekem. A
gyengeségét. Én pedig természetesen elvettem. Beléptem a
szobájába. Ha bárki is megöleli Indigo Bellamyt ezen a turnén, az én
leszek. Ő a mellkasomra tapasztotta a kezét, és ellökött, majd
kilépett a folyosóra velem.
Amikor este mesélt nekem a szüleiről, megsajnáltam őt. Úgy tűnt,
igazán rendes emberek voltak.
– Maradjunk a semlegességnél, rendben? Nem pont te hoztad azt
a szabályt, hogy tartsuk távol magunkat a másik szobájától, amikor
írunk? A folyosó semleges.
– Túlléptünk már a semlegességen, és baszki, megint olyan nehéz
veled! – morogtam.
– Ma olyan lehetek, amilyen csak akarok – szipogta.
Talán igaza is volt. Én ugyan nem árvultam el, bár akár annak is
tekinthettek volna, a szüleimet elnézve.
Hogy esélye se legyen védekezni, azonnal a teste köré fontam a
karomat, és úgy tartottam, mintha törékeny porcelán volna. Nem volt
olyan csontos, mint azt korábban hittem. Azt gondoltam, olyan lenne
megölelni, mintha egy zsák üveggolyót tartanék, pedig igazából
mindenütt puha volt. Ettől még erősebben kellett szorítanom őt,
mintha köddé válhatna a karomban.
A fején nyugtattam az államat, ő a hónom alá fúrta az orrát. A
teste meleg és selymes volt. Egészen finom. Úgy akartam
magamnak, akár a drogot. Egyszerre az egészet. Túl akartam
adagolni vele magam, mint a kokainnal, heroinnal és crackkel, annak
teljes tudatában, hogy a pusztulást lélegzem be. Mert Indie, ahogy a
kábítószer is, csak átmeneti megoldás volt. Amint véget ért a három
hónapunk, ő ejti a goromba fejemet, és visszarohan ahhoz, ami a
diszfunkcionális, mégis szerető családjából megmaradt.
Nem is hibáztatnám ezért.
A pokolba is, még csak meg sem állítanám.
Mert valahol mélyen tudtam, hogy egy hozzám hasonló
szemétláda nem tarthatja meg őt.
 INDIE

A világ legbunkóbb rohadékja remek figyelemelterelésnek bizonyult.

Hiszen újra itt ültem a folyosón a legproblémásabb egyeddel
szemtől szemben, a lelkünket kitárva.
Először úgy volt, hogy nem jövök ki a szobából akkor sem, ha az
egész világ összedől, Alex pedig be akarja törni az ajtómat. De aztán
Natasha nem sokkal a koncert után felhívott, és rájöttem, hogy a
legkevésbé sem arra van szükségem, hogy a szobámban maradjak,
és főjek a saját levemben. Rémültnek hangzott a telefonban. Mint
kiderült, Craig számára az, hogy jó férj és apa legyen, azt jelentette,
hogy felszívódik abban a pillanatban, hogy kikelt az ágyból. Natet
azzal hívta fel az egyik barátnője, Trish, hogy Craig szó nélkül nála
hagyta Ziggyt, ráadásul úgy bűzlött, mint egy ír bordélyház. Natnek
el kellett jönnie a munkahelyéről, hogy elrohanjon Ziggyért, aztán a
mellkasára szorított totyogósával bolyongott céltalanul az utcákon,
Craiget keresve.
A bátyám fel fog bukkanni otthon. Ezt mindketten tudtuk.
Bocsánatért fog esedezni, és megígéri, hogy soha többé nem
történik ilyen.
„Csak egy botlás volt!”
„Azok után, amin keresztülmentünk.”
„Na, Nat, tudod, hogy a családom a mindenem!”
Ó, igen, a bátyám elragadó volt. Soha nem emelte fel a hangját a
feleségére, nem bántotta, és nem okolta őt a gondjaiért. Nat vele
maradna, a kapcsolatuk alapjában pedig egyre nagyobbá válna a
repedés, amin keresztül Ziggy boldogsága elröppenne.
 – Ha akarsz beszélni róla, tedd meg – hasított baljós gondolataim
közé Alex jeges hangja. A bakancsa a két kinyújtott lábam között
volt. Csak a bokámhoz ért hozzá, mégis annyira illetlennek hatott.
De persze a folyosón ültünk, szem előtt, mint minden szaftos titok,
aminek titoknak is kellett maradnia.
Elmerengtem a képtelen ötleten.
– Segítene neked a dalírásban?
Megvonta az egyik vállát.
– Ha tudnám erre a kérdésre a választ, már harminc albumom
lenne, nem négy, és talán arra is elegendő pénzem, hogy
felvásároljam egész Los Angelest, hogy aztán felgyújtsam.
– Elragadó vagy – forgattam meg a szemem.
– Nem hinném. És termékeny sem vagyok.
– Erre van megoldás. Az időmenedzsment-kurzusok eléggé
mennek manapság – csacsogtam.
A szokásos, szenvtelen pillantását vetette rám.
– Micsoda szerencse, hogy most élünk. Szóval! A mai hisztid –
terelte vissza a témát.
Oldalra billentettem a fejem, úgy tanulmányoztam az összevont
szemöldökét, a természetes, telt ajkát, mintha méh csípte volna
meg. A simára borotvált, fiatalságtól lágy, de az élettől
megkeményített vonásait. Ha nem lenne a kócos haja meg az a
szúrós, „szar az élet, aztán meghalsz” tekintete, valaki más is
lehetne belőle. Valaki kevésbé ijesztő, kevésbé lélekölő. Kevésbé
veszélyes a szívemre nézve. Annyira szép volt, tehetséges, imádott
és nyomorúságos. Hogy lehet valakinek ennyi mindene, és hogy
érezhet közben ilyen keveset?
Kinyitottam a számat, és tudtam, hogy az igazat fogom mondani,
mégis féltem attól, hogy meghalljam.
– Mindig is tudtam, hogy az én életemben lesz egy ilyen eget
rengető katasztrófa. Még azelőtt, hogy bekövetkezett volna. Mintha
valahol erre vártam volna, hogy valami meghatározzon. A
tinikoromat a szobámban varrva töltöttem, megelégedtem a különc
státusszal, ahogy olyan diplomatikusan megfogalmaztad. A bátyám,
Craig ennek az ellenkezője volt nagymenő focistaként, a
pomponlánnyal az oldalán.
 – És így történt? – kérdezte Alex. A belső bokámat simogatta, a
katonai bakancsa egészen a lábszáramig felcsúszott. Az a
legrosszabb, hogy hagytam neki. Tegnap ez nem így lett volna, és
holnap is elhajtanám. De ma elég törékeny voltam ahhoz, hogy jól
érezzem magam miatta, még ha ez egy rossz döntés is. – Úgy
értem, meghatározott?
– Nem. Folyamatosan bennem van, hogy én vagyok a lány, akit
megfosztottak a szüleitől. De még így tudok mosolyogni, nevetni, és
időt tölteni az unokaöcsémmel és a barátaimmal. A tragédiám egy
csúnya heg, ami a világ elől rejtve van. Csak én látom.
– Az enyém ennek az ellenkezője – vigyorgott, miközben oda sem
figyelve piszkálta a gitárhúrokat. – Az én tragédiám egy nyílt seb,
amit a világ összes rohadéka megpiszkálhat és megnézegethet. A
menyasszonyom nyilvánosan elhagyott a volt legjobb barátomért,
miután a pletykalapok lehozták, hogy amíg én turnéztam, ezek
ketten már dugtak a hátam mögött. Függő vagyok, ráadásul egy
megkeseredett faszfej, aki még akkor sem képes megülni a seggén,
amikor az ellensége Grammyt nyer. Mindenki láthatja és látja is a
hegeimet. Nincs kivétel. Az én lelkem üres, mert eladtam. Vaskos
szerződéseket írtam alá hatalmas lemezcégekkel, hogy nagy zsét
kapjak. Az utóbbi hat évben ők diktálták minden lépésemet. És amit
ők nem szívtak ki belőlem, azt a közönség igen, mert minden este,
amikor színpadra lépsz, Indie, mindenedet odaadod a rajongóidnak.
Kibaszottul. Mindent. Aztán másnap felkelsz, és újra végigcsinálod
ugyanezt.
Szinte csodaszámba ment, hogy meg tudtam szólalni ezek után,
annyira meglepett a vallomása.
– Ezért viselkedsz így? – Nem mintha ez felmentette volna, de
égtem a vágytól, hogy jobban megérthessem őt.
Alex a falnak vetette a fejét.
– Elég a filozofikus baromságokból! Na szóval, ez egyáltalán nem
ihlet meg. Mesélj a szexuális életedről!
Vetettem rá egy pillantást, miközben a védelmi falaim tégláról
téglára épültek újra.
– Nem.
– Azért, mert nincs olyanod? Csak mert ezen segíthetünk.
 – Azért, mert semmi közöd hozzá. És ha már témánál vagyunk,
nagyra értékelném, ha nem próbálkoznál be nálam többet.
Lerakta a gitárját, kikapott egy cigit a nyitott csomagból a lába
mellől, felvette a jegyzetfüzetét, a kék tűfilcét, és írni kezdett. Kék
tűfilc. Pont, ahogy a cikkben volt. Alex a megszokások embere.
Eltöprengtem, vajon mi a jelentősége a színnek.
Volt valami elképesztően szexi benne, ahogy a meggyújtatlan
cigarettával az egyenes, fehér fogai között alkot előttem. Fogalmam
sem volt, mit írt, és kételkedtem benne, hogy elmondaná, ha
rákérdeznék. De megborzongtam a gondolattól, hogy egy nap majd
a rádióban hallhatom.
– Ha el akarod hitetni velem, hogy nem vágysz rá, hogy keményen
megdugjalak, akkor talán ne nézz rám így. Mintha máris az enyém
lennél – mondta, szemét továbbra is a jegyzetfüzetén tartva.
Elfordítottam a tekintetemet, miközben az arcom kivörösödött.
– Otromba vagy.
– Te meg kamuzol. – Felnézett, és elkapta a tekintetemet. –
Tényleg kedveled Waitrose-t? Tényleg, igazán kedveled? Én nem
hiszem el. Egy percig sem. Tudod, mi köztünk a különbség,
Stardust? Te nézel engem, de én látlak téged. És amit látok, az az
igazságod. Annyira látszik rajtad, mit érzel, azaz feltűnően pocsékul
hazudsz. Gyengéden nézel Waitrose-ra, ahogy egy vadidegen
babájára szokás az utcán. Amikor rám nézel, a tekinteted
robbanásig feszült, és csak arra vársz, hogy végre meggyújtsam a
kanócod egy gyufával.
Minden megállt.
A levegő.
A világ.
A szívem.
Mindezt úgy mondta, hogy a cigaretta még mindig a szájában
lógott. Kifejezéstelen tekintettel és rekedt, füllesztő hangon, ami
meglágyult és megédesedett, amikor a zenéjét rögzítette. Kinyílt,
majd becsukódott egy ajtó a távolban, mire mindketten odakaptuk a
fejünket. Alfie volt az, éppen két kuncogó, miniszoknyás csajt kísért
a lift felé. A hátsójukra csapott, ahogy az ajtó felé hajtotta őket, és
még csak egy pillantást sem vetett ránk. A lányok megugrottak, a
hangjuk magasra szökött, miközben Alfie veszett kutya módjára
ugatott, és úgy csinált, mintha a nyakukba akarna harapni. Nem vett
észre minket.
– Alig két óra múlva indulunk a reptérre – köszörültem meg a
torkomat, miután a nevetés elhalt. Alfie és a lányok befordultak a
folyosón. – Megkaptál mindent, amire szükséged volt?
– A legkevésbé sem. – Előrehajolt, és megragadta a csuklómat. –
Ahogy te sem.
Gyorsan a térdemre gördültem, és felálltam. Alex ugyanígy tett, a
gitárja és a jegyzetfüzete a földön maradt. Egymással szemben
álltunk, de már nem idegenekként, ami megrémített.
– Útravalóul – mondta, a kapucnis pulcsim nyakába akasztotta az
ujját, és magához rántott. A karja körülzárt, a szájában lévő cigaretta
megcsikizte a nyakamat. A gyomromban, az ágyékomban és a
lábujjaimban éreztem az ölelését. A mozdulat nyersnek hatott, ám
maga a pillanat furcsán lágy volt. Önző módon szorítottam
magamhoz, V nyakú fehér pólójába fúrtam az arcom, miközben
lehunytam a szemem és csak befelé, befelé és befelé lélegeztem.
Hiányzol, anya!
Hiányzol, apa!
Amikor az emlékezetedbe vésed az apróságokat valakivel
kapcsolatban, akkor jössz rá, hogy cseszheted. Szerettem Alex
ujjainak állott cigarettaillatát és a nyaka keserű, férfias aromáját.
Meg ahogy a selymes, kisfiús haja hullámosan kunkorodott a
barkójánál, és azt is szerettem, hogy az erős állkapcsa szinte
komikusnak hatott az elképesztően cuki füléhez képest. Amikor
végül lazított a szorításán, felnéztem rá, ő pedig le rám, és minden
érzékem kiélesedett. Valami felcsendült közöttünk, valószínűleg a
lift. De neki fel sem tűnhetett. Úgy biztosan nem, hogy a barna
tekintete az én kékemet fürkészte. Itt volt az alkalom, hogy lépjen.
Azt mondta, magáévá fog tenni, én pedig ma az övé akartam lenni.
Hiszen, ha egy szörnyen rossz döntést akarnál hozni az életben,
jobb, ha azt a szüleid halálfordulóján teszed meg, nem igaz?
Az ajka közel volt.
A pulzusa megiramodott a pólója alatt.
Meleg volt, annyira meleg.
 Nagy levegőt vettem.
Lehunytam a szememet.
Kinyitottam a számat.
Lábujjhegyre álltam.
És… előrebuktam a semmibe.
Amint kinyitottam a szemem, a lépcsőház ajtaja a folyosó végén
automatikusan becsukódott, Alex bódító illatának halvány
maradványait meglebbentve. Lenéztem. A jegyzetfüzete és a filce
még mindig itt volt.
Hideg volt, annyira hideg.
Kiment elszívni azt a cigit.
És teljesen magamra hagyott.
 Tizedik fejezet
INDIE

Indie: Szerintem a tízperces dal nagyon jó lesz.

Jenna: Remélem, ezt neki nem mondtad.

Indie: Nem. Azt mondtam neki, hogy nem lehet eladni.

Hudson: És mit szólt?

Indie: Azt mondta, úgy hangzom, mint egy keménygalléros,

egészen pontosan, mint Jenna Holden, és hogy Jenna
Holdent azért fizeti, hogy reklámszerződéseket és jól fizető
lemezszerződéseket szerezzen neki, nem azért, hogy a
következő albumának producere legyen. Azt is mondta,
hogy egyszer rajtakapott, ahogy egy Maroon 5-dalra
bólogatsz, és hogy ha ezek után nem vagy számára halott,
az már magában egy nagy csoda, úgyhogy ne feszítsd túl a
húrt. Mondom, ezek az ő szavai, nem az enyémek.

Hudson: Klasszikus Alex.

Jenna: Ezen dolgoznunk kell. Indigo, milyen hangulatban

van Alex? Szerinted jól néz ki?
Nem tudtam, hogyan válaszoljak erre. Alex folyamatosan úgy nézett
ki, mint akinek a lelke darabokra tört, de a kifelé mutatott bátorsága
szilárd volt. Nem ismertem eléggé őt ahhoz, hogy tudjam, a jelen
állapota jó, rossz vagy közömbös-e. Nem tűnt úgy, mint akinek
öngyilkos hajlamai lennének, de nem mondhatnánk, hogy képzett
pszichiáter lennék.

Indie: Morcos, de rendben van.

Hudson: Ez az alapbeállítása.

Jenna: Majd értesíts bennünket, Indigo!

Jenna: Indigo?

Indie: Mondtam, hogy csak az Indie-re hallgatok.

Hudson: ÉGÉS!

Hudson: Szerintem Alex kezd kicsit összeszokni veled.

Ó, nem is tudta, mennyire!

ALEX

Tokió, Japán
Nem is annyira vicces tény: ha alkoholista vagy, egy üveg pezsgőt a
kezedben tartani olyan, mintha egy félautomata fegyvert
szorongatnál. Pusztító, mégis valahogy kibaszottul legális mind az
ötven államban.
Fogalmam sem volt, ki lehet az a faszfej, aki folyamatosan
küldözgette nekem az alkoholt minden hotelszobába, ahol
megszálltam a turné alatt, de akárki volt is az, belsős információkkal,
rossz szándékkal és egy csomó szabadidővel rendelkezett.
Valahányszor egy új városba érkeztünk, Blake, Jenna és Hudson
azonnal felhívták a hotelt, és értesítették a helyi személyzetet, hogy
távolítsák el az alkoholt a minibárból. Távol tartottak mindentől,
amitől beállhattam volna, beleértve a szájvizet, a tisztító sprét és a
kézfertőtlenítőt is. Esküszöm, kibaszottul nagy csoda, hogy egy kicsit
is kellemes szagom volt. És bár túlságosan is lefoglalt a világ utálata
ahhoz, hogy aktívan keressem az alkalmat a beszívásra vagy az
ivásra, a józanságomat főként a körülmények és a lustaságom
eredményezte. Erre most volt egy üveg pezsgőm, és egyedül
voltam.
Na, ezt kapd ki!
Tudtam, hogy Blake bármikor feljöhet a hotelszobánkba, meg
hogy Indie-nek is volt kulcskártyája az elnöki lakosztályomhoz,
úgyhogy a palackot gyorsan az egyik pulcsimba csomagoltam, és
beraktam a bőröndömbe. Mindketten kiakadnának, ha tudnák, hogy
egy pezsgőt találtam a küszöbön. Amikor Blake először futott bele
egy Jamesonba ajtónyitáskor, kihajította azt az ablakon, és
káromkodva nézte, ahogy a palack az óceánba csobbant. A második
alkalommal felfogadott egy magándetektívet, és engedélyezett
magának húsz perc idegösszeomlást a fürdőben. Indie pedig… ő az
egész világot bejárná, és minden követ megmozgatna, hogy
levadássza azt a szarházit, aki le akart téríteni az útról. Az
lényegtelen, hogy úgy hittem, én pontosan tudom, ki az a rohadék,
és merre van. Egy ágyban a volt barátnőmmel.
Erről eszembe jutott, hogy rá kell kapcsolnom a Stardust
meghúzása tervvel kapcsolatban, mielőtt még újra összejövök
Fallonnal. Lehet, hogy ő hűtlen típus, de én nem vagyok az.
 A döntés nem volt sem átgondolt, sem különösebben okos.
Persze láttam, ahogy a privátgépen Indie összegömbölyödve feküdt
a kanapén, Lucas combjára (ágyékára) hajtva a fejét, de
féltékenységről a részemről szó sem volt. A szívem azért vonaglott
tehetetlenül a mellkasomban, mint egy sebesült katona, mert
Waitrose nem érdemelt meg semmit, pláne nem a turnén részt vevő
egyetlen lányt.
A. Turnén. Részt. Vevő. Egyetlen. Lány.
Ha valaki is megdugja ezt a lányt, az én leszek, nem a hátba
támadós dobosom és barátom/ellenségem.
Felkeltem a nyitott bőröndöm mellől, amiben óvatosan befektetve,
a ruháim alatt lapult a pezsgő, keresztülsétáltam a sötét szobán. A
kovácsoltvas csillár úgy függött a plafonról, akár egy ördögi
szörnyeteg. A fekete tapétára vörös tintával mázoltak fel japán
írásjeleket. Megálltam a konyhasziget mellett, és kinyitottam a
füzetemet a tegnap esti jegyzeteimnél.
Haladás.
A lelkem nem tűnt már annyira üresnek, amikor a Tokióra néző
üvegfalhoz sétáltam.
Tokió tiszta, forgalmas és kifinomult volt. Magasra és szélesre
építették, úgy nézett ki, mintha egy magabiztos művész festette
volna meg hosszú ecsetvonásokkal. Korábban már jártam itt, és
szereztem néhány kedves emléket egy édesnégyes és egy
használtfehérnemű-automata kiürítése formájában.
Amikor megszólalt a telefonom, nem mozdultam rögtön. Akikkel
beszélni szoktam, mind itt voltak a turnén, akármilyen szánalmasan
tragikusan hangzik is ez, Jenna és a menedzsmentem többi tagja
pedig általában Blake-kel tartotta a kapcsolatot, mert az kevésbé
valószínű, hogy ő egy labilis baromként viselkedjen.
Szemöldökráncolva előhúztam a telefonomat a hátsó zsebemből.
Anya.
Ma nem, drága anyám.
Hagytam, hogy megszakadjon a csengetés, és figyeltem, ahogy a
kijelző ismét felvillant egy újabb hívástól.
Nem hívott fel, amikor szakítottam Fallonnal.
Vagy amikor először vittek elvonóra.
 A második alkalommal fel sem vette a telefont, amikor voltam
olyan elkeseredett, hogy bárkivel beszéltem volna, az ő haszontalan
fejét is beleértve.
Sőt, egyedül csak a Grammy-incidens után hívott fel telefonon,
hogy elmondja, karikás a szemem, és a kék nem az én színem.
Ez azt jelentette, hogy vagy valami rossz hírt akart közölni velem,
vagy pénzt akart kérni, hogy finanszíroztassa a
plasztikáztatási/szerencsejátékos hajlamait. Szerencsétlenségére
épp azon dolgoztam, hogy ne hagyjam magamat átcseszni mások
által. Mivel anya annyira volt hasznos az életemben, mint a kibaszott
leukémia, úgy döntöttem, kizárom őt.
Blake lépett be az ajtón, miközben Jennával telefonált.
– Jenna. Jenna! Jen-na! – Ez az utolsó szó kimerültséggel volt
tele. – Kézben tartok mindent, bízz bennem! És ha valamiért egyedül
kell hagynom őt néhány órára, Indie átveszi. A csaj sasszemmel
figyeli.
A szemetesbe pöccintettem a még mindig parázsló cigimet. Az
olvadó műanyag szaga szétterjedt a szobában, én pedig
lehuppantam az alacsony, fekete kanapéra, és a mennyezetet
kezdtem bámulni.
– Mizu? – kérdezte Blake, a fekete márványpultra dobva a
telefonját.
Elloptam egy üveg pezsgőt, és valószínűleg egyszerre felhajtom
az egészet, amikor legközelebb szarni mész.
– Írtam egy dalt. – Ez sokkal jobb.
– Jó lett?
Lassan pislogva próbáltam levakarni a fogam a nyelvemről.
– Szerinted elmondtam volna neked, ha szar? Persze, hogy jó! –
Habár tényleg ki a franc tudta ezt? A művészet olyan, akár a
szerelem. Túlságosan is szubjektív ahhoz, hogy tisztán lásd.
– Lejátszod nekem? – Blake a kétszemélyes kanapéra zuhant
velem szemben.
Mintegy végszóra, Alfie és Lucas lépett be az ajtón, és az általam
elfoglalt kanapé felé vonultak. Az új szám tízperces volt. Sokkal
hosszabb, mint egy átlagos dal, de egy hosszú ideje most először
hittem valamiben, amit csináltam. Jó érzés volt.
 – Igen, játszd le nekünk, Winslow! Szerenádozz nekünk, de úgy
igazán! – rebegtette meg a szempilláit Alfie, miközben rámarkolt az
ingére a szíve előtt.
Lucas feszültnek tűnt, de nem mondott semmit, ami valószínűleg
rendben is volt, figyelembe véve, hogyan végződött az előző
beszélgetésünk. Elvigyorodtam.
– Még finomítanom kell pár dolgon, de hamarosan megkapjátok
az akkordokat.
– Mihez? – Alfie a bacilustelep kezét belemélyesztette a
dohányzóasztal közepén álló, csokiba vont eperrel teli tálba. Kizárt,
hogy ezek után hozzáérjek azokhoz az eprekhez vagy az asztalhoz
vagy bármihez ebben a kurva lakosztályban. Nem paráztam a
baktériumoktól, de a pasas ötven százalék húsból és vérből és ötven
százalék ondóból állt.
– Az új dalomhoz.
– Írtál egy dalt?
– Írtam egy dalt.
– Hadd találjam ki! – mondta Lucas. – Indie segített.
Egy pillanatra elhallgattam, mielőtt arra jutottam volna, hogy fölötte
állok a létezése elismerésének.
– Mondtam Lucasnak, hogy láttalak titeket tegnap ölelkezni a
folyosón – mondta Alfie teli szájjal, az állán piros gyümölcslé
csurgott le. – Tudod, csak hogy felpaprikázzam a kedélyeket.
– Barom – morogta Blake a fejét rázva.
Lucas továbbra is úgy bámult rám, mintha kinyírtam volna a
szaros kiscicáját. Bizarrnak találtam, hogy érzelmeket táplált
Stardust iránt. Honnan szedte azt a sok érzelmet? Az újonnan
felfedezett vaginájából?
– Ott volt, amikor megírtam a dalt – mondtam közömbösen. Nem
voltam hajlandó nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki a
valóságosnál.
Lucas összeszorította az állkapcsát.
– Amikor megláttuk őt a Chateau-ban, tudtad, hogy szemet
vetettem rá.
– Ja, hát lehet, az ösztönzött rá, hogy én is rávessem a szememet
– vontam vállat, aztán bekapcsoltam a tévét, és váltogatni kezdtem a
csatornákat.
Waitrose lehunyta a szemét, hátrahanyatlott a kanapén, és
felsóhajtott.
– Nem jó ötlet, Alex. Még ha nem is miattam lenne, akkor sem
vagy jó helyen most fejben ahhoz, hogy kapcsolatba bonyolódj.
Először a démonjaiddal kell megküzdened.
– Kapcsolatba? – nevettem. – Ki a fasz akar kapcsolatot?
A végcél (Will Bushell) már közel volt, Párizsban, néhány hét
távolságban. Lucas jelenléte eszembe juttatta, hogy Fallon ott lesz
vele, és eljött az ideje, hogy visszaszerezzem. Egy versengő
szarházi voltam, és minden egyes tettemet az hajtotta, hogy
bebizonyítsam: még mindig én voltam a legjobb.
A legjobb előadó.
A legjobb zenész.
A legjobb szerető.
Miközben felkeltem a kanapéról, lehámoztam az odatapadt,
gyűrött trikómat.
Egy csőre töltött, félautomata fegyver voltam, elsütésre készen. A
saját bukásom voltam, és valahol mélyen tudtam is róla.

Tegnap egy üvegágyon feküdtem melletted

Próbáltuk túlélni a múltad, megtörtünk mindketten
Mégis varázslatot találtam a fájdalmadban
Szépség lakik ebben a nyers tragédiában
Ha azt érzed, az élet túl közhelyes és átlagos
Fuss hozzám, te kékszemű lány,
ahol egymásra talál gyönyör és fájdalom

A közönség őr-jön-gött.
 Egy veterán előadó már kilométerekről kiszagolja a valódi
zsongást.
Van a szokásos zsongás. Az a „mindent szeretünk, amit csinálsz”
fajta izgalom. Aztán ott a promós zsongás, aminek fényes
prospektus, ceruzaszoknyás PR-os nők és az Ivy-ban elköltött, egy
menő rádióadóval nyélbe ütött zsíros kis üzleti brunch illata van.
Aztán ott a valódi zsongás. Ez a zsongás. Az ereidben zsibog, a
morfiumhoz hasonlóan, és elönti az egész testedet, amíg minden
lélegzetvétel úgy nem érződik, mintha feleseznél. Figyeltem a
rajongóimat a bakancsom alatt, ahogy majd kibújtak a bőrükből a
gyönyörtől. A biztonságiak körül ólálkodtak, arra vágyva, hogy
odajussanak hozzám, miközben ordítottak, sikítottak és könyörögtek.
Még, még, még!
A villanások elvakítottak, miközben befejeztem a Használt
szerelem című dalt, amit azután írtam, hogy ott hagytam Stardustot
a folyosón. Kilenc perc huszonhárom másodpercnyi harag,
frusztráció és szenvedély.
Megcsókolhattam volna.
Egy másik pasas valószínűleg meg is csókolta volna.
De abban hol volt a szórakozás? Én szeretek a kajámmal játszani,
és ebbe beletartozott az is, hogy olyannyira az őrületbe kergessem
őt, hogy többé már ne bírjon magával. Azt akartam, hogy a pinája
benedvesedjen és belesajduljon a vágyba. Mert amikor végül
hozzáérek, tényleg csillagokat lát majd.
A színpadon járkáltam, és egy hamiskás mosolyt vetettem rájuk a
vállam fölött. Félmeztelen voltam, ez a jókedvem első jele. Általában
nem kedveltem az egész Justin Bieber-féle „nézd a hasizmom”
szarságot. Ez nem egy sztripklub, és ha már hagytad, hogy a
lemezcéged seggbe kúrjon, az a legkevesebb, amit magadnak
megtehetsz, hogy nem veszed le a rohadt ingedet. De úgy éreztem
magam, mintha egy máglya kellős közepén állva énekelném először
azt a dalt a közönségnek. Izzadság csurgott a felsőtestemen, és a
mögöttem lévő kivetítőn láttam, hogy az operatőr ráközelített a V
vonalamon lefelé leszaladó cseppekre. Kíváncsi voltam, mennyi
időbe telik, mire a videó felkerül a YouTube-ra, és melyik lenne a
sikeresebb: az új dalom vagy egy fotó rólam, ahogy azt a kis
színésznőt ujjazom, miközben a cickójára élvezek. Talán az utóbbi.
Elhatároztam, hogy egyszer ráguglizok. Nem mintha kurvára
érdekelt volna, mit mondanak rólam az emberek.
– Van még ott, ahonnan ez jött! – raktam vissza a mikrofont az
állványra, és végigsétáltam a színpadon.
A sikolyok egyre hangosabbak és eszeveszettebbek lettek. Na
igen, ez nem udvarias ösztönzés volt, hanem éhség, sürgető és
mohó. Bosszúszomjas voltam, bonyolult, és visszatértem. Baszki,
visszatértem! Tele voltam dalszövegekkel, amik csak úgy ömlöttek
belőlem. Fölösleges úgy tenni, mintha Stardustnak semmi köze nem
lett volna ehhez. Volt neki, én pedig megtartom őt addig, amíg az
utolsó csepp nagyság elő nem buggyant belőlem. Vagy belőle.
Akármelyikünktől származott is.
Lenéztem a rajongóimra, aztán fel a tintakék égre. Aztán a kettő
közötti területre, ahol a testek aranyló kipárolgása és a fények
összeporladtak a fejek fölött, és elmosolyodtam.
A mikrofonhoz tettem a szám.
A gitáromat pengettem, és elkezdtem játszani a Férfi és Holdat, az
egyik legelső dalomat. Amikor még nem volt szükségem rá, hogy
egy kék hajú lány megmentsen. Amikor még tinédzser voltam,
akinek tervei és kurva sok véleménye volt. Egy kissrác, aki nem
tudta, hol van a Chateau Marmont, és csak a filmekből ismerte a
kaviárt. A Férfi és Holdhoz Lucasék alagsorában Blake vette fel a
videóklipet. Egy Bejrút méretű pattanás volt aznap az államon, de az
anyag így is meghozta a várt nagy áttörést.
Alfie, Lucas és a másik gitáros becsatlakozott. Alig láthatóan
biccentettem a gitáros felé, akinek hitetlenkedésében elkerekedett a
szeme. A turné minden résztvevője tudta, hogy ez mit jelent. Két éve
nem csináltam ezt, de most eljött az ideje. Be kellett állnia helyettem,
amíg én felfeküdtem a tömegre.
Márpedig én most fel fogok feküdni a tömegre!
Mert ma este annyira igazinak és ideillőnek tűnt.
Jó volt és nagyszerű.
Pont, mint a kokó.
 Tizenegyedik fejezet
INDIE

– Azt a mindenit, ez rohadt zseniális volt! – ugrott Alexre Blake még

mielőtt a rocksztár egészen visszabotorkált volna a backstage-be.
A felsőtestén izzadság fénylett, a hasát és a hátát vörös
karmolásnyomok díszítették, amitől a nyakamon pirulás kúszott
végig. Tudtam, hogy a rajongóitól származnak, és azt is tudtam, mi
járt ezeknek a rajongóknak a fejében, miközben végighúzták a
körmüket a bőrén. Ugyanaz, amit én is gondoltam, amikor néztem
őt, ahogy magabiztosan járkál a színpadon, akár egy dühös isten. A
vérszomjas Mars.
Kék szemű lány.
Már attól össze kellett szorítanom a két combomat, hogy a
feszültséget enyhítsem, amikor meghallottam a rekedtes baritonján
ezeket a szavakat. Rólam írt! Rólam énekelt! Igaz, hogy mentális
vigaszként utalt rám, de ki a fenét érdekel? Dalt írt nekem. Én pedig
még meg sem csókoltam.
Élesen szívtam be a levegőt, miközben alaposan megfigyeltem őt.
Amióta Los Angelesben repülőre szálltam, most először éreztem
aggodalmat és kíváncsiságot az Alexszel együtt töltendő idő miatt. A
folyosó miatt. Valami megváltozott tegnap az öleléssel. Jobb és
rosszabb lett.
Olyan volt, mintha egyszerre közelebb kerültünk volna és el is
távolodtunk volna egymástól.
 A backstage árnyékában állva hagytam, hogy Alex kiélvezhesse a
pillanatot a barátaival. Alfie megragadta a vállát, és egy ádáz
kacajjal megrázta. A rajongók lefotózták őket. Lucas annyira
vigyorgott, hogy azt hittem, szétreped az arca. Aztán Luc felém
fordult, szinte már lassított felvételben odasétált, a derekamra fonva
a kezét magához rántott, és a hajamba temette az arcát. Levegő
után kaptam. Persze közel álltunk egymáshoz. Mondjuk. Főleg a
repülőn meg a hotelek halljában lógtunk együtt, de semmi több
ennél. Nem volt közöttünk semmilyen bátor, lélekösszekötő
barátság. Nem volt kötelék. Úgyhogy ez meglepetésként ért. Mivel
mindenkinek meg akarok felelni, magamra varázsoltam egy biztató
vigyort, és becsatlakoztam az Alex körül állók tapsába, miközben
udvariasan figyelmen kívül hagytam Lucas közeledését.
– Nagyszerű volt, nem igaz? – szorított újra magához Luc.
Válaszként hümmögtem, miközben a mosolyom halványodni
kezdett. Alex továbbra is nevetett, ahogy a körülötte állókat nézte. A
zöldesbarna szemében táncoló kisfiús ragyogástól a gyomrom
bucskázott párat, majd lassított felvételben elkezdte elfordítani a
fejét, amíg észre nem vette Lucas karját a vállamon.
A mosolya lehervadt.
Az én szívem leugrott egyenesen a bugyimba.
Gonosz szív.
Áruló szív.
Megbízhatatlan szív.
– Stardust! – ugatta, én pedig nem tudtam, miért pirultam el attól,
hogy a becenevemen szólított, de így történt.
Nagyon nyeltem, és úgy tettem, mintha ki akarnám fésülni a
hajamat a szememből, amikor valójában csak elbújtam a világ elől.
– Mizu?
– Szükségem van rád egy pillanatra! Gyere ide!
Kivontam magam Lucas öleléséből, és úgy mentem oda Alexhez,
hogy senki másra nem pillantottam körülöttünk. A legtöbbjük arcát fel
sem ismertem, amikor Alex közelében voltam, ami kezdett egyre
nagyobb gondot jelenteni. Meglepett azzal, hogy kézen fogott, és
kivezetett a szűk, sötét átjárón a backstage-ben. Nem kérdeztem
meg, hova megyünk. Ha már így is a félelmemből és a
tétovázásomból nyert erőt, semmit nem akartam önként adni neki.
Mint például a méltóságomat. Alex Winslow egy kétszínű alak volt.
Egyszer rideg, egy seggfej ördögfajzat volt, mint például most, aki
azt akarta, hogy letérdeljek. Máskor meg az a játékos és nyugodt
srác, akivel a mosodában lógtunk. Mondanom sem kell, hogy
mindkét változata kiszámíthatatlan, éppen ezért volt tanácsos a
részemről az óvatosság.
Az öltözőkhöz vezető folyosó másik végén álltunk meg. Egy kis
erkélyről ráláttunk egy csapat kiabáló rajongóra, akiknek egy része
még reménykedve maradt itt, és könyörögve figyelte a színpadot.
Azt akarták, arra vágytak, hogy a kedvencük visszatérjen, és adjon
nekik esetleg egy ráadást. A nagyságának egy újabb szeletét. Alex
odavezetett a fekete fémkorláthoz, amíg teljes sötétségbe nem
kerültünk, elrejtve a színpadra néző hatalmas kivetítők mögött.
Egyedül voltunk.
A sötétben.
A tokiói hűs levegő a bőrünkön susogott.
Alex a derekamra tapasztotta az egyik tenyerét, és a korlátnak
nyomott úgy, hogy az egészen belemélyedt a hasamba. Mögém
lépett, meleg leheletét a fülemen éreztem. A felsőteste továbbra is
csupasz volt, forró, sima és kemény. Vágytam rá, hogy érezzem őt,
igazán érezzem.
– Megmondtam neked, hogy tartsd távol magad Waitrose-tól.
– Én pedig megmondtam neked, hogy rohadtul azt csinálok a
magánéletemmel, amit csak akarok – suttogtam vissza. Mindketten
továbbra is a sikítozó rajongókat néztük.
– Bajt keversz nekem?
– Én? – kaptam levegő után. Elektromosság futott át rajtunk. A
bőröm szúrósnak és meggyötörtnek érződött, mintha muszáj lett
volna levetnem a ruháimat, hogy érezhessem a bőrét, különben
meghalok. – Miért? Azt hittem, én csak egy sport vagyok – vágtam
hozzá a szavait, amit Jennának mondott az első találkozásunkkor.
Nem, nem felejtettem el. Igen, még mindig fájt. De nem annyira, mint
annyira átkozottul szegénynek lenni.
Halkan felnevetett, a lehelete megcsiklandozta a bőrömet, és az
orrát a nyakamhoz dörgölte.
 – Egy élvezetes sport vagy. Mint a foci.
– Majd meglátjuk, mennyire tetszem neked, amikor tökön térdellek
– motyogtam.
– Hmm.
– Hmm?
– Csak elképzeltem, ahogy a tökömet masszírozod, miközben
leszopsz.
– Olyan soha nem lesz – mocorogtam. Az ölem valósággal
belesajdult a vágyba.
– Ó, valóban?
– Valóban.
– Akkor segíts kiválasztani őt – hörögte, miközben az ajkát
végighúzta a vállamtól az arcélemig.
Hagytam neki. Hagytam, hogy hozzám érjen mindannak ellenére,
amit tudtam róla. Hogy egy függő, egy rocksztár és egy seggfej.
Hogy egy Fallon nevű lányba volt szerelmes, aki összetörte a szívét,
és soha nem tudta újra összerakni. Hogy a megtört szíve azt jelenti,
hogy soha nem lesz képes újra szeretni, nem úgy, ahogyan azt én
megérdemlem. Úgyhogy nem volt ő több egy festménynél, ami szép
ugyan, de semmi haszna.
– Őt? – kérdeztem bosszúsan.
– A lányt, akiben benne leszek ma, miközben elképzelem, hogy
téged duglak. – Gunyoros hangja dallamosan csengett.
A szemem elkerekedett, ahogy őket bámultam. A konkurenciát.
Mind fiatalok, csinosak és lelkesek voltak. Legszívesebben
megfordultam volna, hogy felpofozzam. Csakhogy azzal a tudtára
adtam volna, hogy érdekel, azt pedig nem akartam.
Lassan végighúztam a tenyeremet a korláton, és a semmire
mosolyogtam. Sportként tekintett rám, tehát a mi kis játékunknak
lesz egy nyertese és egy vesztese.
– A koncertes este nem folyosós este is? Ejtesz egy játszópajtás
miatt, Winslow?
Néhány pillanatig csendben maradt, a szívem pedig
megiramodott, mielőtt a derekamra tette volna a kezét, hogy
megfordítson. Farkasszemet néztünk. A rajongók alattunk
mozgolódtak, kiabáltak és huhogtak, mégis olyan érzésem volt,
mintha egyedül lennénk.
– Kúrtok? – A hüvelykujja a hasamba mélyedt.
– Ha így is volna, te lennél az utolsó, akivel ezt megosztanám. –
Tettem egy lépést oldalra. – Én most megyek.
Elkapta a könyököm, és visszafordított. A mellkasom az övéhez
csapódott, a ruhám anyaga felitta az immár hideg izzadságát.
– Lucas rendes srác. De te nem ezt akarod.
– Ó, és te igen? Valaki másba vagy szerelmes! – nevettem fel
keserűen.
– Soha nem említettem a szerelmet veled kapcsolatban, Stardust.
Namármost téged megdugni, az egészen más.
– Ha így fogalmazol… – forgattam meg a szememet, mielőtt
visszamentem volna a nyüzsgő folyosóra.
Ő a nyomomba szegődött, de nem ért utol, direkt maradt le. Vadat
űzött.
– Ő – hallottam meg a hangját, mire odakaptam a fejem, és
összehúztam a szemöldököm. Nem bírtam követni a hülye játékait.
– Ő? Ki? Ne beszélj rébuszokban, Alex!
– Nincs itt semmi rébusz. Nézd meg, hova mutatok. Ő az. Őt
fogom megdugni ma. – Egy csinos, barna hajú nőre mutatott, aki a
backstage-ben egy automatagép mellett állt, és a melléhez szorított
csíptetős táblával a kezében telefonált. Passzos farmert és egy Alex
Winslow feliratú haspólót viselt. Íncsiklandóan mocskosnak tűnt,
minden mozdulata és a testének minden domborulata csábításra
tervezett.
Nagy levegőt vettem, és igyekeztem nem elveszíteni a fejemet.
Nem volt egyszerű úgy, hogy Alex folyamatosan provokálni próbált.
Gondolj Ziggyre!
Gondolj Craigre!
Gondolj a végső célra!
– Mazel Tov! Szeretnéd, hogy fogjam a kezed, amíg vele vagy?
– Az logisztikailag elég nagy kihívás lenne, de köszi, hogy
felajánlottad. Csak írass vele alá egy titoktartási nyilatkozatot, mielőtt
magammal vinném. A pöcsfiaskó óta nem dugok meg senkit
titoktartási nélkül. – Rágyújtott, és a srácokhoz sétált, hátat fordítva a
következő hódításának és nekem. Az egész arcom dühtől égett.
Vettem néhány mély levegőt, hogy lenyugodjak, mielőtt a
nyomába szegődtem.
– Azt akarod, hogy odamenjek hozzá, és megkérjem, hogy írjon
alá egy titoktartási megállapodást, mielőtt lefeküdnél vele? És még
csak meg sem környékezted? – Utolértem. Jesszus! Ha Alex így
viselkedett totál józanul, bele sem merek gondolni, min ment
keresztül Blake és Társai, amikor be volt szívva.
– Így van.
– Miből gondolod, hogy igent mond?
Megkocogtatta az orrom a cigit tartó kezével, és úgy vigyorgott
rám, mintha én lennék a legegyügyűbb teremtés a világon.
– Hát ez kurva jó, Stardust. Csak csináld! Tíz perc múlva megyünk
vissza a hotelbe.
És otthagyott.
Nem az asszisztense voltam, hanem a társa a józanságban! Az
jutott eszembe, hogy nem kötelességem segíteni neki zsákolni. Sőt
mi több, talán az lett volna a legjobb, ha nem is csinálom. Mármint
egyértelműen tudtam, mit érzek a testemben. Nem volt kifejezés,
sem magyarázat arra, mennyire féltékeny voltam. De talán pont
ezért kellett volna hagynom, és engedelmeskednem.
Meg kellett mutatnom neki, hogy nem érdekelt.
Meg kellett mutatnom magamnak, hogy nem érdekelt.
Egy három hónapos turnén voltunk, és ő már kijelentette, hogy az
ágyába szándékozik vinni, és fel akarja forgatni az életemet. Nem
adhattam a kezébe ekkora hatalmat. A családomra és a jövőmre is
gondolnom kellett. Ők pedig sokkal fontosabbak voltak, mint
bármelyik brit izompacsirta, akinek olvadt arany színű szeme és
halálos vigyora van.
Megköszörültem a torkomat, kihúztam magam, és odamentem a
lányhoz. Minden egyes lépésnél azért fohászkodtam magamban,
hogy olyan legyen, mint én. Megfontolt és racionális. Hogy a
képembe röhögjön, és elküldjön melegebb éghajlatra. Hogy
személyesen vonuljon oda Alex Winslow-hoz, aztán felpofozza a
feminizmus és az önbecsülés nevében. Úgy egy lépésnyire álltam
meg tőle, majd megkocogtattam a vállát figyelemfelkeltés gyanánt.
Megfordult, az arcán meglepettséggel vegyes bosszúság ült.
– Szia! – mosolyogtam, visszanyelve az idegességemet. Az arcom
összes izma elárult engem, és tutira egy kissé elmebetegnek néztem
ki. – Alex Winslow-nak dolgozom. Ő küldött ide, mert szeretné – ha
hülyét kapnék – veled tölteni az éjszakát. Úgyhogy arra lennék
kíváncsi, te ezt szeretnéd-e, és ha igen, hajlandó lennél-e aláírni egy
titoktartási nyilatkozatot.
Abban sem voltam biztos, honnan szerzek egy olyat, bár az
ösztöneim azt súgták, hogy Blake-nél biztos van kéznél egy. A jogi
dolgokban felkészült volt. Ha belegondolok, mindenben az volt.
A lány grimasza eltűnt, helyét orr-ráncolós hitetlenkedés vette át.
Ja, tudom! Micsoda egy rohadék! Úgyhogy mondj csak nemet, és
mind úgy tehetünk, mintha mindez meg sem történt volna.
– Alex Winslow velem akarja tölteni az éjszakát?
– Úgy tűnik. – Utáltam, hogy nem vetette el az ötletet azonnal,
utáltam, hogy Alex odaküldött hozzá, de leginkább magamat
utáltam, amiért voltam olyan hülye, hogy belementem, és ezzel az
égvilágon semmit sem bizonyítottam.
– Nem hiszek neked.
Megfordultam, és odaintettem a srácoknak, hogy felkeltsem a
figyelmüket. Mind rám néztek. Lucas arckifejezése fájdalmas volt,
Blake fáradtnak tűnt, Alex arrogánsan vigyorgott, felvonta a
szemöldökét, és aprót intett köszönésképp.
Remélem, nemi betegsége van. Remélem, az összes ismert nemi
betegséget hordozza, sőt még eddig ismeretleneket is kifejlesztett!
– Látod? – fordultam vissza a kérdéses hölgyhöz. – Benne van.
– Te jó ég! Akkor én is! Mármint szeretnék ránézni arra a
megállapodásra, de… – Ausztrál akcentusa volt. Hirtelen az egész
lányt figyelni kezdtem. A dús, fekete haját, a sötét, macskaszerű
szemét, a köldökpiercingjét, hófehér bőrét. A kerek szemű, szeplős
és átlagos lényem minden porcikáját utálta. Ettől pedig bűntudatom
lett.
Kierőltettem egy mosolyt.
– Fantasztikus! Mindjárt jövök! Ne mozdulj!
 Odavonultam a fiúkhoz, a lépteimben tettetett jókedvvel. Kettőn áll
a vásár! Lehet, hogy nincs annyi tapasztalatom, milliónyi rajongóm
meg sok milliárd dollárom, de jó voltam, erős és értékes. És igen,
rohadtul egyenrangú voltam vele.
– Benne van – mondtam, miközben felkaptam egy üveg vizet a
mögöttük álló frissítős asztalról, és lecsavartam a kupakját.
Odafordultam Blake-hez, lassan kortyolva egyet. – Tudnál adni neki
egy titoktartásit? Azt mondta, szeretne belenézni, de abból ítélve,
amilyen gyorsan igent mondott, szerintem csak átfutja.
– Hű, basszus, Kék! – Blake szemöldöke egészen a tarkójáig
szaladt. – Nem csoda, hogy Jenna kedvel. Jó nagy, szőrös tököd
van.
– Az övében nem vagyok biztos, de az enyém gyantázott –
kacsintottam.
Az összes pasi felnevetett, ahogy Blake odament a lányhoz egy
nyilatkozattal a kezében. Most először hívott Kéknek, és bár az a
pillanat a világ végének érződött, ugyanakkor el is kezdődött valami.
Az elfogadás.
Az összes pasi nevetett Alexen kívül, aki úgy meredt rám, hogy
abba simán belehalhatott volna bárki, de lehetőleg én.
– Elég menő tyúk vagy te, tudod? – lépett mellém Lucas, a válla
súrolta az enyémet.
Alex megragadta a vizespalackot, amit kinyitottam, és
visszatettem az asztalra, majd felhajtotta az egészet.
– Balek.
– Hogy mondod? – kérdeztem, és igyekeztem nyugodt maradni.
Alex felém hajolt, ajkán sötét, gunyoros vigyor ült.
– Azt mondtam, balek vagy. Azt csináltad, amire utasítottalak,
soha nem vágsz vissza, soha nem őrzöd meg a méltóságodat.
– Megőrizni a méltóságomat? – pislogtam, és nagyon igyekeztem
nem beleüvölteni az arcába. Ez az ember! – Nincs szükségem a
méltóságom megőrzésére! Te akartad, hogy hozzalak össze vele, én
megtettem. Csak csalódott vagy, amiért nem vesztem össze vele
érted. De tudod, mit? Én nem egy vagyok közülük. A rajongólányok
egyike, akik csillogó szemmel néznek. Mi van, amikor én rád nézek?
– Tettem felé egy lépést, és ő is közelített felém, amitől egyszerre túl
helytelen, túl közeli, túl intim lett az egész. – Amikor rád nézek, egy
olyan törött valamit látok, amit nem érdemes megjavítani. És amikor
te rám nézel, egy olcsó vackot látsz, ami azt az értékes valamit
helyettesíti, amit elloptak tőled. Látod, mind vázák vagyunk. És te
vagy darabokban a földön, megjavíthatatlanul. Úgyhogy hagyom,
hogy valaki más szedjen össze. Ennyire egyszerű az egész. Mulass
jót az ideiglenes ragasztóddal! – A tekintetem a helyiség másik
végébe siklott, a titokzatos lányra, aki Blake hátára nyomva, éppen
kacarászva írta alá a megállapodást, miközben a pasi unalmában a
telefonján SMS-ezett.
Alex eleresztett egy mérgező vigyort, a tekintete az enyémbe
fúródott, miközben megtörte az összefeszülésünket, és elindult a
lány felé.
– Gratulálok, sport! Épp most váltál háborúvá.

Akkor éjjel hallottam őket a falon át.

Ahogy a kezükkel matattak, tapogatóztak, keresgéltek,
megtaláltak.
Végigmentek a folyosón. A mi folyosónkon, pont az ajtóm előtt.
Botorkálva kacarásztak, kifulladva sugdolóztak.
Fejezd be, szív!
Maradj nyugton, szív!
Küzdj ellene, szív!
Ginának hívták.
Azért tudtam, mert Alex lehajolt, hogy a lány megszagolhassa a
nyakát, miután azt mondta, soha nem találkozott még senkivel,
akinek nála férfibb illata volt. A „férfibb” nem is létező szó! Én pedig
azonnal megutáltam a világ összes Gináját.
 – Gina – mondta ki a nevét reszelősen, mint valami mocskos
titkot.
A kémlelőn át lestem meg őket, és minden porcikám dühtől
remegett.
– Kedves, ha tudnád!
Kedves. Már nem is csak Gina volt.
Annyira elmerültem a pillanatukban, hogy alig kaptam levegőt.
– Ó, láttam én! – nevetett. Fülledt hangja tökéletesen illett Alex
bőréhez, nem úgy, mint az én magas hangom. – A farkaddal van tele
az internet, Alex.
Erre ő nem mondott semmit.
Alex megállt az ajtóm előtt, kivette a rágót a szájából, egy kis
papírra biggyesztette, majd a kémlelőnyílásra nyomta.
Aztán hallottam, ahogy az ajtaja kinyílik.
Aztán hallottam, ahogy az ajtaja becsukódik.
Gyorsan kinyitottam a sajátomat, és kinyúltam, hogy levegyem az
üzenetet, amit nekem hagyott.
TE VAGY A RAGASZTÓ.
Megfordultam, és összeszorított szemmel az ajtóba vertem a
fejem.
Három.
Kettő.
Egy.

ALEX

Három.
Kettő.
Egy.
A hang tompa volt, de létező. Az elkeseredettsége lángra gyújtott
bennem valamit. Éreztem a fájdalmát. Az ajkamon éreztem és úgy
ízlelgettem, mint a fűszeres mézet.
Belemosolyogtam a csókunkba hogyishívjákkal. Az eszközömmel,
a csalimmal. Ennek a leckének a kellékével.
Stardust végre kezdte felfogni ezt.
Minket.
Dugni fogunk. Az, ahogy az ajtóhoz verte a fejét, biztosított róla.
Lucas megfizet.
Megfizet azért, hogy kulcsot adott Willnek a lakásomhoz, amikor
turnéztam, Fallon pedig túladagolta magát. Ő talált rá.
Lucas megfizet azért, hogy megadta Fallonnak Will telefonszámát,
amikor elkérte, hogy megköszönje neki, hogy ő lett a nap hőse.
Megfizet azért, hogy segített neki kiosonni a három évvel ezelőtti
Grammy-átadón, ahova velem jött, de végül Will-lel dugott a
mosdóban.
Lucas a pénznél is értékesebb dologgal fog megfizetni mindenért.
A szívével.
 Tizenkettedik fejezet
INDIE

Indie: Ébren van valaki?

Jenna: Én igen. Az éjszaka közepe van nálatok. Mi a baj?

Indie: Semmi. Bocsi! A későbbiekre való tekintettel lenne

egy kérdésem. Alexnek szabad lányokat vinnie a
szobájába? Mármint lehet, hogy van náluk alkohol vagy
drog…

Jenna: Lehet, de valószínűleg nem lesz. Igen, ez rendben

van.

Jenna: Vagy lehet, hogy NEKED ez nincs teljesen

rendben…

Indie: Minden okés. Csak biztosra akartam menni.

Jenna: Mondtad neki a tízperces dalt?

Indie: Igen. Megtartja. A közönség odavolt érte ma. Egy

politikai dalt is írt.

Jenna: Hát persze, hogy írt!

 Indie: Igazából nagyon jó.

Jenna: A nagyon jóval sehova nem jutsz a zeneiparban.

Fülbemászóra van szüksége. De gyorsan. Az emberek
VSH a háromperces dalokat manapság.

Indie: VSH?

Jenna: Végig sem hallgatják. Hogy jöttök ki egymással?

Meddig ér rá, hölgyem?

Indie: Jól. Már nem próbál aktívan megszabadulni tőlem.

Jenna: És Blake-kel? Egy hullámhosszon vagytok?

Indie: Igen. És ti?

Jenna: Ezt most komolyan megkérdezted tőlem?

Indie: Aha.

Nem volt vesztenivalóm. Jennának szüksége volt itt rám. Ráadásul

nem igazán titkolták, mennyire utálják egymást.

Jenna: Blake-kel a helyzetünk bonyolult. Szerződéseket kell

intéznem. Majd értesíts a fejleményekről!

Hudson: :-O

Szingapúr
A repülőút alatt Nattel és Ziggyvel skype-oltam az ablak melletti
szófán összegömbölyödve.
Alex napszemüveget és fekete, kapucnis pulcsit viselt, karját a
mellkasán összefonva egy kanapén elterülve aludt. A fülét bedugta,
és bár teljesen fel volt öltözve, úgy nézett ki, mintha egy női pornóból
szedték volna elő. Próbáltam meggyőzni magam, hogy jól tette azt a
dolgot Ginával. Ez rávilágított, hogy mik voltunk, és ami a
legfontosabb, mik nem voltunk egymásnak.
– Az éjszaka kellős közepén jött vissza – dörzsölte meg vörös
szemét Nat, miközben Ziggyt höcögtette a térdén. A haja egy merő
kóc volt. – Pokolian részeg volt, és hányástól bűzlött. Azt mondta,
egész nap a gyilkost kereste. Bekopogott emberekhez, leordította
őket. Érzed, mekkora őrültségnek hangzik ez? Segítségre van
szüksége, Indie. De gyorsan.
Igaza volt, persze. Kezdtem azt hinni, hogy a bátyámnak sokkal
többre volt szüksége egy munkahelynél. Elvonó kellett neki. Abból a
pénzből, amit kerestem, egy rendes helyre is tellett. Még több ok a
maradás mellett, meg hogy elviseljem Alexet. Megköszörültem a
torkomat, és körülnéztem, hogy biztos nem hall-e senki.
– Két és fél hónap – nyugtattam. – Tarts ki, Nat! Ígérem, gatyába
rázom, amint hazaérek!
– Mintha már nem is ugyanaz az ember lenne. Mármint én értem.
Még mindig fáj neki. De… egy vadidegenhez mentem hozzá. Egy
vadidegentől van gyerekem. Ránézek, és már nem azt a fiút látom
benne, aki az ablakom alatt szerenádozott nekem. Egy naplopót
látok, aki nem törekszik arra, hogy jobban legyen. Egy olyan
naplopót, akit az a srác utált volna.
Épp szólásra nyitottam a számat, amikor a légiutas-kísérő
belibbent szatén, babakék egyenruhájában, arcán a legszebb
ügyfélközpontú mosollyal, amit az utóbbi években láttam.
– Uraim, miss Bellamy! Leszálláshoz készülünk. Legyenek
szívesek bekapcsolni az övüket!
– Mennem kell – ráncoltam össze az orrom. Utáltam, hogy idő
előtt meg kell szakítanom ezt a beszélgetést.
Nat idősebbnek tűnt, mintha az utóbbi pár éjszakája évekig tartott
volna.
 – Legalább mondd, hogy jól érzed magad ott! Ettől sokkal jobban
érezném magam.
– Persze! – mosolyogtam. – Nagyszerűen!
– Sikerült megpillantanod egy-két angol rocksztár kolbászát? –
Elkeseredett grimaszát buzdító szipogásra cserélte.
Istenem!
Alex lebiggyesztett ajka megrándult az alvás tettetése közben. Az
arcom elvörösödött egészen a hajvonalamig. Nat nem tudhatta, hogy
közvetlen a közelemben volt. A repülőre csend borult, a többiek vagy
aludtak, vagy filmet néztek.
– Nem – mondtam.
– Igen – jelentette ki Alex a kanapéjáról, majd egy közeli asztalra
hajította a napszemüvegét, és felállt. Elindult felém rettenthetetlen
vigyorával az arcán. A szívem már megint azt csinálta, hogy nem
engedelmeskedett az elmémnek, és ki akart ugrani Alex kezébe.
Mi a fenét művel Winslow?
– Ó, nagyon is látta a farkamat! – Mellém huppant a díványra, és
úgy közölte a hírt, mintha nemzetközi jelentősége lenne. A karját
mögém csempészte, az álla szinte a vállamon nyugodott. – Sőt,
megbámulta! Jó hosszan. Amitől felmerült bennem, hogy
megkérdezzem, hány farkat látott már élőben, de erre azóta sem
kaptam választ. Talán te felvilágosíthatnál. Cuki a gyerek, amúgy.
Natasha álla leesett, és ha Ziggynek nem sikerült volna
kiszabadulnia a karjából, hogy a konyha felé szökjön, addig ott ült és
bámulta volna Alexet, amíg vissza nem térünk Amerikába.
– Remekül nézel ki élőben – lehelte, tányérnyira kerekedett
szemmel.
– Nem igazán élőben, de elfogadom. – Alex széles, feszes válla
hozzám ért, mire felszisszentem, és elhúzódtam tőle. – Próbálom
meggyőzni Indie-t, hogy enyhüljön meg az irányomba. Szerinted
hogy érhetném ezt el?
Az ágyamba próbálsz bejutni – akartam kijavítani. – Íme az első
teendőd: ne kérj meg, hogy hozzalak össze random, Gina nevű
csajokkal!
– Szeret bringázni! – Nat mosolya egyszerre baljós és édes volt,
én pedig ugyanolyan akartam lenni. Veszélyes, ugyanakkor szerény.
– Egész nap bringázna, ha megtehetné. Úgyhogy én ezzel
indítanék.
Alex bólintott.
– Jó ötlet, Natasha.
– Hűha! Tudod a nevemet.
– Odafigyelek, amikor beszél. – Az elbűvölő arcát mutatta.
Nagyszerű. Ennek senki nem tudott nemet mondani, beleértve
Natashát is.
– Megtartós – mondta a sógornőm, mielőtt lekapcsolta a kamerát.
Megráztam a fejem. Ő pont a megtartós ellentéte volt. Ő volt az a
pasi, akiről biztosra vettem, hogy otthagy majd. Lecsuktam a
laptopot, a szívem a torkomban dobogott. Alex előredőlt, az ajka a
lapockám közelében volt.
– Az enyém leszel – suttogta –, ragasztó.
Égett a szemem, és csak meredtem előre Alfie szőke fürtjeire,
ahogy lefelé nézett, miközben a Nintendóján játszott.
Hosszú idő óta először tudtam, hogy nagy bajban vagyok.
És nincs fölötte irányításom.
Mert Alex Winslow egy törött váza.
Én azonban nem a ragasztó voltam, hanem az ostoba takarítónő,
aki mindjárt felszedi a darabokat, hogy megpróbálja összerakni, és
óhatatlanul megvágja magát.

Ahogy beléptem a hotelszobámba, járkálni kezdtem.

Az ujjaimat összefontam a tarkómon, és körbe-körbe sétáltam. A
végtagjaim idegennek érződtek. Mintha rövidebbek, nehezebbek és
feszültebbek lettek volna. A testmozgás hiánya és a csomó szar kaja
miatt volt, vontam le a következtetést. Egyáltalán nem bringáztam,
amióta turnén voltunk, ráadásul Alex rá volt kattanva az előre
csomagolt szendvicsekre, így nem kaptunk normális ételeket, éppen
ezért legtöbbször vagy gyorskaját vagy túl előkelő hoteles ételeket
ettünk.
Az ajkamat rágva előreejtettem a fejemet. Árulásnak éreztem,
hogy nem vagyok otthon. Mardosott a bűntudat, amiért nem tudok
segíteni Natnek Ziggyvel, amikor a legnagyobb szüksége volt rám.
De leginkább az borzasztott el, hogy mégis azon kaptam magam,
Alex Winslow nemi szerve foglalkoztat, amikor annyi minden forgott
kockán.
Kopogtak az ajtón, mire felkaptam a fejemet. Mindegyik
hotelszoba más volt eddig, ahol megszálltam (valamelyik világos,
valamelyik sötét, egyiket klasszikus stílusban rendezték be, másikat
pedig a kortárs irányzatnak megfelelően), mégis ugyanaz a
melankólia lengte be mindet, ami soha nem kínált valódi intimitást.
Ennek a szobának barackszín fala volt, nagy belmagassága, a
kárpitok pedig aranyszínűek voltak. Minden kimondhatatlanul
pazarnak tűnt, mintha egy esküvői magazinból vágták volna ki.
Mégsem tudtam kiélvezni ezt, amikor a szeretteim két kontinenssel
odébb szenvedtek.
Újra kopogtak, ezúttal erőteljesebben.
– Jesszus, jövök! – Az ajtóhoz mentem. Még mindig a fekete-fehér
flanelruhámat viseltem. Az egyik első darab, amit magamnak
varrtam. A hajam tiszta kóc volt, a szemem vörös. Kitártam az ajtót.
Alex állt a küszöbön.
Lecserélte a szokásos egyszerű szerelését. Most egy passzos
farmert és egy Smiths-es pólót viselt.
Íncsiklandóan nézett ki.
Plusz úgy néz ki, mint aki valaki mással feküdt le tegnap, Demens
kisasszony!
– Mit akarsz, Winslow? – tértem rögtön a lényegre. Sem kedvem,
sem szükségem nem volt az udvariaskodásra. Nem is lett volna
szabad egyedül mászkálnia. Hol volt Blake?
– Stardust! – forgatta meg a nyelvén a becenevet azzal a brit
akcentusával.
– Minek köszönhetem a kétséges megtiszteltetést? Illetve most az
elbűvölő, játékos Alexszel beszélek, vagy a szemétládával, akinek
tegnap este segítettem nőhöz jutni? – vontam fel a szemöldökömet,
és egy kócos, magas kontyba fogtam a hajam.
– Örülök, hogy megegyezhetünk abban, elbűvölő vagyok.
– Néha, amikor igyekszel. Nem ugyanaz.
– De működik?
– Nem igazán – hazudtam.
– Teljesen bezárkózott, és arra vár, hogy megolvasszák. Pont,
ahogy szeretem. – Megragadta a kezemet, és egy hirtelen
mozdulattal kirántott a szobámból. – Olyan vagy, mint egy szem
finom tejkaramella vékony papírba csomagolva. Elég fárasztó
lehámozni róla a csomagolást, de ami alatta vár, az túl édes ahhoz,
hogy kihagyjam. Porrá fogom zúzni a védfalaidat. Évekig tart majd
visszaépítened, de én nem leszek ott, úgyhogy nem érdekes.
A szőnyegpadlóra tapasztottam a lábamat, és körülnéztem. Hat
óra múlva kezdődött a koncertje. Talán valami huncutsággal akar
megpróbálkozni a folyosón. Végigvezetett a közlekedőn, én meg úgy
húztam a lábamat, mintha egyenesen a pokol bejáratához vezetett
volna. Csakhogy nem hagyhattam ott a folyosón egyedül és
veszélyesen szabadon, hogy azt csinálhasson, amit akar. Ráadásul
valami meglepetés várt az út végén, én pedig látni akartam, mi az.
Alex a lifthívóra csapta a tenyerét, majd megfordult. Fölém tornyosult
a testével. Léptem egyet hátra, ő meg előre. Kezdtem hozzászokni
ehhez a tangóhoz.
– Hol van Blake? Miért vagy itt? – húztam össze a szememet.
– Odabilincseltem az ágyamhoz, és nekiszegeztem a fejtámlához.
– Tudja, hogy velem vagy? – Elengedtem a fülem mellett a hülye
poénját.
Játékosan összehúzta a szemöldökét. Ez a bizonyos arckifejezése
az őrületbe kergetett. Azt sugallta, hogy én vagyok a cuki kishúga,
aki épp megmutatta neki a tésztaképet, amit készített.
– Na, tisztázzunk valamit! Blake: az én alkalmazottam. Waitrose:
az én alkalmazottam. Alfie: egy undorító ember és az én
alkalmazottam. Ahogyan te is. Nekem tartozol számadással, most
pedig veled akarok lenni. És így is lesz. Tudod, ennyire egyszerű az
egész.
 Szólásra nyitottam a számat, hogy mondjak neki valami elutasítót,
amitől majd szarul érzem magam, de megszólalt a liftcsengő, ő
pedig behúzott a vékony övemnél fogva, és a hátam a falnak
csapódott. Ő a szemben lévő falnak dőlt, és így bámultuk egymást,
mint két ellenfél valami elcseszett játékban.
Mintha most először tűnt volna fel neki, milyen vörös a szemem.
Hunyorogva nézett rám.
– Mi jár a fejedben?
– A bátyám szörnyen viselkedik otthon. Aggaszt. Natasha
gyakorlatilag egyedül látja el Ziggyt, teljes állásban dolgozik, és…
És én meg fecsegtem. Elfordítottam a tekintetemet a mahagóni
fabetétre meg a tükrökre körülöttünk.
Alex nem mondott semmit, amiért hálás voltam. Nem igényeltem
az üres biztatásokat. Tisztában voltam a helyzetemmel, felismertem,
és dolgoztam a megoldáson. A liftajtó kinyílt, mi pedig kiléptünk. Alex
a recepció mögötti folyosóra vezetett, nem a hotel főbejárata felé.
Végigmentünk egy sötét átjárón, ami a mélygarázsba vitt. Nem
mondtam semmit, de közben tele voltam érzelmekkel. Amikor végre
megállt, felnéztem a cipőmről, és két kék, városi kerékpárt láttam. A
szemöldököm felszaladt.
– Bringák – leheltem.
– Micsoda megfigyelés! – szólt be.
Esküszöm, a britek ereiben több szarkazmus folyik, mint vér.
Felnevettem, és lágyan megcsaptam a vállát. Túlságosan is
megkönnyebbültem ahhoz, hogy megharagudjak rá. Odaszaladtam
az egyik biciklihez, átvetettem rajta a lábamat, és megszorítottam a
kormányt. Más volt, mint az otthoni bringám. Az ülés magasabban
állt, mint amit megszoktam, az anyaga keményebb, nem olyan
elnyűtt, mint az enyém. Felrúgtam a támaszt, és hagytam, hogy a
kerékpár néhány métert guruljon a fülledt, meleg garázsban, ami
szinte üres volt.
– Körbetekerhetnék itt, hogy kieresszem a gőzt – mondtam ki
hangosan a gondolataimat. Alex továbbra is a másik bringa mellett
állt, és engem bámult.
– Vagy… – A hangja különösen nem-jegesnek hangzott. – Ki is
vonszolhatnád a kis seggedet. – Ahogy ezt kimondta, rácsapott egy
gombra a mögötte lévő betonfalon, mire a garázs ajtaja felhúzódott,
alóla pedig egyre több fény ömlött be. A szemem elkerekedett ez
elém táruló felhőkarcolók és a hatalmas, ragyogó kikötő láttán. Elállt
a lélegzetem is. Mohón ittam magamba az oroszlánfejű, haltestű
vízköpő szobor, a Marina Bay-i Luxusszálloda és a hihetetlenül
rendezett városkép látványát. Mielőtt észbe kaphattam volna, Alex
könyöke az enyémhez ért, már ő is a bringáján ült mellettem.
– Nincs sisak? – vigyorogtam, minden igyekezetem ellenére. Ha
kurafi, ha nem, hiányzott a városi bringázás, ez pedig csak egy kis
kiruccanás volt. Nem egy szerelmi vallomás.
– Szeretek veszélyesen élni – nyalta meg az alsó ajkát.
– Én meg szeretek biztonságban, keretek között! – vágtam vissza.
– Az egy kényelmes hely, de semmi nem terem ott.
Keresztültekertünk a Merlion Parkon. Alex felvette a
napszemüvegét és ugyanazt a Burberry sapkát, amit a mosodában
is viselt, nehogy bárki rájöjjön, hogy ő Alex Winslow, aki miatt a
paparazzik nem alszanak. Az égbolt szürke volt, a levegő nehéz és
párás. Az időjárás az apokalipszist juttatta eszembe, és lehet, nem
véletlenül, mert Alex aznap annyi falamat leverte.
Minden tiszta és idegen volt. Lehet, hogy én voltam a
gyakorlottabb bringás, de ő a hosszabb lábának és jó
állóképességének köszönhetően lépést tudott tartani velem.
Negyven percig csendben bringáztunk, aztán Alex egy kis kávézó
felé biccentett a sétány mellett.
– Szomjas vagyok! – Felhívás volt ez, mintsem kijelentés.
Bólintottam, mire mindketten lekanyarodtunk, és letámasztottuk a
bringáinkat a kis kávézó mellett. Már éppen bementünk volna, de
aztán megtorpant, ránézett a kinti, zsúfolt asztalokra, és felmordult.
– Menj, rendelj! Én kint várok – mondta, és visszaült a bringájára.
A tekintetét a zafír óceánra szegezte maga előtt.
Odamentem a pulthoz, és nagyon élveztem, hogy vele ellentétben
én ezt megtehettem. Nem tudtam, hogy éreztem volna magam, ha
még egy kávét vagy szendvicset sem tudtam volna rendelni anélkül,
hogy ne kellene attól félnem, megrohamoznak vagy lefotóznak-e.
Rendeltem két kávét, két vizet és egy péksütit, amit elfelezhettünk.
Amikor visszafordultam, láttam, hogy Alex a markában tartott apró
kavicsokat dobált a nyugodt vízbe, továbbra is a bringáján ülve.
Olyan… boldognak tűnt. Mintha nem lett volna hozzászokva ahhoz,
hogy ilyen hétköznapi és egyszerű dolgokat csináljon. Alex
elmosolyodott, amikor visszatértem, és felültem a kerékpáromra. A
szívem majdnem rávetette magát, mint valami bugyiját dobáló, hülye
rajongócsaj. Az én szívem egyre inkább veszélyforrásnak tűnt.
Bárcsak eltávolíthattam volna műtéti úton úgy, hogy közben életben
maradhassak. Odaadtam Alexnek a kávéját és a vizét, miközben a
számhoz emeltem a kávéspoharamat.
– Mire gondolsz most? – kérdezte. A tekintetét továbbra is fogva
tartotta a víz.
Kíváncsi voltam, miért akarta tudni ezt állandóan. Tényleg
megihlette, bármi járt is a fejemben? Aztán valami még lehangolóbb
jutott eszembe: az elmúlt években senki más nem kérdezte meg ezt
tőlem. Amióta a szüleim meghaltak. Bár Craig és Natasha szeretett,
túlságosan lefoglalta őket a túlélés ahhoz, hogy érdekelje őket. Az
érzés, hogy kívánnak és akarnak, függőséget okozott, Alex pedig
megadta ezt. Ha el akarsz bűvölni valakit, éreztesd vele, hogy
különleges. Annak meglesz a hatása.
– Csak azon töprengek – hagytam, hogy a forró ital leégesse a
nyelvemet, és zavartalanul folytattam –, hogy miért nyomulsz rám?
Korábban úgy tűnt, meg akarsz szabadulni tőlem, most meg le
akarsz feküdni velem.
– Rájöttem, hogy ha már nem tudok megszabadulni tőled,
legalább jót mulathatok veled.
– Soha nem fekszem le veled – piszkáltam meg a péksütit anélkül,
hogy meg akartam volna enni. Alex nagyot kortyolt a kávéból, még
mindig az óceánt figyelve.
– Miért?
– Mert nem vagyok olyan hülye, hogy önszántamból olyan
helyzetbe kerüljek, ahol megsérülhetek.
Felém fordította az arcát, és hirtelen nem kaptam levegőt. Mint
minden művész zseninek, az ő arca is kifejező volt. Kissé fura,
némileg tökéletlen. Olyan, amiről nem tudtad levenni a szemedet.
Mick Jagger, Steven Tyler, Jimi Hendrix, Keith Richards, ők mind
kissé furcsán néznek ki. Egy kissé túl csintalannak tűntek a túl
széles szájukkal, a petyhüdt szemükkel, a túl nyílt mosolyukkal. Alex
arca olyan volt, akár egy nagyszerű könyv. Valahányszor ránéztél,
valami mást találtál rajta.
– Soha nem bántanálak. Kedvesen hagylak el, te pedig boldogan
hagysz ott engem. Ezt megígérhetem.
– Hogy ígérhetsz meg ilyesmit? Hogy ígérheted meg, hogy nem
fogok beléd szeretni?
Felnézett a kávéjából. Az arcára szomorú mosoly ült.
– Amint megismersz, megtudod, hogy engem nem igazán lehet
szeretni.
Csend.
– Tudod, a vonzerőm a titokzatosságomban rejlik.
Leszakadt az ég, látszólag a semmiből. Trópusi időjárás. Rövid
ujjú és felhőszakadás. Alex a sétány másik vége felé biccentette a
fejét.
– Gyere, Stardust! Fiatal még az este, és sok ígéretet rejt!
Csurom vizesen, nevetve gurultunk be a mélygarázsba.
Én pedig úgy döntöttem, nem kérdezek semmi személyeset Alex
Winslow-tól az ép elmém megőrzése érdekében.
 Tizenharmadik fejezet
ALEX

Újabb koncert.
Újabb siker.
Blake úgy saccolta, hogy aki kiszivárogtatta a YouTube-ra a
Használt szerelem videóját, csak a reklámokból napi húszezret
keresett, annyian megnézték már. Nem fogok hazudni: az, hogy
írtam egy szuper dalt, egy-két napra elnyomta az érzést, hogy
totálisan béna emberi lény voltam. Még Fallonról, Willről, a bosszúról
és a pezsgőről is megfeledkeztem (Megjegyzés: ez utóbbi végig a
gondolataim között motoszkált. Nem is szeretem a pezsgőt. A
berúgás azonban egészen más tészta).
Amikor lejöttem a színpadról, az öltözőbe siettem, nem törődve a
rendezők és helyi celebek kaotikus sorával, akik mind azért
lézengtek ott, hogy elkapjanak egy pillanatra. Kitártam az ajtót, és
egyenesen Indie-re zuhantam, aki egy ezüstszín kanapén ülve varrt.
– Alex! Ez undorító! Szállj le az anyagomról! – Megtaszította a
mellkasomat, de a hangjában nevetés csengett.
Rámásztam, mint egy majom, és csikizni kezdtem a hónalját. És ki
gondolta volna! Indie Bellamy csiklandós volt. Vergődni kezdett, és a
legkúrnivalóbb hangokat hallatta, amitől legszívesebben a szájába
dugtam volna az ujjaimat, hogy kiszedjem, és zsebre vágjam azokat
a hangokat.
– Lefelé! Szállj le rólam, te vadember, lefelé! – Az a halvány kis
kacagás igazi nevetéssé bomlott ki.
 Valami megváltozott. Mi változtunk meg. Ő egy kicsit megenyhült,
én pedig le akartam lapátolni róla a hókását, hogy lássam, mi van
alatta. Alfie, Blake és Lucas lépett be az ajtón, és megbabonázva
figyeltek minket a küszöbről. Felvillanyozott a kifejezés, ami Lucas
arcán ült. Nem is kellett odanéznem, hogy tudjam, ott van. Fájt neki.
Nem annyira, amennyire nekem fájt, hogy hotelszobát foglalt a saját
nevén Willnek és Fallonnak a keféléshez, miközben a csaj még
velem volt, de akkor is.
– Vegyél rá! – morogtam az arcába, olyan közel, hogy minden
egyes narancsszín szeplőt láttam az orrán. – Lefogadom, ha
benyúlnék a csinos kis ruhád alá, és félrehúznám a bugyidat, olyan
nedvesnek találnálak, hogy egy órámba telne szárazra nyalni téged.
A teste megfeszült alattam, mire megemeltem a felsőtestem, és
úgy néztem le rá. A kék szeme elkerekedett, kíváncsiság volt benne.
Elgondolkodtam, vajon szűz-e. Indie egy másik pasival… Nem
tudtam elképzelni, de nem azért, mert kötődtem volna hozzá, vagy
valami ehhez hasonló szentimentális szarság miatt. Egyszerűen
csak túl zárkózottnak tűnt hozzá. Túl tisztességesnek.
– Alex! – figyelmeztetett, de mozdulni sem mert, mert tudta, hogy
az erekcióm veszélyesen közel volt a puncijához.
Őrület, de ez tökéletes volt. Ez. Ahogy fölötte voltam, és csak a
ruhaanyagok meg a szoba másik végében minket bámuló idióták
álltak közénk. A teste zsongott alattam, éreztem. A vágy és a józan
ész hadakozott benne. Az arcához közelítettem az arcomat, amikor
valamelyik faszszopó az övbújtatómnál fogva megragadott, és
lerántott Indie-ről.
– Szállj le róla, te barom! – ugatta Lucas. Megfordultam. Az arca
kipirult és dühös volt, egészen olyan színű, mint Babe, a malac. –
Totál kezelhetetlen vagy!
– Ő is! – halásztam elő a cigisdobozomat a farzsebemből.
Rágyújtottam, és Lucas arcába fújtam a füstöt. – Ezt szenvedélynek
hívják. De te akkor sem vennéd észre, ha egyenesen a szádba
hugyozna!
– Akkora egy gyökér vagy, tudod?
– Tudom, és meg is élem. Bocsi, Szent Lucas! Nem mindenki
képes ennyire magas erkölcsi mérce szerint élni.
 – Alex! – pirított rám Indie.
Jó. Befogtam.
A hotelbe vezető út szótlanul telt. Indie az ablakon nézett ki, Lucas
rám, Blake a telefonjára, Alfie pedig az órájára.
– Három rajongót várok fél órán belül. Szerintetek időben
odaérünk? – biggyesztette le az alsó ajkát Alfie.
Mindenki felmordult, én pedig a képébe vágtam a kék pengetőt,
amivel L. A.-ben megdobott. Felnevetett.
– Ó, hát visszatért!
A folyosón egyszerűen összeestem az ajtóm mellett, és figyeltem,
ahogy Indie ugyanígy tesz. Elmúlt már éjfél, és mindenki bement a
szobájába. Lucas okosabb volt annál, hogy Indie körül ólálkodva
feszegesse a határt. Indie-nél ott volt a vászontáskája, amibe azt a
foltruhát tömte, amin a backstage-ben dolgozott.
Előszedtem a jegyzetfüzetet és a tűfilcet Tania tokjából, és csak
bámultam a múzsámra azt várva, hogy kanalazza belém a lelkét.
Tudtam, hogy nem érdemeltem meg őt.
Tudtam, hogy ő sem érdemelte ezt.
Tudtam, mennyire elcseszett volt minden, de nem bírtam leállni,
mert bosszúra, egy új albumra és vigaszra vágytam. Indie pedig?
Megkapja majd a pénzét (basszus, akár még néhány százezret is
hozzátehetnék, hogy még jobban járjon), és az leszek neki is, mint
sok más lánynak: egy jó kis sztori, amit részegen elmesélhet a
barátnőinek egy lánybúcsún. „Dugtam egyszer egy rocksztárral, és
nagyszerű volt!”
– Min dolgozol? – böktem az állammal a táskája felé.
Elvigyorodott.
– Mi van?
– Semmi. Csak az van, hogy te vagy az egyetlen, aki kérdez
tőlem. A legtöbben csak elmondanak dolgokat, tudod?
– Hát, nem vagy totál unalmas, és itt vagy, szóval ennyi erővel
akár el is mondhatod.
– Egy ruhát. Párizsra. Az a legkedvencebb városom a világon.
– Azt hittem, még soha nem repültél.
– Nem is! – rebegtette meg a szempilláját, és olyan kislányosan
tapsikolt, amitől annyira totál nevetségesnek látszott, hogy az már
majdnem aranyos volt.
– Foltosnak tűnik – állapítottam meg. Fehér, rózsaszín és
krémszínű foltokat varrt össze szándékosan rendszertelenül, mint
valami folttakarót.
Vékony ujjaival piszkálgatta az anyagot.
– Egy kicsit csúnya. Hát nem gyönyörű?
Most én vigyorodtam el. Az ujjaimmal Tanián doboltam.
– Szépnek tartod a csúnya dolgokat? Mesélj még!
Amit mondott, egy szuszra mondta. Mintha arra várt volna, hogy
ezt elmondhassa nekem. Mintha várta volna az éjféli randinkat.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.{3}
Felkaptam a tekintetemet. Bárhol felismertem volna azokat a
szavakat.
– A kis herceg!
– Olvastad? – kérdezte Indie.
Felhorkantottam.
– Mondhatjuk.
Megszorította a bakancsom orrát, a tekintetével biztatott.
Komolyan megosztom ezt vele? Tökmindegy. Mi a faszért ne?
– Az én családom közel sem az a könyvmoly típus. Nem hiszem,
hogy volt otthon bármilyen könyvünk a Bibliát kivéve. Olyan csórók
voltunk, mint a franc. De az apámnak volt egy testvére, George, aki
Notting Hillben lakott. Abból élt, hogy gyerekműsorokhoz szerzett
zenét. Arról álmodtam, hogy hozzá költözöm, és vele élek, de
George egy nőcsábász volt, borzasztó részeges, és bár szeretett
engem, ahhoz biztosan nem eléggé, hogy felhagyjon a rossz
szokásaival. Nyolc- vagy kilencéves koromban George egy ritka
szülinapi ajándékot adott nekem. A kis herceget, keménykötésben.
Azt mondta, hogy keressem meg a könyv mondanivalóját, és ha
megtaláltam, akkor megveszi nekem az első gitáromat. Azt mondta,
egyetlen zenész sem érdemel meg egy csipetnyi sikert sem, amíg
meg nem érti az élet értelmét, meg hogy tudni fogja, ha csalok, és
megkérdezem valakitől. De mindegy is, azt nem akartam. Ki akartam
érdemelni azt a kurva gitárt. Azt akartam, hogy jogosan,
megérdemelten kerüljön hozzám. A következő pár évben teljesen
felemésztett az a könyv. Minden karácsonykor találkoztunk George-
dzsal, én pedig szerencsét próbáltam az átkozott könyv jelentésével
kapcsolatban. Csak valami zagyvaságot fogtam fel arról a kis
hülyéről, aki mindenkit megkért, hogy rajzoljon neki egy bárányt.
Aztán két évvel később, hogy nekem adta azt az akkorra már régi,
elnyűtt, mustár- és tejfoltos könyvet, egyszer csak leesett. Minden
valódi jelentés rejtve van. Az élet tele van titkokkal, csőlátású
emberekkel, cukormázas, üres beszélgetésekkel, aminek semmi
súlya nincs. Ami valóságos, az bennünk van. Az a fontos, amit mi
érzünk. Aznap felhívtam őt, ő pedig értem jött Watfordba, bár
mehettem volna vonattal is. Aznap kaptam meg Taniát. Az a nap
megváltoztatta az életemet.
Megszorítottam az akusztikus gitáromat. Évek óta nem játszottam
Tanián a koncerteken, de továbbra is mindenhova magammal vittem
(a nagyidtól sem szabadulsz meg csak azért, mert túl idős már
ahhoz, hogy megsüsse a kedvenc pitédet). Elvégre Tania volt az
első és egyetlen igazi barátom. Indie megsimogatta a folyamatban
lévő varrománya anyagát, és bólogatott.
– Mindig is szerettem A kis herceget, mert mindig úgy éreztem,
mintha én is egy másik bolygóról származnék. Mintha épphogy csak
túlélnék abban a világban, ahol élek, és nem feltétlenül értem, miért
vannak a dolgok úgy, ahogy – nyalta meg az ajkát Indie.
A mellkasához húzta az állát, a szempillái az orcája fölött
lebegtek, én meg csak bámultam őt. Nagyot nyeltem, elfordítottam a
tekintetemet. Baszki. Gyönyörű volt. Nehezen hittem el, hogy ő
ugyanaz, mint akivel a Chateau Marmont-ban találkoztam. Az, akire
ránéztem, és egy furcsa lányt láttam a bohókás ruhájában, fura
hajával meg a túl szeplős arcával.
Lenéztem a jegyzetfüzetemre, és elkezdtem írni.

Titkot tartani tudsz-e?

Megbánást látok csak, ha rád nézek
Az én kis kéjencem nem e világból való
Ő diktálja minden szavam, sorom és hangom
A sötétben azt teszek veled, amit akarok
De az idő felismer és észrevesz minden nyomot
 Kívánlak időnként
De a legtöbbször nem
Békén kéne hagyjalak, ám tudjuk, nem így lesz.

Rájöttem, hogy elfogy a papírom, de a szavak csak úgy folytak

belőlem. Előbuzogtak, akár egy forrás, és úgy kellett megragadnom
őket, ahogyan voltak: a maguk pőre, állatias, kurvára tébolyult
mivoltukban. Megragadtam Indie kezét, és magamhoz húztam őt.
Egyenesen az ölembe esett a szűk téren keresztül, a száját eltátotta.
Nem érdekelt. Nem szexről volt szó, hanem művészetről, a
művészet pedig isteni, mindent felülírt. És ezt még csak nem is a
kamugép énem mondta, ezt komolyan így is hittem.
– Vedd le nekem a ruhádat! – rángattam meg a fodros anyagot.
Indie szeme elkerekedett, és elhúzódott tőlem. Ó, bárcsak az
egyik rajongóm lett volna ebben a pillanatban! De ha az lett volna,
most nem lettünk volna itt. Nem táplálkoznék az emlékeiből, a
történeteiből és az ábrándjaiból. Ez volt a helyzet Stardusttal.
Szemben állt velem, és bár én voltam a magasabb, az erősebb, a
gazdagabb, mégis miatta… valóságosnak éreztem magam.
– Itt? Jesszus, kérlek mondd, hogy nem vagy részeg! – nézett
körbe a folyosón, hogy egyedül vagyunk-e.
Megragadtam a ruhája szegélyét, és magamhoz rántottam őt, a
tekintetemmel azt keresve, hol egy gomb, egy cipzár vagy akármi,
amivel kiszedhetem ebből a ruhából.
– Írnom kell valamire, és a jegyzetfüzetem tele van. Senki nem lát
meg. A srácok már rég alszanak, Alfie csajai pedig csak most jöttek
meg. Még az a pöcsfej is képes lefoglalni őket legalább húsz percig.
Az egész emeletet fenntartják nekünk. Csak te vagy itt és én,
Stardust. Szükségem van a hátadra!
És a szavaidra.
És arra a dalra, ami folyamatosan a fejemben szólt.

Én vagyok az alattvalók nélküli király

A közönség nélküli hiú ember
A részeg hülye, aki mindig olyan kurva hangos
Te meg a folyók és a hegyek
 Talán maga az oxigén
Te vagy a szél, ami innen oda repít
Az egyetlen magasság, ami után mindig futnék

– Nem!
Magamban üvöltöttem a frusztráltságtól, de nem engedtem ki.
Csak halvány érdektelenséggel néztem őt.
– Nem?
– Csak a karomra írj! Vagy ami még jobb, a sajátodra! Az
vastagabb.
– Ott nincs elég hely, és muszáj bekezdésekre bontanom.
– Nem!
– Miért? – A szemhéjam már rángatózott. Biztosra vettem, hogy
ez nem jó jel.
– Mert valaki mással feküdtél le tegnap! – Úgy tűnt, meglepi, hogy
egyáltalán rákérdeztem.
Lassan megnyaltam az ajkamat, mielőtt megszólaltam volna.
Élveztem, ahogy a tekintete rátapadt.
– Nem feküdtem le Ginával.
– Hah?
– Nem is terveztem soha. Megcsókoltam, ez igaz. De csak azért,
hogy felbosszantsalak, és őszintén szólva nem is emlékszem már az
ízére, csak a te reakciódra, aminek a farkam kibaszottul örült. Az
egyetlen, akit most meg akarok dugni, az te vagy. Amint
meghallottam a folyosón át, ahogy a fejedet az ajtónak ütögeted,
átdobtam a csajt Alfie-hoz, és a fürdőszobába mentem gyorsan
kiverni. De ne sajnáld a mi kis Gina barátnőnket. Alfie megadta neki,
amire vágyott, sőt még annál is többet. Komolyan gondoltam, amit
mondtam, Stardust. Ki akarom kefélni belőled a szavakat. Csak
belőled. Amíg a turné véget nem ér, csak te vagy és én.
A közénk telepedő csendről eszembe jutott, hogy a csábítás
olyan, mint a Monopoly. Türelemre és tervezésre volt hozzá
szükség, és az ellenfeled olvasásának képességére. Az, hogy
megütöttem a főnyereményt, és tele volt a zsebem kamupénzzel,
szart sem jelentett.
Még mindig mondhatott nemet.
 Még mindig megnyerhette a játékot.
Esélyt sem adva neki, hogy megtagadja a kérésemet, a hátához
emeltem a bőrkeményedéses ujjaimat, és lehúztam a cipzárt.
Hagyta, ha másért nem is, a megkönnyebbülés miatt, hogy nem
feküdtem le azzal az ausztrál bigével. Vagy lehet, hogy végre
felfogta, mik vagyunk. Hogy csak lebegünk a világban gyökerek, talaj
és gravitáció nélkül. Az én királyságomat tévedések, bűnök és hibák
építették fel. Minden másnak tűnt, mint otthon, így most hagyta,
hogy csak ma este ne önmaga legyen. Amikor a ruhája felső része
lecsusszant róla, Stardust gyorsan megfordult, és eltakarta apró,
hetyke cickóját, amit így nem láthattam.
A fogammal szedtem le a tűfilc kupakját, és elkezdtem írni a sima
hátára, miközben hatalmas öröm töltött el, amiért ez még napokig
látszani fog rajta. A filc a gerince mellett táncolt, én pedig minden
alkalommal nagyot nyeltem, amikor a testén borzongás futott végig
az élénk piros hegy érintésére. A farkam életre kelt, de most nem
neki jött el itt az ideje.

Én pedig aszteroidáról aszteroidára mennék

Hogy megtaláljam azt az egyet, amelyik a miénk
Palotát palota után húznék fel,
amíg az egyik az otthonunk nem lesz
Londonban, Párizsban, New Yorkban vagy Berlinben.
Alex Winslow: A kis herceg

Megálltam, és a borzalmas kézírásomat bámultam.

A bőre megint libabőrös lett.
– Hideg van – köszörülte meg a torkát, miközben a ruhája után
tapogatózott. A cicijét továbbra is takarta a karjával. Baromság!
Tudtam, hogy fel van spannolva. – Menjünk be! Lemásolhatod egy
jegyzettömbre.
Odahajoltam, és megcsókoltam a vállát a nyaka tövében. A bőre
egészen életre kelt és felmelegedett az ajkam alatt. A következő
szavakat a lehető legcsábítóbban suttogtam. Általában nem kellett
erőfeszítéseket tennem, de ezzel a lánnyal igen.
 – Ha nem duglak meg hamarosan, meghalok, és az a te lelkeden
szárad majd.
– Jézusom!
– Hívhatsz úgy az ágyban, ha akarod – vágtam rá, miközben az
ajkam végighúztam a drogszerű bőrén. Mi volt ebben a lányban, ami
olyan otthonosnak érződött? Semmi értelme ennek! Kurvára nem is
szerettem az otthonomat. Kibaszottul nem is volt otthonom. Az
otthon az a hely, ahol a mihaszna szüleim meresztették a seggüket
egész nap, és az én pénzemet költötték. – Nem pont erről szól A kis
herceg? Hogy megszelídítsenek és megszelídítsünk másokat? Itt
nem kell ezt csinálnunk, Stardust. Csak mi vagyunk. Nincsenek
felnőttek.
– Nekünk kellene felnőtteknek lennünk.
– Senki nem akar felnőtt lenni, ha választhat. Ez olyasmi, amibe
csak belekényszerítenek.
Csend.
– Már mondtam neked, Alex. Én nem az az egyéjszakás kaland
típusú lány vagyok.
– Fiatal vagy, szabad és egészséges. Nem kellene ennyire
zárkózottnak lenned. Rúgj be, dugj híres pasikkal, posztolj magadról
a világ minden tájáról Instagramon! Élned kellene, hibákat elkövetni,
én pedig felajánlom neked, hogy az egyik baklövésed én legyek,
mert nincs mit veszítened. Nekünk szavatossági időnk van, lejárati
dátumunk. Számtalan ötcsillagos hotelszoba vár ránk, írnunk kell
egy albumot, meg kell mentenünk a családodat, és basszus, valld
már be, hogy minden jel ugyanarra mutat! Ránk. Együtt, most.
– És a most után? – fordult felém. – Mi lesz a most után, Alex?
– Hogy érted?
– Ha a turnénak vége. Mit teszünk utána?
– Mindenki megy a maga útján tovább. – Ez nem volt egyértelmű?
Egy kibaszott pasit akart? Mert én azt a szart nem csinálom. Még ha
csinálnám is… Fallon volt az első és egyetlen lány, akivel
kipróbáltam a monogámiát. Ő pedig a manikűrözött kezében tartotta
a szívemet, és minden alkalommal erősen rászorított, amikor a
továbblépésen gondolkodtam. Még ha adni is akartam volna valamit
Indie-nek (amiről szó sem volt), akkor sem voltam benne biztos,
hogy egyáltalán képes lettem volna-e rá.
– Valószínűleg összefutsz majd Fallonnal Párizsban. – Indie nyílt
volt, őszinte és nyers. Nem kertelt, kényes kérdéseket tett fel, és
kurvára leszarta, hogy ettől tapadósnak vagy elkötelezettnek
hangzott-e. Nem tett úgy, mintha valaki más volna.
– Akkor Párizsban befejezzük. – A füle mögé fésültem egy tincset.
– Akkor fejezzük be, amikor Fallon meg én újrakezdjük.
Honnan a faszból jött ez? Mármint, ez volt az igazság, de az
igazságot mindig le lehet egy kicsit tompítani, miközben a másik
arcába toljuk. A „már korábban elígérkeztem” azt jelentette nálam,
hogy „kurvára nem akarom ezt csinálni”, a „sűrű az időbeosztásom”
pedig azt, hogy „inkább más farkába fulladok bele, minthogy
elmenjek veled kávézni”. De fel akartam bosszantani Indie-t.
Őszintén szólva rájöttem, mekkora egy álszent voltam. Ott tartottam,
hogy kirúgom Lucast, de még a turnéról is elzavarom, ha csak ránéz
az én józan társamra, de gond nélkül elmondtam Indie-nek
(miközben megpróbáltam megdugni), hogy vissza fogom szerezni a
volt barátnőmet. Hova lett belőlem a tapintat? Akárhol is volt, a józan
eszem és a vonzerőm is ugyanabban a szemetesben bujkált
mellette.
– Hűha! – ugrott fel a szemöldöke. Visszahúzta a vállára a ruha
pántját, talpra tornázta magát, és még csak meg sem próbálta
felhúzni a cipzárt. Egy ingatag, ügyetlen lépést tett az ajtaja felé,
amiből mindent megtudtam, amit kellett.
Durván elcsesztem.
– Akkora egy szemétláda vagy, hogy ha így nevezlek, azzal a világ
összes többi szemétládáját megsértem. Egy új szót kellene
kitalálnunk arra, ami vagy.
– Szerintem a „pöcs” szót keresed – javasoltam, miközben a
szőnyegre ejtettem a filcet, és felálltam, hogy utánamenjek a
szobájába. Akár mérges, akár nem, még mindig a hátán volt a
dalszövegem. – Ez van. Odavagyunk egymásért, de azért annyira
nem, hogy rohadtul elveszítsük az eszünket. A végcél lebegjen a
szemed előtt, Stardust! Szükséged van a pénzre, nekem a múzsára
és a meleg testre éjjel.
 – Melyik univerzumban egyenlő a jó flörtölési technikával az, hogy
úgy állítasz be, mintha kurva lennék?
– Nem a szexért fizetek neked, hanem azért, hogy
megakadályozd, hogy letérjek a helyes útról. Plusz előny:
hivatalosan is tilos Waitrose-zal együtt lógnod, szóval nem maradt
más választásod.
Indie felém fordult, és ugyanazt az édes mosolyt villantotta rám,
mint amikor tökön akart rúgni, majd összevarrni a számat a
varrógépével.
– Csak úgy kíváncsiságból, Alex. Most arra kérsz, hogy tartsam
magam távol Lucastól, mint a haveromtól vagy mint a jövőbeli
kalandomtól?
– Követelem ezt, mint a kibaszott főnököd! Ezt sose feledd, Indie!
Egy újabb dolog, amiről tudtam, hogy felhúzza. Annyira erősen
csapta az arcomba az ajtaját, hogy az majdnem kiszakadt. Üres
tekintettel bámultam, miközben magamban azt latolgattam, hogy
üssem vagy rúgjam-e az ajtót addig, amíg ki nem nyitja, esetleg
vegyem-e el Blake-től a pótkártyát, húzzam le, és rontsak be a
szobába. Meg akartam fenyegetni őt, széttépni, aztán felszedni és
az ágyra dobni, hogy megértessem vele, mi minden vagyunk. De
végül csak arra voltam képes, hogy a homlokomat az ajtajához
nyomjam, lehunyjam a szememet, és vegyek egy nagy levegőt.
Három.
Kettő.
Egy.
 Tizennegyedik fejezet
INDIE

Az ajtóhoz nyomtam a hátamat, a szobámat csak elmosódva láttam

a könnyektől.
Három.
Kettő.
Egy.
Legszívesebben kinyitottam volna az ajtót, hogy megbántsam őt.
Meg akartam neki mondani, mekkora egy seggfej, hogy ezt tette
velem, hogy ennyi mindent érzek miatta. Habár tökéletesen a
tudtomra hozta, hogy annyi esélyem sincs vele lennem úgy, ahogy
megérdemeltem, mint egy hógolyónak a pokolban. Mert Alex
Winslow nem tudott szeretni. Ő csak gyűlöletre képes. Kíváncsi
voltam, vajon tudja-e, hogy képtelen megadni a drágalátos
Fallonjának fele azt, amit egy általad szeretett személynek meg kell
adni. Biztonságot, feltétel nélküli támogatást és kedvességet.
Tudtam, hogy mit kell tennem. Oda kell masíroznom a szobájához,
hogy bekopogjak, és felszólítani, hagyja ezt abba. Ne nyomuljon
rám, ne akarjon összehozni minket, ne csábítson el azzal az átkozott
szájával, a dalszövegeivel meg a durva vonzerejével. Az ajkam egy
újabb el nem csattant csóktól lüktetett, én pedig irracionálisan
nagyon haragudtam a világra. Feszkó. Ki kellett adnom magamból.
Azonnal.
Ezekkel a gondolatokkal fordultam meg, és már éppen nyitottam
volna az ajtót, hogy megmondjam neki a magamét, amikor valaki
bedörömbölt odakintről.
Pislogva résnyire nyitottam, és kilestem.
Alex állt odakint, a szeme kivörösödött, a homlokát vékony
izzadságréteg borította, mintha fizikailag megerőltette volna, hogy ne
rúgja be az ajtót. Egészen kitárta azt, szó nélkül belépett, a két
kezébe fogta az arcomat, a hüvelykujjai az orcámhoz értek, és
megcsókolt.
Durván.
Hátratántorodtam a meglepetéstől és a felkészületlenségtől, de
ettől csak még agresszívebben csókolt. Kétségbeesetten
szippantottam be a levegőt épp akkor, amikor a számba nyomult a
nyelvével, és megsimogatta az enyémet. A nyelvünk egymáson
gördült, mohón és vadul, egy ritmustalan és ütemtelen táncban. Én
felnyögtem, ő felmordult, miközben beszívta az alsó ajkamat, és
figyelmeztetően belemélyesztette a fogát. „Ne ellenkezz!”, üzente a
harapása a brit akcentusával. „Különben megbánod.”
Bevallom, nem gondolkodtam. Sem arról, hogyan sikerült egyre
bentebb szorítania a szobámban ebben a vággyal teli ködben, és
határozottan nem arról, mik lesznek a következmények. Ezért
amikor a seggemre markolt mindkét kezével, meglökött, és a hátam
nekicsapódott az antik komódnak, én hagytam neki. Újra az ajkamba
harapott, ezúttal erősebben, én pedig felszisszentem. Azt akartam,
hogy tudja, nem neki adom meg magam, hanem a saját
szükségleteimnek. Ez egészen más dolog volt, önző és az enyém.
– Tudod, mindig is kíváncsi voltam erre. – Az ajka az enyémen
mozgott, nedvesen, tele mocskos szándékkal. – Hogy milyen érzés,
amikor azt a szexis, telt ajkadat rágod.
Válaszként csak belesóhajtani tudtam a szájába. Éreztem a
koncert utáni limonádéja ízét és az utolsó cigarettájának
keserűségét. Finom volt a maga viharvert, könyörtelen módján. Az
ujjaimmal megkerestem selymesen hullámos, barna haját, és
megcsavartam, miközben a csípőmmel a hasának törleszkedtem. Ő
a combom alá nyúlt, és a dereka köré vonta, mire az ágyékom az
övéhez csapódott. Bár nagyon vágytam rá, hogy magamban
érezzem őt, volt annyi eszem, hogy ne húzzam le a sliccét.
 Rámarkolt a hajamra, és erősen meghúzta, hogy így az arcára
nézzek. A fejbőröm bizsergett, de nem bántott. Nagyon.
Úgy éreztem magam, mintha hideg tűzbe mártottak volna, és
ezernyi tollpihe simogatna. Az egész testem bizsergett, és soha nem
éreztem még magam ennyire ébernek. Alex a franciaágyra fektetett,
és fölém hajolt, mint korábban a kanapén, erről pedig eszembe
jutott, hogy már elvesztettem a csatát, ahol meghúztam a határokat,
és kényelmesen éltem közöttük. Mert (és ez volt igazán a szomorú)
már így is annyi szabályt szegtem meg Alex Winslow-val
kapcsolatban, amik egyike sem volt tudatos döntés.
A lábam közé dörgölte a csípőjét, a merevedése a farmerja mögött
végigszaladt a vékony leggingemen.
– Nézz rám! – mondta. Nem tettem, nem tudtam. Ez a pillanat az
enyém. Az, hogy ő is benne volt, teljesen irreleváns, vagy legalábbis
ezt próbáltam beadni magamnak. Csukva tartottam a szememet, és
mohón csókoltam őt.
– Nézz-rám! – Újból rámarkolt a hajamra, és erősen meghúzta,
ezzel kiharcolta, hogy ránézzek. Akármit látott is a szememben,
lazított a szorításon, de a tekintetében a szándék ott volt. Alex
Winslow durván játszott ágyon belül és kívül is.
– Előre is elnézést kérek! – biccentette oldalra a fejét.
– Miért?
– Azért, hogy elrontalak minden más férfi számára. Meg foglak
dugni, Indie! Olyan durván, hogy ettől fogva csak rám fogsz
gondolni, amikor az unalmas, misszionárius pózt szerető férjed alatt
fekszel majd. Minden orgazmusod, minden megborzongásod és
minden gyönyörhullámod az enyém lesz majd. Innentől kezdve csak
én leszek neked. Csak én. És ezért őszintén bocsánatot kérek!
– Annyira nagyképű vagy! – húztam végig az ajkam a nyakán,
mire ő a farmerjét az ölemhez kezdte dörgölni gyorsan, durván, a
kontaktustól pedig megduzzadt a csiklóm, és megkönnyebbülésért
sikított.
– Attól még igazam van.
– Velem is aláíratsz egy titoktartásit, mielőtt lefekszünk? –
vigyorogtam, mire megharapta az államat.
 – Amikor megduglak, Stardust, annyira hangosan sikítasz majd,
hogy az egész város tudni fogja, hogy végre benned vagyok.
Végigszántottam a körmeimmel a széles hátán, és jólesett, hogy
én is megjelöltem őt. A rengeteg piszkálódás, hergelés és
szórakozás után végre eljött az én időm. Ő megsebzett, én
kidekoráltam őt. A vége viszont az lett, hogy megrontottuk egymást.
– Nem fogunk szexelni. Én nem vagyok… valami tapasztalt.
Feltolta magát rólam, és végighúzta a kezét az enyhén borostás
állán.
– Szűz vagy?
Megráztam a fejem.
– Nem. Én csak… nem voltam sokakkal.
– Hánnyal?
Már megint ez? Ááh!
– Eggyel.
– Mikor?
– Gimi harmadikban.
– Add meg a srác címét, amikor visszamegyünk L. A.-be. Ígérem,
csak beszélni akarok vele! – vonta fel az egyik szemöldökét.
Felnevettem, és megcsaptam a mellkasát, ő pedig a csuklómra
fonta a tenyerét, az ajkához vonta, és erősen rálehelt. Újra
megborzongtam.
– Rendben – mondta halkan. – Ma nem dugunk. Lassan haladunk.
Egy csók a szájon, egy az orron, egy a homlokon.
Jesszusom, szív!
Nagyon igyekszem ám, szív!
Elég legyen, szív!
– Fáradt vagyok – mondtam, bár ez nem volt igaz. Mindenem
bizsergett, fel voltam pörögve, és nagyon ki kellett adnom a
feszültséget. Azt akartam, hogy kihúzzon innen, hogy engedhessek
egy kád vizet, és végre könnyíthessek a feszültségen a lábam között
az ujjaimmal.
Vita nélkül leszállt rólam. Nem kellett volna meglepnie, de
meglepett. Alex Winslow véletlenszerűen lett rocksztár. Tudtam,
amikor figyeltem az ő hatalmas termetét azokban a luxushotelekben
mozogni, hogy azt érzi, nem tartozik oda. Ő valami lepukkant,
londoni underground kocsmába illett, ahol antifasizmusról és
anarchiáról ordított a mikrofonba. Menet közben elhagyta valahol a
lelkét, én pedig egy újabb malacpersely voltam, amit megrázott
abban a reményben, hogy amit benne talál, az hasonlít arra, amit
keresett. És abban a pillanatban tudtam, hogy elfogadnám ezt.
Össze fogja törni a perselyt, én pedig hagyom neki.
– Egy forrásra találtam a sivatag közepén – mondta a küszöbről. –
Most pedig ki fogok inni belőle mindent. Az utolsó cseppig.
 Tizenötödik fejezet
ALEX

Moszkva, Oroszország

A repülőút közel a legpokolibb volt, amit valaha ezen a földön

lejegyeztek.
Részben azért, mert Blake és Jenna olyan hangosan üvöltöttek
egymással, hogy a lezuhanás veszélye fenyegette a repülőt (Blake
kihangosította a hívást, mert közben e-mailekre is válaszolnia
kellett), de leginkább azért, mert Lucas nem volt hajlandó fogni az
üzenetet, hogy Stardust nem szabad préda, és melléfeküdt az L
alakú kanapén, miközben mint valami kibaszott John Green-
karakter, a plafont bámulva az életről beszélt neki. Ami elég ironikus,
tekintve, hogy hamarosan véget vetek az övének, ha továbbra is
ráerőlteti magát Indie-re. Alfie mellém kucorodva videójátékozott, és
ügyelt, hogy ne használjam netezésre az egyik laptopot vagy mobilt
sem, ami körülöttem volt. Unatkoztam, zaklatott voltam, és bassza
meg! Nem megmondtam neki, hogy nem lóghat Waitrose-zal?
Nyilvánvalóan egyértelműbben a tudtára kell adnom.
Hiszen nyilvánvalóan a finomkodás az erősségem.
– Láttál már belülről pilótafülkét, Stardust? – kérdeztem Indie-t a
helyiség másik végéből, egy magas, első osztályú karosszékben
elterülve.
 Lazán vette le a tekintetét Lucasról, és nézett rám, miközben
lerakta a foltruhát. Minden szabadidejében varrt. Megszállottan. Hát
nem ez az alkotás egyetlen módja?
– Ennek a szavaiból süt a szexuális áthallás – vigyorgott magában
Alfie, továbbra is a Nintendo kijelzőjét bámulva.
– Tudod a választ erre a kérdésre. – Szúrós tekintete arra
figyelmeztetett, hogy ne cseszekedjek vele fölöslegesen.
Jogos. Tényleg tudtam a választ. Csak velem szállt eddig
repülőre, én pedig eddig nem ajánlottam fel neki semmit, hogy
megmutassam, csak a bakancsom nyomát a seggén, amikor
elküldtem. Talpra szökkentem, és odamentem hozzájuk, Indie felé
nyújtva a kezemet.
– Tetszeni fog. Van egy csomó dolog, amit meg lehet ott fogdosni
– nyomtam meg az utolsó szavakat, hátha Lucas nem jött még rá,
miféle tűzzel játszik éppen. Nem voltunk egyenlőek. Én az a fajta tűz
voltam, amelyik egész erdőségeket felemészt.
– Megmutathatom én is, ha azt jobb szeretnéd – nézett Waitrose
Indie-re, akinek a kezében még mindig ott volt a következő folt, amit
fel akart varrni. Ennyire tényleg nem lehetett ostoba. Persze
pontosan tudta, mit csinál. Nemcsak feszegette a határaimat, hanem
annyira nekifeszült, hogy az már húsbavágó volt.
Őt figyelmen kívül hagyva visszafordítottam Indie felé a fejemet.
– Az idő pénz, Kék! – Blake becenevét használtam, mégpedig
azért, hogy emlékeztessek mindenkit, nincs kizárólagosságuk Indigo
Bellamy fölött.
A feszes kis seggét felemelte a kanapéról, és csendesen követett,
de nem volt hajlandó megfogni a kezemet. Ami jó is, mert ettől csak
még jobban beindultam. Az ellenállása üdítő volt. Szabadalmaztatnia
kellett volna, kisajtolni, és átadni a következő lánynak, akit
berángatok majd a szánalmas életembe.
– Köszi ezért – motyogta a hátam mögött.
– Nincs mit. – Fogalmam sem volt, mire értette. Az én gondolataim
egyetlen dolog körül jártak, ami az volt, hogy kiderítsem, milyen
színű bugyit visel ma.
– Lefotóznád? – Kiértünk a közös térből, és egy szűk folyosón
haladtunk.
 – Mit?
Hezitált.
– Ööö, ahogy a pilótafülkében vagyok?
Mutatok én neki pilótafülkét…
Éppen lépett, amikor erősen a fürdő ajtajához nyomtam, majd
bezártam magunkat. Jól tudtam, hogy nem én fogom bevezetni a
felhők fölött dugók klubjába. Több felkészülésre volt szüksége. De a
kavarás a folyamat részét képezte, úgyhogy biztosítanom kellett,
hogy nem hagy ki egy lépést sem.
A hátába belevájt a mosdókagyló, ahogy felemeltem a combját, és
a derekam köré vontam, az ágyékomat pedig a ruhával fedett
puncijához nyomtam minden figyelmeztetés nélkül. Biztosan nem
volt valami kényelmes neki ez a pozíció, de tudatnom kellett vele a
tényeket.
– Érzed ezt? – Teljesen felállt a farkam, és nekinyomódott a
farmeromnak, a golyóim pedig megduzzadtak, és elnehezültek a
vágytól. – Érzed, mit tesz velem, amikor fogod magad, és telibe
szarod az egyezségünket?
– Nincs egyezség. Lucasszal barátok vagyunk. – Erős szavak egy
olyan nőtől, aki majdnem szavahihetőnek is hangzott, ha közben
nem dörgölte volna az édes kis ölét az ágyékomnak.
– Lucas akar téged.
– Ez vitatható. De ha akarna is, nem kaphat meg.
– De én igen.
– Egy időre. – Csend. – Talán.
Baszd-meg-a-talánodat-kishölgy!
Olyan gyorsan és akkora erővel nyomtam a számat a szájára,
hogy hátratántorodott, pedig nem is volt hozzá elég hely.
Megragadtam a tarkójánál, és addig haraptam az alsó ajkát, amíg
elő nem csalogattam belőle a hangot, amit szerettem volna, azt a
nyögést, ami valahol a torkában bujkált kurvára attól a naptól fogva,
hogy meglátott, miközben lassan, de biztosan nekidörgölőztem, és
ruhástól ingereltem. Mindketten beleremegtünk, ahogy az én szilárd
testem az ő puha mindenéhez feszült. Ő nyöszörögni kezdett,
valahányszor a farkam az ágyékához ért, én pedig magamban
szidtam azt a csinos, babakék ruhát, ami elválasztotta egymástól a
bőrünket, de olyan jól illett a hajához.
Elhúzta a számból az alsó ajkát, és lassan végignyalt a
szájpadlásomon, mire a fejbőröm libabőrös lett. A meglepetéstől a
farkam elégedetten megrándult, pedig már így is szorította a farmer.
Miért nem rapper lettem? Annyira erekcióbarát ruhákban jártak! Két
Indie-t is el tudnék rejteni Lil’ Wayne nadrágjában, és senki nem
jönne rá.
– Baszkiii! – A vállába haraptam, hogy elfojtsak egy frusztrált
nyögést. Annyira vágytam rá, hogy benne legyek, mint egy italra és
két csíkra a Madison Square Garden-i koncert előtt. Ez felmentett az
alól, hogy egy nálam hat évvel fiatalabb csajjal smárolok, mint valami
kétségbeesett tinédzser. Csakhogy felnőtt voltam. Nem, nem voltam
az. Egy elcseszett kölyök voltam egy bébiszitterrel. Egy olyan
bébiszitterrel, akit elevenen fogok felfalni. Végighúzta a nyelvét a
nyakamon, az államon keresztül egészen a számig. Felnevettem,
mert annyira nem-szexi volt, mégis annyira rá vallott.
Igazi.
Édes.
Indie-s.
– Olyan sós az ízed – lehelte a számba.
– A tiéd meg olyan ártatlan – vágtam vissza.
Ő nem cigizett, nem ivott, nem káromkodott. Nem dugott
mindenkivel, és nem akarta megbüntetni a világot. Annyira tiszta és
érintetlen volt. A problémái kívülről jöttek (elcseszett báty, pénzhiány
és halott szülők). Belül semmi mocsok. Ez segített. A gondolat, hogy
megtöröm őt.
A megrontás aktusa a hatalomvágyamat táplálta.
– Alex. – Oldalra biccentette a fejét, ezzel hozzáférést adva a
nyakához, miközben az egyik kezem lesiklott a fenekéhez, hogy
megmarkoljam, a másikat pedig közénk hoztam, és végigsimítottam
a punciján. Vastag legginget viselt. Ezért nem igazán hibáztathattam.
A repülőn szinte fagyos volt a hőmérséklet, ráadásul Moszkvában
irtó szar lesz az idő, neki pedig volt annyi esze, hogy megnézze az
időjárást, köszönhetően a bunkó beszólásomnak, amit az
Ausztráliába érkezésünkkor elejtettem. Utáltam magam, amiért a
ruháival szívattam. Ugyanakkor utáltam a leggingjét meg úgy
általában az összes legginget a világon, és háborút indítottam
ellenük. Dörzsölni kezdtem a lába között, és összefutott a nyál a
számban a gondolatra, milyen nedves lehet a köztünk lévő
anyagrétegek alatt.
– A kurva életbe! – mordultam fel, miközben a vállára hajtottam a
fejemet. Sokkal többre volt szükségem, de ő annyira apró volt. Szó
szerint nem volt elég belőle ahhoz, hogy csillapítsa az éhségemet
iránta. Annyira agresszíven nyomtam az ujjam a nadrág anyagára,
hogy biztosra vettem, mindjárt elszakítom, vagy felgyújtom a
súrlódással. Egyik lehetőség sem juttatott volna közelebb Indie
ágyához. – Vetkőzz le nekem!
Meglepetésemre ellökött magától, és kibújt a kötött nadrágból,
miközben felállt. Annyira vörös volt az arca, hogy ezúttal tényleg le
akartam fotózni. Mert ő volt a megtestesült előjáték, én pedig az
előjáték és a zene miatt születtem erre a földre.
– Istenem, de gyönyörű vagy! – De még mennyire az volt! Mint
egy fájdalmasan rövid, de nagyszerű dal, amitől még csak többre
vágysz.
A földre ejtette a legginget, majd rám vetette magát. A hátam
nekiütközött az üveges zuhanyzónak (éljenek a magángépek!), és
bebotorkáltunk együtt. Annyira felizgultunk, hogy kapkodnunk kellett
minden lélegzetért.
– Ó… ó… ó! – sikította a gyönyörtől, ahogy a nyelvünk összeért
és táncba kezdett, miközben az ujjammal félrehúztam a bugyiját, és
a nyílása fölött időztem. Basszus! Tényleg csatakos volt, és még
csak meg sem ujjaztam. Fel-le húztam a hüvelykujjam a punciján, és
éreztem, ahogy a farkam olyan lehetetlenül keményre merevedik,
hogy az már fájt. Csakhogy nem siettethettem, és nem is akartam.
Ez jó móka volt. Amolyan felnőttkor előtti móka, amikor tényleg oda
kellett tenni magad, aztán meg két napig nem mostál kezet, miután
megujjaztál egy csajt.
– Bizony ó! – Rátaláltam a félénk kis csiklójára, és megpiszkáltam,
miközben a padlóra zuhantam. A zuhanyfej fölöttünk lógott, Indie
pedig rám ült még mindig ruhástól.
 – Utálni fogom magam egy óra múlva – harapott az ajkába, de
még így is kiszökött belőle egy hangos nyögés. Nyögdécselős lány
volt. Egy igazi, nem kamuzós. Nem az „azt akarom, hogy kedvelj”
fajta, márpedig azokból túl sok volt, különösen, amikor a nettó
vagyonod Adam Levine-ével vetekedett. Basszus, Fallon a West
Endre illő alakítást nyújtott a kapcsolatunk első félévében. Csak
nyolc hónap után jöttem rá, hogy nem is szereti az análszexet, csak
a kedvemben akart járni, nehogy elhagyjam (köszi a bizalmat,
Fallon!).
De most nem akartam Fallonra gondolni. Pláne akkor nem, amikor
egy tökéletesen kefélnivaló csajt tartottam a karomban.
– Basszus! – nevettem, és a fogunk összekoccant egy újabb
mohó csókban. – Nyögj hangosabban, és akkor leuralod Mongólia
összes kalóz rádióadóját! – Csak tippeltem, hogy fölötte lehetünk,
habár éppen nem a földrajz volt a prioritási listám élén.
Indie elhúzódott, a szemében zavarodottság és szégyen játszott.
– Tényleg? Maradjak csendben?
Miért mondtam ezt? Volt egy beépített dugásgátló bennem a
hatalmas, vörös önpusztítógomb mellett? Teljes mértékben kizárt
dolog volt, hogy felhagyjunk a kavarással az odakint lévő pöcsök
miatt. Még ha ezért ki is kéne hajítanom őket (igen, tudtam, hogy
úgy tíz kilométer magasan voltunk). A fejem fölé nyúltam, és
megnyitottam a csapot. A hideg víz sziszegve, szúrósan ömlött ránk.
Koccanásig balra fordítottam a kart, mire gőz hömpölygött az üvegen
és körülöttünk, ahogy egyre melegebb lett a víz. Jó érzés volt. Tiltott
és őrült, csak úgy, mint mi.
– Így jobb. Elő nekem azokkal a magas hangokkal, Stardust, és
hajrá az ujjaimhoz! Nézni akarom az arcodat, ahogy elélvezel,
márpedig jobb, ha megteszed, mert nem szállunk ki ebből a
repülőből, amíg ez meg nem történik!
Becsúsztattam két ujjamat a puncijába, miközben őt
tanulmányoztam. Összerándult a durva érintéstől, de tagadhatatlan
volt, mennyire felizgult tőlem.
A vállam mellett állt egy vödör jég, benne kólásüvegek (Alfie
szeretett hosszú fürdőket venni, és közben hideg üdítőt iszogatni
repülés közben), és most először nem húztam fel magam miatta.
 – Olyan meleg a puncid – szívtam be a levegőt, továbbra is őt
figyelve. A ruháink csurom vizesek és súlyosak lettek. Indie
megbillentette a csípőjét, hogy a kezemmel még jobban hozzáférjek
a puncijához, én meg igyekeztem nem akkora perverz módjára
vigyorogni, mint amekkora voltam.
– Ó, istenem! – krákogta, miközben ki-be mozgattam az ujjamat
benne. – Még csak nem is kívánlak!
Erre behajlítottam az ujjam, felszedve rá a nedvéből, aztán
kihúztam, és leszívtam róla. Olyan íze volt, mint ezer orgazmusnak
és egy kibaszott hazugnak.
– Nem? – kérdeztem, tartva a szemkontaktust.
– Nem. – Legalább volt benne annyi tisztesség, hogy megpróbálta
elfordítani a tekintetét.
A tarkójánál fogva magamhoz rántottam, és a szájába nyomtam a
nyelvemet, arra kényszerítve ezzel, hogy megízlelje magát. A
nyelvünk összetalálkozott és táncolni kezdett, ő pedig egy hangos
nyögéssel itta fel a saját nedvét. Elhúzódtam, és a kezembe fogtam
az arcát.
– A puncid más véleményen van.
Megfogtam egy jégkockát. Indie ellenkezett, miközben a punciját a
farkamhoz dörgölte, amitől legszívesebben megragadtam volna a
haját, és a padlón megdugtam volna.
Még nem. Hamarosan, de még nem most.
– Még! – A hangjában lévő fájdalomtól a makkomra szökött egy
kis előváladék.
A puncijába dugtam a jégkockát, mire ő felsikított. Az egész teste
felélénkült rajtam, miközben én a hátamat a jakuzzi falához vetve
ültem a földön. Az állára fontam az ujjaimat, és visszahúztam
magamhoz, hogy egy csókkal hallgattassam el, miközben a
jégkockával dugtam. Éreztem, ahogyan elolvad a finom, meleg
szeméremajkak között. Miközben ki-be húzogattam, tettem róla,
hogy alaposan kitágítsam őt. Túl ártatlan volt ahhoz, hogy csak úgy
benyomuljak, és bár seggfej voltam, szadista azért nem.
– Micsoda jó kislány! – A leheletem forrón ért a bőréhez.
Könyörtelenül lovagolt az ujjaimon és a jégkockán, egészen
megrészegültnek tűnt. Csak annyit kellett tennem, hogy hozzáérek
egyszer a csiklójához, és felrobban, mintegy gombnyomásra. Éppen
ezért nem tettem ezt.
– De mocskos leszel a kedvemért – tettem hozzá.
Erre nem válaszolt. Újra belenyúltam a vödörbe és kivettem egy
másik jégkockát, ő pedig felszisszent, és a háta megfeszült, mielőtt a
hasamhoz dörgölte volna a punciját, mert sokkal többre vágyott a
benne lévő jégnél és az ujjaimnál.
– Mondd ki! – morogtam.
– Mocskos leszek a kedvedért – hörögte, miközben úgy lovagolt a
kezemen, mintha ez lenne a fő foglalkozása.
– Vedd elő a farkamat! – parancsoltam. A hangom legalább
annyira volt hűvös, mint az ő puncija nedves. Egy pillanatra
abbahagyta a vonaglást, és ködös tekintettel bámult rám. A víz
lecseppent a szempillájáról, és a homlokához tapasztotta a haját.
– Az út végén orgazmus vár – vigyorogtam.
Ő közénk nyúlt, kikapcsolta az övemet, és remegő kézzel
előszedte a farkamat. Néhány pillanatig csak bámulta, pont, mint a
turné első napján, amikor előtte hugyoztam.
– Nem vagy körülmetélve.
Nevetni akartam, de túlságosan is fel voltam izgulva ahhoz, hogy
működőképes legyek. A szeme hatalmasra kerekedett. Tényleg
számított ez? Az őt megelőző többi nőnek sohasem. De persze én
voltam Alex Winslow. Blake és Alfie viszont mondta, hogy az
amerikai nők kicsit kétkedve álltak a bőrös virslihez. Fogtam Indie
kezét, a dorongomra fontam, és rászorítottam vele együtt, közben
éreztem, ahogy a váladék lecsöppen a nadrágomra.
– Baj?
Megrázta a fejét.
– Csak… másmilyen.
– Csak egy pasival voltál. – A rohadék!
– Tudom, de akkor is.
Ma nem fogunk elbeszélgetni a körülmetélés előnyeiről. Fel-le
mozgattam a kezét, megmutattam, hogyan kell kiverni nekem
durván, ahogy szerettem.
– Csináld úgy, hogy elmenjek, és én is viszonzom neked!
 – Én nem megyek el parancsszóra. – A tekintetünk
összetalálkozott.
Három ujjamat dugtam a kívánós puncijába, és behajlítottam,
ezzel egyenesen eltaláltam a G-pontját, miközben a
bőrkeményedéses hüvelykujjamat a csiklója fölé nyomtam.
– Új játék, új szabályok! Akkor mész el, amikor én mondom.
– Ohhh…
Aha. Ohhh bizony, kibaszott fitymástól, mindenestől!
Ő kiverte nekem, miközben a finom punciját ujjaztam. A közénk
zúduló víz folyamatosan arra emlékeztetett, hogy a többiekben
valószínűleg egy csomó kérdés merült fel, de ami még ennél is
fontosabb, hogy csuromvizesen fogunk innen kimenni, vagy ami
még rosszabb, törülközőbe csavarva, megadva azt a választ, amit
nem akartak hallani. Nem mintha érdekelt volna. Sőt, az lett volna a
legjobb, ha mindenki egy életre megjegyezte volna, kihez tartozott
Indie. Mert biztosan nem Waitrose-hoz.
Stardust borzalmasan kézimunkázott. Nem szorított eléggé, és
úgy kezelte a farkamat, mintha az bármelyik pillanatban leválhatna a
testemről. De annyira be voltam gerjedve attól, amit csináltunk (és
attól, ahol csináltuk), hogy így is elmentem. És amikor éreztem a
gyönyör feszülését a gerincem tövéből felfelé kúszni, végül
megkegyelmeztem neki is, és megadtam a törődést a csiklójának is,
körkörösen simogattam azt a duzzadt bogyót, miközben úgy
benyomtam Indie szájába a nyelvemet, mintha azt akartam volna,
hogy megfulladjon tőle.
– Jézusom! A francba! Óh! Hűha! – kiáltott. Meglepettnek
hangzott, és ettől minden annyival izgatóbb lett, bár Jézus kapta az
elismerést az én kemény munkámért.
– Az én kibaszott nevemet mondd, amikor elélvezel! – sziszegtem.
Nem tudtam, mire számítsak. Talán Winslow-nak fog nevezni,
ahogy szokott, mintha nem is egy személy lennék, hanem egy
márka.
Ám amikor az Alex név gördült le az ajkáról, felnyögve a babakék
ruhájára élveztem, miközben letepertem a földre, hogy befejezzem a
munkát. Nem engedtem, hogy a kezemre élvezzen. Nem. A
térdemet benyomtam a két combja közé, és hagytam, hogy a
semmin élvezzen el, üresen, megfosztottan, hogy egy kicsit mégis
többre vágyjon.
Lehajoltam, és szájon csókoltam, a hüvelykujjaimmal az arcát
tartva, és néztem őt, ahogy a vízcseppek alatt hunyorog. A bőre
kipirult, az ajka megduzzadt attól, amit tettem vele.
Felálltam, és otthagytam őt a földön. Évek óta most először
gondoltam, hogy ez jobb, mint az alkohol. Jobb, mint a pezsgő, amit
rejtegettem.
– Ne légy szigorú magaddal, kedves. Főleg, hogy amikor
legközelebb hozzád érek, térden állsz majd előttem.

INDIE

Abban a pillanatban, ahogy elmúlt a csúcspont hatása, rájöttem,

milyen mélyre süllyedtem.
És amint ez megtörtént, minden tisztábbá vált, mint a zuhanyzó
üvegfala, amiről felszáradt a pára. A lábfejemet mintha ezernyi
darázs csípte volna, egyszerre éreztem hidegnek és forrónak, és
közben csendben dideregtem.
Nem is igazán azt szégyelltem, hogy engedtem Alexnek, hogy
megujjazzon (megujjazzon!) a zuhanyzóban, habár ez nagyon nem
vallott rám. Mindketten szinglik voltunk, és ezzel senkinek nem
ártottunk. Inkább azt, hogy egy repülőn engedtem, hogy ezt csinálja
úgy, hogy odakint emberek voltak, akik mind megtudják majd, mi
történt idebent.
Ezt soha nem heverem ki! Még ha a barátait nem is érdekelte,
amiben biztos voltam, hiszen nem én voltam az első lány, akit Alex
Winslow csapdába csalt. Legendásnak született, és mindenható volt,
akár egy dühös isten. Kár, hogy ezt tudta is.
Alex letolta a farmerét, és a bakancsos lábával lerugdosta
magáról, aztán egy tiszta, száraz törülközőt csavart a derekára.
– Minden okés? – vetett rám egy lenéző pillantást, sűrű
szemöldökét összevonta.
Még mindig a jakuzzi szélén ültem, és remegő ujjakkal
fésülgettem a hajamat. Lehet, hogy karót nyelt, szentfazék meg prűd
voltam, ám az élettől tanultam valami fontosat, mégpedig azt, hogy
néha nem térnek vissza azok, akikhez kötődünk. A szüleim esetében
nem volt mit tennem, Alex esetében azonban igen, és így is
beengedtem. Először a gondolataimba, most meg a bugyimba.
– Persze. – Felálltam, hogy szárazra csavarjam a ruháimat. Ő az
ajtó felé fordult, nemtörődöm stílusban, ahogy mindig.
– A bal oldali szekrényben van egy hajszárító. Vedd le a ruhádat,
mielőtt megszárítanád, ha nem akarsz harmadfokú égési
sérüléseket. Megyek, és kimagyarázlak ebből.
– Szerinted beveszik? – haraptam megint az alsó ajkamba.
– Leszokóban lévő drogos vagyok. Ezen a ponton könnyebb
hazudnom, mint igazat mondanom.
– Ó – bukott ki belőlem. Úgy tűnik, nem én voltam a
legékesszólóbb ember ezen a földön, miután megujjazott egy
rocksztár. Mindig tanul az ember.
Kiment a helyiségből, én pedig azonnal az ajtóra tapasztottam a
fülemet, hogy halljak mindent odakint. Szánalmas volt, de nem
rosszabb annál, amit eddig ezen a turnén tettem.
– Törülköző van rajtad – állapította meg szenvtelenül Blake,
amikor Alex visszatért a fürdőből. – Mi a jó eget keres rajtad egy
törülköző?
– Stardust az ölembe öntötte a kávéját.
– Baszki! Miért? – szólalt meg most Alfie.
Elvigyorodtam magamban, a szívem hevesen zakatolt a
mellkasomban.
– Nem tudom. Ki tudja, mit miért tesznek a nők? Biztos megvan
neki.
– Az inged is eltűnt.
 – Mert az én kávémat meg a fejemre öntötte.
– Azta, haver! Ez a csaj tényleg utál!
– Nyilvánvalóan. – Alex hangjából sütött a szarkazmus.
A szám elé kaptam a kezemet, hogy visszafojtsam a nevetést. Ez
volt az én bajom Alexszel, túlságosan is elbűvölő volt. A meggyötört
rocksztár kliséje alatt, aki megmenekült a drogok és a pia karmai
közül, és annyi tinta borította a bőrét, amiből az egész Háború és
békét ki lehetne nyomtatni, ő egy elveszett kisfiú volt. Egy
elképesztően szellemes, elveszett fiú, aki hihetetlenül szerethető,
még ha ezt ő nem is gondolta így.
– Amúgy hol van Indie? – Lucas hangja más volt, mint a többieké.
Bosszúsnak tűnt inkább, mint jókedvűnek.
– Tudtommal a fürdőben.
– Hogyhogy? – morgott Blake.
– Durva hasmenés jött rá. Nem kizárt, de nem is biztos, hogy
annak a marhahúsos rizsnek van köze hozzá, amit felszállás előtt
ettünk.
– Tudtam! Az én hasam is furcsán viselkedik – csapott Alfie a
combjára a hangok alapján.
Meg-fogom-ölni-Alexet.
Ökölbe szorítottam a kezemet, és minden csepp önuralmamra
szükségem volt ahhoz, hogy ne szambázzak ki innen, és ne
üvöltsem le őt annyira, hogy kiszakadjon a hangszálam.
Aztán folytatta:
– Szerintem elég hangos lesz odabent, úgyhogy azt javasoltam
neki, hogy kapcsolja be a hajszárítót.
Próbáltam meggyőzni magam arról, hogy a méltóságomat
igyekszik megőrizni.
A maga kifacsart, visszamaradott és különösen műveletlen
módján.
– Durva – motyogta Blake.
– Baromság! – vetette oda Lucas.
Az ajtónak nyomtam a homlokomat, és összeszorítottam a
szememet. Az arcom belefájdult a hatalmas vigyorba. A szívem
egészen más miatt facsarodott össze. Bekapcsoltam a hajszárítót,
és hallottam, hogy odakint felnevetnek.
Menj a fenébe, Winslow!
 Tizenhatodik fejezet
ALEX

Hason feküdtem a moszkvai ágyamon, és a szívverésemet

hallgattam a párna csendjén keresztül, amikor Blake bejött a
szobába. Hetek óta először hagyott felügyelet nélkül húsz percnél
hosszabb időre. Hibáztathatnám azért, hogy ennyire bizalmatlan, de
igazából sokkal többet gondoltam arra a pezsgőre a táskámban,
mint amit szívesen bevallottam volna. Jelenleg ez volt az én rohadt
biztonsági hálóm.
– Van valami, amiről tudnod kell.
Csendben maradtam, hogy befejezhesse a nagy bejelentését. Ha
Fallon itt lett volna, „extrásnak” nevezte volna a viselkedését. Ami
önmagában is extrás lett volna. Hollywood egyszerűen
elviselhetetlenné tette az embereket.
– Lucas azt mondta, sajnálja Kéket, hogy benyalt valami
gyomorvírust. Elmegy a drogériába, és hoz neki kekszet meg
fájdalomcsillapítót.
Felemeltem a fejemet, figyelmen kívül hagyva az ezzel járó tompa
fájdalmat a nyakamban.
– Ez kurvára süket?
Blake lerúgta az elegáns cipőjét, ami a komódnak ütközött, és
közben kigombolta az elegáns ingét.
– Komolyan mondom – morogtam. – Tényleg fontosabb neki
Stardust puncija, mint a munkája?
 – És neked fontosabb Falloné a sajátodnál? – szidott meg Blake.
Őrület! Fallonnal jegyesek voltunk. Lucas alig ismeri Indigót.
– Na, szóval lehet, hogy már a szobájához tart – mondta Blake,
immár a fürdőszoba ajtaja mellől. – Figyu, én nem tudom, mi van
köztetek a csajjal, de azt tudom, hogy együtt voltatok bent a
mosdóban, ráadásul nem is rövid ideig.
A hátamra fordultam, és a plafont bámultam, miközben a szavain
csodálkoztam.
Az Indie-vel való együtt lógás épp az ellenkezője volt annak, amit
tenni próbáltam. Szingapúr egyszeri eset volt. Meg akartam mutatni
neki, hogy összeillünk, és ezt meg is tettem. Most eljött az ideje,
hogy a kapcsolatunkat szigorúan szexuális mederbe tereljük.
Csakhogy a gondolat, hogy Lucas időt töltsön vele legalább annyira
nem volt az ínyemre, mint hogy én csináljam azt. Ráadásul Indie
igent mond majd Lucasnak, mit sem törődve a tiltásommal.
Világot akart látni.
Látni is fogja a világot.
Ha tetszett nekem, ha nem.
Két választásom maradt: vagy én leszek az, aki megmutatja neki,
vagy végignézem, ahogy az áruló barátom/ellenségem teszi meg.
– Köszi, hogy szóltál! – pattantam fel, és a gardróbhoz mentem.
Akárkit is bérelt fel Blake, már fel is akasztotta az összes szaromat,
és kivasalta a hülye passzos farmereimet. A hazugság
nagymestereként átpakoltam a pezsgőt a bőröndömből a
sporttáskámba, mielőtt még megkaparinthatták volna. Maga a
gondolat, hogy nálam van, segített épeszűnek maradnom. Vagy
legalábbis kevésbé őrültnek. Akár egy öngyilkospirula.
Belebújtam a sötétszürke kabátomba. Blake némán figyelt a
fürdőszoba küszöbéről, ahogy beleléptem a cipőmbe az ajtóhoz
menet, és a zsebembe süllyesztettem a pénztárcámat.
– Hadd kísérjelek el! – mondta udvariasan.
– Menj a picsába! – feleltem, szintén udvariasan.
Becsaptam az ajtót, csak a faszfejség kedvéért, és elindultam a
folyosón. Az első megállóm igazából nem Stardust szobája volt,
hanem Lucas ajtaja. Hátráltam egy lépést a szemben lévő fal felé, és
belerúgtam az ajtóba, egy lábméretű horpadást hagyva magam
után. Megmondtam neki nem egyszer, hogy ne szórakozzon a
bébiszitteremmel. Ez volt a figyelmeztetés, hogy a következő ilyen
után visszastoppolhat Angliába, mert kirúgom a szaros seggét, és
kiürítem a bankszámláját. Ráadásul Nagy-Britannia egy sziget,
szóval kurvára reméltem, hogy jól úszik, mert nem sok esélyt láttam
rá, hogy a turné végéig maradjon. Visszamentem Indie szobájához
(ami az enyémmel szemben volt, ahogy az lenni szokott), és
színpadiasan bedörömböltem a tenyeremmel. Egy perc múlva nyitott
ajtót. Üdének tűnt, a haját beszárította, apró alakját egy bézs színű
ruha ölelte. Egy árnyalattal sötétebb sálat kötött törékeny nyaka
köré.
– Stardust – könyököltem az ajtófélfára, úgy néztem le rá.
Egy kicsit zavartnak tűnt az ottlétem miatt. Mintha még mindig
nem hitte volna el, hogy magamtól megkeresem.
Ezzel mindketten így vagyunk.
– Bosszúsnak tűnsz – állapítottam meg.
– Azt mondtad a barátaidnak, hogy kakakrízisem van – pislogott
lassan.
– Ha az igazat mondtam volna, szívrohamot kapsz. Mellesleg Alfie
és Lucas kezdett úgy nézni rád, mintha fel akarnának falni, és ez
nem tetszett. Két legyet egy csapásra.
– Miért vagy itt?
Mert nem bírom elviselni annak a gondolatát, hogy Lucas álljon a
helyemen.
– Csak meg akartam nézni, hogy a fejed még mindig ép-e, és nem
robbant fel a szégyenkezéstől, hogy valami mocskosat csináltál egy
fiúval. Így lovagias, nem igaz?
Átölelte az ajtót, és rágni kezdte azt a szegény, kicserepesedett és
sebes alsó ajkát.
– Először is, túl nagyra tartod magad, másodszor pedig annyira
vagy lovagias, mint egy erszényes ördög. A micsodáddal van tele a
bulvársajtó szó szerint és átvitt értelemben is. A péniszedet nézi
mindenki a YouTube-on a kiscicák helyett, az ég szerelmére!
– Látom, végre úgy döntöttél, hogy rám keresel.
Megvonta a vállát.
– Lucas kölcsönadta a laptopját a turné végéig.
 Vörös posztó.
Dühös bika.
Ökölbe szorított kéz.
Ne öld meg Lucast! Nem érdemes miatta börtönbe kerülnöd!
Megragadtam Indie kezét, és kirántottam a szobájából.
– Most szereztél magadnak egy új laptopot! Én állom.

INDIE

Lefogadtam volna, ha azt mondom Alexnek, Lucas engedte, hogy

nála csövezzek, vett volna nekem egy egész házat, csak hogy őt
bosszantsa. Egyértelmű volt, hogy akármi történt is közöttünk, abba
belejátszott, hogy megpróbált távol tartani a dobosától. Egy másik
lány talán kihátrált volna ebből, csakhogy az én életem egy akkora
romhalmaz volt a turnén belül és kívül is, hogy Alex jelentette a
legkisebb problémát.
Miután megvette nekem a laptopot (amit én nagyon nem akartam
elfogadni, de ő erősködött, hogy a turné után is hasznát veszem
majd), elmentünk kocsikázni. Moszkva hideg volt, szürke és öreg,
mint egy szigorú nagymama. Amikor visszaértem a hotelbe, azonnal
feltelepítettem a Skype-ot, és megpróbáltam felhívni Natashát, de
nem vette fel. Aztán a törött képernyőjű telefonomat szuggeráltam,
hogy csörögjön, miközben éreztem, hogy a remény úgy szivárog ki
belőlem, mint a vér egy nyílt sebből. Végül feladtam, és elkezdtem
dolgozni a párizsi ruhán. Bőven helyi idő szerinti este tizenegy múlt,
mire kezdtem lelazulni, ahogy a kis varrógép zümmögése feloldotta
bennem a Craig miatti szorongásomat. Már csak két hónap maradt
hátra, hogy visszatérjek, és gondoskodjak róluk. Már az is sokat
segített az otthoni dolgok rendezésében, hogy kéthetente kaptam
fizetést.
Ezt a bizonyos ruhát nehéz volt elkészíteni, mert egy vékony
hegyű tollal kellett írnom a foltokra. Kétszer olyan hosszú időbe telt,
de nagyon jól tudtam, hogy amit kemény munka árán szerzünk meg,
az mindig sokkal értékesebb.
Az ablakom a Vörös térre nézett, ahol a nap folyamán már jártam
Alexszel. Volt egy sofőrünk, amitől úgy éreztem magam, mint valami
hercegnő, de nem a jó értelemben. Amikor a Kreml felé sétáltunk,
Alex röviden elmesélte a hely történetét. Azt mondta, évi
kétszázezer dollárba kerül a múzeumnak, hogy Lenin testét
tökéletes állapotban tartsák, ami már száznegyvenhét éves volt.
– Én mondom neked, Stardust! Láttam fotókat. Egy perccel nem
néz ki idősebbnek ötvenhatnál. Egy kicsit viaszos, de nem jobban,
mint egy átlag hollywoodi színésznőjelölt.
Alex elmesélte, hogy már háromszor járt Moszkvában, és ha nem
lett volna ennyire sűrű a turnéprogram, szívesen körbevezetett
volna. Egyáltalán nem hittem neki, hiszen tudtam, hogy hazudós, de
azért jólesett, hogy ezt mondta. Amikor sötétség telepedett az orosz
fővárosra, Alex megkérte a sofőrt, hogy vigyen el minket „a világ
legcsúnyább és legmenőbb dolgához”. Felnevettem, ahogy
befészkeltem magam a Renault Duster hátsó ülésére, miközben
próbáltam visszafojtani a gyomromban hullámzó izgalmat. Alex
olyan közel húzódott, hogy a bőrömön éreztem a leheletét megint,
és önkéntelenül összeszorítottam a combomat, amikor eszembe
jutott, amit legutóbb mondott nekem, hogy előtte fogok térdelni.
– Elég sötét van odakint. – Igyekeztem úgy hangzani, mint akit
nem érdekel, hogy együtt töltjük az időt. Alexnek igaza volt,
döntöttem el, miközben magamba ittam Moszkvát, mint a papírtörlő
a keserű kávét. Újnak nézett ki a felhőkarcolóival, a karbantartott
parkjaival meg a szmogos levegőjével. Egy gyors tempójú
nagyváros ismertetőjegyei. Ugyanakkor réginek is látszott a
kilométerekre elterülő, a szovjet múltban tömegesen emelt épületek
garmadájával.
Akkor tudtam meg, miről beszélt Alex, amikor az autó lehúzódott
egy rakpartnál. A sofőr leállította a motort, és hátradőlt. Az
emlékművet nem lehetett nem észrevenni, mert szörnyetegként
tornyosult Moszkva fölött. Winslow ismét nem tévedett. Ez a valami
hatalmas volt, kimunkált és… ijesztő. Igen. Egyszerűen
hátborzongató, mintha a Trónok harcából szedték volna. Egy férfi
egy hajón. Az alak a kezében tartott valamit, és a messzeségbe
nézett.
– Hát ez… – kezdtem.
– A tizedik legrondább építmény a Virtual Tourist szerint – fejezte
be a mondatot helyettem Alex. A fejét odadugta a vállamhoz, és
elvigyorodott, ahogy megpillantotta ő is a szobrot. – Nagy Péter
orosz cár. Nemcsak az az ironikus, mennyire ronda a szobor, de az
is, hogy Nagy Péter még csak nem is szerette Moszkvát!
Szentpétervárra helyezte át az ország fővárosát, mielőtt visszatették
volna ide. Íme, az emberi logika!
A sofőrünk SMS-ezni kezdett, szinte láthatatlanná vált. Könnyű is
volt megfeledkezni arról, hogy nem voltunk egyedül.
– Honnan tudsz ennyi mindent? – kérdeztem.
– Szeretem a történelmet.
– Miért?
– Mert ezáltal jobban megérthetem a jövőt.
Bólintottam. Alex nem volt sem leereszkedő, sem fecsegős. Egy
újabb ritka alkalom adódott az ismeretségünk során, hogy őszinte
érdeklődést mutatott valami iránt, és azt meg is osztotta velem.
Megrémített a gondolat, hogy nyílt és őszinte is lehet. Mert csak az
tartott egyben, hogy Alex Winslow igazából egy szeterotípiákból
összefércelt perszóna volt, akire ő maga sem ismert már rá. Minden
tételt kipipált a listán: rocksztár, problémás, drogfüggő, tetovált.
Kínosan ismerős volt.
Ismét az ablak felé kaptam a fejem.
– Visszamehetnénk a hotelbe?
– Miért?
Mert túl akarlak élni téged.
– Szeretném felhívni a családomat.
Alex megvonta a vállát, amolyan „ilyenek a nők, mit lehet tenni”
stílusban, majd elkapta a sofőr tekintetét a visszapillantóban, aki
viszonozta ugyanazt a gesztust.
 Elindultunk.

Lágy kopogás rántott ki a gondolataimból. Összehúztam a

szemöldököm, és kikapcsoltam a varrógépemet, amit a behúzott
függönyök mellett állítottam fel. Felkeltem, és tudtam, hogy ez nem
lehetett Alex. Ő soha nem volt szelíd, mindig durván és szemét
módjára viselkedett, és talán ezért kezdett zakatolni a szívem,
valahányszor meghallottam, hogy valami akár csak leesik a másik
szobában. Kinyitottam az ajtót, és Lucasszal találtam szemben
magam.
– Hahó, álomszuszék! Merre jártál? – villantott rám Lucas egy
puhatolózós mosolyt.
Tettem oldalra egy lépést, meghagyva neki a döntést, hogy be
akar-e jönni vagy sem. Egyáltalán nem érdekelt Alex
figyelmeztetése, de azt nem tudtam, Lucas hányadán áll a főnökünk
fenyegetésével. Amúgy is talán azért jött, hogy visszakérje a
laptopját. Megfordultam, hogy felvegyem az asztalról, de Lucas
elkapta a csuklómat.
– Elmondanál nekem valamit?
Felnéztem rá. Az arca angyali volt még feszülten is. Nyílt és üde.
Egyidősek voltak Alexszel, de benne nem volt meg ugyanaz a belső
nehézség, amitől valahogy sokkal fiatalabbnak nézett ki. Alex
tévedett. Kizártnak tűnt, hogy Lucas rossz vagy bosszúszomjas
legyen. Én úgy olvastam az arcokat, mint a könyvmolyok a kedvenc
bekezdéseiket: áhítattal. Tudtam, hogy bármit tett is Lucas, megvolt
rá az oka.
– Talán – feleltem. – Először tudnom kell, mi az.
Megnyalta az ajkát.
 – Ha eljön az a pont, amikor Alex túl sok lesz neked, és ezzel
most nem arra kérlek, hogy mondd el, mi van köztetek, mert ehhez
semmi közöm, szólsz majd? Lehet, hogy úgy tűnik, utáljuk egymást,
ő meg én, de hidd el, már elég régi az ismeretségünk.
Kifejezéstelen tekintettel bámultam rá.
– Csak aggódom.
– Kiért? Értem vagy érte? – kérdeztem.
– Mindkettőtökért, máshogyan. Te erős lány vagy, ő meg olyan,
akár egy fekete madártoll. Nem olyan ellenálló, mint amilyennek
látszik.
Csend. A lábamat bámultam. Úgy tűnt, Lucas nem akarja, hogy
együtt legyünk, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy talán Alexnek jó
oka van azt hinni, hogy a barátja/ellensége akart engem.
– Mindegy – rázta meg a fejét Lucas. – Csak szólj, ha szükséged
lenne rám! Ő azt gondolja, a bugyidba akarok beférkőzni, és
basszus, lehet, hogy te is, de hidd el, csak melletted akarok lenni –
mondta.
A szemöldököm erre majdnem összeszaladt. Talán ez a turné arra
szolgált, hogy megtaláljam a bennem rejlő cinizmust.
Luc gyorsan hozzátette:
– Egy csomó, korábban ismeretlen hapsival vagy összezárva, és a
főnököd állandóan szívat. Bármi van is a családoddal otthon L. A.-
ben, biztosra veszem, hogy nem könnyű neked.
– Nem az – vallottam be.
– Azért vagyok itt, hogy segítsek – nyújtotta felém a kezét.
Ezúttal megfogtam anélkül, hogy tudatában lettem volna annak,
milyen láncreakciókat indít majd be ez.
Anélkül, hogy tudatában lettem volna a titkoknak, amiket a
kezünkben tartottunk.
 Tizenhetedik fejezet
ALEX

Mentségemre szóljon, hogy Ozzy Osborne hangyákat, Keith

Richards meg az apját szippantotta fel, szóval hozzájuk képest én
nem is voltam annyira őrült.
Ennek fényében viszont valóban kurvára nem voltam magamnál,
amikor megfordultam a fellépés közepén, odamentem Lucas
dobszerkójához, és beleküldtem az ezüstszín bakancsomat a
lábdobba. Az egész felszerelés Lucas szétterpesztett lába közé
zuhant, a szeme kikerekedett, a kezében az ütő félúton megállt a
levegőben, mintha ez az egész annyira meglepte volna. Nem kellett
volna. A rohadéknak már messziről látnia kellett volna, de ő csak
feszegette a határokat, amíg végül nem maradt más választásom,
mint hogy kihajítsam őt az életemből.
De előreugrottam.
Fél órával a koncert előtt kezdődött. Már így is ideges voltam, mert
Blake bezárta ránk az öltözőm ajtaját, és egy álszent monológba
kezdett, hogy a saját egóját simogassa. Kellett pár perc, hogy
felfogjam, pontosan mit ordítozott, meg miért izgult annyira.
A pezsgő.
A cuccaim közt kotorászott, és megtalálta. Ami elég ironikus, mert
az utóbbi napokban fordult elő először, hogy a bánatomat nem
akartam alkoholba fojtani.
– Ha megtalálom azt a faszt, aki folyamatosan küldözgeti neked
ezeket, megölöm! De közben miért játszol a kezére? Miért, Alex?
Annyira jól haladnak a dolgaid! Minden összejön neked! Gazdag
vagy, fiatal, tehetséges, és imádnak téged! Egy vallás lettél, bassza
meg! Simán az eddigi legjobb albumodat írod éppen! Annyi teendőd
van, hogy ne cseszd el! Ez tényleg annyira nehéz?
Most komolyan beszélt? Persze, hogy annyira nehéz! Szerinte
Hollywood minden lakosa arra vágyott, hogy gyógyszer-, alkohol-,
kokain- és plasztikaisebészet-függő legyen? Szerinte én csak
annyira untam a tökéletes, kiteljesedett életemet? Intelligens
emberként megtalálni a boldogságot olyan volt, mint egy igazi
egyszarvúra lelni. Blake fel-alá járkált a helyiségben, kezét
elkeseredetten tördelte.
– Én igyekszem, de tényleg! Igyekszem boldoggá tenni téged és
Jennát is, habár mindketten ellentétes utasításokat adtok arra,
hogyan tehetném ezt meg. Igyekszem tiszteletben tartani a
kívánságaidat, hogy ne hozzuk el Hudsont, mert utálsz sok emberrel
utazni, és közben arra figyelni, hogy józan maradj. De olyan nehéz!
Nagyon nehéz veled, Alex! A legtöbbször úgy érzem, csak azért
vagy még mindig józan, mert éjjel-nappal vigyázunk rád.
– Így van – gyújtok rá a kanapén ülve. Most, hogy Blake ezen
rugózik itt nekem, persze, hogy kellett egy kurva ital. Ó, irónia! Te
meg az a kifacsart humorérzéked!
Blake megállt előttem csípőre tett kézzel és a plafonra emelt
tekintettel.
– Ez nem elég! Neked is akarnod kell a változást. Vagyis jobban
kell figyelned magadra! Egészségesebben étkezni, jobban igyekezni
azon, hogy túllépj a függőségeden, és igen, beszélned kell a
szüleiddel! Hamarosan találkoznod kell velük, és nem tudom, miért
halogatod azt a beszélgetést.
Igaza volt. Az egész stáb, az a kábé ötven színpadtechnikus, a
zenekarom, a menedzserem/bébiszitterem, mind miattam
tartózkodott a piától, én pedig arra a csekély erőfeszítésre sem
voltam képes, hogy kidobjam a pezsgőt. Megtartottam, mert még
mindig függő voltam. Továbbra is az alkoholra és a kokainra
gondoltam minden kibaszott nap. Hiányzott. Nem utáltam meg.
Olyan voltam, mint egy gazdag, elkényeztetett fasz, akit rajtakaptak
valami rossz dolgon, de a szülei tejeltek, hogy ne legyen
következménye. Csak mert a szervezetem tiszta volt, az nem
jelentette, hogy tanultam is a hibáimból. Csak az tartott vissza a
pezsgő megivásától, hogy egyrészt soha nem voltam egyedül,
másrészt jelenleg lefoglalt, hogy beférkőzzek a dödám bugyijába, és
már olyan közel kerültem hozzá, hogy eszemben sem volt elbaszni.
Fel kellett nőnöm, de az azt jelentette, hogy el kellett engednem
azt a valakit, akivé az utóbbi hét évben váltam. Legutóbb
húszévesen voltam józan. Már azt sem tudtam, ki vagyok. A drogok
nélkül nem. Egy vadidegen élt a házamban, aki pedig én voltam.
Az egyetlen dolog, amiben nem értettem egyet Blake-kel, a
szüleim voltak. Nem volt szükségem arra, hogy beszéljek a
családommal. A családom eleget beszélt rólam. Az újságíróknak.
Rendszeresen. Rohadékok.
Ha Blake azt hitte, itt valamiféle fordulópontra jutottam, ahol észbe
kapok, és végre rájövök, mennyire mélyre is süllyedtem,
egyértelműen túl sokat gondolt rólam. Tudtam, hogy nagy bajba
keveredtem, és hogy egy rohadék voltam, ám a szakadék mélyétől
elválasztott még jó néhány centi. Blake arrébb tolta a köztünk lévő
dohányzóasztalt, és a lábam közé guggolt. Intimnek és furcsának
érződött a dolog, mire idegesen felmordultam. A térdemre
tapasztotta a kezét.
– A magánnyomozó nem találja azt, aki alkoholt küld neked. Van
tipped? Gondolkozz!
– Bushell az – vágtam rá szemrebbenés nélkül. – Ki más lehetne?
Blake sóhajtva megcsóválta a fejét.
– Állj már le ezzel, haver! Ő nem akar ártani neked.
Ez baromság, de mindegy.
– Talán Lucas az – gúnyolódtam.
– Te megőrültél – motyogta Blake.
Úgy döntöttem, egy kicsit jobban megdolgozom a haveromat,
hátha megtörik. Volt valami gyönyörű abban, hogy önszántamból
elcseszem a saját életemet, és elüldözöm az embereket. Hogy az én
kezemben volt a döntés.
– Nem tudom, Blake! Talán Alfie az, esetleg Jenna! Basszus,
lehet, hogy te! Talán te akarod lerövidíteni ezt a turnét, csak hogy
visszamehess és megdughasd Jennát, ahogy évek óta tervezed! Ki
tudja? Mindenki, akivel dolgozom, vagy baszni akar velem, vagy át
akar baszni engem! Vannak, akik mindkettőt. Semmi nem lepne már
meg azon kívül, ha találnék valakit, aki semmit nem akar tőlem. Azt
akartad, hogy rehabra menjek? Elmentem! Azt akartad, hogy írjak
egy albumot? Azt teszem! Most meg a bizalmamra pályázol? Na,
arra ne számíts, Blake! Többé már ne! Annyi szarságot megtettél
már, hogy megmentsd a márkámat, nem tarthatod meg többé a
kurva barátstátuszt! – Adrenalin cikázott az ereimben, ahogy
lesöpörtem a kezét, és felálltam. Túl régóta szunnyadtak bennem
ezek a szavak, mint rájöttem. Blake mindig arra törekedett, ami
nekünk a legjobb. Az ő karrierje egybefonódott az enyémmel, és bár
a jó szándék vezérelte (sikerlistákra kerülés, józanság és stabilitás),
egy pillanatra nem állt meg, nem gondolt bele, mielőtt
keresztülgázolt volna az útjában álló embereken. Beleértve szerény
személyemet is. Annyi botrányomat eltussolta azzal, hogy másokra
kente a felelősséget, vagy éppen rám, amikor ő cseszte el, hogy
nagyon is jól tudtam, ő már nem ugyanaz a pasas, akivel egy
kétszobás lakásban laktam Claphamben. Mindketten mások voltunk,
elvakított minket a pénz, és tönkretett a hírnév. Hogyan tegyünk
tönkre egy kapcsolatot öt lépésnél kevesebből? Tegyél pár millió
dollárt két ember elé, és nézd meg, mi történik!
Blake felugrott, így most már farkasszemet néztünk egymással,
ziháltunk, és készek voltunk előrántani a verbális
fegyverarzenálunkat. Felszabadító volt végre hagyni, hogy az a
bennem bugyogó sok szar a felszínre törjön.
– Mindent csak azért csináltam, hogy segítsek! Megmentettelek! –
vicsorogta.
– Téged meg én alkottalak! – mondtam a földre ejtve a még égő
cigit, és rátapostam. Rámarkoltam az ingére, az orrunk összeért. –
Ezt sose feledd, Blake! Mielőtt Alex Winslow menedzsere lettél
volna, csak egy watfordi lúzer voltál, akinek háromfelé kellett
osztania a lakbért ahhoz, hogy Dél-Londonban élhessen. Én
alkottalak, és ha kell, szét is rombollak! Úgyhogy azt javaslom, találd
meg azt a rohadékot, aki alkoholt küld nekem, mert mostanra már
szerintem mindketten tudjuk, hogy nem a hotel személyzete az.
Olyasvalaki teszi, akinek sok emberhez van hozzáférése, vagy meg
tudja vesztegetni az alkalmazottakat. És ez az utolsó, hogy a
családomról beszélsz! Ha akarok, majd találkozom velük! Most
inkább a mi kapcsolatunk miatt aggódnék, haver!
Az utolsó szótól egészen elkámpicsorodott.

Akkora erővel csaptam be Blake orra előtt az ajtót, hogy az sem

lepne meg, ha még 2034-ben is csengene a füle. Ahogy
végighaladtam a folyosón, mély, elkeseredett levegőket vettem, és
igyekeztem úgy eljutni a társalgóig, hogy közben ne öljek meg
senkit. Valami erősre volt szükségem, vagy egy jó dugásra. Hol a
faszban volt Indie, amúgy meg?
Blake-nek igaza volt, lényegében még mindig függő voltam. Ha
lett volna a közelemben pia vagy kokó, gondolkodás nélkül
rávetettem volna magamat.
Talán eljött az ideje, hogy éljek a valamelyik rajongóm által
felkínált lehetőséggel.
Talán eljött az ideje, hogy a hírnevemhez méltó módon
felszippantsam a frusztrációmat.
Csak azért álltam meg Lucas résnyire nyitott ajtaja előtt, mert
sírást hallottam. Lágy volt és udvarias, mintha a sírónak nem lett
volna mersze kiengedni mindent. Visszahátráltam, és a hátamat a
falnak vetettem Lucas ajtaja mellett.
– Sajnálom – hallottam meg Waitrose hangját, mire Indie még
inkább sírni kezdett. Mit tett vele? Valószínűleg semmit. Valami más
miatt sírhatott, amitől teljesen felpörgött az agyam.
Talán a családjával kapcsolatos volt. Elég szar lapokat osztott
Indie-nek az élet, de velem ellentétben ő még mindig kitartott ebben
a pókerjátszmában és megpróbálta elhitetni a többiekkel, hogy ő
lesz a nyertes. És Waitrose-hoz szaladt, amikor a bánat utolérte.
 Az a helyzet az emlékbetörésekkel, hogy baromira
összezavarnak. Rögtön a Fallonnal való kapcsolata jutott eszembe.
Én turnéztam, ő meg Los Angelesben maradt, hogy segítsen Blake-
nek és Jennának a demók körül, amikor otthagytam. Fallon mellett
volt, amikor túladagolta magát, és amikor ki kellett öntenie azt a
fekete kis lelkét valakinek. Ott volt mellette, amikor először felkereste
Will Bushellt, és ott volt mellettük, amikor a hátam mögött elkezdtek
kúrni ugyanabban a Chateau Marmont-ban, ahol manapság is
megszálltam, mert el kellett adnom a lakásomat L. A.-ben, ugyanis
nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy állandó lakosa legyek annak
a borzalmas városnak.
– Engedj csak ki mindent! – mondta Lucas.
Előrehajoltam, és a résen keresztül néztem őket. Egymás mellett
ültek a kanapén, Indie Lucas mellkasára hajtotta a fejét.
Lucas megcsókolta Indie homlokát.
Lucas megcsókolta Indie homlokát.
Lucas megcsókolta Indie homlokát.
Lucas megcsókolta Indie kibaszott homlokát.
– Szeretem a bátyámat, Luc. De nem kedvelem. Egyáltalán nem.
– Meg fogjuk oldani, Indie. Megoldjuk.
Megoldjuk? Mióta voltak ők „mi”? Ő szinte férfinak sem mondható,
amilyen picsásan viselkedett folyton.
Stardust szipogott, elhúzódott tőle, és letörölte a könnyeit a
kézfejével.
– Olyan, mintha a szüleink halála óta ez az őrült, erőszakos ember
lenne. Ki viselkedik így, Luc? Ki csinálja azt, amit ma ő?
– A bátyád szenved – mondta Lucas, mire valami drótkötélként
összecsavarodott bennem. Indie bátyja nagyon is rám hasonlított.
Talán elhamarkodott volt azt gondolni, hogy Indie kötődne hozzám.
Miért akarna még egy pöcsfejet a közelében, aki miatt aggódhat?
– Néha azt gondolom, hogy egyszerűen csak fel kéne mondanom,
és visszamenni. Most nem megfelelő az idő arra, hogy távol legyek
az otthonomtól.
– Maradj! – szorította meg a kezét. – A pénz, amit itt keresel
sokkal hasznosabb a családodnak, mint a fejmosás, amit Craignek
adhatsz, és ezt te is jól tudod.
 Olyan nagyon be akartam tolni azt az ajtót, bevonulni rajta, és
felrántani onnan Indie-t, hogy kivezethessem őt, mielőtt
eszméletlenre verném Lucast. Sőt, csak azért nem tettem ezt meg,
mert Stardust tényleg zaklatottnak tűnt, és most először hagytam,
hogy valaki más kerüljön a figyelem középpontjába egy rövid időre,
és úgy legyen, ahogy neki jó.
Nem rám volt szüksége, hanem rá.
Megöltem volna Lucast ezért legszívesebben? Igen.
Ettől kevésbé volt igaz a dolog? Nem.
Na, szóval ez volt a rövid története annak, miért tettem tönkre
Lucas dobszerkóját.
A hatodik számnál jártam, amikor elfordultam egy kicsit az
arctalan emberek tömegétől a lábamnál. Pont elkaptam, ahogy
Waitrose oldalra pillant, és rámosolyog valakire. Arra a valakire, akit
huszonnégy órával ezelőtt megujjaztam. Ez betett. Odamentem, és
összetörtem a dobját. Közben elcsodálkoztam azon, hogy képes
voltam nem felkapni az állványt és Lucashoz vágni. Apránként
haladok, nem igaz?
– Mi a fasz! – ugrott fel Lucas.
– Az a fasz, hogy ki vagy rúgva! – mondtam, miközben viharos
léptekkel már a backstage felé vonultam. – És valóban mi a kurva
fasz ez itt, barátocskám!
Most pedig Indie-t üldöztem. Üldöztem. Mármint, megláttam, és
utánamentem. Valószínűleg nem ez volt életem fénypontja, de akkor
logikusnak tűnt. Ő megfordult, és gyorsgyaloglásban ment az öltöző
felé, valószínűleg Blake-hez, nagy valószínűség szerint azért, hogy
ne öljem meg, vagy ilyesmi. Elkaptam a trapézujjú fekete ruhája
szegélyét, és magamhoz rántottam őt. Levegő után kapott, ahogy
nekem és (a legnagyobb döbbenetére) a merevedésemnek esett.
– Vágom, hogy csupa szarságon mész keresztül, Stardust. Mind
így vagyunk ezzel. Ilyen ez az életnek nevezett káosz, amibe
beleszületünk. De ez az egész kezd már egy kicsit unalmas lenni, és
nem annyira szórakoztató. Ezért úgy döntöttem, kirúgom Lucast,
nehogy legközelebb is hozzá fuss, amikor a bátyád kiakaszt. Hol a
köszönetem ezért? Mindketten tudjuk, hogy téged kellett volna
kirúgnom.
 Megfordult, a szívem pedig megduzzadt a gondolattól, hogyan fog
reagálni. Mint aki soha nem akar csalódást okozni, Indie arca
lángvörös volt, miközben felemelte a kezét, és ahelyett, hogy
felpofozott volna, minden erejét összeszedve taszított rajtam egyet,
mire a hátam nekicsapódott a falnak.
– Nem kell kirúgnod, mert felmondok! – jelentette be, a hangja
egészen magasan csengett. Épp ekkor bukkant fel Blake az
öltözőmből, és úgy nézett ki, mint akit mindjárt a sürgősségire kell
szállítani szívroham miatt.
– Lejöttél a színpadról? – Olyan idegesnek tűnt, hogy azt hittem,
felrobban mindjárt. Az állán egy csepp nyál díszelgett. Eszelősen
festett. Tovább követtem Stardustot, aki igyekezett elmenekülni a
helyszínről, habár nem is volt hova mennie. Nem hagyhatta el a
stadiont nélkülünk. Blake jött utánunk. Idióták cirkusza. És persze én
voltam a főbohóc.
– Waitrose-t is kirúgtam!
Legalább volt benne annyi, hogy nem kérdezte meg, miért. A
válasz egyértelmű volt, ezt ő is tudta, hiszen mindig lebeszélt,
amikor már annak a határán álltam, hogy Lucast kiszórjam az
életemből. Addig követtem Indie-t, amíg a folyosó végére nem ért,
ahonnan már nem tudott hova menni. Megfordult, összehúzott
szemmel meredt rám, miközben a hátát az ajtónak tapasztva küzdött
a személyes teréért.
– Mit akarsz tőlem, Alex?
Mindent! Mindent akarok, és még azt is, amit már másoknak
odaadtál. Azokat is visszakérem!
– Ne játszd a szemérmest! – ragadtam meg a csuklóját, amikor
megint el akart lökni, bár nem is gondolta komolyan (tudom, hogy
gázul hangzik, de így volt), mert a csípője előreillent, és kapkodva
szedte a levegőt. – Koncerteste van, és épp most csesztem el
mindent gigászi módon. Dolgunk van még ma, Stardust!
Hátravetette a fejét, és felnevetett. A hang, ami előtört belőle,
annyira kaján volt, hogy rá sem ismertem.
– Dolgunk? Az egész turnéd kezd szétesni! Kirúgtad a dobosodat,
a bébiszittered felmondott, te meg lesétáltál a színpadról!
És elrejtettem egy üveg pezsgőt.
 És elkezdtem kavarni veled, mert Waitrose halvány érdeklődést
mutatott irántad.
A lista hosszú volt, és iszonyat ciki.
– Nem mondhatsz fel.
– Miért nem?
– Azért, mert túlságosan is szükséged van a pénzre, nekem meg
rád. – Miket beszéltem? Mit csináltam? Mintha hallottam volna,
ahogy Blake levegő után kap, és meg is tudtam érteni. Ugye, nem
ittam meg a tudtomon kívül azt az üveg pezsgőt, amitől aztán
kitörlődött az emlék?
Stardust tett felém egy lépést, és teli szájjal elvigyorodott, én pedig
végre megláttam az igazi énjét. Egy ravasz manó volt, egy szívtolvaj.
Félénksége és zárkózottsága ellenére most már hatalommal
rendelkezett, és ezt ő is tudta. Ettől sokkal izgalmasabbá vált a mi
kis játékunk.
– Maradok a pénz miatt, de többet nem segítek neked. Mit teszel
velem? Nem kényszeríthetsz rá, hogy beszéljek veled. Én csak arra
szerződtem, hogy felügyeljelek.
– Ó, Stardust! – közelítettem az arcom az övéhez nevetve. Itt
voltam igazán elememben, a durva szócsatában. – Fogalmad sincs,
mit tehetek veled, de az rohadtul biztos, hogy meg fogod tudni.
 Tizennyolcadik fejezet
INDIE

Jenna: Blake csajozik a turnén?

Indie: Alex szokott csajozni a turnékon?

Hudson: Hölgyek! RÁM SZÁMÍTHATTOK!

Jenna: Ne is törődj Hudsonnel! Ő csak sértő GIF-ekkel

képes kommunikálni.

Hudson: Nem igaz!

Hudson: Na jó, egy kicsit igaz.

Jenna: Alex… bonyolult. Ő inkább ambivalens a nőkkel

szemben. Időnként egyéjszakás kalandokba bonyolódik, de
nem olyan gyakran, mint azt hihetnénk. Az egyetlen nő,
akiről beszélni szokott, Fallon, és abból is árad a
negativitás. Most te jössz!

Indie: Blake-et még nem láttam senkivel kavarni. Dolgozik,

Alexszel vitatkozik, aztán dolgozik tovább. Még csak rá sem
nézett egyetlen nőre sem azóta, hogy felszálltunk az
Ausztráliába tartó gépre.
Hudson: Jenna, mesélj! Kupakoltok végre Blake-kel?

Jenna: Hudson, lépj ki a chatből!

Hudson: A francokat!

Jenna: Te mindent elmondasz Alexnek! Menj innen!

Hudson: Nem!

<Jenna Holden eltávolította Hudson Diazt a

beszélgetésből>

Indie: …

Indie: Együtt jártok Blake-kel?

Jenna: Nem.

Jenna: De lefeküdtünk.

Jenna: És terhes vagyok.

Jenna: Olyannak tűnök, mint azok az idióták, akiket mindig

kiröhögtem tizenötévesen, amikor a tinimagazinokat
olvastam.

Indie: 1: ez kegyetlen, és 2: el kell mondanod neki.

Jenna: Nem is tudom. Azt sem tudom, hogy megtartom-e a

gyereket. Ne mondd el neki!

Indie: Nem mondom. De neked el kéne.

Blake, Alfie és Lucas kellett hozzá, hogy berakják Alexet az
egyterűbe. Nem adta magát egykönnyen, de ami még annál is
jobban megdöbbentett, hogy három felnőtt férfi tudta csak
betuszkolni őt a kocsiba, az volt, senkit nem izgatott Lucas kirúgása.
Mindenki úgy viselkedett, mintha minden rendben lett volna, és
tudomást sem vettek Alex tekintélyéről.
Muszáj volt beszélnem valakivel, amikor megtudtam, hogy a
bátyámat letartóztatták, és tettlegességért fogdában töltötte az
éjszakát. És azért akartam kifejezetten Lucassal beszélni, mert ő
észszerűbben és érzelmileg kiegyensúlyozottabban viselkedett
Alexnél.
Amikor a hotelbe értünk, gyorsan kinyitottam az ajtómat, hogy
elkerüljem a kitörőben lévő Alex-vihart, ami már a folyosón egyre
fenyegetőbbé vált. Ahogy a vállamhoz nyúlt, hogy megállítson,
szembefordultam vele. Komolynak, elszántnak és… milyennek is
tűnt még? Kimerültnek. Nem lehetett könnyű úgy élni az életet,
ahogyan ő, de én is fáradt voltam.
Libabőrős lettem annak az emlékétől, ahogyan a lehelete
végigsiklott a tarkómon, miközben lemásolta rólam a dalszövegét.
Istenem, mekkora bajba keveredtem!
– Nem akarok írni ma. – A tekintetem végigvándorolt a szögletes
állától a szürke inge gallérjáig. A nyaka karcsú volt, ugyanakkor
férfias is. Meg akartam nyalni.
– Én sem. Csak beszélgetni akarok. – Lehajtotta a fejét, és a
homlokát az enyémhez nyomta. Zihálva vette a levegőt. – És talán
orálisan kielégítenélek. De csak ennyi.
Felnevettem a torkomban összegyűlt síráscsomó ellenére is. Mit
műveltünk? Nem veszekedtünk öt perce?
 Az ajtó kattant mögöttem, mire mindketten beestünk rajta. A
szobában furcsa csend honolt az éjszaka és a pocsék napunk súlya
alatt. Az alkoholmentes minibárhoz mentem, és elővettem két
palackos vizet, csak hogy lefoglaljam a kezemet.
– Sajnálom, ami a bátyáddal történt. – A tévéállványnak
támaszkodott, arcára aggodalmas ráncok ültek ki.
A vállamon éreztem whiskey-szín tekintete súlyát, miközben
átadtam neki a palackot, és láttam, hogy félrerakja. Nem tudtam,
miért volt olyan könnyű Lucasszal beszélgetni, Alexszel meg olyan
nehéz. Talán azért, mert Lucas mindig barátinak tűnt. Talán mert
Lucasnak soha nem voltak hátsó szándékai. És lehet, hogy azért,
mert úgy éreztem, mintha égne a levegő a tüdőmben, és minden
idegszálam a köldököm és az ágyékom közötti területre
koncentrálódna abban a pillanatban, hogy egy helyiségbe kerülök
Alexszel. Megköszörültem a torkomat.
– Aha, öhm, Craiget letartóztatták. Ez volt az első szabálysértése.
Egy pasi kijött a társasházunk aljában működő sztriptízbárból.
Nagyon részeg volt, és be akart szállni a kocsijába, hogy
hazamenjen. Craig szintén részeg volt, és ki akarta húzni az ingénél
fogva az ablakon keresztül. Natasha azt mondta, minden rendben,
de tudom, hogy csak nem akarja, hogy aggódjak.
Alex egy ragadozó kecsességével és nyugalmával sétált felém.
Megállt, a falra tapasztotta a kezét mögöttem, az ajka hozzáért a
fejem búbjához, és beleszagolt (nem pedig belecsókolt) a hajamba.
– Odaküldök valakit, hogy holnap letegye az óvadékot, és szerzek
neki ügyvédet.
– Nem kell ezt tenned – mondtam halkan, és az arcom
felforrósodott. Sokkal inkább szégyelltem ezt, mint bármi mást, mert
tudtam, hogy ezt a szívességet elfogadom.
A tekintete elborult, az álla megfeszült. A változást alig lehetett
észrevenni, de ott volt. Távolról úgy tűnt, Alex páncélján semmi sem
képes áthatolni. Csakhogy ő egy művész, a művészek páncélja
pedig tele van repedésekkel és lyukakkal. Így szivárognak ki alóla a
dalszövegek meg a zenehangok. Elállt a lélegzetem a tekintete
pőreségétől, olyannyira, hogy éreztem, ahogy a bugyim
benedvesedik. Nem mondott semmit, de ettől még tudtam
(kiolvastam a ráncokból a homlokán, a szája és a szeme körül),
hogy nem azért csinálta, mert kedvelt. Azért csinálta, mert ő ilyen.
Gondoskodott a körülötte lévő emberekről, mert nem tudta, hogy
megvan rá a lehetősége, hogy ne tegye.
Alex a nyakamhoz hajolt, és megcsókolta ott, ahol a vállam azzal
az érzékeny érrel találkozik. Lehunytam a szememet, és a mögöttem
álló asztalhoz kaptam támaszért. Rámarkoltam a párizsi ruhára.
– Szoktad annyira magányosnak érezni magadat, hogy már abban
sem vagy biztos, valóságosak az emberek? – kérdezte.
– Folyamatosan – nyeltem egyet, mielőtt hozzátettem. – A kis
herceg is magányos volt.
– Az volt. És meg is halt. Minden megtört herceg meghal a végén.
Egy csókkal hallgattattam el. Alex a halálra gondolt, én meg arra,
hogy bármit megtennék azért, hogy életben tartsam őt, még ha én
bele is pusztulok. Ez a gondolat még intenzívebbé tette a csók
jelentőségét, amikor a szánk összeért. Az alsó ajkát végighúzta az
enyémen, az orra az arcomhoz ért, miközben a számba csúsztatta a
nyelvét, és a magáénak titulálta. Újra és újra befurakodott vele a
számba. Az arcához emeltem a kezem, és elmélyítettem a
csókunkat, menet közben valahogy az egyensúlyomat is
elveszítettem, mert mire észbe kaptam, már az asztalon feküdtem,
széttárt lábam között pedig ott állt ő. Beterítettük a párizsi ruhámat,
meg a több tucat tűt és cérnát.
– Ágy! – ugatta bele a csókunkba Alex. – Most rögtön!
Felrántott, és áthajított az ágyra, akár egy rongybabát. Úgy
nevettem, mint egy részeg, ő pedig azonnal utánam vetette magát,
hatalmas hullámokat vetve a takarókban, mintha bombát ugrott
volna egy medencébe. Felhúzódtam, amíg a fejtámlába nem
ütközött a hátam, és szemtől-szembe kerültünk. Ő elvigyorodott, és
négykézláb kezdett közeledni felém, mint egy vadállat. Rajtunk volt
minden ruhánk (bakker, még a cipőmet sem vettem le), én pedig a
mellkasához nyomtam a magassarkú bakancsomat utolsó
próbálkozásképp, hogy megállítsam. Azt sem tudom, egyáltalán
minek vesződtem. Egyértelmű volt, hogy megadom neki, amit csak
akart, fittyet hányva a következményekre. Megragadta a bokámat,
az arcához emelte a lábamat, és lehúzta róla a csillámos, kék
magassarkút, aztán a talpamhoz nyomta az ajkát.
– Mennyi nadrágot hoztál erre a turnéra?
– Négyet.
– Akkor erre már nem lesz szükséged – ragadta meg durván az
anyagot a lábam között, és letépte rólam a nadrágot.
Felkiáltottam, és megpróbáltam ellökni magamtól, mielőtt még
feltárulhatna előtte a csupasz lábam. Lecsúsztam az ágyon,
igyekeztem szembeszállni vele, mire megragadta mindkét kezemet,
és lefogta a fejem fölött. Aztán rám feküdt, így az ágyékunk egy
vonalba került, én pedig egyértelműen éreztem, ahogy a kemény
farka nekem nyomódott a lábam között. A szemében annyiféle
érzelem kavargott, hogy helyette is émelyegni kezdtem. Ettől az én
hülye szívem azonnal megbocsátotta neki, hogy állandóan olyan
kegyetlenül és nemtörődöm módjára viselkedik.
– Bízol bennem? – kérdezte.
Szinte megfulladtam a nevetéstől.
– Persze, hogy nem!
– Jogos. Akkor máshogy kérdezek. Szerinted megerőszakolnálak?
– Nem hiszem. Túlságosan is elérhető számodra minden ahhoz,
hogy erőszakkal vedd el.
– Szerinted sorozatgyilkos vagyok?
– Senki nem érdekel annyira, hogy meg akard ölni.
Szünetet tartott, ajka gúnyos mosolyra húzódott.
– Hunyd le a szemed!
– Először engedd el a csuklómat!
– Kizárt! Ez a folyamat része.
– És mégis milyen folyamat lenne az?
– Az, aminek során olyan durván kielégítelek, hogy új csontozatra
lesz utána szükséged, mert masszát csinálok belőled.
Önkéntelenül is elvigyorodtam. Nem hittem, hogy ennyit fogok
életemben mosolyogni, mint amennyit ezen a turnén Alex Winslow
mellett. Ami őrületes volt, tekintve, hogy ugyanakkor annyira nagyon
fel tudott bosszantani. Alex végigcsókolt a kulcscsontomon
(mocskos, nyálas csókok voltak ezek, tele mohósággal és ígérettel),
és végighúzta a fogát a még ruhával fedett melleim közötti árokban.
A hüvelykujja levándorolt a fekete selyemanyagon a hátamon, a
másik kezével továbbra is leszorította a fejem fölött a kezemet.
– Általában mennyi időbe telik neked megvarrni egy ruhát?
Úgysem meri!
– Nem! – ziháltam, a hangom rekedten szólt. Önkívületbe
kerültem a vágytól. – Ne merészeld, Alex Winslow!
Rrreeeeeccs!
Szétszakította a gyönyörűséges selyemruhámat, és úgy ejtette a
padlóra, mintha nem bringáztam volna mindennap tizenhárom
kilométert, hogy összespóroljam az anyag árát, mintha nem varrtam
volna éjszakába nyúlóan.
– Te seggf…
Csakhogy a szót már nem tudtam befejezni, mert a bugyim is
hasonló sorsra jutott, mint a ruhám, és mielőtt észbe kaphattam
volna, a feje már a lábam között volt, és ó-te-jó-ég!
Bevallom: soha nem nyalt ki még senki. Eddig csak egy valakivel
szexeltem, még a gimiben, és mint sok középiskolás, ő is elég önző
volt az ágyban. Soha nem elégítettem ki még senkit orálisan, és
engem sem elégítettek így ki, úgyhogy nem tudtam, mire föl az a
nagy felhajtás. Ezért is ugrott ki majdnem a szemem a helyéről, hogy
aztán leguruljon a rongyos ruháimhoz abban a pillanatban, ahogy
Alex hozzám nyomta a forró, nedves nyelvét, és alaposan, hosszan
végignyalt a szeméremajkamon.
A puncim olyan durván összerándult, hogy majdnem ott helyben
elélveztem. Lehunytam a szememet, mert túlságosan is zavarba
hozott, amit Alex velem csinált. Fogtam egy párnát, és az arcomra
húztam, hogy elnyomja a nyögéseimet, valahányszor végighúzta a
nyelvét a szeméremdombom aljától egészen a csiklómig, amit aztán
megpöckölt lágyan egy arrogáns vigyor kíséretében, amit éreztem.
Felbillentettem a medencémet, többet akartam, ő pedig válaszul
visszanyomott, és azt morogta:
– Nyisd szélesebbre!
Megtettem.
– Tedd az egyik lábadat a vállamra!
Ügyetlenül felemeltem a jobb lábamat, és a széles vállának
támasztottam. Fájdalmasan tudatában voltam annak, hogy ő még
mindig fel volt öltözve, én pedig testileg és lelkileg is
lemeztelenedtem előtte.
– Nézz rám!
Lefagytam, és minden szorongásomat belefújtam a párnába. A
fenébe! Muszáj?
– Nézz-rám! – Úgy tűnt, muszáj. – Különben abbahagyom, de
előtte még egészen csúcsközelbe juttatlak, aztán onnan rántalak
vissza. Ne kelljen kegyetlennek lennem, Stardust!
Lassan lehúztam a párnát, és lelestem rá a két mellem között. A
tekintete megrészegültnek és ádáznak tűnt. Soha nem hittem volna,
hogy vonzónak találom ezt a kombinációt. Engem bámult, miközben
keményen belém dugta a nyelvét, nekem pedig elakadt a
lélegzetem.
– Alex…
Ő felnyúlt, és megmarkolta a jobb mellemet, ujjaival
összecsippentve a mellbimbómat, amitől felkiáltottam. A lábam
remegni kezdett a feje körül, mire olyan könyörtelenül dugni kezdett
a nyelvével, mintha nem is a nyelve lett volna az. Belemarkoltam a
gyönyörű hajába, a nyelve pedig olyan mélyen volt bennem, hogy
így kitöltve még soha nem éreztem magamat korábban. Annyira
férfiasnak és zabolátlannak látszott, a tetoválásai kikandikáltak az
inge alól, a tincsei kócosan álltak mindenfelé, a borostájától pedig
finoman égett a combom. Nyöszörögtem, rászorítottam a nyelvére,
és annyira feszítettem a fenekem, hogy levegőt sem kaptam.
– Baszki, igen! – A hangja mély volt és zord, ahogy megragadta a
fenekem, és felhúzott, hogy az arcához szorítson, és egy eszelős
módjára nyaljon tovább, miközben még mélyebbre nyomta belém a
nyelvét.
Újra összerándultam körülötte, mire ő felnevetett (felnevetett),
mintha a testem egy hangszer, egy eszköz, ez játék lett volna neki.
Mintha én lettem volna Tania, ő pedig minden akkordot kívülről
tudott, úgy pengette a húrjaimat, amiből a világ legdühösebb,
legőrültebb dala született meg.
– Elmegyek – ziháltam, miközben úgy éreztem, mintha egy
tűzgolyó szaladt volna végig a gerincemen le az ágyékomig. Soha
nem tapasztaltam még ilyet. Mintha egy fényárban úszó karácsonyfa
lettem volna. Mintha a testem egy kupac sistergő idegből állt volna.
Ahol csak hozzám ért, és most már ide-oda mozgatta a kezét,
elektromosság táncolt és bizsergett a bőrömön.
Ám Alex csak a saját szabályai szerint játszott, és nagyon jól tudta
azokat a saját kedve szerint alakítani. Az orgazmusom közepén úgy
döntött, megragad a derekamnál fogva, és durván a hasamra
fordított, az arcomat a párnához nyomva. A hasam alá csempészte a
kezét, feltolt, és szétvetette a lábamat, amikor feltérdeltem. Teljesen
kitárultam, így előtte voltam, és az ösztöneim azt súgták, zárjam
össze a lábam, és meneküljek. Véletlenül az ösztöneim abban a
pillanatban kimúltak, ahogy Alex hátulról a csiklómhoz érintette a
forró, nedves száját, és elkezdte mohón szívogatni.
– Te jó… – kezdtem, amikor két ujját belém nyomta. Az egyre
növekvő orgazmus teljes erőbedobással visszatért annak ellenére,
hogy épp most mentem el. Hátrafordítottam a fejemet, hogy nézzem
őt, és már maga a gondolat felizgatott, hogy úgy ügyködött ott,
mintha én lennék az egyetlen szenvedélye az életben, de
megragadta a hajamat, és visszafordította a fejemet.
– Már nem vagyunk olyan szégyellősek, mi? – A hangja
elmosódottan szólt, a szavait a testemben éreztem. Az
izgatottságom ettől egyenesen a nyelvére csepegett.
Éreztem, ahogy mozog mögöttem. A testem remegett, miközben ő
ujjazott, és a szájával kényeztetett. Ebben az új pozícióban
mélyebben és durvábban fért hozzám, mint korábban. És volt még
valami, amitől az egész sokkal izgatóbb lett, mint bármi, amit eddig
csináltam. A halvány szégyenérzet, hogy premier plánban láthatja a
fenekemet. Egyszerűen az egészet eszméletlenül izgatónak
találtam, de hát így jár, aki egy rocksztárral kavar, nem igaz?
Alex még gyorsabban, még sietősebben mozgott, mire lopva
megint hátrapillantottam, amikor lefoglalta, hogy a csiklómat
harapdálja, és belém dugja a harmadik ujját is. Túlságosan is
begerjedt a hangos nyögéseimtől ahhoz, hogy észrevegye, amit
csinálok. Azon kaptam, hogy eszeveszetten dörgölődzött az ágyhoz,
még mindig a farmerjában. Annyira belevesztem az élvezetbe, hogy
eszembe sem jutott, neki is kielégülésre lehet szüksége.
 – Alex – nyöszörögtem, amikor végül a lábam felmondta a
szolgálatot, és az ágyra zuhantam. Kihúzta az ujjait, és a nyílásomra
tapasztotta a száját, hogy kiszívja belőlem az összes nedvet, mintha
egy sivatagi forrásból inna. Durván az arcára élveztem. Kellett
néhány másodperc, hogy rájöjjek, melyik országban vagyok
(Oroszország), hány óra van (éjjel egy), mielőtt odafordultam volna
hozzá, hogy úgy bámuljak rá, mint akit megtörtek. Még mindig rajta
volt a farmerja és az inge, és nekem háttal az ágy szélén ülve
kötötte a bakancsa fűzőjét, amit biztos lerúgott, amikor az egészet
elkezdtük. Feltápászkodtam, és odamásztam hozzá, aztán hátulról a
vállára tettem a kezem.
– Hát ez…
– Tudom – mondta, én pedig a nyakához nyomtam az orromat. A
forró leheletén éreztem a saját illatomat. Miért találtam ezt olyan
izgatónak? Mert az egész pasinak olyan illata volt, mint nekem meg
a levendulás-rozmaringos samponomnak. Az állkapcsához
érintettem a számat, és megszívtam.
– Le kell állnod azzal, hogy befejezed helyettem a mondataimat.
– Miért? Mindig eltalálom – mondta szárazon.
Felálltam, odamentem a vizespalackomért, és lassan kortyoltam
belőle. A szoba másik végéből néztem rá. Még mindig meztelen
voltam. Az ádámcsutkája liftezése elárulta, hogy ezt ő is észrevette.
Nem akartam, hogy itt hagyjon. Addig nem, amíg ki nem elégítettem.
A tekintete végigvándorolt a testemen, végigmért. Amikor újra
kinyitotta a száját, a világ elhomályosult, és csak őt láttam.
– Ne kezdj bele olyasmibe, amit félsz végigvinni – mondta.
Egy kihívás.
– Végigcsinálom. És te is a végére jutsz majd.
Egy ígéret.
Tettem felé egy lépést, felbátorodtam. Tetszett neki a látvány, és
akkora volt a merevedése, mint egy rúd szalámi. Ködös tekintete
arra figyelmeztetett, hogy csak néhány mozdulat, és önkívületbe esik
a gyönyörtől. Azt akartam, hogy ő is oda jusson, ahova engem vitt. A
mennybe akartam juttatni.
– Szokásod negyven percen keresztül kinyalni a lányokat, hogy
aztán lelépj úgy, hogy te nem mentél el?
 Az ádámcsutkája ismét megugrott, de a tekintete nyugodt és sötét
volt, hűvösen figyelt.
– Már egy éve nem nyaltam ki senkit – vallotta be. A tekintete
lesiklott az ölemre, majd megnyalta az ajkát. – És nem adok semmit
úgy, hogy ne kérnék cserébe valamit.
Leültem mellé, nem éreztem feleannyira furcsán magamat, mint
kellett volna, tekintve, hogy mennyire meztelen voltam.
– Nagyon is szívesen adok neked.
Alex megragadott a tarkómnál fogva, és az arcához rántott. Azt
hittem, meg fog csókolni, csakhogy az ajka elhaladt a szám mellett,
a halántékom felé. A fülemhez hajolt, és belesziszegte:
– Csókold meg a farkamat a farmeromon keresztül, Stardust!
Mutasd meg, mennyire vágysz rá!
Kihúztam magam, és arra vártam, hogy hátradőljön az ágyon,
hogy ráülhessek. Ő meg sem moccant. Vonakodva, de letérdeltem
elé, és szétnyitottam a lábát, hogy jobban odaférhessek.
– Mondtam én, hogy önként fogsz letérdelni elém, Bellamy!
Elpirultam. Fegyverként használta a vezetéknevemet, és be is
talált. Nem tetszett, ha így neveznek. Ebben a pillanatban döntöttem
el, hogy nem hívom többé Winslow-nak.
Amikor a fejem egy magasságba került az ágyékával, a
cipzárjához nyomtam az ajkamat. Összeszorított szájjal csókoltam
végig az ölét, és a pulzusom gyorsabban kezdett lüktetni a
nyakamban. Ő nem ért hozzám. Még csak rám sem nézett. Sőt, ha
nem ismertem volna jobban őt, azt is hihettem volna, hogy
bekapcsolta a tévét mögöttem, és valami agyatlanságot kezdett
nézni. Egyedül az bizonyította, hogy abban a pillanatban velem volt,
ahogyan a mellkasa az egyenetlen légzése ritmusára mozgott.
Kinyitottam a számat, és megnyaltam a farmerét, mohón
csókoltam a ruhás ágyékát, miközben azon kaptam magam, hogy
előre hátra hintázom. Mi a fene ütött belém? Soha nem voltam még
ennyire merész egy pasival sem. A két ajkam közé vettem a
merevedését, és végighúztam rajta, felmérve a pénisze hosszát,
szélességét és görbületét. Éreztem az illatát, amitől elöntött a
mámoros vágy. Ez az érzés összezavart. Még soha nem akartam
orálisan kielégíteni pasit. Undorítónak gondoltam, talán még
mocskosnak is. Alex meg nem is volt a pasim. Nem volt senkim.
– Na jó, ennyi elég az ingerlésből! Vedd elő!
Kigomboltam a farmerjét, talán egy kicsit túl gyorsan is, mert
hallottam, ahogy nevetni kezdett a fejem fölött.
– Vedd a szádba!
– Még soha nem csináltam ilyet – motyogtam, inkább csak
magamnak, hogy legyen kifogásom rá, ha elszúrom.
– Nem agysebészet.
– Ne undokoskodj!
– Ne húzd az időt! Azt mondtad, le akarsz szopni. Most nyugodtan
meg is teheted.
A számba vettem a farka egy részét, és megszívtam. Talán a felét.
Volt még belőle, amihez nem fértem hozzá, úgyhogy fogta a
kezemet, és a farka töve köré fonta.
– Szorítsd meg!
Rászorítottam, ő pedig lehunyta a szemét. Meggyötörtnek nézett
ki. Egy gyönyörű herceg volt, aki átadta magát a pillanatnak. Ezen
felbuzdulva még erősebben megszorítottam, miközben szívtam a
meleg, selymes tagját, és fel-le mozgattam a számat. Belém tolta
magát, először lassan, de elég biztosan ahhoz, hogy a garatomhoz
érjen a makkja. Öklendeztem, a szememet szúrós könnyek futották
be. Megragadta a vállamat, és felrántott magához, hogy
lefeküdhessen, én pedig tovább szophassam, immár rajta. Megint
végighúzta az ujjait a nedves nyílásomon, én pedig belebúgtam a
farkába, mire az megrándult a számban. Mámor, eufória,
megszállottság. Senki nem mondta, hogy milyen hatalmat ad, nem
pedig megaláz, ha leszopsz valakit. Úgy éreztem, mintha én uraltam
volna Alexet abban a pillanatban, és ez az érzés… megfizethetetlen
volt.
A kezéhez nyomtam a csípőmet, még többre vágytam, miközben
lelkesen szívogattam a farkát. Megragadta a tarkómat, és gyorsítani
kezdett az ütemen, egyre mélyebben és durvábban csinálva, mint
amit én lehetségesnek hittem. Az egyik könyökére feltámaszkodva
nézett engem, a hasizma minden egyes lökésnél megfeszült. Két
ujjára vett a meleg nedvemből, és rászorított a csiklómra, az
izgalmammal játszott, aztán végighúzta a szeméremajkamon.
– Ohhh – kiáltottam fel, mire Alex még erősebben nyomult a
számba.
– Emlékszel, hogy most én következem? Az egyetlen, amit most
te kaphatsz, az az én gecim a szádban. Minden más csak bónusz,
és kifejezetten nem követelőzhetsz!
Parancsolgatós gyökér. Csakhogy esélyem sem volt leállni azzal,
amit csináltam. Éreztem, ahogy megrándult a számban, mire
gyorsan felhúzott, hogy a háttámlának dőlhessen, a fejemet pedig
azzal tartotta az ágyékán, hogy belemarkolt a hajamba.
– Igen, baszki! Szopj le alaposan, Stardust! Őstehetség vagy!
Köszi… gondolom. Tényleg tetszett a gondolat, hogy átvettem
fölötte az irányítást, és meg tudtam neki adni, amire vágyott.
– Elmegyek.
Értékeltem ezt a figyelmeztetést, de a számat határozottan a
farkán tartottam, miközben spriccelve elélvezett. Az ondója melegen,
sósan (és ragacsosan) borította be a nyelvemet és a fogamat.
Felmordultam, és kiszívtam minden cseppjét, amíg Alex fel nem
sóhajtott, aztán a hajamnál fogva felemelte a fejem, hogy nézzek fel,
és üljek a sarkamra. Ugyanolyan közönyösnek és zavartalannak
tűnt, mint mindig. Az arcát leszámítva (ami kipirosodott), teljesen
normálisan nézett ki.
– Lenyelted már? – kérdezte, miközben megpaskolta a hátsó
zsebét, és elővett egy csomag cigit.
Nem hittem a szememnek, vagyis hogy de. Tipikus Alex-
viselkedés. Maradt még valamennyi ondó a számban. Túl sűrű volt
ahhoz, hogy egyszerre lenyeljem az egészet. Megráztam a fejemet.
– Nyisd ki a szád! – parancsolta.
Megtettem. Ő rágyújtott (egész biztosan élvezte, hogy
megvárakoztathat), aztán cigivel a szájában lenyomta az alsó
ajkamat a hüvelykujjával, és figyelte, ahogy az ondója a számból az
államra csorgott. Mocskos, megalázó és… izgató volt. Végighúzta a
mutatóujját a nyelvemen, és az ondója egy részét az egyik
mellbimbómra kente. Mindketten figyeltük, hogyan reagál a testem
az érintésére. Libabőr futott szét rajtam, a mellbimbóm pedig
megkeményedett, akár egy kis kavics.
– Kár, hogy nem tarthatlak meg – mondta a rákrúdja körül.
– Ki mondta, hogy vágyom rá, hogy megtartsanak?
Az arcomra tette a kezét, és megszorította. A tekintetében
szomorúság ült.
– Ki mondta, hogy van választásod?
 Tizenkilencedik fejezet
ALEX

– Gratulálok, te hülye! Jenna hivatalosan is meg fog ölni! – csapott

az ajtóhoz Blake abban a pillanatban, ahogy beléptem a szobánkba.
Még mielőtt ezt megtettem volna, éreztem, hogy Indie-nél kellett
volna maradnom, és befészkelni magam az illatába, melegébe és
édes, ártatlan létezésébe. Ez a szarság Blake-kel meg Jennával
kezdett már unalmassá válni. Mintha nem lett volna elég, hogy egy
csapat keménygalléros baszogatta a lelkemet minden áldott nap,
még azért is felelnem kellett, valahányszor elcsesztem valamit a
színpadon.
Mondhatnám, hogy Blake és Jenna úgy viselkedett, mint az apám
és anyám, csakhogy az én szüleim igazából leszartak, és a
menedzseremet meg az ügynökömet is csak a saját fizetése
érdekelte.
– Waitrose magának kereste a bajt – löktem arrébb Blake-et. A
háta nekiütközött a falnak, a szemét összehúzva úgy mért be,
mintha mozgó célpont lennék.
– Csak mondd meg neki, hogy tetszik a csaj, Alex! Ez tényleg
annyira nehéz? Ahelyett, hogy ezeket a grandiózus bejelentéseket
tennéd, hogy tiéd a nő, te meg a világ császára vagy. Kezdesz úgy
beszélni, mint egy beszteroidozott Mussolini!
– Miért olyan fontos, hogy bárkinek is elmondjam, ha tetszik? –
bosszankodtam a minibár felé vágtatva, és előszedtem egy zacskó
csipszet. Baszki, de éhes voltam! Olyan durván elmentem, Indie
tutira egy hadseregre való kis Alexet lenyelt. – Ráadásul nem is
tetszik – erősködtem. Igazából ez egy hazugság volt, de mint már
említettem, a hazudozás egészen szokásommá vált. Vagy
lételememmé. Lényegtelen.
– Nekünk fontos tudni, hogy a józan társad megfelel az
elvárásaidnak – köszörülte meg a torkát Blake, majd hozzátette
gyorsan – Mármint Jennának és nekem.
Úgy bámultam rá, mintha épp azt jelentette volna be, hogy a farka
helyére savanyú uborkát műttet, a csipsz félúton megállt a számba
menet. Bekaptam a burgonyaszirmot, és hangosan rágni kezdtem,
miközben próbáltam kitalálni, mire megy ki a játék. Annyira nem
vallott rá, hogy Indie-re koncentráljon ahelyett, hogy a koncert
közepén lesétáltam a színpadról, miután szétrúgtam a dobszerkót.
– Beszívtál?
– Dugtok? – kérdezte velem egyszerre.
– Ahhoz semmi közöd. Még ha így is lenne, aláírta a titoktartási
nyilatkozatot.
– Nem ezért kérdeztem.
Pislogtam. Mindig is leszarta a bébiszittereimet. Persze, korábban
egy lányhoz sem kerültem közelebb azok után, ami a kibaszott
Fallonnal történt. Blake nekitámaszkodott a reggelizőpultnak, és
beletúrt a hajába, miközben a mennyezet felé fordította a tekintetét.
Aztán drámaian hatalmasat sóhajtott, amit olyankor szoktam
megkapni, amikor elkezdi nagyon sajnálni önmagát.
– A halloweeni párizsi bál… amin részt kell vennünk. Fallon és Will
is ott lesz – mondta lassan, óvatosan, mintha benzint csöpögtetne
egy láthatatlan gyutacsra az agyamban, miközben cigiztem.
Egykedvű pillantást vetettem rá. Úgy éreztem magam, mint Rob a
Pop, csajok satöbbiből, leszámítva a popzene iránti szeretetet.
Gyakorlatilag egy lúzer voltam, akit mindenkit lesajnált, habár én is
lesajnáltam őket.
– És?
– És nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj. Mint például
hogy visszaszerzed Fallont.
– Nem fogok – vakartam meg a tarkómat. Hazudtam? Talán.
Amikor annyit hazudsz, nehéz kiszűrni az igazságot. Visszatekintve,
azon a párizsi éjszakán örökre megváltozott az életem. Ahogy Indie-
é is. De leginkább Falloné. Persze ezt akkor még nem tudtam,
amikor mélyen Blake szemébe néztem.
Dobban. Dobban. Dobban. Dobban.
– Oké – mondta Blake, miközben elhúzódott a pulttól, és elindult a
fürdő felé. Ekkor vettem észre, hogy az esti koncert óta még át sem
öltözött. – Jól van akkor.
Figyeltem a hátát, és próbáltam rájönni, mi is történt az imént.
Mi a fasz történt?

Végül minden úgy volt, ahogy lenni szokott.

Blake napokig szívatott a koncerten történtekért. Jenna is
ráerősített erre azzal, hogy egy kosár baklavát küldött nekem egy
üzenettel, amikor megérkeztünk Isztambulba:

Ne merészelj ilyet csinálni még egyszer, Alex! Tényleg ne!

Kedves voltam Lucassal, de egyéb módokat találtam rá, hogy

hergeljem. Főleg úgy, hogy Indigót faltam minden pillanatban a
nyilvánosság előtt. Minden éjjel együtt írtunk a folyosón, hogy a
munkára koncentrálhassunk, aztán belopództam a szobájába, és
kinyaltam őt az Athénra néző erkélyen, vagy megujjaztam a berlini
koncert után a taxiban, ruhástól szexeltünk egy milánói kávézó
mögött, és trópusi gyümölcsöket ettem a meztelen testéről
Barcelonában. Mindig megjelent az arcán az a kifejezés, amikor a
csúcsra juttattam, mintha megdöbbentette volna annak az
intenzitása, amit csináltunk. Olyan volt, mintha minden egyes nap
elvettem volna a szüzességét, habár igazából még le sem feküdtünk
egymással. Még. De minden nappal egyre közelebb jutottunk hozzá.
Ráadásul Indie kicsit visszább vett Lucasszal kapcsolatban is, aki
erre továbbra is kedves és udvarias maradt vele, de nem lépte át azt
a képzeletbeli határvonalat, amit közéjük rajzoltam.
Szerencsére Indie nem untatott annak ellenére, hogy Waitrose
már nem érdeklődött iránta.
Talán azért, mert még nem dugtam meg.
Habár őszintén szólva nem mondhatnánk, hogy egy kibaszott
shakespeare-i szerelmi történetbe varázsoltam volna. Biztosra
vettem, hogy Stardust nagyrészt azért bírta elviselni a látványomat,
mert a moszkvai fellépés utáni reggelen Howard Lipkin, az egyik
legbefolyásosabb Los Angeles-i ügyvéd kihozta a bátyját, és
hazacipelte a feleségéhez meg a gyerekéhez. Craig háziőrizetbe
került, és ettől Indie-t szánalmas elégedettség töltötte el. Mintha az
otthon melegében nem cseszhetné el a dolgokat. Ami egy
baromság, ezt tapasztalatból tudom, mert a szüleim mindketten
munkanélküliek voltak, és mégis remekül sikerült elszúrniuk minket
Carlyval, annak ellenére, hogy a seggüket folyamatosan a kanapén
meresztették, és EastEnderst meg Jeremy Kyle-t néztek
délutánonként. Van bármi nyomasztóbb a nappali televízió-
műsoroknál? Én úgy véltem, hogy nincs, és emellett ki is tartok.
Barcelona volt az utolsó megállónk, mielőtt kivettünk volna egy
hetet Londonban. Gyakorlatilag koncertezünk még egyet pénteken a
Cambridge Castle-ben, de csak ennyi, és az amúgy is otthoni terep.
Barcelona fordulópontot hozott. Fordulópontot, mert itt gondoltam
azt ostoba módon, hogy jó ötlet besétálni egy angol hipszter
kávézóba, hogy feketekávét és angol reggelit vegyek a
kíséretemnek. Tudhattam volna, hogy semmi jó nem származik
abból, ha figyelmes próbálok lenni.
Indie fent volt a szobájában, és valószínűleg a párizsi ruhát varrta.
Blake a kávézó előtt téblábolt az átkozott telefonjával. Tudtam, hogy
nem fognak felismerni a sapkámban, napszemüvegemben, leszegett
fejjel. Az a fajta hely volt ez, ahol előbb adnának le náci
propagandát, mintsem olyasvalakit, aki a Billboard-listára próbál
bejutni, úgyhogy nem hittem, hogy egyáltalán megismernének. Az ő
szemükben Sátán voltam. A keménygallérosok sátánja.
 Alaposan megnéztem a hely sötétkék és pasztellrózsaszín
csempéjét, a feltűnő blézert és vastag keretes szemüveget viselő
embereket és a trendi alsószoknyás nőket. Olyan könnyed volt az
életük. Annyira földhöz ragadtnak tűntek, mintha a gravitáció nekik
kedvezett volna. Én olyan elszabadultnak éreztem magam. Semmi
nem kötött le. Sem emberek, sem tárgyak, Taniát leszámítva. Csak
keresztüllebegtem az életen, és az a legrosszabb, hogy az alkohol
és a drogok voltak igazából az egyetlen állandó tényezők az
életemben. Beálltam a sorba. Senki nem ismert fel. Ez
aggodalommal vegyes megkönnyebbülést jelentett. A szorongás
mindig mardosni kezdte az egómat, valahányszor átnéztek rajtam.
Nagy szám voltam még?
Híres voltam még?
Értékes voltam még?
Lefelé ívelt a karrierem?
Eljött az ideje, hogy kiokádjam a saját lelkemet, amiért ezt nem
szartam le.
A sor lassan haladt. Nem zavart, ráértem. Indie-re gondoltam,
hogy mindig csak este kavartunk. Napközben úgy csináltam, mintha
nem érdekelne, ő meg úgy tett, mintha kiakasztanám. Csak éjjel vált
elviselhetővé az élet, amikor lehámoztuk magunkról az álarcunkat és
a ruháinkat.
Egy sor lapos tévé volt a pult fölött. Az egyik a menüt mutatta, a
másikon valami pletykaműsor ment. Menü, pletyka, menü, pletyka.
Élénk színek és vastag betűk. A showbizniszes műsorok olyanok,
akár a gyorskaja, gyönyörű a csomagolásuk. A hangerő elég nagy
volt, így a tekintetem önkéntelenül is felsiklott a képernyőre. Egy
csapat Y generációs meg egy negyvenes évei közepén járó meleg
pasi forgolódott rikító színű székeiken egy kapszulaszerű,
ultrafuturista stúdióban, ahol az egész falat kitöltő ablakon át L. A.
látszott a maga botoxolt gyönyörűségében. Annyira élénken
beszéltek, hogy az ember azt hihette volna, épp a közel-keleti
konfliktust vitatták meg.
– Szerintetek lesz nagy leszámolás? – Az idősebbik, pólóinges és
kifogástalanra belőtt hajú pasas egy másik hapsi székének
háttámláján nyugtatta a könyökét. Az összes riporter és szerkesztő
lelkesen bólogatott.
– Ó, mindenképp! – kiáltott fel egy szőke, alultáplált csaj. – Nem is
lehet másképp! Alex Winslow totál őrült. Mármint biztos valami
finomságon ügyködik azok alapján, amik a Túlvilági levelek turnéról
kiszivárogtak – csapta össze a kezét izgatottan, és végighúzta a
nyelvét a fényes ajkán, ami nagyon is előre tervezettnek és
nyilvánvalóan erőltetettnek tűnt, nem úgy, mint Stardust ideges
szájharapdálása. – Winslow persze még mindig ugyanaz a
meggondolatlan rocksztár, akinek ismerjük. Mint amikor két hete a
dobosára támadt. Egész biztosan tudatni fogja Will Bushell-lel és
Fallon Lackforddal, hogy érez irántuk.
– Állítólag nem is támadt rá a dobosra. Komoly gondok voltak a
hangosítással, és csak feszült lett. Később le is fotózták őt, ahogy a
hotel előtt megölelte Lucas Raffertyt – tette hozzá egy pasi.
Ja igen, az.
Az Blake műve volt, ahogy megint elsimított egy balhét, amit
okoztam. Semmiféle gond nem volt a hangosítással, habár biztos
vagyok benne, hogy valakit kirúgtak ezért, amikor Blake lejelentette.
Az öleléssel meg majdnem eltörtem Lucas nyakát ott a berlini hotel
előtt.
– Amúgy fognak egyáltalán találkozni? Mármint van rá esély, hogy
nem. – Egy barna hajú, élénk piros rúzsos csaj piszkálta ki a koszt a
műkörme alól.
– Mind ott lesznek a párizsi Chateau De Malmaison-ben rendezett
halloweeni bálon – csettintett az idősebbik pasas.
Valaki megkocogtatta a vállamat, és rájöttem, hogy haladt a sor,
csak én nem mozdultam. Tettem előre pár lépést, a tekintetem
továbbra is a képernyőre tapadt. Volt valami katartikus az ereimben
szétáradó fájdalomban. Annyira emberinek éreztem tőle magam,
annyira sebezhetőnek.
– A média nem lesz jelen az eseményen. És mind maszkot fognak
viselni. – A szőke csalódottnak hangzott. Legalább volt még, akit
beindított a magánéletem. Kár, hogy az nem én voltam.
– Maszk ide vagy oda, Will és Fallon magyarázattal tartoznak
Alexnek, szerintetek nem? Mindenkit meglepett az eljegyzésük.
 Egy pillanatra a purgatóriumban rekedtem, a hír hallata előtti és az
azutáni életem között.
Eljegyzés?
Egy kibaszott eljegyzés?
Lassan szívtam be a levegőt. A kibaszott Fallon volt a legnagyobb
baklövés, amit Hollywoodnak sikerült produkálnia, Will pedig a
munkájának élt. Mégis minek akartak ezek összeházasodni?
– Az esküvői előkészületek hetek óta tartanak. Szerintetek
meghívják őt is?
Hetek óta? Hetek óta jegyesek, és erről nekem senki nem szólt?
Aztán belém hasított a felismerés. Először csak egy kis
csípésszerűen, de aztán egészen belém mart.
Nincs internet.
Nincs közösségi média.
Nincs laptop.
A hotelszobáimban csak a hírműsorok és a pornócsatornák
elérhetők, semmi más, mert…
A pöcsfiaskó.
Blake kreálta a pöcsfiaskót. Olyan erővel csaptam össze a
fogaimat, hogy majdnem kitörtek. Bármire képes, hogy elejét vegye
a nagy botránynak: „a brit rocksztár elveszti az eszét, és egy
háromhetes dorbézolásba kezd, menet közben elfogyasztva Európa
minden gramm kokainját” azzal, hogy „a brit rocksztár megdug egy
random színésznőcskét, és még egy ajándékot is hagy neki”.
Fortyogott a vérem. Megfordultam, és kirohantam az ajtón. Blake
még mindig telefonált. Fél szemét rajtam tartotta, mintha halálra
piálhatnám magam egy kávézóban Barcelona kellős közepén.
Intettem neki, hogy kövessen a hotelbe, ő pedig jött utánam, a
telefonja továbbra is a füléhez tapasztva.
– Rendben. Mennem kell. Később beszélünk! Szia!
Beléptünk a hallba, aztán a liftbe. Elegem volt már Blake és Jenna
hasonló szarságaiból. Bébiszittert kaptam, nem engedtek az internet
közelébe, és valahányszor úgy viselkedtem, ahogy nekik nem felelt
meg, másokra kenték a felelősséget, engem meg leugattak, mint
például Moszkvában.
 Arról nem is beszélve, hogy úgy sejtettem, ő rakta fel a kibaszott
farkamat az internetre.
Na, igen. Ami sok, az kurvára sok.
– Mi a franc bajod van? – vonszolta rám dacos tekintetét a liftben,
mire azt kellett mondanom magamnak, hogy „nem most. Majd,
amikor a szobába értünk. Majd, amikor beérünk a szaros szobába!”,
amitől aztán minden elmúló másodperc éveknek tűnt.
Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, felkaptam egy vázát, és a
falhoz vágtam. Üvölteni akartam, ám ezúttal nem tartották fenn
nekünk az egész szintet.
– Mióta tudsz Willről és Fallonról? Ne hazudj! – Nem voltam rossz
ember, ezt tudtam. Fizettem az adómat, mindig tettem róla, hogy a
szexuális partnereim elélvezzenek, mielőtt kirúgtam őket.
Gondoskodtam a családomról és a haverjaimról még akkor is,
amikor csalódást okoztak. Úgyhogy ennek az egésznek semmi
értelme nem volt.
– Honnan tudtad… – nyelt egyet, és meglazította a nyakkendőjét,
mintha fojtogatta volna. – Mit…
– Kurvára van tévé Spanyolországban is, úgy! – szaladt fel a
hangom, ahogy a kontroll, amibe annyira kapaszkodtam, kiszivárgott
belőlem. Oldalra néztem. levegőre volt szükségem. Semmi levegőm
nem volt. Nem a fizikai, hanem kibaszottul lelki értelemben. Mindig
akadt, aki babusgasson. Kirángathatnám Indie-t a szobájából, hogy
legyen mellettem, de nem akartam ezt csinálni. Ő már így is
agyonhajszolt volt, és lefoglalták a családi szarságai. Ráadásul
egyedül kellett lennem. Baromság.
Baromság!
– Figyelj, meg tudom magyarázni! – emelte fel védekezően a
kezét Blake.
Hányszor láttam már őt így? Túl sokszor. Ez volt a pontos szám.
És már megelégeltem. Meglöktem, verekedni akartam.
Minél több pénzem, befolyásom és hírnevem lett, annál kevésbé
voltam szabad, boldog és önmagam. Akivé váltam, tökéletlen volt.
Időnként elcsesztem dolgokat, beleértve a dobosa hangszerét is. Az
a valaki, aki voltam, az igazságot akarta hallani. Az a valaki, aki
voltam (aki vagyok, aki mindig is leszek), nem elégedhetett meg
azzal az élettel, amije volt. Azzal az élettel, ahol annyi mindenkinek
dolgoztam (Jennának, Blake-nek, a korábbi publicistámnak), és ahol
csak az tartotta meg a kontroll illúzióját, hogy én kaptam a
legnagyobb szeletet a tortából. Amit már nem kívántam.
Nem volt szükségem őrzőkre.
Sem bébiszitterekre.
Sem olyanokra, akik a farkamról képeket szivárogtattak ki az
internetre.
Ki kellett jutnom innen. Most.
Elindultam az ajtó felé, mielőtt még az öklöm Blake arca felé
lendült volna. A menedzserem bepánikolt, és megragadta a
csuklómat, hogy visszafordítson. Mégis mi a francot képzelt? Abban
a pillanatban, hogy visszaperdültem, és meglátta az arckifejezésem,
a szemöldöke felugrott.
– A te érdekedben tettem, Alex!
– Baszd meg! – vetettem oda, és leráztam magamról a kezét. –
Eszedbe se jusson úgy csinálni, mintha ennek a fele is igaz lenne
azok után, amit tettél!
– Hova mész?
– Nem számít! Akárhova is megyek, senki nem jön velem! Sem
Indie, te meg aztán végképp nem! – Ahogy kiejtettem ezeket a
szavakat, rájöttem, hogy ezt a követelést túlságosan is féltem
kimondani hónapokkal ezelőtt. Persze, agyon szekáltam a korábbi
bébiszittereimet, és Indie-t is piszkáltam, de soha nem álltam a
sarkamra. Soha nem mondtam nemet. Mostanáig.
– Alex! – ugrott elém, hogy elállja az utamat az ajtó előtt. – Attól
félek, ha most elmész, hatalmas hibát követsz el. Ha az kell a
józanságodhoz, hogy beverd az arcomat, akkor feláldozom magam!
Hátravetett fejjel keserűen felnevettem, miközben a fejemet
csóváltam.
– Mekkora egy kibaszott szent vagy! – Komoly pillantást vetettem
rá. – El az utamból!
– Alex…
– Most! – Megragadtam az első kezem ügyébe akadó dolgot, és
teljes erővel az arca felé hajítottam.
 Ő oldalra bukott, hogy kitérjen az ütközés elől. Tania erőteljesen
nekicsapódott az ajtónak, és mindenfelé fadarabkák repültek szét. A
gitárom kettétört, én pedig csak álltam ott, a nyakát a kezemben
szorongatva, miközben a másik fele a földön hevert, akár egy halott
szerető. Gyönyörű volt, törött, és többé már nem az enyém. Ebben a
tárgyban sűrűsödött össze minden naplóm, ez volt az üres doboz,
amit megtöltöttem dallamokkal és dalszövegekkel. Ez volt a
legkülönlegesebb, legfontosabb ajándék, amit valaha kaptam, és az
egyetlen tulajdonom, ami valóban érdekelt.
És most már nem volt többé.
A szememet elfutották a könnyek, és pislognom kellett, nehogy
kibuggyanjanak. Mikor sírtam utoljára? Soha. Mármint biztos volt
ilyen (ki nem sírt?), de már annyira régen történt, hogy szerintem
tizenhárom éves korom óta nem fordult elő. Szóval, akkor ez ennyi.
Sírtam. Kibaszottul sírtam.
Blake mögöttem állt, a szíve olyan hevesen vert, hogy szinte
éreztem a dobhártyámon a lüktetést. Bocsánatot akart kérni, de
okosabb volt annál, hogy megszólaljon. Megölném. A fenébe, Tania!
A fenébe!
Nem hiszem, hogy az életem volt-e valaha olyan csendes, mint
abban a percben, amikor kiléptem a szobából. Indigo ugyanakkor jött
ki a sajátjából, mintha érezte volna. Amikor az arcára néztem, csak
egy újabb éhes szájat láttam, akit etetnem kellett. Elmentem
mellette. Ő csak állt ott mezítláb, kezében szorongatva a párizsi
ruhát, amin mindig dolgozott.
– Alex! Mi történt?
– Aki van olyan hülye, hogy kövessen, azt ott helyben kirúgom –
közöltem hűvösen, és elmentem.
Az utcákat róttam. Egyedül. Meggondolatlanság volt, sőt,
egyenesen hülyeség, valahol viszont menő is. Vettem egy csomag
cigit, és elszívtam az egészet, miközben sétáltam. Mindenféléken
gondolkodtam. Willen és Fallonon, akikkel egy kontinensen voltunk,
és talán nem is olyan messze egymástól. Az esküvőjükön. Az
életemre gondoltam, és hogy mi lett belőle. A barátaimra, vagyis
azokra az emberekre, akiket így neveztem. Blake-re, aki mindenre
képes volt azért, hogy a karrierjét meg az enyémet előremozdítsa.
Alfie-ra, akinek fogalma sem volt semmiről, csak arról, amit a farka
akart, és Lucasra, aki megpróbálta elcsábítani Indigót. Aztán
Stardustra gondoltam, és hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem.
Mintha egy félig-meddig normális univerzumban éltem volna, ahol
nem kellett azon aggódnom, hogy a lány, akit kefélek, eladja a
szexvideónkat a pletykalapoknak, vagy rávesz, hogy vegyek neki
valami drágát. Talán ő az egyetlen valóságos dolog az életemben,
ami totál szánalmas volt, tekintve, hogy nekem dolgozott, és csak
azért jött a turnéra, mert fizettem neki, hogy megmentsen.
Csakhogy én is megmentettem őt, nem igaz?
Úgy, ahogy igazán számított.
A pénzemmel.
Csak akkor jöttem rá, miről is szólt a fájdalmam igazán, amikor
visszafelé sétáltam.
Tania, Blake, Alfie, Lucas.
A lista nem volt rövid, viszont sokatmondó. Csak egy dolgot
(igazából kettőt) hagytam ki belőle, de azt kellett volna a leginkább
figyelembe vennem.
Will és Fallon. Semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőlem.
És ettől valahogy mindent éreztem.
 Huszadik fejezet
INDIE

<Jenna Holden hozzáadta Hudson Diazt a

beszélgetéshez>

Hudson: Már nem menstruálsz, Jenna?

Jenna: Mondhatjuk. Indie, mi a helyzet?

Indie: Utálom az ügyfeledet, Jenna, és a főnöködet,

Hudson.

Jenna: Mit csinált?

Indie: Fallon tényleg annyira nagyszerű?

Hudson: Ő olyan értelemben szép, mint az Eurovíziós

Dalfesztivál. Érdekes, de végeredményben inkább okádnál.
Miért?

Indie: Alex megtudta, hogy Will eljegyezte. Nem volt

boldog. Nem találjuk.

Jenna: ???

Jenna: FEJTSD KI!

 Indie: Blake az utcákat járja Alfie-val és Lucasszal. Arra
kértek, maradjak a hotelben arra az esetre, ha visszajön.

Jenna: Értesíts a fejleményekről! Nincs most erre

szükségem minden más tetejébe.

Hudson: Mi MINDEN más tetejébe?

Jenna: Nem számít.

Hudson: Indie, mesélj! Alex még mindig haragszik Luc-ra?

Indie: Nagyon is. Miért?

Hudson: Ó, semmi. Ha lesz rá lehetőséged, mondd meg

Lucasnak, hogy egy rohadék. Ő tudni fogja, miért.

Elérhetetlen, rideg, zavart.

Tudtam jól, Hiszen nem voltam ostoba. De talán pont ez vonzott
Alexhez. Határozottan elérhetetlen volt (soha nem adná nekem a
szívét, a jövőjét vagy a jelenléte nagy részét), de akkor is adott
nekem valamit. Némi tüzet, ami hajtott tovább, hogy összeférceljem
a hülye álmokkal és a velünk kapcsolatos idealizált gondolatokkal teli
foltokat. És így is tettem. Minden erőfeszítésem és saját magam
győzködése ellenére csak többet akartam Alexből, mint amennyit ő
akart belőlem. Igazából erre nagyon könnyen rá lehetett jönni.
Valahányszor hozzám ért, az mindig az én szobámban, mindig
éjszaka és mindig az ő szabályai szerint történt. A kis játékszere
voltam. Az, akit megujjaz a vacsoraasztal alatt. Az ujjai
felvándoroltak az alsószoknyám alatt, amíg a nedves területhez nem
ért, és játszani kezdett velem, miközben Alfie-val a lemezkiadókról
beszélgetett elmélyülten a hotel báltermében. Én voltam a lány, akit
csak úgy szórakozásból az ágyhoz szorított (mindig a fejem fölött
összefogott kézzel, szétvetett lábbal), és addig csókolt, amíg nem
könyörögtem, ziháltam és csináltam bolondot magamból. Olyan
lánnyá váltam, amilyet mindig is megvetettem. Aki belement
valamibe annak ellenére, hogy az egészet akarta, és a végén
megelégszik a kevesebbel is.
Próbáltam meggyőzni magamat, hogy a vágy hajtott és nem a
vágy tárgya. Hogy ő csak egy eszköz, és hogy idővel elfelejtem őt,
amint térben eltávolodunk egymástól.
Akkor jöttem rá, mekkorát tévedtem, amikor a folyosón álltam a
mellkasomhoz szorított párizsi ruhával. Át akartam menni Alexékhez,
hogy megkérdezzem, nincs-e egy fölösleges ollójuk, mert én nem
találtam az enyémet.
Ő elrobogott a folyosón a lépcső és nem a lift felé, habár a
huszadik emeleten voltunk. A szobája ajtaja még mindig nyitva állt,
és a teret betöltötte az ő illata, ami annyira más, annyira férfias és
egyedien az övé volt. Blake nézett vissza rám a küszöbről.
Felvontam az egyik szemöldökömet, szavak nélkül kértem
magyarázatot. Alex szeme csillogott, és az arcára kiült fájdalom
egyértelmű volt. Kendőzetlen.
– Megtudta, hogy Fallon és Will jegyesek.
Beleharaptam a számba, a szemem elkerekedett. A tompa
fájdalom a mellkasomban felerősödött. Érte. Értem. Talán Blake-ért
is. Elöntött az érzés, hogy vége van (hogy nekünk végünk).
Talán forráspontra jutottunk.
Talán nekünk befellegzett.
A nap hátralevő részét a szobámban töltöttem, és tévét néztem.
Skype-oltam Natashával, Craiggel és Ziggyvel. Craig nem hagyhatta
el a lakást, Natasha pedig nem hozott neki piát, amitől vonakodva,
de józan maradt. Nem élveztem nézni, ahogy búslakodik, de évek
óta nem nézett ki ennyire egészségesnek. Az arca újra
természetesen rózsás volt, a bőre simábbnak tűnt. A táskák a szeme
alatt kevésbé voltak hangsúlyosak. Az egész ember egyben volt.
Kábéra.
 Mégsem töltött el boldogsággal.
– Craig, menj, csináld meg Ziggy vacsoráját! Van tört krumpli és
csirke a hűtőben – mondta aznap Natasha.
Fáradtan elmosolyodtam erre. Tudtak csirkét venni. Mindennek
ellenére örültem neki, hogy még mindig Alexszel turnéztam. Akárki
mondta is, hogy a pénz nem boldogít, soha nem volt igazán
szegény. Pénzből igenis lehetett boldogságot venni, de az nem
jelentette, hogy nagyon sokra lenne belőle szükség.
Amikor Craig és Ziggy hallótávolságon kívülre kerültek, Nat a
laptophoz lépett, fogta, és bekocogott vele a hálószobájukba,
becsukva maga mögött az ajtót. Az ágyra ugrott, és úgy igazította a
képernyőt, hogy jobban láthasson.
– Mi újság? – súgta. – Mesélj el mindent! Lefogadom, hogy egy
csomó mesélni valód van. Készült rólatok egy lesifotó
Görögországban! Úgy nézett ki, mintha Alex félig átölelt volna, félig a
seggedet fogta volna.
Ó, a francba!
Magamban végigpörgettem, mit csináltunk Athénban. A srácok el
akartak menni várost nézni, nekem meg extrán oda kellett figyelnem
Alexre, mert állítólag régen sokat bulizott Londonban egy
drogdílerrel, aki Görögországba költözött, Blake ettől meg eléggé
ideges volt. Aznap egy kék pöttyös ruhát viseltem, és vörös rúzst. Az
idő csodás volt. Megcsodáltuk az ősi romokat egy csapat csillogó
szemű japán és német turistával, akik a Parthenont fotózták, amikor
Alex lecsúsztatta a kezét a fenekemre, és a fülemhez nyomta az
ajkát, miközben mindenki más előttünk ment, és hallgatta az
idegenvezetőt.
A Parthenon egy templom volt, amit Athena istennőnek építettek,
magyarázta az idegenvezető. Athena testesítette meg a
művészeteket és a szabadságot.
– Ezt a két dolgot juttatod eszembe. – Alex végighúzta az ajkát a
nyakamon, a hangja rekedt volt a cigitől és a vágytól. – De ma,
kedves, te fogsz istennek nevezni.
– Ez rohadtul nyálas.
– Szeretem a nyálat. A nyál jó dolog. Igazán akkor válnak
sikamlóssá a dolgok, ha összekeverjük a nyálunkat.
 – Jesszusom, Alex! – nevettem.
– Látod? Hozzád sem értem még rendesen, és máris félig
vallásos vagy.
Annyira boldognak éreztem magam akkor, ami csak még inkább
felerősítette a mostani boldogtalanságomat. Az arcom kipirult, Nat
mosolya pedig szélesebbre szaladt.
– A pokolba is, Indie! Egy rocksztárral dugsz! A bennem élő ribanc
nagyon örül neked. Vagy mondjam, hogy a korábbi ribanc énem?
Azt hiszem, még mindig ő vagyok. Csak visszafogtam, amióta
férjhez mentem, és gyerekem született, ennyi az egész.
A szívem ismét szomorúan facsarodott össze. Nat annyival többet
érdemelt annál, amit Craigtől kapott. Talán ha pár órával korábban
hozta volna fel a témát, bátrabbnak éreztem volna magam. Nagyobb
biztonságban. Mintha nem is számított volna, hogy Alex várta már,
hogy Párizsba érjünk, hogy a régi szerelme után mehessen.
– Nem erről van szó – fogtam egy kék tincset, és a végét
piszkálgattam, miközben azt néztem a sógornőm helyett.
– Akkor miről? – Hallottam a vigyorát.
– Szórakozás az egész. Még mindig szerelmes az exébe.
– És ez zavar?
– Dehogy is!
– Akkor miért vágsz savanyú képet?
Mert hazudok, ahogy ő is.
– Talán véget kellene vetnem ennek – mondtam ki hangosan,
valóságossá és ijesztővé téve a gondolatot. Nem mintha szerelmes
lettem volna belé, vagy szükségem lett volna rá. Csakhogy jól
éreztem magam tőle, és ezeknek a dolgoknak a listája nem volt
valami hosszú.
– Lehet, hogy így kéne tenned, de biztos nem teszed meg –
mondta Nat, mire felnéztem rá, és megláttam, hogy a jókedve
aggodalommá alakult. – Ne feledd, Indie! Három hónap. Élvezd ki,
ami van, és aztán hagyd ennyiben!
Könnyű mondani. Témát váltottam, és végül más dolgokról
beszélgettünk. Claráról a turkálóból, aki időnként felhívta Natet, hogy
utánam érdeklődjön. Aztán Ziggy új kattanásáról, hogy lehúzza a
nadrágját, aminek Natasha nagyon örült, mert azt gondolta, hogy a
gyerek megérett a szobatisztaságra.
Ezután rendeltem enni egy sajtos, steakes szendvicset sült
krumplival. Nem éppen autentikus spanyol kaja, de annyira vágytam
Amerikában lenni, ha csak egy kis időre is. A tányérra rajzolgattam a
ketchupba mártott sült krumplival, amikor bedörömbölt. Nem kellett
ajtót nyitnom ahhoz, hogy tudjam, ki az. Alex mindig szinte betörte
az ajtót. Tíz percig figyelmen kívül hagytam a kopogást, de tudtam,
hogy aztán veszélyes vizekre evezek. Ha lerészegedett vagy
bedrogozott (nem volt túlkapás ezekre gondolni, tekintve, hogy
órákra eltűnt egyedül), azzal szembe kellett néznem. Nem számított,
mennyire megbántott, akkor is ez volt a munkám, ami ráadásul elég
jól fizetett. Olyannyira, hogy sikerült megszerezni Ziggynek a
szükséges tubust a fülébe. A következő hétre volt konzultációs
időpontja. Ráadásul Craiget elvonóba akartam küldeni, és
megjavíttatni Nat kocsiját, hogy ne kelljen három buszra szállnia, ha
az ideiglenes munkahelyére megy. Tehát akármennyire ostoba
módon is haragudtam Alexre, amiért kiakasztotta Fallon eljegyzése,
le kellett nyelnem a büszkeségemet. Ez azonban nem jelentette,
hogy a kedvére teszek a jövőben, ami minket illetett.
Odamentem az ajtóhoz, és kitártam. Ő állt előttem, V nyakú fehér
pólója meggyűrődött, fekete passzos farmerja és hihetetlen magas
termete egyszerre volt ismerős és tiszteletet parancsoló. Cigaretta
és csípős esti levegő illatát árasztotta. Józannak, nyomorúságosnak
és hihetetlenül ölelhetőnek nézett ki. Karba fontam a kezem magam
előtt, nehogy felé nyúljak, úgy bámultam fel borostyánszín szemébe,
amiben zöld és arany foltok úsztak körben, akár egy aranyló tóban.
Annyira örülök, hogy nem feküdtem le veled. Ha megtettem volna,
nem lennék képes megtagadni tőled mindazt, amiért idejöttél most.
– Bejöhetek? – Megtörtnek látszott, a szeme kivörösödött.
Nemet kellene mondanom. Tudtam, hogy ki fogja önteni a szívét,
és amint megteszi, nem leszek képes megtagadni tőle semmit.
Elgyengített, és védtelenné tett, már csak ezért is menekülnöm
kellett volna. Némán álltam ott, mert nem igazán tudtam nemet
mondani neki, de volt annyi eszem, hogy igent se mondjak.
 – Kérlek! – Látta a tétovázást az arcomon, de a hangja kemény
volt, durva. Hagyjuk csak Alexre, hogy egyszer az életben szépen
kérjen valamit, de az is követelésnek hangozzék. – Beszélnem kell.
– Beszélj valaki mással! Van elég barátod.
Felhorkantott, és felnézett a plafonra.
– De még micsoda barátok!
– Az nem az én bajom – mondtam halkan, miközben utáltam
magam minden egyes szóért. Kegyetlen volt velem, de ez nem
jelentette azt, hogy nekem is kegyetlennek kellett lennem vele. Erő
van abban, ha a kedvesség mellett döntesz még akkor is, ha épp
berángatnak a rosszindulat kútjába. Soha nem voltam ilyen, és
mégsem tudtam megállni. Dühös voltam. Dühösebb, mint
együttérző. Összevont szemöldökkel nézett le rám. Figyeltem, ahogy
a szeme elkeseredettből lassan szomorúvá, majd sötétté és
érdeklődővé vált.
– Mi a fasz történt veled?
– Te történtél velem. Sajnos. – Épp becsuktam volna az ajtót
(józan volt, úgyhogy az én munkám itt véget is ért), de benyomta a
kezét a résen, és megállított.
Már majdnem becsaptam így is, amikor megszólalt:
– A helyedben ezt átgondolnám. A karomat húszmillió dollárra
biztosították. Ha nem tudok gitározni, sokan mérgesek lesznek. Az
összes olyan ember, akiket nem akarsz felbosszantani.
Mintha láva bugyogott volna a mellkasomban, nyitva hagytam az
ajtót, nagyon is tudatában annak, hogyan tűrte fel a vállamon a
ruhám pántját az ujjával.
– Miért vagy mérges? – A hüvelykujja felvándorolt a nyakamon a
verőeremhez, ami egyre szaporábban lüktetett. A hangulatváltozás
összezavart, ő pedig pontosan ezt szerette.
– Nem vagyok mérges – fojtottam el egy kacajt.
Ő egészen kitárta az ajtót, és besétált, mintha az övé lenne
minden, és szokásához híven körülnézett. Alex szeretett mindent
alaposan szemügyre venni, mintha több tucatnyi holttestet
rejtegetnék a szobámban.
– De az vagy. Úgy nézel rám, mintha elütöttem volna a kakadudat.
– Nincsen kakadum.
 – Ja. Ne is legyen. Rohadtul macerás. Fallonnak volt egy.
Fallon. Úgy ejtette ki ezt a nevet, mintha káromkodna.
– Csak nem értem, egyáltalán minek jöttél ide. Felzaklatott Will és
Fallon eljegyzése. Úgy kéne ezzel megküzdened, hogy vagy velük
beszélsz, vagy valakivel, aki tud neked segíteni. Én biztosan nem
tudok.
Odasétált hozzám, én meg hátrálni kezdtem, hogy elkerüljem az
érintését. Nem volt lassú, sem különösen ragadozószerű. Csak…
nemtörődöm. Amikor nekiütköztem a komódnak, végre kifújtam
valamennyi dühöt. Ő csak állt ott, de nem mondott semmit.
Mondanom sem kell, hogy ez bosszantott.
– Mondj valamit! – morogtam. A szeme csíkká szűkült.
– Tudtad. – Az eljegyzésre értette.
– Igen – vallottam be hezitálás nélkül. – Blake azt mondta,
dorbézolni kezdesz, ha megtudod. Az én munkám az, hogy józanul
tartsalak. Egy munka vagy, Alex – emlékeztettem inkább magamat,
mint őt.
Ő elgondolkodott a szavaimon, miközben egy jégkék tincset
forgatott az ujjai között. A szomorúság nyomtalanul eltűnt az arcáról
mostanra, a helyét csendes, égető vágy vette át. Az a fajta, amelyik
nem áll meg az alhasadnál, hanem végigzsong egészen a lábujjadig,
minden ideget végigcsókolva menet közben.
– Ez rideg volt – mondta, miközben az ujjai (milyen meleg, érdes
és bőrkeményedéses!) újra lesiklottak a vállamra, és letolták a
swingruhám pántját. – Különösen egy ilyen meleg személyiségtől.
Tényleg gyűlölsz, igaz?
– Nem gyűlöllek. – Nagyot nyeltem. Igazságot az igazságért.
Vajon ő is viszonozná? – Érdekellek egyáltalán?
– Igen – vallotta be kimérten, pislogás nélkül. A hangjában nyoma
sem volt érzelemnek. – Érdekelsz.
– Akkor engedj el! Hadd dolgozzak, és vess véget ennek…
ennek… – Mik is voltunk? Mi a francok voltunk mi? Többnek érződött
ez egy fellángolásnál, de kevesebb volt a járásnál. – Ennek a
dolognak köztünk. Valaki másba vagy szerelmes.
– Nem – mondta ugyanazzal a kimért hangsúllyal, a testével még
inkább fölém tornyosult, mire a komód fogantyúi a derekamba
mélyedtek. A lábunk összegabalyodott, de nem volt egyéb
kifogásom arra, ahogyan a testem reagált. Mintha legszívesebben
táncra perdült volna, és levetette volna magát egy szikláról.
– Miért? – leheltem.
– Szükséged van erre. Nekünk van szükségünk erre. Ez a mai
nem Fallonról szólt. Az eljegyzés meglepett, persze, de nem ezért
borultam meg. Hanem azért, mert a barátaim megfosztanak minden
csepp befolyástól és szabadságtól. – Egy pillanat szünet, aztán nyelt
egyet. – Véletlenül összetörtem Taniát.
A gyomrom bucskázott egyet, és borzongás futott végig a
hátamon. Megölte Taniát. A teknőspáncélját. Tania inspirálta,
megvédte őt, mellette volt. Leesett az állam.
– Hogy…
– Totál kiborultam, hogy Blake kiszivárogtatta azokat a
pöcsfotókat, és hogy olyan sok mindent eltitkolt előlem. Fel sem
fogtam, mit csinálok. Csak megragadtam az első dolgot, ami a
kezem ügyébe került, és hozzávágtam. Az ajtót találta el. Figyelj a
következő mondatra, Stardust, mert fontos, és egy kibaszottul ritka
igazság: nem Fallon miatt vagyok feldúlt. Persze nem is örülök neki,
de a mai nap nem róla szólt. Az elcseszett életemről, az elcseszett
haverjaimról és az elcseszett döntésemről szólt, hogy
összekevertem a munkát az élvezettel, mint egy amatőr! Már nem
tudom, ki van velem a pénzért, és ki az, aki tényleg törődik velem.
És ami még rosszabb: ha megtudhatnám, akkor sem akarnám tudni.
Mert rohadtul fáj a hülye és túlértékelt igazság.
Valami mozdult köztünk. Valamiféle néma megállapodás. Alex
hazug volt, mert utálta az igazságot. De most ott állt előttem, az arca
csupasz és nyers volt, és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy
engem is össze fog törni Taniához hasonlóan.
Szükségünk volt egymásra. Most. Ezen a turnén. Mint a levegőre,
az oxigénre, a bőrünk alatt lüktető szívverésre. Most az egyszer
felfogtam, mit értett azon, hogy a gravitáció fölött állni. Volt egy világ
odakint, ezt tudtam. De volt egy kis aszteroida, amin mi éltünk, én
pedig abban a pillanatban csak ott akartam lenni.
Csend.
Csend.
 Csend.
Zene.
Valahonnan odakintről jött. Azt hiszem, utcabál volt. Amint
elkezdődött, a szánk összecsapódott, és lerángattuk egymásról a
ruhát. A fülemet még a jókedvű zene ellenére is betöltötte a tompa
puffanás, ahogy a ruhadarabok a szőnyegezett padlóra estek, Alex
pedig felemelt, és a derekára fonta a lábamat, ahogyan szokta, majd
elindult velem a szobában. Mindig a jakuzzit vagy az erkélyt
választotta, vagy úgy csinálta, hogy előredöntött a konyhapultra. A
furcsa és vad volt az ő terepe. A nyers változat, ahogy ő mondta.
Alex a hideg huzatú ágyra ejtett, nekem meg a puszta
meglepetéstől megfeszült a hátam, hogy az ágyban akarta csinálni.
Végighúzta a fogát a bőrömön, én pedig a hajába markoltam, hogy
jobban hozzáférhessen mindenhez. Amikor végigcsókolt a hasamon
lefelé haladva, éreztem, hogy a gyomrom bizseregni kezd, és tele
vagyok várakozással. Mindig olyan nagyképű volt, mintha a lába
előtt hevert volna a világ (és igazából ez így igaz. Talán ezért is
olyan ironikus az egész), de akkor soha, amikor együtt voltunk az
ágyban. Amikor csak ketten voltunk, és az ajka az enyém fölött
lebegett, vastag farkát pedig hozzám dörgölte, szerénynek,
hálásnak, szomorúnak és bánatosnak tűnt.
A szája rátalált az érzékeny kis csiklómra, és játszani kezdett vele,
miközben én elengedtem magam, megfeledkezve a családomról, a
szomorúságomról és az otthagyott sült krumpliról, amitől az egész
szobának furcsa szaga lett. Csak én voltam és ő. Én, ő és a
gyönyör.
– Meg kell dugnom téged – morogta, a hangja bennem vibrált,
csiklandozott. – Benned kell lennem ugyanúgy, ahogy te bennem
vagy. Olyan mélyen, hogy legszívesebben levetném a bőrömet, hogy
megszabadulhassak tőled. Meg kell szabadulnom tőled – ismételte,
mire a szívem összefacsarodott, a lélegzetem elállt, miközben a
csiklóm lüktetni kezdett, az alsó ajkam pedig remegett a kitörőben
lévő orgazmustól, ami azzal fenyegetett, hogy viharként száguld
keresztül rajtam. Alex szerette olyan erősen megszívni a csiklómat,
hogy a látóterembe fehér fellegek úsztak.
 – Nem. – A hangom megremegett, a csípőm a szájánál ringott,
ahogy elkezdte belém nyomni a nyelvét újra és újra. Könyörtelen
volt, mocskos és szégyentelen. Mint az, ahogyan szétterpesztette az
ujjait a combom alatt, és előre-hátra ringatott, hogy mélyebbre
nyomhassa a nyelvét bennem. Vagy ahogy akkora erővel és olyan
durván dörgölte neki a combomnak a farkát, hogy a cipzárja
szétszakította a leggingemet.
– Mondtam neked, hogy soha nem fogok lefeküdni veled –
suttogtam.
Csakhogy ez egy hazugság volt, és ezt mindketten tudtuk.
Semmiben nem különbözött az egymással való lefekvés attól, hogy
engedtem neki, hogy minden éjjel kinyaljon, hogy megujjazzon
hivatalos vacsorák alatt, vagy hogy a mellbimbómmal játsszon,
miközben Jennával kiabált a telefonban valami szereplés miatt,
amibe nem egyezett bele.
Alex belenevetett a meleg húsomba.
– De majd betörlek.
Már megtetted. Ma. Erre nem mondtam semmit. A combom
irányíthatatlanul remegni kezdett, a szám elkerekedett, miközben
erősebben rámarkoltam a hajára. Biztosra vettem, hogy fájt neki, de
nem panaszkodott. Soha nem panaszkodott. A sok bunkóság
ellenére, amit a hálószobán kívül csinált, amint a ruhák lekerültek,
mindig tett róla, hogy komfortosan érezzem magam. Elég
komfortosan ahhoz, hogy sikítsak, nyögdécseljek és követeljek.
Komfortosan ahhoz, hogy mohón megszívjam a farkát, és letöröljem
a kézfejemmel a nyálamat, amiért annyira felizgatott pusztán azzal,
ahogyan rám nézett. Mintha minden problémánktól megfosztana az,
hogy egymáshoz érünk.
Durván elmentem a nyelvétől. A hasamra fordított, és még mielőtt
tiltakozhattam volna, rám mászott, és a farkát a két (teljesen
csupasz) farpofám közé fúrta, aztán fel-le mozgatta.
– Ó, baszki! – mondta.
Szeretett hátulról csinálni dolgokat. Szerintem azért, mert tudta,
mindent láttam az arcán, amikor együtt voltunk. Az aggodalmat, a
szomorúságot, a félelmet. Nem szexeltünk, a szó szoros értelmében
nem, de hű! Egyre nehezebb volt meggyőzni magamat, hogy voltak
határok ezzel a pasival. Egyszerűen meg kellett volna adnom neki
magam. Magamnak. Megkérni, hogy tegyen fel egy óvszert, és
feküdjünk le. De azzal, hogy nem adtam be a derekamat, olyan
érzésem volt, mintha én irányítanék, és erre legalább annyira
vágytam, mint a testére.
A farka lüktetett a két farpofám között, és éreztem, hogy a
farokcsontomnál lecsöppen a meleg előváladék. Nem tudtam, miért
találtam ennyire eszement dögösnek azt, hogy így maszturbált, de
gyorsan hozzá törleszkedtem, hergeltem, hogy nyomuljon belém
hátulról. Nem tudtam, mit csinálok. Nem teljesen. Túlságosan is
elkábított a vágy és a megkönnyebbülés a szomorúsága okával
kapcsolatban. Nem kellett volna örülnöm neki, amiért ennyire
lesújtotta, hogy Tania eltört, de legalább nem Fallon miatt érzett így.
– Miért hergelsz? – markolt a hajamba, és felhúzott, amitől
visszafeszült a hátam. Amint a hasam felemelkedett a matracról, a
másik kezével elkezdett a mellemmel játszani, és sziszegve
összecsípte a mellbimbómat. – Miért élvezed ennyire, hogy
felhúzhatsz?
A bőrömön libabőr szaladt szét a fenyegető hangvételétől.
– Hogy bosszút álljak. – A hangom rekedt és elfúló volt ebben a
pozícióban, ahogy megfeszült a nyakam, miközben ő egyre
durvábban dörgölte magát a fenekemhez, a lökései szinte már
büntetőek voltak (neki és nekem is), amiért nem hatolhatott belém. –
Csak visszaadom a kölcsönt, Mr. Rocksztár.
– Szerintem már tegeződünk, Stardust. – A farka elkezdett
rángatózni, én pedig tudtam, hogy mindjárt eldurran. Végighúzta a
fogát a nyakamon. – Pláne, hogy amikor legközelebb ezt csináljuk,
olyan mélyen leszek benned, hogy meg tudom majd csikizni a
kibaszott tüdődet.
Ezzel a hátamra élvezett. Éreztem, a meleg ondólöketeket a
bőrömön. Ő ezután az ágyra zuhant, és úgy vált el tőlem, mintha
csak a spermástégelye lennék. Az arcomat visszafúrtam a párnába,
és jobban is tettem, tekintve, mennyire kipirultam.
Csak feküdtem ott, ugyanabban a pozícióban, és arra vártam,
hogy mondjon valamit. Hogy letisztítson, tekintve, hogy én nem
tudtam megcsinálni. Hacsak nem megyek el zuhanyozni.
 Sok mindenre vártam, de néhány perc múlva hallottam, ahogy az
ajtó kinyílik, majd becsukódik. Tudtam, hogy ott hagyott, hogy azt
akarta, egy eldobható guminőnek érezzem magamat.
Mert amikor Alexnek fájt valami, azt akarta, hogy az egész
világnak is fájjon.
És abban a pillanatban én voltam az egész világa.
Undorítónak kellett volna találnom, amit tett. Magamra kellett volna
tekernem egy törülközőt, és utánarohanni, hogy megmondjam neki a
magamét.
De én csak belemosolyogtam a párnába, mint az az ostoba,
kielégült lány, aki voltam.
Az én Alexem.
Az én kis hercegem.
Az én lehullott csillagom a sötét égben.
 Huszonegyedik fejezet
ALEX

Az izgatottság olyan, mint egy ragályos betegség. Fellobban, és

futótűzként terjed, feltartóztathatatlanul. Nem zabolázhatod meg az
izgatottságot, és el sem ronthatod más jókedvét, amikor valamiért
igazán lelkesedik. Ezért is voltam kifejezetten keserű, amikor a taxi
felvett minket a Heathrow-n, és keresztülhajtott velünk Londonon
egészen Watfordig.
Mindenki annyira örült, hogy találkozhat a családjával.
Blake a szüleinél szállt meg egy utcában velem. Alfie egy haverja
házában csövezett Kentish Townban, Lucas pedig visszament a
tökéletes családjához a tökéletes házzá átalakított pajtájukba.
Kentben, nem Watfordban. Egy birkákkal, frissebb levegővel és
belterjes, előkelő szomszédokkal teli helyre költöztek, amikor a
legidősebb Rafferty lediplomázott. Lucas minden testvére
összeházasodott már a lóképű, nagyszerű munkahellyel rendelkező
párjával. Egyszer mondtam neki, hogy a családja összekeverte a
„megesküszik” kifejezést a „megalkuszikkal”.
Talán ezért tette fel az életét arra, hogy tönkretegye a tiédet,
seggfej!
Én foglaltam két szobát egy londoni szállodában a családomhoz
közel, de nem annyira közel, hogy találkoznom is kelljen velük. A
szobákat Indie-nek és magamnak foglaltattam, bár megkértem
Hudsont, hogy az egyiket mondja le, hogy végre egy ágyban
aludhassunk. Nem is voltam egészen biztos abban, hogyan érzek
iránta. Csak azt tudtam, hogy vele a baromságok egy része
megszűnt, és ez elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak.
Hiányzott Tania.
Csupasznak éreztem magam nélküle, hogy nem lógott a hátamon.
Vettem egy másik akusztikus gitárt, de az nem ugyanaz. Ez merev
volt, nem olyan puha fából készült, mint Tania, a húrjai is túl
feszesek. Furcsa érzés az ölembe venni, mintha egy átlagos
kinézetű rajongó lett volna, aki azért esdekelt, hogy megdugják.
Valahányszor megpróbáltam játszani rajta a repülőn, Stardust
sajnálkozó pillantást vetett rám, amitől valahogy az egész sokkal
rosszabb lett.
Ha valami jó származott ebből az egész Fallon és Will eljegyzése
dologból, az az volt, hogy kevesebb megkötésem volt. A srácok
egyikével sem beszéltem (csak Indie-vel, és vele sem sokat), de
felmehettem a netre, és azt néztem, amit csak akartam. Tudtam,
hogy Stardust tudott az eljegyzésről meg a pöcsfotó mizériáról, de
az ő árulása nem volt olyan eget rengető. Ő nem a gyerekkori
barátaim egyike. Nem tartozott nekem semmivel. Sőt, azt sem ő
kérte, hogy nekem dolgozhasson, amitől a felismerés, hogy tud
mindenről, kevésbé fájt.
– Készen állsz a hazamenetelre? – szipogott Blake, miközben
London szürke látképét bámulta az ablakon át.
Nem válaszoltam. A folyamatosan szitáló eső eszembe juttatta,
miért is szerettem annyira a városomat. Annyira szemérmetlenül gáz
volt. Esős, valószínűleg egy nagyon is nyilvános összeomlással
megfűszerezve. Az emberek túlélni jöttek ide, nem élni. Ám a
túléléstől sokkal inkább élőnek érzi magát az ember.
– Kaphatnék egy szabadnapot? Szeretném megnézni a London
Eye-t meg a Dungeont. És a parlamentet is – motyogta Indie,
tekintetét az ablakra tapasztotta. Fogalmam sem volt, miért lepett ez
meg annyira. Mintha nem számítottam volna rá, hogy mást is
tervezne azon kívül, hogy meglovagolná a farkamat meg az
arcomat. Mindig is egy nyitott könyvnek látszott, aki arra várt, hogy a
különböző színű tintával nyomot hagyjanak rajta. Bárhova ment,
mindig bringázni akart a főutcákon, és a helyi ételeket akarta enni.
Más férfiak cukinak tarthatták az élet utáni vágyát, de szerintem
lehangoló volt. Annyival boldogabb volt nálam, pedig én annyival
több mindennel rendelkeztem.
– Biztos kitalálhatunk valamit. Nem igaz, haver? – könyökölt
oldalba Blake, ahogy az egész testével felém dőlt. Nagyon
igyekezett kevésbé kontrollmániás pöcsként viselkedni Tania
elvesztése óta.
Ismét úgy döntöttem, hogy nem szólok Blake-hez, és a karomat
Stardust vállára vetettem, miközben Lucast méregettem, aki úgy
nézett rám, mintha a lelkébe gázoltam volna.
– Jól hangzik! Menjünk együtt, és szerezzünk élményeket –
szűrtem ki a fogaim között.
Indie felkapta a fejét, és végigjáratta szkeptikus tekintetét az
arcomon, az állkapcsomon, a szememen, a számon. Leltárt készített
ezekről a jól ismert dolgokról, éppen ezért pirult el az arca és a
nyaka is, amiből sejtettem, hogy tökre eszébe jutott, mi mindent
csinálhatnánk városnézés közben. Mennyeien hangzott, hogy
hozzádörgöljem magam hátulról a London Eye-on az elborzadt
japán turisták szeme láttára, vagy hogy sarokba szorítsam a London
Dungeon egy sötét zugában. Részben az szórakoztatott, hogy
mennyire ideges és bosszús lett attól, ahogyan a teste reagált rám a
nyilvánosság előtt.
– Mi lett azzal, hogy szexuálisan zaklathatnak? Azt hittem, már
nem jelensz meg a nyilvánosság előtt – piszkált.
Megvontam a vállamat.
– Lehet, hogy be kell húznom egy-két tinédzsernek. Az majd a te
lelkeden szárad.
Indie nem tudta megállni. A fejét csóválva felnevetett.
– Annyira fura vagy!
– A normálist baromira túlértékelik – morogtam, és utáltam, amiért
érdekelt, hogy jó értelemben tartott-e furának vagy rossz
értelemben.
És nem akartam megtörni őt. Abban a pillanatban nem.
Ezt vészjelzésnek kellett volna vennem, inkább nem foglalkoztam
vele.
Mire rájöttem, minek nevezzem, már túl késő volt.
Ha valaha is elgondolkodtál azon, milyen képet vágna Indie, ha
megtudná, hogy az utcában élő minden kiskutyát megöltem, hadd
mondjam el: én már tudom.
Csak annyi kellett ehhez az arckifejezéshez, hogy megmondtam
neki, egy szobában leszünk. Nem tetszett neki az ötlet. Egy kicsit
sem. Indie csak akkor tudta meg, hogy közös a szállásunk, amikor
az elnöki lakosztályunk ajtajánál álltunk. Megfordult, és elkérte a
kulcskártyáját.
– Milyen kulcskártyát? – kérdeztem rezzenéstelen arccal,
elodázva az elkerülhetetlen összecsapásunkat.
Megdörgölte az orrát a tenyerével, amit elbűvölőnek találtam (egy
újabb egyértelmű figyelmeztető jel, amit inkább figyelmen kívül
hagytam), és oldalra billentette a fejét.
– A szobámét. Mi van, Alex? Nem is vagy jet leges!
A tenyerébe helyeztem a közös szobánk kártyáját, és ráfontam az
ujjait.
Azt mondta:
– Nem.
Mire azt feleltem:
– Tudtad, hogy a világ túlnépesedéstől és a természeti erőforrások
pazarlásától szenved? Egy csomó vizet és áramot spórolunk meg
azzal, hogy egy szobán osztozunk.
– Egy csomó oxigént is megspórolunk, mert az egyikünk tutira
megfojtja a másikunkat – sétált oda a szemközti ajtóhoz. Azt hitte,
viccelek. Nyilvánvalóan több időt kellett volna beszélgetéssel
töltenünk, és kevesebbet ujjazással, mert ez a nő nem értette, amit
mondtam. Egyáltalán nem. Figyeltem, ahogy Indie mosolya
fokozatosan lehervad az arcáról minden egyes alkalommal, ahogy
becsúsztatta a kártyát a nyílásba, és a piros kis kör villogott vissza
rá, miközben visszadobta a kártyát. A negyedik próbálkozásnál
megfordult, és toppantva, állatiasan felmordult.
– Alex!
Csak mondom, nem villantottam rá a kaján vigyoromat, amikor a
már nyitott ajtónknak dőltem karba font kézzel.
– Alex! – mondta ismét, ezúttal figyelmeztető hangnemben.
Indigókék szeme könyörgött, hogy ne kínozzam már tovább.
Nem értettem. London csak abban különbözött a turné többi
részétől, hogy az éjszakát mellettem tölti. Az sem volt akkora dolog.
Nem voltam az az összebújós.
Az ujjamat begörbítve intettem neki, hogy jöjjön be. Ő meg sem
moccant.
– Miért? – kérdezte.
– Azért, mert együtt fogunk zenét írni és megrészegülni a
szavaktól. És az üvegajtónak vetődve dugunk majd. Mert kettőnknek
van értelme. Mert elegem van a félelmeidből. Ez a mi turnénk, a mi
albumunk, a mi lelkünk.
Az van a megrögzött hazudozással, hogy eljön a pont, amikor már
bele sem gondolsz abba, hogy amit mondtál, igaz-e vagy sem.
Csakhogy mostanra tudtam, hogy közös a lelkünk. Az övé volt, én
pedig kölcsönvettem. És kellett is. Tania elvesztése mindent
megváltoztatott. Még inkább szükségem volt Stardustra (talán még
Párizs után is), és kezdtem ebbe belenyugodni, ahogy az ember egy
halálos betegségbe nyugszik bele. Amolyan egészséges mértékű
idegenkedéssel.
Belesett a vállam fölött az üres szobába, aztán vissza rám. Úgy
szorította a táskáját, hogy a kézbütykei kifehéredtek.
– Egy feltétellel.
Isten, ha létezel, kérlek add, hogy ne Louboutin cipőket vagy egy
Porschét kérjen!
– Figyelek.
– Ha ezt megcsináljuk, azt akarom, hogy találkozz a családoddal!
Na, szóval az a helyzet, hogy Stardusttal beszélgettünk. Egy
csomót. A kis hercegről, zenéről és igen, a családjainkról is. Úgy
beszélgettünk, mintha az életünk múlt volna rajta, amikor minden
éjfélkor írtunk. Szóval mindent tudott a szerencsejátékos anyámról, a
részeges apámról és a lotyó nővéremről. Tudta, hogy kissrác
koromban soha nem öleltek meg, és hogy úgy írtam a szerelemről,
mint mások a sci-fit: kizárólag a túlhajtott képzelőerőmre
hagyatkozva. Amiből arra következtettem, hogy ő azt hitte, a
kapcsolatom a családommal még megmenthető. Jó, értettem. Neki
nem voltak szülei. De azt nem pótolhatta azzal, hogy általam éli
meg.
– Nem. – A még mindig kitárt ajtóhoz nyomtam a homlokomat, és
fájdalmasan tudatában voltam annak, hogy ő még mindig a folyosón
állt. Mi volt ez a dolog velünk meg a folyosókkal? Miért nem
engedtük be szívesen a másikat? Emlékeztető magamnak: írj erről
egy dalt! Folyosók, kapcsolatok, metaforák, kék hajú lányok.
– Hát, akkor jobb, ha szerzel nekem egy szobát. – Sarkon fordult,
és elindult a liftek felé.
El kellett engednem őt, és valahol mélyen ezt tudtam is. De a
lelkem képtelen volt rá, úgyhogy végül megragadtam a csuklóját, és
visszarántottam magamhoz.
– Először is, nem ismered a családomat.
Egy halvány győzedelmes mosoly játszott az ajkán, amikor
felnézett rám.
– Eleget tudok. Azt tudom, hogy neked, Alex, van egy családod.
Mindenkinek szüksége van egy családra.
– Ez baromság. Komolyan szükséged van Craigre? Ennek a
hülyének az alkoholproblémájára, a szélsőséges viselkedésére és
az ostoba dühkitöréseire? – El sem hittem, hogy az időnket
vitatkozással töltöttük dugás helyett. És azt sem hittem el, mennyire
hasonlítottunk egymásra Craiggel. Indie hogy vonzódhatott egy
olyan pasihoz, aki megtestesített minden rosszat, ami az utóbbi
években megkeserítette az életét?
Elgondolkodott (tényleg elgondolkodott a kérdésemen, nem csak
rávágott valami választ), mielőtt megszólalt volna.
– Igen, szükségem van Craigre. Annak, hogy szeretsz és
viszontszeretnek, nagy részét a másikról való gondoskodás teszi ki,
még akkor is, ha dühít. Nemcsak az teremti meg a magabiztosságot
és a biztonságot, ha rólad gondoskodnak, hanem az is, hogy te
gondoskodsz a szeretteidről. Én segíteni akarok Craignek. A
pokolba is, meg akarom változtatni őt. De ez nem jelenti, hogy ne
lenne szükségem rá. Ő a testvérem.
Most én gondolkodtam el. Nekem szükségem volt Carlyra? Nem.
Vagy legalábbis nem hittem, hogy szükségem van rá. Soha nem volt
jó semmiben azon kívül, hogy gyerekeket potyogtatott, de azt a
részét bottal sem piszkálnám meg. A szüleimre sem volt szükségem.
Úgy tapadtak a vagyonomra, akár a piócák, én pedig csak akkor
beszéltem velük, amikor muszáj volt, vagy elérkezett a szokásos
karácsonyi vagy születésnapi telefonhívás ideje. Csakhogy Indie-re
szükségem volt, legalább a turné idejére. Nem tápláltam illúziókat
vele kapcsolatban. Ő egy apró álmokkal és nagy problémákkal
rendelkező lány, akivel semmi közös nem volt bennünk. Ennek
ellenére elviselhetővé tette a Túlvilági levelek turnét, és a
közelemben kellett tartanom annak a végéig. Így megadhattam neki,
amire vágyott, még ha az azt is jelentette, hogy addig döfködi a
lelkemet, amíg ki nem szökik belőle a maradék életerő is. Ugyanis
ezt tette volna velem, ha egy szobában kellett volna ülnöm a
szüleimmel és a nővéremmel, miközben nézem őket, ahogy
dobozos sört isznak, és felismerhetetlen, kifőzdés ételeket esznek
újságpapírtölcsérbe csomagolva.
– Jóságos ég! – intettem le őt. – Találkozom velük, oké? Csak
gyere már be, de kurva gyorsan, ne bolyongj tovább a folyosón!
Simán kitelik tőlük, hogy eladják a biztonsági kamera felvételeit
valamelyik bulvárcsatornának, és én leszek a farokmutogató,
szakadt, drogos rocksztár, aki még a bébiszitterének is könyörög,
hogy ne hagyja egyedül.
Tett felém egy lépést. A vigyora egyformán volt dühítő és izgató.
– Édes vagy, amikor könyörögsz.
A szinte nem létező dekoltázsába akasztottam az ujjamat, és
magamhoz húztam őt, miköben egy nyálas csókot nyomtam arra a
nagy szájára.
– Majd meglátjuk, ki fog könyörögni ma este.
 Huszonkettedik fejezet
INDIE

Jenna: Nem tartom meg.

Indie: Először Blake-kel beszélj!

Hudson: :-O :-O :-O

Jenna: A hormonok egyértelműen elködösítik az agyamat.

Elfelejtettem, hogy Hudson is itt van.

Hudson: A kisbabámnak kisbabája lesz!

Jenna: Nem vagy az anyám, Hudson.

Hudson: Igazából Blake-ről beszéltem. A Hugh Grant-es

bájától benedvesedik a bugyim.

Hudson: Ennek tényleg semmi értelme. De akkor is.

Jenna: Esküszöm, megöllek, ha elmondod bárkinek! Ez

SZIGORÚAN BIZALMAS! Indie, hogy van Alex?

Indie: Jól.

Jenna: Bővebben!
 Indie: Kitartóan ír, és úgy tűnik, nagyon izgatott ezzel a
következő albummal kapcsolatban.

Jenna: És a tízperces dal?

Hudson: Úgy döntött, kettészedi.

Jenna: Nem is tudtam, hogy a művészi dolgokat is

megkonzultálja veled.

Hudson: Szokta. Néha. Amikor a vécén ül, és elunja magát.

Hudson: Szerinted honnan kaptam a „kis szaros”

becenevet?

Jenna: Miért gondolta meg magát?

Hudson: Egy lány miatt.

Jenna: Bővebben!

Hudson: A megfelelő lány miatt.

Nem tagadom, vannak dolgok néha, amiket az ember a tudata

mélyére nyom le, hogy megvédje magát a szívfájdalomtól. Például a
kutyája elvesztésének emléke, vagy amikor az első szerelme
visszautasítja. Vagy hogy a testvére nem teljesen épelméjű, nem
normális, és nincs rendben.
 Mielőtt elindultam a turnéra Alex Winslow-val, azt hittem, az lesz
majd a napom fénypontja, ha Nattel és Craiggel beszélhetek. Mint
kiderült, azt vártam a legkevésbé. Valahányszor a törött kijelzős
telefonom megszólalt, félig-meddig azt kívántam, bárcsak a
hitelkártya-ügyintézőm hívna, hogy nyugodjak le.
Csakhogy mindig Nat keresett, és ő mindig sírt. Ezúttal egészen jó
hangulatban talált. Alex éppen zuhanyozott, én pedig a halványzöld
fal előtt álló hatalmas franciaágyon ülve azon töprengtem, vajon Alex
tudta-e, mennyire közel kerültünk az érzelmek tengerének mély
részéhez. Nemet kellett volna mondanom neki. Már így is túlságosan
belekavarodtam, és nem csak a testem akarta, hogy magáénak
titulálja. Abban a pillanatban, hogy felvettem a telefont, rájöttem,
Alex a legkisebb bajom. Craig sokkal inkább az volt. Mindig is.
– Hali, Nat!
– Miért nem szóltál a cipősdobozról a konyhaszekrény fölött,
mielőtt elmentél? – szipogott fáradtan. A hangja más volt.
Bizalmatlan és szomorú. Régen úgy hangzott, mint a robbanós
cukorka: édes volt, lelkes és nyitott (annyira nyitott) a világra, bármit
hozott is elé a sors. Dühített, hogy a bátyám oltotta ki a belőle a
fényt.
A szemöldököm összeszaladt. Próbáltam felidézni, mit raktam
abba a dobozba. Nem volt túl sok érdekes vagy fontos holmim.
Néhány hülye napló, amit kisgyerekként írtam. Szerelmes levelek,
amiket általánosban kaptam, nem mintha abból olyan sok lett volna.
Néhány fotó… A függönyözött, hatalmas ablakra hunyorogtam, ami
a SoHóra nézett. Aztán hirtelen rájöttem.
A képek.
Ó, istenem!
Anyáról, kezében a szomszédunk kisgyerekével, aki olyan édes
és szőke fürtös volt, akár Ziggy.
Apáról Craiggel az ölében, miközben a kamerába mutat, és
mosolyog.
Mindkettőjükről, amikor segítettek nekünk műhóembert építeni a
házunk előtt egyik karácsonykor, amikor olyan meleg volt, hogy a
fagyi, amit anya kihozott nekünk, elolvadt a kezünkben. Meg egy
másik fotó ugyanarról a napról, amin mind nevetve nyalogatjuk a
ragacsos ujjainkat.
Emlékekről, kedves, becses emlékekről.
Emlékekről, amiket annyira féltem, hogy elfelejtek, hogy
biztonságba kellett helyeznem. Egy olyan helyre, ami csak az enyém
volt.
Emlékekről, amiktől annyira féltem, hogy egy cipősdobozba
rejtettem őket. Olyan helyre, ahol nem fértem hozzá könnyen, mert
visszatérni hozzájuk mérgező volt. Soha nem kaphattam vissza őket.
Elmentek.
– Mondd, hogy nem csinált semmi hülyeséget… – mondtam
halkan, a torkomat hisztéria fojtogatta. Craig nem hagyhatta el a
lakást. Meg sem akartam tudni, mik lennének a következményei, ha
megtenné.
– De igen – fakadt sírva épp, amikor Alex kisétált a fürdőből egy
szál törülközőben, arcán önelégült vigyorral. A hajából csöpögött a
víz, pont, mint a koncertek közben, és az alhasam megfeszült annak
ellenére, hogy a szívem és az eszem egy óceánnal arrébb voltak,
Amerikában. Kérdő pillantást küldött felém, mire válaszul hátat
fordítottam neki, hogy ne láthasson a leggyengébb pillanatomban.
Az ajkam remegett, az orrom pedig úgy fájt, mintha behúztak volna.
– Hova? – köszörültem meg a torkomat, és felpillantottam a
mennyezetre, miközben megzaboláztam a hangomat. – Hova ment?
– ismételtem. – Tudod? És mikor ment el?
Nat épp válaszolni készült, amikor Alex kikapta a telefont a
kezemből, és a füléhez tette. A lakosztály fürdőszobája felé indult,
én pedig azonnal felpattantam, és utánasiettem. De gyors volt ez a
rohadék! Az átkozottul hosszú lába miatt. Még négykézláb mászva is
lehagyna.
– Natasha! Szeretném, ha felhívnád a személyi asszisztensemet
Los Angelesben. Ő majd segít a nyomára bukkanni. – Alex úgy
vetette bele magát a beszélgetésbe, mintha végig a részese lett
volna, amitől a forrongó vérem egy kicsit csillapodott. – Aha,
biztosan. Egy rakás magándetektívem van, és elég kapcsolatom a
Los Angeles-i rendőrségnél, hogy simán rászarhatnék a recepciós
pultjukra, akkor is megúsznám egy karcolás nélkül. – Megállt a
fürdőszoba ajtajában, még csak nem is pislogott. Amikor
megpróbáltam elvenni tőle a telefont, és odanyúltam érte, a
homlokomra nyomta a tenyerét, és eltolt magától. Úgy néztünk ki,
mint két rajzfilmfigura, amikor az óriás megállítja a kisegeret, aki
csak egyhelyben szalad. Habár külsőre viccesen festettünk, semmi
vicces nem volt abban, amilyen érzést ez keltett bennem. Segíteni
akart, nekem meg volt annyi eszem, hogy hagyjam neki. Egyáltalán
nem tartozott nekem semmivel. Elárultam őt azzal, hogy nem
szóltam Fallonről és Willről, meg a srácok tervéről a kiszivárogtatott
fotóival kapcsolatban. Alex meg már így is kihozatta a fogdából a
bátyámat, most meg megkeresteti.
– Írd fel! – utasította, majd lediktált egy telefonszámot és egy
kódot, amivel közvetlenül hozzá kapcsolt a hívás. Alex soha nem
adta ki a számát, és általában nem is kellett neki. Blake meg a
többiek állandóan a közelében voltak. Furcsa belegondolni, hogy
most csak mi ketten voltunk, abba belegondolni pedig még furcsább,
hogy ténylegesen dolgozik valamin. Valami velem kapcsolatoson.
– Írj, ha megtalálta! – tette hozzá Alex, miközben a vállával a
füléhez szorította a telefonomat, és rágyújtott. Tiszteletet parancsoló
és félelmetes volt, az arckifejezése pedig annyira távoli, hogy az
ember azt hihette volna, az érzelmeivel küzdött. És lehet, hogy ez
okozza majd a vesztemet. Kedves volt anélkül, hogy kedveskedett
volna nekem. A fürdővel szembeni egyik szekrénynek vetettem a
csípőmet, és figyeltem, ahogy Alex kinyomta a hívást, és áthajította
a telefonomat a szobán a matracra. Megfordult, és felém bökött a
rákrúdjával.
– Öltözz!
Megráztam a fejemet, és lesütött szemmel néztem rá.
– Te nem mehetsz ki. Szupersztár vagy, emlékszel?
– Meg egy nyomorult ember is. Két testőr tart ide.
– Testőr? – Azonnal felegyenesedtem erre. – Utálod a testőröket.
– Rá sem kellett kérdeznem, hogy tudjam, ez az igazság. Láttam,
hogyan viselkedett, amikor egy-kettő velünk tartott a turné során.
Mint kiderült, Alex Winslow azon kevés celebek egyike, akik nem
foglalkoztattak testőröket. Annyira utálta, ha kisgyerekként kezelik.
Erre én voltam a bébiszittere. Egy áldás volt, hogy egyáltalán
kedvesen viselkedett velem. Elhaladt mellettem, felkapta a passzos
farmerét, a fekete izompólóját, arra a bőrdzsekijét, és már kötötte is
a katonai bakancsát.
– Hej-hó, gyerünk!
– Nem hittem volna, hogy Ramones-rajongó vagy.
Alex volt minden idők legnagyobb zenesznobja. Főleg azt
figyelembe véve, hogy vétkezett a karrierje során, amikor édes, Ed
Sheeran-es, „hadd tartsalak a karomban” típusú zenét csinált. A
szeme csillanásából láttam, hogy igazam volt.
– Nem vagyok. Én „kurvára gyerünk már enni” rajongó vagyok.
Alex Winslow vitathatóan egy idegesítő, különc és arrogáns ember
volt. Ám kétség sem fért ahhoz, hogy ez a furcsa keverék
elbűvölőnek bizonyult.
Lassan, borzasztó lassan a fürdő felé vettem az irányt, a forró
pára még mindig az üvegre tapadt. Tényleg ki akart menni a hotelből
úgy, hogy tudta, észre fogják venni. Alex utálta a tömeget. Meg az
embereket. És a lesifotósokat. Csak a rajongóit volt hajlandó
tolerálni. Attól féltem, ettől majd megzuhan, ami később
drogfogyasztáshoz vezet majd.
Megtorpantam a küszöbön, és egy újabb pillantást vetettem rá.
– Lehet, hogy a lesifotósok meglátnak.
– Tudom.
– És nem zavar?
– Nem igazán tartozik az erősségeim közé, hogy érdekeljenek a
dolgok – vonta fel egyik sűrű szemöldökét, miközben bekapcsolta a
tévét, és kényelembe helyezte magát az ágyon. – Gyerünk, gyerünk,
Stardust! Éjfélkor tökké változom.
– Dél van, te pedig művésszé változol éjfélkor – javítottam ki,
miközben kiléptem a ruhámból előtte. Neki lecsupaszodva néztem,
ahogy engem figyelt. Mintha megértett volna engem. Mintha az
intimitásunk valóságos lett volna, és ott ül közöttünk, ultraibolya
sugaraival gyengéden simogatva a bőrömet.
– Mindig művész vagyok. Néha olyan művész vagyok, akit
átbasznak a keménygallérosok – helyesbített. Az orrán keresztül
fújta ki a füstöt, mint valami gonosz sárkány, majd a plafonra
vigyorgott. – Most pedig menj!
 Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felpróbáltam vagy egy tucat ruhát.
Tudtam, hogy nem vagyunk egy pár, persze hogy tudtam. De azt is
tudtam, hogy a pletykalapok találgatni kezdenének, és nem akartam
én lenni az átlagos külsejű, furcsa hajú lány lenni az olcsó
ruhájában. Laza kontyba fogtam a hajamat, mire a tarkómnál néhány
jeges kék tincs elszabadult. Felvettem a klasszikus, gesztenyebarna
selyemruhámat, rúzsoztam és kifestettem a szempilláimat Egy
mentális lelkesítőbeszéddel később már készen is álltam.
Kiléptem a fürdőszobából.
Alex nem reagált rám. Legalábbis nem azonnal. Belemerült
valamibe a telefonján, és amikor felnézett, valamire felfigyelt a
tévében. Egy helyben álltam néhány hosszú pillanatig, a szívem
ugrált a bordáim mögött. Most az egyszer nem én beszéltem a
szívemhez, hanem az beszélt Alexhez.
Láss meg minket!
Érezz minket!
Szeress minket!
Nem tudtam többé lecsendesíteni. A szívem azt akarta, hogy Alex
szeresse. Ahogy a lényem többi része is. És amikor elfordította a
fejét, szinte lassított felvételben, az álla leesett pár centit, aranyló
szemében pedig megcsillant valami, amit korábban soha nem
láttam. Vagy az is lehet, hogy csak én akartam látni benne, de nem
is volt ott.
– Éjfélkék – suttogta. – Tiltott, ugyanakkor elegáns.
A fülem mögé tűrtem egy a kontyból kiszökött tincset, és
megköszörültem a torkomat.
– Menjünk enni!
Amikor a folyosón lépdeltünk a lift felé, eszembe jutott valami.
Annyira egyértelmű volt, hogy legszívesebben nevettem és sírtam
volna egyszerre. Alex nem akart kimozdulni, nem akarta, hogy
testőrök kövessék mindenhova. És határozottam nem akart alapot
adni a pletykáknak, hogy az emberek beszélni kezdjenek rólunk,
pláne nem a görögországi kép után, amiről persze Blake azt állította,
hogy photoshopolt, valahányszor megkérdezték róla.
– Köszönöm – mondtam, amíg a lift érkezésére vártunk.
Ő felmordult. Pontosan tudta, miről beszéltem.
 Elvonta a figyelmemet Craigről.
Megmentett attól, hogy a családommal kapcsolatos sötét
gondolataimba fulladjak.
Nem ő volt a szőke herceg fehér lovon, pláne nem a megváltóm.
Csak egy megtört, szomorú fiú volt, akit a tehetsége közszemlére
állított a világ elé, hogy ítélkezzenek fölötte.
És az a fiú ma megmentett.
Ismét.

Azért jó egy londonival sétálni Londonban, mert az ő szemén

keresztül láttod a várost. Alex úgy ismerte Londont, akár egy régi
szeretőt, minden domborulatával, zugával és szépségfoltjával együtt.
Az angol főváros peremterületén található kisvárosból származott
eredetileg, de folyton itt lógott. Ez volt az ő felségterülete, és úgy
uralta, mint minden mást az életben: kíméletlenül és módszeresen,
mintha minden négyzetcentimétere az övé lett volna.
Először felszálltunk a metróra, amit ő csak „földalattinak” nevezett.
A testőrök, Harry és Hamish néhány üléssel arrébb foglaltak helyet,
és úgy csináltak, mintha újságot olvasnának. Alexszel egymás
mellett ültünk, és lehet, hogy a sapkája meg a napszemüvege tette,
vagy az, hogy olyan nyugisan viselkedett, de senki nem figyelt fel
ránk. Amint leszálltunk a Camden Town-i megállónál, és felmentünk
a mozgólépcsőn, elsétáltunk egy kis piacra, ahol betoltunk két adag
finom és fűszeres vegán tacót. Aztán csokis tejet ittunk, amit egy
közeli kisboltban vettünk. Ezt követően Alex körbevezetett.
Elmondta, hogy a piac helyére hamarosan egy hatalmas plázát
építenek, és örült neki, hogy ő azt már nem látja, mert az felért volna
azzal, hogy kitépik a szívét, és egy hollywoodi színésznőcske
fenékimplantátumaként használják fel. Elnevettem magam, és
megkérdeztem, hogy volt mostanság a lelke.
– Jól. És még jobban is lesz, amint közlöm Jennával, hogy én
akarok a saját albumom producere lenni. Nincs több
keménygalléros. – A kisujjunk összeütközött, aztán egymásra
fonódott.
– Nincs több keménygalléros – ismételtem.
Camden Town szürke utcáin állott, meleg sör- és cigarettaszagú
kocsmák mellett sétáltunk el. A sült ételek illata hullámokban
hömpölygött az utcán. Kevésbé lett volna elviselhető az egész, ha a
levegőt nem frissítette volna fel az eső. Addig mentünk felfelé a
dombon, amíg el nem értük a Cambridge Castle-t, egy kis kocsmát,
ami egy kétemeletes bérház aljában kapott helyet.
– Régen azt mondtam, itt fogok lakni, ha valaha befutok – mutatott
a söröző piros cégére fölötti lakásokra.
– Akkor hogyhogy nem itt laksz?
Egy olyan pillantást vetett rám, amit nem tudtam értelmezni.
Csalódottság és bosszúság keveredett benne.
– Egy idióta vagyok, aki szem elől tévesztette, mi a fontos.
Tényleg itt kellene laknom, mi?
Elég kicsinek, réginek és zsúfoltnak tűnt a hely. Csakhogy az
álmai között szerepelt, márpedig, ha az élettől megkapod a
lehetőséget, hogy beteljesítsd az álmodat, akkor kötelességed
megtenni.
– Határozottan – bólintottam.
Alex megfogta a kezemet, és az állával a repedezett faajtó felé
bökött.
– Egy italt?
– Alkoholmenteset! – figyelmeztettem.
Áfonyalevet ittunk, és csipszet (lásd még: „burgonyaszirmot”)
ettünk egy félreeső asztalnál. Csak ketten voltunk a bárpultoson
kívül, aki bár új volt, és nem emlékezhetett Alex itteni hőskorára,
még így is kért egy aláírást meg öt közös szelfit.
Ezután földalattival bementünk a London Bridge-ig, a London
Dungeon-höz, ami nagyon ijesztő volt. Nem egyszer megugrottam,
és azon kaptam magam, hogy Alex bőrdzsekis karját szorongatom.
Egy kelet-európai csoporttal mentünk, akik egy szót sem értettek
angolul, szerencsénkre.
Habár ők is kértek aláírást meg közös fotót.
Hat órakor úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a hotelbe. Fekete
taxiba ültünk, és figyeltük a főváros elsuhanó utcáit. London
gyönyörű volt, és kegyetlen, akárcsak Alex. Túl nyüzsgő, túl
hektikus, túl búskomor, túl sötét. Mégis muszáj volt magamba szívni
a látványát éppúgy, mint Alexét. Mintha végre megtaláltam volna, mi
hiányzott eddig az életemből.
Alex először vette le a sapkáját, amióta kiléptünk a hotelből, és a
hullámos, kócos haja egyik oldalt olyan aranyos módon félreállt,
hogy el kellett fordítanom a tekintetemet a szívem védelme
érdekében.
– Szeretem a Londonodat – buggyant ki belőlem az ablakot
nézve. – Szeretem, hogy az emberek elmennek mellettem, nem
néznek a szemembe, és nem szaroznak. Szeretem, hogy senki nem
néz ki egyformán. Szeretem, hogy gazdag és zord. Szegény, de egy
klasszikus szépség. Megihlet.
– Én utálom a te Los Angelesedet – felelte. – Utálom, mennyire
nem illik hozzád. Utálom, mennyire lapos, gyér és felszínes. Az
elviselhető időjárást meg a nagyfogú embereket. Jobbat érdemelsz,
Stardust. Megérdemled, hogy megihlessenek. Folyamatosan.
– Talán – mondtam. Nem voltam boldogtalan, de boldog sem.
Csak nem tudtam, hogy ezért Los Angeles volt-e a hibás, vagy az
életemnek nevezett általános káosz. – Talán, ha ennek vége,
elutazom bolygóról bolygóra, városról városra, hogy megtaláljam,
amit keresek.
– Azt azért tudnod kell – Alex szavai szomorúnak és távolinak
hangzottak, mintha máris elsodródna tőlem –, hogy Craig a te
rózsád. Oda fog kötni, és soha nem enged el. Nekem is voltak ilyen
rózsáim otthon. Nem kell belenyugodnod Craig szarságaiba ahhoz,
hogy segíthess Ziggynek és Natashának. Meg kell neki mondanod,
hogy kapja össze magát, különben soha nem teszi meg.
Odafordultam felé, és az arcára tettem a kezemet.
– Te boldog vagy, Alex?
 – Én művész vagyok. Az a dolgom, hogy ne legyek boldog. Az a
dolgom, hogy érezzek és szenvedjek, és ugyanezeket idézzem elő
másokban is.
Meg akartam neki mondani, hogy téved. Hogy csodás dolgokat
hozhat létre úgy is, hogy közben a saját boldogságába kapaszkodik.
De nem tudtam, hogy ez így igaz-e, annál viszont okosabb voltam,
hogy üres ígéreteket tegyek neki, ahogyan a bátyám tett nekem.
Semmit nem mondtam, még akkor sem, amikor Alex megfogta a
kezemet, és az ujjaink összefonódtak.
Annyira hangosan dobogott a szívem, hogy még a londoni
forgalom közepette is hallani lehetett.
És elmondta mindazt, amit én nem tudtam.
 Huszonharmadik fejezet
INDIE

Az életed legfontosabb tánca az, amihez nem kell kísérőzene.

Alex Winslow: Meghasadt Szív sugárút

Akkor éjjel gyakorolta is, amit prédikált. Minden mozdulata

impulzusból, ösztönből, kényszerből jött. Nem kellett gyakorolnunk
ezt a táncot. Szükségszerű volt, akár a légzés. Olyan valóságos,
amilyen valóságos csak lehetett.
Csendben léptünk be a lakosztályunkba. Hátrálni kezdtem, ahogy
visszaszorított az ágy felé. Egyre fokozódott bennem a feszültség,
és tudtam, hogy egyedül ő képes kibogozni azt egy orgazmussá.
Élesen lehelt rám, miközben kibújt a dzsekijéből, majd lehúzta a
ruhám cipzárját egészen a keresztcsontomig, ahol megállt, és
játékosan a farpofáim közötti mélyedésbe nyomta az ujját. Aztán
magához húzott, a hasam a lüktető merevedéséhez nyomódott. A
bőre állatias vágytól égett, én pedig mindenhol megérintettem, hogy
biztosan valóságos-e. Annyira elevennek érződött az ujjbegyeim
alatt. Olyan borzalmasan emberinek az istenstátusza ellenére. A
nyomás a lábam között elviselhetetlenné vált, mire lekerült rólam a
bugyi. Nem emlékszem, hogy lettünk meztelenek. Csak arra
emlékszem, milyennek érződött az azt megelőző pillanat, amikor
Alex az ágyra fektetett.
 Véglegesnek.
Annyira véglegesnek érződött.
Mintha innen már nem lett volna visszaút. Szavak, figyelmeztetés
és óvszer nélkül tornyosult fölöttem, a farka a hasamat bökte. A
nyakamhoz érintette a forró ajkát, és éreztem, ahogy elmosolyodott
magában, miközben megszívta a bőrömet. A plafont bámultam, a
pulzusom az egész testemben lázadozott. Mintha a szívem
túlpörgött volna, és lázasan pumpálta volna szét a véremet
mindenhova, hogy Alex élénkségéhez felérjen. Alex beigazította
magát a két combom közé, a nyelvével a nyakamon körözött, az
őrületbe kergetett. Úgy markoltam a hátába, mintha már bennem lett
volna. Bizonyos értelemben ott is volt.
– Óvszer! – A hangom alig volt hallható. Meg kellett ismételnem,
hogy biztosan meghalljon. – Kell egy óvszer!
Hátradőlt, és kipirulva bámult rám. A mellkasa gyorsan járt, és
szerettem volna azt hinni, hogy nem ilyen minden egyéjszakás
kalandjával. Kizártnak tartottam, hogy Alex Winslow minden lányra
így reagált, akivel ágyba bújt. Mintha én lettem volna az az
aszteroida, amin élni akart. Örökre.
– Kihúzom, mielőtt elmegyek.
– Alex! Mi a franc van?
– Annyira éreznem kell téged!
– Érezni is fogsz. Az óvszeren keresztül.
– Nem. Mindenedet akarom.
– Nem kaphatod meg mindenemet. – Csakhogy én is tudtam,
hogy ez hazugság.
Elmerengtem, vajon tényleg azt várta tőlem, hogy belemenjek,
hogy óvszer nélkül csináljuk az első alkalommal, miközben ő
felszedte a földről a farmerját, és átnézte a zsebeit a tárcáját
keresve. Volt benne egy óvszer (egyetlen egy), a csomagolása
gyűröttnek és réginek látszott. A szívem örömében nagyot ugrott.
Figyeltem, ahogy tekintetét az óvszeren tartva felhúzza azt a
hímtagjára (a fogát az alsó ajkába mélyesztette), majd visszanézett
rám. A farka az alhasamnak nyomódott.
– Stardust – lehelte, a fejét enyhén ingatva. – Stardust, Stardust,
Stardust.
 Aztán egy mozdulattal belém nyomult. Nyöszörögve beletúrtam a
hajába, majd magamhoz húztam, a homloka az enyémhez
nyomódott.
– Alex – rebegtem.
Ő lökött egyet. Még egyet, és még egyet. A mozdulatai durvák,
elnagyoltak voltak. Valahányszor belém nyomult, úgy nekitolta a
csípőjét az enyémnek, hogy az már fájt. Mintha azt akarta volna,
hogy átérezzem, ahogyan ő érezte magát a testében és a
gondolataiban rekedve. Nem voltak illúzióim Alex természetét
illetőleg. Egy függő volt, egy meggyötört lélek, aki nem fog mellettem
maradni. Mégis úgy éreztem, ez minden, amiről eddig nem tudtam,
hogy kívánhatom. Emiatt elégedtem meg az „átmenetileggel” a
„mindörökké” helyett.
– Jesszus – dörmögte. Az ajka a számhoz ért, aztán az államhoz,
a fülemhez, majd újra az arcomhoz. Egy nagy halom kuszaság
voltunk. Éreztem, hogy valamit megbolygat bennem, a méhem
összehúzódott valahányszor belém nyomult. Megragadta az egyik
lábamat, és a vállára emelte, még mélyebbre csusszanva így belém,
mire olyan hangosan felkiáltottam, hogy biztosra vettem, a hotel
minden vendége hallotta.
– Ez annyira intenzív! – szippantottam be a levegőt, de ettől csak
még durvábban csinálta. Tudta, mire volt szükségem. Mindig tudtuk,
mire volt szüksége a másiknak. Ez a tragikus bennünk. Olyan sok
tekintetben összeillettünk, és fegyverként használtuk magunkat a
másik ellen.
– Mindjárt elmegyek! – A testem belülről remegett. Libabőr szaladt
végig rajtam, ahogy a gyönyör apró hullámokban elindult a fejemtől a
talpamig. – Elmegyek…
Hátravetettem a fejemet, és megrázkódtam a karjában. Úgy
éreztem magam, mint egy égő gyufa.
– Baszki, ha nem változtatunk pózt, én is elmegyek – morogta, és
átfordított térdelésbe, úgy nyomult belém újra.
– Ohhhh… – tátottam el a számat a gyönyörtől.
Alex a derekam alatt becsúsztatta a kezét, és ingerelni kezdte a
csiklómat, miközben a fülemet harapdálta. Tudtam, hogy mondani
fog valamit. Külön örömmel töltötte el, ha így beszélhetett a fülembe,
amikor nem láthattam. Amikor kiszolgáltatott voltam neki.
– Menj el nekem újra, Stardust! – mondta, miközben könyörtelenül
dugott, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Olyan intimnek
és ígéretesnek éreztem ezt. Ráadásul tudta, hogyan érzek az üres
ígéretekkel kapcsolatban. – Élvezz a farkamra, mint a hozzád
hasonló jó rosszkislányok szoktak!
Újra elmentem, és a matracra omlottam, miközben ő továbbra is
dugott és ingerelt egyszerre. A túl sok stimulációtól most már
megrándultam.
– Baszki, baszki, baszki! – nyomult belém még egyszer, mire
megrándult bennem, és megcsapta a fenekemet, miközben rám
omlott a teljes súlyával.
Bennem maradt, a szájából apró morgások szöktek ki, a mellkasa
a hátamra tapadt. Meg akartam fordulni, hogy ránézhessek, de
mozdulni sem bírtam.
– Lakbért kellene kérnem, ha úgy döntesz, még tovább rajtam
maradsz. Nem vagy épp könnyű, Alex – morogtam lágyan.
Ő felnevetett, és játékosan megpaskolta a fenekemet. Óvatosan
kihúzta magát belőlem, majd az ágyra gurult.
– Meg is kéne tenned. Jó pénzt fizetnék, hogy ebben a pozícióban
maradhassak. – Az éjjeliszekrényen heverő cigisdobozáért nyúlt, de
a karjára tettem a kezemet. A tekintetünk összefonódott.
– Osztozunk a szobán. Már korábban is szólni akartam, amikor
rágyújtottál, de túlságosan is lefoglalt a Craig-es dolog. Az erkélyen
dohányozhatsz, itt nem.
– Ez valami vicc? – kérdezte hitetlenkedve. Nem számított, hogy ő
fizette a szobát. Nekem kell állnom majd a kórházi számlákat,
amikor tüdőrákot kapok a passzív dohányzástól.
– Szeretném azt hinni, hogy ennél jobb a humorom – feleltem.
Felállt még mindig tök csupaszon, és elindult az erkély felé a
cigiscsomagjával. A dorongja ide-oda himbálózott, ami bárki másnál
nevetségesen festett volna, csak egy rocksztár esetében nem. Nem.
Alex tökéletesen magabiztosan és borzalmasan lazán festett.
– Vegyél fel valamit! – szóltam utána az ágyból, miközben egy
fehér lepedőt tekertem a mellkasomra.
 Ő megfordult, úgy hátrált tovább. Simán kinyitotta a hatalmas
üvegajtót, miközben rám villantotta csupafog ördögi vigyorát.
– Hát, pedig már rajtam van a legszebb dolog, amit az ember
magára ölthet, kedves. A mosolyom.

ALEX

Az a baj a világgal, hogy amikor jól érzed magad, a napok mintha

összecsomósodnának, de amikor pocsékul és egyedül vagy, minden
nap egy év, egy sziget, egy gumiszoba, ahonnan nem tudsz kijutni.
Három nap telt el azóta, hogy bejutottam Indigo Bellamy
bugyijába. Három nap, ami alatt tettem róla, hogy minden
pozícióban, szögben és London minden pontján belé nyomuljak.
Dugtunk a jakuzziban (kétszer), zuhanyzás közben (háromszor),
az ágyban (négyszer) és egy fekete taxiban is (egyszer), amikor egy
„Ügyeljen a peronon!” feliratú pólót kellett tömnöm a szájába,
miközben rajtam ült a hosszú ruhájában. Elmentünk várost nézni, és
ellátogattunk a claphami környékre, ahol régen laktam. De olyan is
volt, hogy csak a szobánkban maradtunk, keféltünk, vagy a
Zooniverzum – Állati kert! meg az egyik vicces vetélkedő ismétlését
néztük. Indie mindkettőt nagyon élvezte. Fallon mindig hülyeségnek
tartotta a kedvenc tévéműsoraimat.
Bár be kell vallanom, hogy Fallon aggasztott a legkevésbé
Londonban. Évek óta most először szórakoztam jól. Még Blake
telefonjait is fogadtam, ugyan rövidre zártam a beszélgetést, és a
munkára szorítkoztam. Egyik nap Alfie is beugrott hozzánk afgán
kajával felszerelkezve, amit a földön ülve ettünk meg, miközben
megnéztük a Haláli hullák hajnalát. Nem tudtam haragudni a
marhára. Annyi társas tudatosság szorult belé, mint egy ajakírbe.
Aztán a negyedik nap Indie megbökött.
– A szüleid. Meg kell látogatnunk őket.
Igaz.
Nem tudtam, mi zavart jobban. Az, ahogy magát is belevette a
látogatási tervbe (miért ne tenné, te barom? Ő a bébiszittered! Ez
szigorúan munkaügy), vagy az, hogy tényleg találkozna a
csődtömeg családommal. Aznap reggel felhívtam az anyámat, amíg
Indie zuhanyozott, és persze odáig volt a hírtől.
– Láttam azokba a magazinokba, hogy Angliába vagy, édes.
Kíváncsi vótam, felhíssz-e vagy se. Örülök, hogy igen. – A fülembe
pukkasztotta a rágóját.
Azon el sem merengtem, ő miért nem vette a fáradságot, hogy
felhívjon annak ellenére, hogy tudta, itt vagyok. Amíg időnként
megdobtam a családomat pénzzel, és nem avatkoztam a dolgaikba,
nem izgatta őket a létezésem. Hangosan kifújtam a levegőt, az
ágyra hanyatlottam, és a csillárt bámultam.
– Nem egyedül jövök – figyelmeztettem. Én így jeleztem neki,
hogy a változatosság kedvéért viselkedjen normálisan. A szüleim
folyamatosan megcsalták egymást. Annyira szokványos dolog volt
ez, hogy talán nem is a megcsalás a jó kifejezés rá. Legalább hat
olyan esetet fel tudtam hozni, amikor anya és apa kiteregették a
szennyesüket (szó szerint is) az egész szomszédság előtt, az utcán.
Egy ikerházban laktak Watford egyik forgalmas utcájában, ahol
mindenki ismert mindenkit. Imádtak torkuk szakadtából üvöltözni
egymásra, miközben az emberek a párkányuk, ajtajuk közelébe
húzódtak, vagy kikukucskáltak az ablakukon. Ha valaha is felmerült
volna a kérdés, milyen emberek mentek el Ricki Lake, Jerry Springer
és Jeremy Kyle műsorába… hát, az én szüleim félék. Olyanok.
Ráadásul az a legrosszabb, hogy helyiekkel csalták meg egymást,
úgyhogy az egyész egy nagy, középkorú emberekből álló felfordulás
volt, akik mind úgy néztek ki, mintha soha egyetlen fogászati
szűrésre sem mentek volna el életük során.
– Az a hölgyike barátod, akit az újságba láttunk? – kérdezte anya
hiénaszerű félkacajjal. Mi volt olyan vicces? Talán az, hogy Indie
szöges ellentéte Fallonnak. A magas, formás Fallonnak, aki úgy
nézett ki, mint az utóbbi öt év összes Victoria’s Secret modelljének
másolata. Indie-nek kék haja volt, furcsa ruhái, és annyi személyiség
szorult abba a sovány kis testébe, ami száz Fallon megtöltéséhez is
elegendő lett volna.
– Ja – morogtam a szememet összehúzva –, ő.
– Egy kissé fura, nem? – Hallottam, ahogy reszelni kezdi a
rózsaszínre festett körmét, miközben újabb rágóbuborékot
pukkantott a fülembe.
Íme, hölgyeim és uraim! Hát ezért fordultam én a narkotikumokhoz
az emberek helyett.
– Elvárom, hogy viselkedj, amikor ott lesz! – figyelmeztettem. A
szavaimból csak úgy áradt a ridegség.
– Ne beszélj úgy hozzám, mintha te lennél itt a szülő! – kiáltotta,
majd hozzátette. – Át kéne hívjam Carlyt meg a kicsiket.
Szerettem a nővérem gyerekeit. Magamra és George-ra
emlékeztettek. Hihetetlenül okosak és jó megfigyelők voltak. Dwayne
egy kis égedelem, de jó ritmusérzékkel rendelkezett, és talán remek
gitáros lehetne belőle, ha kapna egyszer egy gitárt (kap is majd,
fogadtam meg). Én nem olvasatok el vele ötszázszor egy könyvet,
mielőtt odaadom neki. Chayse aranyos volt, és érzékeny, kábé
olyan, amilyen én lehettem volna, ha a szüleim nem nyomorítanak
meg ennyire. Bentley egy igazi humorista, már zsenge, nyolcéves
korában is. Az egyetlen, ami ebben az egészben nem tetszett, hogy
találkozzak az anyjukkal, Carlyval, aki a nővérem.
– Ja – mondtam ennek ellenére, és figyeltem, ahogy Indie kijön a
fürdőből egy szál törülközőben. A tekintetemmel követtem minden
mozdulatát. – Persze, jó lenne látni őt. Most hívok taxit, szóval… –
Rakj rendet abban a disznóólban! – Készüljetek fel, okés?
– Okés – nevetett anya, aztán lerakta.
– Készen állsz? – mosolygott rám Indie.
– Soha.
Nem tudom, miért nevetett. Ebben semmi vicces nem volt.
 Huszonnegyedik fejezet
INDIE

Jenna: Indie! Mi akarsz lenni felnőttkorodban?

Indie: Egy turkáló tulajdonosa.

Indie: Miért?

Jenna: Csak úgy.

Hudson: Óh, Indie! Ez… fura. LOL. Jenna, hogy van a

baba?

Jenna: Fogd be, Hudson!

Indie: Beszéltél már Blake-kel?

Jenna: Nem. De sejt valamit.

Hudson: Miért?

Jenna: Mert nem bírok nem kedves lenni hozzá. Mert a

múltkor elsírtam magam, amikor telefonon beszéltünk, és
az unokahúgának vett online szülinapi ajándékot.

Indie: Akkor mi a gond? Egyértelműen beléd van zúgva.

Jenna: És egyértelműen tizenegy évvel fiatalabb is nálam.

Indie: Mondd el neki! Olyan rosszul érzem magam, amiért

nem mondom el Alexnek.

Hudson: Helyes! Bolondul érted.

Jenna: ???

Indie: ???????

Hudson: Igen. Nem is gúnyolódik, amikor rólad beszél.

Furcsa. A legutóbb Jack White Acoustic Recordings című
albumáról beszélt hasonlóképpen.

Indie: Sokszor megemlít engem?

Hudson: Egy úriember ilyenről nem beszél.

Jenna: Na és te, Hudson? Te jársz valakivel?

Hudson: Csak a bal kezemmel és egy Neil Patrick Harris-

poszterrel.

Jenna: Szomorú.

Hudson: De kevésbé bonyolult, mint a te helyzeted, csajszi.

Indie: Te mi akartál lenni kiskorodban, Jenna?

Jenna: Űrhajós.
A fekete taxi egy piros ajtó előtt állt meg.
Hamish és Harry komoran bólintva köszöntek el tőlünk. Alex úgy
gondolta, nincs szükségünk kíséretre, mivel csak a családjához
mentünk. Watfordba menet még a taxiban megtárgyaltuk a
látogatásunk időtartamát.
– Három óra, Stardust. Ha egy perccel tovább tart, a hajadnál
fogva rángatlak ki. – Kinézett az ablakon, lábával a földön dobolt, a
fekete napszemüvegétől pedig még inkább seggfejnek tűnt.
– Szerintem nagyon is szeretnél a hajamnál fogva kirángatni –
jegyeztem meg egy divatmagazint lapozgatva. Elképesztő volt,
mennyi színt hoztak az életembe apróságok. Soha nem vettem
volna meg a Vogue-ot Los Angelesben. De most már volt
zsebpénzem. Ráadásul Blake-nek nagyon ment, hogy az üzleti
hitelkártyáját a pénztáros elé tolja, valahányszor fizetni próbáltam a
cuccaimért a reptéri újságárusoknál.
– Naná, de nem terveztem vacsora előtt csinálni – mondta.
Felnevettem. Akkorát tévedett, ha azt gondolta, nem szerethető.
Alex nagyon is szerethető volt.
A Winslow család elhanyagolt udvarát csupasz foltok és a gyér
fűben szétszórt sörösdobozok tarkították. Néhány pillanatig még a
taxiban ültünk, mielőtt Alex kinyitotta volna az ajtót. Kiszálltam utána,
aztán mindketten elindultunk a kabátunkba burkolózva. A ház
lehangolóan nézett ki. Minden vagy mállott, vagy leszakadt róla.
Megkíméltem ettől az észrevételtől. Én sem éppen egy palotában
laktam.
– Tetszik az a kis templom a túloldalon – böktem hátra a
hüvelykujjammal a vállam fölött. Bármit megtettem volna, hogy egy
kicsit is komfortosabban érezze magát. Arrafelé hunyorgott, az a
gyönyörű arca megrándult. Ez a pasas bennem volt – a szívemet
melegség járta át a gondolatra, akármilyen ijesztően is hangzott –,
és szerintem egy részem meg őbenne.
– Ott fogdosott meg John tiszteletes. – A száját rosszallóan
elhúzta. A szemem elkerekedett a vallomásától, mire megforgatta a
szemét, és a fenekembe csípett.
– Látnod kéne az arcodat!
– Úgy beverném az arcodat!
 – Maradjunk annyiban, hogy az arcomra ülsz. Ma este. Most pedig
gyere, essünk túl rajta!
Alex szülei, Louisa és Jim úgy néztek ki, mint a fiuk idősebb,
dagadtabb verziója. Az apja sápadt, orra rózsaszín, mint azoknak,
akik mindig tartanak egy üveg töményet a kezükben, viszont az ő
arcvonásai is élesek voltak. Az anyja teste ráncos, barnított és
széles, de vörösesbarna szeme huncutul és ellenállhatatlanul
csillogott.
A lakást betöltötték a dolgok, a haszontalan, telemarketing-
csatornákról rendelt cuccok. Alex nővérének, Carlynak melírcsíkos
haja volt, rágógumi-rózsaszín rúzst és ahhoz passzoló melegítőalsót
viselt, négy és kilenc év közötti gyerekei pedig annyira különböztek
egymástól, hogy könnyen megjegyeztem a nevüket.
Az ebédlőasztalnál ültünk, és bolti krumplipürét ettünk sült hússal.
Louisa megmikrózta az egész fogást, és le is köhögte, miközben
felszolgálta nekünk. Felbontottak néhány doboz sört, amitől
legszívesebben elsírtam volna magam Alex miatt. Valahányszor
valaki ivott egy kortyot, a kezem ökölbe szorult, és megpróbáltam
kilélegezni a fájdalmamat.
– Szóval… Indigo. – Az apja úgy forgatta a szájában a nevemet,
mint valami rossz viccet.
Kihúztam a hátamat, és felszegtem az államat. Nem hagyom,
hogy a nevem miatt gúnyoljanak. Nem én választottam, de őszintén
szólva soha nem is változtatnám meg. Ez volt az egyik legfontosabb
emlékem a szüleimtől. Ráadásul a kék egy fantasztikus szín.
Különösen, ha sötét és mélységes. Akárcsak a nevem. Akárcsak az
ő fiuk.
– Összekavarod a munkát az élvezettel, igaz-e? A mi fiacskánk
aztán tényleg ért hozzá, hogy csábítson el egy lányt – nevetett az
apja, és szétpermetezte a szájából a krumplipürét, miközben oldalba
könyökölte Alexet, aki mellette és velem szemben ült. Alex
összehúzta a szemét, mint mindig, amikor mérges, és a könyökével
ellökte az apját.
– Hagyd már! – sziszegte. A hangja mély és rideg volt, amitől
megborsódzott a hátam.
 – Jaj, má’! Csak viccel! – szólt közbe Louisa, miközben egy újabb
adag krumplit pakolt Alex tányérjára. – Na, és mi újság? Hogy
vannak a srácok? Alfie-nak elég jól megy. Vicces, nem? Ő volt az
egyetlen, akinek soha nem jött össze a kufirc, akárhogy erőlködött is.
– Ez egy nagyszerű észrevétel a gyerekek előtt – jegyezte meg
Alex szárazon.
– A szex természetes dolog – vágott vissza az anyja.
– A vacsoraasztalnál beszélni róla… az már annyira nem. – Alex
kissé sápadtnak tűnt.
Csend. Köhögtem, és azt kívántam, bárcsak valaki mondana
valamit. Akármit.
– Alfie legalább tesz ki képeket az Instagramra, hogy tudjuk, mi
van vele – bosszankodott Carly, miközben véget vetett egy
kajacsatának Bentley és Chayse között. Bentley felpattant a
székéről, és trágárságokat kiabálva a nappaliba rohant. Alex apja
hangosan felböfögött, és ha nem tévedtem, direkt csinálta. Kezdett
úrrá lenni rajtam a bűntudat, amiért megkértem Alexet, hogy jöjjünk
ide. Eléggé önteltség volt a részemről, hogy azt hittem, tudok
valamit, amit ő nem. Kényelmetlenül érezte itt magát. És
megértettem, miért. Kinyújtottam a lábamat az asztal alatt, és az
övéhez simítottam. Ettől egy kicsit megnyugodott, azt hiszem, mert a
széles válla megrogyott, de még mindig úgy nézett ki, mint aki
bármelyik pillanatban képes lenne tüzet okádni, leégetve ezzel az
egész házat.
– A srácok jól vannak – vágta oda Alex, és végighúzta a villáját a
tányéron, idegtépő hangot produkálva ezzel. A tekintetét az állott
krumplipürén tartotta.
– És Fallon? Két hete felhívott, hogy felköszöntsön a
szülinapomon. És többet beszélgetett velem a kötelező öt percnél. –
Az anyja sokatmondó pillantást vetett rá, és éreztem, eljött a pillanat,
hogy elsüllyedjek szégyenemben, és eltűnjek az asztaltól.
Fészkelődtem a széken, mire véletlenül Louisa vállához ért a
vállam.
– Te többet beszélsz vele, mint én. Kérdezd meg magad! –
motyogta Alex, és végighúzta az ujját a tányérja közepén, így
szétválasztva a krumplit és a szaftot a hústól. – Nem is. Én már nem
beszélek Fallonnal. Egyáltalán.
– Nem? – szólt közbe Carly.
Levegőnek néztek ott a konyha közepén. Ez a terv elég csúnyán a
visszájára sült el.
– Ja. Azóta nem igazán beszéltünk, hogy kúrt az egyik legjobb
barátommal, és eladta a tőlem kapott eljegyzési gyűrűjét, hogy új
mellekre költse az árát.
– Alex, a gyerekek! – nyögött fel Carly.
– Mi van? – vigyorgott Alex oldalra biccentett fejjel. – Azt hittem,
azt mondtátok, a szex természetes dolog. Fallonből meg elég is lesz.
– De biztos összefuttok Párizsba! Szeretnélek újra együtt látni
titeket! Csodás pár voltatok – erősködött az anyja. Az arcán gonosz
vigyor díszelgett. Alex mosolyára emlékeztetett, amikor
szemétkedett valakivel, csakhogy az anyja beszólása… nekem szólt.
Alex arckifejezéséből lejött, nem tetszik neki, hogy most ő volt a
céltábla.
– Hé, anya, nincs valami szaftos pletykád, amit megoszthatnál
velünk, ami nem az én életemmel kapcsolatos? Elvégre az én
életem unalmas. Olyannyira, hogy leszámítva azt, amikor két
hónapja pénzre volt szükséged, egyszer sem csörögtél rám, amióta
kijöttem az elvonóról. Na, gyerünk! Tudom, hogy megy ez neked.
Mesélj valami jót! Kavartál mostanában valami új, ladbrokes-i
semmirekellővel? Rajtakaptad apát egy új bigével az ágyban? A
lehetőségek kimeríthetetlenek! Ó, tudom már! Lehet, hogy Carly újra
terhes! Az milyen klassz lenne, nem?
Az egész asztaltársaság elhallgatott, minden szem Alexre
szegeződött. Ő felállt, fogta a tányérját, és berakta a mosogatóba az
emeletre menet. Én is szabadkozva felálltam, és már indultam volna
utána, amikor a telefonom zizegni kezdett a táskámban. Elővettem.
Ha Craiggel kapcsolatos a hívás, arról nem szerettem volna
lemaradni. Nem akartam, hogy Alex azt gondolja, nem állok mellette,
de Craig helyzete most fontos volt.
– Kimegyek ezzel – intettem a telefonnal a kezemben, és a
bejárati ajtóhoz kocogtam. Amikor a fülemhez nyomtam a
készüléket, a tüdőmből egy visszafojtott, aggodalmas sóhaj szakadt
fel.
– Itt van, és semmi baja – szipogott Nat, hallhatóan könnyek
között.
Megdörzsöltem az arcomat, ahogy oda-vissza sétáltam a
Winslow-ék bejáratához vezető kis ösvényen.
– Ki találta meg?
– Hudson. Épp most hozta vissza. A bátyád megint ivott, de
szerencsére nem bántott senkit, és nem is erőszakoskodott. A
pártfogó felügyelője már úton van, de biztosra veszem, hogy el
tudjuk simítani a dolgokat. Hudson felhívta azt a kedves ügyvédet,
aki a múltkor segített, úgyhogy szerintem…
– Add át Craignek a telefont! – vágtam a szavába. Talán Alex
családjának piszkálódása okozta, de konfrontálódós hangulatban
voltam. Évekig sajnáltam Craiget, és elnéztem a dolgait az
elszalasztott lehetőségei és a meghiúsult álmai miatt. Hát, többé már
nem. Sajnáltam az odaadó feleségét, a gyönyörű gyerekét és a
húgát. Magamat.
– Indie…
– Add. Oda. Neki. A. Telefont! – nyomtam meg minden szót, ahogy
Alex szokta, amikor azt akarta, hogy hülyének érezzék magukat az
emberek. Amit gyakran csinált.
Néhány másodperccel később meghallottam a vonal túlsó végén a
nehézkes légzést, ami azokra jellemző, akiknek túl sok adrenalin (és
alkohol) kering az ereikben, majd vettem egy kissé ingatag levegőt,
hogy lenyugtassam a szívverésemet.
– Craig Bellamy, egy seggfej vagy! – mondtam. Amikor erre nem
válaszolt, folytattam. – Annyi lehetőséget kaptál a rövid, noha
stresszes utadon ezen a földön, és mindet elszúrtad egytől egyig.
Nem baj. Nekem nem tartozol semmivel. De tényleg. A feleségednek
viszont? Neki a világgal tartozol! Ő nem erre szerződött, amikor
hozzád ment! És a fiad? Annyival többet érdemel! Megérdemli, hogy
ott legyen neki a szerető apja, aki gondoskodik róla, megtanít neki
dolgokat, elviszi helyekre, könyveket olvas fel neki. Megérdemli azt,
amiben neked is részed volt! Te viszont nem ezt adod neki. Annyira
haragszom rád! – Két dologra jöttem rá, ahogy ezeket az utolsó
szavakat kiejtettem. Az első az volt, hogy sírtam, ami újdonság volt.
Általában nem sírtam. Inkább az az „addig tartom bent, amíg ki nem
robban belőlem” típusú lány voltam. A másik dolog, amit
észrevettem az, hogy nem voltam egyedül. Egy fekete kabátos,
baseball-sapkás pasas ólálkodott az utcasarkon. Telefonált éppen,
és valamit tartott a kezében. Rámeredtem, hogy tudja, tisztában
voltam vele, hogy figyelnek.
– Mióta vagy te a főnök, Indie? A fejedbe szállt, hogy a híres
haverjaiddal lógsz. Ne hidd, hogy nem láttam, hogyan parádézik
körbe veled! Mintha valami vigaszdíj lennél az igazi menyasszonya
után. Tévedésben élsz, ha azt hiszed, hogy…
Nem foglalkoztam már tovább Craig kirohanásával. A táskámba
dobtam a telefonomat, előrementem néhány lépést, és nekidőltem a
Winslow-ház törött kapujának. Onnan figyeltem, ahogy három másik,
ugyanolyan ruhát viselő férfi osont be a környékre. Percről percre
egyre többen lettek, és még az utca túloldalán lévő park meg
templom közelében is gyülekeztek jó páran.
Lesifotósok.
A gyomrom kis csomóba ugrott össze, és majdnem elborult az
agyam, akkora erőt vett rajtam a késztetés, hogy kimasírozzak az
utcára, és megmondjam nekik a magamét. Meg is tettem volna,
rohadtul meg, mert Alexnek most nagyon nem volt szüksége erre.
Ugyanakkor tudtam, hogy ha nekik megyek, az felérne egy
robbanásig feszülő PR-rémálommal. Ha szembesíteném őket, az
egészet rögzítenék, és feltöltenék az összes létező médiafelületre.
Ami aztán még több felfordulást okozott volna Alex Winslow már így
is káoszos világában. Ökölbe szorítottam magam mellett a kezemet,
mély levegőt vettem, és bementem. Alex családja még mindig a
konyhában ült. A szülei hangosan vitatkoztak, miközben Carly a
gyerekekkel kiabált. Felmentem a lépcsőn, ami egy szűk, foltos
szőnyeggel és sárga tapétával fedett közlekedőre vezetett. Alex
szobája mágnesként vonzott. Az ajtaja résnyire nyitva állt. Az
ajtófélfának dőltem, és néztem őt a régi ágya szélén ülni.
A szobája egy kicsi, tiszta négyzet volt. Az egyszemélyes ágyát
(ami túl rövid és túl keskeny volt a hatalmas termetéhez) a falhoz
tolták. A fejvég fölött egy Morrissey-poszter lógott, a régimódi
számítógép-monitor és az olcsó íróasztal mellett meg egy Cure-
poszter függött. Ott árválkodott még egy gitárállvány is, üresen és
csupaszon, ami sejtésem szerint Alex kedvenc tárgyáé, a néhai
Taniáé lehetett. A tarkóját dörzsölve nézett fel rám.
– Most boldog vagy?
A szívem fájdalmasan összefacsarodott, különösen a következő
szavaim miatt:
– Ne nézz ki az ablakon!
Odament a kis ablakhoz, nem törődve a kérésemmel, és üres
tekintettel pásztázta végig a környéket.
– Ó, bassza meg!
Nem tudtam jobban összegezni a helyzetet.
– Nem tudom, honnan tudták meg.
Odafordult hozzám.
– Én igen. A szüleim egy szép csekket fognak kapni ezért a kis
húzásukért.
Ezután minden annyira gyorsan történt, hogy szinte a lélegzetem
is elállt. Alex lerobogott a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat, én
pedig rohantam utána, és kiabáltam, hogy álljon meg, gondolkodjon,
ne reagáljon. Ami elég ironikusan hangzott, tekintve, hogy engem
soha nem árultak volna el ennyire a családtagjaim, még akkor sem,
amikor Craig elviselhetetlenül viselkedett.
– Te pöcs! – mordult fel Alex, miközben berontott az eleve zsúfolt
konyhába, és az egyik falhoz szegezte az apját a nyakánál erősen
fogva. A gyerekek felsikítottak, én pedig gondolkodás nélkül
megfogtam a kezüket, és kitereltem őket a helyiségből.
– Tessék! Játsszatok ezzel! – ürítettem a táskám tartalmát a
dohányzóasztalra. A pénzem, a telefonom, a rágcsák mind
szétszóródtak előttük, én pedig csak néztem, ahogy teli torokból
kiabálva kitépték a pénztárcámból az öt- és tízfontos bankókat.
Visszasiettem a konyhába, ahol Alex az apja fölött állt, és úgy
sziszegett rá, mint aki mindjárt megöli.
– Te rohadék! Elárultál! Megint!
– Az anyád tehet az egészről, fiam! Új csöcsöt akar karácsonyra.
Olyant, mint Fallonnak van. Anyakomplexus, mi? – vihogott az apja,
mintha ez az egész egy vicc lenne, amit Alexnek nem kéne olyan
komolyan vennie.
Louisa megpróbálkozott a szétválasztásukkal, bár nem igazán
erőltette meg magát, nehogy letörjön a rózsaszín körme.
– Nyugodj le! Csak add meg nekik, amit akarnak, aztán mennek
is, Alex. Néhány csók az asszonkával a kamerába. Pont, mint a
Sztárom a páromban.
– Honnan szedted ezt, hogy az életem egy kibaszott romantikus
vígjáték? Ki a fasz engedte, hogy hazavigyél, miután
szerencsétlenségemre megszültél? A rohadt életbe! – Alex
elengedte az apját, és a nagy kezével a hajába túrt.
– Ne beszélj így az anyáddal! – mondta Jim.
– Te sokkal rosszabbul beszélsz vele – közölte Alex.
– Hát, én a férje vagyok. Nekem szabad.
Alex elhallgatott, és úgy bámult rá, mintha ő maga lenne felelős az
eboláért. Gúnyosan elvigyorodott.
– Disznó vagy.
– Te se vagy különb. Igazából csak annyival, hogy te egy pénzes
disznó vagy, úgyhogy jobb puncikat kapsz.
Alex ökle azonnal Jim orrának csapódott, én pedig odaugrottam,
hogy elhúzzam tőle. Megragadtam a karját épp, amikor egy második
ütésre lendítette a kezét, és biztosan rohadtul vitte a lendület, mert a
könyöke eltalálta a szememet. Az éles fájdalomtól hátratántorodtam,
és a fenekemre estem, miután nekiütköztem a falnak. Azonnal a bal
szememhez kaptam, és felszisszentem. Rohadtul fájt. Éreztem,
hogy záporoztak a könnyeim, de nem az érzelem, inkább az ütés
miatt. Minden elmosódott a látóteremben, de azt ki tudtam venni,
hogy Alex mellém guggolt. A vállamra tette a kezét.
– A francba! Basszus! Jól vagy?
– Ühüm – bólintottam, habár ebben nem voltam teljesen biztos. –
Megvagyok.
– Hadd nézzem meg!
– Ó, nincs gond.
– De van, Indie! – lefejtette az ujjaimat a szememről, az ő tekintete
pedig villámokat szórt, ahogy megpillantott. Az arckifejezéséből azt
szűrtem le, hogy nem magazinba való a látvány.
 – Monokli – morogta.
– Tényleg? Máris? – kérdeztem inkább lehangoltan, mint
mérgesen. A szemem lezsibbadt, de még mindig szúrt. Mintha a
szempilláim visszafordultak volna a szemgolyóm felé.
– Hozok jeget – mondta Louisa.
– Sajnálom, kincsem – vigasztalt Jim.
– Kurvára gyűlöllek mindkettőtöket! – fortyogott Alex, miközben
kikapta a felé nyújtott fagyasztott hasábburgonyát az anyja kezéből,
és a szememhez nyomta. – Ez most rohadtul fájni fog, de erre
szükséged van.
Ezt veled kapcsolatban is mondhatnánk.
Bólintottam. Minden másodperccel egyre erősödött a fájdalom,
miközben a hideg zacskó a felhevült bőrömhöz ért. Alex elővette a
telefonját, és megparancsolta Sirinek, hogy hívja fel Blake-et.
– Kell egy taxi a szüleim házához, ami visszavisz a hotelbe. Most!
Volt némi szünet, mielőtt azt mondta volna:
– Száz? Kurvára viccelsz!
A válla fölött a vállukat vonogató szüleire vetett pillantásból
tudtam, hogy Blake nem viccelt. Száz fotós várakozott odakint. A
szülei biztos a világon mindenkinek elmondták, hogy Alex idelátogat.
Carly leült az asztalhoz, és a kezét bámulta. Kíváncsi voltam, neki mi
köze volt mindehhez. Egyszer sem próbált beleavatkozni az öccse
és a szüleik összetűzésébe. A tekintetem visszavándorolt Alexre, aki
a szemöldökét ráncolva bámult rám elkeseredettséggel vegyes
csodálattal.
– Hát, én csak egy kurva hullazsákban vagyok hajlandó Jim és
Louisa lakásában tölteni az éjszakát, úgyhogy találj ki valamit!
Jim és Louisa. Már nem is nevezte őket apának és anyának. Azta,
de szarul éreztem magam, amiért ráerőltettem ezt az egészet!
Megráztam a fejemet, és a karjára tettem a kezemet. Azonnal
ellazult az érintésemtől, mintha valami megerősítésre várt volna,
hogy nem egy totális szörnyeteg, amiért behúzott nekem. Nem is
volt az. Nem tudta, hogy mögötte vagyok.
– Ha itt kell maradnunk, maradunk – mosolyogtam rá halványan.
Jaj! Belefájdult az egész terület a szemem alatt.
 – Nem gondoltuk, hogy ekkora gond lesz – motyogta végül Carly
az asztal mellől. Továbbra is a kezére meredt. – Mindig elbánsz
velük. Azt hittük, ez is csak egy átlagos munkanap lesz neked.
Blake mondott valamit a vonal túlsó végén, Alex pedig felsóhajtott,
és letette a telefont. Megadóan biccentette előre a fejét.
– Ez rendben van? – fonta a tenyerét a térdemre, és
hüvelykujjával ráérős köröket rajzolt rá. Nem tudtam, ezt most arra
mondja-e, hogy hozzám ért, vagy arra, hogy a szüleinél töltsük az
éjszakát, amíg tiszta nem lesz a terep, nehogy meglássák a
monoklimat.
– Persze.
– Harry és Hamish holnap reggel hatkor itt lesznek értünk a ház
előtt. Addigra a lesifotósok is eltűnnek.
Ez logikusnak tűnt.
Louisa újra szólásra nyitotta a száját, de Alex közbevágott,
miközben felrántott, hogy álljak elé.
– Kímélj meg a kifogásaidtól, Louisa! Ez az utolsó, hogy átbasztál!
 Huszonötödik fejezet
ALEX

Kellemetlenül közel, elviselhetetlenül távol.

Így éreztem a szüleimnél éjszakázás kapcsán. Stardusttal a régi

szobámban aludtunk. Nem hittem a szentimentális szarokban.
Általában nem. Túlságosan is megkeményített az élet, a
körülmények és azok, akikkel egy fedél alatt laktam. Csakhogy
értelmetlen lett volna úgy tenni, mintha egy kicsit sem lenne nagy
dolog, hogy egy lány volt a szobámban. Egy olyan lány, akinek a
monokliját én okoztam. Igaz, hogy baleset volt, de, baszki, akkor is
borzasztóan festett, pláne, hogy elcsúfította azt a gyönyörű, lesült
bőrét. Egy olyan lány, aki értem egy szemrebbenés nélkül hajlandó
volt idegeneknél aludni.
Amikor Indie elment zuhanyozni, én még mindig az ablakom alatt
nyüzsgő lesifotósokat néztem. Az egyik felnézett, észrevett, én pedig
bemutattam neki. Azonnal emelte a fényképezőgépét, és lőtt rólam
pár képet, mire a többiek is követték. Behúztam a lyukas, húszéves
függönyt, mielőtt még jó felvételeket készíthettek volna. Stardust
törölközőbe csavarva jött be. Vizes haja apró kígyókká állt össze,
cseppeket ejtve a bézs színű szőnyegre. Megtörölte az állát a
törülközője csücskével, és csak nézett rám, feneketlen kék
szemének élénksége nem halványult még az általam okozott
monokli hatására sem.
 – Halihó. – Megpróbálkozott egy mosollyal.
Utáltam, hogy az édes és a kemény tökéletes keveréke volt, mert
így kevésbé lesz könnyű elengedni őt. Az meg kurvára nem
kérdéses, hogy elengedem-e. Össze kellett szednem Fallont, hogy
megbüntethessem azért, amit tett. Még ha Fallon nem is lett volna a
képben, Stardust egyszerűen túl jó volt. Amint visszatértünk a
valóságba (a turnén kívüli világba, ahol számítottak a napok, az
időjárás és a család), sokkal egyszerűbben odébbállhat. És meg is
teszi majd, mert én egy elcseszett voltam, egy függő, és mindent
elbasztam vele, még mielőtt bármi elkezdődött volna.
Monokli lett miattam a szeme alatt, a kurva életbe is!
Ahelyett, hogy szavakkal válaszoltam volna, odamentem hozzá
(az apró termete fölé tornyosultam, és így még jobban kedveltem
magunkat), és becsuktam mögötte az ajtót. Ő felnézett, én lenéztem.
Összefontam az ujjainkat, és nem ellenkezett. Már többször, több
helyen megdugtam Stardustot. Dugtam keményen, aztán durván,
meg ráérősen, miközben olyan helyekre dugtam be az ujjam, amitől
elkerekedett a szeme. Ám amikor lehullott róla a törülköző, és
elterült a lába körül, és ezzel lemeztelenedett előttem szeplős,
napbarnított, tónusos teste, nem akartam tönkretenni őt, mint
Londonban annyiszor.
A kezem a nyakára tettem. Gyengéden.
Felszisszent az emléktől, ahogy az apámat fogtam, de
felengedett, amikor a homlokához érintettem az ajkamat, és az ágy
felé tereltem.
– Össze kell bújnunk, tudod – vigyorgott. A két zamatos, telt ajka
közé vette az alsó ajkamat, és megszívta. – Túl kicsi az ágy.
– Én nem bújok. Helyette fúrunk.
– Mi az a fúrás? – rekedtes nevetése beleömlött a számba, onnan
egyenesen lecsusszant a farkamba, ami erre haptákba vágta magát
a combja között.
– Kúrás, csak f-vel, ami annyit tesz, basz…
– Trágár! – Egy csókkal hallgattatott el, ami sokkal mocskosabb
volt, mint az én szavaim.
Beestünk az ágyba, és hagytam, hogy lassan levetkőztessen,
ahogy mindig is akart, még mielőtt lerúgtam a cipőmet, és letéptem
magamról a ruhát, hogy belenyomulhassak, mint egy ütvefúró. Indie
lefeküdt az ágyamra, én föléhajoltam, akár egy pusztító démon, aki
nem érdemli meg őt. Aki mégis vele van, mindennek ellenére.
– Halkan! A szüleid meghallhatnak – suttogta.
A feje fölött leszorítottam a kezét, és a gyönyörű hajába temettem
az arcomat.
– Szarok a szüleimre.
– Hát, én meg nem.
Tényleg mindenkire tekintettel volt. Minden Harryre, Tomra és
Louisára. És ezért muszáj volt tisztelnem őt, még ha őket nem is
tiszteltem.
Hozzádörgölőztem csupaszon, magamon éreztem a nedves, tiszta
bőrét. A teste arany, a haja ezüstös kék volt. A szeme, az a kibaszott
szeme egy édes lányba rejtett sötét varázslat volt, aki annyi fényt
hozott az én szánalmas életembe. Befurakodtam a lába közé,
miközben óvszert kerestem, amit a fogammal nyitottam ki. A latex
szaga megrohanta az orromat, de még ez sem rontotta el a
pillanatot. A teljes eufória pillanatát, hogy itt van nekem ő, megadta
magát, az enyém, egészen kiszolgáltatott nekem, minden ígérete
ellenére, hogy soha nem fogunk lefeküdni egymással.
Úgy éreztem magam, mint egy virág, ami hetekig tartó esőt és
szélvihart vészelt át, és végre megérzi magán a nap gyengéd
csókját, és tudta, hogy valahogy minden rendben lesz majd. Talán
nem másnap, és biztosan nem aznap, de így lesz.
Belenyomultam, lehunytam a szememet, és a homlokához
nyomtam a homlokom. Olyan jó érzés volt, olyan szoros, olyan
kibaszottul nedves. Lassan mozogtam benne, hogy legyen egy-két
pillanata alkalmazkodni. A tekintetünk beszédes volt, egyértelmű. Az
övé az óceán, az enyém a föld. Felnyögött, ahogy löktem egyet
lassan, mélyen, és ráharapott az alsó ajkára.
– Nem akarok beléd szeretni – krákogta. Nem kijelentés volt ez,
inkább kérés.
Még mélyebben löktem, a homlokom összeráncolódott, ahogy a
golyóm megfeszült.
– Nem úgy tűnik, hogy van választásod – feleltem.
 Még hangosabban nyögött, és elfordította rólam a tekintetét. A fal
felé, a The Cure felé nézett, Robert Smithre, aki a gyűrött poszteren
feszített fölöttünk kihúzott szemmel, kirúzsozva, nevetséges hajjal.
Néhány perc múlva elkezdett belém ringani, miközben én belé
nyomultam.
Ez nem dugás volt, hanem valami egészen más. És ha jó ember
lettem volna (még ha feleannyira is jó), leálltam volna, hogy hasra
fordítsam, és hátulról dugjam tovább, sőt még arra is ügyelek, hogy
biztosan a fejtámlájába verje a fejét. De nem voltam jó ember,
úgyhogy hagytam, hogy abban a pillanatban belém szeressen, mert
ő volt az egyetlen, aki elűzte a magányomat.
– Elmegyek – mondta, miközben a hátamba mélyesztette rövid,
szögletes körmeit. Szerettem a körmét. A lénye kivetülése volt.
Ápolt, tiszta, és mindig vidám szín borította. – Olyan… nagyon…
elmegyek!
Én is éreztem. A testemben, a golyómban, az ereimben. A
kielégülés nem volt azonnali. Az együttlétünkhöz hasonlóan lassan
kúszott le a nyakamtól a gerincemen. Éreztem, ahogy az izmaim
megfeszülnek, aztán elengednek, miközben ő remegett, és
összeszorult körülöttem, Robert Smith és Morrissey némán figyelték,
ahogy azt tettem Stardusttal, amire ők tanítottak.
Elvarázsoltam őt, hogy biztosan az enyém legyen.
Lejegyeztem rá a hangjegyeket, amiket csak én tudtam lejátszani.
Most, hogy Tania megsemmisült, Stardust volt a hangszerem.
És ez elszomorított, mert tudtam, hogy őt is össze kell törnöm.
 Huszonhatodik fejezet
INDIE

Te.
Nekem már befellegzett,
Mire megtaláltad mindenemet.
Felkerestél, és otthagytál,
Hogy foglalkozzak a lánnyal,
akivé nem hittem, hogy egyszer válhatok.

Te.
A szívembe vésted a nevedet.
Kibelezted, akár egy döglött halat.
Aztán a markodban fogtad.
És hagytál megfulladni.

Te.
Fogtad a szívem, és a fogad közé vetted.
Aztán csókolóztunk.
Aztán összevesztünk.
Aztán kibékültünk.

Te.
Azt mondtad, szereted nézni, ahogy lángolunk.
Úgyhogy fogtál egy gyufát,
És lángra gyújtottál bennünket.
 És most már örökké égünk.

Eldugtam a hülye versemet a táskám egyik zsebébe, és a szívemet

érzelmek töltötték meg. Alex még mindig ágyban feküdt mögöttem, a
hasán aludt, kócos haja eltakarta azt a tökéletes arcát.
A pirkadat gyönyörű volt aznap reggel. A nap szinte megcsókolta
a csillagokat. Szerettem volna, hogy ő is lássa, de nem akartam
felébreszteni. Arra jutottam, hogy lefotózom a telefonjával. Majd
megnézi, amikor felébredt.
Még aznap reggel besurrantunk a Mercedesbe. Harry és Hamish
a nappaliban vártak. Alex családtagjai katonákként álltak sorfalat az
ajtó mellett, Jim, Louisa, Carly és magasság szerint csökkenő
sorrendben a három fiú. A megbánás és a tragédia szűrőjén
keresztül néztek ránk.
Alex megpaskolta a fiúk fejét, de a felnőttekről tudomást sem vett.
Odahajolt hozzájuk, és fojtott hangon azt mondta:
– Legyetek jók! Hamarosan visszatérek, és hozok nektek
dolgokat. Értelmes dolgokat, ígérem!
Szomorúság hasított a lelkembe, ahogy Alexék háza egyre kisebb
és kisebb lett a visszapillantó tükörben. Annyi szó ült a fojtogató
csendben, amit nem akartam kimondani az ismeretlen emberek
előtt. Megfogtam Alex kezét, és megszorítottam.
– Sajnálom, hogy rákényszerítettelek erre.
– Sajnálom, hogy a farkammal gondolkodtam, és ezt tettem –
felelte. A szavai nem voltak sem gonoszak, sem dühösek,
egyszerűen csak őszinték. – Meg a monoklit is.

Jenna: Hallottam, mit tett Alex véletlenül a szemeddel. Egy

tucat Ray Ban vár a hotelben. Mindig legyen rajtad, amíg el
nem halványul a monokli. Ó, és ne aggódj a paparazzo
miatt, aki lefotózott! Sokat fizettünk neki, hogy törölje ki a
képeket.

Az élet Alex Winslow világában.

Megálltunk egy kis kávézó előtt, és angol reggelit rendeltünk,
aztán egyenesen Londonba száguldottunk. Már majdnem reggel
nyolc volt (de a helyi üzleteknek még korán a nyitáshoz), amikor
megálltunk egy flancos kinézetű épület előtt a Piccadillyn. Alex
kipattant a kocsiból, kisegített engem, és elsétáltunk egy boltíves
kapu alatt, ami az épület mögé vezetett. Valaki beengedett bentről,
és hamarosan egy vörös szőnyeges előtérben álltunk.
– Hunyd be a szemedet! – krákogta.
– Miért?
– Mert minden sokkal szebb, ha nem látod.
Az ajkamba haraptam, és hagytam lecsukódni a szememet. Alex
nem túl gyengéden fogta a kezem (minden mást is ilyen
nyerseséggel csinált, amit megszerettem), és vezetett néhány
lépésnyit, amíg ajtónyitódást és -csukódást nem hallottam.
– Nyisd ki a szemedet!
Elbűvölt minden, mielőtt még teljesen kinyitottam volna a szemem.
Anyagok. Sok száz ruhaanyag. Csipke, szatén, bársony, sifon,
organza. Színek. Annyi gyönyörű szín kavarodott mindenütt, mint
valami szépségkavalkádban. Merlot-piros, élénk pink,
paradicsommadár-kék, metálos ezüst. Gazdag, puha és hívogató
volt mind, én pedig magamra akartam csavarni az összes anyagot,
akár egy hernyó. Úszkálni, élni, szeretni akartam bennük.
Odaszaladtam a sarokba, ahol a bársonyok feküdtek hosszú
tekercsekben a hatalmas, régies terem rendezett polcain.
– Ez tökéletes – kiáltottam. – Ez mindent megér!
– Te érsz meg mindent – hallottam a szavait. Még mindig az
ajtóban állt.
Megfordultam. Alex zsebre dugta a kezét. A tekintete egy kicsit
melegebb volt a szokásos közömbösséghez képest. Egyeseknek
úgy tűnhetett, hogy megenyhült, és elfogadta azt, ami voltunk. De én
okosabb voltam ennél. Tűz égett benne, ami egy nap majd teljesen
felemészti őt. Hamarosan. Ezért is írtam neki azt a verset reggel.
A verset, amit tudtam, hogy odaadok majd egy nap.
Egy nap, amikor elbúcsúzunk egymástól.
Egy nap, amikor el kell felejtenem.
 ALEX

A srácok nem csatlakoztak hozzánk, amíg Párizsba nem értünk.

Ami kurva jó volt, mert minden Indigo „Indie” „Stardust” Bellamyvel
kettesben eltöltött percben úgy éreztem, hogy mélyebbeket tudok
lélegezni. Szó sem volt arról, hogy nem bírtam a haverjaimat. Bírtam
őket, a magam elcseszett módján. Annak ellenére, amit tettek (és
talán pont azért is), tudtam, hogy mindig támogattak. Ám azt is
elismertem, hogy nem voltam a topon fejben.
Be kellett törni engem.
Úgyhogy megpróbáltak betörni.
És ekkor jött elő belőlem a szörnyeteg.
Az Indie-vel töltött idő alatt a szörnyeteg visszavonult. Persze
Stardust is vigyázott rám, de ő nem tartozott közéjük. Ő friss és
tiszta volt. Nem rekedtünk benn a múlt falai között, amik egy olyan
alapra épültek, ami minden egyes, állítólag engem megvédő,
pusmogós telefonhívással és kegyes hazugsággal egyre csak
omladozott.
Mire felszálltunk a Párizsba tartó gépre a Cambridge Castle-i
fellépésem után, már nem is haragudtam Blake-re és Lucasra.
Furcsa volt nekem az az illékony elégedettségérzet, amit nem
lehetett pénzért venni, visszaélni vele, sem halálos poradagokkal
vagy borostyánszín itallal ellenőrizni. Boldog voltam, de nem tudtam
irányítani.
Egyenletes, kis adagokban kaptam, nem egyszerre egy feltekert
bankjegy és néhány szippantás segítségével. Úgy kaptam, mint
ahogy a jó dolgokat kellene megtapasztalni: idővel, erőfeszítések
árán és óvatosan.
 Mire Párizsba értünk, és Stardust arca úgy ragyogott, mint ezernyi
szentjánosbogár fénye, elfelejtettem, ki voltam.
Elfelejtettem, hogy Alex Winslow-nak hívtak.
Elfelejtettem, hogy az egész a kibaszott arcomba fog robbanni.
És elfelejtettem minden hibámat, amiket azóta felhalmoztam, hogy
befutottam.
Hát, hamarosan eszembe jut majd mind.
 Huszonhetedik fejezet
INDIE

Párizs, Franciaország

Honnan tudod, hogy szerelmes vagy?

Én a csókból tudtam. Abból tudtam, hogy szerelmes vagyok, hogy
azt vettem észre, kinyitom a szememet, miközben Alexszel
csókolóztunk. Nem kellett már becsuknom, hogy koncentráljak, hogy
elhúzzam a függönyt, és beengedjem a varázslatot, úgymond. Alex
volt a varázslat. És valahányszor csukott szemmel csókolóztunk,
hiányzott. Nyálas dolog, sőt, hányingerkeltő, de ettől még igaz.
Az Eiffel-torony alatt mondta, hogy az utóbbi hetekben
másmilyennek érezte a létezését. Mintha valahogy
jelentőségteljesebb lett volna, hogy él és lélegzik.
– Emlékszel Berlinre, amikor megkértelek, hogy ülj a színpad
mellé, ahol jobban láthatlak? – kérdezte. Bólintottam, és kortyoltam a
papírpoharamból. A kávé jobb volt Párizsban. Ha belegondolok,
minden jobb volt Párizsban. Alex magához rántott a kabátom
hajtókájánál fogva, és az ajkunk összeért, miközben beszélt. –
Ahogyan rám nézel, miközben játszom és énekelek, eszembe jut,
miért is kezdtem ezt csinálni. Arra emlékeztet, hogy semmi mást
nem akarok (és nem is tudnék) csinálni, és bár ebben, az egysorsú
férfiban, van valami szomorú, te enyhítesz ezen.
– Hogy van mostanság a lelked? – mosolyogtam.
 – Tisztán – felelte.
Bárcsak tudtam volna, hogy ez az utolsó alkalom, hogy Alexszel
ilyen nyugalomban, teljességben és gyanútlanságban vagyunk,
néhány percig még kortyolgattam volna azt a kávét. Még néhány
pillanatig csókoltam volna a tökéletesen kék ég alatt. De nem
tudtam, és vissza is kellett mennünk a hotelbe, hogy elkészüljünk a
jótékonysági gálára. Nem tudom, Alex felfogta-e, de egész idő alatt
mosolygott. Még akkor is, amikor Blake beleerőltetett egy
gusztustalan gyógyteát, ami jót tesz a hangszálaknak. Vagy amikor
Lucas leült közénk, és ugyanazzal a fájdalmas és bosszús tekintettel
nézett rá, amivel csak Alexre szokott. Bakker, még Alfie totálisan
illetlen viccén is nevetett.
Arról a délutánról az utolsó emlékem az, hogy a társalgóban
vártuk, hogy értünk jöjjön a gálára elszállító limuzin. Alfie a
bejáratnál ácsorgott néhány rajongóval, Blake Jennával telefonált,
Alex, Lucas és én pedig az előtérben ültünk, és pezsgőspohárból
narancslevet iszogattunk. Emlékszem, hogy nézett rám Lucas,
amikor Alex az ölébe ültetett, miután visszajöttem egy gyors
mosdózásból. Alex a derekam köré fonta a karját, és
szétterpesztette a lábát, hogy helyet csináljon nekem, és a ruhám
szegélyét piszkálgatta, miközben a munkával kapcsolatos dolgokról
beszélgetett az általa nyíltan „hármas számú francia
keménygallérosnak” nevezett valakivel.
Emlékszem, hogy arra gondoltam, egész végig tévedtem.
Még arra is emlékszem, milyen hangja volt a fejemben, amikor a
tantusz leesett.
És leginkább arra a kérdésre emlékszem, hogy miért? Hogyan?
És… mióta?
Nem tudtam, hogy ezekre a kérdésekre még aznap este meg
fogom kapni a választ.
És hogy amint felfogom, el is akarom felejteni azokat. Örökre.
A blackbear Do Re Mi című száma szólt, miközben besétáltunk a
chateau hatalmas, duplaszárnyas ajtaján. Elég ironikus volt azt
figyelembe véve, hogy ez a dal pontosan illett Fallon és Alex
történetére. Fallon, a nő, akit ismeretlenül is utáltam. Még nem láttuk
őt, de mindenütt ott volt. A termet betöltötte a jelenléte, és tudtam,
hogy nem az a kérdés, találkozunk-e, hanem hogy mikor. Az egész
este egy hatalmas középső ujjnak érződött nekem, és azt sem
tudtam, miért.
Akartam Párizst.
Vágytam erre a bálra.
Alig vártam, hogy megmutassam a ruhát. A párizsi ruhát, ahogy a
srácok nevezték.
Mindenki díszes maszkot viselt. Ezüst, arany, fekete és kék álarc
fedte a tehetős résztvevők szép arcát. Az én maszkom a ritka
fehérek egyike volt, csipke vonta be a szemem és a homlokom. Alex
egy egyszerű, fekete Zorro-álarcot viselt, ami még inkább kiemelte
erős állkapcsát. Alfie természetesen egy bohókás, tollas és glitteres
maszkot választott. A játékossága kezdett a hatása alá vonni.
– El kell mennem a mosdóba. Hadd keressem meg Blake-et! –
érintettem meg Alex karját, mire ő megszorította a kezemet, én
pedig a szemébe néztem. Nem beszéltünk Fallonról, sem a
közeljövőnkről, de nem akartam őt szem elől téveszteni. Éppen ezért
kellett volna megtennem.
– Tökéletesen képes vagyok nem elcseszni a dolgokat öt perc
erejéig. Menj! – bökött a mosdó felé. – Iszol valamit?
Egy pillanatig hezitáltam. Nem kellene felügyelet nélkül hagynom
egy olyan helyen, ahol alkoholt szolgálnak fel, és ennek teljesen a
tudatában voltam. Ugyanakkor nem kezelhettem őt úgy, ahogy
korábban. Már nem munkaadó és alkalmazottja voltunk, az meg
szinte már embertelen lett volna, ha szigorúan munkaként kezelem.
Különösen, hogy annyival többet jelentett már.
Alex látta az arcomra kiülő kételyt, az ujjai közé vette az államat,
és az ajkamra nyomta a száját. A másik kezével a mellemet
simogatta, amitől a gondolataimat kéjvágy színezte sötétebbé.
– Menj el pisilni – sziszegte, miközben a kezét lecsúsztatta a
fenekemre. – Ígérem, egy csepp alkohol sem éri a számat az este.
Csak tőled akarok elbódulni.
– És Fallon? – Utáltam, hogy ezt kérdeztem tőle.
– Fallon bassza meg – mondta szemrebbenés nélkül.
A boldogság, ami abban a pillanatban betöltött, annyira tiszta és
valóságos volt, hogy úgy éreztem, képes lennék repülni.
Elbotorkáltam a mosdóhoz, és tíz percig sorban álltam. Gáz volt,
mert a legtöbben csak az orrukat mentek bepúderezni, én meg
pontosan attól féltem, hogy Alex valamiféle porba dugja az orrát, ha
nem vigyáznak rá. Minden percben egyre élénkebben bugyogott
bennem a hisztéria. A vizelet történetének leggyorsabb pisilése után
megmostam a kezemet, és kisiettem a nagy terembe, ahol az
emberek a fekete-fehér márványpadlón táncoltak, és csillárok
tündököltek a fejem fölött. A tekintetem arra a pontra ugrott, ahol
Alexet hagytam.
Ő nem volt ott.
Persze hogy nem! Alex egy függő, ráadásul mindhárom
függősége (alkohol, kokain és Fallon) egy helyen volt ma.
Körbejárattam a tekintetemet. Alfie a bárnál flörtölt valakivel,
Lucas egy viktoriánus ruhába öltözött lánnyal táncolt, Blake pedig az
egyik erkélyen telefonált, Párizs látképével a háttérben. Ha Blake
megtudná, hogy elveszítettem Alexet, kicsinálna. És jogosan.
Elkezdtem körbejárni, hogy megkeressem. Fekete szmoking, fekete
maszk. Gyakorlatilag ez a vendégek felére igaz volt ezen a
halloweeni jótékonysági gálán, de a tudattól, hogy mennyi minden
forgott kockán (a munkám, a fizetésem, a szívem), egyik helyről a
másikra rohantam a magassarkúmban, és a problémás rocksztár
után kutattam.
Minden arcot meglestem, minden állkapcsot megfigyeltem, mielőtt
arra jutottam, hogy nincs a bálteremben. Ezután az erkélyeket
kezdtem átnézni. Mind a nyolcat. Az első smároló párokkal volt tele.
A másodikon Blake kiabált, de szerencsére engem nem vett észre. A
harmadikon dohányoztak, a negyedik üres volt, az ötödiken egy pár
veszekedett franciául… Amikor a hatodik erkélyhez értem,
megálltam. Ez üres volt ugyan, de hangokat hallottam. Az egyik
ismerősnek tűnt. Szaggatott levegővétel és erős akcentus. Az
ismerős rekedtség, ami a láncdohányossággal járt. Három lépéssel
számoltam fel a távolságot a márványkorlátig.
Onnan tökéletesen ráláttam az alattam lévő balkonon minden
rémálmomra.
Alex és Fallon szemtől szemben álltak az első emeleti kiugrón.
Álarcok és tettetés nélkül. Nélkülem.
Az alsó erkély nagyobb volt, majdnem kétszer akkora, mint amin
én álltam, úgyhogy tökéletesen láttam mindent.
Fallon csinosabb volt élőben, mint amilyennek gondoltam. Szőke
haja hosszú és fényes, homokóraalakját egy vörös, selymes ruha
ölelte. A csábító Júlia. A gyönyörű Disney hercegnő a tökéletes
ruhában. Megbénított, ahogy egymásra néztek. Helyes. Az első
naptól fogva ez várt rám. Hát nem én voltam az a nagyokos, aki
ágyba bújt a világ legrosszabb rocksztárjával, aki mellesleg még
figyelmeztetett is, hogy a volt nőjére hajt?
Fallon tett felé egy lépést, Alex nem hátrált. Nem beszéltek, amitől
az egész sokkal rosszabb lett. Fallon a kezét Alex arcára simította,
miközben felnézett rá. Alex lehajtotta a fejét, ahogy lenézett.
Aztán a nő lábujjhegyre állt, és megcsókolta. Lágyan. Szívfacsaró
lágysággal. Csak néztem őket, és csodálkoztam, hogy a hold nem
zuhant le a földre, és a csillagok nem szakadtak le rám.
Végzetesnek, keserűnek és váratlannak érződött az egész. Hirtelen
nehezen kaptam levegőt.
Három.
Kettő.
Egy.
Három másodperc. Ennyi kellett Alexnek, hogy elszakítsa tőle a
száját. Három másodperc, ami egy örökkévalóságnak tűnt,
miközben csak álltam ott ostobán a hülye ruhámban, a hülye
hajammal. Az ajkát elválasztotta Fallonétól, de a tekintete továbbra
is elnehezült, megkínzott volt. Düh fogott el. Hogy tehette ezt velem
a kedvenc városomban? Hogy tehette ezt velünk London és Watford
után? Az egész rohadt világ után?
Alex hátrált egy lépést, Fallon pedig a mellkasára vetette magát,
és átölelte a nyakát. Alex megragadta a csuklóját, és lefejtette
magáról őt, miközben felöltötte a szokásos hűvös arckifejezését.
– Nem.
– Miért nem?
– Mennyi időd van? – nevetett fel keserűen.
– Alex…
Az időzítés dolgozhat neked vagy ellened. Ezt a szüleim halálának
éjszakáján tanultam meg, amikor ők ugyanabban a pillanatban
döntöttek úgy, hogy átmennek az úton, amikor egy pszichopata arra
ment, és elütötte őket. Tökéletes időzítéssel szakadt le egy folt az
aprólékos ruhámról, éppen akkor és ott az erkélyen, és egy
tollpiheként leszállingózott. Megszáradt tinta az antik rózsaszín
anyagon. El sem kellett olvasnom a szavakat, amiket ráírtam, fejből
tudtam. Minden foltot ismertem a párizsi ruhán. Véletlenül vagy sem,
de ez volt a kedvencem. A valaha írt egyik legjobb szerelmes dal
szövege állt rajta, amit az a pasi írt, aki épp most törte össze a
szívemet a világ legromantikusabb városában.

Nem kérem a múltadat.

És soha nem várom el a jövődet.
De ha miénk lehet a ma, megízleltetem veled a szerelmet.
És talán, de csak talán, elfelejtjük minden bánatunkat.

A folt közéjük hullott, a hűtlenségük szimbólumaként. A levegő

perzselt, mintha tűz égett volna a közelben. Csakhogy Alex nem
csalt meg engem. Ő maga mondta, hogy csak szórakozásra
kellettem neki. Nem mára, holnapra, jövő hétre vagy azutánra, hogy
néhány hét múlva elköszönünk egymástól L. A.-ben.
Mindketten felnéztek, én pedig el akartam menni, de földbe
gyökerezett a lábam, ott álltam, akár egy meghiúsult álmokból és
reményekből faragott szobor. Annyira nem illettem ide. A parti
mögöttem még mindig nevetéstől, zenétől és alkoholtól pezsgett.
 Alex szeme elkerekedett. Még a sötétben is láttam, mennyire
természetellenesen nagyra tágult. Ő nem az a pánikolós típus,
úgyhogy új volt ezt a meglepettséget, megbánást látni rajta.
Megiramodott, a nyomomba eredt, mielőtt még pisloghattam volna.
Fallon nem mozdult, üres tekintetével úgy mért végig, ahogy a koszt
szokás.
Halvány, kaján vigyorra húzódott az ajka, az én agyam pedig
próbálta együttműködésre és mozgásra bírni a testemet. Azt tudtam,
hogy a szívem engedetlen, de azt nem hittem, hogy minden más
testrészem is fellázadt.
– Nem fog előnyt adni neked – vigyorodott el még szélesebben,
ahogy a kilátás felé fordult, és nekem háttal a korlátra támasztotta a
karját. Párizs fekete és arany színben fénylett előttünk, az Eiffel-
torony egy szívbe hasító tűhöz hasonlított. – Ha akar valamit, azt
mindig megkapja.
– Téged nem kapott meg – suttogtam.
– Én mindig is az övé voltam. Csak arra vártam, hogy értem jöjjön.
Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy felkeltsem a figyelmét,
de soha nem sikerült. Nem teljesen. Nem figyelsz, Indigo Bellamy.
Húzz el, mielőtt odaér! Ti ketten nem tartoztok össze. Mi igen.
– Mi nem tartozunk össze – ismételtem. Így is volt. Alex bántott,
azt mondta, valaki más kell neki, aztán fogta, és megcsókolta őt,
amint nem figyeltem.
– Jobb, ha szaladsz!

Úgy rándultam össze, mintha valaki belülről ütött volna meg.

Anélkül vettem le a cipőmet, hogy igazán jelen lettem volna a
pillanatban. Az egyik kezembe fogtam mindkettőt, és rohanni
kezdtem. Egyre csak szaladtam és szaladtam. A chateau egy
komplikált labirintus volt. Minden emeletet egy hosszú folyosó szelt
végig, amiből nagy szobák nyíltak. A lépcsőn elindultam lefelé, mivel
tudtam, hogy Alex felfelé megy majd hozzám, aztán elkezdtem
benyitogatni a szobákba, hogy elrejtőzzek a legnyüzsgőbben. A
basszus plafonon lüktető halk visszhangja volt az egyetlen
bizonyíték, hogy odafent parti zajlott. A szívem gyorsabban
száguldott a gondolataimnál. Nem volt semmi tervem. Csak azt
tudtam, hogy ha most találkozom vele, elfogadnám a magyarázatát,
talán még a bocsánatkérését is. Megbocsátanék neki, és
visszafogadnám.
A következő alkalomig, amikor Fallon felbukkan.
A következő alkalomig, amíg meg nem környékezi a kísértés.
Alex Winslow egyszerre volt függő és függőség. Tiszta és
zabolátlan. Olyannyira a csontomig hatolt, hogy képtelen voltam
visszautasítani őt, úgyhogy egyetlen dolgot tehettem most.
Leléptem.
Befutottam egy másik üres szobába, és körbenéztem, hogy van-e
hova bújnom ott. Nem hallottam lépteket, és éppenséggel Alex akár
fel is adhatta, és visszamehetett csókolózni Fallonnal, amíg a szájuk
le nem rohad.
Egy viszonylag kicsi gépészeti terembe értem. Az ajtót nem zárták
be, és még térerőm is volt, ezért úgy döntöttem, hogy ott maradok,
amíg a parti le nem csendesedett annyira, hogy felhívhassam
Lucast, hogy megkérdezzem, mikor megyünk vissza a hotelbe.
Behúztam magam mögött a nehéz ajtót, és bekapcsoltam a
zseblámpát a telefonomon. Ugyan a kijelzője törött volt, de attól még
ugyanolyan erősen világított, Alexhez hasonlóan.
Lecsúsztam a fal mentén, és leguggoltam, aztán átöleltem a
térdemet, a homlokomat pedig ráhajtottam.
Igazad volt, szív.
Sajnálom, szív.
Soha többé. Soha többé. Soha, soha, de soha többé. Ad
infinitum{4}.
Eltelt tíz perc. Talán több is. Valahogy nem lepett meg, amikor
kinyílt az ajtó, és fény ömlött be a résen. Aztán odajött hozzám, akár
egy álomban. Magas, tiszteletet parancsoló testalkat, magabiztos
léptek. Vad brutalitás származott a puszta létezéséből. Minden, amit
az utóbbi néhány hónapban tanulmányoztam és csodáltam, most
bántott, amikor belépett ebbe a szűk, sötét térbe. Nem tudtam, mire
számítsak. Talán arra, hogy bocsánatot kér tőlem, vagy hogy a
gonosz és végletekig közömbös önmaga legyen. Hogy közölje
velem, mindig is tudtam, hogy így alakul majd. Hogy átmeneti volt ez
köztünk. Hogy mindig is Falloné volt a szíve. Hogy én megkaptam a
testét meg néhány vigaszdalt, amitől mindig a hízelgés és a
bosszúság vékony határmezsgyéjére kerültem.
– Kelj fel! – Hangja ostorként csattant. Megragadta a kezem, és a
mellkasához vont egyetlen könnyed mozdulattal.
Felmordultam, és a falhoz nyomtam a hátam, miközben ellöktem
őt.
– Menj el!
Megpróbált közelebb rántani, a mozdulatai egyre
kétségbeesettebbek és türelmetlenebbek lettek, mire megint
ellöktem, ezúttal erősebben.
– A ruha! – igyekeztem kordában tartani kapkodós légzésemet. –
Neked készült! A foltok téged jelentettek! Ezért csináltam. A
dalaidból, Alex, ha jól megnézed! – letéptem egy foltot, és
meglóbáltam az arca előtt.

Szólj a barátaidnak, én vagyok az igazi,

Bőven kapott esélyt a többi srác is,
A lelked az enyém, és pont,
Dugtál minden zenészemmel, én azt se bánom.

– Neked készítettem, mert többrétegű vagy, színes, más és… és… –

És szakadt. A ruhám széthullott. Semmi nem hullott szét, amit
készítettem. A párizsi ruhán kívül. Az ő ruháján kívül. Beszívtam a
levegőt, és összeszorítottam a szememet. – Csak… menj el!
– Miért?
– Miért? – nevettem fel. Küzdöttem, hogy kordában tudjam tartani
a könnyeimet. Nem fogom elsírni magam. Pláne nem miatta. –
Megcsókoltad a volt barátnődet a szemem láttára, miközben én a
neked készített ruhát viselem! Mert a világ legostobább lányának
érzem magam éppen, és azt hiszem, megérdemlem, hogy ebben a
pillanatban közönség nélkül omolhassak össze. Tudsz azonosulni
ezzel, nem? Megérted az igényt, hogy rivaldafény nélkül zokoghass,
miközben összeomlasz?
Miért voltam ennyire brutálisan őszinte? Csak a hatalmas egóját
simogatnám vele. Habár abban nem voltam biztos, hogy még mindig
akkora-e. Igazából úgy sejtettem, hogy ugyanolyan törékeny volt,
mint jelenleg az épelméjűségem.
– Először is nem csókoltam meg. Ő csókolt meg engem.
Másodszor pedig – fújta ki a levegőt, és az öklét a falhoz csapta
mögöttem, két karja közé zárva így engem. Nem küzdöttem ellene.
Amióta ismerem, most először nem kellett. Tudtam, hogy nem
hagyom magamat neki. Azután nem, hogy az ajka valaki máséhoz
ért ma este. Az, hogy úgy éreztem, ismét ura vagyok a testemnek,
sajnos nem volt olyan felemelő.
– Nem éreztem semmit – mondta.
– Szereted őt – erősködtem, és azért imádkoztam, hogy
vitatkozzon ezekkel a szavakkal. – Te magad mondtad.
– Hogy szeretem? – horkantott fel a fejét csóválva. – Mi árult el,
Indie? Hah? Az, hogy valahányszor feljött Fallon neve egy
beszélgetésben, azt akartam, hogy megalázkodó és engedelmes
legyen, hogy a bocsánatomért könyörögjön, és hogy újra szeressen,
vagy az, hogy az egész világon keresztül futottam utánad? Mondd
meg, Stardust, ilyen érzés a szerelem? Az, amikor szükségét érzed,
hogy lopj, pusztíts, és tönkretedd a szerelmed tárgyát csak azért,
hogy újra egy kibaszott pillanatig levegőhöz juss anélkül, hogy egy
fasztalan lúzernek éreznéd magad? Én nem szeretem Fallont, még
csak nem is kedvelem, és kurvára biztosan nem akarom Fallont!
Rólad írtam a dalokat! Téged látlak meg először minden reggel,
mielőtt kinyitom a szememet, mintha rá lennél vésve a kibaszott
szemhéjamra belülről! Téged látlak éjjel, az elalvás előtti pillanatban,
mintha Európa minden átkozott mennyezetére rányomtattak volna.
Nem akarom, hogy ennek vége legyen, teljesen önző okokból. Te
elfeledtetted velem a drogokat, és eszembe juttattad az alkotást.
Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy nem csak én élvezem ezt a
megállapodást. Miért basznánk el? Egy röpke, egyoldalú csók miatt?
Fallon nem jelent veszélyt. Még csak fennakadást sem. Az egyetlen
lány, akivel lenni akarok, amíg vissza nem térek L. A-be, te vagy,
Stardust!
Amíg vissza nem térek L. A-be.
Csak egy megállapodás.
Önző okokból.
Odabentről őrölt fel a tudat, hogy a férfi, aki a szerelemről szóló
leginspirálóbb szövegek némelyikét megalkotta, képes volt valami
ilyen sületlen, latymatag és határozatlan dologgal előrukkolni. És ami
még inkább belém hasított, az volt, hogy teljesen készen álltam
elfogadni ezt. Talán nem ma, de holnap vagy holnapután, amint a
szívem lenyugodott, és bekapcsolt a józan eszem. Nem csalt meg.
Sőt, lehámozta magáról, és nemet mondott Fallonnak.
A bőrömön éreztem Alexet, habár volt annyi esze, hogy ne érjen
hozzám. Arra várt, hogy megszólaljak, amikor ismét kinyílt az ajtó.
Fallon jelent meg a háta mögött.
Elborzadtnak tűnt. És megtörtnek.
És… veszélyesnek.
Mint egy halálos betegség, ami odalopakodott a küszöbre, és arra
kér, hogy nyisd ki a szád, hadd mérgezzen meg. Ám Fallon
leginkább betépettnek tűnt. A pupillája csészealjnyira tágult, a bőre
nyirkos és szürke volt. Alexre vetette magát, megpróbálta remegő
ujjakkal lefejteni a kezét a falról fölülem. A homlokára hideg veríték
ült ki, és a tekintetéhez hasonlóan hevesen reszketett. Ettől annyira
megijedtem, hogy egy pillanatra el is felejtettem, hogy utálom őt, és
aggódni kezdtem, hívjunk-e neki egy mentőt.
– Nem szabadott volna megtalálnod őt! – morogta, miközben
könnyek patakzottak le az arcán. Nem sírt, csak könnyezett. Nem
gondoltam, hogy egyáltalán tudatában volt mindennek. Az arca
érzelemmentesnek, betegesnek tűnt. – Szerinted milyen érzés volt
rólad olvasni a hírekben, Alex? Új szerelem, új album, új dalok.
Nekem is fáj! Ne játssz a kezükre! Rólunk van szó, kicsim! Nincs
szükségem elvonóra, neked meg nincs szükséged rá! Csak
egymásra van szükségünk.
Kikre utalt egyáltalán?
 – Fallon! – vetette oda inkább elkeseredetten, mint érzelmesen.
Mintha egy idegesítő gyereket próbált volna megszelídíteni. –
Dolgom van. Hol a faszikád, Bushell?
– Nem tudom! – vetette szét a karját. – Talán épp jótékonykodik,
vagy valami hasonló unalmasságot csinál. Istenem! Annyira
unalmas! Hogy lehettetek egyáltalán barátok? Semmi közös nincs
bennetek. Beszélnem kell veled.
– Neked csak elvonó kell. Menj vissza a pasidhoz, vőlegényedhez
vagy mihez!
– Ne csináld ezt, Alex! Ne játssz a kezükre, ne hagyd, hogy ők
nyerjenek! Mi nem ilyenek vagyunk! Mi a saját szabályaink szerint
játszunk. Mindig is így volt.
Nem tudtam, miről beszél, és az Alex arcára vetett pillantásból
leszűrtem, hogy ő sem értette, mi történik. Az enyém mellé
támasztotta a csípőjét, odafordította a tekintetét Fallon felé, és
összehúzta rá a szemét.
– Valaki más jegyese vagy.
– Rákényszerítettek! Jenna lefizetett, nekem meg kellett a pénz.
Will semmi szarhoz nem ad hozzáférést, ha nem megyek elvonóra.
– Mi a jó francról beszélsz? – morgott Alex.
– Azt akarták, hogy összejöjj ezzel a csajjal! Ez volt a terv! Azt
akarták, hogy vele elfelejts engem, a drogokat – toppantott
hadonászva, aztán rám mutatott. – Te jó ég, mégis hogy nem tűnik
ez fel neked? Semmi szükséged józan társra! Ott van neked Blake,
akivel össze vagytok nőve, meg Lucas, aki rohadtul képes lenne
akár ölni is érted! – vetette oda. Minden másodperccel egyre
izgágábbá vált.
Eltöprengtem a szavain. Őrültnek nézett ki, de amit mondott,
egészen jól összeállt, és ez aggasztott. Azért fogadott fel Jenna,
hogy elfeledtessem Fallont Alexszel? Elképesztően légből kapottnak
tűnt az ötlet, de hallottam már ennél cifrább dolgokat is.
– Baromság! – ordított Alex az arcába. Ő is kezdte elveszíteni a
hidegvérét. – Mégis honnan a picsából tudnád ezt? Egyik emberem
sem beszél veled! Egyik sem! – Alex tett felé egy lépést. Olyan
mérges volt, hogy azt hittem, meg is lökné.
 A karjánál fogva visszarángattam magamhoz. A puszta
érintésemtől lágyabb lett az arca. De még így is ijesztőbbnek nézett
ki, mint amilyennek valaha láttam.
– Azért tudom, mert Will is benne volt! – zokogott fel. – Will szeret
engem, tudom, hogy így van. De én nem szeretem őt. Én téged
szeretlek! Nem engedik, hogy beszéljek veled – szipogta. – Azt
mondták… – És most már igazából sírt, én pedig vele akartam sírni,
mert annyira bonyolulttá vált minden. – Azt mondták, tönkretettelek,
és jobb lesz neked nélkülem. És hogy ő kedves és rendes, és sokkal
jobban leszel tőle.
– Hazugság! – rázta meg Alex a fejét. – Nem, nem és nem!
– Will mindig is a legjobbat akarta neked. És nekem is. Blake,
Lucas és Alfie is benne voltak. Szerinted Lucas miért nyomult rá
olyan durván erre a lányra? Tényleg megérdemli a figyelmét két
rocksztárnak is? Mármint, ne haragudj – mérte végig a testemet a
tekintetével, nagyon is megbántóan.
Tettem felé egy lépést, hogy jól kiosszam, de most Alex húzott
vissza engem. Zúgott a fejem a hallottaktól, habár nem is voltam
biztos benne, hogy igaz.
– Ha hazudsz… – kezdte Alex, figyelmeztetőleg megemelve az
ujját.
– Nem hazudok! – vágott a szavába Fallon, és megint toppantott,
ami sokkal inkább illett volna egy kisgyerekhez. – Mi a francért
hazudnék? Ismered ezeket az embereket! Will meg akart engem
menteni, szeretni akart, és bla-bla-bla! Aztán lelkiismeret-furdalása
lett miattunk, úgyhogy szövetkezett ellened a barátaiddal meg az
ügynököddel, aki nagyjából bármit elkövetett volna, hogy józanul és
termékenyen tartson. De te nem vagy boldog, igaz, Alex? Hogy
lehetsz boldog nélkülem? Mindennap rád gondoltam!
– Ez baromság – rázta meg a fejét Alex. – Will nem egy mártír,
Waitrose meg nem egy szent, és egyikük sem hallgatna rád amúgy
sem. Menjünk, Indie! – Alex a kezemnél fogva húzni kezdett, engem
pedig azonnal elöntött a megkönnyebbülés, hogy elmegyünk onnan,
ám akkor Fallon megragadta a csuklómat. Onnan közelről láttam a
szemében táncoló őrületet, és elgondolkodtam, hogyan nevezhették
szerelemnek, ami köztük volt. Ha mindketten állandóan be voltak
szívva, soha nem adódott alkalmuk igazán megismerni egymást.
– Nem állt össze a kép soha, igaz? – nevetett keserűen, minden
maradék önuralmát elveszítve. – Soha nem jöttél rá magadtól.
– Mire? – kérdezte Alex, és fáradtan a szemére nyomta az ujjait.
Elege volt belőle. Most már láttam. Nem volt szerelmes az exébe.
Csak idegesítette, hogy elhagyta őt valaki másért. – Miről beszélsz,
Fallon?
– A balesetről – mondta. – Amikor segítettél nekem. – biccentette
oldalra a fejét, és a tekintetében volt valami, amitől kirázott a hideg.
– Az ő szülei voltak.
A következő néhány másodperc lassított felvételben történt.
Felnéztem Alexre.
Ő lenézett rám.
Az arca elsápadt. Ez az utolsó emlékem. A felismerés és a gyász
hamuszürkévé festette. Nem éreztem az esést, mindinkább láttam,
mivel a hangok körülöttem eltompultak, az alakokat pedig fekete
tintacseppek pöttyözték. A következő pillanatban Alex cipőjét és
Fallon ruháját láttam. A szemem lecsukódott annak ellenére, hogy
próbáltam ébren maradni. De leginkább hallani akartam, hogy mit
beszélnek. A szédülés ködén keresztül hallottam, hogy kiabálnak.
Nagyon hegyeztem a fülemet.
– Bassza meg! Basszus, ne! – kiabálta Alex. – Ne, Fallon!
– Sajnálom – sírt. – Annyira nagyon sajnálom!
Elájultam, és nem jöttem a felszínre azért a levegőért, ami a
túléléshez kellett.
Minden összeomlott körülöttem. És azzal együtt én is.

Hudson: Mizu, lányok?

 Jenna: Szia!

Hudson: Csak szerintem nézett ki über dögösen Alex azon

a londoni fellépésen? Indie, te vagy a ruhafelelőse?
Annyival kevésbé néz ki csövesnek.

Hudson: (Nekem mindenhogy bejön, de ezt ne mondd meg

neki!)

Jenna: Hol van Indie?

Hudson: Levegőnek néz minket. De miért?

Jenna: Indie, válaszolj!

Jenna: Indie!

Jenna: INDIE!

Jenna: INDIGO!

Egy ágyban tértem magamhoz.

A párizsi ágyamban.
Vagy mondjam inkább, hogy a párizsi ágyunkban?
Istenem, legszívesebben elhánytam volna magam.
Alex cuccai még mindig a szobánkban voltak, mintha mi sem
történt volna. Körülnéztem, szemügyre véve a flancos vizespalack-
gyűjteményt és organikus rágcsákat a komódon, a pengetőket, a
szétdobált jegyzetfüzeteket, a londoni polaroid képeinket, amiket
azután készítettünk, hogy megtaláltuk Blake fényképezőgépét a
bőröndjében. A falakat mintha csalárdság itatta volna át, és
hazugság duzzasztotta volna meg. A fejem lüktetett, és fel akartam
állni, hogy odamenjek Blake szobájához beadni a felmondásomat.
Egyedül voltam.
Visszanyeltem a hányás keserű ízét, ami betöltötte az egész
szájüregemet, aztán mocorogni kezdtem az ágyban, hogy minden
erőmet összeszedve felkeljek, és elkezdjek pakolni. Egy perccel
azután, hogy felébredtem, Alex jött ki a fürdőszobából. Karikás volt a
szeme, a haja egy merő szénakazal. Semmi más nem volt rajta,
csak egy lógós szürke melegítőnadrág. Úgy nézett ki, mint aki épp
most vett részt a saját temetésén. Megpróbáltam feltornázni magam,
és a fejtámlának vetni a hátam.
– Helyre fogom ezt hozni, Stardust! Én…
– Ne! – mordultam fel, a hangom olyan nyers volt, hogy el sem
tudtam hinni, hogy belőlem jött elő. – Ne csinálj úgy, mintha még
mindig rendben lennénk! Nem vagyunk. Azt akarom, hogy mondj el
nekem mindent! Folyton hazudsz, Alex, de most muszáj elmondanod
nekem a teljes igazságot! Ez a legkevesebb, amit megtehetsz azok
után, amiken keresztülmentünk!
Leült az ágy szélére, és a kezét bámulta az ölében. Tegnap még
elképzelni sem tudtam, hogy nézhetnék rá úgy, hogy közben ne
érezzem azt, mintha valaki a mellkasomat szorítaná. Ma viszont ő
egy vadidegen volt, aki a szerelmemnek öltözött (igen, szerettem).
Előbb szerelmes lettem belé, mint hogy észrevettem volna. Vagy
legalábbis egy verziójába.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy halandó, aki szerelembe esett
egy rockistennel. Talán mostanra már rájöttetek, hogy ez nem egy
tündérmese. A halandók és az istenek nem passzolnak össze.
– Négy évvel ezelőtt Fallon borzasztó állapotban jött haza. Épp
akkor költöztünk össze. Akkoriban nem drogoztam. Főként
fájdalomcsillapítókon éltem, és funkcionáló alkoholista voltam. Nem
kokainoztam, és nem tudtam, hogy problémám van. Azt hittem, csak
durván toltam az életet, és még durvábban játszottam. Annyian
csinálják így a szakmában. Szóval hazajött, be volt tépve, de
zaklatott is. Azt mondta, elütött egy őzet Calabasasból visszafelé, és
megkért, hogy nézzek rá a kocsira. Megtettem, és… – Alex
megdörgölte a tarkóját, és sóhajtva a mennyezetre nézett. – A kocsi
ronccsá tört. Újra és újra, kibaszott sokszor megkérdeztem Fallont,
hogy tényleg egy őz volt-e az. Annyi vér borította a kocsit. Ő
ragaszkodott hozzá, hogy egy őz volt, és megkért, hogy segítsek
neki megszabadulni a kocsitól. Úgyhogy megtettem. Én… én…
– Segítettél neki eltussolni. Annak ellenére, hogy mélyen belül
tudtad, hazudik – fejeztem be helyette. Le sem vettem a tekintetemet
az arcáról. – Ezt magyarázod nekem.
Megcsóválta a fejét, és a hajába túrt.
– Részeg voltam. Nem ez volt az egyetlen dolog akkoriban, ami
nem stimmelt. Annyi minden tűnt furcsának. Ez csak egy újabb tétel
volt azon a listán. De teszek róla, hogy feladja magát, Indie! Ha nem
teszi meg, mérget vehetsz rá, hogy én igen!
– Kímélj meg a kifogásoktól!
– Azt mondtam, rendbe fogom hozni!
– És bevallottan hazug is vagy – Éreztem, hogy az alsó ajkam
remeg, mint a nyárfalevél.
– Most nem hazudok neked. Esküszöm!
– Hagytad, hogy megússzon egy gyilkosságot. – A hangom
túlságosan is magasra felszaladt, és újra megszédültem.
Odahúzódott hozzám, én pedig ellöktem a kezét, amikor
megpróbálta megfogni az enyémet. – Nem!
– Nem hagytam volna, hogy megússza, ha tényleg tudtam volna.
Nem tudtam. Csak sejtettem, de sokszor kurvára olyasmiket láttam
és hallottam, amik nem voltak ott. Paranoiás voltam, és részeg.
Akármennyire is rosszul nézett ki a helyzet, úgy döntöttem,
figyelmen kívül hagyom, és bekajáltam, amit mondott.
Összeszorítottam a szememet, és kényszerítenem kellett
magamat, hogy lélegezzek. Hiányzott anya, hiányzott apa. Hiányzott
a normalitás, hiányoztak a szombati vacsorák, a karácsonyok és
még a rettegett vasárnapi misék is. Hiányzott az átlagosság, a
teljesség lehetősége és ígérete. Hiányzott a bátyám és a
gondoskodása. Még azt a nagyszerű apát is hiányoltam, akivé Craig
Ziggynek válhatott volna, ha Alex felvette volna a telefont, és felhívta
volna a segélyhívót, amikor Fallon hazament aznap.
Akkor talán az anyukám túlélte volna.
 Akkor talán nem lennék itt ezen a turnén, a szívem nem törne
szilánkosra, miközben itt próbálom egyben tartani, nem érezném
úgy, hogy szétrepeszt a fájdalom, és hogy az egész lényemet, amit a
régi varrógépem rögzített össze most gombos- és biztosítótűk tartják
egyben.
– Vedd ezt a hivatalos felmondásomnak – mondtam továbbra is
csukott szemmel.
– Ne – mondta. – Ne, ne, ne, ne, ne!
– Én nem feszegetném a dolgot, Alex. Már így is elég. Tartsd
tiszteletben a kérésemet, és engedj el! – Most már kinyitottam a
szememet, és ránéztem. Mindarra, aki ő volt. Az árulóra, akinek
önként nyitottam ajtót és engedtem be az életembe. Csupán hetekbe
telt neki, hogy a folyosóról a felségterületemre kerüljön. Minden
egyes porcikámat meghódította, és ellenem fordította a tudta nélkül.
Már nem láttam a szépségét, a szexepiljét, sem a káprázatos
csontozatát. Nem láttam a vicces, összetett és meggyötört pasit, akit
olyan nagyon meg akartam javítani. Csak egy könyörgő szemű,
megtört herceget láttam, aki a sírás határán állt. Férfias könnyek
voltak azok. Nem dühös, elkeseredett vagy ideges, hanem valódi,
szomorú és őszinte könnyek.
Minden megtört herceg meghal. Hát nem ő mondta ezt? Talán
igaza volt. Az a legijesztőbb, hogy abban a pillanatban azt akartam,
hogy igaza legyen.
Meglepetésemre elmosolyodtam. Nem is tudtam, hogy van
bennem gonoszság, de gondolom, Alex előásta belőlem a mélyből,
és a boncasztalra dobta a szívemmel együtt. Tudtam, hogy amint
megtalálja a versemet, amit a gyerekszobájában töltött éjszaka után
írtam, megérti majd, miért lett ennek vége. Hogy miért nem lehettünk
soha együtt.
– Ha elhagysz – mondta –, a lelkemet is magaddal viszed.
– Ez mindig is az én lelkem volt– mondtam halkan és dacosan. –
Neked nincs lelked. Már jó régóta nincs. Azzal bizonyítottad, hogy
évekkel ezelőtt szemet hunytál valami fölött, amivel megmenthetted
volna az anyukámat. Neked nincs szükséged rám. Neked magadra
van szükséged. Ideje, hogy összepakolj, és más bolygókra utazz.
Találd meg a lelkedet, Alex! Soha nem leszel igazán boldog nélküle.
 Huszonnyolcadik fejezet
ALEX

Üzenetet hagyott nekem. Egy darab papíron. Egy jegyzetfüzetből.

Az én jegyzetfüzetemből.
A jegyzetfüzetből, amibe a dalokat szoktam írni. A dalokat, amiket
ő ihletett. A dalokat, amiket talán neki is szántam, amik magukban
hordozták az ő örökségét, és minden egyes szó sokkal terhesebb
volt a jelentésénél. A vers és a levél keresztezése. Rólunk, rólam,
arról az elcseszett dologról, ami voltunk. Aztán alatta pirossal és
aláhúzva ott állt valami más is. Nem olyan régről. Annyira
belenyomta a toll hegyét a papírba, hogy az kiszakadt a betűk körül.

Szép vagy, Alex, de üres. Nem lehet meghalni érted{5}. És

senkinek sem szabadott volna meghalnia miattad.
Indie

A kis hercegre utalt, és valamiért így még jobban fájt. A kis herceg a
kettőnké volt. Egy dalt is írtam róla neki, ő meg ellenem fordította.
Rájöttem, hogy abban a párizsi hotelben, ami ugyanúgy nézett ki,
mint az összes többi, mégis nagyon más volt, végre megtaláltam őt.
A lányt, aki megérte az összes dalt, amit írtam. Aztán elveszítettem
őt. A lányt, akinek az életét tönkretenni én is segítettem.
Volt fény a létezésem rideg, sötét alagútja végén. Azt még én is
tudtam, hogy nem mondhatom le a Túlvilági levelek turnét. Jenna le
is tépné a tököm, és megetetné velem, ha csak megemlítem neki ezt
az eshetőséget. A biztosító a nyakamban lihegett, ráadásul egészen
jól alakult a visszatérésem, kezdett izgalom kialakulni a következő,
még cím nélküli albumom körül. Mellesleg a barátaim is számítottak
rám. A barátaim, akiknek tartoztam, bármennyire is meg akartam
ölni őket. A kapcsolatunk zűrös és abnormális volt, totál
elmebetegség. Folyamatosan elárultak, miközben vissza akartak
rántani az életbe. És sikerült.
Eddig.
Megígértem magamnak, hogy nem számít, hogyan végződik ez a
szar, teszek majd róla, hogy Fallon helyesen cselekedjen. Stardust
és a családja érdekében.
A konyhaszigetnél álltam a lakosztályomban, és úgy szorítottam
azt az üzenetet, hogy majdnem eltört az ujjam. Az orromat még
mindig betöltötte Indie illata, ott volt a párnámon és a kibaszott
zsigereimben is. Kinyílt mögöttem az ajtó. Húsz perce próbáltam
betépni a fürdősótól, amikor Lucas bejött, és becsukta maga után az
ajtót.
Ja, megint használtam. Vagy legalábbis próbáltam. Basszus, még
a drogosság sem ment. Milyen gáz volt ez már?
– Eszedbe se jusson! – szipogtam, miközben próbáltam
meggyújtani az apró sókristályokat. Hogy a francba lehet betépni
ezzel? Új barátokra volt szükségem. Új, fiatal, lúzer haverokra, akik
megtanítanak szánalmas dolgokkal betépni. Pedig még nincs is
négy órája, hogy Indie elment. Rossz volt belegondolni, hova jutok
egy hét múlva. Heroinig, crackig, Riverdale-ig? Belehalok, ha azzá
válok, amit gyűlölök.
– Mi ne jusson eszembe? – hallottam Lucast mozogni mögöttem,
de nem fordultam meg.
– Semmi. A válaszom nem, bármi legyen is az. Ne szólj hozzám!
Ne kérj bocsánatot! Ne nyilváníts részvétet! Utoljára mondom: még
azelőtt dugtam meg Laurát, hogy találkoztatok volna! Semmi
szükség nem volt rá, hogy elszard az egyetlen komoly
kapcsolatomat, kétszer egymás után. – Frusztráltan dobtam a pultra
a fürdősót, és gyakorlatilag egyenesen belesétáltam ebbe a
beszélgetésbe. Idióta. Az voltam. Az énem egy része (habár elég
apró és jelentéktelen része, amit elnémított a fejemben kavargó
általános szarság) tudta, hogy megérdemeltem mindent, ami történt
velem. Hogy Indie elhagyott, hogy Fallon egy őrült picsaként
viselkedett. Hogy a barátaim és az ügynököm bébiként kezeltek,
hazudtak nekem, minden egyes lélegzetvételemet beosztották, a
szerelmem tárgyától kezdve a lemezeimen, lemezszerződéseimen
keresztül az általános egészségemig. Lucas mellettem termett, és a
karjával lesöpörte a márványpultról a részben égett kristályokat a
földre.
– Szerinted ez Lauráról szól? – üvöltötte az arcomba. – Normális
vagy? Mi bajod van? Nem Lauráról szól, és nem is Fallonról! Még
csak nem is Indie-ről! Rólad szól, te seggfej! Beléd vagyok
szerelmes! – Reszketett, miközben az arcomba köpte a szavakat.
Egész testtel felé fordultam. A szavak úgy szivárogtak be, mint az
eső egy mennyezeti repedésen. Lassan, de biztosan. Bárcsak fel
tudtam volna fogni őket.
– Hö?
Fogta a karomat, és meghúzta. Hagytam neki, mert túlságosan is
ledöbbentem ahhoz, hogy összefüggő mondatot alkossak. Az arcunk
pár centire volt egymástól, de elég messze ahhoz, hogy lássam,
milyen kifejezés ül rajta. Meggyötört, majdnem, mint nekem.
– Szerelmes vagyok beléd. Így érzek az utóbbi… hmm, lássuk
csak, nem is tudom, tizenkét éve? Mindenki tudja. Annyira
egyértelmű mindenki számára. Miattad kezdtem el dobolni, bassza
meg! Dobosra volt szükséged, nem találtál egyet sem (senki nem
akar dobos lenni, mert magányos és elszeparált meló), úgyhogy én
megtettem. A közeledben akartam lenni, te meg zenekart akartál
alapítani, szóval megtanultam játszani egy hangszeren. Aztán a te
hangszereddé váltam. Aztán összeszedtem utánad a maradékot,
Laurát, az idióta barátnődet, Fallont, és mindenki mást is körülötted,
hogy még több darabkám legyen belőled. Még több Alex „Kibaszott”
Winslow drágalátos darabkáiból, a pasiból, akiben sajnos megvolt
az. A karizma, a tehetség, az egyéniség, az a szempár. Az az
átkozott szempár, Alex! – Elengedte a karomat, és a szeme elé tette
a kezét, miközben elkeseredetten rázta a fejét, és járkálni kezdett a
szobában.
 Rá akartam gyújtani, hogy kezdjek valamit a számmal (az biztos,
hogy nem éreztem magam beszédre képesnek), de túlságosan is
ledöbbentem ahhoz, hogy megmozduljak. Mindenki tudta?
Egyáltalán ugyanabban az univerzumban éltem én a barátaimmal?
Úgy tűnt, egy csomó mindent eltitkoltak előlem.
– Nem azért választottalak el Fallontől, mert kedveltem Willt vagy
őt, hanem mert szeretlek. Az pedig azzal jár, hogy teljes mértékben
figyelmen kívül kell hagynom a saját vágyaimat és szükségleteimet.
Fallon miatt egyre többet drogoztál, egyre depressziósabb lettél. A
csaj mérgező volt rád nézve, úgyhogy kirúgtam a képből. És
megtenném újra. Egy szempillantás alatt. Ölnék érted, Winslow.
Indie viszont épp az ellenkezőjét tette. Ő újjáépített. De persze
legszívesebben mindennap felakasztottam volna magam, amiért azt
kellett néznem, ahogy kavartok. Szinte belehaltam a tudatba, hogy
én löktelek titeket egymás karjába. És mégis megtettem. Miattad.
Lucas a fekete bársonykanapéra vetette magát, és az egyik
párnába fúrta az arcát. Én magamban azon merengtem, miféle
seggfej éli úgy az életét, hogy fogalma sincs róla, az egyik legjobb
barátja szerelmes belé. Énféle. Én voltam az a seggfej.
– Meleg vagy – mondtam elég ostobán, és megdörzsöltem az
izzadt halántékomat. Nem tudtam biztosan, miért izzadtam meg
ennyire, de ahhoz köze lehetett, hogy annyira letompultam, hogy
észre sem vettem, milyen kurva meleg volt abban a szobában.
Túlságosan is lefoglalt, hogy megpróbáljak betépni és elfeledkezni
Indie-ről. Mindkettőben csúfos vereséget szenvedtem.
– Amilyen meleg csak lehetek. És légyszi, csak semmi Alfie-s vicc!
– Lucas elkezdte húzogatni a bőrdzsekije cipzárját. Fel, le, fel, le.
Furcsa volt róla beszélni, amikor az életem romokban hevert.
Csakhogy többé nem engedhettem meg magamnak, hogy szar barát
legyek, és ennek beismerése jó kezdet volt. Ráadásul Lucas úgy
nézett ki, mint egy duzzogó gyerek. Szomorú volt, bosszús és
legyőzött. Lezuhantam mellé a fotelbe, és meglöktem a vállát a
sajátommal.
– Sajnálom! – Abban sem voltam biztos, miért kértem bocsánatot.
Hogy nem voltam meleg? Hogy Hollywood női lakosságának felét
felvonultattam előtte a Chateau-ban? Hogy egy évtizeden keresztül
tündérkeresztanyát játszattam vele? Hogy akaratlanul is egy
kibaszott dobos sorsára juttattam?
– Ne sajnáld. Már majdnem harminc vagyok, és még mindig nem
vállaltam fel teljesen a másságomat. Évekig hazudtam neked. Szinte
biztosra veszem, hogy kvittek vagyunk – Lucas a kézfejével törölte le
a taknyát az orráról, és a földet bámulta.
Nem hittem volna, hogy a szívem képes még jobban összetörni
Indie után, de ez történt. Meghasadt Lucasért. Magamhoz rántottam
egy ölelésre.
– Hé! – mondtam, az előttünk lévő falra koncentrálva. Semmi sem
volt rendben, és mégis biztosítanom kellett erről, mert Indie-nek
igaza volt. Meg kellett keresnem a lelkemet, és megmutatni a
körülöttem lévőknek. – Nézz rám!
Újra szipogott egyet, aztán felnézett.
– Mikor jöttél rá, hogy farokpárti vagy?
– Amikor tizenkét évesek voltunk? Talán tizenhárom. Nem tudom
biztosan. Csak arra emlékszem, hogy régebb óta vágytam a
szívedre, mielőtt a farkadat kívántam volna. Egy januári estén
történt. Kiszúrtalak, ahogy Taniával a hátadon járkálsz fel-alá az
utcán, és azt kiabáltad a csukott ablakoknak, hogy „tudja valaki,
hogy kell gitárt hangolni?”. Én meg azt gondoltam… ennek a
kurafinak egy nap tele lesz a fürdőszobája Grammykkel. Egy
lúzernek tűntél, de annyira elmélyedtél abban, amit csináltál, hogy
nem lehetett nem csodálni érte. Épp akkor mutáltál, és az álladon
volt vagy egy tucat pattanás. Emlékszel rá? – nevetett. – Istenem,
egy kész vicc voltál!
– Még mindig az vagyok – vigyorogtam. Emlékeztem arra a napra.
Apám haverja, Duncan végül belement, hogy behangolja Taniát, és
megtanította a Smoke on the Water első néhány akkordját. – Csak
az van, hogy már nem vagyok biztos benne, hogy még mindig
vicces-e viccnek lenni.
– Határozottan vicces vagy még – mondta Lucas, és megcsapta a
mellkasomat. Ezt még soha nem csinálta. Lehet, hogy mindig is
akarta, csak nem tudta, hogyan reagálnék. A gondolat lehangolt.
– Kérlek, ne ess vissza! – Lucas újra komoly volt. Csakhogy
elkésett. Aznap este nem téptem be, de biztosra vettem, hogy meg
fog történni. És hogy megbánom majd. És hogy legalább a
Stardusttal történtek miatt érzett fájdalom egy részét letompítja majd.
– Kérdés – tereltem el a témát. Kivettem a fogammal egy cigit a
dohányzóasztalon heverő csomagból, továbbra is a vállát átkarolva,
mintha a kisöcsém lenne. – Ha együtt lennénk, én felül vagy alul
lennék?
Lucas még jobban nevetett a könnyein át.
– Mindig én vagyok felül!
Erre azt mondtam:
– Baromság!
Ő meg:
– Látod? Még mindig vicces vagy – nyomta az orromra a
mutatóujját, miközben fájdalmasan mosolygott.
Még mindig Indie-re gondoltam az egész beszélgetés alatt.
Kíváncsi voltam, mit szólt volna mindehhez.
 Huszonkilencedik fejezet
ALEX

Alex!

Emlékszel, amikor L. A.-be költöztünk, és megfogadtuk, hogy sose

változunk meg? Hogy ugyanazok a srácok leszünk, akik ugyanabból
a szar kisvárosból származtak, és mindketten utálták a Manchester
Unitedet (bassza meg a United, ember, bassza meg!)? Hát, azt
hiszem bizton állíthatom, hogy mindketten megszegtük azt az
ígéretet.

Azt azért meghagyom neked, hogy amikor már nem voltunk barátok,
és versenytársak lettünk, mindig te kerültél fölénybe. A tiéd volt a
jobb csaj, a jobb album és az értékesebb Grammy. Te kerültél a
Rolling Stone és a New Musical Express címlapjára, míg nekem
jutott a Billboard szarság. Még mindig menőnek számítottál a
hipszterek körében még úgy is, hogy betörtél a mainstreambe, míg
engem Countryzene díj-ra jelöltek.

És melléd állt az összes barátunk. Mindenki. Melléd.

Szeretném, ha tudnád, hogy indult el ez az Indigo Bellamy-dolog,
és ami még ennél is fontosabb, hogy nem vagyok az ellenséged.
Soha nem voltam az. És nem is leszek.
Azt hiszem, magyarázattal tartozom neked. Azt gondolod, hogy
lenyúltam tőled Fallont, amikor gyakorlatilag mást sem akartam,
csak megmenteni titeket. Hogy szeretem-e őt? Igen. Hogy enyém
lesz-e egészen, ahogy a tiéd volt, ahogy mindent birtokolsz? Nem.
Akkor éjjel, amikor Fallon balesetezett, az én calabasasi bulimból
tartott haza. Te betegség miatt otthon maradtál. Fallon drogozott, és
úgy ült a volán mögé.
Tudtam róla.
Hagytam, hogy megtörténjen.
Felelősséget vállalok ezért.
Annyi mindenki volt ott, nem igazán foglalkoztam vele, ki jött és ki
ment. De a baleset után Fallon megkeresett. Felkutatott.
Bepánikolt, mert tudta, hogy elhagynád, ha nem menne azonnal a
rendőrségre.
Onnantól kezdve Fallonnal egy mérgező kapcsolatba
bonyolódtunk. Közelebb kerültünk egymáshoz, én pedig egyre
jobban beléestem, miközben ő egyre többet drogozott.
Megcsaltunk téged, és aztán az egész dolog kirobbant. Nem
hibáztatlak, amiért kizártál az életedből. Sőt, valószínűleg az lesz a
legjobb, ha távol tartjuk magunkat egymástól.
Én viszont mindig is tudtam Indigo Bellamy szüleiről.
Azt is tudtam, hogy egyszer megüthetem a bokámat miatta. Ez az
igazság. Tudtam róla, és részben az én felelősségem is.
Szégyenletes egy ember vagyok.

Azok után, ami Fallonnal történt, Alfie, Lucas és Blake azt mondták,
soha többé nem beszélnek velem. De megtették. Valamivel azután,
hogy kirúgtad a nyolcadik bébiszittered, megkerestem Jenna
Holdent, aki összehívott egy megbeszélést Alfie-val, Blake-kel és
Lucasszal. Mind egyetértettünk abban, hogy megint spirálba kerültél.
Én meg voltam olyan hülye, hogy követtem Indigót és Craiget.
Lelkiismeret-furdalás gyötört, és elkeserített Fallon tette, hogy
megúszta, az ő életük meg tönkrement.

Azt mondtam, a terv tökéletes lenne, ők pedig egyetértettek.

Azt akartam, hogy szerelmes legyél, és jobban érezd magad.
Azt akartam, hogy a Grammy-n versengj velem, ne a
rémálmaimban.
 Tudtam, hogy ettől jobbá válna az életed, ahogy Indigóé is, és ha
minden a terv szerint halad, akkor Craigé is.
Indigo nem tudta, ki juttatta el hozzá azt az álláshirdetést, amire
végül jelentkezett. Azt hitte, a bátyja vagy a sógornője lehetett.
Igazából Hudson rakta a biciklije kosarába, amíg ő vásárolt.

Egy pillanatig sem gondoltam, hogy Fallon még mindig szerelmes

beléd, ráadásul ilyen szenvedélyesen. Miféle ember vallana be egy
olyan bűncselekményt, amilyet ő elkövetett? Egy rémségesen
bedrogozott ember, olyan.

Lehet, ha szemügyre veszed ezt, árulást látsz, de a barátaid csak a

legjobbat akarták neked. Ahogyan én is. Sajnálom, hogy nem sült el
jól, de valamennyire megkönnyebbültem (és ugyanakkor meg is
rémültem), hogy bevallottam ezt. Tégy, amit akarsz! Végeztem a
bujkálással. Végeztem azzal, hogy a sors kezét játsszam. Végeztem
az életek elcseszésével, legyen az a saját vagy a másoké.

De a haragod ne a csapatodon töltsd ki! Szeretnek téged. Téged

választottak. Te nyertél.

Ui. Még mindig úgy csinálok, mintha köpnék egyet, valahányszor

valaki megemlíti Alex Winslow nevét.

Hű barátsággal:
William George Bushell

Ez a helyzet a függőséggel: megvan az a seggfej barát, aki

visszalopódzik az életedbe, amikor padlóra kerültél? Na, az a
függőség. Az enyém visszaszivárgott, mert nem bírtam többé
elhajtani. Nem volt már okom viselkedni, mert Indie nem volt ott, és
mindent reménytelennek, rossznak és végzetesnek éreztem.
Olyan kurvára végzetesnek.
Sok mindent megtudtam a turnéból fennmaradó három hét alatt.
Az első az volt, hogy ha kábítószert akarsz szerezni, megszerzed,
még ha az egész világ rajtad tartja is a szemét. Rajongólányokat
csempésztem be a szobámba, akik a melltartójukban hoztak kokót.
Hozzájuk nem értem, a droghoz viszont annál inkább. Kanadában a
fürdőben felhajtottam egy üveg vodkát, és bekaptam néhány szem
Xanaxot New York-ban. Amikor landoltunk Tennessee-ben,
beugrottam egy countryénekeshez, akit egy tévéműsorban
mentoráltam, és megittam egy üveg whiskeyt a hálószobájában.
Szánalmasan egyszerű volt, szinte már rémisztően. Megvolt rá a
lehetőségem egész végig. Egyszerűen csak úgy döntöttem, nem
élek vele, nem is tudom, milyen oknál fogva. Igazából az ok most
már kristálytiszta volt. Miatta. Stardust miatt. Tőle olyasmit kaptam,
amitől sokkal jobban elszálltam, mint a kokótól. Még mielőtt
megkaparinthattam volna a kis testét, már heccelt, visszaszólt és
szórakoztatott.
Aki egyszer függővé válik, az örökké függő marad.
Az a legrosszabb, hogy nem is igazán érted meg a függőséged
súlyosságát, amíg az le nem hagy, és már a célvonal felé nem
száguld, hogy tönkretegye az életedet. Voltak kihagyások a
porcsíkok és a töményes üvegek között, úgyhogy próbáltam
meggyőzni magamat, hogy még mindig relatíve józan voltam, és
amikor relatíve józan voltam, felhívtam őt. Folyamatosan. Soha nem
vette fel. Megszereztem az e-mail-címét Blake-től, és üzeneteket
küldtem neki. Hülye üzeneteket. Ijesztő üzeneteket. Olyan
üzeneteket, amik miatt nagy bajba juthattam volna.

Címzett: Indiebell1996@gmail.com
Tárgy: Szükségem van rád
Találkoztam Jézussal egy fellépés után, és azt mondta, mind meghalunk, meg
hogy számba kéne vennem a jó dolgokat az életemben, és én csak egy ilyet
találtam, az pedig te voltál.
Még mindig haragszol rám? Igazából erre ne is válaszolj! Majd
megbeszéljük, amikor odaérek. Nem kellene rád írnom. Blake azt hiszi, hogy ez
egy bocsánatkérő e-mail, és azt hiszem, az is, de itt nem állok meg. Jennával
meg fognak ölni, ha ezt megtudják, de mi ketten többek vagyunk náluk. Többek,
mint ez itt.
Jenna Blake gyerekével terhes, amúgy. Azt mondta, ne mondjam el
senkinek, úgyhogy elmondom neked. Mert te az én valakim vagy. Azt hiszem,
ide majd később visszatérek, és kitörlöm ezt a bekezdést. Túl nagy klisé.
Tudtad, hogy a legtöbb abból az albumomból fogyott, aminek az a fiúbandás
hímringyó volt a producere?
Hmm.
Talán mégis itt hagyom ezt a sort.
Alfie dőzsöl a puncikban. Azt mondja, aggódik miattam, és így adja ki
magából. Blake a füléhez szorított telefonnal alszik. Lucas szinte meg sem
szólal már, én pedig… Én iszom.
Egy üveg vodkával kezdődött a múltkor. Hiányzol. Nem tudtam, mit csinált
akkor éjjel Fallon. Esküszöm! Most elvonón van. Ultimátumot adtam neki, hogy
vallja be. Légyszi, vedd fel, ha hívlak! Vagy… ne.
Ne mondd el Blake-nek!
A

Címzett: Indiebell1996@gmail.com
Tárgy: Hogyan?

Ezt a szarságot komolyan nem hiszem el, Stardust! Hogy bírsz nem válaszolni?
Hogyhogy nincs szükséged rám úgy, ahogy nekem van rád? Hol igazságos ez,
hogy rád találtam, te meg rám, és nagyon is jól tudjuk mindketten, mennyire
ritkaság az, ami köztünk van, és mégis elengedsz?
Én hogyan engedlek el téged?
Hülye kérdés. Sehogy.
Még két hét. Elmegyek érted. Tudod, hogy megteszem.
A tiéd (még ha szerinted nincs is rám szükséged):
 A

Címzett: Indiebell1996@gmail.com
Tárgy: Írtam egy dalt

Így hangzik:
Válaszolj!
Válaszolj!
Válaszolj!
Válaszolj!
Minden és mindenki szétesik. A chicagói koncert egy kalap szar volt. A
szövegek nagy részét elfelejtettem. Ne kérdezd, miért, Stardust! Tudod.
Hudson csatlakozott hozzánk, hogy megakadályozza, hogy elszarjam, ami a
karrieremből megmaradt, mert Blake visszament L. A.-be, hogy apukásat
játsszon. Szerintem Lucasszal kavarnak. Mármint Lucas és Hudson. Nem
Blake. Remélem, hogy így van. Ez jó, nem? Hogy jó dolgokat kívánok jó
embereknek.

Ó, egy széljegyzet: Lucas meleg.

Szeretném, hogy tudd, gondolkodtam, és bár megvettek kilóra, akkor is

szeretem az új album nyers változatát. Árad belőle a személyiséged. Alig
várom, hogy megosszalak a világgal! Hogy megosszam a lelkedet. Igazad volt,
ez a te lelked, de mondtam, hogy kölcsönveszem. Nem bánod, igaz?
Egy hét múlva megyek L. A.-be.
A

Címzett: Indiebell1996@gmail.com
Tárgy: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg…

Emlékszel arra, amikor A kis hercegben a róka azt akarja, hogy a fiú
megszelídítse, hogy mindig együtt lehessenek? Azt hiszem, te pont ezt tetted
velem. Megszelídítettél. Szükségem volt rád, te pedig visszaeresztettél a
vadonba úgy, hogy háziasított voltam és a TIÉD, és most nem igazán tudom, mi
 a francot tegyek a túlélésért. Ami elég ironikus, szerintem ezzel te is
egyetértenél, mindent figyelembe véve.
Egy turnébuszon ülök Chicagóból Oklahomába menet. Tetszett volna neked.
Letiltottuk Alfie-t a mexikói kajáról. Egy csomót gondolok rád. A polaroidjainkra
verem ki. Senkihez nem értem hozzá, amióta elmentél. Megfogtam egy cickót,
amikor egy rajongóval fotózkodtam, de csak mert épp szülinapja volt, és új
mellet csináltatott. És nem is élveztem, egyáltalán.
Annyira furcsa itt lenni, ezt csinálni, és nem menni utánad, amire minden
porcikám sarkall. Blake szerint időt kell adnom neked, de mégis mit tud ő a
kapcsolatokról? Ők Jennával egy rakás szerencsétlenség.
Láttam ma egy mókust. A farka le volt vágva. Ugyanúgy szőrös volt, csak…
rövid. Láttál már közelről mókusfarkat? Elég pazar. Sajnáltam a mókust, de
aztán emlékeztettem magam, hogy a mókusnak fogalma sincs róla, hogy
rövidebb a farka.
Aztán rájöttem, hogy én vagyok a kibaszott mókus, Indie.
Én vagyok a kibaszott mókus, aki fél farokkal ment a dolgára, és senki nem
szólt, szóval édes tudatlanságban éltem. Aztán jöttél te, majd le is léptél, és
tudod, mi van? Most már tudom. Tudom, hogy nem vagyok teljes, és a lelkem,
amiről azt hittem, haldoklik, igazából Los Angelesben van, egy francia bringát
hajt egy nevetséges ruhában.
Tudom, hogy rólam szól ez az egész, és tudom, hogy most egy csomó
szarságon mész keresztül, de gondolom, ilyenek a függők.
Én pedig függő vagyok. Újra.
Négy nap, Indie! Te, én, mi. Örökké.

Blake még azon a héten visszatért, Jenna nőgyógyászati vizsgálata

után. Amikor rájött, mit csináltam, elvette a laptopot, amit Indie itt
hagyott, és könyörgött, hogy hagyjam abba. Amitől természetesen
csak még többször hívogattam Indie-t, és utasítottam Jennát meg
Hudsont (aki nagy nehezen visszavonszolta a seggét L. A.-be), hogy
hetente nézzenek rá. Azt mondták, jól van. Ettől aztán tök szarul
éreztem magam. Azt akartam, hogy neki is annyira fájjon, mint
nekem, és még csak nem is szégyelltem magamat ezért. És ez volt
a gond.
Oklahomát Texas követte, majd onnan Los Angeles következett.
Addigra már tudtam, hogy a kokain- és alkoholfogyasztásom teljesen
beindult, csakhogy sokkal fontosabb dolgom volt ennél: elnyerni a
lányt.
Minden mást (a kábítószert, az alkoholt, a függőséget) megoldok
utána. A szerelem mindent legyőz, meg ilyenek.
A koncertek rendben mentek. A drogokkal átvészeltem. Csakhogy
dalokat már nem írtam, és már a közönség sem kapta meg azt az
európaihoz hasonló, felvillanyozó műsort, amiről hallhattak. A
Túlvilági levelek turné immár egy valódi hullát szerepeltetett. Hah!
Ezt le kéne írnom valahova.
A Los Angelesbe tartó repülőút némán telt, és amint landoltunk a
reptéren, az első dolgom volt megadni a sofőrnek Indie címét. Az
sem érdekelt, hogy a többiek szerették volna, ha lerakjuk őket a
lakásuknál. Kapják be! Ha már átbasztak engem azzal, hogy
bemutatták nekem ezt a kék hajú lélektolvajt.
Nem üres kézzel érkeztem. Jó sokat agyaltam rajta, aztán
megszereztem neki a tökéletes ajándékot. Azt gondoltam, ez
tökéletesen szimbolizálta, amit mondani akartam. Sajnos az
ajándéknak megvolt az a tulajdonsága, hogy elhaljon. Nem
vesztegethettem az időt.
Indie egy gázos környéken lakott egy még annál is gázosabb
épületben. Egy sztriptízklub üzemelt a lakása alatt, úgyhogy egy
sikátoron keresztül kellett elmennem egy rozsdás fémlépcsőhöz, ami
a társasházhoz vezetett. Háromszor kopogtattam az ajtaján, és
nyomatékosításképp még be is csöngettem. Tudtam, hogy otthon
volt. Hat óra volt, nem lehetett máshol. Nem dolgozott sehol.
Kideríttettem Hudsonnel.
Egy magas, szőke nő nyitott ajtót. Natasha. Megismertem őt Indie
videóhívásairól. Felvonta a szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha
rászartam volna a lábtörlőjére.
 – Segíthetek? – Úgy csinált, mintha nem dumáltunk volna
korábban Skype-on, és elgondolkodtam, vajon mit mondott neki
Stardust.
Mindent elmondott neki, te kis hülye! Mit gondolsz?
– Indie-t keresem.
– Indie látni sem akar.
– Indie-nek valamikor muszáj lesz látnia, mert addig nem állok le,
és még talán egy távoltartási végzésre is szüksége lesz, ha
komolyan ki akar vágni az életéből. Mellékesen – lengettem meg az
ajándékát, hogy megmutassam Natashának, nem érkeztem üres
kézzel – készítettem neki valamit. Érti majd, mit jelent.
Nat egy pillanatig nézte az ajándékot, az arcán vívódás és irántam
érzett sajnálat látszott. Én is egy kissé kellemetlenül éreztem
magam. Mostanra már nem igazán vetettem meg a könyörgést sem,
és a francba is, eléggé idiótán festettem a félig halott, csöpögő
ajándékkal a kezemben.
– Indie! Ő az! – kiáltotta be az apró lakásba.
Indie néhány pillanattal később megjelent az ajtóban. Csak
ennyibe került? Összezavarodtam. De aztán megláttam az
arckifejezését, és a boldogság, hogy három teljes hét után újra
láthatom, teljesen elpárolgott. A szeme, az a kifejező kék szempár,
ami felragyogott, valahányszor gitároztam, és aminek a sarkából
ráncok szaladtak szét, valahányszor elélvezett a kezemtől, a
nyelvemtől és a farkamtól, most tompa volt. Ez a nő előttem meg
sem közelítette jelenlétben és életerőben azt a lányt, aki Európában
hagyott.
Odanyújtottam és átadtam neki az ajándékot, még mielőtt
megszólalhatott volna.
– „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a
rózsádat.”{6} – idéztem szó szerint A kis hercegből, mert valamiért
fontosnak tűnt. Ő csak bámulta a markomban szorongatott rózsákat,
és bár nem tűnt éppen morcosnak, de távol állt a meghatottól. – A
rózsákban nincs meg a kék szín génje – magyaráztam. – Olyat nem
találsz sehol. Ez tény. Befestettem neked néhányat kékre! Órákba
telt. – Mohó tekintettel követtem minden rezdülését, próbáltam
megfejteni, mit érezhet, de nem sikerült. Tovább hadartam, a szavak
összeakadtak. – Tudod, időt szántam rájuk! A rózsákra! Mert
törődöm veled. És azt hiszem, azt akarom ezzel mondani, hogy
megérdemlek egy második esélyt.
Egész büszke voltam erre a kis szónoklatra. Ami így utólag nézve
jól mutatja, milyen rohadtul nem voltam képben akkor. Nem láttam át
a helyzetet, pláne azt nem, ami egyértelműen az arcára volt írva.
Hogy ez nem egy romantikus film, ahol a probléma megoldódik
néhány szál rózsa és egy doboz bonbon segítségével. Figyelte a
kinyújtott kezemet az ajándékkal, és amikor már azt hittem, hogy
átveszi tőlem a rózsákat, visszahúzta a kezét, és hagyta, hogy a
csokor tompa puffanással hulljon le közénk.
– Ha? – Oda „ha”-ztam neki. Így igaz. Mert az én ostoba, zavaros
agyamban ő még mindig a titkos barátnőm volt, ez meg egy
megoldható szerelmi vita, tele potenciállal, a „most vagy soha,
megláttam a fényt, gyerünk dugni” féle intenzív szex lehetőségével.
– Mennyit ittál és szívtál ma? – kérdezte egyenletes hangon. Jól
nézett ki, egy smaragdzöld, kimonó stílusú ruhát viselt.
– Nem sokat – csuklottam, és fel sem fogtam, hogy a küszöbről
érezte az alkoholszagot. – Szükségem van rád.
– Persze – csóválta a fejét, és felnevetett. – Jól figyelj, Alex!
Életed végéig mindennap fenyegethetsz azzal, hogy idejössz, de
azzal sem változtatsz meg semmit! Nem akarok hallani felőled
többé! Te vagy a legönteltebb és legönzőbb pasi, akivel valaha
találkoztam. Ne fáradj el ide holnap, mert nem leszek itt! Akárhova is
megyek, ott nem látnak szívesen! Köszi a virágot! – rúgta le a
küszöbről.
Az arcomba csapta az ajtót.
És behúzta a reteszt belül.
Egyedül hagyott.
Kiskoromban, hat- vagy hétévesen a nővérem rákényszerített, hogy
megnézzem vele A szépség és a szörnyeteget. Csak azért tettem
meg, mert ő volt az idősebb, és tudott pattogatott kukoricát csinálni.
Nálam pedig a pattogatott kukorica és a film nyerő párosnak
számított.
Volt egy rész, ami igazán megfogott. Napokig kérdezősködtem
róla utána. Amikor Gaston rátalál a szörny kastélyára, és minden
elszaródik, amikor harcolni kezdenek, és a szörnyeteg csak úgy…
feladja. Hagyja, hogy Gaston legyőzze.
„– Miért? – kérdeztem négyezredjére.
– Te jó ég, te kis nyomi! Mit nem értesz ezen? Elveszítette a csajt!
Az életének nincs értelme! Jobb meghalnia, mint hogy egy öreg,
magányos szerencsétlenként éljen. A csaj nélkül örökre szörnyeteg
marad.”
Senki nem mondott ennél nagyobb igazságot. Még annak ellenére
sem, hogy aki kimondta, később az igen kétes, „a város bringája”
becenevet kapta, mert mindenki elvitte egy körre. Nem igazán
nevezhető a romantika szakértőjének.
Nem hiszem, hogy valaha is meséltem volna ezt Indie-nek, és
szinte megfojtott a gondolat, hogy soha nem is fogom.
Aznap már erősen a második csomag cigit szívtam, és azon
töprengtem, mi értelme az egésznek. A semmit bámulni, figyelni az
idő és a levegő mozgását, hiába láthatatlan, ahogy csigalassan
vánszorog, mintha holt súlyt kéne cipelned magaddal mindenhová.
Betéptem a kokaintól, és beálltam a whiskeytől.
Én tele voltam kérdéssel. Egy csomóval, és mind rossz volt.
Hol volt Indie?
Mit csinált?
Hogy oldom meg, hogy ez működjön?
 Volt még egyáltalán esélyem?
Beszéltem egyszer Fallonnal telefonon, hogy közöljem vele, ha
nem beszél arról, ami történt, én kurvára megteszem. Ennek
következtében Fallont meglátogatta két civil ruhás rendőr az
elvonón. Will mellette volt, és fogta a kezét. Megadták neki a
lehetőséget, hogy befejezze az elvonókúrát, mielőtt őrizetbe vennék.
Blake azt mondta, jogi értelemben én biztonságban vagyok. Nem
mintha érdekelt volna. Kurvára nem.
Írtam egy SMS-t Indie-nek, hogy elmondjam, mi volt Fallonnal,
annak ellenére, hogy Blake és Lucas azt mondta, ne tegyem. Indie
nem válaszolt. Nem tudtam, hogy ettől most jobb vagy rosszabb lett
neki. Egyrészt újra feltéptem a sebét. Másrészt viszont valamiféle
lezárást adtam neki.
Háromszor megszólalt a csengő. A Régi Alex, azaz Turné Alex
erre összeráncolta volna a szemöldökét. Az Új Alex volt a
szörnyeteg, akit nem érdekelt, hogy Gaston ráront. Valaki rohadtul
lelkes volt ma. A srácoknak volt kulcsa a lakásomhoz, amit kivettem,
amikor visszajöttem L. A.-be, hogy közel legyek Indie-hez, szóval
valószínűleg egy futár lehetett az, aki alig várta, hogy
továbbhaladjon. Rendeltem valamit? Nem emlékeztem ilyesmire.
Két újabb csengetés és egy kopogás. Úgy éreztem magam,
miközben lehámoztam magam a kanapéról, mintha egy száztonnás
téglát akartam volna levenni a vállamról. Mióta volt a testem ennyire
nehéz? Nem ettem valami sokat Párizs óta, talán fogytam is pár
kilót, ami miatt kezdtem azt hinni, hogy ez az érzés kizárólag
pszichés volt.
– Jövök! – morogtam, ahogy az ajtó felé csoszogtam. Csupán
megszokásból néztem ki a kémlelőnyíláson. Egy világosbarna hajú,
lágy arcvonásokkal rendelkező pasas állt odakint. Melegítőnadrágot
és mezt viselt, és totálisan őrültnek nézett ki. Ha én voltam a
szörnyeteg, ha nem, nem állt szándékomban vörös szőnyeget
teríteni elé a folyosóra, hogy beinvitáljam, szeleteljen fel szalámi
módjára.
– Ki az? – kérdeztem. Biztató volt a gondolat, hogy akadt még
bennem némi józan ész itt-ott.
 – Craig Bellamy. – Felkapta a fejét, ahogy beleüvöltött (tényleg
üvöltött) a kémlelőbe, mintha az egy mikrofon lett volna.
Stardust bátyja. Az én fejemben egy árnyalakként létezett, egy
fontos eszközként, ami összehozott minket azzal, hogy elcseszte a
dolgokat, én meg folyamatosan rendet tehettem utána. Szinte
fontolóra sem vettem, hogy valóságos lenne. Egyszerűen csak hálás
voltam azért, hogy ő volt az a kis szemét, aki tényleg rosszabbul
viselkedett nálam. Tudtam, hogy ajtót kell nyitnom. Még ha meg is
akart ölni (érthető módon, ráadásul még költőien igazságosnak is
találtam), talán, de csak talán, még így is sikerülhet megtudnom, hol
van Indie. A pokolba is, szinte mámorral töltött el a gondolat, hogy
olyasvalaki verjen meg, akivel Indie-nek közös a DNS-e.
Kinyitottam az ajtót, és kimondtam a lehető leghülyébb kérdést:
– Hol van?
Craig figyelmen kívül hagyta a kérdésemet, és betolt a lakásba.
Hagytam neki, habár egy magasak voltunk (lehet, hogy én valamivel
magasabb), és nagyjából hasonló testfelépítésűek. Lehet, hogy úgy
néztem ki, mint akin az állam összes teherautója átgázolt, de ő meg
úgy festett, mintha az utóbbi években egy nyirkos barlangban lakott
volna az afgán hegyekben. Indie sokkal jobbat érdemelt az életében
lévő férfiaknál.
– Tudod, mi van? A húgom nem nyílik meg sokaknak.
Természeténél fogva óvatos. Fiatalabb korunkban, valahányszor
bulit rendeztem, vagy áthívtam a barátaimat, nemcsak a szobájába
zárkózott be, hanem egyenesen a szekrényébe. Zenét hallgatott és
varrt. Többek között a te zenédet hallgatta – mondta, miközben
fölém magasodott, és hátrálásra késztetett.
Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak erre, de Craig nem várt
válaszra. Meglökött újra, és ezúttal a nappali-konyha felé
botorkáltam.
– Majdnem minden héten buliztam, hogy megpróbáljam
eltompítani a fájdalmat, de ő soha nem szólt ezért. Tudod, Indie
egyszerűen ennyire jó. Amikor felcsináltam Natet, kibuktam a
fősuliról három és fél éve, mindent elcsesztem, még akkor is
mellettem állt, fogta a kezemet, és úgy nézett rám, mintha fontos
lettem volna.
 A harmadik lökéstől a derekam a mosogatónak ütközött. Épphogy
felszisszentem, annyira lekötött a sztori meg hogy hova akart
kilyukadni vele. Craig annyira az arcomba mászott, hogy az orrából
kiálló szőrszálakat is láttam. Alkoholtól, izzadságtól és a számomra
is ismerős kétségbeeséstől bűzlött, mert az évekig belőlem is
parfümként áradt.
– Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy egészen neked adja
magát, hogy aláírta a szerződést. Ez az én húgom. Egy klasszikus
jótét lélek. Mindig kötődik. Azt gondoltam, bassza meg! A saját
hibájából kell tanulnia, nem igaz? Azt hittem, játszani fogsz vele,
aztán eldobod, de mi majd ott leszünk, hogy felsegítsük. És végül
majd továbblép, és talál egy rendes fickót. Egy botlás lennél az
életében, egy jó sztori, amit egy csajos estén elmesélhet. Soha az
életben nem hittem volna, hogy ilyen szinten tönkreteszed majd.
Nem csak őt, minket is. Te meg az a drogos barátnőd
szétszakítottatok egy családot, és lehúztátok a lefolyón minden
tervünket és álmunkat, aztán visszajöttetek, hogy még nagyobb
fájdalmat okozzatok. Mondd meg nekem, Winslow! Te hogyan
reagálnál a helyemben?
Csak bámultunk egymásra. Az ő szeme egy árnyalattal világosabb
volt Indie-énél. Kékebb, közönségesebb, lágyabb. Hiányzott belőle a
művészekre jellemző vibrálás. Hirtelen elöntött a vágy, hogy
bántson. Indie kivetülésének éreztem, és azt akartam, hogy
megtisztuljon a sok szartól, aminek kitettem.
– Én megölném magamat – mondtam. A hangom kimért és száraz
volt. – Talán nem szó szerint ölném meg magamat, mert a börtön
elég nyomasztó, de határozottan hátrahagynék néhány életre szóló
nyomot. Baszki, én is hagytam jó párat a családodon.
Azt sem tudtam biztosan, hogy befejeztem-e a mondatot, mielőtt
az ökle az arcomba lendült. Pontosan olyan volt, amilyennek
elképzeltem. Először megdöbbentő, aztán jött a forróság, majd végül
a fájdalom. A jobb orrlyukamból lecsorduló meleg vér arra késztetett,
hogy megnyaljam a felső ajkamat, és visszaegyenesedtem.
– Tudod – nevetett magának, a fejét csóválva –, az édesanyám
túlélhette volna. Nem halt meg azonnal. Bárcsak lett volna kegyelem
abban az önző pöcsben, még ma is élhetne!
 Újabb öklös következett, ezúttal a gyomromba. Összegörnyedtem,
miközben kiköhögtem az utolsó oxigénmolekulát is a tüdőmből.
Basszus! Erős a pasi. Visszaegyenesedtem, a szememet befutották
a könnyek, de még így is láttam őt. Visszaüthettem volna. Talán még
le is győzhettem volna. A nővérem szavai kísértettek újra.
Elveszítettem a lányt.
Egy szörnyeteg voltam.
Indie pedig ennek is fog látni. Az életünk végéig.
Craig a derekamnak rohant, és az oldalamra zuhantam a földön.
Meg sem próbáltam küzdeni ellene, hagytam, hogy az öklével addig
verje a fejemet, amíg nyaktól felfelé érzéketlen lettem. Az arca, ami
mostanra már csak egy püffedt, rózsaszín valami volt, amiből állatias
morgás szökött ki, fájdalmasan rándult össze. Elmerengtem, vajon
neki feltűnt-e, mennyire hasonlítottunk mi ketten. Hogy ugyanazt a
lányt szerettük (persze, teljesen különbözőképpen), és hogy
ugyanaz a lány szeretett és akart megmenteni minket, leginkább
önmagunktól.
– Hol van Indie? – kérdeztem megint, miközben vért köhögtem fel.
Az édesanyjuk túlélhette volna. Ezt akkoriban nem tudtam. És ha
tudtam volna… változtatott volna azon, ahogy reagáltam, amikor
akkor Fallon hazaért? Igen.
Könyörögtem neki, hogy mondja el az igazat. „Gyerünk, drágám!
Meg tudjuk oldani, akármilyen szarság is történt, de ahhoz tudnom
kell!” Számtalanszor lejátszottam a fejemben az aznap éjjel
történteket azóta. Még azelőtt, hogy Indie és Craig besétáltak volna
az életembe. A válasz mindig ugyanaz volt.
Feláldoztam volna a kapcsolatomat a barátnőmmel, és elmentem
volna a legközelebbi rendőrőrsre, hogy feljelentést tegyek. Ennél
többet nem tudtam volna tenni, Fallon váltig állította, hogy nem
bántott senkit, és valószínűleg akkor eléggé be volt tépve ahhoz,
hogy ezt el is higgye. De nem hagytam volna, hogy ezt megússza,
mert ott kezdődött a mélyrepülés.
Az volt az utolsó lépés a szakadék felé. Onnantól kezdve minden
összeomlott, akár egy nagy gonddal felépített, szépséges, kibaszott
kártyavár.
Elkezdtem kokaint szívni.
 És speedezni.
És többet inni, mint korábban.
Eltávolodtam Fallontól, és bár még nem egészen voltam hajlandó
elengedni őt, de elég depressziós lettem ahhoz, hogy ne is akarjak
hozzáérni többet.
Nem tudtam írni. Vagy legalábbis semmi vállalhatót.
A Szívást, a bukott albumomat egy nagy középső ujjnak szántam
a keménygallérosoknak, akikkel együtt dolgoztam, de igazából csak
a saját karrieremet pisáltam össze vele, mert csupa dühös, üres és
lélektelen dal szerepelt rajta.
Talán én kértem fel Will Bushellt, hogy vegye el tőlem Fallont.
Komolyan hibáztathattam azért, hogy őt választotta? Nem akartam
hozzáérni. Túlságosan is elfoglalt voltam ahhoz, hogy tényleg
foglalkozzam vele. Will pedig megbízható volt, okos, józan és
rafinált. Csakhogy ez már lejárt lemez, nekem pedig a jövőm miatt
kéne aggódnom.
– Annyira utállak! – vetette oda Craig ugyanazokat a szavakat,
amiket a húga mondott a képembe, és megint csak nem válaszolt a
kérdésemre. Furcsa volt, hogy az ütéseket már nem éreztem, de azt
igen, ahogy Craig meleg nyála lecsöpögött az arcomra.
– Tudom – préseltem ki magamból. A történtek ellenére is fájt ezt
hallani. Nem mintha általában érdekelt volna. Mondták már nekem,
hogy tönkretettem a zenét, csináltak rólam vudubabát,
számtalanszor követtek már, hogy bántsanak, és ezek egyike sem
jelentett nekem semmit. Ez azonban más volt. Szerelmes voltam
ennek a fickónak a húgába.
Most először rohant meg egészen a felismerés, akár egy faltörő
kos, egy Indie-formájú bemélyedést hagyva maga után az
agyamban. Szerelmes voltam. Tudtam, éreztem korábban, de ennek
a kifejezésnek a használata pontosan ekkor tett mindent világossá.
– Be kell menned a kórházba – szipogott Craig, ahogy
kiegyenesedett a konyhaszigetnél álló egyik bárszékbe
kapaszkodva.
Hümmögtem egyet, de meg sem moccantam. A padló elég
kényelmesnek tűnt abban a pillanatban.
– Hol van? – kérdeztem megint.
 Megrázta a fejét, mintha egy veszett ügy lennék.
– Komolyan, öregem, mi a fasz van? Miért nem ütöttél vissza? –
Fokozatosan kezdett visszatérni a látásom. Pokolian festett a
borostájával. Csípős izzadsága egyenesen a sebes arcomra
csöpögött. Ám mivel kérdezett valamit, őszintén kellett válaszolnom
neki.
– Mert szeretem őt – mondtam. Nem volt mitől félni, amikor igazat
mondasz. Az igazság tényszerű volt, a tényeket pedig nem lehet
megváltoztatni, sem a saját akaratod szerint módosítani. – Mert
szeretem a húgodat, és megérdemlem, hogy szétrúgják a seggemet
– fejeztem be.
Craig leguggolt, és úgy hunyorgott rám, mintha én lennék a
legnevetségesebb dolog, amit valaha látott. Talán az is voltam.
– Szereted a húgomat?
– Talán jobban is, mint a szexet, a Smiths-t és a Les Paul Gibson
gitáromat összevetve. – Megpróbáltam bólintani, de hiba volt. Úgy
fájt, mint a rosseb.
– Akkor mi a francért duzzogsz itt, mint valami kis picsa? Nem ti,
britek írtatok régen olyan jó kis szerelmes dalokat? Húzz be egy
elvonóba! Gyere le a szerről! Keresd meg őt, alázkodj meg, szerezd
vissza, és szeresd!
– Elvonó – visszhangoztam. – Mindig is az volt a tervem, hogy
először megszerzem a lányt. Kinek van ideje az elvonóra, amikor a
szerelem határán állsz?
– Elvonó – biccentett felém. – Én legalábbis azt tervezem. Nem
veszíthetem el, amim van. Csak előbb a szart is ki kellett vernem
belőled, még egy nagy hibát el kellett követnem, mielőtt rendbe
hozom a dolgokat.
Ettől elöntötte valami a gyomromat. Talán az egyik belső szervem
robbant szét, de az is lehet, hogy a remény volt. Nevezzenek
optimistának, de úgy sejtettem, hogy inkább az utóbbi az.
Craig ismét felállt.
– Hívok mentőt. – A hangja szenvtelen volt.
Megráztam a fejemet, de még ettől is felszisszentem. Eltörte volna
a nyakamat? Akkor lélegezni sem tudnék. Próbáltam meggyőzni
magamat, hogy ez is csak olyasmi lesz, amin a jövőben nevetni
fogunk. Amikor majd Indie a gyerekünket várja, és valaki hátsó
kertjében sütögetünk. „Emlékszel, amikor majdnem eltörted a
nyakamat?” Ha-ha! Hű, basszus! Tényleg szükségem van az
elvonóra.
– Ne hívj mentőt – morogtam, és végre letöröltem a nyálát az
arcomról. – Még legalább egy óra padlón duzzogás jár nekem. De
tedd meg azt a szívességet, hogy idehozod a cigimet, jó?
Elsétált, és becsapta az ajtót maga mögött.
Elkezdtem nevetni.
Hisztérikusan, eszelősen, őrülten,
A szörnyetegnek volt miért felkelnie másnap reggel. Már ha túlélte
addig.
 Harmincadik fejezet
INDIE

Három nappal azután, hogy Alex visszatért Los Angelesbe,

látogatóm érkezett.
Nem ő volt az. Ő még mindig nem tudta, hol laktam (Clarával a
Santa Monica-i otthonában). Jenna, Blake, Lucas és Hudson
látogattak meg.
Jenna hasa már elkezdett kerekedni, amitől egyszerre repesett és
sajdult meg a szívem. Blake úgy nézett ki, mint akinek ötöse volt a
lottón, ahogy Jenna kezét fogta, szinte képtelen volt visszafojtani a
vigyort, pedig tudta, hogy kéne neki (az én helyzetem korántsem volt
olyan nagyszerű, mint az övé). Lucas Lucas-osan nézett ki, Hudson
pedig… röviden, Hudson úgy nézett ki, mint az elveszett, negyedik
Jonas fivér, aki túl sok kupont kapott a szoláriumba. Clara, aki
odafent feküdt az ágyában, azt mondta, érezzem otthon magam a
házában, úgyhogy így is tettem, és megkínáltam őket tejes teával és
sütivel. Mind leültünk a nappaliban.
– Szép hely – mondta Jenna hűvösen, miközben megdörzsölgette
az apró kidomborodást az amúgy karcsú alakján. Élére vasalt, fehér
kosztümöt viselt, blézerrel meg minden. Blake úgy vigyorgott rá,
mintha ő lenne a nap, én pedig ismét azon kaptam magam, hogy
arra vágyom, bárcsak rám is így néznének. Alex nem igazán
számított. Mostanra teljes mértékben drogfüggő lett, úgyhogy ki
tudta, valódiak voltak-e az érzései irántam.
 – Köszönöm – fúrtam a combom közé a kezemet. – Miért vagytok
itt?
Azt mondták, hogy az egész Fallon-ügy miatt jöttek. Azt szerették
volna, ha tudjuk Craiggel, hogy a nő bíróság elé kerül a bűntettéért.
Megköszöntem nekik, őszintén. Igazán megkönnyebbültem, hogy
Lankford az igazságszolgáltatás elé áll. Ugyanakkor nem tudtam
igazán örülni ennek.
– Illetve babát várunk! – jelentette be Blake.
Elmosolyodtam.
– Tudtam.
– Tudtad?
– Aha.
– Miért nem mondtad el? – Blake elpirult. Ő maga is kisgyereknek
látszott abban a pillanatban.
– A hazugságok vitték előre a turnét, nem igaz? – kortyoltam bele
a teámba. – Hazugok levelei. Így kellett volna elnevezni a turnét.
– Én meg meleg vagyok – próbálta oldani a hangulatot Lucas
azzal, hogy felemelte a kezét, és megtáncoltatta az ujjait.
– Azt is tudom.
– Alex? – sóhajtott Lucas.
Megráztam a fejem.
– Láttam Párizsban, hogyan néztél rá. Ugyanúgy, ahogyan én
néztem rá. Mintha ölni tudnék érte. Tudtam, hogy te is megtennéd.
Hát nem ez a legnagyobb irónia? Képes lettem volna ölni azért a
férfiért, akinek köze volt a szüleim halálához. Úgy döntöttem, nem
így gondolok rá. Ajándékot kaptam, a teljes szívből jövő szerelem
ritka ajándékát, és jó is volt, amíg tartott.
– Én is meleg vagyok! – utánozta Hudson Lucas kézemelését,
mire mind felnevettünk. Aztán Blake a többiek elnézését kérte, és
kettesben kisétáltunk Clara teraszára. Megálltunk az örökzöld bokrok
előtt, ő pedig kigombolta a zakóját, és elővett egy borítékot a belső
zsebéből.
– A csekked.
– Már kifizettetek – ráncoltam össze az orrom. Ráadásul a teljes
összeget megkaptam, annak ellenére, hogy három héttel a turné
vége előtt otthagytam őket. Bár senki nem hibáztatott ezért,
egyértelmű okokból.
– Igen. Ez a bónusz, amiért azt a sok őrültséget át kellett élned –
vigyorgott.
– Úgy érted, megveszed a hallgatásomat, hogy ne adjam ki a
sajtónak, Alexnek köze volt az ügyhöz – mosolyogtam vissza
édesen. Valamikor a turné során kissé cinikussá váltam. Craig
szerint ez jó dolog volt. Azt mondta, szükségem volt erre a
növekedéshez.
Blake összevont szemöldökkel oldalra billentette a fejét.
– Egyáltalán nem. Soha nem beszélt nekem erről, folyamatosan
rólad beszél. Egy dolgot tudnod kell, Kék! Szeret téged a maga
elcseszett, működésképtelen módján. De tényleg. Ez a turné
megváltoztatta. Sokkal jobban ott volt fejben, mint bármikor az elmúlt
hét évben, amióta befutott. Nem azért jöttem, hogy megváltoztassam
a véleményed, a pokolba is, abban sem vagyok biztos, hogy meg
kéne tenned! Ő egy drogfüggő, és a felszín alatt egy elcseszett lélek.
De egy percig se bánd, ami ott történt. Valóságos volt, Indie. Ebből
lesznek a nagyszerű lemezek.
Megmondtam neki, hogy nem fogadhatom el a csekket.
Aztán azt, hogy szerintem nagyszerű apa lesz belőle, ő pedig
elpirult (Blake igazából elpirult), aztán halkan elmesélte, hogy vett
egy gyűrűt. Elmosolyodtam. Egy gyönyörű, olajozottan működő,
elképesztően összeszedett család lesz belőlük.
Mindenkit megöleltem (különösen Hudsont, őt többször is), mielőtt
elmentek volna.
Amikor Lucas magához szorított, a fülembe súgta:
– Tudom, hogy nem lehet az enyém, úgyhogy nem zavar, ha a tiéd
igen. És ha valaha is visszafogadod őt, kérlek, tedd boldoggá!
Megmondtam neki, hogy soha nem fogadom vissza Alexet, Lucas
pedig lehúzta a mutatóujját a szemétől a szájáig, mint aki sajnálja.
Én is sajnáltam.
Miután elmentek, felvettem a telefonomat (egy újat, nem a töröttet,
mert már nem bírtam ránézni semmi töröttre), és felhívtam Craiget.
Már régóta meg akartam tenni, de a srácok látogatásával rászántam
magam.
 – Helló? – köhögött a telefonba Craig.
– Alex visszajött Los Angelesbe. – Reszketegen szívtam be a
levegőt. Craig aludt, amikor három napja Alex meglátogatott, én
pedig megkértem Natet, hogy ne szóljon neki, csakhogy őt a hűség
a bátyámhoz kötötte. Mindig hozzá.
– Tudom. A levegő máris öntelt pökhendiségtől bűzlik.
– Nem akarom, hogy bármi hülyeséget csinálj! – figyelmeztettem.
– Már késő. Tényleg azt hitted, hogy nem keresem fel? Nekem is
ugyanakkora fájdalmat okozott, mint neked. Nat tudta, hogy jogom
van tudni.
Ebben tévedett, de most már fölösleges volt vitatkozni vele.
– Jesszusom, Craig! Mit tettél?
– Egy kicsit összevertem. De ne aggódj, a kis szerelmed túléli.
Miért hívsz, Indie? – Ridegnek hangzott. Tárgyilagosnak.
Kipislogtam a könnyeimet, és felnéztem a teraszra, a bokrokra, a
világ szépségére. Érted teszem ezt, Craig. És épp most könnyítetted
meg a döntésemet.
– Pakolj össze! Hétfő reggel első dolgod lesz elvonóba menni.
– Ki szerint? – horkantott fel, de nem vitatkozott. Tudtam, hogy
már eljátszott a gondolattal. Nat mesélte. De azt is tudtam, hogy
Craignek kellett, hogy rákényszerítsem. Lázadnia kellett ellenem,
csak úgy.
– A lány szerint, aki kirúg a lakásból, amit nem lesz hajlandó fizetni
többet, ha nem józanodsz ki. Aki én vagyok!

ALEX

Felébredtem másnap reggel.

 Felébredtem, és ahelyett, hogy gyűlöltem volna az egész világot,
az életemet, a keménygallérosokat és még Indie-t is, amiért nem volt
velem, rákényszerítettem magam, hogy köszönetet mondjak
(magamban, kurvára magamban, persze), és hívtam egy taxit, hogy
vigyen a reptérre. Az indianai Bloomingtonba tartottam.
A csillivilli társasház zárt vaskerítése mellett várakoztam a
napszemüvegemben, mogorva képpel, amikor megláttam őt.
Szimplán Steven blogger, divatikon, az életem megkeserítője.
Odakint ácsorgott, zsebre dugott kézzel, arcán aggodalom,
szorongás és bűntudat látszott.
Azt nem tudtam, ez utóbbi miért volt ott. Legutóbbi információim
szerint én vágtam az ő arcába az öklömet. Védelmemre legyen
mondva, jobban nézett ki úgy a feje, és nem azért, mert csúnya lett
volna, hanem mert önelégült volt.
Tudod, az a fajta önelégült, ami garantálja, hogy beverjék a képét.
Tényleg valamiféle közszolgálatot végeztem ezzel. Nem vártam érte
köszönetet, de a letartóztatás azért túlzás volt.
A közhiedelemmel és az Us Weekly véleményével ellentétben
nem azért vesztettem el az eszem Szimplán Steven miatt, mert
megkérdezte, hogyan érint, hogy a menyasszonyomat a legjobb
barátom dugja. Nem. Amiatt tettem, amit azután kiáltott utánam,
hogy a legutóbbi albumom lehangoló volt, és hogy a „zenének
szórakoztatónak kéne lennie”.
Mégis melyik bolygón volt elvárás, hogy a zene szórakoztató
legyen? Úgy hangzott, mint az MTV, miután a keménygallérosok
valóságshow-csatornát csináltak belőle pattanásos kamaszok
számára. A zenének lenyűgözőnek, letaglózónak és torokszorítóan
megindítónak kell lennie.
Úgyhogy megütöttem. Most meg utál. Mire felmerül az
örökérvényű kérdés: mi a fasz?
– A botox szakrendelés néhány házzal lentebb van – harákoltam,
és a földre köptem a slejmet. A hátam még mindig csupasznak és túl
könnyűnek tűnt Tania nélkül. Hogy a francba fogok így szembenézni
az elvonóval?
– Ha-ha. Miattad vagyok itt – toporgott egy kicsit, aztán belerúgott
egy kavicsba, ami a bakancsomnak csapódott.
 – De jó nekem – közöltem szenvtelenül, miközben a számba
vettem egy cigit, és rágyújtottam.
– A szponzorom szerint bocsánatkéréssel tartozom neked.
– Szponzorod van? Mire függtél rá, a műszempillára?
– Winslow, az örökös vicces fickó. Amúgy igen, függő voltam…
Heroin.
Erre nem számítottam. Bár nem is számított. Ez az egész város
porra és egymást fedő sminkrétegekre épült. Már semmi sem lepett
meg azon kívül, ha találkoztam még valakivel, akinek a lelke
érintetlen maradt, mint Indie-nek. Megkocogtattam a cigimet, és
oldalra néztem. Hol az a taxi?
– Bocsánatkérés elfogadva.
– Nem is tudod, miért kérek bocsánatot – vágott vissza, és
bedugta a fejét a kapu rácsai között, mint egy ostoba kiskutya.
Mintha ez nem lett volna éppen elég, még a szeme is szomorú volt.
Lehangolt az alultáplált teste, a túl fényes haja meg a műfoga, és
elmerengtem, vajon én is így nézek-e ki. Tökéletesen szánalmasan.
– Miért kérsz bocsánatot? – Most komolyan, merre járt az a taxi?
– Hé, összevert valaki? – hunyorgott az arcomat borító kék és lila
foltokra, aztán megrázta a kaput, mint valami fogoly. Hezitáltam egy
pillanatig, mielőtt kinyitottam volna az ajtót, hogy beengedjem. Lehet,
hogy engem vertek el, de ő nézett ki szánalmasan.
– Semmi közöd hozzá.
– Durván nézel ki, ember – lépett be a kapun.
– Hát, mondjuk, hogy a Karma egy rohadék, a tesója, Sors meg
nem sokkal jobb nála – morogtam.
– Na szóval – túrt napszőke hajába. Egyértelműen beszélgettünk
(talán valami fontosról), de mindketten bezárkóztunk a belső
világunkba. – Az alkohol, amit a hotelszobáidba küldtek… az én
művem volt. Utáltalak, Winslow. Még mindig utállak. Megaláztál az
egész világ előtt, egy puha pöcsként állítottál be. A bosszú
gyerekjáték volt. A hotelszemélyzet bármit megtenne pénzért.
Csakhogy helytelen volt, és ezért bocsánatot kérek.
Végül kiléptem a saját fejemből, minden bánatomat, kétségemet
és Stardusttal kapcsolatos aggodalmamat otthagytam, és az előttem
lévő szartengerre összpontosítottam. Szembe fordultam vele.
 – Te küldted az alkoholt? – Lüktetett a fejem. Annyira biztosra
vettem, hogy Will tette. Mint kiderült, ez sem az ő műve volt. Akkor
miért felelt igazából Will az életem elrontásában? Csak Fallon
elcsábításáért. És még az is egy hatalmas szívesség volt a részéről.
– Én. Azt akartam, hogy visszaess – sóhajtott, miközben
megdörgölte a tarkóját. – Azt akartam, hogy szomorú legyél, mint én.
– Te kis…
Épp akkor érkezett meg a taxi, a sofőr dudált egyet a kapu előtt.
Fogtam a sporttáskámat, és a vállamra vettem.
– Baszd meg! – böktem mellkason a mutatóujjammal, aztán
elmentem.
– Alex! – kiáltott utánam.
Megbocsátok majd neki, később. Nem ma.
Felhívtam Blake-et a reptérre menet, mert tudtam, hogy beavatja
Alfie-t és Lucast is.
– Talán fel kéne jelentenünk a rendőrségen – mondta Blake. – Ő is
ezt tette veled.
– Áh! Jobb vagyok annál a szarházinál – mondtam, de akkoriban
ez még nem volt igaz. Ám tudtam, hogy jobbnak kell lennem nála és
a legtöbb embernél, hogy megmentsem magamat.
Ezért így is tettem.

A második elvonókúrám más volt. Tudtam, hogy az, mert

odafigyeltem. Nem mintha elsőre nem lett volna jó okom komolyan
esélyt adni a dolognak. Egyszerűen csak túlságosan is el voltam
foglalva önmagammal, és elteltem az olyan szavaktól, mint
„integritás”, „művészi folyamat” és „Iggy Pop”. Az első alkalommal
nem volt semmi, ami elvonta volna a figyelmemet. A legutolsó
albumom nagyobbat bukott, mint egy Lindsey Lohan-film, Fallon
összejött Will-lel, Blake és Jenna helyrehoztak minden kárt, amit
hátrahagytam, tőlem pedig csak azt kérték (szó szerint csak annyit
kellett tennem), hogy egy darabban jöjjek ki.
Ezúttal volt egy nagyszerű albumom, egy igazi mestermű, ami
csak arra várt, hogy elkészítsék és kiadják, csak ülnöm kellett rajta.
Meg kellett nyernem egy lányt (Stardustot), és a napjaim minden
pillanatát felemésztették a bizonytalan találgatásaim, hogy
egyáltalán hajlandó lesz-e meghallgatni. Mégis tudtam, hogy az
elvonó fontos.
Ezért hát odafigyeltem.
Elmentem minden foglalkozásra.
Idegenek kezét fogtam. Kertvárosi anyukákét, akik ráfüggtek a
receptre írható gyógyszerekre, egy tiszteletes fiáét, aki a heroin
fogságába esett, egy orosz oligarcha lányáét, aki hozzám hasonlóan
több tucat gramm heroint szippantott fel eltompítani az érzést, hogy
a világ minden oldalról összezár körülötte. Leveleket írtam a
rokonaimnak és a barátaimnak. Dühös, bocsánatkérős és vicces
leveleket. Aztán elégettem az összeset. Stardustnak azonban szart
sem tudtam írni. Mindennek, amit neki akartam mondani (minden
egyes megalázkodó szónak) személyesen kellett elhangoznia.
A hosszabbik programot választottam (amit a „tényleg odateszem
magam” programnak neveztem) a késztetés ellenére (és éppen
azért is), hogy megnyerjem Indie-t. Pedig tudtam, hogy minden
nappal, amivel később jelenik meg az új albumom, pénzt, szponzort,
hallgatókat, rajongókat és a fasz tudja még mit veszítek.
Három hónap telt el. Aztán kijöttem az elvonóról.
Blake akart értem jönni, de nem akartam felidézni a legutóbbi
alkalmat. Úgy éreztem, azzal megátkoznánk az egész folyamatot,
ami önmagában is egy nevetséges gondolat volt, de akkor is
kitartottam mellette. Egyenesen a reptérre vitettem magam a taxival.
Néhány órával később leszálltam New Yorkban. Ettem egy
benzinkutas szendvicset (mert vannak dolgok, amik soha nem
változnak), aztán kidőltem tizenöt órára. Úgy aludtam, mint aki
életében nem aludt még, mintha ez elmúlt három hónapban végig
egy kibaszott kukoricásban dolgoztam volna. Aztán felkeltem,
metróra szálltam, csak hogy ismét embernek érezzem magam,
egészen a szemembe húztam a sapkámat meg a kapucnimat, és
bementem a stúdióba.
Eltelt két hónap. Felvettem egy albumot.
Újabb három hónap telt promózással, interjúkkal,
címlapfotózásokkal, és „Az év visszatérése!” szalagcímekkel, mint
például „Alexander Winslow: a művész, a költő, az új ember” meg
„Na ki tért vissza?” és „Ki az a Will Bushell?”.
Úgy éreztem, az idő kifolyik a kezem közül, de Blake azt mondta,
nincsen baj. Hogy Indie emlékszik még rám. Hogy az igaz szerelem
halhatatlan. Hogy be kell bizonyítanom neki, valóban elég ideig
voltam tiszta ahhoz, hogy el is higgye nekem.
Hadd mondjak valamit a lemezemről. Az Éjfélkék megdöntötte a
leggyorsabban rögzített album rekordját annak a williamsburgi
stúdiónak a történetében. Egy hétbe telt nekem felvenni és keverni a
tizenkét dalt.

1. A kis herceg
2. Aszteroidák nyomában
3. Sötétebb ég alatt
4. Talán te vagy az
5. Megérte?
6. Tökre paranoiás
7. Ó, de te vagy
8. Másmilyen szerelem
9. Ölőcske
10. Miért most?
11. Bolondulok érted
12. Éjfélkék

Az Éjfélkék volt az első kislemez, amit kiadtam. Jenna és Blake New

Yorkba repültek azon a hétvégén, hogy emlékeztessék a törékeny
egómat és a nagyképű fejemet, hogy ez egy folyamat. Hogy először
a rádióadók próbaképp lejátsszák a dalt különböző idősávokban,
hogy lássák, hogyan teljesít. Meg hogy a felfuttatáshoz idő kell,
türelem és egy csomó seggnyalás. Csakhogy az Éjfélkéknél egyikre
sem volt szükségem. A dal jóformán berobbant, ahogy a karrierem
is, amikor huszonegy évesen felkerültem a Billboard-lista élére,
mintha mindig is csak rám vártak volna egész életükben.
Jó érzés volt, biztató, és a terveim összeségére nézve teljesen
érdektelen. Félreértés ne essék, azért rögzítettem azt az albumot,
mert rögzíteni akartam. Egy nagyobb, aprólékosan részletezett és
hosszú távú terv részét képezte. Szerettem volna, ha Indie tudja, mit
jelent nekem. Hogy nem egy mocskos numera, egy régi titok vagy
egy ballépés volt. Nem valami rajongólánynak tekintettem, akire
csak azért másztam rá minden éjjel, mert a közelben volt és
elérhető.
Ő volt a múzsám.
Ő volt az életem.
Ő volt a mindenem.
Kilenc hónappal a New York-ba érkezésem után repültem Los
Angelesbe. Tiszta voltam, a karrierem csúcsán, és készen álltam,
hogy felhajtsam, ami az enyém.
Csakhogy Indie soha nem volt az enyém. Sőt, ő az egyetlen, amit
álmomban sem mertem volna magaménak mondani, mert nem
érdemeltem meg őt. De végre megértettem, mit akart tenni Will,
Lucas és Blake. Ami még ennél is rémisztőbb volt, örültem neki,
hogy így tettek, mert ha nem tették volna Indie-t az életem részévé,
soha nem adtam volna újabb esélyt az elvonónak, soha nem írtam
volna meg az Éjfélkéket, és egészen biztosan nem értettem volna
meg annak a valaminek (a szerelemnek) a jelentését, amivel
milliókat kerestem.
– Alex Winslow! Istenien festesz, öregem! – ugrott a képembe egy
lesifotós a reptéren, nyomában még néhány másikkal. Mind
baseball-sapkát és fekete ruhát viseltek, az arcukon pedig a kihívó
mosoly és a kifejezetten önelégült vigyor keveréke ült.
– Sose voltam jobban – mosolyogtam. Ez részben igaz volt,
részben viszont nagyon nem. Átsuhantam a biztonsági vizsgálaton
két névtelen testőrrel az oldalamon. Általában nem használtam őket
(a barátaimra bíztam, hogy lerázzák a potenciális zaklatókat és a túl
agresszív rajongókat), de ezt most egyedül kellett elintéznem.
Beültem a bérautóba (nem vágytam sofőrre, sem a legkisebb
nagyzolásra), és beírtam Indigo címét a navigációs programba.
Tudtam, hogy még mindig a régi lakásában lakik annak ellenére,
hogy egy jobbat bérelt Craig, Natasha és Ziggy számára. Mert ő
ilyen ember volt. Önzetlen. Amikor kihajtottam a hatalmas
parkolóból, és becsatlakoztam Los Angeles végtelen forgalmába,
felötlött bennem a gondolat, hogy Indie talán nem is emlékszik rám
ennyi idő után. Totálisan nevetséges volt ez az érzés. Indie nem
felejthette el az első férfit, aki megdugta (igazán megdugta), az első
férfit, akinek odaadta a szívét, az első férfit, aki nem szándékosan,
de összetörte azt, az első férfit, aki tönkretette az életét. Túl sok volt
az elsőkből, legyen az jó vagy rossz. Ezek tények.
Teljesen fel voltam spannolva, és robbanásra készen hajtottam
hozzá. A lábam folyamatosan ugrált a féken, amitől a mögöttem és
az előttem haladók is dudálni kezdtek, és bemutattak.
– Nem siettetheted a szerelmet! – dugtam ki a fejem az ablakon,
és kierőltettem magamból egy nevetést.
– Azt a rohadt, anya! Ez Alex Winslow! – sipította a kiscsaj a
mellettem lévő Toyota Corollából a dugó közepén.
Amikor végre befordultam az ő környékére, a szívem eszméletlen
gyorsan kezdett verni. Fogalmam sem volt, mi a fene történik, de
attól tartottam, hogy szívroham lehet. Az nem lett volna valami jó.
Már így is szarul néztem ki. Táskás volt a szemem a megállás
nélküli munkától, és már két hónapja el kellett volna mennem
fodrászhoz, a hajam a kócos sörény és a már majdnem kontyolható
határát súrolta. Nem mintha valaha is összefognám a hajamat
gumival. Az szinte annyira elfogadhatatlan volt, mint a countryzene.
A lényeg, hogy ziláltnak néztem ki, és még izzadtam is, mint a ló.
Remek.
Csapj le rá, Indie! Egy izzadt, táskás szemű exdrogos. Minden
lány álma.
Húsz percbe telt, mire parkolóhelyet találtam, amiért igazából
szánalmasan hálás voltam, mert ezzel időt húzhattam. Így
lehetőségem nyílt átgondolni, mit fogok mondani neki. Azt gondolná
az ember, hogy sokkal felkészültebb voltam ennél, de az tévedés
lenne, mert ez a beszélgetés vele annyiféleképpen végződhet, hogy
folyamatosan meggondoltam magam azzal kapcsolatban, hogyan is
kezdjek neki.
 Leparkoltam.
Kiszálltam a kocsiból.
Nehéz léptekkel és szívvel szedtem a lépcsőfokokat, miközben
egyszerre éreztem magam irracionálisan reménytelinek és
lélekőrlően csüggedtnek. Bekopogtam. Néhány másodpercig
mozdulatlanul bámultam az ajtót, miközben éreztem, ahogy egy
izzadságcsepp a halántékomról a jobb szemembe siklik. Próbáltam
hallgatózni a benti zajok után, de a hely csendes volt. Tudtam, hogy
ott maradnék, maradhatnék. A folyosón várnék rá. Volt ebben valami
szimbolikus is. Csakhogy az igazat megvallva nem bírtam elviselni
még egy perc várakozást.
Vártam rá az elvonóban.
És az Éjfélkék rögzítése közben is.
Minden repülőn, minden interjú alatt, minden rajongó ölelése
közben és minden tőle távol töltött órában rá vártam. Minden
lélegzetvétel közben, amikor nem tudtam, mit csinál. Leróttam a
tartozásomat.
Bekopogtam még egyszer. Aztán harmadjára is. Azután
becsengettem.
Nem volt ott.
Úgy döntöttem, kimegyek az épületből, és körbesétálok. Talán
elment a közeli boltba. Talán félúton összetalálkozunk, a hatalmas
kék szeme majd elkerekedik, és lassított felvételben fut majd felém,
aztán lassan és durván csókolózni kezdünk, és nem is kell majd
beszélnünk arról a sok szarságról, ami köztünk történt.
A lábam magától vitt le az utcára. Elhaladtam a közért, az izraeli
kávézó és a koreai körmösszalon mellett. Ismertem ezeket a
helyeket, mert előfordulhat, hogy jártam ezen a környéken egyszer-
kétszer vagy tizenkétszer, mielőtt elvonszoltam volna végre a
seggemet a rehabra. Levágtam egy sarkot, és megálltam egy
elágazásnál, egy kis park mellett, ahol pár pad állt néhány hinta és
egy csúszda körül. Egészen apró volt, és soha fel sem tűnt volna, ha
nem pillantok meg egy élénk kék babakocsit az egyik pad mellett.
Egy pad mellett, amin az én személyes kékségem, Indie
„Stardust” Bellamy ült.
A babakocsiban lévő kicsinek gügyögött.
 Egy kisbabának.
Nem egy Ziggy méretű kisgyereknek. Egy újszülöttnek.
Egy nagy, lebegős fehér ruhát viselt, kék haját befonta, és
átvetette a vállán, pont, ahogy szerettem. Ott helyben ledermedtem,
és nem mertem odanézni. Csakhogy ő megtette helyettem,
miközben ide-oda tologatta a babakocsit. Amikor elhúzta maga előtt,
jól ráláttam az apró emberkére odabent.
Annyira picike volt.
A szívem megállt. Szó szerint megállt (és igen, tudom, mit jelent a
„szó szerint”). Túl korán volt még, és túl sok időt töltöttem a repülőn
ahhoz, hogy kimatekozzam. Az enyém lett volna? Vagy valaki
másé? Istenem! Basszus! Nem lehetett másé. Ez a gyerek az
enyém volt. Jesszus! Gyerekem született. Indie-nek született
gyereke. És nem is szólt róla semmit! Se telefonon, se levélben,
sehogy.
Annyiféleképpen felvehette volna velem a kapcsolatot! Tettem
róla, hogy a teljes személyzetem a rendelkezésére álljon. Blake
minden héten ránézett, hogy jól van-e. Jenna szíves örömest
továbbította volna bármilyen üzenetét. Pláne most, hogy anyává vált,
és kezdett hasonlítani egy melegszívű, szívélyes emberi lényre.
Arról nem is beszélve, hogy Indie-nek megvolt a telefonszámom és
az e-mail-címem is, sőt még a titkos Facebook-fiókom is, amit a
világon összesen tíz embernek adtam ki. Elöntött a méreg.
Most már aztán mozgásba lendültem.
Ide-oda járkáltam a forgalmas út melletti járdán, mint egy hülye.
Még nem látott meg, de hamarosan meg fog, és akkor mit fogok
mondani? Köszi, hogy szóltál, hogy apa lettem? De persze nagyon
jó okkal haragudott rám…
Baszki. Baszki!
Megoldjuk, döntöttem el. Megoldjuk a babadolgot. Amúgy is pici
volt. Nem is emlékszik majd, hogy nem voltam jelen az élete első
néhány hónapjában. Minden rendben. Ugyanonnan folytathatjuk,
ahol abbahagytuk. Hát nem eggyel több oka lett ezzel Indie-nek,
hogy adjon nekem egy újabb esélyt? Józan voltam, mocskosul
gazdag és eszméletlenül szerelmes belé. Ráadásul pelenkáznék, és
megcsinálnék minden macerás szarságot, amitől a hapsik
ódzkodnak. Rohadtul utáltam, hogy fölényként tekintettem a babára.
Megint a betépett, manipulatív Alex módjára gondolkodtam, pedig
nagyon el akartam hagyni a rohadékot, otthagyni az elvonóban, ahol
levetettem.
Éppen akkor léptem be a parkba, amikor valaki más is. Csakhogy
az illető gyorsabb volt, mert nem lassította le az azzal kapcsolatos
sokk és a döbbenet, amit épp megtudtam.
Elhaladt mellettem.
Odament hozzá.
Átölelte a vállát.
Puszit nyomott az arcára…
Tény, hogy abba nem lehet belehalni, ha meghasad a szíved. Erre
abban a pillanatban jöttem rá, mert ha bele lehetne, én már halott
lennék. Vége. Kaputt. Ennyire fájt együtt látni őket. Figyeltem, ahogy
egymásra mosolyogtak.
Indie annyira gyönyörű volt.
A pasas annyira… nem.
Átlagos barna haj, átlagos ruhák, átlagos magasság, átlagos
testalkat. Csak átlagos. Mi a fenét képzelt? Csak úgy besétált Indie
életébe az átlagosságával, és összerakta a darabokat (az én
darabjaimat), és apukásat játszott ezzel a gyerekkel, az én
gyerekemmel. Oda akartam masírozni, hogy kiverjem belőle a szart
is. Az sem érdekelt, hogy priuszom volt, és amikor a legutóbb
óvadékot tettek le értem, miután bedrogozva vezettem, és arra
céloztam a rendőrtisztnek, hogy meg akarom dugni, az ügyvédem
figyelmeztetett, az Amerikai Egyesült Államoknak elege volt már
belőlem, és ha legközelebb bajba keveredem, kiutasíthatnak.
Nem engedheted, hogy kiutasítsanak, te barom! Most már a
gyerekedre is gondolnod kell!
Jó. Nem fogom a szart is kiverni belőle. De tenni fogok valamit.
Bárcsak rendelkeztem volna a türelem erényével. Akkor talán
végiggondoltam volna a dolgokat. Odébb sétáltam volna pár
lépéssel, felhívtam volna Blake-et, Jennát vagy akár Lucast is, és
megkérdeztem volna, hogyan reagál az ember, amikor megtudja, az
exe (Indie most az exem ennek az eszmefuttatásnak a kedvéért)
megszülte a gyerekét, aztán továbblépett valami haszontalan gyökér
oldalán. Még talán odáig is elmentem volna, hogy megkérdezzem,
minden fejlődésem ellenére miért nem bíztak az
ítélőképességemben és miért titkolták el előlem a gyermekem
létezését. Mert hogy biztosan tudták. Tudniuk kellett. Blake, Hudson
meg Lucas is kapcsolatban maradtak Stardusttal. Ezzel tisztában
voltam.
Csakhogy nem rendelkeztem semmi mással a gyomromban
fészkelő egymillió tűzgolyón kívül, és azok a tűzgolyók azt mondták,
élve égek el, ha nem megyek oda hozzájuk, úgyhogy ezt is tettem.
Odakocogtam. Egyszerre éreztem dühöt és megkönnyebbülést.
Indie felkapta a fejét, amikor olyan egy méterre voltam tőlük.
Lassan elvitte a tekintetét a kezében lévő babáról, akit etetett, és
visszanézett rám.
Megtorpantam, képtelen voltam megtenni a maradék távot. A
szeme megbénított, de a tekintete oldott fel. Úgy nézett ki, mint aki…
sajnálja. Mint akinek hiányoztam, mintha neki is sok mondanivalója
lenne. De ő sem mozdult, így viszont úgy néztünk ki, mintha egy régi
filmben lennénk, amiben kimerevedett az egyik jelenet. A rohadék
mellette felemelte a tekintetét, minden arcizma laza és boldog volt.
– Mi történik? Ismered ezt a fickót, Indie?
Ezt a fickót?
Ezt a fickót?
Nagyon remélem, hogy ez a pöcs nem ért hozzá a gyerekemhez,
különben meg kell öljem, kiutasítás ide vagy oda. Mellesleg mi a
francot értett az „ezt a fickót” alatt? Nem mondta el neki Indie, hogy
Alex Winslow-tól lett gyereke? Nem valami seggfej voltam a
szomszédból. Még ha nem is tudta, ki vagyok (kevés rá az esély, de
egyeseknek rossz a zenei ízlése), akkor is említenie kellett volna,
hogy igazából valamiféle híres énekes vagyok.
– Igen, én… – mondta lassan, továbbra is magához ölelve a
babát.
– Ne! – léptem előre, lerázva magamról a döbbenetet. – Ne állíts
be minket jelentéktelenebbként. Ne most, és pláne nem azok után,
amit itt látok.
– És pontosan mit látsz itt? – Tartotta a szemkontaktust. Hogy
mondhatta ezt? Miközben a kezében tartotta annak eredményét,
amit jelentettünk egymásnak. Miattam váltak a nők az életemben
rideg ribancokká, vagy ösztönösen vonzódtam hozzájuk, Indie meg
csak remekül tudta eddig álcázni?
– Beszélnünk kell – fújtam ki az orromon a levegőt lassan, kurva
lassan, miközben próbáltam az elvonón kapott minden létező
tanácsot alkalmazni. Senki nem figyelmeztetett rá, hogy a kinti világ
a feje tetejére állt, amíg én körben ültem, és megtapsoltam az
embereket, akik azzal hencegtek, nem itták meg a szájvizüket, hogy
beálljanak, amikor az anyósuk látogatóba jött.
– Talán ez nem jó ötlet – sóhajtott. Jesszus, mi a fasz van? Nem is
akart beszélni erről?
– Nem. – Egy újabb lépés előre. – Stardust, figyelj rám! A poklot
jártam meg az utóbbi pár hónapban. Érted. Nem egy érmet kérek, és
nem is megbocsátást, bár az kurvára remek lenne, teszem hozzá,
csak arra kérlek szépen, tiszteletteljesen, könyörögve, hogy hallgass
meg!
Lerakta a tápszeres üveget a padra, és a mellkasára vonta a
babát. Aranyos kisfiú volt. Aranyos, de nem hasonlított Indie-re, én
meg kezdtem egyre inkább összezavarodni. Egyrészt a gyerek
inkább egyéves közelinek nézett ki, nem pedig újszülöttnek.
Másrészt nem voltam egy génspecialista, de a kissrácnak
hollófekete haja volt, Indie meg én is barna hajúak voltunk, csak más
árnyalatban. Az enyém inkább gesztenyebarna volt, az ő eredeti
hajszíne mézes, szinte már szőke. Onnan tudtam ezt, mert néha
elfelejtette legyantázni a p… jó, igazából mindegy is, honnan tudtam.
Csak tudtam.
– Most nem alkalmas.
A hangja halk és kimért volt. Az a fickó mellette meg mi a jó égért
nem húzott még be nekem? Ha én ülnék ott most mellette, az első
ütést már akkor bevittem volna, amikor valaki megközelítette a
csajomat. A csajomat. Ő a csaja volt? Elöntött a hányinger.
– Mikor alkalmas? – kérdeztem. Továbbra is túl közel álltam
hozzá, és túl lelkesen bámultam őt. Indie elnézett jobbra és balra is,
miközben elfújt egy tincset, ami kibújt a fonatból.
– Nem tudom. Nyolckor? Itt leszel még akkor?
 Itt leszek-e még akkor? Kurvára eszembe sem jutott elhagyni a
környéket, amíg nem beszélgettünk el hosszasan. Bólintottam, és
rámutattam a gyerekre. Muszáj volt. Habár tudtam, bármi lesz a
válasz, utálni fogom, persze egészen más okokból.
– Az ajtód előtt fogok várni. Csak még egy kérdés, Indie. Ő az
enyém?
Lepillantott a kicsire, rámosolygott, ő meg vissza. Baszki, Indie
micsoda tökéletesen egyben lévő anyuka volt! Szólásra nyitotta a
száját, hozzám beszélt, de a kicsire nézett.
– Nem.

INDIE

Tudtam, hogy a lakásomnál vár rám, szóval elhúztam az időt.

Alexnek soha nem volt erőssége a várakozás. Mindent gyorsan,
sietve, könnyen megadtak neki. Látni akartam, hogy megváltozott-e.
Ez hülyeség volt, kicsinyes, de szükségszerű is.
Clara unokájára, Graysonra vigyáztam. Grayson apukája, Ollie
előbb végzett a munkahelyén, ezért úgy döntött, csatlakozik hozzánk
a parkban. Jellemző volt rá, hogy így felbukkanjon, arra viszont
egyáltalán nem számítottam, hogy Alex Winslow megjelenik ott.
Nem sokkal azután, hogy Alex visszaért az Államokba, menedéket
kerestem valahol, ahol nem találhatott rám. Clara felhívott, és
elmesélte, hogy eltörött a csípője, ezért nem tud vigyázni Graysonra
a következő hónapokban. Megkérdezte, vállalnám-e a munkát, mivel
a család barátja voltam, és jól kijöttem a fiával meg annak
feleségével, Tiffanyval, én pedig azonnal igent mondtam. Nem
különösebben volt szükségem a pénzre, annál inkább a társaságra
és az átmeneti szállásra, amíg Alex be nem vonult az elvonókúrára.
Szerettem a munkámat, de az nem jelentette, hogy az életemet is.
Utáltam az életemet. Nem volt benne Alex, márpedig így a
legrosszabb élni, ha egyszer kaptál egy adagot a rockerből.
Erre gondoltam, miközben a termelői piacon sétáltam, és néztem,
de nem nyúltam az ott sorakozó szamócákhoz, barackokhoz és házi
lekvárokhoz. Csak két hete nem ébredek könnyek között, önutálattal,
amiért hiányzik nekem.
Merthogy így volt. Mindennap hiányzott.
Hiányzott a férfi, aki tudta, vagy legalább nagyon is sejtette, hogy
a volt barátnője életeket oltott ki akkor éjjel.
A férfi, aki tudatosan kendőzte el a volt barátnője bűnét.
A férfi, aki talán megmenthette volna az anyukámat, ha kitartóbb
és makacsabb lett volna, és kevésbé tompa, részeg meg életunt.
Mert azt tudtam, hogy nem a Fallon iránti szerelemből tette.
Amikor szeretsz valakit, javítani akarsz.
Amikor szeretsz valakit, nem akarsz tönkre tenni.
És nem éppen ezt próbálta csinálni most Alex? Helyre hozni a
dolgokat közöttünk?
Tudtam, hogy a bátyám és a sógornőm nem fogják a szememre
vetni, ha meghallgatom őt. Még azt is tudtam, hogy Alex minden tőle
telhetőt megtett azért, hogy gondoskodjon rólam. Minden hónapban
küldött egy csekket, amit én összetéptem, és kidobtam a kukába.
Blake hetente felhívott. Craig Jenna segítségével kapott karbantartói
munkát az irodaházban, ahol dolgozott. Aznap, amikor Craig, Nat és
Ziggy kiköltözött, Lucas eljött, hogy egy új riasztóberendezést
telepítsen a lakásban, és segített kifesteni. Hudson minden második
pénteken eljött szusizni és Gossip Girlt nézni.
Mind jót akartak.
Még Fallon sem akart rosszat, de akkor is azt tett, amiért most
tárgyalásra vár. Azt nem tudtam, mi Will véleménye az egészről, és
néha, amikor eszembe jutott, ami nem fordult elő túl gyakran, őt is
sajnáltam.
Fél nyolckor bedobtam a törülközőt, és hazafelé vettem az irányt.
Nem tudtam, mit fogok mondani Alexnek, és azt sem döntöttem el,
megbocsátok-e neki vagy sem. Ami önmagában is felelőtlen és
veszélyes volt a szegény szívemre nézve.
A folyosón várt rám, hosszú lábát behajlította az ajtóm előtt, mert
nem fért el. Nyúlánk volt, vékony és totálisan gyönyörű, pont
amilyennek emlékeztem. Megálltam, és úgy szorítottam a korlátot,
hogy a kézbütykeim is elfehéredtek. Próbáltam összeszedni a
gondolataimat.
Észrevett, és feltápászkodott, aztán csak ott álltunk egymás előtt,
és főként bámultuk a másikat.
– Pont mintha éjfél lenne – mondta. Nem akartam elmosolyodni,
mégis megtettem.
– Jól vagy? – suttogtam.
– Tényleg nem az enyém? – A szeme ragyogott.
Megráztam a fejemet.
– Nem. Most az apukájával van – utaltam Graysonra.
– Oké – bólintott. – Oké. Meghallgattad a…
– Igen – vágtam a szavába. Hogyan maradhattam volna le egy
rólam szóló dalról, amikor az Amerika minden rádióállomásának
legtöbbet játszott száma volt?

A csillagok temetőjének talaján összeütközött két lélek

Vicces, hogy azt hittem, én leszek, aki majd megsebez téged
Egy pillanatra sem gondoltam, hogy egyszer az enyém lehetsz
A szemedbe nézve láttam, tekinteted egy kirakóst rejteget

Éjfélkor pedig az ég átváltozott kékké

Miénk volt az éjjel, csak mi voltunk, te és én
Éjfélkor pedig lefejtettem rólad a félelmeid
Én felittam rólad minden könnyeid
A másodpercek évekként tündököltek

Éjfélkor pedig megcsókoltam a szemedet, az ajkadat, a bőrödet

Olyan veszélyesen ragyogtál, csakis nekem
Éjfélkor pedig összetörtem a szívedet
Ahogy te is az enyémet
Szétestünk teljesen.
 Egyszer régen valaki szőke hercege akartam lenni én
Egyszer régen azt hittem, látom a fényt
Aztán berobbantál az életembe, mint égből hulló manna
És megtanítottál a szerelemre, az igazra
Fogtad a szívem és a fogad közé vetted
Könyörögtem, hogy harapj rá, ó, de kurvára imádtam tüzedet

Éjfélkor pedig az égbolt átváltozott kékké

Amire tanítottál, új volt minden mozdulat és érzés
Éjfélkor pedig belemartam, beleharaptam a húsodba
Egyenként hullottak le a falaid, pedig csak a pénz miatt vagy itt, azt
mondtad

Éjfélkor pedig megdugtam a tested, a szíved, a lelked

Így jártam, mert most én vagyok, aki utánad eped
Éjfélkor pedig megtörtünk mindketten
A földön ülve
Úgy megszívtuk egy életre!

Még az egyik soromat is felhasználta, amit neki írtam.

Egy sort, amit később máshol is láttam. Az interneten.
– Ilyennek látod a kapcsolatunkat? – Elszorult a torkom. Istenem,
nem kellett volna akarnom meghallgatni őt, de nem bírtam ki, hogy
ne tegyem meg.
Bólintott.
– Nem akarok bunkó lenni, de jobb szeretném, ha ezt a
beszélgetést odabent ejtenénk meg, miután adsz nekem egy pohár
vizet, mert a szám még mindig száraz a gondolattól, hogy az a
gyerek az enyém is lehetett volna, akit valami random alakkal
nevelsz közösen. De hogy tisztázzuk, a sajátomként fogom nevelni,
ha esélyt adsz rá.
A sajátjaként nevelni? Összehúztam a szemöldököm és oldalra
billentettem a fejem, aztán leesett a tantusz. Utána pedig eszelősen
nevetni kezdtem. Ó, egek! Azt hitte, hogy Grayson a mi gyerekünk.
Az enyém. Hát ez vicces, ijesztő és annyira Alex-es volt, hogy ilyen
drasztikus következtésre jusson. Kinyitottam a zárat, és kitártam az
ajtót, ő pedig jött utánam. A levegőt betöltő feszültség elpárolgott,
legalábbis egy része, én pedig elővettem két palack vizet a hűtőből,
és az egyiket átnyújtottam neki. A pultnak dőltem, míg ő az én kicsi,
zsúfolt konyhám ajtajában állt, és csak bámult rám.
– Én vigyázok Graysonra. Nem az enyém, és nem is a miénk.
Ollie és Tiffany gyereke, Clara unokája – tisztáztam.
– Aztakurva! Indíthattál volna ezzel ahelyett, hogy kinevetsz! –
nyomta a hűtőmhöz a homlokát, és elmosolyodott. – Hála az égnek!
Mármint aranyos kölyök, de na. Hála az égnek!
Elnevettem magam, és ő is, mielőtt mindketten újra
elkomolyodtunk volna.
– Tiszta vagyok ám – mondta, visszautalva arra, amikor visszatért
Los Angelesbe dühösen, zakkantan és elveszetten, hogy
megpróbáljon újra magához édesgetni, miközben az én fájdalmamat
soha nem ismerte el, csak a sajátjára világított rá. – Épp most
fejeztem be a promós turnémat. Kilenc hónapja tiszta vagyok. A
tizedik után akartam eljönni, de nem bírtam ki. Attól féltem,
továbbléptél.
– Tudom, hogy tiszta vagy – haraptam az ajkamba, aztán
beleittam a vizembe, csak hogy lefoglaljam a kezemet. Blake
beszámolt a fejleményekről (annak ellenére, hogy megmondtam
neki, nem akarom hallani). Örültem neki, hogy Alex segítséget kért.
Csak nem akartam, hogy visszarántson az iránta érzett
megszállottságom. Mert hogy én nem léptem tovább.
– Örülök neked, Alex. Igazán.
Felém fordult az egész testével, és úgy nézett le rám, mint egy
ragadozó, akit nagyon is akartam, hogy bekebelezzen.
– Ez volt a legnehezebb dolog az életben, amit valaha tettem.
Nem a testi része. Az semmiség volt, igazából. Ellentétben a
mentális résszel, hogy tudatosan meghozzam a döntést, soha többé
nem iszom egy csepp alkoholt sem, vagy nem szívok egy csík
kokaint sem. Az, hogy olyan messze voltam tőled, mert tudtam,
máshogy nem fogadnál el. De még ennél is ijesztőbb volt, hogy talán
minden változás ellenére sem fogok kelleni neked. Nem ígéreteket
tenni jöttem, mert az ígéreteket mindig megszegik. Tényeket közölni
jöttem, egyesével. Egyes számú tény – vett egy nagy levegőt, és
összeszorította a szemét, majd újra nagyra nyitotta, mintha épp most
jött volna fel levegőért az óceán mélyéről –: szeretlek, Indigo
Bellamy. Az irántad érzett szerelmem olyan, mint egy kifordítva
hordott, szegecses bőrdzseki. A mellkasomba mar, hogy kiserkenjen
a vérem. Bármit megtennék érted, és nem azért, mert a múzsám, a
megmentőm vagy a legjobb numerám vagy, hanem mert bennem
vagy, mint valami fontos szerv, ami nélkül életképtelen lennék. Már
nem is akarlak. Szükségem van rád. Ez más, elemi, és a
létezésemhez abszolút elengedhetetlen. Kettes számú tény – Tett
felém egy lépést, én pedig igyekeztem nem felszisszenni, amiért túl
korai volt az érintés, még ha csak egy tincset söpört is ki az
arcomból. –: most már tudom, hogy a te fájdalmadban is csak
önmagamat láttam. Annyira felemésztett az irántad érzett vágy,
sokkal jobban érdekelt, hogy ne veszítselek el, mint hogy
megvigasztaljalak. Függetlenül attól, ki voltál nekem (az életem
szerelme vagy egy névtelen lány, akivel soha nem találkozom),
akkor is helyesen kellett volna cselekednem érted, ha tudtam volna,
mi történt Fallonnal, amikor a baleset éjszakáján hazatért. De nem
tudtam. Akkor legalábbis. Meg kell ezt értened, Indie, mert nem élem
túl, ha azt gondolod, megmenthettem volna a szüleid életét, de úgy
döntöttem, nem teszem.
Egy újabb lépéssel megszűnt köztünk a távolság, a helyét a testek
melege és ismerőssége vette át. Olyan fajta intimitás, amit soha nem
lehetne tettetni. Olyan, ami a szerelemmel együtt jár.
– Hármas számú tény: fogalmam sem volt róla, ki vagy. Nem
jótékonysági projektként néztem rád. Szomorúnak tartottam, hogy
megárvultál, de nem szomorúbbnak annál, hogy én meg a családom
nélkül éltem. Az én fejemben két aszteroida voltunk, akik egymás
körül keringenek. Azt gondoltam, én vagyok a nap, te pedig a föld,
de most már tudom, hogy összetévesztettem a kettőt. Mindig is te
voltál a nap. Még most is, ahogy rád nézek, nem megbánást,
fájdalmat és szenvedést látok, hanem a legnagyobb lehetőséget, a
legédesebb ígéretet, a választandó utat.
Szemtől szemben álltunk. Két kezébe vette az arcomat, az én
szememet könnyek csípték, a szívem őrülten zakatolt. Nem löktem
el magamtól. Még az általa okozott fájdalom is különleges volt, mert
tőle származott. Pontosan tudtam, mit értett az alatt, hogy szüksége
volt rám. Nekem is szükségem volt rá. Az életem annyira üresnek
érződött nélküle. A napok zömében úgy éreztem, hogy csupán csak
létezem, de az távol állt az élettől.
– Négyes számú tény: nem számít, mi vagy ki hozott minket
össze, de megtörtént, és ezt nem tudjuk semmissé tenni. Nem
mehetünk vissza. Amikor megláttalak azzal a kisgyerekkel délután,
az első gondolatom az volt, hogy foglak mindkettőtöket, és
elszaladok veletek. De leginkább az rémisztett meg, hogy egy kicsit
sem zavart egy közös gyerek gondolata. És ez sokat elárul. A
francba is, Stardust, ez mindent elárul! Te tartod egyben az életemet
a gyengéd, szeplős kezeddel, én pedig csak azt kérem tőled, ne
csapd a falhoz, hogy darabokra essen.
A szája az enyémhez ért, az ajkával lekövette az enyémet, mintha
Braille-írás volna, mintha onnan próbálta volna leolvasni a
reakciómat. Levegő után kaptam, és megnyitottam az ajkamat neki,
aztán olyan lassan és lágyan kezdtünk csókolózni, hogy azt hittem,
elkábulok tőle. Végül én szívtam az ő nyelvét a számba, és
felnyögtem, miközben próbáltam lehámozni róla a bőrdzsekijét. Hinni
akartam, hogy tiszta, és úgy is marad, mert legbelül én már
megbocsátottam neki.
Alex Winslow miatt elveszítettem a szívem egy darabját.
De ő volt az is, aki a rongyos, viseltes foltokat összefércelte
egésszé újra. A maga módján önálló, bár tökéletlen, mégis
működésképes formájúra.
– Szeretlek – nyögtem a szájába, megszakítva a csókunkat, hogy
valami fontosat közöljek. – Mielőtt meghalt, az anyukám azt mondta,
onnan lehet tudni, szerelmes vagy-e valakibe, hogy összeírod, mi
minden hülyeséget tettél meg azért a személyért. Megírtam azt a
listát, Alex. Nem valami szép. Papíron egészen bolond vagyok.
Egy pillanatig csak bámult rám, aztán a szája egyik sarka felfelé
húzódott, majd kivillantotta tökéletes fogsorát, mint a filmekben.
Megigéző tekintete újkeletű boldogságtól ragyogott.
A hálószobámba bukdácsoltunk. Felnevettem, amikor felbuktunk
az új varrógépemben. Alex felemelt, és a dereka köré fonta a
lábamat, ahogy szokta, és újra együtt voltunk, mint Moszkvában,
Lengyelországban, Németországban, Londonban és Párizsban.
Megnyalta az arcomat, akár egy kutya.
– Az enyém! Megjelöltem.
– A tiéd – nyaltam meg borostás állát mosolyogva. – A legutolsó
hangig.
 Utószó
ALEX

– És az év legjobb albumáért járó Grammy nyertese… – Bella Jordin

még mindig ott áll, és szorongatja a borítékot, arcán önelégült
mosollyal. Szeretném azt hinni, hogy nem alacsonyodnék le egy nő
megütéséig, de a torkomat szorító feszültséggombóc ezzel nem ért
egyet. Azt hiszi, hogy ez aranyos? Bella Jordin azt hiszi, hogy ezek a
szerencsétlenek, akik az Oscar-, a Grammy- vagy az Emmy-díj-
átadókon ülnek, és egy egész évet (a faszt! Éveket) dolgoztak a
lemezükön, filmjükön vagy sorozatukon, tényleg elragadónak
találják, hogy elhúzza itt ezt, mint valami rétestésztát? Szívesen
eljátszanám ezt vele legközelebb, amikor egy nemibetegség-szűrés
utáni leleteredményre vár.
– Tartsd vissza… csak még egy kicsit, Bella. Hát nem jó ez a
várakozás?
Jenna megszorítja a felkaromat, és a rángatózó lábamra sandít.
Kopp. Kopp. Kopp, kopp, kopp, kopp, kopp.
Az előttem ülő pasas (egy kezdő R&B producer, aki valószínűleg
írt két dalt Justin Biebernek, és most azt hiszi, ő az isten) hátrafordul,
és gyilkos pillantást vet rám. Én viszonzom azt egy „még életben
vagyok” pillantással egy csupafogsor vigyor keretében.
– A Grammy-díjat kapja… Alex Winslow, a Harquebustól! – sikítja
bele a mikrofonba, mire a kamera rám közelít, én pedig a szokásos
meglepődöttséget játszom, és magamra mutatok.
 Felállok, elmegyek Jenna és Blake mellett, akik egymás kezét
fogják. Blake telefonál (döbbenetes), talán épp a bébiszittertől
kérdezi, hogy van a lányuk, Cecilia. Alfie mellettem ül a vendégével
(egy csaj a brit Big Brotherből), Lucas és Hudson meg majdnem
smárolnak mögöttem. A színpadhoz menet megveregetem Will
Bushell vállát, ő pedig felmutatja nekem a hüvelykujját. Ez nem
jelenti azt, hogy kedvelném, de határozottan nem utálom már.
Leginkább megkönnyebbülést érzek, hogy nem lopta el tőlem azt,
ami igazán számított.
Persze ha Fallon lett volna Indie, nem zuhantam volna olyan
mélyre. A felszínen maradtam volna arra az esetre, ha őt is meg
kellene mentenem.
Felmentem a színpadra. Odafent mindig az a furcsa érzésed van,
hogy az egész világ téged figyel, és arra vár, hogy besülj, seggre
ess, a mikrofonba böfögj, vagy összeszard magad. A két évvel
ezelőtti Grammy-átadó hatalmas katasztrófa volt. Felvették, ahogyan
az angol miniszterelnök-asszony a fejét rázza, és azt motyogja „Te jó
ég!”, miközben videón nézte, hogyan képviselem a remek
nemzetünket. Ma mielőbb túl akarok esni ezen.
Rámosolygok Bellára, és az arcára nyomom a szokásos, „jó, hogy
találkoztunk, de légyszi, ne beszélgessünk” puszit, megfogom a
szobrot, és a mikrofonhoz hajolok. Ez sokkal otthonosabb érzés, az
egyenetlen fém érintése az ajkamon. Csakhogy az egyetlen
otthonosság, amire most vágyom, a város másik felén van, akihez
igyekszem mielőbb visszatérni.
– Gratulálok, Alex! Imádtam a „Feléledés” turnédat. A személyes
kedvencem. – Bella ismét megpuszil. Most a „hallottam a zenédet,
és nem vagyok biztos benne, hogy ezt bóknak vegyem-e”
mosolyomat küldöm felé, aztán visszafordulok a mikrofonhoz.
– Két évvel ezelőtt ezen a színpadon bolondot csináltam
magamból. Elloptam egy szobrot, amit nem én kaptam, valaki
olyantól, aki megérdemelte azt. Igen, haver, asszem a te albumod
mégsem volt annyira rossz – vonok vállat, és mutatok Willre, aki
lágyan felnevet, és megcsóválja a fejét. A barátnője (egy csaj, akit
Madagaszkáron ismert meg egy iskola építése közben, vagy mi)
megszorítja a kezét, ahogyan Indie is gyakran szokta az enyémet.
Miután befejezte az elvonókúrát, Fallont nagyjából ötévnyi közösségi
szolgálatra ítélték, írt egy őszinte bocsánatkérő levelet a Bellamy
családnak, és most a fotós barátjával él Georgia államban, ahol
jógaoktatóként dolgozik, messze Hollywoodtól.
– Csakhogy a dolgok megváltoztak azóta. Először is, elvonókúrára
mentem. – Szünet. – Az igazi varázslat a második alkalommal üt be,
nem igaz? – Az emberek tapsolnak, felhorkannak, egyesek
mindentudóan bólogatnak. – A második dolog, ami történt, hogy
írtam egy albumot, amiért nem én érdemlem az elismerést. Az
Éjfélkék nem az enyém, hanem az övé. Ami el is vezet a harmadik
dologhoz: találkoztam egy lánnyal, beleszerettem, és ő is belém.
Elvettem a szavait, a lelkét, minden eredeti gondolatát és gyönyörű
szövegét, amit nekem adott, és azt hittem, nem tartozom neki
cserébe semmivel. Csakhogy ez a lány nem véletlenül vált a
múzsámmá, és jó alaposan megszorongatta a tökömet, amiért egy
önző seggfejként viselkedtem. Ez a lány nem lehet ma itt, mert a
szülőszobán van, és ismét megajándékoz valamivel, amit nem
érdemlek meg. Most viszont teszek róla, hogy elég jó legyek neki és
a gyermekünknek. Azért jöttem el a díjat átvenni, mert a legutóbbi
alkalomra nem tudtam eljönni (túlságosan lefoglalt a tipródás, a
rehab meg hogy visszaszerezhessem a lányt), de most vissza kell
mennem hozzá. Tudjátok, ez a lány annyira önzetlen, hogy azt
mondta, ha nem jövök el a saját bulimra, akkor elhagy. Márpedig azt
nem engedhetem, hogy megtörténjen. Úgyhogy tessék, Stardust! –
emelem fel a Grammy-díjat, miközben a kamerába nézek. –
Szereztem egy újabb ronda dekortárgyat a fürdőszobába! Most már
visszajöhetek? Nagyon szeretném megspórolni a terápia költségét
akkorra, amikor a gyerekünk megtudja, hogy a Grammyn voltam a
születésekor.
A teremben még harsányabbá válik a nevetés, mindenki felállva
tapsol, és bár jó érzés, megelégeltem a csak jót. Nem akarom többé,
hogy az egómat legyezgessék, és bizonyítanom sem kell már
senkinek. Felpattanok Craig motorjára (odakint vár rám az aréna
mögötti parkolóban), és végigszáguldunk L. A. dugóin az egyetlen
fontos dolog felé.
 INDIE

Poppy az apukája szemét örökölte.

Barna színű, zöld és kék foltokkal tarkítva. Ahogyan visszanéz
rám, a tekintetében keveredő huncutságból és kíváncsiságból látom,
hogy sok bajom lesz még vele. Ökölbe szorítja két kezét, és
fogatlanul ásít egyet, mielőtt újra le nem hunyja a szemét, én pedig
nem tudok betelni vele.
Poppy Elizabeth Winslow egy tiszta lap. Úgy néz ki, olyan az illata,
és az is. Mind átélünk valamilyen tragédiát végül az életben (a
szeretteink, a barátaink, a számunkra fontos dolgok elvesztését), de
nem mindenki részesül abban az áldásban, hogy nagyszerű
ajándékokat kapjon a veszteségei mellett.
Én ilyen vagyok.
Én ekkora áldást kaptam.
Elveszítettem a szüleimet, de kaptam egy férjet és egy gyermeket.
Egy családot, ami nem olyan foltokból áll, mint a párizsi ruha, hanem
erős, mint Alex és én. Minden pénteken áthívjuk vacsorázni Natet,
Craiget, Ziggyt, Blake-et, Jennát, Ceciliát, Alfie-t, Lucast és Hudsont.
Együtt nevetünk, eszünk és társasozunk, mintha 1993 lenne, ők meg
nem rocksztárok lennének. Számomra nem is azok. Csak…
emberek.
És talán egy kicsit szomorú is lesz itthagyni őket, amikor az új
lakásunkba költözünk a Cambridge Castle fölött. De szeretjük azt a
lakást. Tele van lélekkel, és csak öt perc távolságra van a turkálótól,
amit néhány hónapja kibéreltem, és most felújítok.
Alex Winslow három nappal azután kérte meg a kezemet, hogy
ismét berontott az életembe és a béna lakásomba. Azt hiszem,
sejthettem volna. Végül is, mindent látványosan és nagylelkű
gesztusokkal csinál. A lánykérés a lepukkant garzonom padlóján
történt közvetlen a konyhai szex után. A hideg járólapon fekve
hagytam, hogy a sajgó bőröm megnyugodjon, és az ablakon át egy
fát bámultam, amikor Alex megszólalt:
– Tudod, csinálhatnánk ugyanezt egy szebb padlón is, ha
összeköltöznénk.
Az arcom elé kaptam a karomat, hogy lefojtsam a nevetésem
hangját.
– Igen? Szerinted jobb lenne, ha valami flancos hotelben laknánk
a forgalmas belváros közepén?
– Inkább valami szürke és komor helyre gondolok Camden Town
közepén. Közel a földalattihoz, egy emberektől, élettől és zenétől
nyüzsgő helyen. Egy duplaüveges ablakú lakásra.
– Miért duplaüveges? – kaptam felé a fejemet. Kimerültnek,
izzadtnak és finomnak nézett ki. Barna fürtjeibe túrt, és felhúzta az
egyik vállát.
– Nem akarom megijeszteni a turistákat a nyögéseddel.
Megcsaptam a mellkasát, mire most ő nevetett fel.
– Most komolyan, az esetek felében olyan hangod van, mintha
egy láncfűrésszel rontanék rád, amikor együtt vagyunk. Na, mit
mondasz, Stardust? – fordult az oldalára, és felkönyökölt. –
Összeköltözünk?
Szóra nyitottam a számat, hogy igent mondjak, mert az élet túl
rövid ahhoz, hogy ne azt csináljam, amire vágyom, de megelőzött.
– Igazából felejtsd is el! Visszaszívom.
– Visszaszívod? – pislogtam, és a gyomrom összefacsarodott
hitetlenségemben.
– Aha – mászott oda hozzám. – Az összeköltözés nem elég.
Mindent akarok. Ráadásul egy kibaszott papíron. Gyere hozzám,
Indigo „Stardust” Bellamy! Legyél a feleségem! Szülj nekem
gyerekeket! Még körül is metéljük őket, ha ez a vágyad. Mondjuk, a
lányokat talán nem. Ott meghúzom a határt. De az is lehet, hogy
nem lesz gyerekünk! Mi a véleményed a gyerekekről? Nem is
számít. Nem érdekel. Én csak el akarlak venni. Tégy engem egy
boldog pasassá, Indie! Mondj igent!
 Nem mondtam igent. Kacagtam.
Azt is elmondtam neki, hogy a középső nevem Elizabeth, ahogy
Poppyé is, és igazából nem Stardust.
Egy kenti rózsakertben házasodtunk össze. A rózsákat kékre
festették. Teleraktam Alex magángépét a számomra fontos minden
emberrel (Natashával, a nagyon is józan Craiggel, akinek el kellett
kéredzkednie a suliból, mivel beiratkozott főiskolára, Ziggyvel,
Clarával, Tiffanyval, Ollie-val, Graysonnal és a turnés barátainkkal,
kiegészítve Jennával és Hudsonnel). Egy bohém esküvői ruhát
viseltem, Alex meg az önelégült vigyorát, amit azóta is mindennap
magára ölt. A teherbe esés nem egy döntés volt, annál inkább egy
pillanatnyi őrület. Mindig is óvszerrel védekeztünk, aztán egyik éjjel
meg nem. Alex azt mondta, kihúzza, mielőtt elmegy, és így is tett (a
hasamat beborító ondó volt rá a bizonyíték), de azt hiszem, ez nem
bizonyult elégnek, mert egy hónappal később erős reakciókat váltott
ki nálam a kávé és a cigaretta illata.
Én leszoktam a kávéról.
Ő leszokott a cigarettáról.
És most itt van nekünk Poppy.
– Öregem, annyira örülök, hogy egy dögös csajjal hoztad őt össze.
Nagyon kellett valaki szép, aki ellensúlyozza mindazt az
otrombaságot, ami az arcodat jelenti. Poppy gyönyörű – mondja Alfie
itt a kórházi szobában, ahogy a karomban alvó babát nézi.
Alex egy bordába könyököléssel jutalmazza ezért, majd felém
nyújtja a kezét. Még mindig az ágyban fekszem, de már jobban
érzem magam, amióta segített lezuhanyozni. Poppy a nyakamhoz
kuporodott, és a szívem majd szétrobban, annyira tele van.
– Megmutathatom őt? – mosolyog rám azzal a fenséges, félénk
mosolyával. Ez a fajta csak pár havonta bukkan fel, úgyhogy
magamba szívom.
Három.
Kettő.
Egy.
– Persze.
Mondtam neked, szív.
Megy ez nekünk, szív.
 Nézd, milyen messzire jutottunk, szív!
Nem ez az első alkalom, hogy a karjába vette a lányunkat, és úgy
néz le rá, mintha egy új világ volna, amit meg akar óvni és táplálni
akar, de most először hasít belém a felismerés. Megtaláltuk a
bolygónkat. Az otthonunkat. Az egyetlen helyet, ahol lenni akarunk.
Ez a helyzet a megtört hercegekkel. Nem mindegyiküknek kell
meghalnia. Ha a lelkük teljes, néha túlélik.
Néha még királyokká is válhatnak.
Az enyém azzá vált.

VÉGE
 Köszönetnyilvánítás

„Minden könyvnek lelke van, mert ott él benne az

író lelke, és mindazoké, akik olvastak vagy
álmodtak róla.”{7}
(Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma)

Ez a könyv sok álmatlan éjszaka, hektikus nap és a következő

különleges személyek szeretetének és odafigyelésének eredménye:
Köszönet a szerkesztőgárdámnak: Tamara Matayának, Paige
Smithnek és Emily A. Lawrence-nek, a Lawrence Editing tagjainak.
Hölgyeim, ti vagytok a legjobbak! Az elhivatottságotok és a részletek
iránti figyelmetek igazán elképesztő.
Köszönöm a gyönyörű belívet, Stacey Ryan Blake-nek és a
csodálatos borítót Letitia Hassernek az RBA Designs-tól.
Az előolvasóimnak is köszönöm! Tijuana Turner, szívből
köszönöm azt a sok szeretetet, időt és figyelmet, amit Alexnek és
Indie-nek szenteltél. Te vagy a legrégebbi támaszom. Ugyanez
vonatkozik Amy Halterre, aki túl sokszor elolvasta ezt a könyvet.
Olvasta még (aztán újra- és újraolvasta): Jade West, Ava Harrison,
Kerry Duke és Paige Jennifer. Ti vagytok a hőseim!
A promotereimnek is köszönöm! (Mekkora szomorúság és
boldogság is egyben, hogy nem tudom már felsorolni mindannyiótok
nevét, mert az egy egész fejezetnyi lenne!) Nagyon sokat tettetek a
karrieremért, és ezért továbbra is nektek fogom ajánlani a
könyveimet. Ti vagytok a támaszom, a menedékem, az aszteroidám.
Köszönöm az ügynökömnek, Kimberly Browernek a visszajelzést,
a tanácsot, és ami a legfontosabb, a közös utat.
Köszönet az olvasói csoportomnak, a Sassy Sparrows-nak! A
támogatásotokkal sarkalltok rá, hogy jobb művésszé váljak. Úgyhogy
így is teszek. Ígérem!
Köszönöm a férjemnek, a fiamnak, anyának, apának és a legjobb
barátaimnak, Linnek, Sunnynak és Ellának. Nagy ölelés!
Köszönet minden bloggernek, aki támogat! Annyira nagyon sokat
jelentetek!
És nektek, az olvasóimnak is köszönöm!
Ti vagytok a lényeg.
Szeretlek titeket!
Puszi:
L
{1} Rónay György fordítása

{2} Ziggy Stardust David Bowie előadói alteregója 1972–73-ban

{3} Rónay György fordítása

{4} (latin) a végtelenségig

{5} Rónay György fordítása alapján

{6} Rónay György fordítása

{7} Latorre Ágnes fordítása

 Tartalom
Címoldal
Lejátszási lista
Mottó
Ajánlás
Előszó
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet
Huszonnyolcadik fejezet
Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet
Utószó
Köszönetnyilvánítás
Kiadói utószó